A hang a beszéd, nyelv egységnyi alapja. legegyszerűbb alapvető, értelemhordozó eleme. Épp, amint a sejt az élő test alapvető jellemzőinek, s az atom az élettelen anyagok fő jellemzőinek legparányibb hordozói.
A hangok beszéd építményében, nyelvben betöltött rendkívül fontos értelemalkotó szerepéhez hasonlóak: házak, építmények alkotóelemei. Építményeknél a legkisebb, legapróbb, ennek ellenére a legfontosabb alkotóelem a homokszemcse. Legfinomabb homokszemcsékből áll össze a tégla, cserép, kevésbé finomak használatosak mésszel kevert malter készítésénél. Mész és cement is – kiégetés után – vízzel keverhető, porított kőzet. A kő tömörre préselődött, összerokkantott (utódnyelvek: rock) finom elemek sziklakemény sűrítménye. A sziklakemény üveg (sztikla) alapanyaga is homok. Ezen kívül kell lágy, de rugalmas fa is az építménybe. Ezek az építmény anyagi összetevői, meghatározó elemei. Minden anyagnak (kemény, lágy) meghatározott helye van az építményben.
Az építészmérnök legapróbb építési alapanyagok ismeretével kezdi tanulmányait. Tervezőként tudja, mily minőségű homok, mész, cement, mely keverési arányban alkalmazható felhőkarcolóhoz családi házhoz, szerkezeti terheltség arányában. Alapba, oszlopba nem épít fát, ablak helyett cserepet, betonvas helyett síküveget, kátrányt.
Ha fémből tervez, ismernie kell az acélok ötvözetét, terhelhetőségét, szakítási szilárdságát, ellenállását csavaró hatásra, s egyebeket. Nem tehet fát, műanyagot tartóelemként, ahová betonacél vagy fém zártszelvény szükséges. Fontos, hogy megfelelő helyre pontosan odaillő anyag jusson. Mindennek sajátos helye, szerepe van az alap és födém között. A fém sajátos kristályos szerkezete: olvasztás, a többi ötvöző anyag adagolási aránya, a hőkezelés milyensége függvényében alakul ki. Nem mindegy, mely fémet hová, mire használjuk, hisz a kristályos szerkezet, szakítószilárdság, rugalmasság minőségi szintje eleve megszabja felhasználási helyüket. Nem lehet készíteni szürkeöntvényből rugót, acélból nem öntenek motortestet. A motor dugattyúit nem rakják a váltószekrénybe. Nem odavalók. A kormánykereket nem a futómű tengelyére szerelik, a váltókart nem használják gázpedálként.
Az élő testben is meghatározott helye van mindennek. Nem izomsejtek alkotják a belső elválasztású mirigyeket. Nem állhatnak a csontok bőrsejtekből, a gerincvelő, agy idegsejtjei helyét nem tölthetik ki zsírsejtek (bár a mai világ nagy hangadóinál, a mindent uralni akaróknál ez is meglehet).
Mindennek rendelt helye van az anyagi világban, teremtett testben, s így a nyelvben is, hogy zavartalan összhangban működjön. Ez egy soha senki által meg nem változtatható teremtői törvény.
———————————————————————————————————————-
Emberi beszédhangok nem véletlenszerűen, nem makogásból alakultak ki. Pontos teremtői tervezés remekművei! Minden hang külön-külön az emberi érzelmek és bővülő értelem megtervezett kifejezője. Az emberi szájüreg-gégefő hajszálpontosan megtervezett teremtői mestermű, amely – akár egyidejűleg – több életfontosságú feladatot ellát: légzés, hangképzés, előemésztés, nyelés. Az emberi beszédképesség, készség a sejti DNS-ben levő számítógépes ütemterv által vezérelt, és a teremtésben adatott nyelvszerkezeti váz alapján építi beszédelemeit.
———————————————————————————————————————-
A zenében minden hangnak pontos helye van a hanglétrán, dallamvonalban. Kórusművek szólamai, harmonikus összhangzata mély érzelmeket kifejező. E hangok kifejezhetnek vidám, fennkölt, vagy szomorú, drámai érzelmeket.
A nyelvben is minden kiejtett emberi HANG valamilyen késztetés nyomán okkal keletkezik, tehát tárgyszerű, értelmet, érzelmet kifejező, közvetítő vagy állapotot leíró. A nyelvben is minden hang megfelelő helyre illesztendő.
Képtelenség a hivatásos nyelvészet állítása, hogy a hang nem értelemhordozó a nyelv szavaiban, a beszédben.
Az emberi gégefő legcsodálatosabb élőszervi hangszer. Képes végigjátszani a prózai hangsor, és zenei hanglétra teljességén, hangerő, hangszín, hangmagasság váltakozásával, bármilyen érzelmi töltet kifejezésére is alkalmas.
A megteremtett első ember a Földön, életre kelvén, eszményien, gyönyörű környezetben találta magát. Egyik ámulatból másikba esett. Beszédhangjai is ezt tükrözik. Az A, Á voltak ÁmulAttól kiejtett első hangjai, s Boldogságban leBegett az apró piCinységek CSoDáitól elBűvölten, CSoDás vÉDEtt otthonában, ÉDEnben.
A hangok jellemzői
A teremtés nyelvében nincsenek hím-, nő- nyelvtani nemek. Ez utódnyelvi sajátosság. A teremtés nyelve élő, szószülő nyelv. Csak hangjai kétneműek. Akár az élővilág, megújíuló, szaporodásra képes. A nyelv tervezője tudta, hogy a mássalhangzók képtelenek lennének, gondolatot szép, szabatos, értelmes mondandóra váltani önmagukban. Egyedül, árván képtelenek érzelmeket gazdag színbőségben kifejezni. Csak tolakodnak értelmetlenül, egymást lökdösve. Ezért teremtett melléjük társat, amelyek melléjük állva, hangzósítják, széppé, dallamossá teszik, serkentik, felszínre csalják belőlük a valós értéket. Így szép csoportkép, páros összeállásban.
A növénynél a hímpor és bibe együtt összebújnak, és csodásan szép szirommal ünnepelik meg a frigyet. A hangoknál kemény, erős, pattanó, pörgő mássalhangzók hímnem. Lágy, dallamos, hajlékony, csengő, csicsergő magánhangzók nőnem. Egymást átölelve mondják ki a szebbnél szebb, dallamos hímes-virágos szövegszövevényeket.
G.B. Shaw után szabadon: E frigyből születik a ’különös ősi erőtől duzzadó nyelv, amelyen sokkal pontosabban lehet megjeleníteni a parányi különbségeket, és az érzelmek titkos rezdüléseit.’
HANG – e szót alkotói: H – suHanó lég, A – AkArAt, N – zeNei zöNge, G – végcsenGő, befejező.
Mássalhangzók alkotják a beszéd, a szavak vázát, megszabják a mondandó irányvonalát, fő értelemhordozók. Akár a férfiak: szilárdak, határozottak, iránymutatók, célratörők, erőteljesek, kemények, pörgők, pattanók.
A férfi megépíti a házat, csupasz falakat. Mint mássalhangzók üres váza a nyelvben – áll az üres ház, rideg otthontalan, nem vonzó. Értelemmel, érzelemmel feltöltésre vár. Aztán megérkezik a nő! És egyszerre megtelik a ház édes melegséggel, érzelemmel, illattal, színnel, dallal, szerelemmel, s ettől kezdődően van értelme az életnek. A magánhangzók fontos elemei a nyelvnek, olyanok, mint a nők, legmélyebb érzelmek átélői, megjelenítői, kifejezői. Nélkülük nincs világos, értelmes tartalom, nincs érzelem, szín, dallam, egyszerűen, nincs nyelv. A magánhangzók tartalommal, dallammal töltik fel a beszéd vázát, színt, érzést, érzelmet visznek a szóba. Minden magánhangzó folyékony zöngehang, érzelmek igazi kifejezői, a beszéd muzsikáját adják, különlegesen zsongó érzelmi tartalommal. Amint nő nélkül sivár, színtelen a férfisors, úgy magánhangzók nélkül nincs érzelmek hullámzását kifejező, finom, hajlékony dallam, nincs igazi élő nyelv, csak kattogó, makogó durva ropogás.
Megjegyzendő: A teremtés ma is élő nyelvének 14 magánhangzója van, egyenként három árnyalattal. Az utódnyelvek alig 4 – 7 magánhangzóval bírnak! Az ember által kiejthető összes beszédhangok ily szerves, értelemhordozó nyelvi jelenléte bizonyíték a teremtés nyelve, egyenes főágon fennmaradt utódnyelvének, a mai magyar nyelvnek magasrendűségére. Bizonyíték, hogy az ember teremtője ültette sejti DNS szalag számítógépes ütemtervébe a nyelvi vázat, amelyet minden kisbaba öröklött kincsként hoz magával a világra.
A hangokat egyáltalán nem érdekli a bérnyelvészek véleménye, beviszik a szóba képviselt értelmüket. A nyelv szavai hangokból épülnek fel. Szavak felépítésénél is követelmény: meghatározott helyre, odaillő értelmű hang. A beszédhang a nyelv legapróbb meghatározó értelemhordozó eleme. Egy hang is lehet ösztöni ősgyök, de hangokból állnak össze a kéthangos ösztöni ősgyökök is, valamint háromhangos gyökszavak, három– vagy négyhangos hangcsoportok, amelyek a nyelv szavainak meghatározó értelemhordozó építőelemei.
