A kifejlődés elmélet és útvesztő ágazatai, homályos tételek, érthetetlen, következetlen, és tételesen bizonyíthatatlan állítások halmazával szédítők. Az őslénytan, kifejlődéstan férctudomány, kabarészint. Egyértelmű, világos, követhető, eredményes kísérletek helyett, bő mellébeszélés, lőreszöveg, mese, bűvészkedés, következetlen ábrándozás, szemfényvesztő hamisítványok, csalások, szőrmók ősember ábrázolások, évmilliók, évmilliárdok sámános segítségül hívása, ellenvélemények letorkolása, ledorongolása, lebőgése, kiröhögése.
A kifejlődés elmélet olyan, mint egy szép nagy épület, palota, de van egy hatalmas hibája. Homokra épült.
Nincs alapja! Nincs!
Az első élő sejt keletkezése, ma, a 21. században még mindig bizonyítatlan!
Annak ellenére, hogy önmagától létrejöttét bizonyítandó, az istentagadó tudósok, gőgös fölényesen küzdenek teljes laboratóriumi csúcsműszerezettség egész fegyvertárával. Semmiképp nem sikerül nekik! Pedig legfényesebb koponyák, kész agytrösztök, észkombájnok és temérdek pénz áll rendelkezésre, ám a parányi apróság, az a kis élő sejt – amiről azt mondják: önmagától „kifőtt” az őslevesben – a leghathatósabb segítséggel sem akar összeállni!
Ha viszont tényleg sikerülne, az is csak azt bizonyítaná be: nem magától fejlődött ki, hanem terv szerint dolgozó tudós teremtőerő hozta létre! S akkor… erre mi lenne a „tudomány” válasza?!
Síri csend – gondolom. Mi más?
És hol van még a DNS, 3,2 milliárd kódjelű – a világ eddigi legeslegjobb – számítógépes létvezérlő-örökítő szoftverprogramja, amely szerintük szintén önmagától szerveződött össze?
A hogyanra nincs válasz!
Az a 3,2 milliárd kódjelű szoftverprogram, amely fogantatástól jegyzi életeseményeit, tartalmazza személyre szóló alanyi jellemzőit: külalaki, belső, benső, mérnökien pontos építkezési tervét. Személyi sajátosság minden apró testi tulajdonság: női, férfi, bőr-, haj-, hangszín, termet, bal-, jobbkezesség, ujjlenyomat, arcvonások, testillat, érzelmi, érzéki töltet alapja, értelmi képesség, művészi hajlamok, adottság, vonzalom, örökölt s örökíthető tehetségek.
A kifejlődés elmélet fennen okoskodó tudósainak az élő sejt önmagától létrejöttével csak ügyeskedő magyarázkodásokra futotta. De ösztönből tagadják a Teremtő létét, s a teremtés tényét. Minden csak úgy magától, önvezérelve, véletlenek sorozata nyomán alakult ki olyan csodásan bonyolulttá, ahogyan ismerjük.
Szerintük.
A tudománynak nevezett kifejlődés elméleti őstörténet csak sejtésekre alapozott, rajzolt képekre, támaszkodó. Örökös keresések, bizonytalan kimenetelű, sikertelen kísérletezések sorozatába bonyolódó, soha be nem bizonyítható feltételezések halmazának gyűjtőhelye. Annyira hatékony, mint az alkimista aranycsinálás. Az egyébként sem teljesen megbízható kormeghatározó méréseik eredményeit odaigazítják elméletük követelményeihez. Egyetlen alapvető, százszázalékosan bizonyítható és megdönthetetlen érvekkel aláépített tétele sincs!
Nincs! Mindannyi elméletek, feltételezések szintjén, holtvágányon vesztegel, várva a majdan bekövetkezendő nagy durranásra, a végső bebizonyítás nagy-nagy csattanójára, csodájára. Rosszabb esetben: tévtanhirdetés, szemfényvesztés, sarlatán csalások özöne jellemzi. Középkori alkimista „aranycsinálók” – „bölcsek köve”, élet titka, aranykészítés módozatainak keresői – is fedeztek fel hasznos dolgokat járulékos eredményként, csak épp azt nem találták meg soha, amit kerestek. A kifejlődés elmélet kutatói sem találják meg, és ezért eme ágazatok tudományként minősítése kétségbe vonható, eredményeik vagy inkább eredménytelenségeik alapján. Ugyanis, ha a valós, igazi, azaz reáltudománynak a fizika-műszaki, matematikai, szerves- szervetlen vegyészeti ágazatai olyan hézagos eredményeket érnének el, és csak vakdumával töltenék ki a hézagokat, amint emezek teszik, akkor még ma is a vízforraló fazék fedőjének a billegését lesnénk, vagy kitátott szájjal a sült galambra várnánk.
