A Halotti beszéd szövegében levő szavakkal sokszor példázzák a hivatásos nyelvészek, mennyire más volt az akkori magyar nyelv. Ám, ha komolyan, gyökök mentén vizsgáljuk, semmi különös nincs benne, ami nyelvi változásra utalna az elmúlt ezer év alatt. A szavak kiejtése nem az volt, amit ott leírva találjuk. Az írónak küzdelmes volt a bő hangkészletű magyar nyelv szavainak a szűkre szabott, száraz, színtelen, hangzóhiányos, béna, nyomorék latin nyelv betűkészletével való leírása. Látható a GYÜMÖLCS háromféle alakjában: GIMILCÍCTUL, GIMILCETVL, GIMILſ TWL, vagy a SZEM: ƷUMTUCHEL, ſƷUMTUCHEL. IMÁDJUK: WIMAGGUC, VIMAGGUC, UIMAGGUC alakban írva, tanácstalanul kereste a megfelelő betűt a hanghoz.
Ehhez tegyük hozzá: a helyi tájnyelv kiejtési sajátosságait, mivel a közérthetőség végett azt rögzítette az írás!
A saját magyar nyelvét hivatalos nyelvként használni tiltott, eredeti ősi írásjeleitől megfosztott nép, évszázadokon át küszködött a szóban világosan megfogalmazott kifejezései papírra vetésével, mivel egy suta, hangokban szegény, fogyatékos, hanghiányos, száraz, merev nyelvet és annak a – gazdag magyar nyelvhez viszonyítva – fogyatékos, csonka, nyomorék írásjel rendszerét erőltették rá. Ez a Halotti beszédtől vissza és erre majdnem minden korai latin betűs magyar nyelvű írásra érvényes megállapítás.
Nem a nyelvvel volt baj, nem azt jelenti, hogy olyan volt a beszéd, ahogyan leírva találjuk. A beszéd ékes volt, az írásjel-rendszer volt csonka, fogyatékos, béna, suta, torz, nyomorék. Mintha egy teljesen ép embert köteleznénk, hogy méretéhez nem illő, ruhában, kezében mankóval, sántítson, hallókészülékkel, vastag szemüveggel ellátva, mert így lesz elfogadott, mivel ez menő, és tudományosan jól néz ki.
Valakik, valahol azt hitték, ha magyar vallási-világi közéletben hivatali ügyvitelben erőltetik a latin nyelv használatát, végre eltűnik az utált őshonos nép nyelvével együtt Európából, a világból. Ugyanis a magyar népet szívből utálták nyugaton, Árpád kalandozó hadainak nyilazó rémítgető hadjáratai miatt, amikor félelmüket imába is foglalták.
Csakhogy e nép ösztönből – tudva, tudatlanul – nem kívánta feladni a világ legszebb beszélt nyelvét oly fogyatékos, béna, gyengén fejlett nyelvekért, mint latin, német. Szerencsére a hivatalos ügyvitelből kiszorítás javára vált a magyar nyelvnek, mivel nem mocskolt bele a politikai hatalom évszázadokon át. Magyarán: nem szarták össze, mint a madarak a köztereket. Bár próbálkozott a szabadkőművesség nyelvújítás címén később belekotorni, s némileg sikerült is megrontani a nyelv dallamosságát, de nem tűnt el a nyelv.
Vegyünk néhány szót a Halotti beszédből és elemezzük gyökönként. Változott valami a közel 1000 év alatt a nyelvben? Itt van az elrettentő példaként leggyakrabban említett: szümtükkel, vogymuk, homou, gyimilcs.
SZÜMtük = SZEMeTEK, azaz SZ.M – M.SZ gyök: SZeM, SZöM – MeSZ, MöSZ. A tájnyelvekben ma is: szép SZÖMű lányok vannak Székölyföldön, Körösztúron, de a Magyar Alföldön is. Szerintem a SZÜM gyök is él. T.K – K.T gyök: TeK – KeT, a régies TIK, TÜK személynévmás, ez tájszólásokban ma is él. Székelyföldön, Erdővidéken, de másutt is él még a TITEKET ősi változat: TŰTÖKÖT, TÜKTÖKÖT, gyökönként: TŰ-TÖ-KÖT, TÜK-TÖK-KÖT. SZÜMTÜK = TÜK SZÜMe, TIK SZEME, SZEMeTEK, SZÖMöTÖK, amellyel TEKinteTEK. SZÜMtükkel, SZÖMötökkel, SZEMetekkel MESSZire, MÖSSZire láttok. Ha valakik elé tesznek bármi SZEMmel láthatót, mondják: MESZtök.
