A földrajzi nevek alapvető örök tanúk, eredetükre – ősi okokat keresőn – magyar nevű, nyelvű történészek, idegen szívű kutatók érdemben, komolyan sosem kutattak, s ha mégis, akkor nem vontak le komoly következtetéseket.
A térségben – a Kárpátokon kívül és belül – a megnevezések magyar nyelveredetűek. A KÁRPÁT-tenger peremén, KÖR PÁTján, partján telepedtek le, itt gazdálkodtak, élték mindennapi életüket a székelyek. Itt találtak értékes kiolvasztható érceket, az akkori partokon, a mai bérceken. Beszédes megnevezés a KÁRPÁT szó, a KÁRPÁT hegyvonulat töltötte be köröskörül a PARTOK KÖR PÁT szerepét. Akkor még TÖRPÉKnek tűntek a hegyek, s bejárhatók a TEREPEK.
KáRPáT – PaRToK – KöRPáT – TöRPéK – TeRePeK hangváz: K-R-P-T – P-R-T-K – K-R-P-T – T-R-P-K – T-R-P-K
ERDÉLY neve ERDŐ, amint a meredek – meredÉLY, a kivagyok én – kevÉLY, a kis mélység – sekÉLY, így a dús ERDŐ – ERDÉLY. ERDŐN túli, élet ELVÉre jó hely. ELVE, régi székely kifejezés. Az erdővidéki Vargyason van VízELVE nevű falurész. Ott vízELVŰ, vízhez igazított életvitel. Kezdet ERDÉLY volt, az EREDÉLY. Keletről jött szűzfoglalók értek a Kárpátok karéjára. Akkortájt EREDtek növésnek az EREDŐ, sarjadó, fák, amelyek évezred múltán nehezen áthatolható sűrű ERDŐvé nőttek. Itt ERDŐELVŰ volt a lét. DŐRE dús, DELI szép EREDŐ ERDŐ volt a létfeltételeket meghatározó. ERDŐELVE szerinti élethely. Mindenük az ERDŐből EREDt, az éltető VÍZ is. Az ERDŐn túl, beljebb tenger volt az úr, hatalmas fEREDŐ. E fennsíkokon EREDt az új lét, itt ÉLVE belakták, körülölelték az egész térséget a gerinceken.
Ez volt a kezdet, s a kezdet mindenben meghatározó! A névadásban is!
A székelyek élete a Kárpát-tenger peremén, a mai hegyek tetején, fennsíkjain indult a Vízözön utáni századokban, azaz Kr.e. két ezer évvel. A magyar nyelven adott: hegy, völgy nevek, s az összes Kárpátokból eredő folyók nevei, a magyar nyelv korai jelenlétének bizonyítéka. E nevek a hegyvonulat mindkét oldalán a forrásvidékük jellemzőit rögzítik. Ott indult el az élet a gerinceken, a forrásoknál. A tenger vízszintjének lassú, szakaszos apadásával alakultak ki a lejtőkön vízszintes pallagok, amelyeken termesztési munkálatok folytak, s ők követték az apadó víz partvonalát.
Ha az MTA-t érdekelné a Kárpát-medencei ősi történelem kezdete, akkor keresné a magyar nyelvet beszélők nyomait. Kutatna ősi települések után végig a Kárpátok gerincein, fennsíkjain, déltől északig, hosszan végig, a medence körül, mert kezdetben, mialatt a lapályt víz uralta, ott fent és a vonulaton kívüli lapályon éltek hosszú időn át a szűzfoglaló székelyek. Ők adtak nevet minden forrásnak, érnek pataknak, és az általuk adott nevek élnek mind a mai napig. A források, patakok mellett évezreden át imádati helyeik, temetőik voltak. Tehát létezik ott – valaha volt – élet, halál, kegyhelyek nyoma, amelyeket ásva, kiemelve kutatni, tanulmányozni érdemes. A székely ősvárak a hegygerinceken, hegyormokon keresendők: Budvár, Csicsér vára, Kadics vára, Zete vára, Bágy vára, Galamb vára, Firtos vára, Ika vára, Bálványos vára, Bibarc vára stb. Ám az MTA csak a – szíve csücske – szláv nyomok után kutat.
Nem az 1200-as években Telegdről ideköltöztetett néhány székely család nevezte meg a folyókat, hanem azok már régen, évezredekkel előbb nevet kaptak az itt lakó székelyek ajkain, nyelvén, sőt a Kárpátok összes hegye, dombja, völgye is. E szempontból a történelem egyedüli megbízható élő tanúja a köznép által beszélt nyelv, a mai tájnyelv. E nyelven neveztetett el minden földrajzi hely a Föld felszínén.
A földrajzi nevek a legerősebb bizonyíték arra, hogy az itt lakó ómagyar ősnyelvet beszélők végigélték a térség több évezredes történelmét egészében, kezdettől a mai napig.
Kiindulópont a már említett Vizek közti sík mező, Mezopotámia, Sineár síksága. Innen indultak északnyugat felé Jáfet fiai, akik nem vettek részt a Bábel építésében, így ősnyelvük nem romlott meg. Az akkor beszélt nyelven adott földrajzi neveken át lehet követni az akkori eseményeket. E nép nem volt nomád életvitelű, dínomdánom vándor nép, hanem termőföldet kereső, termesztő-gazdálkodó, állattartó-tenyésztő, székes életre szoktatott, szokott, telepes beállítottságú néptörzs, amelyet a kaláka jellegű közös gazdálkodás, és erőteljes családi kötődés jellemzett.
A Kárpátokból eredő minden folyó, forrásvidéke jellemzői szerinti nevet kapta, mivel előbb a források, csermelyek, patakok körül zajlott az élet. A lassan apadó víz nyomán felszáradó földeket birtokba véve, költöztek alább-alább. E nép betöltötte e térséget, és a víztől lassan felszabaduló, felszáradó földeket vette birtokba.
Évezredek óta élnek itt. Ők alakították a térség történelmét, ennek nyomai rejlenek itt, e karéjon belül.
A Kárpátok ölelte részeken maradt meg erős, egymást segítő kalákakötődésben a letelepült székes életet élő, növénytermesztést, állattartást alapéletvitel szerűen folytató, szűzfoglaló székita, szkíta, székely nép. Ez volt és maradt az ősnyelvet megőrző nép Bécstől, Pozsonytól a Fekete tengerig.
A települések magyar nevei igazolják vízapadás nyomán keletkezésüket. A forrásoknál kialakuló közösségek vitték alább a forrás nevét a patak, folyó vonalát követve, s így születtek később a helységek nevei. A Kárpát-medencében települések alapításának sorrendje sajátosan fordított, mivel a forrásoknál volt a szűzföld, ott épültek az első tanyák. Onnan indultak, követve az apadó vizet. A magas fekvésű tanyákkal kezdődött, s falvak többnyire csak síkvidéken épültek. Ezért őrzi a forrás jellegzetes nevét a majd kialakuló település. Ahogy apadt a Kárpát-tenger, úgy jöttek lassan lejjebb, de a csermelyekből folyóvá duzzadó vizek neveit hozták magukkal, ahogyan fent a forrásaiknál megnevezték, mivel azokat végigkövették, csúcstól torkolatig, s belakták a körülöttük levő térséget, partvidéket az évezredek alatt. Végül letelepedtek a minden oldalról hegyektől védett, felszáradó medencében.
