Ha komoly vizsgálat alá vetjük a teremtés nyelve kialakuló szavait, azok kialakulási időrendjéről is lehet képet alkotni, mivel ezek, mint rétegződő üledék helyezkednek el a nyelvben.
A szavak keletkezése felől kép alkotható az utódnyelvi jelenlétük nyomán is.
Az emberpár bensőséges testiségének jelenségei már az egynyelvűség idején, a kezdetek kezdetén nevet kaptak. A nemi szervek nevei, a szaporodás jelenségeinek megnevezései az egynyelvűség ideje alatt képződtek. A már kialakult ősnyelvi gyökszavakból származnak az utódnyelvekben levők.
A közvetlen élettérhez tartozó elemek: levegő, víz, gyümölcsök, használati tárgyak, jelenségek, élelemszerzés eszközei, a műveletek megnevezései, mind az egynyelvűség idején alakultak ki, s az utódnyelvek onnan örökölték, majd nyelvi hangtani szabályaik, hangzástörvényeik szerint módosultak.
A hét napjainak nevei, az időbeosztás: munka- és ünnepnapok, Ádám egyedülléte (kb. ötven évet élt egyedül), a Teremtővel való jó viszonya idején megtörténtek. A korai években, a családok, sátoralja törzsek kialakulása idején már e beosztás szerint élték mindennapi életüket.
A számok nevei, leírt alakjai is beszédesek. A családok szaporodása nyomán alakultak ki, neveik kötődnek mindennapjaikhoz, tartalmazzák a növekvő létszámmal járó jelenségeket. A számjegyek alakjai szintén ennek függvényeként alakultak ki. A számjegyek nem arab eredetűek, csak náluk maradtak fenn. Magyarázat névre, alakra csak a teremtés nyelvén adható. Erről egy külön fejezetben.
A muszáj szó – gyökszavai és hangcsoportja elemzése nyomán – azt mutatja, hogy a Vízözön alatti katasztrófahelyzet szülte szó. A megúsztuk szó viszont a megmenekülés örömét kifejező, és bárka elhagyás után születhetett.
A szappan, szapuló szavak, Özönvíz utáni egynyelvűség idején kialakultak, mivel az utódnyelvi megnevezések változatai mind az eredeti ősnyelvi szógyökből kiindulók. A többi szavaknál is kimutatható a gyökegyezések nyomán.
A földrajzi megnevezések bizonyító ereje
A földrajzi megnevezés a legerőteljesebb bizonyíték egy nyelv ősi jelenlétére egy adott helyen. Azon a nyelven adtak nevet, amely nyelvet az ideérkező letelepülők beszéltek. A nevek módosultak idővel a nyelv átalakulásával, ám az ősi gyökök megmaradtak, felismerhetőek, és mondanivalójuk is megfejthető komoly odafigyeléssel.
Ősnyelven kaptak nevet a kezdetben belakott földrészek: EURÓPA, ÁZSIA, AFRIKA, az összes térségük, folyóik, hegyeik szintén. E földrésznevek elemzése a szótárban is meglelhető.
EURÓPA = JÓ ROPA. EU = jó, ROPA = pora, finoman ROPPAnó röge, termőföldje volt. Mezopotámiából útnak induló családok fő célja: JÓ ROPA, JÓl ROPPAnó termőföld keresése. Miután ráleltek, ez lett a neve: JÓ ROPA, görögösen írva: EU ROPA. Az angol nyelv megőrizte: JU ROP. Szakvélemény: Európa termőtalaja legvastagabb, 70 cm. A mai „okos” emberek földrész nevét a föníciai Europé királylány nevéből eredeztetik. Téves, az ő neve a megszöktetéséből ered: RÖPÍ-tették, JÓ RÖPÍtés, JÓ RÖPÉ, EU RÖPÉ, jó szöktetés volt. Ő még nem élt, EURÓPA már nevet kapott.
ÁZSIA – hatalmas kiterjedés, ÁZSI, ÁZSA hangcsoport: magas érték, ÁZSIÓ, nagy súly, mÁZSA, aki dŐZSÖl, dúsan, nagy lábon él. A bAZSArÓZSA szépségben nagyság, varÁZSOl, AZSÚr szavakban kitáruló nagy érték jelentésű.
AFRIKA – gyönyörű vidék: az FR hangcsoport szépséget kifejező: sÁFRÁny, pÁFRÁny, cIFRA, AFROdité, NOFREtété, rEFRÉn, FRIzura és más szavakban. AfRIKA nevében is: AFRI = szép, üdítő FoRRás, RIK, RIKA = gazdag. RIKA – KIRA, KIRÁlyi gazdagság. AfRIKA a földrészek úrnője. AFRIKA nagyon szép földrész volt a sivatagosodás előtt.