Nincs olyan, hogy a tájszólás helytelen! Egy magyar nyelv van ezernyi szóváltozattal.
SZüMTüK – SZeMeTeK – SZöMöTöK – MeSZTöK hangváz: SZ-M-T-K – SZ-M-T-K. – SZ-M-T-K – M-SZ-T-K
VOGYmuk, VOGYmük = VAGYunk, azaz V.GY – GY.V gyök: VaGY – GYüV, aki megGYÜVe, az itt VAGYon. VAN – VAGYon változat ma is él tájnyelven. M.K – K.M gyök: MuK – KuM, MÜK, MÜNK, MIK, MINK, azaz MI.
HOMou = HAMu, H.M – M.H gyök: HaM – MaH. A gyök itt sem változott. A HAMu HÁMként borítja a felületet, akár a MOHa. A gyök él, sőt a nyelvészek által latinból eredeztetett HUMusz is innen ered, de van a HOMok is.
GYIMilcs = GYÜMölcs, GY.M – M.GY gyök: GYiM, GYüM – MoGY, MaGY. A G hangos változattal azt mutatja, hogy a GYÜMölcs rejti a MAGot, amelyből majd kiGYŰN (m > n) a csíra. Nem változott a gyök. Az ILCS, ÖLCS, valaminek a kicsinyét jelenti, de azt is, hogy bILCS, azaz bÖLCS dolog a gyimILCS, gyümÖLCSfogyasztás.
A gyökök ugyanazok 7-800 év távlatából is. Kiemelendő: minden emberi hangra volt megfelelő rovásjel!
A teremtés nyelve változatlan
Jó tudni: az írást, számokat, időbeosztást (óra, nap, hét, hó) nem a sumérek, zsidók, egyiptomiak találták fel. Már az első emberek adatait lejegyezték Ádám teremtésétől számítva, ki kinek fia, születéseik éveit, ki hány évet élt, mivel foglalkozott, fő jellemzőiket, milyen tehetséggel bírt. Kezdetben minden beszámolót a teremtés ősnyelvén jegyeztek le. Az Özönvíz előtti jegyzeteket Noé mentette át. Erről babiloni Berossus ír. E jegyzetekből merítettek későbbi történetírók: babiloni sumer, egyiptomi írástudók, Mózes is. Neveket, adatokat, történeteket. Abban is biztosak lehetünk, hogy a Teremtő már az elején tudatta az első emberekkel a napi időbeosztást, napok hetenkénti, havonkénti csoportosítását, Hold, csillagok állása szerint. Ismertette irányadó követelményeit, törvényeit. Gondoljuk el, Mózes, Ádám teremtése után több mint 2500 évvel született. Ádámtól Özönvízig terjedő korszak oly hosszú, mint Róma bukása óta napjainkig. Ennyi ideig nem hagyta törvény nélkül földi gyermekeit.
A héber viszonylag fiatal nyelv, kb. 2.600 – 2.700 éves. Bibliai ősi nevekre magyar nyelven sokkal bővebb, széleskörű magyarázat adható, mint a magyarázó szótárakban levő héber nyelvű névfejtésekben. ÉVA névre héberül: minden élő anyja. Én az ÉVA név összes névadó jellemzői, értelmi kapcsolatai megjelenítésére egy A4-es ívet írtam tele.
