Élő párhuzam észlelhető a színek és a nyelvek kialakulásának képletében, s kiterjedésük végleteiben. Ezt érdemes megvizsgálni, mert a szín és nyelv teremtője ugyanazt a módszert alkalmazta a felbontás műveleténél.
Fő színek – nyitó és záró színek nevei – a FE ősgyökkel indulnak. A FE ősgyök az isteni, teremtői ERőt, FE-Rt megjelenítő gyök a nyelvben. Ugyanakkor FÉny vonatkozású is, hisz a FÉny is erő, FE-ERŐ. A Teremtő mindent nyitottan, FÉnyben tesz, s ami emberekre tartozó, világossá, érthetővé teszi előttük. Az igazság csak világos lehet.
A parány atom szerkezeti építményképével mutatja be, hogy a világegyetemben nem GOMB (lapos), hanem GÖMB az uralkodóforma. Zárt GÖMB belső törvényei szerint alakul a színvilág, teremtés nyelve, zene stb. szerkezeti váza, és kibomlásuk, születésük is.
A színek világa
A színvilág, két véglet közt hatalmas teret tölt ki. Van két teljes (abszolút) szín: FE-hér és FE-kete.
SZ.N – N.SZ gyök: SZíN – NáSZ gyökértelemből kiindulva úgy tűnik, mintha e két teljes (abszolút) SZÍN NÁSZából születne, NESZtene e világra a SZÍNek forgataga, tömege, e két szín közti téren gomolyog a színvilág.
FEHÉR – a FEhér szín a FÉny színe, a színek összessége. FEHér H hangja a könnyed légiesség. Másik szóalakja: FEJér.
A színek FEJe, könnyed FELél, a legFELső. Vagy fehÉL, az ELső, ÉLő. A fehÉL a színek ELeje, ÉLen álló, összesítő. A hAlvÁny, AlfA, AlbA, AblA, mindennek kezdete, színek hAjnAla, kiindulási pont. FEHÉR szín a szülni képes anyaGÖMB. Párhuzama a lényi létben a szülni képes GÖMBölyödő nő – FEHÉRnép. A FEHÉR szín – GÖMB – alkotói parancsra MÖGBomlik, MEGBomlik, megszüli színeit, szétszórva betölti a teremtett világot. A FEHÉR színnel kapcsolatosak jelen vannak a jellemzőit körülíró szavakban. Így alakult ki a FeHéR, mint éLszín: FeHéL aLaPszín ősnyelvi megnevezése.
Az F rokonhangzói: F > V > B > P. Az L rokonhangzói: L > J > V > N > R. FeHéL > HaLVa > HaLBa > HoLVa, HaLFa > HaBLa > HaLaB > HaJNa > HaLPa > HaLeP sőt a HoLTár (oltár) is. Úgy is vélhetjük, hogy a FEHÉR nem is szín, hanem színektől mentes, üres, aBLA terület. Mégis a FEHÉR a színek összessége, kútFEJE – FEJÉR. Az ABLA-k is fénybebocsátó. Nem kizárt, hogy az első alakja a szónak: ALBAK – KALBA, ezen a LEBKÉn látható a ház, KALIBA belseje, KEBLE.
Ám ABLAK alakban is sokatmondó. Ha elvesszük a nyitó A hangot a szó elejéről, elsötétül: (A) BLAK, marad. BLAK némely utódnyelven fekete színt jelent. BLAK. A KALIBA, ABLAK nélküli sötét.
Hidegtől védő kunyhókra Özönvíz után volt szükség. Azokra kezdetben csak kis ABLAKot vágtak, és az is többnyire csukva, fekete, sötét, BLAK volt – vak-a-BLAK. Amikor a takarót levették róla, akkor lett ALBA, akkor engedett be hALVÁny, fehér, VILÁgos, belendítő, vidámító BLEnde, szelíd fényt. Máskor VAK, BLAK, sötét volt.
FEKETE – másik véglet – FEkete, feKETE – a színek teljes hiánya, a KETTEdik, ellentmondás minden fénynek, színnek.
A színek halála, elnyeli, megETE (megette) a fényt, színeket. Az ezeket elnyelő (vak a)BLAK. A súlyos FEKEte eltemet minden színt: feke-TE-met. E két véglet közt bontakozik ki, gomolyog a színvilág. E kettő viszonya, a kettőjük közti téren, íven végbemenő mozgás, fontos jelensége a színvilágnak, amely betölti a világegyetemet. E két abszolút, azaz teljes színnek nincsenek árnyalatai. Nincs sötétFEHÉR, vagy halványFEKETE.
