Fantázia szülte babonák, ősi tudományok köntösébe öltöztetett, misztikumokra, hiedelmekre épülő bölcseletek, csillagjóslás, vallásos mesék, tucat istenek nem érdekelnek, mert számomra csak egy létezik, aki teremtette a világegyetemet, a Földet, élővilágot, embert. Körülötte fénytestű fiai végzik munkájukat.
A Biblia a világegyetem teremtését nem taglalja. Csak annyit ír: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.”
Amint bármely hatalmassá nőtt világvárosnak a kezdete az első cölöp leütése volt, így a Teremtő Isten a világegyetem teremtését, a legparányibb élettelen atomot alkotó elemekkel kezdte, és azoknak az atom belsejében elhelyezése, egymás közti viszonya, pályájuk, keringésük sebessége stb. határozta meg a leendő anyag fő jellemzőit.
Az atomokból létrehozott anyagokból építette fel az egész hatalmas világegyetemet.
A csillagászat csak tippel, saccol, pontos adata semmiről nincs. Sejtelmeik szerint a világegyetem kora kb. 13,8 milliárd év. Hány csillagrendszer, galaxis van? Becslések szerint 100-800 milliárd. Vagyis, 700 milliárd csillagrendszer van, vagy nincs. A Hubble űrtávcső felvételei nyomán, a legtávolabbi csillagrendszerek fénye kb. 13 milliárd év alatt ér ide. Irdatlan távolság! Tejútrendszerünkben a tudományos becslés szerint legalább 100 milliárd bolygó található.
A mi Földünk csak egy kis bogyó ebben a rengetegben. A Földbolygó megteremtése, alkotó anyagainak milyensége, majd felületének kiképzése, minden vonatkozásban pontosan, aprólékosan előre megterveztetett. Minden teljes összhangban ment végbe a világegyetem nagy összessége csillagrendszereinek teremtési folyamataival.
A teremtői fő cél: minden téren, minden időben a tökéletes egyensúly megteremtése, megőrzése a nagy összességben, paránytól a végtelenig. A nagy tömeg működési mintája a parány atomból indul ki.
A Teremtő Isten úr az általa teremtettek felett, a legapróbb atom szerkezetétől a leghatalmasabb égitestig. Akkor, ott és oly módon avatkozik be, változtat, ahogyan terveinek megfelel, anélkül, hogy az egyensúly megbomolna.
A láthatatlan Teremtő Isten létezését, az általa alkotott látható világegyetem, és annak csodás rendje bizonyítja.
A Föld belsejének és felületének kiképzése, atomokból kiinduló teremtési munkái, előretervezve és meghatározott céllal történtek, nem esetlegesen, elszabadult vak vadságban.
Előbb a tervezett teremtendők szükségleteinek feltételeit teremtette meg. Mindent vízből és víz által. Előbb a fényt juttatta el a vizes felületre, levegőt, s majd élő sejteket az előkészített élettérbe. Az élő sejtekből önmagát szaporító sűrű növényzettel borította be a Földet, utána teremtette a növényfogyasztó mozgó, sürögő állatvilágot. Megteremtett egy eszményi gyönyörűséggel berendezett térséget, színes virágözönével, tápláló gyümölcseivel, az érkező értelmes teremtmény, az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember számára, lakóhelyként, otthonként egy örökké tartó, soha véget nem érő életen át.
Minden őérte teremtetett.
Ezek előkészítését a teremtés könyve csak vázlatosan, de tárgyilagosan közli. A teremtési korszakokat napoknak nevezi. Hat napon át hozott létre mindent, amivel kialakította az élettelen és élővilág keretet, betöltötte a Földet. Egyenként hétezer éves időtartam naponként, korszakonként. Vagyis egy teremtési nap 7 ezer évet ölel fel.
Honnan állapítható meg egy teremtési korszak 7 ezer éves időtartama?
Az első ember teremtésétől napjainkig terjedő utolsó teremtési nap hosszából állapítható meg. A Teremtés könyve (Biblia I. Móz.) felsorolja a Vízözönig élő emberek leszármazási vonalát, életidejüket: 1656 év. Ennek nyomán, s tovább napjainkig a történelmi események időrendjét követve, kiszámíthatóan 6 ezer év telt el. Hátra van az édeni bűneset nyomán épült mai hitvány világrend eltörlése utáni krisztusi helyreállítás 1 ezer éve.
Első nap: – Legyen világosság! Az első 7 ezer év alatt a Földet körülvevő rendkívül sűrű vízpára-por-füst elegy burok ritkult meg annyira, hogy fény hatolt be felületére. Így észlelhetővé vált a nappal-éjszaka váltakozás.
Második nap a földfelszíni vizek és légben terjengő sűrű, dús vízpára közé, szétválasztóként létrehozta a légréteget, a levegőeget, amely a sűrű páraburkot felszorította többtíz mérfölddel a bolygó fölé, köpenyként véve körül a Földet. E köpeny védelmében a Föld felszínén – beleértve a sarkokat is – kellemes, állandóan egyforma hőmérséklet uralkodott éjjel és nappal egyaránt. E folyamat is hétezer évet ölelt fel.
