SZLOVÁK – MAGYAR
Bérnyelvészi megállapítás szerint szláv, szlovák eredetű szavak.
A magyar nyelv megvédi magát.
——————————————————————————————————————————–
Az igazi nyelvésznek tudnia kell (!!!) – minden eredeti teremtésnyelvi név, alkotó hangjaival körülírja fő jellemzőit, megmagyarázza önmagát! (!!!)
Az utódnyelvekben nem élő értelemhordozók az elemzéshez szükséges: gyök, hangcsoport, szó-hangváz viszonyító alapelemek! Ezek azonosító nyelvanyai holt elemként, állnak ott a szavakban, magyarázat lehetősége nélkül! Értelmüket csak a magyarázó nyelvanyában találjuk meg.
———————————————————————————————————————————
boróka – Örökzöld tűlevelű ciprusféle cserje. [szlovák] Itt is a BOR gyök a kulcs, ugyanis a BORÓKA szó is B.R – R.B gyökből képzett: BoR – RoB. Örökzöld, erős (bor) faanyagú cserje, s egyes alfaja termését erjesztve erős (bor) pálinkát főznek. Az R hangcsoport – ORÓ – az ERŐ, pÁROl szóban ad jellemzést az italról. Az R.K – K.R gyök: RóK – KoR, a boRÓKa egyféle boKOR.
BoRóKa – BoKoR hangváz: B-R-K – B-K-R.
Azért, mert pálinkáját a tótok BORovicskának nevezik, nem azt jelenti, hogy a szó tőlük ered, származik, hanem a magyar BOR gyökre építették a szót, hisz a –cska kicsinyítő is magyar nyelvből eredő! Nincsenek jellegzetes szlovák vagy más szláv gyökszavak, kicsinyítők stb. Csak ősnyelvből eredők, onnan megörökölt gyökszavak, kicsinyítők és más szóalkotó elemek vannak. A K hangcsoport – ÓKA – játÉKOs, mÓKÁs hangvételű kicsinyítő.
borona – Fogakkal, tüskékkel ellátott vontatható talajművelő eszköz. [szláv] A BORONA szó úgyszintén B.R – R.B gyökre épül: BoR – RoB (b > p: rop). A felBORzol, felmar jelentés a BORONA esetében találó, hiszen a szántott földön végighúzva gorombán belemar a rögökbe, összetÖRi, szétROPpantja (b > p), felmORzsolja azokat. Ha viszont a sima talajon húzzák végig, felBORzolja, látványra BORzosnak tűnő felületet hagy maga után. Kézi vetéskor is alkalmazzák a BORONÁt magvak belefORgatására, majd a BORona által felBORzolt felületet lehengerlik, hogy a madarak ne tudják kiszedni a magvakat a földből. A BORONA szó a felső, BORító felülettel kapcsolatos, hiszen felületművelő eszköz. A BORONÁval végigjárt föld felülete színe is változik, sötétebb lesz, azaz elBORul. Ez azért, mivel az alsó réteg NEdvet tartalmazó része BORul a felszínre: BORU NA. Az R hangcsoport – ORO – a bORÍt, pOROz, gOROmba, tÖRŐ szavakban nyújt párhuzamot. A bOROnálás rögtÖRÉs, bOROgatás. Az R.N – N.R gyök: RoN – NoR, a boRONa a RÓNa talajművelő eszközeinek egyike, amely fogaival vonalakat RÓNA a földbe. Az N hangcsoport – ONA – a borONA talajfelület fINOmító, s a földön hosszan látszanak a fogak által húzott vONAlak, akár a rÓNÁn a keréknyomok. A NA ősgyök NEdv jelentésű. Gondolom, ezt „szlávul” is el lehet így mondani a BOR gyök bővítményeinek a műveleteket szemléltető, leíró szavakban alkalmazásakor, ha már a MÉKSZ szerkesztői onnan „lopkodják”. A BORONA szó másik jelentése a gerenda, de ez is annyira szláv, mint eme fenti: GERinchez tartozók a BORdák a testépítményeknél. Ez a GERinc, GERenda, BORda, BORona a szerelvény (váz) fogalomkörbe tartozó, és mind magyar. Erre csattanós választ ad a CzF Szótár: „A szláv nyelvekben: brána, obrona, oroszul: borona, mely kaput és védelmet is jelent. Mennyiben a borona, takaró, födő, borító eszköz, végelemzésben a bor (borít, borul, borogat) gyöktől származtatható, mely a szláv nyelvekben nincs meg, de a kapu értelemben vett borona vagy brána sem egyéb, mint bizonyos nyílást elzáró, befödő, betakaró, beborító alkotmány.” Kiem. K.S. A BORONA, BORNA lehet díszelem is, ORNAmentum. a székely tORNÁc, tORNÁnc is ORNAmentuma, díszeleme a háznak. Épületen lehet egy vízelvezető csatORNA, bORNÁzott, csíkozott díszelem. A latin nyelvben ősnyelvi örökség. Az OR – RO ősgyök, ORO hangcsoport ősnyelvi elem, és csak a ma is élő ősnyelven, magyarul van rá magyarázat! Jelenthet valamilyen megfogyatkozást, hiányt, átáramló folyamatot: csatORnán víz, az ORROn levegő, a csOROszlyán vetőmag csOROg, áramlik, folyik. A bOROnálás, rögtÖRŐ folyamat. Tiszta beszéd. Olyan szóépítmény, amelynek nincs alapja a szláv nyelvekben. Nem tudnak magyarázatot adni a szó kialakulásának fokozatairól. Nincsenek jelen élőben a szláv nyelvekben az elemzéshez szükséges viszonyító alapelemek, csak holt elemként, magyarázat lehetősége nélkül! Megörökölték, és nyelvük hangzástörvényei szerint módosult. Gyökerét, értelmét a magyarázó nyelvben találjuk.