A FEHÉR szín egy zárt kör, zárt GÖMB. Amint a göMB kinyílásakor, akár egy biMBó BoMlásakor új alakzat jön létre, úgy a fehér szín BoMlásakor is új jelenség tűnik fel. A jelképes fehér göMBből kiBoMló színek szétterülnek a térben, űrben, világmindenségben. Minden szín a FEHÉR utódszíne. Bizonyított tény, hogy a fehér szín fénytöréssel való felbontásából erednek az összes többi színek. Előbb az egymástól teljesen különböző HÁROM fő szín: vörös, sárga, kék és köztes árnyalataik: narancs, zöld, ibolya – szivárvány – majd ezekből, emberi szemmel érzékelhető több mint kétezer színárnyalat, ám a változatok száma végtelen. A bomlás kezdeti három fő színe: az első eREDő a vörös, a második a halványabb SZITott, CITott tűz színű sárga, a harmadik a vízSZIN, szián, cián, kék. Ezek mind SZÍNek, CINek, azaz felSZÍN felületek képéről visszaverődő, szemmel érzékelhető fényváltozatok.
————————————————————————————————————————–
A fehér színből kibomló színek közül egyetlen egy sem hasonlít a FEHÉR színre! Pedig bizonyítottan mindannyi belőle való!
Az ŐSNYELVből kibomló nyelvek közül egy sem hasonlít nyelvanyjára. Pedig összes szavaik annak alkotóelemeiből állnak!
————————————————————————————————————————–
A FEHÉR szín fELBOmlása, ELBOmlása – ALBA – ELBO – a teremtett világ alkotásakor a lények, tárgyak, jelenségek kiszínezése, nem úgy ment végbe, hogy a fELBOmlással a fehér aLaPszín – hALAP, ALPA, ALFA – teljesen eltűnjön.
A FEHÉR szín nem tűnt el! Fennmaradt, létezik. FEHÉR színből kibomló színvilág fő jellemzője: a térben minden szín összemosódhat a másikkal, újabb árnyalatot hozva létre, végtelen mennyiségben. Ettől szépül meg a minket körülvevő világ. Ám, amint az anya nem fogadhatja vissza megszült magzatát, az őket megszülő FEHÉR sem fogadhatja vissza megszült színeit, mert akkor bemocskolódna, megfertőződne, már nem lenne tiszta FEHÉR többé!
A FEHÉR szín, mint egy külön jelképes GÖMB megmaradt! Mintegy visszazárt, s őrzi sajátos jellemzőit. A FEHÉR belevegyülhet bármely másik színbe, de azok a FEHÉRbe sosem! Csak úgy maradhat meg igazi, mocsoktalan FEHÉR színként, ha eredeti – GÖMBön belüli – tisztaságát a legparányibb szennyező elemtől is megőrzi, különben elveszíti azt. A FEHÉR színbe, mint GÖMBbe csomagolt egész színvilág-összesség teremtői érdem. Csodaszerű felbonthatósága szintén. A FEH-ÉL által megszült színeket csak a másik teljes (abszolút) szín, a KETTEdik, a FE-KETE nyelheti el.
Szín és nyelv felbomlásának párhuzama
Elméleti párhuzam van a színek, nyelvek, élőlény születése, kibomlása, keveredéssel szaporodása közt. Bár emberileg mindannyi megmagyarázható, mégis mindannyi teremtői terv-cselekmény eredménye. Az egyetlen ŐSNYELVből ered az összes többi nyelv! Erre annyi bizonyíték áll fenn, ahány szó van a világon.
A SZÍNek példáján induljunk el a hangok világába, hasonlóságot, párhuzamot keresve, hiszen mindkét esetben ugyanaz a teremtői gyakorlat érvényesült.
Az ŐSNYELV is egy GÖMB, amely MÖGBomlott, MEGBomlott, kiBOMLott, és mint szülőanya méhGÖMBje, BOMLó LOMBja s megszülte lányait, lánynyelveit.
Minden nyelv az ősnyelv utódnyelve, amint minden szín a fehér utódszíne. Az ősnyelvbe rejtett összes nyelvek, azok kibonthatósága, több ezer ágra osztódása úgyszintén teremtői érdem. Gyakorlati vetületeiről alább esik szó.
Az ŐSNYELV felbontása ugyancsak a színfelbontáshoz, színszüléshez hasonló teremtői tett, s az előálló helyzet is hasonló. Előbb talán csak három fő nyelvi ág és köztes árnyalataik az elsők (akár a szivárvány), majd keveredtek. Felbomlás után teljes szerkezeti vázmódosuláson mentek át, de kizárólag csak az eredeti szóalkotó elemekkel.
————————————————————————————————————————–
Az ŐSNYELV, akár a FEHÉR szín, mint jelképes GÖMB megmaradt, a kirajzás után visszazárt! A FEHÉR szín, és az ŐSNYELV élesen elhatárolt a belőlük létrejöttektől! Ez megváltoztathatatlan, felülírhatatlan teremtői törvény! Ezen felül, amint az élő testet erős kötőszövete védi, úgy e nyelvet is, szerkezeti alapösszetevőnek bonyolult szövevénye, nyelvszerkezetváza védi.
