Hajdan az ősiségben a teremtés nyelvén a MÉRLEG neve KANTA volt. Aki KANTÁL, mérlegel. A nyelv becsületre intett: Ne csalj! Úgy KANTÁLj, hogy LÁTNAK!
Az ősiségben csalásért halálbüntetés járt.
Fordítsuk meg a szót: KANTÁL – LÁTNAK.
A KANTA megnevezés ősi, ma már nem része a magyar nyelvnek. Az utódnyelvek viszont megörökölték. Ez csak a nyelv komoly mély elemzésével jön felszínre.
Megfigyelhető a nyelv viszonyító eszközekéNT használt NT kötött mássalhangzó-páros szerepe a tárgykörben.
A súly mérlegelés kezdetek kezdetén összehasonlító, valamihez viszonyító volt. A megemeliNTésnél későbbi mérleg képe az EMBER KÉT KARJA: Ez majdnem annyi miNT…, vagy: sziNTe annyi.
Ez volt a foNTolás, ami a döNTést előzte meg a cserére száNT árunál.
Egyik kézben a súlymiNTa, másikban egy KANTÁRba fogott arányítandó csomó. A két kart le-fel mozgatva. Ma is ismerős mozdulat. Ez a KANTÁLÁS, mérlegelés, foNTolás.
Kissé lassú, voNTatott volt a hasonítás, viszonyítás…, foNTolgatták: ez miNTha, majdnem annyi…, aztán egyszer kimondták: ez poNT annyi!
Egy idő után kitalálták a középen rögzített rudat, s két végére kötött KANTÁRt.
Majd később TÁLat. Egyik TÁLON volt TUM, a tumegsúlyként, tömegsúlykéNT használt mérő ÓN, miNT fONtoló, foNToló mérce, a másik TÁLON a hasznos anyag. Idővel a TÁLONTUM hitelesített mérce lett: TÁLENTUM.
Aztán jött a rovásos rúdon ide-oda TOLogatott fonTOLó ÓN.
KANTÁR – kézbentartás, mint ellenőrzés behatároló eszköze.
A használatra fogott lóra KANTÁRt tettek, vezethetőség, kézbentartás végett. Az edényre is – fogható, általa emelhető – KANTÁR, fogantyú került. Ma is KANTÁRos fazék a neve.
A borospincékben, KANTÁR, GANTÁR határolja el egymástól a hordókat, kiMÉRT helyet szab meg.
KÁNTOR – ehhez a le-fel mozgó KANTÁRhoz hasonlították az énekhang alacsonytól váltakozó, le és fel irányú, mint létrafokokon hullámzó magasságú KANTÁlást, éneklést. A létrafok adta a kottavonal ötletet a hangmagasság le és fel irányú jelöléséhez hangjegyekkel. Így alakult ki a KÁNTOR szó, amelyet a bérnyelvészet latin szóként jegyez.
Magyar szó, onnan tudjuk, hogy csak itt van magyarázat a szó születésére. A KÁNTOR a TORKÁN énekel, KÁNTÁL. Kérdezzük a bérnyelvésztől: Latinul is ezt jelenti megfordítva?
Ha nagyon kitátja a száját, torkába LÁTNAK, amint KÁNTÁL. Latinul is?
A megMÉRETtetésnél a KÁNTÁLÓ magas hangon énekel, hangterjedelmének kiértékelése a tét. Tehát a megMÉRETtetés értelem is ott van a szóban.
Az utódnyelvek némelyike megörökölte a KANTÁR szót az éneklés megnevezésére: CANTARE.
Latinul:
énekelni: CANTARE
énekes = CANTOR
énekelt dal = CANTATUS
Olaszul:
énekel = CANTO, CANTARE,
kis dal = CANTARELLA
énekelt dal = CANTATA
Románul:
énekelni = A CÂNTA
éneklés = CÂNTARE
De így nevezik a mérlegelést is.
mérleg = CÂNTAR
mérlegelni = A CÂNTĂRI
A mérlegelésnél KIS SÚLY, CSEKÉLY volt a kezdet, valószínűleg gyümölcsre.
A játékos átforgatásra alkalmas teremtés nyelvi szavak különböző tájakon kiforgatott alakban rögzültek, a KISSÚLY, KIS SÚLY neve átforgatva: SIK-LYUS: SIKLUS. A CSEKÉLY, SEKÉLY lett, s hangzó cserével: SÉKELY. Ennek névváltozata az utódnyelvi SÉKEL.
KANTIN = kocsma, csárda, üzemi étkezde, vegyesbolt. Vagyis olyan helyek, ahol valamilyen KANTÁLÁS, kimérés történik: súlyra, űrtartalomra, fejadagra stb.