gácsér – A kacsa hímje. [szlovák] A GÁCSÉR G.CS – CS.G gyökből ered: GáCS – CSöG. Ez eredetileg KACSÉR is lehetett, a hímségre utaló KA gyökkel: biKA, KAn, KAKAs. A GA – AG ősgyök mAGAsságot is kifejező. A GÁcsér ÁGAskodik, felemelkedik párzáskor. A CSÖG, CSÖK a hímtag megnevezése is. A KACS görbületjelentésű, amely a KACSA ívelt nyaka végett is névadó jellemző. A CS hangcsoport – ÁCSÉ – jelenti a kACSOs nyakát, a vízben lOCSOló, tOCSOgó természetét, de emberi viszonylatban a kACSInt, CSIntalan, CSIinos, CSInál szavakban nemiséggel kapcsolatos értelme is van. A szóvégi CS.R – R.CS gyök: CSéR – ReCS, a CSERje, SARjad szavakban a megtermékenyülés utáni állapot: új élet SARjad, azaz SERdül, esetleg épp egy kis gáCSÉR. De jelen van a CSŐR szóban is. A GÁCSÉR – RÉCSÁG fordításból a RÉCE szó is kihámozható, amely egy másik megnevezése a kacsának. A GÁCSÉR hangosan CSÁROG.
GáCSéR – CSáRoG hangváz: G-CS-R – CS-R-G.
A szlovák nyelv csak átvette és használja a szót, a szó kialakulására, értelemhordozó alkotó elemeire nincs átfogó magyarázata, mivel nem sajátja.
jérce – Fiatal, még nem kotló növendék tyúk vagy hasonló szárnyas. [szláv] A JÉRCE J.R – R.J gyökre épülő szó: JéR – ReJ. A J hang úJ, ifJú jelentésű, ÉR – ERő, életERő, ERedet. A JER > GYER mindkettő hívó szó, amellyel a kicsiket a felnőtt követésére ösztönzik. Ezek szókezdő gyökszavak a GYERmek, JÉRce, JERke szavakban. A szó előbb lehetett JERSZE, amely a jere sze, gyere sze, jöszte sze hívószavak módosulata nyomán vette fel végső C hangos mai JÉRCE alakját, ami nem véletlen, mivel a CE becézés is. De van a CERJE tájnyelvi szó, amelyet a SARJAdó, süvölvény szálra mondanak, és CERJÁK név is.
JéRCe – CeRJe – SaRJa hangváz: J-R-C – C-R-J – S-R-J.
Az RC hangcsoport – ÉRCE – a határozott fejlődést jelenti a szóban, a sERCEnő, ÉRCEs életERőt, a felmagasodó bÉRCEk felé tartó növekedést. A mÉRCE emelkedésre ösztönöz, a pERCEk az idő részecskéi, összetevői, a dERCE a nagyobb magvak apró darabjai, a fÉRCElés nagyléptű varrás, ideiglenes megoldás, mivel a végtermék elkészítésének folyamatához tartozó. Az RC páros, mint R.C – C.R alvógyök: ReC – CeR, a kicsinység, vékonyság megjelenítője a RECe, CÉRna szavakban. Lehet keresni: szláv nyelveken a szó kialakulásának lépcsőzeteit. RC – CR: a jéRCe már párosodási daCRa, harCRa kész.
jerke – Egy évesnél fiatalabb nőstény bárány esetleg kecske. [szlovák vagy ukrán] A JERKE J.R – R.J gyökre épülő szó: JeR – ReJ. A magyarázat a JERKE esetében is ugyanaz, mint JÉRcénél, kivéve az RK páros más árnyalatú jelentését. Az RK hangcsoport – ERKE – a bIRKA, csIRKE, sERKEn szavakban, úgymond a növekvő „pályán” haladás. A jERKE a bIRKA kicsinye, és ugyanúgy sERKEn, növekszik, mint a gyERKŐc, lURKÓ, csIRKE, gyÜRKE (rügy), vagy az IRKÁban a betűk sokasága, pIRKAdatkor a világosság, szURKOlással a csapat ereje, ERKÖlcsös életvitel nyomán a tisztelet, sARKAllással a teljesítmény vagy a szüntelen növekvő vARKOcs hossza. Az RK páros, mint R.K – K.R alvógyök: RoK – KöR hangjaival alkothatók a ROKoni KÖR szavak, amely a kis JERKÉt KÖRülveszi. A RAJKÓ szó kisgyereket jelent, és az is ősnyelvi szó. A JERKE a juh RAJKÓja.
JeRKe – RaJKó hangváz: J-R-K – R-J-K.
Most az akadémiai nyelvészek által a zárjelben megadott szlovák vagy ukrán szókialakulás nyelvi kifejtésére is kíváncsiak volnánk, de nagyon. RK – KR: a jeRKe édes, jelképesen cuKRos, néha maKRancos, uGRáló (k > g) kis állat.
jávor – Juharfa. [szláv] A JÁVOR szó a J.V – V.J gyökből indul: JáV – VáJ. A JÁVor anyaga kitűnően VÁJható. A V hangcsoport – ÁVO – a jÁVOr jAVA a belső geszt hófehér, úgymond hAVAs, hABOs (v > b) mintázata. A megmunkálásra alkalmassága a fa jAVÁra szól. A JÁVOR – ROVÁJ fordítás erről beszél. Faragásra, ROVásra, kiVÁJásra kitűnő. Valaha teknőt VÁJtak, VÁLYút is készíthettek belőle.
JáVoR – RoVáJ hangváz: J-V-R – R-V-J.
Aki VÁJ, azt már az ősi időktől VÁJÁRnak nevezik.
