Az első embereknek szövevénykészítéshez az állatvilág ösztönéleti jelenségeiből vehettek példát. Például a pók szövevényéről, vagy a szövőmadár fészeképítéséről. Az első felhasznált rostos anyag a kender, len lehetett. A kender magasra nő, embermagasságú növény. Így hosszú rostokat lehet kibontani kérge alól.
Özönvíz előtt az egész Föld felszínén kellemes, egyenletes meleg volt. Testet hidegtől védő ruházatra csak Özönvíz után volt szükségük. Ekkor már tudatosan gyűjtötték, áztatták, törték-tilolták a kendert, kendört.
A beszélt nyelv, amely az élet minden pillanatát követve, jelen volt szóalkotóként, követte az ember tetteit, és késztette szóalkotásra.
A KENDERvászon durva szövevény, főleg az elején, amíg be nem törik. Elején a kenDER, kenDÖR felDÖRzsöli a bőrt, a DERmát, főleg a hajlatokban, ahol finomabb, kényesebb. Ezért gúnyolták később az egyszerű földműves tanyalakót RŐTnyakú, REDnek jelzővel. A RŐTnyak, REDNEK eREDő oka a KENDER. A vÁNDOr koldus viszont örült, ha egy viseltes KENDERgúnyát kapott.
RED jelentése: vörös. Honnan e név?
A fehér fény feltörésekor az első eREDő szín a vörös: e RED. A bőrpír is RED. Innen a DERma név. A DERMA sajátos, egyéni, követhető jellemzők hordozója. Nincs két egyfORMA dERMA, azaz bőrerezetminta, és bőr, azaz DERMAillat.
A bűnüldöző szervek is felhasználják – ujjlenyomat, illatszimat.
Ezzel követhető a szÁRMAzási vonal is. A fő szÁRMAzási, személyiségi DERMA-erezet, -illat jellemzőket már a spERMA tartalmazza, és a megtERMÉkenyítéskor rögzül a magzat sejtjeinek 3 milliárd 200 millió kódjelű DNS örökítő szalagján, születésekor a gyERMEk magával hozza. De hozza szülei fORMÁját is. SzÁRMAzási jegyei később, sURMÓ kamasz korában is felisMERhetők vonásain, tERMEtén, DERMÁján.
A hang, a dURMOló, dÖRMÖgő hangszín, is egyedi, fő azonosító. A DERMAszőrzet hidegben, DERMEdéskor kiMERED (lúdbőr). Ha valaki haragos, DURMOnyás, könnyen fÖRMEd.
Egész életünkben kÖRMÖlünk, küzdünk, s ez okon a bőrbe, DERMÁba kARMOlt erezet az életünk folyamán mélyül.
A KARMA szó ma nem része a magyar szókincsnek, de ősnyelvi eredetű. Amilyen életutat, DROMot kÖRMÖlünk, kARMOlunk magunknak – akarva, akaratlanul – kirajzolódik arcunk DERMÁjára, bőrére. A MORD arc is minősítő.
KARMÁban, MARKÁban tart az élet. Nem vagyunk mentve az élet által ránk kARMOlt, kÖRMÖlt kirajzolódó nyomoktól.
Utódnyelvekben alvás, álom stb. szintén D-R-M vázzal alkot szavakat.
KeNDeR – ReDNeK hangváz: K-N-D-R – R-D-N-K
Lehet folytatni.
———————————
A mai magyar nyelvet, évezredeken át tisztán, „karcolás mentesen” őrizték meg a Kárpát-medence zárt térségében, Szittyaországban a székelyek. Árpád bejöveteléig a sajátos Özönvíz előtti közbirtok-kaláka társadalmi rendiségüket is.
Nincs egy nagygalléros történész, nyelvész sem, aki hitelt érdemlően, hihetően magyarázatot adjon a jelenlegi összes írott, oktatott „történelem és nyelvész tudományát” összeszedve-kotorva-kaparva, arról, hogyan maradt meg a Kárpát-medence általuk maszatolt katyvaszában, színtiszta nemes gyémántként a teremtés ősi nyelve, amely az emberi történelem minden mozzanatát magába sűrítve tárolja napjainkban is.
A nyelvészek elmennek a világ túlsó felére, akár le a Marianna-árokba is, keresve-kutatva, hogy az összes magyar szót idegen eredetűként jegyezhessék.
A történészek teletojták a medencét mindenféle katyvasz néppel. Mindenkiről írnak, csak az ősnyelvet megőrző székely népről nem. Azt írják róluk, hogy Árpád népe felszedte valahol őket, aztán elől állították nyílzápor felfogónak, holott ők tudatosan álltak az élre.
A székely nép nem tyúkszar, ami Árpádék csizmájára tapadt! (!!!)
Árpádék ágrólszakadt űzöttekként jöttek, a székelyek befogadták őket
A megtörtént eseményeken még a Teremtő Isten sem tud változtatni, de a történész, saját kénye-kedve szerint bármikor.
Annyi értéke van a mai írott magyar történelemnek, amennyi az igazságtartalma!