KENTER – KENTERbe ver = könnyedén, emelt szinten győz. Vagyis elvben a mérleg két karja, egyik magasan fent, a másik egészen lent.
—-
KANTÁTA, – ősnyelvi olasz módosulat, teljes átfordítással: ATÁTNAK. Éneklésekor nagy szájat TÁTNAK. Aki KANTÁTÁt énekel az NEKITÁTja a száját. Énekeltek KANTÁTÁt már TETŐKÖN is. KANTÁTA szó ÉNEKET jelent.
KaNTáTa – TáTNaK – NeKiTáT – TeTőKöN – éNeKeT hangváz: K-N-T-T – T-T-N-K – N-K-T-T – T-T-K-N – N-K-T
KÁNTÁL – ősnyelvi olasz módosulat. KÁNTÁLás közben nagy szájat tátnak, a körülöttük állók torkukba LÁTNAK.
KáNTáL – LáTNaK hangváz: K-N-T-L – L-T-N-K
A férfi, aki nőnek KÁNTÁL, mintha TÁLKÁN nyújtana csemegét, vagy illatos KENETTEL ápolná.
KáNTáL – TáLKáN – KeNeTTeL hangváz: K-N-T-L – T-L-K-N – K-N-T-L
Éji dalt KÁNTÁLó férfi, NŐKTŐL vár elismerést. Megnyerő, szép ének KÁNTÁLásától szívek TELNEK fel érzelemmel.
KÁNTÁLt ÉNEKTŐL megítélhető a KÁNTÁLÓ egyénisége, jelleme, személye. KÁNTÁLással fel lehet KELTENI az alvót.
KáNTáL – éNeKTőL – KeLTeNi – NőKTőL – TeLNeK hangváz: K-N-T-L – N-K-T-L – K-L-T-N – N-K-T-L – T-L-N-K
Ma kevés igazi énekes van. Többnyire dübörgő dörömbölésre sikoltozó, rikoltozó, visítozó, ordibátorok uralják az előadóipart.
Csak a hallószervi felszínre hatnak, nem az emberi érzelmi mélyre.
Tisztelet a kivételnek.
KÁNTOR – a bérnyelvészet szerint, latin szó. Ám a vele kapcsolatos kifejezések kialakulása a messzi őskorban történt, a Vízözön előtt, az egynyelvűség idején. A szót alkotó hangokkal körülírhatók a fő jellemzők.
KÁNTOR a TORKÁN énekli a kantátát, ez a KÁNTOR legfőbb jellemzője. KÁNTOR hangszálképző TORNÁKkal készül fel az éneklésre, hangTORNÁKat tartva képezi magát. Régen a KÁNTORok, további énekesek képzésére, kitűnően oktató KÁNTOR-TANÁROKká, énekTANÁROKká váltak.
KáNToR – ToRKáN – ToRNáK – TaNáRoK hangváz: K-N-T-R – T-R-K-N – T-R-N-K – T-N-R-K
Az első KÁNTORok a hangok emelkedését, mélyülését a mérleg KANTÁRjának fel- és lemozgásához hasonlították. Így lett a hullámzó hangú éneklés neve KÁNTÁLás. A hullámzó mérlegelés egyik ősi neve is: KANTÁL = mér.
KáNToR – KáNTáL – KaNTáL hangváz: K-N-T-R – K-N-T-L – K-N-T-L
KÁNTOR nem lehet KONTÁR. Nem lehet, hogy csak úgy előRÁNTOK egy képzetlen KÁNTORt.
KáNToR – KoNTáR – RáNToK hangváz: K-N-T-R – K-N-T-R – R-N-T-K
Ha KONTÁR KÁNTOR vagyok, minden szólamot elRONTOK.
KáNToR – KoNTáR – RoNToK hangváz: K-N-T-R – K-N-T-R – R-N-T-K
KÁNTOR kiképzése KORÁNTsem lebecsülendő szakmai munka. A KÁNTOR szépen előadott éneke oly hatással van a hallgatókra, mintha NEKTÁRt csöpögtetne.
KáNToR – KoRáNT – NeKTáR hangváz: K-N-T-R – K-R-N-T – N-K-T-R
Idetartozó, hogy néha NÁKkal, azaz vízzel kell enyhítenie a TORkot.
A kórusvezető KÁNTOR, KARINTŐ, az INTŐ KAR, mozdulataival vezényel.
KáNToR – iNTő KaR – KaRiNTő hangváz: K-N-T-R – N-T-K-R – K-R-N-T
