Tudni kell, hogy az édeni ígéret, miszerint: ’az asszony MAGVÁTÓL várható a MEGVÁLTÓ’, minden egyes ember tudatában, égő, várakozó álláspontként élt évezredeken át. Az összes magyar ősmese alapja volt a mindenkori legkisebb fiú – a kis MAG – iránt támasztott szabadító szerep: LÉVÉN TE megváltónk, szabadítónk.
A mindenkori ifjú Levente.
Kezdettől MAGvakból élő, MAGvető volt minden ember. Nem bunkóval hadonászó torzonborz vadász, amint a kifejlődés elmélet hazudja. Az Özönvíz előtti, több mint másfél ezer éven át semmiféle vadászat nem létezett! Csak MAGvak vetése, begyűjtése.
Vízözön után is, kezdetben. Noé családja, majd sarjadó népesedő törzse lassan költöztek alább az Ararát lejtőin. Kezdetben mindenki MAGvető, termesztő munkát végzett, békésen, odaadóan. MAG népe, a föld népe voltak, MAGvető nép. Az is maradt a szó valódi értelmében, a vele járó állattenyésztéssel együtt.
A letelepedő székes életet kedvelő, arra nevelt ember ekkor sem vadászott, hanem állatokat tenyésztett, magvakat termesztett. Vadászni a henyélő lusták jártak, akik rühellték az állattenyésztéssel járó munkát.
Kezdetben a MAGYAR név, nem nemzetet jelentett, hanem a földet MOGYORló, GYARoló, MAGgal bevető, GYURmáló, ROGYasztó mAGRÁR jellemzők összegzése után alakult ki. Mindenki ezzel foglalkozott. Így indult a földművelő tevékenység.
Nem hősködött senki, hanem vetett, ültetett, begyűjtött. BOT, rajta a vas, termesztés eszköze volt. BOToltak, míg mindent bevégeztek, elBÜTültek. Ők voltak a MAGrárok, mAGRÁRok, a föld MOGYORlói, GYARMOlói.
Az első fegyveres hősködők
BOT, a semmittevő henyélők kezében vált előbb támadó fegyverré! Akik nem dolgoztak, de mégis birtokolni akartak javakat. Ők voltak az első rablók, a haramiák! Ezek voltak a történelem első „hősei”.
A kezdet mindenben meghatározó.
A MOGYORló MAGrár mAGRÁRokat meglepetésként érte az első ilyen rablótámadás. Meg sem fordult fejükben, hogy ez – tisztességes emberek részéről – megtörténhet!
A haramiák hamar akartak MAHARok, gazdagok, lenni. E keleten előforduló szó – bárhol látják – nem magyart jelent, hanem MOHÓ ROHAMban gazdagodni vágyót.
A MOGYORló MAGrár mAGRÁRok felkészültek, a továbbiakban megvédték magukat. Igazi hősként!
Útra indulva, más földet keresni
Döntöttek, nem közösködnek ilyen rabló néppel, felszedték sátraikat, és elindultak napveszte felé jóropát, jó termőföldet keresni. Semmilyen közösséget nem vállaltak a henyélő, semmittevő, kalandozó, mások javait kívánó, elraboló népekkel.
Ők voltak Jáfet fiai, székes-telepes, székita, szkíta, székely, MAGrár mAGRÁRok, a natúrföld turán letelepülő, azt aranykoronát érő tanor-földdé munkáló, MOGYORló, MAGYARok ősei, akik a tenger körpátján, partján, Kárpát karéján telepedtek le, majd a felszáradó medencét lakták be szűzfoglaló népként.
Soha nem léptek senki földjére elbitorló, rabló szándékkal! Nem kalandozó, hanem székes-telepes nép volt.
Nem szorultak más nép segítségére, senkivel nem közösködtek, soraikba nem léphetett idegen!
Ezermester férfiaik minden szükséges szerszámot elkészítettek.
Szorgalmas asszonyaik, lányaik szövedékkölteményeket szőttek, kötöttek, horgoltak, csodás színekben.
Ételeik alapanyagát maguk termesztették, tenyésztették, nem vadásztak ily céllal, csak a ragadozókat irtották.
Egyholdas tanyáikon kívül minden területük közbirtok volt, amit kalákában műveltek meg. Egymást segítő társadalmi rendjükben nem volt elesett ember, nem adott okot bűnözésre, vagyont megtartó rokonházasságra.
Megőrizték a teremtés nyelvét tisztán, „mint terméskő, melyen az idők vihara karcolást sem hagyott.”
Egy nép úgy is lehet derék nép, ha nincsenek világháborító gyilkos hősei!