JáVoR – VáJáR hangváz: J-V-R – V-J-R.
A VÁJÁR RÓVJA, mélyíti az üreget.
JáVoR – RóVJa hangváz: J-V-R – R-V-J.
A JÁVOR szót a szláv nyelvek átvették, és használják, csak nem tudnak magyarázatot adni a szó keletkezésére sem egészében, sem szóelem szinten. A V.R – R.V gyök: RoV – VoR, kiemeli a ROVásra alkalmasságát, azt hogy beszédes, szép minták alakíthatók ki ROVás műveletével, akár képsorozaton ábrázolt elbeszélés is. A beszéd ősi szavai: VERbál vagy paláVERez. A JÁVOR szó nem szláv eredetű, hanem a szláv nyelvek vették át a fa megnevezését a magyar nyelvből.
juhar – Iharfa, juharfa, jávorfa. [szláv] A JUHAR J.H – H.J gyökből bővült szó: JuH – HuJ, HéJ. A JUHarfa HAJát, HÉJát eltávolítják egészen a gesztig, GYUHáig, belső hasznos rétegig. A legszebb JUHarfa geszt erezete habos mintázatú, olyan, mint a göndör HAJ. A szláv nyelvek a fának nem a JUHAR, hanem a JÁVOR nevét használják, amelyet szintén a magyar nyelvből vettek át. A JUHAR faanyagának kiváló tulajdonsága okán kaphatta nevét. JÓl megmunkálható, és szép a belső erezete, főleg, ha úgynevezett habos mintájú. A JUHARfa „habos” mintázata hasonlít a fodros, göndör HAJRA, annak csavaros mintáira.
JuHaR – HaJRa hangváz: J-H-R – H-J-R.
Ősnyelven a HAJ másik neve HAR. Tehát a mintázat fodrai a hullámos HAR mintáJA.
JuHaR – HaRJa hangváz: J-H-R – H-R-J.
A hasított csiszolt felszínre, HÉJRA vonatkozik.
JuHaR – HéJRa hangváz: J-H-R – H-J-R.
Tehát a belseje a JUHA, GYUHA, szép és megmunkálható. Neve kezdetben lehetett GYUHAR is. A HAR gyök – a kiemelkedő magasság (har) mellett – a HARsanó, HERsenő hangot is jelenti a szóban. Hozzáértéssel finom vékony HÉJazat készíthető belőle, amely ugyanakkor kongatható, rezgő, kitűnően visszHAngzó. Ebből készül a hegedű, és általában az összes vonós hangszerek hátlapja. A H hangcsoport – UHA – a jUHAr, IHAr nevekben. A jUHArnak kitűnő minőségű a gyUHÁja, azaz a belseje, gesztje. Épp, mint a juh esetében, a JUHARnál is van I hangra váltás: JUHAR – IHAR. Egyes vidékeken IHARfa. Egy harmadik neve, a már említett JÁVOR, amely szintén a fa JAVÁRa szól, a fa JÓ tulajdonságát jelenti a névben. A JÁVOR – ROVÁJ fordításból kitűnik, ROVÁsra, faraghatóságra alkalmas volta. A JÁVOR szóalakot a szláv nyelvek is átvették, használják, de kimerítő magyarázatuk nincs rá. Erről bővebben a jávor címszónál.
káposzta – Szorosan egymásra boruló nagy leveleiért termesztett kétéves konyhakerti növény. [szlovén vagy szlovák < latin] A KÁPOSZTA szó a K.P – P.K gyökből indul: KáP – PoK. A KÁPOSZTA megnevezés a növény fejforma gömbölyűsége, mint legfőbb jellemzője: KÁP, KOPonya. A KÁP, KOP – PÁK, POK, PIK gyöknek tűz jelentése is van. A KÁPosztalevél kitűnő gyulladás gátló. A P hangcsoport – ÁPO – jelen van a kOPOnya szóban, amely a fejalakú növényi levélcsOPOrt, lAPIjainak (székely lapi = levél) összetAPAdása nyomán alakult ki. A kÁPOsztalevelek kiválóan alkalmasak gyulladásos testrészek ÁPOlására külső borogatásként. A P.SZ – SZ.P gyök: PoSZ – SZaP, a nagy, laPOS SZAPora levelek, amelyek szétrePESZthetők. Az SZT hangcsoport – OSZTA – a kápOSZTAfej leveleinek szép rendben illESZTEttsége is névadó jellemző. Levelenként OSZTOttan, fOSZTOtt állapotban fogyASZTOtt növény. Az SZT páros itt, mint alvó SZ.T – T.SZ gyök: SZéT – TeSZ, (t > d: szed – desz). A neve a levelenkénti SZÉToSZThatóságból ered: KÁP OSZTvA, OSZTÓ.
KáPoSZTa – KáPoSZTó hangváz: K-P-SZ-T – K-P-SZ-T.
A KÁPOSZTAfejet esetenként megKOPASZTják, azaz burokleveleit leszedik.
KáPoSZTa – KoPaSZT hangváz: K-P-SZ-T – K-P-SZ-T.
KÁPOSZTA – TAPOSZKA átforgatás mutatja, hogy TAPASZOKként gyulladásos testrészekre kiváló hatással alkalmazható.
KáPoSZTa – TaPaSZKa – TaPaSZoK hangváz: K-P-SZ-T – T-P-SZ-K – T-P-SZ-K.