————————————————————————————————————————–
Az ősnyelvből kiágazó, az eredeti alapvető nyelvszerkezeti szabályoktól eltérő utódnyelvek (latin, germán, észak-germán, szláv, angolszász, afrikai, ázsiai, ausztráliai, amerikai nyelvek stb.) még ma is állandóan alakulgató, egymással is vegyülő, keveredő – az eredeti rendszer alapvető szerkezeti jegyeit csak elvétve, nyomokban viselő, de annak nyelvelemeiből álló – összerázott nyelvek. E nyelvi átrendeződés úgy vált lehetővé, hogy a továbbiakban NEM a szabályos körben, GÖMBben érvényes, világos, szigorú rendszerű nyelvi TÖRvényekre, vázszerkezetére épülnek. Kiléptek a GÖMB határain kívüli, könnyed nyelvi összefolyások, kötődések lehetőségének TERébe. Hasonlóak a fehér színből kibomló színvilághoz, minden szín összemosódhat a másikkal, új sajátos árnyalatban. Csak így alakulhattak ki.
Alapnyelv, széknyelv, magnyelv, amely egy adott helyen érintetlenül megmaradt, a többiek kószáló nyelvek, egymással keveredők, akár a fehérből kiváló színek egymás közt. Amint a fehérből kibomló, létrejövő színvilág megjelenésekor nem veszett el az eredeti alapszín – a FEHÉR –, úgy felbomlásakor az eredeti ŐSNYELV sem tűnt el. Mert ugyan miért tűnt volna el? A Teremtő isten nem vetette el, amit megteremtett, „és látá, hogy jó”. A teremtés ősnyelve ma is él!
Szigorú törvénye mindkét ősi elemnek
Az eredeti ŐSNYELV –, akár a FEHÉR szín – belevegyülhet bármelyik nyelvbe, tele van gyökszavaival az összes. Azonban utódnyelvek szavai az ősnyelvbe nem vegyülhetnek. Szervesen soha nem épülhet bele egyetlen egy szavuk sem az élő ősnyelvbe, a mai MAGYAR nyelvbe, mert bemocskolná, megrontaná. Ez folyik ma erőltetetten, teljes gőzzel, becstelen akadémiai nyelvészeti segédlettel.
Az ŐSNYELV csak úgy maradhat meg tisztán – FEHÉRen –, ha a GÖMBön belüli sajátos tisztaságát megőrzi.
A FEHÉR színbe sem vegyülhet egyetlen utódszín sem, mert bemocskolja, megrontja. Az anyatestbe sem térhet vissza egyetlen belőle származó utód sem, de kint keveredhet, szaporodhat végtelenig.
—————————————————————————————————————————
Egy nyelvnek évezredek történelmi viharaiban érintetlenül megmaradnia, csoda! Akár hiszik, akár nem e csoda megtörtént! A világegyetem, az ember és nyelv ALKOTÓJA megóvta művét, saját nyelvét! E nyelv tisztán megóvásához FELTÉTELT is teremtett. A hely, a Kárpát-medence – ekkor még tenger – érintetlen védett hely volt. Elmondható, az Özönvíz utáni mostohább lehetőségek világában a Kárpát-medence második Édenkertnek bizonyult. Ez az ősatyjuk, Jáfet által jól képzett, ezermester nép céltudatosan jött, jó minőségű termőtalajt keresve. Miután megtalálta, szűzfoglalóként végképp letelepedett a jól művelhető gazdag földre. többé nem vándorolt. Sosem lépett mások földjére! Itt szervezettségét megőrizve, a vízapadást követve, egyre lejjebb költözött lassan terjeszkedve a medence felszáradó földjén, és ősatyjától szívébe táplált léttörvények szerint, soha semmilyen más néppel nem vegyült! Felszíni természeti gazdagsággal, jól termő földdel, altalaji kincsekkel, összetartó, összezárt közbirtok- kaláka közösségben, önmagát mindennel ellátó nép nem szorult semmiféle idegen segítségre.
————————————————————————————————————————-
A jelképes GÖMBben fennmaradt, ma is élő ŐSNYELV, sajátos GYÖKRENDSZERE nem enged módosulásokat. Bokrosodó, szétágazó, irányváltó, elforgatható szóelemekből áll, s e nyelvszerkezetbe épülnek be a hangok, ősgyökök, gyökszavak, kötött mássalhangzó-párosok hangcsoportjai, a szócsaládok hangvázai. E nyelvi GÖMBben szilárd alapvető nyelvi törvények uralkodók mind a mai napig. A nyelv teremtője a nyelvi GÖMBöt MÖGBontotta kirajzás végett, meghagyta az eredetit, akár a FEHÉR színt. Egyenes ágon egy MAGnyelv maradt, a világ rejtett nyelvi titkainak MAGYARázó nyelve, amely ősnyelvi jellemzőit változatlanul sajátjaként őrzi, bírja, benne: ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok, szavak megfordíthatóságát, átforgathatóságát, s szavainak alkotó hangjaival azok értelmének, jellemzőinek részletekbe menő, aprólékos körülírási képességét is. Az utódnyelvek sok szót szinte eredeti alakjában őriztek meg. Azok a népek nem a magyarok közül váltak ki, csak közös a nyelvi örökség.