A Föld nevű bolygón minden ősi földrajzi megnevezés a teremtés ősnyelvén adatott, mivel az Özönvíz előtti több mint másfél évezred, majd az utána következő 350 évi, azaz összességében 2.000 év egynyelvűség idején a teremtés ősnyelvét beszélték. Özönvíz után kezdett szétterjedni az északi féltekén a gyorsan szaporodó emberiség, és ekkor kaptak neveket, új domborzatok, vízrajz szerint az akkor beszélt ősnyelven, a Földön, a földrajzi helyek: hegyek, völgyek, folyók, tavak mindenhol.
A nyelv nem igazolja azt a felvetést, hogy az emberiség bölcsője Dél-Afrika lenne. Ez a magzatvizébe, az őslevesbe fulladt evolúciós elmélet meséjének része, csak az evolucionisták, kifejlődés tanászok még nem egyeztek meg a „hasonlóan hasalás” azaz: hazudjunk egyformán szövegében. Abban viszont teljes az egyetértés, hogy a Biblia teremtéstörténetét akár habzó szájjal is cáfolni kell! Alapfelfogásukat jól tükrözi R. Ch. Lewontin biológusnak tanítványai előtti felhorkanása: „Nem engedhetjük meg, hogy Isten betegye lábát az ajtón!”
A dél-afrikai bölcső az evolúciós „fáról lemászós” mese része, és csak annyira igaz, mint az a nézet, hogy a magyar nyelv Kárpát-medencében fejlődött ki, s innen terjedt szét az emberiség. A bárka nem a Hargitán kötött ki, hanem az Ararát csúcs közeli fennsíkján. Ma is ott van! Persze, azt is gúnyos röherészéssel tagadják.
A teremtés ősnyelve, teremtői tervezés, előbb a Teremtő környezetében, majd a Földön elsőként Édenben beszélték. Éden országának földrajzi helyzete meghatározható ma is, a Biblia leírja. Négy folyó forrásvidéke, és a körülöttük elterülő országnyi térség. A teremtés nyelvének egyenes ágon fennmaradt utódnyelve a mai magyar nyelv.
A domborulatok, mélyedések, hegyek, völgyek, folyók, tavak ősnyelvi nevei, megnevezései ezeknek a kezdeti látvány szerinti alapvető jellemzőit rejtik. E nevekben is jelen van az első benyomás ősi képe, s az ahhoz fűződő későbbi tapasztalatok összessége. Az emberek az érzékeiket érő hatás nyomán, alapján alkották e neveket.
Az Özönvíz utáni földrajzi átalakulás a megnevezésekben is tükröződik. A vízszint alacsony volt, a sarki jég folyamatos olvadásával emelkedett. Ekkor kapott nevet az akkori állapota szerint még csak bel tó – BALTI tenger, amely átlag 55 méter mély. A Brit-sziget akkor félszigetként KALÉZó átjáróval kötődött a földrészhez. Ma is az a neve: CALAIS. A csatorna mélysége itt 45 méter. Szintén a hófödte, fehér, hALvány, ekkor még átmÁSZKÁLható – a mai Amerikát, Ázsiát akkor összekötő – ALASZKA sáv és sok más. A Bering-szoros mélysége 30-50 méter. Az északi sarki jégtömeg lassú olvadása idején hosszú ideig jeges szárazföldi átjáró volt. A hófödte hegycsúcsok neveiben az AL ősgyök fehér jelentést visz be: ALpok, A(L)peninni, UrAL, ALtáj, HimALája, ALaszka, CsALhó stb.
Szintén a nyelvből tudjuk meg: kezdetben csak az északi féltekén volt élet, ekkor tudatosodott az északi hideg, zord, mord, nord és a déli meleg fogalom. Évszázadok múlva ismerte föl az Özönvíz utáni nemzedék, a távoli dél épp oly zord, mord, nord, mint az északi, de a köztudatban ekkorra rögzült, dél – meleg fogalom, s fennmaradt a nyelvben.
A földrajzi nevek: földrészek, tengerek, tavak, hegyek, völgyek, folyók, az első települések mind az egynyelvűség idején, a területek megismerésekor, birtokbavételekor, alapításuk idején születtek, és mai napig azokat a neveket viselik. Ismétlem: minden jelentős ősi földrajzi megnevezés a teremtés ősnyelvén adatott! Már ekkor nevet kapott a több mérföld mélységű, tátongó kATLANok, kATLANTok vidéke az északi féltekén. E nagy kATLANszerű mélyedések, a GOL Felé (üreg felé) tartó vízáramlat, a GOLF is ekkor kapott nevet. Később, a feltelt nagy kATLANTok, és az özönnyi vízről kapta nevét a hatalmas: k/ATLANTI özön, azaz óceán. Ekkor kapott nevet a különleges „vízsziget” az ATLANTI özönben, azaz óceánban, a SÁRGÁSZÖLD tenger, a térség elő tengere. Névadói, a sárgászöld algák. Latin nyelvi nyomorításban: SARGASSO, de nem tudják, nem ismerik a név jelentését.
