A földrajzi nevek alapvető örök tanúk, eredetükre – ősi okokat keresőn – a magyar nevű, nyelvű történészek, kutatók érdemben, komolyan sosem kutattak, vagy ha mégis, akkor nem vontak le komoly következtetéseket.
A térségben – a Kárpátokon kívül és belül – a megnevezések magyar nyelveredetűek. A KÁRPÁT-tenger peremén, KÖR PÁTján, partján telepedtek le, itt gazdálkodtak, élték mindennapi életüket. Itt találtak értékes kiolvasztható érceket, az akkori partokon, a mai bérceken. Beszédes megnevezés a KÁRPÁT szó, a KÁRPÁT hegyvonulat töltötte be köröskörül a PARTOK KÖR PÁT szerepét. Akkor még TÖRPÉKnek tűntek a hegyek, s bejárhatók a TEREPEK.
KáRPáT – PaRToK – KöRPáT – TöRPéK – TeRePeK hangváz: K-R-P-T – P-R-T-K – K-R-P-T – T-R-P-K – T-R-P-K
ERDÉLY neve ERDŐ, amint a meredek – meredÉLY, a kivagyok én – kevÉLY, a kis mélység – sekÉLY, így a dús ERDŐ – ERDÉLY. ERDŐN túli, élet ELVÉre jó hely. ELVE, régi székely kifejezés. Az erdővidéki Vargyason van VízELVE nevű falurész. Ott vízELVŰ, vizhez igazított életvitel. A kezdet ERDÉLY volt. Ez az EREDÉLY. A keletről jött szűzfoglalók ide értek a Kárpátok karéjára. Akkortájt EREDtek növésnek az EREDŐ, sarjadó, fák, amelyek évezred múltán nehezen áthatolható sűrű ERDŐvé nőttek. Itt ERDŐELVŰ volt a lét. DŐRE dús, DELI szép EREDŐ ERDŐ volt a létfeltételeket meghatározó. ERDŐELVE szerinti élethely. Mindenük az ERDŐből EREDt, az éltető VÍZ is. Az ERDŐn túl, beljebb tenger volt az úr, hatalmas fEREDŐ. E fennsíkokon EREDt az új lét, itt ÉLVE belakták, körülölelték az egész térséget a gerinceken.
Ez volt a kezdet, s a kezdet mindenben meghatározó! A névadásban is!
A székelyek élete a Kárpát-tenger peremén, a mai hegyek tetején, fennsíkjain indult a Vízözön utáni századokban, azaz Kr.e. két ezer évvel. A magyar nyelven adott: hegy, völgy nevek, s az összes Kárpátokból eredő folyók nevei, a magyar nyelv korai jelenlétének bizonyítéka. E nevek a hegyvonulat mindkét oldalán a forrásvidékük jellemzőit rögzítik. Ott indult el az élet a gerinceken, a források tövén. A tenger vízszintjének lassú, szakaszos apadásával alakultak ki a lejtőkön vízszintes pallagok, amelyeken termesztési munkálatok folytak, s ők követték az apadó víz partvonalát.
Ha az MTA történészeit érdekelné a Kárpát-medencei ősi történelem kezdete, akkor keresnék a magyar nyelvet beszélők nyomait. Kutatnák ősi települések nyomait végig a Kárpátok gerincein, fennsíkjain, déltől északig, a medence körül, mert kezdetben, mialatt a lapályt víz uralta, ott fent és a vonulaton kívüli lapályon éltek hosszú időn át a szűzfoglaló székelyek. Ők adtak nevet minden forrásnak, érnek pataknak, és az általuk adott nevek élnek mind a mai napig. A források, patakok mellett évezreden át imádati helyeik, temetőik voltak. Tehát létezik ott – valaha volt – élet, halál, kegyhelyek nyoma, amelyeket ásva, kiemelve kutatni, tanulmányozni érdemes. A székely ősvárak a hegygerinceken, hegyormokon keresendők: Budvár, Csicsér vára, Kadics vára, Zete vára, Bágy vára, Galamb vára, Firtos vára, Ika vára, Bálványos vára, Bibarc vára stb.
