MAGYAR – Tömegében Magyarországon élő finnugor nyelvű nép, és rá jellemzők. [bérnyelvész: finnugor elemek]
A MAGYAR népnév M.GY – GY.M gyökből képzett: MaGY – GYáM. De az M.G – G.M gyök: MaG – GaM értelem is jelen van. Mind a MAGYar, mind a székely egyazon szíkból, Jáfet atyától sarjadt. A Vízözön utáni család, majd néptörzs, amely Ararát lejtőin a MAG – GAM, GUMó termesztést békésen, odaadóan végezte. A MAG népe, a föld népe, MAGvető nép volt és maradt a szó valódi értelmében.
A legelső mAGRÁR nép, a földművelő tevékenység elindítói. Szerette a békés szántó-vetést, földművelést, elhitte az isteni szót, hogy nem lesz több vízözön, így nem ment Bábel-torony építésre. Ily módon, néhány másik törzzsel együtt, megőrizte nyelvét a nagy kusza keveredésben. Innen tudható, hogy az ősnyelvet megőrző népnek sem vérségi, sem életviteli kötődése sincs Nimródhoz, aki a Bábel építésének tervezője, kivitelezője volt, s aki az asszír nép őse.
A székita, szkíta, székely-MAGYar nép a teremtés ősnyelvét, az ősi MAG-nyelvet majdnem egészében a mai napig megőrzők. Nyelvének minden gyökszava ősi és változatlan. Ők a Kárpát-medence székes, székita, szkíta őslakói. A székely nép zárt társadalmi rendje nem engedett idegent sorai közé. E módon őrizte meg az ősnyelvet tisztán évezredeken át. Ők soha nem hagyták el a Kárpát-medencét*.
Nyelvük a valaha volt, ma is élő ősnyelv, a MAGYAR nyelv, egyedüli élő nyelvként, minden jellemzőjét és az ősnyelv szókincsének több mint háromnegyedét ma is őrzi, birtokolja. Ez minden nyelv alapja, MAGva. A MAGYAR név a MAGY gyök, amely fordítva: GYAM, GYÁM, GYÁMolít. A teremtés ősi MAGnyelvében rejlik a MAG, mint tömörített tudás. Minden megnevezés képről alkotott, és jellemzők tömörítése. A tudás, amit a nyelv birtokol, nem elvont rejtett titokzatos tudományok ismerete, hanem a mindennapi élethez szükséges alapismeretek birtoklása.
Abból áll, hogy minden növény neve rejti hasznosságát, minden állat nevében ott van alapjellemzője sűrített tömörítésben. Ez a mindennapi élethez szükséges tudás.
Bábel után a többi nyelv ebből alakult ki. Erre a világ minden nyelvének minden gyökszava, hangcsoportja megcáfolhatatlan bizonyíték.
A GY hangcsoport – AGYA – mutatja, hogy a mai mAGYAr nyelv a világ nyelvi titkainak mAGYArázó nyelve. E nyelv kötelezi az embert, AGYA mindkét oldalának azonos, EGYEnlő igénybevételére. E jelentés is benne áll a mAGYAr a nyelv nevében, s ez nem véletlen. A mAGYAr nyelv mAGYArázatot adhat az igénylőnek az életben felvetődő minden kérdésére. Az elme ÁGYA, az AGY, a GYAkorlat GYA gyöke. A MAGYAR nyelv MAGYARáz.
Az ősnyelvi, azaz MAGYAR nyelven adott növény-gyümölcs megnevezések MAGYARázatot adnak azok egészségre ható erejéről: mi, mire jó, mely szervre milyen hatással van. A MAGYAR nyelv egyedi, különleges felépítési váza eredményeképpen, szellemében birtokolja a teremtési erkölcsi útmutatót az ember számára. A MAGYAR nyelv jelképes AGYARával megrágja, majd beleRÁZza, (zárja) az ember elméjébe a tudnivalót.
A mai MAGYAR, nyelv, mint a teremtés első beszélt ősnyelve, őrzi a történelem igazságait, akár a föld üledékes rétegei az altalaj történelmét. Ebbe nem nyúlt bele a hatalom mindent megmérgező, önző, becstelen keze. A MAGYAR – GYARMA gyökátforgatás mutatja a tért, amelyen él, és amelyet megművel, GYARMOl, MORGYOl, ez a termő élettéri GYARMAt. A MAG népe szereti a saját GYARMAtát, azaz földjét, amely élettere.
MaGYaR – GYaRMat – GYaRMol hangváz: M-GY-R – GY-R-M-t – GY-R-M-l.
A gyaRMa szó RM párosa, mint alvógyök: ReM – MeR, élést (táplálékot) REMél a földtől, amelyhez MÉRhetetlenül kötődik. MERész és REMénykedő nép, s bár mindenkinek MEGadja a tiszteletet, nem adja MEG könnyen MAGát. A GY.R – R.GY gyök: GYaR – RaGY, az erő R hangja, amely GYÁRtó, alkotó képességét, de GYARló voltát is jelzi, s amelyek a dolgok lényegét tartalmazó, tudó és kifejtő képességet is jelentik. A GYARol jelentése: dolgozik, műveli az uGARt. Jelenti: GYARló GYEngeségében van az EReje. Az AR ősgyök jelentése tűz volt az ősnyelvben, és ez látszik e nép RAGYogó viseletén, kiérződik zenéjéből, táncaiból, életviteléből. Az AR ősgyök a PARadicshon, ARad, ARARát és más szavakban a megmARadást is jelenti.