SaRGaS/So – SáRGáS/ZöLD hangváz: S-R-G-S-/S – S-R-G-S-/Z-L-D
THAMES, TEMES, azaz TEMZE nevet az Özönvíz utáni századokban érkező első telepesek adták, akik az ősnyelv egy tájnyelvi változatát beszélték, s amelynek szavai mai magyar nyelven még érthetőek, elemezhetőek. – T.M – M.T gyök: TeM – MeT vízértelmű gyökként beépül a perMET, peMETő, harMAT, MATura (ősnyelvi seprű), mint perMETszóró. Lehetett TEMES, amely THAMESre módosult majd TEMZE, a vizek TÖMÖR-ülésének, TÖMZŐ-désének, TÖMZÉ-sének jelensége nyomán képzett név. Magyar nevű bánsági TEMES a Dunába ömlik. Brassó fölötti TÖMÖS ismert. Mindannyi TEMÉRdek sűrítmény látványából születő név, a többi nagy folyó, folyam neve is ezt az értelmet hordozza.
Amikor Gibraltár-küszöbje átszakadt, a Földközi-tenger szintje egyetlen nap 40 métert emelkedett! Az ÁTRONTÓ, mindent elÖNTŐ vizéről kapta nevét az OTRANTÓ-szoros. Ekkor öntötte el a víz teljesen, a mély alföld Adriát.
ÁTRoNTó – OTRaNTó hangváz: T-R-N-T – T-R-N-T
A mai Amerika területét betöltő Jáfet-utód kalota-lakota-dakota nép ősnyelven nevezte meg a folyókat, tavakat, hegyeket. A NAgy GARRAl, dübörgő, omló NIAGARA, az ERIE-tóból EREd, és vizét ONTÓ az ONTARIÓ tóba. Az ONTARIÓ tóba ÖNT A RIÓ. A folyó másik ősnyelvi neve, a saját RAVÁn, útján RIVÁn RIÁn haladó, néha RIAsztó áradás miatt: RIA, RIÓ. A MISZ (mosz = víz), az ISZAPot (lásd TISZA, iSZAmos) MESSZIcipeli, MESSZ-ISZIPI, a szóvégi PI = víz: MISSISSIPPI. A PATAKként induló POTOmac, PATAwomake.
E szavakat csak magyar nyelvi gyökelemzéssel, esetenként hangváz elemzéssel lehet megfejteni.
——————————————————————————————————————–
A később kialakuló utódnyelvek szavai is az ősnyelvi elemekre épültek, épülhetnek, annak szóalkotó szabályai szerint, mivel semmilyen más nyelvi elem nincs az ég alatt, csak a teremtésnyelvéből megörökölt gyök, hangcsoport szóalkotó elemek.
——————————————————————————————————————–
A német ROSTOCK kikötővárost egykor ősnyelvet beszélők alapították, nevének egyik értelme: ROSTOKOLÓ, azaz veszteglő hely. Egy leírás szerint: „A város neve az ősszláv nyelvből származik. Rostock szláv jelentése „a hely, ahol a víz kettéfolyik, különválik”. Az ősszláv ekkor még minden ízében ősnyelvi. A név, megnevezés legkevesebb három névadó jellemzőn alapul. De…, ez a folyó kettéválás, RO OSZTás is csak magyar bontásban érthető. Ősnyelven: folyó = RÓ, RIÓ, lévén utat RÓVÓ utat RÓ, VER magának (rover, river) a RÓnán vagy szuROdok, szurdokvölgyben. Az erdei völgyekben, sekély patakmederben RÓttak utat szekerekkel. A RÓ lehet RIASZTó, mert áRAdáskor RIOgásra ad okot (rio), új RAVÁsokat, utat RÓván, VERvén magának az AVARÁn. OSZTás, magyar szó, ketté OSZT – RÓ és OSZT, összevonva: RO-OSZT – ROSZT, RÓt OSZTOK ketté. KerESZTeződés találkozás, OSZTÓdás SZéTváló kerESZTEződés. Tessék ősszlávul levezetni. ROSTOK, ROSZTOK, ma ROSTOCK. Minden árut ideHOZTOK, majd berakodásig ROSTOKoltok. A ROSTokolás egyféle elRESTülő ácsorgás, KÖTött állapot, helyben TÖKölődés. ROSTOK – KOTSOR átfordítás is beszédes, lehet KÉT SOR vagy KÖT SOR, KÖTött SORos várakozás ROSTOKolás. KÉT SOR, két irány a folyó elágazás is. A ROSTOKOL szó azonos szócsaládba tartozik a KOLOSTOR szóval. Mindkettő hosszú veszteglés jelentésű. Na, és szlávul? (!!!)
STOCKHOLM is ROSTOCK nevéhez hasonló értelmű, közös vonás okán. Olyan helyek, ahol – kikötő lévén, kényszerűségből – várakozni, roSTOKolni kellett, s közben elOSZTani az útra bocsátandó becsomagolt, beTOKolt HOLMit: RO-SZT-TOK, oSZT-TOK-HOLM. Ezeket örökölték meg a későbbi letelepülők, de jelentésükről fogalmuk sincs.
