Egy adott szó, név, megnevezés abból a nyelvből ered, amely nyelven magyarázat adható a szó, név, megnevezés kialakulására, s a névalkotó hangokkal leírhatók a megnevezett: lény, tárgy, jelenség, cselekmény fő jellemzői, vagy hozzá kötődő jelenségek. Semmire nem dobtak rá egy nevet csak úgy, mint egy pokrócot.
———————————————–
A bérnyelvészet a HÁBORÚ szót finnugor eredetűként jegyzi. Ám e szó csak magyarul beszél titkairól.
———————————————-
HÁBORÚ – Államok, társadalmi csoportok által egymás között hadsereggel vívott fegyveres harc. [bérnyelvész: finnugor] A HÁBORÚ szó a H.B – B.H gyökből indul: HáB – BoH. A HÁBorú HÁBorodott elmék által gerjesztett kavart, emberi otthonokba, érzelmekbe BEHatoló romlott, gyilkos állapot. A H hang takar, fed értelméből indulva, azt jelenti, hogy egy bizonyos, ottHonnak számító földfelületen, területen – Habit, Haza, Hon – összeHABarodik, BAHarodik, felBORUl az állapotok szokott rendje. HÁBORÚ, HABIRU elBORUlt elméjű indítója, mások HABit, téBAH honát, RABló módon BÍRni akaró.
A HÁBORÚ nem más, mint zsarnoklelkű BIRtokvágy RABlótörvénye által jogerőre emelt, mentegetett, sőt dicsőített tömeges emberölés, gyilkolás.
Az ősi írásleleteken levő HABIRU szó HÁBOROdott állapot, HÁBORÍtókra utalás. Pontos jelentését a szó megfordításával kapjuk meg: HABIRU – URIBAH, vagyis a HÁBORÚ, HABIRU nem más, mint ÚRI BAHlhé, ÚRI BOHózat, ÚRI HÓBort. Amint a mondás szerint: „a politika úri huncutság”, úgy a HÁBORÚ, HABAROdott elméjű urak HÓBORtja, vagy BOHÓ ÚRI, HUBRI játszma, amibe belehajtják népüket.
HáBoRú – BoHó úRi – HuBRi – HóBoRa hangváz: H-B-R – B-H-R – H-B-R – H-B-R.
A B hangcsoport – ÁBO – hÁBOrú esetén tOBOroznak és tÁBOrba szállnak. A hÁBOrú esetén minden társadalmi réteg, s minden korosztály hÁBOrítva van.
A B.R – R.B gyök: BoR – RoB, az első háBORúkat az ősi BÁRók, BÍRák, törzsfő RABonbánok indították. HammuRABi, babilóniai BÍRa, RABi is ilyen volt, nevében a HAmmURABi, a HÁBORÚ, a hódító hajlam, amellyel növelte BIRodalma területét. Neve fedi valós jellemzőjét.
HaMMuRaBi – HáBoRúM hangváz: H-M-R-B – H-B-R-M.
A háBORú esetén felBORul a szokott rend. A háBORúk legtöbbjét RABlás céllal indították, vagy a RABlásokat megbosszulni szándékkal. A maiakhoz tartoznak ROBantások is.
A BÍR gyök jelent PIRosat, VÖRöset is. A háBORú, haBIRu VÉRrel jár, VÉRt ontva vívják, s így leBÍRva, legyőzve az ellent. Így BÍRják, BÍRlalják elfoglalt, elRABolt területeit, BIRodalmuk részévé téve. A legnagyobb Isten-, ember-, életellenes bűnöket BIRodalomalapítók követték el.
Az R hangcsoport – ORÚ – a hábORÚ fegyvEREs ERŐk egymásközti ERŐviszonyainak élesben felmÉRÉse. A hábORÚt tÖRÉs, rombolás feldARAbolt embERI testek jelenségei kísÉRIk. A vEREség okozta hARAg nem múlik el, a pARÁzs szunnyad a hamu alatt, alkalmas pillanatot várva visszavágásra.
Az első hábORÚt OROzva indították, jóhiszemű békés embEREk ellen javaikat elOROzó szándékkal, felbORÍtva életrendjüket. A kezdeti idők minden ősi hábORÚja betÖRÉs volt, OROzó, RABló szándékkal. URAlkodók hadvezérek, akiket a hódító HÁBORÚ dicsőségHÁBORÁnak örvénye magával ragadott, a legHŰBB embereiket áldozták fel a HÁBORÚ oltárán saját önző céljaik elérése végett. Egyszerű embereket küldtek, küldnek vágóhídra, hogy másoktól javakat RABoljanak el nekik. E zsákmányokból gazdagodtak dagadtra.
