Kolumbán Sándor honlapja

Kivonat a szótárból. Szláv eredetűnek hazudott szavaink

 

 

A

abál, abárol – Szalonnát, belső részeket – (ízesített) lében rövid ideig főz. /táj Párol, puhít [abárol] Abál [szláv]. Az AB – BÁ ősgyökből. Ezzel kapcsolatban azt kell mondanunk, hogy az ABÁL, APÁL – főzésről, forrázásról lévén szó – a B zöngétlen párjával a P hanggal, a víz kulcshangjával (Pü) indult valaha: Párol. Az ABÁROL, APÁROL szavakban kifejezetten vízre, PÁROLásra utalhat. Furcsa, de a PÁROLás, a szerves anyagok vízzel forrázása is egyféle égetés. Etruszk nyelven a főz, főző – párlu. Románul: OPĂRIT = leforrázott, e szó a magyar APÁROL módosulata. A CzF Szótár szerint: „A fővő húslé hABzó, tisztátalan fölét kalánnal leszedi. 2) Ugyan a fazékban, […] hABARja, hogy megtisztúljon. Törzse abár, alapérteményénél fogva rokon a hABAr, kavar, zavar igékkel.” Kiem. K. S. Egyik is, másik is – aPÁRol, hABAr – a névadó jellemzők közé tartozik, de nem szláv eredetű! Az aBáRoL – aPáRoL hangváz: B-R-L – P-R-L. Tehát, aki ABÁROL az PÁROL, FORRAL. Itt is kivehető a több mint három értelemadó jellemző: AB – kerek, HAB – fehér, de a HABar – KAVar is. A B hangcsoport – ABÁ – jelen van a székelyföldi lOBAszt szóban is, amely forralás. Tehát: ABÁl, ABÁrol, lOBAszt. A LOB a forráskor mozgó felszín, a LEBeg, LOBog gyökszava. A BA nagy jelentésű, tehát nagyon forr. Az ASZ kiterjedés, az egész mennyiségre szól. A BASZ* gyökszó nagy NYOMást jelent. A kolBÁSZ szóban a darált, fűszerezett hús, tömörítő beNYOMkodását, beleBASZását a bélbe. A loBASZt szóban a gőz nagy NYOMását. A lobasztás, forralás kiválasztódást, átváltozást idéz elő. Vagyis: az ABÁL – ABÁRol – PÁRol, LOBAszt ősnyelvi eredetűek. Az aBáL – LoBog – LoBaszt hangváz: B-L – L-B-g – L-B-szt. ABÁLni LÉBEn lehet: aBáL – LéBe’ hangváz: B-L – L-B. Az R hangcsoport – ÁRO – a pÁROlás nyomán tÁROlásra alkalmassá tett állapot. Az ABÁROL – LORÁBA teljes átfordítás mutatja: mibe teszi ABÁROLni? LŐRÉBE vagyis LÉbe: aBáRoL – LőRéBe hangváz: B-R-L – L-R-B. LŐRÉBE, olyan vízbe, amit később kiloccsantanak. Lehet keresni a fentihez hasonló szláv névadó jellemzőket, ha már tőlük ered a szó.

/*/ Az ősiségben, a kezdetek idején a BASZ gyök, mint a nemzés tettének megnevezése, nem volt lealacsonyító értelmű. Különben nem lenne jelen a kolBÁSZ szóban. Ez egy mindent átfogó, mindenre kiterjedő, beható, kiható, átható, átlényegülő, átalakulásról beszél, ami a fordítottjából is érződik, még a nemzésre is: SZAB, átSZABja az életet, további hozzáállást a dolgokhoz.

ablak – Épületen, járművön a világosság és a levegő bebocsátására való nyílás. Kisebb nyílás, lyuk, hézag valamin. Valamire mintegy kitekintést engedő dolog. [szláv] Az ABLAK szó az AB – BA ősgyökből induló, és épületelemet, nyílást, lyukat jelent: az AB kerek (habar, ábrázat), a LAK a LAKás. De a LAK – luk, lék, lik lyuk –, lehet rés jelentésű is. Az ABLAK szó fordítható: ABLAK – KALBA, bővítve: KALiBA. A kezdetben a fedett LAKhely egyik neve KALIBA, könnyű, könnyen LIBENő (libbenő) LAK. A KALIBÁnak volt ABLAKa, aBLaK – KaLiBa hangváz: B-L-K – K-L-B. A KALIBA ABLAKán látod a napot KELŐBEn: aBLaK – KeLőBe hangváz: B-L-K – K-L-B. Az AB-LAK, a LAK, KALiba falán levő AB = kerek, fényáteresztő ab LUKat jelentette az ősnyelven. Az ablAK a ház szeme, vAKsija, lyuk, akár egy AKna, AK = luk, lék. Az utódnyelvek egyik része az ok (fénynyílás), luk gyököt használja. Némelyik nyelven az OK gyök szemet is jelent, és ez ősnyelvi öröksége. A KALIBA egy KULB, KUJB azaz emberi fészek. Innen indul KALÉBA, útra, és az ABLAKon követik az indulást, távozást: aBLaK – KLuB hangváz: B-L-K – K-L-B. Az ABLAK nevei: fehérorosz akno, cseh, orosz okno, észt aken, finn ikkuna, izlandi glugga, lengyel okno, lett logu, ukrán vikno és mások. A BL hangcsoport – ABLA – jelent kerekséget, mélységet az ÖBLÖs, dÖBLEc szavakban, vagy tiszta fehér fényt (hab) az ÖBLÍt szóban. A BL páros itt B.L – L.B alvógyök: BiL – LiB, amely jellemzőket rejtő, így az is leírható vele, hogy az aBLak nyitható, BILlenthető. Az ABLAKon látunk be a ház KEBELébe: aBLaK – KeBeL hangváz: B-L-K – K-B-L.  KEBELmelegítő érzés látni az ABLAKon át egy kedves érkező közeledését. aBLaK – KeBeL hangváz: B-L-K – K-B-L. A KELEP szó nyitó-csukó mozgást jelent, KELEPel a gólya, nyitja-csukja csőrét. Mély hangzóval, p > b rokonhangváltással: KALAB. A KALIBA ABLAKa is KALABolható, nyitható-csukható, aBLaK – KaLaB – KaLiBa hangváz: B-L-K – K-L-B – K-L-B. A nyitott ABLAKon lehet ki-, beKIABÁLni, aBLaK – KiaBáL hangváz: B-L-K – K-B-L. Ha a kisgyerek kiül az ABLAKba, kilógnak a LÁBAK, aBLaK – LáBaK hangváz: B-L-K – L-B-K. Az aBLakon át BELátható a BELső tér. A nyitott aBLakon BELtérbe jut, beLIBben a szél. Az ABLAKon át BeLátsz a LAKBA. Az aBLaK – LaKBa hangváz: B-L-K – L-K-B. Az ABLAKon át szemlézhető a ház belső KÖBLE: aBLaK – KöBLe hangváz: B-L-K – K-B-L. ABLAKkal LAKályosABB a LAK. Az ABLAK egy átlátszó LAPKA (b > p). Az aBLaK – LaPKa hangváz: B-L-K – L-P-K. Az AB többféle jelentéséről volt szó fennebb. A LAK lehet lakás, ahol lakom, amelyen nyílnak abLAKok, de lehet lyuk, lik, ahol beszivárog (ok, mint luk), bejön a fény, épp, mint a szemen át. Ezért az ABLAK a ház szeme. Tudni kell, hogy a szó kialakulásakor a kis LAKra csak egy kerek – AB – LUKat, LIKat, AKnát vágtak. Üveg nem lévén, valamivel betakarták valamilyen tÁBLÁval, tÁBLÁKkal amely miatt elsötétült. Az ALB-AK (világos ak) helyett BLAK (sötét ak). Csak AKkor jött be fény és friss levegő a lAKba, AKkor lehetett ki- és belátni, amikor levették róla a tÁBLÁt, ekkor lett ALB-AK. Ekkor áradt be a hALoVÁny, h/ALoBA, h/ALoVA fény. Meglehet, hogy a kezdetben AK(na), ALB–AK, ALV–AK volt a neve: ALB, ALV = fehér. Némely nyelven a FÉNY módosult alakja jelenti az ABLAKot: francia fenêtre, angol window, dán vindue, német fenster, holland venster, ír fuinneog, japán u~indou no, katalán finestra, román fereastră, török pencere stb. Ezek mind az ősnyelvből, ómagyar nyelvből eredő gyökökre épülnek. Az ősnyelven a fehér, a világos fogalomra az ALBA szót is használták. Erre még a fenti hALVÁny, hOLVAl = hajnal szavak is bizonyíték. Japán őslakói az AJNÓ nép a felkelő Nap országa, a hAJNAl népe. A hOLVAl, hajnal, a sötét felOLVAdása, amikor már megOLVAshatók a lények, tárgyak. Idővel egyszerűsödött a szó, kiesett a hangzó, és kialakult a kötött mássalhangzó-páros: LoB, LoV > LB, LV: aLBak, aLVak. A nyelv sajátossága: ha fordul a kötött mássalhangzó-páros, akkor ellenkező értelmet nyer a szó: LB > BL. Az ALBak, AL-BAK = fénybebocsátó, világos. Akkor lett A-BLAK, ha betÁBLÁzták. Tehát az ALB fehéret, a fény, levegő szabad áramlását, a BLAK szó feketét, a fény, levegő fékezését BLOKkolását jelentette az ősnyelven. Csak annyi jöhetett be, amennyit beengedett a tÁBLA. Az aBLAK, a-BLAK = fekete, sötét, VAKság. Aki VAKol, eltűntet, besötétít, befeketít, láthatatlanná tesz egy addigi felületet. A betÁBLÁzott  ABLAK sötét, VAK, VAK–ablak. Ha a szóindító határozott A hangot elvesszük: BLAK = fekete. Nem nyitott, nincs jelen a szóban a nyitást leíró A. (Ajtó, Ablak). Mire feltalálták a tÁBLAüveget, arra már kialakult a megkülönböztető ALBA > ABLA hangcsoportok értelme: aBLa – aLBa hangváz: B-L – L-B. Az ABLA fékező, szabályozó értelme a zABLA szóban is megjelenik: aBLaK – zaBLa hangváz: B-L-K – z-B-L. A tÁBLAüveges ABLAk beengedi az ALBA fényt, de zABLÁt vet a légáramlásnak, BLOKkolja azt. A fentiek elég bizonyítéknak arra, hogy az ABLAK szó ősnyelvi, ómagyar eredetű, s mivel e fogalmi összesség megnevezései éltek az ősnyelvben, így az utódnyelvekben ősnyelvi örökség. BL – LB kapcsolat: az aBLak a széLBen becsapódik.

ábra – Vázlatos szemléltető rajz, kép. [szláv] Az ÁB – BÁ ősgyökből indul. Akár az ÁBRÁzat – kerek, azaz ab, ÁB alakú ROvás, RAjzolat: ÁB-RA. A BR hangcsoport – ÁBRA – különleges feladat egy arcÁBRÁzolat készítőnek az ÉBREdő emBeR ÁBRÁzatának ÁBRÁzolása. Az ÁBRÁk, ÁBRÁzolások sokfélék: kevert színek, rajzolatok, érdekes összevisszaságok, zavart állapot, vegyítettség. Különböző ÁBRÁk láthatóak a zEBRÁn, a kOBRA nyakán, az ABROszon, vegyes keverékből áll az ABRAk. Az áBRa – zeBRa – koBRa hangváz: B-R – z-B-R – k-B-R. A BR páros, mint B.R – R.B gyök: BaR – RaB, b > v hangváltással RAV, ROV. Az ÁBRA lehet ROVÁs, amely egy BARral (nagyverővel) végzett, ROBajjal járó művelet egy kőfalon. Az ÁBRA színét a fARBA adja meg. áBRa – faRBa hangváz: B-R – f-R-B. Egy ÁBRÁZAT szépen FARBÁZOTT, azaz színezett. Az áBRáZaT – faRBáZaT hangváz: B-R-Z-T – f-R-B-Z-T.  A FaRba szép szín. A FARBA szó nem német eredetű, mivel az FR hangcsoport szépet jelentő kifejezései közé tartozó: AFROdité, rEFRÉn, FRIss, EFRAim stb. Az ősiségben a törzsi sátorapa jó, határozott, erélyes, erényes, becsületes, hiteles ÁBRÁN nyugvó tisztség volt, akire mindenki feltekintett. Ezért lett a székely törzsek fő vezető tekintélyének megnevezése ABRONbán, RABONbán. Az aBRoN – RaBoN hangváz: B-R-N – R-B-N. Lehet tornáztatni az összes szláv nyelveket, a névadó jellemzők elősorolásával. Ha szláv eredetű, akkor még bővebb felvonultatással. Eleve elvetélt kírérlet! BR – RB kapcsolat: az áBRa lehet csoRBa, a göBRe göRBe.

abrak – Szemes v. egyéb nem szálas takarmány (ló v. szarvasmarha számára) [szláv]. Az ABRAK hABart, kevert, kavart szemestakarmány. Az ABRAKot KARral RAKják össze kerek (ab) kosárBA, faedénybe, ABba RAKják, majd hABaRják. ABRAKot a hABARó, KaVaRó KaRoK (kavarók). A zAB (zizegő, babszerű) – ló eledel. Az ABRAK fordítható szó. A jó ABRAK a jó KARBAtartás, KARBAntartás feltétele. Az aBRaK – KaRBa hangváz: B-R-K – K-R-B. Az ABRAKot ölben, KARBAölelten juttatja el helyére: KAmRÁBA. jászolba. Az aBRaK – KaRBa – KamRáBa hangváz: B-R-K – K-R-B – K-m-R-B. A jó ABRAK nem vész KÁRBA, attól épül az élő: ember-állat. Az aBRaK – KáRBa hangváz: B-R-K – K-R-B. A jó ABRAK nem RÁKBA, azaz nem hátrafelé visz, hanem előre. Az aBRaK – RáKBa hangváz: B-R-K – R-K-B. Aki ABRAKot kavar, kever, hadar, az HABARja ,(k > h). Az aBRaK – HaBaR hangváz: B-R-K – K-R-B. A kevert ABRAKOK apró babszerű gabonaszemek BABRA tömege: aBRaKoK – BaBRáK hangváz: B-R-K-K – B-B-R-K. ABRAKod olyan, mint az ÁBRÁD, azaz olyan minőséggel látod el a tieidet, amilyen indulatú ember vagy. Ha jó, akkor jóval, ha rossz, akkor rosszal: aBRaK – áBRáD hangváz: B-R-K – B-R-D. A BR hangcsoport – ABRA – keverés, keveredés alapértelmű. A zEBRA kevert színű, a kOBRA nyakán van egy ÁBRA, amely kavargó vonalak rajzolata. Az ÁBRÁnd kavargó képek összessége. Az ABROncs különböző dARABokat fog össze. Az ÁBRÁD is egy DARAB. Az áBRáD – DaRaB hangváz: B-R-D – D-R-B. Az ABROszon ételfélék, mint emBeRi ABRAknak való DARABok és egyebek tálalhatók. Aki fABRIkál, bABRÁl kavargó mozgást végez. A hEBREncs összevissza emBeR. A BR páros, mint alvó B.R – R.B gyök: BoR – RoB, szintén kavar, zavar értelmű a háBORít, kóBORol, ROBogva PORt (b > p) kavar, rendet felBORít. Az R.K – K.R gyök: RaK – KaR, az abRAKot KARral – a jó KARbantartás, KARBAntartás végett – elébe RAKják, és a ló fölhABzsolja hABaRÓjával az h/AB–RAKos kosárból, dézsából, tarisznyából. Esetenként BAKRA tették az ABRAKos edényt, hogy könnyebben elérje: aBRaK – BaKRa hangváz: B-R-K – B-K-R. Lehet hABar-RÁG összevonás k > g hangváltással. Azonban sem ez, sem az nem szláv. BR – RB kapcsolat: a bő aBRak jó bőRBen, jó kaRBan tartja az állatot. Lehet felvonultatni a szláv névadóképzőket.

ábránd – Érzelmes, színes, de rendszerint nem teljesülő vágy. [ábránd/ozik < szláv] Az ÁBRÁND az ÁB – BÁ ősgyökkel indul. E szó képzeleti ÁBRÁk, RAjzok elmében alkotása. A BR hangcsoport – ÁBRÁ – kavart összevissza színek, rajzolatok megjelenítője a zEBRA csíkjai, a kOBRA rajzolata, ÁBRÁja a nyakán. A BR páros, mint B.R – R.B alvógyök: BoR – RoB, kavarodás értelmet visz a szóba, összevissza kóBORló, téren, űrön átROBogó képzelet. Az ND hangcsoport – ÁNDO – az INDUlás, kalANDOk, bolONDOs, ábrÁNDOzás szavakban meghatározó értelemadó elemként jelzi, hogy az elmében ilyen képzetek alakulnak ki. Mintegy átrÁNDUl egy nem létező, meg nem valósuló világba. Az ND páros, mint N.D – D.N alvógyök: NeD – DaN, a NEDű, DANol szavakban az ÁBRÁND keltette kellemes érzetet jelenti. Az ÁBRÁNDozó elme ÁBRÁkat RENDez sorba, mintegy kiRÁNDul a képzeletvilágba, és azok fölött töpreng. Az ÁBRÁND tehát ÁBRAREND. Az áBRáND – áBRaReND hangváz: B-R-N-D – B-R-R-N-D. Aki valamiből kiÁBRÁNDUL, abban a kezdeti ÁBRA szerinti képen megRÁNDUL valami, és elszakad. Az ÁBRÁND eltűnik és RENDBEjön a képzeletvilág. Az áBRáND – ReNDBE hangváz: B-R-N-D – R-N-D-B. A RONDA embernek ÁBRÁNDjai is RONDÁBBak. Az áBRáND – RoNDáBB hangváz: B-R-N-D – R-N-D-B. Az ÁBRÁND olyan, mint a BŐRÖND, az is van benne, ami sosem kell: áBRáND – BőRöND hangváz: B-R-N-D – B-R-N-D. A hiú ÁBRÁNDok ott DÖRÖMBölnek az elme pitvarában, de nem kell ajtót tárni előttük: áBRáND – DöRöNB hangváz: B-R-N-D – D-R-N-B. Nem szláv jövevényszó, minden eleme magyar, és magyar gyökökkel továbbfejleszthető. BR – RB kapcsolat: az aBRánd képzelgő, valótlan göRBe ívű álmodozás. ND – DN kapcsolat: az ábráNDozó hiába epeDNe, csak a képzelt álmokkal maraDNa.

ábrázat – Emberi arc(kifejezés). Valaminek az arculata. [szláv] Akár az ÁBRA, akár az ÁBRÁzat szavakat vesszük, mindkettő kerek, azaz ab, ÁB alakú rovás, RAjzolat. Az ÁBRÁk, ÁBRÁzatok is sokfélék. A BR páros sokféleség kavarodását, az alkotás sokszínűségét kifejező. A BR hangcsoport – ÁBRÁ – a jelképes ÁBRA, azaz emBeR (br) alkot, fABRIkál. Alkot saját ÁBRÁjára, képére, hasonlatosságára. Például: bABRÁlva szOBROt fABRIkál a szOBRÁsz stb. Román, horvát, szerb, makedón nyelven ÁBRÁzat, arc, orca = OBRAZ, és ez ősnyelvi örökségük, mivel azokon a nyelveken elemeire bontva nem értelmezhető. Az áBRáZat – oBRaZ hangváz: B-R-Z-t – B-R-Z. A BR páros, mint a B.R – R.B gyök: BoR – ReB, értelmi kapcsolatait, csak a magyarázó nyelven lehet vizsgálni. Az áBRázat kedvezőtlen hírnél elBORul, ijesztésnél megREBben stb. Az ÁBRÁZAT – TAZÁRBÁ teljes átfordítás nyomán a TÁROZÓBA szót kapjuk. Valakinek az ÁBRÁZATA bejut egy másik emberi elmei TÁROZÓBA, és ott megmarad emlékként. Az áBRáZaT – TáRoZóBa hangváz: B-R-Z-T – T-R-Z-B. Az őskori ÁBRAHÁM az ősnyelvű ÚR városában született, nevelkedett. Születésekor az atyja ÁRBÁM néven nevezte, valószínű, nagyon hasonlított atyja ÁBRÁzatára: ez az én ÁBRÁM, olyan mint én. Később, törzsfővé, emelve kapta a RABONBÁNi ÁBRAHÁM nevet. Erről még az Ábrahám címszónál a Függelékben. Az ÁBRA-hám nevében szintén ezt jelenti: oly ARC, KÉP, EGYÉN, aki sokaság atyja. Ekkor a szlávok még csírában sem voltak, és akkor sem, amikor az ómagyar ősnyelvűek az első barlangi kép – AB – ROvásokat, RAjzokat, azaz ÁBRÁkat készítették. Aki ÁBRÁT RAJZOL, azaz összevontan: ÁBRÁJZOL, az BERAJZOL egy keretbe, a szó kialakulása így mehetett végbe. áBRaJZoL – BeRaJZoL hangváz: B-R-J-Z-L – B-R-J-Z-L. A Z hangcsoport – ÁZA – a nÉZEt, vÁZA, bIZAlom, bIZAlmatlanság szavakban: alak és a hOZZÁvaló viszonyulás. Különböző ábRÁZATok mintegy összeRÁZOTT halmaznak tűnnek. BR – RB kapcsolat: az emberi aBRázat göRBületei érzelmi hatások szerint változnak. A férfi áBRázatán levő szakállon a boRBély igazít, megnyíRBálva azt.

abroncs – Valamit gyűrűszerűen szorosan körülfogó, összetartó pánt. [szláv] Az ABRONCS szó AB – BA ősgyökkel indul, amely itt kerekség értelmet képvisel. A BR hangcsoport – ABRO – itt különböző dolgokat egyetlen képben, ÁBRÁban összefoglaló jelentésű, esetleg azoknak egy helyen összealkotása, összeillesztése, összetartása: hordóABROncs, kerékABROncs és mások. A BR páros, mint B.R – R.B gyök: BoR – RoB, az aBRoncs BORít, szORít, hogy az erjedő BOR ne ROBbanthassa szét a hordót. Az NCS hangcsoport – ONCSO – körülölelő, tapadó, akaszkodó jelenségek leírója, a bakANCSOs, bilINCSEl, bogÁNCS, gÁNCSOl stb. szavakban nyújt párhuzamot. Tehát kerek (ab), amely összetartja, összeRÁNTja (ráncsa) a hordódongákat, kerékfalakat. Az NCS, mint alvó N.CS – CS.N gyök: NaCS – CSíN hangjaival  alkotható a CSÍN szó, amely az ABRONCS-csal összefogott hordó, kád aljának illesztésére bevágott horony. Erről a csín címszónál. Az ABRONCS szóból az is kiérthető, hogy az AB, a köridom nélküle szétesne, RONCSBA jutna: aBRoNCS – RoNCSBa hangváz: B-R-N-CS – R-N-CS-B.  ABRONCS – CSORBÁN, Rubik-kockás hangonkénti átforgatás. ABRONCS nélkül CSORBÁN mutat a darab: aBRoNCS – CSoRBáN hangváz: B-R-N-CS – CS-R-B-N. Ha az ABRONCS elszakad, CSERBEN hagyja a dongákat, s azok ez okból nyomban összeomlanak: aBRoNCS – CSeRBeN hangváz: B-R-N-CS – CS-R-B-N.  Olyan szorító, amely akár a RaBot RÁCS közt, RÁCSBAN tartja: aBRoNCS – RáCSBaN hangváz: B-R-N-CS – R-CS-B-N. Az ABRONCS olyan, mint a BILINCS (r > l). Körülfog, szorít: aBRoNCS – BiLiNCS hangváz: B-R-N-CS – B-L-N-CS. CSEBREN is ABRONCS van: aBRoNCS – CSeBReN hangváz: B-R-N-CS – CS-B-R-N.  BR – RB kapcsolat: az aBRoncs göRBe hajlatú, kézzel faBRikált zárt káva, körülkötő. Oly szorosan összefogja, hogy huRBolható, nem esik szét. NCS – CSN kapcsolat: az abroNCS képzelhető egyféle bilinCSNek is. Összefog, szorít, használatkor, forgatáskor nem engedi szétroNCSolódni a hordót, kádat, kereket.

abrosz – Étkezéskor használt asztalterítő. Lepel, lepedő, ponyva. [szláv] Az ABROSZ szó is AB – BA ősgyökkel indul. Az ABROSZ is lehet kerek, AB ROngy, és RÁ OSZtják a sokféle vegyes (br) ételt, de az AB gyök utalhat fehér színre, mint a hAB, akár az ABaposztó esetében. A BR hangcsoport – ABRO – az ABROszon lehetnek különböző ÁBRÁk, RAjzolatok. Terítékként RÁkerül: cIBRE, gÖBRE, IBRIk stb. Ezek az ABROsz szOBRAi. A BR páros, mint B.R – R.B alvógyök: BoR – RoB (b > p, v: rop, rov) azt mutatja, hogy neve eredetileg lehetett aBORosz, oda BORítják ki az ennivaló aBÁRolt, főtt ételt, a ROPogtatnivalót, vagy ROVást végeztek rajta, BÉRt fizettek. Az ASZtalt BORító, amelyre OSZtottak. Az aSZTal, abrOSZ az OSZTás helye: étel-, tanács-, kártya- stb. Az abROSZon SZORoztak is (rosz – szor), sokSZOR használták. Az ABROSZ – SZORBA fordítás SZORzati értelmű, a felSORakoztatás is kicseng belőle. Az aBRoSZ – SoRBa hangváz: B-R-SZ – S-R-B, a tálalási sorrendre és az asztal körüli tisztesség, rang szerinti elhelyezkedésre vonatkoztatható. A zöld ABROSZos asztalnál sokszor törték ROSSZBAN a fejüket a dolgok eligazításának leple alatt: aBRoSZ – RoSZBa hangváz: B-R-SZ – R-SZ-B. Az ABROSZ arculatát a teríték SZABja meg. Az ABROSZ SZOBRAi a tálaláshoz, az étkezéshez szükséges edények, eszközök. Az aBRoSZ – SZoBRa hangváz: B-R-SZ – SZ-B-R. A részeg, durva ember rácsap, közönségesen mondva: RÁBASZaz ABROSZra: aBRoSZ – RáBaSZ hangváz: B-R-SZ – R-B-SZ. Lehet beszlávozni a szöveget. BR – RB kapcsolat: az aBRoszra rakják az aBRakot, azaz eledelt. A zöld aBRosszal terített asztal mellett veRBáltak, tárgyaltak meg fontos dolgokat, esetenként megmondták a faRBát.

acat, aszat – Bogáncsszerű tüskés szántóföldi gyomnövény. [szláv] Az AC – CA ősgyök az alap. A C hang, mint minden más hang is, jó és rossz megjelenítője. Ez esetben leértékelő. A C hangcsoport – ACA – azt mutatja, hogy az ACAt fölösleges szántóföldi kACAt, hasonló értelmű a vACAk, épp ily leértékelő szó a pACÁk, pÖCE. A gúnykACAj bántó, megalázó. Itt a C hang Cikiző értelme domborodik ki. Az ellentét: ÁCI, ÉCI, ICIpICI stb. A c > sz váltással ugyanez. Az SZ hangcsoport – ASZA – itt leértékelő, az ASZAt SZ hangja a SZáraz állapot, a kASZA levágja az ASZAlni (szárítani) való füvet. Az ASZAlás SZÁrítás, értékvesztés, az ASZOttság is. A mASZAt értéktelen elkenődés. A jó minőségre utaló értelme az ESZEs, fESZES, fASZA, a biztató nOSZA stb. A sok ACAT a termőföldön az elhanyagoltság jele. Nem TECCŐ látvány: aCaT – TeCCő hangváz: C-T – T-C. Az itt jelen levő ACA, ASZA hangcsoport változatok fellelhetők idegen nyelvekben is, mint ősnyelvi örökség, de ezekre magyarázat csak a magyarázó magyar nyelven adható. Nincs szláv jellege a kifejezésnek, és nem is szláv kölcsönszó.

acél – Kis széntartalmú vasötvözet. Acélból készült. Szívós, acélos. [szláv < latin] Az AC – CÉ ősgyökből. Az ACÉL, alakját mindig visszanyerő, rugalmasan hajlékony vasötvözet. A CzF Szótár a szót az EDZ gyökkel kapcsolatban, de az ACint, ACintos szavakkal is említi. Ötvözött, EDZett vasból készül az ACÉL. A hangok meghatározó jellemvonásai itt is érezhetők. A magas É és az ÉLes C hang meghatározó kulcs a szóban akár a CÉL kifejezésben! A C hangcsoport – ACÉ – végletek kifejezésére alkalmas. Itt úgymond bECÉző, mivel a fém jó tulajdonságát emeli ki. A C.L – L.C gyök: CéL – LéC, az aCÉL, mint emelt minőségű fémötvözet, meghatározott CÉLlal készült, ACÉL a CÉL: aCéL – CéL hangváz: C-L – C-L. A LICitálás emelkedő szintű árvita, a LÍCeum magasabb képzést adó, a koaLÍCió jóra törekvő kormányképes erők ötvözete. Az aCÉL hajlékony, rugalmas, akár a LÉC, csak sokkal magasabb minőségben: aCéL – LéC hangváz: C-L – L-C. Az ACÉl szó magában hordja az ÉLre utaló gyököt is, vagyis EDZett, ACIntos, ÉLét tartó, ÉLes hangon pengő fém. A jó ÉLű, ÉLét tartó ACÉLkaszát is az ÉLesen pendülő hangja után választják ki. Innen ered a pánCÉL szó is, amelyet a MÉKSZ német–francia eredetűként jegyez (a páncél címszónál). Az aCÉL komolyabb CÉLoknak megfelel, mint az egyszerű vas, a pánCÉLt bántás ellen, valaha életvédelem CÉLjából készítették. Az emelt szintű terv nyer LICencet. Az ACÉL > < LACA ellentétes értelem, a feszes rugalmasság és a lanyha lazaság közt. A több névadó jellemző összhangja e szóban is fellelhető. Az első őskori ACÉLok ötvözésekor, nemhogy a szlávok, hanem még a latin nyelv sem létezett. Az első ötvözések Özönvíz előttiek, amint az alumínium is. Ezt a sunyin elhallgatott leletek igazolják.

