Magzatvizébe fúlt, halva született bérnyelvészi alaptantétel:
„A hang nem értelemhordozó a szóban, a hang csak ott van, s a szó azt jelenti, amit.”
————————
A valóság: Egy adott szó, név, megnevezés abból a nyelvből ered, amely nyelven magyarázat adható a szó, név, megnevezés kialakulására, s a névalkotó hangokkal leírhatók a megnevezett: lény, tárgy, jelenség, cselekmény fő jellemzői, vagy hozzá kötődő jelenségek. Semmire nem dobtak rá egy nevet csak úgy, mint egy pokrócot.
———————————————–
Minden újonnan induló magyar kormány parancsot kap: A magyar nyelv eredetével kapcsolatosan semmilyen változtatást nem engedhet meg kormányzása ideje alatt!
Szigorú parancs: A magyar nyelv finnugor eredetű és kész! (!!!)
Minden szavát más népektől vette át. Még csak az árnyéka sem lebbenhet meg annak a feltevésnek, hogy a magyar nyelv minden szava saját fejlesztésű!
Nincs olyan, állami béralapból fizetett hivatásos nyelvész, aki szembe merne menni e rendelkezéssel! Nincs! Mert oda a tanszék, katedra! (!!!)
Nekünk viszont ebben nem parancsol a bérnyelvészet, s a kormány sem! Számomra követendő iránymutató – a teremtett nyelvi valóság.
Csak ami igaz!
—————————————————-
A BORBÉLY szó a bérnyelvészet szerint latin eredetű és német közvetítéssel érkezett a magyar nyelvbe. A BOROSTA szó is német, a BOROTVA viszont szláv eredetű szó, de csak szerintük!
Mindhárom szó a teremtés ősnyelvi, azaz magyar B.R – R.B gyökből indul: BoR – RoB.
BORBÉLY – Férfifodrász. Sebész, felcser. [bérnyelvész: német < …latin] A szó a B.R – R.B gyökből indul: BeR – RoB. Az olasz barbieri, a francia barbier, spanyol barbero, a román bărbier szavakban a férfit jelentő gyökök mind az ősnyelvi emBER szó, férfit jelentő BER gyökéből vétettek. A latin nyelvek egy részében a BARba – szakáll, vagyis férfi nemi jelleghez kapcsolódó ősi szó változata. Egy másik névadó jellemző, a BORBÉLY BORotvál, BERetvál, hajat BORzol, amely a BŐRön nő. Az eredet tehát magyar, annál is inkább mivel az RB páros is azonosítja.
Az RB hangcsoport – ORBÉ – jelen van a nyIRBÁl szóban, amely a bORBÉly foglalkozása. De a bORBÉly beszélget is ügyfelével: vERBÁl. Párhuzama megtalálható még a bERBÉcs szóban, amelyet szintén lenyIRBÁlnak. A BORotva alakja enyhén gÖRBE és esetenként kicsORBUlhat.
Az R.B gyök a lehetséges b > v váltással ROV, azaz ROVó, vágó. A BORBÉLY vágással foglalkozik: haj, szakáll.
A szóvégi ÉLY lehet az ÉL lágyított alakja. Lehet köze az ÉLet szóhoz. Tudvalevő, hogy a BORBÉLYok régen sebész szerepet is betöltöttek ÉLes borotvájukkal.
A szófordított alakja BÉLBOR. Erről a CzF Szótár: „BÉLBOR, hegy és hegyi falu (bérczorom) Erdélyben a gyergyói székben…” tehát ÉLes bércorom, azaz hegyes, ÉLes kiemelkedés. Akár a BORotva ÉLe.
BoRBéLY – BéLBoR hangváz: B-R-B-LY – B-L-B-R.
A BORBÉLY megNYIRBÁLja az ügyfelet.
BoRBéLY – NYiRBáL hangváz: B-R-B-LY – NY-R-B-L.
A CzF Szótár szerint: „Tulajdonkép am. beretvás, beretváló, ki némely sebészi műtételeket is végez, pl. fogat húz, köpölyöz, eret vág; de a sebészetet rendszeresen nem tanulta. Falusi borbély. A köznép így nevezi az okleveles sebészeket is. A latin barba szóból lett az olasz barbiere, franczia barbier, német Barbier stb. […] perzsául és törökül berber.” Az eredet az ómagyar ősnyelv, amelyből mindegyik felsorolt nyelv megörökölte a kifejezést, viszont magyarázat csak a magyarázó nyelven adható rá.
RB – BR: a boRBély miközben nyíRBál, a hajban, szakállban baBRál, s új áBRát szab az egyénnek.
————–
BOROSTA – Kefe, meszelő, a férfi arcán néhány napos szúrós szőrzet. [bérnyelvész: német] A BOROSTA szó B.R – R.B gyökbővítmény: BoR – RoB (b > v: rov). A BOR gyök egyik értelme az elsötétülés: a BOR sötétül, az idő elBORul, a BORostás arc sötét színű. A BORosta a BŐRön nő, szőrös, szúrós. Ez az ősi darázs jelentésű deBORa szóban is jelen van.
