Előrebocsátom, az én történelemszemléletem a „teremtés tény” alapján áll. Számomra a Teremtő Isten, létező, és a teremtés* tény.
Alaptörténelem a Teremtés könyve: Kezdetben teremté Isten az eget és Földet. (Biblia, Genézis, Mózes I. )
Ádámtól Özönvízig annyi idő telt el, mint Róma bukásától napjainkig, 1656 év. Ádám egy bizonyos ideig egyedül élt, ez alatt tanulmányozta az állatokat élőhelyükön, nevet adott nekik sajátos jellemzőik szerint. Ugyanígy a növényeket is.
Éles eszű emberek éltek, nem bömbölő, makogó taplófejűek. Zenéltek, vigadtak, írtak, jegyzeteket készítettek az eseményekről, számolták a napokat, heteket, hónapokat, éveket. Fémeket olvasztottak, szerszámokat készítettek fémekből, fontak, szőttek, földet műveltek.
———————————————————————————–
Újraindulás
Özönvíz után, a bárka az ARARÁT hegyén ért földet. ARARÁT, HARÁRAT – ez lett a hegy neve: HAR, amely ÁRAT meghaladó. HAR = hegy. HARÁRAT, majd HARARÁT – ARARÁT. Az ARARÁT – TÁRARA átfordítás mutatja, onnan látványként kiTÁRul a TÉR, s messzi tájak TERÉRE ellátni.
Özönvíz után Noé és családja kijöttek a bárkából, végleg elhagyták az egy kerek évig otthonként védelmüket szolgáló burkot, amely ottmaradt a hegyen, a csúcshoz közeli fennsíkon.
Ma is ott van, jégbe fagyva.
Ettől kezdődően, teljesen megváltozott éghajlat uralta a Földet. Lassan egyre alább költöztek, közben már ott termeszteni kezdtek a hegy derekától lefelé. Az Ararát lejtőin megnevezett helyek mutatják kezdeti tevékenységeiket. Végül lent, MEZOPOTÁMIA síkján, a folyóközi mezőn, SINEÁR mezején vertek otthont a családok, ott szaporodtak el. A SI-kon, ahol már NE-m volt ÁR.
Miután már nyüzsgésig tele lett velük a tér, innen indultak el több irányba, betölteni a Földet.
Ez volt az első igazi békés népvándorlás, az addig lakatlan területek szűzfoglaló betöltése. Sém nemzetsége maradt a kezdőkörben. Kám utódai dél irányába terjedtek, majd kelet felé is.
A mi őseink, Jáfet sarjainak minden törzse családszerető, békés, székes életvitelre, letelepedett, bölcsen gazdálkodó életelv szerint nevelt, ezermester, teljesen önellátó kézműves felkészültségű volt. Ők már Noé ősatyjuk életében felkerekedtek tartalékaikkal, szekerekre rakott szerszámaikkal, igavonó tenyészállataikkal, s elindultak a túlzsúfolttá váló Mezopotámia síkságáról nyugati irányba, napveszte felé, új székhelyet, hazát, termőföldet keresni. Eleve úgy indultak, hogy jól roppanó, JÓROPA – PORa = földje, röge, BURokja, művelhető, megmunkálható, bőtermő helyet keressenek, amely NATÚR földjének TURÁN új hazát, telepnek való helyet, székes életet kezdenek, fészket raknak, letelepednek.
Találtak is, és erről adtak nevet: JÓ ROPA, jó föld. Ma is ez a neve, csak görögösen írják: EU ROPA. A teremtés ősnyelvét beszélők léptek elsőnek JÓROPA földjére.
Egyik sátoralja nemzetség, a székita, székes, székely törzs családjai, első hullámban érték el a kör páttal, körparttal ölelt tengert, és ott kezdtek gazdálkodni. A későbbi Kárpát-medencét ekkor még víz födte.
A többi nyugat felé vándorló sátoralja nép megkerülte északon a tengert, és úgy mentek napveszte felé. Azok is, akik, vesztükre a Neander-völgyi barlangokban húzták meg magukat.