Vizsgálható a hangsor, az ABC, de az ősnyelvből örökölt görög ALFABET is. Felépítésükben van-e közös vonás? Melyik milyen magyarázatot ad önmagáról? Van-e valamilyen rendszer, vagy csak összedobálták a hangokat találomra.
Elképzelhető, hogy a beszédhangok a betűsor, ABC sorrendje szerint jelentek meg az emberi beszédben. Az első hAngja az A, a hAng mAgva, mint leghAtÁrozottAbb hAngzó. Az Ámuló Á, Beindító Boldog, Bolondos B. Ízes, játékos, Cizelláló, Cikiző, CiCerésző, beCéző C hang, a CSodák, Dalok hangjai, rendkívüli ÉrtElEm hordozó szerepet betöltő E, É hangok. A legmélyebb érzelemkifejező H. Az ABC sor utolsó hangja a Z, a Záró, Z, amely minden hangot A-tól Z-ig, Ától CETig, (c > z) visszaZár a jelképes GOMolyba, GÖMbbe (csoMAG – GAM, GÖMb). A ZET beZár. ZET > CET gyök: tuCAT = számok, eCET = savanyú íz összesség, kaCAT = lim-lom összesség, CEThal = nagy térfogat. A nyelv a számoknál is így jelenítette meg: ZÉRÓ az indulás, EZER a záró, annak szorzatai, szorzatai a végtelen.
A görög hangsorban ALFA nyit, h/ALFA, amely ősnyelven a fehér FeHéL szín neve is: hALVÁny (f > v), ALBA (f > b), s amely megnyitja a hangok ABLAkát, mint a kIViLÁgosodó hOLVAl, azaz hAJNAl az induló nAPPALt.
Az OMEGA, oMEGa: MEG – GEM, csoMAG. Az OMEGA – csOMAGOlja, becsOMEGÁlja a végén a hangokat. Az OMEGA, a sor vége, a zárt MAG – GAM, GÖMb, amely visszazár, becsOMAGOl, becsOMEGÁl. Úgy tűnik, mintha az OMEGÁBA, mint GÖMBBE csOMAGBA, sűrített MAGBA rejtené az összes beszédhangot.
GöMBBe – csoMaGBa – oMeGáBa – MaGBa hangváz: G-M-B – cs-M-G-B – M-G-B – M-G-B
ALFA és OMEGA, kezdet és vég. Így szólt eredeti ősnyelven, majd a leváló ógörög ág hangtani szabályaihoz jobban illeszkedő változatot vitte magával. Ám ezt a mai görög nyelv nem tudja megmagyarázni, mivel a fogalom meghatározó szavai az ómagyar ősnyelven alakultak ki, és leválása után, több keveredésen átesett mai görög nyelv nem birtokolja a megfejtéshez szükséges viszonyítási alapkészletet. Az OMEGA sem csOMAG értelmű a mai görög nyelven. Az ALFABET szó hangjait átforgatva bizonyítja ősnyelvi, ómagyar eredetét. Az ALFABET betűit FATÁBLÁra rótták, vésték, írták. Ha nem ismered az ALFABET hangjait, TE BALFA vagy, fejét FALBA ÜTŐ, értelmetlen BUTA FÜL.
aLFaBeT – FaTáBLa – Te BaLFa – FaLBaüTő – BuTaFüL hangváz: L-F-B-T – F-T-B-L – T-B-L-F – F-L-B-T – B-T-F-L
De a többi utódnyelv sem birtokolja a megfejtéshez szükséges viszonyítási alapkészletet.
Csak a ma is élő ősnyelvben, magyar nyelvben van jelen a teremtés óta változatlan ősi nyelvelemző viszonyítási alapkészlet: hangértelem, ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok, hangvázak, amelyek szóbokrok, szócsaládok szó-hangvázainak építőelemei. Ehhez hozzájön a gyök és szófordíthatóság, hang és gyök átforgathatóság. Az ősnyelvi szavak alkotó hangjaikkal bemutatják, körülírják, felvonultatják fő jellemzőiket, megmagyarázzák önmagukat.
KÁPOSZTA egymást borító levelekből áll. Így szétszedhető, levelenként OSZTható, KOPASZTható a KÁPja, feje.
KáPoSZTa – KoPaSZTó – KáP oSZTó hangváz-: K-P-SZ-T – K-P-SZ-T – K-P-SZ-T
KARALÁBÉról távolról látszik, hogy KARÓszerű LÁBon áll: KARÓLÁBÚ.
KaRaLáBé – KaRóLáBú hangváz: K-R-L-B – K-R-L-B
BOJTORJÁN csúcsán, ORJÁN van egy kis sziromBOJT, azaz BOJT van az ORJÁN, így lett a neve BOJTORJÁN.
BoJToRJáN – oRJáN BoJT – BoJT oRJáN hangváz: B-J-T-R-J-N – R-J-N B-J-T – B-J-T-J-N
Az alapszó megfordított alakja jellemzőkről beszél. A LEVENDULA, LEVINDULA nyugtató hatású, jó ALUDNI VELe. Fürdő- vagy ivóLEVÉN INDUL a hatás, ALUDNI NEVEL, szoktat. DÚLVA LÉVÉN, megnyugtat.
