Kolumbán Sándor honlapja

Amióta az eszemet tudom, mindig rendkívül szerettem anyanyelvemet, ezt az összevissza átforgatható, játszható, bármit több szóval is kifejezni képes, kedves, csodálatosan színes és színezhető, rugalmas nyelvet.

Már jóval iskoláskor előtt tudtam olvasni, és minden elém kerülő betűt elolvastam. Később a keresztrejtvények érdekeltek, mert azzal lehetett fejleszteni a szóbőséget, egy lény, tárgy, jelenség, cselekmény többféle megnevezését megismerni. Rengeteget olvastam, kezdetben meséket, verseket, régi történeteket, Bibliát, később főleg klasszikusokat. Szerettem a patinás, veretes régies hangzású nyelvet.

Az olaszteleki és vargyasi Dániel bárók könyvtárainak kommunisták általi becstelen szétrombolása, tűzre vettetése, felégetése idején néhány egyszerű, helyi, betű- és írásszerető ember megmentett azokból néhány példányt, és rejtegették, mert féltették. Ismerőseink lévén, látva a betűk iránti érdeklődésemet, adtak titokban néhány könyvet olvasni. Így ismertem meg már akkor Berzsenyi Dániel véleményét a magyar nyelvről, miszerint: „a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja”. Azt is olvastam, hogy csak a beszélt nyelv lehet a történelem hű tanúja, hiszen minden más iromány hamisítható, de a nép ajkán élő beszélt nyelv érintetlen.

Minden körülöttem levő apró érdekesség megfogta, megfogja figyelmemet. Mint minden kisgyerekben, bennem is rengeteg miért, hogyan, mi módon, ki által kérdés fogalmazódott meg. E kérdések ma is bennem élnek. Az akkor ezekre kapott válaszokat tároltam magamban, s ahogy értelmem bővült, lassan kiértékeltem. Érdekelt minden apróság és érdekelt, érdekel a végtelen nagyság, a befoghatatlan messzeség. Nekem a nyelv, csodának tűnik ma is. Apró cseppekből lesz a tenger, egyszerű hangokból a nyelv, a szavak határtalan, követhető varázslatos szövevénye.

Csöppnyi kiskorom óta tényként hittem, s hiszem ma is a teremtést. Nem vakon, hanem – ma már – milliónyi bizonyíték ismeretében, azok valóságának tudatában. Mai napig nem hozott fel, a teremtés tényét unos-untalan cáfoló tudomány, oly egyértelmű biztos, elfogadható bizonyítékot, amely megingathatna ebben.

Mivel felnőttként én is terveztem műszaki területen, így gyakorlatból tudom, hogy semmi nem jön létre előzetes tervezés nélkül. Még a nagyon egyszerű dolgokat is előzetes tervek alapján készítjük el.

Mennyivel inkább terv szerint alkotta a Teremtő, növényt, állatot, embert, mint élő testet teljes szervi összefüggő kapcsolatrendszerré, terv szerinti örökíthetőséggel. Az emberi beszédkészséget, beszédképességet, nyelvet, mint gondolatközlés, kifejezés legfőbb eszközét, továbbá a körülöttünk létező csodálatos világot minden szépségével.

Leszögezem – nem vagyok nyelvész, hivatásos nyelvész csak finnugrista lehet, képzésnél annak hamis tanaival mérgezik az elmét. De a magyar nyelv könnyen felfogható, megérthető titkaihoz nem kellenek különleges nyelvészi ismeretek. A mai – dogmákkal bélelt – bonyolult, száraz, élettelen nyelvészi elméletek ismerete semmiképp.

A magyar nyelv, mint nyelvek anyja, a teremtés ma is élő, szószülő nyelve, bármennyire összetett, és hatalmas szókinccsel rendelkezik, megértése mégis egyszerű, lévén könnyen követhető, felépítési szerkezeti rendszerén át. E nyelvet teremtője, létrehozója az egyszerű embernek szánta, és egyszerű emberek építették fel az elmúlt évezredek folyamán. Egyszerű csomagolásban örököltük, nincs rejtjelek kulcsaival zárva, minden beszélőjének saját édes tulajdona, kellő ráfigyeléssel, egyszerű eszközökkel bontható, elemezhető. Elemzésére teljesen más módszer alkalmazandó, mint a hivatalos hivatásos nyelvészet által erőltetett. Semmilyen más nyelvvel nem vethető össze, nincs semmi köze az utódnyelvek grammatikájához! Teljesen más, mint a világ többi nyelve, hisz azoknak anyja.

Szavainak értelemhordozó alkotói: hang, ősgyök, gyökszó, hangcsoport, szó-hangváz elemezendők.

Az anyára nem lehet ráerőltetni a kislánya ruháit. Azok a nyelvek ebből áradtak ki, minden hasznos vonásukat az ősi nyelvanyától örökölték, ám csak az összesben lelhetők fel elszórtan azok az erények, amelyeket a teremtés élő nyelve ma is birtokol önmagában teljes egészében.
A nyelvanya nem mérhető a lánynyelvek mércéjével!

A teremtés nyelve, a mai magyar nyelv, kellemes, dallamos szerethető, s tervezője, a Teremtő Isten tiszteletre méltó, mert az embert ily gondolatközlő képességgel teremtette. Érzés, érzelem kifejező, gondolat, ismeret közvetítésére alkalmas beszédhangokat alkotott, amelyeket egyenként, külön-külön pontosan, gondosan megtervezett. Prózai és énekhangként alkalmazásukra kiváló hangképző mestermű gégefőt, szájüreget alkotott, amely a világ legösszetettebb élőszervi hangszere, és több művelet elvégzésére alkalmas: légzés, rágás-emésztés, nyelés, hangkibocsátás, akár azonos időben egyszerre. Mindez összekötve az orr, fül, szem nyirokvezetékeivel. Az emberi gégefő eleve úgy terveztetett, hogy ezeket a hangokat képezze, s így minden közlendőjét kifejezésre juttathassa árnyaltan, a lelki benső töltet legapróbb rezdülésének részleteit is. Képes prózai hangtár, zenei hanglétra teljességén végigjátszani, és hangerő, hangszín, hangmagasság váltakozásával, bármilyen érzelmi töltet kifejezésére is alkalmas, hangszín, hangerő, hangmagasság, hangrezgésszint eszköztárával, mélytől, fennkölt érzelmi magasságokig. A hangképzés kebelből, érzelmek, indulatok fészke – szív – mellől, a tüdőből indul bentről széllel, a szájon át beszélve jut felszínre. A sejti DNS-e, 3,2 milliárd kódjelű szoftverének ütemtervébe, programjába ültette átörökíthetően a nyelvszerkezeti vázat, s a szófelépítő képességet. Nem magától alakult ki, amint a kifejlődés elmélet istentagadó sarlatánjai hangoztatják.

A ma is élő ősnyelv olyan, mint az emberi test. A test bármely mozgó részében van egy apró húzóizom egy jelentéktelennek tűnő, ám fontos finom kifejező mozdulathoz. Az idegrendszer behálózza a test minden négyzetmilliméterét, akárcsak a vérérhálózat, és közvetít minden érzelmi hullámzást. Az emberi arcon, mint kivetítő képernyőn, a háttérből induló bármily serkentő hatás meglátszik. Az emberi arc a sűrű vér és ideghálózata segítségével, bármily belső lelki hatás által kiváltott érzelmet visszatükröz. A tudatközpont irányából érkező idegi hatásra egy arcizomrezdülés, bőrpír változás tökéletes képet ad arról, mi megy végbe az érzelmek mélyén az agyban-szívben a másodperc töredékében, s az arcra kivetítve képes követni az érzelmi hullámzást tökéletes pontossággal, hosszú időn át.
—————————————————————————————-
A ma is élő ősnyelv jelképes testének, nyelvszerkezeti vázfelépítményének ugyanígy vannak apró „húzóizmai, idegszálai, vérérhálózata” a belső lelki hatások által kiváltott érzelmek apró rezdüléseinek pontos kifejezéséhez.

Fő eszköztár, az összes – emberi ajkak által használt – keményen és lágyítva ejthető társkereső hangok, valamint rövid és nyújtható dallamos önhangzók. Mindannyi rugalmasan alkalmazkodó, képezhető, színezhető beszédelem. E beszédhangokból épülnek fel: a kéthangos ősgyökök, háromhangos gyökszavak, három-, négyhangos hangcsoportok, amelyek hangonként oda-vissza elforgathatón, átrendezhetőn alkotnak szavakat: GöRdül – RöGzül, SeRény – ReSt, LePel – PeLenka, GYúR – RoGYaszt, SZéPít – PiSZkít, SZaPpan – PiSZok, TŐGYből enyhe GYÖTréssel fej.

Szavak átforgathatók: LEVINDULA – ALUDNIVELe, MANDULA – ALUDNAM, TANOROKföld aranyKORONÁT ér.

hangonként: MESTERI ISMERET TEREM IS eredményt. MESTER kezében a MÉTERES, MÉRETES távokat bemér.

gyökönként: SZo-Ná-Ta – Nó-Ta-SZó,  KaN-TáT-a énekléskor nagy szájat TáT-NaK. KáN-ToR a ToR-KáN énekel.

hangcsoportonként: ND – DN hangcsoport: vÁNDOr rONDÁvá járja saruját, de nem ADNA senki másikat.

teljes összeforgatás: DEMOKRÁCIA – ARCKOMÉDIA, KARAMBOL – LOMBA RAK, utána ROMBOLÉK marad.
—————————————————————————————-
Célom e bevezető tanulmánnyal, szótárral, ráébreszteni azokat, akiket lehet, hogy ilyen szemszögből közelítsék meg a teremtés ma is élő ősnyelvét, a magyar nyelvet.