agár – Hosszú lábú, hegyes orrú, nyúlánk vadászkutya. [? szláv] Az AG – GA, ÁG – GÁ ősgyökből. Az AGÁR vékonytestű kutya, a megnevezés ősnyelvi. Az ÁG gyök jelentheti az emberhez kötődését is. Van olyan vonása e kutyafajnak, mintha szeretne kitűnni környezetéből éberségével, vékonyságával, fürgeségével, azaz ÁGÁL. Megfigyelhető a G, R hangok szerepe (l > r), de a G válthat zöngétlen K hangra is a párhuzamos értelmű szavakban. A G hang jelenti a kötöttséget (hűség) de mozgást is (gördül). Az R az eRő, pöRgés. A névben több értelem van jelen. A G hangcsoport – AGÁ – az AGÁr megnevezésében is értelemadó: sovány, azaz szIKÁr (g > k). A szIKÁr magas embert mondják sUGÁrnak. Az AGÁrkutya AGIlis, ÁGEr, azaz éber. Az ÁGER – REGÁ fordítás mutatja, hogy éber figyelő tekintete uralja a környezetét. Az AGIL – LEGA a megfigyelés valamihez kötődő, élénk éberségét is jelenti. Az AGÁr fordítva rÁGA, mert kutya, és esetleg hARap. A G.R – R.G gyök: GáR – RáG, az aGÁR RÁG, hiszen kutya. Könnyen fiREG-foROG, s ezért az AGÁR név az élénk füRGeséget is jelentette, amely értelmet az utódnyelvek is megőriztek. Például az élénk jelentésű a latin agilis, román agil, francia agile, katalán ágil. Egyik szófordítási lehetőség: ÁGAR. A román AGER jelentése: élénk, füRGe, eleven. Az AGÁR az emberbarát kutyák egyike. A megnevezés nem lehet az alig több mint ezer éves szláv nyelvek szüleménye, hanem ősnyelvi, ómagyar eredetű.

akna – Földben levő függőleges vagy lejtős irányú vájat, üreg. [szláv] Az AKNA szó az AK – KA ősgyökből indul. AKnát KAnalazással ásnak. Az AKNA KN párosa igazolja, hogy szó a csak ómagyar ősnyelvi eredetű lehet. A KN hangcsoport – AKNA – mutatja, hogy a tEKNŐ, az AKNA is üregelés, mélyítés. Az AKNA hangjaival leírható a KANAlaz szó. Minden üregelés kiKANAlazás nyomán jön létre. Az AK, OK, LUK, LIK LÉK különben is üreg, nyílás értelmű. Még a robbanóAKNA is üregelő. A tAK, a ták, ték stb. gyökök családjába illő (bár itt a t hang elmaradt), és tevÉKenységet jelöl. Az AKNA, mint üreg, mUNKA, tevÉKenység, a föld kiKANAlazása nyomán alakítható ki. Az aKNa – muNKa – KaNál – teKNő hangváz: K-N – m-N-K – K-N–l – t-K-N. A KN páros itt K.N –N.K gyök: KaN – NaK, hangjai meghatározóak a KANna, KANál, KemeNce és más szavakban, amelyek szintén mélyedést leírók. A NAK nedvet jelent, ami az AKNÁban összegyűl. NÁKol = iszik. Az aKNa – NáKol hangváz: K-N – N-K-l. Nem szláv eredetű, hanem ők örökölték meg a magyar nyelvből. KN – NK kapcsolat: az öNKezével ásott aKNa falait paláNKkal, röNKből faragott cölöppel erősítik beomlás ellen. Ha valami beleesik, görbe kaNKóval veszik ki.

akó – Kb fél hektoliteres űrmérték. Valamiből egy akó mennyiség. [szláv] Az AKÓ az AK – KA ősgyökből indul. Az AKÓ: mélyedés, lyuk, üreg és a KApar, KOtor, KAnalaz művelet alapgondolata van a szó kialakulása mögött. Űrtartalmát AKOlófával állapítják meg (akoló – lukaló). Az ősnyelven a víz, nedű az AKA szóval is kifejezhető volt. Némelyik kisbaba így kéri a vizet: AKA ke. Innen a latin AQUA. A K hangcsoport – AKÓ – azt is mutatja, hogy az AKOna az ászokhordó nyílása, lyUKA. De azt is, hogy az AKÓ az űrmértÉKEk egyike, akár a vÉKA. Fordítva: AKÓ – OKA. A nyílás, lyUK neve, amelyen fény árad be, régiesen: OK, ablAK. Innen a latin oculos, román ochi – szem. az angol look = néz. Hol néz? A lUKon. Az AKÓ, AKONA ősnyelvi, ómagyar szavak, nem szláv!

akol – Juhok istállója. [szláv] Ez is egy jelképes bekerített LYUK, LAK az állatoknak: AKOL, az AK – KA ősgyökből. Fordítsuk meg, mert e szó fordított alakjából sok latinutód nyelven lett helyet jelentő szó: LOKA. Köze sincs a szláv nyelvhez, semmilyen formában! A K hangcsoport – AKO – jelen van a körülírásban is. Az AKOl mellett lAKIk a juhász is, így áll a mondás: AKOl, ahol lAKOl, lAKÓhely. Az aKoL – LaKó – LoKa – KaLiba hangváz: K-L – L-K – L-K – K-L-b. A K.L – L.K gyök: KoL – LaK, körértelmű gyök. Például a KOLbász, amelynek akár keresztmetszetét nézzük, akár a készítéskor mutatott összképi látványa KÖR alakú. A juhok nyári szállásán az AKOLhoz tartozik még a juhász LAKÓhelye, a KALIba, KOLIba, mint körértelmű emberi szálláshely.

asztag – Gabonakévékből rakott szabályos magas halmaz. [szláv] Az ASZTAG a száraz jelentés mellett, a kiterjedés nagysága. Ez is ASZ – SZA ősgyökből indul. Az ASZ ősgyök mellett az SZT hangcsoport – ASZTA – a másik fő igazolója annak, hogy az ASZTAG magyar kifejezés. A széles kiterjedést jelenti még az ESZTEndő, gESZTEnye, ESZTEna szavakban.  Az ASZTAl, ASZTAg, lISZT, tÉSZTA, dagASZTÁs szavakban: táplálék és annak elOSZTÁsa. De az emÉSZTÉS szó is kötődik a fentiekhez. Az ASZTAG nagy terjedelmű gabonarakásként, gAZDAGságot is jelentett (sz > z, t > d). Az SZT páros, mint SZ.T – T.SZ gyök: SZéT – TeSZ, még takar az ASZTAGgal kapcsolatos jellemzőket. Az ASZTAG megbontása után, a cséplésnél SZÉTverik a gabonafejeket, SZÉllel SZÉTfújják belőle a polyvát, pelyvát, rostálják, azaz SZITálják. Egy kis magyarázattal érthető a párosoknál előforduló zöngés – zöngétlen hangcsere. Van teljes csere: SZK > ZG, amely esetben a zöngétlen páros cserélődik zöngésre: máSZKálás – moZGás. Vagy aSZTag – gaZDag, amelynél szintén zöngétlenről zöngésre vált mindkét hang. Ugyanakkor értelmi háttéregyezés észlelhető az SZT > ZD > ST váltásnál. Például: gaZDagon megkent vajas kenyér esetében vaSTagon kenték a vajat. A T.G – G.T gyök: TaG – GaT, a gabonát a TAGról, a sávokra, pászmákra TAGolt területről gyűjtik be. A gazDAGság bőséget, a DAG az ősnyelvben domb, hegy, csomó, A DAGadás egyik jelentése kiterjedés, kövérség. Az ASZTAG szó magyar eredete elvitathatatlan. Az ASZTAGból kinyert gabonából készült kenyér kerül az ASZTALra. Az aSZTaG – aSZTaL hangváz: SZ-T-G – SZ-T-L. De azért elfogadnék egy ilyen mélységű „szláv” nyelvi magyarázatot az Akadémia nyelvészeitől, vagy a „szlávul” beszélőktől, ha a megállapítás szerint tőlük makogtuk el a szót! SZT – TSZ: az aSZTag hatalmasnak teTSZő, annak láTSZó, s a valóságban is hatalmas gabonarakás.

asztal – Lábakon nyugvó vízszintes lapból álló bútordarab. Étkezésre stb. használt asztal. [szláv] E szó ASZ – SZA ősgyökből induló. Az ASZTAL az OSZTÁs helye. Fő jellemzője az ASZ gyökben: kiterjESZTEtt felület, széles kiterjedés jelentés. Az ÁSZ, legnagyobb ütőkártya, az ASZtag, ASZtal, arASZ, ESZtendő, ÉSZ is bizonyos véges határig terjedők. Az ASZtag a legnagyobb gabonarakás, az arASZ a lehetőség határáig kiterjESZtett két ujj közti táv, mint hOSSZmérték. Az ESZtendő is véges, tovább nincs, onnan fordul. Az ASZtal a legkiterjedtebb közvetlenül élelmező hely. Tulajdonképpen az ember legnagyobb ASZtala, élelmező mezője a Föld. HASZnáltságának fontossága szempontjából is nagy jelentőségű. Az SZT páros elsöprő bizonyíték a szó magyar eredete mellett. Az SZT hangcsoport – ASZTA – az ASZTAl szóban az OSZTÁs helyét jelöli. Az ASZTAl leginkább az élelmezéssel kapcsolatos hely. Az ASZTAlon dagASZTAnak lISZTből tÉSZTÁt. Ott fogyASZTjA ételét a család. Az ASZTAlnál ad gondolatébrESZTŐ tanácsot a szülő gyermekének, jóra ÖSZTÖnözve, jó tettekre ÖSZTÖkélve őt. Az ASZTAlnál OSZTAnak: ételt, tanácsot, kártyát, ajándékot, szerepeket stb. A játékASZTAlt zöld pOSZTÓval terítik le. Az ASZTAl tISZTÁn szép. A tISZTA ASZTAl a ház ASSZOnyáT dicséri. Az SZT páros itt alvó SZ.T – T.SZ gyök: SZéT – TeSZ, amely az ASZTALra vonatkozó jellemzőket rejt. Az ASZTALon SZÉTterítenek, ráTESZnek étkeket. Ugyanakkor az ASZTALterítő az oSZTovátán kéSZülT SZŐTtesből van. Az ASZTALtetőn SZÁrítanak, ASZALnak a gyümölcsöt. A szóvégi T.L – L.T gyök: TaL – LáT, az aszTAL elLÁTó, TÁLaló hely. A szónak, megnevezésnek minden eleme magyar, de lehet „szlávul” is erőlködni a fentihez hasonló névadó jellemzők felsorolásával és hasonló bokrosodással, ha már mindenképp a szláv nyelvből eredést erőltetik. SZT – TSZ: az aSZTalon lehet étkeknek való terményeket meTSZeni, vagdalni, lehet jáTSZani, s az aSZTal tiSZTaságából láTSZik meg az asszony szorgalma. Az ASZTAL hamisítatlan tiszta magyar szó, de a magyartalan nyelvészet szerint nekünk kötelezően majmolni kell!

 

B

bab – Fehér, piros vagy sárgás virágú hüvelyes növény. Ennek termése. [szláv] A BAB szó BA – AB ősgyök. Az AB kereket jelent, a BAB esetében kétszeresen, oda-vissza, tehát gömbölyűt. A BABot valaha jóslásra is használták, BABON Alapuló jövendőmondásra. A BAB további nevei: paszuly, fuszulyka, faszulyka. A szláv nyelvű népek a faszulyka szó módosulatait használják, amely szintén ősnyelvi örökségük, és a növénynek fára felfutó, fára szálló tulajdonságából ered. Ilyen még a szőlő (szálló), szulák stb. Bolgárul BOB, s az is ősnyelvi örökség, hisz a bolgárok valaha az ómagyar nyelv egy változatát beszélték. Lásd még a paszuly címszónál.

bába – Szülésznő, vénasszony. [szláv] A BÁBA szó BÁ – ÁB ősgyök bővítmény. A BÁB a CzF Szótár szerint is ősi magyar gyökszó. A BÁBA is. A BÁBA – minthogy minden szó több értelmet takar – nagy segítség a BA, azaz a kicsiny magzat világra jötténél. Jelenti a gyerekágyas asszony, a BABA körüli téblábolást. A BÁ (nagy) az Á hang a figyelemfelkeltés, de az utasítás jó irányú hangja is (állj! ide vagy oda) a BAjban. Az ilyenkor elengedhetetlen erőt adó kedvesség, segíteni akarás szép gesztusai is beleillenek a BÁBA tevékenységébe. Az ősiségben BABBA alakban is ejtették. A B hangcsoport – ÁBA – az ÉBEr, sEBEs szavakban mutatja a szükséges jellemzőket.

babona – Bizonyos eszközöknek, cselekményeknek és körülményeknek titokzatos (természetfölötti) hatást tulajdonító, és bizonyos jelenségeket természetfölötti erők megnyilvánulásával magyarázó tévhit. Ezen alapuló cselekmény vagy közösségi szokás. Hiedelem. [szláv] Nem elhihető, hogy a szótárszerkesztők nem tájékozottak az egyiptomi, görög, római, hindu stb. mitológiákban. Tehát már a szlávok előtti idők bővelkedtek ezekben. A görög dodonai jósok is ismeretesek előttük. A B hang többnyire BAlos: bűvölő, bájoló, bolond, boszorkány. A BABONA szó BA – AB ősgyök bővítménye és BABiloni vallásgyakorlási szülemény. A bABona szó bizonyos (bűv) KÖRre utaló. A BAB, mint jóslási eszköz jelen volt az ókor embereinek életében. Bizonyos jóslások ezen – BABON – alapultak , bABot RAK A DOBRA – Abrakadabra. A dobra kirakott BAB különböző ábrákat adott, és ez a BABON képződő alakok jelentettek valamit. Ez a hiedelem a BABONÁs ember egész életét kitölti. A titokzatos zöngéjű N hang nem véletlenül van a szóban. Az ON ősgyök helyragként is ismert. Itt valamiN (ba – nagy, ab – kör), egy fura KÖRön, köröN belüliség rejtélyéN nyugvó. De csak az ősnyelv, a mai magyar nyelv hangjai adnak magyarázatot a szó mögött megbújó rejtélyes árnyakra, mivel a hangok értelme csak magyarul magyarázható. A szóvégi határozott A hang, mintegy visszamutató ellenértelmet kifejezőként hat. A B hangcsoport – ABO – a gABAlyodó, gABOrgya, garABOncia, zsIBOng, bÁBEl szavakban mutatja az összevisszaságot. A B.N – N.B gyök: BoN – NoB, a zsiBONg szóban valami BENti rejtélyes BONgó, DONgó hang, amely BONtásban mutatja tartalmát. Az N hangcsoport – ONA – a dUNNOG, gONOsz, kONOk, fONAl szavakban ad párhuzamot.

bacsó – Számadó juhász. [szlovák] A BACSÓ, BÁCS, BÁCSI szavak a B.CS – CS.B gyök bővítményei: BaCS – CSaB. E szó keletkezésekor egyetlen nyelvet beszéltek a Földön. A magyar nyelvben a B hangos ősgyök-sor legtöbb esetben nagyot, hatalmas nagyot jelent: BArom, BÁlna, BÖlény, BŐdület, BŐ, BŐg, BÁcsi, BÁtya, BÁstya, BÁró, BÍró és mások. A BÁCS, a palóc nyelvjárásban: BACSÓ, vezető pásztor, számadó, juhász (lásd: BA, BÁ = nagy). A CS hangcsoport – ACSÓ – jellemzőként a nagy bACSÓ, bÁCSI, de a kICSI, OCSÓ (kis nyúl) szavakban is jelen van. A bACSÓ a kICSIny bárányokat is legelteti, gondozza. A CzF Szótárból: „A palóczoknál am. öreg juhász, számadó juhász, Tisza mellett: bacsó. Egyezik az idősb korra vonatkozó bács, bácsi, bátya, atya szókkal. V. ö. BÁTYA. Hasonló hozzá a szláv batsa, és román baciu.”  A szó olyannyira régi, hogy már a perzsa nyelvben is jelen volt, mint ómagyar ősnyelvi származék. Ez egyik névadója a bárányka jelentésű CSABA névnek, de aki lehetett a BACSÓ fia, ága, kis CSAPja*, a kiCSIBAcsó is: CSIBA – CSABI. De a román CSOBÁn = juhász = cioban és a BÁCSI is. A BACSÓ, BÁCS a kutyáját CSIBA te szóval biztatja. A név fordíthatósága annak magyar eredetét igazolja. A BaCSó – CSoBáN hangváz: B-CS – CS-B-N.

/*/ A CSABA névhez: az inka Napu CSAPa = Nap Fia. Tehát az ősi ÁG, a fiú, a CSAP > CSAB > CSABA. Székely szójárás: Micsoda legény (leány) CSAVArodott belőle! Ez a CSAvarás, CSAvarodás a kiÁGazó CSAP növekvő alakulgatásának folyamata.

bajnok – Az e cím elnyerésére rendezett verseny(sorozat) győztese. Harcos, hős. [szerb–horvát] A BAJNOK a B.J – J.B gyökből indul: BaJ – JoB, és a BuJ – JuB, PuJ – JuP, VoJ – JoV változatokhoz tartozó. Ez az alapja az angol BOY, román BĂIat = fiú szavaknak. BAJnok a nemi BUJtatás nyomán életre BÚJt kis PUJából (pulya) lesz, de csak a JOBBakból. Valaha a BAJvívók BAJt, párBAJt vívtak, és a győztes volt a legnagyoBB (ba), legjoBB, a BAJnok. A JN hangcsoport – AJNO – az AJNÁroz, dAJNÁl szavakban ad betekintést a bAJNOkok dicsőítéséről, tetteik megénekléséről, vereség esetén sAJNÁlatukról. A japánok ősei az AJNÓ nép. Ismerve a japánok gyúlékony (japont – gyapont = gyúlékony) harcias voltát, kitartásukat a küzdelemben, arra is gondolhatunk, hogy a bAJNOk szóból alakult ki AJNÓ nevük. Az N.K – K.N gyök: NoK – KoN, a NOK, a NAGY szóból is módosulhatott. A NOK bővítménnyel alkotott, tisztséget jelölő szavak – pohárnok, tábornok – mindegyike többnyire férfi nemhez kapcsolódó! Másik névadó lehet: a bajNOK a bajNAK, azaz viadalNAK él, létezik. A BaJ – JoB gyök munkát jelentett, a székelyeknél ma is. Ameddig eljutott, hogy BAJra, harcra kész, kiképzett legyen, addig sok BAJ, sok JOB, azaz munka, fáradozás töltötte ki napjait. Csak ezután indulhatott a BAJNAK, párBAJNAK. A BAJNOK a BAJNAK, azaz a harcnak szánta életét, a BAJNAK élt, és a BAJ vívásában lelte halálát. BaJNoK – BaJNaK hangváz: B-J-N-K – B-J-N-K. Mivel a bajNOK győztes, így a NIK gyök értelme is jelen van, amely győztest jelent: NYÉK, NIKé, NIKátor stb. Az ősiségben lehetett BAJNIK, BOJNIK, és innen módosult a szláv nyelvek VOJNIK változata. A BAJban TÁRSak a BAJTÁRSak. A bajTÁRSak igazi TÁRSak, ha kell, vállalják egymás SARÁT. TáRS – SaRáT hangváz: T-R-S – S-R-T. A CzF Szótár ezt írja: „Általán, harczos, csatár, vitéz, kinek hivatása bajt víni, csatázni, harczolni, katonáskodni. Szorosabban: személyes bajvívó. […] Régi iratokban, például 1216-ból, 1289-ből: boynuk. (Jerney: Magyar nyelvkincsek). Gyökre és érteményre nézve egyeznek vele a szláv bojowník, bojnik, woják, a moldva-oláh bojár, stb. V. ö. BAJ.” Kiem. K.S. A szlávok által használt vojnik, bojnik szó tehát innen, a BAJNOKból ered! BaJNoK – BoJNiK – VoJNiK hangváz: B-J-N-K – B-J-N-K – V-J-N-K. Innen oda az irány, mivel a szó összetevői csak magyarul magyarázhatók. A CzF Szótár megemlíti még a BAJÁR szót: „Régi szó. Oláh Miklósnál am. bajnok, vitéz. Egyezik a moldvai és oláh nemest jelentő bojár szóval, mely egyszersmind am. levente, vitéz.” Ám a bojár szónak románul elemezve nincs semmilyen értelme. Magyarul viszont van. A BAJNOK szó már az ősiségben kialakult, a terjeszkedő városállamok idején. Például a BAJnoki hőstettet a király birtokkal jutalmazta, így a BAJnok, BAJár, földbirtokosként JOBágyokat is kapott jutalmul. A JOBágy szó sem középkori képződmény, hanem őskori, és nem megalázott függőségben élőt jelentett valaha, hanem hűséges, BAJban-JÓBan megbízható alattvalót is. A BAJNOK szót alkotó gyökök és hangcsoport meghatározó értelemhordozók a magyar szavak százaiban. A szláv nyelvek megörökölték a szót, de átfogó magyarázatuk nincs rá. JN – NJ: a baJNok nem báNJa a megmérettetést, hiszen arra száNJa életét.

balalajka – Háromszög alakú orosz népi pengetőhangszer. [nk: orosz] A BALALAJKA B.L – L.B gyökből indul: BaL – LáB. A BALALAJKA ősnyelvi megnevezés, onnan örökölték a többi temérdek mennyiségű szóval, kifejezéssel együtt a szlávok. A magyar nyelv nem vett át a szlávoktól szavakat, mivel nem volt rá szüksége, ők viszont egész nyelvüket, annak minden elemét az ómagyar nyelvből örökölték. A már említett első ősnyelvű muzsikus, JUBÁL neve –, aki tetszik, nem tetszik történelmi személy volt – jelen van minden más értelmével is a BALalajka szó gyökében. A BALALAJKA szónak köze van a LÁBbal, lábBAL BÁLban LEJtéshez is. A LÁ daloló ősgyök: LÁLÁLÁ. A hangszernek lehetett DALALAJKA neve is. JK páros JátéKos értelmű ősnyelvi eredetű, mai magyar kifejezések kulcsa. A BALALAJKA kísérte a zenéz AJKA DALÁt: BALALAJKA DALOLAJKA. BaLaLaJKa – aJKaDaLoL – DaLoLaJKa hangváz: B-L-L-J-K – J-K-D-L-L – D-L-L-J-K. A JK hangcsoport – AJKA –, amely a balalAJKA mellett jelen van a JÁtéKOs, dévAJKOdó, szAJKÓ, pAJKOs, bUJKA, dAJKA, kacabAJKA és más szavakban, magyar eredetűként azonosítja. A balalAJKÁval kísérte az AJKAinak dalát. A balalAJKÁval dAJKAdal is kísérhető. Párhuzamokról még a bál, muzsika címszavaknál.  JK – KJ: a balalaJKa húrjainak érintő baKJa van, a hangszernek toKJa.

Balaton – A magyar tenger. Földrajzi meghatározása: tektonikus eredetű, sekély vizű ároktó. [szláv] A BALATON név B.L – L.B gyökből indul: BaL – LáB. A gyök jelen van a BILlegő, LIBegő mozgás leírásában is, ugyanígy a felületi himBÁLózás, amely a nagy felületű vízen fekvő vízi jármű képét mutatja. A BAL gyökből indul a szláv nyelveken a BLAto = mocsár, sár, tó. Románul ugyanaz: BALta. A nagy földterületet régen TÁBLÁnak nevezték: nagy TÁBLA búza. A BALATON, BELTÓ, amely nagy TÁBLA földterületen, TÁBLÁN terül el. BaLaToN – TáBLáN hangváz: B-L-T-N – T-B-L-N. A CzF Szótár írja: „A Debreczeni legendáskönyvben előfordul balatom szó általános tó értelemben: „Nagy követ köttete az ő (Sz. Balázs) nyakára és a Balatomba vetteté.” A fentiek összességéből valószínűsíthető az is, hogy a balatom szó az ősnyelven bel tavat, nagy vizet jelentett. Ebből a gyökből indul a BALti tenger neve is, amely valaha csak BELTÓ volt, a hatalmas mennyiségű sarki jég leolvadása előtt, a Vízözön utáni átalakulások kezdetén. Kezdetben, amikor még alacsony volt a vízszint, BALaTOnhoz hasonló BEL TÓ volt, persze lehetett nagyobb méretű. Később módosult, változott neve az északi utódnyelveken BALTIra. A BALatonra is alkalmazható volna BELtenger megnevezés, de mérete a tenger jelzőt nem indokolja. Viszont egy előzőleg létező, tényleges BELtenger, a Kárpát-tenger maradványa. Egyik jellegzetessége egy leírásból: „…a Balaton déli partján az egykori nagy kiterjedésű lápok területe széles sávban … keresztirányban a partközeli régiótól egészen a LÁBalható.” Kiem. K.S. Még a BALATON – NOTALAB fordítás is árulkodik egy meglepetés felkiáltással: NO TE LÁB-alható! A BALATOM névváltozat szintén megerősíti a sekély jellemzőt. BaLaToM – LáBaLTaM hangváz: B-L-T-M – L-B-L-T-M. Tehát ez is a jellemzők közé tartozó a kezdőgyök szerint: BaL – LáB. De egy másik jellemzőt is igazol. A BATATOM nem túlontúl hatalmas tó. Tiszta időben egy magaslatról, az egészet BELÁTOM. BaLaToM – BeLáToM hangváz: B-L-T-M – B-L-T-M. Az L hangcsoport – ALA – a BALAtonban, mint bármely nagy kiterjedésű állóvízben, szélcsend nyugALOm idején kELLEmes az ELLAzulás, ellazULÁs. Névadó jellemzője a vihar esetén torlódó hatalmas hULLÁmai, de nyugALOm idején sima víztükrének csILLOgó fELÜlete is. Szóba jöhet még a befagyott tó rianó jegének ALAttomossága: BALAtomos. Az L.T – T.L gyök: LaT – TáL, a szélesség az ősnyelvben megjelenítetett a LÁT gyökkel is, az ameddig a szem elLÁT megállapítás nyomán. A víz, akár egy haTALmas méretű TÁLban hullámzik. Mondhatjuk: a BALATOM az én BELTÓM a TÁLAMBA jutván, csak úgy ringatózik. BaLaToM – BeLTóM – TáLaMBa hangváz: B-L-T-M – B-L-T-M – T-L-M-B. A T hangcsoport – ATO – a BalATOn felülETÉnek téli-nyári alATTOmos hirtelen változásai is névadók, és a TÓ is jelen van a szóban. A szóvégi T.N – N.T gyök: ToN – NeT, a TEN gyök nagy felületet takaró, nagy terüleTEN szétterülő, azt uraló, hatalmában tartó értelmű. A TEN gyök az IsTEN, TENger szavakban is hatalom értelmű. A NET gyök a felületi simaságot is jelenti.

bán² – Magyarország déli tartományainak kormányzója. Főrangú személy címe. [szerb–horvát] A BÁN szó B.N – N.B gyök hangjai: BáN – NáB. A BÁNi méltóság nagysága szintén a BÁ gyök által megjelenített Nagyság, nagyságoN nyugvó tekintély. A B ez esetben az Án felül van: B az Án: BÁN, és uralja az alatta levőket. Hasonló a székely rabonBÁN, aki az összes székelység gondjait, terhét viselte. A BÁN rang esetében is érvényes a nagy O-n nyugvó gOnd-OK (okok, sok okok). A BÁNOKat nyOmasztó gOndOK sOKasága terhelte, hiszen ha kOmOlyan vette, ez egy nagy felelősséggel járó vezetői, vezéri állás volt, főleg a déli végeken. Értelmezéséért nem kell a szomszédba menni. Még akkor is ősnyelvi, ómagyar az eredet, ha az említett nyelveken is ez a jelentése, mivel azokon a nyelveken nem bontható, magyarázható, hogy mely hang milyen jellemzőjével vesz részt az értelem alakításában. Nem adható oka, miért, mi okon vannak jelen a szóban, alkotó hangjai. A BÁN fordított alakja: NÁB. A NÁBob szónak nk: angol < indiai < arab eredetet ír a MÉKsz. Ennek ellenére ómagyar ősnyelvi eredetű kifejezés. A BÁ gyök bővítménye a BÁró is. Mivel az ókorban személyi jellemzők nyomán jelöltek ki egy férfit vezetőnek, így a BÁ gyök ugyanilyen okon lett indító ősgyöke a BÁtor, BAjnok szavaknak is, amely jellemzőket magában foglalja a többi is. A NÁBOB szó még fordítható: BOBÁN. Némely utódnyelvben ez személynév, és hatalmas nagyot is jelent (baban), ám mindezek értelmét megmagyarázni csak magyar nyelven lehet.

