Van egy üres tér, ahol még soha semmi nem történt. Aztán megjelenik egy ember, és várható, hogy valamit tenni akar. Kis idő múlva jön egy másik, aki távolabb áll meg, s várakozik. Majd egy harmadik, negyedik. Később még jönnek nők, férfiak…
A kívülről szemlélő úgy érzi, hogy itt valamilyen esemény készül.
A téren levőkből kettő egymáshoz közeledik, kezet fognak, összeölelkeznek, s úgy tűnik, jól megértik egymást. Később még jönnek nők, férfiak, odébb kettő összeáll, itt-ott párbeszéd – nő-férfi, férfi-férfi, nő-nő – kisebb vegyes csoportokat alkotnak.
Két férfi együtt komoly, kemény férfias munkára kötelezi el magát. Két nő együtt szintén, ők valamilyen színes, megszépítő, nőies tettre. Összeállnak vegyesen, hármas, négyes csoportokba, és vannak nagyobb csoportok is.
Végül egy tömeggé válnak, kellemes hangulat, összhang van a téren.
A legvégén együtt elmondják, milyen céllal is jöttek a térre.
—
A beszélt nyelv, tagolt beszédhangok egymást követő kiejtése nyomán jött létre. Előbb egy hang, majd egy másik, odébb két hang összeáll. Vagyis, hangok csoportokba tömörülése.
Két mássalhangzó kötötten párosban, akár egy rejtvény, különleges értelmet hordoz. Két magánhangzó kötötten párosban, szintén.
Vannak hármas, négyes vegyes összetételű, célszervezett hangcsoportok, amelyek szintén valamilyen sajátos értelmet hordozók külön-külön. Ezeknek kész szavakká szerveződése nyomán alakul ki a szövegszövevény. A nyelvben mindig az egyéni hangértelem, a hangkapcsolatokból kicsengő értelem alakítja a szavak, majd a szöveg mondanivalóját.
Legvégén az összeállt szövegből kiderül, milyen céllal álltak össze a hangok szöveggé.
–
Ha egyebet nem is találtam volna a hosszú évek nyelvelemzései folyamán, csak a kötött hangok párosait, nevezetesen a kötött mássalhangzó-páros valamint a kötött magánhangzó-páros jelenségeket, már ez az eredmény is megérte a fáradtságot!
E párosokkal nagyon könnyen, egyszerűen azonosíthatók a teremtés ősnyelvéből elszármazott utódnyelvi szavak. Olyanok, mint a forgalomirányító jelzések, mint bóják a vízen. Szinte odakiáltanak a nyelvészhez:
– Ősnyelvi elemeket, szavakat keresel? Itt vagyunk!
Mivel a mai magyar nyelv változatlanul őrzi az ősnyelv nyelvszerkezetvázát, a szóképzés összes lépéseinek fő jellemvonásait, szóalkotó elemeit, így könnyű az azonosítás.
Bármely utódnyelvi szó, amelyben ott a kötött mássalhangzó-páros, visszahozható elemzésre a nyelvanya gyöknyelv elemző módszerei szerint. Az utódnyelvben csak beszáradt lárva, mert az utódnyelvnek nincs eszközrendszere a gyökelemzéshez.
Olyan ott, mint egy elsárgult régi csoportkép, amelyen az ott élők nem ismernek fel senkit. Ám, visszahozva az nyelvanya szavai közé, e csoportképen mindenki ismerősként köszön vissza. Ugyanis innen származik, itt születtek, itt vannak a rokonai, akik üdvözlik a visszatérőt.
Amikor a SÜRGŐS meglátja az URGENS, EMERGENCY, URGENTI szót, már távolról füRGén üdvözli:
– Urambátyám, hogy vagy ott idegen üRGeként a messzeségben?
Nálunk a SÜRGŐS szó más hangjai is jelen vannak párosban a gyoRS, haRSány és más szavakban. Az R.G – G.R gyök: a RuGalmas, GöRdülékenyen GuRuló szavakban, amelyek jellemzői a süRGősségnek.
Az akadémiai bérnyelvészetnek nem velem kell vitatkoznia, én senki vagyok, a 15 milliomodik magyar senki!
Az Akadémiának a nyelvvel, a magyar nyelvvel van vitája, és előre elkönyvelheti, hogy eleve vesztes!
———-
SR – RS kötött mássalhangzó-páros, gyoRSan vaSRa verték a bűnözőt. Gyökként: SüR – ReS, azonos jelentésű az eszező SZ.R – R.SZ gyökkel: SZoRzati SüRgösség SoRozatos ismétlődése. Ilyenkor nincs üReSjárat, ReStség kizárt.
A kötött mássalhangzó-párosok könnyen kezelhető nyomravezető eszköz lennének a nyelvészek számára a szavak eredetének vizsgálatához. Csak épp használni kellene.