Nem az én hibám, hogy bizalmatlan vagyok a hivatalos kijelentések, dogmaként elfogadott tételek iránt. Soha nem adok igazat elsőre egy hivatalosan leszögezett tételnek, bármennyire fajsúlyos egyéniség megállapítása lenne. Az eddig tapasztalt, hivatásos, hivatalos szervek által köznép elé tárt temérdek sok hazugság miatt van így. Hivatalosságoktól jövő – igazságként tálalt – kijelentések rengeteg hamis valótlanságot, becstelen hazugságot tartalmaznak, legyen politikai, gazdasági, társadalmi, történelmi, tudományos, vallási, egészségügyi s egyéb leszögezett, bebetonozott dogmatétel. Így hát elsőre soha semminek nem adok hitelt, nem veszem készpénzként.

A hivatalos, hivatásos akadémikus nyelvészet részéről a magyar nyelv eredete kapcsán, eddigi rengeteg hazugságot, tévtant, lekezelő, gúnyos mellébeszélést, félvállról odavetett, fölényesen „tudományos” ködös magyarázatot olvastam, hallottam. Tiszta képet kívánok látni. Ezért kezdtem kutatni magánszorgalomból, felnőtt korban a magyar nyelv felépítését, szerkezetét, mert csak a való igazság érdekel!

Érdekelt:

– Milyen nyelvet beszélt az első ember, ha Berzsenyi szerint: „az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja” a magyar nyelv? S ha ez így igaz, és a magyar nyelv tényleg a teremtés nyelve, akkor további kérdések:

– Birtokolja e nyelv az ember által, erőltetés nélkül kiejthető összes beszédhangot?

Válasz: igen. Az összes természetesen kiejthetőt, az utódnyelvek néhány erőltetett torokhangján kívül.

– Van olyan két-három hangból álló beszédelem készlete, amely soha nem változott évezredek alatt?

Igen: BESZÉDHANG, ŐSGYÖK (két hang), GYÖKSZÓ (három hang), HANGCSOPORT, SZÓ-HANGVÁZ. Ezek a magyar nyelvben jelenlevő, sziklaszilárd, kezdettől napjainkig változatlan értelemhordozó elemei.

– Van-e példa, hogy egy hang jelenléte vagy hiánya az adott szónak, szöges ellentétesen megváltoztatja értelmét?

Az E, É hangok, de bármely hang is. Számít: a szó Es vagy Etlen. Ha engedelmEs vagy engedEtlen. Az enged-ELMES kifejezi: tanácsra enged az ELMÉS bölcsen, s a figyelmEs is. A kegyelmEs, nem kegyEtlen. A, Á hangok hAtékonyság, a fegyelmezett, állhatAtos, hAtékonyan kiállhAt egy ügyért, mert hAtos. Az állhatAtlan, Atlan, nincs benne A, AkArAt. Az aKaRaT, Kemény, eRős, s TeTTrekész férfi jellemzője.  Ez megvilágítja a Hatos székely családnév eredetét is.

– Fellelhető az eszközök megnevezéseiben világosan, könnyedén követhetően: mi mire használható?

A szerszám névalkotó hangjaival leírhatók műveletei: KALAPÁCS-val ütve csápolok, csépelek, lapocskát alakítok ki.

LAPÁT – tápol, pótol egy csomót a másikból.

KASZA – szakajt, KAPA – kapkod, EKÉD – akad a földbe, BORONA rögöt borogat.

OSZTOVÁTA hangjaival leírható a rajta készülő termékek neve: szövet, szőttes, posztó, sztófa, tavota, vászon.

Evezőkkel loCSOLNAK, panCSOLNAK, így tOLNAK előre CSOLNAKot.

TŐGYet enyhén GYÖTörve FEJ FEJér tejet.

CSÓNAK, CSANAK vízkapcsolatú.

KENGYEL a GYAL, láb KÉNYére jó.

NYEREG, indulás, EREGelés előtt kerül a ló hátára.

– Felismerhető az egyszerű kezdet, értelemhordozó hang, igaz a gyökök léte, szóbokrosodás egyebek?

Igen. Egy és kéthangos ősgyökből kiinduló gyökszavai bokrosodnak, alkalmas hangokkal, hangcsoportokkal, újabb gyökökkel, a kívánt értelem megjelenítéséhez. A MEN, MEJ gyök, a MENni ige alapja. Holnap MENÉNDEK, MEJÉNDEK a városba. Rólam van szó ÉN MEN, MEJ – MEN-ÉN, MEJ-ÉN. Valami INDOKom van rá, azért men-ÉNDEK, KEDvemre van, azért is menén-DEK, DIKál. A MeN – NeM gyöknek hatalmas szóbokra van a MINdenségben.

– Felismerhető benne a szószerkezet kialakulásának füzérszerű összefonódó folyamatossága tárgykörönként?

SZÖRP – gyümölcsből PRÉSeléssel nyerünk SZIRUPot, SZöRPöt, PRÉSeléskor szétPRÜSZköl.
ROMBADŐL – amin GOROMBULva DÖRÖMBÖLnek.
BAJADÉR, téged BÁJAIDÉRt tartanak, s ebből eredő BAJAIDÉRt űznek el.
HOLD a FÖLD kÖLDÖkzsinórjára kötve kering.
ÉDENben vÉDENcek voltak az első emberek.

– Felismerhetők benne az életjelenségek kezdeti egyszerű szóképei, s a köztük levő összhang, a szavak lassú bővülése, kiegészülése majd bokrosodása nyomán?

Igen. Jó példa a TALÁLKOZUNK szó: TAL-LÁL-KOZUNK, LÁTjuk egymást, egymásra LELünk, ÖLELKEZünk, KÖZÜNK van egymáshoz. VÁLOGAT, VÁL-LOG-GAT – TAG-GOL-VAL. Aki VÁLOGAT darabonként, TAGonként vizsgálja. A szétrakott darabok közt GOL, üres tér van, Ha olyan, megLÓGatja kezében majd megVALósul a művelet.

– Észszerűen következetes, világos: gyökértől, törzsön át legvékonyabb ágig, igazolja egy bölcs tervezőtől eredését?

Előbb csak KŐ, KŰ, amely KÉ, KŐ, feltörni a diót. A nagy, mozdulatlan, KŐ SZÍKja, mintha földből nőne ki, ott ALSZIK.  De gurulhat is, IKLAt, mozog, KŐ, SZÍK, IKLAt Aztán KŐSZIKLA lett. A nagy kő-SZIKLA ALSZIK.

– Felismerhetők az apró léptek nyomai, a létrafokok, a kifejezések bővülésében, kiteljesedésében?

A hét negyedik napja, kemény kalákamunka napja volt. Ekkor CSÜTölni, TÖRni, TÁKolni, TÉKolni, TÖKölni kellett, CSÜTÖRTÖKön KOTRATÁCS volt. Nem TÁCSogni TÜCSkölni, hanem célra TÖRni, HANGYALni KÉZzel-LÁBbal NÉGYelni! HAN = kéz, GYAL = láb. Utána ettek egy jó TÁKot, TOKányt. Aki nem CSÜTölt, nem TÖRte magát, nem TÁKolt, TÖKölt, csak TÜCSkölt, mehetett TÁCSba, pályán kívül. Nem kapott TOKányt.

– Követhetők a mindennapok használati eszközeinek fontossági sorrend szerinti kezdeti egy, két, három hangos megnevezései, fontos történések megnevezései, névképződések üledékszerű nyelvi rétegződései?

KÉS, SOK KIS darabra szelő, SAKtoló: és, és, és…, folyékony, híg ételben KALézó, KALány, kaLÁNY, a LÁNYok kezébe való. A FAZAK kezdetben FA, amelybe a forró követ ZAKkantották, s úgy kövesztettek, azaz FŐZtek.

KOLOSTOR, KOLOS, azaz KULCSOS TORony Kényszerű, KOLOSra, KULCsra zárt ROSTOKOLÓ LAKÁSTÉR, némelyeknek kiképző ISKOLATÉR, ahol fenyítékként az OSTOR is előkerült néha.

– Van összhang a növény-gyümölcs neve, jellemzői, szervezetben kifejtett hatás közt, megtudható nevéből – mire jó?

BOJTORJÁN – BOJT az ORJÁN,
LASPONYA – LASsan PONYUló, puhuló,
LEVENDULA – LEVÉN DÚLÓ, ható, jó ALUDNI VELe.
DINNYE INYED kedvence,
ALMA a test nyugALMA,
RIBIZLI, RIB-IZLI, a BŐR és IZÜLEtek ápolója.

– Észlelhető kiegyensúlyozott értelmi kapcsolat a megnevezések oda-vissza forgatható szavainak rendszerében?

GÓR – GAR, a GÓR hegy, GARat mélység,
GUR – RUG,  GURul RÚGva, GÖR – RÖG, GÖRdül, RÖGzül,
GYÚR – ROGY, a kemény GYÚRás ROGYasztó hatású láGY anyagra.
OROSZLÁNY – NYÁLSZÓRÓ, bő NYÁLtermelő.
KÁNTOR a TORKÁN énekel.
DOKTOR a TORKOD nézi.
VÁNDORral DURVÁN bánnak.
KARIKATÚRA – A RÚTA KIRAKva.

– A magyar nyelv, saját szavaiban leírja-e napjainkat, ad-e tanácsot a mindennapi élet gyakorlati kérdéseire?

Napszakaink: REGGEL kezdődő eREGELés, járás, menés. DÉBE, délbe EBÉD. UZSONNA, rövid, gyors, OSONÓ étkezés – még van tennivaló. VACSORA, jól végzett munka után terefere, CSEVERE, RACSOVA, tréfás beszédek CSAVARA. SZERETET – GYŰLÖLET. 

SZERETET, táplál érzelmileg, ETET, gondoz, istápol.

A felGYŰLŐ harag, rosszindulat ÖL, ÖLET.

Több évtizedes nyelv-, szóelemző munka eredményeként sok kérdésre kaptam választ.

 

Mit mond a nyelv önmagáról saját szavaival?

A teremtés tényét vagy az irányítás nélküli kifejlődést támogatja?