Ám az MTA csak a – szíve csücske – szláv nyomok után kutat.
Nem az 1200-as években Telegdről ideköltöztetett néhány székely család nevezte meg a folyókat, hanem azok már régen, évezredekkel előbb nevet kaptak az itt lakó székelyek ajkain, nyelvén, sőt a Kárpátok összes hegye, dombja, völgye is. E szempontból a történelem egyedüli megbízható élő tanúja a köznép által beszélt nyelv, a mai tájnyelv. E nyelven neveztetett el minden földrajzi hely a Föld felszínén.
————————————————————————————————————-
A földrajzi nevek a legerősebb bizonyíték arra, hogy az itt lakó ómagyar ősnyelvet beszélők végigélték a térség több évezredes történelmét egészében, kezdettől a mai napig. Arra is, hogy a települések kialakulásának sorrendje – eltérően az összes többi európai nagy és kistérségektől – hegyvidék > síkvidék irányú volt.
————————————————————————————————————–
Kiindulópont a már említett Vizek közti sík mező, Mezopotámia, Sineár síksága. Innen indultak északnyugat felé Jáfet fiai, akik nem vettek részt a Bábel építésében, így ősnyelvük nem romlott meg. Az akkor beszélt nyelven adott földrajzi neveken át lehet követni az akkori eseményeket. E nép nem volt nomád életvitelű, dínomdánom vándor nép, hanem termőföldet kereső, termesztő-gazdálkodó, állattartó-tenyésztő, székes életre szoktatott, szokott, telepes beállítottságú néptörzs, amelyet a kaláka jellegű közös gazdálkodás, és erőteljes családi kötődés jellemzett.
A Kárpátokból eredő minden folyó, forrásvidéke jellemzői szerinti nevet kapta, mivel előbb a források, csermelyek, patakok körül zajlott az élet. A lassan apadó víz nyomán felszáradó földeket birtokba véve, költöztek alább-alább. E nép betöltötte e térséget, és a víztől lassan felszabaduló, felszáradó földeket vette birtokba.
Évezredek óta élnek itt. Ők alakították a térség történelmét, ennek nyomai rejlenek itt, e karéjon belül.
A Kárpátok ölelte részeken maradt meg erős, egymást segítő kalákakötődésben a letelepült székes életet élő, növénytermesztést, állattartást alapéletvitel szerűen folytató, szűzfoglaló székita, szkíta, székely nép. Ez volt és maradt az ősnyelvet megőrző nép Bécstől, Pozsonytól a Fekete tengerig.
A települések ősnyelvi, azaz magyar nevei igazolják vízapadás nyomán létrejöttüket. A forrásoknál kialakuló közösségek vitték alább a forrás nevét a patak, folyó vonalát követve, s így születtek később a helységek nevei. A Kárpát-medencében települések alapításának sorrendje sajátosan fordított, mivel a forrásoknál volt a szűzföld, ott épültek az első tanyák. Onnan indultak, követve az apadó vizet. A magas fekvésű tanyákkal kezdődött, s falvak többnyire csak síkvidéken épültek. Ezért őrzi a forrás jellegzetes nevét a majd kialakuló település. Ahogy apadt a Kárpát-tenger, úgy jöttek lassan lejjebb, de a csermelyekből folyóvá duzzadó vizek neveit hozták magukkal, ahogyan fent a forrásaiknál megnevezték, mivel azokat végigkövették, csúcstól torkolatig, s belakták a körülöttük levő térséget, partvidéket az évezredek alatt. Végül letelepedtek a minden oldalról hegyektől védett, felszáradó medencében.
Az évezredek alatt felszaporodó, medencét betöltő többmilliós népesség közé települt le az Árpáddal érkező maroknyi sereg, majd később beházasodva, lassú keveredésben elvegyülve. Itt tanulták újra az ősnyelvet. Árpád hadfiai, harcban edzett, kalandkedvelő, portyázáshoz szokott, attól nehezen megváló hadi nép volt. S mivel nem kapáltak, nem kaszáltak, de valamiből élni kellett, így zsákmányszerző rablókalandokba fogtak Európát felzaklatva, maguk ellen hangolva, ellenérzést keltve, amely mai napig meghatározza a nyugati népekkel való magyar kapcsolatokat.
