Vegyük a DOLGOZNI igét és járulékos jelenségeit.
A teremtés nyelve, szavai alkotó elemeiben mutatja a mozzanatokat, lépéseket részletesen.
Fontos a rokonhangzó váltások – zöngés, zöngétlen – szerepe!
Kezdő a D.L – L.D gyök: DoL – LoD, a D hang zöngétlen párjával: ToL – LoT. Kezdetben a DOLog, valaminek az ide-oda TOLogatása, áthelyezése volt: TOLog, DOLog.
Én DOLGOZOK, te DOLGOZOL, ő DOLGOZIK.
Aki DOLgozik, TOLogat, toLOGat, az ott LÓG munkája fölött, és valamit LÓGathat is kezében: munkadarab, szerszám. De nem LÓG, hanem toLOGat, a doLOGra összpontosít.
Mint DOLog-, doLOGvégző ember, betölt egy GOLt, addigi üres helyet – DOLgozik, neki LÓDul, lóDUL, ide és oda DŐL, hajLADozik, így DOLgozik, dolGOZik.
DolGOZik, GAZdag, értékes tevékenységet folytat, tán saját GAZdaságában dolGOZik, fürgén moZOG.
Aki dolGOZik, területe minden ZEGét ZUGát (k > g) bemoZOGva dolgoZIK, s a GIZGAZt is eltakarítja. Ha én dolgoZOK, akkor is.
Mivel?
KÉZzel dolgoZOK, dolgoZIK, ZOKszó nélkül, kifinomult CIKCAK (z > c), ZIGZAG KÉZmogással.
Amikor nézem, amint dolgoZOL, úgy tűnik, könnyebben, ügyesebben, LAZábban megy neked.
KÉZ a legcsodálatosabb szerszám, amit megteremtetésekor kapott az ember. Azzal KÉSZít (z > sz), véGEZ el minden SZÜKségeset: KASZál, KUSZtora, talajSZAKító, hasító (eke, kapa) szerszámmal műveli földjét SZÁKol, szuSZÉKba gyűjt.
A GAZdasszony jó SZAKácsként KUSZtora késsel aprítva KÉSZíti el a KOSZtravalót, GASZtravalót a KÁSZlóban, amit ide-oda TOLogat, toLOGat a tűzhelyen.
Ez mind benne van a DOLGOZIK szóban.