A magyar szavak – gyök, hangcsoport füzérek láncolatai. A magyar nyelv nem mai grammatikai értelemben vett ragozó nyelv. Ragoz, így ragozó nyelvként is nevezhető, de nem latin-germán grammatika szerinti meghatározásban. Nem ragokkal, képzőkkel mozgatott. Egyetlen olyan szóeleme sincs, ami csak rag vagy képző lenne. E szerepet – bármilyen módra, igeidőre alkalmazva – ősgyökök, gyökszavak töltik be, amelyek más szavakban szóindító gyökszavak, szóbokrok alapelemei, vagy szóközi gyökszavak.
Mindannyi előhívható, magyarázható, tartalmat megvilágosító, rugalmas élő elem lehet egy értelmi körön belül. Névelők, igekötők, képzők, jelzők szerepét is ősgyökök, gyökszavak látják el. A magyar nyelvben minden összetett szó, első hangtól az utolsóig, összeragasztott gyökökből, hangcsoportokból áll.
A magyar, élő nyelv, minden eleme Rubik-kockásan átmozgatható, a pillanati mondanivalóhoz viszonyítva, beszéd közben a nyelvelemek – gyök, hangcsoport – sorrendje átrendezhető, átképezhető.
A ma is élő ősnyelvhez alapvető jellemzőkben nem hasonlítható egyetlen utódnyelv sem, mivel azok hervadt lárvaszavak gyűjteményei, amelyeket csak ragokkal képzőkkel, előképzőkkel lehet mozgásba hozni, életre kelteni. A hivatásos nyelvészet nyelvtanilag egy kalap alá veszi a ma is élő ősnyelvet és az abból valaha kialakuló utódnyelveket. Pedig elemzési módozataik teljesen különböznek.
Oláh Anna, Bolyai kutató írja: Bolyai János szakkifejezései gyökszavaink tükrében című tanulmányában:
„Bolyai Jánosnak az volt a meggyőződése, hogy a magyar az egyik legősibb nyelv, mert az egész magyar fogalomkészlet értelmes egytagú gyökszók egybe forrasztása révén történik. Bárhogy fejlődik a tudomány, bármilyen új jelenségekhez kell új fogalmakat társítani, újabb gyököknek az előzőhöz történő ragasztásával a magyar fogalomrendszer a végtelenségig fejleszthető.” Kiem. K.S.
Képzelem, mi erre a könyökvédős, fittyedt ajkú, félrelökdöső akadémikus bérhivatalnok nyelvész leócsárló válasza:
– Bolyai ne szóljon bele, mert nem nyelvész!
Ragokról szólva: -ban, -ben ragok, ám B.N – N.B gyökként: BaN – NaB, a BENt, BANda, BENdő, BUNda, NÁBob, BENnébb és más szóindító gyökök. ValamiBEN, belső térBEN, BENnébb, benNÉBB létről, odaBENti tartalomról adnak képet. A megrágott, lenyelt takarmány BENdőBEN gyűl össze. BANdáBAN hasonszőrűek csoportosulnak. A NÁBob BÁN, anyagiakBAN gazdag. SzívdobBANás életjel. RobBANásBAN pusztult el az épület a BENne lakókkal együtt.
A -ból, -ből, ugyancsak ragok, B.L – L.B gyök: BóL – LiB, a BÉL, BELőle, a BELsőBŐL való. A BOLdog, BOLond állapot különös BELső töltet. Az idős emberBŐL, évek tapasztalataiBÓL szerzett, felgyűlt BÖLcs értelem árad. Az emberi keBELből, kebelBŐL, a BELsőBŐL indul a testi-érzelmi gyökerű, LOBogó, másokat is elragadó hatás. BOLdogan, BOLond módra tomBOLnak a szurkolók. A kabátBÉLés oly BELső BÉLelés, amely keBELt melegítő. Szóközi, szóvégi gyökszavak.
A -ra, -re, szintén ragok, de valójában AR – RA, ER – RE ősgyökök, valahonnan, esetenként légÁRból, azaz ÁERből, ERnyedten ARaszolva EReszkedő ÉRkező, REÁ, RÁhelyezkedés jelenségét leírók. Szóközi: Ő jóRAvaló fiatalember.