Az évezredek alatt felszaporodó, medencét betöltő többmilliós népesség közé települt le az Árpáddal érkező maroknyi sereg, később beházasodva, lassú keveredésben elvegyülve. Itt tanulták újra az ősnyelvet. Árpád hadfiai, harcban edzett, kalandkedvelő, portyázáshoz szokott, attól nehezen megváló hadi nép volt. S mivel nem kapáltak, nem kaszáltak, de valamiből élni kellett, így zsákmányszerző rablókalandokba fogtak Európát felzaklatva, maguk ellen hangolva, ellenérzést keltve, amely mai napig meghatározza a nyugati népekkel való magyar kapcsolatokat.
Árpádtól a királyság megalapításáig levő száz év alatt a rabonbánt teljesen kiszorították a döntéshozatalból, így pilisi fészkét elhagyni kényszerült. Ekkor települt át a színszékely BUDVÁRra, ez lett a fő anyaszék. E térség körül maradt meg továbbra érintetlenül ma Székelyföldként ismert szűkebb területen a székely rendtartás századokon át. A Kárpát-medence többi székely népessége összeolvadt Árpád visszatérő népével. Ám azon részek tájnyelvében felbukkanó ősi székely szavak árulkodnak a lakosság valaha volt székely jellegéről, eredetéről.
Nem valószínű, hogy a BUDVÁR hegyén Buda épített várat, csak névhasonlóság okán ráfogták, mint annyi minden másra is a „névköltők”. BuD gyök jelentése: víz. Jóval BUDA születése előtt már létezett a BUDVÁR hegy neve, mivel alatta, körülötte még víz volt az úr. Később a vizek leapadása, rétek megtisztulása, a Kükellő, Küköllő, Küküllő folyásának kialakulása után, a mellette levő sík réten, a gömbölyű, DOBszerű BUD szikla UDVARán, BUDVARán kapott HELYet a falu, a VÁR UDVARhelye, s valószínűleg előbbi neve Budvárhely, majd Udvarhely. A BUD VÁRA nevet régen különírták, és ez kihangsúlyozza VÍZ VÁR jelentését.
KÉZDI környéke, vidéke valaha, KEZDEtben KÜZDElmesen KEZDŐ gAZDÁlkodók térsége lehetett. A KEZDEt, KEZDÉs mindig KÜZDElmes. Ugyanakkor jóKEZŰ mesterembereik voltak. KÉZDI mindig híres volt KÉZműveseiről, KÉZDIeiről. A névben a DI gyök, DIA rövidítése. A DIA, GYA gyök, valamilyen tevékenység DIAkorlását, GYAkorlását jelenti. Pl.: csizmaDIA. Egy név sosem véletlenül alakul ki. Megfigyelhető a ZD – DZ kötött mássalhangzó-páros meghatározó jelenléte velük kapcsolatos szavakban. E vidék népe munkában, küZDelemben eDZődött. BaráZDába vetette magvait, kérőDZő állatokat tartó, gaZDálkodó, javait óDZó, védő, garáZDák ellen véDekeZő, peDZő, azaz keZDeményező KÉZDI nép lakta a vidéket. A KÉZDI székely minden téren eDZett volt.
A moldvai csángók a Kárpát-tenger karéján kívül maradtak, nem mozdultak helyükről. Ma is őrzik több évezredes ősi helyüket, nyelvüket, bizonyítván, hogy nem csavargó, hanem helyüket megőrző gazdálkodók voltak, maradtak.
A palócok is őrzik első szálláshelyüket, a Csallóközt mind a mai napig. CSaLLó – PaLóC, mond ez is valamit.
A magyar nyelv szavai, megnevezései mindent elmondanak arról a népről, jellemzőiről, amely e nyelvet beszéli.
A többi magyar helység nevei sem idegen eredetűek a Kárpát-medencében: Regéc, Nógrád, Arad, Resica s a többi. A Duna mentén elterülő helységek nevei sem. Bécs, Pozsony, a Moson térség helységeinek nevei. Somorja, Bősárkány, Bős, Komárom, Izsa, Path, Dorog, Párkány, Esztergom, Zebegény, Szob és mások.
SZIKAMBRIA helyét, eredetét keresik, találgatnak. Építését egyesek ráfogják a trójai Párizsra, mások Atillára, de jóval előbb, felszáradás után székhelyként alapíttatott, a medence földrajzi közepe táján, kisSZÉKi területek főSZÉKi központjaként. Innen Pilisből, a SZÍKből intézte nehezebben megoldható – lófők hatáskörén túli – gondokat, mint népe főbírája, főembere, SZÉKEMBERE. Valószínű, mint SZÉKely főEMBER, rabonbán, SZÍKEMBER fogadta Párizst, Atillát, építhettek maguknak lakot, tán palotát is. A nyelv rögzítette a valót a névben.
Érdemes minden magyar helység nevének eredetét megvizsgálni, hiszen mindannyi magyar eredetű: Pákozd, Tokaj, Trencsén, Visegrád, Belgrád, Nógrád s a többi is. A GRÁD szó a várak nevében a GARÁD rövidítése. A GR hangkieséssel kialakult kötött mássalhangzó-páros. Azt jelenti: beKERÍTett, GARÁDolt, GRÁDolt várak, amelyek értéket rejtenek, hiszen GARÁD, GRÁD oda kell, ahol DERÁGA, DRÁGA dolgokat őriznek.
GRáD – GaRáD – DRáGa – DeRáGa hangváz: G-R-D – G-R-D – D-R-G – D-R-G
Azt is jelenti, hogy egy uGRÁssal, GRÁDiccsal feljebb fekszik a többinél, tehát magaslatra épült. Ezt jelenti ViseGRÁD, BelGRÁD, NóGRÁD, és más várak, városok neveiben is. A gARÁD ilyen értelme megjelenik ARAD, VÁRAD, RADna és más nevekben is. Mindannyiban a védelem, megmARADás értelmét képviseli.
KOLOZSVÁR – Erdély legjelentősebb városa nevét is. Ezekről egy rövid írás van a Függelékben. Rengeteg okoskodás sújtja, terheli, fékezi, bonyolítja ma a magyar nyelv ősiségének kutatását. A kutatók elmennek akár a Csendes óceán fenekére is, csak épp itt helyben, a magyar nyelvben nem keresik a rejtély megoldásának kulcsát.
SOMLYÓ – kellemes kicsengésű név. Kiindulás az S.M – M.S gyök: SoM – MoS, a SOMoly, MOSoly szavakban üdeség. Egyik jelentésben: víz, üdeség értelmű. MOSott tisztaság. Az ősnyelvben J hang és rovásjel volt, nem LY. A hangzásra kell figyelni! Az MJ páros a szoMJ szóban vízvonatkozás. A töMJén szóban üdítő illat. Hargita legüdítőbb édesvízforrása a csíkszentimrei Büdös alatti SOMLYÓ kútfeje. Domborzatok megnevezésénél SOMLYÓ, SÁMLIszerű alacsony domb. A ZSÁMoly pihentető, üdítő nyugalma, vagy a ZSEMlye viszonyítása a nagyobb kenyérhez.