Árpádtól a királyság megalapításáig levő száz év alatt a rabonbánt teljesen kiszorították a döntéshozatalból, így pilisi fészkét elhagyni kényszerült. Ekkor települt át a színszékely BUDVÁRra, ez lett a fő anyaszék. E térség körül maradt meg továbbra érintetlenül ma Székelyföldként ismert szűkebb területen a székely rendtartás századokon át. A Kárpát-medence többi székely népessége összeolvadt Árpád visszatérő népével. Ám azon részek tájnyelvében felbukkanó ősi székely szavak árulkodnak a lakosság valaha volt székely jellegéről, eredetéről.
Meglehet, hogy BUDVÁR hegyén Buda is épített várat később, de lehet, hogy névhasonlóság okán csak ráfogták, mint annyi minden másra is a „névköltők”.
BuD gyök jelentése: víz.
Jóval BUDA születése előtt már létezett a BUDVÁR hegy neve, mivel alatta, körülötte még víz, tenger volt az úr. Később a vizek leapadása, rétek megtisztulása, a Kükellő, Küköllő, Küküllő folyásának kialakulása után, a mellette levő sík réten, a gömbölyű, DOBszerű BUD szikla UDVARán, BUDVARán kapott HELYet a falu, a VÁR UDVARhelye, s valószínűleg előbbi neve Budvárhely, majd Udvarhely. A BUD VÁRA nevet régen különírták, és ez kihangsúlyozza VÍZ VÁR jelentését.
KÉZDI környéke, vidéke valaha, KEZDEtben KÜZDElmesen KEZDŐ gAZDÁlkodók térsége lehetett. A KEZDEt, KEZDÉs mindig KÜZDElmes. Ugyanakkor jóKEZŰ mesterembereik voltak. KÉZDI mindig híres volt KÉZműveseiről, KÉZDIeiről. A névben a DI gyök, DIA rövidítése. A DIA, GYA gyök, valamilyen tevékenység DIAkorlását, GYAkorlását jelenti. Pl.: csizmaDIA. Egy név sosem véletlenül alakul ki. Megfigyelhető a ZD – DZ kötött mássalhangzó-páros meghatározó jelenléte velük kapcsolatos szavakban. E vidék népe munkában, küZDelemben eDZődött. BaráZDába vetette magvait, kérőDZő állatokat tartó, gaZDálkodó, javait óDZó, védő, garáZDák ellen véDekeZő, peDZő, azaz keZDeményező KÉZDI nép lakta a vidéket. A KÉZDI székely minden téren eDZett volt.
A moldvai csángók a Kárpát-tenger karéján kívül maradtak, nem mozdultak helyükről. Ma is őrzik több évezredes ősi helyüket, nyelvüket, bizonyítván, hogy nem csavargó, hanem helyüket megőrző gazdálkodók voltak, maradtak.
A palócok is őrzik első szálláshelyüket, a Csallóközt mind a mai napig. CSaLLó – PaLóC, mond ez is valamit.
A magyar nyelv szavai, megnevezései mindent elmondanak arról a népről, jellemzőiről, amely e nyelvet beszéli.
A többi magyar helység nevei sem idegen eredetűek a Kárpát-medencében: Regéc, Nógrád, Arad, Resica s a többi. A Duna mentén elterülő helységek nevei sem. Bécs, Pozsony, a Moson térség helységeinek nevei. Somorja, Bősárkány, Bős, Komárom, Izsa, Path, Dorog, Párkány, Esztergom, Zebegény, Szob és mások.
Érdemes minden magyar helység nevének eredetét megvizsgálni, hiszen mindannyi magyar eredetű: Pákozd, Tokaj, Trencsén, Visegrád, Belgrád, Nógrád s a többi is. A GRÁD szó a várak nevében a GARÁD rövidítése. A GR hangkieséssel kialakult kötött mássalhangzó-páros. Azt jelenti: beKERÍTett, GARÁDolt, GRÁDolt várak, amelyek értéket rejtenek, hiszen GARÁD, GRÁD oda kell, ahol DERÁGA, DRÁGA dolgokat őriznek.