Másik szemléltetés: a hang atom, a gyök molekula, ezekből állnak össze a szavak, mondatok, szövegtestek.
Kemény hangok, kemény, erő hangjai erő értelmét hordozók, lehet erőteljes érzelmi, értelmi és testi kifejeződés.
Lágy hangok finom érzelmi töltetűek. Erőteljes szívbeli érzelmeket kifejező hangok közt is a legerősebb hangok jelennek meg. Minden hang értelemhordozó a szóban. Szókezdő hang, gyök meghatározó a mondandóban.
Például a K – L – M hangok. Kő Kemény, Koppanva ütKözik. Az (anya)MeLL KeLLeMes MeLeg érzeLMet hordoz, és MeLLéből, eMlőjéből eMeti (eteti) csöppnyi kicsinyke cseMetéjét. Érdekes módon, e hangok képezik a KeLLeM – MeLLeK szavak vázát. KeLLeM szóban, L és M hangok társaságában, főleg L hatására megszelídül a Kemény K hang.
A hang szerepe ezért igen fontos a szóban, beszédben. Ahová B kell, oda nem mehet C.
Egyik legbeszédesebb a TEST szó. Minden hangja külön mondja a TEST fő jellemzőit kezdőként. A TEST vegyi elemek összeszerveződése, vagy tudatos tömörítés nyomán létrejövő szilárd halmazállapotú Tömörülés.
Melyek a TEST fő jellemzői? T–apintható, E–gységes, S–úlyos, T–érfoglaló.
A hangváz hangjai a körülírásban is jelen vannak: TESTtel történnek ESETek, egy élő TeST SéTálhat, lehet SeTTenkedő, eSeTlenül SuTa. Lehet eleSeTT vagy talpraeSeTT, peST mellett SuTban TeSpedő stb. A TeST TiSZTán (s > sz) szép. Várva az eSTeT, férfi-női TeST ágyban egymásnak eSeTT, s így SZüleTTek újabb TeSTek. Élete eSTjén, TeSTe elmente előtt, TeSTe mentén gyűlt javakról, vagyonáról hagyatkozik TeSTamentumban.
ERDŐ – szintén jó példa. ERDŐ egy természetes ERŐD, és DŐRE dolog kipusztítani.
E hang alapvető tulajdonsága szerint mutatószócska, rámutató hang. Ez egyik szerepe. Ez esetben ez is kifejezésre jut. De EgyEnsúly, természeti EgyEnsúly értelem is megbújik a szóban.
R hang, mint eRő hangja, bárhol van, jelenléte meghatározó, valami olyant jelent, ami uRal. Ha egy hegytetőről végignézünk a végeláthatatlan messzeséget beborító, uRaló fák sokaságán, ezt egyetlen szóval úgy tudnánk kifejezni – Rengeteg, iRdatlan Rengeteg. Az R ez esetben ezt is jelentheti.
D hang az ősnyelvben folyót és folyamatot jelölő hang – ID. A D hang megállíthatalan folyamat egy másik szóban: iDő. Az erDő szóban, megszakítatlan folyamatosságot, De ellentmondó, ellenálló erőD véDelmező hatását is jelenti.
Ő hang távolra mutató, és bŐ, tág tér jelzője is. MesszirŐl jövŐ esŐ. Névmásként harmadik, távol levŐ Ő.
ERDŐ, EgyEnsúlyt biztosító tErmészEti Rengeteg, irDatlan, végeláthatatlan, folytatólagos, bŐ távolba veszŐ. E meghatározás négy hangból álló szóban elrejtve – ERDŐ, amelynek minden hangja külön beszél. E természetes eRőD, az eRDő a Föld ReDőit, boRDázatát (hegyek, völgyek), szuRDokvölgyeit, DomboRulatait takarja. Az eRDő élet eReDőit RejTő (d > t). DőRe, oRDas dolog, önző haszon okán az iRDatlan, nagy eRDők iRTása (d > t). Lám, mily sűrűn fordulnak elő az R és D hangok az ERDŐ jellemzőit körülíró szövegben.
CSEND – CSENG. A CSeN gyökről a CzF Szótár: „hangutánzó elvont gyök”. Alap a CS.N – N.CS gyök: CSeN – NiCS. Az ősereDet, kezDet, hangnélküli, zajtalan állapot: teljes CSEN-D. Aztán megszülettek a CSEN-Gő hangok.
A hangok világában, kicsiben él bizonyos értelemben a fehér – fekete színellentéthez hasonló két véglet a csenD ––> csenG viszonyban. Ez mutatja a hangértelem fontosságát, hogy nem vehető félvállról azok kifejezőképessége a szavakban. Minden hang szélesen mozog két véglet közti pályán. Kifejezhet kellemest és kellemetlent is.
CS hang – CSeles, CSintalan – sem marad ki az értelemhordozó szerepből. Hangtalanul lapuló CSEN gyök D hangból inDul, életre kel: felcsenDül – Dül a Dal, líD – s utána Gördülő G hangra, állanDóra, folytatanDóra vált: csenG.
D inDító jelére, a játékos, CSintalan CS – amely eDDiG lapult – CSármára, CSörgésre, CSirikolásra vált át.
D – csenD – elnémít! Kemény ellentmonDás bírói kalapácsa minDen hanGnak: De(!), elhal minDen más hanG. A D nem tűr ellentmonDást, Dönt, szembemegy, kettéválaszt, elhallgattat, lezár. Visszaállítja az eredeti ősi csenD állapotot. A csenD megtöréséről, inDításról is D Dönt, s Dalol, bolDogan jóDlizik, ha Dilis (szerelmes).
G – GéGehanG, csenG – ebből bomlik ki a zenGő hanGzatok összessége elejétől véGiG, halk sóhajtól, kisbaba GőGicsélésétől a dörGő hanGiG, haranGszóiG, fülsiketítő, bántó, elviselhetetlen dübörGésiG.
A nyelvben e két hang fenti jellemzői, csenG és csenD szavak jelentésében, mondanivalójában jutnak kifejezésre. Ám e két hang – G, D – rendkívül jó viszonyban van, egymást váltva, kisegítve a mondanivaló árnyaláskor. Például, a G véGhanG is, és ha úgy hozza a helyzet, a D parancsa nélkül is zár: GörDít –> röGzít: Gát, véGe!
Ha a G-ről visszavált D hangra, újra csenD. Ez már gyökeres, ereDeti, raDikális, vagyis csenGés előtti alapállapot. CS hang képviselte: CSárma, CSörgés, CSirikolás, lárma, haNGoskodás véGe is, a CS eNDje. Nesz sem hallik!
N, hisz ő is ott vaN, cseNdben? Az N fiNom érzelmi, érzéki Nesz, zeNe, éNek, Nő, Nász kezdőhaNgja.
CSENGŐ hangok közül egy jó zenei fül több mint 2200 hangszínt, hangmagasságot, hangerőt képes megkülönböztetni, zenei hangtól zörejig, suttogástól harangszóig, robbanó dörejig.
A D mutatja magát másik végleten is: fura, ellentmondó, ellentmondást nem tűrő hang: De! DagaDó Düh, a DönDülő ököl, bírói kalapács, amely bevág a lárma sűrűjébe: csenD! Egyetlen pisszenés sem törheti meg, mert már nem lenne igazi csenD. Ameddig a D hang vigyázban áll – CS–enD van, NiNCS haNG, ez a CS hatás véGe = CS enD.
Ha mozDul, Dől a D, beinDul. Tehát D hang jelent beinDulást is, néha Dúló erővel: csenDül, konDul, ez a csenD megtörése. CsenD –> Dül –> InDít, tovább GörDül –> csenG. Ha a konDulás folyamattá válik, Gördülő G veszi át a D hang helyét: csenG, konG, és e jelenség akár véGtelen Gördülő folyamattá válhat.
A G is kifejezi mindkét véGletet. Adott pillanatban meGáll, véGet vet – becsomaGol, Golt, űrt hagy, helyet ad a D-nek – csenD, a D kap szerepet, miután a G véGet, Gátat vet a csenGő, konGó, hanGnak – cseND lesz. A csenD – csenG váltakozásnál inDítás, GörDülés vezénylő szerepe a D és G hangoké. CS és N szófogadó felek.
Az E hang? Magánhangzó nélkül nincs értelmes szó, nincs dallam, zEnE, ÉnEk, nEm lEnnE ÉrtElmEs bEszÉd, ürEs, sEmmit Érő, ÉrtElmEtlEn lEnnE az ÉlEt! Oly sivár, rideg, mint nő nélkül, a zord, durva, vad, örömtelen férfisors!
I, Í hangról
Az I, Í hang áthelyezése a gyök elejéről végére, megváltoztatja értelmét. A szó elején álló I, Í hang: tartást, egyenes Irányt mutat. A szó végén mintha rejtve volna, épp a fordított értelmet képviseli. Az I hang jelentése I–gyenes, azaz e-gyenes. Ami I–gyenállású, feszesen áll, I-gyenruha is feszes. Aki, ami I-gyen-es, erős is. Ha I nincs ott, gyen-ge.
Szomjas, régiesen: szomI vagyok, telÍtésre Igény. Mit tegyek? Iszom. A nyelv az I hangot mozdítja el: szomI – Iszom
Az I hang azonosító is: kI, mI. ValakI I-gent mond valamIre, van akI neg-I, tagadja.
