Szent-Györgyi Albert véleménye azokról, akik új utakat keresnek, új dolgokról gondolkodnak: „Ahhoz, hogy az ember valami egész újat meglásson, ahhoz egész másképp kell gondolkodni. És ha az ember másképp gondolkodik, azt mondják, hogy bolond.”
Az új út keresésének varázsa, eredményei, megérik a „bolond” jelző mögötti szerep felvállalását.
Ha mindenben másokat utánozol, elnyerni akarván tetszésüket, soha semmi újat nem lelsz. Szépen, csendesen, zajtalanul beilleszkedsz, besimulsz száraz, holt szabványaik közé, s éled: unalmas, eseménytelen hétköznapi életed.
Ám, ha egy kipattanó szikra megvillant valami újszerűt, megérint, tüzet fog, felgyúl benned az incselkedő kiskanóc, s megvilágítja, kiégeti az addigi üres szürke semmit – bátorságot kapsz szembemenni az érdekfeszítő ismeretlennel. Ekkor letérsz az útról oly terep irányába, ahol nem járt még senki, és egymást követve, maguktól borulnak eléd oly érdekességek, amelyeket addig senki nem látott meg, holott tömegével kínálta magát. Olyan, mint ébredéskor megpendülő zenei hang, amelyet követ egy másik, s ide-oda hullámzóan dallammá alakul, új dal születik.
Így voltam én is a magyar nyelvvel, előbb a beszédhangokkal.
Elsőszülött csöppnyi kisfiam, még nem beszélt, önfeledten játszott a szőnyegen, egy kisgolyót görgetett: gl-gl-gl-gl. Az R hangot még nem bírta kiejteni, különben gr-gr-gr-gr lett volna a hang: guri-guri-guri-guriga.
A kisgolyó gördült, s elérte a falat. Erre ő mélytorokból: – G.
Miért G? Mert addig pöRGött, GuRult, GöRdült, de ekkor meGállt, Gátnak futott, leRaGadt, véGe – G.
Így indult ismeretségem az RG – GR kötött mássalhangzó-páros jelenséggel.
Példa az életből: előáll egy azonnali megoldást követelő helyzet – süRGős! Mit tesz, aki cselekvésre kész, szoRGalmas ember? SüRGető helyzetben RöGvest uGRani kell GöRdülékenyen, beindul a süRGés-foRGás. Ilyenkor viRGoncan uGRik, füRGén, mint az üRGe, mivel a helyzet szoRonGató, nem tűr halasztást.
Rájöttem: utódnyelvekben, süRGősség jelentésű szavakban is ott e két hang: uRGent, uRGente, emeRGency.
Az RG – GR páros kapcsán kezdtem keresni a többit, minden mássalhangzót társítottam egy másikkal: PR – RP: aPRó – áRPa, koRPa – kaPRos. Ha a mássalhangzók számát hatványra emelem, meglelem számukat.
Ezek olyanok az utódnyelvi szavakban, mint útjelzők. Mutatják magukat, jelezve a szó, kifejezés ősnyelvi eredetét. Mintegy odaszólnak a kutatónak: – Ősnyelvi szavakat keresel? Itt vagyunk! Segítségükkel megkereshető a szavak eredeti alakja. Visszahozhatók elemzésre a teremtés ma is élő ősnyelvébe, a magyar nyelvbe, az ősi rokonszavak körébe, és megmutatják valaha volt eredeti jelentésüket, s kialakulásuk okait, s beépülésüket névadó jellemzőként.
Aztán rájöttem, hogy e párosok hangkieséssel alakultak ki. A nyelvszerkezeti vázfelépítés rendszere engedi az észszerű rövidítést. Tehát előbb gyökként voltak jelen a nyelvben, majd a hangzó kiesésével alakultak kötött mássalhangzó-párossá. Példa: Aki tettre kész, süRöG, foRoG, füRGén süRGő-foRGó, nem RáGódik sokat, viRGoncan uGoRva RöGvest indul, a feladat fontosságától keRGetve uGRik, jön, szinte GuRul, GöRdül.