Harmadik nap, az egészen sima gömbfelületet –, amelyet teljesen elborított a víz – hullámossá tette, domborzatokat, mélyedéseket alakított ki, létrehozván a vízből kiemelkedő szárazföldet. Erre a felszikkadó felületre növényeket teremtett: maghozó füvet, gyümölcstermő fát, más fafélét, bokrot s mindent, amit növényvilágként ismerünk. Mindenféle növényből egyetlen egyet teremtett, és jelképesen mindannyinak parancsba adta: Töltsétek be a Földet! E folyamat szintén hétezer évet tartott, mígnem betelt a Föld sűrű növényzettel.
Negyedik nap annyira megvékonyította a felső – pára és jégkristály – burkot, hogy teljesen láthatóvá váltak a Nap, Hold és a csillagok körvonalai. E világosságban a növényzet erőteljesebb növekedésbe lendült.
Ötödik nap teremtette a kis- és nagytestű vízi állatokat, a vízi csúszó-mászókat, levegőben szállongó szárnyas repdesőket. Mindannyiból párjával egyet, lényükbe oltva a szaporítási ösztönt. Ezeknek is szólt: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a Földet! Ezeknek is hétezer évük volt benépesíteni a Föld vizeinek minden szege-zugát.
Hatodik nap, kezdetén –, amikor a növényvilág dús zöldjével, s gyönyörűnél gyönyörűbb, buja színpompás, illatos virágözönével már teljesen betöltötte az egész Földet – megteremtette a szárazföldi oktalan állatvilág különböző válfajait, apró, nagyobb és hatalmas testűeket, páronként, szaporodási, utódnevelői ösztönnel.
Ezek után mondta ki: „Teremtsünk embert, a mi képünkre és hasonlatosságunkra.”
Teremtő Atyjuk körül ténykedő fénytestű fiak kíváncsian várták az első földi testvérük megalkotását. Épp oly kíváncsiak voltak, mint mi földi emberek az ő formájukra, kinézetükre. Milyen lesz külsőleg az, aki csak kevéssel lesz alacsonyabb rendű, mint ők, és ő lesz a Föld fejedelme.
Mi várta az első embert a földön? Az első ember a Földön, életre eszmélvén, gyönyörű környezetben találta magát. Egy hatalmas területen rendezett be számára egy PÁRAtlanul DICSő ottHONt, PARADICSHONt, ÉDENt, amelyben ÉDENgetett vÉDENcként élhetett gondtalanul. Körülötte dús zöld növényzet, gyönyörű színekben virító, pompázó illatos virágok a fákon, bokrokon, és virágszőnyeg borította a zöld mezőt, rétet. A fákon kívánatos illatos, finom gyümölcsök kínálták magukat. Szelíd kis és nagy állatok töltötték be a réteket, a lombok közül a madarak csicsergő trillái, s a sűrű erdőből az állatok hangjai adták tudtára, hogy nincs egyedül, élet van körülötte.
Egyébként csend volt, csodálatos, békés rend, tisztaság és nyugalom.
A levegő hője kellemes volt, meztelen testtel sem fázott, sem éjjel, sem nappal. Így hát nem volt szükség sem fűtésre, sem világításra, hisz a napnyugta után aludni tért. Élelme, fák, és törpe növények gyümölcsei voltak, csak kezét kellett kinyújtania értük. Ez volt a jövőkép az örökkévalóságon át, ha közben nem történik felvigyázói lázadás.
Megteremtése után munkára fogta Teremtője. Ismerje meg az őt körülvevő földi növény- és állatvilágot, s adjon nevet mindennek megkülönböztetésül, az átlátható, tiszta, szervezett rend és könnyebb eligazodás végett.
Ádám ebbe teljesen belemerült, élvezte, hisz minden nap újabb érdekes dolgokat fedezett fel.
A növények, állatok pontos megismerése, megnevezése hosszú folyamat volt. Minden növényt, fűt-fát külön-külön megfigyelt, vizsgált, aprólékosan tanulmányozott, jellemzői szerint adott találó nevet. A virágjaikat, alakra, színre, illatra fajtánként. Gyümölcsöket: alakra, színre, ízre, zamatra. Az állatokat, páros életüket, kicsinyeiket szintén ily aprólékosan figyelte meg élőhelyükön. Jellemzőik összessége sűrítve áll neveikben.
Évtizedeket tartó felfedező úton, telítődött élményekkel. Mégis elmélyült benne valamiféle üresség, hiányérzet. Látta, az állatvilágban párja van mindnek, de neki senkije, akivel hatalmas élményanyagát, örömét megosztaná.