Ezek a vándorlások bizonyos időszakonként követték egymást, a kezdőkör, folyóközi szaporulat függvényeképpen, bár nem minden törzs indult onnan nyugatnak.
Az ebben az időben vándorlók, békés területkeresők voltak, honfoglalásaik, fegyverek, harc, vérontás nélküli szűzfoglalás volt, üres térre település. E népvonulat magával hozta a teremtés eredeti ősi nyelvét, és e nyelven adott nevet minden hegynek, völgynek, víznek e földrészen, Urál hegyvonulatától Gibraltár sziklájáig, Szibériától Ibériáig, sőt tovább a mai Amerika földjén is, hisz ekkor még szárazon átjárható volt a sekély vízállás végett, s az állatvilág is szétterjedt arrafelé.
Jáfet utódait keresve oly népeket kell kutatni, akiknek nevében székes, székita életmódra utaló SZK hangpáros jelen van. Szicíliai SZIKulok, etruSZKok, korSZIKaiak, gaSZKonok, baSZKok, a SZOKota SKótok, SZKíták, eSZKimók, SZÉKelyek.
A Vizek mezejéről Jóropa felé vezető több útvonalon kialakult földrajzi nevek, a pillanatnyi viszonyok, állapotok nyomán születő településnevek, az akkori való igazat őrzik.
Ezek kutatandók értelemhordozó nyelvelemek alapján. Persze, ha a való igazság kiderítése a cél, s nem a történészi öncélú, eleve meghatározott keretbe illesztés.
Napóleon mondta: „Ami megtörtént, azon Isten sem tud változtatni, csak a történészek.”
Igyekeznek is. Eleve meghatároztak egy keretet, amelybe beleillesztik az általuk kiötölt népvándorlás katyvaszt. Ugyancsak Napóleon megállapítása: „A történelem egy csokor hazugság, amiben többen megegyeztek.” Valamint: „A történelem az elfogadott hazugságok összessége!”
A történészek megegyeztek egymás közt az alábbi pontokban: A népvándorlás korában (kb. 4–9. század) a Kárpát-medence stratégiai elhelyezkedése miatt számos nép – gótok, hunok, gepidák, longobárdok, avarok, szlávok – szállásterülete volt. Az 567-ben érkező avarok 250 évig uralták a térséget, majd a frankok és bolgárok támadásai után asszimilálódtak. Legvégére teszik Árpád magyarjait.
Urak, hölgyek, a Kárpát-medencét – egy dudvásodott aljnövényzettel felnőtt, Özönvíz óta növekvő – háromezer éves szűz őserdő vette körül. A medencén nem volt átjárás, a hegyi patakok szűk medrén semmiképp nem jöttek át hadak. Batu kán – tudatos hadi céllal – 1241-ben társzekerei átvonulásához, egy hónapig vágatta másfél ezer fejszés rabbal az erdőt Vereckénél egy szekérnyi nyomtáv szabaddá tételéért!
Nyugat felé csámborgók messzire elkerülték a vadont, s a hegykaréjt északon megkerülve, vonultak nyugatra. Az avarok soha nem éltek itt. Bécstől nyugatra, Bavaria volt a szállásuk.
A Kárpát-medence nem esett a népvándorlási hullámok útvonalába!
Két számottevő hatalom hadai jutottak be a Duna vonalán nyugati irányból: Róma és Hun.
A medencét a római időben többmilliós nép lakta. Bár erről az egymás közt megegyező történészek megfeledkeztek.
Az MTA szerint, nem élt itt nép, a rómaiak alig lelték élő lélek nyomát Kárpát-medence teljesen üres területén. Ez jó nagy történészi hazugság!