A földrajzi neveket nem lehet elhazudni
A hivatásos – bérért és fizetésért tevékenykedő – magyarul is beszélő, de nem magyar szívű, vezető akadémiai nyelvészek az ősnyelvtől leszakadó, később a magyar nyelvből feltöltődő, körülöttünk élő, közénk beszivárgó néptöredékek nyelvéből származónak hazudják a földrajzi neveket, de a magyar nyelv szavainak 95 százalékát is idegen nyelvekből eredőként jegyzik, ám a gyökelemzés megmutatja a valós eredetet.
Ezért utálják, tiltják a gyöknyelvészetet, mivel az igazság felderítője.
DUNA előző neveiben helyi jellemzők döntőek. Fekete erdei forrásától Pozsonyig, tengeri torkolatig DUNA volt. Vas-hegytől, mint tengerből a sziklákon ESZTERhéj szerűen szétterülve szivárgóként – ISZTER, ESZTER lett a neve. A sziklák leomlása utáni Vaskapu nyílásakor a medence kiüresedett, de feljebb, a nagy kanyarban kialakult a GOMoly. Az onnan leERESZTŐ medernek helyileg ESZTERgom neve lett. Ez ESZTERen, erESZTERen folyt le a víz, hogy egy nagy tóba, Fekete-tengerbe beleTÖLCSE (Tulcea). Évszázadok múlva az egész folyó átvette a DUNA nevet.
Az ISZTER, ESZTER nevet alkotó hangok jelen vannak a DnyESZTER folyó nevében, de a SZERET folyó nevében is:
DnyeSZTeR – ISZTeR – SZeReT hangváz: D-ny-SZ-T-R – SZ-T-R – SZ-R-T
DNYESZTER és a DUNA-ESZTER közti értelmi kapcsolatot már említettem.
DNYeSZTeR – DuNaeSZTeR hangváz: D-NY-SZ-T-R – D-N-SZ-T-R
TERESZ nevű folyó nincs, de van TRUSZO gleccservölgy. A folyóknak viszont vannak TERASZai. A folyókon épített gátak RETESZként működnek. Áradáskor a folyó nem SZERETi a gátakat, néha megREpESZTi, áttöri.
TRuSZo – SZeReT – eSZTeR – TeRaSZ – ReTeSZ hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T – SZ-T-R – T-R-SZ – R-T-SZ
Az élet a mai fennsíkokon, csúcsok közelében zajlott. Tanulmányozhatja bárki a hegycsúcsok, völgyek neveit, gyorsfolyású, partot MARdosó, MARÓSan hideg, MAROS és a szomjOLTó OLT folyók hűs vizet ontó forrásvidékét. BARÓT–köve melletti forrásból eredő BARÓT-patak mellől indulók végül lent a sima térségen telepedtek le, BARÓTon. BRASSÓ neve is a BARASÓ forrás neve nyomán indult. Minden tanya első cölöpjét forrás mellé verték le!
Erőteljes példa erre a KÜKÜLLŐ forrásvidéke is sűrűn telített kövekkel, régiesen KÜEKkel, KŰKkel. Mintha a KŰK ELLEnék, szülnék. KŰK ELLIk KŰK OLLÓi, fiai, és KŰKön ÜLŐ: KÜKÜLLŐ. A világhálón felvétel is lelhető a forrásvidékről.
A fenyők tőzeges fekete talajából, ORMÓs hegyekből eredő KORMOS is jó példa.
VARGYAS kezdője beszédjelentésű: VAR. VARrog, VERbál, paláVERez. FORtyogó, VARtyogó, VARGYOgó hangot adó forrás. A CSERmelye, paTAKja kövek közt CSÖRgedező, CSORdogáló (csárogó) kis beszélő VARrogó, amely egy helyen eltűnik, majd Vízkeletnél előjön, és a szoroson VERt utat magának. VARGYAS falu alapítói, első lakói a VARGYAS forrásvidékéről induló, a folyást követő leköltözők. FORások, kis erek, csermelyek hangkibocsátók. PATAK, köveken pattogó, csobogó. A moldvai TAKOCS (ma Tecuci), kis TUKmáló, csörgedező hangú paTAKOCSka.
A nyelvi összképből, ma is élő földrajzi nevekből ismerhető fel a kisebb térségek állapotának alakulása. Például a Kárpát-tenger vizeinek szakaszosan végbemenő lecsapolódását, mint pallagok kialakulásának feltételét, kiváltó okát. Nem emberi munka nyomán képzett lépcsőzetes térség. A víz szakaszos apadása következtében létrejövő jelenség. A Kárpát-medence lassú szakaszos felszáradása nyomán időrendben kialakuló települések nevei beszélnek létrejöttük történetéről. Például a Dunamenti helységnevek. De beszélnek a Kárpátokból eredő folyók nevei is, amelyek forrásaik jellemzőiről kapták nevüket, mivel ott indult az emberi élet a kezdetekkor, és a tengervíz apadását követve jöttek le a későbbi helyeikre a kialakuló települések lakói. Pannon-, Kárpát-tengernek, BELTENgernek maradványa az árokszerű vágATON képződő BALATON BELTÓ. Ehhez hasonló volt kezdetben a későbbi BALTI-tenger, előbb BELTÓ.
BaLaToN – BeLTóN – BeLTeN hangváz: B-L-T-N – B-L-T-N – B-L-T-N
A forrásánál sűrűn lelhető csillámló ARANYszemcsékről kapta nevét az ARANYOS. Az iSZAMló, iSZAMOS iszapú szőke SZAMOSok, s az ISZApos szőke TISZA is forrásvidéke jellemzőiből nyerte nevét. E jellemzők épültek be a TISZA, SZAMOSsok nevébe. Mindannyit szőke jelzővel említik a leírások. A SZAMOS (Hideg-, Meleg-, Kis-, Nagy-), ISZApos üledékű. De a békés TISZA TISZtA, nevét szláv eredetűként jegyzik, SZAMOS nevéért franciákig mennek a hivatásos néveredet hamisítók. Csak magyar ne legyen! Ha a KÜKÜLLŐ török, akkor SZAMOS legyen francia. Reméljük, a gyors kis TÚR patakra, a néha ZAvARos, ZAZARos ZAZARra is van idegen eredet ötletük. Ebbe őrülnek bele.
Délen CSERNA kis CSERmely NA = vize. A DRÁVA, SZÁVA folyókról volt szó az előző fejezetben. A hegyvonulat további északi folyói. VISZTULA (víztoló, tisztuló), a VÁG utat vág völgyeken. A BOD gyök vizet jelent a BODrog, BÓDva nevekben. A BODROg fODROzó folyású is lehetett névadása idején. Az IPOLY nevében az IP és PO gyökök vizet jelentenek, amely POLYik. A többi folyó is mind ősnyelvi, s így magyar eredetű megnevezés.