Ezek nyomán felismertem a HANGCSOPORT jelenséget: aNDa, iMPa, oMBa. Szavakban: ANDAlító dallamokra alUDNI, de ébrEDNI is kellemes. Az IMPAla IMPOnáló szépségű. A karOMBAn tartott kisfiamat álOMBA ringattam.
Lehet hangcsoportja egyes hangoknak is: aDa, oDú, éDe… Szavakban: ÉDEs ODÚm kEDŰs nyugODAlmat ADA nékem. A szABÓ ABAposztóból készít zsEBEs kABÁtot. Más ruhafélék: sUBA, gUBA. A zsABÓ szép ruhadísz.
Hangok, gyökök és szavak átforgatása
Gyökfordítás: SZeM – MeSZ, a SZEM MESZ-sze ellát. DOM – MED, a DOMb és MEDer egymás ellentéte. NYOSZ – SZUNY, NYOSZolyán SZUNNYad. REM – MER, a REMény MERésszé tesz. SZÉP – PISZ, SZÉP vagy PISZkos. TŐGY – GYÖT, a TŐGYből enyhe GYÖTréssel fejtett tej. MÉH – HÍM, a MÉHet a HÍM termékenyíti meg.
Hangok összeforgatása: MESTERI ISMERET, hozzáértés, munka után bő TERMÉS várható. Gondozással TEREM IS a növény. A tanulékony ember a MESTERI oktatásból MERÍT IS bő MÉRETES tömegű ISMERETet.
MeSTeRi – iSMeReT – MeRíT iS – TeRMéS – TeReM iS hangváz: M-S-T-R – S-M-R-T – M-R-T-S – T-R-M-S – T-R-M-S
Teljes átfordítás: MANDULA magva nyugtató. Átfordítva: MANDULA – ALUDNAM. Lehet ÁLMODNI DOMOLÁN.
MaNDuLa – aLuDNáM – áLMoDNi – DoMoLáN hangváz: M-N-D-L – L-D-N-M – L-M-D-N – D-M-L-N
LEVENDULA, LEVINDULA – ALUDNI VEL-e. Pihenten ébredve ELEVENEDEL új tettekre.
LeVeNDuLa – aLuDNi VeLe – eLeVeNeDeL hangváz: L-V-N-D-L – L-D-N-V-L – L-V-N-D-L
KANDALLÓ – átfordítva: ÓLLADNAK. ÓLADNAK fűtésére való. KaNDaLLó – óLaDNaK hangváz: K-N-D-L – L-D-N-K
Összeforgatva: Mellette van helye a fásLÁDÁNAK. Télen KELENDŐ a KANDALLÓ melege. Ha begyújtok, felÉLEDNEK a lángok, örülök a pattogó tűz DALÁNAK, akár el is ALUDNÉK mellette, s melegéből ELADNÉK a fázóknak.
KaNDaLLó – LáDáNaK – DaLáNaK – éLeDNeK – KeLeNDő – aLuDNéK – eLaDNéK hangváz:
K-N-D-L – L-D-N-K – D-L-N-K – L-D-N-K – K-L-N-D – L-D-N-K – L-D-N-K
Hihető, hogy az olaszok tudták, s azért adták e nevet, hogy hangjaival leírható legyen magyarul, mi mindenre jó?
SERÉNY – átfordítás: NYÉRES, a SERÉNYség NYERŐS, aki SERÉNY, SZERÉNY, erkölcsileg, anyagilag is NYERÉSre áll. Kitűnő jellemzői a SERÉNY embernek, ha mellé még SZERÉNY és ERÉNYES is.
SeRéNY – eRéNYeS – SZeRéNY – NYeRőS – NYeRéS hangváz: S-R-NY – R-NY-S – SZ-R-NY – NY-R-S – NY-R-S
Az erényes SZERÉNYSÉG, ha SERÉNYSÉGgel társul, erkölcsileg is NYERESÉGES.