Ha az irányítás nélküli kifejlődést, akkor igaz-e, hogy több kezdet volt, egymástól függetlenül fejlődtek emberré a makogó vadak Földünk különböző részein, és végül szintén egymástól függetlenül alakultak értelmes szavakká különböző nyelveken, a kezdeti tagolatlan, üvöltő torokhangok? Ez esetben teljesen más rendszerű nyelvek fejlődtek ki egymástól függetlenül, s egymástól teljesen eltérő sejtszerkezetek, örökítő gének jellemzik a fajokat. Ha nem így van, akkor hazug, alaptalan az egész kifejlődés, azaz evolúciós elmélet.

Ha a teremtés tényét, ez esetben van egy kezdet, a teremtés pillanata, amely a történelemben meghatározható időben és térben. Akkor igaz az egyetlen pár embertől induló szaporodás. Egyetlen helyről, magból indult az emberi társadalom, tagolt, értelmes beszélt nyelv, így összefüggő rendszert alkotva, fő jellemzője a nyelvi összhang, alkotó gyökökben. S ami fontos: ismerjük az emberiség korát, eddigi történelmének időhosszát, nincs végtelen homályba vesző, hazugságokkal feltölthető múlt, homályos, széllel bélelt lőreszöveg.

 

Ha még ma is él az ősnyelv, a legősibb, a teremtés nyelve…

Mit mond Istenről, nevéről, az anyagi világ létrejöttéről, lélekről, életről, emberről és az őt körülvevő világról, s az embert érdeklő legfontosabbakról: érzelmekről, szeretetről, szerelemről, nemiségről, családról és egyebekről?

Tőle kaptuk-e a beszélhető nyelvet –, amelyen értelmesen, érthetően kifejezhetjük magunkat?

Összefüggő tömör egység-e a beszélt nyelv kiindulási alapja, akár egy gömbbe zárt összesség?

Oly forrás-e, amely mint kis ér, csermely indul, patakká, folyóvá dagad, majd lassú folyású folyamként haladva szétterülő, végtelen tengerré válik?

A teremtés nyelve létezik ma is! Mert, ha Isten alkotta, akkor semmi oka nem volt eltörölni, elvetni.

Azt is felismertem, hogy egyedül csak a közszájon forgó beszélt nyelv lehet hiteles történelmi forrás, amely minden befolyás nélkül rögzítette az emberi történelem egyszerű kezdetét, egy pontból induló meghatározó pillanatait. A köznyelv szavainak kialakulását nem befolyásolta, nem befolyásolhatta senki.

A beszélt nyelv szavaiban, kifejezéseiben, örök, eltüntethetetlen, visszavonhatatlan, elmozdíthatatlan értelemhordozó elemek, szószerkezetek állnak irányító jelzőoszlopokként. Az ember első – hangban megnyilvánuló – kifejezései, az őt érő, általa észlelt hatásokra, ajkaira törő egy-kéthangos válasz.

Magánhangzók voltak az ember által kiejtett első hangok, mivel ezek az ámulat, érzelem, illatok, otthon, óhaj, öröm, kifejezői, szépség megjelenítői a nyelvben.

Mássalhangzók: prózai tettek, cselekmények, küzdelem stb. Ebben: boldog cifrázó, cseles, dolog, forca, hűség, játék, kemény, pattanó, erő, sürgető, szépítő, tett, vágy, zengő jelenségek kifejezői.

Az első ember nem makogott, nem gagyogott, nem habogott, nem bőgött, nem bömbölt, hanem érthetően, tisztán, világosan, tagoltan beszélt teremtőjével a teremtés nyelvén, amely a fénytestűek közti értekezés eszköze volt az ember teremtése előtt. Érthetően mondta ki, a földi lények, anyagok, jelenségek megismerése során, azok jellemzőit leíró első rövid gyökszavakat, Teremtője által alkotott hangképző gégefőn, szájüregen képezett hangokkal.

 

Önhangzók néhány jellemzője vázlatosan:

Az első emberi hang, ámulat, bámulat: Aztaaa, Á, de szép!. Első ősgyök, amelyet kiejtett, valószínű az ÉL. Alább megtudjuk, mily nagy szerepe van az L hangnak éLetjeLenségek leírásában. E hangok kiváltói a körülötte levő elemek: föld, levegő, víz, tűz, a növényzet, állatok, ezekhez kapcsolódó jelenségek: képek, színek, illatok, élmények, érzések, érzelmek voltak, amelyek nyomán nevet adott mindennek. A teremtés nyelvén adott ősi nevek, nem kövületek, hanem a magyar nyelvben mai napig élő, jellemzőket sűrítő megnevezések nyelvelemei. A magánhangzók, vagy önhangzók édestestvérek, zöngéjük szerint, eredeti teremtői tervben az égbolt félkörének ívét követik.

A hangsor az alapról az A alaphanggal indul, az ív befejező hangja végül az Ü hang. Ahogyan a hAjnAl derengő vilÁgossÁga megjelenik a lÁthatÁr szélén, majd lassan EmElkEdvE előjön a napfÉny, erősödik fölfelÉ dÉlig, Itt éri el a csúcsot, s az Ív csúcsáról finOman, Óvatosan gÖrbül, gUrUl lefelé, mígnem eltŰnik, elsÜllyed, elÜl a látóhatár szélén.

Az önhangzók a mindennapi beszédben, a tájnyelvekben néha egymással felcserélődnek. Ez is bizonyítja, hogy szoros rokonhang kapcsolatban állnak, mint egymást szerető lánytestvérek.

Az önhangzóknál az A hang az Alap, Alfa, a kiinduló. A legkomolyabb, legszigorúbb hang. A hangrend (abc) nAgyAsszonyA, amely útjára bocsátja a többit. Akár a fehér, AlbA AlAp-, AnyAszín, amelyből kiválik a többi. Az A hang AnyA. Az önhangzók az ő lányai. Első lÁnya az Á hang az AnyA kitÁrt, emelt, hosszabban ejtett csodálat – esetenként haragos hangja: Ámul, bÁmul, kiÁlt, lÁrmÁz. Az A hang hAtározott AkArAtot kifejező. Ami AtlAn, az nem megbízható. Ha AtlAn, akkor nincs AlAp, tAlAp, akkor AlAptAlAn.

E, a vékonyka E, az A-ból vált át E-re, EngEdElmEsEn az ívEt kövEtvE, EmElkEdvE, a magas, Éles É hangra vált. Némelyek beszédében megfigyelhető, hogy az A hangot szinte E hangként, és az Á hangot É hangként ejtik.

É a legÉlesebb, legÉkesebb hang. Ezek a zEnE, az ÉnEk hangjai. Az ívnek az Alap és a csúcs közötti felezőjén áll, de kÉpes emelkedni a dÉl csúcsának ÉlÉig, ahol átvált I-re. Ez a jelenség, az E –> I, É –> Í átválthatóság a tájnyelvekben figyelhető meg inkább.

I hang az E-nél vékonyabb, van a zenIten. Az Í, főleg a vIsÍtó, sIkÍtó változata a legkihegyezettebb éles hang, olyan vékony hegyes, mint a nyÍl. E két hang – E,É, I,Í – sok jellemzőben közös. A nyElv szó mutatja. A nyElv is hEgyEs, mint a nyÍl a valóságban és képletesen is. Különösen a menyecskés változat. A sIkamlós, vIdám, vIjjogó, sIkÍtó I, Í hang van az Ív csúcsán. Innen már lefelé hajlik az ív. Az íven felfelé haladó hangok egyre vékonyabbak, élesebbek. A továbbiak az ív lefelé hajló vonalán, egyre mélyebbek.

O hang a kOpOnya, gOnd, gOndOlat, a megfOntOltan kimOndOtt – jó, rosz – gOndOk, fOndOrlatOk hangja. A hOgyan tOvább? Az OntOtt áldás, a termékenység, az OndÓ hangjai. A másik végleten, lehet Ocsmány, Ocsú, OtrOmbán pOcsék is. Az Ó a vágy, az Óhaj, sÓhaj, az elrOntOttak fölötti Óbégatás hangja. A másik végleten Ócska, ÓcsárlÓ hang. A tájnyelvekben az A hang sok esetben szinte átmegy az O hangba. Egyébként is kötődnek fontos értelmi kapcsolatokban. A gOndOlAt fOntOs, ha –AtlAnná válik, nagy baj, elveszíti AlApját. A meggOndOlAtlAnság, megfOntOlAtlAnság nAgy bAjok forrása lehet.

Ö, Ő a tÖprengŐ, ÖtÖlŐ, ÖrÖm, vagy Önmagába forduló, Önző, Öntelt, amely Önkénybe torkolhat. Leírja az Összeséget, de az ÖrÖk állapot kifejezője is. ŐrzŐje az Ősiségnek, a hŐ vágynak, az Ősi hŐsök emlékének. Az Ő a minŐség leíróhangja, az igazi nŐiség életminŐség leghŐbb vágya és feltétele. Az Ö, Ő hang az E, É csücsörítő változata.

U, Ú a legmélyebb hangok. Az U, Ú hangok az O, Ó mélyített változatai, az U, Ú a legmélyebb szint. A kÚtásó mélyre hatol, víz Után kUtat, s reméli, hogy megtalálja az Utat. A kis Unoka, a kis néppótló Utód, aki a többi Után vonUl a sorban Utolsóként. Van, aki a földön kÚszik, vagy a víz felszínén Úszik. A bÚvár már a mélybe megy. Állítólag BÚvár KUnd a víz alatt Úszva fÚrta meg az ellenséges hajókat. Utált állapotra a távolító: á, Uá! Távolítás az utódnyelvekben is: evakUál, menstrUál.