Magyar, mint élő ősnyelv bizonyítja a Bibliában leírtak valóságát. Első könyveit teremtés ősnyelvén írták. A teremtéskor és utána még hosszú ideig nem létező héber nyelven nem írhattak teremtéstörténetet. Az első kinyilatkoztatások idején nem létezett héber nyelv, hisz még Ábrahám anyanyelve az ősnyelv volt, neve is magyarul fejthető meg. A Teremtő, mindenkire érvényes törvényt adott Ádám korai utódainak, a teremtés ősi nyelvén. Mózesnek megismételte bővítve, Tízparancsolat néven kőbe vésve, a teremtés ősnyelvének a zsidók által beszélt tájnyelvén. Szombat neve nem héber, az első emberek botolástól mentes, hétvégi szom = üres napja: szom-bat, rá következett a cserebere vásárnap. Héber nyelv ekkor még nem létezett. Ábrahám utódai a teremtés ősi nyelvet beszélték sokáig. Később fogságuk idején Babilonban, írástudóik kezdték más nyelvekkel keverni, habarni a hébernek nevezett (habar, hebre) nyelvre. Ám a köznép őrizte az ősnyelv tájváltozatát. Jézus tanítványainak nevei magyarul megfejthető nevek. Alábbi nevek több mint négyezer évesek: ember, hegy, völgy, folyó nevek ma is érthetők. Eredeti alakot őrzik.
A Biblia igazolja a nyelv változatlanságát, ősi nevek magyar nyelvi elemzése
ÉZSAU, IZSÓ, JÉZSÓ és öccse JÁKÓB, teremtés ősnyelvén adott nevek, der csak magyarul fejthetők meg. Biblia, I Mózes 25:25 – 26-ban: „És kijöve az első, vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak, azért nevezék nevét Ézsaunak. Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsau sarkába fogódzva, ezért nevezék nevét Jákóbnak.” Kiem. K.S. A lazsnak = durva szőrpokróc, szőrzsák. Szőrős volt, szőrzsákról nevezték el, ez fő jellemzője. Ő volt az első, a GYŐZtes, s így neve első gyökszava – JÉZS – azt is jelenti: JÉZSó, JÉZó, GYŐZő. ÉZSAU név későbbi héber változat.
Öccse JÁKÓB, bátyja BOKÁJát fogva jött a világra. Ezért kapta a JÁKÓB nevet. JáKóB fordítva BoKáJ… magyarul.
A JÁKÓB név a J.K – K.J gyökből indul: JáK – KaJ. JÁK = száj. JÁKkal KAJál, amint SZÁJjal JESZik. JÁKkal KAJabál is. JÁK gyök ma is szájat jelent: aJAK. Aki JÁKos, JÁKás, szájas, KAJabáló, KAJátó, KAJántó KAJla szándékkal aJAKol, JÁKol, beszél. Aki JÁKos, JÁKás, az csavaros eszű, cseles, csaló, ravasz, KAJán, KAJtár, KAJla, KAJmán indulatú, szájas, KAJbó. I Mózes 27:36-ban van bizonyíték: „Nem méltán hívják-e őt Jákóbnak? Mert immár két ízben csalt meg engemet…”
Alább a JÁKÓB név összes vonatkozásainak magyar nyelvi elemzése bizonyíték arra, hogy ő és környezete a teremtés ősnyelvét, a mai magyar nyelv egy tájváltozatát beszélte. JÁKób, JáKÓB névben a K.B – B.K gyök: KóB, KáB – BóK, BéK jelenti, hogy aJAKkal szólva, BÓKkal, dicsérő szóval KÁBít BÉKés hangulatban. De a száj, JÁK KÉJes JIK, JUK (lik, lyik, lyuk), lehet vele, KÉJes csókot adni is. Aki több nővel él, nagy KUJon, állandóan JUKon lehet, JUKBA bújhat. JÁKóbnak négy asszonya volt, így négynek kellett bóKOJjon, BÓKoljon, BÓKOJjon, JUKÁBA bújjon, BÁJAIK sűrűjében. Asszonyai versengtek, melyikükkel BÚJJÉK ágyba. Belefürdött az asszonyi KÉJBE, az éjek KÉJÉBE. Ez a pőre való.
JáKóB – BoKáJa – KaJBó – BóKoJ – BáJaiK hangváz: J-K-B – B-K-J – K-J-B – B-K-J – B-J-K
JáKóB – BúJJéK – JuKáBa – KéJBe – KéJéBe hangváz: J-K-B – B-J-K – J-K-B – K-J-B – K-J-B
JÁKÓB élete BAJOKkal volt tele. Nem lelte BÉKÉJét csak miután megtalálta József nevű fiát Egyiptomban. Apósával több ízben KAJABálnia kellett a feleségei, és a juss miatt.
