Azonos hangokból álló különböző szavak hangvázai erőteljesen igazolják az ugyanazon fogalmi körhöz, tárgykörhöz, szócsaládhoz tartozást. Ha akad is néhány kivétel, nem jelentős, ám ott is fellelhető a kapcsolati szál.
PÁLINKA – PÁLINKÁval kapcsolatos jellemzőösszességek, a PÁLINKA szó vázhangjaival: P-L-N-K.
PÁLINKÁtól LIPINKÁzik, szédeleg, néha a PALÁNKra támaszkodik.
PáLiNKa – LiPiNKa – PaLáNK hangváz: P-L-N-K – L-P-N-K – P-L-N-K
PÁLINKA – AKNILÁP teljes átfordítás megvillantja, a PÁLINKA hatására olyan üreseket lép a részeg, mintha gödörbe, AKNÁba LÉPne, azaz AKNALÉPtekkel halad. A túlzottan sok PÁLINKÁt fogyasztónak néha a PELENKA is elkelne. Ilyenkor bizonytalanul LÉPNEK, LÉPÜNK. Mind az akna, mind a pelenka magyar eredetű szavak, az AK ősgyök vízértelmű, a kisbaba szókészletében, a PeL – LeP gyök LEPedő szó alapgyöke.
PáLiNKa – aKNaLéP – PeLeNKa – LéPüNK – LéPNeK
hangváz: P-L-N-K – K-N-L-P – P-L-N-K – L-P-N-K – L-P-N-K
A PÁLINKA lePÁRLÁssal, PÁLLONGÓ (k > g) eljárással készül, nem szláv eredetű, sem a szó, sem az eljárás. Ők vették át a magyaroktól, s a magyar nyelvből.
PáLiNKa – PáLLoNGó hangváz: P-L-N-K – P-L-N-G
REMÉNY – REMÉNYED, ha van, lesz EREDMÉNY is. NYOMOROD véget ér. Jó IRÁNYOD, jó értelmű MERÉNYED, merészséged, bátorságod, kitartó küzdelmed, akaratod gyümölcsöt terem!
ReMéNYeD – MeRéNYeD – eReDMéNY – NYoMoRoD
hangváz: R-M-NY-D – M- R-NY-D – R-D-M-NY – NY-M-R-D
Másik vetület: élő REMÉNYEM, hogy megNYEREM a főNYEREMÉNYt, s véget ér NYOMOROM.
ReMéNYeM – NYoMoRoM hangváz: R-M-NY-M – NY-M-R-M
ROKON – régen, ha sok ROKON volt szerencse, ősnyelven: NOROK. Az ősiségben cél volt a nagyobb család, sok ROKON vegyen körül. Az élet KORONÁja, ha sok ROKONod van, nagy NOROK, mert AKKORON a ROKONOK összetartottak, s védték egymás érdekeit. Akinek hetven ROKONA volt, az már hetvenkedett.
RoKoN – NoRoK – aKKoRoN – KoRoNa
hangváz: R-K-N – N-R-K – K-R-N – K-R-N
ROKONOK sokasága KOROKON át, sok év alatt épül ki.
RoKoNoK – KoRoKoN hangváz: R-K-N-K – K-R-K-N
A bajba jutottat a szerető ROKONok KARON fogva segítették át az elszenvedett KÁRON, KÁROKON.
RoKoN – KaRoN – KáRoN hangváz: R-K-N – K-R-N – K-R-N
KÁROKON szóban megoldásra a tanács: nagy KÁRon, káROKON ROKONOK segítenek át. Ez a KALÁKA alapelve.
RoKoNoK – KáRoKoN hangváz: R-K-N-K – K-R-K-N
Halál esetén ROKONOK osztoznak az ÖRÖKÖN, királyi családoknál ROKONI KÖRÖN belül öröklődött a KORONA.
RoKoNi – öRöKöN – KöRöN – KoRoNa
hangváz: R-K-N – R-K-N – K-R-N – K-R-N
RABONBÁN – az akadémiai dörzsölt, menő történészek még ma is térdüket verve kiröhögik a – szerintük sosem volt – székely RABONBÁN tisztséget említőt. Kegyesen annyit hajlandók mondani: ha mégis volt, akkor csak a zsidó RABBI nyomán. Azonban a hamisíthatatlan nyelv másként tudja, és ez nem felülírható! Ők meg hadd röhögjenek.