ROSTOK = pihenőnap értelemre, bizonyítást vár német nyelven, elfogadható magyarázattal hangonként, gyökönként német bontásban, alátámasztva a német vagy szláv nyelvekből több más szókapcsolattal, bokrosodással. Érdekes küszködés lesz, de a nagy tudású, hétokleveles nyelvészek megoldják.
A Kárpát-medence minden térsége, hegyei, völgyei, folyói mind a teremtés nyelvén, ómagyar ősnyelven kapták nevüket, utólagosan módosult név, a később betelepülő szláv, román nyelveken mind visszavezethetők a magyar nyelvbe. A Kárpátok összes folyói, a hegyvonulat bármely oldalán levők, mind a teremtés ómagyar nyelvén kaptak nevet, mivel magyar nyelvűek lakták forrásaik térségét évezredekkel előbb, és ők adtak nevet azoknak: a mérges Arges, Poszáda – pó = víz, száda = nyílása, Gyalomvize – Jalomica, Dombóvize – Dambovica. Barangolható Baragán, ormókkal tele Teleormán. Tölcse – Tulcea a Duna torkolata
BOSZPORUSZ – csatorna, amely összeköti a Földközi és Fekete-tengert. Valaha egy nagy mélyedés, hosszú, itató ároktó lehetett, amely BŐ füves SPÓROS legelővel volt körülvéve. BŐ SZAPORÁS takarmányos Ökörgázló néven tartottak számon. BoSZPoRuSZ – Bő SZaPoRáS hangváz: B-SZ-P-R-SZ – B-SZ-P-R-S. Környéke egy kiterjedt legelő, és mivel a hatalmas hosszú, széles ároktó édesvizű volt, oda jártak le inni az ökörcsordák. A bika, ökör ősi neveinek egyike a BŐGŐS, röviden BŐS, eszezve: BŐSZ, néha bősz is. Az éktelenül bőgő emberre, ma is azt mondják: ökörködik. Mielőtt a Gibraltár földsávját át nem törte az Atlanti tenger – világtengerré válva – a Földközi-tenger is édes vizű volt, mint a Fekete-tenger. Az óceánnal összefolyás után sóssá váltak.
Európa régi nagyobb helységnevei is magyar bontásban érthetőek meg
MADRID – Spanyol főváros. A MADRID név M.D – D.M gyökkel indul: MaD – DaM. A gyök emelt értelmet hordozó: MADár a légárba emelkedik. A MADrigál szóban emelkedett költői tartalom. A MADám szóban magas rangú, fenséges nőiség. DÁMszarvas, magasra emelt fővel jár. A DÓM magas épület. MADrid magas fennsíkon terül el. Európa egyik legmagasabban fekvő fővárosa. A DR hangcsoport – ADRI – jelen van a magas cÉDRUs szóban és hűvös, hideg jelentésű a cIDRI szóban. Az R.D – D.R gyök: RiD – DéR, a RIDeg, DÉR szavakban. MadRIDnak viszonylag RIDeg az éghajlata. Óspanyolul MAGERIT: MAGas és RIT – RIDeg.
KOPPENHÁGA – dán főváros. K.P – P.K gyök: KoP – PoK, a POK tüzet jelent ősnyelven: POKol, PÁKa, PÉK és más szavakban. KOP = tűz, PEN = fenn a HÁGÓn, a hoppon. P hangcsoport – OPPE – idecsÖPPEn, betOPPAn az érkező, lehUPPAn. Az őrtűz hamvas szeme is lekOPPAn. A P.N – N.P gyök: PeN – NeP, a PEN = fény, a PÉNtek, PÜNkösd szavakban is. A KOP fénye FENN HÁGÓn. Az ottani élet kezdetén, a hajók éjszakai tájékoztatására gyújtottak őrtüzet. Az NH hangcsoport – ENHÁ – a fENNHÉjáz szóban magas szintet jelent. A H.G – G.H gyök: HáG – GeH, HÁGó, MAGaslat. KOP tűz fénye FENN a HÁGÓN – KOP FENN HÁGÓN – KOP FÉNY HÁGÓN, KOPPENHÁGA. A város egy HALMON, HOLMEN sziget HALMÁN terül el. A kikötőt, falut, várost, valaha a teremtés ősnyelvén beszélők alapították.
OSZLÓ – norvég főváros. Valaha az odaérkező törzsek szétOSZLÓ helye. De közelében van az akkori ismert szigetek közül az UTOLsó, az UTOJA sziget is. Ez azt sejteti, hogy ettől északabbra még a jég volt az úr akkor.
RÓMA – olasz főváros. Bekerített erődítmény, kaRÁMszerűen RÁMÁba zárt város volt, falain belül védelmi eRŐMEt tartom. Az R.M –M.R gyök: RáM – MaR, a megMARadás helye. RÓMÁt az ősnyelvű etruszkok építették.
