LABANC – A kurucok ellen császári zsoldban harcoló (magyar) katona. [lobonc – hangutánzó] A LABANC az L.B – B.L: LaB – BaL gyökből induló szó. BAL állapotról szól, LIBegő bizonytalanságról, mint amikor valaki, valami nincs a rendjén, helyén. A szó ősnyelvi elemekből áll.
A B hangcsoport – ABA – a hIBA, hABArodott, hÁBOrú szavakban kellemetlen értelmet hordozó.
Az NC hangcsoport – ANCO – némelyek hENCEgve áttÁNCOltak az ellenséghez. E labANCOk a nemzet gÖNCEi, rongyai lettek.
Az NC páros N.C – C.N alvógyök: NáC – CiN. Azokat, akik népük érdekét tartják fontosnak, az áruló LABANCok, nagyképűen, CINikusan NÁCi jelzővel címkézik.
Gyökátfordítással: LABANC – BALANC. Tehát ingadozó, megbízhatatlan, részrehajló, haszonleső senki. Ahol anyagi előnyt érez, odaBILLENCel, mint egy CINÓBERszínű kupis RIBANC (l > r) utcalány. Ilyenek a valóságban is voltak köztük.
LaBaNC – BaLaNC – RiBaNC – BiLLeNC – CiNóBeR hangváz: L-B-N-C – B-L-N-C – R-B-N-C – B-L-N-C – C-N-B-R.
NC – CN értelmi kapcsolat: a labaNC, huNCut, ravasz, de nem veszi észre, hogy akik mellé szegődött, csak egy trágyakupaCNak, kis semmi értéktelen feCNinek nézik.