bánya – Hasznos ásványokat kitermelő üzem. Az ehhez tartozó (föld alatti) munkahely(ek összessége). [szláv] A BÁNYA B.NY – NY.B gyökbővítmény: BáNY – NYáB (b > v: vány, váj). A BÁ gyök itt is a nagyság fogalmát adja. Az NY hang mindig elNYúló valamit jelöl a szóban (nyáj, nyak, nyakkendő, nyaksál, nyakatekert, nyakigláb, nyurga, nyákszerűen nyúlik, nyál, nyél. Vagy: nyerít a ló, a menyecske. A nyíl messzire elröpülő lövedék, nyilallás, hosszúra nyúló, kisugárzó fájdalom, nyújt, nyújtózik, nyúl, nyúlik, nyúlás, nyúló, nyúlós, nyújtott, nyúlánk, nyurga, nyúlvány). A BÁNYA bejárata egy nagy (ba, bá) üreg, a benti járatok hosszan, NYAkatekerten elNYúlóak. Az NY hangcsoport – ÁNYA – mutatja, hogy a bÁNYA az ANYAföld mélyében, méhében van. A fordítás is: ANYÁb. Talán a legértékesebb, legkeresettebb fémért, az arANYÉrt túrták fel először az ANYAföldet. Az ősi időkben a BANYA szó nem volt gúnyos élű megnevezés. Jelentése: nagyANYA, azaz BA ANYA, BANYA volt. Az öreg FöldANYA, BANYA méhe volt a BÁNYA. A BaNYa – BáNYa hangváz: B-NY – B-NY. A szláv nyelvek közül a szlovák nyelvű hasonlít a BÁNYA szóra, és ez egyszerűen azért, mert a magyar nyelvből vették át, hiszen nyelvükben nincs magyarázat rá, sem hang-, sem gyökelemzés útján. A CzF Szótár a váj, vája alakból vezeti le, ami nem kizárt, de nem ad feleletet mindenre. Ez is, az is. A CzF Szótár szerint: „Mind az ásványokra, mind a fürdőre vonatkozó bánya megvan a szláv nyelvekben is.” Csak egyszerűen, nincs a szó keletkezésére átfogó, jól körülírt magyarázat egyik nyelvben sem. A román nyelvben, a trianoni béketökölésben eltulajdonított területeken levő BÁNYA utónevű helységeknek a Baia előnevet adták olyan helyen is, ahol nincs fürdő, pedig a baia nem BÁNYÁt, hanem fürdőt jelentene. Csak gyökhasonlóság miatt nevezték úgy például Nagybányát, Felsőbányát és több mást, ahol fürdőnek nyoma sincs. Viszont, ahol tényleg fürdők vannak, ott nincs baia szó csatolva a helység nevéhez (Szováta – Sovata, Kovászna – Covasna, Tusnád – Tuşnad). De ez Trianon álságos, természetellenes, visszás következményeihez tartozó.

barack – Kajszibarack, őszibarack, barackfa. [szláv] A BARACK szó B.R – R.B gyök bővítménye: BaR – RaB. A BARACK szó BA gyöke a nagyon finom ízre, rendkívüli zamatra célozhat: BA–RA. Az AR, ARA = csúcsérték (ARArát, H/ARgita.). Neve kezdetben lehetett: BARACKA, kicsinyítve, kellemes ízérzet okán. Az R hangcsoport – ARA – felülmúlhatatlan ritka magas érték, védelem, védendő értelmét viszi be a szóba. Ez a jelentése az ARA – menyasszony szóban, de a nARAncs, bARAck, ARAny, bARÁt, pARAdicsom, PARAdicshon, ARAd és más szavakban is. A gyümölcs ARAnyhoz hasonló színe, akár a nARAncsé, és ARAnyat érő finomsága is névadó jellemző. A fáról szakított, teljesen érett BARack oly finom, hogy RABul ejt. Ez a tulajdonsága adott ihletet erre a jó értelemben vett CiKizésre, beCézésre. A BARACK oly finom, mintha CUKORBA mártották volna, csak még annál is ízletesebb. BaRaCK – CuKoRBa hangváz: B-R-C-K – C-K-R-B. A kicsinyítést, játékosságot kifejező CK hangcsoport – ACKA – jelenléte a kellemes játékosságot kifejező: bohÓCKOdó, bUCKA, cICKA, cICKÓ, fICKÁndozik, kACKIás, kUCKÓ, mACKÓ, malACKA, pECKElődik szavakban, elég bizonyíték a magyar eredetre a szlávozással szemben. A BARACK finom ABRAK, lehetne mondani kicsinyítve: ABRAKiC, ABRAKC. BaRaCK – aBRaKC hangváz: B-R-C-K – B-R-K-C. Ennél CUKIBBRA már nem is sikerülhetett teremtésekor! BaRaCK – CuKiBBRa hangváz: B-R-C-K – C-K-B-R. A CK páros itt C.K – K.C alvógyök: CiK – KeC, és a CUKi, CUKor szavakban édes jelentésű. CK – KC: a baraCK aranylón KaCag az ágon.

bárány – Fiatal juh. [szláv] A BÁRÁNY szó is B.R – R.B gyökbővítmény: BaR – RaB. A kis BARika RABul ejtően kecses. A juhászok a tereléskor BRRR hanggal riasztják mozgásra a juhokat, ebből erednek a bar, bár, bir, bür gyökök, és innen a birka, bürge szavak. Ezek becézéséből, a kis állat BARátságos viselkedéséből, b/ARANYos voltából is jön a BÁRÁNY megnevezés. A BÁRÁNY szóban is jelen van az R hangcsoport – ÁRÁ –, mint értelemadó, akár az ARA, ARAny, bARAck, nARAncs, bARÁt és más szavakban. Az orosz, ukrán, fehérorosz, lengyel nyelvekben valóban hasonlít a kifejezés. Ám nem valószínű, hogy tudnak magyarázatot is adni ama nyelvek a szóra. Az ÁNY, tulajdonképpen az ánt viszonyító képző lenne, de amely minősítő is, és ennek jelenléte magyar eredetet jelöl. Az R.NY – NY.R gyök: RáNY – NYáR, a NYARat idézi, a legelőn futkározó kis báRÁNY, amely NYÁRon, NYÁRBA nő bele a BÁRÁNY. Akkor nő nagyra. BáRáNY – NYáRBa hangváz: B-R-NY – NY-R-B. A szép kis BÁRÁNY szépsége, kecsessége megNYERŐBB a nagy juhokénál. BáRáNY – NYeRőBB hangváz: B-R-NY – NY-R-B. Az örökösen IKlató kis BÁRÁNY becézve: BARika. Tapintásának finomságával való egybevetéséből ered a BARka szó is. De van nekünk a CSaBA név, amely eredetileg kiCSIBÁrányt is jelentett: CSIBA, CSABI, CSABA, aki lehetett a BACSA, BACSÓ feleségének kiCSI BAbája. Ez a CSABA név egyik névadó jellemzője. A BÁRÁNY szó nem szláv közvetítéssel jött a magyar nyelvbe. Hol volt a szlávság, szláv nyelv az Özönvíz előtt? Egyébként sincs magyarázatuk a szó keletkezésére, csak a magyarázó nyelven világítható meg a szó értelme a névadó jellemzők felsorolásával. Csak innen a szláv nyelvek felé vezető út van. Sem a szó eredete, sem az onnan ide származás nem bizonyítható!

barát – Az a személy, különösen férfi (gyermek, ifjú), akit (kölcsönös) ragaszkodás és szeretet köt hozzánk. [szláv] A BARÁT szó szintén a B.R – R.B gyök bővítménye: BaR – RaB. Az igazi BARátok jóban-rosszban összeBORulnak. Olyanok, mintha érzelmileg egy BURokban lennének. A BA kezdőgyök az érzelem erkölcsi nagysága, valamint ereje (r), nyíltsága (á) és tettei (t) hangonként a szóban: BA-R-Á-T, számíthatsz RÁ, BÁRmilyen veszélyen ÁT. Ugyanakkor rendkívül mélyen szántó, BARázdát, nyomot hagyó érzelem. A BAR sumérban ajándékot jelent. Gyökfordítással BAR – RAB, és jó értelemben a BARÁTi érzelem RABjai vagyunk. Az R hangcsoport – ARÁ – bizonyítja, hogy nagy értékről van szó: összebORULásról, egymás átkAROlásáról, mint ugyanazon érzelmi bUROkban levők. Az ARAny, kARÁt, pARAdicsom, PARAdicshon, ARAd, ARArát, ArARÁt szavakban is nagy értékről, védelemről van szó. Az ARArát volt az első szÁRAz földdARAb, amit megpillantottak az özönvízi mentőbárka lakói az egy esztendeig tartó vízen himbálózás után. Hatalmas érték volt szemükben az ArARÁT az első bARÁTságos hely. Az ARÁ hangcsoport jelenléte ritka értékesnek jelöli a bARÁt szó által képviselt értelmet. Az igaz BARÁT ritka kincs. Nehezen található, mint a magas kARÁt értékű nyersARAny, vagy mint amilyen nehéz az ARARÁt csúcsára jutni. Az R.T – T.R gyök: RáT – TaR, az igazi BARÁTság TARtás is. A sumér ajándék értelme kapcsolódik a BA fogalomhoz: BA (nagy), AR (magas érték) BAR (ajándék), RÁT – TÁR (szívet nyit), tanácsot ad, felTÁR valamit. Ha fordítjuk a szómegfordítás szabályai szerint, lehet: BAR-ÁT – TÁ-BAR, amely emlékeztet a hadiTÁBORozás idején való szoros BARÁTi, BAjTÁRsi kötődésre is. Az igazi BARÁT BÁTORrá tesz. BaRáT – BáToR – TáBoR – BajTáRs hangváz: B-R-T – B-T-R – T-B-R – B-j-T-R-s. Az igazi BARÁT több mint a cimBORA, mivel az csak felszínes BARÁTság. Ha tudom, hogy mellettem áll az igazi BARÁT az BÁTORrá tesz. BaRáT – BáToR hangváz: B-R-T – B-T-R. Több jó BARÁT együtt issza BORÁT. BaRáT – BoRáT hangváz: B-R-T – B-R-T. Az igazi BARÁT nem tesz BOTOR dolgokat BARÁTja ellen, sőt, megvédi azoktól. BaRáT – BoToR hangváz: B-R-T – B-T-R. Az igazi BARÁT nem BITORolja BARÁTja javait, inkább megvédi azokat. BaRáT – BiToR hangváz: B-R-T – B-T-R. Az igazi BARÁTság nem érzelemhiányos ROBOTszerű kapcsolat. BaRáT – RoBoT hangváz: B-R-T – R-B-T. Az igazi BARÁTokat könnyű összeTOBORozni egy ügy érdekében. BaRáT – ToBoR hangváz: B-R-T – T-B-R. Lehet még más névadó jellemzőket is találni a BARÁT szócsaládjában. Érthetetlen a CzF Szótár következtetése, fölsorol egy sereg hasonlóságot, és akkor odaírja, hogy a magyar barát szó a szlávból származik, mert a Halotti beszéd írója  „szerelmes brátim”-ként írta le. Ám ott a korlátolt kifejező eszközökkel rendelkező latin írás és a bő írásjel igényű magyar nyelv összeillesztésével küszködött a magyar nyelvet nem teljesen ismerő pap. Ahogy sok más kifejezés nem olyan alakú volt, mint ahogyan latin betűkbe nyomorgatott Halotti beszéd egésze sem, úgy a brátim is elírás. Ez jól látható még a: gimilcictul – gimilſtwl vagy zumtuchel – ſzumtuchel, esetleg a latiatuc – latiatuv, vimagguc – uimagguc szavak össze-vissza írásából. A Czuczor–Fogarasi Nagyszótár tekintélynek számít előttem. Rendkívül nagyra becsülöm. De az eredeztetés kérdésében nem értettem, nem értek mindig egyet vele. Szerintem itt is cáfolható az eredeztetése. Évezredekkel a szláv nyelvek létrejötte előtt köttettek életre szóló BARÁTságok, és nem volt neve a fogalomnak az ősnyelvben. Nos, biztosan volt szava az ősnyelvnek, az ómagyar nyelvnek a fogalomra, amint a fenti bizonyítékok igazolják, és abból eredt a szanszkrit bhratar, perzsa burader és a többi hasonló, oly korban, amikor a szláv nyelvek még csírában sem voltak. Lehet a szláv nyelvekben is keresni ily bő névadó jellemző özönt. Kétlem a sikert.

barázda – Ekével a földbe vágott hosszú mélyedés. Valaminek a felületén húzódó vonal vagy sávszerű bemélyedés, vájat. Arcon mély ránc. Stb. [szláv] A BARÁZDA szó is a B.R – R.B gyök bővítménye: BaR – RaB. A BA ősgyök nagy jelentése a hosszan BArázdált nagy termőföldeken mutatkozik meg. BemARt, BARmolt hosszú mélységről van szó. A BARázda szántása a földfelület rögökké daRABolása. Az R hangcsoport – ARÁ – fontos értékként jelöli meg, hiszen ettől függ a termés, az élelem termesztése. A bARÁzda mélyére rejtett mag takARÁsban, védve van, hogy zavartalanul induljon a csÍRA kibontakozása. Székely tájszólással: bOROzda, és itt az OROtás, vágás értelmét viszi a szóba. Az ekecsOROszlya a bARÁzda, bOROzda falának elővágatát végzi. Az eke minden gyomot kiOROt, kivág szántás közben. A jó bARÁzda a bő ARAtás, betakARÍtás záloga. Az R.Z – Z.R gyök: RáZ – ZáR,  baRÁZdába bele RÁZzák a vetőmagot, majd leZÁRják, azaz betakarják azokat. A ZD hangcsoport – ÁZDA – jelen van a barÁZDA, garÁZDA, gAZDA, gerEZD, kEZDEt, kÜZDElem, mOZDUl, pOZDOrja szavakban, és kötődik a gAZDÁlkodás fogalmi köréhez. A Z.D – D.Z gyök: ZuD – DuZ, a ZÚDúl, DUZzad szavakban a bő termésre utal. A BARÁZDA szó székely tájszólással: BOROZDA. A BOROZDA a feltört talajfelszín DOROZBÁja, DOROZMÁja. BoRoZDa – DoRoZBa – DoRoZMa hangváz: B-R-Z-D – D-R-Z-B – D-R-Z-M. A BARÁZDÁba BERÁZD a magvakat. BaRáZDa – BeRáZD hangváz: B-R-Z-D – B-R-Z-D. A BARÁZDÁba RÁZD BE a magvakat. BaRáZDa – RáZD Be hangváz: B-R-Z-D – R-Z-D-B. Felszólításként: BARÁZDA, jól BEZÁRD a magvakat! BaRáZDa – BeZáRD hangváz: B-R-Z-D – B-Z-R-D. Vagy: BARÁZDA, jól ZÁRD BE a magvakat! BaRáZDa – ZáRD Be hangváz: B-R-Z-D – Z-R-D-B – B-Z-R-D. A BARÁZDÁból kikelt növény megnő, és a szellő hatására BEREZDül. BaRáZDa – BeReZDül hangváz: B-R-Z-D – B-R-Z-D-l. A BARÁZDA termését, hasznát ne BOROZD el a kocsmában! BaRáZDa – BoRoZD hangváz: B-R-Z-D – B-R-Z-D. GAZDA, a BARÁZDÁd termését védd a GARÁZDÁktól! BaRáZDa – GaRáZDa hangváz: B-R-Z-D – G-R-Z-D. Egy idegen eredetű szónak nem alakulhat ki ekkora hangváz alapú szócsaládja. A szlávok, amikor betelepültek a magyar nyelvűek közé, átvették a már régóta gAZDÁlkodó magyar nyelvűektől a kifejezéseket. A szláv nyelvekben megtalálható mezőgazdasági munkaeszközök megnevezései mind magyar eredetűek! Ilyenek: a gereblye, villa, kasza, kapa, lapát és mások, amelyek csak magyar nyelven bonthatók, és e szavak kialakulása, névadó jellemzőik csak magyarul magyarázhatók. ZD – DZ: a baráZDa az eke szarvába fogóDZó, munkában eDZődött, garáZDákkal is küZDő gaZDa műve.

barkó – Rövidre nyírt keskeny oldalszakáll. [? szláv] A BARKÓ szó szintén B.R – R.B gyökből induló: BaR – RaB. A BAR gyök férfira, emBERre (em – nő, ber – férfi), általa a szakállra is utal. Olaszul szakáll – BARba, románul – BARbă, de ezek a BAR ősnyelvi gyökből erednek, a férfit jelentő BER gyökből. A KÓ ősgyök lehetne akár kicsinyítő is, mint a szakáll kisebb része. A BAR gyök BORítást is jelent, a BARkó beBORítja a BŐRt. Fordítva KO-BAR, épp mint a KÓBOR, KÓBER, amely szintén BORító. Ha egy férfi sokáig él KÓBORló életet, gondozatlan BARKÓja összenő a szakállával. BaRKó – KóBoR hangváz: K-B-R – K-B-R. Megfigyelendő az RK hangcsoport – ARKÓ – szerepe a hajjal kapcsolatos kifejezésekben: bARKÓ, lófARKAs kötés, vARKOcs, hURKÁs göndörítésű haj. A hajzat a tARKÓnál ér véget. A szép hajfonat kÉRKEdésre is okot adó. A haj sERKEnve nő. A serken szorzati gyökre épülő szó, akár a szőr. A szőr pedig haj. BARKÓ csak férfiKORBA jutva növeszthető. BaRKó – KoRBa hangváz: B-R-K – K-R-B. A BARKÓt mindig nyírni kell, mint a BIRKÁt. BaRKó – BiRKa hangváz: K-B-R – B-R-K. Szépen kell nyírni, különben KÁRBA megy, s akkor az egészet el kell távolítani, BEKÁR! BaRKó – KáRBa – BeKáR hangváz: B-R-K – K-R-B – B-K-R. Tehát a BARKÓ minden szóalkotó eleme, azok értelmi vonatkozásai innen erednek, és ide kötik a magyar nyelvhez. Lehet próbálkozni szláv nyelvi elemzéssel is, akár varkocs címszónál, amelyet szintén szláv nyelvből eredeztet a nyelvészet. RK – KR: a baRKó tömör, boKRos arcszőrzet, pofaszakáll.

barlang – A földkéregben levő nagyobb – a felszín felől rendszerint nyitott – (természetes) üreg. Állatok földbe vájt vagy sziklaüregben levő lakóhelye. Bűnözők állandó rejtekhelye. [szláv] A BARLANG szó szintén B.R – R.B gyökből eredő: BaR – RaB. A B.R gyökből indul a BORú, ami sötét jelentésű, és a BARlang éjsötét. A BARlang beBAR(l)angolható, de a vigyázatlant RABul ejtheti, nem talál visszautat. A BArlang nagy (ba) nyílás. Az RL hangcsoport – ARLA – a jellemzők leírásában: a bARLAngüreg, akár egy nagy tÁRLÓ. Némely kisebb bARLAng lakója, „bÉRLŐje, bÍRLAló bitORLÓja” esetenként a medve, BORz stb. Az L.N – N.L gyök: LaN – NaL, a LAN lehet hosszúságot jelentő, ha megfordítjuk: NAL, voNAL, foNAL, innen a LÁNG, a kiLENGő, a LONG = hosszúság megnevezése. Az olasz longo, német lange, román lung, angol long = hosszú jelentéssel szintén innen maradt fenn az utódnyelvekben. A mély, hosszú barLANgokba csak visszavezető foNALlal merészkedtek be. Az NG hangcsoport – ANGO – a barlANGOk bebarANGOlhatósága, az üregi visszhANGOk. Jelenthet fényt is, ugyanis a barlANGOt lÁNGOkkal lehet kivilágítani. A barLANGba csak LÁNG világossága mellett lehetett bemenni. Semmiképp nem szláv eredetű, hiszen a szót alkotó hangokkal csak magyarul lehet világos, átfogó magyarázatot adni a jellemzőiről. A BARLANGlakó medve BORús sötét színe, és brummogó (brum – burum – barom) hangja nyomán maradt fönn barna névvel az ómagyar ősnyelvben, és így jutott át főleg az északi népek nyelveibe. Bizonyítja az angol bear, német bar, dán baerer, holland beer, izlandi, svéd, norvég björn stb., mindannyi BAR – nagy erő, és BORús sötét szín alapértelméből. RL – LR: a baRLangot ellenség elől rejtőzködéskor tartózkodási céLRa is használták. NG – GN: kisebb barlaNGot váGNi, vájni is lehet.

batka – Csekély értékű régi aprópénz. [cseh] A BATKA szó a B.T – T.B gyökből ered: BaT – TaB. A B hang kicsinységet megjelenítő tulajdonsága mutatkozik meg itt. Nem kell a csehekhez menni nyelveredet végett, mert nekik nincs kölcsönadni való szavuk, lévén, hogy minden gyökszavuk az ősnyelvből van. A mai magyar nyelvben élnek az ősi gyökök. Ilyen a BA, bá, be, bé, bi, bí, bo, bó stb. ősgyökök is. Ezekkel a Baba, Betű Bibi, Bimbó, Bigyó, Bogyó, Botikó, Buta stb. szavak, amelyek kis dolgokat leírók. Itt kiemelhetők a BETű, BOTikó, BUTuska szavak, amelyek mind csökkentett méretre utalók. Ide sorolható a BATka is. De b > p váltással jelen van a csiPETKE szóban is.  A fordított TAB gyök inkább b > p hangváltás után magyarázható. A TAP vagy TIP-TOP apró léptek. A BATKA – KABÁT átfordítás mutatja a szűrnél, gubánál kisebb felöltő nevét, amely tovább kicsinyítve: kaBÁTKA. BaTKa – KaBáT – KaBáTKa hangváz: B-T-K – K-B-T – K-B-T-K. A TK hangcsoport – ATKA – kisméretet leíró magyar szavak értelemhordozója. Ilyenek az: ATKA, bOTKA, csUTKA, fabATKA, kalITKA, pATKÓ stb. A TK páros, mint T.K – K.T gyök: TiK – KoT, az apró TIK-TAK hang, a TIKi-TAKa golyócskák, a KOTló kiKOTolt kiscsibéi, az apró KÖTésszemek, a finom TÁKolt szövetek.  A BATKA – AKTAB átfordított alakzat az AKTA szót idézi. Az AKTÁBa beIKTAtnak mindenféle apró tételt, jellemzőt, úgymond apró BATKA dolgokat. BaTKa – aKTáBa – BeiKTaT hangváz: B-T-K – K-T-B – B-K-T-T.  A magyar nyelvben van kicsinységek, apróságok jelölésére: BOTIKÓ, BOTÓKA. BaTKa – BoTiKó – BoTóKa hangváz: B-T-K – B-T-K – B-T-K. Ez eredeti magyar szó, amit a cseh nyelv is átvett. A szláv nyelvek minden kicsinyítője ómagyar eredetű. TK – KT: a baTKa, kis csuTKa, fabaTKa csekély, közbeiKTatható apróság, ami vaKTában kézbe kerül.

bazsarózsa – Nagy, telt piros, fehér, rózsaszín virágú növénynemzetség. [szláv + rózsa] Semmilyen szláv vonás nem fedezhető fel a BAZSARÓZSA szóban, amely a B.ZS – ZS.B gyökből indul: BaZS – ZSaB. A ZSAB gyökkel alkotható ZSABÓ, mint ruha díszelem, összkép kiegészítő, kedvelt látványi hatást növelő. A virág látványa, illata BEZSongító, BAZSeváló (zenei zönge), BIZSergető, a szívben érzelmi, érzéki ZSOngást ZSIBongást keltő. Az AZS – ZSA ősgyök, s ebből a ZSA nyitottság, érzelmi érték jelentésű. Például a ZSÁner szóban is. Oly kedvelt valaki, valami, aki, ami előidézi a szív kitárulását, és érzelmi ZSOngásba visz. Mind a BA, mind az AZS, mind annak párja, a ZSA, különleges értelemadó gyökszavak a magyar nyelvben. A ZS hangcsoport – AZSA – nagy terjedelmet, nagy értéket, súlyt jelent. Ez a mondanivalója az ÁZSIa, ÁZSIó, mÁZSA szavakban. A bAZSArÓZSA különleges érzéki illatával elvarÁZSOló, bEZSOngító, bAZSEváló, érzékeket bIZSErgető. Jelképes és valós szétterjedő, elmélyülő szín- és illathatást leíró a bAZSArÓZSA nevében, amely kétszer is tartalmazza. A ZSA nyitottság, kedveltség jelentésű a ZSÁner – és kitárulás a ZSAnér szóban. A BAZSARÓZSA szépségének csodálatos látványa, érzéki illatának mélyreható, felkavaró, s mégis elandalító hatása nyomán, sokak ZSÁnere, kedvence. A ZS.R – R.ZS gyök: ZSaR – RáZS, a baZSARózsa, bazsaRÓZSa szívet tűzbehozó, képletesen megZSARoló, paRÁZS, ZSARát hatást kiváltó. Nos, lehet keresni a szláv nyelvekben a fentihez hasonló magyarázatokat, kapcsolatokat vonatkozásokat, mint névadó jellemzőt.

beléndek – A burgonyával rokon, szőrös levelű, sárga virágú, mérges gyomnövény. [szláv] A BELÉNDEK a B.L – L.B gyök bővítménye: BeL – LoB (bol – lob). Nem lehet szláv, hiszen sem a BEL, BOL gyök, sem az ND páros nem engedi ki a magyar eredetű szókészletből. Az L hangcsoport – ELÉ – mérgező voltából eredően, ÉLEtELLEnes, kELLEmes, kELLEmetlen hatású. Az L.N – N.L gyök: LéN – NéL, a beLÉNdek az adagolástól függően, lehet LENdítő, és életelLENes hatást kiváltó. Az ND hangcsoport – ÉNDE – mutatja, hogy a bENDŐbe jutva fejti ki kellemre INDÍtó, lENDÍtő vagy UNDOk, mérgező, bolONDÍtó hatását. A CzF Szótár leírása: „Máskép: bolondító fű, vagy disznóbab. Eredetére nézve a bolond szónak vékony hangu módosítása.” A BOLond LOBbanékony. A szóvégi D.K – K.D gyök: DeK – KeD, hatása gonDOKat okozó, KEDvet meghozó vagy szegő. A BELÉNDEKet kis adagolásban használták serkentőként is, hiszen a BOLdogság is BELendító, BOLondító érzet. A szó hangjainak átforgatása nyomán: BELÉNDEK – KEBELÉND – DIKÁLBEN, a BENső KEDűt DIKÁLó, KEDély, hangulatjavító hatását mutatja a KEBELÉND, mert DIKÁL BENN. Persze parányi adagban. BeLéNDeK – KeBeLéND – DiKáL BeNN hangváz: B-L-N-D-K – K-B-L-N-D – D-K-L-B-N. Nem szláv közvetítésű, hanem magyar eredetű. BeLéNDeK – BoLoNDoK hangváz: B-L-N-D-K – B-L-N-D-K. Ha teljesen átfordítjuk: BELÉNDEK – KEDNÉLEB, vagyis joBB KEDvedNÉL leszel, azaz KEDVNÉLEBB, KEDŰNÉLEBB állapotba jutsz. Nem zárható ki, hogy volt egy ilyen kifejezés az ősiségben. BeLéNDeK – KeDűNéLéBB hangváz: B-L-N-D-K – K-D-N-L-B. A BELÉNDEKtől BELENDÜLÖK. BeLéNDeK – BeLeNDűLöK hangváz: B-L-N-D-K – B-L-N-D-L-K. Az ND – DN: ha beléNDeket aDNak valakinek, vége a szervezetében a renDNek, csenDNek, mert a természetestől eltérő tünetek lépnek fel.

béna – Mozgásra, működésre képtelen (szerv, testrész). Ilyen kezű, lábú. Mozdulatlanná dermedt, tehetetlen. [? szláv] A BÉNA kifejezés a B.N – N.B gyökből ered: BéN – NéB. A B hang kedvezőtlen értelme indítja a szót. A bán, BÉN, bűn gyökök nagy jelentésű, kedvezőtlen kimenetelű fogalmak alapgyökei. A BÁNat, BÁNtalom lelkileg is BÉNíthat, esetenként BŰNtudatot kelthet. Az N hang Nemleges értelmét viszi a szóba. BéNa – BáNó hangváz: B-N – B-N. Az N hangcsoport – ÉNA – a bÉNAság szÁNAlmat keltő pANAszos állapot, amelyet szándékos gONOsztett is okozhat. Itt is látható, hogy az eredet megállapítása végett a beszédhang jellemzőiből kell kiindulni, az ősgyökök, gyökök értelmi párhuzamainak keresésével folytatva. A fordított N.B gyökön alapuló szó a litván NEVykęs = béna, az elmei BÉNA románul: NEBun. BéNa – NeBuN hangváz: B-N – N-B-N.

berbence – Kisebb hordó vagy bödön nagyságú faedény. Szilvaféle. [szláv] A BERBENCE szó B.R – R.B gyökből indul: BeR – RiB. A BERbence szilva fogyasztása jó hatással van a BŐRre, RIBre (a bőr másik ősi neve) A BERbence szilvából főzött ízletes szilvapálinkát BERbence kishordóban tartották. Valószínű, azért volt összhangban a szilva és a hordó neve – BERBENCE – mivel ebből főtt a legízletesebb szilvapálinka. Ezt a szilvafajtát Udvarhely környékén horgas magú szilvának nevezik, de Erdővidéken BERBENCE a neve. A BERBENCE – CEBERBEN gyökátforgatás nyomán létrejövő szó mutatja, hogy a BERBENCE hordó kisebb a CEBERnél, CSEBERnél, mivel elfér BENne, a CEBERBEN. BeRBeNCe – CeBeRBeN hangváz: B-R-B-N-C – C-B-R-B-N. A BERBENCEszilva cefréjét CSEBERBEN, kádban érlelik. BeRBeNCe – CSeBeRBeN hangváz: B-R-B-N-C – CS-B-R-B-N.  A BERBENCE hordó pálinkának készült, és azért volt kisebb méretű, mivel a pálinka – valaha gyógyerejű szerként – kis mennyiségben használt ital volt. Nem főztek belőle egy hektót, mert nem vedelték. Az RB hangcsoport – ERBE – a bERBEnce szilva magva gÖRBE, ezért nevezik horgas magúnak. Gyümölcsként élvezhetően jóízű, tápláló, jó bŐRBEn* tartja a fogyasztót. A bERBEnce hordóban levő pálinkája kis mértékben orvosság. Nagymértékű fogyasztása dORBÉzoláshoz vezet. Az NC hangcsoport – ENCE – a berbENCE szilva (és leve) inyENCEk kedvENCE. A szilva szedhető katrINCÁba is. KemENCÉben aszalható. A megnevezés játékos hangvételű, és van nemiséggel kapcsolatos zöngéje. Ez a hUNCUt, fINCÁl, pUNCI, INCIfINCI, vihÁNCOl és más szavakban. A berbENCE hordóból túlzott fogyasztás okozhat gubANCOt, könnyen lehet bufENCEzni tőle. Az NC páros, mint N.C – C.N gyök: NőC – CuN, a NŐCi, CUNa szavakban szintén van nemi zöngéje. A BERBENCE néha lehet BENCE BÉRE is. BeRBeNCe – BeNCe BéRe hangváz: B-R-B-N-C – B-N-C-B-R. A magyar nyelvben a szó hangjainak mindenféle fordíthatósága fellelhető. Lehet ugyanezt „szlávul” is. Ha onnan loptuk, akkor ott a névadó jellemzők tömege van jelen. Az RB – BR kapcsolat: a beRBence finom aBRak. NC – CN kapcsolat: a berbeNCéből fogyasztó annak utóhatása nyomán külöCNek érzi magát. Nem szláv eredetű szó.