Az ember – és legfejlettebbnek tartott – főemlősök közt is, óriási, áthidalhatatlan szakadék tátong. A miértre válasz a sejti DNS-ben levő megmásíthatatlan számítógép szoftver ütemterve, amely emberre szól. Ennek 3,2 milliárd rejtjele állatiból emberire átalakulására, semmilyen néven nevezendő – ’száz kísérletből száz sikeres’ –, s így megdönthetetlen bizonyíték nem áll az evolucionisták rendelkezésre. Csak vég nélküli, dogmákkal bélelt magyarázkodás, vak üres szócséplés. Persze, azért igyekeztek, igyekeznek, akár csalással is (piltdowni koponya, majomcsontok, állati fogak stb.), de nem sikerült.
Aki e két szót – tudományos csalások – beüti a Google keresőbe, bőven talál példát.
Az elmélet képviselői – valós bizonyított eredmények hiányában – nem tudják megcáfolni alapjaiban a teremtés tényét! Bármily nagy nevek igyekeznek bizonygatni elméletüket – csak mosolykategória. Mint az afrikai úszó, aki Sydneyben, a 100 m gyors selejtezőjében egyedül úszva kis híján belefulladt a vízbe, pedig a pálya szélén képernyők előtt milliók szorítottak neki.
A kifejlődés elmélet talán a szórakoztatóipar része lehetne, kabarészintű, divatos, átmenetet bizonygató, torzított állatok képeivel telített, nevettető show-műsor. Az ősmesék sokkal több valóságanyagot tartalmaznak, mint a kifejlődés elmélet erőltetetten színezett mesetára. Egyes fajok közti szakadékokat áthidaló átalakulás „tudományos” tétele – vagy hüllőpikkelyekből pihetoll – még mindig a kisgyerekeknek mondott altatómese elfogadhatóságának határain mozgó, és a mesére éhes, csillogó szemű kisgyerek képzelőerejét igényli vagy talán azt is túllépi.
Különböző fajok, ha párosodnának is, nem hozhatnak létre életképes, önmagát szaporító utódot. Erre jó példa a ló > szamár > öszvér vonal. Az öszvérig megy, aztán tovább már nincs! Az öszvér már nem képes egy másik öszvérrel utódot életre hozni, szaporodni! A sejtjeikben levő számítógépes szoftver nem egyezik. Tehát elakad a vonal, népnyelven: bogot vet. Ilyenkor a „tudósok” – afrikai sámánokként – segítségül hívják a bizonyíthatatlan, beláthatatlan százmillió éveket. Mondják, hogy párszáz millió éve kialakult a sejt. A „hogyan” kérdésre nincs kísérletekkel bizonyított válasz. De nincs kétkedés! Tessék elfogadni! Ha a „mindenható tudomány” mondja, megkérdőjelezhetetlen!
Elfogadni és kész! Akkor is, ha nincs is rá semmi bizonyíték. Majd lesz! A következő évmilliók alatt.
Aki csak elolvas az élősejt bonyolult szerkezetéről szóló leírást – amint az a fejezet elején fent kivonatosan leírva – tudja, hogy mily szamárság, tudósként azt nyilatkozni, hogy a sejt csak úgy véletlenszerűen magától létrejött.
Azonban még tovább is lépnek a „tudósok”, mondván: „Tegyük fel”, hogy a sejt osztódni kezdett. Ez is bizonyított tudomány? Na, de „tegyük fel”, hogy az. Mint a kisgyerekek játék közben:
Mondjuk, hogy én vagyok a király.
