A kötött mássalhangzó-párosok legfontosabb azonosítók, s legkönnyebben felismerhetők, fellelhetők utódnyelvi szavak elemzésekor, azok eredete keresésében. A kötött mássalhangzó-párosok segítségével rálelünk az utódnyelvekbe elszármazott szavakra. A kutató nyelvész számára olyanok, mint irányító forgalmi jelzőtáblák, útjelző bóják: Erre tarts a cél felé! Mutatják a gyökelemzés irányát egy tárgykör vizsgálata, elemzése közben.
A kötött mássalhangzó-párosok hangkieséssel alakultak ki, alvógyökök, oda-vissza fordításban sajátos értelemhordozók egy tárgykörön belül. Felélesztve, beillesztett hangzóval, gyökké válnak.
Különböző jelenségek leírásánál együtt és elválasztva, akár több hang távolságra is, azonos jelentést hordozók.
KN – NK kötött mássalhangzó-páros, jelképes és valós – esetenként feltölthető – mélységeket, mélyítéseket, bemaródásokat jelenítenek meg. Ilyenek az aKNa, teKNő, zoKNi, de mélybe leszöKNi is. Valamit megszoKNi, gyakorlatban bele kell mélyülni. De életre keltett alvógyökként, a teKeNő, KeNu, KaNál, KaNNa, KaNcsó, KaNdalló, vulKáN (kráter) szavakban is mélységjelentésű.
KN páros hangjai eltávolodva is bemélyedést leírók a szavakban: KemeNce, KatlaN stb. Ugyanezt jelenítik meg KászoN és KovászNa térségek nevében is. Mindkettő medencében terül el. De ugyanígy bemélyülő tért jelentenek az utódnyelvi: KamioN, KaNion (canyon), KeszoN, KaszteN szavakban.
Ellenoldalon kiemelkedések: KaN, KáN, hegy: vulKáN, BalKáN, hegy > mélység, hegy > gyeh, völgy, har > horpasz.
NK páros szintén valamiféle jelképes vagy valós érzelmi-testi mélységben lét, hiányosság kifejezője, ahonnan szabadulna, ha lehet: báNKódik, csoNKa, laNKad, maNKó, rimáNKodik stb.
Ellenoldalon, kellemes, játékos túlmozgás: csaliNKázik, csicsoNKázik, ficáNKol, lábatlaNKodik szavakban.
Gyökként – folyadék, NáK – amellyel feltölthető a mélyedés, a KaNnában, KaNcsóban, csaNaKban is NáKot tárolnak. A csaNaKból inNáK, inNéK, ihatNéK, NáKolNéK, NáKolNáK. Mit? NáKot, azaz italt, vizet.
A KaN böKNé a KaNcát NáKkal töltve. A kihalt vulKáNi aKNába, teKNőbe NáK, víz gyűl, tó lesz, pl: Szent Anna-tó.
RG – GR kötött mássalhangzó-páros, együtt és elválasztva is, mozgással és velejárókkal kapcsolatos szavakban meghatározó értelemhordozók: süRGés, foRGás, pöRGés, GöRdülés, uGRás eRőteljes mozGás kifejezői.
Olyan ember süRöG-foRoG, akinek sok dolga van. Tehát süRGés-foRGás jellemző rá, mivel süRGetik a körülmények. A süRGés, foRGás nagy GaRral jár, néha moRGás, döRGés durRoGás színezi, süRGős, mert keRGetik, nem szájat tát az éGRe, uGRik, s GöRdül, GuRul, mint a pottyantott eGRes.
A kötött mássalhangzó-párosok, egy hangzóval felélesztve alvógyökök: RuG – GöR, ami RuGalmas, GöRdülő, RúGdall, GöRget, GuRigáz, jellemző arra, aki süRGős munkáját füRGén végzi.
Ellenoldalon: RaGad, RöGzül, nem GöRgethető, RúGva sem GuRul.
Kötött mássalhangzó-párosok nyelvi anyajegyek.