BUKAREST – román főváros első házai, tanyái, útjai, tavas, mocsaras, bokros, BOKOROS, régiesen: BOKOROST helyen épültek. A Duna-menti települések nevei is ősnyelvi szavak: SZÖRÉNY, KALAFÁT, TÖLCSE stb.
PÁRIZS – francia főváros. A várost PÁRIZS, a nőimádó trójai királyfi – alapította, és saját nevén nevezte. Őt azért hívták PÁRIZSnak, mert állandóan PARÁZSként, PARIZSként égett benne a nemi PÁRZÁSi vágy. Trója ostroma alatt is állandóan Heléna ágyában, ágyékában forgott, s oltotta PARÁZSló, PARIZSló nemi vágyait. Ez az érzelmi, testi bővérűsége okozta az ókor gyöngyének, Trójának romlását. Az általa később alapított PÁRIZS városa, azóta is viseli alapítójának nemi PÁRZÁSi túltengési jegyeit, szajhák fővárosa volt és maradt. Ezért csődültek oda a világ művészei, majd a vérbaj „áldásával” fejezték be földi pályájukat. Az alapító szabados életfelfogása korokon át jellemezte a várost. A kezdet mindenben meghatározó!
PáRiZS – PaRáZS – PaRiZS – PáRZáS hangváz: P-R-ZS – P-R-ZS – P-R-ZS – P-R-Z-S
DAMASZKUSZ – Balkányi Szabó Lajos a Magyar ősmesékben ír róla: DAMASZkusz alapítója TÁMASZ volt, aki otthon, odú, oDÚMként, DOMOSZként, TÁMASZként védelmi helységként építette, magas, DÓM, DAM falakkal körülvéve, s ez MÓDos, gazdag rangra emelte. Tehát ősrégi név. DAMASZ – SZÁMAD fordítás nyomán úgy is vélhető, hogy DAMASZkusz árumegállító SZÁMADók helye is lehetett valaha a kezdetek idején. Bizonyos ideig, némelyeknek állandó fÉSZKEt, vASZKOt biztosított, sőt, alkotó, ESZKÁbáló tevékenységet folytathattak falai mögött.
Hegyek nevei
A hegyek nevében a hófödte fehér csúcsok, mint ALaPszín, megjelenik a névben. Hangváltásokkal: ALP, ALB, ALV, ALT, de l > p módosulattal APP is. Fordítva: PLA, BLA, VLA, TLA. ALPOK, ALBOK = fehérek, azaz havas (ősi: halvas) csúcsok, a fehér, hALVány színnel, hóval kapcsolatosak.
ALPOK, hALvány, fehéren csillogó, magas hegyFOKok. Mont BLAnc, fehér csúcs, BLA – ALB = fehér, hALVány.
PIRENEUSOK, PIRÉNEK – a nap PÍRJÉN csillogó, sugarait már PIRkadatkor visszaverő PIRÉNeusok. PIR, PÜR = tűz. TÜZes csúcsok, lehetett TŰZhányó, a felkelő nap PÍRja megvillan csúcsán, akár a PIRamis, PÜRamida csúcsán.
APPENIN – ugyanez az APPenninek, ALPenninek, AlPENNinek fehér, ALP csúcsok FENN. A PEN gyök fényt is jelent.
ALTÁJ, havas, AL = fehér vidék, vagyis AL TÁJ látványa, ALTÁJ.
URÁL, amely URALja a környéket, de amely az ÚRról és a hófehér csúcsról – AL – is kaphatta nevét. URaló URAL.
HIMALÁJA – a távoli látvány: HÓ HIMA, zIMA = hó, AL, ALÁ = fehér LEJtők. A hegység CSOMOLONGÓ magas CSOMÓ, csúcs. A LUN – NUL gyök magasba NYÚLó, hosszú – LUN – út a magasba. A LUNG hangcsoport járást leíró szavak alkotóeleme: szálLONG, fLANGál, düLÖNGél stb. Ez a hegyre felfelé haladás módját leíró lehet, LONG út vezet fel, s nehezen szálLONGva lehet feljutni. Ez a CSOMOLUNGMA.
FUZSIJAMA – japán FUZSIJama tűzértelmű, mint a székely, tüzesen kapkodó FUZSItus, a leégett PRÁZSmár nevű székely falu, de BÖRZSÖNY is, amely valaha tűzhányó volt. A névadók a felkelő Nap, hAJNAl népe, az AJNÓk voltak.
KÁRPÁTOK – kezdetben a tengerPART KARéja volt, dombjai TÖRPÉK voltak s miután a víz lefolyt, felmagasodó hegyvonulatként, a PARTOKból, a medencét ölelő, védő, PÁToló KÖRPÁT lett, mintegy KÁRPITként védve a teremtés ősnyelvét, és a közbirtok-kaláka – Özönvíz előtt társadalmi rendformát őrző – székes-telepes, székely népet, a mai magyar nemzet ősnépét. Évezredek alatt áthatolhatatlan dudvás, ciheres, csalitos aljnövényzettel benőtt rengeteggé sűrűsödő erdejével vette körül a medencét.