A CzF Szótárból: „[…] a megere népcsoport vagy már korábbi időtől fogva a legkitűnőbb volt […] azért az öszves népség magyar nevet vőn fel. És ime itt tünik fel leggyönyörűbben és kétségbevonhatlanul föntebbi szószármaztatásnak: mag-erő […] Egyébiránt a magyar jellem még másik két főbb sajátságát, t. i. egyfelül ahhoz, amit övének tart, makacs ragaszkodását […]” Kiem. K.S.
Összességet nézve, nem a MEGYER törzs a névadó, mert a név már az alaptörzs kialakulásánál megjelent. A MEGYER név egy törzs neve, amelynek van jelentése: a MEG az összeadás, hozzáadás, sokasodás kulcsszava, különben nem maradt volna MEG a történelem viharaiban több ezer éven. GYER – REGY – RÜGY. A MEGYER átfordítva érthetővé teszi: a sokasodás, GYARapodás** titka, alapja a GYERME-káldás (me-gyer – gyer-me-k).
MeGYeR – GYeRMeK hangváz: M-GY-R – GY-R-M–K.
Teremtője a szaporulat növelésére, kedvező időként a MAgyar névben a MAi napot határozza meg. MA GYARapodj! A népnévadó fő jellemző GYARMA GYARoló, MAGRÁR gazdálkodó. Nyelvként: a teremtés titkainak egyedüli MAGYARázó nyelve. E titkok feltárása csak MAGYAR nyelven lehetséges.
——–
/*/ A Kárpát-medencei székita, szkíta, székely törzs ősi zárt társadalmi rendjének megtörése – az idegen szokásokkal átitatott, keveredett nyelvű – ázsiai törzsek érkezésével kezdődött. E törzsek már idegenekkel vegyülők, befogadók lettek. Feladták ősi székes társadalmi berendezkedésüket, a kaláka-közbirtok alaptörvényt, amelyben mindenki egyenlő volt, s átvették az idegenek fölé-alárendelő: úr-szolga társadalmi rendiségét, szokásait. Ettől kezdve minden idegen elem beszivároghatott közéjük. Ebbe pusztul bele, mint nemzet.
/**/ Mégis e nép ölte meg a jelenkorban több millió MAGzatát. Ez az önpusztító tömeges MAGzatgyilkosság, és az arra késztető, odáig elvezető szabados, istentelen erkölcsi fertő, mocsár a legnagyobb bűne e nép jelentős hányadának, akár belevitték, akár önmaga ment bele. Erkölcsi megújulásra volna szükség, de arra az elszürkítő tömegesítéssel már szinte képtelenné tették.
——————————————————–
MAGYARÁZ – Szavakkal érthetővé igyekszik tenni. [a magyar szó bővítménye] A MAGYARÁZ szó az M.GY – GY.M gyök bővítménye: MaGY – GYaM, GYöM. (Összevethető a magyar címszóval a könnyebb megértés végett.) Ez a nyelv a nyelvek MAGva, GYÁMja, mintegy beleGYÖMöszölve, sűrítve, tartalmazza a nyelvek MAGvát, gyökét, s mindazok MAGYarázatát. Lehet a segítő tanácsként, mint GYÁMként, TÁMaszként is hasznos MAGYarázat GYÜMölcse, amely értékként megmarad.
A GY hangcsoport – AGYA – a mai mAGYAr nyelv* a nyelvi titkok mAGYArázó nyelve. E nyelv az ember AGYA mindkét oldalának azonos, EGYEnlő igénybevételére kötelez. Ezért is mAGYAr a nyelv neve, s ez nem véletlen. A mAGYAr nyelv mAGYArázatot adhat az igénylőnek minden felvetődő kérdésre.
A GY.R – R.GY gyök: GYaR – RaGY, az emberi felfogóképesség GYARlóságának tudatában a maGYARázó igyekszik beleGYARolni, értelmet GERjeszteni. A GYARol jelentése: dolgozik, műveli az uGARt. Ezzel serkenti a GYÁRtó, alkotó képességét.
Az R hangcsoport – ARÁ – a pARÁzs, vARÁzs szavakban az igazi mélyreható magyARÁzat hatását leÍRÓ. Olyannyira sajátos kifejezése ez a magyar nyelvnek, és oly háttéri értelmet takar, mint a megúsztuk kifejezés, amely egyetlen nyelvben sincs jelen, mivel ősnyelvet beszélők, magyar nyelvűek élték át, úszták meg szárazon az Özönvizet. A többi nyelvek később alakultak ki.