Az eredet jegyei: angol emeRGency, angol, francia, román, katalán, uRGent, latin, olasz, spanyol, portugál uRGente, máltai uRGenti szavakban, az ősnyelvi süRGősség gondolatát hordozzák. Az RG kötött mássalhangzó-páros vitathatatlan értelemhordozó e szavakban. Ám e nyelvekben nincs magyarázata e jelenségnek. A fentnevezett nyelveknek semmi közük a finnugor ághoz. Akkor hol kereshető a szavak eredete?
A nyelvi titkok MAGYARázó nyelvében.
S.R – R.S kötött mássalhangzó-páros, gyoRSan vaSRa verték a bűnözőt. Gyökként: SüR – ReS, azonos jelentésű az eszező SZ.R – R.SZ gyökkel: SZoRzati SüRgösség SoRozatos ismétlődése. Ilyenkor nincs üReSjárat, ReStség kizárt.
BL – LB kötött mássalhangzó-páros, az olasz aBLuente szó a magyar öBLít, öBLent, öBLítend szóból indult, de csak magyar elemzés mutatja, hogy BeLe a LéBe, és úgy öBLít, öBLös táLBan, annak öLéBen, LéBen. Az ABLA hangcsoport az áttetsző fehér, fényáteresztő, tiszta állapot értelmét viszi a lemosott, leÖBLÍtett ABLAk szóba is.
Az olasz nem tudhatja, hogy e jelentés is benne a szóban, mivel az olasz nyelvben csak egy beszáradt lárvaszó. Olyan lárvaszó, amely a bábeli nyelvek grammatikája szerinti, s amely a magyar(talan) nyelvészek által képviselt latin-német nyelvtani szabályok alapjain nyugszik. A bérnyelvész szállóige: „A hang nem jelent semmit a szóban, a hang csak ott van, és a szó azt jelenti, amit.” – csak az utódnyelvek szavaira valóban érvényes.
A kötött mássalhangzó-párosok könnyen kezelhető nyomravezető eszköz lennének a nyelvészek számára a szavak eredetének vizsgálatához. Csak épp használni kellene.
MP páros – figyelemfelkeltő, kellem értelmet hordoz: kaliMPál, koloMPol, jelt ad vagy iMPonálni akar. Fára csiMPaszkodik, mint a csiMPánz. A szép állású, iMPonáló iMPala a füves PaMPán, kaMPán (mezőn) legelész. Finom a koMPót. Az ókori PoMPej városa, PoMPája révén PoMPázó, PoMPás szépségű város volt, cseMPékkel kirakott falakkal stb. A soroMPó láMPája éjjel is segít a tájékozódásban.
PM páros – nincs jelen a mai magyar nyelvben. Talán csak a hopPMester, géPMű szavakban. Ám jelen van, mint gyökszó: PaMacs, PeMete, PiMasz, PiMpó, PoMpa és más szavakban.
TV – TeVékenység alapú kötődések: hiTVes, öTVöz, köTVény stb. megjelenítője. Gyökként: az elVeTett mag megköTVén, gyökeret ereszt, egy időTáV alatt gyümölcsöt VeT. Ellenoldali értelem: hiTVány, paTVar, óTVar, teTVes…
VT – az íVTa szóban a létrehozást, a víVTa, óVTa szóban a küzdelmet, óVoTT, VédeTT állapotot írja le. Gyökként: ViTa, amely ősnyelven élet. A két hiTVes víVTa sikamlós, selymes, TaVotás, taVoTás, TaFotás, taFoTás (v > f) szerelmi csatájában íVTa utódját. TeVékenységük nyomán VeT egy kis sarjat, utódot, íVeT, FeT (Jáfet = jó fiú), FáTát (lányt).
RZ – minden, ami éRZés, éRZelem, a boRZalom is, amely ZűRt okozó. A mély éRZelmi hatásra megReZdül a szív húrja, mint a ReZeda SZiRma. De megRáZó események is.
