Mi a különbség az elegancia és a divat közt?
Az igazi elegancia az egész embert lágyan, simogatón megérinti, ám nem feltétlenül az érzékiség felkeltése a célja. Az igazi elegancia az elmén, a szíven, az érzelemvilágon át kíván hatni az érzékekre.
Az igazi elegancia egy gyöngéden, szépen, könnyedén elhúzott ívelt, színes rajzolat. Olyan, ami nem rikít, nem mély nyomot hagyó, de mégis maradandó, időtálló, nemes, s elvékonyodó, távolba veszően mintegy követendő célt mutató.
Könnyed, légies, kecses mozdulat, amely tapintatosan megmutatkozó, ám nem szemtelenül felkínáló, nem kihívó, de mégis megfog, gyöngéden vonzza a tekintetet.
Egy alig észlelhető ajakmozdulat, halvány, kedves mosoly, ígéret van a megcsillanó szembogárban, de nem akárkinek, mert nem feltétlenül eladó, mivel elmélyült érzelmi kincset vár cserébe saját csiszolt értékéért.
Egy finom természetes illatfelhő, amely nem támad, csak megérint, szelíden belengi a tért, s előbb az értelemre hat, így keltve érzelmi zsongást, áthatva az érzékek minden zugát.
Lélekemelő, ihletadó, lazán lebegő, nem bántó, nem hivalkodó, mégis minden ízedben kellemesen borzongatva megmozgat. Beindul tőle a képzelet, érzed, hogy vele azonos szinten lebegsz könnyedén.
Az igazi elegancia nem a divat hullámain vergődő, nem zörgő, lármásan bántó, hanem finoman, alig észrevehetően neszező, suttogóan halk szavú, nem tolakodó, akár a zenében a gyönyörű, dallamos fuvolahang, hárfahúr pendülő rezgése, amelynek harmóniája felemel, s dallamok hullámain ringat.
Az igazi elegancia, finom, választékos, alig észrevehető selymes-bársonyos érintés, mint virágillatfelhővel érkező, kellemes, üdítő szellő, enyhe simogató langyos fuvallata.
Az igazi elegancia átlényegülő, átlényegítő, magasztos, ünnepélyes, fennkölt emelkedettség, ami megfog, egész életen át vezet, elkísér, s majdan az édes emlékezés megszépítője, megnemesítője lesz.
—–
A divat nem az elmén, szíven, érzelemvilágon, lélek húrjain át közelít meg finoman, lágyan, légiesen. Nem így kíván a jó ízlésre hatni, nevelni. A mai divat arcul csap, fellármáz, előrángat:
– Ébredj, figyelj, nézz abba az irányba, amerre mutatok! Az a divatirány!
Nyíltan, pimaszul, szemtől szembe, az érzékeidre, nemiségedre támad. Legmélyebb szinten, veséig hatóan közelíti, ostromolja a testi, érzéki embert, mivel a legvadabb érzékiség felkeltése a cél.
Nem megérint finoman, simogatón az elegancia eszközeivel, hanem homlokon csap: ide nézz, ezt a bőrt kell látnod, a pucért a rongyok rései közt, itt nem takar semmi!
– Érted van, érted? Gerjedj!
A ruhák vonalvezetése, a szín és illatvilág mind e célt szolgálja. A mai divat, saját mohó üzleti tervei megvalósításának eléréséhez, alkalmas eszközzé, tárggyá alacsonyítja le a nőt. Kisajátítja, csak a teste kell, csak a testét kínálja a férfivilágnak! A szíve, érzelmei sutba dobva.
Kit érdekel? Nem nőt akar, csak nőstényt.
A mai divat nem gyöngéd a nővel, keményen szembe támadja, rikító, túlszínezettséggel, túlhangsúlyozott nőstényiségre ösztönzéssel sodorja magával: azt teszed, amit diktálok!
Kirakati bábút akar! És eléri célját.
A mai divat élesen kiemeli a nő bájait, nőstényi nemi vonásait, több a nyers pőre bőr, mint a szövet. A mai napi divat kihívó, figyelemfelkeltő mozdulatokra, túlborzolt hajra, hivalkodó, felkavaró érzéki viselkedésre kötelezi a nőt, mert ezzel megfogja, ellenállhatatlanul vonzza, szinte magával rántja az érzékiségre kiéhezett férfi tekintetét.
A divat vadít – ott a nevében, lármásan vihogó. Erős, tolakodó illatfelhőbe burkolja a nőt, férfit, amely érzékiségét előtérbe, az érdeklődés középpontjába helyezi, és hagyja ott vergődni.
Aki nem áll be a sorba, az maradi.
A divatirányítókat csak a ma érdekli, a jövő mellékes. Csak a ma kivehető haszon. A divatot irányítók kezében áru lett a női test, aljas kívánság tárgyává alacsonyítva.
Nem a kifinomult jól neveltségre hat, mint az elegancia, hanem a műveletlen neveletlenségre. Mindegy, mi van a fejben, itt a fenék, mellek fontosak! Ide csak a test kell, pucsítás! A tegnap még mosdatlan, koszos kis liba is lehet mára, kifürösztött, legutolsó divat szerint öltöztetett, kis celeb.
Meg sem kell szólalnia. Sőt, nem is ajánlatos.
A kiművelt személyiség, érzelem nem érdekli a divatirányítókat, csak a pőre bőr és érzékiség. A férfiakat is úgy nevelik ezáltal, hogy csak nő teste, csak a divatos göncökből kibontható pucér nőstény érdekelje, bár holnap hajnalig.
Csak ennyi.
Nem a nő és érzelmei egy életen át hosszú távra. Az elfojtva végképp. Nem kell család, csak nemiség, de az orrvérzésig, kiábrándulásig. Aztán, ha ott fetrengsz szívfájdalmaddal kiüresedve, vigasztalanul már divatja múlt gönceiddel, nem érdekli. Csak ameddig hasznot lát benned.
Ez a divat szerepe, célja.