CSÓNAK – Sportolásra, halászásra stb. használt, fedélzet nélküli kisebb vízi jármű. [bérnyelvész: szláv]
Eredeti neve CSOLNAK, a CS.L – L.CS gyökből indul: CSoL – LoCS. A LOCSol, loCSOL szó mutatja: kapcsolódó cselekmény névadó.
Mint a csanak címszónál is említve volt, a NA gyök vizet jelent, akár a Duna, Rajna, Majna esetében.
CSÓNAK, CSANAK, KANCSÓ, azonos hangváz hangokból álló vizes edények.
CSóNaK – KaNCSó – CSaNaK hangváz: CS-N-K – K-N-CS – CS-N-K
Az N hangcsoport – ÓNA – a csÓNAk jellemzőiben: a víz felszÍNÉn, fINOman suhan, bár a ki-, beszállásnál megINOg. Vagyis a csóNAk vízen (na) használható jármű, amelyet loCSOLással hajtaNAK, azaz loCSOLNAK a lapátokkal, s úgy tOLNAK előre. A csónAK a vízparton kiköthető, kiAKasztható.
CSÓNAK – KANÓCS fordítás mutatja, hogy hajlított vázról van szó (kan, kanyar). A csóNaK szóban levő KN hangok mélyedést jelentenek, akár a teKNő, KaNNa, KaNcsó, KaNál szavakban. A KANÓcs a KENU nevének ősnyelvi eredetét is mutatja, mindkettő egyfajta teKENŐ.
Több sajátos jellemző nyomán alakult ki a CSOLNAK megnevezés, de legalább három névadó jellemző összhangja alapján.
A CSOLNAK lapátjaival panCSOLNAK, loCSOLNAK, KALÁNCSolnak, kalánCSOLNAK a vízben.
CSoLNaK – LoCSoLNaK – KaLáNCS hangváz: CS-L-N-K – L-CS-L-N-K – K-L-N-CS
Az LN hangcsoport – OLNA – csOLNAkot lapátok tOLNAk, ott a bÁLNA, angOLNA vízi állatok neveiben.
A CzF Szótár szerint: „Nevét könnyen suhanó, mintegy csódó, vizen csusszanó tulajdonságától kapta, valamint a gyermeki játékszer neve csóniga is. A szláv nyelvekben divatozó cslomek, cslunek, valamint a magyarországi német Tsinackel nem egyéb, mint a magyar csónak átalakitása. A persában csung vagy dsung nagyobbféle hajót jelent, a törökben pedig csanak valamely edényt; csónak törökül csernik, és a sínai nyelvben csuén am. hajó (navis).” Kiem. K.S.
CSoLNaK – CSLuNeK hangváz: CS-L-N-K – CS-L-N-K, azonos hangváz.
Sok gyökegyezés egyetlen forrásból eredést bizonyít, az ősnyelv. A MÉKSZ szerkesztőire bízzuk, próbálják „szlávul” is megmagyarázni ennyire, jelentésbeli párhuzamokkal, értelmi vonatkoztatásokkal.
LN – NL értelmi kapcsolat: a csoLNak jó menedék nagy árvíz özöNLésekor is.
————-
CSONKA – Aminek jókora része, darabja hiányzik. [bérnyelvész: ? olasz]
A CSONKA a CS.N – N.CS gyökből induló szó: CSoN – NiCS. A megnevezés CSONttal kapcsolatos. A CSONKAság hiányállapot, valami, ami volt, most NICS, azaz NInCS.
A CSONkaság a CSONt valami okon elCSENt részének hiánya. Itt a CSONKA szóval talán az olasz TRONCO-ra gondoltak, de ott van a román CIUNG (csung) is, és a latin TRUNCUS is. A szerkesztőkben föl sem merült, hogy azok az ősnyelvből vették volna át. Pedig az említett olasz, latin, román szavak csak befagyott szóképek azokban a nyelvekben, magyarázat nélkül.
A latin és olasz TRonco, TRuncus szavak a TR kötött mássalhangzó-párossal indulnak, amely T.R – R.T alvógyök: TöR – RoT, és jellemzőt rejtő a szóban. Ugyanis CSONKAság lehet TÖRés vagy lepra esetén ROThadás eredménye. Ám ezt sem latinul, sem olaszul nem lehet megmagyarázni, csak a titkok magyarázó nyelvén.
A román CIUNG (csung) azt is érthetővé teszi, hogy a CSONKA maradvány CSÜNG. De ez is csak magyarul értelmezhető.