Hasonló a ZSIL, amely kellemesen ZSOngó, LAZán, LEZSeren ZSILiző, kövek ZSIlipjén átlépő, kis patak.
A földfelszíni események, változások meghatározták a folyók körül élők életét. A víz apadt, az idősek maradtak az őstanyán, a fiatalabbak családjai lassan költöztek mind alább-alább, és adtak nevet kialakuló tanyás településeiknek, helységeiknek, a folyók egész hosszában. E települések és patakok a forrás jellemzői nyomán kapott neveiket őrizték meg. Évezredek történelméről kapunk képet így, s megtudjuk a települések kialakulásának sorrendjét is. Amint már említettem, fényt derül arra is, hogy a Kárpát-medencében – többi nagytérségektől eltérően – a helységek kialakulása: hegyvidék –> alföld irányú. A hegyi települések évszázadokkal, évezreddel régebbiek, mint a síkvidékiek.
A Kárpátokon kívüli síkvidékre leköltözve is az ősnyelvűek adtak megnevezéseket. Az említett ZSIL gyök vizet jelentett az ősi nyelven. A Bokoros (Bukarest) melletti Zsilava (Jilava) Zsilleve névben is (a cseh Jihlava = Zsilleve is). Az a térség vizes, ZSILis, bokros, mocsaras volt. Ama térséget, de a Duna mentét is ősnyelvűek lakták be előbb, és ők adtak nevet mindennek: Kalafát, Gorgó, Brajla, bereg hajlatszerű magas part, Galac, ahol hirtelen kalét, útirányt vált, keletnek fordulva, hogy vizét Tölcse, Tulcse a Fekete tóba. Ők építették a Bokoros nevű falut is. A mai „ősi románnak” tartott olténiai Gorj (Gorzs) térség az ősi Gorzsil névből rövidült: Gorzs. Jelentése: Zsil-hegy, Gór = hegy, Zsil = folyó.
Szintén magyar nevű a barangolható BARAGÁN, kiálló ormókkal tele TELEORMÁN. Még a Kárpátok túlsó lejtői felé folyó vizek nevei is magyar nyelvűek: Dombóvize (Dâmbovița), a halászható Gyalomvize, (Ialomița) a fürge, mérges Arges, az iparkodó Prahova, (pra = gyors, rah – har = hegy, va = víz) Poszáda (po = víz, száda = forrás szája, azaz vízfő), lehet sorolni tovább. A Moldva név is magyar, folyói is: Szeret, Békás, Tatros, Bodza, a már említett Takocs. Csalhó hófehér sziklái. A névben kétszer van jelen a fehér szín neve: AL = hALvány, HÓ. Mindannyi neve magyar nyelvű gyök-hangcsoport bontásban fejthető, érthető meg. Kezdetben ott élők adtak nevet minden hegynek, völgynek, víznek.
Érdekes párhuzamok: a BARAgán – TeleORMÁN és BARAnya – ORMÁNság. De a székelyek által épített szicíliai PalERMO és TaORMIna is azonos hangcsoporttal, mint TeleORMÁn, ORMÁnság. Ez síkból kiemelkedő kisebb vagy nagyobb ORMÓkkal tarkított vidéket jelent. Ezek mind ősnyelvi nyomok azokban a nevekben.
Tudni kell: minden megnevezés legkevesebb három névadó jellemzőn alapul, tehát a fentieknek más jellemzői is beépülhettek neveikbe. Az újabb kori utódnyelvi földrajzi nevek is ősnyelvi gyökökre épülnek, mivel egyetlen nyelvnek sincsen más szóalkotó eleme, csak az ősnyelvből megörökölt gyökök, hangcsoportok.
A hivatalos, hivatásos nyelvészek nem fogadják el, keresztben áll torkukban, nem tudják lenyelni, hogy a Kárpát-medencében soha meg nem szűnő folytonossággal beszélték az ómagyar ősnyelvet. Az Árpáddal érkező, ázsiai nyelvőrlő malomból kevert nyelvvel szabaduló, besenyőktől üldözött, idemenekülő nép részben még őrizte, itt újratanulta. Nem veszik figyelembe, a szűzfoglalók által adott földrajzi neveket, folyók, hegyek, völgyek neveit, a tenger apadása nyomán kialakuló helységneveket, amelyek a Kárpát-medence történelmi mindennapjainak több évezredes lenyomatai, a magyar nyelv állandó jelenlétének legnagyobb horderejű bizonyítékai, létező tanúi. Sőt minden nevet, megnevezést igyekeznek tudatos erőszakossággal bármely más nyelvre csavarni-tekerni, csak épp a magyar eredetet nem keresik bennük. A más nyelvekben is fellelhető magyar szavak nem azt jelentik, hogy a magyar nyelv onnan vette át azokat, mert a magyar nyelvben kimutathatók a szó kialakulásának elemi mozzanatai, így az átvétel innen oda történt. De tessék kísérletezni a szavak azokon a nyelveken kialakulásának kimutatásával, aprólékos, szóelemek – gyök, hangcsoport, hangváz – szinten!
Jó tudni, hogy aki a fentieket kimutatja, és a nyelv ma is élő eszközeivel bizonyítja, hangoztatja, azt a hivatásosak vagy mellőzik, vagy térdüket verve kiröhögik. A kiröhögés jogát nem vitatjuk el tőlük, mivel a hatalom által fizetett bérnyelvészi hivatásos tényezőként, a gőg alanyi jogán ma még megtehetik, s hadd élvezzék ki teljesen. Ám nem kell elfeledni, hogy közvetlen életterünkben két röhögő állatot ismerünk: ló és szamár!
Önjellemzésük tehát meghaladja az elvárt szintet. Váljék egészségükre!
A történetírás a régészet mellett támaszkodhatna a nyelvben rejlő bizonyítékokra is, de az eddigi történetírás „egyenes becsületes”, irányított voltáról már meggyőződhettünk. Tele van ferdítésekkel, hamisításokkal. Csak napjaink vagy a közelmúlt történetírását kell megfigyelni, valósággal letorkolja, szemberöhögi a drámai események átélőit, átszenvedőit nyilvánvaló, ordas hazugságaival. Legtöbb esetben a meghatározott kötelező dogmát követi, általában mindig megrendelésre készült, készül, valakik szájíze szerint. A régmúltról is ilyen stílusban tudósít.
Ám a nyelv teljesen más bizonyítékokkal rendelkezik. Ezért dúl, a világ háttérben megbújó uralmi tényezőinek sunyi, ravasz küzdelme a teremtés ősnyelve ellen, akár beszélőinek teljes kiveszejtése árán is, ha lehet.
A nyelv a földrajzi nevekben őrzi az ősi valót! A nyelvet nem érdekli a mai szóeredet hamisító nyelvészet. A végén a hamisítók szégyenülnek meg. Akinek az a célja, hogy megszégyenüljön velük együtt, ott ne hagyja őket, hiszen ma még az egész nyelveredet hamisító Akadémia, mellette áll.
Napóleon megjegyzései itt is találóak: „A történelem egy csokor hazugság, amiben többen megegyeztek.” A másik: „Ami megtörtént, azon Isten sem tud változtatni, csak a történészek.”