Erre van egy népi mondás: Nem akarásnak nyögés a vége, azaz tagadás: negés, neg-I. I-gen – neg-I
Aki Í-gér, ne legyen gér-I, azaz ferde. Ismerős asztalosmunkában a gérvágás, ferdevágás, sarokléc illesztéseknél. Bármily rég–I az Í-gér-et, érvényes, ha az Í-gér-ő, nem gér-I, azaz nem ferde. Nem gérvágottan ferde jellemű.
Érzelmet, kellemet kifejező gyökökben jelen van az I hang, rIngat szóban fInom, hIntázó mozgást jelent. Á hangra cserélve: rÁngat. Nem mindegy, ha egy kisbabát lágyan rIngatnak vagy durván rÁngatnak. SIkÍtással fejezi ki nemtetszését. Két végletet kifejező, de azonos vázra épülők. Mindkettő kilengő mozgás, de az I és Á hangok közti jelentésbeli különbség meghatározó. Az I hang itt érzelmi fInomságot, az Á hang viszont, ez esetben Ártó értelmet hordozó. Hangsúlyos ellentét: TENGER RINGAT, de RÁNGAT is. Van értelemalakító szerepe a hangnak? VAN!
RiNGaT – RáNGaT – TeNGeR hangváz: R-N-G-T – R-N-G-T – T-N-G-R.
Az I hang kifejez hIdeget, Idegenséget, Ideges, Ingerült állapotot, Irigységet, Ingyen értéktelenséget is.
Ám ez csak egyik oldal, mert minden hang több értelmet hordoz. A hangok érzékenyek akár az emberek, képlékeny, hajlítható eszközök, attól függ, milyen hangok társaságába kerülnek. A beszédhangok emberekhez hasonlóak, saját egyéni tulajdonságaik vannak, de épp, mint az emberek, mindannyi befolyásolható az őket körülvevő „társaság” által. Hajlik arra, amit a körülvevő többi hang sugall, de a kifejezendőt pontosan leíró kötelezettség miatt is, mert a hang mintegy kötelességtudóan részt vesz az értelemalakításban.
———————————————————————————————————————-
A teremtés nyelvének emberi örökítő sejtekbe épített nyelvszerkezeti váza szerint minden hangnak rendelt helye van a szóban, beszédben, mivel sokirányú értelmezhetőségének egyikét biztosan beviszi minden esetben a kért helyre. A szavak kialakulásánál teljesen önműködően rendeződnek helyükre a hangok. Ezt a nyelvszerkezet önszabályozó hangtani, matematikai, zenei összhangja kéri, követi, biztosítja, a nyelv kifejezési választékosságának végtelen gazdagsága szerint.
———————————————————————————————————————-
Fontos! Minden hang mindkét végletet, jellemzőket leíró: kellemes-kellemetlen, nemes-nemtelen, jó-rossz stb.
B hang nagy és a parány megjelenítője. Barom, Bika, Bölény, Bálna Bivaly nagytestűek. Utódnyelvben Big, Bolsoj stb. Fokozva: nagyoBB, töBB. De: BaBa, Bimbó, Bolha, BaB, Borsó aprók. Becéz, leBolondoz. Aki Boldog, az Bolondos.
C hang beCéz, de Cikiz, Cukkol is. Édes Cukor, de savanyú eCet. Cifra, fiCere, CiComa, ám Cudar kaCat, Cafat is. Éles: aCél. A C hang mindig egy Célra hat, a Cél a léC, mint teljesítendő Cint, azaz szint. Az egyén ettől lesz boldog felliCilált.
CS hang CSodásan CSillogó, CSengő, diCSő, de poCSék, oCSmány, CSömör, oCSú, moCSári, ramoCSa moCSadék is.
D keDves, Díva, DiDi, éDes, oDaaDó, DunDi, véDő, vagy vaD, váDló. Dolog, ellógoD beDögölve marad. Párban R hanggal Durva, fegyverek: karD, DárDa, bárD, ragaDozók: párDuc, orDas, munDruc, örDög, ferDe, csalárD és mások.
F, erőt kifejező: ősnyelvi Forte, Forca, Fortély. Fény is erő. Tovább: van Feszes és lazán Fityegő,
Gátló és Görgető, GYőztes és GYáva, uJJongó, JaJongó, Kedves, Kevély stb.
H hang mélyről jön, érzelmek, óHajok, sóHajok fészke közeléből. Nem a hangszál képezi, átsuHan köztük. Halk leHelet, Hiányt, óHajt, jelöl, néHa eltűnő árnyékHang, ott volna, de Hol? NéHa seHol.
A, Á – leghatározottabb hangzók. Az AkArAt szó alapja, a legjelentősebb három vázhangja: Kemény K, az eRős, pöRgő R, a TeTTre paTTanó T. Ezeket a hangokat köti össze a hAtÁrozott A hang. Az A hang, akár az ház pArAncsló nAgyAsszonyA. A legfontosabb AKARATlagos létfontosságú tevékenységek megnevezései némelyikét is e hangok alkotják: ArAt, tAkAr, kAr, rAk stb. Az A, Á, az erkölcsi hAtÁr megtArtÁsÁhoz legfontosAbb hAtÁrozott AkArAti (nem véletlenszerű) mAgAtArtÁs kifejezésében kulcshangzók. Akkor haTÁROZott, ha TÁROZott elég AkArAti eRőt.
Á – nyitott, észrevétel éles, magas hangja, meglepetés kifejezője. Ha valakit nyakon öntenek hideg vízzel, idegesen nyomban Á-t kiált, Á-zik, mert ÁZik. Az Á–Zás szóban a kiváltó okra is rámutat az ösztöni felkiáltásban: a víZ Z hangja.
E, É – az ElmE, ÉrzElEm, Erkölcs, EgyEnlEtEs lElkisÉg, EmlÉkEzÉs, szErEtEt, szErElEm mÉlysÉgEinEk kifejezői. E hang nyelvi EgyEnsúly. E–s és E–tlen fogalmak: egyenEs – egyenEtlen. A kEllEmEs, élvEzEtEs dolgok közti EgyEnsúly. Erkölcsi EgyEnEs visElkEdÉs, megtartására, ösztönök mÉrsÉklÉsÉrE, a mEgfElElő ÉlElmEzÉs (abból épül a test).
ÉlEtfontosságú szüksÉgEssÉgEk mEgÉrtÉsE s egyebek. A fElEsÉg fElElőssÉgE az ElEsÉgfÉlÉk ElkÉszítÉsE.
I, Í – Irány, Irányzat, Ítélőképesség, Idő, vIszony, Iszony, Indulat, vIdámság, Illanás, fInom, sImogat, Íz, Illat.
De sIkamlósság s egyebek megjelenítői, hIányt és pótlási Igényt: szomI vagyok, Iszom.
O, Ó – OkOk, a fOlyamatOk fOnalak, fOndOrlatOk, sOrsfOrdulatOk, mOdOr, kOmOly, kOmOr és mOsOly kifejezői. A termékeny OkOs gOndOlatOk, összefOnÓdásOk, OndÓ.
Ö, Ő – bÖlcsŐtŐl sírig, bÖlcs, kÖtelesség, erkÖlcs, kÖlcsÖnÖs szeretet, Összefogás ÖsztÖnzŐ. Ölben tart, de Öl is.
U, Ú – mélységet leíró: Út, kÚt, fÚr, bÚvár KUnd. Rangbéli magaslat: Úr. Mély Utálat, Undor, bUdi.
Ü, Ű – kellemesen ÜdÜl, sÜl a kenyér, mély Üst Űrje, az Űrbe távozó, de bÜdös sŰrŰ fÜst.
A magánhangzók egy adott értelmű szóba, eltérő színezetet vihetnek be.
A hangzók cserélésével a kifejezés mélységében más árnyalatot, összességében tágabb értelmet kap: vEdEr, vIdÖr, vÜdÖr. Valami IdvEs, IdIllI kEdvEs. FelÜdítően kellemes UdvAromon, ami ÜdvÖs. Az OdvAs már kellemetlen oldal.
A DV párost kiemelve: iDVes, üDVös, neDVes, keDVes, de oDVas, reDVes, duDVás.
A nyelv szószerkesztő vázrendszere ezt azért teszi lehetővé, hogy több vetületét is feltárja az adott szónak.
Egy példa: ISMERET. Tájszólásban: Ismeret, Üsmeret, Ösmeret, Esméret, ugyanaz, de árnyalatnyi különbség is.
IS– folytonos újrázást, az ISmétlés fontosságát.
ÜS– elmélyedést (süllyed) az ÜSt is mélység, Űr fogalomkör.
ÖS– átfogó teljességet (körös), az ŐSöktől örökölt tapasztalat fontosságát.
ESméret teljESséghez való ESméglő, MÉRhető hozzáadás halvány árnyalatát tükrözi.
Ha átforgatjuk e szavakat, többet is megtudunk.
ISMERET – TEREM IS – az ismeret haszna a MESTERI tudás, iSMeReT – TeReM iS hangváz: S-M-R-T – T-R-M-S.
ÖSMERET – TEREMŐS, termős – szintén a haszon, öSMeReT – TeRMőS hangváz: S-M-R-T – T-R-M-S.
