Évekkel ezelőtt, amikor először közöltem a KENGURU és KAMÉLEON állatnevek gyökelemzését, kaptam bőven epés, gúnyos bírálatot. Röhej tárgya voltam a hálón, s talán még ma is röhögve verik a térdüket sokan.
Mert… hát elment az esze, kenguru, kaméleon magyar szó? Na, levizsgázott! Kész. Elég.
Aztán – gondolom – elláttak mindenféle jelzővel is magánbeszélgetéseikben.
Remélem, szellemi-testi egészségükre vált tudatlanságuk bővérű, ömlengő kifejeződése.
E két állat neve nem magyar nyelven, hanem a teremtés ősnyelvén, az első ember által beszélt nyelven fogant. Ő, Ádám nevezte meg ezeket, mivel ezt a feladatot kapta. Éveken át figyelte, tanulmányozta az állat- és növényvilágot, kiismerte jellemzőiket és azon vonásaik szerint nevezte meg az összest, a világ akkori egyetlen, s mai napig legszebb, legtartalmasabb, legkifejezőbb nyelvén.
A teremtés ősnyelve, a Teremtő Isten által – gondolat, érzelem, érzés, ismeret közvetítésére alkalmas eszközként – egyenként, külön-külön pontosan, gondosan megtervezett beszédhangokból áll.
E beszédhangok használatához, próza és ének alkalmazásra a legkiválóbb élőszervi hangszert, hangképzőt teremtett. Ez az emberi gégefő, és szájüreg, amely több művelet elvégzésére alkalmas: légzés, rágás-emésztés, nyelés, hangkibocsátás.
A hangképzés a kebelből, az érzelmek, indulatok fészke – a szív – mellől, a tüdőből indul bentről széllel, a szájon át beszélve jut felszínre.
Az emberi engedetlenség miatt Bábelnél, egy általa alkalmazott kulccsal, megbontotta a nyelvi egységet.
Hasonlóan engedte felbontani fénytöréssel a fehér színt. Előbb három meghatározó ágra, majd tovább ezernyi változatra osztva. De a fehér szín nem vész el a felbontásnál, a színek szülőanyjaként megmarad. S mivel az anyatestbe nem térhet vissza a szülemény, így a fehér színbe sem a fénytöréssel megszült színek. Ha visszavinnénk, akkor szennyezve megtörné, bemocskolná a fehér színt. Elveszne a teremtett fehér. Ezt az alkotó nem engedi meg!
Ugyanígy a teremtés ősnyelve is több ágra bomlott, de az eredeti nyelvanya megmaradt. Teremtője nem veti el, nem engedi elveszni! Mert miért vetné el azt, amit pontosan, gondosan megtervezve megteremtett, és jónak tartott?
Évezredeken át megőrizte a teremtés ősi nyelvét, egy gondosan védett, hegykaréjjal körülölelt földrajzi helyen, a Kárpát-medencében.
Az ősnyelv fennmaradására csak a teremtés tényként elfogadása nyomán kapunk magyarázatot!
Jáfet sarjai, nem vándorló, halász-vadász-madarász, nem harcias, háborúzó, kalandkedvelő, hanem termőföldet kereső székes-telepes elhivatottságú békés népként érkeztek ide.
Őseik, Noé, Jáfet által oktatott, Özönvíz előtti eredeti, közbirtok-kaláka társadalmi rend keretei közt élő nép volt. E nép ajkain élt tovább az ősnyelv. Ők nem vettek részt Bábel építésén, így nem keveredett nyelvük.
Ez a tömény valóság!
A hivatásos nyelvészet, hitetlen alapállásból nem így véli. Szerintük a mai magyar nyelv szavainak 90 százaléka beszivárgott, „összelopkodott” szó. Így hát a nyelv fennmaradásának mikéntjére nyelvészi szakterületen nincs válasz. Senki nem tud ép értelmes választ adni, mert a vak véletlen kifejlődés, evolúció süppedékes, pocsolyás ösvényein nem található erre felelet. Mindenki okoskodik, hápog, hazudik, hamisít… így volt, úgy volt, amúgy volt… de nincs épkézláb magyarázat!
Ám hiába veszik körül a bérnyelvészek hamis finnugor dudvával, ciherrel, csalittal, hínárral, tövissel, tüskével, idegenből eredeztetik szavait…!
A nyelv tisztán él! Áll, mint a kőszikla! „…mint terméskő, melyen az idő vihara karcolást sem ejtett!”
Szerencsétlen bérnyelvészet, teljesen fegyvertelen a teremtés nyelvével, és alkotójával szembeni küzdelmében!
A teremtés nyelve tehát él, egy nép ma is beszéli.