GRáD – GaRáD – DRáGa – DeRáGa hangváz: G-R-D – G-R-D – D-R-G – D-R-G
Azt is jelenti, hogy egy uGRÁssal, GRÁDiccsal feljebb fekszik a többinél, tehát magaslatra épült. Ezt jelenti ViseGRÁD, BelGRÁD, NóGRÁD, és más várak, városok neveiben is. A gARÁD ilyen értelme megjelenik ARAD, VÁRAD, RADna és más nevekben is. Mindannyiban a védelem, megmARADás értelmét képviseli.
KOLOZSVÁR – Erdély legjelentősebb városa nevét is. Ezekről egy rövid írás van a Függelékben. Rengeteg okoskodás sújtja, terheli, fékezi, bonyolítja ma a magyarság, magyar nyelv ősiségének kutatását. A kutatók elmennek akár a Csendes óceán fenekére is, csak épp itt helyben, a magyar nyelvben nem keresik a rejtély megoldásának kulcsát.
SOMLYÓ – kellemes kicsengésű név. Kiindulás az S.M – M.S gyök: SoM – MoS, a SOMoly, MOSoly szavakban üdeség. Szerintem, egyik jelentésben: víz, üdeség értelmű. MOSott tisztaság. Az ősnyelvben J hang és rovásjel volt, nem LY. A hangzásra kell figyelni! Az MJ páros a szoMJ szóban vízvonatkozás. A töMJén szóban üdítő illat. A Hargita legüdítőbb édesvízforrása a csíkszentimrei Büdös alatti SOMLYÓ kútfeje. Domborzatok megnevezésénél SOMLYÓ, csak SÁMLIszerű alacsony domb. A ZSÁMoly pihentető, üdítő nyugalma, vagy a ZSEMlye viszonyítása a nagyobb kenyérhez.
A hang és gyök alapú elemzés erre enged következtetni. A szóeredetnek semmi köze a szláv nyelvekhez.
A földrajzi neveket nem lehet elhazudni
A hivatásos – bérért és fizetésért tevékenykedő – magyarul is beszélő, de nem magyuar szívű, vezető akadémiai nyelvészek az ősnyelvtől leszakadó, később a magyar nyelvből feltöltődő, körülöttünk élő, közénk beszivárgó néptöredékek nyelvéből származónak hazudják a földrajzi neveket, de a magyar nyelv szavainak 95 százalékát is idegen nyelvekből eredőként jegyzik, ám a gyökelemzés megmutatja a valós eredetet.
Ezért utálják, tiltják a gyöknyelvészetet, mivel az igazság felderítője.
DUNA előző neveiben helyi jellemzők döntőek. Fekete erdei forrásától Pozsonyig, tengeri torkolatig DUNA volt. Vas-hegytől, mint tengerből a sziklákon ESZTERhéj szerűen szétterülve szivárgóként – ISZTER, ESZTER lett a neve. A sziklák leomlása utáni Vaskapu nyílásakor a medence kiüresedett, de feljebb, a nagy kanyarban kialakult a GOMoly. Az onnan leERESZTŐ medernek helyileg ESZTERgom neve lett. Ez ESZTERen, erESZTERen folyt le a víz, hogy egy nagy tóba, Fekete-tengerbe beleTÖLCSE (Tulcea). Évszázadok múlva az egész folyó átvette a DUNA nevet.
Az ISZTER, ESZTER nevet alkotó hangok jelen vannak a DnyESZTER folyó nevében, de a SZERET folyó nevében is:
DnyeSZTeR – ISZTeR – SZeReT hangváz: D-ny-SZ-T-R – SZ-T-R – SZ-R-T
A DNYESZTER és a DUNA-ESZTER közti értelmi kapcsolatot már említettem.