JáKóB – BaJoK – BéKéJe – KaJaBál hangváz: J-K-B – B-K-J – B-K-J – K-J-B-l
JÁKób, JáKÓB KÓBorolt, vándorolt. A JÁK – KAJ, JOB – BAJ, KÓB – BÓK és a többi gyökök jelentése 4.000 éve változatlan. A teremtés nyelvének alkotó gyökszavai, hangcsoportjai 4 ezer év óta nem változtak semmit. JÁKÓB neve is bizonyíték, hogy BOKA, BOKÁJA szó, JÁK – KAJ, BÓK, KÁB gyökök jelentése 4 ezer éve változatlan. Bizonyítja, hogy a gyökfordítás élő jelenség volt a teremtés ősnyelvében. E jellemző sajátja a mai magyar nyelvnek is.
Bizonyíték: a zsidó törzsek az ősnyelvet beszélték. Erre tanú az összes akkori ottani helységnév és földrajzi név.
A bibliai JÓB nem volt zsidó. Bár élete tele volt BAJokkal, mégis JOBB volt másoknál, mert dolgozott, JOBBágy volt, tisztességes földművelő, a talajt BOJgatással, (bolygat = forgat) JOBBá tevő, termőágyat BÁGYító gazdaember.
A Biblia és magyar nyelv viszonya kölcsönös. A Biblia névtára a legerősebb bizonyítékokat tartalmazza a magyar nyelv ősiségére, változatlanságára. A magyar nyelv bizonyítja a Biblia szövege mondandójának maradandóságát.
Földrajzi nevek
JORDÁN vize lassan csORDOgáló csORDAitató volt. MEGIDDÓ vizét MEGIDD, mert IDható IDves, azaz ÜDE, hIDEG.
MeGiDDÓ – MeGiDD hangváz: M-G-D – M-G-D
KISON, kis osonó patak. GYEHhinnom, Hinnom völgye (völgye/h), GYEH – HEGY = völgy – hegy.
ARARÁT = hAR ÁRAT meghaladó har = hegy (V. Cs.), ARARÁT – TÁRARA, kiTÁRuló messzi földek TERÉRE ellátni.
HÓREB, TÁBOR hegyek nevei. ARAD – védett, megmARAD.
JERU-SZÁLEM – Melkisédek király SZÁLEM, SZÁLLÓM, békés honom. Balkányi Sz. Lajos szerint GYERŐ SZÁLLÓM.
KÁRMEL-hegyről tágra nyitott szemmel messzire látni, MERKELni. A MERKEL szó nagy szájjal kiáltót is jelent.
DAMASZK – Magyar ősmesék szerint: Támasz építette TÁMASZKént, DOMOSZKént, otthonként, SZÁMADÓK helyeként. DaMaSZK – SZáMaDóK hangváz: D-M-SZ-K – SZ-M-D-K
ÉDEN, a kert, amelynek vÉDENce volt az első emberpár, az onnan eredő négy folyó: PISon (pi, pü, pis, pes), GIHon (híg = víz, higro) a hűs vizű HIDdekel (hidegel, h/üdít, hidro), Eufrátesz (Jeuforrátos, Jóforratú). Az ÉDEN szó ÉD – DE ősgyökből. Olyannyira magyar szó, mint a csárdás vagy huszár! ÉDEN szóban az ÉDes jelző, a D hang itt kellemest, folyamatosságot jelent, hisz végtelen állapot helyszíne lett volna. Az N a haNg szóban zöNgés, éNeklő hang, tehát érzelmi, haNgulati töltete van, ugyanakkor az N a NŐ, NŐISÉG kezdőhangja, az otthoN egyik haNgja. Nő Nélkül nincs otthoN. Az E, É hangok különleges szerepűek a magyar nyelvben: ÉDes, kEDves, kEDűs, egyENletes, szeretetEN, ÉD-EN nyugvó állapot. A szó fordítva: ÉDEN – NEDÉ, tovább más hangzóval: NEDŰ, ÜDÉN, mutatja az ott uralkodó felÜDÍtő állapotot. D hangcsoport – ÉDE – biztonságot sugalló, vÉDŐ, ÉDEnben ÉDEngetve (székely = szeretve), vÉDElmezve van, ÉDEnben vÉDEncként, vÉDVE, ÉDVE, vÉD(en)ve, vÉDElembeN van. Jelent gondtalan, tiszta, ÉDEs életet is.