/*/ A szilvában van valamilyen fontos, értékes, alvó életelem, amely a sejtek megújulásában segít. A szóalkotó elemek tanúsága szerint szerepe van a nemi készségesség, képesség növelésére is. A SZILVA fogyasztása sejtek szintjén VÁLtja ki hatását, SZILaj ellenállóvá teszi a szervezetet.

bérc – Magasba meredő hegycsúcs, szikla(csúcs). [szláv] A BÉRC szó a B.R – R.B gyök bővítménye: BéR – RéB (b > v: rév). A BÉ gyök itt nagy jelentésű. Az RC hangcsoport – ÉRCE – utalhat a magasságra, mint mÉRCÉre, a csúcs jellegzetes ARCUlatára, havas vagy sziklás csúcs esetén ÉRCEs csillogásra. A BÉRCnek egyedi ARCUlata van. Úgy néz ki a lágy hajlatú hegyvonulatot megtörve, mint egy kiálló durva fÉRC a vásznon. A fordított gyök: RÉB inkább b > v hangváltással érthető: a távolba RÉVedve nézni a BÉRCet vagy a BÉRCről a távolba RÉVedni. Vitathatatlan a magyar eredete! A BÉR kiemelkedést, felemelkedést, felmagasodást jelentő gyök a magyar nyelvben. E jelentéssel bír a emBER, BERbécs, éBER, BERgés és más szavakban. A BÉRC a hegység SZARVA. A BÉRC – CÉRB hangátforgatás és rokonhangváltás után a SZARV szót kapjuk. A dámszarvas –, mint emelt fővel járó, hegyes szarvú nemes vad – másik neve CERB volt, amely a BÉRC hangátforgatott alakja. BéRC – CeRB hangváz: B-R-C – C-R-B. E szót a latin és leánynyelvei örökölték meg: cervos*, cervo, cerb stb. A CzF Szótár felsorol hasonlóságokat, amelyek az ősnyelvi alakból erednek: „Megegyezik vele a német Berg és szláv werch, mely hasonló alakban a némettel rokon más nyelvekben is divatozik, továbbá a persa barz vagy berz vagy burz (altitudo); zend bereza (altus, sublimis, altitudo); szanszkrit brihat (altus, sublimis); ugyancsak a szanszkrit parvatasz (orom, part), a hellen oroV, parnasoV, lapp és finn wari, wuori, szláv hora.” Kiem K.S. RC – CR: a havas béRC a fénylő érCRe hasonlít.

/*/ A latin megfelelőjében ugyanakkor jelen van a szarvas = cervos értelem is.

berek – Vízparti bokros, cserjés hely, kis erdő. [szláv] A BEREK szó B.R – R.B gyökből induló: BeR – ReB. A cser, ser, sar gyökök bővítményeiben kap párhuzamot: cserje, serken, sarjad. BEREK – BOKOR, BeReK – BoKoR – hangváz: B-R-K – B-K-R. Az R hangcsoport – ERE – értelemadó a kis fORRÁsok, EREk megnevezéseiben. A bEREk ezeknek EREdő helye.  A BEREK BOKRAin nyit a BARKA. BeReK – BoKRa – BaRKa hangváz: B-R-K – B-K-R – B-R-K. A CzF Szótár szerint: „Rokon vele a franczia parc, angol és német park, melyet a német nyelvészek bergen, barg szóból származtatnak.” Kiem K.S. Ha a PaRK szó P hangját a zöngés párjával, a B hanggal ejtjük: BaRK, ugyanazok a mássalhangzók, mint a BeReK vagy BoKoR szavakban. Ezekben az utódnyelvekben felsorolt szavak az ősnyelvből erednek. Bővebben a park címszónál.

berkenye – Apró almához vagy körtéhez hasonló, piros vagy barna színű, lisztes, kásás húsú, fanyar ízű gyümölcs. [szláv] A BERKENYE BE ősgyöke ez esetben kicsinység jelentésű. Ebből bővül a B.R – R.B gyök: BeR – ReB. A BER gyökszó b > p váltással a PAR, PER, PIR gyöksorral a PARázs, PERzsel, PIRos szavakban mutat hasonlóságot a BERkenye PIRos színével. Az RK hangcsoport – ERKE – értelemadóként színek, ízek, formák apró összevisszaságát leíró. A juhoknál az apró göndör gyapjas juhot bERKE juhnak nevezik. A bARKA, bERKE, bibIRKA, babIRKA akár termésben, akár rajzolt mintában mind apróságot jelent. A tARKA-bARKA sokszínű, apró minták egyvelege. A bERKEnye egyik névadó jellemzője az APRó gyümölcsei. A másik, azoknak PIRos színe. A harmadik névadó jellemző a fanyar íz, amelynek nyomán sERKEn a nyál. A CzF Szótár szerint a gyümölcs piros színéből ered a BERKENYE név: „Gyöke ber a věrěs, piros, pěrzsěl stb. szók věr, pir, pěr, gyökével rokon, mennyiben ezen fanem bogyói veres vagy piros szinüek.” Kiem K.S. A szó tengelyében levő RK páros, amely itt R.K – K.R alvógyök: RáK – KaR, alkothatók a RÁK, RÓKa és más szavak, amely nevek azok vörös színe miatt adattak. Az NY hangcsoport – ENYE – a berkENYE mellett jelen van az áfONYA, galagONYA gyümölcsök nevében. Az ehetőséget a kENYÉr szóban jelenti, s bár a berkENYE kissé fANYAr ízű, attól még ehető. A BERKENYE hang átforgatva KENYERBE. Ez azt jelenti, hogy lekvárként KENYÉRBE, KENYÉRRE kenhető. BeRKeNYe – KeNYéRBe hangváz: B-R-K-NY – K-NY-R-B. Tehát a magyar nyelvi neve étkezési utasíást is tartalmaz. Mindezek a felvázolt bizonyítékok igazolják a BERKENYE szó magyar eredetét, tehát a szó nem szláv közvetítéssel került a magyar nyelvbe. De lehet gyomrozni a szláv nyelveket is, hátha ott is rejlik valamilyen megörökölt névadó jellemző. K – KR: a beRKenye csoKRosan terem.

beszéd – A beszélés, mint a beszélőszervekkel való hallható megnyilatkozás. A nyelvnek, mint objektív létezőnek egyéni felhasználása, illetve ennek eredménye. Ennek tartalma, a kifejezett gondolatok. Kifejezésmód. Beszélgetés. Közölnivaló. Szóbeszéd. Stb. [szláv] A BESZÉD szó a B.SZ – SZ.B gyök bővítménye: BeSZ – SZeB. Az emberi BESZédkészség, képesség mindennél SZEBB, csodálatos kifejezési mód. A BESZ gyök: indulat, magatartás kifejezője, ezt a basz, bosz, bősz, büsz gyökök igazolják. BESZ – SZEB: a BESZéd lehet SZÉP, SZABatos, de csúnyán SZABADos is. Ezzel a gyökkel fejezi ki a férfi-női testek szerelmi bódulatban egyesülését, a testben megélhető legcsodálatosabb, leghatalmasabb, legSZEBB élvezet érzését, új élet nemzését: BASZ, amely átSZABja a további életet (gyermek, család). Az érzékek felfokozásában nincs SZEBB annál. A BESZÉD nyelv általi megnyilatkozás, megnyilvánulás. A BE itt is = nagy, ugyanakkor ESZ nagy terjedelmet, nagy nyitást is jelent, mivel BEntről terjESZt ki a nagyvilágba. A BESZ gyök a legeslegnagyobb tény, eset, tünet, élvezet jelentését viszi a szavakba, ezt a bosz, bősz, büsz gyökök is igazolják. A BOSZ-szú szóban is nagyot jelent, a megtorlásra ösztönző haragvás csúcsa, ami kiküSZÖBölendő. A BÜSZkeség az önteltség legmagasabb foka a magánál SZEBbet, jobbat el nem ismerő részéről. Van olyan, amikor szónoklatot tart valaki, de nem felolvassa, hanem SZABADon mondja el BESZÉDét. BeSZéD – SZaBaD hangváz: B-SZ-D – SZ-B-D. Az SZ hangcsoport – ESZÉ – az embernek ajánlatos elméje, ESZE használata bESZÉd előtt. Az ESZE rÉSZvétele a kifejezésben hASZOnnal jár. ESZÉt, használó, ÉSSZEl mérlegelve, szívből szól, szájon át, tagolt hanggá, szóvá téve, SZÉl, azaz BEntről jövő SZÉL, levegő által bESZÉl. Az SZ hang érettség kifejezője a gyökökben: az ASZ-szonnyá érett lány, ESZes, érett. Az ŐSZ, érések ideje. Az E a nyElv, az É Értelem. ÉD, saját, ÉDes beszÉDem, kEDves tulajdonom, dalolva vagy durván mondom, úgy adom elő, ahogyan tudom, folyékonyan (id) mondom, vagy eldadogom, vidulok, vádolok, támadok vele, vagy védem magamat. Olyan, amelyet eltulajdonítani nem illik, csak idézni. Az SZ.D – D.SZ gyök: SZéD – DíSZ. A szép BESZÉD DÍSZBE öltöztet. BeSZéD – DíSZBe hangváz: B-SZ-D – D-SZ-B. A beSZÉD ADományát földi lények közül egyedül az ember birtokolja, és ez SZÉDületesen értékes áldás, ADomány számára. Kifejezheti magát a legaprólékosabban. Amikor valakit egy elmondandó BESZÉDszövegre tanítanak, olyankor mondják: A SZÁDBA rágom a mondanivalót. BeSZéD – SZáDBa hangváz: B-SZ-D – SZ-D-B. Ha egy szerepszöveget betanulsz, azt ESZEDBE vésed. BeSZéD – eSZeDBe hangváz: B-SZ-D – SZ-D-B. A mai magyar nyelven, az ősnyelv egyenes ági örökösén, az érzelmek legapróbb rezdülései is kifejezhetők. G.B. Shaw: „Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam ezt a nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit. A magyar nyelvben a propozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációban, változtatni lehet. Ez a művelet a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni, és hűségesen visszaadni.”  A beSZÉDére lehet BÜSZke valaki kiszólt szavai DÍSZessége okán, s ez öntelt SZÉDületet is okozhat számára. Ám SZIDhat, SZÉDíthet, hozhat magára SZÉGYent is vele (gy – dj). Sőt, esztelen szavak által DISZnóként is azonosíthatja magát. A BESZÉD fontosabb, mint az írás, mivel minden emberi kapcsolat elsősorban a kiszólt szavakon keresztül létesül. Az írás a beszéd fontos elemeinek rögzítése, és a beszédben részt nem vevő mellékszereplők számára készül maradandó tanúságtételként. Az írás –, ha a valót rögzíti – a történelem tanúságtétele. De lehet elemezni tovább. Minden állítás, következetes bizonyítást igényel! Ha ezt az elemzést a szlovák beszeda szóból szlovák nyelven ugyanígy felbontva levezetik a szerkesztők, akkor elhihető a szlovák nyelvben kialakulás és szlovák nyelvből kölcsönzés.

beszél – Beszédben kinyilvánítja véleményét, közzéteszi gondolatait. [szláv] A BESZÉL szó a B.SZ – SZ.B gyök bővítménye: BeSZ – SZeB. A kezdőgyökre vonatkozók azonosak a beszéd címszónál leírtakkal. Az SZ hangcsoport – ESZÉ – az embernek ajánlatos elméje, ESZE használata bESZÉd előtt. Az ESZE részvétele a kifejezésben hASZOnnal jár. ESZÉt, használó, ÉSSZEl mérlegelve, szívből szól, szájon át, tagolt hanggá, szóvá téve. Az SZ.L – L.SZ gyök: SZéL – LeSZ, a szó BEntről SZÉL által jön ki a szabadba, azaz BEntről jövő SZÉL, levegő által beSZÉL, így LÉSZen közölve a mondandó. A beSZÉLés jelképesen hasonlítható a SZÜLéshez, hiszen mindig valami új gondolat jön a világra. A szó kezdőgyöke a nemzés: BESZ, a záró gyök a SZÜLés. Nem véletlen az a mondás: BESZÉLni nehéz. Aki BESZÉL, a SZÉLBE azaz levegőbe SZÓL. BeSZéL – SZéLBe hangváz: B-SZ-L – SZ-L-B. Aki BESZÓL, az is BESZÉL. BeSZéL – BeSZóL hangváz: B-SZ-L – B-SZ-L. A kemény letolás, amikor nagy nyomás nehezedik valakire, s a nyom = BASZ értelmet vesszük: BeSZéL – LeBaSZ hangváz: B-SZ-L – L-B-SZ. Aki SZÓBA ÁLL, az is BESZÉL. BeSZéL – SZóBa áLL hangváz: B-SZ-L – SZ-B-L. Van, aki csak úgy BESZÁLL a BESZÉLgetésbe. BeSZéL – BeSZáLL hangváz: B-SZ-L – B-SZ-L.  Lehet tornáztatni a szláv nyelvi elemzést.

betyár – Útonálló fosztogató szegénylegény. Hitvány semmirekellő ember. Vásott, csintalan gyerek. Stb. [szerb–horvát < …török < perzsa] A BETYÁR B.TY – TY.B gyök: BeTY – TYeB (b > g: tyeg). A BeT – TéB gyök – ez esetben a lágyított változata – szétterülést, TÉBláboló tétlenséget jelent. A BETYár nem TEVékenyen (b > v: teb > tev) dolgozó. A szóban levő TY hang a kötetlenség, lazaság jelölője. A magyar nyelven a tyúk, tyuhaj, tyű szavak kezdőhangja. Szóközi hangként: batyu, fityeg, gatya, ketyeg, kotyog, kutya, lötyög, motyog, motyó, rittyen, szottyan, totya, totyog, vartyog, zötyög stb. szavak tengelyhangja. A BETYÁR, mivel a társadalomból való számkivetése, kirekesztése valamilyen, személyét sértő tett következménye, ebből eredően a hatalom képviselői iránt megvető, hETYke. Kötődése laza a térségben élőkhöz, nagy területet BEJÁR, bujkál, alkalmanként ERőszakos, ÁRtó tettekkel tereli a figyelmet magára. Ha csak a tengelyhangzó TY hang, a TY hangcsoport – ETYÁ – szerepét figyeljük meg a fenti szavakban, sok jellemzőt találunk: a bATYU, mOTYÓ, bETYÁrbútor. A lazán kötődő – kOTYOg, lÖTYÖg – életmód, a kivert kUTYAsors akár a rITTYEgő viharban, télben, hidegben, fagyban. Azt eszik, ami alkalmanként szOTTYAn, pOTTYAn. A CzF Szótár egy másik vonatkozást tár fel, a heTYke, faragatlan legénykedést: „faragatlan, durva […] a betyár szó általános jelentése […] csavargónak tekintetik, s nyers modora, magaviselete és szokásai miatt megvettetik.” A szó nem szerb-horvát, nem török, nem perzsa, minden eleme magyar. Az említett nyelvek örökölték az ősnyelvből, ómagyar nyelvből. A szóegyezések azt mutatják, hogy már az egynyelvűség idején volt számkivetett ember, aki a BETYÁR jelzőre rászolgált. A BeTYáR, BáToR, BoToR BeTöRő volt. E jelzők mind illettek rá. A BeTYáR – BáToR – BoToR – BeTöRő hangváz: B-TY-R – B-T-R – B-T-R – B-T-R. Lehet keresni a szláv nyelveken a hasonló névalkotó elemeket, és a szókapcsolatokban a jellemzők leírását. Nem lesz meg.

bivaly – Hátrafelé görbülő szarvú, a szarvasmarhánál általában kisebb, fekete kérődző (házi)állat. Nagyon ostoba ember. [szláv < latin] A BIVALY szó B.V – V.B gyökbővítmény: BiV – VaB (b > p: vap, vápa, vizesárok). A BIVALY szó BI ősgyöke a nagy fogalmát kifejező B hangos ősgyök családhoz tartozó, a VA, VAL vizet jelent, a szóvégi LY nem véletlen. Ha valaki ismeri a BIVALY természetét, tudja, hogy a nyári melegben rendkívül vonzza a fOLYóvíz, a VALY. Lehetett a neve valaha: BEVALY, BÉVALY, BIFOLY mivel nyáron egyenesen BE a FOLYóba, BE VALYba, vízbe. BiVaLY – VaLYBa hangváz: B-V-LY – V-LY-B. A V hangcsoport – IVA – is VÍzértelmű. A víz IVÁsra jó. A vízbe bemenéskor, bármily ÓVAtos, felkAVArja, felzAVArja a vizet. A V hang, a VA gyök az ősi Víz megnevezések fontos hangja, gyökszava: VAnd, VAd, MorVA, MoldVA, ValtaVA, DráVA, SzáVA, PrahoVA stb. E felsorolt folyók a mai szlávok, románok lakta területeken mind ősnyelvűek, ómagyar nyelvűek által adott nevek. A b > p hangváltással a PI ősgyököt kapjuk, amely a víz jelölője a kisbabánál: PI, PÜ, tehát hamisíthatatlan ősgyök! Az erdővidéki BodVAJ patak a VAJ, VALY gyökben őrzi a víz jelentést, amely a biVALY nevében is vizet jelent. A BIVALY teje, tejszínje VAJBAn, a tej JAVÁBAn gazdagabb, mint a többi tejelő állaté. BiVaLY – VaJBa – JaVáBa hangváz: B-V-LY – V-J-B – J-V-B. Nem kell a BIVALY szó eredetéért a rómaiakhoz és a szlávokhoz menni. Tősgyökeres ősnyelvi, ómagyar eredetű szó. A latin és szláv nyelvek megörökölték.

bodnár – Kádár, pintér. [szláv] A BODNÁR szó is a B.D – D.B gyök alapjairól indul: BoD – DoB. Majdnem mindenki előtt ismerős a KÁD, mint edény, amely alapjában véve egy kör alakú DOBszerű faedény. A D hangnak kulcsszerepe van a kerekDED alakzatok és a víz – iD – leírásában: horDó, Dézsa, veDer, káD, ezek mind a BODNÁR szakma termékei. A BODNÁR megnevezés is ebből ered. A DN hangcsoport – ODNÁ – a vÉDNÖk szóban van jelen, ami arra enged következtetni, hogy a bODNÁr által készített edények nem csak időleges tartásra, hanem hosszú időn át való tartósításra is alkalmasak. A CzF Szótár leírása: „Szoros ért. oly mesterember, ki bodonféle edényeket készít; de szélesb értelemben hordókat, kádakat, sajtárokat, kannákat s hasonló faedényeket gyártó mesterember.” A DN páros, mint alvó D.N – N.D gyök: DoN – NeD, jellemzőt rejt magában. Alkotható vele a DONga, NEDv szavak. A szóvégi N.R – R.N gyök: NáR – RáN, a NÁR gyök egyik jelentése NEdv, folyadék, folyékonyság (narrátor = folyékonyan elbeszélő) a másik az értékalkotás ÁR ősgyöke, hisz minden hang, gyök két-három jelentéssel bír. A RÁN gyökkel alkotható a RÁNdít szó, de jelent vizet is. E gyökből az angol RAiN = eső. A bodNÁR abRONccsal RÁNdítja össze a dongákat a tökéletes összeillés végett, hogy a NÁR (nedv) ne folyjon ki. A DOBNÁR fordítás már a termékre vonatkozó. A DOBNÁR szóból kiérthető: olyan DOBszerű edény, amelyben nagy mennyiségű (ár) folyadékot (nár) tÁRolnak. Valaha DOBRÁN alakja is volt a szónak, ily megnevezése is élt a szakmának, mert ilyen családnév is létezik magyar nyelvterületen. BoDNáR – DoBRáN – DoBNáR hangváz: B-D-N-R – D-B-R-N – D-B-N-R. A BODNÁR a dongákat sorba, RENDBE rakja, pontosan illeszti, különben rés marad és kifolyik a nedű. BoDNáR – ReNDBe hangváz: B-D-N-R – R-N-D-B. A BODNÁR a dongákat finoman hajlítja, BONDORítja és bongor sűrűségben illeszti. BoDNáR – BoNDoR hangváz: B-D-N-R – B-N-D-R. A szófordíthatóság is magyar eredetre vall. Az ősnyelv, a mai magyar nyelv szavai saját hangjaikkal körülírják az általuk megnevezett minden jellemzőjét, akár használati utasítást is adnak rá. Íme: DN – ND: a boDNár termékei kiszáraDNak, elepeDNek, szétrepeDNek, tönkremennek, szétesnek folyadék nélkül. Ezért nem szabaDNa apaDNi hagyni sokáig a benne levő folyadékot.

bodza – Átható illatú, fehér ernyős virágzatú cserje. [szláv] A megnevezés mindig a jellemzőkből adódik. A BODZAág belső fele üreges, DOBOZszerű, DOBZOs, BODZOs. BoDZa – DoBoZ hangváz: B-D-Z – D-B-Z. A BODZA szó is a B.D – D.B gyök alapjairól indul: BoD – DoB. A BOD gyök nedvjelentést is hordoz, ez esetben a lédús BOGYók (bodjók).. Kitűnő játék BODZApuska vagy furulya készíthető belőle. Ezek ősi eszközök, gyerekkoromban még mi is készítettük. Lehetne BOGZA is, némely növénykutató a pézsmaBOGlárfélékhez sorolja. Virágjának, majd termésének is csokros, BOKrétás az alakja, úgymond: BOGZOS, egy BOGban van, BOGZÓdó. Innen d > g hangváltással: BODZA. Az ősnyelv (egyelőre) íratlan szóképző szabálya szerint, több jellemző alapján alakult ki a megnevezés, de nem „szlávul” … hanem magyarul. A DZ hangcsoport – ODZA – a tömörítés, csomósítás gondolatát hordozza az EDZŐ (erőt tömörítő), fogÓDZÓ (valamivel összekapaszkodó), mADZAg (összekötöző) szavakban.  A CzF Szótár is felsorol néhányat: „Legvalószinűbb, hogy nevét sürűn termő bogyóitól kapta, s gyöke bod vagy bogy, am. bogyó. Innen lett bod-zik azaz bogyzik, bogyózik, s részesülőben bodzó, bodza = bogyozó, bogyoza. Mennyiben tájejtésileg: borza, némelyek véleménye szerint borzas leveleitől vette volna nevét. Mások erős szaga után a bűz szótól származtatják.” A több jellemző alapján nyert megnevezés szabálya itt is igazolva van, de minden jellemzője magyar nyelvű szóként illeszkedik a körülírásba. Megjegyzésként: a bodza, madzag szavak – mivel a bod, mad gyökszavak különválaszthatók, és jól körülhatárolható értelmet hordoznak – igazolják, hogy a DZ nem lehet egyetlen hang a magyar nyelvben! Még akkor sem, ha a CzF Szótár is emellett van. DZ – ZD: a boDZa gereZDes virágzatú, erős szétágazó gyökérrel terjedő lopóDZó cserje, kiirtása nehéz küZDelem. A mezsgyék, telekhatárok baráZDái mellett nő.

bogrács – Félgömb alakú, fogantyújánál fogva tűz fölé akasztható zománcozatlan (főző)edény. [szerb–horvát < török] A BOGRÁCS szó is a B.G – G.B gyökből indul: BoG – GöB. A BOGRÁCS látványra GÖmBszerű edény. Valaha a kezdetekkor egy bÖGREféle főzőedény, amely a faedények kora után jelent meg. Addig faedényben, fazékban főztek, kövesztettek. Amint a BÖGRE néhol GÖBRE, úgy a BOGRÁCS egyféle GOBRÁCS. A GR hangcsoport – OGRÁ – szerepe szerint mutatja, hogy a bOGRÁcsot, a bÖGREszerű füles főzőedényt a tűz fölé, bOGRA ÁCSolták, akasztották, és abban ÁCSIálták az ételt. BoGRáCS – BoGRa áCS hangváz: B-G-R-CS – B-G-R-CS. Erdővidéken gyermekként még használtuk ezt a szót: mit ÁCSIálsz? Az ÁCS szó a faÁCSolás, és más alkotómunkák megnevezése. Például: kov-ács, tak-ács de a szakÁCS, szagÁCS is, aki a BOGRÁCSban főzött. Ezek mind ácsiáltak, csiáltak, csináltak, cseáltak, csenáltak valamit. A cs a cseles kézmozgás jelzője, a kéz a csodás cselekvés eszköze. Bizony, a BOGRÁCS magyar szó. Ezt a GR páros is igazolja, amely alvógyökként áll a szó tengelyében: G.R – R.G, azaz GöR – RöG. A BOGRÁCS minden irányban GÖRbe körvonalú edény, amely RÖGzítve van a tűz fölé.  Az R.CS – CS.R gyök: RáCS – CSőR, a bogRÁCS tehető RÁCSra, de akasztható valamilyen CSŐRre is. GR – RG: a boGRácsot hoRGas kampóval akasztják az égő fa, foRGács fölé. A boGRács a süRGős főzés edénye, körülötte szoRGos füRGe foRGolódás, uGRáló éhes gyerekek.

bojár – Orosz, illetve román feudális főnemes. [vándorszó: román < szláv < ? török] A BOJÁR a B.J – J.B gyökből indul: BoJ – JoB. Ugyanakkor a kezdő BO – nagy jelentésű. A BOJár lehetett kiváló JÓB, azaz földművelő. A JÓBok, BOJárok a BÁGY, a babÁGY, magÁGY, termőföld BAJával, azaz gondjával voltak elfoglalva. A szó még tartalmazza az ÁR gyököt, amely az ERőt hivatott megjeleníteni az ilyen ÚRi tisztséget leíró szavakban, akár a bÁRó, fÁRaó. A BÁRÓ, aki birtokát BejÁRÓ (bojáró). Ha orosz vagy román az eredet, akkor mit keres a BOER (földművelő gazda) szó a holland nyelvben? Csak azért, mert oda, a germán nyelvekbe is az ősnyelvből jutott, mint a szláv, román, török nyelvekbe. A BÚR a kezdetben a földBURok megművelője. A BOJER szó magyar nyelven bontható, értelemmel bíró szó. A BO már fent volt említve, de a nagy jelentés mellé még hozzátehetjük a gazdálkodó munkát jellemző átfogó jelzőt. A JER, JÁR, ERJed, gerjed, terjed, jerke, cserje, de a mélyhangú sarjad, borjú stb. szavakban is kötődik a gazdálkodás, termesztés, tenyésztés, növekedés fogalmi köréhez. A J hangcsoport – OJÁ – a bOJÁr mAJOros gazda volt, mAJOrságos uradalommal. A BOJÁR a MAJOR ura. BoJáR – MaJoR hangváz: B-J-R – M-J-R. Az úr esetében a JÁR gyök, az úrnak kiJÁRó megkövetelt tiszteletről is szólhat. BOJÁRnak nevezhették a birtokát BEJÁRó gazdát is. BoJáR – BeJáR hangváz: B-J-R – B-J-R. A BOJÁR, BOJER – JÁRBO, JERBO fordításból j > h váltás nyomán JARBA, JERBA > HERBO, HERBA azaz növény, fű értelem is kihangzik. A fűfélék – HERBA, JÁRBA – az állatok által is BEJÁRható mezőn nőnek és a JÁRomBA, igába fogható állatok takarmánya. BoJeR – JeRBo hangváz: B-J-R – J-R-B. A CzF Szótár a BOJÁR szó BOJ gyökét a BAJnok szóval hozza összefüggésbe: BAJÁR. A BOJÁRok valaha harcban is edzett BAJÁRok voltak. Tehát a szó még az ősnyelven fogant, a többi nyelvek megörökölték.

bolha – Emberen, kutyán, macskán stb. élősködő apró testű, nagyokat ugró vérszívó rovar. [szláv] A BOLHA szó is a B.L – L.B gyökből indul:  BoL – LeB.  A BOL– LEB gyök valami BALos BOLondságot sejtet, ami igaz, mert a BOLha BOLondul csíp. A LEB gyök utalhat a nagyot ugrásra is, hiszen méretéhez viszonyítva óriásit ugrik, LEBben, LIBben, LÜBben. Fordítva: BOL-HA – HA-BOL – HABOL s ebben a HEBehurgyaság, a csípés miatti HÁBorgás. Nem a kívánatos ház körüli állatok sorába tartozó. Az LH hangcsoport – OLHA – kellemetlen hangzású a bALHÉ, mÁLHA, tOLHA szavakban. Az LH páros alvó L.H – H.L gyök: LeH – HuL, valami könnyűre gondolhatunk. Ilyen a gabona LÉHája, amely kiugrál, kiHULL a rosta tetején. Ez a boLHa esetében is igaz: könnyű, de utálatos, mint a máLHacipelés. A BOLHA elsőként az ősnyelvűeket csípte, így ők adtak nevet neki. LH – HL: aki boLHával HáL, kidagadó csípésnyommal ébred. Az ilyen feldagadó laza puffadást székelyül toLHának is nevezik. E szót nem találtam meg sem a Czuczor-Fogarasi szótárban, sem Ballaginál, de máshol sem.