Teremtő Atyja tudta ezt, de megvárta, míg a társ utáni vágy teljesen tetőpontjára ér. Ekkor egy napon, a hatodik korszak leges legvégén megteremtette, s a virágos illatos lugasok közt Ádám elé vezette a gyönyörű nőt, Évát.
A Teremtő Istent világegyetem birodalmának üzemeltetésében a már említett fénytestűek több milliós serege: főfelvigyázó fényhordozók, szeráfok, kérubok, angyalok szolgálják ki, mindenki pontosan a rábízott feladatát végezve. A földi világ felvigyázójaként megbízott egy Fényerő, Fényhordozó nevű főangyalt. Ő hatezer évet kapott e küldetése elvégzéséhez. Ennek utána a Teremtő átveszi a teremtési korszak utolsó ezer évére a készen benépesített Földet. E Főfelvigyázó feladata lett volna minden jó életfeltétel biztosítása a gondtalan élethez. Emellett a szaporodó emberiség erkölcsi nevelése, hogy maradéktalanul megtartsák a kiszabott teremtői törvényt, amely egyébként nem volt nehéz. Ugyanis egyetlen fő pontja a szeretet volt, amely segített igazságosan eljárni az élet minden területén.
A Főfelvigyázó fényhordozó főangyal önzésében elbukott, Sátán, ellenálló lett, magával rántva a bűnbe az emberpárt és így azok utódait is. Ám a Teremtő Isten nem hagyta magára földi gyermekeit, megváltást ígért utódai azon részének, akik hozzá, és az ő törvényéhez, a tiszta őszinte szeretethez hűek maradnak.
A kisiklás hatezer éve alatt felépült hitvány, gyilkos, embertelen földi rendszer eltörlése után, a fennmaradó ezer év a helyreállítás korszaka lesz a Megváltó Krisztus király fősége alatt. Mi most a helyreállítási korszak ezer évének belépője előtti utolsó lépcsőfokon állunk. A bibliai időszámításokat tanulmányozó kutatók a Kr.u. 1975-ös évet jelölték meg az Ádám teremtésétől számítható 6.000. év beteléseként, ám a fordulat akkor nem következett be.
Mi okból? Mert Ádám – feltehetően – a hatodik teremtési nap vége előtt teremtetett ötven évvel.
Ennyit élt egymagában, ismerkedve az őt körülvevő teremtés, növény- és állatvilágának csodáival. A bibliai időszakok számításaiban az ötven év jelentőséggel bír.
Az utolsó teremtési korszakot, hetedik napot, az emberi történelem hatezer éves kezdetét Éva teremtésétől kell számítani. Ez az idő a mi napjainkban, 1975 után ötven évvel telik ki. E hatezer évnek mi most a legvégén élünk.
Az régen megjövendölt végidő jelei most teljesednek. Sátán által vezényelt Isten- és emberellenes tudomány elért egy olyan pontig, amikor már nincs tovább. Mindent meghamisítottak a földi világban. Noé halála után szétverték az ember-embert egymás mellé rendelő, eredeti mintájú egyenlőség elvű társadalmat, bevezették a fölé-alárendelő, úr-paraszt, elnyomó, kiszipolyozó, megnyomorító – mára az élet minden apró mozdulatát – megadóztató államot.
A hitvilágot meghamisították, széttaposták a szeretet törvényét, és politikai rangra emelték, törvényesítették a rablást, emberölést, gyilkolást, főleg az új- és jelenkorban.
Szerepel tervükben a teremtői tervezésű családi intézmény teljes szétbomlasztása, a napjainkban burjánzó, elkurvult, csak közösülési érzéki érdekből összefekvő vadházasságok bátorításával.
A nemek szerinti, férfi-nő természet megváltoztatásán, s az egyneműek összefektetésének bátorításán ügyködnek. Sőt már az utcán, nyílt tereken, gátlás nélküli hágás, közösülés szabadságának lehetőségét pengetik távlati tervként.
Újabban a Teremtő képére és hasonlatosságára alkotott ember meghamisítását tűzték ki célul. Egész emberiségre kiható önkényes oltáshisztériával a sejtekbe, a sejtek örökítő anyagába akarnak belenyúlni egy gépies emberfaj kitenyésztésének szándékával, hogy rabságba hajthassák a valaha szabadnak teremtett embert. Állandó gépi megfigyelés alatt tartanának minden embert, már kisgyerekkortól.
Mérgezik a vizeket, a levegőt, s belenyúlnak az időjárásba, katasztrófákat okozva. A természeti élővilágot is művi serkentőikkel, génmódosított katyvaszaikkal.
E szándékukban, élő földi ember meg nem állíthatja őket. Eljutottak a végpontig. Közel a zárszámadás ideje, amikor a Teremtő megálljt parancsol, és az egész mocskos, gonosz rendszert letörli a Föld színéről. Az elszámolás órája már nagyon közel van!
A küszöbön állunk!
Tőlünk függ a belépés az új rendbe, amely a töretlen hit feltételéhez szabatott!
A lét a tét!