A CzF Szótár szerint: „KÁPOSZTA (alkalmasint a latin capitosa után módosúlt mind a magyar, mind más nyelvekben); fn. tt. káposztát. […] Csehül, illírül, tótul: kapuszta, vendül: kapusz.” Ez a latin eredetre utalás nem átgondolt megállapítás Czuczorék részéről. Különben latinul is fej jelentésű: capitosa, brassica capitata, szuahéli nyelven: kabichi, szomáli nyelven: Kaabashka. A szlovák kapuszta láttán föl sem vetődött a szerkesztőkben, hogy esetleg magyar nyelvből vették át. Érdekességként: a román varza kifejezés a növény konyhakerti borzolt* felületének képi látványa szerint adott ősnyelvi változatát, a borzas nevet őrizte meg, amelyet a latin brassica is őriz, viszont csak magyarul magyarázható. Mind az SZT, mind az RZ kötött mássalhangzó-páros az ómagyar ősnyelv azonosítói. Lehet küszködni szlovénül, szlovákul, latinul a jellemzőket leíró szóalkotó elemek kialakulásának magyarázatával. Érdekes nyelvi tornagyakorlat lesz. SZT – TSZ: a kápoSZTából teTSZés szerint kéSZíThetők különböző étkek. Akár oSZTatlanul, fejesen, akár oSZTva, metélve, apróra meTSZve, savanyítható.
/*/ Ugyanígy a gólya neve a románul: BARZA. Az ősnyelven a gólya BORZAS néven is neveztetett a fészek BORZAS külalakjáról. Ezt örökölte meg a román nyelv, épp mint a káposzta BORZAS nevét, VARZA alakban.
karaj – Karéj, szelet. [szláv] A KARAJ K.R – R.K gyökbővítmény: KaR – RaK. A szó a KA – görbületet is jelölő – ősgyökből indul. A KARAJ körértelmű és így csak ősnyelvi lehet, mivel a KÖR egy szótagú gyök a KŐ ősgyökből ered, amely csak mai magyar nyelven magyarázható kapcsolat. A KARÉJ már – Magyar Adorján szavaival élve – műveleti szó, amely változáson esett át. Összetett szó, benne rejlik a hAJ, hÉJ értelme, amely a KÖRt KÖRül veszi, s amelyet székelyesen leKARINTnak, leKARAJtnak (mint szakít – szakajt). A szóeredet mindig egyszerűből induló. Az R hangcsoport – ARA – értéket is jelent: ARAny, ARA, kARÁt. A kARAj talán a legfinomabb, legtöbbet ÉRŐ dARAbja a sertéshúsnak. Az AR ősgyök külön is értékről beszél. Erről a kar címszónál. A szó egyik átforgatásban: KARAJ – RAJKA, mintegy kicsinyítős: kaRAJKA, benne az AJKA hangcsoport AJAK értelmével ehetőséget is jelent. A KARAJ az ember AJKÁRA, KAJÁRA való.
KaRaJ – aJKáRa – KaJáRa hangváz: K-R-J – J-K-R – K-J-R.
KARAJt a RAJKÓ, de a KIRÁLY is szereti.
KaRaJ – KiRáLY – RaJKó hangváz: K-R-J – K-R-LY – R-J-K.
A gazdasszony a lesütött KARAJt edénybe, zsírba RAKJA.
KaRaJ – RaKJa hangváz: K-R-J – R-K-J.
A CzF Szótár szerint: „Általán, görbe vonalt képező test, vagy maga azon görbe vonal, amelyet az ily test képez. Karéjba állani. Karéjt képezni, csinálni. 2) Félkörösen kimetszett, kihasított darab. Karéj a kenyérből, sajtból, kalácsból. 3) Mértani ért. a körből kimetszett rész. […] Széles ért. kanyarulata, kerülete, környéke, széle valaminek. Könyv karéja, kert karéja. Köpeny, szűr, bunda karéja. Fül karéja. Folyó karéja.” A szláv nyelvek az ómagyar ősnyelvből örökölték.
kasza – Hosszú fanyélre kb. merőlegesen szerelt pengéjével szálas növény tömeges levágására való szerszám. [szláv] A KASZA K.SZ – SZ.K gyökből eredő: KaSZ – SZaK. A KA ősgyökből induló KASZA egyik névadó jellemzője a KAjSZA görbülete. A KASZA az ősi BOToló szerszámok egyike, egy KAJSZA éles fémmel a végén. A KASZA fordítva: SZAKA, ez SZAKÍtást, SZAKAjtást, vágást jelent. KaSZa – SZaKa hangváz: K-SZ – SZ-K. A KAJla KAJSZA KASZA SZAKajsza, szaKAJSZA el a növényt a tövétől.
KaJSZa – SZaKaJSZa hangváz: K-J-SZ – SZ-K-J-SZ.
Az SZ hangcsoport – ASZA – a kASZA hOSSZÚ éles penge. ESZEs találmány. A lekASZÁlt fű megASZAlódik, azaz megszárad. Ez a hASZOn része, és egész tavASZIg azzal takarmányozzák az állatokat. A CzF Szótár leírása: „Gyöke: kasz vagy a hajlást, görbedést jelentő ka gyökelemből eredett, mely megvan a kacs, kacsos, kasziba, kacsiba, kaczor, kajcs, kajcsos, kajsza, kajmó stb. szókban, s ekkor jelent hosszukás, kevessé görbére hajlott pengéjü valamit, […] melylyel a földmivesek szénát, füvet vágnak, a timárok, tobakok, szücsök bőrt faragnak, s ezt máskép: kaczá-nak is nevezik; […] továbbá a szanszkrit: kasz, magyar kés, török kesz-mek, […] melyek szintén hasitást, metszést, vágást jelentenek, s e szerént kasza am. kaszó azaz metsző, vágó eszköz. Szláv nyelven: kosza.” Kiem. K. S. Egyszerű: a szlávok átvették a magyaroktól a műveletet, a szerszámot, a magyar nyelvből a szerszám nevét, amely nyelvük hangzástörvényei szerint alakult. Az, hogy biztosan magyar eredetű szó, bizonyítják a kalász címszónál leírtak. Íme:
KaLáSZ – SZáLaK – SZáLKa – KaSZáL – KaZaL hangváz: K-SZ-L– SZ-L-K – SZ-L-K – K-SZ-L – K-Z-L.