DNYeSZTeR – DuNaeSZTeR hangváz: D-NY-SZ-T-R – D-N-SZ-T-R
TERESZ nevű folyó nincs, de van TRUSZO gleccservölgy. A folyóknak viszont vannak TERASZai. A folyókon épített gátak RETESZként működnek. Áradáskor a folyó nem SZERETi a gátakat, néha megREpESZTi, áttöri.
TRuSZo – SZeReT – eSZTeR – TeRaSZ – ReTeSZ hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T – SZ-T-R – T-R-SZ – R-T-SZ
Az élet a mai fennsíkokon, csúcsok közelében zajlott. Tanulmányozhatja bárki a hegycsúcsok, völgyek neveit, gyorsfolyású, partot MARdosó, MARÓSan hideg, MAROS és a szomjOLTó OLT folyók hűs vizet ontó forrásvidékét. BARÓT–köve melletti forrásból eredő BARÓT-patak mellől indulók végül lent a sima térségen telepedtek le, BARÓTon. BRASSÓ neve is a BARASÓ forrás neve nyomán indult. Minden tanya első cölöpjét forrás mellé verték le!
Erőteljes példa erre a KÜKÜLLŐ forrásvidéke is sűrűn telített kövekkel, régiesen KÜEKkel, KŰKkel. Mintha a KŰK ELLEnék, szülnék. KŰK ELLIk KŰK OLLÓi, fiai, és KŰKön ÜLŐ: KÜKÜLLŐ. A világhálón felvétel is lelhető a forrásvidékről. A fenyők tőzeges fekete talajából, ORMÓs hegyekből eredő KORMOS is jó példa.
VARGYAS kezdője beszédjelentésű: VAR. VARrog, VERbál, paláVERez. FORtyogó, VARtyogó, VARGYOgó hangot adó forrás. A CSERmelye, paTAKja kövek közt CSÖRgedező, CSORdogáló (csárogó) kis beszélő VARrogó, amely egy helyen eltűnik, majd Vízkeletnél előjön, és a szoroson VERt utat magának. VARGYAS falu alapítói, első lakói a VARGYAS forrásvidékéről induló, a folyást követő leköltözők. FORások, kis erek, csermelyek hangkibocsátók. PATAK, köveken pattogó, csobogó. A moldvai TAKOCS (ma Tecuci), kis TUKmáló, csörgedező hangú paTAKOCSka.
A nyelvi összképből, ma is élő földrajzi nevekből ismerhető fel a kisebb térségek állapotának alakulása. Például a Kárpát-tenger vizeinek szakaszosan végbemenő lecsapolódását, mint pallagok kialakulásának feltételét, kiváltó okát. Nem emberi munka nyomán képzett lépcsőzetes térség. A víz szakaszos apadása következtében létrejövő jelenség. A Kárpát-medence lassú szakaszos felszáradása nyomán időrendben kialakuló települések nevei beszélnek létrejöttük történetéről. Például a Dunamenti helységnevek. De beszélnek a Kárpátokból eredő folyók nevei is, amelyek forrásaik jellemzőiről kapták nevüket, mivel ott indult az emberi élet a kezdetekkor, és a tengervíz apadását követve jöttek le a későbbi helyeikre a kialakuló települések lakói. A Pannon-, Kárpát-tengernek, BELTENgernek maradványa az árokszerű vágATON képződő BALATON BELTÓ. Ehhez hasonló volt kezdetben a későbbi BALTI-tenger, előbb BELTÓ.
BaLaToN – BeLTóN – BeLTeN hangváz: B-L-T-N – B-L-T-N – B-L-T-N
A forrásánál sűrűn lelhető csillámló ARANYszemcsékről kapta nevét az ARANYOS. Az iSZAMló, iSZAMOS iszapú szőke SZAMOSok, s az ISZApos szőke TISZA is forrásvidéke jellemzőiből nyerte nevét. E jellemzők épültek be a TISZA, SZAMOSsok nevébe. Mindannyit szőke jelzővel említik a leírások. A SZAMOS (Hideg-, Meleg-, Kis-, Nagy-), ISZApos üledékű. De a békés TISZA TISZtA, nevét szláv eredetűként jegyzik, SZAMOS nevéért franciákig mennek a hivatásos néveredet hamisítók. Csak magyar ne legyen! Ha a KÜKÜLLŐ török, akkor SZAMOS legyen francia. Reméljük, a gyors kis TÚR patakra, a néha ZAvARos, ZAZARos ZAZARra is van idegen eredet ötletük. Ebbe őrülnek bele.