Ü, Ű hangnál már nincs alábbi hang, nincs szint sem, amit megjelenítene. Ami U, Ú alatti, az már eltŰnik, elÜL. Aki elfárad az úton, az leÜL, ha nagyon fáradt, lefekÜszik. A már említett búvár a felszín alá megy, lemerÜl. Az Üledék a vízfenékre sÜllyedt anyagból képződik. A jellemzés, minősítés hangja is: Ügyes, Ügyibe való. Hosszú folyamatok, Ügyek kifejező hangja. Folyóvíz névben is. FeketeÜgy.  De az erkölcsi magasság, mély érzelmiség megjelenítésének hangja is. Az Ű hang, az Ő elmélyÜlŐ változata. Érződik máshol is az Ő ––> Ű átmenet. Bizonyítja a „hŐn vágyottak iránti hŰség” értelmi-érzelmi összefonódás. MinŐségi jelzŐként: nagyszerŰ, népszerŰ, gyönyörŰ stb.

A hang nem valamiféle jelentés nélküli bamba részvevő a szóban, nem „csak ott van, s a szó azt jelenti, amit”; hanem fontos, sőt legeslegfontosabb, meghatározó értelemhordozó, értelemalakító alapelem! A teremtés nyelve magán- és mássalhangzóinak komoly vizsgálata nyomán felismerhető: tervszerű teremtési munka jegyeit viselik.

A mássalhangzók vázhangok, a kifejezés keretének alaphangjai. Olyanok, mint a férfiak. Egyik része kemény, erős, határozott, pattogó, zöngétlen. Azonban ezeknek vannak kellemesen lágyított, szelíd és zöngés rokonhangjaik, amelyek az állapotok árnyaltabb megjelenítését segítik. Ugyanakkor mély emberi érzelmek tökéletes kifejezői is. Ezek mindegyike beviszi a szóba, az általa képviselt, hordozott sajátos értelmet.

Magánhangzók töltik ki a vázhangok közti űrt. Nélkülük nincs dallam. Amint a férfilét magában szárazan, kongó üresség, s a nőiség tölti meg mindent megszépítő tartalommal, úgy a mássalhangzók közt a magánhangzók a nyelvi szépség zönge, dallam megjelenítői.

Abból is látható a teremtés nyelvének gazdagsága, hogy jóval több hangból építkezik, mint az utódnyelvek bármelyike. Sokkal változatosabb, színesebb, bővebb gondolatkifejező. A teremtés nyelve az ember által kiejthető minden hangot birtokol. A teljes hangsor a nyitható Ajtó A hangjával kezdődik, amelyet a végén a Z (zs) hanggal Zár.

A hangsor a hangoknak a színek fehér színből születésének párhuzamát is idézi. Az Alfa (fehér, halvány) a kezdő, ebből bomlanak ki a többiek, majd az Omega csOmegolja be őket.

E hangsort – Alfától Omegáig – az ősnyelvtől levált ógörög nyelv örökölte meg.

Az ember és a nyelvi beszédkészség, -képesség egyszerre született. Aki teremtette az embert, az vele együtt, szervesen eggyé építve ültette örökítő sejtjeibe a nyelvszerkezeti vázat is, utódaira átörökíthetően.

Nem vak véletlen szülte a nyelvet, és mivel az ősi nyelv él, egy nép ma is beszéli, így az ősnyelvet kutatónak nem kell feltétlenül mélyre ásni, keresni köveket, agyagtáblákat, bár azok is hasznosak, s mint ősi kor tanúi, bizonyítanak.

Lények, jelenségek, cselekmények, tárgyak, több sajátos névadó jellemzőjének elősorolásával egyszer s mindenkorra bizonyítva van, a magyar nyelv minden szava saját szüleménye, saját szóalkotás, saját fejlesztés.

 

A magyar nyelv minden szava megcáfolja a hivatásos nyelvészek összes szóeredet hazugságát!

Nem szomszéd népektől összekapirgált, gyűjtött, ahogyan kajánul, okoskodó „tudományossággal” – voltaképp tudatlansággal – állítja a hivalkodó hivatásos nyelvészet. Nevezzük nevén: állításuk vagy tudatosan kitervelt hazugság része, vagy a magyar nyelv belső titkait, szerkezeti felépítését ki nem ismerő hozzá nem értésből fakad. Nem én mondom, hanem a NYELV, amely utálja, s így megcáfolja a hivatalos hivatásos nyelvészek szóeredeztetéseit! Minden egyes magyar szó a teremtés nyelvén fogant, ősnyelvi eredetű, annak saját szüleménye, képzése, tulajdona!

A nyelvfelépítmény ismeretében bizonyított, teremtéskor emberi örökítő sejtekbe, és csavaros DNS szalagjára ültetett, számítógépes ütemterv, szoftver által irányított, nyelvet keretben tartó szerkezeti vázépítmény léte. Hangvázak igazolják, a nyelvben tárgykörönként szótestvérekből álló szócsaládok vannak, amelyek szervesen illeszkednek a szövegszövevényekbe. Szavanként tartozhatnak egy kezdőgyök alapú elágazó szóbokorhoz, amely hasonló a fák elágazó, bokrosodó, levelező, virágzó, gyümölcsöző növekvő bonyolultságához. Ezeken át követhető, a kialakuló szerteágazó, de kiismerhető nyelvszerkezet. Bizonyítja ezt az utódokra átörökíthető teljes hangkészlete, amely alapja a beszélt nyelv, gyökszavakra épülő szóbokrainak, és azonos mássalhangzók vázára épülő szavak szócsaládjainak is.

A teremtés élő ősnyelve az adott beszédvázon belül kiépülő nyelvi ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok, sőt szó-hangvázak minden földi nyelvben jelenlétével bizonyítja: az élet, az emberi faj, a Föld egy adott pontjáról indult. Nem különböző, egymástól távoli helyeken. Nem makogó hordák egyedei hosszú nyögvenyelős kifejlődésének eredménye, hanem meghatározott pontos céllal megtervezetten teremtetett.

Az igazi sejtélettani (sejtbiológiai) tudomány bizonyítja az öröklődés tényét. Az első teremtett ember DNS-ébe ültetett – életfolyamatokat vezérlő, számítógépen leolvasható – szoftver, örökítő ütemterve, programja révén, mai napig minden ember átörökíti utódaiba, fő jellemzőit. Minden ilyen megörökölt létvezérlő ütemterv, személyre szóló, saját, elidegeníthetetlen, kitörölhetetlen. A kutató tudósok, és, az igazi nyelveredet kutatók eljutottak arra a megállapításra, hogy egy pontból indult a földi, emberi élet és a Földön ma beszélt összes nyelv egyetlen tőről fakad.

A nyelv alapelemeivel – hangok, ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok, szó-hangvázai – bebizonyítható a fenti állítás. Az értelmes ember, itt a Földön, egy adott helyen, teremtés útján egyszerre jelent meg. Így természetes, hogy e nyelvet beszélő első egy pár embertől, egyetlen alomból, ősszülőktől, származik minden ember, innen – egyetlen pontból indult, terjedt szét az egész Földön a népesség és a beszélt nyelv.

Sokak által feltett kérdés, hogyan szaporodhatott el az emberiség egyetlen emberpártól? Honnan vettek feleséget Káin és Ábel? – A húgaikat? – szörnyülködnek. Igen – ez a válasz. Nem kell elfeledni: Isten tökéletes embert teremtett, s utódainál nem állt elő génkorcsosulás ily esetekben. Így rendelte el a szaporodást. Biztosan nem tévedett, hiszen tudta: mit, hogyan alkotott, műve tökéletes volt. Amint a köcsög nem kérheti számon a fazekast, miért így alkottál meg(?) – így mi sem kérhetjük ezt számon a Teremtő Istentől!

A mára elsatnyult embernél vérfertőzés lenne, de a tökéletes testtel bíró első embereknél nem. Jóval az Özönvíz után tiltotta meg a testvérházasságokat, mivel a megromlott földi viszontagságos életfeltételek miatt az ember ekkorra már satnyult, silányult. De elindult az elkurvulás is, és fennforgott a vérfertőzés veszélye.

Az első ember tökéletes teremtmény volt. Kezdet kezdetétől mindent megnevezett. Az eléje táruló, számára érdekes, érzékszerveire ható jelenségre – nem bambán tagolatlanul, makogva, bárgyún, nyálcsorgatón vigyorogva, hanem – világosan, értelmesen, érthetően, tagoltan, pontosan ráillő, nevet adott válaszként, egy vagy kéthangos ősgyökkel: á, ó, ő, kő, üt, só, pü, ág, fa, hő, nő stb. legrégebbi szavak. Minden észlelt lény, tárgy, jelenség, cselekmény legszembetűnőbb fő jellemzőjét nevezte meg első ösztöni kifejezéseivel. Ezeket az ősgyökökből álló, rövid, találó neveket jó megfigyelőképessége folytán, ismeretei elmélyülésével könnyedén tovább bővítette, a közben észlelt, jellemzőket leíró, háromhangos gyökszavakkal. Később több jellemzőt is tartalmazó összeálló gyökszavakból, hangcsoportokból alakultak ki a hosszabb megnevezések. Minden hang, gyök hangcsoport, valamilyen sajátos értelmet visz a szóba.

A nő megjelenésével a bensőséges érzelmek, testiség, egymás iránti mély vonzalmat élénken kifejező szertelen szerelmes szavak, a nyelv cizellált, kellemesen hullámzó, fodrozott, bodorított, élénken színezett, színezhető, elzsongítóan illatos szirmai, mint költői rímek, dallamok is megjelentek a nyelvben. Ekkor – a párkapcsolatok kezdetén, hajnalán – kaptak nevet a bensőséges párkapcsolat, nemi szervek, a nemiség jelenségei. Egyetlen szó sem született ocsmány indíttatásból, mindannyi az észlelt jellemzők, nevekbe tömörítése. Az első emberek által kiejtett hangok, az általuk alkotott ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok mai napig élnek a magyar nyelvben, azokat szóljuk, azok alkotják a ma is élő ősnyelv, a magyar nyelv alapjait. A nyelv, az első ember ajkait elhagyó első tagolt hangtól, a történelmi korokon át az ember társa volt, mindenhol szorosan követve őt. A nyelv nevet adott az élet mindennapjai eseményeinek. Hosszú évek alatt kialakuló beszédelemekben, az egész nyelvfelépítményben, beszélt nyelvben mindent rögzített, így egyedüli, hamisítatlan élő tanúja az emberi történelemnek.