ESMÉRET – MÉRETES – elmenövelő, megvalósítás MÉRETES. eSMéReT – MéReTeS hangváz: S-M-R-T – M-R-T-S.
ÜSMERET – ÜSTMÉRŐ – nagy Űr, Üst, elmélyÜlő méret. üSMeReT – üSTMérő hangváz: S-M-R-T – S-T-M-R.
A P és T hang rokonok, a P hang legtöbb esetben Takarás, TaPadás értelmű is: PázsiT, PadolaT, TaPéta, gyeP, de a Pü, víz is Takar felületet. A cseréP is. TaPadást, PaTTanást, ráTaPadást, de felPaTTanást kifejező.
A tájszólás, tájnyelv őrzi a nyelv igazi ízét, és bölcsességének mélységeit. Oktatni kellene már alapszinten, de az Akadémia – még ha tagadja is – teljes elsorvasztásában érdekelt.
A beszélt nyelv meghatározza beszélőinek magatartását is. Például oly nyelvek beszélői, amelyek mély hangzókat részesítik előnyben – azaz mély hangzók uralják nyelvüket – a történelem folyamán hajlamosabbak voltak durva, kegyetlen viselkedésre: öltek, zúztak, romboltak válogatás nélkül. Ilyen a latin nyelv. Nem mondhatjuk, hogy mindenki olyan volt a latin, mongol, angol nyelvet beszélők közül, ám a történelmi összkép a e nyelvek beszélőinek ilyen magatartását igazolja. E népek leigázó hadainak durva, erőszakos hódításai, uralma jó példa erre.
Azok is, akiknek beszélt nyelve túlzottan tömöríti a mássalhangzókat főként a szavak elején egymás után, mintegy kidobva a dallam magánhangzóit magából, ez kiejtési türelmetlenség jele, amikor mellőzi a – nyelvben a lágy zeneiséget képviselő – hangzót, csakhogy mielőbb kimondhassa a prózaiság kemény, komor mássalhangzóját.
E beszédbeli türelmetlenség kivetítődik a viselkedésre: otromba, durva, kíméletlen, kegyetlen eljárásmódra.
Olvasói vélemény: „A mássalhangzó torlódás számomra is mindig a türelmetlenséget, erőszakosságot fejezte ki.”
Csak körül kell nézni, kik voltak hajlamosak becstelen tömeggyilkosságokra, több ezer áldozat bestiális kiirtására? Nem azok, akikre a történelemkönyvekben ráfogták, hanem inkább azok, akik ráfogták, s mintegy a sajátjuk álcázása végett, rákenték a másikra. A nyelv sohasem hazudik, beszélői jellemére és a történelem valóságaira mutat rá.
Érzékeinket érő hatások nyomán kibocsátott hangok
Érzékelő szerveink: szem, fül, orr, íny, bőr fogják fel a felénk érkező, minket érintő, ránk ható jeleket, jelzéseket. Ezek: kép, hang, illat, íz, érintés, más szavakkal: fény, hang, illat, íz, illetés. Ezekre választ adunk hangban is.
A meleg híja, hiánya = hideg, amely hatással van a bőrfelületi: derma, pel, hüd, hid idegeire. Ha hirtelen kilép a téli hidegbe: rebeg, hű de, hí de hideg van (hű de > hide), ezt hüdje, hidje, testét fedő, védő bőre, ribje érzi, de bírja.
G hang állapotjelölő is: hideg, meleg. Megnevezés: hű de hide van a légnek. Mivel két véglet, így határ-, gátjelölő is: hideg – meleg, a hidegtől > melegig, melegig (jég > gőz), odafog (odafagy) > párolog (lég), felleg. Érzi hüdje, derméje, ribje, peléje, testének borító lepele, lepele, azaz bőre idege, amely hidegben didereg (g = állapot), dermed.
Nagy hőtől, visszahőköl: hő! Nyakon öntik hideg vízzel: Á-t kiált: á-zik. Ha bűzt érez: BŰ, de büdös! BŰn is büdös.
Érzékszervek észlelésigéi. Hogyan érkeznek az észLeLések? L alaphangon: a beszélt nyelv L hanggal fejezi ki ezeket.
VaLami viLLan a Látó szem előtt. A füL figyeL, hangot haLL. A szagLó orr iLLatot érez. A nyeLv ízet LeL, ízt LeL, ízLeL. A bőrt érintéssel iLLetik. Az eLme, az ész felLeLi, észLeLi, kieLemzi, átéLi a piLLanatot.
Érzékeink Lágy, keLLemes hatásra várnak. Az ember eLeve békére teremtetett.
Látás: szemmel, tekintettel illetés, érintés. a szemmel, tekintettel, tekintéssel illetés, egyféle érintés, szemmel intés, intet. a kacsintás is érintés, intés, érzelmi, érzéki érintés. A gyönyörűség látványa, tekintettel illetése a szépérzék szívet melengető telítése. Ellenkező látvány: szemmértékes aránytalanság, eltorzult méret, nyomorított felületi otromba durvaság, giccses – népiesen: csűg-bűg – színek torlódott tömege, nyálkás, ragacsos látvány.
Hallás: hanggal illetés, érintés. A teremtés ősnyelvén: han, hón = kar, kinyújtva messzire ér. A hang is. Körülöleli a földet, mindenkihez elér, illeti, érinti. A hang lehet intő, ami megérint érzelem, dallam, melódia, kellemes hallani.
Kellemetlen: lárma, ricsaj, csattogás, csatara, bőgés, idétlen ordítás, dörömbölés, sikoly, nyafogás, jajongás
Szaglás: orra ható felemelő, kellemes, találó illat és ellentéte: szétáramló, romló, rontó, átható, rothadás szaga, orrfacsaró bűzhödt büdös, bűz. Régiesen: szaglás = orrontás, orrontás, bűzlelés, az or (or-mó) észleli, megleli a rontást, bűzt lel, bűzlelő. Veszi a lelt jelt, s jelzi az észnek, elmének, amely észreveszi, észreveszi, tárolja a tudatban.
Ízlelés: teljes összhang a szaglás, ízlelés, közt. Régiesen: bűzlelés, ízlelés, mindkettő lelés, íz és bűz lelése. E kettő egyeztet. A bűzlelő előre jelzi ízlelőnek észen át, hogy lelt valamit. Vigyázz, itt valami gyanús! A nyelv, ízlelő „hallgat” bűzlelő kiértékelésére, észre hat, ész veszi az üzenetet, észreveszi, s jelzi: nem elfogadni, nem ízlelni, ami bűzlik.
Illetés: az illetés, valamire illeszteni kezet, ujjat. Érintés, hozzáérés, egyféle intés, jelzés. A rátekintés is illetés, egyféle érintés, szemmel intés. A kacsintás is érintés. Fokozatai vannak, a simogatástól a tapsikolásig kellemes. Az érzéki illetés, telítés vágyát keltő. Ami ezen felül van rontó érintő hatás: ütés, csapkodás, kínzó, felsebző verés, rúgás.
Gyökként: SZem NÉZ, megSZENti, lát – megNESZel: NÉ! NÉzi, szen – nez (sz > z), szen (n > m), szem, SZEM – MESZ-sze.
A fül is megSZENti, megNESZeli, NESZt, SZONt, FONt (hangfonalat) fog.
Az orr, NÓZi SZIMatot lel.
A bőr érintése érzéki NESZt kelt, a test megSZENti, észleli, fellármázza, SZENzuálisan, érzékileg felkavaró.
A nyelv az íZEN próbálja ki: jó vagy nem elfogadható, és hanggal üZEN.
A kisbaba hangjai, ösztöni ősgyökei
A kisbaba nyelvezetét megfigyelve, jobban, könnyebben megértjük a hangok, ösztöni ősgyökök szerepének fontosságát, nála ez természetesen működik. A babánál a g-g-g a torokpróba kezdete, gőgicsélés kora. Majd ha valami nagyon tetszik: c-c-c, d-d-d, m-m-m. A felnőtt neki: bá-bá, a pici: ba-ba. Ha fény villan: lá, ha zajt hall: ha. A víz neki pü, ak, hu, va, na, da stb. A G hang mindig jelen van nála, később majd társítva L hanggal, mielőtt még az R hangot ejteni bírná: gl-gl-gl, amelyek az önfeledt játékosság tovagörgető, galatyoló hangjai, és így tovább. Ez minden kisbaba sajátos nyelve, az ősnyelv ösztöni ősgyökei, amelyekkel génjeiben, örökítő sejtjeiben világra jön.
Ki mondja neki, hogy ezt így kell? Senki. Honnan venné azt a tudást, hogy G-vel kell kezdeni a torokpróbát, mivel a gége szóban is jelen levő G, nyelvi alaphang? A hanG, amely a hanGkibocsátást jelenti a szavakban: kong, bong, vakog, varrog, korog, zúg, búg, súg, harang és mások?
Tán tudja a baba, hogy a beszédkészség, hang– és szóképzés az embert, minden másnál magasabb rendű földi lényként minősítő képesség? Nem tudja. Nem, ez ösztöni. Tudja, amikor gurított egy golyót, és gátnak futott, ütközött, megállt, az a gördülés vége, addig tartott a pálya, s ekkor – G-t kell mondania? Nem, ösztönből mondja: G.
