SZEREDA, SZERDAHELY nevek születésének kora a messzi múltban keresendő, a Kárpát-medence felszáradása utáni időkben, a települések végleges kialakulása idején. A Kárpát-medencei végleges alapítású települések, térségek szerint megszervezett életviteli rendiség szerinti szereinek helyeit nevezték el SZEREDÁnak, SZERDAHELYnek. Ide gyűltek össze időszakos nagy szerekre, sereglésekre. A Kárpát-medencében ezek a szerdahelyek voltak a központok, ahol heti és más időszaki szereket tartották. A szeredás központok kialakulásakor nem éltek más nyelvű népek a Kárpát-medencében. Minden SZERdahely törvénySZERűen a kereskedelmileg fontos utak keRESZteződésénél alakult ki. Ezek SZORzati fontosságú helyek voltak és maradtak. Vannak települések, amelyeknek nevében nem jelenik meg a SZER szó, csak a HELY. Ezek is szerdaHELYek voltak. Nevükben a VÁSÁR jelző bizonyít. A váSÁR is SZER, amely jelentős RÉSZe a mindennapi létnek. Végigkövethetőek a Kárpát-medencei városok HELY végződésű települései, mindannyi fontos térségi szerdaHELY központ volt kezdetektől.
A Kárpát-medence – tengervizének lefolyása után – széltében-hosszában benépesült, és az elkövetkező évezredek alatt, a szervezett élet jeleként, kialakultak a SZERDAHELYEK.
Íme, néhány ősi magyar SZERDAHELY: Alsószerdahely, Bodrogszerdahely, Csíkszereda, Drávaszerdahely, Dunaszerdahely, Felsőszerdahely, Fertőszerdahely, Kaposszerdahely, Kisszerdahely, Kőszegszerdahely, Magyarszerdahely, Muraszerdahely, Nyárádszereda, Nyitraszerdahely, Ópusztaszer, Szerdahely (Románia), Szerdahely (Szlovénia), Tótszerdahely, Vágszerdahely stb.
Megfigyelhető, hogy a szerdahelyek többnyire síkvidéken, folyók mellett terül el. Bizonyítéka ez annak, hogy e helységek akkor keletkeztek, és akkor nyerték el – fekvési adottságaikból eredően – törvényszerűen, önműködően a szerdahely szerepüket, amikor a víztől már fölszáradt vidékeken állandósultak a lakott területek, és szükség volt szeredás központokra. A helységek nevében jelzőként, előnévként a térség neve szerepel: Kapos-, Kőszeg- Nyárád-, Csík-, Duna stb.
A dák* törzs –, mint magyar nyelvűek – is tartott SZEReket. Helységeik: Arkidava, Tamaszidava, Piroboridava nevűeken kívül, volt a mai Arad körül: SZIRidava, SZERedava, SZERedavár nevű helységük. Meglehet, épp a régen SIRInek nevezett Világosvár helyén. A másik, SZÁRmiszigetháza, SZÁRmiszegetuza nevű központjuk neve szintén SZERre utal. Az ő tájnyelvükben a dava szó, védő értelmű, és várat is jelentett. Erről a Dák nevek fejezetben.
Megjegyzendő, hogy Tótszerdahely neve nem azt jelenti, hogy ők voltak ott az ősi település megalapítói, hisz akkor még nem is léteztek. Azt jelenti, hogy miután beköltöztek, betódultak, betótultak, s meghatározó tömeggé váltak, átvették a helynevet Tót jelzővel. Így megvolt a lehetőségük a szűzfoglalók életvitelének utánzására, saját szeredáik megtartására, ami az ő esetükben csak a vásárokra vonatkozott. Az, hogy később – főleg Trianon után – kiszorították az őslakosok utódait, sokakat kivégeztek, hogy házaikat elfoglalják, az fő (tót, teuton, deuton) jellemzőjüket bizonyítja.
——————-
*A dél-erdélyi, pár megyényi helyen élő dák törzs kilógott a székely közbirtok-kalákarendből, vezetőik hatalomra, dicsőségre vágyódása miatt. Ők kalandozni, rabolni jártak a szomszédos római területekre. Ez lett a vesztük. Trajánusz császár leseperte őket a történelem színpadáról.