Kicsoda kend, KENDE?

Olvastam valahol egy beírásban, hogy némelyek szerint a KENDE szó a KENDŐt viselő törzsi nagyasszony, matróna vezetőként létezését bizonyítaná a magyar ősiségben.

Van fantáziája a kiötlőnek. Ez egyike a ma divatos újtörténészi ficamoknak. Mert miért ne színeznénk szép fantáziával a történelmet, aztán addig ismételjük, ameddig a közember beveszi, lenyeli, mint a labdacsot.

 

KENDE – DÉKÁN, gyökátforgatás. A KENDE rang a rendkívüli tiszteletet érdemlő személyt, korban legvénebbet illette meg. A magyar fejedelmi korban is létezett e rang.

A DÉKÁN rang is rendkívüli tiszteletet érdemlő személyt illette meg, illeti meg ma is az egyetemeken.
KeNDe – DéKáN hangváz: K-N-D – D-K-N.

 

KENDELevédiában és Etelközben az ősmagyar törzsszövetség feje. [bérnyelvész: török] A KENDE K.N – N.K gyökbővítmény: KeN – NeK. A KÁN, férfit, vezért, fejedelmet jelentő ősi szó.

A KENDE tisztségnek, rangnak a felKENTség fogalmával is kapcsolata van.

A KENDEr, KENDŐ szavakban a hosszúság, takaró, befedő védelem, fehér (ősz) tisztaság, tisztesség értelmét hordozza.

A KENDE tisztségét közmegbecsülés övezte. E tisztség, méltóság, rang már messzi ősiségben – Levédia, Etelköz* előtt – az egynyelvűség idején létezett, és hosszú éveket megélt, tapasztalt, ősz sátorapa, nesztor, batrán, törzsének védelméért bátran kiálló, felelősséget vállaló személyt illetett meg.

A KENDE szó rövid alakja megmaradt a magyar nyelvben, mint ősnyelvi vonás, tiszteletteljes megszólításként: KEND.

Ez nem a kegyelmed szó rövidítése, mert az a KEgyED, KIgyED, KIED.

A KENDE – NEKED átforgatás mutatja, hogy NEKED, mint egyénnek javára, hasznára ténykedik.

KeNDe – NeKeD hangváz: K-N-D – N-K-D.

Az ősiségben, az egynyelvűség idején minden egyes gyökszó és szó fordítottja is élt. Az ősnyelv szófordítási szabályai szerint a KENDE szó is forgatható: DEKEN. Talán már az ősi egynyelvűség idején használatos lehetett a DÉKÁN szó is.

KeNDe – DéKáN hangváz: K-N-D – D-K-N.

A KENDE – DÉKÁN rang a rendkívüli tiszteletet érdemlő személyt, korban legvénebb nesztort, mestert illette meg. A DÉKÁN azaz korelnök olyan személy, aki DEK, azaz tízszeres tiszteletre méltó.

A KENDE ősi tisztség megnevezéséből ered a ma használt KANDIdátus, azaz jelölt szó – mivel minden szó eredete visszavezethető az ősnyelvre.

Az ND hangcsoport – ENDE – a tisztség, szerepkör jellemzőiben: magas rangú vezetőként KEgyelt személy, akinek szÁNDÉka, célja népe jóléte, s mint erős tartógerENDA, rajta fordult meg mINDEn, gONDOsan felügyelte a törzsi életviteli rENDEt, közérdekű cselekményeket INDÍtotta megfelelő időben. Ha a szükség kényszerítette, együtt lENDÜlt népével küzdelembe, együtt örvENDEtt velük a győzelemnek. Az ő gONDjA volt a belső fONDOrlatok semlegesítése.

Az ND páros, mint N.D – D.N gyök: NeDDaN, jelen van a magas NÁD, a NEDv, DANol, DÍNomDÁNom szavakban.

Ez a jó KEDEN, KEDŰN létet, jó kedvre hangoltságot jelentette. Békeidőben az őstörzsek népe vidám életet élt.

A KENDE – KEDÉN átforgatás viszont azt is jelzi, hogy néha saját KEDÉN, KEDve szerint, azaz saját elhatározásból kellett DÖNtenie.

Az ND – DN kapcsolat: a keNDének kellett fáraDNia a fennforgó közügyek intézésében, hadi állapot idején akár életét is aDNia.

A KENDE, mint tisztség nem volt jelen a Kárpát-medencében élő szkíta székely törzsnél, de a RABONBÁNt, a székelyek nagymesterét szólíthatták KENDként.
——————–

/*/ LEVÉDIA és ETELKÖZ ugyanazt jelenti – vizek közti terület. Ilyen volt ITALKÖZ, ITÁLIA területe is. LEVÉDIA, folyók LEVE, ITALA, vizei közé szorított azoktól övezett terület. A történészek még ma is keresik Levéd nevű fejedelmet, aki talán létezett, talán nem. De bízzunk, mert ha a mese fonala megkívánja, akkor a történészek megszülik, mint a pártus Jézust.

 

Mottó: „Ami megtörtént, azon Isten sem tud változtatni, csak a történészek.”

Tisztelet az üdítő kivételnek!