NEVESZTI, NEVESZTA, NEVASZTA – nincs a mai magyar szavak közt. Ám, hogy ez így elhangozhatott, bizonyíték az utódnyelvekben jelenléte. A szanszkrit nyelvben NAVASTI = feleség. Románul ugyanez: NEVASTA. Szlovákul NEVESTI = menyasszony. Ám azokban a nyelveiken e szó értelemhordozó elemei nem tárják fel mondandójukat.
E szó, Ádám első feltételezett mondatából érthető meg. Vegyük az ujjongó meglepetés hangján ÉVÁhoz intézett, feltételezett első ádámi mondatot: Te nÉ VAgy! Akár fordítva: NÉ VAgy te!
A létezést kifejező ősi VASZ gyökkel NÉ VAsz te! A lenni ige alakjai változtak, de a van, lesz, jelen és jövő idejű alakja a régies jelen idejű VASZ alakot is kivetíti.
NÉ VAGY TE, NÉ VASZ TE kifejezés több mondandót tömörít: NÉ vasz te, jelenti, hogy NŐről, NÉról van szó. A NÉ Vasz te viszont, hogy NÉV rejlik benne. A nÉVAszte szóban, az ÉVA név.
TE NÉ vagy, az ENÉ, ENÉh nevet rejti, mély hangzós változata: ANA, ANYA.
A névASZte szóban jelen van az érésre utaló ASZ ősgyök, az érett ASZ-szony körüli eseményeket, jellemzőit leíró legfontosabbak egyike.
NÉ VASZ TE egészében: NŐ VAGY TE.
A nÉVAszte szó átforgatott alakja vÉNAszte, amelyben szintén jelen van két másik ősi név, a VÉNA, amelyből kialakult a latin VÉNUsz, de ÉNA, ENÉH is. Így érthető, honnan az „eredő VÉNA” kifejezés. Ez átforgatva NÉVA.
A NEVASZTE, NEV-ASZTE szóban az SZT hangcsoport – ASZTE – a női, anyai ÖSZTÖn, akár az ESZTEr névben.
Ha férfi-nő a nyoszolyán együtt lESZTEk, csESZTEk, akkor a szaporodtok, s az ASZTAlnál többen ESZTEk, többen vASZTOk, a kenyérre, ételre több kerESZTEző vonalat hÚZTOk, többfelé OSZTOtok mindent. Az ősiségben egyik legfontosabb volt a szaporodás. Ha egy nő meddő lett, ijESZTŐ volt a családra nézve.
NEVASZTEt, a nőt, feleséget férfi, a férje teszi NESZTŐVÉ, termékennyé, szülőanyává, aki így méhében NÖVESZTI magzatát. Az igazi anya, NEVESZTA, SZÍVÉNT (régies) viseli szerettei sorsát. Ha titkolja is, ŐT SZAVÁN lehet fogni ŐSZINTÉVÉ, anyai, ÖSZTÖNIVÉ vált érzelmeiben.
Az emberi nem korcsosulásával jár: némely NŐ VESZTI, valami okon magzatát. Sajnos, ma már gyakorlattá vált, hogy tudatosan, szándékosan is megöli, meggyilkolja, elVESZTI a NŐ, a NEVESZTA a magzatát.
Látható – a NEVASZTE szóra, mondanivalójára, mai magyar nyelvi elemzésben teljes válasz adható.
NaVaSZTi – NeVeSZTa – NeVaSZTa – NöVeSZTő hangváz: N-V-SZ-T – N-V-SZ-T – N-V-SZ-T –N-V-SZ-T
NeVeSZTa – Nő VeSZTi – Nö VeSZTi – SZíVéNT hangváz: N-V-SZ-T – N-V-SZ-T – N-V-SZ-T – SZ-V-N-T
Nő VeSZTi – áTSZöVőN – öSZTöNéVé – VeSZTőN hangváz: N-V-SZ-T – T-SZ-V-N – SZ-T-N-V – V-SZ-T-N
A lesztek, vagytok, vattok, vasztok irányába: VASZok, és a v > f váltással, magas hangzóval: FÉSZek. A VASZokban történik az (f, b) ASZ élmény, minden testi élmények legnagyobbikának átélése, a NÁSZ, a nemzés.
A nő, csodálatos női öSZTönéből eredően fészekrakó, né vasz te, né vagy te, szülő, fészekrakó, vaszok rakó ÉVA, Néva, Véna, Éna, Enéh, Ana, Anya, egy férfi szerelmét SZONnyazó asszONYA, aki SZÜNjéből SZÜli meg Fiait*, kis SZONjait, FANjait, VANjait, VONjait, BENjeit, MAGzatait. ÉVA NÁSZa a VÉNUSZ névben rögzült.
ÉVa NáSZ – VéNuSZ hangváz: V-N-SZ – V-N-SZ.
A NÁSZtól asSZONY lesz, és megtermékenyült SZÜNében, méhében védi magzatát, majd szügye SZÜNjéből, kebléből táplálja SZÜNnel, azaz tejjel a SZONját, kicsinyét, gyermekét. A fentiekből leszűrhető, hogy az első nőnek, ÉVÁnak sok neve volt, ezek egyike ESZTER, hiszen SZERETve volt, és SZERETett is.
Az ősnyelvi NASZTER = szül összeköthető az ÉVANASZTER, VENASZTER nevekben, ÉVA az eredő VÉNA. A nASZTER, szülés után SZERETI magzatát, így kiérdemli az ESZTER, TERÉSZ (Teréz) nevet is. Ha visszatekintünk erre a fenti szövegre, eldönthetjük, mely nyelv az, amely az első nő ÉVA nEVE kialakulását nÉVAdó jellemzőivel ennyire érthetővé teszi? Ez az igazi teremtés nyelve.
ESZTeR – SZeReT – TeRéZ hangváz: SZ-T-R – SZ-R-T – T-R-Z
/*/ A sarjak e megnevezései az utódnyelvekben vannak jelen névadalékként, származást jelölőként: angol Jakson, francia, ibériai enfant, infant, holland van, német von, arab ben, skót mac stb,