A Kárpát-tenger apadó vizeinek hatása a Duna melletti települések neveinek kialakulására
Minden földi nyelv az ősnyelvből megörökölt gyökszavak, hangcsoportok alapjain áll. Erre annyi bizonyíték van, ahány szó a világon. A nyelvi kutatások megerősítik, hogy a Kárpát-medencei, sőt azon kívül eső földrajzi nevek mind teremtés nyelvi, azaz magyar nyelvi eredetűek, mivel az első telepesek az ómagyar ősnyelvet beszélő, letelepedni kívánó székes, székita, szkíta nép voltak. Minden helység valamilyen térségbeli jellemzőből, vagy jelentős eseményhez, esetleg személyhez kötődően kapta nevét valaha, a települések megalakulásakor, a kezdetek idején.
A Duna mentén elterülő helységek nevei nem szláv eredetűek, hanem nevükben őrzik alapításuk idején a térségben uralkodó állapotokat. Amikor e településeket megnevezték, még nem is létezett a szlávság.
Egy fontos kérdés: Miért volt ISZTER neve a ma DUNA nevű folyó Kárpátokon kívüli alsó szakaszának, és miért nem az ma is? E kérdésre adott válasz nem mellőzhető, mert magában rejti a térség őskori történetének jelentős részét.
A háztetőről leeERESZkedő víz az ESZTERhéján SZIvárogva folyik le a földre. Tehát az ESZTERhéj vízlevezető.
A Kárpát-medence valaha a Kárpátok pátoló karéja által körülölelt tenger volt, amelybe belefolytak a minden égtájról érkező kisebb-nagyobb folyók. A PÁTol, pátyol, pártol szavak alapvető jelentése: támogat. A KÁRPÁT szó jelentése: körpát, körpart, amely támaszként, partként tartotta a víztömeget. Az akkori PARTOKról nézve, a mai hegyek TÖRPÉKnek tűntek.
KáRPáT – PaRToK – TöRPéK hangváz: K-R-P-T – P-R-T-K – T-R-P-K
A Kárpát-medencét uraló tenger partvidékén települtek le az első szűzfoglaló székelyek. A tenger partját akkor a mai hegyek, fennsíkok képezték. A források, erek, patakok mentén alakultak ki az első közösségek, ekkor még családi alapon. Ott, a víz közelében kezdtek gazdálkodni.
A Vaskapu laza szikláinak eszterhéjszerű, iszterhéjszerű résein, előbb lassan, majd gyorsabban szivárgott, szakaszosan apadt az édesvizű tenger vízszintje. Így ERESZkedett a fölös víz a laza kötődésű sziklatömbök közt. Ezt a vízEREt, vízvESZTŐt az ott lakó magyar nyelvűek EREsztőnek, erESZTŐnek, erESZTERnek, ESZTERnek, ISZTERnek nevezték, akár az ESZTERhéjt, ISZTERhéjt, mivel innen ISZkolt a víz tovább, egyre mélyebb, szélesebb medret vágva, vájva az alsó TERületek felé. Az apadó víz nyomán folyamatosan nőtt a partvidéki felszáradó terület nagysága.
A Vas-hegy sziklaszakadásai nem egyszerre, hanem szakaszonként követték egymást, évtizedeket, tán századokat is felölelő időközökkel, az utolsó nagy átszakadásig, amikor a teljes mélységet elérte. Erre bizonyíték a hegyvidéki keskenyebb-szélesebb lépcsőzetes pallagok kialakulása az üledékből. Ezeket évszázadokon át megművelték az ott lakók, akik kezdetben a gerinceken, fennsíkokon, a források, erek, patakok közelében telepedtek le. A szakaszos apadás nyomán képződő pallagok felszáradó talaja bő termést adott az ott gazdálkodóknak.
Minden forrásnak, pataknak a forrás és környéke jellegzetességei szerint adtak neveket, s a lomha apadás nyomán költöztek alább-alább, lassan belakva az egész területet, s így a folyók végig, torkolatig, a forrásnál kapott nevet viselik. E nevek napjainkig élnek: két Tisza, Túr, Zazar, Szamosok, Maros, Olt, Aranyos, Körösök, Küküllők, Kormos, Vargyas, Barót, Bodvaj, Detre, Tatrang stb. Kárpátokon kívüli folyók is az eredeti ősnyelvből módosult neveiket viselik.
A mai Székelyföldön is, ahogy száradt a föld, a patakok mentén, a fiatalabbja költözött alább-alább, lassan követve apadó víz partvonalát. Idővel a teljesen felszáradó medence lankás-dombos vagy síkvidékén telepedtek meg a patak körül. A forrásvidéki alaptelepülés nevén nevezte a közösség azt a síkvidéki települést, amely véglegessé vált számukra. A Vargyas forrása mellettiek a Vargyas patakot követték, és végül kialakult a mai falu, előbb a Trencsen dombon, majd a mai helyen. A Barót-kövi forrás körüliek is a patak folyását követve, végül a mai Barót települést alapították. Bodvaj patak mellett épült Bodvaj. De Előpatak, Árapatak, Zalánpatak, Kőröspatak, Bölön lakói is a patak forrásvidékéről költöztek alább a mai települést alapítva. Ajta patak forrásánál nagyobb közösség lehetett, mert ezek a patak mellett költözvén alább, három falut is alapítottak: Szárazajta, Középajta, Nagyajta. GyergyóDitró a nevét a Detre patakról kapta. Sorolhatnám véges végig, ugyanis a Kárpát-medencében rengeteg olyan helység van, amely a valamikori forrásvidék, vagy patak nevét viseli. A Kárpát-medencében a települések alapítása: hegyvidék ––> síkság irányú a vízszint apadás időrendje szerint.
A történelmi Magyarországon lámpással keresve sem találni idegen nyelven képzett helységnevet, mert a települések kialakulása idején más nyelvű nép nem létezett a térségben. Csak Árpád népe letelepülése, a királyság alapítás után hurcoltak be idegeneket, királyok hűbéresként, nagyurak olcsó munkaerőként, az addigi őstelepes, ősnyelvű székely lakosság által tisztán megőrzött területre. Ekkor kezdődött Kárpát-medence hosszú alkonya
Amikor teljesen átszakadt a hegylánc, a nagy erővel sodró víz utat vágott magának a délkeletre eső alföldön, a mélyebben fekvő síkságok irányába. Valószínű, ekkor telt fel teljesen a már létező nagy tó, ekkor lepte el a korábban emberek által lakott alacsony partvidéket, sokak vesztét, tragédiáját okozva, mivel a víz szintje magas lett. Talán ekkor, ez okon kapta a Fekete-tenger nevet is.