bolond – Zavarodott elméjű. Aki a józan ésszel ellentétes módon gondolkodik, beszél vagy cselekszik. Értelmetlen, meggondolatlan. Szokatlan, értelmetlennek látszó megnyilvánulást mutató. Stb. [szláv] A BOLOND szó szintén a B.L – L.B gyökből indul:  BoL – LoB.  A CzF Szótár szerint: „Gyöke bol ugyanaz, mely a bolyog (té)bolyog, stb. szóké. Rokon vele a perzsa bul és válih, német blőd, wend blod, blud, lengyel bloud, tót blázen, franczia fou, fol, stb. Általán a szláv nyelvekben, valamint a magyarban, a bolond és bolygás szók ugyanazon gyökből származnak.” A BO ősgyök nagy jelentésű. A BOLOND esetében érvényesül az L hangnak lengést, kilengést leíró jellemzője. Az L hangcsoport – OLO – a kOLOntos, kOLOmpol, kELEkótya, vagy lágyítva bOLYOng, hÜLYE stb. szavakban mutatja jellemzőit. Az ND hangcsoport – ONDU – mutatja, hogy a gOND a fejből INDUl, hogy a bolOND a gONDOlataiban végbemenő folyamatok által jut a zavarodottság állapotába. E gONDOlatok jöhetnek külső befolyásolásra is, valaki által alkalmazott UNDOk kényszer hatására, de mINDEnképp elmei túlterheltség eredménye. Az ND páros itt végcsengő, s mivel a d és t zöngés-zöngétlen rokonhangzókként válthatják egymást, ez esetben a következmények leírásánál szerepet kap a hangváltás. Mert a boloND, ha beleNDül: ront, ont, bont, dönt, ránt, semmi jó nem várható tőle. A boloND esete egy végleges, befejezettnek tűnő, kirekesztő állapot, egy csendre, rendre intő, asztalra leütő ököl vagy bírói kalapács – mintha azt mondaná: nincs több remény, boloND vagy, kirekesztett – amely lezárja az ügyet. A BOLOND, ha BEINDUL, ne állj útjába! BoLoND – BeiNDuL hangváz: B-L-N-D – B-N-D-L. Az ND páros a vita befejezése utáni elvárható csendre, napirendre térésre is utal. Az N hanggal képződő ősgyökök folyamatok leírói. E folyamatok végét a döndülő D hang jelzi: ND – END – vége! Lezárand, bevégzEND, végleges állapottá nyilvánít. Lehet próbálkozni a szóalkotó elemek szláv nyelveken való magyarázatával. ND – DN: a boloND nem képes engeDNi a józan tanácsnak, inkább világgá szalaDNa.

bolondul – Valakiért, valaki után bolondul. Valamiért rajong. Bolondulásig, eszeveszetten, szokatlanul. [szláv] A BOLONDUL szó a B.L – L.B gyökből indul:  BoL – LoB.  Különválasztandó az elmeháborodott megBOLONDulás és a vidám kedélyből fakadó BOLONDozó hangulat. Aki valakiért, valamiért BOLONDUL, az BOLONDos vagy BOLONDozó, és attól a gONDOLattól BELENDÜLő. Ez már nem lealacsonyító állapot, inkább játékosságot is jelentő, és köze van a boldog állapothoz. De ugyanígy van a komoly goND esetében is, ahol az ND végcsengő, de a gONDOLat már lehet termékeny töprengés (ondó). Az ND hangcsoport – ONDU – itt mást mutat. Amint másképp kONDUl a harang, különböző eseményeknél. A férfi és nő bolONDOs jókedve is elvezethet a fizikai termékenységhez. A valakiért bolONDUlás, felajzott lelkiállapot. Amikor egy bolONDságnak tűnő gONDOlatért, minden józan, észszerű ellenérvet mellőzve, kiszámíthatatlan bolONDOsságokkal tarkított cselekmények kíséretében, meghatározott célirányt követ. A cél lehet: személy vagy eszme. Aki szerelmes, BOLONDul valakiért. Mondják: őrülten BOLONDul érte. A BOLONDULó BOLdogságától túltelítetten, örömében ordítani is tud. A leírások szerint például Arkhimédész pucéran rohant ki az utcára kiáltva: heuréka! A BOLdogságtól LENDül, érzelmileg BELENDül, akár egy hinta, és ő ettől BOLdog, azaz LOBbanó (bol – lob) tűz ég DAGadó keblében. Oly mennyiséggel, hogy ONDUl belőle, azaz (d > t) ONTja tüzét. Ilyen a LÁNGlelkű (d > g) szerelmes. Érdekes, hogy a szerelem latinul amor vagy diligo. Ez utóbbi gyöke dil, és a dili, a billen, dől, dúl, azaz bolonDUL, BOL–on–DÚL, a LOBogó lángON DÚL. Aki nagyon szerelmes, az néha kiszámíthatatlan. Oly dolgokat tesz, amelyek arra utalnak, hogy elveszítette a józan eszét. De ez azt is jelenti, hogy az ősnyelvben e szó – dili – ily jelentéssel már létezett (tiszteletet is jelentett). Voltak, akik BOLONDultak egy eszméért (idea – indea – beindító erő), egy gONDOLatért. Számukra ez BELENDítő, BOLONDító, megtermékenyítő áldott bolONDOs erő (ondó). Minden új elgONDOLás, amely eltért a megszokottól, „ez megbolONDULt”(!) bélyeget vonta, vonja magára, még akkor is, ha JÓ, és ezt később gyakorlat igazolja. Minden ilyen csavaros gONDOLat (ondula) úgy születik, mint a felcsapódó LÁNG, vagy DAL, amely egy szempillantás alatt kél a bolONDULó, belENDÜlő szívben.  Összegzésként: sem a bolond, sem a bolondul nem szláv eredetű szó, mivel azokon a nyelveken nem adható átfogó, világos magyarázat, nem sorolhatók fel névadó jellemzők! Ezek az egynyelvűség idején költ szavak. BoLoNDuL – BeLeNDüL hangváz: B-L-N-D-L – B-L-N-D-L. Aki jó értelműen nekiBOLONDULva fog hozzá, az LENDÜLŐBB. BoLoNDuL – LeNDüLőBB hangváz: B-L-N-D-L – L-N-D-L-B. A hangok értelme, kifejező ereje itt is kimutatható. Ha az ONDO hangcsoportot, a gONDOlat szóból kiemeljük és a facsaros F és az erő R hangja közé illesztjük, szintén egyfajta elmei tevékenységet leíró szó születik, de már más értelemmel: FONDORlat. ND – DN: aki boloNDul valakiért, nem képes elengeDNi őt. Tíz körömmel kapaszkoDNa belé, csak épp maraDNa vele.

borda – A hátcsigolyából kiinduló és a mellkast alkotó ívelt páros csontok egyike. Szövőszék alkatrész. Hajóborda Stb. [szláv] A BORDA szó is B.R – R.B gyökből indul: BoR – RoB. A BOR gyök itt is az erő megjelenítője, hiszen a test merevítői közé tartozó szervelem. Az RD hangcsoport – ORDA – a bORDA ÉRDEme a valós és jelképes tartást biztosítása, merev elemek, mint dÁRDA, szilÁRDAn álló bORDÁzat, hORDÓ megnevezéseiben értelemadó elem. A végletek D hangja itt a derűvel ellentétes lelkiállapot (mord, zord). Ugyanakkor a fORDUlatot kifejező szavak tengelyhangzója. Valaminek a BORDÁzata, fő taRTóeleme (d > t zöngés > zöngétlen) megerősítésére szolgálnak, és így általában gerinchez kötődnek. Ezekre a BORDÁkra jönnek a BORító elemek. Ez érvényes mind az élőlények, mind az építmények esetében. Például az élőlény BORDÁit BORítja izomzat és BŐR. Vagy az említett hajó BORDÁzata, amely deszkákkal BORított. Az RD páros hangjai az R.D – D.R gyök: ReD – DeR, a REDő, RÚD, suDÁR, DÁRda szavakban is értelmi párhuzam van a BORDA szóval. A bibliai DÉBORA női név is BORDA értelmű, valaki felesége oldalBORDÁja. BoRDa – DéBoRa hangváz: B-R-D – D-B-R. Az RD – DR: a kemény boRDa ellenáll a soDRó erőnek. A céDRusfenyőből is készítettek erős, tartóboRDát.

boróka – Örökzöld tűlevelű ciprusféle cserje. [szlovák] Itt is a BOR gyök a kulcs, ugyanis a BORÓKA szó is B.R – R.B gyökből képzett: BoR – RoB. Örökzöld, erős (bor) faanyagú cserje, s egyes alfaja termését erjesztve erős (bor) pálinkát főznek. Az R hangcsoport – ORÓ – az ERŐ, pÁROl szóban ad jellemzést az italról. Azért, mert pálinkáját a tótok BORovicskának nevezik, nem azt jelenti, hogy a szó tőlük ered, származik, hanem a magyar BOR gyökre építették a szót, hisz a –cska kicsinyítő is magyar nyelvből eredő! Nincsenek jellegzetes szlovák vagy más szláv gyökszavak, kicsinyítők stb. Csak ősnyelvből eredők, onnan megörökölt gyökszavak, kicsinyítők és más szóalkotó elemek vannak. A K hangcsoport – ÓKA – játÉKOs, mÓKÁs hangvételű kicsinyítő.

borona – Fogakkal, tüskékkel ellátott vontatható talajművelő eszköz. [szláv] A BORONA szó úgyszintén B.R – R.B gyökre épül: BoR – RoB (b > p: rop). A felBORzol, felmar jelentés a BORONA esetében találó, hiszen a szántott földön végighúzva gorombán belemar a rögökbe, összetÖRi, szétROPpantja (b > p), felmORzsolja azokat. Ha viszont a sima talajon húzzák végig, felBORzolja, látványra BORzosnak tűnő felületet hagy maga után. Kézi vetéskor is alkalmazzák a BORONÁt magvak belefORgatására, majd a BORona által felBORzolt felületet lehengerlik, hogy a madarak ne tudják kiszedni a magvakat a földből. A BORONA szó a felső, BORító felülettel kapcsolatos, hiszen felületművelő eszköz. A BORONÁval végigjárt föld felülete színe is változik, sötétebb lesz, azaz elBORul. Ez azért, mivel az alsó réteg NEdvet tartalmazó része BORul a felszínre. A BORONA fogazata hosszú rovásokat húz a síkmező talajába, a RÓNÁBA. BoRoNa – RóNáBa hangváz: B-R-N – R-N-B. Az R hangcsoport – ORO – a bORÍt, pOROz, gOROmba, tÖRŐ szavakban nyújt párhuzamot. A bOROnálás rögtÖRÉs. Az R.N – N.R gyök: RoN – NoR, a boRONa a RÓNa talajművelő eszközeinek egyike, amely fogaival vonalakat RÓNA a földbe. Az N hangcsoport – ONA – a borONA talajfelület fINOmító, s a földön hosszan látszanak a fogak által húzott vONAlak, akár a rÓNÁn a keréknyomok. A NA ősgyök NEdv jelentésű. Gondolom, ezt „szlávul” is el lehet így mondani a BOR gyök bővítményeinek a műveleteket szemléltető, leíró szavakban alkalmazásakor, ha már a MÉKSZ szerkesztői onnan „lopkodják”. A BORONA szó másik jelentése a gerenda, de ez is annyira szláv, mint eme fenti. Ez a GERinc, GERenda, BORda, BORona a szerelvény (váz) fogalomkörbe tartozó, és mind magyar. Erre csattanós választ ad a CzF Szótár: „A szláv nyelvekben: brána, obrona, oroszul: borona, mely kaput és védelmet is jelent. Mennyiben a borona, takaró, födő, borító eszköz, végelemzésben a bor (borít, borul, borogat) gyöktől származtatható, mely a szláv nyelvekben nincs meg, de a kapu értelemben vett borona vagy brána sem egyéb, mint bizonyos nyílást elzáró, befödő, betakaró, beborító alkotmány.” Kiem. K.S. A BORONA, BORNA lehet díszelem is, ORNAmentum. a székely tORNÁc, tORNÁnc is ORNAmentuma, díszeleme a háznak. A latin szó ősnyelvi örökség. Az OR – RO ősgyök, ORO hangcsoport ősnyelvi elem, és csak a ma is élő ősnyelven, magyarul van rá magyarázat! Jelenthet valamilyen megfogyatkozást, hiányt, átáramló folyamatot: csatORnán víz, az ORROn levegő, a csOROszlyán vetőmag csOROg, áramlik, folyik. A bOROnálás, rögtÖRŐ folyamat. Tiszta beszéd. Olyan szóépítmény, amelynek nincs alapja a szláv nyelvekben. Nem tudnak magyarázatot adni a szó kialakulásának fokozatairól. Nincsenek jelen a szláv nyelvekben az elemzéshez szükséges viszonyító alapelemek. Megörökölték, és nyelvük hangzástörvényei szerint módosult. Ennyi. Gyökerét, értelmét a magyarázó nyelvben találjuk. Az elme egyik ősnyelvi neve: MENTŐ. Az ORNAmentum, ornaMENTUM ELMÉs elem. Ez lehet egy vízelvezető csatORNA, bORNÁzott, csíkozott, esetleg bARNÁzott – bronz, mint bARNAréz – díszelem, Lehet testet szépítő tORNÁzás, vagy lehet valamilyen szép tORNAmutatvány.

boroszlán – Díszcserjeként is ültetett, bogyótermésű erdei növény. [szerb–horvát] A szláv mássalhangzó tömörítés nyomán brsztan lett a borostyán szóból. Ezen az alapon írták a BOROSZLÁNt is délszlávnak, holott a BOROSTYÁN szó is a B.R – R.B gyökből indul: BoR – RoB.  Levelei BŐRneműek. Az R hangcsoport – ORO – az ERŐs (levelei), ÖRÖkzöld szín jelentését viszi a szóba. Az R.SZ – SZ.R gyök: RoSZ – SZoR, a boROSZlán SZIRmainak SZORzati sokasága egyik névadó jellemző. Az SZL hangcsoport – OSZLÁ – a nyESZLEtt hosszúkás alakra utal. Máshol a könnyed lazaság, részekből összetételt, OSZLAthatóságot: fOSZLÁny, mISZLIk, zÁSZLÓ és más szavakban. Ez esetben utalhat a szirmok négyirányú kiterjedésére, vagy a levelek egy pontból kiinduló OSZLÁsára. E jellemzőinek figyelembevételével adtak nevet régen, és csak azok a megnevezések maradhattak meg, amelyek e téren a valóságot írták le. Az SZ.L – L.SZ gyök: SZáL – LáSZ a LAZaság látványa. A szó tehát több ősnyelvi értelemadó részegység összetétele. E gyökkel alkothatók még a száll, szel, szél, szil, szól szavak. SZL – LSZ: némelyik boroSZLán erős illata messzire eLSZáll.

borotva – Emberi szőrzetnek (tőből való) levágására használt, nyelébe behajtható és nagyon éles pengéjű szerszám. [szláv] A BOROTVA, BERETVA szó ugyancsak a B.R – R.B gyök bővítménye: BoR – RoB (b > v: rov). A BOR gyök egyik jelentése sötét: elBORul. A szakállas ember arca sötét színű. A másik: BORzas, BORosta. A BER gyök férfit is jelent az emBER szóban, de felemelkedést is: BÉRc. Ez esetben a szálak kiemelkedését a BŐRfelületből. A BORotválkozás ROVó, azaz metsző munka, elvágja a szálak tövét. Az R hangcsoport – ORO – az ARAt, OROt, tAROl szavak mind a tőből vágás értelmét nyújtják. Az OROTás, OROTvány, IRTvány erdei legelő, kaszáló, láz, amelyről ki kellett irtani, OROTni a bokrokat, cserjéket. Ezek egyikét sem lehet bontani, magyarázni csak magyar nyelven. Az R.T – T.R gyök: RoT – TaR, a szőrszálak leTARolása, az arcfelület TARrá tétele. A TV hangcsoport – OTVA – mutatja a műveletet is: a borOTVA az, amellyel a BŐRön nőtt BORz, azaz szakáll le lesz orOTVA. Így a lÁTVÁny VÁLtozik, a hITVÁny torzonborz külalak a hITVEs indITVÁnya szerinti VÁLtozáson megy át.  A szakáll időnként lekaszálandó, leOROTandó, amely műveletet BOROTVÁlkozásnak neveznek. Az arcnak, amely szőrzettel van BORÍTVA, szüksége van BOROTVÁra a szőrtelenítéshez. BoRoTVa – BoRíTVa hangváz: B-R-T-V – B-R-T-V. A BOROTVA, OROTVA vág, tarol, sarabol. BoRoTVa – oRoTVa hangváz: B-R-T-V – R-T-V. A borotVÁLkozáskor a BOROnaszerű szőrt leOROTVA, átVÁLt az arckifejezés, úgymond: aki borotvÁLKOzik, új arcot ALKOt. Ezek a szóalkotók mind a magyarázó nyelv eredeti elemei. Nincs szláv vonás benne, mert eredeti magyar szó. A szláv BRTVa szó épül a magyar szó hangvázára.  BoRoTVa – BRTVa hangváz: B-R-T-V – B-R-T-V. TV – VT: a boroTVa leróVTa a szakállat.

bödön – Zsír tartására használt nagyobb fedeles edény. Stb. [szláv < …görög] A BÖDÖN megnevezés a B.D – D.B gyökből induló: BöD – DoB. A D hangcsoport – ÖDÖ – a bÖDÖn, vEDEr, vÖDÖr, EDÉnyek, de a mEDEr, gÖDÖr is folyadékkal telíthetők. Az edény szó a (kerek)ded szóból jön dedény, viszont a d hang idővel eltűnt a szó elejéről. Akár fordítható is: BÖDÖN – DÖBÖN. A DOBoz is ebbe a családba tartozik. A D hang a magyar nyelvben ösztönből jövő hangja a domb, domború, dudor, duda, ded, didi, dundi, dudi, dió, dob, dagad, deged stb. szavaknak. A BÖDÖN BÖ ősgyöke a beltéri ÖBlÖs BŐ üregre is utal, főleg az Ö hang értelméből eredően, BÖ – ÖB. A D.N – N.D gyök: DöN – NeD. Ha az üres BÖDÖNt megütjük: megDÖNdül. A NED gyök jelzi, hogy akár BŐ NEDŰ sok folyadék tárolására alkalmas. BöDöN – Bő NeDű hangváz: B-D-N – B-N-D. A szó eredetének semmi köze sem a szláv, sem a görög nyelvekhez. Ők örökölték az ómagyar ősnyelvből.

bratyi – Cimbora, pajtás. [szlovák] A BRATYI szó hangzóvesztett B.R – R.B gyökkel kezdődik: BaR – RaB, és a magyar nyelvből átvett BaRÁT szóból módosult, lágyított T-vel. A szlovák nyelv örökölte meg, nem fordítva. A szókezdő BR kötött mássalhangzó-párosa is magyar eredetet jelöl. Tulajdonképpen itt is a BR hangcsoport – A/BRA – előhangvesztett alakja van jelen, hiszen emberekről, ÁBRÁzatokról van szó. A BR páros kevert, keveredő értelmet viszi a szóba (lásd: brancs). A TY hangcsoport – ATYI – védelmezőt jelent az ATYA, bÁTYA, kUTYA, gATYA szavakban. A Halotti Beszéd „brátim” szavára hivatkozni nevetséges, mivel ama írás – minden más elvitathatatlan értéke mellett – az ékes magyar nyelv szavai, latin írásmód kereteibe nyomorgatásának mintapéldánya egy magyar nyelvet nem teljesen ismerő pap részéről. Erről bővebben fent a barát címszónál. A BRATYIzás BARÁTI megnyilvánulás. BRaTYI – BaRáTi hangváz: B-R-TY – B-R-T. A BR – RB: a BRatyi ugyanazon BRancsba járó göRBe esték cimBoRája.

Buda – Budapestnek a Duna nyugati oldalán elterülő városrésze. [szláv] A BUDA név B.D – D.B gyök: BuD – DuB. E gyökök folyadékvonatkozásúak. Mondják, hogy Atilla nagykirály öccsének nevéről nevezték BUDA néven. Atilla nagykirály öccsének, BUDÁnak neve, BLÉDA alakban is megjelenik. Mivel ő volt a kisebb, arra is gondolhatunk, hogy mint fiatalabb, inkább BÉLDA. Ősnyelvet beszélők gyakorlata volt, hogy az ÁBEL, BÉLa neveket mindig az öcs kapta. A BÉLDA névtől nem áll messze a BULDA, (boldog) s végül röviden BUDA.  BUDA még azért is kaphatta e nevet, mivel születése felÜDÍtő hatású volt az UDvar számára. A szókezdő BU nagy jelentésű. A hivatalos nyelvészet BUDA város nevét a szláv VODA szóból eredőnek tartja, mivel a rómaiak AQUINCUM, azaz VÍZVÁROS néven nevezték, és így a „tömegével itt élő szlávok” saját nyelvükön VODA névvel illették. Ezt a vizsgapuskát, a „tömegével itt élő szlávok” szöveggel dugjuk vissza, az abba mindig beleleső, azt szajkózó történészek zsebébe, mivel az átfogó helységnév elemzések nyomán minden – erőltetetten – szlávnak tartott névnél elbukott ez az állítás. Nem voltak „tömegével itt élő” szlávok, kezdetben biztos, hogy nem is volt egyetlen egy szláv sem. A névelemzések, ásatások mindig lesújtanak erre az oktondi hazugságra. Egyébként elkeserítő lehet némelyek számára, hogy a latin AQUA is ősnyelvi örökség a rómaiak által beszélt latin nyelvben. A kisbaba a vizet a pü, hu, ud, d és mások mellett, AK, AKA néven is nevezi! Ez latin írással AQUA. Mivel ez örökítő sejtjeibe, génjeibe táplált kitörölhetetlen ösztöni ősgyök minden újszülött szókészletében, így ellene nincs orvossága a teremtéselméletet tagadó „tudományos” nyelvészetnek. Egyszerűen nincs! Vagy tán bele tudják fojtani a világon megszülető összes kisbabába az AKA, püpü, uda, hud ösztöni szavakat? Honnan a VODA = VÍZ jelentésű szó a szláv nyelvekben? Ősnyelven, ómagyarul, az első beszélt nyelven, a teremtés nyelvén, a VÍZnek több megnevezése volt. Ilyenek: ap, üp, pó, pü, ep, AK, AKA, lé, na, ni, va, vá, id, ud, üd, bod, BUD, hid, hud, hüd, mis, mos, mocs, nad, ned, nud, nat, nav, net, nár, nyír, on, vand, pin, pocs, poly, pot, csap, vad, vád, valy, voda, dava, deva, ved, vág, vasz, med, tó, top, zsil, zsind, zsend és más gyökök, szavak. Ezek jelen vannak a világ folyóinak, tavainak, tengereinek neveiben: PÓ, PIAve, POtomac, ONtario, NIagara, IPOly, VOlga, DráVA, SzáVA, VAltaVA, PrahoVA, POszáda, PUrut, DumbraVA, NéVA, MajNA, PiNA, SzajNA, RajNA, DuNA, LéNA, HIDdekel, BÓDVA, BODVAj, VÁg, VALáj, VOLga, MEDer, DEVA, ZSIL és mások. Tehát a szlávok csak átvették a VODA szót, nyelvüknek az ősnyelvből, ómagyarból való kialakulásakor! De nem oda BUDA! A szlávok ugyanis a római korban kezdtek lassan néppé alakulni, ám nem ezen a területen. Ide csak azután TÓDultak, TÓTultak be. Ilyen beTÓTulók voltak a TEUTonok is. Az téves elmélet, hogy a TOTális szó rájuk vonatkozna. Az a TUDókra vonatkozott, de ez már jóval előbb, Egyiptomban: TUTh, TOTh. Vannak népek, amelyek soha nem voltak kezdők, de most nagyon erőltetik, holott csak rászálltak a már ott SZÉKelő SZÉKita, SZKíta népre. Nyugodjon le mindenki, BUDA, a vár, a város Atilla öccsének nevéről is neveztethetett, de mivel minden névnek több névadó jellemzőre kell épülnie, így a város nevében a víznek UD, VOD, BUD értelme is megjelenik, de ez nem szláv nyelvi vonás a város nevében. Az is névadó, hogy ÜDE, azaz friss település volt, amelynek BU azaz nagy szerepet szántak, DOmbra építették, a vÉDElem fő cél volt. Minden VÁr nevében ott a VÍz értelem, mert nem épülhetett VÁr oda, ahol nincs víz. A NÉV szó is víz értelmű: NÉV – VAN. A D hangcsoport – UDA – a BUDA, ÜDE, nEDŰ, hIDEg, mEDEr szavakban vízzel is kapcsolatos. A fentiekre több értelmes bizonyítékot lehet találni a magyar nyelvben, mint az unalomig szajkózott szláv eredetre, amely nem is eredeti szláv szó, hanem az ősnyelvből, ómagyar nyelvből megörökölt.

buja – Túlfűtötten érzékies. Dús növésű, sűrűn benőtt. [szláv] A BUJA szó a BU – UB ősgyökből induló B.J – J.B gyökre épül: BuJ – JuB. Van olyan nyelvész, aki ógörögnek mondja, és bár nem igaz, de közelebb áll a valósághoz, mert a BUJA szó előbb jutott az ómagyar ősnyelvből ógörögbe, mint a szlávba, azon egyszerű oknál fogva, hogy a szlávok akkor még sehol sem voltak. A szó ógörög nyelvben módosult BIO alakra (buja > bijo > bio). A B hang itt a Boldog Bőség hangja. Jelen van az UJjongás UJ ösztöni ősgyöke, és a JÓnak is a JAva. A BUJa tetthez kell egy BÁJos kis nő, elBÚJni vele egy kis BUJkába, fészekbe, s ott BÚJtatni vele, ami a legJOBB testi jó a házasságban. A J hangcsoport – UJA – a bÁJOs, kÉJEs ÉJI bUJAság gondolatban mindent elmond. A BUJ gyök egyetlen nyelvben sincsen jelen teljes értelmi szóbokrával, csak a mai magyar nyelvben. A magyar BÚJik, ha BÚsul. BÚcsúzik, ha BÚJdosásra adja fejét. De akkor is elBÚJik, ha BUdira megy BAJát végezni. A szerelmesek elBÚJnak fészkükbe, azaz BUJkáJUKba a világ szeme elől egymást elBÁJolva, mint a BOJt szálai szorosan összeBÚJni, BUJálkodni, és titokban BUJtatni. E BUJtatásból lehet BAJ is, mivel később e BUJtatás nyomán megszületik a PAJkos kis PUJa (pulya), akivel sok BAJ van, ameddig felnő és BOJtár, ifJÚ BAJnok vagy BÁJos kislány lesz belőle, s akik majd szintén elBÚJnak párJUKkal egy kis alkalmi JUKba, BUJkába. A CzF Szótár így ír: „A nemi ösztön kielégitésére mértéktelen módon törekvő, más nemüvel, illetőleg közösülés végett mintegy öszvebújni vágyó, parázna. Buja ifju. Buja nő. Buja kivánságok. Buja cselekedetek. […]Buja nyavalya, buja kór, buja mirígy, buja dög, buja senyv, buja szerelem, buja tűz, buja gerjedelem. […] bőségben terjedő. Buja növésü erdő. Buja növényzet. Buja sarjadzás. Buja testalkat. Gyöke valószinüleg a búj vagy bújik ige, mennyiben a buja személyek mintegy bújni öszvebújni szeretnek, s a buja növények sarjai sűrüen kibujnak. Mind a két érteményben egyezik vele a tót bujni, honnan bujniti am. bujálkodni, és buján tenyészni.” Kiem. K.S. A szlávok nyelveik kialakulása idején megörökölték a szót. E gyökből a szerb-horvát ljubav, bolgár, orosz ljubov, a román iubi. Ám próbálja valaki a szláv nyelvek valamelyikén, vagy akár görögül levezetni a fenti gondolatsort, vagy a CzF Szótár által tálalt kapcsolati bőséget megismételni. Tehát a gyök ómagyar ősnyelven született meg, és minden ízében magyar.

bukta – Kelt tésztájú, hasáb alakú, lekvárral, túróval töltött sütemény. [szlovák] A BUKTA B.K – K.B gyökből alakult szó: BuK – KaB (kub, kab, keb) Már a gyök sejteti BOGszerű alakot, s hogy valamilyen töltelék van BÚjtatva a BUKta „KEBelébe, KABátja” alá. A töltelék milyensége csak a kóstolás, felbontás után ismerhető meg A BUKTA tartalma TABU, a BUKTÁban TABUK vannak. BuKTa – TaBuK hangváz: B-K-T – T-B-K. A KT hangcsoport – UKTA – jelen van az IKTAt, kAKTUsz szavakban, amelyek szintén belső tartalmat rejtenek. A kUKTA, lAKTAt szavakban már megközelíti a bUKTA keletkezését, és létrejöttének célját. A KT páros, mint K.T – T.K alvógyök: KéT – ToK, a BUKTA jellemzőit rejti. KÉT anyagból tevődik össze (tészta + ízanyag), és TOKszerűen BUrkolja tartalmát. A BUKTA olyan, mint a KABÁT, a belseje tele van. BuKTa – KaBáT hangváz: B-K-T – K-B-T. A CzF Szótár szerint: „Gyöke buk a gömbölyűt, csomóalakut jelentő bog változata: bog-ta, bog-da.” A BUKTA nem szlovák szó, hanem a szlovák nyelv is innen örökölte. Ha viszont mindenképp bizonyítani akarják a szlovák eredetet, lehet próbálkozni a fentihez hasonló elemzéssel szlovák nyelven. KT – TK: a buKTa tiTKos töltetű, laKTató sütemény, főéTKezés utáni csemege. Tartalmát csak „kiveTKőztetése” után ismerjük meg.

burján – Buján növő gyom. [szláv] A BURJÁN szó a B.R – R.B gyök bővítménye: BuR – RoB. A népi nyelvben található a kiBURran szó, a ROBban társa, amely a bőség miatti kitörést írja le. A BURján a termő földBURkot, talajt beBORító, BURkoló hasznavehetetlen, igen gyors növésű növényösszesség. Az RJ hangcsoport – URJÁ – a bORJÚ, csERJE, ERJEd, gERJEd, pERJE, sARJAd, vIRJAd szavakban eRőtelJes, gyors növekvést szemléltető. Az R.J – J.R gyök: RaJ – JáR, tömeget, mozgást leíró. A BURJÁN valóban BUJÁN növő gyom, úgymond: szerteszét beJÁRja a Földet. Az elBURJÁNzik szót hasonlatként használják bekövetkezett túlsűrűsödésre. A szóvégi J.N – N.J gyök: JáN – NőJ, JáNY – NYáJ. Nem tudni a sok burJÁNnak, burJÁNYnak milyen szerepe volt az Özönvíz előtti Földön, ahol nem kizárólag gyomként, hanem buJÁN növő, termő hasznos növényként kínáltak gyümölcsöt, és az emberek is hosszú életet éltek. Ezt a JÁN gyök sejteti, hiszen az a JÁNos névben is JÓságot jelent: JÁN – GYÁN – GYÁM. A nyelvben sosem rögzültek valótlanságok. Minden hangnak, gyöknek értelme van, amelyet bevisz a kifejezés mondanivalójába, s kikerekíti azt, akár gyakorlati szerepére utalva is. A BURJÁN – JÁNBUR átfordítás mutatja, hogy a sok mérgező BURJÁN közt van JÁMBOR növény is, amely gyógyító hatású. BuRJáN – JáMBoR hangváz: B-R-J-N – J-M-B-R.  A vízgyűrű (hidroszféra) leszakadása után káros sugárzásoknak kitett Föld és élővilága elsatnyult. Mára a burJÁN haszontalan gaNÉJ lett, ám nem mindig volt így. A B.R – R.B gyökkel alkotható a BŐR szó, a REBeka név, amelynek alapjelentése: szép BŐRű, keblű. A BŐR szépségének megőrzéséhez sok – ma BURjánnak, burJÁNYnak számító – növény szolgáltat ápoló anyagot a JÁNYok, nők számára. Mondhatjuk: NYÁJas hatású, kedvező eredménnyel a BŐR BÁRsONYosságának megőrzésében. BuRJáNY – JáNYBőR hangváz: B-R-J-NY – J-NY-B-R. Ezekből a növényekből nyerhetők oly kivonatok, amelyek kitűnő festékanyagok. A szó nem szláv eredetű, hanem ősnyelvi. Összevethető a buja címszónál leírtakkal. RJ – JR: a buRJán gyorsan eRJedő, teRJedő növények összessége, de amelyek még így is jók némely testi baJRa gyógyítóként. Némelyik báJRa, kéJRe szépítőként is, de van olyan, amely száJRa, azaz ehető gyümölcsként hasznos.

