Több más észrevétel
Tanácsok, útmutatások, szemléltető képleírás
Minden gyümölcs ama szerv alakjára teremtetett, amelyre gyógyító, építő, erősítő hatással van táplálékként, s minden olyan nevet kapott a teremtés nyelvén, amely gyakorlati hasznát-szerepét írja le nevébe tömörítve, sűrítve.
PETREZSELYEM – neve a növény jellemzőinek sűrítménye. A P hanggal kezdődő ősgyökök jelentenek védelmet, de rendkívül kellemes testiséget (pi, po), a nemiség, szaPorodás jelenségeit is kifejezők. Ezek közül való a PE ősgyök is. A PETrezselyem növény leveleinek, gyökerének az erre való alkalmasságát, ezt növelő hatását már a kezdetek idején felismerték. A növény gyökere, szára, levele, minden része tartalmaz serkentő hatóanyagot a PETE, TERmékenység összességre. A növény egészében rejlő különleges hatóanyagainak révén már a kezdetekkor beírta magát a fontos serkentő ízesítők közé.
Az ősi PETRE, PETRA jelentése: SZIKLA, azaz KŐ, a PATtanó, TÖRékeny jellemzőit összegzően.
Székelyül PETÖRZSELYÖM, PETERZSELYEM, nem véletlenül.
A PETER, PETÖR szó egyik fordításban: TER-PE, TÖR-PE, a PETERzselyem, PETÖRzselyöm TERPE, TÖRPE növésű. A PETER, PETÖR is sziklajelentésű: nem hajlítható, csak TIPORható (pet), TÖRhető. A növény esetében jelképes: felTÖRése, használata nyomán ERŐt adó (petör – törep – perőt), amely a petERZSElyemnek a szervezet sejtjeiben végzendő SERkentő hatása. A pERZSEl, pÖRZSÖl, bÖRZSÖny (tűzhányó), dÖRZSÖl szavakban tűz kifejezője.
A petERZSElyem, petÖRZSElyöm felületi gyulladást gátló hatása is ismert, például rovarcsípések elleni bedÖRZSÖléssel. De hORZSOlt bőrfelületre is jó hatással van. Szárított levelét ÉTElekbe mORZSOlva is szórják. Gyökerének tÖRZSE, tORZSÁja különleges ízt kölcsönöz a hús-, zöldség- és más leveseknek, sülteknek.
A szóvégi EM kellEMi gyök, a nőiséghez is kötődő (ember, emlő stb.), de az EMésre, azaz evésre alkalmasságot is jelenti.
PETER, PETRE – SZIKLA. SZIKLA – ALSZIK fordítás mutatja a benne szunnyadó éti értéket.
KARALÁBÉ nevét, magas KARÓ LÁBA okán, mert KARÓLÁBÚ.
KaRaLáBé – KaRóLáBú hangváz: K-R-L-B – K-R-L-B
KÁPOSZTA feje, KÁPja levelekre OSZTAtik.
KáPoSZTa – KáP oSZTó hangváz: K-P-SZ-T – K-P-SZ-T
PARADICSOM, PIROs, PARÁDÉs ízű CSOMó.
PaRaDiCSoM – PaRáDé CSoMó hangváz: P-R-D-CS-M – P-R-D-CS-M
CSERESZNYE a fán, CSERen piroslik, kínálkozik, mintegy kérdezi: ESZNYE? CSER – RECS, ropogós a jellemzője. Orvosilag kÖSZvÉNY ellen is ajánlott.
CSeReSZNYe – eSZNYe ReCS hangváz: CS-R-SZ-NY – SZ-NY-R-CS
PÓNYIKalma kemény, de karácsonyra PONYIK, puhul, és finom.
PóNYiK – PoNYiK hangváz: P-NY-K – P-NY-K
RINGLÓszilva szépen RING, RINGLÓG az ágon.
RiNGLó – RiNG-LóG hangváz: R-N-G-L – R-N-G-L-G
RIBIZLI, BIRIZLI, PIROZLÓ, BIRIZgélve szedik le.
RiBiZLi – PiRiZLő – BiRiZGéL hangváz: R-B-Z-L – P-R-Z-L – B-R-Z-G-L
MÁLNA LÁM NA, egy MÁN NA, a MÁN = étek ősnyelven. Könnyen szétMÁLNA kezében. NYÁMOLható ízes gyümölcs.
MáLNa – LáM Na – MáN Na – NYáMoL hangváz: M-L-N –L-M-N – M-N-N – NY-M-L
ÁFONYA FONNYAsztható, ne NYAFOgj, ha lila tőle a szád:
áFoNYa – FoNYó – NYaFi hangváz: F-NY – F-NY – NY-F
NARANCS, CSORRANÓN folyó finom nedűje ARANYat érő érték. NYARANta sok terem, mert NYÁRANCSI növényi gyümölcs.
NaRaNCS – CSoRRaNóN – NYáRaNCS hangváz: N-R-N-CS – CS-R-N-N – NY-R-N-CS
SZEDERből kitűnő DESSZERt készíthető. SZ.D – D.SZ gyök: SZeD – DeSZ.
SZeDeR – DeSSZeR hangváz: SZ-D-R – D-SZ-R
GYÜMÖLCS, növény, GUMÓja, GYÜMŐ ÖLCSe.
GYüMöLCS – GYüMő öLCSe hangváz: GY-M-L-CS – GY-M-L-CS
A GYÜMÖLCSből készíthető DZSEM, CSEM. CSEMEGE a neve. Angol nyelven módosult: CSEM ––> DZSEM. Nem a hanghiányos utódnyelv lát el szavakkal.
GYÜMÖLCS CSEMEGE, a GYÜMÖLCSöt evő CSEMEGÉL. GYÜMÖLCS és CSEMEGÉL azonos hanganyag. Teremtő GYÜMÖLCSbe CSOMAGOLta az életnedvet, a GYÜMÖLCS vitamin – életbánya.
GYüMöLCS – CSeMeGéL – CSoMaGoL hangváz: GY-M-L-CS – CS-M-G-L – CS-M-G-L
Más növények nevei is sűrítik képi-látványi, gyakorlati használtsági jellemzőiket. A szótárban a paprika, krumpli, alma, körte, citrom, barack, dió, levendula, mandula és más címszavaknál találnak erre vonatkozó leírást.