Ugyanis, jóval korábban a krónikás, Ammianus Marcellinus római történetíró, a térségben élő, bőven adózó népet említ. A történet szerint Kr.u. 359-ben a medence népe fellázadt II. Constantius római császár által kiszabott súlyos adók miatt. Oly mennyiségű adóról volt szó, amelyért a császár érdemesnek látta személyesen megjelenni, tárgyalni, intézkedni. A botrányba fulladó egyeztetésnél egy indulatos őslakó lemarházta a császárt, berepült egy csizma, megtépték ruháját, s díszes trónját összetörték. A krónikástól harci jelszónak vélt „marha” szó jelzi az őslakók kilétét, nyelvét. Persze, e szót az akadémus történészet foggal-körömmel kirágná, kikaparná onnan.
S ami fontos! Annyira jelentős volt az adótömeg, hogy eltekintettek a megtorlástól, csak csöpögjön be a birodalmi kincstárba.
E leírásból képet nyerhetünk a Pax Romana, azaz Római Béke milyenségéről, hatalom szigorúságáról, a császár jelleméről is. Őket az adó érdekelte, egy ilyen helyi heccet, személyi sértést nem toroltak meg vaskezű keménységgel.
Egy másik bizonyíték
Hérodotosz, görög történetíró, i. e. 484-ben született, felnőtt férfiként írta az alábbiakat: „Az Iszter legnagyobb folyó levén mindenek közül, melyeket ismerünk… Ez az első, mely a Scythaországi folyók közül nyugatról folyván ilyen okból lett a legnagyobb, mivel ti. más folyók ömlenek beléje…” Hérodotosz előtt, kb. i.e. a VI., VII, században a Duna már áttörte a Vashegy gátját, Vaskaput nyitott, és alsó folyása mély medret vájt a síkon, lévén legnagyobb folyója a szittyák országának. Ez azt is jelenti, hogy az ősnyelvet beszélő székita, szkíta, szittya székelyek annak előtte több mint ezer éve éltek itt a Kárpátok körül, belakván a felszáradó medencét, s mindennek nevet adtak már. Ez idő tájt az akkori Európa legjobb minőségű földművelő növénytermesztése virágzott a térségben.
Figyelemre méltó: a Kárpát-medencéről, mint egységes SCYTHAORSZÁGról beszél, nem holmi katyvasz, kloáka vegyülékről! Herodotosz rögzíti a helyet, a Duna körüli térséget, azaz a Kárpát-medencét.
Ez volt az igazi, tiszta Scythaország, azaz Szittyaország, Kr. e. az V. században!
A Kárpát-medencében 359-től 895-ig nem dúlt háború. Hová tűnt el a teljes medencét betöltő, ősnyelvet őrző, két évezrede itt élő, szaporodó, gyarapodó – közbirtok-kaláka rend szerint – gazdálkodó, senkivel nem keveredő, teljesen önellátó székely nép?
Ugyanis, csak néhány lézengő szlávról számol be a mindentudó „Háry & Münchhausen akadémus történészi közösség”? (!!!)
Az Özönvíz előtti teremtés ősnyelve itt a Kárpát-medence védelmében élte túl a történelem korszakait érintetlenül, mint kőszikla, amelyen karcolást sem hagyott az idők vihara!
Arra, hogy semennyit nem változott e nyelv – bizonyíték az általam írt szótár, amely több mint 1500 A4-es ív oldalon mutatja be összes szavaink magyar eredetét, megcáfolva a szintén „Háry & Münchhausen” kézjegyét viselő akadémus nyelvészi közösség „tudományos” elméletét.
Vannak idegen sírhelyek!
Hangzik a dörgedelem. Persze, a néhány átutazó család halottainak temetője. A népvándorlás bizonyítékaként hangoztatott, fellelt sírhelyek, az ilyen alkalmi átutazó családok útközben meghalt tagjait, a római helyőrség halottait, vagy hunok egyveleg hadai ittléte idején elhunytak, elesettek tetemeit rejtik. Kegyeletből, az őslakók senkitől nem tagadták meg holtaik elhantolását sajátos temetési szokásaik szerinti rendben.