A Kárpát-medencébe a hegyszakadás után is befolytak az addig erre tartó folyók. Ezek közül az egyik – bővizű vízszállítóként – DUNA névvel már létezett. A DUNA név összeGYŰlt – GYÜN, DŰl – BŐ VIZet jelent. DUN, (dunna) = nagy mennyiség, bőség, de a DUN – NUD, NED, és NA is VÍZ. Ez volt a neve a Kárpát-tenger torkolatáig, a forrástól POZSONYig. E felső szakasznak sosem volt ISZTER neve. Az ISZTER név a Vaskapu alatti szakasz, de később ESZTERgomnál is e nevet kapta, talán földgyűrődés okán itt GOMolyogva erESZTERt le a víz. Különben, nem a sima lefolyás képét őrzik a partot MARÓ Kis- és NagyMAROS, a ZUBogó SZOB, ZEBegény nevek sem, amelyek nevükben hordozzák a térség korai víztörténeti mozzanatait. A Duna alábbi szakaszán BOGdány neve is valamilyen földgyüremlés miatti BOGba gyűlt DÁNY – NYÁD, azaz víz emlékét őrzi. Tudomásul veendő, hogy a Dunamenti településnevek a vízapadás jelenségeinek függvényeként alakultak ki! Meghatározó névadási tényező volt a víz viselkedése, a2 Dunának a Kárpát- vagy Pannon-tengerbe torkoló, kezdeti környezetétől indulva.
BÉCS neve a B.CS – CS.B gyökből indul: BéCS – CSoB, a CSOBban, CSEBer, CSÖBör, BOCS, POCSolya (b > p) megnevezések mind vízkapcsolatúak. A térség akkor mocsaras, POCSolyás képet nyújtott. Az ómagyar ősnyelven a BÉCS szó nyirkos mélyedést, mély szintet, akár pincét is jelentett. Néhány utódnyelv e jelentéssel ma is használja.
POZSONY – Kezdetben, az első természeti állapotnál, a magas vízállásnál, POZSONYnál torkolt a Duna a Kárpát-tengerbe. A P.ZS – ZS.P gyökből: PoZS – ZSoP indul. E név a vizek bő POZSgását, ZSOBogását, ZUPogását, ZUBogását (p > b), NYÜZSgését, POZSONYát jelenthette. A tengerbe ömlő víz, valamely torkolati talajszint állapot végett POZSOGó, POZSONYos hangot adhatott. A POZSONY – NYOZSOP teljes átfordítás mutatja, hogy NYOZS az OP, azaz NYÜZS az OP, PO, azaz víz. Minden név okkal alakul ki: PO = víz, a ZS.NY – NY.ZS gyök: ZSoNY – NYüZS. ZSONY, ZSUNNYog, hangot ad ki, NYÜZS, NYÜZSög, mozog, POZSOG – POZSONY. A POZSONY név hordozhat POCSOLYA értelmet is, mivel a torkolat lehetett mocsaras terület.
MOSON térség neve is vízértelmű. Az M.S – S.M gyök: MoS – SoM, MOSon, a SOM, azaz víz orján. Első tanyái, falvai, a lassan visszahúzódó Kárpát-tenger által hagyott tiszta MOSOtt, vagy tán MOCSONY, MOCSaras téreN, földöN, MOSON, vagy MOSOlyt fakasztó, kellemesen megtisztult földön épültek. Ugyanilyen értelmet takar a MEZOpotámia. Szintén MOSOn, víztől felszáradt MEZŐn, a két nagy folyó közén indult az élet kezdetben. A bibliai MÓZES neve, MOSÓS, MOLYSES is vízvonatkozású.
SOMORJA neve S.M – M.S gyökkel: SoM – MoS indul. A vizek apadása folytán esett a tengerszint és a SOMORJA nevű települések ekkor alapulhattak. Nevükben a víz: SOMO – MOSO a felszáradó, zöldülő, virágzó táj SOMOlygós MOSOlya és a kiemelkedő part: ORJA. MOS-ORJA, SOM-ORJA, vízORJA, partja. De benne rejlik a vízszint SÖMÖRödése, állandó fogyása, a vízmennyiség zsugorodása is. Ez annak ellenére, hogy JÁNOSSOMORJA messzire esik ma a Dunától, ám valaha az épp apadó tengerpart még RAMOSnak, RAMOCSnak látszó ORJÁn, MORJÁn épültek első házai. SoMoR – RaMoS hangváz: S-M-R – R-M-S. Az undorító, CSÖMÖRítő hatást is kiváltó bűzös MOCSÁR másik ősnyelvi neve: RAMOSA, RAMOCSA. E szó – alanti és magas jelentéssel, MOCSÁRból kiemelkedő RAMOCSA – magyar nyelvterületen sok térségben fellelhető. Innen is alakulhatott: RAMOCSA – CSOMORJA – SOMORJA névre.
MoCSáR – RaMoCSa – CSöMöR hangváz: M-CS-R – R-M-CS – CS-M-R
BŐSÁRKÁNY sem sárkányról kapta nevét, a BŐS ÁRról, víz ÁRKÁról, a part egy KANYarulatáról, vagy BŐ SÁRos, NYÁKos ÁRKÁNY. nem zárható ki az sem, hogy NYÁKos mocsaras területek vették körül kezdetben.
BŐS a vizek BŐSégéről kapta nevét. A lassú apadás folyamatában BŐSnél alakult ki torkolat – BŐSéges víztömeggel. Valószínű, hogy a Duna vize itt gyorsan, SEBbel, seBESen, seBÖSen, BŐSéggel omlott a tengerbe.
KOMÁROM neve a hunyást, elfogadást, elnyelést jelentő KOM gyökkel indul. A lassan apadó tengerszint miatt KOMÁROM lett a torkolat. Az ÁR gyök is jelen van a névben, amely a bőven ÁRadó ÁROMló víz képét örökíti meg a helységnévben. Az R.M – M.R gyök: RoM – MoR, meglehet MORaj kíséretében OMlott be a víz a torkolatnál. Ezt a KOMÁROM – MORÁMOK teljes átfordítás is igazolja. Párhuzamként megemlíthető, hogy a gleccserek MORénáinak is egyik névadójuk, a ROM jelentés mellett a gleccser recselgő MORaja. Ezekről a szótári címszavaknál.
IZSA – a térséget pIZSOgó bő vízzel – lásd POZSOny –, lAZÁn, lEZSEren eltakarás jelenségével lehet kapcsolatos. A ZS hangcsoport a pIZSAma, bAZSArÓZSA, elemÓZSA szavakba is a kellem, a bŐSÉg laza bIZSErgető jelentését viszi be. ÁZSIó nagyság az ÁZSIa névben. A JÓZSA, JÉZSÓ nevekben győztest is jelent.
PATH – a PÁTHoló part, mint a KárPÁT névben is.
DOROG – e név nem a szláv GOROD nyomán képzett, különben az is ősnyelvi eredetű, a GARÁD szóból. Mint minden más névnél, megnevezésnél, így DOROG nevénél is, a kezdőhang, kezdőgyök a fontos értelemadó. D.R – R.D gyök: DoR – RoD, ami egyenetlen, hepehupás, az régiesen: DOROzmás. De meglehet, bOROnákkal, GARÁDdal védekeztek a víz ellen, esetleg a part képezett GARÁDot a víz ellen. Bár DOROg nem közvetlen a Duna mellett fekszik, de az akkori tenger partján a visszahúzódó, lecsOROgó vizek nyomában felszÁRAdó RÖG térségein épült. Alapítása, névadása idején meghatározó a vízkapcsolat, vízpart, apadó víz léte. DoRoG – GaRáD hangváz: D-R-G – G-R-D.