KáRPáT – PaRToK – TöRPéK – KöRPáT – KáRPiT hangváz: K-R-P-T – P-R-T-K – T-R-P-K – K-R-P-T – K-R-P-T
GIBRALTÁR: GIB – BIG = nagy, IBRA = IBÉR, ALTÁR = oltár. Tudni kell, hogy ott előbb egy hídszerepet is betöltő BEREGszerű földnyelv kötötte össze Afrikát Európával, amely Afrika felső csücskén átjáró, a partvonaltól ELTÉRŐ magasságban, BEREG, BIRIG hídszerűen GÖRBE ívben, amely a BEREG vidékek hátsági jellemzője.
GiBRaLTáR – eLTéRő BeReG hangváz: G-B-R-L-T-R – L-T-R-B-R-G
Párzó, BERGŐ, BEREGŐ BERbécs, azaz kos GÖRBE ívű hátának képe.
BeRGő – BeReG – GöRBe hangváz: B-R-G – B-R-G – G-R-B
GIBRALTÁR, nagy oltár nevében fellelhetők az oltárhoz kötődő jelenségek. Az OLTÁR, ALTÁR áldozattételnél az italáldozatot BÖGRE edényben kínálták. A nagy – BIG-GIB – szikla a napKELte jelzője, csúcsán hamarabb látszott a napsugár PÍRja, akár a PIRének, PIRamisok (b > p) csúcsán. Meghatározók a B és R hangok. A fenti névadó jellemzők mellett ez is sajátossága: GIB = nagy, IBRA = ÉBREdés, OLTÁRa. Jellemzői a GIBRALTÁR névbe sűrítve. A GIBR – BRiG hidat is jelent, ez volt a BEREG alakú hátság, földhíd. A félszigetet előbb IBÉR BRIT törzs BIRTa, BIRTokolta, akiket a spanosan merev – valószínűleg Spártából érkező – törzs szorított északra.
GiBR – BRiG – iBéReK hangváz: G-B-R – B-R-G – B-R-K (g > k)
Ezzel is magyarázható a GIBRALTÁRhoz ragaszkodás BRIT részről, ott kezdetben ők voltak a szűzfoglalók.
GiBRaLTáR – KeLTaiBéR hangváz: G-B-R-L-T-R – K-L-T-B-R
KELTAIBÉR – a KELta és IBÉR, ÉBER szavak azonos gondolathordozók. Valamire ráÉBREdő, KELő néptörzs. GALLok, KELták kényesen büszke, magaKELLETŐ, GÁLÁns, GALLÉros nép volt, elŐBBREvalónak tartották magukat másoknál. A KELTAIBÉR BIRTOKLÓ hajlamú nép. Történelmük bebizonyította, hogy a BRIGanti életmódot nem vetették meg.
A KELTAIBÉR KOTROBÁLÓ, kószáló, barangoló nép volt letelepedésük előtt. RABOLTAK is vándorlóként. Különben, minden kalandozó nomád vándor nép sajátos jellemzője volt a gyilkolás, rablás, fosztogatás, gyújtogatás, felégetés.
KeLTaiBéR – BiRToKLó – KoTRoBáL – RaBoLTaK hangváz: K-L-T-B-R – B-R-T-K-L – K-T-R-B-L – R-B-L-T-K
Folyók nevei
VISZTULA, VÍZTOLÓ s közben tISZTULÓ, visz, sodor, tiszta, mosó, tisztáló. TULA – ALUT = OLT. OLT szomjat, tüzet. A névben levő ISZ gyök az ihatóságot is jelenti.
MOLDVA, MOLDOVA: MOL – LOM = lágyan, lazán OLD, OLT, szomjoltó, OLDVA, LOMhán. DOV – VOD = víz, mint VÁD, VEDer, VIDra. Hasonló az OLT folyó nevének jelentése: szomjOLTó, tűzOLTó.
Másik neve VALTAVA: VAL = völgy, ALTA = emelt, magaslat, hegyvidéki magaslati TAVA is képződhetett a forrás közelében: VÖLgyTAVA, VAL TAVA.
RAJNA, amely RÓNÁn átJÁRó. Kedvelt AJNÁrozott, mint a másik kettő: SZAJNA, MAJNA. A SZAJna kellemes, SZÁJnak jó, iható, a MAJna valószínű lágy vizű forrásáról kaphatta nevét.
DNYEPER: D.NY – NY.D gyök: DeNY – NYeD, DEN, DENY = víz, NYED, NEDv. P hangcsoport – EPE – ÁPA, PÜPÜ, néha APAdó víz. Sok helyen lÁPOs a környéke. PeR gyök: lePEReg, folyik. A DNYEPER – REPENYD átfordítás, gyorsan, REPENDve, RÖPENDve folyó.