Aztán 1,5 millió évvel ezelőtt megjelent a homo erectus, felállt, kiegyenesedett. Majd kb. 200 ezer évvel ezelőtt a homo sapiens. Ekkor az emberszabású csodamódon kifejlesztett magának egy olyan gégefőt, amely lehetővé tette a légzés és nyelés különválasztását és tagolt hangok képzését. Addig fulladoztak, krákogtak, makogtak, kimúltak, de egy észbe kapott, és magától megcsinálta ukmukfukk, és örökölhetővé is tette, beírta a saját összes sejt DNS csavaros szalagjára a számítógépes ütemtervbe, szoftver programba átörökíthetően!
Nem hiszik? Én sem!
Az emberi szájüreg, fogak, nyelv, gégefő, több művelet elvégzésére alkalmas teremtői mestermű! E szervépítmény testbelső előtere: légzés, hangképzés, rágás, előemésztés, nyelés műveletét végzi – akár egyszerre!
Mégis úgy adja elő a tudós az önkifejlesztést, mint szemtanú, mintha látta, végigkövette volna! Mi ebben hihetetlen? A tudomány mondja! Érted, nem? Tanulni kellett volna a sok szép hazugságot, s akkor tudományos tételként fogadnád a megkérdőjelezhetetlen, merev, hajlíthatatlan tantételt, ha fikarcnyi tárgyi bizonyíték sincs hozzá, akkor is!
Netán hit kell a tudományos dogmához?
Bizony kell, mert az efféle „tudomány” is dogmákon trónolva sarcolja híveit. Hinni kell még mélyebben, mint a vallási dogmákban, annak ellenére, hogy bizonygató tudósok elméjében is úgy sorakoznak a kérdő- és felkiáltójelek, mint a sündisznó tüskéi. Semmilyen dogmára nem volna szükség, csak hitre, mert környezetünk teremtett bizonyítékai igazolják a bölcs tervezést, és ezek mögött áll a Tervező, Teremtő.
Aki utánajárt, tudja:, Charles Robert Darwin, A fajok eredete című könyvében, közel nyolcszáz feltételes módban megfogalmazott mondatban elénk tárt „tudományos” okfejtésnek egyetlen pontját sem bizonyította be tételesen sem ő sem más! Senki! Különben Darwin is csak isteni vezetéssel vélte megvalósítottnak az általa leírtakat, és azt várta, hogy az utókor rásegít, bőséges leletek özönével bizonyítja feltételezéseit, ám ez eddig még nem sikerült. Követői belefulladtak az apró részletek bizonyíthatatlanságába. A majomcsontokkal bűvészkedés nem eredményes.
A neandervölgyi ember meséjét kioktató „tudományossággal” tárják a nagyközönség elé, mint a kifejlődés bizonyítékait. Rajzokon tudatosan túltorzított alakkal ábrázolják a megtévesztés szándékával. Esetenként majomkoponyákat is felvonultatnak bizonyítékként. Történeti meséket kerekítenek hozzá. A valóság viszont teljesen más. Ezek a családok valakiktől félelmükben, vizes nyirkos barlangba rejtőzködve élték életüket hosszú időn át. Nem lévén táplálékuk, emberevésre is ráfanyalodtak. A nyirkos, egészségtelen térben csúztól, köszvénytől, a belterjes szaporodástól, vérbajtól eltorzultan szenvedtek, majd belepusztultak a feneketlen nyomorba. Ők semmiképp nem a kifejlődés, evolúció valamely köztes szakaszának bizonyítékai.
A pikkelyek tollá, pihetollá válását sem sikerült bizonyítani. Az élőtest működési rendjének sejtszinti, DNS szoftveres bonyolultsága agyonvágja az erőltetett dogmatikus vakdumát. Sokszor folyamodtak csaláshoz, s lelepleződtek. Feltételezéseik akkor válnának bizonyítás megingathatatlan oszlopaivá, ha bebizonyítják kísérletekkel. Sikeres kísérletek nélkül minden maradt feltételezések szintjén, bár nagy a tolakodás a pályán, előrehaladás nincs.
Mégis erre a „homokra” épült egy „tudományág”, amely oly szilárd, mint az alap, amelyen áll.
Darwin állítólag a Galápagos-szigeteki pintyeknek a külső hatásokhoz alkalmazkodó átalakulását figyelte meg, és azt vélte a kifejlődés egyik bizonyítékának. Már cáfolják, de ma divat minden eddig bevettnek vélt dolog cáfolása. Amire nincs bizonyíték, az annyira képlékeny, mint a vályog. De bárki is vette volna a pintyek példáját, tudnia kellene, hogy a teremtéskor minden élőbe bele lett táplálva sejtszinten ez a külső hatásokhoz alkalmazkodási képesség!