ÉDEn ÁDÁm földje, ADOmányként bírta, engEDElmesség feltételével. A megteremtett első ember a Földön, életre kelvén, eszményien, gyönyörű környezetben találta magát. Országnyi területen védett, félelemmentes – PARA, szép, rendezett – DÍSZes, DICSő, szívhez kötődő – HON, PARA-DICS-HON, PARA-DÍSZ-HON, PARADICSHON, PARADÍSZHON. Később PARADICSOM, utódnyelvekben PARADISO változatban épült be a köztudatba. E PÁRAtlanul DICSő, DÍSZHON-ban, ÉDENgetett vÉDENcként élhetett állandóan, NEDŰs testi-érzelmi frissességben, ÜDÉN, gondtalanul. Ez volt a Föld köldöke, ahol az ember minden létfeltételi szükségest készen kapott, mintegy köldökzsinóron.
Ősi nevek, megnevezések
ÁDÁM, ÉVA, KAN (Káin, Kaján), ÁBEL (Béla). HÁDA, CILLA, SÁRA élő ősnyelvi nőnevek. JUBÁL zenélt, és LÁBUJjait mozgatta a zene ütemére, szerelmes típus volt: JUBÁLó, BUJÁLó. JÁRED, gyorslábon JÁROD utad.
TUBÁLKAIN fémöntő, a fújtató LÁBÍTÓt TUBÁLÓ KAN, férfi, öntő és kovácsmester. ÉNÓK történetíró. JÁFET = JÓ FET, JÓ FIÚ, Noé legkisebb fia, az Európába költöző SZK népek őse.
Özönvíz után, ÁBRAHÁM, előbb ÁBRÁM, Apja adta: az én ÁBRÁM, arcom, képem. Később sátorapa, RABONBÁN címként kapta az ÁBRAHÁM nevet, sok nép atyjaként. ÁBRAHÁM neve még tartalmazza az arcbőrjelentést is: ÁBRA HÁM. Az ÁBRAHÁM – MÁHARBÁ fordításból indult az indiai MAHARaBA, MAHARaDzsA cím. De a BRAHMAN, BRÁHMIN is innen ered.
Utódai közt, ÁBRAHÁM is RABONBÁN, sátorapa, nesztor, mésztor, mester, BÍRÓ, BÁRÓ, RABON volt. HAMMURABI is RABONBÁN volt Babilonban. Mindannyi azonos értelmet hordozott.
RaBoNBáN – ÁBRaHáM – HaMMuRaBi – BRaHMaN hangváz: R-B-N-B-N – B-R-H-M – H-M-R-B – B-R-H-M-N
MOJSZESZ, MOJSZ – SZOMJ, MOJSZOS, MOJSZESZ, MÓZES, neve ma is vízértelmű, akár MOSON és vidéke. Másik jelentése: MOSOLYOS, mosolygó kisfiú volt. MÓZESZ neve szétnyitással is kapcsolatos. Az arab mesék SZEZÁM tárulj varázsszava innen ered:
MóZeSZ – SZeZáM hangváz: M-Z-SZ – SZ-Z-M.
ÁRON, az ő bátyja, akit áron váltottak meg a fiúk összegyűjtésekor. Az egyiptomi hivatalnok is lefizethető volt.
JÓZSEF, kicsiként Jó szép – Jószép, felnőttként Jó séf – Jóséf. JÓZSe = GYŐZő. Bátyjai leborultak előtte.
EFRAIM – Efrám, cifrám, ÉN FRIGYEM, ÉN VÉREM, szépem, ifjam, ÉFIJAM, ifjú. Székelyül: éfijú = fiatal.
SZÁL, SZÁR, majd később héberesítve: SZAUL.
DÁVID a vidám, VIDÁD fiú, VIDÍDtó, hadak élén VADÍDtó, de kemény merészsége miatt DÚVAD is.
JÉHU, a szeles – lófogatot bolondul hajtó – juhé, jahó, jéhu!
MANASSÉ – József fia születésekor: MA NASSÉ (naszté) fiam, MENESSE, MENESZTÉ Isten az én nyomorúságomat.
Markos Gyula: Az Úr szava magyar volt c. könyvében megjegyzi, hogy Jákób – bár tudta, hogy MANASSÉ az elsőszülött – nem adott neki elsőszülöttségi áldást. Ennek oka: József felesége ASZENA, meglehet valaki ASSZONYA volt, előtte hASZ(e)NÁlta valaki, tán a fáraó ágyasa volt.