LeVeNDuLa – aLuDNi VeLe – DúLVa LéVéN hangváz: L-V-N-D-L – L-D-N-V-L – D-L-V-L-V-N
LeVeNDuLa – LeVéN iNDuL – aLuDNi NeVeL hangváz: L-V-N-D-L – L-V-N-N-D-L – L-D-N-N-V-L
Látható, a SZÓ saját alkotó hangjaival bemutatkozik, úgymond, megmagyarázza bizonyítványát.
Özönvíz előtt a Föld minden táján élt mindenféle állat, és a teremtés ősnyelvén kaptak nevet, fő jellemzőik szerint.
A már említett KANGÚR neve teljesen megfordítva: RÚGNAK. KANGURok, KENGURUk a hátsó lábaikkal dobbantva, nagyokat RÚGNAK és UGORNAK. Lehetett kezdetben nevük: RÚGNOK, UGORNOK is.
KaNGuR – KeNGuRu – RúGNoK – uGoRNoK hangváz: K-N-G-R – K-N-G-R – R-G-N-K – G-R-N-K
KAMÉLEON is volt mindenhol. Nevét érdekes rejtőzködő, KAMUzó, színváltó képessége okán kapta: KAMULÉNY. A KAMULÉNY színei MULÉKONY színek. Színei egymás után NYOMULÓK. Csak elÁMULOK, NYÁMULOK a látványtól.
KaMuLéNY – MuLéKoNY – NYoMuLóK – NYáMuLoK hangváz: K-M-L-NY – M-L-K-NY – NY-M-L-K – NY-M-L-K
A teremtés ősnyelve, a világ nyelveinek MAGva, nyelvi titkok MAGYARÁZÓ nyelveként maradt fenn, amely a hangok, ősgyökök, gyökök, hangcsoportok nyelvépítő elemként használatával, a legkifejezőbb, egyedüli élő nyelv minden nyelvek közt. MAGYARÁZ – ZÁR AGYAM teljes átfordítás mutatja. E nyelv megMAGYARÁZ minden nyelvi titkot, beleRÁZ AGYAMba, s így ZÁR AGYAM minden tudnivalót. A teremtés ma is élő ősnyelvének, a magyar nyelvnek nincs szüksége kölcsönzőkre, közvetítőkre, mivel minden egyes szava, kifejezése saját szülöttje. A magyar nyelv magában hordozza az összes nyelvi gyökerek alkotó elemeit és azok titkainak világos MAGYARÁZatát!
MaGYaRáZ – RáZ aGYaM – ZáR aGYaM – aGYaM ZáR hangváz: M-GY-R-Z – R-Z-GY-M – Z-R-GY-M – GY-M-Z-R
Az ŐSNYELV minden gyökszava oda-vissza átfordítható volt és maradt. Összes szavai szintén fordíthatók, vagy hangonként átforgathatók voltak, maradtak. Egy fogalmi körön belül ugyanazon hangvázzal felépülő szavak alakultak ki, amelyek a különböző jellemzőket vetítik elő, s a körülírásban, és az értelem kibontásában segítenek. Erről rengeteg, temérdek példa van mind az előtanulmányban, mind a szóelemzésekben, mind a Függelékben.
Egy másik példa: a SZIGorú, sziGORú ember – családapa, vezető – RAGaszkodik, raGASZkodik leSZÖGezett álláspontjához. Kemény, mint a fa GESZtje, törzse, SZIGOROS. A szóban a G hangcsoport: IGO, az IGA, mint IGAzságos teher, az R hangcsoport: ORÚ az ERŐ, érték ŐRE. E szó hangonként, gyökönként átforgatható: Az SZ hang a végére ugrik: IGORÚSZ és egy R hangot kap kezdőnek: RIGORÚSZ, az O és Ú hangok helyet cserélnek: RIGUROSZ.
E szóalak biztosan élt az ősnyelvben is. Az utódnyelvek némelyike megörökölte, ebben az alakban. Ha jól megnézzük, a G és R hangcsoport jelen van: IGU és URO, IGAz és ERŐ. A G.R – R.G: GoR, GuR: – RaG, RiG gyök is. A riguROSZ szóban a ROSZ záró gyök SZORzati erőteljes hatás, SZORos, SZIGORÚ RAGASZkodás valamely szabályhoz.
SZiGoRú – RiGuRoSZ hangváz: SZ-G-R – R-G-R-SZ.
Magyarul töpörtyű a kiolvasztott szalonnából visszamaradt töpörödött kis kocka neve. Ha túlégetik, kiszárad és MURvaszerűen MORZSÁlódik. MORZSA neve is lehetett valaha, átforgatva: ZSAMOR, ZSAMUR. A román nyelv átvette, megörökölte, és ZSUMAR (jumari) alakban használja: MoRZSa – ZSuMaR hangváz: M-R-ZS – ZS-M-R.
