A nemzeti történelemírás legnagyobb és kiheverhetetlen betegsége a mérhetetlen önzés, a melldöngető, öntömjénező dicsekvés, arcvonás-, szempillarezdülés nélküli tömény hazudozás.
Ez minden népnél, nemzetnél kimutatható tünet.
Kivétel nélkül!
Minden nép, nemzet megírt történelme olyan, mint egy fürdőző ribanc, aki a kalandos, regényes, kéjes éjek mohó élvezettel átélt gyönyörének utószennyétől próbál szabadulni a fürdőmedencében. Fireg-forog, szappanozva habzik, s igyekszik lemosni a történelmi ártatlanság, szüzességvesztés véres nyomait, a velejáró minden gennyes történelmi mocskot, szutykot magáról, eltüntetni a kalandok összes jegyeit, mint meg nem történtet. Aztán kijön, szárítkozik, törülközik, s döbbenten látja, hogy nem sikerült lemosnia a foltokat. Ekkor jön az ápoló, koszmentesítő, kozmetikai színező kencézés, szépítkezés hosszú folyamata. Mikor végez, kiáll a vörös szőnyegre, mint a szűzies ártatlanság megtestesült dicső bálványa, és fogadja népe hódolatát.
– Itt vagyok, a ti kifürösztött gyönyörű történelmetek!
Ám a szőnyeg vöröse, a sok kiontott vér színe!
Olvassanak bele bármely nép történelmébe, tele van – minden történelmi ferdeséget, igazságtalanságot kimagyarázó, széppé varázsoló – mosakodó-kencéző leírások nyomaival.
A – mindenkori, bárhol élő, bármely nyelven szóló – „mi népünk, nemzetünk” csak jó lehet, a többiek a gonoszak. Nekünk csak jó tulajdonságaink vannak. Mi vagyunk a történelem „faszagyerekei”, rab népek megváltói, felszabadítói. Csak mi mondunk igazat, a többiek mind hazudnak.
Ez a nemzeti történelmek lényege!
A valóság – csak a független, őszinte krónikás írt igazat. Mert azért voltak ilyenek is elvétve. Azonban ők nem mérvadók. A vájtfülűek szerint: ők tévedtek, nem jól látták az eseményeket.
Őket kimarják, félresöprik, kiröhögik, leócsárolják. Az ősiségben is üldözték, s megölték az igazat szólókat.
Azonban napjainkra megnyugtatók e téren Bonaparte Napóleon szavai: „Ami megtörtént, azon Isten sem tud változtatni, csak a történészek.”
Ez a felmentő sereg mindent helyre tesz. Minden népnek, nemzetnek van készleten ilyen történész csapata. Minden ilyen történész csapat megírja a magáét: szépet, jót, pazart, ragyogót, dicsőt, fenségeset…
Akkor van gond, ha ezek alapján akarnánk megírni a világtörténelmet. Nem hiszem, hogy összeállna a történelmi Rubik kocka!
A nagy összességbe nem illeszkedés miatt, minden történész csoport azzal védekezne:
– A mi történelmünk igaz, a többiek hazudnak!
Röhej.
A Drezdát lebombáztató, felégető Churchill mondta egykor: „A történelem kegyes lesz hozzám, mert szándékomban áll átírni.”
Ez a mai történészek szerepe. A „Hazádnak rendületlenül” … csak az igazat! – jelmondat helyett: hazudnak rendületlenül.
—————————–
Valaha kedvenc tantárgy volt számomra a történelem.
Ma hányok tőle!
Tisztelet a kevés kivétel – igaz, tisztességes történésznek!