Ennél pontosabban senki nem állapította meg az írott történelemről a valóságot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ősiségben nem voltak őszinte történetírók, krónikások. Voltak. Voltak olyanok, akiknek leírásai – bármely oldalról szemlélve, oda-vissza elforgatásban – beágyazhatók a nagy történelmi összképbe, és idő-térvonatkozásban pontosan illeszkednek. Az ilyenek hitelesek.
Azonban a történelmi újkor kezdetén, a magukat „felvilágosultnak” valló, Isten és teremtéstagadók, akik számára Biblia, Teremtés könyvében lejegyzett folyamat „túl egyszerű, üres és hihetetlen”, valahol a színfalak mögötti „sötétkamrában” tárgyaltak, egyezkedtek, majd egyeztettek, hogy az élet csírája megjelenésének valamiféle „tudományos” képet, folyamatot adjanak, amely teljesen kizárja bármely emberfeletti erő közreműködését a földi élet létrejöttében, kifejlődésében. Ehhez kirajzoltak egy követendő földfelszín-történeti elméleti pályaívet, amely szerint az életfeltételeket biztosító földi színtér kialakulása, és az élet létrejöttére vonatkozó történelmi időtávok évmilliárdokra kinyújtandók.
Kidolgozták a korok elméletét, meghatározták a fa-, kő-, vas-, réz, bronzkort stb. Abból a célból, hogy színessé, mozgalmassá tegyék az őskort, több enyhülő, erősödő jégkorszakot terveztek be az idővonalba. Az a kutató, aki nem akart gúny tárgyává válni, ehhez az újkori „tudományos” irányvonalhoz igazodott.
Megszületett a kifejlődés, evolúciós elmélet gondolata, amelyhez kőzetekbe zárt, vagy halotti sírokba temetett tárgyi bizonyítékok szükségesek. Mindenre kerestek, találtak tárgyi bizonyítékot, és nem akadt oly merész érvényesülni vágyó régész sem, aki kétségbe vonja a lelet hitelességét. Az evolúció gondolata „tudományos” divat lett, és ők alkalmazkodtak a divathoz.
A történész-régész szakma ettől kezdve szolgalelkűen a keresztcsontig alányalt az evolúció „tudományos” bizonyításának, s azóta minden ősiségi régészeti leletet úgy mértek, mérnek be, oda helyeznek el a kifogyhatatlan, se széle, se hossza évmilliárd évek végtelen vonalán, ahogyan a kifejlődés, evolúciós elméleti dogma megkívánja. Támogatójuk a vak véletlen, hitetlenségük istene, amely segített kifejlődni az ősleves mélyén az első élő sejtet.
Állításaink ellenőrizhetetlenek, tételesen bizonyíthatatlanok, de szátokat befogni…!. Befogni, ha mondom!
Számukra két tétel a fő irányadó.
Első tétel: Teremtő Isten nincs!
Második: nem teremtés útján jött létre az élet a Földön.
Félnek Istentől – s mint aki féltében fütyül a sötétben – ezt sulykolják hangosan a köznépi tudatba.
Jól fogalmazta meg e félelmét R. C. Lewontin biológus, aki így szólt diákjaihoz: „Nem engedhetjük meg, hogy isten betegye lábát az ajtón!”
Aztán Isten mégis belépett, nem kért engedélyt!
A világegyetem teremtőjeként, korlátlan uraként nem szokása engedélyt kérni. Amikor terve megkívánja, inkább enged valami lényegeset felfedezni az emberiségnek.
2000 tavaszára, hosszas kutatás eredményeként, Dr. Francis S. Collins sejtkutató csapata előtt komoly sejtbiológiai titkot fedett fel! Egy számítógépen leolvasható, 3 milliárd 200 millió kódjelű létvezérlő, szoftver létezését a parányi emberi testi sejt, még parányibb DNS szalagján. Ez mutatja, hogy minden pontos, előretervezett teremtői munka nyomán kelt életre a Földön! Minden egyes növény, állat, ember testi sejtjében jelen van átörökíthetően. A legkisebb magban is számítógépes program van a leendő lény: növény, állat, ember pontos terv szerinti növekedésére!
Letagadhatatlan, meghamisíthatatlan teremtői kézjegy!
Nincs fajok közti átlépés! Patkányból nem lesz ló, hüllőpikkelyből pihetoll, majomból ember!
Nobel-díj értékű felfedezés volt, ám nagy csend lett körülötte, mert a gondosan felépített, felöltöztetett, kencézett, bodorított kifejlődés, evolúciós elmélet, e felfedezéssel hatalmasat rottyantott gatyájába!
Bizony, fosás volt, kedves híveim a vak véletlenben!