Avar-kori temetők
Másik dörgedelem – avar-kori temetők. Valakik képzeletben felállítottak egy vélt történelmi folyamatot, ideképzelték az avar kaganátust, aztán ahhoz keresték az avar-kori temetőket. Sírleleteket találtak, hiszen a medence évezredeken át lakott volt. Fel sem merül senkiben, hogy az ősnyelvet karcolás nélkül megőrző, szűzfoglaló, székes életvitelű szkíta székely nép temetői lehetnek az összefüggő hasonlóságú sírleletek. Avarokról szóló leírás tele van feltételezésekkel, mint Darwin: A fajok eredete című, „holtbiztos evolúciós” elmélet, a kb. nyolcszáz feltételes módban írt mondatával.
Az AVAR szó ősnyelven – székelyül ma is – gyalogút, az udvarvégi kaputól a mező irányába: az AVARÁN. Az AVAR nép úttalan utak RAVÁN AVARÁN csAVARogva vándorolt. Sosem éltek a Kárpát-medencében, Bécstől nyugatra települtek le, BAVARiában, onnan kAVARták, zAVARták a tőlük nyugatabbra levő népeket, mint később Árpád vitézei. A frankok háborúztak ott velük. Maradékaik keveredtek, utódaik talán a bajorok. Az avarok Kárpát-medencei jelenlétére semmilyen írásos kordokumentum nincs. Ásatások nyomán feltárt, tévesen avaroknak tulajdonított temetőkre épül az egész avar történelmi mese. Ám azok a temetők, a Hérodotosz által említett, évezredeken át itt, SCYTHAORSZÁGban élő, közbirtok-kaláka rendű, székes életvitelű székely szűzfoglaló őslakók temetői! Itt maradt fenn őseik beszélt nyelve érintetlenül, tisztán évezredeken át. Nyelvújításig karcolás sem esett rajta. Mégis róluk nagy a csend! Őket senki nem keresi, csak az avarokat, vagy az Árpáddal besurranók sírjait.
Hazatérés, ez is mese. Sosem éltek itt, nem élt itt senkijük. A Kárpát-medencében nem volt sem ki-, sem beáramlás. Itt csend volt és nyugalom. Így maradt meg érintetlenül a nyelv.
Végezetül Árpádról.
Árpád és népe nem átszellemült dicső, honalapító gondolattal, méltóságteljes menetelésben vonulva lépte át Vereckét, hanem szétverten, űzötten, a sűrűben tapogatózva, pihenéshez, gyógyuláshoz alkalmas helyet keresve. Hadi nép volt, elkeseredett, családjaiktól, javaiktól megfosztottan.
Sebestyén Gyula: Az Árpádok története című könyvében írja, hogy besenyők által űzött, kifosztott népként lépték át a Kárpátok vonalát, új hazát keresve. Csak következtethetünk, milyen viszony lehetett a besenyők és Árpád magyarjai közt. Valamit nagyon durván csináltak előzőleg Árpádék a besenyőkkel, mert mialatt ők rablóportyán voltak, a besenyők rárontottak a szálláson maradt családjaikra, és mindenkit: asszonyt, gyermeket, öreget lemészároltak, írmagjukat is ki akarták irtani. Mikor visszaérkeztek a szállásra, elborzadva látták a pusztítást, de nem volt semmire idejük, mert újra megjelentek a besenyők, és végigverték őket. Kénytelenek voltak futásnak eredni, bemenekülni a Kárpátok sűrűjébe. Halottaik valószínűleg temetetlenül maradtak. A besenyők szétverték táborukat odaveszett mindenük, semmijük sem maradt. Lóháton vagy gyalog jöttek át a sűrű bozótos erdőn.
——————————————————————–
*/ Indoklásom, a teremtés tényként elfogadására:
Az élet létrejötte kifejlődés, azaz evolúció útján, egy bukott, bizonyítatlan és bizonyíthatatlan, halva született, magzatvizébe, azaz őslevesébe fúlt elméletnek minősült.
Már Darwin leírta: „Ha be lehetne bizonyítani, hogy van olyan bonyolult szerv, amely nem képződhetett számos egymásra következő csekély módosulás révén, akkor az én elméletem abszolút megdőlne.”
