Én tisztelem Bakay Kornél tanár urat, de a tanár úr sosem jut valós eredményre, ameddig nem ássa bele mélyen magát annak kiderítésébe: hogyan maradt meg érintetlenül, tisztán a magyar nyelv évezredeken át, mint kőszikla, amelyen karcolást sem ejtett az idő?
Ehhez viszont az egész Kárpát-medence történelmét újra kell értelmezni!
Leírni, hogy a Hérodotosz, görög történetíró által említett, Kr.e V. századi Scythaország, azaz Kárpát-medence őslakossága SZÉKELY volt. Azt is, hogy ők a mai magyarság igazi ősei, nem a besenyők által űzött, ide bekergetett Árpáddal érkező maroknyi segélykérő.
Kárpát-medencét bölcsen gazdálkodó többmilliós székely nemzet lakta, akikről Ammianus Marcellinus római történetíró, Rerum Gestarum című művében beszámol, mert fellázadtak a megemelt adók miatt. Oly mennyiségű adóról volt szó, amelynek tisztázásáért a császár személyesen jött Kr. u. 359-ben.
Nem meghunyászkodó bamba nép volt a székely, de nem vérszomjas. Berepült egy csizma, lemarházták a császárt, letépték díszes köntösét, s összetörték trónját, de nem bántották személyét testileg!
Leírni, hogy itt nem voltak népvándorlási hullámok, mert a medencét védte egy három évezredes megbontatlan, dús aljnövényzetű őserdő, ahol nem jöhettek be tömegek, legfeljebb a patakok mentén néhányan..
Árpád „dicső honfoglaló, tokkal-vonóval bevonulását” is ejteni kell, és leírni a prózai valót! Semmiféle had, így Árpád sem jött át díszlépésben, társzekerekkel.
1241-ben Batu tatár kán egy hónapon át vágatta Vereckénél másfél ezer rabbal az erdőt egy szekérnyomtáv szabad útvonalért.
Azt is, hogyan, milyen ravasz eszközökkel szorították ki Árpádék a döntéshozatalból és pilisi SZÍKEMBER, SZIKAMBRIA fészkéből, Erdélybe száműzve, Kárpát-medence több évezrede itt élő székely lakóinak addigi vezetőjét, a RABONBÁN székembert? Hogyan ragadták el, sajátították ki a Kárpát-medencei földművelő és erdő közbirtokot, amely gazdálkodási alap volt a medence addigi közbirtok-kaláka önsegélyző rendje számára?
Árpád és csapata, európai rablókalandozásaival bemocskolta a Kárpát-medence, békés – soha senki földjére nem lépő, senkit nem háborító – tisztességes, becsületes lakóinak hírnevét, előidézve a nyugat-európaiak Pozsony melletti hadműveleteit, a Pozsonyi csatát. Ennek köszönhetjük a nyugati közönyt a tatár, majd török vész idején! Sőt Európa kiegyezett a török hatalommal a magyarság teljes eltörlésében.
Ennek köszönhetjük Trianont is!
Ha ezt fel meri vállalni, le a kalappal előtte.