NÉGY számnév AKARAT, MUNKA kapcsolata
A NÉGY szám, az AKARAT, MUNKA fogalomkörhöz tartozó. Az ősiségben a 4-es, NÉGYes volt a MUNKA száma. Székelyföldön –, tán máshol is – ma is használt felszólító szó a kemény tüzes munkára: keményen NÉGYELni! A cselekvés, MUNKA erőkifejtést kér, beindítója az AKARAT. A cselekvő KAR tettre lendüléséhez aKARat kell. MUNKÁLás a MUNa KALimpáló mozgása. MUNKÁval keressük a MANKÁlni, azaz ennivalót. A legKeményebb MUNKA a beTAKARÍTás, ARATás volt. MUNKÁtól nem szabad KAMUN elbújni. A beTAKARÍTás AKARAT kérdése. Oda kell a KAR és AKARAT, sARlóval vágni, RAKATba RAKni KARral. Aki ARATott sARlóval, tudja, mit jelent!
A 4 számjegy nem véletlenül a SZÉK felfordított alakja. A SZÉKet a háziasszony TAKARÍTáskor fordítja fel. A beTAKARÍTás, nagyTAKARÍTás nem SZÉKen pihenés ideje. Mindkét cselekvéshez hozzáÁLLÁS, erős AKARAT kell!
Ameddig nincs KÉSZ minden munka, addig nincs SZÉK! A SZÉKnek NÉGY lába van – a könnyen billenő három lábbal szemben – biztonságos, billenésmentes, szilárd fekvésű.
Megfigyelhetők a történelmi SZÉKes népek világszinten. Mindannyi letelepült, helytálló, -ülő, földjüket szerető, ahhoz kötődő, NÉGYelő népek voltak, saját maguknak termesztettek, tenyésztettek eleséget. Nem világpolgárok, rendkívül ragaSZKodnak szeretett szülőföldjükhöz: SZÉKelyek, etruSZKok (toSZKánok), baSZKok, gaSZKonok, SZKotok (skót), korSZIKaiak, SZICliaiak, éSZKi/mó népek. Mind kötődik szeretett szülőföldjéhez, olyannyira, hogy kirobbantani sem lehet onnan őket, mostoha körülményeik ellenére sem.
NéGYeL – a szó váza: N-GY-L mutatja a hozzáállás LéNYeGét: Ne LéGY rest, ne LáGYaN, LaNGYosan, hanem LeGéNY módra állj hozzá, okosan, aGYaLóN, és NéGYeLj a többiekkel eGYeNLően, hogy LeGYeN, amit eGYeN a család!
NéGYeL – LeGéNY – LáGYaN – eGYeNLő hangváz: N-GY-L – L-G-NY – L-GY-N – GY-N-L
NéGYeL – LeGYeN – aGYaLóN – Ne LéGY hangváz: N-GY-L – L-GY-N – GY-L-N – N-L-GY
Munkára jóAKARATtal kellett KATTanni, PATTanni, CSATTanni. TETTRE fel! FERre (fer = erő), FURton KOTORni, NÉGYelni! CSÜTölni, CSÜTÖRni, TÖRekedni, TÖKéletes TÉKolást végezni. E szavak munkára felszólítók voltak ómagyar ősnyelven. Így alakult ki a CSÜT-TÖR-TÖK név, a hét 4., negyedik napjaként, mint fontos négyelő munkanap neve.
– CSÜTÖRTÖKön nem TÜCSKÖLTÖK, nem TÁCSogtok, hanem kemény AKARATtal TÖRTÖK, FÁRadtok, elTÖRődtök!
Megfigyelhető, néhány utódnyelvi NÉGY számjegynév, az ősiségben kialakult, AKARAThoz kötődő módosulat. Mind KÉT KARI, KOTORÓ, NÉGYelést leíró. A nyelvosztódás után ezekből alakultak ki az utódnyelvek NÉGY számnevei: QUATRO, QUATTUOR, CATRO (katro), KETURI, PATRU, EMPAT, CSETIRE, CEITHRE, TETRA, FOUR, FIRE, NNE, AFAR, APAT és más szóalakok. Ám nem tudják, miért ez a neve a 4, NÉGY számnak. Ez csak magyarul megfejthető.
aKaRaT – QuaTRo – CaTRo – KeTuRi hangváz: K-R-T – Q-T-R – C-T-R – K-T-R
Ha AKARAT van bennem: ARATOK, TAKAROK, KOTOROK, s nőnek a RAKATOK.
aKaRaT – aRaToK – TaKaRoK – KoToRoK – RaKaToK hangváz: K-R-T – R-T-K – T-K-R-K – K-T-R-K – R-K-T-K
Aki KOTOR, kiTAKAR, és beTAKARít, RAKATba RAKTÁRoz, esetenként deszkaKERETekbe.
aKaRaT – KoToR – TaKaR – RaKaT – KeReT hangváz: K-R-T – K-T-R – T-K-R – R-K-T – K-R-T
RÉTEKen, TEREKen KOTORva vagy kiTEKERve KERÍThető ki a RETEK. A gyökér helyén TOROKszerű üreg marad.
TeReK – ReTeK – KoToR – TeKeR – KeRíT – ToRoK hangváz: T-R-K – R-T-K – K-T-R – T-K-R – K-R-T – T-R-K
A könnyű NY hang meghatározó értelemhordozó szerepe
Jelen van értelemhordozóként az: aNYa, láNY, taNYa, teNYér, táNYér, kaláNY, keNYér és más szavakban.
TANYA – a tANYA ANYA nélkül sivár. A koNYhán mindenki ANYÁRA vár. ANYA, fELESÉG készíti az ELESÉGet. A fELESÉG az ELESÉG sokFÉLESÉGének elkészítője, ez az ő FELELŐSSÉGE. A férj és család számára ANYA a legfőbb, legértékesebb NYERESÉG! Az igazi szerető ANYA ERŐSSÉGE, ERÉNYESSÉGE, lelki-testi teherbírása mindent felülmúl. A szelíd, visszafogottság, nem RENYESÉG, hanem csendes ERÉNYESSÉG.