A -nak, -nek rag szerepben N.K – K.N gyök: NeK – KeN. Szavakban: NEKi adjuk, JenőNEK, de NEKtek is. NEKiugrunk anNAK a munkáNAK, gyorsan végzünk. Szomjas vagy? NÁKolj (igyál) a KANnából, csaNAKból. A jó NÁK (ital) NEKünk KINcs. KANokNAK, NEKik osztott szerep a szaporítás. A KANcák csikókNAK adNAK életet. A szerelmes férfi éNEKe NEKi szól, a nőNEK. KÁNtálni, éNEKelni nemcsak KÁNtorNAK, mindenKINek, mindenkiNEK szabad. KANtálni, mérlegelni is, KANtárba, serpenyőbe rakva. A lóNAK is KANtár jár, a lucerna lóNAK való. A NEKtár nem isteNEK eledele, hanem a föld emberéNEK való. Az abból készült mézet KENik, keNIK KENYérre. A hordókat KANtárfa tartja helyükön.
A magyar szavak vég nélkül hosszabbíthatók újabb hangok, ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok hozzáadásával.
Ezeket mondják ragnak, képzőnek stb., de alapjaikban mind-mind ragasztott gyök, hangcsoport, amelyek kifejeznek jellemzőket, jelölnek módot, időt, helyet, határt, fosztást stb. A magyar nyelvben a hangok, gyökök, hangcsoportok sorrendje egyes szavakon belül változtathatók tetszés szerint az értelem árnyalása végett.
A magyar gyöknyelvtani elemzés szerinti alkotók itt alább: K.R – R.K gyök: KéR, KaR – RaK, a H.T – T.H, L.L gyökök: HaT, HeT – TaH, TeH, LeL változatai, az ÖT – TE, ED – DE, Ő ősgyökök, az RL, TL párosok, alvógyökök hangcsoportjai vannak jelen. Ezeknek a körülvevő hangok ráhatása miatt változik értelmük, mert azok is beviszik saját értelmüket a mondandóba, képviselve jellemzőket, módokat, határozókat, fosztást stb.
Példa: KÉR, kérLEL, kérlelHET, kérlelhetŐ (ki? Ő), kérlelhetED (te, tedd, hathatsz kedvére), bár lehet, kérlelhetETLEN a kérlelhetetlenSÉG, kérlelhetetlenségéIG.
Aki KÉR, a KÉRő, kérŐ, Ő KÉR, kérLEL, mivel LELt valakit, akinél megLELi, megLELheti, lelHETi KÉRése tárgyát. HAThatna, hatHATna rá, HÉTszer is KÉRlelve, kÉRLElve, helyzetet ÉRLElve, LELve egy RÉSt a KÉRés, kérLELés kéRÉS HATékonnyá tételére a kérlelHETőnél.
Őt KÉRleli, aki felLELhetŐ, fellelHETő, kérlelhetŐ. A ráutalt kérlelHETi, akit fellelHET, és TEHet, teHET jót. Őt kérlelheTED, de kEDve szerint TEDD, mert így talán megLELed, lelED kérésED tárgyát.
Ám, ha kérhetETLENt kérsz, s ÖTölve-HATolva HATnál rá, kérlelHETed, ÉRLELheted helyzeTED akár a vÉGtelenSÉGig, a végtelenségIG RAKhatod elé KÉRéseidet, mivel KARjának HATalma nem végTELen, így KÉRésED tárgyát nem LELed. A megoldás neki is lehetETLEN, nem LELhető Őáltala fellelHETők közt, így kérLELHETETLEN, megLELHETETLEN
Aki nagyon SZERET, szíve TELE: szeretetTELI. A szeretetTEL TELI ember ILLETni (teli – illet) kívánja azt, aki szerinte szeretHETŐ.
Ám, van, aki szeretheTETLEN, érintHETETLEN, érzelmETLEN a körülötte levők iránt.
Ez szeretHETetlenül éli életét, nem HAT rá semmi, nem teHET senki érte, szeretheTETLEN, HETEken át TÉTLEN ÜL, szeretHETETLENÜL, nem mutat érdeklődést a körülötte élők iránt, így azok is TÉTLENÜL szemlélik, mivel szerETETHETetlen, szeretheTETLEN, szeretettel ETETHETETLEN, ÜLjön szerETETHETETLENÜL, míg szerre elLEHETETLENÜL.
Ha felGYŰL ÖLnyi haragja, GYÜLÖL. Halmozottan felGYŰLt haragjában ÖLne. Aki gyűlöletTEL TELE, gyűlöletTELI, ha gyűlöletTELÍTETT, gyűlöletTELI TETTre képes. A nyelv aprólékosan, alaposan magyarázza az állapotot.
