Egy adott szó, név, megnevezés abból a nyelvből ered, amely nyelven magyarázat adható a szó, név, megnevezés kialakulására, s a névalkotó hangokkal leírhatók a megnevezett: lény, tárgy, jelenség, cselekmény fő jellemzői, vagy hozzá kötődő jelenségek. Semmire nem dobtak rá egy nevet csak úgy, mint egy pokrócot.
———————————————–
Az ősi történelem rejtélyei kutatásánál a teremtés nyelve az egyedüli megbízható tekintély.
Ki, mely nép használt először egy szót? Ezt nem a fellelt írások döntik el!
Olyan ez, mint a helységek, települések „alapítási évei” meghatározás. Egy helység alapítása akkori, amikor azon a helyen leütötték az első tanya első cövekét, és nem, amikor az első írásos emlék említi.
Egy szónak valamikori lejegyzése, majd felelése egy ősi írásban, írástörténeti emlék. Nyilván súllyal bír, de nem ad választ a szó keletkezése idejére. Nem mérvadó, hogy ki írta le a szót egy kései fellelt írásban.
A beszéd, nyelv az írásbeliség előtt vígan virágzott, bővült, gazdagodott.
Az ógörög, latin, héber stb. nyelvek – történelmi léptékkel mérve – fiatal, hanghiányos nyelvek, az ősi szavak kialakulásához semmi közük. Az ősnyelv ezek létrejötte előtt réges-régen, már teljes szóbőségével kialakult.
Minden hanghiányos utódnyelv kisebb-nagyobb fokú kifejezési bénasággal küzd, mivel nincs meg neki, nem birtokolja a kifejezési eszköztár teljes készletét. Olyan, mint egy hiányos szerszámkészlettel munkára jelentkező mesterember.
A FALAS, PALAS, PILIS szavak kifejezések teremtés ősnyelvi eredetűek. Ezeket a szavakat az alapjaiktól, és a tárgykör összességébe helyezve kell vizsgálni.
Kezdetben a FA, név a FÉnyre törekvő, egyenesen ÁLLó magasra FElnövő SZÁL növényt illette. Itt megjegyzendő, hogy kezdetben a magas szikla is FA és SZÁL jelzővel: KŐFA, KÉFA, KŐSZÁL, KÉSZÁL volt.
Amikor valaki építésre szánta el magát a kezdetek idején, ahhoz FA kellett, mivel abból lett a FAL.
Építés előtt a területet gyomtól, bokroktól megtisztította, azaz PILISsé, kopasszá tette, egyengette. A PILIS vízszintnél magasabb hely.
A későbbi FALASok, PALASok, POLISok, mindannyi PILISre, kopasz, tiszta, gaztól mentes, és magas helyekre épültek. A PILIS szó LAPOS jelentést is hordoz.
PiLiS – LaPoS hangváz: P-L-S – L-P-S.
A FÁkat PALLÓszerűen illesztették össze, így készült a LAPOS magas FAL. Az legősibb építő szakma neve a CSElekvés, CSIÁlás, ÁCSIálást, művelést kifejező ősgyök: ÁCS – CSÁ.
ÁCS volt neve a FAL, PALLÓ készítőnek. Később PALLÉR, aki RÁLAPolta egyik FÁt a másikra. Ugyanis, FÁt FÁRA helyezve épült a FAL, a ház. FALból lett a FALU egy FALKA nép számára. FALAKból a FALUK, több FALUból a magas FALAKkal körülkerített FALAS, PALLÓS, POLIS.
Itt már KŐFÁt, KÉFÁt használtak FALként, amit fehéren VIRító, VARító, MÉSZ, amely megoltásakor, bőrt maró, égési VARt okoz. E MESSZiről látható, fehér MÉSZ, VAR borította a FALat. Így lett a neve VÁR, VÁRAS, meszes FALlal védett VÁRAS, VÁROS.
Ez volt a kezdet. Minden jelentős RAVÁS, azaz út, a VÁRAS felé vezetett.
Nem véletlen az egyiptomi uralkodói NAGY HÁZ FÁRAÓ neve. A szó már korán kialakult.
A FALU, tanya zöldövezeteihez viszonyítva, a VÁROS kopasz házai, szűk utcái zsúfolt összevisszaság, SÍVÁRság volt, ahonnan mind a mai napig a zöldbe SÓVÁRog a lélek.
VáRoS – SíVáR – SóVáR hangváz: V-R-S – S-V-R – S-V-R.
A FALAS, PALAS kifejezés később – a minden más népet megvető – ógörög nép, eszező, negédes úrhatnám nyelvén lett: PALASZ, POLISZ.
FaLaS – PaLaS – PaLaSZ – PoLiSZ hangváz: F-L-S – P-L-S – P-L-SZ – P-L-SZ.
Az ilyen nagy VÁRak, VÁROSok, POLISZok váltak erődítménnyé az állandósuló rablótámadások elleni védő helyekké, itt alakultak a VÁROSállamok, amelyekbe a környék falvai, tanyái lakossága menekült rablótámadás esetén. Nem kapták ingyen a védelmet, a VÁROSállam királya terményadót vetett rájuk ez okon.
A POLISZ tehát SZIPOLYként szívta el javaikat. Ha nem fizettek, a POLISZ saját katonáit, a POLISZ fegyvereseit küldte behajtani a sarcot. Innen a rendfenntartók POLIC neve.
PoLiSZ – SZiPoLY – PoLiC hangváz: P-L-SZ – SZ-P-LY – P-L-C.