DNYESZTER: SZT hangcsoport – ESZTE – vízOSZTÓ, ESZTER, hasonló a Vaskapun aluli ISZTERhez, mint erESZTER csatorna, víz leerESZTŐ, áradáskor ijESZTŐ, elvESZTŐ. A DNYESZTER hangjait átforgatva: ERESZTENYD. Méltósággal ERESZTEND, folyand lefelé. A DNYESZTER név s a DUNA-ESZTER összevontan párhuzamot mutat. Mindkettő összegyűlt víztömeg ESZTERhéja, leeresztője. Úgy tűnik, mintha kezdetben DoNYESZTER lett volna a neve.
DNYeSZTeR – DuNa ESZTeR hangváz: D-NY-SZ-T-R – D-N-SZ-T-R
DRÁVA – a DRÁVA, IDRÁVA ID = víz, IDRA, HIDRA, előhangvesztő. A DRÁVA halad a RAVÁn, azaz ROVOtt útján, DROmján. Ez a D.R – R.D gyök: DaR – RaD bővítménye, amely gyök útjelentésű a stRADa, ROAD, RUTe, ROUTe szavakban is. DRÁVA – AVARD fordítás, RAVÁDon előre-, élre törő, győzelem gondolata. Székelyül AVARA = vágatlan út az avaron, AVAROD = utad.
DRáVa – aVaRoD hangváz: D-R-V – V-R-D.
SZÁVA – az SZ-V – V.SZ gyökre épül: SZáV – VaSZ, és vízjelentést hordoz. A VISZtula is e gyökkel indul, mindkettő VIZet is jelent.
NÍLUS – a NYÍL hosszú röppálya hasonlatából nyerte nevét, de a gyök vízértelmet is hordoz: NYÁL.
NÉVA – a gyök: N.V – V.N: NéV – VaN, víz, nedv és hosszú VONal értelmű. A szóvégi VA ősgyök minden folyó nevében vízértelem: SzáVA, DráVA, MoldVA, PiaVÉ, BoldVA, PrahoVA stb.
VOLGA – V.L – L.V gyök: VoL – LeV, vízértelem, v > f folgó, foldogáló (v > f) foló, folyó.
DUNA – dunnányi dús vizű. Hasonló a DON. A szóvégi NA gyök vízértelmű: DuNA, MajNA, RajNA, SZajNA, PiNA…
A PÓ, PIAVÉ, PINA (fehérorosz) PI, PÜ = víz, A folyók nevei többnyire nőiség kapcsolatúak. A többi nevek mondandója is mind ősnyelvi eredetű, és magyar nyelven fejthetők meg.
ITÁLIA ITALközi, vízközi földön, mint Etelköz. Vízközi földön ITALIN, ITALON:
LaTiN – iTaLiN hangváz: L-T-N – T-L-N
VEZÚV – a VEZÚV, amely VEti a ZUVatot, vagy az ETNA, amely vET NAgyot, talán az első robbanást őrzi a név, de lehet víz értelmű is a NA gyök, hiszen vízbe ontja lávája egy részét.
KORZIKA – a KOR gyök KÖRértelem a névben a ZIK, SZIK gyök SZÉK értelmű. KorZIKán szintén a SZÉKelyekre jellemző erős családi kötődések, és a KÉZművesség ezermesteri hagyománya élt.
SZICÍLIA – SZIKULIA – SZÉKELYSÉG, az erős családi kötődés nyomai mai napig jelen vannak a térségben: FAMÍLIA – MAFILIA – MAFIA. MAFILIA: MAF és FILIA = APÁK és FIAK. MAF – FAM = apa, FIA = fia, MAFILIA, FAMÍLIA = család. Eredetileg nem volt bűnszövetkezet jelentése, hanem az erőteljes családi, FAMÍLIA, MAFILIA kötődést jelentette. Persze az okos „tudós” emberek már a szót alkotó hangokkal meglelték a megoldást, mivel azok szerintük kezdőbetűi egy MAFFIÁra vonatkozó szövegnek.
Szicílián annyi MAFFIA, MAFILIA van, ahány nagycsalád. A szó nem a 19. században keletkezett, hanem a Vízözön előtt, az első nagy családok, FAMÍLIÁk, MAFILIÁk kialakulásakor. Ezek voltak a törzsek alapjai, sejtjei. A társadalom legkisebb sejtje a család, a FAMÍLIA, MAFILIA.
Ez az erőteljes családi kötődés jellemzi a székely elődöktől származó SZICília, SZIKulia és KorSZIKa lakóit még ma is. Szicíliát kézműves székelyek lakták. Az olasz PALERMÓt valaha szikulok, azaz székelyek alapították, sápadt fehér – PAL – falszerű sziklás ORMÓk körül épült. TaORMIna, a székelyek által TAR, ORMÓs sziklák mellé részben azokra épített város egy nagy térség, MESSINA része. A térség eredeti neve Zanklé (kasza) volt, ami a város természetes kikötőjének alakjára utalt. Egy leírásból: „Zanclét először a szikulok nevezték így, mivel a föld sarlóhoz hasonlít.” Ősi nyelven ANK, CAKK, KECC = vág, helyenként magyarul ma is. A KASZA SZAKAszol (cakk), KECCEnt. Körös mozdulattal, mintegy fiCANKOLva vág.