A piCinyke kisbaba sajátos hangja a C és D. Ösztöni késztetés nála, hogy a C hanggal kell be-Cézni, azaz C-vel teleszórni azokat a szavakat, amelyekkel szeretett kedvenceit dédelgeti: cici, cica, cocó, maci? Hogy a legkedvesebb, kedvencebb édes adomány számára anyuci, mamici didije, cicije? Amikor éhes, miért ezt gügyögi minden csecsemő szerte a világon: ma-ma, di-di, ci-ci? Mert ezzel az örökölt nyelvkészlettel született.
Amikor BÁ-t mond a felnőttre, a BÁcsira, vajon tudja az a picinyke lény, hogy a B hanggal kell megnevezni azt, ami töBB mint az átlag? Ami nagyon nagy számunkra is legnagyoBB: Bálna, Bölény, Bika, GiBraltár s egyebek?
Tudja, hogy a LÁ ösztöni ősgyök a LÁtás, a viLÁgosság, LÁmpa, vilLAny, vilLÁm értelemmeghatározó ősgyöke?
Vagy, a HA ősgyök a HAllás, HAng, HArang, és más ilyen értelmű szavakban értelemhordozó?
Nem tudja. Ennek ellenére, ha fény vilLAn, azt mondja: LÁ. Ha valami zajt HAll, mondja: HA.
Ez örökítő sejtjeiben kitörölhetetlenül jelen levő készlet része. A teremtés tényének bizonyítéka!
A vízre PÜ, HU, AKA, VA, NE, DU a kérő szava. A baba tudja, hogy a P hanggal kell nevet adni a Pó, Piavé, Potomac, Prut, Prahova, IPoly és más folyóknak? Pocsolyának, Pangó vizeknek, Párának? Nem tudja!
HIDro- víz jelentését is ismeri, ő nevezte meg az édeni HIDdekel folyót? AKváriumnak, AKónak ő adott nevet? Ő nevezte meg a litván, svéd, dán, vandál vízi népeket (van, nedű, vedel)?
Nem tudja!
Ösztönből feltörő hangok, amelyek – a teremtést és az öröklődés folytonosságát igazolandó – örökítő sejtjeiben szunnyadó alapnyelv kezdő ösztöni hangjai. Később erre épül egész nyelvezete. A kicsi, génjeiben, örökítő sejtjei DNS szalagján levő számítógépes létvezérlőbe rögzített ősnyelv szerkezeti vázával születik, és bármely nép közé születik, később megtanulja a körülötte élő felnőttek által beszélt nyelvet, amely lehet akármely nyelve e világnak, mindannyi a baba által örökölt, vele született ősnyelvi váz alapjára épülő. Az utódnyelvi új szavak alkotásakor is csak a fogalomra megfelelő hang, gyök jöhet számításba, mivel nincs más épkézláb készlet a világ egyetlen nyelvében sem.
Egyetlen alapnyelvre épül a földi világ összes nyelve – a teremtés nyelvére!
Nincs az a nyelvész, aki e fentieket – hatékonyan, hitelt érdemlően, szakmailag igazolhatóan – tagadni, cáfolni, eltitkolni képes, mert bele kell fojtani minden kisbabába a gőgicsélő, gügyögő gagyogás hangjait. Akkor is így van, ha a hivatalos nyelvészet képviselői nem veszik alapul, elsurrannak mellette, igyekeznek elkendőzni, félremagyarázni.
Az újszülött kisbabaként használt ösztöni ősgyök készlet megmarad a felnőtt korba jutott ember készletében is átörökíthetően és kitörölhetetlenül. Erre bizonyíték a szóalkotó készsége, képessége, amelyet élete végéig birtokol, és nemzéssel továbbad. A baba hanghasználata mérvadó rokonhangok társításában. Mily hangokat ejt ki, mely hangok helyett? A valós hang és cserehang valamely jellemzője egyezik, tehát rokonhangok: ViLLany – NiNNany, MiNNany, LiLLany, Vonat – Monat, apuKa – apuPa, KaLaPács – TaTaJács, TaJaTács, CSikó – Cikó, Tikó, Répa, Retek, moGYoRó – Jépa, Jetek, moDoJó, Lépa, Letek, moDoLó, CiCamiCa – TiTamiTa, maCSKa – maKKa és mások.
A beszélt nyelv, a zene és színvilág párhuzama
Tudni kell: az emberi beszéd nem a „tudományos” nyögvenyelős kifejlődés terméke. A beszédhangok tudatos terv termékei Senki nem képes leírni egyes hangok jelentését teljesen. Próbáljuk, de nem jutunk teljességre. A gyök, szavak, szöveg elmélyült elemzésekor döbben rá egy hang jelentésének árnyalataira, de mindig lesz új szín, új árnyalat, új zönge. A nyelv, zene és színek világa azonos rendszerbe illeszkedő. Lehet vitatni e három megnyilvánulási mód párhuzamának létét, de fölösleges, eredménytelen küzdelem. E három megnyilvánulási forma a teremtett világ érzelmi-érzéki kifejezéstárának alapját képezi. A hivatalos, hivatásos nyelvészet, üres hordó kiszáradt dongáiként kopogó elaszott, dogmatikus tételei nem szólnak a beszédhangok érzelemben gazdag világáról.
Nem tudhatom, ki mennyire érzi át a zenei hangokat, harmónia hangzatokat, a zene, dallamvilág végtelen kimeríthetetlen gazdagságát? Azt, hogy soha nincs vége, mindig jön új dallam, új zönge, új ívek, hajlatok, szólamok.
Azt sem tudhatom, kiben mennyire élénken él a színek tömkelegének összessége, a színek kavargó, tobzódó forgataga árnyalatainak szinte követhetetlen végtelensége? Új színvilág, új árnyalat, új színörvény.
40 beszédhangból tevődnek össze a világ több ezer beszélt nyelvének összes szavai. Valószínű, van olyan, akinek érzelmi töltete képes ráhangolódni ezekre. Az ilyen ember egyre mélyebben átérzi a beszédhangok sokszínűségét, zöngéinek árnyalatait. Csak ilyen ember képes megfejteni a beszédhangok titkainak rejtélyét, aki a zene és a színek talányát is megfejti teljesen. Ám ez eddig teljesen talán még senkinek sem sikerült.
Zenéhez, színekhez hasonlóan, a beszédhangok, a szóban kifejezés eszköztárának teljes szerkezeti felépítménye, megnyilvánulási módozatainak sokszínűsége, ennek az összességnek a teljessége. Ez tudatos tervezés eredménye.
A színek hangulatossá teszik a minket körülölelő világot. A zenei hangok színessé teszik a prózai hangok világát.
Aki a nyelv, zene és színek világát megtervezte, létrehozta – miután az embert is megteremtette – az egész összességet, annak örökítő sejtjeibe ültette átörökíthetően. Így minden ember birtokolja részben vagy egészben a fenti három kifejezési képességet. De legalább érzékelés szintjén biztosan.
Az R hang szerepe – mássalhangzó tömörülésben
A Czuczor Fogarasi Szótár megállapítása: „elül közvetlen egymás mellett álló két mássalhangzóval, idegen eredetü.” Már említettem, e megállapítás nem állja meg a helyét, mivel e kérdéskört: R hanggal épülő kötött mássalhangzó-páros – alvógyök jelenség keretei közt kell vizsgálni. E jelenséget ők akkor még nem ismerték fel.
Az R hang, bármely szóban, túlhangolt eRőteljesség megjelenítője: kellemes, pozitív, vagy kellemetlen, negatív értelemmel. R hangos szavak, s a mellé kötődő hangok, főleg a szó elején, eRőTeljes éRzelmi haTásra kialakult megnevezések. Az R hangos kötött mássalhangzó-párosok különleges sűrítményű értelmet hordozó alvógyökök.
A TR páros a szavakban háromszoros behaTó, oda-visszahaTó, azaz szembenálló eRő kifejezője. A TR páros alvógyök: TaR, TáR, TeR, TéR, TöR, TúR, TüR értelemhordozók. A TR páros, az azt követő magánhangzóval és a záró mássalhangzóval léTRejövő gyök-hangcsoport együttes meghaTáRozó a szó éRTelmének alakításában.
TR-N – N-RT, lágyítva: TR-NY – NY-RT. TRóN – NoRT, TReNY, TRoNY – NYeRT.
TRÓN: erő, hatalmi magaslat. Magasra épült TORONY nehezen bevehető erődítmény.
TRENcsén; TRENYcsén vára egy erőd. TRENYcsény, TRENY – NYERT, helyzeti előnyt jelent, NYERT helyzetet. De NYERőT is, a személyt. A TREN REN gyökszava RENdezettséget sejtet.
TRoM – MoRT. A TROM – MORT fordítás jelenthet MERőT, a MERészen Tevő MERészT. MORT, MORTál jelenthet halálra MARóT, de jelenthet halálra MART halál után MERőT, MERevedeTT állapotot is.
Az oTROMba több mint csúnya. A TR párost követő R.M gyök: RoM, ez lehet ROMbol értelmű is. Ami oTROMba, az lehet osTROM utáni SÖTét, TÖRt, ROMbolt állapotú. Az osTROM több mint egyszerű küzdelem, mivel ez összes erőket bevető csúcstámadás folytonosan áramló SATRAtó ROMbolás, STROM (stream) folyama. A végső osTROM alatt oTROMbán TÖRnek, ROMbolnak. A szóban ott a TROMf erejének érvényesítési esélye.
