Kolumbán Sándor honlapja

Bérnyelvész: „A hang nem értelemhordozó a szóban, a hang csak ott van, s a szó azt jelenti, amit.”

————————

Egy adott szó, név, megnevezés abból a nyelvből ered, amely nyelven magyarázat adható a szó, név, megnevezés kialakulására, s a névalkotó hangokkal leírhatók a megnevezett: lény, tárgy, jelenség, cselekmény fő jellemzői, vagy hozzá kötődő jelenségek. Semmire nem dobtak rá egy nevet csak úgy, mint egy pokrócot.

———————————————–

A bérnyelvészet a EGRES nevét latin eredetűként jegyzi. Az EPER szerintük finnugor, a FÜGE olasz eredetű név. Ám mindhárom gyümölcs neve csak magyarul beszél titkairól. Lehet küszködni a bérnyelvészet által ajánlott nyelveken is a szó kialakulásának nyelvi bizonyítékait keresve.

———————————————-

EGRES – Zöldes-fehér vagy pirosas színű bogyó alakú savanykás gyümölcs. [bérnyelvész: vándorszó: … latin] Az EGRES EG – GE ősgyökből indul. Az hogy ősnyelvből eredő vándorszó – igaz, de nem latin eredetű.

Egyik nagy bizonyíték a GR páros, a másik az S hang, vagy inkább a RES végződés. A RES – SER, nyál SERkentő hatású savanyú íz.

A GR hangcsoport – EGRE – a termés, a bogyó leejtésekor annak UGRAbUGRÁló tulajdonságát is jelenti.

Ha fordítjuk: EGRES – SERGE. Az EGRES SÜRGŐ, SÜRÖGŐ UGRÁSÚ, guruló bogyó:

eGReS – SüRöGő – uGRáSú hangváz: G-R-S – S-R-G – G-R-S.

Hatóanyagai is SÜRGŐ GYORSak:

eGReS – SüRGő – GYoRS hangváz: G-R-S – S-R-G – GY-R-S.

Névadó jellemzője a savanyú, fanyar íze okozta RÁGóizom összehúzás, fOGRA hatás (foga vásott az egres evésben), viccesen nyál bOGRA futás is.

A GR páros itt G.R – R.G alvógyök: GöR – RöG, ezekkel alkothatók a GÖRdül, GURul szavak és fordítottjaik RÖG, RÚG. Az UGRIk, GÖRdül, GURul szavak a bogyó külső fizikai jellemzői.

A GR páros jelen van a cseh anGRest, szlovák eGRese francia, galíciai, horvát, katalán, lengyel aGRest, litván aGRastas, román aGRişă, portugál, spanyol és más nyelvű, eGRest jelentő szavakban.

Savanyú íze oly jellemző rá, hogy sok nyelvben a savanyú szót fejezi ki. A spanyol aGRio, a román aCRu (akru, g > k váltás), francia aiGRe mind savanyú. Eredete viszont ősnyelvi, a latin megörökölte. A savanyú íz mozgásra serkentő.

A GR páros jelen van a bugris, grádics, igric, tigris, ugrál, ugrabugra, bogrács, bögre, m/agrár, szavakban is, és ezek egyike sem latin.

GR – RG értelmi kapcsolat: az eGRes aGRártermék. Savanyú nedvének nyálcsoRGató hatása van. Az eGRes böGRébe szedhető. Földre hullva füRGén uGRál, GuRul.

————————–

EPER – Faeper, eperfa. Földieper. [bérnyelvész: finnugor] A megnevezés az EP – PE ősgyökből indul.

A P hangcsoport – EPE – a lEPErgő szemek. A földiEPEr nagyon finom – úgymond – EPEdve, rEPEsve várt, kívánt, egyik legfinomabb, bő nedvességet, EPÜt, EPEt, ÁPÁt, IPÓt tartalmazó gyümölcs.

Az érett EPER lePEREg, nyomásra megREPEd:

ePeR – PeReg – RePed hangváz: P-R – P-R-g – R-P-d.

Ezekből a jellemzőkből, azok összességéből indulhatott a névadás: látvány, íz, víz (pü). Ugyanakkor a P és R hangok az aPRó megjelenítői is.

A földi EPER szív alakú, és gyógyító hatással van a szívre.

————————–

FÜGE – Melegebb égtájakon termő, édes, húsos, sok apró magvú gyümölcs. [bérnyelvész: olasz] A FÜGE F.G – G.F gyökbővítmény: FüG – GiF (g > k, f > v: kiv). A fordított gyök: GIF, hangváltásokkal: KIV. Ez lehet a KIVáló minőségű, ízletes gyümölcs jelzője is.

A Fent levő dolgok függenek, FItyeGnek, a FÜGE is függ. A fülön is függ a fülönfüggő. Néha a fogason FÜGG a kabát, esernyő, ha nem használjuk. Majd minden gyümölcs függ, a kiwi is függ.

A G hangcsoport – ÜGE – a jellemzőkben: ami fÜGGŐ, az egy pontban fOGOtt, így mAGAsan fityEGŐ, lÓGÓ, lÓGAtható.

FüGe – FüGGő hangváz: F-G – F-G.

Mitől lenne olasz e szó? Az ősnyelvből eredt, és latin közvetítéssel jutott olasz nyelvbe a gyümölcsnév. Egyetlen forrásból eredetére bizonyíték a különböző nyelvekben előforduló FÜGE jelentésű szóalak: albán fig, angol figs, baszk piku, cseh fiky, dán figner, francia figues, holland vijgen, latin ficus, német Feigen, olasz fichi, szlovák figy, velszi ffigys.

Természetes, hogy az első beszélt nyelven adtak nevet az egyik legízletesebb gyümölcsnek. A fent felsorolt különböző nyelvű megnevezések, mind bizonyítékai az egynyelvűség idején ugyanarról a tőről eredésnek.

Vagyis ősnyelvi szó, és csak a mai magyar nyelven adható magyarázat névadó jellemzőire.