SeRéNYSéG – NYeReSéGeS – SZeRéNYSéG hangváz: S-R-NY-S-G – NY-R-S-G-S – SZ-R-NY-S-G
Gyökönkénti összeforgatás:
KÁN-TOR a TOR-KÁN énekel. KáNToR – ToRKáN hangváz: K-N-T-R – T-R-K-N
DOK-TOR a TOR-KOD nézi. DoKToR – ToRKoD hangváz: D-K-T-R – T-R-K-D
SZO-NÁTA egyféle NÓTA-SZÓ. SZoNáTa – NóTaSZó hangváz: SZ-N-T – N-T-SZ
Hangonként: ABRONCS nélkül CSORBÁN néz ki a faedény: aBRoNCS – CSoRBáN hangváz: B-R-N-CS – CS-R-B-N
Innen egy lépés volt a szó-HANGVÁZ jelenség felismerése, amely a SZÓCSALÁD azonosítója. Azonos vázhangokból álló szavakkal jelenít meg egy tárgykörön belül: jelenségeket, eseménysorozatokat, mozzanatokat, tárgyakat.
Szócsalád: KALÁSZok SZAKÁLLasok, SZÁLKAszerű SZÁLAK védik a magvakat. KALÁSZokban KÉSZÜL, érik a mag.
KASZÁLják és csépléskor megSZÜLIK a magvakat. SZELEK fújásakor tisztítják a pelyvától. A szalmát KASZALba rakják. A SZÉLEKről a SZELEK elfújják a SZÁLAKat, amelyek KÓSZÁLva elSZÁLLÓK.
KaLáSZ – SZaKáLL – KéSZüL – SZáLaK – SZáLKa – SZüLiK – KaSZáL – KaSZaL – SZeLeK – SZéLeK – KóSZáL – SZáLLóK hangváz: K-L-SZ – SZ-K-L – K-SZ-L – SZ-L-K – SZ-L-K – SZ-L-K – K-SZ-L – K-SZ-L – SZ-L-K – SZ-L-K – K-SZ-L – SZ-L-K
Egy szócsaládtag szó kötődhet más szócsaládhoz is valamely közös szóképző névadó jellemző által. Példa: KÖRTE és RETEK. Egyik gyümölcs, másik gyökér, ami közös: mindkettő ehető.
Az átforgatásokért kaptam ilyen meg olyan jelzőket, de kit érdekelt, ha a kísérletek eredményei ezrével igazolják a valóságot. Lehet, bolondnak, hülyének tartani, de a legjobb úton haladok a magyar nyelv titkai megfejtésében.
E nyelv a Teremtő Isten által aprólékos pontossággal megtervezett, élő szervezetként működő gondolatközlő eszköz – élő, mozgó, lélegző, dobbanó szívű, szószülő nyelvanya. A teremtés nyelve, kifejezetten értelmes lények számára alkotott gondolatközlő eszköz. Megalkotásakor fő célja volt, hogy a beszélő lény, az önmagában birtokolt értelem-, érzelem-, érzéstömeg legfinomabb rezdüléseit is képes legyen közölni, rajta kívüliekkel. Az élőlények, jelenségek, tárgyak, cselekmények stb. nevei, megnevezései, szóalkotó hangjaikból összeálló nyelvelemeikben rejti, tartalmazza fő jellemzőit, hajlamait, adottságait, képességeit, érzelmeit, érzéseit, sőt mindezek selymes árnyalatait is. E nyelvjelenségek a kifejezés hangjainak átcsoportosításakor csillannak fel, mutatkoznak meg.
A hivatásos – kizárólag bérért és fizetésért tevékenykedő – nyelvészet szerint, e szótárban levő gyöknyelvészeti elemzések nem vehetők figyelembe komoly tudományos nyelvészi munkaként, csak délibábos eljátszadozás a szavakkal. Közülük egy hétokleveles agytröszt megfogalmazta levédett, különdíjazott szabályban, miszerint: „A hang nem értelemhordozó a nyelvben, a hang csak ott van és a szó azt jelenti, amit.” A hivatásos bérnyelvészet ugyanis csak száraz, élettelen utódnyelvekre szakosodott, azokra érvényes latin-germán grammatika szerint gondolkodik.
Nem érti a teremtés nyelve – az élő, mozgó, lélegző, dobbanó szívű, szószülő nyelvanya – körüli jelenségeket.