Nincs más oly tanú, amely ennyire szorosan jelen lett volna az ember életében, mint a beszélt nyelv.

A nyelv kísérte az embert az első lélegzetvételétől, és minden vele történő eseményt, érzelmi rezzenetet ösztöni szóképzéssel erőltetés, külső kényszer nélkül természetszerűen rögzített kialakuló szavaiban. Az egyszerű ember érzelmi töltetét: indulatait, örömét, bánatát. A nyelv minden emberi mozdulatnál – még a legeslegapróbb, legjelentéktelenebbeknél is – jelen volt. Rögzítette szavaiban a család legbensőségesebb szeretetteljes pillanatainak, fontos apró eseményeinek megnevezéseit, és onnan kiindulva az összes vele, közösségével végbement minden életfolyamati eseményt. Mint rétegződött üledéket rejti magában az egész – kevésbé békés, többnyire viharos, háborús – emberi történelmet. Ez az a nyelv, amelyen az első emberek a teremtői parancsolatokat kapták. Amelyen az első dalok, balladák, regök, regék, ősmesék, legendák, krónikák születtek, amelyeket Noé és családtagjai később átadtak Özönvíz után született utódaiknak. Az összes magyar ősmesék Özönvíz előttiek, és szájról szájra terjedve érkeztek hozzánk.  Ezek élnek a teremtés nyelvét beszélők meséiben, dalaiban mind e napig. E nyelv elsőként nyert írásbeliséget, s a kezdetben – már az Özönvíz előtt – e nyelven írattak le az emberekkel történő események.

A Kedves Olvasó oly szavakkal találkozik az előtanulmányban, szótárban, Függelékben címszavak magyarázatai közt –, amelyek a mai köztudatban, józan megítélés szerint ocsmányok, közönségesek. Ne lepődjön meg ezen. A szóelemzések követéséhez minden olvasó komolyságát, megértését kérem. Családom, környezetemben élők bizonyíthatják, nem szokásom trágár szavak használata, tehát nem kedvtelésből, nyegleségből, sikamlós élvezetből hozom be a szövegbe a mezítelen testiség, nemiség szavait, hanem bizonyítékként a magyar nyelvben születésükre, eredésükre, a nyelvi összességhez szerves kapcsolódásuk, és kifejező erejük bizonyítására. Valaha a kezdetben minden szó, kifejezés az első észlelt hatás késztetése nyomán a legtermészetesebb pőre, nyers, őszinte, nyílt valóság, mezítelen, életszerű, ösztön-szülte kifejezéseként keletkezett. Minden szó, lépcsőzetes, kezdeti, korai kialakulása figyelembevételével elemezendő, gyökönként, hangcsoportonként, ahogyan valaha megszületett.

Mivel minden szó az életben történtek nyomán alakult ki – a szólopkodás hamis állítása, vádja megcáfolásához – erőteljes bizonyítékkal szolgálnak e szavak, úgy ahogyan, s amilyen indíttatásból megszülettek, mivel a megnevezések a kezdeti, első átélés élményének hatására feltörő őszinte ösztöni hangfoszlányokra épülnek.

Az elemzésekben megjelenő, a való élet jelenségeit leíró, némelyek előtt trágárnak tűnő pőre, nyers szavak nem csámcsogón, kajánul nyálazó vigyorgók, hanem értelmes – eredeti nyelvi kifejezések kialakulását megismerni, követni kívánó – egyszerű, komoly emberek számára írattak le!

Tudni kell, a teremtés nyelvében, az ősnyelvben nem voltak, eleve ocsmánynak minősülő, trágár, mocskos szavak, mert minden szót a mindennapokban átélt természetes élethelyzetek, életképek, az élet sodra, folyama alakított ki, illetve életképek, jelenségek, jellemzők, tulajdonságok nyomán alakultak olyanná, ahogyan ismerjük.

Ezzel együtt az első emberek minden egyedében élt az a természetes erkölcsi gátlás, amely az elszabaduló, eltorzuló fesztelen kivetkőzés önműködő ellenszere. Így a bensőséges életéhez kapcsolódó szavait magába zárta, nem vitte ki a bensőséges élményei átélésének belső elméleti körén kívül. Pontosabban: nem tette közhírré azokat.

Kezdetben a Földön beszélt egyetlen nyelven mindenki megalkotta magában, bensőséges élete eseményeihez köthető saját szavait, ahogyan őt megérintette, finom rezdüléseit megélte, szívében megfogalmazta, hiszen e gazdag nyelv adott lehetőséget változatok végtelen sokaságára.

E szavak később, közbeszédben megjelenésükkel, az erkölcs elsekélyesedésével váltak közmegítélés szerint ocsmánnyá. Amikor a „művelődő” vagy inkább nyűvelődő ember kiteregette közszemlére, kacaj, röhej tárgyává, szégyellni valóvá tette, az Isten által ráruházott teremtés folytatását, bensőséges szerelemben megélhető nemiséget, a vágyott emberi utódok nemzésére kapott, testben megélhető fenséges, kéjes gyönyörérzéssel járó áldást.

Amikor kiforgatva sarkaiból, kéjsóvár malackodó élvezethajszolássá, ocsmány üzleti célok eszközévé, eladható áruvá, megélhetési forrássá züllesztette, süllyesztette, sorvasztotta, kipletykálta, s a közbeszédben szitokszóként kezdte használni. Az isteni teremtés folytatására, a Föld betöltésére teremtett, megszentelt erkölcsi, testi tisztaságot igénylő szervek megnevezései ekkor váltak valóban ocsmánnyá, szégyellnivalóvá.

Meghatározható, hogy egy szó használata az általános emberi műveltség elemi követelményei szerint ma mily fokon illő vagy nem illő mások előtt, társalgásokban? Olyannyira, amennyire a kép, tett, jelenség, amelyet kifejez, terítékre illik valóban művelt, jól nevelt emberekből álló társaság elé.

A hálószobánk, illemhelyünk jelenségeit, történéseit leíró szavak – bár azok is a nyelv szerves részei – nem tartoznak senkire, kizárólag reánk vagy az eseményben részvevőkre. Ezek nem társalgás tárgyai. Világosabban: ha undokságról beszélek egy társaság előtt, olyan, mintha elébük, a tányérjukra raktam volna.

Illendő, avagy nem? A válasz: Nem illendő!

Viszont szóeredet elemzésnél, amikor a szó kialakulásának lépcsőzetes folyamatát írjuk le – e szóalkotó elemek, mint jellemzők beépülését bizonyítandó – kötelezően elő kell sorolni: mi miért, milyen jelentéssel került oda, hogyan alakult ki a szó? Mit fejeznek ki a szó elemei külön-külön, és az összesség együtt? E szavak ezért vannak jelen a szótári kifejtésekben, hogy felsorolt névadó jellemzőik bizonyítékul szolgáljanak magyar eredetükre, mert különben a hivatásos nyelvészet mindannyit más nyelvekből eredőként tálalja elénk.

De egyébként – úgymond művelten – orvosi nyelven megnevezik ezeket a szerveket, mert valamilyen néven nevezni kell. Az ősiségben is azért kaptak nevet. Mennyivel illőbbek az orvosi megnevezések? Csak mert idegen szavaknak tűnnek, és úgy nem szégyellendőek? A lumbus mitől műveltebb, mint az ágyéktáj, derék? Mert latin? Ám e szó az ágyék lombos szőrzetének képe nyomán eredő megnevezéséből ragadt meg a latin nyelvben.

LuMBuS – LoMBoS hangváz: L-M-B-S – L-M-B-S

A férfi nemi szerv: pénisz. A pénisz + pina = szinap kapcsolat szerepet leíró: a pina, a níp, a nép eredő forrása.

PéNiSZ – PiNa – a NéP – SZiNaP hangváz: P-N-SZ – P-N – N-P – SZ-N-P

Bibliai jövendölés: „…ágyékából eredő folyam.” A mondás szerint: ekkor látta meg a napVILÁGot. LOVAGIas GÁLÁVAL induló férfi-nő összefonódó esemény következményeként, VALAGból jön VILÁGra, LEVEGŐre a VILÁG népe.

LoVaGi – GáLáVaL – VaLaG – LeVeGő – ViLáG hangváz: L-V-G – G-L-V-L – V-L-G – L-V-G – V-L-G

Nyelvi jelentés végett előhozandó e pőrének tűnő megnevezés is. Leszögezhető, az eredeti megnevezések nem ocsmány szavak voltak, hanem igazi jellemzők szerinti, természetes nevek. Nem bátorítok senkit közbeszédben használatukra manapság, de nyelvi eredet megállapításakor kötelező elemezni.

Biblia CzF Szótár szerint: „Mert minden férfiu, valag megnyitó (első szülött értetik) szentnek hívattatik úrnak. (Münch. codex. Lukács. II. Tárkányinál.”

 

Legkorábbi időkben végső alakzatukat elnyert szavak: állatok, növények, folyók, természeti térségek nevei, Éden, Hiddekel, Eufrátesz, Pison, kérub, skarlát, szeráf, s az összes többi is – csak magyar gyökelemzés szerint bontható, értelmezhető. Minden akkor létező, az ember látóterébe kerülő lény, tárgy, jelenség, cselekmény elnyerte nevét, és azok a Vízözön előtti másfél évezredes egynyelvűség, s a ma is élő ősnyelv létének bizonyítékai.

E szavak –, de a Biblia őskori névtára is – csak a ma is élő ősnyelven, magyar nyelven magyarázhatók, mivel a teremtés nyelve gyökeiben, hangcsoportjaiban fikarcnyit sem változott több évezred múlása ellenére sem.