FeLeSéG – eLeSéG – FéLeSéG – FeLeLőSSéG hangváz: F-L-S-G – L-S-G – F-L-S-G – F-L-L-S-G
aNYa eRőSSéGe – NYeReSéG – eRéNYeSSéG – ReNYeSéG hangváz: NY-R-S-G – NY-R-S-G – R-NY-S-G – R-NY-S-G
TENYÉR – Valaha a kezdetben a saját TANYÁján a TENYERéből evett az ember. Abban tartotta napi beszerzéséből eredő NYEReségét, nyERESÉGét, ami egyszerű ERŐt NYERŐ ELESÉG: gyümölcs, zöldség, gabona magvak vagy azokból készült kENYÉR volt. A teNYERével egész NYÁRon, az aRANYló napon gyűjtötte eRÉNYes tisztességgel a NYEReségként értékelt keNYÉRre valót, amely aRANYnál értékesebb. Minden ember TANYÁRA vágyott, az volt az igazi alaplakhely.
TÁNYÉR – fából SZAKADó, NYÍRT DESZKÁra tehető az ELESÉG. TENYÉR helyett, ez az első faTÁNYÉR rajta KENYÉR.
A dolgos TENYÉR TÉNYEREjének szerzeménye, az ANYA által sütött KENYÉR a TÁNYÉRon. Ez volt a fő NYEReség.
TaNYáRa – TeNYéR – TéNYeRő – TáNYéR – NYíRT hangváz: T-NY-R – T-NY-R – T-NY-R – T-NY-R – NY-R-T
Fából SZAKADt, DESZKÁnak nevezett darabból, mélyített FARagva, FÚRva: FARFURt, TÁNYÉRt.
DeSZKa – SZaKaD hangváz: D-SZ-K – SZ-K-D // FaRag FúR – FaRFúR hangváz: F-R-g-F-R – F-R-F-R
Így olyan evőedényt NYERt, amelybe levesnek nevezett főtt folyadékot is tölthetett, s azt náddal SZIPPAntotta fel. Leves neve SZIPA, SZUPA lett. SZUPA, FARFUR szavak ma nincsenek jelen nyelvünkben, utódnyelvek megörökölték, de nem ismerik keletkezése névadó jellemzőinek mozzanatait.
KALÁNY – később készült fából faragott, kavaró KALÁNYoló, mélyített eszköz. A nagy FAKALÁNY volt az, amellyel a fELESÉG vagy a LÁNY a FAzékba, faZÉKba ZÖKkentett FŐZött ELESÉGet KALÁNYolta, forgatta, utaztatta (kalé = út) örvénylően körbe, hogy ne égjen oda. A nagyKALÁNY jó odaKÓLINtó a LÁNY kezében az őt csipkedő legénynek.
Majd készült kisebb KALÁNY, amellyel meríteni lehetett a TÁNYÉRban levő levesből. Mindenkinek KÜLÖN KALÁNY, KANYÁL járt, mert nem ettek egymás NYÁLas kaNYÁLával, kaLÁNYával. A legény nem félt a LÁNY NYÁLától, ő szívesen kóstolt LÁNY kaLÁNYából. Névváltozatai: KALÁNY, KANYÁL, KALÁN, KANÁL. KANYÁL átforgatva: LÁNYAK, LÁNYKA. A LÁNYKA kezében a faKALÁNY. Az éTEKet, TÁKot KANÁLlal KÉNÁL-ták, KÍNÁL-ták.
KaNYáL – LáNYoK – LáNYKa – KaLáNY hangváz: K-NY-L – L-NY-K – L-NY-K – K-L-NY
Szép, cifrázott FAKALÁNYt még az én gyerekkoromban is faragtak a legények ajándékként a LÁNYOKnak.
Visszatekintve a szövegre érdekes, következetes értelmi összhang az NY.R – R-NY gyök: NYeR – RéNY, és az NY hangcsoport – ANYA, ENYÉ – sűrű jelenléte: teNYÉR, keNYÉR, NYÁR, NYEReség, eRÉNY, aRANY szavakban.
Az éTEK neve valaha TÁK. Az éTEK TÁKolva, KOTyvasztva készült. KOTahúsból, TIKhúsból, TYÚKhúsból, KOTy-vasztottak TÁKot, TOKány éTEKfélét. A levest főzTÉK, ameddig KOTyogott. A T.K – K.T gyök: TáK – KoT jelen van: éTEK, TOKány, KOTor, KOTyog, KOTyvaszt. Nincs is oly ízletes TYÚKhúslevese a világon egyetlen népnek sem. Az ősiségben FARFÚRból TÁKEMŐ (emő = evő) eszközökkel ettek. BeleKOTortak, FURKÁLtak velük a FARFÚRon, DESZKÁn tálalt TÁKba, éTEKbe, TOKányba, s késsel KECcintették a nagyobb darabokat. TÁKEMŐ, KOToró eszközök: kalány, villa, kés.
Utódnyelvi jelenlét
Szláv nyelveken DESZKA TÁNYÉRt jelent, de nem tudják, miért. Nincs magyarázatuk a DESZKA szó kialakulására. Csak magyarul! FATÁNYÉR, Fából NYÍRT, FARagott FÚRt TÁNYÉR románul: FARFURie. FAKALÁNY = FĂCĂLEȚ, azaz fakalec, de nem ismerik a név valódi jelentését, mondandóját eredetét.
A TACÂM román szó alapja a T.K – K.T gyök: TáK – KoT, és az EMŐ hangcsoport. EMŐ = EVŐ. Leves angolul SOUP, németül SUPPE, románul SUPA, franciául SOUPE stb. Ám nincs rá magyarázatuk, nem tudják, hogy névadó a kezdeti SZIPPAntás, SZUPPAntás. A lEVES EVÉS fontos, mutatja a nyelv is. TACÂM = TÁKEMŐ – evőeszköz megnevezések román nyelven. FARFURIE = FARagott FÚRt tányér. FURCULIȚA = FURKÁLÓ villa. CUTIT = kés, KECCintő. LINGURA = kanál, kaLÁN, evés közben kiLENG a kéz LENGŐRE mozog. LINGURA szónak románul is van értelme: LING = lenyalom, GURA = száj, a LING a LENGő nyelvből, GURA a GARAt, mélyedés.