Ezek mindegyikének kapcsolata van a KASZÁval vagy átvitt értelemben a KASZÁlás műveletével. Ha a szláv nyelveken ugyanígy levezethető, akkor lehet beszélni szláv eredetről. Vagy talán a szanszkrit KASZ is a szlávoktól ered?
kazal – Szálas takarmányból, szalmából rakott több méter magas szabályos rakás. [szlovák] A KAZAL K.Z – Z.K gyökbővítmény: KaZ – ZaK. A KAZ gyök a régies KAZdag szónak is alapszava. A H előtétes HASZon, s az ezen az alapgondolaton nyugvó KASZnár is találó. A KAZAL néhol KASZAL, KASZAJ, a GAZdagság jelképe is volt régen (kaz – gaz). Abból ítélte meg a kívülálló, mennyi GAbonája lehet a GAZdának. Nagy KAZAL, KASZAL, KASZAJ, sok GAbona. A Z hangcsoport – AZA – jelen van minősítőként a kAZAl, kASZAl, kASZAj lAZÁn rakott halom, csak önsúlya nyomja. Használják aljAZÓként állati alomként ÍZÉkkel, ÍZInkkel keverve. A szó fordított alakban is utal a hALom állagára: KAZAL – LAZAK. A KAZAL laza kötődésű, sajtolás, kötés nélkül hALomba rakott, ZAKkantott SZÁLAstakarmány: SZÉna vagy SZALma.
KaZaL – LaZáK – SZáLaK hangváz: K-Z-L – L-Z-K – SZ-L-K.
A CzF Szótár leírása: „Gyöke kaz azonosnak látszik a perzsa gaza (kincs, kincshalom, összehalmozott vagyon) szóval, s rokon a régies kazda, kazdag szók gyökével. Széles ért. összehalmozott valami, különösen oly rakásba halmozott gabona, takarmány stb. u. m. széna, szalma, mely hosszasan nyúlik el, vagyis melynek négyszögletesen, nem gömbölyüen felnyúló alakja van. […] Némelyek a ,ház’ vagy latin ,casa’ szótól származottnak vélik, mivel közönséges ház alakja van. Tótul: kozel.” Vagyis nagy, HÁZ nagyságú takarmány hALom, összehegyesedő hatalmas, háznyi magasságú, téglalap alapterületű. A KASZÁLt értelme is megbújik a szóban, hiszen KASZÁLt SZÁraz, SZÁLas SZÉna, SZALma, LAZÁn hALmozott terméke. KAZAL, KASZAL, KASZAJ: összeKUSZÁLt, LAZÁn rakott ZILÁLt SZALmaSZÁLak KASZÁLt tömege. A székelyföldi kaSZAJ névben a SZÁJ, JÁSZol értelem is jelen van, de a KAJSZA homlokzati vonalvezetés is (mint a háztető, összehajló).
KaSZaJ – KaJSZa hangváz: K-SZ-J – K-J-SZ
Akinek nem volt csűrje, szénacsűrje, az a szénaboglyában vagy szénaKAZALban tárolta. Az alapterület alakja és nagysága megkülönbözteti a KAZALt a BOGLYÁtól. A KAZAL téglalap, a BOGLYA kör alapterületű. A sokSZÁLú KAZALra van egy közmondás: ‘KAZALban keresni a tűt.’ A szép, formás KAZAL rakása mesterműnek számított valaha. Jól kellett hegyezni, hogy az esővíz lefusson. Azt, hogy a KAZAL, KASZAL, KASZAJ magyar szó –, s a szlovák eredeztetés, vagy nyelvészi tudatlanság, vagy szándékos ferdítés eredménye – bizonyítják a következő szavak: SZÁLAK, SZÁLKA, KALÁSZ, amelyek mind KASZÁLhatóak, és mindannyi a KAZAL vagy KASZAL része. Megfigyelhető, hogy ugyanazon öt hangból állnak a szavak, egyetlen hangot sem kellett kívülről hozni! Lehet tornáztatni a „szlovák eredetit”, csak úgy próbaképpen! Ezek olyan értelmi kapcsolatok, amelyeket nem lehet félremagyarázni. A szlovák nyelv –, az összes gazdasági vonatkozású kifejezését, gazdaságban használt szerszámok megnevezését – egyszerűen átvette a magyar nyelvből, nyelvi hangzástörvényei szerint módosult. Ez természetes, senkinek nem lehet és nincs kifogása ez ellen. Az ordító hamisító hazudozások, a valós tények tagadása, szándékos elferdítése utálatosak.