Bebizonyosodott! Az evolúciós elmélet megdőlt! Az élő sejt semmiképp nem jöhetett létre önmagától!
Közel kétszáz éve küszködnek az észkombájn, agytröszt biológusok a legkorszerűbb egyetemi laboratóriumokban az élő sejt elállításával, de még nem sikerült. S ha sikerülne, az nem önmagától létrejövés!
2000-ben aztán végképp megdőlt az önmagától kifejlődő sejt elmélete.
A ’90-es évek végén jutott el az emberi DNS kutatás a benne rejlő, azonosító, létvezérlő, örökítő, sejtvédő program felfedezéséhez. Arra, hogy a test minden parányi sejtjének még parányibb DNS-e, még parányibb szalagján, 3 milliárd, 200 millió kódjelből álló számítógépes program van! Ez fogantatástól jegyzi az egyed életeseményeit, tartalmazza személyre szóló alanyi jellemzőit: külalaki, belső és benső mérnöki pontosságú építkezési tervét. Személyi sajátosság minden apró testi tulajdonság: női, férfi, bőr-, haj-, hangszín, termet, bal-, jobbkezesség, bőrminta, ujjlenyomat, arcvonások, testillat, érzelmi, érzéki töltet alapja, értelmi képesség, művészi hajlamok, adottság, vonzalom, örökölt s továbbörökíthető tehetség, Ádámtól napjainkig, hat évezreden át! Bizonyítja az egyetlen emberpártól származást. Minden ma élő ember sejtjeiben benne van, letagadhatatlanul. Örökítő sejtjeiben alapellátmányként a beszéd-készség, beszédképesség, nyelvszerkezeti váz, amelyre teljes szókincsét építi fel élete folyamán. Az emberi sejt DNS szalagjának számítógépes ütemterve, program – szoftver – a test teljes szervi működésének védője, vezérlője, jellemzők átörökítője. Ugyanez a program tartalmazza az egész test betegségek elleni védekező rendszerét.
- június 26-án Bill Clinton elnök a Fehér házban fogadta, üdvözölte Francis S. Collins sejtkutatót és csapatát, akik elvégezték az emberi genom feltérképezését, azonosították az emberi genom a petesejt vagy hímivarsejt teljes genetikai tartalmát. A humán genom a Homo sapiens genomja 23 kromoszómapárból valamint 3,2 milliárd DNS bázispárból áll, és számítógépen leolvasható. Alább három vélemény közismert szaktekintélyektől:
Bill Gates: „A DNS olyan, mint egy számítógépes program, de sokkal, sokkal fejlettebb bármely valaha alkotott szoftvernél.”
Leonard Adleman: „A biológia és a számítógép-tudomány – élet és számítás – kapcsolódnak egymáshoz. Biztos vagyok benne, hogy a határfelületen sok felfedezni való vár arra, aki keresi ezeket.”
Stephen C. Meyer: „A DNS-kód részei ugyanolyan tulajdonságokkal, információs tartalommal rendelkeznek, mint a számítógépes kódok és a természetes nyelven leírt szövegek.”
Nobel-díjat érdemlő felfedezés, de néma síri csend övezte, mert ettől azonnal alsójába tisztelt, a hiteltelen, szilárd alap nélküli evolucionizmus! Ugyanis, ez idáig még az első sejt önmagától kialakulását sem sikerült bizonyítani tudományos kísérletekkel. Egy építmény alap nélkül nem létezhet! Ami nem kezdődik el, folytatása sincs! A DNS programban semmi nyoma a kifejlődés, lépésről lépésre mozzanatainak. Az egysejtű állapottól, ebihal, lábak kifejlődése, pikkelyekből piheszőr, két lábra emelkedés, koponya, agyvelő, beszédképesség.
KI HELYEZTE a 30 billiónyi testi sejtünk mindegyikébe ezt a 3,2 milliárd DNS bázispárból álló rendszert? (!!!)