A mai emberi világ, lejtmenetben haladása annyira kicsúszott a még ellenőrizhető, természetes, észszerű pályáról, hogy ezt már nem hozza helyre senki.
Az erkölcsi süllyedés folytonos, erőteljes és térhódítása megállíthatatlan.
Az emberiség megtagadta a Teremtő Isten létét, elvetette a teremtést, mint történelmi tényt. Kifaragott magának egy vak véletlen alapú, senkitől nem függő kifejlődés elméletet.
Miért?
Mert ez a szabados elvű életmód alapja.
Juhé, jupijééé!
Nem függünk senkitől! Azt teszünk, amit és ahogyan akarunk! Nem parancsol nekünk semmiféle magas hatalom! Hurrá!
Így félredobható volt a teremtői erkölcsi törvény! Jöhetett az ocsmány élvezetek felé vezető ferde ösvény, a gátlás nélküli szabad szerelem.
Élvezet orrvérzésig!
A szabadelvűség csírába szökése óta, minden nemzedék silányabbat nevelt a sajátjánál. A szabadelvűség lassan, fokozatosan iszamodott a szabados elvűség feneketlen mélységei felé vezető lejtőre.
Ami ma van, a teljes leépülés előtti utolsó lépcsőfok állapota. A szabadszerelmi erkölcstelenség átsiklott az utolsó szintre, s mielőtt ráléphetne a végzetes taposóaknára, szeretné törvénnyel támogatottá tenni a nyilvános helyeken, minden gátlás, megbotránkozás, és akadályoztatás nélküli szabad, nyíltszíni közösülést.
Ahol épp rájön, mint az állat – utcán, utazás, koncert, mozi nézés, színházi előadás közben, étteremben stb. – kielégülhessen kifesletten, szabadon, akár kórusban az imádott rock ütemére.
Győzött a kifejlődés elmélet!
A világ épp most megy át emberből majomba!
Aztán következne a többi fokozat, az egysejtű lét felé.
A mai világ nemtörődöm, korcs, fajtalan politikai, törvényalkotói, vallási, pénzügyi, oktatói vezető rétege hordozza a felelősséget a kialakult elszabadult, korlát és zabla nélküli állapotokért.
Ahogyan Henryk Sienkievicz írta a Quo vadis című művében: „A bohócok farsangi menete tovább vonul Nero vezérlete alatt, ha pedig Nero nem lesz, akad egy másik, ugyanilyen vagy még rosszabb, mert semmi indoka sem volna, hogy ilyen nép és ilyen patríciusok mellett jobb akadjon. Lesz új orgia, de még sokkal szennyesebb és undorítóbb, mint az eddigi. De az orgia sem tarthat örökké…-„
A lesüllyedés utolsó lépcsőfokának alján érik be végleg eltakarítandóra az állapot.
Ez lesz az a pillanat, amikor a hencegő, istentelen, öntelt, becstelen világ által kicsúfolt, megvetett, káromolt Teremtő Isten közbelép, és mint egy törlőronggyal, letörli a Földről ezt a mocskos, bűzlő, ágyékszagú, elkurvult világrendet.
Úgy legyen!