Fémek korszaka, szerepük jellemzőik szerint
Már az Özönvíz előtt volt fémolvasztás és komoly fémművelés. A Biblia ír egy Tubálkan, Tubálkain nevű férfiről, aki fémolvasztó, kovácsoló mester vala. A fémek akkori jelenlétére rengeteg bizonyíték található, de ettől a régészek, történészek viszolyognak, mert odavesz a sok kitalált fa-, kő-, réz-, vaskor- stb. Az eddig megírt történelemkönyveik tűzre dobhatók komoly tényszerű, kutatás nyomán, s akkor oda a – kényelmes életet biztosító – jogdíj!
Araráton, Noé bárkájában fémrácsokat találtak. Az emberi történelemre tényekkel, adatokkal igazolható írásos bizonyíték 6 ezer évre van. A többi, a Háry János & Münchhausen báró cégjelű, nagyotmondó történészi vakduma.
Jégkorszak egy volt. Özönvízkor a Föld sarkaira omlott nagy mennyiségű jég szakaszosan olvadt a sarki éj-nappal több havi váltakozás viszonylatában. Több ezer év alatt elérte mostani határait.
Alaszkában jég alól trópusi csordákat ástak ki. Szibériában mamutot. Ezeket a világűr hidegével érkező hatalmas jégkristály özön borította el, azonnal mélyre fagyasztva. Húsuk a kiolvasztás után ehető volt.
Miért nem verik nagydobra?
Azért, amiért az Araráton nyugvó bárka létét sem.
A DNS-ben levő, létünket, életmozzanatainkat vezérlő szoftvert sem.
A piramisépítők kilétét sem.
Tudniillik, ha ezeket közhírré teszik, akkor el kell ismerni a Teremtő Isten létét, a mindenség, a földi élővilág, az ember teremtésének tényét! Feneket lehet törölni a kifejlődés elmélet papírhalmazával, alágyújtani az összes Háry & Münchhausen cégjelű történelmi hazugságokkal tele könyveknek.
A nyelvfejlődés mutatja, nem létezett világszinten élesen elhatárolt történelmi kőkor, rézkor, bronzkor, vaskor. Ez őstörténészi, „hasonlóan hasaló” megegyezés része, hogy egyformán hazudjanak a tudatlan népnek.
Itt is igaz Napóleon kijelentése: „A történelem egy csokor hazugság, amelyben többen megegyeztek.”
VAS, RÉZ, ÓN az Özönvíz előtt
A valóság: az ilyen „koroknak” csak helyi jellegük volt. Egy adott területen kisebb-nagyobb népcsoportok letelepedési, életet újrakezdő erőfeszítéseinek alapot vető nyomai, különböző időszakokban.
A nyelv szavaiban jelen vannak oly bizonyítékok, amelyek szerint a szerveződő, alakuló közösségekben a történelem korai kezdetén foglalkoztak fémolvasztással, és használták a VASat, REZet, ÓNt. A ZENE, súlyfONtolás, VÁSÁR szavak korai kialakulása is bizonyíték.
RÉZ – a RÉZ nevéből kiéREZhető, hogy az ÉRZelmek apró REZdüléseinek, REZzeneteinek, rezZENEteinek kifejezője, s hangszeranyagként kötődik a ZENÉhez.
Nevét, kiváló REZzenő képessége, rezZENEte nyomán kapta már a kezdetek idején, az Özönvíz előtt. RÉZ, KUPRÉZ, KUPFER (cuprum, copper) megnevezésből világosan látható, kötődik a tűzhöz: POK – KOP, a KÚPkemencéhez, amelyben olvasztották.
Elején legkeményebb, FER fémként ismerték, innen a kupFER név. Majd rájöttek – a vas erősebb, az kapta a FERŐS nevet.
A KUPFER jó REZzenő hangjáért kapta később a KUPRÉZ, RÉZ nevet.
A nyelv bizonyítja, hogy előbb a REZet olvasztották, különben a vas nevéhez fűződne a KÚP gyök.
ÓN – az ÓN függőleges mélység mértékvételnél fONtos fém volt, és a súlymértékeknél is fONtoltak vele már az Özönvíz előtti építkezéseknél is. Egy szó, megnevezés soha nem alakul ki véletlenül, csak úgy, névadó ok nélkül.
A véletlen, esetlegesség soha nem volt tudatos alkotó tényező! A rögtönzés sem véletlen, kiváltó oka van. Minden szó tudatos, akaratlagos alkotás, minden szónak története van, s ha hosszabb, több a névadó jellemzője.
VAS – különleges szerepe volt már a kezdetek idején. V.S – S.V gyök: VaS – SaV, a két ellenfelet is mutatja. A kemény VAS legerősebb rettegett ellenfele a SAV, amely képes teljesen szétmarni. A VAS szorosan kötődik a VÁSÁR fogalmához. A VÁSÁR szó a V.S – S.V gyökből indul: VáS – SáV, az erős VAS szó az alap.
A VÁSÁR sem úgy kapta nevét, hogy rádobták, mint egy pokrócot, tessék, ez a neve, vigyétek. A nyelv szavainak kialakulásában ilyen nincs! Voltak meghatározható kezdeti okok, döntő névadó jellemzők. Minden hang sajátos értelmét viszi be a szóba. Íme:
V hang az örökös Váltás, Változás, az erős Venni, Vinni Vágy, kényszerítő ok. Vonz, beleVisz, Váltásra késztet.
S – a Súly, a Súly, az összekötéS, kapcsolódáS, csatoláS, az erőS, örököSen mágneSszerű vonzáS, Sóvár kívánSág, kényszerítő Sürgető hatáS. Egyik oldalon a bőSég, máSikon az üreSSég, ennek kitöltéSe, egyenSúlykereSéS.
Az R az eRős hatás, a cseRe, az űR kitöltésre kényszeRítő éRzés eReje.
E hangok közti űrt az Áhító, szÁllongó, nyitott Á hang tölti ki, mint vÁltÁst sürgető.
VÁSÁR – VÁSÁRok az Özönvíz előtti másfél évezred alatt kezdődtek. A VÁSÁRnap is ekkor kapta nevét, mint heti ünnepnap, nagy találkozások, sereglések, adás-vétellel járó SZERnap.