ketrec – Állatok tartására, szállítására való rácsos építmény. [szlovák] A KETREC K.R – R.K gyökből induló: KöR – RoK, valaha KERTEC, az RT páros fordított TR alakjával. A CzF Szótár szerint is: „Gyöke a kört, kerítést jelentö ker, s törzsöke kert (= kerítés), melyből kicsinyező ecz képzővel lett kertecz, s átvetve ketrecz, Szoros ért. kis kerítés vagy kisebb kerített hely;” Kiem. K.S. Az EC kicsinyítő, de a savanyú ECet gyökszava is. A TR hangcsoport – ETRE – kETREcben lenni hÁTRÁnyos helyzet, még a pUTRInál is kisebb, rosszabb, s bizony gyÖTRŐ állapot. Van olyan állat, amely bOTRÁnyt csap ez okból, csATRAt, fETREng. Az ilyent még IsTRÁnggal is megkötik az OTROmba viselkedése miatt. Ez a szöveg szemlélteti a TR páros olyan szavakban való jelenlétét, amely szavak tartalma, mondanivalója kötődik a keTRec által képviselt értelemhez, azzal kapcsolatos TöRténésekhez. A TR páros, mint T.R – R.T gyök: TöR – ReT hangjai a keTRecben mindent összeTÖR, szeretne kiTÖRni, mert a fogság RETtenetes állapot. A TR párossal alkotott gyökök: TRA, TRÁ, TRE, TRI, TRO és a többi, a szavakban, különböző hangokkal bővülve, éRTékben, TeRjedelemben, eredményességben háromszorosan (tre, tri), vagy annak TöbbszöRösére növelt hatást kifejezők. Ilyenek az osTROm (erőteljes romboló hatás, eredményesség), TRÓn (magas rang), TRÉn (tömegszállítás), léTRA (magasra jut), TRAmbulin (emelvény) stb. A TREC: a C hang ECet, szóbeli értelméből eredően többszörösen savanyú, sanyargatás. KETRECben, bekerített helyzetben, RESZKET (c > sz) a fogvatartott.
KeTReC – ReSZKeT hangváz: K-T-R-C – R-SZ-K-T
A KETRECben levő ZÖRGET is, hogy kiengedjék.
KeTReC – ZöRGeT hangváz: K-T-R-C – Z-R-G-T
A szlovák nyelvben nyüzsgő, módosult magyar kifejezések segítségével sem bizonyítható a KETREC szlovák eredete. Magyar szó ez, nem szlovák. TR – RT: a keTRec záRT, keRíTett, keRTelt hely, egyféle böRTön.
korsó – Öblös, szűknyakú, egyfülű cserépedény. [? szlovák] A KORSÓ K.R – R.K gyökbővítmény: KoR – RoK (k > p: rop). Az első KORsó készülhetett faKÉRegből. A szó körértelmű, a KÉReg is KÖRülveszi a fát, így KORsót is készíthettek belőle. A KORSÓ valóban KÖR alakú. Az agyagKORSÓt a fazekas KORongján foRgáSsal alakítja, KÖR alakú vizes edénnyé. Az RS páros a foRgáSt kifejező pöRgő R hangból és az SebeSSéget is leíró S hangból áll össze, amelyek együtt a gyoRS, mint fogalom kifejezői is. Az RS hangcsoport – ORSÓ – a bORSÓ, ORSÓ, nyÁRS szavakban a foRgáSt, a kORSÓ, kopORSÓ, tARSOly, pERSEly szavakban belső tároló űrt kifejező.
KoRSó – oRSóK hangváz: K-R-S – R-S-K
Az RS páros, mint R.S – S.R alvógyök: RéS – SoR, hangjaival alkotható a SÁR szó, azaz agyag, a koRSó egyik nyersanyaga. A koRSóval járnak a forRÁSra vízért. A kiégetett koRSó anyaga töRŐS, CSERép (s > cs), ez a hátránya. A koRSó szája csőRÖS. A SÖRös koRSók a polcon SORakoznak, gyORSAn használhatók, hARSÁny tÁRSAságban körbe adhatók, tehát az RS páros különböző mondandói is kidomborodnak. Vidám tÁRSAságban: koma SÓGOR, KORSÓ SÖRÖKkel köszönt egymásra.
KoRSó – SoRoK – SöRöK hangváz: K-R-S – S-R-K – S-R-K
A borra, sörre szomjazó KERESI a KORSÓt, akinél a KORSÓ, azt KÍSÉRI a szomjas.
KoRSó – KeReSi – KíSéRi hangváz: K-R-S – K-R-S – K-S-R
KORSÓ az ital gyűjtőedénye, akár a KOSÁR a darabos dolgoknak.
KoRSó – KoSáR hangváz: K-R-S – K-S-R
Ha szlovák az eredet, akkor ennél jóval több névadó jellemzőt kell azon a nyelven felSORolni. RS – SR: a koRSó jellemzője: haSRa nagy, be-, kiöntő réSRe kicsi.
kacsa – A lúdnál kisebb, rövid nyakú, rövid lábú, hízékony lúdféle háziszárnyas. Vadkacsa. [szlovák] A KACSA a K.CS – CS.K gyök bővítménye: KaCS – CSaK. A CS hangcsoport – ACSA – a kACSA jellemzőiben: nyaka kACSOs, azaz görbe, járása is kACSOsan csámpás. Hímje gÁCSÉr, amely a kACSÉrból jön k > g hangváltás nyomán. A KACSA hasonló a lúdhoz, CSAK kisebb, CSEKélyebb méretű. A CSUKA megnevezése talán a KACSA fejével való hasonlóságból ihletődött – KACSA, CSUKA.
KaCSa – CSuKa hangváz: K-CS – CS-K
A CzF Szótár idevágó leírása a KACS gyökszóról: „Valamely görbe alakot, vagy tekervényes mozgást jelentő szók előhangja: kacs, kacska, kacskaringó, kacsiba, kacsint; kacz, kacza, kaczor; kaj, kajcs, kajcsos, kajács […]” Ez a legfeltűnőbb jellemzője e szárnyasnak. A szlovák nyelvnek nincsenek saját gyökszavai, amiből szavakat építhet, csak az ómagyar ősnyelvi készletből gazdálkodhat. Átfogó magyarázat a szlovák szavakra is csak magyar nyelven adható.