Becstelen tetteiket szépen színezve, „népük érdekében”, legtöbbször hazaszeretetre ösztönző hangulatkeltéssel, vagy felszabadítóként tüntetve fel önmagukat, azok életének értelmetlen feláldozását, a hősi halál gyönyörűséges köntösébe öltöztették. Ősi költők, a hódító HÁBORÚt viselő urai dicsőségét zengték, mintegy HÚRBA öntve, előttük dalolva tányérnyaló módon, más népek tönkretételét.
Ma is hajlamosak hatalmas összegeket beRUHÁZni a HÁBORÚba, s tömeggyilkosságaikat nagy emberbaráti demokrácia és békeszándék RUHÁBA öltöztetni, s ennek leple alatt tízmilliókat leölni. A fejlett nyugat élen jár ebben, és Béke Nobel-díjjal koszorúzza a gyilkosokat. Valójában, a HÁBORÚ gyászRUHÁBA öltözteti a világot. A HÁBORÚ a becstelenek HŐBÖRE, őrülete.
HáBoRú – HáBoRa – HőBöRe – RuHáBa – HúRBa hangváz: H-B-R – H-B-R – H-B-R – R-H-B – H-R-B.
A felmérések szerint az írott történelem ötezernyi évéből mindössze kétszáz és néhány év volt HÁBORÚtól mentes… talán. Tehát az egész emberi történelem HÁBORÚval volt tele, csak néha volt egy-egy kis szünet.
Nem véletlen, hogy a harc egyik ősnyelvi neve LOPTA volt. Kezdetben LOPTÁba mentek a hordák.
A kezdet névadásokban meghatározó. A fő, ok: Egy dolgozni nem szerető, henyélő, semmittevő törzs botokkal felfegyverkezett bandája nem várt orvtámadással megLEPTE, a jóhiszemű, békés, alkotó, termelő néptörzs területét, ölt, gyilkolt, rabolt, elLOPTA megtermelt javait. Minden támadó háború eltulajdonító, LOPó, RABló szándékkal indult.
Az ősi LOPTA szó szintén harc (háborús harc) jelentéssel van jelen némely utódnyelvben. Románul lupta, olaszul lotta, franciául lutte, spanyolul lucha, katalánul lluita, portugálul luta. Ez mindegyiknél ősnyelvből örökölt szó. A LOPTA szó a kezdetek idején egyes népcsoportok által indított támadó harc valódi célját írja le. A fő cél elLOPni a megtermelt javakat. Mivel az első LOPTÁkat BOTokkal vívták, így BOTOLÓnak is nevezték. Némely utódnyelvben batalie, bataille, batalla, battaglia néven él. A CSATA szó, megnevezés, a fegyverek összeCSATTAnása.
Ez elmeHÁBOROdott LOPTA, BOTOLÓ, CSATA ellen, e sorozatos, ismétlődő lopások miatt kényszerültek falakat építeni, ezek mögé, falvakba tömörülni a tanyák lakói. A kemény anyagból, kőből épülő, városokat körülvevő vastag falak is a lopás, rablás ellen épültek. Ezeket falasnak, polusnak és meszelt felületük miatt várasnak nevezték.
Így alakultak ki, ezek ellen szerveződtek később a városállamok, erődítményeket építve, s hadaikkal védekezve, megbosszulva. S folytatódott az oda-vissza, adok-kapok napjainkig.
Téves magyarázata a történelmi leírásoknak, hogy a városok építése a fejlődés jele volt. Az igazi kedvelt lakhely, a tanya! Ennek feladását, a falkába, falak mögé tömörülést, zsúfolódást kezdetben nehezen viselték el. A falvak, városok, várak építésének igazi oka a közerkölcs romlása, a LOPás rablás volt.
Legfeljebb, a védelmi eszköztár fejlődéseként lehet minősíteni. Utólag a zsúfolt városok lettek a bűnözés fészkei! Ma is azok!
Nem kell szépíteni a történelmet. Nincs dicső történelem, csak embervérrel írt mocskos, becstelen, rablássorozatok halmaza. Más népek határait átlépő* minden kalandozó, hódító, gyarmatosító harc, HÁBORÚ –, amelyeket oly dicsőnek neveznek saját történelmükben a népek – közönséges szutykos, szennyes, alávaló, gyilkos betörő, rablóháború volt mások javainak becstelen megszerzésére. E gyakorlat a mai napig él!
Csak azok voltak hősök, akik otthonukat, családjaikat, a gyengéket védték.
A XX. században a magukat oly fejlettnek, műveltnek nevező népek követték el a legtöbb – becstelen, rablással, gyilkolással végigvitt – HÁBORÚt.
/*/ Kivétel, amikor egy kormányzat saját – más nemzetiségű népével – becstelenül bánik, és kívülről kell beavatkozni, rendet tenni!