Az ősnyelv hangjai, gyökei, hangcsoportjai, szavai az utódnyelvekben, alvó, szunnyadó nyelvelemek, az eredeti értelmet képviselve. De ezt csak akkor mondják el, ha a magyarázó nyelvbe visszahozva, felébresztjük.
Ha MAGYARán felRÁZva szembesítjük a viszonyítási alapkészlet eszközeivel, átvezetjük azok szűrőjén!
LEVENDULA, MANDULA, KAMULÉNY, KANGUR nevek utódnyelveken: LAVENDER, AMANDOLA, CHAMALEON, KANGOO nekik semmit nem árul el az ő kevert nyelvükön, azok alapvető fő jellemzőiből! Nem lehet megangolozni, meglatinozni, megnémetezni, meghéberezni, megrománozni ezeket. Csak megMAGYARÁZni, mivel a teremtés ősnyelvének egyenes ágon fennmaradt utódnyelve, a MAGYAR nyelv a világteremtés titkainak MAGYARázó nyelve!
A teremtés ősnyelvének őrzői
Nem Ázsiában, nem Lappföldön vagy mongolok, hinduk közt keresendő a teremtés ősnyelvének gyökere! Az ősnyelvet nem az Ázsiában élő, harcias, ide-oda kószáló – szkítának mondott – törzsek őrizték meg, hanem itt a Kárpát-medencében, ahová a Vizek mezejéről, Mezopotámiából, Sineár síkjáról érkezett székita, szkíta, székely nép az Özönvíz utáni századokban. Nem a besenyők által Kárpát-medencébe beűzött Árpád és kalandkedvelő csapata hozta magával. A nyelvőriző Kárpát-medencei magyarság zöme – Lajtától Gyimesig, Árvától Zimonyig – nem az Árpáddal érkező, néhány ezer (?!) főnyi sereg utódai, hanem az őstelepes szkíta, székelyek leszármazottai! Árpád serege kb. 3000 évvel az első szűzfoglalók után érkezett. A minden magyar nyelvű törzsek ősnyelvőrző főtörzse itt élt ősidők óta, az Özönvíz utáni időktől mindig a Kárpátok karéján, később annak védett övén belül. Kárpát-medence ősnépe, nem Atilla népéből lemorzsolódott tömeg, bár lehet, azok közül is maradtak, beházasodva közéjük.
Ha viszont oly bizonyosak, hogy Atilla és Árpád népe, a nyelvtörésre okot adó Nimród sarjai, akkor bátran kijelenthető: Kárpát-medence szkíta székelyeinek, a szűzfoglalóknak –, akik a teremtés ősnyelvét tisztán megőrizték – nincs közös eredetük a Nimród-utód Árpád vagy Atilla népével, mert ezek egymásnak teljesen, szögesen ellentmondó állítások! Nem lehet a teremtés ősnyelvének őrzője oly nép, amely a nyelvtörést előidéző Nimród utódnépe. Ez teljes valótlanság. E jelenség a gyenge emberek erőshöz dörgölőzésének tünete. Kalandozó, birodalomépítő népek nem őrizték meg eredeti nyelvüket. Csak székes-telepes, önfenntartó, önsegélyző közbirtok-kaláka rendszer összezáró szervezettségében, tudatosan, elkötelezetten élő, gazdálkodó, termesztő, termelő, békés földművelő nép ajkán. A semmilyen más néppel nem keveredő, tiszta, szitta, szittya, székita, szkíta, szabad székely törzsek ajkán.
A székely nép szerette, őrizte híven ősi nyelvét és jól megszervezett közbirtok-kaláka társadalmi rendszerét!
Az ősnyelv legbiztosabb történelmi vezérfonal, egyetlen az ősiségtől fennmaradt kutatható ősterületek közül. Ebbe nem nyúltak bele önző hatalmak, hamisítók mocskos kezei. A ma is beszélt ősnyelv szavaiban elrejtve jelen van a történelem. E nyelv szavai, egymást követően megjelenő megnevezései, mint földtani üledékes rétegződések, őrzik az igazi titkokat. A beszélt nyelv mindenhol jelen volt, emberrel együtt. Kialakuló szavai rögzítettek mindent, a jelenségek, dolgok, tárgyak emberi élettérben megjelenésének, tudatba beépülésének időrendi sorrendjét is. Ezek hosszú, alapos munkával, elindulva a teremtéstörténet kezdeti, emberkörüli eseményeitől – a kezdőhangok, egy, kéthangos ősgyökök, alvógyökök, háromhangos gyökszavak nyomán – kutathatók, kimutathatók lennének.
Bár szavainak jelentős része kiszakadt belőle, s az utódnyelvekbe távozott, legtisztább, legerőteljesebb, legkifejezőbb szavai megmaradtak, és önmagukat megmagyarázni képességük is.
Minden nyelvfelépítési jellemzője mutatja az ősnyelv-anya, anya-ősnyelv, mag-nyelv, nyelvek magva töretlen folytatását, megmaradván egyedüli élő nyelvként, a beszáradt, élettelen bábeli lárvanyelvek között.