A Biblia névtárában levő nevek, szavak csak a teremtés nyelvén elemezhetők, magyarázhatók meg teljességgel.

Ádám, Éva, Ené, Kan, Anna, Ábel, Ábrahám, Melkisédek, Éfraim, Ézsaiás, Dávid, Saul, Gedeon, Izsák, Jákob, Jefte, Jéhu, Jeremiás, Jessé, Jézabel, Jézus, József, Jubál, Manassé, Sára, Tamás és más ősi bibliai nevekre héberül rendkívül vérszegény, sovány magyarázat adható. Szóelemenként, aprólékosan, átfogóan csak magyarul értelmezhetők. Ez bizonyítja ősnyelvi eredetüket. Így a nagy önteltséggel hangoztatott, mindenkit letorkoló hivatalos vallásos vélemények ellenére leszögezhető: A héber nyelv nem a teremtés nyelve!

Egy név, megnevezés soha nem csak egyetlen valamit jelent, mert minden gyöke legkevesebb három névadó jellemző sűrítménye. A Teremtő személyes neve, minden jellemzője, a korai összes ősi bibliai név, de a világon fellelhető összes név, megnevezés, a mai magyar nyelven sorolható elő, csak magyarul elemezhető, értelmezhető.

Az ősi bibliai személynevek a székelységben, nem héber nevek! Azok – Ádám, Éva, Ábel, Sára, Anna, Eszter, Efraim, Zsuzsánna, Gedeon, Ábrahám, Ézsaiás, Dávid, Izsák, Jeremiás, Mózes, Áron, Gerzson stb. – azért voltak jelen évezredeken át, s vannak jelen ma is a székely névtárban, mivel ősiek, ősnyelvi eredetűek, a héber nyelv előtti korból valók, s így folytonosak. E nevek kialakulásakor még nem létezett héber nyelv!

Jézus idejében, az első századi zsidó írástudók már teremtés nyelvétől eltérő héber nyelven beszéltek, írtak. Mégis a köznép tulajdonnevei mai magyar nyelven többnyire érthetőek, hiszen Jézus és tanítványainak nevei – Máté, Tamás, Bertalan, János, Péter, András, Jakab stb. – értelmezhetők magyar gyökelemzéssel.  Sok más kulcsfontosságú apróság, amit észre sem veszünk, csak amikor elemeikre szedve, átforgatva benézünk mögéjük.

Nem a héber nyelv megalázása célom, hanem az igazság kiderítése, felszínre hozatala, az igazságot kívánom tudatni mindenkivel, amint a nyelvben fellelt sok titkot is megosztottam a világháló olvasóival, hadd tudja más is.

A szavak elemzésénél soha semmiféle misztikumot* nem veszek figyelembe. Ugyanis, amikor az egyszerű ember szembetalálta magát egy lénnyel, jelenséggel, tárggyal, cselekménnyel, annak legfőbb jellemzője által kiváltott hatást jelezte a száján kibukó első hang, ősgyök. Nem gondolt elvont dolgokra. Még a villámlásnál sem, pedig hiszem, hogy megrémült. Az első hang, a V, a meglepetés egyik kifejező hangja, bővült VI (vi-gyázz, vi-lág) ősgyökké, és az ILLanás jelensége kiteljesítette a gyökszót: VIL. A következő gyök, amely a szót bezárja, amellyel végleges alakját elnyerte, a LÁ, LÁM, ez a LÁtással kapcsolatos. Tudta az egyszerű ember, hogy Isten az ura a jelenségnek, mert ő alkotta a fizikai elemeket, s természet szerinti törvényeiket, az összes tulajdonságaikat ő szabta meg. Ám a jelenség megnevezésébe nem vitte bele Isten személyét. Ez ugyanígy igaz minden más megnevezésnél is.

A nyelvi alapelemeknek az összes mai földi nyelvekben jelenléte bizonyítható „száz kísérletből száz sikeres” alapon! Nem, mint az őslénytan meseszerű, merev, tévedhetetlenként hirdetett, de soha be nem bizonyított tételei!

Hosszú éveken át végzett átfogó, elmélyült nyelvelemzés még inkább megerősítette bennem a tudatot, hogy a teremtés valóságos, tagadhatatlan tény.

Egyetlen tőről, magból induló beszélt nyelvnek egyik fő jellemzője: megbonthatatlan gyökalapú vázfelépítménye, amely teljesen összefüggő, bonyolult kapcsolatrendszert alkot, ám ennek ellenére, komoly odafigyeléssel követhető. Mindez, az emberi beszédkészség, beszédképesség adományával együtt, az emberi örökítő sejtekbe, génekbe ültetve, az első embertől a ma született legutolsó kisdedig minden utódra átörökített, átörökíthető végtelenig.

Világossá vált, hogy ma is él az ősnyelv, legősibb, a teremtés nyelve, a kezdet idején alkotott gyökszavakkal beszél mindenről: Istenről, nevéről, anyagi világ létrejöttéről, lélekről, életről, emberről. Férfi-nő viszonyhoz, családhoz tartozó legbensőségesebb testi életjelenségeiről, amelyek az emberi létnek, családi életnek tartalmat, értelmet adó meghatározói. Az embert körülvevő – látható anyagi és láthatatlan, fénytestű szellemi – világról, szorosan összefűződő, egymáshoz csatolódó értelmi kapcsolódásban Ezekre bizonyíték egy tárgykör összesség – érzelmek, szeretet, szerelem, nemiség, szaporodás, család – jelenségeinek néhány kulcshanggal leírható kifejezései.

A növények, állatok neveibe rejtett fő jellemzők, hasznosságuk, amelyek neveik átforgatásával vagy alkotó hangjaik, gyökszavaik összeforgatásával jönnek felszínre. Az első oldalakon már említett MANDULA – ALUDNÁM,
LEVENDULA – ALUDNIVEL,
BOJTORJÁN – ORJÁN BOJT. Vagy:
KANGÚR – RUGNOK, KENGURU – UGORNOK,
KÉLGYÓ, KÍLGYÓ – GYILOK,
KLOKOGYÍL – GYILKOLOK.
De KAMULÉNY a MÚLÉKONY színeivel, ágra RÁHAJLÓ HAJLÁR-LAJHÁR és mások.

KLoKoGYiL – GYiLKoLoK hangváz: K-L-K-GY-L – GY-L-K-L-K

Jól felismerhetők az egyszerű kezdet jegyei, a lassú ütemű szókialakulás füzérszerűen összefonódó folyamatossága, folytonossága, az élet mindennapjai jelenségeinek kezdeti egyszerű szóképei, azok bővülése jegyei.

KALÁNY, KANYÁL, jól áll a LÁNYKA, LÁNYOK kezében. Régen kevés KALÁNY, KANYÁL volt, így többen ettek egy KANYÁLlal, amelyen a NYÁLAK vegyültek. NYELV egy izomNYÉL, amellyel leNYALható a kaNYÁL, kaLÁNY, ez NYELvvel, NYÁLlal érintkezve viszi be a leNYELendő falatot.

KAPkodó mozdulatokkal KOPPAnó KAPA. KAPÁval PAKOlja a növény tövére laza földet, így KAP erőre a növény.

LAPÁT, amellyel ÁTLOPható egy csomó máshová, TÁPOLható a kisebb csomó nagyból, a végén LAPÍTható a felülete. Nélkülözhetetlen ÉPÜLETeknél, még PALOTA ALAPOT ásásánál is.

LaPáT – éPüLeT – PaLoTa – aLaPoT hangváz: L-P-T – P-L-T – P-L-T – L-P-T

CSOLNAK, amely csak úgy halad a vízen, ha a nyeles LAPOT, ÁTrakva, LAP ÁTrakva, LAP-ÁT-olva, húzva loCSOLNAK, panCSOLNAK, (lapá-)TOLVA előre a CSOLNAKot.

KALÁSZ, KASZÁLandó SZÁLKA, SZÁLAK, KALÁSZokkal kapcsolatos minden fő mozzanat kifejezhető.

SZEKÉR kerekes, csángó: keREKESZ REKESZ, amellyel különböző SZEREK vihetők: keREKESZ SZEKERen REKESZben visznek SZEREKet.

KONYHA a KUNYHÓ része. Valaha a család nappalija, ahol kellemesek ENYHÉK voltak az együtt töltött órák.

EBÉD az EVÉD szó módosulata, nem szláv, a bérnyelvész nagy bánatára. Az EBÉD DÉBE, azaz DÉlBE járja.

VACSORA, ezt este EVÉD, ezért estEBÉD is. Ekkor már leCSAVAROdott a nap. VACSORA a kötetlen CSEVERE ideje, ilyenkor a jókedvű szónak CSAVARA van, traccsolnak, RACSOVÁlnak. A magyar VACSORA szóból ered a szláv VECSERA.

A nyelv tudja a valót. Megmutatja, mit jelent a TURÁN kifejezés.  Az, hogy nem csak egy – sokak által hangoztatott – TURÁN föld, TURÁN nemzetség volt, hanem minden új életet kezdő ősnyelvű nép, amely NATÚR területet tört fel  TURÁN rögén, így neveztetett. A termőföld aranyKORONA érték mérése őskori. TANOROK átfordítva: KORONAT. A jó TANOROK föld aranyKORONÁT ért.
TaNoRoK – KoRoNáT hangváz: T-N-R-K – K-R-N-T

Kapcsolatok füzérei: NATÚR, TURÁN, TANOR, TÉREN terem (n > m) a (lágyul: N > NY)  NYERT termény, a TENYÉRbe vett KENYÉR, ami TÁNYÉRra kerül, is a felTÚRt NATÚRból lett TANOR TÉREN NYERT eleség egyike: NATÚR – TURÁN – TANOR – TÉREN – NYERET – TENYÉR – TÁNYÉR – KENYÉR…amiből aztán végtermékként RENYET (ürülék) lesz.