ZR – a helyet jelöli meg: a réti madár a fűZRe, a fecske a háZRa rakja fészkét. De utalhat eszköZRe, kéZRe, eZResre, gáZRa, gőZRe, háZRa, ZRi…, gyökként: ZáR, ZöRög, ZűR…
LM – ML kötött mássalhangzó-páros, szorosan „együttható” érdekesség: eLMe tárol eMLékeket. Az eMLékek és áLoM, áLMok képei kiboMLanak, boMoLnak a hoMLok mögötti eLMéből. Ezek érteLMi kapcsolata vitathatatlan.
LM – az eLMe érteLMes, tanuLMányozással tudást haLMoz, amelyeket az életben alkaLMaz, ugyanakkor vannak megáLModott cirkaLMas, okos taláLMányai. Néha érzeLMesen aggodaLMaskodó küzdeLMek közt, de minden keLLeMes, keLLeMetlen éLMényt, eLMéjében tárol.
ML – a siMLi által védett hoMLok mögött, ide-oda áraMLanak a csilláMLó eMLékek, néha kéMLőn keres köztük, az eLMében bár a roMLó, roMoLó eMLékezőtehetség miatt nehezen boMLanak, boMoLnak ki, ám úgy réMLik ott kell lenniük, majd később beindul a MaLoM, kiháMLik a többi közül, és eMLékek töMkeLege oMLik, oMoL szembe vele.
LK páros – jeLKépes és valós mozgásról beszél. A gondoLKodni szóban már az aLKot tengelyében levő két kulcshang összefűzött párosa van jelen. Ez két – legLágyabb és a legKeményebb – hang „szövetsége” új doLGok megjelenítésére. A k > g váltásra jó példa: gondoLKozik, gondoLGozik. Az agy akkor aLKot, doLGozik, amikor gondoLKozik, és LöKést ad a tettre. De feltűnést KeLtő: csúfoLKodó, hivaLKodó, kínáLKozó, leLKes, nyaLKa és más szavakban is.
KL – a gondokon KotoLó elme, cseLeKvő testi mozgásra serkent. Figyelem feLKeltő, felKeLtő, ha iKLat, bóKLászik, csiKLand, öKLel, érdeKLődik. De a szónoKLó, öKLend, zaKLat, ciKLámen és más szavakban is reKLámozza magát. Vagy KiabáL, régiesen: aKLamál. A reKLám, reKLamál, utódnyelvből tért vissza, de szülőhelye az ómagyar ősnyelv.
Külön a DZ és DZS párosokról:
Sem a DZ, sem a DZS nem minősíthető egyetlen hangnak! Mindkettő kötött mássalhangzó-páros. Erre a maDZag és lánDZSa szavak bizonyíték, mivel a DZ, DZS két gyök határán állók, és alvógyökként jellemzőt rejtenek a szóban. Ez annak ellenére is igaz, hogy még a CzF Szótár is egyetlen hangként említi.
DZ – a kemény kötődés: eDZés, fogóDZó, maDZag, de a fellazítást is: peDZ, bont, old. A kérőDZő újrakérőDZi a bendőben DuZzadó, fellazított takarmányt. A maD-Zag szóban az M.D – D.M gyök: MaD – DoM, kiemelkedést jelent, kis DOMbot, csomót, bogot. A ZAG gyök a szálak ZEG-ZUGos csavarodása.
A beteg állatot a gazda biZtatja: VeDD fel a kérőD, kérőDZél! Tehát, a Z hang a biZtatás, moZgás hangja. A D és Z munka, tevékenység, és biZtatás kifejezői: küZDj, moZDulj! Van, hogy egymást váltják: csizmaZia, csizmaDia.
Az eDZés alapgondolata: eDD teDD, hogy legyen erőD. A végtelenül ejthető Z – zzzzzz – itt is biZtató.
ZD – fordított párként a ZD páros oly szavakban van jelen, amelyek szinte válaszolnak a DZ általi biZtatásra. Az eDZést fiatalon keZD el! A gaZDa szó, gaZDálkodással kapcsolatos: moZDul, baráZDát húz, tavasszal újrakeZD, felbuZDul, küZD a garáZDák ellen, amelyek a termésre ráZúDulnak, tavasszal maDZaggal szőlőt kötöz, ősszel gereZDet szüretel. Valamit keZDeni, kéZ kell. Itt is munkára biZtat: kéZ, inDulj, keZD el, küZDj! Mindannyi kézértelmű.