MESSINA neve is érthető a tenger MESSZEségét kémlelő. A szóvégi NA = víz: MESSI NA. Ameddig a SZEM MESSZI ellát, mindenütt NA, azaz víz. Nem görög eredetű.
CATANZARO, KATTANZÁRÓ neve is eredhetett a székelyektől. A Földközi tenger sekély korszaka idején száraz lábbal átjárható volt az a rész. Lehetett egy ZÁRható, ZÁROs város, ahogy Erdélyben KOLOSvár KOLOCSváros, KULCSOSváros. Székely ezermesterek akkor is voltak. Az akkori ZÁRkészítők méltán voltak büszkék saját alkotásaikra.
KATANZÁRÓ kapuira lehetett jellemző a jól KATTANva ZÁRÓ szerkezet.
De ott van CÉFALU is, amely lehetett a hajdani csefálók, kézművesek telephelye. Bár némelyek a kefale = kőfok, kőfal szóból is eredeztetik, de az is ősnyelvi ómagyar szó, hiszen sem latinul, sem olaszul nem kefale neve a kőfalnak, sziklafalnak. Az ősiségben férfinév volt: Kéfás, amely kőkemény, kőfalszerű férfiassági jellemző.
Az ősnyelv értelemhordozó elemei megjelennek különböző nyelvekben, azonos értelmet hordozva. A havasalföldi TeleORMAN, az olasz TaORMINa egyféle ORMÁNság, talajszinti egyenetlenség.
Ezeken a helyeken Jáfet SZÉKes-telepes életfelfogású, életvitelű fiai voltak az ősi névadók.
Európa Ázsia minden nagyobb hegye, folyója, térsége a teremtés nyelvén érthető névre „hallgat”. Ezeknek komolyabb elemzése az eljövendő idők feladata lehetne.
Nem csodálkozunk, ha a görögök és a többi győztesek történelemírói nem említik Szicília eredeti lakói által hagyott nyomokat, hanem saját tetteikként, saját nyelvükön próbálják magyarázni. Az önzés, a gőg jellemezte őket, s az akkori történetíróik sem álltak távol a hazudozástól, ha saját fényezésük volt a tét. „A történelem az elfogadott hazugságok összessége!” – jegyezte meg találóan Napóleon.
A Kárpát-medencei szűzfoglaló, majd azt teljesen betöltő székelyeiről is hallgat a történetírás. A történészek szinte versenyezve – a „hasonló hasalás” elvén – vonultatnak át nomád hordákat, akik mint golyózápor sepertek végig, s nyomukban csak vajszívű szlávok maradtak élve. A római megszállás idején itt élő, ősnyelvet beszélő, adózó népről, akiket Ammianus Marcellinus említ, egy mukkanás sincs.
Pedig azok a szűzfoglaló őslakó székelyek voltak.
Megjegyzendő! A Kárpát-medencén egyetlen tömeges népvándorlási áramlat sem vonult végig!
A medence nem volt sétatér. Előbb tenger volt az úr. Később a hegyláncot ekkor már sűrűre nőtt erdő, szinte áthatolhatatlan bozótos vadon takarta, védve a medencét betolakodó, átvonuló illetéktelenektől.
A történelem által oktatott Kárpát-medencei tömeges népvándorlás tantétel, történészek egymásközti megegyezés, „hasonlóan hasalás” elvi megállapodás része: lódítsunk egyformán. Igyekeznek is túltenni egymáson.
Hogyan jöttek volna át tömegek, ha 1241-ben Batu kán egy hónapon át, másfél ezer fejszés rabbal vágatott utat, hogy hadaival átkeljen! A nyugat felé vándorlók a Kárpátok karéján kívül, északon vonultak el. Legfeljebb családok jöhettek hegyi patakok medre mentén. Napóleon másik mondása: „Ami megtörtént, azon az Isten sem tud változtatni, csak a történészek.” Bizony, röhejes a történészi erőlködés! Tisztelet a valódi szakmai kivételnek!
Kárpát-medence történelmét is teljesen átírják az újkori bitorlók – saját dicsőségüket, nem létező történelmi erényeiket zengedezve. A történelemírás a népek becstelen, gyilkos, rabló gazságainak elkendőzésére való, versengő, öndicsőítő tömény, becstelen hazugságok halmaza. Minden, ami a csövön kifér, minden szépet és jót magukról, s minden rosszat, utálatosat másokról.
Nem csodálkozunk, az utóbbi két évszázad történelmét is a győztesek hazudták tele saját javukra, szennyesüket mosva, dicstelen gazságaikat dicsőre mázolva.
A nyelvészek is a „hasonló hasalás” elvén működnek, nagy egyetértésben telerakják nyelv-, szó-, néveredet hazugságokkal a szótárakat, s minden irományaikat. Ám a sok hazugság utálatos, ragacsos máza alatt ott rejlik kitörölhetetlenül a való igazság, amely egyszer felszínre tör.