A magas hegyeket borító örök hó és jégburok RECSELGŐ GLECCSEREI a teremtés ősnyelvén kapták nevüket, sajátos RECSEGŐ hangkibocsátásuk nyomán.
GLeCCSeR – ReCSeLG hangváz: G-L-CS-R – R-CS-L-G

Kezdeti, fontossági sorrendben megjelenő két-, háromhangos megnevezései: pü, hő, hű, kő, só, ék, lég, víz, mag stb. Egymást követő időrendi történések üledékszerűen beágyazódó, színesedő rétegződései. Elágazó, bokrosodó vonalvezetésű szóbokor rendszere. Vagy kristályszerűen tördelt szerkezetű szócsalád hangváz rendszerébe illeszkedő kiegyensúlyozott értelmi kapcsolatai, a létező legerőteljesebb, legtisztább bizonyítékok a mai magyar nyelv ősnyelvként azonosításához. A nyelv szavaiban olyan aprólékos élethűséggel, az érzelmi rezdülések mélységéig lemenően írja le a meztelen igazságot, amilyen a természetes élet valósága. E nyelv maga a teremtői csoda!

A magyar nyelvi kifejezések megértése könnyű. Minden megnevezés gondolatébresztő. Az AJTÓK olyan lapok, amiket be- és kihAJTOK, úgy JUTOK át. A KÜSZöbön, küszÖBön átlépve bejutok egy SZŰK öblű, szűk ÖBlű térbe. A KÜSZÖBön belül SZŰK, kívül BŐ a tér. Ha valaki erőszakkal lépi át a KÜSZÖBöt, a háziak BŐSZEK lesznek.

A helyesen használt kifejezésben, a megnevezett akármi főjellemzőinek minden árnyalata leírható, tehát akár egyetlen szóban, oda-vissza forgatva megjeleníthetők a nevezett alapjellemzői.

A hogyan mondjam, hogy jól megértsd, kérdés ritkán vetődik fel egy olyan nyelvnél, amelyben a mozgás leírására 15 ezernyi kifejezés van, s a beszéd, szólás leírására majdnem ugyanennyi. Ezeken minden árnyalat megjeleníthető.

Őszintén beismerem: én is folyamatosan tanulom a nyelvet, rengeteg felfedezendő, rejtett titka van számomra még. Ehhez mérten parányian kevés az, amiről már tudok.

Az eredeti nyelven, a teremtés nyelvén, a nyelvanyán, elemezhető az utódnyelvek teljes szókészlete szavanként.

E nyelv az eredeti, megtervezett nyelvi vázszerkezetre épül, s birtokolja az ősnyelvi értelmi kapcsolati rendszer teljes viszonyítási alapkészletét, amelyek az elemzéseknél kulcsfontosságúak.

Az értelemhordozó viszonyítási alapkészlet ősiségtől változatlan:

1. Hangokra, ősgyökökre, gyökszavakra épülő SZÓBOKOR rendszer.
2. Hangokra, kötött mássalhangzó-párosokra épülő HANGCSOPORT rendszer.
3. Hangvázakra épülő SZÓCSALÁD rendszer.

Ezrével voltak, vannak jelen a teremtés nyelvében, mai magyar nyelvben, és összes utódnyelveiben. Ezekből épülnek fel összes szavaik, és ezek mutatják ősnyelvből eredésüket. Ez végigkövethető a szótári elemzéseken.

A teremtés nyelve szavainak rugalmas megjátszhatósága, egy cselekmény ezernyi változatban kifejezhetősége, az ősnyelv bölcs tervezése nyomán válik lehetővé. A szóelemek kölcsönös egymásra hatása, összefűzhetősége, áthidalási lehetősége, a hangok, gyökök Rubik-kockás átrendezhetősége, fordíthatósága révén mutatják meg igazi értelemhordozó szerepüket. A hangvázak összeforgathatósága nyomán kialakuló szócsaládok, mint szótestvéri közösség megvilágítja a tárgykör minden szege-zugát gazdagítva a nyelvet.

Utódnyelvek árnyaltságot nélkülöző száraz lárvaszavai csak körülírva képesek a hallgatónak, olvasónak visszaadni azt a jelentést, amit a nyelvanya egyetlen szóval kifejez. Az utódnyelveknél a megértéshez feltétlenül szükséges a következtetőképesség, hogy talán ez is beleértendő, esetleg két-három szóra van szükség, hogy azt körülírva kifejezze, amit a magyar nyelv akár egyetlen szóval képes.

 

Nyelv és teremtés

Mivel a magyar nyelv az eredeti teremtés ősnyelvének egyenes ágon fennmaradt utódnyelve, így teljes megértése csak a teremtés tényének figyelembevételével lehetséges. E nyelvet csak a tökéletes Mindenható elméje, bölcs teremtőképessége alkothatta ilyenné!

Egyetlen ismert nyelv sem birtokol a teremtett világról, benne levő élőkről, élettelenekről ilyen tőrőlmetszett, valós, élethű képleíró szavakat, oly nagy választékban, mint a ma is élő ősnyelv, hisz ezek a való élet apró rezdüléseit testközelből bemutató tökéletes kifejezések. Oly nyelvet alkotott, amely végtelen számú utódnyelv megalkotására elegendő szóalkotóelem (hang, gyök, hangcsoport) készlettel bír. Később felbomolva ez be is bizonyosodott. A mai utódnyelvek száma csak töredéke ama nyelvmennyiségnek, amely a teremtés nyelvéből kialakítható lenne. Sok nyelv kialakult és kihalt történelem folyamán, s napjainkban is kialakíthatók lennének új nyelvek, egész a végtelenig.

Ha akad a kedves Olvasók közt olyan, aki a magyar nyelvet teljességében, átfogóan szeretné megérteni, olvassa figyelmesen, mélyen gondolkodva a bevezető tanulmányban, szótárban, s függelékben felsorolt bizonyítékokat.

Célom sajnos nem lehetett az, hogy a nyelv minden szavát, azok minden változatát elemezzem, hiszen hatalmas ívmennyiségen férne el, anyagi lehetőségeim viszont korlátoltak. Nem áll mögöttem tőkeerős megértő, pártoló tehetős csoport, így csak a gyökelemzési módozatok szavakon át bemutatására törekedhettem. Ennek ellenére a világhálón érkező olvasói kéréseknek eleget téve, közel ötven szót még elemeztem, és ezek bekerültek a szótárba.

Elemzésekkel csak egy bizonyos határig terjedek, a szavak összes vetületeit, kapcsolatait, a bokrosodások oldalhajtásait nem vázolhatom fel. Ha mindennek elmegyek a legvégére, akkor óriási tömegű anyaghalmaz jön létre, ami bár kezelhető lenne, de kiadhatatlan a fent említett anyagi ok miatt.

Szerepem gondolatébresztés, hogy mások folytassák tovább, ha tetszik nekik az irány.

Sorvégi elválasztásokat a szótárban előbb nem alkalmaztam. A helyes elválasztás gyökhatáron lenne alkalmazandó, ám annál is különös odafigyeléssel, mivel a gyökök határhangjai egybeolvadnak. A gépi önműködő elválasztás a mai szótagoló rendszerű grammatikai helyesírás szerinti. Végül mégis alkalmaztam, mivel egy ilyen nagy terjedelmű szótár szövegének tördelését nem kívántam kézi módszerrel végigvinni.

A szövegben – a könnyebb áttekinthetőség, megértés végett – a bekezdéseket sok helyütt sorközzel tágítottam. Ne lepődjenek meg helyenként, a kissé szellős szövegképen.

A szótári címszavak közt levő idegennek tűnő szavakkal bizonyítani lehet azoknak a teremtés nyelvéből eredését, magyar nyelven elemezhetőségét. Erőteljes bizonyíték ez arra, hogy innen eredtek, származtak. Olyanok, mint a kivándorló, aki évtizedek után hazajön, és keresi gyökereit. Aztán kiderül, még élnek azok, akikhez hasonlít, akiknek arcvonásait, alapvető ismertető jegyeit, sajátos személyi jellemzőiben viseli.

Ilyen a KARIKATÚRA, KULTÚRA és más szavak, amelyeket latin, olasz, német eredetűként jegyez a nyelvészet. Ha a KARIKATÚRA szót átfordítjuk: ARÚTAKIRAK. A jó karikatúra célja, a hibák, RÚTságok kiemelése, KIRAKása, kihangsúlyozása által nevetségessé tenni jobbító szándékkal. Ezt mondja átfordítva: A RÚTA KIRAK-va.

KULTÚRA jelentése: művelődés. Idegen, és mégsem. A művelődés, az ősiségtől gondozást, fejlesztést igényel, állandóan KÚRÁLni kell, sőt TÚLKÚRÁLni. A KÚRÁLÓ szó oly régi, mint az első ápolásra KERÜLŐ, segítséget KÉRŐ, valakit KÉRLELŐ, felKAROLÁst igénylő bajbajutott. A TÚLKÚRÁLÓ nevelő munka, művelő, KULTÚRÁLÓ hatással lesz elmére, személyiségre. BeleTURKÁLni a begyepesedett, gyomossá vált személyiségi jegyek közé, és KÚRÁLni, TÚLKÚRÁLni, nemesíteni. Ha megfordítjuk a szót: ARÚTLUK, tagolva: A RÚT LUK. A műveletlenségnek RÚT LUKAi, hézagai vannak, amelyeket jóra neveléssel, oktatással kitöltök, hibákat TÖRÖLÖK, jó irányba TERELEK.

KuLTúRáL – TúRKáL – TúLKúRáL hangváz: K-L-T-R-L – T-R-K-L – T-L-K-R-L

KuLTúRa – a RúT LuK – TöRüLöK – TeReLeK hangváz: K-L-T-R – R-T-L-K – T-R-L-K – T-R-L-K

Lám a hazatért szavak még mindig tudnak magyarul!