TROMbitahang, a győzelemre törők jeladása, és a győzelmet hírül adó hang. A várvívó harcok győzelemre vezető csúcstámadása: osTROM. Az éles, fülsiketítő, oTROMba TROMbitahang, amely ROMbolja a hallást, osTROMra, harcra, oTROMbát rikoltva, ROMbolásra hív: TRoMBiTa – oTRoMBáT hangváz: T-R-M-B-T – T-R-M-B-T
Az alabásTROMot, bányászva ROMbolva TÖRik lelőhelyén. De van magas minőség értelme is. Az alabásTROMból tetszetős alakzatok készülnek. Hajdan TRÓNok TORNYok alapanyaga volt.
CITROM – névadói felismerték, hogy a SZÍTott (szít > cit) napszínű, TISZta, felkelő napfényhez hasonló, oTROMbán savanyú, de rendkívüli értékes táplálék, s oTROMba kórtól az egészséget megőrzi. A TROMf a győzelem esélyét rejtő, ez jelen van a ciTROM szóban is. A mindenkinek ajánlható fontos gyümölcs, a ciTROM nem véletlenül kapta e nevet, mert az egészség megőrzéséhez szükséges, ma C betűvel jelölt vitamin nagy mennyiségben fordul elő benne. Használata hosszú távon győzelemre: TROMf (triumf) vezet az egészségért vívott küzdelemben! Nem lehet félvállról venni a nyelv alkotójának jelzéseit. CITROM – MORTIC teljes átfordítás mutatja, a CITROM halálos kór megelőzésére való.
TRuC – CuRT, a sTRUCC nevében. TRUCcoló természete miatt kapta a sTRUCC nevet. CS hangra váltva: CSÖRTE. A STRUCC vállalja a CSÖRTÉt. Az S.T – T.S szókezdő alvógyök: SöT – TuS, a STrucc SÖTétben, állítólag fejét homokba dugva, láthatókat önmaga elől elTUSsolva vonná ki magát a világból. A TRUC szóban az R.C – C.R gyök: RuC – CuR, jelenthet kiugrást, de hőkölést is. Ezt a kiRUCcan, vagy a magyar ló biztató CO, CU, az ősnyelvi CURukkol (kirukkol – berukkol – curukkol = cu ki a körből vagy curukk ki, be körbe) szókban találjuk meg. A KUtyát is KUCU szóval űzik el.
KiRuKKoL – BeRuKKoL – CuRuKKoL hangváz: K-R-K-L – B-R-K-L – C-R-K-L
TRUCC nem hígnyelvi (szleng) szó, része az ómagyar alapnyelvnek. TRiSZ – SZiRT fordítás: háromszorosan kiemelkedő. Hermész TRISZmegisztosz neve háromszor magasztost jelent. Nála képességi csúcs jelölője is.
TRI ősnyelvi három. Az R.SZ – SZ.R gyök: RéSZ – SZoR, SZORzattal növekvők személyiségi jellemzőinek RÉSZletei.
TR páros hangcsoportja: OTRO, ami OTROmba, az hÁTRÁnyos, sőt bOTRÁnyosan hÁTRÁnyos. Olyasmi, ami ÁTRÁg.
ÁTRÁ – ÁRTÁ hangátforgatás tovább: ÁRTÓ. Ám lehet hozzáÉRTŐ művészi hajlammal megáldott is: ÉRTŐ – ÁRTÁ. Innen ered az utódnyelvi, művészetet, művészit jelentő ARTA kifejezés.
FR páros – szépséget kiemelő. Az erő ősnyelvi neve F.R gyökből indul: FORca, FORte. A szépség éRzékekre ható eRős vérFoRraló hatású. A FRuFRu FRizura szép, a FRiss erő (forca) hatékony, ami FRiss, az finom.
FR hangcsoport – szépségek megjelenítője. Ezt jelenti a cIFRA, AFROdité, NOFREtété, pÁFRÁny, sÁFRÁny, FRUska, cIFRUska és más szavakban. A német FRAu az ősnyelvi, azaz magyar ciFRA szóból ered: ciFRA nő – ciFRAu – FRAU.
FR hangok a FehéR szín nevében, egymástól eltávolodva is a színek összességének szépségét jelentik.
A cIFRA nőiség, és az AFROdité, NOFREtété nevek FR hangpáros átfordítása hozza a fÉRFIt, csERFElő udvarlást, hÁRFA zenét, női fURFAngot, táncban kÖRFOrgást, ezek az élet megszépítői közé tartozók. AFRODITÉ a mítosz szerint habokból született, épp FÜRÖDÖTT, amikor megpillantották. AFRoDiTé – FüRöDöTT hangváz: F-R-D-T – F-R-D-T
PR páros – a figyelmet különleges PontRa, elmére, széPéRzékre terelő, arra ható jelképes-valós eRő kifejezője. A PRés egy csomóPontRa hat eRős PORrá törő nyomással. A PRém látványa PERemszőrzet éRzékre különlegesen ható eReje, érintése rendkívül kellemes. A PRóbatétel nagy eRőbevetést megkövetelő. Az olasz PoteRe, román PuteRe = eRő, ez ősnyelvi örökség. Az anyagra ható eRő APRÓra tIPRÓ, tiPORó, felélesztett alvógyök. A sEPRŰvel sePERő (PR alvógyök). Vele összegyűjthető a POR. Ha túl PRŰD vagy, legyen erkölcsi sePRŰD.
PRÉS, a szőlőPRÉS volt az első. Szerepe: a fölösleges anyagok kisöPRÉSe, kisöPÖRÉSe (felélesztett alvógyök) a must kinyeRÉSekor. A Pű, folyadék a RÉSen át kiPRÜSSZen az eldobandó söPREdék közül. A PRÉSelésnek PRÖSSZentés az eredménye: SZÖRP és SEPRő. PRéS – SePRő hangváz: P-R-S – S-P-R vagy PRöSZ – SZöRP hangváz: P-R-SZ – SZ-R-P
PRÉM – első benyomás képe a női szeMÉRem PeREMén, a PőRe bőRön levő PRÉM. A PRÉM e teremtett, eredeti díszelemet másoló alkalmazás a ruházaton, mint PeREMre helyezett, érzéki hatást kiváltó szépségelem. Az M hang a siMogatáskor érződő oMlóan puha, kelleMes, Meleg taPintást kifejező hang. Némely alkotó hangja jelen van ősnyelvi szóképződményekben: szőRMe, deRMe, bőRMe. Mellesleg a PRÉMium is érzelemgerjesztő juttatás.
PRéM – PeReM hangváz: P-R-M – P-R-M
A PRÓBA nem más, mint PoRszerűen aPRÓlékos ellenőrzés a hiBA kiszűrésére. Komoly PRÓBA esetén aPRÓBAn vizsgálódnak, tételesen ellenőriznek folyamatokat minden oldalról ROPpant APRÓlékosan és részleteiben, APRÓban, aPRÓban vizsgálódó, tÖPREngő tüzes, PRÓBAtétel a minőség javítása végett. A PR páros, mint P.R – R.P gyök: PoR – RoP, alapja a POR, PER, PÍR szavaknak. Az iPARkodás = cselekvés, az eredmények megvizsgálása: PRÓba, ez ROPpant fontos. A PRÓBA, az A kezdőhangját elvesztő ősnyelvi szó. PRóBa – aPRóBa hangváz: P-R-B – P-R-B
PRÓBA szó kapcsán megemlíthető a rokonhangváltás jelensége, amelyet sokan nem vesznek figyelembe, vagy nem értenek meg. Székelyföldön a PRÓBA sok helyen TRÓBA, tehát p > t váltás.
Mi a TRÓBA, milyen magyarázat adható erre? Hogyan kerül a T hang a P helyére? Mert mindkettő PaTTanó hang.
Akit felvesznek egy munkahelyre, kiPRÓBÁlják. PRÓBAdarabot készít. Esetleg élőben kell PRÓBAmunkát, műveletet bemutatnia: képes-e véghezvinni egy cselekedetsorozatot. Ez esetben a PRÓBA egy valamilyen munkát, TRÓBÁt jelent. TRÓBA = TRUDA = TÖRŐDŐ = TÖRŐDÉS, azaz kemény elTÖRŐDŐen TRÓBÁra, PRÓBÁra tevő MUNKA.
Van egy mondás: a BÁTRAké a szerencse. A BÁTOR és az igaz BARÁT kiállja a TRÓBÁt. TRÓBA ––> TRÁBA,
BáToR – TRóBa – TRáBa – BaRáT – RoBoT hangváz: B-T-R – T-R-B – T-R-B – B-R-T – R-B-T azonos hanganyag.
A munka egyik ősi megnevezése: TÖRÉS, TÖRŐDÉS. Valaki TÖRI magát, TÖRŐDŐ, teste elTÖRŐDIK, jó eREDmény elérésében. TRÓBÁl többet tenni az elTÖRŐDŐ TRÓDA, TRUDA alatt. Utódnyelvben a munka megnevezése ma is: TRÓDA –> TRUDA = munka. TöRőDő – TRóDA – TRuDa hangváz: T-R-D – T-R-D – T-R-D
NÉGYEL. NÉGYEL = CSÜTÖR. Nem TÜCSköl, CSÜTÖR, TÖRi magát, keményen NÉGYEL, hogy eredmény LEGYEN.