Ezen a nyelven elemezhető minden ősiségben megnevezett lény, tárgy, jelenség, cselekmény. Ezen a nyelven elemezhető a kangur, kenguru, kaméleon, kamulény és a többi is.
KANGÚR, KENGURU. A dobbantó KONGÓ hang az állat egyik névadó jellemzője. Ez jelen van: KONG, PENG, RÁNG ősnyelvi, azaz magyar szavakban. A másik a RUGÓszerű UGRÓ mozgás. Összevonva KONGURÓ, majd KANGÚR, KANGURU, finomkodva KENGURU. Ha a KANGUR nevét átfordítjuk: KANGÚR – RÚGNAK. Az első ember látta, hogy hátsó lábaikkal dobbantva RÚGNAK, nagyokat UGORNAK, és így változtatják helyüket. Fő jellemzője ez. A talajtól függően, KANGó, KONGó, HANGot ad a dobbantó RÚGás. Előbb ez tűnt fő névadó jellemzőnek. Volt, aki KANGÚRként, vagy KENGURként nevezte meg. De mondhatta UGORNOKnak, RUGNOKnak is.
Más jellemző: a KANGÚRok nemcsak UGORNAK, UGRANAK, mint a KANEGÉR – van patkány–KANGÚR is – hanem KANYARGÓ, KERENGŐ mozgásban, ide-oda ugrálva haladnak előre. Még másik jellemzője: KÖNYÖRÖG valamiért. Mikor megszületik, a kicsi nagyon soványka, GERNYÁK, s így anyja egy ideig az erszényében hordja.
Mikor valamelyest megerősödnek, onnan ki- és visszaUGRANAK kölyökkorukban. Nevük lehetett UGRÁNK is.
KaNGúR – RúGNaK – uGoRNaK – KaNeGéR
hangváz: K-N-G-R – R-G-N-K – G-R-N-K – K-N-G-R
KaNGúR – KaNYaRGó – KeReNGő – KeNGuRu
hangváz: K-N-G-R – K-NY-R-G – K-R-N-G – K-N-G-R
KeNGuRu – KöNYöRöG – GeRNYáK – uGRaNaK
hangváz: K-N-G-R – K-NY-R-G – G-R-NY-K – G-R-N-K
KeNGuRu – uGRáNK – uGoRNoK – RuGNoK
hangváz: K-N-G-R – G-R-N-K – G-R-N-K – R-G-N-K
Egy idézet: „A KENGURU lábának dobbantása, amely tompa hangot ad, csöndes éjszakákon messzire elhallatszik.”
Minden e világon, alapvető jellemzői nyomán kapott nevet a teremtés ősnyelvén, az emberi történelem első kétezer esztendeje alatt. Miért? Mert nem létezett más nyelv!
Angolul: KANGAROO, németül: KÄNGURU, franciául: KANGOUROU, spanyolul: CANGURO, de ők nem tudják miért ez a neve, nem, tudják, mit rejt a név?!
KAMÉLEON – eredeti nevén: KAMULÉNY. Kezdetben mindenhol élt a Földön. Névalkotó hangjaival körülírja az állat fő jellemzőjének minden alapvonását. Például színeinek gyorsan elő-, és tovatűnését, látványát. Színei egymás után NYOMULÓK és MÚLÉKONYak. Dühében színe elsötétül. A névadó mondhatta: MÚLÉKONY színeit látván, elNYÁMULOK. Színváltásaival egész KÜLLEMÉN változtat. Számára a rejtőzködés KÉNYELEMmel járó, nem fárasztó művelet. KAMULÉNY mintha mondaná: színeimet váltva, NYOMULOK előre a tájban. Nyelvem a NYÚLÓKÁM, azzal áldozatom után NYÚLOK ÁM, és behúzom NYELŐKÉMbe.
KaMéLeoN – KaMuLéNY – NYeLőKéM – MúLéKoNY
hangváz: K-M-L-N – K-M-L-NY – NY-L-K-M – M-L-K-NY
KaMuLéNY – NYúLóKáM – NYúLoK áM – NYoMuLoK
hangváz: K-M-L-NY – NY-L-K-M – NY-L-K-M – NY-M-L-K
NYoMuLóK – NYáMuLoK– KüLLeMéN – KéNYeLeM
hangváz: NY-M-L-K – NY-M-L-K – K-L-M-N – K-NY-L-M
A név végén levő LÉNY gyök utódnyelveken módosult LEON alakra, akár az oroszLÁN, oroszLÁNY esetében: LEON.
Angolul: CHAMELEON, németül: CHAMÄLEON, franciául: CAMÉLÉON, spanyolul: CAMALEÓN, de ők nem tudják mit rejt e név!
Ezt is csak mi tudjuk, mert mi a teremtés ősnyelvén, az eredeti nyelven, egyenes tálalásban kaptuk!