————————————————————————————————————————-
A bizonyítékok halmazát látva, bátran leszögezhető: a mai MAGYAR nyelv, maga a teremtés élő ŐSNYELVE, s mint tőnyelv, anya-nyelv, az összes nyelvek anyja – ősiségből fennmaradt teremtői VILÁGÖRÖKSÉG.
————————————————————————————————————————-
Fontos újólag hangoztatni: ősnyelvként minősítését, életteliségét azzal igazolja, hogy minden egyes gyökszava értelemhordozó, amely értelmet az utódnyelvbe távozottak is őrzik, de az ott nem –, csak visszahozva az anya-nyelvbe – bontható, elemezhető, magyarázható.
E nyelven alkotott szavak MAGYARÁZatot nyújtanak a teremtés jelenségeire. Szóvázat alkotó kulcshangokkal pontosan megMAGYARázza, körülírja a kifejezés által leírt lény, tárgy, jelenség, cselekvés alapvető jellemzőit. Nincs e nyelvnek szüksége bölcseleti szólamok megszövegezésére, mivel minden egyes szavában szervesen benne él az általa megjelenített kép összes jellemzője. Ezek megfigyelhetők az: akarat, értelem, ismeret, asztal, mező, kalász, s az összes növény, állatnévnél is. A magyarázó szövegben feltűnő sűrűséggel térnek vissza a megnevezés alkotó hangjai.
Legerősebb, minden ellenvetést elsöprő bizonyítékokat, az embert, emberpárt – nő-férfi, feleség-férj, anya-apa – érintő kapcsolatot, annak bensőséges jelenségeit leíró szavakban mutatja ki. Ebbe beleérthető a tisztességes házas nemiség, annak kifejezései, az otthonhoz, a családi élethez, az emberi társas élethez tartozó kifejezések, amelyek a földi létben legfontosabbak (volnának). E jelenségre példák vannak alább, de végigkövethetők a szótár címszavainak elemzéseit olvasva is. A nemiségről a Függelékben külön fejezetben van szó.
A szótár összessége bizonyítékok sokaságát teríti elénk arra vonatkozóan, hogy az ősnyelv nem makogásból összekutyult emberi kotyvalék, hanem a Teremtő Isten – mint ember feletti felsőbb értelem – tudatos tervezése. Minden egyes beszédhang tudatosan megtervezett sajátos értelemhordozó. Gyökszavai, kifejezései olyan egybehangolt értelmi kapcsolatrendszerben fűződnek egymásba, hogy azt véletlen egyezésnek nevezni épp oly botorság, mint a sejti DNS csavaros szalagján levő hárommilliárd kétszáz milliós rejtjeles számítógépes szoftver, tervezés nélküli, önmagától kialakulását az ősleves tengerfenéken.
Nyilvánvaló a bizonyítékok halmazai nyomán: a történelmi magyar nyelv, élő ősnyelvként, épségben megőrizte eredeti szerkezeti felépítését, ősi gyökeit, szavait olyannyira, hogy új fogalmat is lehetne alkotni megnevezésére: a teremtés magyarázó ősnyelve. A világ összes nyelvei a teremtés ősnyelvéből alakultak ki, és értelemhordozó elemei mai napig megtalálhatóak az összes utódnyelvben, ám magyarázat csak a nyelvanya elemzési eszközeivel adható azokra.
Nyilvánvaló bizonyítékok tömege nyomán: a nyelvek eredetét illetően nem az akadémiai nyelvészet szóösszelopkodó agyréme valóság, hanem fordítva! Nem a magyar nyelv lopkodta össze a szavakat a többi nyelvből, hanem minden ma beszélt földi nyelv a teremtés nyelve gyökeiből, hangcsoportjaiból épült az eredeti hangvázak hangjaira.
Különben erre már rájöttek korábban: Berzsenyi Dániel és Táncsics Mihály is.
Nyilvánvaló a bizonyítékok elsöprő mennyisége nyomán felismerhető: a finnugor nyelvek is a teremtés ősnyelvéből erednek. A teremtés ősnyelve és a mai magyar nyelv azonos hang, gyök, hangcsoport készlet alapra épül. Minden utódnyelv ebből merített alapot. Ennyi a nyelvi rokonság.
A teremtés nyelvi vérvonal megőrzője viszont a mai magyar nyelv.
Az ősnyelv szerkezeti jellemzőiről, szóalkotó szabályairól, a magyar nyelv vázszerkezeti felépítményének tanulmányozása, kutatása nyomán lehet teljes képet alkotni. Ez a nyelv, amely – hasonlóan a fehér színhez – megőrizte a kör, gömb határain belül uralkodó térrács vagy tördelt, fraktál rendszerben bokrosodó, feltörhetetlen nyelvszerkezeti vázra épülő, azokra vonatkozó szigorú szabályok szerinti jellemzőit.
