SZKÍTÁK – egyértelműsítő. A beszélt NYELV mindent rögzít!
A görögök szerint az ázsiai SZKÍTÁK ide meg oda vándorló, kóborló nép volt.
A nyelv választ ad erre is, ugyanis azonos hangokkal kifejezi mindkét oldalt.
SZKÍTA – SZÉKITA, azaz letelepedett, gazdálkodó, mint életforma a Kárpát-medencét belakó gazdálkodó, megSZOKOTT hagyományok követője, őrzője, onnan soha sehová ki nem SZÖKÖTT, szülőföldjéhez sziklaszilárdan kötődő SZÉKELY sajátos jellemzője. Erről ír Hérodotosz görög történetíró név szerint említve, mint a Duna melletti Scythaország.
Ez a Kárpát-medence.
–
SZKÍTA – SZÖKÖTT, aki SZAKÍT a SZOKOTT letelepedési életformával, és mindenféle TÁKÁSZ szakmát űző, hátán SZÁKOT, betyárbútort hordozó, amolyan – kebelén kenyere, hátán van a háza – vándorló életvitelű lesz. Mint az udvaron kószáló tyúk, KOTÁSZ életvitelű. Ezek a leszakadt ázsiai szkíták. Halász-vadász-madarász, pásztorkodó, kószáló nép.
SZKíTa – SZéKiTa – SZoKoTT – SZöKöTT – SZaKíT – TáKáSZ – KoTáSZ – SZáKoT
hangváz:
SZ-K-T – SZ-K-T – SZ-K-T – SZ-K-T – SZ-K-T – T-K-SZ – K-T-SZ – SZ-K-T
Az összes szétszóródott, vándorló, kóborló, magukat szkítáknak nevezők közül, a Hérodotosz által említett Scythaország, ősi szkíta, székita lakói érdemelnek leginkább figyelmet, mert ezek a letelepedett, gazdálkodó szkíták, azaz székelyek, a mai magyarság ősei.
Ők őrizték meg itt a Vízözön előtti ősi értékeket: a teremtés nyelvét, közbirtok-kaláka rendiséget, az ember-ember közti teljes egyenlőséget, az ehhez kötődő szívbéli érzelmi gazdagságot, a gyengét minden körülmény közt segíteni hajlamot.
Megőrizték, ősiségi eredeti azonosító jellemzőiket, emberi érzékekre ható – érintő, hang, szín, illat, íz – nyomelemei teljességét, az eredeti népmeséket, népdalokat, népi viseletet, beszédes díszelemeket, szokások összességét, ételek készítési módját, ízeit…
Ezek az értékek, ilyen állapotban csak egy teljesen zárt környezetben, oly nép ajkain maradhattak fenn, amely békés életvitelű, életerős, életvidám, erkölcsiségben megrendíthetetlen, tisztességes, sziklaszilárd, becsületes, s az élet szentségét, annak Teremtő Istenét mélyen tisztelő.
A kóborló szkíták felszívódtak a körülöttük levő népek közé, és elveszítették székes életvitelük ősiségi jellemzőit, vagy csak apró nyomokban őriztek meg azokból vajmi keveset.