Délen CSERNA kis CSERmely NA = vize. A DRÁVA, SZÁVA folyókról volt szó az előző fejezetben. A hegyvonulat további északi folyói. VISZTULA (víztoló, tisztuló), a VÁG utat vág völgyeken. A BOD gyök vizet jelent a BODrog, BÓDva nevekben. A BODROg fODROzó folyású is lehetett névadása idején. Az IPOLY nevében az IP és PO gyökök vizet jelentenek, amely POLYik. A többi folyó is mind ősnyelvi, s így magyar eredetű megnevezés.
Hasonló a ZSIL, amely kellemesen ZSOngó, LAZán, LEZSeren ZSILiző, kövek ZSIlipjén átlépő, kis patak.
A földfelszíni események, változások meghatározták a folyók körül élők életét. A víz apadt, az idősek maradtak az őstanyán, a fiatalabbak családjai lassan költöztek mind alább-alább, és adtak nevet kialakuló tanyás településeiknek, helységeiknek, a folyók egész hosszában. E települések és patakok a forrás jellemzői nyomán kapott neveiket őrizték meg. Évezredek történelméről kapunk képet így, s megtudjuk a települések kialakulásának sorrendjét is. Amint már említettem, fényt derül arra is, hogy a Kárpát-medencében – többi nagytérségektől eltérően – a helységek kialakulása: hegyvidék –> alföld irányú. A hegyvidéki települések évszázadokkal, évezreddel régebbiek, mint a síkvidékiek.
A Kárpátokon kívüli síkvidékre leköltözve is az ősnyelvűek adtak megnevezéseket. Az említett ZSIL gyök vizet jelentett az ősi nyelven. A Bokoros (Bukarest) melletti Zsilava (Jilava) Zsilleve névben is (a cseh Jihlava = Zsilleve is). Az a térség vizes, ZSILis, bokros, mocsaras volt. Ama térséget, de a Duna mentét is ősnyelvűek lakták be előbb, és ők adtak nevet mindennek: Kalafát, Gorgó, Brajla, bereg hajlatszerű magas part, Galac, ahol hirtelen kalét, útirányt vált, keletnek fordulva, hogy vizét Tölcse, Tulcse a Fekete tóba. Ők építették a Bokoros nevű falut is. A mai „ősi románnak” tartott olténiai Gorj (Gorzs) térség az ősi Gorzsil névből rövidült: Gorzs. Jelentése: Zsil-hegy, Gór = hegy, Zsil = folyó.
Szintén magyar nevű a barangolható BARAGÁN, kiálló ormókkal tele TELEORMÁN. Még a Kárpátok túlsó lejtői felé folyó vizek nevei is magyar nyelvűek: Dombóvize (Dâmbovița), a halászható Gyalomvize, (Ialomița) a fürge, mérges Arges, az iparkodó Prahova, (pra = gyors, rah – har = hegy, va = víz) Poszáda (po = víz, száda = forrás szája, azaz vízfő), lehet sorolni tovább. A Moldva név is magyar, folyói is: Szeret, Békás, Tatros, Bodza, a már említett Takocs. Csalhó hófehér sziklái. A névben kétszer van jelen a fehér szín neve: AL = hALvány, HÓ. Mindannyi neve magyar nyelvű gyök-hangcsoport bontásban fejthető, érthető meg. Kezdetben ott élők adtak nevet minden hegynek, völgynek, víznek.
Érdekes párhuzamok: a BARAgán – TeleORMÁN és BARAnya – ORMÁNság. De a székelyek által épített szicíliai PalERMO és TaORMIna is azonos hangcsoporttal, mint TeleORMÁn, ORMÁnság. Ez síkból kiemelkedő kisebb vagy nagyobb ORMÓkkal tarkított vidéket jelent. Ezek mind ősnyelvi nyomok azokban a nevekben.