CSoNKa – CSüNG hangváz: CS-N-K – CS-N-G
A magyar CSONKA, SONKA szavak a CSONt szó gyökét tartalmazzák, amelyből a CSONka kifejezés indul.
CSoNKa – SoNKa – CSoNT hangváz: CS-N-K – S-N-K – CS-N-T
SONKA a padláson, KACSON, azaz rúdon CSÜNGött.
CSoNKa – KaCSoN – CSüNG hangváz: CS-N-K – K-CS-N – CS-N-G
A SONKÁra mondták régen: NOCSAK, kitartson újig!
SoNKa – NoCSaK hangváz: S-N-K – N-CS-K
Az NK hangcsoport – ONKA – valaminek hiánya, valamiről leválasztott állapot, a nem teljes érték, fogyatékosság leírója vagy az előállt állapotot követő jelenségek: vINKÓ, bUNKÓ, csONKA, mANKÓ, rÖNK, tÖNK, rimÁNKOdik, bÁNKÓdik, sirÁNKOzik szavakban is.
Ez a jellemzőt leíró NK hangcsoport megjelenik a már említett román ciUNGU (k > g), a latin trUNCUs, az olasz trONCO szavakban is ugyanezt az értelmet hordozva, ám azokon a nyelveken nem mond semmit, csak ha magyar nyelven elemezzük.
CSONKAság a KANCSALság is. Ez székelyül: KANCSI.
CSoNKa – KaNCSi hangváz: CS-N-K – K-N-CS
A CSONKA – KACSON átforgatás mutatja, hogy amikor lefosztják a szőlőtőkét, gyümölcsfát, CSONKA marad, mert a KACSON nincs már semmi. CSONKA – KACSON gyökátforgatással azt is mutatja, hogy a CSONKAság az emberi KACSON, karon leggyakoribb.
CSoNKa – KaCSoN hangváz: CS-N-K – K-CS-N
A KANCSÓ olyan korsó, amelynek a szűkített felső része nincs, eleve CSONKÁn készítették, nagyobb felső nyílással, mert más szerepet szántak neki.
CSoNKa – KaNCSó hangváz: CS-N-K – K-N-CS
A szép, mutatós KANCSÓt hajdan, fent az ÁGACSON, a GÖCSÖN felakasztva tartották.
KaNCSó – áGaCSoN – GöCSöN hangváz: K-N-CS – G-CS-N – G-CS-N
KANCSÓ, korsó, ha eltört, rút, CSONKA lévén, így ÓCSKÁN mutat, s már nem hasznavehető.
CSoNKa – KaNCSó – óCSKáN hangváz: CS-N-K – K-N-CS – CS-K-N
A lábon legtöbb esetben a CSÁNK, a boka CSONKul.
CSoNKa – CSáNK hangváz: CS-N-K – CS-N-K
Van olyan népi szokás, hogy a CSÁNKra, bokára apró CSENGŐket kötöznek, amelyek tánclépés közben CSÖNGnek.
CSáNK – CSeNGő – CSöNG hangváz: CS-N-K – CS-N-G – CS-N-G
Ez a gondolat továbbvihető: valaha CSÜNGŐnek nevezték az alkart, és ez a CSÜNGŐ adta a CSING, SING, könyök hosszmérték méretét.
CSüNGő – SiNG hangváz: CS-N-G – S-N-G
A CSENGŐ is CSÜNG, és lengetve, nagy ívben vagy sűrűn mozgatva CSINGIlingi, CSENGŐ hangot ad.
CSüNGő – CSeNGő – CSeNG hangváz: CS-N-G – CS-N-G – CS-N-G
CSONKA ágon, sérült GÖCSÖN valaha egy szép zöld ág CSÜNGött.
CSoNKa – GöCSöN – CSüNG hangváz: CS-N-K – G-CS-N – CS-N-G
Megjelenik a már említett román ciUNGU (k > g), a latin trUNCUs, az olasz trONCO és más nyelvekben ugyanezt az értelmet hordozva.
Hiába az idegenből eredeztetés akadémikus nyelvészi óhaja a hamis elméletek tovább éltetése végett, a szóban levő gyök, kötött mássalhangzó-páros, hangcsoport nem a hamisítók pártján áll, nem az ő kívánalmaik szerinti eredményt hozza.
NK – KN értelmi kapcsolat: a csoNKalábú ember nem tud lépni csak szöKNi, amit meg kell szoKNia, s csak egyik lábára kell zoKNi.