—————————————————————————————————————————
A Teremtő Isten nem nemzeteket – embert teremtett, és sejti DNS szalagjába ültette be a teremtés nyelve szerkezeti vázrendszerét. E nyelv létezett a mennyben, teremtői környezetében. A sajátosan anyagi vonzatú földi nyelvet e váz alapjaira építették fel az emberek, akár a méhek a műlépre sejtjeiket. Egyedüli nyelvként nem volt neve, mert nem kellett megkülönböztetni semmilyen más nyelvtől. A világ nyelvei nem a magyar nyelvből származnak, hanem a teremtés nyelvéből– A magyar nép sosem volt világuralmi tényező, csak a teremtés nyelvének örököse.
—————————————————————————————————————————
A nyelv védőpajzsa
A teremtés nyelve célszerűen megtervezett szerkezeti építményének több pillérre épülő belső kapcsolatrendszere:
- hangokra, mint fő értelemhordozókra épülő ősgyökök, gyökszavak,
- gyökökre épülő szóbokrok,
- hangokra, és kötött mássalhangzó-párosokra épülő, gyököket összekötő, értelemhordozó hangcsoportok,
- hangvázakra épülő szócsaládok.
Ezeknek teljes értelmi összhangban, harmóniában, gördülékenyen, rugalmasan, mégis képlékenyen együttműködő a nyelvfelépítő szerepük. Minden szóbokor egyetlen gyökről induló, sarjadzó, több irányba elágazó fához hasonlít.
Minden szócsalád azonos vázhangokból épülő, egy adott tárgykör jelenségeit, jellemzőit körülíró szavakkal. A szócsalád egyes szavai beépülhetnek azonos hangokra épülő szóbokor rendbe, hatalmas szövegszövevényt hozva létre. E szabályok szerint, az érzelmeket hűen kifejező hangok, gyökök köré épülő szóbokrok, szócsaládok végtelenig terjedhetnek, szaporodhatnak a NYELVI KÖR, GÖMB belsejében levő váz TÖRvényei szerint, megfelelő rugalmas helyezkedéssel, soha nem lépik túl a nyelv alkotója által a nyelvSZERkezeti vázban megszabott kis és nagy belső nyelvi sugarak, körívek vagy tördelt, gyűrött rendszerek szerkezeti határait. Ezekbe épülnek bele a gyök alapú szóbokor, alvógyök alapú hangcsoport, szó-hangvázakra épülő szócsaládok.
Ezek a nyelv leghatékonyabb védő elemei!
Mivel a teremtés nyelve: értelem, érzelem, érzés kinyilvánító eszköz, ezért megőrzi változatlanul…:
… az embert mindennapi életében érintő, környezeti hatások által kiváltott, érzelmi bensőből kiinduló, természetes ösztöni késztetés hangjára épülő gyökszavait, mivel a megváltoztathatatlanság fő nyelvelemei.
… a gyökszavak alapértelme szerinti szóbokor családok egyező vonásainak szövegszövevény viszonyát.
… kötött mássalhangzó-párosok azonosító szerepét az utódnyelvekbe távozott szavak felismerhetőségéhez.
… gyökszavait összekötő hangcsoportok értelemhordozó szerepét a szövegszövevényben.
… szó hangvázai szerepét a szócsalád osztályozásban, az utódnyelvbe jutott szócsalád tagok felismerésében.
… az itt említett, érvényes megmásíthatatlan nyelvszerkezeti jegyei összességét, az eredeti ősnyelvre szigorúan érvényes, szabályos kereteken, határokon belül, az utolsó hangig.
A teremtés nyelve napjainkig megmaradt tisztán – a fehér szín párhuzamában – egyedüli élő, ősi nyelvként! Ezekről részletesebben az alábbi fejezetekben lesz szó.
Az a tény, hogy a magyar nyelvet is beszélő vezető nyelvészek ezt nem ismerték fel, nem kívánják felismerni, vagy felismervén, eltitkolják, bizonyítja szűklátókörűségüket, következtető-képesség hiányukat, vagy a valósággal szembemenő rosszindulatukat. Ezek a nyelvtudósok – szándékosan vagy tudatlanul – becsapják a világot a nyelv, a világ nyelvei eredetét illetően. E tény őket minősíti.
Valószínű, attól félnek, hogy ez esetben elismerendő lenne a Teremtő Isten lénye, és a teremtés ténye!
A teremtés ősnyelve a magyar nyelv: ALFAnyelv. Világos, ALBA = fehér, nyelvi szempontból ABLAk a világra.
A teremtés nyelvéből, a mai magyar nyelvből érthető meg az utódnyelvek eredete, szavaik eredeti mondanivalója. A magyar nyelvi gyökelemzés ad választ szavaik kialakulásának módjára.
Megjegyzendő: a nyelvek összezavarása után maradtak még ősnyelvet beszélő törzsek. Ezek nyelvezete közt megjelentek a tájnyelvi eltérések elválasztó redői, amelyek az idő múlásával árkokká, szakadékokká mélyültek. Ám az eredeti ág fennmaradt a Kárpátok gyűrűjén belüli védett térben, a felszáradó medencében! A miként és miért kérdésekre a nyelv alkotója tudja a választ! Ha mélyebben kutatjuk, mi is rájöhetünk a válaszra.