Tudni kell: minden megnevezés legkevesebb három névadó jellemzőn alapul, tehát a fentieknek más jellemzői is beépülhettek neveikbe. Az újabb kori utódnyelvi földrajzi nevek is ősnyelvi gyökökre épülnek, mivel egyetlen nyelvnek sincsen más szóalkotó eleme, csak az ősnyelvből megörökölt gyökök, hangcsoportok.
A hivatalos, hivatásos nyelvészek nem fogadják el, keresztben áll torkukban, nem tudják lenyelni, hogy a Kárpát-medencében soha meg nem szűnő folytonossággal beszélték az ómagyar ősnyelvet. Az Árpáddal érkező, ázsiai nyelvőrlő malomból kevert nyelvvel szabaduló, besenyőktől üldözött, idemenekülő nép részben még őrizte, itt újratanulta. Nem veszik figyelembe, a szűzfoglalók által adott földrajzi neveket, folyók, hegyek, völgyek neveit, a tenger apadása nyomán kialakuló helységneveket, amelyek a Kárpát-medence történelmi mindennapjainak több évezredes lenyomatai, a magyar nyelv állandó jelenlétének legnagyobb horderejű bizonyítékai, létező tanúi.
Sőt minden nevet, megnevezést igyekeznek tudatos erőszakossággal bármely más nyelvre csavarni-tekerni, csak épp a magyar eredetet nem keresik bennük. A más nyelvekben is fellelhető magyar szavak nem azt jelentik, hogy a magyar nyelv onnan vette át azokat, mert a magyar nyelvben kimutathatók a szó kialakulásának elemi mozzanatai, így az átvétel innen oda történt. De tessék kísérletezni a szavak azokon a nyelveken kialakulásának kimutatásával, aprólékos, szóelemek – gyök, hangcsoport, hangváz – szinten!
Jó tudni, hogy aki a fentieket kimutatja, és a nyelv ma is élő eszközeivel bizonyítja, hangoztatja, azt a hivatásosak vagy mellőzik, vagy térdüket verve kiröhögik. Váljék egészségükre!
A kiröhögés jogát nem vitatjuk el tőlük, mivel a hatalom által fizetett bérnyelvészi hivatásos tényezőként, a gőg alanyi jogán ma még megtehetik, s hadd élvezzék ki teljesen. Ám nem kell elfeledni, hogy közvetlen életterünkben két röhögő állatot ismerünk: ló és szamár! Önjellemzésük tehát meghaladja az elvárt szintet.
A történetírás a régészet mellett támaszkodhatna a nyelvben rejlő bizonyítékokra is, de az eddigi történetírás „egyenes becsületes”, irányított voltáról már meggyőződhettünk. Tele van ferdítésekkel, hamisításokkal. Csak napjaink vagy a közelmúlt történetírását kell megfigyelni, valósággal letorkolja, szemberöhögi a drámai események átélőit, átszenvedőit nyilvánvaló, ordas hazugságaival. Legtöbb esetben a meghatározott kötelező dogmát követi, általában mindig megrendelésre készült, készül, valakik szájíze szerint. A régmúltról is ilyen stílusban tudósít.
Ám a nyelv teljesen más bizonyítékokkal rendelkezik. Ezért dúl, a világ háttérben megbújó uralmi tényezőinek sunyi, ravasz küzdelme a teremtés ősnyelve ellen, akár beszélőinek teljes kiveszejtése árán is, ha lehet.
A nyelv a földrajzi nevekben őrzi az ősi valót! A nyelvet nem érdekli a mai szóeredet hamisító nyelvészet. A végén a hamisítók szégyenülnek meg. Akinek az a célja, hogy megszégyenüljön velük együtt, ott ne hagyja őket, hiszen ma még az egész nyelveredet hamisító Akadémia, mellette áll.
Napóleonnak két találó megjegyzése van a történelmi leírásokra:
„A történelem egy csokor hazugság, amiben többen megegyeztek.”
A másik:
„Ami megtörtént, azon Isten sem tud változtatni, csak a történészek.”