A RABONBÁN szóban levő RABON nem zsidó RABBI megfelelője, hanem a zsidó RABBI ősnyelvi RABONBÁN rövidült alakja. A RABONBÁN tisztség Özönvíz előtt alakult, ekkor még egy fia zsidó sem élt a Földön. Ugyanis Ádám után 2.000 évvel született ÁBRAHÁM az ő ősük, Özönvíz után 350 évvel. Születésekor talán atyja, Tháré ÁBRÁzata vonásait hordozta: Ez az én ÁBRÁM! Így lett ÁBRÁM. A Biblia szerint, később Teremtőjétől tekintélyes sátorapa címet nyert, és akkor kapta az ÁBRAHÁM nevet. A héber nyelv i.e 600-as években alakult ki, addig a zsidók az ősnyelv egy tájnyelvi változatát beszélték.
RABON cím jelentése: MESTER, régiesen: mésztor, nesztor, majszter. A majsztram, tudásban még magasabb szintet képvisel. Ezt a JSZ – SZJ alvógyök mutatja: maJSZter, JeSZ – SZuJ gyök, felkúszó, felkúJSZó emelkedést haJSZolót jelent. Ugyanezt a paSZULY, fuSZULYka (ly = j) szavakban, alapnál többet a meSZELY szóban.
TRAM, magaslatjelentésű.
BÁN – NÁB gyök jelentése: nagy. Ez a BÁ ősgyökből induló, ami szintén nagy.
RABON – BARON átforgatás mutat a – később rövidítéssel kialakuló – BÁRÓ címre. Utódnyelvekben az eredeti BARON változat él. BARON – NORAB átfordítás mutatja, hogy NO RAB, nem rab, hanem magas tisztség.
RABON méltóságcímből vezethetők le az ősi székely ORBÁN, ABRÁN nevek is. ORBÁN – kiemelkedő: OR (orjas, óriás), BÁN = nagy méltóság. A székelységben ma s él ORBÁN és ABRÁN családnév. ABRÁNfalva településnév is, sőt Székelykeresztúr közeli, Gagy-völgyi Szentábrahám nevű helység nevét népiesen ma is SzentABRÁNként ejtik.
RaBoN – ORBáN – ABRáN hangváz: R-B-N – R-B-N – B-R-N
RABONBÁN – ABRONBÁN atyai méltóság volt, akire népe hallgatott. A szófordítás, átforgatás szabálya enged változatokat: RABONBÁN – ABRONBÁN – BARONBÁN. Ezek ősi címek voltak. A szóvégi BÁN = nagy. NÁBob szóban is ezt jelenti. A BAN gyök, -ban helyragként is használatos, épp nagy befogadó képessége révén, minden elfér BENne.
RABONBÁN, BARONBÁN = nagymester. Azaz, a BÁRÓ cím – mestert, nagymestert jelent eredetileg.
Azonos jelentésű RABONBÁN, (hangzás: rabombán) és ÁBRAHÁM.
ÁBRAHÁM –, mint RABONBÁN, sátorapa, nesztor, mésztor, vagyis mester volt saját utódai, népe közt. Tehát az ÁBRAHÁM is ősnyelvi név, nem HÉBER! A székely névtárban, mint ősnyelvi név van jelen, nem zsidó névként.
RaBoNBáN – ÁBRaHáM hangváz: R-B-N-B-N – B-R-H-M
Viszont lehet, hogy a HÉBER megnevezés az ÁBRAHÁM névvel is kapcsolatos. Mivel Isten választotta őt sátorapai nemzetségfőnek, így mondhatta: ÁBRAHÁM az én HÉBEREM, azaz kiemeltem.
ÁBRaHáM – HéBeReM hangváz: B-R-H-M – H-B-R-M
BRAHMÁN, BRÁHMIN – a Nagy vizek mezejéről, Mezopotámiáról kelet felé indulók mestereit az ő később kialakuló tájnyelvükön BRAHMAN, BRÁHMIN alakban ejtették. Az indiai kasztrendszer felső fokán, a BRAHMÁN, BRÁHMIN tanítómestert jelent. Az araboknál IBRAHIMra változott az ÁBRAHÁM név.
ÁBRaHáM – IBRaHiM – BRaHMaN – BRáHMiN hangváz: B-R-H-M – B-R-H-M – B-R-H-M-N – B-R-H-M-N
HAMMURABI – a babiloni HAMMURABI ugyancsak tisztségéből fakadóan kapta nevét. HAMMURABI is nesztor, mésztor, vagyis mester, BRAHMAN volt, mint ÁBRAHÁM.
ÁBRaHáM – HaMMuRaBi hangváz: B-R-H-M – H-M-R-B
Világos, a fentiek azonos értelemhordozó hangokkal épülő hangvázak, így mint szócsalád szótestvérek, bizonyítják gyakorlati-értelmi összetartozásukat, s az alany valamely fontos névadó jellemzőjét mutatják azonos hangokkal.