A beszédhang társas lény, akár az ember. Nem mindegy, milyen társaságba keveredik. Az emberre is hatással van a társaság milyensége, vidám vagy komor hangulata.
A hang is más jellemzőit mutatja különböző hangokkal társulva egy adott gyökben, hangcsoportban, szóvázban. Szükséges szót ejteni e viszonyról. Nem ugyanaz a hangjelentés: szókezdő, szóközi vagy szóvégi szerepben.
Egy hang mást jelent szókezdőként, középhangként és befejezőként. Más szerepet tölt be.
Például a B hang indítóként összeáll az OldOtt könnyen BOmló, O hanggal. Társul velük a Laza, néhol Léha L hang. Hárman alkotják a BOL – LOB gyököt. De mivel mindhárom eléggé ingatag hang, csak egy O hang és egy ND alvógyök kell, NeDű, DíNomDáNom hangulattal, s kezdenek BOLONDozni.
Ha a Zengő Zene Z hangja, és a véGkifejlet G hangja közéjük áll, s néha helyet cserélnek, akkor BOLONDOZÓ BOLDOGAN.
A B hang, ha szóvégre áll, felfokozza a hangulatot, BOLDOGABB a társaság.
Az önhangzók pArAncsoló nAgyAsszonyA nem engedi szabadjára a mély U hangot, mert akkor határtalanUl elBOLONDUL az állapot.
L hang – komoly szerepben az éLet, és Létfontosságú eLemei: Lé, azaz víz, Lég, iLLem, szereLem és más szavakban fontos eLemhang.
B – a Becsület, Bölcs és más szavakban kemény záBé (ősi oszlop), láB.
Z – minden, ami jó-rossz érZés, érZelem, Zene, Zörej stb.
D – véD, váDol, véleményt szétválaszt: De! Dal, melóDia, fájDalom bal Dala, a ballaDa.
N – miNdeNség, ami Növekvő, Nő, Nép, miNőség, báNat, bűN, de zuhaNó állapot is.
—————————————————-
Minden újonnan induló magyar kormány parancsot kap: A magyar nyelv eredetével kapcsolatosan semmilyen változtatást nem engedhet meg kormányzása ideje alatt!
Szigorú parancs: A magyar nyelv finnugor eredetű és kész! (!!!)
Minden nyelvész tudja, hogy hazugság, de nincs olyan, aki szembe merne menni e rendelkezéssel! Nincs! Mert oda a tanszék, katedra! (!!!)
Nekünk viszont ebben nem parancsol a bérnyelvészet, s a kormány sem! Számomra követendő iránymutató – a teremtett nyelvi valóság.
CSAK AMI IGAZ!