A teremtett világban minden kiegyenlítődésre törekszik. Ez a természet alaptörvénye. A VÁSÁR a birtokolt javak egyensúlyának, egyenlegének természetes kialakítása. Egyik vidéknek ebből SOk volt, a mÁSIknak keVÉS. Amije nincs, arra VÁSIk a foga. A vÁSÁrban mindig RÁVÁSik foga a mÁSIkra. VASerŐS, VASERejű kényszERítő ok jaVAik csERéjére, a VAK űr betöltése, hiányÉRzet SÓVÁR hatása megszűntetése. VÁSÁRra ösztönző kényszer: VAN és ŰR, sok és kis, keVÉS. Egyes jaVAk SokASÁga, más szükséges jaVAk hiánya, ŰR, VAK állapot. Ez kiegyenlítődésre, betöltésre VÁRt.
A kiegyenlítődés tisztességes megoldása: ÁRucsERE adÁS-VÉtel, vagy ÁRU megVÁltÁSa ÁRon.
A legkeresettebb erős fém a VAS volt ekkor, így szóba jöhetett, az ÁRU megVÁltÁSA VAS ÁRon. A becsületes emberek az ÁRuk ÁRral vagy csERével megVÁltáSÁRa törekedve láttak megoldást. ÁRucsERe addig is volt egyének közt.
A karaVÁnok is összefutottak néha kereszteződéseknél, VÁlaszutaknál, lerakták ÁRuikat, némelyiket kicsERélték, innen is elVÁSott VAlamely, ÁRu, onnan is, s indultak tovább. Az ilyen ESEtek többször megISmétlődtek. ÁllandÓSUltak a helyek az ismert keresztutaknál. Az időpont a Hold járÁSA szerint tudatOSUlt, majd megszületett az időszakonként ISmétlődő VÁSÁR gondolata az utak találkozÁSÁnál, és a megfelelő időben ehhez igazodtak.
Az ilyen útkereszteződéseknél törvényszerűen épültek ki fontos települések, VÁSÁRhelyek, SZERDAhelyek.
Bizonyíték a mindenkori erős VARázzsal bíró, VÁSárlásra kényszerítő hatás, amely a MAGam felé VONzásban éri el a csúcsot, és vÁSÁrban teljESEdik be.
A MÁGnes GOMolyító tömegVOnzÁS.
A V hang Változás, Váltás fő kifejezője is a nyelvben.
VÁSÁRkor, VÁSÁRon két egymással szemben álló tényező: eladó – vevő, egyiknél van az ÁRU, a mÁSIknál az ÁR. Mindkettőnek a mÁSIkra vÁSIk a foga. Az ÁRU és az ÁR utat VÁlt, mondhatnánk: haladási SÁVot cserél. Az ÁRUt ezen az úton, SÁVon hozták, és mivel az ÁRUt ÉRtékre, ÁRra VÁltják, elVÁSIk, a mÁSIk SÁVon megy tovább.
Fő tényező a VEVŐ is, nélküle nincs VÁSÁR. A cserekereskedelem utáni első fizetőeszköz a VAS. Innen a mondás: Nem megyek a VÁSÁRba, mert nincs egy VASam se. Az eladott ÁRu ÉRtékét az eladó felVASalta a vevőtől. Akinek nem volt egy VASa sem, fizetés nélkül akart elVASalni. Régen a VÁSÁRi tolvajokat VASRA verték, tömlöcbe vetették.
VáSáR – VaSRa hangváz: V-S-R – V-S-R
A vÁSÁr másik jellemzője szintén az S hangcsoporttal: az ürESSÉg feltöltÉSE a bŐSÉges felhozatallal. A szózáró S.R – R.S gyök: SáR – RéS. A váSÁRlással betöltünk egy RÉSt. Ősi mondás a bőségre: annyi van, mint a SÁR. A váSÁRban nagy az árufelhozatal, annyi van mindenből, mint a SÁR. Ez valós jellemzőként is él: ugyanis esős időben a váSÁRtéren tényleg nagy a SÁR is. Ez sem tagadható, az sem, hogy minden váSÁR eRŐS vonzó hatÁSÚ (sár – rős, a vas másik neve: ferős), mindenki ott akart lenni. Egy ősrégi mondás: Lakodalom, sokadalom, nincsen akkor beteg asszony.
Az első VÁSÁRi fizetőeszköz a VAS volt, az akkori legnagyobb gyakorlati ÉRtékű fém. A mindennapi életben a leghasznosabb, használt fémre volt leginkább szükség. Némelyek szerint alig két évszázada elterjedő VAS pénzérmék használata után alakult ki a fent említett VAS – VÁSár kapcsolat. Ám a VÁSÁR szó olyan ősi, mint az emberi társadalom, és a szó kialakulása kiváltó okainak egyike épp a VAS volt, amely az ősiségben valós gyakorlati értékének jelképes súlyával volt jelen a mindennapi életben.
A VÁSÁRban az elkelt termékre azt mondták: elVÁSott, úgy VÁSott el, hogy VASat adtak érte. Vagyis VASért elVÁSó. Ez bizonyíték arra, hogy kezdetben az áru a VÁSÁRban VAS ÁRon ment el, VASban fizették.
Ez a korai kezdet, és a kezdet mindenben meghatározó, a névadásban is.
Ha elkelt az áru: ez elKOPa, tán a kofa névadója. KOFÁból német KAUF. A VÁSni szó tűnni jelentésű, és érvényes a VASeszközökre is: elkopnak (tengely – persely), elVÁSnak, nyomtalanul eltűnik, kopik bizonyos részük. A másik VAS párhuzam a VÁSÁRral, az erőS, Sűrű tömörüléS. De jellemző a SÓVÁR tekintet az értékes árukra.
A VÁSÁR színes forgatagának VARÁZSa örvényként magával ragad, VARSAként befog, rabul ejt, elbűvöl, nem enged szabadulni.
VáSáR – SóVáR – VaS áR – VaRáZS – VaRSa hangváz: V-S-R – S-V-R – V-S-R – V-R-ZS – V-R-S
Közeli személyi kapcsolatnál, az ismerősnek hitelbe is adták, ilyenkor ROVÁSra tették, hogy feledésbe ne merüljön. Akinek már volt a ROVÁSán, annak nem adtak, ameddig nem törlesztett.
Jellemzője a mozgalmas, életteli VÁSÁRnak, VÁSÁRtérnek, hogy utána csak a tátongó, kihalt, üres, SIVÁR, ÁRVÁS képet nyújtó térség marad.