A továbbiakban megfigyelendő a T, R, B, D hangok szerepe, de a B > V > P > F rokonhangváltások is.
A RÁBOToló, ROBOToló folyamat alatt elFáRaD, elTöRőDik teste (Arany J.: Családi kör), hiszen kemény PRÓBA-, TRÓBAtétel lehet az elvégzett munka, TRUDA. RÁBOTolás TRÓBA, TRÁBA, németül ARBEIT = munka. A szlávoknál RABOTA, románul, TREABA. A hangok mutatják az értelmi kapcsolatot.
TRóBa – RaBoTa – aRBeiT – TReaBa hangváz: T-R-B – R-B-T – R-B-T – T-R-B
Innen a TIBOR név. A TIBORok, kemény kiTRÓBÁlt, kiTIRÓBÁlt, kiTERÓBÁlt, TRÁBAvégző, BÁTOR, jelképesen: gyengéket, értékeket védelmezőn BORÍTÓ férfiak voltak.
TORBÁGYon, szántóföldön, kemény a TRÁBA, TIPORtak (b > p), TOPORral, fejszével irtották a gazt, ami nem kis TRÓBAtétel. Katona József megTÖRT TIBORCa nem véletlen névválasztás, a költő tán ismerte az eredeti jelentést.
TiBoR – BáToR – BoRíT – TRáBa – TRóBa hangváz: T-B-R – B-T-R – B-R-T – T-R-B – T-R-B
Munka egyféle életÚT. Az ősiségben az ember egyik neve, jellemzője okán: menő. Ez az utódnyelvi: man. A manusz, ment, járt, hisz alkotásra, jártásra, gyártásra TeRemtetett, élete abból áll: menő, menj, RóDD uTADat, életed SZÉTágazó TIRÁDÁját, SZTRÁDÁját! Az éleTED, szTRÁDÁD, TRUDA, a TRÓBA, TRÁBA, munka, testedet TÖRŐ, abban elTÖRŐDŐ. A kemény TRÓBAtételek népe, eTRuszkok nevében állt e két fontos hang. Alkotó nép volt. Ők építették kemény TRÓBÁval, TRÁBÁval, TRÓDÁval, TRÁDÁval, TRUDÁval, RABOTÁval az első komoly alapozású szTRÁDÁkat, a mélybe VÁJt utakat, amely később latinul: VIA. Ezt a menőknek, néhol ERDŐT is IRTVA, OROTVA TOPORral. A latinok tőlük vették át a menő, bevált mintát.
TRuDa – eRDőT – SZTRáDa hangváz: T-R-D – R-D-T – SZ-T-R-D
ToPoR – TiPoR – iRTVa – oRoTVa hangváz: T-P-R – T-P-R – R-T-V – R-T-V
A fenti szavak tájnyelvekben élnek. A tájnyelvi szó soha nem alábecsülendő, egyenlő értékű a közhasználati nyelv szavaival. Jelentéstartalommal bír, észszerű okok mentén alakult ki és nyelvi titkok megfejtésének kulcsa lehet.
TROLL – mit jelent? Ismerős, hogy az utódnyelvekbe sodródott szavak módosultak a kialakuló nyelvi hangzástörvény szerint. Némely hangzók kiestek, átcsoportosultak. A szókezdő TR alvógyök: ToR – RoT, ToROLL. Oly valaki, aki felingerlő hangnemben avatkozik be, tán nem is a TÁRgyhoz tartozóan, szétTÚRni mindent. Ellentmondást nem TŰRő, pökhendi, erőszakos hangnemben szól. A TROLL, bosszúsan, valamilyen sérelmét meg-T-o-ROLL-ó szándékkal kavar bele a párbeszédbe, „csakazértis”, mintha megTÖRné, beleRÓna, OLLÓval csapná szét az egészet. Célja: elTERELni, erőszakos, leTAROLÓ, LATOR módon, megTORLÓ szándékkal, a feleket kisiklatni a TÁRgykörből.
Tehát: TROLL = TAROLÓ, LATOR, TORLÓ, TERELŐ.
TRoLL – LaToR – ToRoL – TaRoL – TeReL hangváz: T-R-L – L-T-R – T-R-L – T-R-L – T-R-L
D, V, R hangok, mint érzelem kifejezők.
Egy név, alkotó hangjaival körülírható, minden jellemzője felsorolható.
UDVAR – a bérnyelvész szerint szláv eredetű. Egy szó, megnevezés kialakulása nem véletlenszerű. A szót alkotó hangok által hordozott értelem sűrítve van a szóban. Ez az UDVAR szót alkotó hangokról is elmondható. A hangok, gyökök beviszik értelmüket a szavakba.
D és V hangok itt kellem kifejezői. A neDV, üDV, keDVes, uDVar, DíVány, DéVaj, DiVat, VaDonat, jaVaD és más szavakban meghatározó jelentéshordozók. UDVAR, üDVöt nyújtó, keDVelt, szeRetett hely. A szép ViRágos UDVAR jókeDVRe DeRítő, szíVeDRe kellemesen ható RéVeD, mentsVáRaD, VéDett, elVálasztott hely a külvilág gondjai elől.
A D hang végletei: véD > < váD a két véglet. A D választóhang is: a Deszk = nyit, kettészel. A D hang mondatot kettéválasztó ellentétes kötőszó – De – fő alkotóhangja. Kulcshang a keDű, neDű, éDes jelenségeket leíró szavakban.
A V hang szétVálasztás, Váltás jelenség leíróhangja: Völgy, Vált, Válogat, Vélemény. Ugyanakkor a nedV, Víz, üdV.
Az R az éRzelem eRejét kifejező. A téR, szeR, köR gyökökben a végtelen felé mutat. A szeRetet, szeRelem, Rokon és hasonló szavakban kulcshang, mint éRzelmi töltet, kötődések eRejének kifejezője.
Az uDVaR az üDVös, keDVes, keDVelt, szeRetet, szeRelem, kellem helye. A DíVány, dÍVÁny, a DéVajkodó, dÉVAjkodó szeRelem, ÉVA, OlÍVIa és az üDítő IVÓvíz, kút helye.
A D hang ellentmondásossága, befolyásolhatósága miatt az AD, ED, ID, OD, UD, ÜD és a DA, DE, DI, DO, DU, DÜ ősgyökök szókezdőként lehetnek bensőséges érzelmek leírói, de kemény, durva kifejezésekben is jelen vannak.
A VAR – RAV gyök, a beszéd és írás, a két fő gondolatközlést kifejező szavakban.
Beszéd: VERbál, paláVERez, VARog, VERi a száját stb. Írás: ROVás, ROVó stb.
UDVARod a RAVÁD, UtaD kezdete, vége. Ott búcsúzol inDUlsz, ODAVÁRnak vissza. A VÁR védelem, RÉV, nyugalmi hely, amely véd, de védeni is kell, ha kell, VÉRED adod érte. UDVARod is VÁR, bekerített, garádolt, grádolt VÁRAD:
uDVaR – VáRaD – VéReD – RaVáD – oDaVáR hangváz: D-V-R – V-R-D – V-R-D – R-V-D – D-V-R
A családi UDVARon nincs helye a DURVAságnak és nem lehet elhanyagolt, REDVÁs sem.
uDVaR – DuRVa – ReDVa hangváz: D-V-R – D-R-V – R-D-V
CSALÁD, a társadalom alapsejtje
CSALÁD – vérségi alapon létrejövő, tagonként egymáshoz legbensőségesebben kötődő emberi csoportosulás. A CS kezdő mutatja: a CSalád alapítás CSodálatosan beCSes, CSELes CSínnyel indul, két különböző nemű fél összefonódása, CSombolyodása, CSintalankodó CSinálása nyomán születik a kiCSi, a harmadik, aki CSaláddá avatja őket.
Az igazi boldog CSALÁD, egy DALOS kis közösség. A boldogságra, szeretetre ősnyelven a DILI szót is használták. Az igazán bOLDOg ember, OLDOttan DILIS, DALOS kedvű. A boldog CSALÁDot mindenki CSODÁLja, ebben a mocskos, erkölcstelen világban CSODÁLatra méltó.
CSaLáD – CSoDáL – DiLiS – DaLoS hangváz: CS-L-D – CS-D-L – D-L-S – D-L-S
A társadalom sejtje a CSALÁD, egy teremtői intézmény, amelyben minden tag egy hasznos CSELÉD. Mint szerető és szeretett CSALÁDtagnak, CSELÉDnek, a te minden jó irányú alkotóképességedre, CSELEDre szükség van, mint megoldást kínáló CSELEkeDetre.
CSaLáD – CSeLéD – CSeLeD hangváz: CS-L-D – CS-L-D – CS-L-D
Minden intézményben elvárások vannak, sajátos szabályrendszer, amelyhez a viselkedést igazítani, illeszteni kell. Mint társas együttélésre berendezkedett sziklaszilárd klasszikus alapegység, megkövetel egy főt, egy férfit, apát, aki egyébként feles kötelesség megosztásban az anyával, értelmes, átgondolt tervek szerint, szeretettel irányít. Olyan, aki iránt – a közös alkotó tevékenységben – egészséges ALÁrendeltségben helyezkednek el a csALÁDtagok. ALÁD rendeljük magunkat értelmes, egészséges gondolkodásmód nyomán hozott döntéseidben. Fontos, a péLDAadás (-lda – ládd, mutatom) erejével nevelés, a DALoló (alád – dalá) jókedv, meghitt ÉDes, ÁLDott melegség és más értelem is. Az erős CSALÁD az egészséges tárSADALom sejtje, alappillére. Lám, a tárSADALom szóban ott a CSALÁD szó beépülve. A CSALÁD, amelyben felnőttél, ahol szeretve vagy, egész életed folyamán a támaszod, LŐCSÖD lesz. E LŐCSÖDbe kapaszkodj, mert különben DŐLÉS lehet a vége! CSaLáD – LőCSöD – DőLéS hangváz: CS-L-D – L-CS-D – D-L-S.