Ugyanis a kifejlődés elmélet őslevesben „kifőtt” sejtjébe nem lehetett belemagyarázni a hárommilliárd, kétszáz millió kódjelből álló számítógépes program minden irányítás nélküli kialakulását.
Nem! Nincs olyan informatikus, aki elhinné és elhitethetné, hogy a világ eddigi legjobb szoftverprogramja önmagától kialakult az ősleves fenekének vaksötétjében.
A „tudomány” – amit képtelen megmagyarázni – arról úgy hallgat, mint a sír.
Alább három vélemény a DNS számítógépes programjáról, közismert szaktekintélyektől:
BILL GATES: „A DNS olyan, mint egy számítógépes program, de sokkal, sokkal fejlettebb bármely valaha alkotott szoftvernél.” Kiem. K.S.
LEONARD ADLEMAN: „A biológia és a számítógép-tudomány – élet és számítás – kapcsolódnak egymáshoz. Biztos vagyok benne, hogy a határfelületen sok felfedezni való vár arra, aki keresi ezeket.”
STEPHEN C. MEYER: „A DNS-kód részei ugyanolyan tulajdonságokkal, információs tartalommal rendelkeznek, mint a számítógépes kódok és a természetes nyelven leírt szövegek.”
Üres szócséplés bizonygatni, hogy a számítógépes tudomány jelenlegi állása szerint, a világ eddigi legeslegjobb szoftverprogramja létrejött volna az ősleves sötétjében az őstenger fenekén önmagától.
Ez teljességgel lehetetlen.
Tehát itt véget ér minden evolúciós erőlködés.
Azaz nincs evolúció! Csak „tudományos” hazugság, hamis rablómese, szemfényvesztő csalás van!
Ebből következik, hogy minden evolúcióhoz kapcsolódó, attól függővé tett összes „tudományos” történelmi tétel, eddigi tanulmány, tankönyv nyomtatványainak hatalmas halmaza, mind bezúzható árnyékszéki törlőpapírnak! De ezzel legalább megoldódna a földi világ vécépapír gondja.
Újraírható lenne a világtörténelem, igazmondó történészek által. Milyen a történészkínálat?
Ma kétféle történészcsoport van minden országban szerte a Földön:
- hivatásos, az akadémiák által elfogadott. E csoportot merev, kirekesztő, hivatalos, vaskalapos szigor jellemzi. Nem a valóság érdekli, és nem enged beleszólást, mindent cenzúráz. Csak oly írás lehet elfogadott, amely valahol a színfalak mögötti „sötétkamrában” valakik által leszögezett, bebetonozott tételek mentén halad! Abból nem enged. Aki ezzel szembeszegül, annak szakmailag vége! Viszont óriási hibája, tételei nem beépíthetők, nem illeszthetők a nagy történelmi összességbe, valamelyik része, állítása mindig kilóg. Mégis e szerv dönt államilag, mi lehet iskolai tananyag alapfoktól egyetemi magaslatokig. Itt mutatkozik meg Napóleon megállapításának igazságtartalma: „A történelem egy csokor hazugság, amiben többen megegyeztek.”
- az akadémiáktól függetlenek, többnyire túlfűtötten nemzeti érzelműek, minden országban. Ők, nemzeti büszkeségük töltetétől függően írják a történelmet, szorgalmasan hozzátesznek, elvesznek, magyarázatokat fűznek hozzá. Kencézik, szépítik, ha pecsétes, elkenik, maszatolják. Mivel ők másként látják, így megállapítják, hogy az eseménnyel azonos korban élő krónikás, itt meg ott, hol, miben tévedett. Az ő nemzetük csak dicső lehet! Őseik soha nem követtek el igazságtalan tetteket! Semennyit! Úgy vélik, hogy innen, több ezer év távlatából, ők sokkal jobban látják, mint a kort átélő, vagy ahhoz közelebbi krónikás, s hogy a valóság teljesen más, az ők szájízük szerinti. Az őket mérsékletre intő bírálókat lehazaárulózzák. Tételeik hibája, hogy nem beépíthetők, nem illeszthetők a nagy történelmi összességbe, valamelyik rész, tétel, állítás mindig kilóg.
Tudni kell – az ősiségben megtörténtek igazságtartalma fölött, korunk történésze az úr!
Napóleon: „Ami megtörtént, azon Isten sem tud változtatni, csak a történészek.” Az írott történelem ferdítései az utókor történészeinek művei.
Tisztelet a vékony rétegű kivételnek.
Lehetne újragondolni, írni a világtörténelmet, a teremtés, a valóságos tények szellemében. Korok, események, okok, tér, idő stb. Ám ehhez igazmondó, hatalomtól független történészek kellenének.
Ne reménykedjünk. A győzteseket felmenti a történelem, mert ők írják meg.
A háttérhatalom pénze ma még lélegeztetőn tartja az evolúciós elméletet.