VáSáR – RoVáS – áRVáS – SiVáR hangváz: V-S-R – R-V-S – R-V-S – S-V-R
Jelentős VÁSÁRok tartását fejlett VÁROSoknak engedélyeztek, és VÁSÁRVÁROS rangot kaptak. Rokon a két szó, a VÁROS rangra emelkedéssel VÁSÁRtartó rangot nyert. Különböző időpontokat jelöltek ki a különböző nagy VÁROSi VÁSÁRok SORÁVÁ, hogy ne essenek azonos időre.
VáSáR – VáRoS – SoRáVá hangváz: V-S-R – V-R-S – S-R-V
Egy tárgykör jelenségeinek kulcsszavai
Magyar szövegben jelenséget körülíró kulcsszavak hangváza azonos hangokra épül. A fénykép megÖRÖKÍTett TÜKÖRkép. IKERÍTve rögzíti a pillanatot az egész KÖRÍTéssel együtt.
A felvételt megrendelő olyan ruhát KERÍT elő, ami nem RIKÍT vagy nem, de szép. Megfésülködik, TÜKÖRben ellenőrzi magát. Szeretné elbűvölni egész KÖRÉT, ha TÖRIK, ha szakad. Igyekszik KITÁRni legszebb önmagát, s így KITÉR a legapróbb részletekre is.
Évek múltán, a kép által felidézett emlék hatása megRÍKAT.
Egy csoportkép többek AKARATa nyomán készül. Mindenki TÖREKszik – a fentiek szerinti előkészülettel – szépen mutatni, senki nem akar RETEKnek látszani.
E felvételekre szép hátTEREKet választanak. Fontos, hogy senki ne TAKARja a másikat. KÉRETik mozdulatlanul állni, mosolyogni.
A kész felvételen meglátszik, ha valaki KIRÍTT a sorból. Végül a képet KERETbe helyezik, s KIRAKják falra a lakásban. Esetenként KIRAKATba is kerülhet.
TüKöR – iKeRíT – öRöKíT – KöRíT – KeRíT – RiKíT – TöRiK – KöRéT – KiTáR – KiTéR – RíKaT – aKaRaT – TöReK – TeReK – TaKaR – KéReT – ReTeK – KiRíTT – KeReT – KéReT – KiRaKaT mindannyi a T-R-K hangok vázára épül.
A bérnyelvészet szerint: „A hang nem értelemhordozó a nyelvben, a hang csak ott van és a szó azt jelenti, amit.”
Véletlen egybeesések a nyelv szavai közt
A hivatalos nyelvészet képviselői minduntalan véletlen egybeesésről beszélnek, amikor szóalakzati hasonlóság mutatkozik egy magyar és utódnyelvi kifejezés közt. Az általuk szerkesztett szótárakban annyi ilyen „véletlen egybeesés” található, ahány címszó. Mert a magyar nyelv összelopkodott szavakból áll! Szerintük!
Persze, azért akad néhány véletlen egybeesés, mint a ZSANDÁR – GEN D’ARMÉ, de attól a ZSANDÁR magyar szó, csak véletlenül hangzása egyezik a francia szóval. Bizonyíték, a szó tengelyében levő ND kötött mássalhangzó-páros, amely a zsaNDár szón kívül jelen van a reNDőr, cseNDőr, paNDur, daNDár szavakban, amelyek mindegyike valamilyen reNDet, cseNDet, zseNDülést ellenőrző, felügyelő.
De a kezdőgyök is, mert a ZS.N – N.ZS gyök: ZSaN – NüZS, hangzó és rokonhangváltásokkal: meghatározott ZSINórmérték, a mindenhol jelenlét, NYÜZSgés.
CSEREPÁR – CSARAPE – némelyek szerint a császári had CSEREPÁRnak nevezett őrsége, szerb CSARAPE = harisnya szóból kapta e gúnynevet. Vannak más vélemények, amelyek a Rákóczi szabadságharc idejére teszik keletkezését.
Nem tudom, így nem lehetek döntőbíró. Én csak a szó eredetét keresem a magyar nyelvben.
A magyar HARISNYA megfelelői: szerb ЧАРАПЕ, horvát, bosnyák ČARAPE, román CIORAPI, makedón ЧОРАПИ, albán ÇORAPE. Vagyis, mindannyi CSARAP, CSORÁP, SORÁP.
Bár a mai magyar nyelvben e szó nincs jelen, mégis megleljük a CSARAPE név vonatkozásait a magyar nyelvben, csak el kell végezni a hangátmozgatást, amely a gyöknyelvészeti elemzés egyik eszköze, a szóeredet megállapítására.
Tehát fordítsuk meg: SORÁP ––> PÁROS, bal-jobb, azaz PÁROS lábravaló HARISNYA. Valaha e néven is nevezték, amelyet az utódnyelvek némelyike megörökölt, ám nem ismerik a névadó okot, mert náluk csak egy beszáradt lárvaszó.
S hogy megismerjük a mi nyelvünk kifejezőképességét, forgassuk át a HARISNYA szót: ANYISRAH.
Azt mutatja, hogy a HARISNYA oly RUHadarab, HÁRászféleség, ami ANYUSRA jó. E fentiekről bővebben a címszavaknál.
Valószínűség számítással, matematikával foglalkozók biztosan ismerik a véletlen egybeesések előfordulhatósági arányszámát. A tényleges véletlen egybeesések arányszáma nem százalékokban mérhető, hanem ezrelékekben. A nyelvben nincsenek véletlenek, kiszámíthatatlanság. Nincsenek, nem fordulnak elő véletlen egybeesések tömegei!
OPERA, SZOPRÁN – a nyelvészet szerint olasz földről érkezett. De ott hogyan alakult ki? Milyen nyelvszerkezeti sajátosságai vannak e szavaknak? Két vázhang: P és R, tengelyhangok. A P hang felületjelentést hordoz: Padló, Pázsit, Pű = víz, amely belePi a Padlót. A Polc magasan van. SZO-P, emelkedő, tért, űrt betöltő, úgymond: belePő.
A SZO, SZŐ, SZU ősgyökök egyik értelme az emelkedés. A SZŐlő, SZUlák, paSZUly mind fölfelé kúSZÓ növények. Még pedig gyorsan, ahogy a székely asszonyok mondják: egy hOPPRA má’ fenn van.
A SZON gyök = hang, amint a FON is sz > f hangváltás. Az SZ itt hangutánzó? SZiSZeg (az F Folyamat, Folytatólagosság, de erről máshol).