Az R.Z – Z.R gyök: RáZ – ZáR, jelenti a megértés elől addig elZÁRtak, e felRÁZás nyomán való megvilágosodását. Az ősi nyelven a Nap, égitest, SZÓR, SZÁR, névvel is neveztetett, mint fényt SZÓRó, melegével SZÁRító. A SZÁR sugara egy RÉSZe volt a fénynek, egy csóva, nyaláb, egy SZÁR, az utódnyelvek némelyikében ez RAZa, ami azt jelenti, hogy az ősnyelvben a fénysugár az alvó természetet felRÁZó értelmet is hordozott. A fénysugár, SZÁR, éltető hatása felRÁZza a növényt, és tovább törekszik a fény felé. A magyaRÁZás is ilyen felRÁZó hatású. Fényt gyújt az elmében addig beZÁRt titok megnyitására.
Az R.Z – Z.R gyök: RáZ – ZáR, másik értelme: akinek jól megmagyaRÁZzák, az AGYÁba ZÁRja a mondottakat. Az ÁZ ősgyök értéket, kiterjedést, erőt is jelent, hasonlóan az ÁS, ÁZS, ÁSZ gyökökhöz. A magyar népmesékben van az a pillanat, amikor a kis, lenézett szőrös-gyapjas lovacska megRÁZza magát, és aranyszőrű táltossá válik. Továbbá máskor is, ha valamilyen különleges erőn felüli dolgot kell megtennie – esetleg némi paRÁZSevés után vaRÁZSerőt nyervén – megRÁZza magát, és átugorja a nagy folyóvizet, tengert, szakadékot stb. Emlékszem olyan sportbeszámolóra még gyerekkoromból, hogy ’gyengén ment a játék’, de Puskás egyszer csak megRÁZta magát, és rúgott két gólt egymásután. Ez a RÁZás a nyelvben, az addig még nem egészen megértett rész hirtelen megvilágosodása, teljesen érthetővé válása. A labdarúgásnál maradva, Albertről írta az egyik újságíró: Ott állt a pálya közepén csípőre tett kezekkel, feléje gurult a labda, s ekkor mintha hirtelen egy villanyégő gyúlt volna fel, elindult, mindenkit kicselezett és parádés gólt lőtt. A beszédben a magyaRÁZÁS ugyanez: – a lényeg, a valós érték kiemelése, kigyúl egy fény, megvilágít, érthetővé tesz.
Ez nincs meg egyetlen nyelvnél se, mert nem németezi, nem angolozza, nem franciázza, nem románozza bele a másik fejébe a lényeget. Csak az eredeti ősnyelv, a mai MAGYAR nyelv képes ily kifejezésre. MAGYARán, kereken, MAGvasan, alaposan, mintegy önmagát megRÁZva, megtáltosodva körül-magya–RÁZza, a MAGvát, annak lényegét, a csírát az (m)AGY(áb)a RÁZza érthetővé téve.
MaGYaRáZ – MaGYaRáN hangváz: M-GY-R-Z – M-GY-R-N.
Figyeljük meg r > l, gy > g váltásokkal a fejtegetést. Az igazi bölcs MAGYARÁZó nem MEGGYALÁZ, nem MEGALÁZ, hanem ő MAGa ALÁZatot mutatva MAGYARÁZ.
Ha 180 fokban megfordítjuk: MAGYARÁZ – ZÁRAGYAM. ZÁR AGYAM, vagyis a MAGYARÁZat után AGYAMba ZÁRul az értelem. Vagy: ZÁR AGYAM olyan hiábavaló, haszontalan, lőre beszéd előtt, amelyet semmiképp nem kíván bevenni.
MaGYaRáZ – ZáRaGYaM hangváz: M-GY-R-Z – Z-R-GY-M.
Íme, mit jelent a nyelvet ízeire bontva, elemezni, amelyet – a hangok, gyökök értelemhordozó szerepét tagadva – ma még csak szóba sem ejtenek az akadémikus nyelvészek!
————-
/*/ E nyelv a teremtés nyelve, amelyen Isten megszövegezte az embernek adott utasításait, törvényeit. E nyelven adott utasítást Ádámnak, hogy nevezze meg a körülötte levő élő és élettelen világ minden elemét. E nyelven mondta Noénak: „Minden mozgó állat, a mely él, legyen néktek eledelül; a mint a zöld füvet nektek adtam mindazokat. Csak a húst az őt elevenítő vérrel együtt meg ne egyétek.” I.Móz. 9:3,4. Károli ford. Noén, mint ősapán (Ősatya ura, utódnyelvekben: Isatur, Satyaurata stb.) át minden utódjának, minden földi embernek is mondta! E nyelven kapta minden ősnyelvet beszélő Özönvíz előtt a hét napjaira vonatkozó rendelkezéseket, szünnap, ünnep, szombat munkától mentes napként meghatározását, amelyet Mózes a Törvény részeként kapott évezredek múltán. E nyelven van mindenre világos MAGYARÁZat. Noé neve az akkád eposzban: Ziuszudra = Élet hosszú napokra, ZI – IZ = élet, lélek, USZU = hosszú, UD = idő, RA = RÁ – ÁR, valamiRE.