PÁRKÁNY – az akkor még tengervíz ÁRKÁnak PÁRKÁNYára, PARtjára épült. A KÁNY – NYÁK gyök mocsaras, NYÁKos felületű vizeNYŐK térségének nyoma a névben. De PárKÁNYnál már az előrelátható KANYarulat is lehetett névadó A P.R – R.P gyök: PaR – RoP, a víz PÁRkányán, PARtján kisarjadó PARlag, a jól ROPpanó, PORhanyó rög is lehetett a helység névadója.
ESZTERGOM neve arra enged következtetni, hogy itt a térségben a víz egy ideig megrekedt. A víztömegből lassan erESZTŐ, vESZTŐ erESZTERt nevezték meg. Majd az apadás következtében – a ma Dunakanyar nevű részen – hosszú ideig nagy tóba, GOMolyba gyűlt víznél torkolat volt, és itt ESZTERGOMnál ERESZkedett, folyt GOMolyba a DUNA. A nap csillogó fényét visszaverő vízfelület is névadó lehetett. A GOMolyból lefolyó leERESZTŐ ESZTER árokra az ESZTER név használatos volt a GOMoly mellé épülő település környékén, ESZTERGOM térségében. Itt megrekedt, vESZTEGelt kialakult a GOMoly, állandósult a nagy tó, GOMolygó víztölcsérként, a talaj sajátossága miatt. A kezdeti leERESZTő folyamat idején, és az abból ESZTERhéj szerűen lefolyó ERESZcsatornát nevezték a helyiek szintén ESZTERnek. A kezdet a névadásban is meghatározó. ESZTERGOM neve bizonyítja, hogy a település alapítói ekkor még jelentős víztömeget, GOMolyt találtak, amelynek szintje az ESZTERen lassan ERESZkedett le, de látható volt, hogy ott éles kanyarulatot vesz a felső szakaszon addig DUNA néven ismert folyó. Alább átszelte az addigi tengerfenék síkságát, medret vájt magának, és a továbbiakban vízleERESZTŐként szolgált mindaddig ameddig le nem folyt a fölös víz a GOMolyból, és kialakult a Dunakanyar. Ezt igazolja az ESZTERGOM – MOGRETSZE átfordítás. Az összeGOMolyodott víz MEGERESZTŐ helye, ERESZcsatornája, GOM ESZTERe. A nyelv sosem téved, csak a valóságot rögzíti.
ESZTeRGoM – MeGeReSZTő – GoMeSZTeR hangváz: SZ-T-R-G-M – M-G-R-SZ-T – G-M-SZ-T-R
ESZTERGOM nevű település létrejöttekor létezett az ESZTERhéj szerű jelenség, így időlegesen az lett a folyó neve. ISZTER GAM lefolyása után maradt egy kanyarulat a síkon, ma Dunakanyar. Az, hogy mi köze van az oroszlánnak ESZTERGOM városához, nem világos. Az alapítók hozhatták magukkal az oroszlánok emlékét is a bő vizek mezejéről Mezopotámiából, ám az sem zárható ki, hogy a térségben élhettek oroszlánok is kezdetben, a Vízözön utáni századokban. Erdélyben párducokról volt beszámoló. Az erdővidéki Bardoc falu nevét, az ott élő párducokról kapta.
ZEBEGÉNY neve a Z.B – B.Z gyökből: ZeB – BuZ, ZEBeg, ZUBog, BUZog, erőteljes jelentésű. Valaha a névadások idején, amikor a Kárpát-tenger szintje már gyorsan esett, lehetett ott egy ZUBogón, ZEBegőn, BUZogó hangot kibocsátó gyors átfolyás. Elképzelhető, hogy az erőteljesen, BUZOGÓN lecsapódó víztömeget BUZOGÁNYszerű sújtással hasonlították össze:
ZeBeGéNY – BuZoGóN – BuZoGáNY hangváz: Z-B-G-NY – B-Z-G-N – B-Z-G-NY.
SZOB neve szintén BUZogó ZOBogással vagy a vízáram valamilyen BOSSZantó jellemzőjével lehetett kapcsolatos.
MAROS, a két MAROS megnevezése is valamilyen MARtot ki-, leMARÓ jelenség nyomán alakult ki. MAROS – SORAM teljes átfordítás jelzi, hogy MARÓS sodrással alakítom ki SOROM. MaRoS – SoRoM hangváz: M-R-S – S-R-M
SZIKAMBRIA – SZÍKja, csírahajtása EMBERI alaptelepülésnek. A medence apadó vízszintje után SZIKKadó száradó, SZÍKes, vízmentes talajú SZÉKhely. A szűzfoglaló SZÉKely törzs a teremtés ősnyelvén adott nevet minden alapuló településnek. SZIKambria név kezdőgyöke jelentheti a száradást, SZÍKesedést, de akár EMBERI település SZÍKját, csíráját, kezdő hajtását is. SzikaMBRia MBR hármas-hangtömörülésnek jelentése van. Sarjadó eMBeRi, AMBRi településről beszélünk! Az eMBRió ősnyelvi szó – sarjadó életkezdemény! Az MB kötött mássalhangzó-páros a szavakba kemény, nagy hatóerejű csoportosulás, töMB értelmet visz be. Ilyen a sarjadó biMBó, eMBer, tele hoMBár, toMBoló jókedv, ciMBalom. A BR páros az áBRa szóban képződmény, aBRoncs – összefogás, ötvöződés, faBRikálás. Kezdetben lehetett rabonbán, SZÉKhely, SZÉKváros, ahol a nép vezetője, SZIKEMBER, tekintéllyel bíró nagymestere SZÉKelt.
A helységnevek okkal olyanok, amilyenek, mindegyik két-három névadó jellemző hordozója. A Duna melletti helységnevek elemzései mutatják, hogy mindannyi tömöríti a kezdet, apadás, felszáradás mozzanatait és egyéb jellemzőket. Kutatások szerint, testvéri hívásra, Trója védelmét székelyek is segítették. Trója bukása után a menekülő Párizs és csapata letelepült egy időre itt a székelyek közt, később tovább ment napveszte, napnyugat felé. Vagyis Trója népe, feltehetően Jáfet sarjai, ezért adtak helyet ideiglenesen a menekülő csapatnak, de nem Párizs alapította. Az is téves, hogy SZIKAMBRIA alapításához a hunok nagyfejedelmének, Atillának lett volna köze, de itt léte alatt használhatta ideiglenes székhelyként, és építtethetett oda palotát.
BUDA – amikor még a víz volt az úr a medencében, a vízparton álló, DOBszerű dombot a vízvonatkozású BUD, BUDA néven nevezték el. Az első beszélt nyelven, a teremtés nyelvén, a VÍZnek több megnevezése volt: ap, üp, ep, ak, aka, lé, na, ni, va, vá, id, ud, üd, BOD, BUD, hid, hud, hüd, mis, mos, mocs, nad, ned, nud, pó, pü, szi, víz, ziv és más gyökök, szavak. Bármily rosszul esik némelyeknek, sem a Duna melletti BUDA sem a székelyudvarhelyi BUDvár nem Atilla öccsének nevéről neveztetett, mivel mindkét helység jóval korábbi, a hunok ittléte előtti történelmi korban alapíttatott. A névben a D hangcsoport – UDA – a BUDA, ÜDE, nEDŰ, hIDEg, mEDEr szavakban vízzel kapcsolatos.