Az R hangcsoport – ORO – az ERŐs, éles, szÚRÓs, tARAjos, leOROtni, letAROlni, bOROtválni való bOROstát jelenti.
Az R.S – S.R gyök: RoS – SőR, a boROSta, SÖRte, SZŐR, amely a RESt férfit jellemzi. A boROSta szálai közt RÉS, hézag van, mint a ROSta lyukai közt.
Az ST hangcsoport – OSTA – a borOSTÁs arcú férfit ez okból lUSTA jelzővel OSTOrozza nője, mivel rÖSTElli mások előtt a rESTség eme jelét.
A BOR gyökszó erőt jelentő, és mindenképp férfihez köthető (em-ber) ugyanúgy, mint a BORotva. A férfi BOROSTA régen főleg hadi TÁBOROZás idején nőtt szakállá, mivel ott kevésbé adtak magukra a katonák. A BOROSTA tehát TÁBOROS kötődésű.
BoRoSTa – TáBoRoS hangváz: B-R-S-T – T-B-R-S.
A TEREBES szó az ősiségben megmunkálásra váró TEREP, TERÜlet, a TÖRÉs, TÖRŐdés = munka. A BOROSTÁs arc – úgymond – munkafelület: TEREBES.
BoRoSTa – TeReBeS hangváz: B-R-S-T – T-R-B-S.
Érdekes „következetesség”, hogy a BORotva szláv szóként jelenik meg a szótárban. Lehet, hogy a németek BOROSTÁját a szlávok BOROTVÁLták? Érdekes azért is, mivel a rómaiak bOROtváltak voltak, rabszolgáik, a s(c)lav, szlávok, szakállasok.
A SZLÁV nyelvi ág egy SZeLEVénye az ősnyelvnek, ez egyik névadó jellemző. SZLÁV – VÁLSZ fordítás is beszédes, ha elhagyod az ősnyelvet, SZELEVény nyelved lesz, SZLÁVvá VÁLSZ. Az ősnyelvből eredésüket a népzene is bizonyítja.
ST – TS értelmi kapcsolat: a boroSTára mindig menTSéget kell keresni, pedig a luSTaság, reSTség, resTSég, mint fő ok, mindig kéznél van.
————–
BOROTVA – Emberi szőrzetnek (tőből való) levágására használt, nyelébe behajtható és nagyon éles pengéjű szerszám. [bérnyelvész: szláv] A BOROTVA, BERETVA szó ugyancsak a B.R – R.B gyök bővítménye: BoR – RoB (b > v: rov). A BOR gyök egyik jelentése sötét: elBORul. A szakállas ember arca sötét színű. A másik: BORzas, BORosta. A BER gyök férfit is jelent az emBER szóban, de felemelkedést is: BÉRc. Ez esetben a szálak kiemelkedését a BŐRfelületből. A BORotválkozás ROVó, azaz metsző munka, elvágja a szálak tövét.
Az R hangcsoport – ORO – az ARAt, OROt, tAROl szavak mind a tőből vágás értelmét nyújtják. Az OROTás, OROTvány, IRTvány erdei legelő, kaszáló, láz, amelyről ki kellett irtani, OROTni a bokrokat, cserjéket. A bOROTva OROTja a szőrzetet. Ezek egyikét sem lehet bontani, magyarázni csak magyar nyelven.
Az R.T – T.R gyök: RoT – TaR, a látvány szerint ROTos arcról a szőrszálak leTARolása, az arcfelület TARrá tétele.
A TV hangcsoport – OTVA – mutatja a műveletet is: a borOTVA az, amellyel a BŐRön nőtt BORz, azaz szakáll le lesz orOTVA. Így a lÁTVÁny VÁLtozik, a hITVÁny torzonborz külalak a hITVEs indITVÁnya szerinti VÁLtozáson megy át.
A szakáll időnként lekaszálandó, leOROTandó, amely műveletet BOROTVÁlkozásnak neveznek. Az arcnak, amely szőrzettel van BORÍTVA, szüksége van BOROTVÁra a szőrtelenítéshez.
BoRoTVa – BoRíTVa hangváz: B-R-T-V – B-R-T-V.
A BOROTVA, OROTVA vág, tarol, sarabol.
BoRoTVa – oRoTVa hangváz: B-R-T-V – R-T-V.
A borotVÁLkozáskor a BOROnaszerű szőrt leOROTVA, átVÁLt az arckifejezés, úgymond: aki borotvÁLKOzik, új arcot, képet ALKOt.
Ezek a szóalkotók mind a magyarázó nyelv eredeti elemei. Nincs szláv vonás benne, mert eredeti magyar szó. A szláv BRTVa szó épül a magyar szó hangvázára.
BoRoTVa – BRTVa hangváz: B-R-T-V – B-R-T-V.
A TV – VT kapcsolat: a boroTVa leróVTa a szakállat.