A szOPRÁn hang APRÓ (szapora) rezgésszám nyomán alakul ki. A kÁPRÁzat is egyféle rezgés. A kiválóan rezgő fémnek, a réznek ősi neve: kUPRÉz. A SZOPRÁN hangfekvés, SZAPoRÁN rezgő hangzat, gyors, sűrűn ismétlődő és kis kilengésű a hangrezgés, s így legvékonyabb, legmagasabb fekvésű hangzat.
SZoPRáN – SZaPoRáN hangváz: SZ-P-R-N – SZ-P-R-N
OPERA? Az OPERA szó elé helyezzünk egy SZ hangot, írásban: betűt: SZ-OPERA. Az OPERA alapja a szOP(e)RÁn hang. Nem a természetes, hanem annál magasabban zengő, művileg erőltetett hangokra épülő műfaj.
OPERA – AREPO, REP, REPül, magasan szÁRnyal.
Magasabb szintű dalművészet, az összes többi SZOPRÁ(n)ja, szOPERÁja.
Ám e szavakat csak a nyelvi titkok MAGYARázó nyelvén, MAGYAR gyökelemzéssel lehet megfejteni!
A világűr égitestjei, avagy lapos-e a Föld?
A világűrben az uralkodó égitestforma a GÖMB alak.
Nem GOMB, hanem GÖMB!
A GÖMB eszményi forgástest a térben, űrben. Mivel felületi körvonalának minden pontja egyenlő távolságra van a középponttól, így az erővonalai is 360 fokban minden irányban egyenlően terjednek, s körülölelik a gömbtestet. A megfelelő erősségű, teremtőileg pontosan beállított oda-visszaható, vonzó-toló mágneses erő, a gömb alakú égitestek közt, biztosítja a térbeli egyensúlyállapotot. Ez az egyedüli alkalmazható alakzat, amely minden irányban oda-visszaható erővel fenntartja a több milliárd égitest, egyenkénti egyensúlyát, többirányú vonzásviszonyait, többirányú mozgás közben!
Ha valaki, akkor a Teremtő tudta, mit, hogyan kell összeállítani, hogy a több százmilliárd csillagrendszerből álló világegyetem egyensúlya tökéletes legyen. Minden gömbtest vonzó-toló ereje általa lett beállítva pontosan az egyensúly megőrzése végett.
Minden égitest háromféle mozgást végez:
- A saját tengelye körül forog.
- Teljes testével egy adott pont körül kering.
- Keringését a központi csillagot követve – csavaros pályán előrehaladva végzi.
A többi bolygóval összhangban, amint csillagrendszerén belül, egész naprendszerével egy tömbben, csavaros pályán előrehalad.
A csillagrendszerek ugyanígy csillagrendszer-fürtön belül, mindannyi csavaros pályán halad a világegyetem központi magja körül. Az egyensúlyt ily összetett, bonyolult mozgásban kizárólag a minden irányban egyenlő hatóerővel bíró GÖMBalak képes megtartani. Nincs más mód!
A lapos testek egymásra torlódva, menthetetlenül összeomlanának. Ehhez szükséges ismerni a mágneses testek egymáshoz viszonyulását, kölcsönhatását, a keringési vonzó-toló hatás egyensúlyt biztosító erejét.
Lehet kísérletezni. Mágnes fémgömbök térben függesztve, megfigyelhető a minden irányú vonzó-toló egymásra hatás. Vagy lapos mágnes gombot rakni, függeszteni egymás mellé. Meglepő lesz egymásra torlódásuk.
A GÖMB belseje, keringő testek számára ütközésmentes tér. A parány atom is GÖMB, belsejében állandó a keringés. A molekula is GÖMB, belsejében atomok keringenek. A világegyetem felépítési mintája a parány atom.
A Teremtő Isten teremtési titkai jelképes GÖMBben rejtettek: élettelen atomtól az élő sejtig.
Valós és jelképes GÖMBből bomlanak ki a teremtett összesség elemei: élet, színek, nyelvek, zenei hangok, minden. A GÖMB palástjának körvonala bármely nézetből végtelen.
A teremtett világ minden eleme a végtelenség isteni kézjegyét hordozza.
Bármily elmélet is képletesen hasonló a mértani idomhoz. Minden oldalról áttekinthető. Van jobb-, bal-, elő-, hát-, alul- és felülnézete.
GÖMBnél minden nézetből azonos a kép.
GÖMB a legtökéletesebb alakzat, nem sarkos, s így kikezdhetetlen. Ugyanilyen jelképes GÖMB a Teremtő Isten léte, képessége, felségjoga művei megteremtésére!
A bizonyítékokkal igazolható VALÓS nagy összesség olyan, mint a GÖMB: tökéletes. Benne a teremtés titkai: élet, színvilág, zeneiség, nyelv stb.
A Teremtő Isten és a teremtésmű kikezdhetetlen!
A vakvágányon haladó emberi tudomány századok óta, teljes erőbedobással megpróbálta kikezdeni, de minden béna próbálkozása kudarcot vallott. Semmilyen megvalósítása nem kelhet versenyre a teremtett művekkel. Csak annak másolatai. Nemcsak élő sejtet nem képes létrehozni, hanem gyárilag előállított műanyagait sem tudja egyeztetni a szerves természeti környezettel.
Az emberi létet érintő bármely elmélet tartalma minden oldalról, minden szemszögből vizsgálandó, átvilágítandó: Mennyire illik bele a világmindenség valós, örök időkre szóló nagy egész összességébe?
Nem a személyes képzelgések meséi szerintibe, hanem a valós nagy egész történelem kirakós képei közé kell illeszkednie! Ha összhangban van a valósággal, akkor hézagmentes az illeszkedés. Akkor válhat, létet meghatározó, állandó, szilárd alapú, kikezdhetetlen, megváltozhatatlan, örökérvényű törvénnyé, értékké, történelemmé, ha tartalma minden oldalával pontosan, teljes harmóniában, hiánytalanul illeszkedik az összességbe.
Ellenkező esetben csak egy a – bizonyos ideig felszínen úsztatott – sarlatán elméletek szemetei közül. Ilyen a kifejlődés elmélet, evolúció.
Ez a „bizonyos ideig” időtartam akár az egész emberiség eddigi – a Teremtő Isten létét, a teremtés tényét tagadó, az élet szentségét semmibe vevő – tévúton bolyongása is.