E szótár szerepe, célja: a hivatásos, hivatalos nyelvészet bebetonozott, ám bűzösre elavult, haszontalan dogmáinak teljes szétverése. Szembemegy minden eddig elfogadott, de bizonyíthatatlan hazug, csaló hamisítással, amit a magyar nyelvről, magyar nyelvűeknek és idegeneknek tanítanak több mint másfél évszázada.

A hivatásos nyelvészetnek nem velem van vitája. Nem! Én egy senki kis szürke veréb vagyok. A hivatásos nyelvészetnek a magyar nyelvvel, a teremtés ma is élő nyelvével és annak megalkotójával, a Teremtő Istennel van vitájuk!

Ebben a vitában ők eleve vesztesek!

 

Mit remélek kutatásaim feltárásától?

Nyelvész szakmától semmit! Komoly ellenérveik hiányában, elhallgatás vagy inkább személyem elleni gúny, becsmérlés, megvetés lesz a szakma válasza. Felkészültem. Nincsenek önáltató vágyálmaim, nem kecsegtetem magam gyors siker reményével, sőt semmilyen szakmai elismerés sikerével sem. De a nagyközönség egy része talán értékeli, ráfigyel, ráébred a valóra. Ma még nem, de biztos vagyok, hogy az eljövendő időben sokan lesznek, akiket érdekelend, s akik értékelendik. Fő célom, a ráébresztés, rávezetni a nyelvi valóra, s általa a teremtés valóságára.

A műkedvelő régész, német kereskedő Heinrich Schliemannra gondolok, akit Trója, majd néhány ógörög város, több más ókori történelmi színhely felfedezése és feltárása végett nagyon megirigyelt a gőgös hivatásos régészet. Akit sikeres tevékenysége miatt keresztben nyelt le a régész szakma, torkán akadt, s mai napig bögyében hordja. Sokáig, s talán még ma is az „ásó világhírű dilettánsaként” emlegették, emlegetik gúnyosan ez okon. Meglehet, voltak hibái is, de eredményei elhalványították azokat, sőt sokszor épp szakmaiatlan hibái teremtek gyümölcsöt. Eduard Meyer, nagy német történész szerint: „Módszertelen eljárása, amellyel lehatolt az őstalajig a tudomány számára igen áldásosnak bizonyult. Rendszeres ásatások esetén a domb régebbi rétegei nemigen kerültek volna napvilágra.”
Munkássága fő haszna: a görögöket ráébresztette, hogy a mondaként elkönyvelt eposzaiknak történelmi valóság alapja van. Schliemann nyomán láttak neki a görög régészek a régészeti kutatásoknak.

Az egri várvédők szívből tették dolgukat, életük árán is megvédték a várat, sikerre vitték a kívülállók megítélése szerint eleve vesztesnek vélt küzdelmet. Jelentős részük – úgymond – amatőr volt, és sok nő is volt köztük.

Temesvár védői valamennyien képzett végvári zsoldos katonákként „szakszemmel” úgy látták, nem éri meg védeni a várat túlerővel szemben. Hiába volt Losonczy kapitány vitéz magyar ember, zsoldosai nagy része idegen nép fiai lévén, feladták a várat. Ők valamennyien profik voltak.

Idegenszívű profi nyelvészek késleltethetik, de nem állíthatják le a nyelvre vonatkozó igazság napfényre törését. Gőgös gúnyolódásuk nem mérvadó számomra, egyszerűen nem érdekel. Semennyire!

Idézném Jézus szavait, Pilátus, Tiberiusz császárhoz írt jelentéséből: „Parancsolj a zuhatagnak, hogy álljon meg a hegyszakadék közepén. […] A zuhatag azt feleléndi, hogy a természet és a Teremtő törvényeit kell követnem.”
A vízesés nem megállítható!

Schliemanhoz hasonlókkal szembeni ellenszenv miatt, nehéz elképzelni, hogy egy kívülálló, megvetett, hozzá nem értőként kezelt, nyelvészvégzettséggel nem rendelkező senki, kutatási eredményeit elfogadja a hivatásos nyelvészet. Méghozzá olyanét, aki ebben a hitetlen ateista világban, a teremtést tényként fogadja el, s nyelvi kutatásait annak rendeli alá.

A hivatásos nyelvész képtelen szabadulni a bevett dogmáktól. Nem ismeri el több mint évszázados tévúton bolyongást. A magaslatokon tündöklő, önfényezőn feszülő tudományos gőg nem alázkodik meg. Ugyanis, még ha megértené is, és elismeri az általam e szótárban leírtakat, szembefordul, mert retteg, hogy összeomlik az egész világ eddig felépített ősnyelvkereső nyelvészeti tudománya, és sutba dobhatók a nyelvek kialakulásáról írt tévtanok összes szakkönyvei. S ami legfájdalmasabb – oda az oktatásban tananyagként felhasznált tanulmányaikért járó, folyamatosan lecsöpögő jogdíj!

Márai után szabadon: „…már nem az elvet, hanem a zsákmányt félti.”

——————————————————————————————-

A teremtés ősnyelve a mai magyar nyelv, teljesen különbözik jellemzőiben az összes ma élő utódnyelvtől, így e nyelvhez teljesen más – a mai nyelvészettől idegen – elemző eszközök szükségesek. Csak az élő hangok és gyökök értelmi összességét elemezve, kiismerve jutunk el e szószülő nyelv belső szerkezeti titkainak feltárásához.

——————————————————————————————-

Nem becsvágy, nem nevem szellőztetésének hiúsága vezet, nincs feltűnési viszketegségem, megfelelési kényszer nem hajt. Díjat, dicsfényt sem kívánok, ha adnák sem. Van elég érdemtelenül díjazott, nem kívánnék közéjük tartozni.

Tisztelet a díjat kiérdemlő kivételnek!

Nem ily vágytól vezérelve kutattam oly sok éven át kora hajnalokon. Alaptermészetemnél fogva az egyszerűség, igazságosság az, ami vonz, amit becsülök, szeretek. Nem a hírnévért írtam e szótárt, így mellőzésre, el nem fogadásra már előzőleg számítva, nem élem meg kudarcként azt. A nyelv és alkotója, az ember teremtője iránti határtalan tiszteletem, nagyrabecsülésem volt és maradt a kutatás legfőbb indító oka.

Az esélytelen nyugalmával indultam, s haladok, ám aminek való igaz voltáról bizonyítékot nyerek, ahhoz tíz körömmel ragaszkodom. Így az eddigiek folyamán fellelt ismeretekhez is, mert komoly bizonyítékaim vannak arra, hogy valóságosak. Ma már nem tud senki félrevezetni ebben.

Tudom, hogy addig nincs remény az elfogadásra, ameddig a mindenkori politika, a „mindenható” pénz, a hiteltelen, megtévesztő, hamis nyelvészetet, s a bizonyíthatatlan őstörténetet támogatja. S ameddig az ez irányban tudatlan, félrevezetett társadalom hitelt ad a megtévesztőknek.

Tinódi Lantos Sebestyén szavai: „Sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem írtam, az mi keveset írtam, az igazat írtam.”

Ehhez hasonlóan: csak amit a nyelv igazol, alátámaszt, tanúsít.

Elsősorban, mint teremtés nyelvét vizsgáltam, nem csak magyar szempontból, hanem összességében. Hozzátenném még, hogy senki emberfia nem fejti meg a magyar nyelv titkait, aki nem a teremtés valóságán át kutatja. Részeredményt érhet el, de titkainak mélységeit soha nem éri el, nem érti meg, nem tárja fel.

A Biblia mondanivalója, kulcsszavainak értelme is csak a teremtés ősnyelve segítségével fejthető meg teljesen. A héber, mint kései keveréknyelv nem alkalmas teremtési titkok megfejtésére.

Bár én csak egy vagyok azok közül, akik a hivatalos nyelvészet ellenében egy számkivetett szóeredet elméletet képviselnek, de egyre többen lesznek, mivel a nyelv rengeteg bizonyítékot nyújt, amelyek nem rejthetők véka alá.

Biztos vagyok benne, eljön a fordulat napja. Talán én azt már nem érem meg, de megérik az utánam jövők, a fiaim. Ezért leírom, legyen papíron, s ha majd egyszer fordul a szél, a szótár kései olvasói megtudják: én szóltam.

Eljön mindennek az ideje, az örökkévalóságból mindenre jut idő.

———————–

/*/ A misztikumok rémképeinek ábráit, neveit,jól megfontolt huncut, körmönfont, ravaszsággal kidolgozott, csaló népámító táltosok, varázslók, sámánok szőtték-fonták meg.  Aztán kitalálták ellenszerként, képzelt védőként, fétisként használható, tárgyként is megalkotható, szentnek mondott, babonás rajzolatokat: kereszt, csillag, nap, hold, ábrák, képek, kusza görbe vonalak, számmisztika s egyebeket, amelyek feloldják az átkot, varázslatot. Később, apró lépésekben ezekre vallásrendszereket építettek fel, ünnepeket is szenteltek azoknak. Ugyanis népámításból, zsarolásból, ijesztgetésből, a történelem folyamán, mai napig könnyen, jól megéltek, megélnek munka nélkül.

Feltalálták a számítógép vírust, bevetették a világhálóra, aztán megmentőként eladták a vírusölőt.

Ma már egész lakott Földet átfogóan kitalálnak az emberiség megrémítésére többféle hatalmas nagy járványos kórt, aztán kidolgozzák a megmentő módot. Utána, magukat – a kór előidézőit – megváltóként tüntetve fel, hatalmas vagyonra tesznek szert az ellene alkalmazott oltóléből.

Kitalálnak egy világgazdasági csődöt, leszegényítenek a sárga földig, aztán megjátszva az álságos jóságos jótevőt, jönnek a segéllyel. Megmentő jótevőként felajánlanak nagyvonalúan banki hiteleket, majd hatalmas kamattal fizetésképtelenné tesznek, kilakoltatnak, utcára tesznek. E módszerrel mai napig épp oly könnyen, jól megélnek munka nélkül, mint az útszéli ribanc kurvaságból.