CS – jelöl CSoportot CSelekvést, CSínyt, CSodát. A CSalád e jellemzők hordozója.
A – a leghAtározottabb, legkomolyAbb emberi önhAngzó, AkArAt kifejezője. A CSALÁD AlApítÁsA AkArAti tett.
L – a Lágy finomság, a szereLem, a daL, a keLLem hangja.
Á – a hAtÁrozottság magaslata, amelyet ÁldÁs kísér.
D – itt a kellemes oldali éDes, keDves, álDás, véDelem jelentését viszi be a szóba.
Ezért utálja a szabadelvűség mérhetetlenül a CSALÁDot, s küzd ellene foggal-körömmel, s ösztönzi a fiatalokat: elég összefeküdni, fölösleges a CSALÁDi kötöttség. A CSALÁD, természetes, mély érzelmi kötődést keresőknek ÁLDÁS.
CSaLáD – áLDáS hangváz: CS-L-D – L-D-S
R hang, mint megtöRő, széttörő
CSALÁRD – ha egyik fél Rossz útra téR, a meghitt, hű, meleg, bizalomra épült, DALOS, DILIS, bOLDOg állapotot megtöRi – csaláRd lesz. Ekkor gyökeresen megváltozik a szó értelme. A D hang, párt alkotva az R hanggal, szögesen ellentétes, DuRva vaD értelmet visz a szóba. RagaDozók: oRDas, páRDuc, gepáRD, fegyverek: kaRD, báRD, DáRDa stb.
A CSALÁDot alkotó tagokban addig élő – szeretetből fakadó, önkéntes, egészséges – ALÁrendelésre késztető érzet megtöRik, megszűnik. A CSALÁRDság beDARÁLja a CSALÁDot, majd DARAbjaira hull.
J, L, valamint az LY írásmódjáról
A nyelv belső igényei szerint, a hangok egymásközti kölcsönös viszonya alapján él egy szabály (nem akadémiai), ez önműködő, amely szerint mintegy összekacsintanak, és néha egymás szerepét átvállalják. A jelenlegi szabály szerint, amely szóban L hanggal is kiejthető, annál LY-vel írjuk. Például: foLó – foLYó, goLó – goLYó, góLa – góLYa.
LUK lehet JUK, mivel a nyelv továbbiakban megoldást is mutat rá: bedugJUK. A KUJon is a JUKat keresi, és a KULcs is egyféle KUJ (szög), beduJUK a JUKba, elfordítJUK, nyitJUK, és bejutunk a JUKba, vagy LUKba, KALantyú LUKba.
A FOLYÓ lehetne FOJÓ is, de vannak olyan életszerű kötődései, amelyek az L hangot nem engedik elsikkadni.
A gyököt kell figyelni: F.L – L.F: FoL – LeF. A FOLók mellett alakulnak ki a teLepülések, a FALu. Valaha oda ültek le FALni az emberek, mert FALás után LEFetyeltek a FOLó üdítő vizéből. A FOLÓ vizét LEFetyelik az állatok is.
A FOLYÓ, FOJÓ, FOLÓ a FÖLdből tör FÖL, a FÖLd szüli, tehát a FOLó a FÖLd FILa, FIJa, PUJája, PULYája.
A FOLó vizének párája FELszáll a LEFegőbe (f > v), LEVegőbe.
A FOLóba beleFULLadhat. A FULLadást a LEFegő, LEVegő hiánya idézi elő, amely a léthez fontosabb, mint a FOLóvíz. A FOLYónak, FOLónak, FOJónak nem FOLLása, hanem FORRása van (l, j > r). KiRÖFFen, kitör a FÖLdből, hevítve FORRalható. Vize JÓ, FOLYik, FOLik, FOJik.
EUFRÁTesz foló JÓ.FORRATos. Ez is névadó. Az EU gyök EUrópa nevében: JÓ. EU ropa, JÓ ropa pora, földje. ÉVA nEVében az ÉV = JÓ, JÓV. ÉVA Ádám JAVÁra van. EVang = JÓV hang. A nÉV szóban is ezt jelenti, nEVünk JAVunkra szóló megkülönböztetés. EUFRÁTESZ foló, folyó, JÓ FORRATOS, JEU FORRATOS, JÓ FORRAT EZ = EU FRÁT EZ.
A HAJÓ csak HAJÓ lehet. Egyik fő jellemzője a HAJÓ borító HAJÁnak, HÉJÁnak HAJlított vonalvezetése. A hosszú útra kelő HAJÓt sok sÓHAJ kísérte, és ÓHAJ volt a visszatérésére. A távolban megpillantott HAJÓ körvonalai lassan kivehetők, s mint a HAJnal fénye, egyre erősödő.
A HÜLYE szó a H.L – L.H gyökre épül: HüL – LéH, oly dolgokat követ el, hogy elHŰL a szemlélő. A HOL gyök jelent fehéret, de ürest is. A HÜLYét kérdezik HÜLLedezve: HOL az eszed, te LÉHa? Neked a fejedben csak káposztaLÉ(h) van? A jellemzőket leíró hangok jelenléte a körülírásban nem véletlen.
A SÓLYom, testSÚLYát használva hirtelen SÜLLYed a levegőben. Itt talán a J is megtenné, de a SÓLYom SZÁLL.
A GÓLYa GALYakból rak máGLYaszerű fészket. A GALLY (ág), ez az áG ALJát, végét jelenti. Ez LJ-vel is mehetne. Ám a GAJ valaha földrög (székelyül ma is). A Föld is egy GAJ, innen a képzeletbeli görög GAIa azaz GAJa istennő neve.
A MUSZÁJ – ez az Özönvíz túlélőitől ered, akik a legmagasabbra kapaszkodó rémülten menekvést keresőkre mondták: Most ÚSSZ vagy SZÁLLJ! Ekkorra már rájöttek, megtudták, hogy Noé nem volt hülye, hogy a puszta életüket kell menteni. A MUSZÁJ a JÁSZMA (játszma) vége. A MUSZÁJ nem ismer, nem tűr halasztást – a lét a tét.
A SZABÁLY tájnyelven, helyenként SZABÁL. A SZABÁL, az SZABÁL. Fordítva: LÁBASZ, a SZABÁL SZÓ LÁBon, erős LÁBon áll, és a be nem tartót ALÁBASZ-sza, LEBASZ-sza, lenyomja, eltapossa. Más szóval: maga ALÁ NYOMja, nyomás alá helyezi (basz = nyom), MONYolja. Lehetne SZABÁR, a be nem tartóra RÁBASZ, szenvedi a következményeket.
B.SZ – SZ.B gyök: BaSZ – SZaB, nagy nyomást jelent, valamibe erőltetve benyom, például a bélbe az apróra vagdalt húst, s így készül a kolBÁSZ. Ez írja le a nemzést, amely átSZABja az emberpár életét.
SZABLYA lehetne: SZABJA, hisz valakinek a bőrét SZABJA. A SZABLA is alkalmas. Ha rosszul SZABLA ELBASZ-sza.
J és LY hangra alkalmazott szabályok csak latin betűs írásnál. A rovás egyszerűbb, ott eredetileg csak J jel van.
RoN gyök bővítményeiként a CS, GY T hangokkal, értelemhordozó a hang, vagy nem?
RonCSol, a CS hang oly jelenséget írhat le, amely reCCSenő CSörömpöléssel, riCSajjal járó.
RonGYol, a GY láGY, GYönge hang, a ronGY is láGY tapintású, még az N hang is NYnek hallik: roNYGY. A ronGYot nem ronCSoljuk, csak GYarolva ronGYoljuk.
RonT, aki ronT, TeTTeivel követi el.
A nyelv hangjai a szavakban elbújva több jelentés visznek be
Példaként: MUROK. Ezt akadémiai segédlettel még ma is RÉPA néven csúfolják, holott nincs köze a répafélékhez, a zellerfélék, azaz magyarul cellerfélék osztályába tartozik. Másik tájnyelvi neve: MERKŐCE.
Mivel felénk köztudott, én is gyermekkoromtól tudom, hogy van CUKORMUROK változat, ami édesebb, és kiváló ízt ad az ételeknek. Ezt vázhangjaiban rejti a név. CUKOR – vázhangjai: C-K-R.
MERKŐCE – vázhangjai: M-R-K-C. Mintha azt árulná el, mintha súgná: nekem van CuKRoM, ha érdekel.
MeRKőCe – CuKRoM hangváz: M-R-K-C – C-K-R-M
Erről a CIROK, CIKÓRIA és a KUKORICA is árulkodik csendben, halkan, rejtve a C, K, R hangokkal.
CuKoR – CiRoK – CiKóRia – KuKoRiCa hangváz: C-K-R – C-R-K – C-K-R – K-K-R-C