1967 zord, hideg telén, katonaként Moldvában jártam. Egy udvaron láttam tehenet és disznót megkötve. Egész télen kint voltak az udvaron. A hideg, fagy ellen védekezve vastag bundát növesztettek. Meggyapjasodtak vastagon. Ez igazolja a változásokhoz viszonyulás képességét embernek állatnak, mint teremtési adottságot. Darwin pintyei is alkalmazkodtak a körülményekhez. Így hát ez még nem bizonyítja az irányítás nélküli, csak úgy vaktából kifejlődést.
Bizonyítási kényszertől hajtottan, kísérletként alkottak már búzaszemet is laboratóriumban. Minden alkotóelemet belehelyeztek: keményítő, fehérje, cellulóz, cukor stb. A csírát is megalkották az eredeti szerint. Mikor készen volt elültették egy eredeti búzaszemmel együtt. Az eredeti kikelt, a mesterséges nem. Miért?
Azért, mert életet teremteni isteni felségjog!
Bennem – ezernyi bizonyíték nyomán – szilárd a meggyőződés, hogy a teremtés tény! Ezt a teremtés ősnyelvének, a mai magyar nyelvnek beható, mélységekben elemzése még jobban megerősítette. Ezért, ha – bárki a világon – a kifejlődés elmélet „valóságosságát” akarja bizonyítani előttem – elvesztegetett erőlködés.
A teremtés tényét a körülöttünk levő élettelen és élővilág tökéletes összefüggő kapcsolattartási rendje, azok egymásba fonódó, fűződő láncolata bizonyítja, mert ilyen tökéletes rend csak pontos előretervezés nyomán alakulhat ki, nem véletlenszerűen, a kavargó, irányítatlan káoszból.
Egy szembeötlő, le nem tagadható érdekes jelenség is a teremtés bizonyítékául szolgál. A tápláléknak szánt földből sarjadó növények: fa, gabona, zöldségek gyümölcseinek alakja, neve meghatározó útmutató. Némely gyümölcs, teremtésben nyert alakja mutatja: milyen testi szervre fejt ki jó hatást. A dióbél alakja az agyra mutat. A gyümölcs nevét alkotó hangok átforgatásából megtudjuk, mire jó, mely emberi szervre van jótékony hatással. Az alma testi nyugalmat nyújt. A levendula, levindula neve átfordítva: alundivel, aludni vele. Nyugtató hatású fürdő, tea, LEVÉN DÚLÓ, ható, balzsam is készül belőle. A mandula magvai is nyugtatóak. Átfordítva: mandula – aludnam, aludnám.
A teremtés nyelvének ily szervezettsége is a teremtés rendjét mutatja.
A későbbi tárgyak, jelenségek megnevezései is nyelvi szervezettség jeleit viselik: kandalló – óladnak, lakodnak fűtésére, kalapács – csápolok , a jászol – lószáj fordítás mutatja, etetőeszköz. A korpa – aprok, hogy a szemcsék aprók. A kalász – szakállas, szálkaszerű szálak védik magvait. Van remény a nyomorból kijutni, a serény ember, nyerős.
Érzékeink fő észLeLésigéi L hanggal képezhetők: Lát, haLL, iLLat, ízLeL, iLLet. Az L hang a keLLem kifejezője. Az ember békés életre teremtetett. A szeretet etet, táplál érzelmileg. A gyűlölet bűnre sarkall – ölet.
A nyelv szavaival ad tanácsot, útbaigazítást. Ezek nem véletlen művei. Nem őslevesben évmilliárdok alatt kifőtt véletlen, hanem tudatos teremtést bizonyító apró elemek. A teremtés nyelve csak róla beszél, mint Teremtőt, csak őt nevezi meg. A Teremtőnek neve, lakhelye, hatalmas, szervezett alkotó-végrehajtó serege van. A Teremtő teljes mértékben ura, irányítója az általa tervezett, teremtett világnak. Ő, aki megalkotta, és hatalmas számítógéprendszerén beütemezte, pályára állította a csillag és bolygó milliárdokat. Fenntartja, vezérli azokat. Persze – ember számára láthatatlan – fénytestű teremtményeit használja hatalmas birodalma igazgatásában. A többi mitológiai istenséget emberi képzelet szülte, és mindannyi hamis ábrándkép.