A süRGősséghez kötődők az RG – GR kötött mássalhangzó-párosok:
RG – GR kötött mássalhangzó-párosok: akinek süRGős dolga van, az füRGén mozog, gyorsan pöRGő, foRGó, uGRik át a GRádicson, mint az eGRes.
Utódnyelvben könnyen felismerhetők, azonosíthatók, származásuk bizonyítható.
Az angol emeRGency, angol, francia, román, katalán, uRGent, latin, olasz, spanyol, portugál uRGente, máltai uRGenti szavakban, az ősnyelvi süRGősség gondolatát hordozzák.
Az RG kötött mássalhangzó-páros vitathatatlan értelemhordozó e szavakban. Ám e nyelvekben nincs magyarázat a hangértelemre.
Akkor hol kereshető a szavak eredete?
A nyelvi titkok MAGYARázó nyelvében, a mai magyar nyelvben!
Az R hang pöRögve megszakítás, vég nélkül ejthető. A G hang Gördülő, Guruló jelenségek kifejezője. Tehát mindkét hang gyors mozgás kifejezője.
Lehet menni tovább.
BL – LB kötött mássalhangzó-páros, az olasz aBLuente szó a magyar öBLít, öBLent, öBLítend szóból indult, de csak magyar elemzés mutatja, hogy BeLe a LéBe, és úgy öBLít, öBLös táLBan, annak öLéBen, LéBen. Az ABLA hangcsoport az áttetsző fehér, fényáteresztő, tiszta állapot értelmét viszi a lemosott, leÖBLÍtett ABLAk szóba is.
Az olasz nem tudhatja, hogy e jelentés is benne a szóban, mivel az olasz nyelvben csak egy beszáradt lárvaszó. Olyan lárvaszó, amely a bábeli nyelvek grammatikája szerinti, s amely a magyar(talan) nyelvészek által képviselt latin-német nyelvtani szabályok alapjain nyugszik.
Bérnyelvész szállóige: „A hang nem jelent semmit a szóban, a hang csak ott van, és a szó azt jelenti, amit.” – csak az utódnyelvek szavaira valóban érvényes.
MP páros – figyelemfelkeltő, kellem értelmet hordoz: kaliMPál, koloMPol, jelt ad vagy iMPonálni akar. Fára csiMPaszkodik, mint a csiMPánz. A szép állású, iMPonáló iMPala a füves PaMPán, kaMPán (mezőn) legelész. Finom a koMPót. Az ókori PoMPej városa, PoMPája révén PoMPázó, PoMPás szépségű város volt, cseMPékkel kirakott falakkal stb. A soroMPó láMPája éjjel is segít a tájékozódásban.
PM páros – nincs jelen a mai magyar nyelvben. Talán csak a hopPMester, géPMű szavakban. Ám jelen van, mint gyökszó: PaMacs, PeMete, PiMasz, PiMpó, PoMpa és más szavakban.
TV – TeVékenység alapú kötődések: hiTVes, öTVöz, köTVény stb. megjelenítője. Gyökként: az elVeTett mag megköTVén, gyökeret ereszt, egy időTáV alatt gyümölcsöt VeT. Ellenoldali értelem: hiTVány, paTVar, óTVar, teTVes…
VT – az íVTa szóban a létrehozást, a víVTa, óVTa szóban a küzdelmet, óVoTT, VédeTT állapotot írja le. Gyökként: ViTa, amely ősnyelven élet. A két hiTVes víVTa sikamlós, selymes, TaVotás, taVoTás, TaFotás, taFoTás (v > f) szerelmi csatájában íVTa utódját. TeVékenységük nyomán VeT egy kis sarjat, utódot, íVeT, FeT (Jáfet = jó fiú), FáTát (lányt).
RZ – minden, ami éRZés, éRZelem, a boRZalom is, amely ZűRt okozó. A mély éRZelmi hatásra megReZdül a szív húrja, mint a ReZeda SZiRma. De megRáZó események is.
ZR – a helyet jelöli meg: a réti madár a fűZRe, a fecske a háZRa rakja fészkét. De utalhat eszköZRe, kéZRe, eZResre, gáZRa, gőZRe, háZRa, ZRi…, gyökként: ZáR, ZöRög, ZűR…
LM – ML két lágy hang, az M ajaknyitó, felpattanó, kínáló, kifeslő Mag, az L pattanó nyeLvhang. Az M hang a Mögötte levő rejtett hely, az L a Lágy megvaLósulás.