Az igekötő szervesen összeépül az igével.
Az SZ.D – D.SZ gyökből : SZeD – DeSZ. Aki SZEDelőzködik, összeSZEDi iDESZórt, oDASZórt dolgait. A DESZ gyök fellazítást, szétterítést, szétterülést jelent, például a DESZka szóban. A tőkét DESZkelik, szétnyitják. DESZKA volt az első tányér.
D hangcsoport – EDE – a szEDElőzkÖDÉs IDE meg ODA mozgással, rakosgatással jár.
D.L – L.D gyök: DeL – LeD, a szeDELőzködés valahová inDULás jele. Nem rohanó ütemű, csak LEDéren, DELi könnyedén.
L.Z – Z.l gyök: LőZ – ZeL. A szedeLŐZködő LAZán, SZÁLanként SZEDi össze tárgyait. Nem nagy gőzZEL. A tervszerű szedELŐZködés, kapkodást megELŐZő.
ZK hangcsoport – ŐZKÖ – a szedelŐZKÖdés búcsÚZKOdás előjele is. ZK páros, Z.K – K.Z gyök: ZoK – KéZ, ZEKe, ZOKni, ZOKog szavakban. A KÉZ, eszKÖZ, szerepe van a szedelőZKödésben.
K.D – D.K gyök: KöD – DeK. A szedelőzKÖDés lehet KEDvteli csomagolás, lassú DEKázás, ami épp DIKál neki, de azért közben IKlat, mozog.
Az IK gyök jelenthet személyt is: aKI szedelőzködIK. Mindannyian IK vagyunk: egyIK, másIK, akIKet beIKtatnak egy nyilvántartásba, majd létünk végén, amIKor többé már nem IKlatunk, kiIKtatnak. Az IK kérdése: KI? A mIKor, amIKor, EKkor, AKkor szavakban időpontjelölő.
Az -ÁS, -ÉS ősgyök képzőszerepben, szavakban gyökké alakul. A TÖRÉS szó a TÖR ige cselekvés, a RÉS eredmény, az összekötő ÖRÉ hangcsoport mutatja: a tÖRÉs kÖRÉ ŐRIzet állítandó.
Ez fordítva ERŐ, amely a tÖRÉshez szükséges. KUTatÁS, kuTATás, kutatÁS, KuT – TuK, TÁKol, TÉKol, TÖKöl, TUKmál, egyféle TErvező, TÖprengő, ÚTkereső,
T.T gyök: TaT, TeT, TÉTtel járó, alábbÁSó TETT.
A T.S – S.T gyök: TáS – SöT, kezdeti SÖTét állapotban. A bányászok SITTre járnak, SÖTétben, zárt helyen kUTATva, UTAT haSÍTva. KUTATÁS – átforgatva szólhat arról, hogy ÁSatok, ez ÁSatÁS.
A KÉRDÉS szóban a szóvégi -ÉS ősgyök. A KÉR ige, a D hang itt folytonosságértelmű (iDő).
KÉRdései, kérDÉSei, ÉRDESek SODrók folyamatosak.
Az érdeklőDő ÉS ősgyök folytatásra, felsorolásra váró: ÉS, ÉS, ÉS? – mondd tovább. Vagy: KÉRD ÉS mondom.
A fentiekből egyik sem rag, képző, mindannyi oda-vissza értelmet hordozó gyök, hangcsoport, mindannyi átrendezhető a szövegben, változtatva a mondandó értelmét.
Rag, képző, jelző, határozó, névmás szerepkört betöltő gyökök.
A kisgyereknek az iskolai nyelvtanórán a módok (birtokos-, felszólító-, feltételes- stb.), határozók (hely, mód-, idő-, szám- stb.) bonyolult rendszerét betanulni teljesen fölösleges, semmi szükség, mivel még az óvodás kisgyerek is tudja minden tanulás nélkül, hogy ami az enyÉM, az nem a tiED. Nem kell külön betanítani neki, hogy amikor a sajátodról beszélsz, akkor -am, -ám, -em, -ém stb., mivel az ebben előbukkanó tévedéseit már az iskoláskor előtt kijavítja, elhagyja (enyéd, tiém, övém stb.) De az egyes-, többes szám, jelen, múlt idő stb. is fölösleges fárasztó, unalmas oktatóanyag. Ezeket ösztönből ismeri, nincs szükség rá órákon át gyötörni vele.