A teremtés előretervezetten, minden szempont figyelembevételével történt. Az állatok ösztönvezérelt beütemezéssel élik életüket. Például a méhek ösztöneikbe épített lépték szerint építik a lépet. Ha a méhész egy üres keretet tesz be a kaptárba, három ponton kezdik hatszögű sejtek építését. Senki nem méri be nekik a távolságot, mégis amikor a sejtépítéssel összeérnek, pontosan találnak a hatszögek. Bármily éles szem sem tudja megállapítani utólag, hol vannak a találkozási pontok. A szövőmadár, pók okos szövevényei tanácsadók voltak az emberek számára, de sejtjeikben levő irányító szoftver, nem magától lett csak úgy.
Ez csak néhány példa sok ezer közül, és nem az őslevesben főttek ki maguktól véletlenszerűen, hanem tudatos, tervszerű teremtés eredményei. Tetteiket sejtjeikbe épített program vezérli.
Sok jeles tudós szerint is, a minket körülvevő mindenség tudományos kutatási eredményei is Isten létezését bizonyítják. Nem egy névtelen senki alkotott meg oly műalkotás összességet, amely működik, évmilliárdok óta zavartalanul, és mellé még a Földön levő életet, annak csodáit. Az ember korlátolt képességekkel rendelkezik, nem látja a fénytesteket, de attól még léteznek. Az embernek a Teremtő csak megengedett felfedezni némely apró dolgot az ő titkaiból. E titkok, a parányi, korlátolt ember számára mégis mily csodásak, s földi szempontból hatalmasak.
Az ember hibája, hogy meg sem említi azt, aki megteremtette, s számára elérhető helyre elrejtette, hogy örüljön, ha megleli. Az ember csak azt, dicsőíti, aki meglelte, felfedezte.
Csak a felfedezőket. A megalkotó Teremtőt nem!
A feltaláló, nem teremtő! Érthető? Ő csak megtalálója a Teremtő által elrejtett csodás alkotásoknak.
Az emberi történelem folyamán a teremtés titkainak legfeljebb egy százalékára lelt rá, de bármit fedezett fel abból, amit a Teremtő megengedett, azt rögtön rosszra – népirtó hadi célokra – fordította, fordítja.
Eljutottunk oda, hogy mindazt, amit emberileg hatalmas vívmánynak ismerünk, most a felső gőgös réteg teljesen az emberiség kárára használja, és eszközeivel milliárdokat akar kiveszejteni. Dicsekszik tudományával, okosabbnak véli magát Istennél, sőt szerinte nincs is. Szutykos, szőrcsimbókos, makogó önmagát is kifejlesztette, majd kipusztítja önmagát. Énók könyve szerint az Özönvíz előtti tudomány hamis ágon indult el. Ezért szül megoldatlan, a természeti környezetbe visszaforgathatatlan eredményeket.
———————————————————————————————–
A teremtéstagadás, a tudomány dühös, küszködő irigység-megnyilvánulása, mert képtelen kialakítani az általa létrehozottak öntisztuló körforgását, szinte belefullasztja a Földet saját találmányú műanyagai piszkába, szennyébe.
———————————————————————————————–
MaNDuLa – aLuDNáM – áLMoDNi hangváz: M-N-D-L – L-D-N-M – L-M-D-N
LeVeNDuLa – aLuDNi VeLe – LeVéN DúLó hangváz: L-V-N-D-L – L-D-N-V-L – L-V-N-D-L
KaNDaLLó – óLaDNaK hangváz: K-N-D-L – L-D-N-K
JáSZoL – LóSZáJ hangváz: J-SZ-L – L-SZ-J
KaLaPáCS – CSáPoLoK hangváz: K-L-P-CS – CS-P-L-K
KoRPa – aPRóK hangváz: K-R-P – P-R-K
ReMéNY – NyoMoR hangváz: R-M-NY – NY-M-R.
SeRéNY – NYeRőS hangváz: S-R-NY – NY-R-S
KaLáSZ – SZaKáLL – SZáLaK – SZáLKa hangváz: K-L-SZ – SZ-K-L – SZ-L-K – SZ-L-K