A hoMLok mögötti eLMe, áLMok, kiboMLó diadaLMas tervek, érteLMes, érzeLMes, cirkaLMasan bonyolult, áraMLón, kavargó gondolatsorok forrása, lehetőségeket kéMLőn vizsgáló, alkaLMazást kitervelő, aggodaLMaskodó, de a lehetőségeket éleLMesen kihasználó, sikereknek megaLMozó, alapozó parancsnoki központ. A jó tervező szeMLét tart gyakorlatba ültetés előtt, s a felréMLő nehézségekkel is számol, majd haLMozza a kedvező eLMés, kényeLMes megoldásokat. A jó kaLMár vásárra viszi keLMéit. Az eLMénk, eMLékek, éLMények tárháza. A kisbabát az anyai eMLőből eMLő, áraMLó, oMLó tej táplálja, csilláMLó szemei tükrözik elégedettségét. A szecessziós stílusú épületnek csilláMLóan szép a hoMLokzata. A sáMLi és a siMLi is nyugaLMat, kényeLMet szolgáló alkaLMatosság. A széktáMLa, paMLag is. A zseMLe foszlós, könnyen oMLó, boMLó péksütemény. Ahol nagy a ruMLi, ott roMLott, siMLis, károMLó, töMLöctöltelékek vannak. Aminek minősége roMLik, az könnyen boMLik, lassan szétoMLik.
LK páros – jeLKépes és valós mozgásról beszél. A gondoLKodni szóban már az aLKot tengelyében levő két kulcshang összefűzött párosa van jelen. Ez két – legLágyabb és a legKeményebb – hang „szövetsége” új doLGok megjelenítésére. A k > g váltásra jó példa: gondoLKozik, gondoLGozik. Az agy akkor aLKot, doLGozik, amikor gondoLKozik, és LöKést ad a tettre. De feltűnést KeLtő: csúfoLKodó, hivaLKodó, kínáLKozó, leLKes, nyaLKa és más szavakban is.
KL – a gondokon KotoLó elme, cseLeKvő testi mozgásra serkent. Figyelem feLKeltő, felKeLtő, ha iKLat, bóKLászik, csiKLand, öKLel, érdeKLődik. De a szónoKLó, öKLend, zaKLat, ciKLámen és más szavakban is reKLámozza magát. Vagy KiabáL, régiesen: aKLamál. A reKLám, reKLamál, utódnyelvből tért vissza, de szülőhelye az ómagyar ősnyelv.
————–
Külön a DZ és DZS párosokról:
Sem a DZ, sem a DZS nem minősíthető egyetlen hangnak! Mindkettő kötött mássalhangzó-páros. Erre a maDZag és lánDZSa szavak bizonyíték, mivel a DZ, DZS két gyök határán állók, és alvógyökként jellemzőt rejtenek a szóban. Ez annak ellenére is igaz, hogy még a CzF Szótár is egyetlen hangként említi.
DZ – a kemény kötődés: eDZés, fogóDZó, maDZag, de a fellazítást is: peDZ, bont, old. A kérőDZő újrakérőDZi a bendőben DuZzadó, fellazított takarmányt. A maD-Zag szóban az M.D – D.M gyök: MaD – DoM, kiemelkedést jelent, kis DOMbot, csomót, bogot. A ZAG gyök a szálak ZEG-ZUGos csavarodása.
A beteg állatot a gazda biZtatja: VeDD fel a kérőD, kérőDZél! Tehát, a Z hang a biZtatás, moZgás hangja. A D és Z munka, tevékenység, és biZtatás kifejezői: küZDj, moZDulj! Van, hogy egymást váltják: csizmaZia, csizmaDia.
Az eDZés alapgondolata: eDD teDD, hogy legyen erőD. A végtelenül ejthető Z – zzzzzz – itt is biZtató.
ZD – fordított párként a ZD páros oly szavakban van jelen, amelyek szinte válaszolnak a DZ általi biZtatásra. Az eDZést fiatalon keZD el! A gaZDa szó, gaZDálkodással kapcsolatos: moZDul, baráZDát húz, tavasszal újrakeZD, felbuZDul, küZD a garáZDák ellen, amelyek a termésre ráZúDulnak, tavasszal maDZaggal szőlőt kötöz, ősszel gereZDet szüretel. Valamit keZDeni, kéZ kell. Itt is munkára biZtat: kéZ, inDulj, keZD el, küZDj! Mindannyi kézértelmű.
A lánDZSa, fegyver. Nemcsak sújtó-döfő, mint a kard, hanem lenDítő-döfő, lenDítéssel elDobható. Félelemkeltő, ZSAroló, LENDítve az ellenség testébe toLANDó ZSAroló, két külön szó: LÁND-ZSA. ZSA – ÁZS = nagy ÁZSIÓ, hatékony.
Tehát a DZS kötött mássalhangzó-párosként a szó tengelyében, gyökhatáron áll: lánD-ZSa, LENDítő-ZSAroló.
A fentiekből látható: a kötött mássalhangzó-párosok meghatározó értelemhordozó sűrítmények.
Amit még fontos tudni a hangcsoport és gyökelemzéseknél: a szavak ősi formáit kell keresni, nem a nyelvészek, irodalmárok által megrontott szavakat, nyelvi alakzatokat.