 

C

cékla – Céklarépa. Ennek gyökere. [szláv < görög] A CÉKLA szó a C.K – K.C gyökkel indul: CéK – KéC. A CÉKla nyersen nem mondható jóízűnek. Ám a CÉK – KEC gyök jó hangulatú, kellemes cselekvést, jelenséget leíró szavak alkotó eleme. Jókedvű ide-oda CÉKázás, CIKázó szaladgálás, CIKCAKK játékosság, a kis KECkena rajzolt KOCkákban ugrál. Ezt nézve, mégis valami jót, életteliséget jelent. A KL hangcsoport – ÉKLA – jelen van a figyelemfelhívóan éLénKszínű cIKLÁmen nevében is. A cÉKLA, cIKLÁmen és CInóber szemet csIKLAndó éLénK színekkel bírnak, amelyek felzAKLAtják a képzeletet. Nem véletlen e hangcsoport jelenléte a rEKLÁm szóban, amellyel szintén figyelem felKeLtés a CÉl. Azonban a kemény szIKLA is ezzel a hangcsoporttal képzett szó. Az ősi nyelven a mesék Üveghegyét sztIKLÁnak nevezték, és innen, ettől az áttetsző tisztaságú csillogó sztIKLÁról adták először a KLÁra nevet egy gyönyörű tiszta tekintetű lánynak. E lány szorgalmas, örökmozgó IKLAtó természetű is lehetett. A CzF Szótár szerint: „Vörös répa, így nevezve leveleinek, de kivált husán. Az ízetlen czéklához is hozzászokhatni.” A CzF Szótár is rosszul eredezteti: „Czékla nevét úgy látszik, a latin cycla s hellen kukloV, koklaV (kerek) szóktól kölcsönözte, valamint a tót czwikla is.” Kiem. K.S. Ez így nem igaz. A CÉKLA LÉ ízesítve, sültek mellé, találóan KOCcanó CÉK, azaz KELLEmes CÉK LÉ, mint köretkísérő savanyúság. A fenti hangcsoport hasonlóságokat figyelembe véve, megállapítható, hogy a CÉKLA név valószínűleg takar egy másik élettanilag fontos okot, a sejtekben kifejtett fő jellemzőjét: SZIKLA szerűen erősítő hatását. A mai élelmiszervegyészeti kutatások a CÉKLÁban életfontosságú elemeket tártak fel, amelyek erősítik a sejteket, keményen ellenállóvá teszik. CéKLa – SZiKLa hangváz: C-K-L – SZ-K-L.  Valószínű, a névadáskor ismert volt az ember előtt a CÉKLA – SZIKLA hasonlat oka. De segíthet mozgásszervi panaszok esetén is, IKLAtóbbá, mozgásra, könnyed bÓKLÁszásra képesebbé teszi a testet. A CÉKLA – CIKLUs hangváz azonosság arra enged következtetni, hogy a CÉKLA jó hatással lehet a női nemi CIKLUsok folyamatára. CéKLa – CiKLus hangváz: C-K-L – C-K-L-s. A CÉKLA – LACÉK átforgatás a könnyed LAZAság gondolatát idéző.  Semmilyen megnevezés nem rögzült véletlenszerűen a teremtés nyelvében. Még van egy hangátforgatási lehetőség: ALCIK, ha  c > sz váltást alkalmazzuk: ALSZIK. A CÉKLÁban, akár a szilvában, de más gyümölcsben, zöldségben is, ALSZIK, szunnyad valamilyen életserkentő erő. CéKLa – aLSZiK hangváz: C-K-L – L-SZ-K. KL – LK: a céKLa nemcsak eledeLKént, hanem a bajokat megelőző gyógyászatban is aLKalmazható.

cigány – Ázsia és Európa országaiban szétszóródva élő, sötétes bőrű, sötét hajú indiai eredetű nép. [szláv < görög] A CIGÁNY a C.G – G.C gyökből eredő: CiG – GiC. Minden nép neve még az ősnyelv szógyökeiből alakult ki. A CIGány nép nevében levő CIG gyök a fekete színnel, és az ide-oda mozgással kapcsolatos. A CI ősgyök is ezzel az ide-oda mozgással hozható kapcsolatba. Ugyanis a CItera, ide-oda kézmozgással szólaltatható meg. A CIbálás, CItálás, SZItálás (c > sz) is ide-oda mozgás. Az ide-oda mozgás benne van a ránCIGÁl szóban is, és jelenti a CIGány, mint ide-oda járó, helyhez nem kötött, vándorló életmódját. Albánul fekete – zi, törökül siyah, maláj nyelven hitam. A CIGÁNY filippino nyelven hitano, a többi nyelven is cigan, gitan, gypsy stb. A kezdőszótag a fekete szín kezdőszótagjával sok esetben egyező. Mivel a fehér szín a SZÍnek SZÍne, CI (szi), és felbontásakor keletkező három alapszín neve a CI (szi) ősgyököt tartalmazza (cinóber, citrom, encián), ebből következtethető, hogy az ősnyelven a másik teljes (abszolút) színt, a SZÍnek véGét, szeGélyét, a feketét, a SZIG, CIG gyök jelentette. Ez a feketeképű CIGája juh esetében is így van. Ez egyik névadó jellemző. Egyes vélemények szerint a SZEGÉNY szóból alakult ki a CIGÁNY népnév (szigány). CiGáNY – SZeGéNY hangváz: C-G-NY – SZ-G-NY. A SZEGÉNYség sötét jövőt előrevetítő, ami a fekete szín. Ez a másik névadó. Székelyföldön ma is használatos a nehéz, kínlódással, fagyoskodással tele állapotra, a SZIGOrogni kifejezés. Ez is a messzi múlt ősnyelvéből jön. A görög nyelv is az ősnyelvből örökölte, mint szín megnevezést. A név már az ősnyelvben kialakult. A G hangcsoport – IGÁ – jelen van a cIGÁny, cIGÁja, szEGÉny, az IGA szavakban. A CIGÁNY népnevet maguk a CIGÁNYok hozták magukkal Európába. Ősnyelvi eredetének bizonyítéka a GÁNY értelemadó gyök is, amely minősítő a mai magyar nyelvben is. Néhány szó: szegény, gúny, gúnya, pogány, legény, hanyag, nyegle, vagány stb. Jó minősítés: igényes, nyugodt. Az általuk manapság használt ROMA kifejezésről: a ROMA < – > AMOR fordítás felszínre hozza a köztük mai napig dívó szabad szerelem – MÁMOR kapcsolatot. ROM – MOR, a MÓRÉ régen is megszólítás volt köztük. Tagadhatatlan a fekete bőrszínűk. Ennek nyomán a fekete jelentésű kara, szóból, a koROM leharapott szóvégéből is alakulhatott: korom – ROMa. Meglehet, hogy mindkét megnevezés párhuzamosan használatban volt közöttük, de magyar nyelvterületen csak a CIGÁNY népnév volt ismert. Az olasz ZINGARO szóból arra lehet következtetni, hogy a sovány, CINGÁR jellemző is névadó volt. CiNGáR – ZiNGaRo hangváz: C-N-G-R – Z-N-G-R. Bármely megnevezés lejáratható a rossz viselkedéssel. Példa erre a sokatmondó tisztes és szép elvtárs szó, amelyet a kommunisták a sárga földig lesüllyesztettek, ma padlófeltörlő rongyszó lett belőle.

cimbora – Szórakozásban, játékban stb. gyakori társunk, jó pajtásunk. [román < ? szláv] A CIMBORA a C.M – M.C gyökből indul: CiM – MiC, és rokonhang változatokkal  (c > sz: szim, szom, c > cs: csim) kiterjedt szóbokor alakul ki. A jó CIMborát – jelképesen szólva – SZIMatra megérzed.  A CIMborák együtt vannak az eszem-iszom mulatozásokban. Bajok esetén SZOMorkodva. Az is lehet, hogy kezdetben a fő jellemző névadó a nem elmélyült, hanem csak SZÍNből BARÁTkozás: SZÍNBARÁT. Vagy csak a CÍMe BARÁT, de nem elmélyült érzelmi kapcsolat: CIMBORA. A CS.M gyökkel: CSiM, CSoM, mint egymásba CSIMbalkozó, CSIMpaszkodó, együtt CSOMbolygó, CSÁMborgók, székelyül: esszeCSOMborodók. A CIMBORAság bizonyos érdekközösség is. Székelyföldön van legelőCIMBORAság*. Az MB páros, mint tengelyhangzó is, az eredet eldöntője. Az MB hangcsoport – IMBO – az összefonódást jelenti a csOMBOlyog, a jó szándékot a jÁMBOr szóban. Csak egymást megértő, elfogadó EMBErek közt alakulhat ki jó cIMBOraság. Az ivócIMBOrák együtt mulatnak, ha úgy van együtt tOMBOlnak, majd hazafelé együtt IMBOlyognak. A B.R – R.B gyök: BoR – RoB, a cimBORák BOR mellett, elképzelhető, hogy néha felmerül háBORgás is. A BARát szó is e gyökkel indul. A BÓRa légáramlat neve. A cimBORák egyazon táBORba tartoznak. összeBORulnak (háború). A BOR gyök másféle keveredő változatokat is jelenthet a szóban. A cimBORák összekacsintanak és összeBORulva együtt sodródnak. A cimBORaság idővel BARátsággá mélyülhet. Az R hangcsoport – ORA – a köztük levő összetartó ERŐ, amely akár bARÁtsággá is alakulhat. A bÓRA jelent ÁRAmlatot is, egy hideg, száraz szél neve, akár a NemERE. A CIMBORAság, mint állapot, egyféle CÍM, két EMBER egymás közti kapcsolatának fokozati minősítésében. A CzF Szótár szerint: „A czimbora […] szorosabb és belsőbb pajtás, […] Eredetileg lehetett: czim-pár v. czím-párja, azaz czímben, polgári állásban pár, barát, társ; lehet annyi is, mint csín-pár, azaz csínban és csínben, vagyis jó és rosz tettben párom, barátom, s ma is ez a legdivatosabb értelme; még egy harmadik elemzése: szívpár, szívem párja, szűm párja; némely szójárásokban: szimbora.” A CIMBORA kifejezés se nem román, se nem szláv. Ősnyelvi eredetű, gyakorlati vonatkozásai –, amelyek névadó jellemzők – végigkövethetők a körülírásban, de jelen vannak magyar szavak százaiban is. Magyarul elemeire bontva magyarázható szó, amit sem a román, sem a többi szláv nyelven nem lehet megtenni!

/*/ A Magyar Néprajzi Lexikon írja: „Minden esztena-társaság (gazdaság, cimboraság, cimboraszer) élén maguk közül választott esztenabíró (főgazda, majorbíró) állt, aki a közösség dolgait intézte, a juhászt ellenőrizte és munkájáért némi javadalmazásban is részesült.” (M. N.  L. I. Budapest, 1979. 734.).   Vagy a Lövéte története (Gazdálkodás a XVII-XIX. században): „A juhtartó gazdák összealakultak „cimboraságokra” (társulatok- M. J.) Egy „cimboraságnak” volt kb. 300-500 fejős juha 100-250 darab meddő juha, berbécse és tenyésztésre meghagyott nőstény báránya. Közösen fogadtak majort (ún.bácsot) a pásztorfogadó gyűléseken, s más cimboraságokkal egyetértésben közösen osztották újra minden évben a legelőtesteket. A cimboraság tagjai juhszám arányában élvezték a juhtrágya hasznát, és az által javították a soványabb szántóföldjeiket” Továbbá: „Aki nem rendelkezett a szántáshoz szükséges négy ökörrel „cimborában” (azaz társulva- M. J.) szántott.” Kiem. K.S.

cipel – Erőlködve visz, hoz, hord valamit. Erőszakkal vagy erőltetve magával visz valakit. [? szláv] A CIPEL a C.P – P.C gyök bővítménye: CiP – PiC. Nehéz teher VITELe esetén, vagyis CIPEkedésnél, lassabban TIPEg, CIPEg az ember, PICiket lép, mert csak CIPegve megy a vitEL – CIPEL. A P hangcsoport – IPE – aki cIPEL, cEPEl, cIPEkedik, az tIPEg-tOPOg, tOPOrog, tAPOs, és aprókat lÉPŐ. Nézzék meg a súlyemelőknek a súly felemelése utáni lépteit, vagy az erősemberek lépteit, amikor a nagy súlyokat CIPELik. Bizony TIPEgnek, CIPEgnek, mivel épp CIPELnek. CipELIK, régies székelységgel: ELIG viszik, ami azt jelenti, hogy ALIG bírják. Az L.P – P.L gyök: LéP – PeL, aki ciPEL, az LÉP. A CIPELő LÉPtei csak LÉPCIk, azaz PICIk, CIPIk. CiPeL – LéPCi hangváz: C-P-L – L-P-C. A CIPEL – LÉPIC teljes átfordítás azt mutatná, hogy aki CIPEKEDIK, CIPEL, az csak LÉPICkél, azaz aprókat LÉP. CiPeL – LéPiC hangváz: C-P-L – L-P-C. A szónak semmi köze a szláv nyelvekhez eredet tekintetében. A szláv nyelvek az ősnyelvből alakultak ki. Minden gyökszavuk kimutathatóan magyarul magyarázható.

cölöp – Építmények földbe vagy víz medrébe vert oszlop alakú eleme. [szláv] A CÖLÖP a C.L – L.C gyökből indul: CöL – LéC. A CÖLÖP eredetileg lehet TŐLÁB. Egy oly LÁB, amely egy távot kettéOSZt. Az OSZ az OSZtás, a LOP végződés – tekintetbe véve a b és p rokonhangzását: LÁB. Az oszláb megnevezés módosult, s lett oszlop, akár a kapuzábé a kapuzáp és kapuláb összevonásából. A LOP gyök fordított alakja: POL. Ez a FAL hangváltott alakja. Az első FAL (fából felemelt), LÁB – BÁL (bá = nagy + áll), PAL (innen a pallér, palota), POL (polgár, mint ház falai közt lakó, vagy a görög polisz). Ha a két alkotó gyököt külön elemezzük: CÖL – LÉC és LÖP – PÖL (p > b), akkor a LÉCLÁB. Az L hangcsoport – ÖLÖ – használati jellemzőt rejt: a markOLAtban elférő cÖLÖpöt használják emELŐrúdként, pöckÖLŐként. Vagy hordozó azaz cipELŐ rúdként, mint a petrence rudat. Az OSZLOP átforgatva SZOLOP, ebből a CÖLÖP. Mondják még cöveknek, székelyül cüveknek. A cöLÖPben is benne a LÖP > LÁB gyök.Az OSZLOP, a szófordítás szabálya szerint szolop, szölöp, CÖLÖP lett vagy fordítva. A CÖLÖP szót az ősnyelvből örökölte az ógörög nyelv! Ógörögben lett: xolop, xilop, xülüp. A c > t vagy c > sz és p > b hangváltással: CöLöP – TőLáB – oSZLoP hangváz: C-L-P – T-L-B – SZ-L-P. Nem szláv kölcsönszó.

 

CS

csája – Orosz módra készített tea.  [vszó: orosz < kínai] A CSÁJA a CS.J – J.CS gyök bővítménye: CSaJ – JaCS. A CS hang, CSA ősgyök, CSAJ gyök egyik jelentése vizes. Jelen van a locCSAn, moCSÁr, tóCSA, poCSOlya és más szavakban. A J hangcsoport – ÁJA – kedveltség értelmű az AJAkon, szÁJOn át, kÉJEs szavakban. A finom csÁJÁért sokan rAJOnganak. A CzF Szótár szerint: „CSAJ, elavult gyök a lucskosat, vizeset jelentő csajhos, csajt, csajtos származékokban. Eléfordúl egy 1224-diki oklevélben: „In rivulo qui dicitur Csaj” (Jerney Nyelvkincsek).” Vagyis a CSÁJA ősnyelvi gyökre épülő szó, akár a vodka, voda, amely az id, üd, od, ved, vid, vüd vízjelentésű gyökök módosult, bővült alakja, de amely szintén nem orosz eredetű.

család – Szülők és gyermekek és legközelebbi hozzátartozóik közössége. [szláv] A CSALÁD szó a CS.L – L.CS gyökből indul: CSaL – LáCS.  A CSALÁD szó a CSELekvés fogalmi körébe tartozó. Érdekes a szláv nyelvből kölcsönzés gondolata a hivatásos nyelvészet részéről. A szláv nyelveken nem lehet magyarázatot adni rá, nem lehet a szó kialakulásának fokozataira élő alkotó elemeket találni. A CSALÁD CSELEkeDő, CSELEKVŐ emberekből áll. Oroszul: ember = CSELOVEK, azaz a CSELEKVŐ módosulata. CSeLeKVő – CSeLoVeK hangváz: CS-L-K-V – CS-L-V-K. De próbálja valaki megmagyarázni elemeire szedve is oroszul ezt a szót. A CSALÁD szóról a CzF Szótár: „Régente gyakran egyjelentésünek vétetett cseléd szóval.” Kiem. K.S. CSaLáD – CSeLéD hangváz: CS-L-D – CS-L-D. A CSELéd is a CSELekvéssel rokon. A CSELÉD szó az első magatehetetlen, önmagát ellátni nem képes újszülött, ÉDes kis CSELÉD megjelenésekor az érte CSELEkvés ÉDes kötelezettségének végzése nyomán alakult ki, az ősnyelvet beszélők ajkán. A CSEL gyök jelzi, hogy a CSALád létrehozása, fenntartása CSELekvő tevékenységet követel. Az L hangcsoport – ALÁ – azt sugallja, hogy az egymásért csELEkvés, szeretetteljes észszerű ALÁzat, becsÜLEtes ÉLEtmód, ILLEmtudás, szELÍdség, köLCSönös tisztELEtadás, kegyELEmérzet, kELLEmes viselkedés az igazi CSALÁD jóra serkentő jellemzői. A fordított szókezdő L.CS gyök: LáCS, a kaLÁCS szóban az összefonódást, kellemes finomságot jelenti. A jó értelemben vett CSEL a CSELekvésre vonatkozó, főleg a kéznek munka közben végzett érdekes, bármilyen bonyolult, fordulatos mozdulatra való képessége. Az elme is CSELekszik: befogad, tárol, mérlegel, utasítást ad. Az azok nyomán véghezvitt tettek beleszövődnek egész alkotó életünkbe, így a CSALÁD létrehozása, fenntartása, megfelelő irányítása is beletartozik CSELekEDeteinkbe. A csaláD szó D hangja ez esetben a keDves oDaaDás hangja. Ez kulcs, mivel ha cserélődik, vagy más hanggal társul, megromlik értelme. A CSALÁDban nincs helye a csaláSnak, megcsaláSnak! Nincs helye a csaláRdságnak. Igazi szeretetteljes vezetésű, eszményi CSALÁDban –, mivel azt a szeLÍDség jellemzi – nincs LÁzaDás. Alapvető követelmény az igazi szeretet, amellyel minden megoldható! A szóvégi L.D – D.L gyök: LáD – DaL, hangjaival alkothatók: dal, dél dil, dol, dul, dül gyökök, amelyekkel a CSALÁD életének követelményei, jellemzői, kísérőjelenségei írhatók le. A DALt, jókedvvel végzett közös tevékenység váltja ki. A munka közben DALoló (melódia), érzelmeit is beleviszi, és az eredményen is érződik. A DÉL egyenes, szép férfias DELi, DÉLceg, nőies LÉDi, ÉDi tartás, emelkedett boLDog lelkiség, amely egy jól működő szerető CSALÁDi élet jellemzője. A DILi szó az ősnyelvben szeretet, szerelem, jó értelemben vett bolondos (önfeledt) boldogság és tisztelet kifejezője volt. A CSALÁDi tevékenységben a közös DOLogban, a cseLÉDek (családtagok) együtt LEnDÜLése, LÓDulása inDULása, haLADása követelmény. Ilyen összetartó CSALÁDnál DŰL a jöveDELem is. Az egymásért CSELekvés, a jótettek sorozata az értelmes élet fő CSELekvési iránya. Akad ilyen CSALÁD is ma, de kevés. A CSA – ACS ősgyök, a CSAP gyök értelmét is behozza, s akár hangátvetéssel is értelmet adó: a CSAlád bensőséges kAPCSolatra épülő CSAPat. Az igazi CSAládban egészséges CSAPatszellem uralkodik. A CSAP összekötő kAPCSolatteremtő. A PACSi, azaz a tenyérbe CSAPás régen a megegyezés, a béke jele volt (pace = béke). Annak felrúgása CSAPást hozott a felekre. Az igazi CSALÁDban még nézetkülönbségek esetén sincs ACSarkodás, rACSolás (kiabálás). Az őszinte, igazi, tiszta indítékkal induló, szeretetre ALApozott, összetartó CSALÁD az egészséges társaDALom ALApja, sejtje. A CSALÁD – DÁLACS teljes átfordításból kitűnik: az igazi szerető CSALÁD, tartós, DALOS boldogság. CSaLáD – DaLoS hangváz: CS-L-D – D-L-S. A CSALÁRD – DRÁLACS már mást mutat. Valamely fél CSALÁRDsága felDARÁLÓS hatást vált ki. CSaLáRD – DaRáLóS hangváz: CS-L-R-D – D-R-L-S. Az ősnyelvet beszélők az ősiségben erős CSALÁDi kötelékben éltek. Ez volt az IDEÁLIS külső-belső kötelékképe a CSALÁDnak. CSaLáD – iDeáLiS hangváz: CS-L-D – D-L-S. Az ősiségben a DILIS szó jelentése: szerelem, szeretet, tisztelet. Az igazi szerelemre, DILIre alapozott, szerető CSALÁDi kötelék volt az IDEÁLIS és követendő. CSaLáD – DiLiS – iDeáLiS hangváz: CS-L-D – D-L-S – D-L-S.

/*/ A magyarságot valaha az erős családi kötődés jellemezte. Tudták ezt ősi ellenségei és igyekeztek megrontani, tönkretenni. A minden ősi értéket kigúnyoló, lealázó, röhej tárgyává tevő, liberális eszmék alattomos becsúsztatásával, a szabad-szerelem, perverzitás, vadházasságok terjedésével, a magzatelhajtás engedélyezésével teljesen lesüllyesztették a valaha erős magyar társadalmat. Aki nem hűséges családjához, az előtt semmi sem szent, elárul minden eszmét. A magyarság akkor remélhet megújhodást, gyökeres változást sorsában, amikor erős, hűségen, tisztességen alapuló családok alkotják a nemzetet. Van esély erre? A magzatait milliós nagyságrendben meggyilkoló nép soraiban?! Ahol a vadházasság burjánzik, és ahol a negyedikre, ötödikre váltott vadházasság mellett is félrejárnak a felek? Aki ma erre igennel felel, az nem áll a valóság talaján, csak álmodozó.

csárda – Falun, városon kívüli (országút menti) kocsma, fogadó. [szerb–horvát < …perzsa] A CSÁRDA a CS.R – R.CS gyökből induló szó: CSáR – RiCS. A CSÁRdában CSÁRmálás, CSÁRogás, RICSaj, RÁCSujozás, a döngetéstől RECSegő hangok. A CSÁ ősgyök a félre irányt jelenti. A félreCSApott CSÁkó, CSÁrdás kiskalap. A CSÁmpázó léptek. Az utak, letérők melletti CSÁRDA, olykor lÁRmás, CSÁRmás keDvtelést (d), DAlolást lehetővé tevő iDőmulató helyiség. Itt ropták a CSÁRDÁSt. A csárDA, zárDA, dalárDA, lovarDA, szerDA, korDA, áruDA és más szavakban a DA gyök, a kezdőgyök által jelölt akárminek képletes-valós hatÁRain, tERületén, kÖRén (ár, er, or) belüli lehetőségek, szabályok által megengedett – ADatott – cselekvési móDOt jelenti, amint a csimaDIA szóban. Ám, ezt csak magyar nyelven lehet megfejteni, megérteni. Nem olaszul, németül, perzsául, délszláv nyelveken. A CSÁRDA néha összevethető volt a DALÁRDÁval, a kórusban énekelt DALok hallatán. A CSÁRDALÁRMA a CSÁRDÁhoz kapcsolódó jelenségek összessége. A CSÁRDA és LÁRMA szavakat összeírva az okot is megtudjuk, mitől a LÁRMA: csárDALárma: DAL! S annak nyomán a tánc. A nyelvészek szerint: CSÁRDA perzsa > szerb–horvát, DAL hangutánzó, LÁRMA olasz  > német eredetű.  CSáRDaLáRMa – CSáRDa-DaL-LáRMa hangváz: CS-R-D-L-R-M – CS-R-D-D-L-L-R-M. azonos hangok. Az egyik legmagyarabb szót, a magyarságra legjellemzőbb vonást igyekeznek szerb–horvátnak, perzsának beállítani. CSÁRDA – DACSÁR, gyökátforgatás. Szabadidejükben mentek a CSÁRDA DÁCSÁRA. E szó élt az ősnyelvben, innen ragadt meg a szláv nyelvekben a DÁCSA. CSáRDa – DáCSáRa hangváz: CS-R-D – D-CS-R. Az RD hangcsoport – ÁRDA – ősnyelvi ismertetőjele a szónak. A csÁRDA az út mellett (csára), vagy ERDŐszélén állt, áll. Itt a CSApra vert hORDÓ fő szerepet kapott, abból csORDUlt a bor. Volt ott dalÁRDA, táncra pERDÜlés. Történtek benne fERDE dolgok, főleg amikor zORDOn kedvű, mORD betyárok is megfORDUltak ott. Volt ORDÍtozás, veRekeDés, DöRgés, DuRRogás, mert az ital miatt az ÖRDÖg költözött az emberekbe. Sok értéket elhERDÁltak benne. De vidám hangulata is volt (van). Táncban fORDUltak, pörögtek a mulatozók, eljárták a csÜRDÖngölőt, csÁRDÁst. Az RD párosnak, mint R.D – D.R gyöknek: RuD – DöR, van kapcsolata a CSÁRDÁban történő eseményekkel. A CSÁRDÁba viszed boRÚD-DERűd, oltani vagy fokozni a boRODdal, van DÖRgés. DURrogás. Bárhogy tiltják, a legény annak DACÁRA megy a CSÁRDÁba. CSáRDa – DaCáRa hangváz: CS-R-D – D-C-R. Nos, van ennyi értelmi kötődésű szó a CSÁRDÁval kapcsolatban a szerb–horvát, perzsa nyelvekben? Igaz a CzF Szótár is bizonytalan eredetet ír, de az eredetre való utalásai a CzF Szótárnak felülírhatók, mivel ők még akkor nem ismerték fel a három–négyhangos értelemadó hangcsoportokat, a hangvázak, az átforgatások szerepét, jelentőségét, azok azonosító hitelességét, így tévedhettek e dologban. RD – DR: a csáRDa vaDRegényes környezetben, eRDőszélén áll, s céDRusfa hoRDóban áll a bora.