varkocs – Hajfonat. [szlovák] A VARKOCS szó is a V.R – R.V gyökből indul: VaR – RaV. A VARKOCS nem szlovák szó, pedig még a CzF Szótár sem vette föl elemzésre, idegen szóként kezelve. A szlovák vrkôč (v/a/rkôč) módosult a magyar VARKOCSból. A szlovák szavak jó része magyar nyelvből ered, de gyökszavaik teljes egészében ősnyelviek. A VAR > FAR váltás mutatja a VARkocs FARokszerű külalakját. A VAR gyök a hang, beszéd – VARrog, VERbál, VORbál gyökszava, amely fordítva RAV, ROV gyök a régi írást jelenti. A régi időkben, az ősiségben a VARkocs, hajviselet beszédes hajtincsként, fonatként jegy volt az egyén hovatartozása, rangja és egyebek végett. Más volt egy rangos, más egy közembernél. Közember nem viselhetett hasonlót a rangos fő VARkocsához, mert megROVásban részesült. Ez később a fejfedőknél ugyanígy volt rangok szerint: kalpag, süveg stb. Az RK hangcsoport – ARKO – jelen van a hajjal kapcsolatos szavakban. A hajzat a tARKÓnál ér véget. A szép hajfonat vagy a bARKÓ, a lófARKAs kötés kÉRKEdésre is okot adó. A fonott vARKOcs kibontva hURKÁs göndörítésűnek tűnik. A haj sERKEnve nő, és ezt azért hozom föl, mivel sERKEn a szorzati SER gyökre épülő szó, akár a számlálhatatlan szorzatú szőr. A szőr pedig haj, s hajból van a VARKOCS. Az RK páros, mint R.K – K.R gyök: a RiK – KiR hangjai RIKkant, KIRívó jegyként azonosítja, akár a már említett VAR gyök. Tehát a VARKOCS beszélt a viselőjéről, annak egyéniségéről, és akár KIR, azaz ÚR minősítése is kiolvasható volt VARKOCSából. Ehhez csak az ókori falfestményeket, domborműveket kell megnézni, kiértékelni. A K.CS – CS.K gyök: KoCS, KaCS, KeCS – CSöK, CSOK. A KOCS, a fonat hajlítottsága, KACSossága, a VARKOCS KECSes görbületeire, CSIGáira (kecs – csek, csik k > g, csig). KOCS – CSOK, a varKOCS lehet CSOKros, ugyanakkor a hajmennyiség CSÖKevényes végződése. A VARKOCS a fej díszévé, CSOKRÁVÁ köthető.
VaRKoCS – CSoKRáVá hangváz: V-R-K-CS – CS-K-R-V
A gondozatlan, kacsos, kócos VARKOCS KORCSVÁ avatja viselőjét.
VaRKoCS – KoRCSVá hangváz: V-R-K-CS – K-R-CS-V
A rendszeresen befont VARKOCS kibontva CSAVARKÁS mintájú lesz.
VaRKoCS – CSaVaRKa hangváz: V-R-K-CS – CS-V-R-K
Ha a szlovák VRKÔČ, VRKÔČIK nyomán ennyi jellemzőre vonatkoztatást, magyarázatot tudnak adni a szerkesztők a szlovák nyelvből, akkor elhihető a szlovák eredet és kölcsönzés. Az RK – KR kapcsolat: a vaRKocs csoKRosan kötött haj, amely kibontva maKRancosan ellenáll a fésűnek.
vecsernye – Délutáni, esti templomi ájtatosság. [szláv] A VECSERNYE szó a V.CS – CS.V gyökből indul: VeCS – CSeV. Már az elején leszögezhető: a templomi VECSERNYE megnevezése nem szláv szóból ered, hanem fordítva: magyar szóból vették át a szlávok és módosult az ő nyelveiken. A VECSERNYE teljesen magyar szó, az estéhez és beszédhez – csever, csevere, vecsere – kötődő. Az este a nap eleste, napVESZTE. Amint a szóVESZTEgetést FECSEgésnek, valami hanyag elVESZTÉsét, elVESZTEgetését, FECSÉRelésnek nevezik, úgy a napVESZTE is lehetett a kezdetekkor napVECSTE, VECSE, VECSERE. A nap ereje ESTÉRe elERNYEd következik a láthatáron elESTE, ekkorra elVÁSik a nap, itt a VECSernye, VACSora ideje. A CS hangcsoport – ECSE – értelemadó a fenti szavakban: vECSErnye, fECSEg, vACSOra. Ezekkel nem kívánom fECSEgéssé minősíteni a VECSERNYÉt, csak az estéhez és a beszédhez kötődését bizonyítani. A CS.R – R.CS gyök: CSoR – ReCS, estefelé vaCSORa idejére a nap leCSORog a láthatáron és hamarosan sötét van. Nap eleste után restül, REStül az ereje, RECSEvé válik, hűvös lesz a levegő. Erről a vacsora címszónál. Az RNY hangcsoport – ERNYE – a leáldozó naptól a vecsERNYE idejére már hosszú ÁRNYAt vetett a falu templomtORNYA, de az egész napi kemény munka, fáradtság ellenére, ERNYEdten, néha kORNYAdtan, ám mégis elmentek az emberek a vecsERNYÉre. VECSERNYE után, hazafelé menet még megálltak egy kis CSEVERNYÉre az emberek.
