Egy adott szó, név, megnevezés abból a nyelvből ered, amely nyelven magyarázat adható a szó, név, megnevezés kialakulására, s a névalkotó hangokkal leírhatók a megnevezett: lény, tárgy, jelenség, cselekmény fő jellemzői, vagy hozzá kötődő jelenségek. Semmire nem dobtak rá egy nevet csak úgy, mint egy pokrócot.
———————————————–
A bérnyelvészet a KÁPOSZTA szót szlovén vagy szlovák < latin, a KARALÁBÉ nevét német < olasz vonalon érkezettként jegyzi. Azok a nyelvek azt sem tudják, mit mond a név a növényről, Csak magyarul beszél kialakulása titkairól.
A magyartalan bérnyelvészet szégyene, e két közismert konyhakerti növény nevét nem tanulmányozni komolyan, külalakjuk, konyhai felhasználásuk, névalkotó elemeik mondandója nyomán. Még a kisgyerek is látja, tudja, csak rá kell nézni a növényre!
Ehelyett kikerekít egy gügye, félnótás magyarázatot, s az ellenvéleményre nincs más érve, csak – kutató nyelvészként – érdemtelenül kapott nyelvészi oklevele, s akadémiai állása.
———————————————-
KÁPOSZTA – Szorosan egymásra boruló nagy leveleiért termesztett kétéves konyhakerti növény. [bérnyelvész: szlovén vagy szlovák < latin] A KÁPOSZTA szó a K.P – P.K gyökből indul: KáP – PoK. A megnevezés a növény fejforma, KÁP, KOPonya gömbölyűsége, mint legfőbb jellemző. A KÁP, KOP – PÁK, POK, PIK gyöknek tűz jelentése is van. A KÁPosztalevél kitűnő gyulladás gátló.
A P hangcsoport – ÁPO – jelen van a kOPOnya szóban, amely a fejalakú növényi levélcsOPOrt, lAPIjainak (székely lapi = levél) összetAPAdása nyomán alakult ki. A kÁPOsztalevelek kiválóan alkalmasak gyulladásos testrészek ÁPOlására külső borogatásként.
A P.SZ – SZ.P gyök: PoSZ – SZaP, a nagy, laPOS SZAPora levelek, amelyek szétrePESZthetők.
Az SZT hangcsoport – OSZTA – a kápOSZTAfej leveleinek szép rendben illESZTEttsége is névadó jellemző. Levelenként OSZTOttan, fOSZTOtt állapotban fogyASZTOtt növény.
Az SZT páros itt, mint alvó SZ.T – T.SZ gyök: SZéT – TeSZ, (t > d: szed – desz). A neve a levelenkénti SZÉToSZThatóságból ered: KÁP OSZTvA. A KÁPOSZTAfejet esetenként megKOPASZTják, azaz burokleveleit leszedik. Aki a KÁPOSZTÁt levelekre szétszedi, OSZTja: KÁPOSZTÓ.
KáPoSZTa – KáPoSZTó – KoPaSZTó hangváz: K-P-SZ-T – K-P-SZ-T – K-P-SZ-T.
A CzF Szótár szerint: „KÁPOSZTA (alkalmasint a latin capitosa után módosúlt mind a magyar, mind más nyelvekben); fn. tt. káposztát. […] Csehül, illírül, tótul: kapuszta, vendül: kapusz.”
Ez a latin eredetre utalás nem átgondolt megállapítás Czuczorék részéről.
Különben latinul is fej jelentésű: capitosa, brassica capitata, szuahéli nyelven: kabichi, szomáli nyelven: Kaabashka. A szlovák kapuszta láttán föl sem vetődött a szerkesztőkben, hogy esetleg magyar nyelvből vették át.
Érdekességként: a román varza kifejezés a növény konyhakerti borzas, borzolt felületének képi látványa szerint adott ősnyelvi változatát, a borzas nevet őrizte meg, amelyet a latin brassica is őriz, viszont az idegen szavak bontott elemei csak magyarul magyarázhatóak.
Az SZT, és RZ kötött mássalhangzó-páros az ómagyar ősnyelv azonosítói. Lehet küszködni szlovénül, szlovákul, latinul a jellemzőket leíró szóalkotó elemek kialakulásának magyarázatával. Érdekes nyelvi tornagyakorlat lesz.
SZT – TSZ értelmi kapcsolat: a kápoSZTából teTSZés szerint kéSZíThetők különböző étkek. Akár oSZTatlanul, fejesen, akár oSZTva, metélve, apróra meTSZve, savanyítható.
————————–
KARALÁBÉ – Húsos gumószerű száráért termesztett, káposztával rokon konyhakerti növény. [bérnyelvész: német < olasz] A KARALÁBÉ neve a K.R – R.K gyök alapjaira épül: KaR – RaK. A KARALÁBÉ szót elemeire bontva: KAR, KÖR, a növény törzse KÖR keresztmetszetű, gömb alak. A KARA, KARÓ, a földből kiemelkedő rész KARÓszerű vékony szár, amely LÁBként áll, és tartja a gömbölyű törzset.
A KARÓLÁBon álló kivastagodó, gömbölyű, húsos része fogyasztható. Csak rá kell nézni a növényre, és jellemzőiből következtetni: a KARALÁBÉ egy értékes KARÓLÁBÚ konyhakerti növény. Magyarul magyarázható, érthető elemekre bontható: KARÓ, LÁB, LÁBA KARÓ.
KaRaLáBé – KaRóLáBú – LáBa KaRó hangváz: K-R-L-B – K-R-L-B – L-B-K-R.
Az R hangcsoport – ARA – ez jelképesen ÁRÁt, értékét is jelenti. Ily értéket jelent a pARAdicsom, bARAck, nARAncs, mandARIn és más gyümölcsök nevében.
Az L hangcsoport – ALÁ – jelen van a jellemzőkben. A karALÁbé ALAcson növény, finom ÉLElem, ELEdel, kELLEmes ízzel, tÉLEn, elÁLLÓ. A B hangcsoport – ÁBÉ – a karalÁBÉ lÁBOn álló ABA azaz gÖBÖly növény. A gÖmBÖlyűre hizlalt tulok neve: gÖBÖly. Használatkor darABOlják, többnyire ABÁlva, azaz főve is fogyasztják. Ez utóbbira ajánlás a név teljesen átfordított alakja: KARÓLÁBA – ABÁLÓRAK, azaz ABÁLÓ RAK, ABÁLÓBA, LÉBE RAK, főzni.
KaRaLáBé – aBáLó RaK – LéBe RaK hangváz: K-R-L-B – B-L-R-K – L-B-R-K.
Készítenek töltött KARALÁBÉt, kiKotoRják BELsejét, és KEBELÉBE, KEBELÉRE tölteléket tesznek.
KaRaLáBé – KeBeLéRe – KeBeLéBe hangváz: K-R-L-B – K-B-L-R – K-B-L-B.
Se nem német, se nem olasz, hanem a káposztához hasonlóan (káp osztva, levelenként osztható fej), jellemzője, KARÓ LÁBA nyomán kapta nevét.