császár – Uralkodó. [szláv < …C. J. Caesar nevéből] A CSÁSZÁR szó a CS.SZ – SZ.CS gyökből ered: CSáSZ – SZáCS. Nagyon furcsa megállapítás, hogy mi kaptuk a szlávoktól. A CSÁSZÁR szó régebbi keletű Caesarnál, s a szlávoknál. A CSÁSZ és SZÁR gyökszavak még az egynyelvűség idején képződtek. Bármily furcsán hangzik, semmi köze egymáshoz a CSÁSZÁR és CAESAR szavaknak. A latin nyelvben a CSÉ hangzást a CE hangpárossal jelölik. A CAE kiejtve: KAJE. Így a KAJ és a CSÁSZ gyökök semmiképp nem keverhetők össze. A CS.SZ – SZ.CS gyök: csasz, CSÁSZ, csesz, csész, csisz, csosz, csősz, csúsz, csüsz – mozgással kapcsolatos szavak értelemmeghatározó eleme. A CSőSZ – SZőCS, jelöl mozgásformát CSÁSZkál, vigyázó CSŐSZt, aki mint vigyázó végigpÁSZtázza a felügyelt területet, SZŐCS, aki meghatároz, kirajzol, kiszab vonalakat. De CSISZolt választékos viselkedést és CSESZegető, uralkodó hajlamot is. Az SZ hangcsoport – ÁSZÁ – valaminek a legnagyobbja, ÁSZA, a csúcsra mÁSZÁst, felkÁSZÁlódást is jelenti. Az ÁSZ – SZÁ ősgyök: magas minőség, erő, SZÉles kiterjedés értelmű. Az ÁSZ a legmagasabb értékű ütőkártya, az ASZtag a legmagasabb, legszélesebb gabonarakás. Az ÁSZ a meghaladhatatlan magasság és kiterjedés. Az SZ.R – R.SZ gyök: SZáR – RáSZ, a SZÁR, szorzati értelmű gyök. Nagy kiterjedésű, elágazó, többSZÖRöződő. A SZÁR lehet magas SZÁL, olyan szál, SZÁR, amely kiemelkedik a többi fölé, és képességei okán SZORzati fölénnyel bír. Ilyen SZÁL volt a zsidók királya, aki mindenki feje fölé emelkedő magasságú volt, és SZÁL is volt a neve (Biblia, I Sámuel könyve 9:3). Itt még az ősnyelven beszéltek a zsidók, SZÁL apjának neve KIS. A később teljesen megváltozott héber nyelven SZÁL neve, Saul, azaz Szául alakra módosult. Létezett tehát előzőleg már ilyen szó névként az ősnyelvben, amely ez esetben az etruszkból öröklődött a latinba. Az orosz CÁR szó a SZÁRból sz > c váltással lett CÁR. A szóban meghatározó értelmű az ÁR ősgyök, amelynek változatai jelen voltak már előzőleg a bÍRó, bÁRó, ÚR, kIRály, fÁRaó szavakban. Így uralkodói címként való korábbi jelenlétére az ERőre utaló ÁR gyök is bizonyíték. A CzF Szótár eredeztetését saját magyarázata is megcáfolja, hiszen csak a római birodalom maradványain élők majmolták, a keleti szláv nyelv vonzásában élők és a többi keleti nép már nem. Íme a CzF idézet: „A latin caesar szóból alakult, mely számos más nyelvekbe is átment; így németül Kaiser, réginémetül cheisar, keisor, angolszászul caser, kasere, kasyr, hollandul keizer, svédül kejzare, gothul kaisar, tótul cisár, oroszul tzár, szerbül czár. Figyelmet érdemel e helyütt a héber (elüljáró, fejedelem), így az arab száry, hindu szear, szanszkrit sera, sira, persa sáhszár; ez utolsó mint összetett szó jelentése: sah-(király-)szerű.” Kiem. K.S. Vagyis a CzF idézet nem bizonyítja a CAESAR > CSÁSZÁR átvedlést! A Caesar név minden bizonnyal etruszk eredetű, amely kiejtve Kajszár, Kajeszár, ez előzőleg valakinek magas KAJ, SZÁRként felnőtt jellemzőiből eredő megnevezése. A KAJla magasra nőtt, többiek fölé HAJló. Iulius CAESAR esetében nem a testi magasság, hiszen ő alacsony volt, hanem már elődei rangbeli magassága lehetett a névadó. Az apja személyneve is CAESAR, azaz KAJESZÁR volt. Ha boncoljuk: KAJESZÁR, három gyök: KAJ, JESZ, SZÁR, és két hangcsoport: AJE, ESZÁ. A KAJ = hajlott (nagy kajla), fejlett (nőtt), JESZ = van (lesz, lenni), de jelent GYŐZőt, GYŐZtest (j > gy) is, azaz GYŐZő LESZ. A SZÁR = szál. A J hangcsoport – AJE – az AJAk (beszél), kUJAk (ököl, üt), rAJOng szavakban. A J.SZ – SZ.J gyök: JeSZ – SZeJ, az iJESZtő, elveSZEJtő szavakban az eltipró GYŐZőt, a kíméletlen GYŐZtest jelenti. Még egy bizonyíték az etruszk eredetre: Caesar családneve Iulius és a IULIA gens-hez (család, dinasztia) tartozott. Itt sejthető az etruszk örökségű régebbi főségi, gyula kötődése a családnak. Végezetül megállapítható, hogy bár a germán nyelvekben a KAJESZÁR névből módosult KAISER-re az uralkodói cím, a magyar nyelv – amely képi, hasonlósági, ösztöni behatások nyomán ad megnevezéseket – nem vette át a KAJESZÁR szót uralkodói cím megnevezésére, nem vehette át, mert nem illett bele, s így kidobta magából. A magyarul rosszul hangzó KAJSZÁR (kajsza = görbe) gúnyoló értelmű lenne egy uralkodóra. Összegzésként: a CSÁSZÁR szó a CSÁSZ (csősz), mint mozgó vigyázó, jelenti a birodalom ÁSZÁt, legmagasabb döntnökét, a SZÁR gyök jelzi a magasra nőtt uralkodói állást: CSÁSZÁR. Ismeretesek Caesar híres szavai: „Jöttem, láttam, GYŐZtem.” Kiem. K.S.  Ezt a jelentést hordozza egyebek mellett a JÉZus, JESsé, JEZréel, JÁSZ, GÉZa, GÁZa, GAZ, GÁZ, GŐZ és sokmás szóban. Iulius Caesar nem óhajtott magasabb elismerést, mint Nagy Sándor, és Nagy Sándor csak király volt. Bizonyítékok sora van a történelemben, hogy a nagyzási hóbort az utódait gyötörte jobban, a hiúság miatt (Caligula, Néró stb.) a Caesar – KAJESZÁR név, mint cím felvételére.

csata – Haderők vagy szembenálló felek jelentősebb összecsapása. [szerb–horvát] A CSATA a CS.T – T.CS gyökből eredő: CSaT – TaCS. Ismételjük meg a meghatározást: Haderők vagy szembenálló felek jelentősebb összeCSAPása. Tehát a CSATA összeCSAPás, mondjuk: összeCSATTAnás. Ez is a CSA, CSE, CSI stb. ősgyökök szóbokrához tartozó. A CzF Szótár így írja le: „[…] csata, csatázik, csatina, csatora stb. származtak; kettőztetett véghangon: csatt, honnan: csattan, csattant, csattog. Vékonyhangon: csett, csetten, csettent. Ide tartozik a lucskot, mocskot, sarat jelentő csatak, csatakos, csatrang, csatrangos szók gyöke is. 2) Csavargó járásra vonatkozik a csatangol, csatólál származékokban, s rokona azon sat, melyből satrat, satrafa, eredtek; a szanszkritban is csatati am. menni, járni.” A T hangcsoport – ATA – a fő jellemző leírója: a csATÁban csapATOk csapnak össze, csATTAnnak az ÜTÉsek, a csATA hevében csATTOgnak az éles fémfegyverek, pATTOgnak a golyók stb. Esetenként CSEles fogással beCSApják az ellenség CSApatait, majd lesből leCSApnak azokra. A CSApatok a CSATÁban nagy CSApást mérnek egymásra. Ha fordítjuk: ATACS, ez cs > k váltással: ATAK = támadás. Aki nem vesz részt a CSATÁban az TÁCSban van, azaz TÁVol. CSaTa – TáCS hangváz: CS-T – T-CS. A CSATÁkban küzdő CSATÁRok védőpajzsként CSITÁRok által gyártott CSITÁRokat, pajzsokat használtak. CSaTáR – CSiTáR hangváz: CS-T-R – CS-T-R. A CSATÁRa készülő CSATÁRok TÁRCSA alakú célponton gyakoroltak. CSaTáR – TáRCSa hangváz: CS-T-R – T-R-CS. Ezek mind névadó jellemzők. De kereshetők a nem létező szerb-horvát névadó jellemzők is.

csatorna – Víz elvezetéséhez vagy öntözéshez való ásott árok. Mesterséges vízi út. [szerb–horvát < olasz] A CSATORNA a CS.T – T.CS gyökből induló szó: CSaT – TaCS. Szintén a CSATlakozás, kAPCSolat, átCSApolás, leCSApolás létrehozásának alapgondolata van a CSAT gyökkel kezdődő szó mögött. A CSATornában lehet TOCSogni, a belőle kiszivárgó víz TÓCSát alkot. Nincs ebben egy fia szerb–horvát és olasz eredet se. A T hangcsoport – ATO – a csATOrna, csATOLás, átfolyATÁs, két medencét összekÖTŐ fedett vagy fedetlen árok. A T.R – R.T gyök: ToR – RéT, a csaTORna lehet áTEResztő két medence közt, lehet egy RÉTet elárasztó rendszer része. Az RN hangcsoport – ORNA – többnyire tartalmat leíró, mint a cisztERNA. A csatORNA segítségével a folyadékot áttORNÁztatják egy másik cisztERNÁba. Erről még a csarnok címszónál. Ez esetben a szóvégi NA folyadék, víz jelentése mellett, lehet a NAgy hangkiesett alakja:  csatorNA/gy, épp mint a tárNA/gy. A T.R – R.T gyök: ToR – RáT (r > l: lát, ellát) a TÁR gyök lehet kiTÁR, kiont jelentésű is. A fából készült hordók, kádak, csebrek, vödrök aljába egy vékony CSATORNÁt vág a kádár, és e csATORNÁba illeszti bele az edény fából készült fenekét. A csATORNA neve: ONTORA: csaToRNa – oNToRa hangváz: cs-T-R-N – N-T-R.  RN – NR: a csatoRNa egyik szíNRől a másik szíNRe vezeti át a folyadékot.

csáva – Nyersbőr érlelésére használt lé. [szláv] A CSÁVA szó a CS.V – V.CS gyök bővítménye: CSÁV – VÁCS, alapja szintén a CSA ősgyök, amelynek szóbokrához tartozó. CSÁVÁban KAVArták, CSAVArták, VACSkolták az áztatott bőrt. A V hangcsoport – ÁVA – megmunkálási jellemző: a csÁVÁban KAVArták, csAVArták a sAVAs csÁVAlében, amelynek CSÁmpás VOnyár, (c)saVAnyú íze van. A CzF Szótár így írja le: „Mennyiben a csávának egyik kellékét sós részek teszik, valószinű, hogy e szó gyöke só vagy sav, melyből lett sava, sáv a, csáva.” A szóvégi VA gyök folyadékot jelent a SzáVA, DráVA, MoldVA, PrahoVA és más folyók nevében is.

cseber – Egyfülű, vödör alakú edény. [szláv] Megjegyzésként: kétfülű is van, Székelyföldön ilyen az itatóCSEBER. A CSEBER, CSÖBÖR szó a CS.B – B.CS gyökből induló: CSeB – BeCS. A CS hangos ősgyök CSEB, CSOB (csep) bővítménye. A BECS BÉCS gyök vizes, nyirkos mélyedést jelentett az ősnyelven. A CSEBer nagyobb vizes edény, amelyben CSOBban (csebben) a víz. Az EB, ÖB jelenthet kerekséget (ab), de ÖBlös edényt is. A B hangcsoport – EBE – jelen van az ÖBÖl, kÖBÖl szavakban. A B.R – R.B gyök: BeR – ReB. A BER gyök az emelésnél kifejtendő emBER (férfi) ERőre is utalhat, mivel az 50 – 60 literes, vízzel tele CSEBER emelésekor a két fülét, két emBERnek keményen, BEResen, férfiasan meg kell fogni. A nagy gazdaságoknál a BÉRes gondja volt a cseBERből itatás. A CSEBER – BERECS, CSÖBÖR – BÖRÖCS, BÖRCS fordítás nyomán kapott szó vizes mélyedést jelent, ahonnan nincs tovább, nem vezet út tovább. CSeBeR – BöRöCS hangváz: CS-B-R – B-R-CS. A REBEC ezek ellentéte száraz pusztaság, a BEREC = nincs tovább. A CzF Szótár leírása: „CSÖBÖR 1) Vederhez hasonló faedény, vízhordásra való. Csöbörből vederbe lépni. Km. 2) Némely tájakon hordóhoz hasonló, de szájánál összébb szoruló födeles edény, víztartásra való. 3) Néhutt, különösen az Érmelléken, bormérő edény, (100 itcze). Egy csöbör bor. 4) A székelyeknél, sajtár, dézsa. Csöbörrel szúnyognak vérét nem vehetni. Rokon vele közelebbről a német Zober, vagy Zuber. V. ö. e gömbölyű edények neveit: csupor, csobány, köböl, és bocska, bodon, bödön.” A székelyföldi CSEBER, CSÖBÖR felfelé szélesedő. A CSEBer, cseBER a BER-BÉCS, BERBÉCS, kos itatóedénye is.

cseléd – Valakihez hosszabb időre elszegődött bérmunkás. [szláv] A CSELÉD szó a CS.L – L.CS gyökből indul: CSeL – LeCS. A fordított gyök, a LECS, benne az ECS, ÁCS, szintén CSELekvést kifejező szó értelemadó ősgyöke. ÁCSol: a szakÁCS ételt, a takÁCS posztót, vásznat, a kovÁCS vasat munkál, az ÁCS házat épít, mindannyian áCSOLnak, azaz CSELekednek.  A CSELÉD szó olyan CSELekvő személyt jelentett, aki a CSALád tagja, része volt. A CzF Szótár szerint: „A régieknél család azaz ház népe értelemben fordul elő, […] péld. Zemplén megyében a Bodrogközben, sőt másutt is népnyelven cselédnek (szolgának) hívják a házhoz tartozó gyermeket is. Édes cselédem, kedves szolgám. […] Gyöke csel ugyanaz, mely a munkára, dologra vonatkozó cselekszik igéjé. Ormánságban cselérd. Egyezik vele a török kďlďdsi, szintén am. cselekvő, és kul am. szolga és katona. Eléfordul több szláv nyelvekben is: tseled, tselad, czeladz, melyek a delati, dzelati = dolgozni, cselekedni szókkal rokonok.” Az L hangcsoport – ELÉ – a csELÉd a csALÁd tagja volt régen. A gyermeket nevezték csELÉdnek. A gyermek szokása, hogy a szÜLŐ érkezésekor kiszalad ELÉbe. Azaz ELÉd szalad ÉDes gyermekED, a kis cseles csELÉd. (éd = birtokos rag). Amint a SZOLga valaha megtisztelő állás volt –, hiszen ura akaratát SZÓLta, őt képviselte – úgy a CSELÉD szó sem volt kialakulásakor lealázó értelmű. A CSELekvés CSEL gyökéből indul. A LÉD ide-oda mozgást jelent. Vagyis: tevékeny, mozgékony CSALádtag, csaLÁDtag. Az L.D – D.L gyökből induló szavak kedvelt személyt, kellemes jelenséget leírók. A DELi DALia. A szeLÍD DALos ajkú kisleány. A tisztelt személy, aki előtt illett meghajolni (dől). Hajdanán a szerelem megnevezése DILi volt, amint a bolondozásé is. De e gyökből indul a DOLgos szó, amely a szorgalmas csaLÁDtag, cseLÉD jellemzői közé tartozott. Székelyföldön még az én kiskoromban az öregek a kisgyerekeket kicsi CSELÉDnek vagy kicsi szógámnak (szolgám) szólították. Főleg a lánygyermeket nevezték kisCSELÉDnek. Az ÉD a bensőségesség megnyilvánulása, kifejezése, az ÉDes gyökszava. A LÉD a könnyedséget, a gyors mozgást jelenti. A nyelvek szétválásakor még ez volt az értelme, mivel az utódnyelvek némelyikében – leharapott szóvég jelenségként – az L.D gyökkel indult a fiatal lány, hölgy megnevezése: LÉDI. A CSELÉD szó az önzés, a meggazdagodási vágy elterjedése nyomán vált megalázó értelművé. A szó nem szláv eredetű.

csép – Rúdból és a végére szíjazott hadaróból álló, a szemtermés kiverésére való eszköz. Szövőszéken a láncfonalak összekuszálódását gátló léckeret. [szláv] A CSÉP szó a CS.P – P.CS gyök: CSéP – PaCS. A CSÉ ősgyök bővítményeként a CSÉP gyök szintén a kAPCSolódás fogalomkörébe tartozó. Mert mit tesz a CSÉPhadaró? CSAPkod, PACSkolja, CSÉPeli, CSEPüli a csűr földjére leterített gabonát, esetleg borsót, babot, fuszulykát, faszulykát, bükkönyt stb. Ennek nyomán kiperegnek a szemek. A szövőszék vagy osztováta CSÉPjei a hasajóra felcsavart fonál, székelyül mejjék rétegei közé helyezett vékony lécek az összekuszálódás, CSEPűsödés elkerülésére. Nincs itt semmilyen szláv elem.

cser – Cserfa. Cserzőanyagként használt fakéreg. Cserlé. [déli szláv < latin] A CSER szó a CS.R – R.CS gyök: CSeR – ReCS. A CSER, SER, CSERjed, SARjad, CSERdül, SERdül, nő. A CSERfa magasra növését, SERdülését is jelenti. A CSER gyök jelen van a CSEResznyefa nevében is, és amely nevében az esznye azt jelenti, hogy ehető gyümölcsöt terem. De a kaszálás után újraSARjadó SARjúfű nevében is. Sőt gyerekkoromban a későn kotló lúd kis pipéit, SARjúpipének nevezték. A CSERfa szíjas ERei miatt nehezen CSÜRhető, faCSARható, törhető, de mikor törik, nagyot RECCSen. A CSERlé eredete: CSERfa kérgéből készült CSERzőlé. A kiérleletlen száraz bőr RECSeg-ropog, a CSERlével kezelt viszont felpuhul. Ezek mind magyar gyökből induló, érthető szavak. A kezdetekkor minden magasra nőtt növény CSERjed (sarjad) jellemzője nyomán kapott nevet. GESZTnek (kötött, gesztett, szegzett) számított, de FA is, FEltornyosuló, kemény FEszes, magas, FEltörekvő tulajdonsága okán. Nem idegen eredeyű!

cserép – Agyagból formált és kiégetett vékonyfalú készítmény, illetve ennek anyaga. [szláv] Ez is CSER azaz CS.R – R.CS gyök: CSeR – ReCS. Az agyag, más szóval SÁR, CSÉR, kiégetve CSERép lesz. A fazekas eredeti neve az ősiségben GERENCSÉR, ami azt jelenti, hogy sárGÖRÖNGYből, CSÉRből készített ÉP CSERÉPedényt. A cserÉP névből kitetszik, hogy csak addig hasznavehető, ameddig ÉP. A CSERép törés esetén RECSegő, CSÖRrenő, CSERrenő, RECS-csenő hangot ad, és már nem ÉP. A CSERÉPedény TÖRékeny, s a CSERrenés, CSÖRrenés a CSERépedény TÖRéséhez hasonló RECCSenő hang. Ez hangutánzó megnevezés, és mindenképp magyar nyelven. Ha a KERámia szóalakot vesszük, KÖRértelmű, hiszen edényként KORongon KÖRforgással munkálják meg. Az R hangcsoport – ERÉ – a kOROngon agyagból készülő, vÖRÖsre, pIROsra égetett csERÉp, tÖRÉkeny anyag. Az R.P – P.R gyök: RéP – PoR, a REPedő, ROPpanás, a PORrá törhetőség. A cserÉPedény addig érték, ameddig ÉP. Ha RECCSen, CSERren, már nem ÉP. Megjegyzendő, hogy a latin és utódnyelvei a CSER és nem a KER gyökre építik a szót. Nem KERámia hanem CERamie, amely kiejtve CSERámie a CSERép CSER gyökével. Még egy vonás: a CSER gyök azt is jelenti, hogy a törött CSERép edényt vagy tetőCSERepet CSERélni kell. A CSERÉP – RÉPECS gyökátforgatás még nyújt egy párhuzamot. A CSERÉP, mivel törékeny, nem értékálló, ha megREPED, utána értéktelen REPECS. CSeRéP – RePeCS hangváz: CS-R-P – R-P-CS. A CSEREP – PERECS szintén élő változat volt. Azért is, mert kiégetve PIROS, CSeRéP – PiRoS hangváz: CS-R-P – P-R-S. De azért is, mert törve szétPEREGő PERECS. CSeReP – PeReCS hangváz: CS-R-P – P-R-CS. Tehát a szó mindent elmond magyarul. A szláv nyelveken viszont nem, mivel nem sajátjuk, ómagyar ősnyelvi örökségük.

cserepár – Osztrák hadseregbeli gyalogos. [szerb-horvát] Virághalmi Ferenc: Egy cserepár naplója, Budapest, 1875. kiadása szerint: „a német gyalog-katonaságot a magyar II. Rákóczi Ferenc óta nevezi cserepárnak, amidőn is az elfogott labanczokat páronkint cserélték ki egy kuruczért: innét a csere pár nevezet.” A CzF Szótár szerint: „Gúnyos nevök az austriai örökös tartománybeli gyalogoknak, kik egykoron fehér nadrágon fekete harisnyát viseltek. Ugyanaz a szerb tsarapár szóval, mert tsarapa szerbűl am. harisnya.” A mindig PÁROSan készült, készülő és viselt lábravaló, amelynek még ma is mindig a PÁRját keressük mosás után, így neveztetett a kapcától megkülönböztetve, mivel ez volt a legjellemzőbb rá, és a nyelv ezt engedte megörökíteni. A szó azt is bizonyítja, hogy a harisnya másik neve PÁROS. A PÁROS – SORÁP fordítás, amely az ómagyar ősnyelvűek által feltalált, alkalmazott ruhadarab volt. Az utódnyelvekben a fordított CSORÁP, CSARAPA alak ragadt meg. Örökölték, mind a készítési módot, mind a viseletét, mind a nevét a többi népek. A szó alkotó hangjai: PáRoS – P-R-S. Ezekből a P, S jelen van a taPoS, léPéS szavakban is. A szerb csarape, román csoráp a magyar PÁROS szó fordított alakjából módosult. PÁROS fordítva: SORÁP, s > cs váltással: PÁROCS – CSORÁP. CSoRáP – PáRoS hangváz: CS-R-P – P-R-S. Ez így nyelvi valóság. A CSEREPÁR – CSARAPE csak véletlen egybeesés, épp mint a zsandár és gen d’armé szavaknál. Nyelvészszomorító lehet, hogy a szerb csarapa, román csoráp, amelyek e nyelveken harisnyát jelentenek, szintén ómagyar eredetű szavak. Első nevezete: PÁROS ez fordítva: SORÁP, s > cs váltással: PÁROCS – CSORÁP. Nem „véletlen egybeesés”, hanem így alakult ki még az ómagyar ősnyelvben. Viszont a katonákra illesztett, akasztott CSEREPÁR gúnynév és a harisnyajelentésű CSARAP, CSORÁP tényleg lehet véletlen egybeesés. A címszóról még a harisnya címszónál. A nyelvben egy az ezerhez az ilyen véletlen egybeesések, hasonlóságok száma, akár a ZSANDÁR és GEN D’ ARMÉ (zsen d’ ármé) szavaknál, ahol szintén világosan magyarázható a magyar eredet, ám így ránézésre, hangzásra tényleg hasonlít a francia szóhoz. Azonban az ND páros a cseND, reND, cseNDőr, reNDőr, paNDúr, zsaNDár daNDár szavakban is meghatározó magyar nyelvi értelemhordozó.

cseresznye – A cseresznyefa termése. Cseresznyefa. [szláv < …görög] A CSERESZNYE is CS.R – R.CS gyökből induló: CSeR – ReCS.  A CSER gyökszó a magasra SERdült fa, rajta a ropogós CSEResznye: CSER – RECS. A RECS – ROP kapcsolat a CSEResznye ROPogós jellemzőjét kiemelő. Az ESZ gyök: evés, a NYE a felkínálás ősi szava (a NEsze régi változata) – magyarul. Székelyföldön még ma is így szólnak a kutyához, ha valamit odavetnek neki: – NYE! Az R hangcsoport – ERE – a csEREsznyefa mintegy kínálja az ágain tEREmő, belőle EREdő gyönyÖRŰ pIROs termést: ESZ? NYE! Tessék: ENNYE. Finom gyümölcs, amelyet az ember mindig csak ESZNYE, ENNE. Ennek alátámasztása az SZNY hangcsoport – ESZNYE – jelenléte, az ehető finomságok leírásában: a dISZNYÓhús (székely), mint tarISZNYÁlható étek. A tarISZNYÁból is ESZNYEk (esznek) és ISZNYAk (a benne levő kulacsból). Az SZNY páros, mint SZ.NY – NY.SZ gyök: SZéNY – NYiSZ, hangjaival alkotható szavak az erSZÉNY (értékes tartalom), asSZONY (mindig kívánatos), NYISSZant (szalonnát, kenyeret), erSZÉNY. Székelyföldön a szomjas állapotra mondják: SZONNYas. Vagyis a CSERESZNYE: a fán, a CSERen termő, ESZhető (ehető, és mintegy önmagától kínáló: NYE, azaz tessék, finom, ízletes, ropogós – CSER-RECS – gyümölcs. A CSERESZNYE – ESZNYERECS gyökátforgatás is az ESZNYE, evés közbeni RECS-ROP hangjelenség, és ez is egyik névadó jellemzője. CSeReSZNYe – eSZNYeReCS hangváz: CS-R-SZ-NY – SZ-NY-R-CS. Az ősnyelvben a SZECS – CSESZ gyök jelentése: finom. Példa az finomra CSISZolt CSÉSZe, amelyben finom italt kínálnak fel, s amely hozzáillő viselkedést kíván. Az első CSERESZNYEevésnél az ember ÉSZREvette, hogy evésre, ESZRE CSÍNYe van, ÍNYRE CSESZettül finom, SZECS ízérzet, ÍNYRE SZECS. CSeReSZNYe – íNYRe SZeCS – íNYRe CSeSZ – eSZRe CSíNY hangváz: CS–R–SZ–NY – NY-R-SZ–CS – NY-R-CS-SZ – SZ-R-CS-NY Van még egy értelem elrejtve a cseRESZnye szóban: RESZ – SZER, ez SZORzati hatás valamire. Azt is jelentheti, hogy a CSERESZNYE* fogyasztása, egészségre SZORzati erővel kedvezően ható. SZNY – NYSZ: a csereSZNYeevés nem kéNYSZer.