A lánDZSa, fegyver. Nemcsak sújtó-döfő, mint a kard, hanem lenDítő-döfő, lenDítéssel elDobható. Félelemkeltő, ZSAroló, LENDítve az ellenség testébe toLANDó ZSAroló, két külön szó: LÁND-ZSA. ZSA – ÁZS = nagy ÁZSIÓ, hatékony.
Tehát a DZS kötött mássalhangzó-párosként a szó tengelyében, gyökhatáron áll: lánD-ZSa, LENDítő-ZSAroló.
A fentiekből látható: a kötött mássalhangzó-párosok meghatározó értelemhordozó sűrítmények.
Amit még fontos tudni a hangcsoport és gyökelemzéseknél: a szavak ősi formáit kell keresni, nem a nyelvészek, irodalmárok által megrontott szavakat, nyelvi alakzatokat. Erről alább egy fejezetben és a Függelékben is.
——————————————————————————————————————
Fontos megjegyezni, hogy a gyökök, hangcsoportok, mint szóépítő nyelvelemek külön-külön hordozzák a szóba beépített, elrejtett értelmet, és beilleszkedve, egy szóvá kovácsolódva, összesítik, sűrítik, és kivetítik a közlendőt, mint egészet.
——————————————————————————————————————-
Hangcsoportok
A hangcsoportok a szavakban műveletek részleteit, jellemzőket írnak le. Minden mássalhangzó vagy kötött mássalhangzó-páros körül kialakul egy hangcsoport. A hangcsoport összeköt, áthidal két gyököt, akár férfi-nő párost összekötő harmadik, a kis harmat, a gyermek, vagy a falban két téglát a fölöttük levő borító harmadik. Minden hangcsoport az alaphang jellemzőit viseli. Ismert, hogy minden hangnak legkevesebb három jellemzője van, a kötött mássalhangzó-páros hangcsoportjának még több, mert a társuló hangzók is beviszik jellemzőiket a csoportba.
Jelen vannak az ellenoldali: kellemes és kellemetlen kifejezésekben egyaránt. Néhány példa:
B hangcsoport – ÓBE – a cinÓBEr felhívó, kiABÁló, ÓBÉgató szín, zsIBOngó, kEBElre, érzékre hat.
C hangcsoport – ICE – a cICErél, kACAg, cICI, cICEréz, ICIpICI, kACÉr, fACÉr, mACErál, ACÉl, ECEt szavakban mutatja a C hang mindig Célratörő kihegyezett élét.
G hangcsoport – EGE – a csemEGE, csemEGEevés a lEGEk sorába tartozó. A csemEGÉt más módon eszi, emEGEti az ember, de még az állat is másképpen lEGEli, mint a más ennivalót, élelmet.
CSK hangcsoport – ECSKE – a kis fECSKE, ugrándozó kiskECSKE, tACSKÓ, szÖCSKE megnevezésekben is. De a kukUCSKÁló csACSKA kislányt, a bújÓCSKÁzó, néha farICSKÁló fiÚCSKÁt is e KiCSinyítő jelzővel illetik.
GL hangcsoport – EGLE – nyEGLE, többnyire laza kötődés: bOGLÁr, ideIGLEnes, rIGLI, vonAGLÓ és mások. A NYEGLE viselkedés jellemző a LEGÉNYre is. NYeGLe – LeGéNY hangváz: NY-G-L – L-G-NY
RG kötött mássalhangzó-páros hangcsoportja szavakban sajátos erejű kifejező: akinek sÜRGŐs dolga van, fÜRGE, mint az ÜRGE, nem csámbORGÓ, hanem fERGEtegként nyARGAl, mint a gyorsan mozgó zERGE.
————————————————————————————————————-
Az értelemhordozó hangcsoportok tagadása olyan, mintha a napot akarná letagadni valaki az égboltról.
————————————————————————————————————-