Az isteni tervezésű magyar nyelv szavaiba az események, cselekmények folyományai, következményei is megjelennek beleszőve a kifejezésbe.
Például:
Társaságban, ha az ember nagyon álmos, jóSZÁNdékkal NESZtelenül eltűnne a SZÍNről SZUNdítani, SZENderíteni észrevétlenül.
Ha felDERÜL a NESZtelenül eltűnés esélye, INDUl, INDÍT is SZUNdítani, szUNDÍTani. Lefekszik, elSZENderül, elszenDERÜL, elszENDErül, ENDE – vége a NESZezésnek, ébrenlétnek, álomba mERÜL.
SZENderítés, szenDERÍTés, alvás alatt a sejti, szervi DNS létvezérlő felDERÍTI a fáradt szervi pontokat, pihenteti, megújítja, frissességre DERÍTI, felüdíti, majd a test DERÜLten, pihenten ébred.
MINDEn INDUlásnak ENDE a vége, mINDEn lENDÜlet lANDUl (lanyhul), ENDEt ér.
Az idegi, INDUlatos, haragos felINDUlásnak, felinDULÁSnak DÚLÁS, dúlÁS a vége, ENDje. FelINDULÁS következménye, egymás érzelmi mélyébe ÁSnak bele durván.
–
Az ND kötött mássalhangzó-páros szerepe hangcsoportként: INDU, ENDE stb. Ezek az utódnyelvekben ősnyelvi örökségek.
A repülő INDUl, lENDÜl, felszáll, mint a gONDOlat, majd útja végén lANDOl, leszáll, földet ér. A repülésnek vége leEND lENT (d > t). Ez az END.