Nem kutatja a növényvilág névjelenségeit. Ugyanis a növények nevei a teremtés nyelvén, fő jellemzőik szerint adattak, és névalkotó hangjaikkal körülírhatók az elfogyasztó szervezetre gyakorolt hasznos hatásaik. Aki teremtette, tudta, mit, miért teremt olyanná, s teszi képessé az értelmes ember által beszélt nyelvet oly név alkotására, amelyek e növényeknek minden fő hasznos jellemzőjét elősorolják, kivetítik a névalkotó hangokkal. A növénynevek elemzésénél meggyőződhetnek: levendula – aludnivele, mandula – aludnám, imola – álomi, alma a test nyugalma stb. E szavak az utódnyelvekben azonos vázhangokkal vannak jelen, ám azokon jelentésük nem megfejthető.
A MANDULA neve ALMOND, egy másik nyelven: AMANDOLA. Az M.N gyök változatlan, követi az aND hangcsoport. Az U hangzó kiesik, a szóvégi LA hangcsoport átfordítva lesz kezdő: MAND-ULA – AL-MOND.
MaNDuLa – aLMoND – aMaNDoLa hangváz: M-N-D-L – L-M-N-D – M-N-D-L
Az Akadémia által szakértőkként elismert hivatalos, hivatásos nyelvészek – akik beszélik a magyar nyelvet is, bár nem sajátjuk annyira, mint Kosztolányinak – saját tévedhetetlen mindentudásukban bízva kijelentik, hogy a magyar nyelv eredetére vonatkozó tudományos megállapításaik oly erős bizonyítékhalmazokkal igazoltak, leszögezettek, s így törhetetlenek, sziklaszilárdak, megváltoztathatatlanok, tehát véglegesek, örök időkre szólók, hogy azokhoz hozzátenni, azokból elvenni nem szabad. Szerintük, elméletük annyira tökéletes egységet képező, akár egy sziklára épült, minden oldalról védett, körülsáncolt vár, amely bármilyen támadásnak ellenáll, s ez okon legyőzhetetlen, bevehetetlen! Elméletük igazságtartalmát tilos kétségbe vonni! Nyelvtörténeti, szóképződési folyamatai, nyelvtani dogmáit, a pénz mindenható ereje és akadémiai hatalom védi! Oly meggyőző érvekkel bizonyított, s oly világos, hogy vég nélküli unalmas nyelvtanórákon kell beerőltetni a tanulói, népi köztudatba!
Ám jön mégis az ismeretlen szürke tömegből néhány jelentéktelen, névtelen senki, akik nem veszik komolyan az akadémiai dogmát, miszerint a hivatalos, hivatásos nyelvészi elmélet sziklaszilárd, érinthetetlen, megbonthatatlan, törhetetlen, támadhatatlan, legyőzhetetlen. Ezek néhány határozott, jól irányzott, találó ellenérvvel megingatják, kirántják alóla az összetákolt, hamis bizonyítékhalmaz alapot, s az egész kártyavár összeomlik…, illetve összeomlana szakmailag, de az állam által pénzzel aládúcolt, biztosított támogatási pénzalap, a fizetett bér, jogdíjak varázslatos tőkeerő csirize még egy ideig összetartja.
Az általuk kiröhögött, kicsúfolt, kigúnyolt, műkedvelő nyelvészeknek az a bűnük, hogy rendkívül szeretik, értik, érzik, szívükben őrzik anyanyelvüket. Akár Kosztolányi, ’vérük csöppjeiben, idegeik dúcában’, mélyen átélik anyanyelvük minden apró, finom rezzenetét. E hozzáállásuk egyelőre nem büntethető! Ma még!
A már idézett G. B. Shaw után szabadon magamról: ’Bátran kijelenthetem, hogy évekig tanulmányoztam mélyrehatóan a magyar nyelvet, anyanyelvemet. Életművem a szerzett ismerettől sokkal értékesebb lett, egyszerűen azért, mert felismertem, hogy ez egy különös, ősi erőtől duzzadó nyelv, ez a teremtés nyelve, amely sokszorta pontosabban jeleníti meg a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit, és a teremtés titkait.’