MANASSE, MENESSE fordítva: ESSENEM (ez se nem). Jákób szerint: NEM ESSE, ESSE NEM József fia.
E névadó jellemzőket csak magyar elemzéssel leljük fel.
JÉZUS – a JÉZUS név J.Z – Z.J gyökből indul: JéZ – ZeJ. JÉZUS névben fellelhetők: küldetése, leendő szerepei. A név az ő fő jellemzőinek sűrítménye. Mint kicsiny újszülött, JESZke, JEDke, ijedős, gida, bárány, aki JÁSZolban, JEZben fekszik, alszik: JEZuska, azaz kisbárány. Ismert a Bibliából: ő Isten Báránya. A JeZ – ZeJ, JeSZ – SZeJ gyök: jelent JESZtőt, veSZEJtőt, JŐZtest, azaz GYŐZtest (j > gy) is az ellenség felett. Nem véletlen a régies felkiáltás: JESSZusom!
Kettős jelentés: iJESZtés, JESZtés, a másik: a remélt GYŐZtesért kiáltás! A nyelvben nincsenek véletlenek!
Az ősi JEZréel mezeje, GYŐZelem mezeje volt, JIZráel név Isten elleni GYŐZtest jelent. JÉZUS a kísértést kiállván, leGYŐZte Sátánt és az utolsó próba előtt kijelentette tanítványainak: Bízzatok, én leGYŐZtem a világot. Mint mennyei felkent király, GYŐZ e világ gonosz urai fölött a kijelölt időben.
Ekkor kapott oly dicső rangot, hogy Jézus nevére meghajoljon minden térd mennyen és Földön.
JÉZUS, JÉZUSZ név, JÉZ – ZÉJ = isteni, a gyökök átforgatásával: SZUJÉZ. A SZUJÉZ szó felemelkedést jelent ősnyelven. Ez a paSZUJ (fuszulyka, paszuly) SZŐLő, SZULák (j > l) szavakban is a felemelkedő kúSZÁJst, kúszást, SZÚJást jelenti. JÉZUS felemelkedett, SZÁLLt, SZULYt, SZUJt a mennyekbe, onnan LÉSZen eljövendő.
JéZuS – SZuJéZ hangváz: J-Z-S – SZ-J-Z
TAMÁS – a TAMÁS név T.M – M.T gyökkel indul: TaM – MaT. Mivel TAMÁS KETTŐSnek is hívatott, így a TAMÁS mintegy ikret, MÁSAT is jelentett. A KETTŐS, MÁSODik. Nevezték KÉTkedőnek, aki nem hisz, annak minden KÉTES, amit MÁS mond, mivel arra gondol, MÁSAT mond, mint a való, így maga kívánt meggyőződni. Miután meggyőződött, ő lett az egyik legerősebb TÁMASZ a hitben gyengék számára.
TaMáS – MáSaT – MáSoD – TáMaSZ hangváz: T-M-S – M-S-T – M-S-D – T-M-SZ
MÁTÉ, számvevő, MATEkos, számokkal MATIkált, MATEkolt.
BERTALAN, szegény, BIRTALAN, birtoktalan volt. Neve halála milyensége is, élve nyúzták meg: BŐRTELEN lett.
BeRTaLaN – BiRTaLaN – BőRTeLeN hangváz: B-R-T-L-N – B-R-T-L-N – B-R-T-L-N
JÁNOS, szelíd, finom lelkületű, lányos, azaz JÁNYOS fiatalember. JáNoS – JáNYoS hangváz: J-N-S – J-NY-S
PÉTER nevének alapjelentése: szikla, kő. A szikla PATintással TÖRhető: PATÖR. Az első PÉTER nevű férfi valószínűleg alacsony volt. PÉTER – TERPE átfordítás ezt mutatja, PÉTÖR – TÖRPE, azaz alacsony TERmetű, és valószínű, keménykötésű is. A név aráminak mondott KÉFA változata = erős, sziklaszerű: KŐ-FA, KŐ-SZÁL.
Látható, hogy e bibliai nevek csak magyar elemzésben fedik fel jelentéstartalmukat.