VeCSeRNYe – CSeVeRNYe hangváz: V-CS-R-NY – CS-V-R-NY
Hangváltások más esetekben is vannak. A VE gyök után következő hang, az SZ változik, például: elveSZTeget elkótyaveTYél. Ez esetben elveCSTeget. Bele kell mélyedni abba a gondolatba: vajon hogyan ejthették ki valaha. Ehhez a legnagyobb segítség, ha megvizsgáljuk egy ősember beszédét. Az ősember mindenkinek kéznél van: a kisgyerek. Minden szó eredetét, gyökeit a kisgyerek nyelvén keresztül lehet vizsgálni, mert ő az ösztöni kifejezéseket mondja. A kicsi* azt mondja: eVEStettem, eVECStettem. Ő ’tudja’, mert neki be van írva! A valamikori pásztor ínyencség a pasztoráma – pasztráma, ma pecsenye. A veSZTe esetében az SZT páros vált CS hangra (vecse), a pasztrámánál szintén SZT > CS (paszt, peszt > pecs) peCSenyére, ami a szóban más hangmódosulást is magával von. A VECSERE szó az estebédnek vacsora elnevezése után alakult ki, amely a meghitt esti családi CSEVERÉszést is magába foglalta. Erről a vacsora címszónál. A szláv nyelvek csak átvették a magyar nyelvből, hiszen átfogó magyarázat csak magyarul adható mindkét szóra. Sajnos a CzF Szótár is idegennek írja, pedig ebben nincs igaza. RNY – NYR kapcsolat: a vecseRNYe esti szertartás, amikor már eleRNYed a nap ereje, csak a toroNYRa vagy már oda sem süt a nap. Amikor a hosszú árNYRa jön a szürkület, majd az este.
/*/ A kisgyereknek a víz püpü. Mit tesz a víz? A víz párolog, így apad. A víz tapad a felülethez, ellepi azt. A P hang jelen van folyók nevében, mert a víz, a pü, polyik, azaz folyik. Az Ipoly is polyik, a Pó, Piave, Potomac, a patak is. Kimondja a kisbabának, hogy a P hangot kell erre használni? Senki földi! Aki teremtette, beírta a génjeibe, és már fogantatása pillanatában megörökli. Így van az összes ösztöni hangokkal, amelyeket a megfelelő időben, okból, az esemény valós jelentéséhez igazodva ejt ki. Ezt egyetlen nyelvész sem tudja megcáfolni.
vacsora – Esti étkezés. [szláv] A VACSORA szó a V.CS – CS.V gyökből indul: VaCS – CSeV. A CSAládi VACSORA esti étkezés, és laza, ráérős, mesélő, regélő hangulatú: a napi események elCSEVerészése. A CSEVere – VECSere mély hangon VACSora. A VACSORÁnál beszélik, CSEVERÉszik meg a nap eseményeit, és a másnap terveit. A nap VESZTE, elESTE utáni napszak neve: ESTE. Az ESTE nap elESTE, VESZTE után következik. A kisgyerek szerint ECSTE, ekkor van a napVECSte. A CS hangcsoport – ACSO – jelen van a jelenségeket leíró szavakban: vACSOra, vECSErnye, alACSOny (napállás), lECSOrgó nap. A CS.R – R.CS gyök: CSoR – ReCS, estefelé, vaCSORa idejére a nap ereje REStül, majd leCSORog a láthatáron, nemsokára CSOR, (ősnyelv: fekete) azaz sötét lesz. A RÁCS gyök is tartalmaz sötét jelentést, kaRÁCSony éje az év leghosszabb éje, sötétje. A bogRÁCS külseje fekete. A fekete szín RUSnya, RUCSnya. A székely guRUCSa azaz kuruzslás is sötét tett. Nap veszte, eleste után hűvös a levegő. VACSORA idejére RECSEVÉ* lesz, azaz hideggé válik a levegő. Ez előhoz egy ősi szót: RECSEVE.
VaCSoRa – ReCSeVE hangváz: V-CS-R – R-CS-V
Mivel a VAR – RAV gyök: beszéd = VARrog, valamint felROVás értelmű, így valószínű volt – az emlékezetes VACSORÁk kellemes eseményeinek mintegy elmében ROVÁSon tartását leíró szó – is az ősnyelvben: ROVACSA.
VaCSoRA – RoVaCSa hangváz: V-CS-R – R-V-CS
Az R hangcsoport – ORA – jelen van a lecsOROgó nap, elfOROgó idő, az esti csevERÉszés, a leEREszkedő sötétség szavakban. A VACSORA a világosság VESZTE, a nap elESTE, a láthatáron leCSAVAROdása, napVESZTE, leCSORgása után, beszélgetéssel, CSEVERÉszéssel, kacifántos, CSAVAROs, CSAVARA viccekkel, tRACCSOlással, tRÉCSEléssel telik. Egy jó v/ESTEbéd CSAVAROdik VACSORAkor. A VACSORA szóból módosult a szláv VECSERA.
VaCSoRa – VeCSeRa – CSeVeRe hangváz: V-CS-R – V-CS-R – CS-V-R
A hosszú VACSORÁknak kellemes CSAVARAi vannak: ételekben, beszédben stb.
VaCSoRa – CSaVaRa hangváz: V-CS-R – CS-V-R
A beszéd megnevezése RACSOVA, amely tRACCSOL alakra változott.
VaCSoRa – RaCSoVa hangváz: V-CS-R – R-CS-V
Lehet próbálkozni bármelyik szláv nyelven a fentihez hasonló értelmi kapcsolatkereséssel a szláv vecsera szó kialakulásának lépcsőzetes felépítésével, változataival. A VACSORA szó nyomán alakult ki templomi vecsernye megnevezése, hiszen a VACSORA a korábbi szó. Egyik szó sem szláv. A szláv nyelvek a magyar nyelvből módosították szlávosra a kifejezést. Az RNY páros (náluk RN-re vált) jelenléte mutatja a valós eredetet. A vecsernye szóval összevetve még érthetőbb. Leszögezhető: a VACSORA szó nem szláv eredetű.
/*/ Ebből ered a román nyelvi RECE (recse) = hideg. A szláv nyelvekben a CSOR gyök a fekete színt jelentő: csornij, csernij, csernoj, čierny, černý szavaik egyik névadója is. a felsoroltak a nap leCSORgása nyomán előálló jelenségösszesség részei.
—————————————————————
Nyelvész nénik, bácsik, lehet gyomrozni a szláv nyelveket, vallják ki a valót!