PEST – Duna mellett terül el, a víz, a PES városa. Ez a fő névadó jellemzője, ugyanis a víz, a PES előbb ott volt, mint a kemence! PEST név, víz és felüdítés értelmét hordozó. Minden szó – legkevesebb három – névadó jellemzőn rögzül. PEST város nevében a PÁST értelem is jelen van, mint nagy rét, legelő, vagy viadalra alkalmas hely. A téglaégető kemencék, PESTek is névadó jellemzői PEST városának, de PES = víz melletti PÁST is. A tágas PÁST, rét, amelyen PEST épült már kezdetben sejtette, hogy oda nagy TESPedő, TEPSedő település épülhet fel.
PeST – PáST – TeSPe – TePSe hangváz: P-S-T – P-S-T – T-S-P – T-P-S
MOHÁCS nevében az M.H – H.M gyök: MoH – HoM, utalhat HOMokos, könnyen megmunkálható, mezőgazdálkodásra, alkalmas talajra. A H hangcsoport – OHÁ – a környéken különböző fafélék honosak, köztük a jUHAr, a vizek visszahúzódása utáni még nyirkos, mOHÁs részek is lehettek névadók. „Tudományosan”: „Az indogermán eredetű ’’mu’’ és a ’’hats’’ szó együttesen ’’(muhats)’’ földvárat jelent.” Bármilyen eredet szóba jöhet, csak magyar ne legyen. Akár névadó pályázatot is kiírna az akadémus nyelvészet. Azonban, a névadás idején még nem volt más nyelv a vidéken, csak a Duna nevét is magukkal hozó, a folyó vonalán lefelé költöző, termőföldet kereső ómagyar ősnyelvűek. A név végén az ÁCS ősgyök CSElekvés vonatkozású, akár MunkÁCS nevében. Ősi jelentés ez a takÁCS, szakÁCS, kovÁCS és más szavakban, mindannyi a kezdőgyök szerinti alkotó, ÁCSiáló munkát jelent. Gyerekkoromban e szót még lehetett hallani az öreg székelyektől, munkára vonatkoztatva: Mit ÁCSolsz? Mit ÁCSiálsz? Sőt: Mit fabrikálsz, babrálsz? – is kérdésként. Ugyanis, a fabrikál szó is ősnyelvi.
A térség többi helységei nevei – ORSOVA – ŐRSVÁR, de ha vízvonatkozásban keressük a néveredetet, akkor az ORSÓként pörgő VA = víztölcsér.
KALAFA – fűzes hely. ISZLÁZ – gyér, bokros, székelyül: LÁZ. Tovább elemezendő: Gyurzsó, Karakál, Brajla, Galac, Harsova, Tölcse-Tulcsa – eredetüket ilyen szemszögből kell aprólékosan vizsgálni, mert a Duna mentén, általam vizsgált településnevek mindegyike vízviszonylatú, apadó vízszinthez, vízhez, mosáshoz, parthoz, szikkadáshoz, felszáradáshoz, vagy a folyás jellemzőihez, folyóparti tevékenységhez kapcsolódó, kötődő.
Összes helysége BÉCStől, POZSONYtól lefelé, apadás nyomán alább és alább költöző, termőföldet foglaló, letelepülő, a teremtés ősnyelvén beszélő embercsoportok által kapott nevet, a ma magyarnak nevezett nyelven!
Ismétlésként: a folyó DUNA nevét forrásvidékénél kapta, és e nevet a folyó vonalán lefelé költözők hozták magukkal egészen a POZSONYnál levő torkolatig, majd lassú apadás nyomán költöztek alább az ómagyar ősnyelvet beszélők, s ők lakták be a térséget.. Az ISZTER-ESZTER-DUNA végül elérte a torkolatot, hogy vizét beleTÖLCSE, TULCSE a Fekete-tengerbe. A mostani TULCEA, TULCSA neve is akkor alakult ki. Az alsó szakasz is a felülről leköltözők által nyerte el végül egész hosszúságában az addigi ESZTER, ISZTER helyett a DUNA nevet. A több évszázadot, tán évezredet felölelő eseményeket végigélők tanúi, megnevezői voltak mindennek.
Ők mindvégig a teremtés ősnyelvét beszélték! Azt a nyelvet, amelyen „az idők vihara karcolást sem hagyott!”
Bár az Al-Duna mentén lakók ma nem ősnyelvet beszélők, az őslakó szűzfoglalók nyelvén valaha adott part menti települések, neveikbe rögzítve ma is hív tanúként őrzik a történelmi események nyomait.
Hasonlóak a Kárpátokból eredő összes folyók nevei, amelyek mind a forrásvidék jellegzetességei nyomán kaptak nevet, mivel ott indult előbb az élet, és a Kárpát-tenger vizének apadása nyomán lassan költöztek lefelé, végig ugyanazzal a forrásnévvel nevezve a folyókat, és végleges telephelyeiket, falvaikat. Ez is bizonyíték, hogy a térség Özönvíz utáni egész történelmét az ősnyelvet beszélők élték végig, és ők adtak nevet mindennek a térségben.
Összegzésül: mind a DUNA, mind az ISZTER név, de a térségbeli összes helység neve a teremtés nyelvén, ómagyar ősnyelven fogant, mély szomorúságára a többi, utólag betelepült, ma itt lakó népeknek. Hiába erőlködnek, mindent saját tulajdonnak elhamisításban, mert képtelenek érthető, elfogadható magyarázatot adni a helységek nevének kialakulására saját nyelvükön, a térség föld- és vízrajz történetébe illeszthetően.
CSAK a ma is élő ősnyelv őrzi a történelem tiszta igazságát hamisítatlanul.
A helységek neveinek szláv, szlovák eredetet két okból is értelmetlen felhozni. Az európai szűzfoglalás idején, a Vízözön utáni századokban nem létezett szlávoknak, szlávságnak csírája sem sehol a Földön. A szlovák nyelv minden gyökszava magyar eredetű, összes szavai magyar nyelvből erjesztett, kovászolt szlávosított, csehesített módosulatok.
A SZLÁVOK az ősnyelvből levált SZELEVény nép. Az ősnyelvből KOVÁSZOLódott a SZLÁVOK nyelve.
SZLáVoK – SZLoVáK – KoVáSZoL hangváz: SZ-L-V-K – SZ-L-V-K – K-V-SZ-L.
———————————————————————————————————————-
A nyelv sosem téved a meghatározások, megnevezések rögzítésében! Az igazi tárgyi történelem a nyelv szavaiba, földrajzi nevekbe és emberi települések neveibe van írva. Csak a ma is élő ősnyelv őrzi a történelem tiszta igazságát hamisítatlanul.
———————————————————————————————————————-