A magyar nyelv, szerkezeti felépítésében a főnevek nincsenek nemi osztályokba sorolva. Ez a nyelv szellemiségéből adódik. Eredeti életminta szerint férfi – nő: két FÉLből álló EGY egész.
EGY – két véglet összefoglalása: Erő és GYöngédség azaz férfi és nő. Más szóépítmény szerint: EM és BER – nő és férfi, MEN és meNŐ. Oly szoros EGYség, amely nem bontandó. Csak ebben az EGYségben képes megújulni.
ÁDÁM neve EGYÉN. Földi EGY. Első GY. Első földi alkotó, cselekvő. Első GYártó ÉN – EGYÉN, EGY IK.
ÉVA, a NŐ is EGY egész része, épp, mint EGYÉN, csak ő mégis MÁS. Ö a KEDves MÁS IK.
IK személy, aki IKlat (mozog). Mind IK vagyunk. Ezt rákérdezéssel ellenőrizhetjük: KI vagy? IK vagyok. Én egy IK, te más IK vagy. Tehát a NŐ ugyanolyan érték, EGY-(b)en létben.
FELESÉG nem oly fél, amely az egész megtörése nyomán előálló fél elem. Ő oly FÉL, aki EGY egésznek egyenlő értékű építő, alkotó része, eleme: E-GY = Erős + GYöngéd. FELeség: EGY-et, EGészet alkotó összeillő FELek MÁSika, máska, mátka, támasza. EGY ik + MÁS ik = EM és BER – EM-BER, EMBER. Ismétlem: EM = nő, BER = férfi. Nem mellesleg, ő – a FELEség*, fELESÉG – FELEl a család ELESÉGének elkészítéséért is, mint tápláló anya**, a szétváló FELek esete már a magára maradt FÉL–elem, egyedülléti félelem értelmi körébe tartozik.
A férfi, MEN, MÉN, aki ráMÉN nőjére. Számára a nő – NÉM, NŐM. A nő is járó, MENő. Ketten együtt MEN+NŐ, MENŐ, azaz EM+BER, EMBER. Amikor először meglátta, gyönyörűségtől feltörő csodálkozás ösztöni felkiáltása lehetett: AVÉ –, tE NÉ vagy, te nÉ VAgy, E NÉM, enyém. A NŐ magot átveVŐ MEN, ÉVA MEN.
Így alakultak ki a szavak, majd a Föld tájnyelveibe besimultak, s végül a nyelvek szétválásánál, az utódnyelvek örökölték, s új hangzástörvényeik szerint becsiszolódtak azokba.
A teremtés nyelvének szellemisége kifejezéseiben két nemet csak így különböztet meg. E kettőt EGY egészként tartja számon. Általuk EGYben betöltendő szerephez mindkettőnek megvan a teremtésben nyert, adatott sajátosan jellemző, már sejtek DNS számítógépes irányító ütemtervében, programjában kimutatható másság különleges különbözősége. Ezt kívülről, elsődleges, másodlagos nemi jelleg is mutatja. NŐ nem lehet férfi, s FÉRFI sem nő!
Az eltérő alapvető képességeivel, két fél kisegítheti egymást alkalmilag, de sikerrel nem vállalhatja magára teljességében.
Kötelező férfi szerep ősiségtől mai napig – kiépíteni a keretet, amelyet a nő tölt meg, elragadóan nőies, mindent megszépítő tartalommal. A nyelvfelépítés is hasonló alapon áll, mint az EM-BER-pár. A teremtés nyelvében hímnemet mássalhangzók, nőnemet magánhangzók képviselik.
Csak ennyi nemre utalás van a magyar nyelvben.
Ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok meghatározó vázhangjai, mássalhangzók, amelyek férfiakhoz hasonlóan megteremtik a keretet. A magánhangzók, hasonlóak nőkhöz, a hangvázakat megtöltik tartalommal. Amint nők nélkül sivár lenne a férfilét, úgy magánhangzók nélkül nincs dallam.
Prózaian sivár makogás lenne. Ezt mutatják a hanghiányos utódnyelvek is. Ezért vallottak kudarcot a „nőstényítő” nyelvészek. Még szerencse, hogy a nyelvi nemek bevezetését, elvakult nyelvterroristák eszeveszett, őrült „nőstényítését” még Kazinczy sem merte felvállalni.
————————
/*/ Mint ASSZON, asszony, ő a legnagyobb hASZON, aki NOSZA, pattan, ha kell. Az igazi férj hűséges felesége! Régi székely szólás:
Ha van valamid, köszönd az asszonynak, s ha nincs, azt es!
/**/ TÁPLÁLÓ ANYA – ANYA ÓLÁLPÁT, a szerető TÁP LELŐ ANYA mindenre figyel, aggódón ÓLÁL, les, PÁTol, és ha szükség, saját gyűjteményű, készítésű éléstára mindennemű ízes, csodás TÁPjaival ÖLEL körül, TÁPOL, ÁPOL. Lám, a teremtés nyelve – szavai alkotó elemeiben – minden árnyalatot megjelenít, s nem a nyelvész jóvoltából, hanem eredeti teremtési ősereje folytán. Amint G.B. Shaw mondta: „…ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”