Az oktatott nyelvtan jelentős része fölösleges tehertétel a magyar nyelvet gőgicsélő korától ismerő magyar gyereknek. Ezért unalmas a nyelvtanóra.
Nyelvi ragozó, képző jelenség, amelyet nyelvtanóra nélkül tud a gyerek:
Részeshatározó rag: -nak, -nek. A kiNEK kérdésre egyik válasz: FeriNEK.
Ám van eset, nem nevezzük meg a részesülőt. Ekkor a NEK gyök szókezdő: NEKi.
Egyes szám első személy: NEK-EM. EM = ÉN. ÉN vagyok a kedvezményezett, eny-ÉM lesz.
Egyes szám második személy: NEK-ED. ED = TE, ti-ED lesz.
Egyes szám harmadik személy: NEK-I. I = Ő. Régiesen: NEK-IE. IE = Ő.
Összegzésként: a mai magyar nyelv, olyan értelemben RAGOZÓ, hogy szavai összeRAGASZtott gyökök, hangcsoportok sűrítménye. Ám sok szakértői nyilatkozattal ellentétben, NEM – grammatikai értelemben vett – RAGOZÓ nyelv.
E nyelvnek nincsenek kizárólag ragnak, képzőnek nevezhető szóelemei, nincs szüksége ragokra, képzőkre, mivel ezek szerepét élő gyökszavai töltik be, amelyek a mindennapi életből vett képekre, hangokra, jelenségekre, állapotokra, azaz élő mintákra épülnek, s annak valóság kivetítő elemei, más szavakban is, kezdő, vagy szóközi gyökként.
Csak a lárvaszerű beszáradt szavakat birtokló utódnyelveknek vannak kizárólag ragként, képzőként használt szóelemei. Azok grammatikailag ragozó nyelvek, mivel azokon a nyelveken a szavak ragok nélkül értelmetlenek.
A magyar nyelv: ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok füzéreiből értelemadó szóelemekké összeálló, azokból képezhető kifejezések élő-mozgó, lüktető nyelve, mivel ez a teremtés ma is élő nyelve!
Az iskolákban ma tanított nyelvtan használható volna más anyanyelvűeknek, akik a magyar nyelvet tanulják. Arra biztosan jó lenne, mivel azokban a nyelvekben a ragozás, előképzők, utóképzők használata nélkülözhetetlen gyakorlat, így a magyar nyelvet tanulni akaróknak rendkívül hasznos lenne azon nyelvek ragjaival, képzőivel, jeleivel párhuzamba állítva tanítani a ma oktatott magyar nyelvtan szerinti hasonlókat, s bemutatni a különbözőségeket is.
A tudományos bonyolultság látszatát keltő: flektáló, izoláló, inkorporáló szakkifejezésekről:
Azok a nyelvek, amelyeket a nyelvészet: flektáló, izoláló, inkorporáló szakkifejezésekkel illet, mindannyi jól felismerhető ősnyelvi vonásokat hordoz.
E szakkifejezéseket lehetne magyar szóval is használni: hajlító, elszigetelő, bekebelező. Azonban az alkalmazott nyelvészeti dogma szerint semmilyen szakkifejezést nem illik, nem szabad magyar szóval kifejezni, mivel csak így érvényesül a fejekben, elmékben annak misztikája, így lesz elvont, tudományos hangzású, a nem beavatott kívülálló parlagi, makogó, görbe lábú, oktondi, bőgatyás magyar előtt.
Mert a hajlító, elszigetelő, bekebelező túl magyaros lenne, s ha nem egyéb, még meg is értenék a közemberek a benne rejlő semmit.
E felsorolt – flektáló, izoláló, inkorporáló – nyelvtípusok szavaiban gyöknyelvészeti szempontból nincs semmilyen különbség, gyökelemzéssel ugyanúgy kimutathatók bennük az ősnyelvi szóképző elemek, mint a magyar nyelvben.
Ha gyökönként elemezzük, felfedezzük azokban is az ősnyelvi értelemhordozókat, még pontos ősnyelvi alakját is. Valós magyar nyelvi gyökelemzéssel semmi más különöset nem észlelünk rajtuk. Ugyanis e nyelvek többnyire átforgatott, megfordított alakban örökölték a szavakat, és hangtani szabályaik, hangzástörvényeik másként alakultak.