Olyan, mint az emberi történelem alatt vakvágányon haladó jelenlegi tudomány által termelt elméleti és valós szemét, amely nem vezethető vissza a lét természeti körforgásába, így veszendő és elvetendő!
Az előttünk álló idő választ ad mindenre.
Néphagyomány öröklődés
A tájegységek, azok településeinek külön-külön sajátos táji nyelvjárása, a megörökölt alap folytatólagos folyamatosságára épül. Az ősiségben a törzsi sátorapa –, mint legmeghatározóbb törzsi tekintély – beszédmódját, hanghordozását, viselkedésmódját, életfelfogását, öltözködését követte az egész sátoralja törzs apraja-nagyja.
Ahogyan tágult a tér, szaporodott a nép, a törzs tagolódott nemzetségfők szerint, az egyes nemzetségfők váltak követendő tekintéllyé. Mindenki a saját tekintélyes nemzetségfőjét követte. Ahogyan ő beszélt, úgy beszéltek a szülők, őket követték a gyermekeik. Az egész közösségi néphagyomány: viselet, rajzok, minták, dallamok, ételek, szokások s egyebek a meghatározó köztiszteletben álló tekintélyes elődök szokásait követte. A tér tovább tágult, családonként szétszóródva települtek kisebb birtokokra. Kialakultak a kistérségi közösségek.
Épült egy lakóház, tanya. Minden település, falu az első cövek leverésével kezdődött. Az első család után jött a többi. Aki kora végett tapasztalt, bölcs emberként közössége tiszteletét élvezte, vagy érdekes, meghatározó, vonzó személyiségként tekintélynek fogadott el az alakuló közösség, annak sajátos beszédmódját, beszédmodorát, hanghordozását, szóhasználatát követték, ismételték.
Előfordult, hogy két szomszédos falu lakóinál, két különböző típusú követendő tekintély miatt, más-más sajátos szóhasználat, beszédmód, hanghordozás szerinti tájnyelv alakult ki, amivel aztán heccelték is egymást. Amely család viselete szebbnek, tetszetősebbnek minősült, annak szövés-, szabás-, szín- hímzésmintáit követték, utánozták.
Voltak a hétközi, nyűhető anyagból készült egyszerű, mívesnapos, miesnapos sötétebb, szürkés színű gúnyák, és volt az ünnepi, innapi szövés-, szabásminták szerinti tetszetős ruhák, köntösök sajátos színvilága. Mindezek életkorhoz, alkalomhoz illően. Alapanyag: bőr, len, kender, gyapjú.
Ha akadt egy daloló kedvű leány, legény, ő lett a nótafa, s az általa énekelt dallamokhoz hasonlók születtek a többiek ajkain. A táncokban ugyanez szokásmód alakult ki. Így lett életük mindennapjainak meghatározó, élő-ható, szórakoztató színforgataga, vezérfonala évezredeken át.
Mára csak képekben őrzött, beszáradt, holt múltbéli értékké merevült az egész. Csak ritkán kerül elő, mint sportfelszerelés a mérkőzésre, már nem része a mindennapoknak.
Az Özönvíz utáni békés lét vége, irigység, önzés, versengés, mint hatóerő
A Teremtő által előrelátott, ajánlott emberi társadalomforma a teljes körű önsegélyző közbirtok-kalákarend volt, amely az Özönvízig működött. Utána is az első két század idején.
Idővel az emberi szívek erős meghatározó vonásává vált az irigység! A munkakerülő, lusta, léha döglődők irigyelték a szorgalmas emberek anyagi bőségét. Szerették volna, hogy nekik is legyen, de ne kelljen megdolgozni érte, mert a kétkezi munkát lealacsonyítónak érezték. Inkább fegyverforgatásra képezték magukat.
Beindult az anyagi kiegyenlítődés tisztességtelen, erőszakos úton-módon megoldása. Noé halála után kezdődő erkölcsi romlásban a semmittevő, hitvány fajzatok, mintegy felhatalmazták magukat, mások munkája, erőfeszítése során megszerzett javak eltulajdonítására, háborús botoló, verekedő gyilkos rablással, loptával (harc).
Némely, azonos nyelvet beszélő, úgymond nemzetté szerveződő emberi csoportok sajátos, kezdetleges pusztai rablóállamformát hoztak létre, királyi, vezéri főség tekintélyuralommal, s jogot formáltak más nyelvet beszélők javainak, területeinek megszerzésére, elrablására, emberölésre, hogy kiirtsák, leöljék a más nyelvet beszélőket.
A veszélyben levők is védelmi rendszerbe szerveződtek. Addigi természetes szabad életét élő tanyavilág népe, a tisztességes oldal, erődített falak mögé zsúfolódott, koszos fertőző városi életre kényszerült. Védték szeretteik, családjaik testi épségét, hajlékaikat. Megjelent az állam intézménye, városállamok, király által vezetett, semmittevő, ingyenélő urakkal, hadsereggel, kemény kiszipolyozó adóterhekkel.
Az állam megalakulásával elkezdődött az emberi történelem legmocskosabb, legaljasabb, de ma némelyek által dicsőnek, hősinek nevezett, gyilkoló hadjáratokra alapozott birodalomépítése. Emberi életet semmibe vevő, asszonyt, gyermeket, öreget sem kímélő, hódító, öldöklő háborús korszak. Mindez a mások által birtokolt, irigyelt anyagi javak megszerzése miatt, az erősebb kutya… jogán, gyilkolás, rablás útján!
És a magát műveltnek tartó, mai kor embere nem szégyelli, sőt büszke erre az ősi nemzeti múltra! E gyakorlat jellemzi az emberiség „dicső történelmét”, amely a rabló gazemberségben napjainkig változatlan.
Egy kivétel
Noé legkisebb fia, Jáfet, a jó fiú, az Özönvíz előtti közbirtok-kaláka rendi létformára nevelte utódai családjait, egyetlen rabonbán és lófők irányításával, és meghagyta nekik, hogy menjenek onnan nyugat felé, jó földet keresni. A víz lefolyása után felszáradó, minden oldalról védett Kárpát-medencébe letelepült székita, szkíta, székely törzs, e társadalmi rend szerit élt több ezer éven át zavartalanul, Árpádék bejöveteléig. De birtokrendjének királyok által megbontása után is megtartotta önsegélyző kalákarendjét nagyapáink koráig.