/*/ Orvosi vélemény: a cserESZNYe ESZVE gyógyítja a kÖSZVÉNYt.

cserje – Tőből szétágazó fás szárú növény, bokor. [? szláv] E szó is a CS.R – R.CS gyökből képzett: CSeR – ReCS. CSERJÉből lesz a CSER, azaz a magasra SERdülő fa. A CSERJE is RECCSen töréskor. Az RJ páros a belső életerő feszítését szemlélteti: eRJed a bor – ERőre Jut. Az RJ hangcsoport – ERJE – a még kicsi a csERJE, most ERJEd, gERJEd, azaz növekszik, még tERJEd, tEREbélyesedik, míg teljesen ERőre Jut, naggyá válik. Az RJ páros itt R.J – J.R alvógyök: RaJ – JeR, és a RAJ szóban, a méhek kiRAJzási eREJét REJti. A CSERJE hangjait átforgatva: JERCSE. A fiatal, zsenge értelem jelen van cs > c vagy cs > k váltással a   JERKE bárány vagy a JÉRCE csirke, a kis RAJKÓ, mint SERdülő megnevezésekben. CSeRJe – JeRKe – JéRCe – RaJKó hangváz: CS-R-J – J-R-K – J-R-C – R-J-K. Hol keressük itt a szláv nyelvi elemet? RJ – JR: a cseRJe úJRa és úJRa kihajt.

csésze – Kisebb füles (porcelán vagy fajansz) ivóedény. Stb. [szláv] A CSÉSZE szó a CS.SZ – SZ.CS gyökből indul: CSeSZ – SZeCS. A CSESZ gyök visszatérő CSÚSZó, CSUSSZanó, CSISZoló mozgást jelent a CSESZetel, CSESZeget szavakban. CSÉSZE – SZECSÉ, gyökátforgatás. A CSÉSZE finom művű CSESZEtelt, CSISZOlt ivóedény. Volt edény, amelynek SZÉCSE volt a neve, ez levesféléknek. CSéSZe – SZéCSe hangváz: CS-SZ – SZ-CS. A CSESZÉs finom selymes érzés (fota, tafota). A CSÉSZÉs italok is finomak. A SZECS gyök oly szavak kezdőgyöke, amelyek választékos elkülönülést, az átlagosból emelkedő irányú kivonódást, kivonulást jelentenek. Ilyen a SZECSEssziós művészeti irány is. De van SZECSŐ név, és SZÉCHEnyi, SZÉCSI családnevek is. Az ősnyelven a SZÉCSÉny, kiemelkedő – átvitt értelemben – CSISZOlt, CSESZŐsen szép helyet jelentett. A CS hang a loCCSanás hangja is. De nemcsak. Az ivóedények közt a köznapias CSUPOR, CSANAK, KULACS mellett kiemelkedő a CSÉSZE, amely rangos ivóedény. Nem azokkal egyenértékű. Az SZ hangcsoport – ÉSZE – a csÉSZE csESZEtelt, azaz csISZOlt, finomított felületű, anyaga finom, mintázata SZÉp vonalvezetésű. Az első csÉSZE kÉSZÍtője odatette minden tudását, azaz ESZÉt. Van olyan vidék ahol CSÉSZI-nek mondják. Régen csak ünnepi alkalmakkor került az asztalra. Emelte az együttlét érzelmi értékét, rangját, és a viselkedést is ahhoz kellett igazítani, vagyis illett „CSISZoltan” viselkedni. Az ESZTÉtika szó a válASZTÉkos ősnyelvi szó módosulata. A csÉSZe is egyféle ESZtétikai, válASZtékos igényt kielégítő ivóedény, amely ahhoz méltó viselkedésre kötelez.  Eredete nem szláv! Semmiképp. Az oroszok is ihattak teát CSÉSZÉből, ám a szó az ősnyelven fogant.

cséve – Fonal felgombolyítására való üreges hüvely. Stb. [szláv] A CSÉVE a CS.V – V.CS gyökből eredő: CSéV – VéCS. A CSÉVE egy CSŐ, amelyre fonalat CSAVArnak, CSÉVÉznek. A CSÉVE a VEtőlővel használt a szÖVÉsnél. A V hangcsoport – ÉVE – a szÖVÉsnél használt csÖVEs csÉVE, amelyet körülÖVEz a rácsÉVÉzett fonal. A CSAVAR a kavar szóval hozható összefüggésbe. CSéVe – CSöVe – CSaVar hangváz: CS-V – CS-V – CS-V-r. Mitől szlávosodik el, mialatt a CSAVArtól a CSÉVÉig jut? Továbbiak a cső címszónál.

csille – Keskeny vágányon vagy kötélpályán futó kisebb méretű teherkocsi. [? német < szláv] A CSILLE is a CS.L – L.CS gyök bővítménye: CSiL – LoCS. „Nevében az íze”: kiCSI bILLEnő. A CSILle olyan a szállítójárművek közt, mint a CSOLnak a hajók közt. Az L hangcsoport – ILLE – szerepe a szóban: a csILLE bILLEnő, ILLAnó szÁLLÍtóeszköz a bányában. A bILLEnő csILLÉbe, ha víz. víz kerül bELE, bILLEntésre kiLOCS-csantható. A CSILLE szó se nem német, se nem szláv, mert magyar minden eleme. Az első CSILLE valószínűleg már az egynyelvűség, az Özönvíz előtti nagy építkezések idején használt eszköz lehetett. De azt is jelenti, hogy voltak akkor nagyobb szÁLLÍtó járművek is, ha ez kiCSI bILLEnőnek számított. Ezt igazolják a piramisok, piramidák hatalmas kőtömbjei.

csín¹ – Tetszetős forma, elrendezés. [szláv] A CSÍN a CS.N – N.CS gyök: CSíN – NiCS. A CS hang ez esetben a jó értelemben vett CSel, az IN elvitathatatlan, eredeti magyar kellemi ősgyök a CSÍN, CSINos, CSINtalan, CSINál, kaCSINt, INger, INdul, hINta, fINom, pINa, INtim. A CS hang a jókedvvel CSelekvés hangja. Ismerős a „jókedvében CSettINt” kifejezés. Vannak olyan bonyolult CSeles CSINálmányok, amelyeknek komoly CSÍNja-bínja van. A CSÍN játékos kifejezések gyökszava. A játékos kedvű kisgyerek CSINtalan. A széplány CSINos, de CSINtalan is. Az IN gyök, mint kellemi gyök mindenhol felüti magát, ahol valamilyen kellemes játékos CSelekményről, alkotásról van szó. A fentieken kívül jelen van a csINtalanul INcselkedő hajtINcsben is. Az IN gyök jelen van a nemiségben is a női oldalon (pina, vagina). Furcsa a CSINtalan szónál a -talan fosztóképző jelenléte, de ez akkor érthető, ha a CSINOS szó értelmét figyeljük meg. Ugyanis, aki CSINOS, az nagyon vigyáz, hogy minden, ami rajta CSIN, azaz szép vonalú, a legnagyobb rendben legyen a külalakon. Semmi nem oda illő nINCS megengedve. Egy ránc, gyűrődés, pecsét stb. Semmi. A CSINtalannak viszont nINCS erre gondja, mert neki nem a feszes CSINOSság, hanem a kötetlen INCSelkedő játék fontosabb. Nem szláv jövevényszó.

csinál – Valamely cselekvést végez. [szláv] A CSINÁL szintén CS.N – N.CS gyök: CSiN – NiCS, amely a CSI ősgyökből indul. Gyerekkori játékos kérdés: miCSIálsz? (csia – dia), azaz: mit CSInálsz? Mit áCSIÁLsz? A CSIN gyök a CSINÁL kezdőgyökszava.  A CSÍNYtevés, élvezettel járó. A CSINos, CSINtalan kiCSINYke hullámokra bodorított hajtINCS, a CSINtalankodó kaCSINtás olyan CSINtalan CSÍNYek, amelyek megNYICS-csák (régiesen) az utat a CSINoskával CSÍNYes CSINÁLás, a nemzés felé. Az N hangcsoport – INÁ – kellemes kifejezések értelemadója: a csINOs, fINOm, ÉNEk, zENE, pINA és más szavakban. Külön az IN kellemi ősgyök jelenlét: fINom, kINcs, pINa, INnap és más szavakban. Ez okon maradt meg a Nemzés kifejezéseként a CSINÁL szó. Az N.L – L.N gyök: NáL – LáN, a NÁL, NŐL, az érzelmi (érzéki) töltet folytonos NÖvekedését írja le. A LÁNy, LŐN, LÉNy is kapcsolódik a CSINÁL, nemz fogalomkörhöz. NÉLküle nem megy. A szó ősnyelvi eredetű, a szláv nyelvek megörökölték. A CSINÁLás, CSEFÁLás, régies cseál, csiál, csinál, ácsiál. E szóalak gyökként átforgatott alakjából: CSEFÁL – FÁCSEL ered a latin FACERe = csinálni, amellyel a latin nyelv a teremtésre is utal. A CSINtalankodó nemi CSINÁLás a teremtésnek az emberpárra bízott folytatása. CSeFáL – FáCSeL – FaCSeRe hangváz: CS-F-L – F-CS-L – F-CS-R. Szicília szigetének északi csücskében mai napig őrzi CEFALÚ, CIFALÚ helység neve a valaha ott letelepedett, és ott tevékenykedő, CSEFÁLÓ, CSINÁLó székely ezermesterek létének nyomát. Egyébként KEFALE = hegyfok ógörög nevéből eredeztetik, de az is ősnyelvi KŐFAL, KŐSZIKLA. A többi szicíliai helységnév is ősnyelvi, azaz székely nyomokat visel.

csipke – (Finom fonalból készített) mintás, áttört szövedék. (Csipkebokor, vadrózsa. Csipkebogyó.) [szláv] A CSIPKE szó is a CS.P – P.CS gyökből indul: CSiP – PiCS (cs > ty: pityke). A CSIP gyök a CSIPked szó alapja. A CSIPKE olyan, mint egy lyukasra CSIPKEdett vászon vagy megCSIPKEdett szegély. A PK hangcsoport – IPKE – jelen van az apró, megszakított mozgásokban: tÉPKEd, lÉPKEd, csAPKOd, csIPKEd, a lEPKE szárnymozgásában, a sAPKÁt lekAPKOdó rÖPKE mozdulatokban. A CSIPKEverők ide-oda kézmozgása. Sima felületre folyadékot CSEPegtetve is lehet CSIPKEmintát létrehozni, hiszen a CSIPKE is CSIPEgetett CSÖPP kis mintákból tevődik össze. A másik jellemző, a CSIPKEbogyó, valóban kellemetlenül CSIPKEd is. CSiPKe – CSiPKed hangváz: CS-P-K – CS-P-K-d. A CSIPKÉnek nemiségi KECS vonatkozása is van. A KECSes, CSICSás, CSIPKÉs női ruhafodrok elCSÍPik, megragadják, magukra vonzzák a suhanó férfitekintetet, CSÍPKEdik a férfifantáziát. Sehol nincs ebben szláv elem, és nem is szláv jövevényszó. PK – KP: a csiPKe mindenestől, caKPakk, körítéssel együtt szép munka.

csíz – Sárgászöld tollazatú pintyféle kis madár. [szláv] A CSÍZ a CS.Z – Z.CS gyökből induló szó: CSíZ – ZiCS. A CSÍ ősgyökkel, hosszú magánhangzóval csak jelleget kiemelő színező-jelző szó lehet. A CSÍZ hangutánzó szó, jelentése: beszél. A hangadásra, beszédre vonatkozó CS hangos gyökökre épülő szavak: csahol, csacsog, csárog, cseng, csöng, csilingel, cserfel, cseverész, csipog, csivog, csörög, fecseg, locsog lepecsel stb. A csóka, csalogány, pacsirta, fecske, sirály, varjú, kárókatona és még nagyon sok más madár neve is hangutánzó vagy azzal kapcsolatos.. A CSÍZ az első beszélt nyelven kapott nevet, az emberi történelem hajnalán. Amikor a CSÍZ nevet kapott, még egynyelvű volt a világ. A fordított szóalak: CSÍZ – ZICS, jelentése: mond.  A szláv nyelvek csak örökösei a szónak.

csizma – A lábszárat is fedő hengeres szárú lábbeli. [szerb–horvát < török] A CSIZMA a CS.Z – Z.CS gyökből indul: CSiZ – ZüCS (z > sz: csisz, szücs). Ez utóbbi a SZÜCS szót adja, és ez szintén a bőrművességhez tartozó. Vagyis, nincs itt semmilyen török > szerb-horvát eredetvonal, magyar e szó velejéig! A CSIZMA a legfinomabb kifeszíthető, fényesíthető bőrből készül. Nevét a CSISZolt, fényezett külalak látványa nyomán kapta. Az igazi fényezett, CSISZolt, CSESZetelve SZÖSZMÖtölt, CSISZMÁlt CSISZMA olyan a lábbelik közt, mint a fényes, zománcos CSÉSZE az agyagbögrék közt. A CSIZMA, hangzásban egyszerűsített szóalak. Az eredeti: CSISZMA, CSISZOMA, és a kiejtési könnyebbség miatt sz > z váltással alakult zöngésre, zümcsisre a CSIZMA megnevezése. A ZM hangcsoport – IZMA – inkább durva felületek megnevezésekben áll. Ilyenek: dorOZMA, rOZMÁr, zUZMÓ. Viszont az SZM hangcsoport – ISZMA – oly szavakban, amelyek kifinomultságot, vagy arra törekvést leírók. Ilyenek: ESZME, pISZMOg, szÖSZMÖtöl. A szépen CSISZolt lábbeli, a CSISZMA készítője, GYÁrtója (gy > dj), DJÁrtója, DIÁrtója a csiszma-DIA. Az egyszerűsödött kiejtésben: CSIZMA-DIA, CSIZMADIA. A magyar CSIZMA mindig különbözött a többi népek CSIZMÁjától: formában, fényben, keménységben. A török papucsban, saruban, legföljebb szattyánban járt, az igazi sima felületű, fényezett CSIZMÁt itt ismerte meg hadjáratai idején. Az is bizonyított, hogy a térség népei közül a magyarság „dobta” el elsőként a bocskort, és váltott cipőre, bakancsra, CSIZMÁra. Azt állapíthatjuk meg, hogy a CSIZMA megnevezés egyféle becézése a szép, kedvelt hosszúszárú lábbelinek. Ez onnan tudható, hogy a szeretett, kedvelt, szép kiscsikót MACSInak becézik, azaz MACSIZzák. A CSIZ-MA – MA-CSIZ fordítás ezt igazolja. CSiZMa – MaCSiZ hangváz: CS-Z-M – M-CS-Z. A CSIZMA a lovas magyar nép lábbelije. Van bizonyíték bőven a magyar nyelvi eredetre! Honnan akkor ez a szerb-horvát – török CSIZMAtáncoltatás a magyar nyelv asztalán? ZM – MZ: a csiZMa jellegzetes neMZeti lábbeliként, jelleMZője a magyarnak. A magyar CSIZMÁról már Kr.u. 359-ben említést tesz Ammianus Marcellinus római tábornok és történetíró, Rerum Gestarum című művében. Erről a Függelékben.

csoda – A vallásos hit vagy a képzelet világában a természet törvényeinek, a tapasztalásnak ellentmondó rendkívüli jelenség. Stb. [szláv] A CSODA szó a CS.D – D.CS gyökből ered: CSoD – DiCS. A CSODA, CSUDA szó is a hiányos foszlány értelmét nyújtja itt, mert nem egy megszokott, az ismert természeti törvények szerinti esemény. Valamilyen jelképes nagy CSObbanás. Vagy az eset, esemény hatása nyomán, a látvány okozta döbbenet tenyérösszeCSApása. A D hangcsoport – ODA – a csODA különleges ADOmány, ODAnyújt, ADÁ értelmű. Elől-hátul bővítménnyel a CSODA megtörténte utáni állapotot is leírja (csuda – csodás – csudás). A CSODÁS eseményt felOCSÚDÁS követi. CSoDáS – oCSúDáS hangváz: CS-D-S – CS-D-S. Ugyanakkor a rendkívüli tett, a CSODAtevő DICSŐsége is. CSoDa – DiCSő hangváz: CS-D – D-CS. A CSODA haszonélvezője ADÓS a jótevőnek. CSoDa – aDóS hangváz: CS-D – D-S. Lehet keresni szláv nyelvekben a névadó jellemzőket.

csombor – Borsfű. [szláv] A CSOMBOR a CS.M – M.CS gyök bővítménye: CSoM – MoCS. A CSO ősgyök a CSOMósodás alapszava is. Az MB páros a szó ősnyelvi eredetét igazolja, e szóban M.B – B.M gyökként: MoB – BoM is szerepe van, mint jellemzőt rejtő. A CSOMBOR. CSOMós, BOkros növésű, de BOMlasztható, szétszedhető, CSOkros paMACSos növény. A káposztáskádba is CSOMóba kötve teszik be ízesítőnek. A szózáró BOR gyök jelentése: erős hatás, sötét szín, ez a másik nevében, a BORsfűben is jelen van. Az MB hangcsoport – OMBO – tÖMBjelenségek értelemhordozója: dOMBOs, cOMBOs stb. szavakban is jelen van.  A szlávok megörökölték a szót. MB – BM: a csoMBor bokros növésű, de BoMlasztható növénycsokor.

csónak – Sportolásra, halászásra stb. használt, fedélzet nélküli kisebb vízi jármű. [szláv] Eredeti neve CSOLNAK, és a CS.L – L.CS gyökből indul: CSoL – LoCS. A LOCSol, loCSOL szó mutatja, hogy kapcsolódó cselekmény a névadó. Mint a csanak címszónál is említve volt, a NA gyök vizet jelent, akár a Duna, Rajna, Majna esetében. Az N hangcsoport – ÓNA – a csÓNAk jellemzőiben: a víz felszÍNÉn, fINOman suhan, bár a ki-, beszállásnál megINOg. Vagyis a csóNAk vízen (na) használható jármű, amelyet loCSOLással hajtaNAK, azaz loCSOLNAK a lapátokkal, s úgy tOLNAK előre. A csónAK a vízparton kiköthető, kiAKasztható. A CSÓNAK – KANÓCS fordítás mutatja, hogy hajlított vázról van szó (kan, kanyar). A csóNaK szóban levő KN hangok mélyedést jelentenek, akár a teKNő, KaNNa, KaNcsó, KaNál szavakban. A KANÓcs a KENU nevének ősnyelvi eredetét is mutatja, mindkettő egyfajta teKENŐ. Több sajátos jellemző nyomán alakult ki a CSOLNAK megnevezés, de legalább három névadó jellemző összhangja alapján. A CSOLNAK lapátjaival panCSOLNAK, loCSOLNAK a vízben. CSoLNaK – loCSoLNaK hangváz: CS-L-N-K – l-CS-L-N-K. Az LN hangcsoport – OLNA – jelen van a csOLNAk, amelyet a lapátok tOLNAk szavakban valamint a bÁLNA, angOLNA vízi állatok neveiben. A CzF Szótár szerint: „Nevét könnyen suhanó, mintegy csódó, vizen csusszanó tulajdonságától kapta, valamint a gyermeki játékszer neve csóniga is. A szláv nyelvekben divatozó cslomek, cslunek, valamint a magyarországi német Tsinackel nem egyéb, mint a magyar csónak átalakitása. A persában csung vagy dsung nagyobbféle hajót jelent, a törökben pedig csanak valamely edényt; csónak törökül csernik, és a sínai nyelvben csuén am. hajó (navis).” CSoLNaK – CSLuNeK hangváz: CS-L-N-K – CS-L-N-K, azonos hangváz. A sok gyökegyezés egyetlen forrásból eredést bizonyít, az pedig az ősnyelv. A MÉKSZ szerkesztőire bízzuk, próbálják „szlávul” is megmagyarázni ennyire, jelentésbeli párhuzamokkal, értelmi vonatkoztatásokkal. LN – NL: a csoLNak jó menedék nagy árvíz özöNLésekor is.

csorba¹ – Aminek az éléből, széléből hiányzik egy kis darab. [szláv] A CSORBA a CS.R – R.CS gyökből eredő: CSoR – ReCS. A szóban meghatározó az OR ősgyök, amely ORot, IRt értelmű. Amiből kiCSÓRt valami egy részt, amiből kiRECS-csent egy darAB, így lett CSORBA. A BA ősgyök azt is jelenti, hogy a csorBAság nagy hiBA. Az RB hangcsoport – ORBA – a gÖRBE, nyIRBÁlt és más szavakban arculati, viselkedési jellemző leírója. A fordított AB (ábra, arc) azt is jelzi, hogy a CSORBAság arculati jellemző. A CzF Szótárban erről: „Aminek éle, lapja, széle, szöglete meg van törve, bevágva, csonkítva. Csorba kés, kard, szántóvas. Csorba fazék, pohár, tányér. Csorba fog, csorba fogú, csorba száju. Palóczos tájejtéssel: cserba. Képzésre hasonló a turba, gurba, görbe, törpe szókhoz. Egyezik vele a szanszkrit karv, vagy karp (brechen, verringern), latin carpo, szláv strba.” A palóc kifejezésből az is kiérthető, hogy akit CSERben hagynak, az CSORbát szenved, bár van más jelentése is, mivel a CSER, páclé: CSERben, pácban marad. CSoRBa – CSeRBe hangváz: CS-R-B – CS-R-B. RB – BR: a csoRBa iBRik, göBRe az előző esti doRBézolás nyomait viseli.

csorda – Együtt legeltetett, de nem a legelőn éjszakázó szarvasmarhák csoportja. [szláv] A CSORDA is a CS.R – R.CS gyökből eredő: CSoR – RiCS. A CSORDA a CSORDOgáláshoz hasonló mozgásából, annak látványától ihletve kapta nevét. Ez egyik névadója. A CSORDÁban levő állatok kicsinyei szabadon RÁCSujoznak, RICSajoznak. De van más névadó jellemző is. Íme a CzF Szótár: „Gyöke csor hasonló a vékonyhangu sereg, ser gyökéhez, és az egymás után (mint csorda szokott) következő számokat, sokaságokat jelentő sor szóhoz. Egyezik vele a német Heerde, Schar, tatár horda, chorda, persa csaranda, török szürü, és a latin cohors második alkatrésze.” Kiem. K.S. Ezek a gyökegyezések a közös alapról eredés bizonyítékai. Az RD hangcsoport – ORDA – jelentése nagy tömeg, nehezen kiismerhető sűrűség, mozgás, sokszínűség, veszély, szorító zártság, hangerő, kemény védelmi kiállás, lassú folyás stb. Ilyenek zÁRDA, kORDA, hORDA, csORDOgál és mások. A jól tejelő CSORDA tejéből sok: vaj, sajt, túró, ORDA lesz. A csORDA is tartalmazza e jelentések némelyikét. A JORDÁn folyó szintén. Az még ősnyelven adott neve a folyónak. Az OR ősgyök folyamat, folyó, csORdogáló értelmet visz a szóba. Magyar Adorján: Elméletem ősműveltségünkről, Jászok fejezet: „Jordán eredeti értelme folyás, víz, jász nyelven” A zsidók csak átvették a megnevezéseket, miután rátelepültek azokra az ott élő népekre, mivel azonos nyelvet beszéltek. RD – DR: a csoRDa egy csapat, egyféle hoRDa, amely nincs koRDába zárva. Legelőjük lehetett magányos céDRusok körüli göDRös, meDRes, megmunkálásra alkalmatlan területen.

csormolya – Vetésekben tenyésző bíborvörös virágú, mérges magvú gyomnövény. [? szláv] A CSORMOLYA is a CS.R – R.CS gyökből eredő: CSoR – RáCS. A MÉKSZ szerkesztői valószínűleg a CSOR gyök és a szláv nyelvű CSORnaja (fekete) közti hasonlóságra alapoztak. A CS.R gyök a KOR, KÁR, CIG gyökök mellett, az ómagyar nyelvben feketét, sötétet is jelentett. A vaCSORa, a leCSORgó nap után beálló sötét este idején fogyasztott étel – estebéd. A SŰRű RÁCS mögött sötét van. A CSŰRben is. A cs > b, cs > k hangos változatai B.R gyök: BoR, elBORuló sötét szín. A K.R gyök: KoR szintén: KORom. A szláv nyelvek ezt az ősnyelvi gyököt örökölték, ám magyarázat csak a mai magyar nyelvben található rá. A CSORMOLYA nevei még: cserme, csermely, csermelye, csermellye, csermil, csermolya, csörmölye, csomó (Kislexikon). Egy másik jellemzője: „A nemzetség tudományos neve (Melampyrum) onnan származik, hogy magjai a búza közé keveredve megfeketítették a kenyeret (melas = fekete, pyros = búza)” Továbbá: „A csormolya fajok félélősködők: bár zöld leveleikkel fotoszintetizálnak, a vizet és tápanyagot más növényektől vonják el. Enyhén mérgező növény!” Kiem. K.S. Az RM páros az eRős R és a Málló, oMló, érzelMi ernyedés M hangjának párosa, így inkább az R akarata érvényesül. A CSORMOLYA élősdi növény, és az RM hangcsoport – ORMO – igazolja mind a fent említett feketítő jelenséget, mind az élősdi jellemzőt, ugyanis változatai jelen vannak a kORMOs (fekete) szóban is, de az ÁRMÁny, fÖRMEd, kARMOl, kORMOrán, kÖRMÖs (erőszakos tolvaj) szavakban is. Az M.LY – LY.M gyök: MoLY – LYoM, a kártevőt idézi, amely megrágja a szövetet. Az R.M – M.R gyök: RoM – MaR, szintén minőségi ROMlást, minőségi elMARasztalást jelent. Az LY hangcsoport – OLYA – azt jelzi, hogy a búza közé keveredve egy fOLYAmatot indít el: megfeketíti a lisztet, tönkreteszi, mint a mOLYOk a szövetet. RM – MR: a csoRMolya bár szeMRe szép, eMbeRre MéRgező, így loMRa dobandó gyom.

csoroszlya – Ekecsoroszlya. [? szláv] A CSOROSZLYA CS.R – R.CS gyökből indul: CSoR – ReCS. A CSORoszlya takart állapotban, a talajba mélyedve fejt ki hatást. Az ekeCSOROSZLYA folyamatosan OROt és OSZLAt, OSZLYA, elővágásban kettéOSZtJA talajt, mint hasító szerszám az ekénél. A CzF Szótár: „Az ekegerendélyből lenyuló s barázdát vonalkép hasító (csoroszló) késalakú vasszerszám.”  Az R hangcsoport – ORO – vehető OROT, vág, IRT értelemben, de a csOROg esetében említett jelenség is érvényes, mivel ez is egy folyamat, vágási folyamat. Az OROSZ jelentése lehet ERŐS (oroszlán). Az ERŐs CSOR, CS-OROsz a földbe behatoló ék: OROt. A vetőgép CSOROSZLYÁja is hosszan húzza CSORgató CSŐRét a földfelszínén, CSORgatva folyamatosan a magvakat, közben a földet töri, bontja: ORO, OSZtja a talajt kétfelé foLYAmatosan. Az SZLY hangcsoport – OSZLYA – OSZLAt, választ, szétterít, OSZtJA beleCSORgatva a magvakat (hím –> nő). Az OR – RO ősgyök, ORO hangcsoport, jelenthet csORbítást, OROtást, valamilyen megfogyatkozást, hiány előidézést. Utalhat átáramló folyamatra. A csOROszlya OROtja a talajt, s csOROgtatja a vetőmagot, és SORokra OSZLYA (osztja) OSZLAtja a terepet. Az ekeCSOROSZLYA is SORt vág, talajt OSZLAT. CSoRoSZLYa – SoRoSZLaT hangváz: CS-R-SZ-LY – S-R-SZ-L-T. A vetőgép CSOROSZLYÁn CSOROG a vetőmag, és OSZLAtja a földbe. CSOROSZLYA – CSOROSZLA hangváz: CS-R-SZ-LY – CS-R-SZ-L. A szó minden eleme értelmet közvetít, de nem szláv nyelveken, hanem a magyarázó nyelven.

csótány – Svábbogár. [? szláv] A CSÓTÁNY a CS.T – T.CS gyökből induló szó: CSóT – TüCS. A CSÓTÁNY inkább lehetne szlávbogár, ha már ennyire ragaszkodnak a szláv eredethez, de a CS hang itt: oCSÚ, moCSOk jelentő. A CSÓT gyök a CSATangol szóban az összevissza járó, haszontalan TÜCSkölő természetét írja le. A T hangcsoport – ÓTÁ – régies ÁTÓ (ártó), ÁTOk értelmét adó, hasonlóan jellemezhető a tETŰ. A CSÓTA – TÓCSA fordítás piszkos vízre, TÓCSÁra mutat. Az ÁNY minősítő gyök a T hanggal TÁNY, és ez térjelentésű, vagyis a CSÓTÁNY szétterjeszkedő természete. Azonosításként az NY hang, amely az NT párossal váltható, CSÓTÁNT minősíti, vagyis mocsok, ÁTÓ-kéNT. A CzF Szótár a t > d hangváltott gyökkel nyújt magyarázatot: „Fekete bogár, olyanforma, mint a tücsök, de laposabb és hosszabb farú; a konyhákban szeret tartózkodni, nappal elbujik, éjjel kimász; máskép: sváb, perzsiai féreg. Gyöke a sikamlást, elsuhanást jelentő csód, v. csódik, minthogy lapos testénél fogva a legszűkebb réseken elcsódik, elsikamlik.” A CzF Szótár a tücsök címszónál: „házi tücsök, ez konyhákban, sütőszobákban s egyéb meleg helyeken tartózkodik; szine barnasárga; van két tapogató szarva, négy evőcsipérje, s kétágu farka” Kiem. K.S. A CSÓTÁNY – NYÁTÓCS teljes átfordítás a NÓTÁS szót idézi, amely a tücsök jellemzője. CSóTáNY – NóTáS hangváz: CS-T-NY – N-T-S.

cső – Hengeres, belül üres, viszonylag kis átmérőjű, különösen víz vagy gáz vezetésére való test. [déli szláv] A CSŐ – ŐCS ősgyök közvetítést jelenít meg a szavakban. Mindennemű CSŐ fő CÉlja a közvetítés, CSAtolás. A CSŐ tehát egy CÉlt követ. Lehet az emelŐ, süllyesztŐ, oldalirányú. A CS kapCSOlat kifejezője. A CSŐ valamely CÉllal összekapCSOl, CSAtol két térséget. A női nemi szerv, a piCSA is kapCSOlatlétesítő, CSAtlakozó pont a férfi CSŐ és a méh közt a hüvely CSÖvén át. Nem kell viszolyogni, ez a nyelv. Kezdetben nem volt ebben semmi OCSmány jelentésű, hanem életszerű. E ponton összeCSAtlakoztatja a férfitest benSŐjét a női test benSŐjével a mag átvitele CÉljából. A CSŐ lehet egyféle vezeték, amelyen át folyamatosan kölCSÖnöznek egyik térből a másikba. Tehát a CSŐ valamely folyamat összekapCSOlódási eszköze. A tölCSÉr szára is CSŐ. Mind a CSŐ, mind a tölCSÉr bölCSEn megalkotott közvetítŐ. A természeti körforgásban kapunk néha folyadékot CSŐvezeték nélkül is, ez az eSŐ, a kisbaba szerint eCSŐ. Ez CSÖppökben jŐ, egyenesen, elméletileg minden CSÖpp mintegy a saját CSÖvén. A madár CSŐre szétnyitható CSŐ. A CSŐrén át juttatja táplálékát a nyelőCSŐbe. A bél is CSŐ, a köldökzsinór is CSŐ, a vérerek is CSŐ a szülőCSAtorna is CSŐ. A CSŐ továbbvivŐ, közvetítŐ. A CSŐdör CSÖve, a bika CSÖke stb. A CSŐ – ŐCS fordítás a cs > s ŐS, aki távolból eredŐ. Az Ő hang oly jelzŐ a magyar nyelvben, amelynek egyik szerepe a távolt szemléltetni. A harmadik személy, aki nincs jelen, távol van: Ő. A távolra terjedŐ erdŐ, a felszálló hŐ. A messzire vivŐ CSŐ, legyen bár víz-, gázCSŐ vagy a messzire vivŐ puskaCSŐ, amely messzire lŐ. A CSŐ – ŐCS ősgyök, amely közvetítést megjelenítő a szavakban, nem csak belül üres térrel rendelkező eszközökben. Például az ÖSvény összeköt két pontot, a lŐCS tartóerőt közvetít a tengelyvég és a szekéroldal közt. A bölCSŐ is ily eszköz. A kiCSI kilenc hónapon át létezett az anyaméhben napi több órán át kellemesen ringatózó mozgásban, és kívánja megszületése után is a folytatást. A bölcs megoldás e ringató mozgásigény kielégítésére a bölCSŐ, főleg a függesztett bölCSŐ. Lehet keresni tovább.

csuka – A kacsa csőrére emlékeztető fejű ragadozó édesvízi hal. [szláv] A CSUKA szó CS.K – K.CS gyökbővítmény: CSuK – KuCS. A CzF Szótár a CSU gyökről: „CSÚ, elvont gyök, mely más-más családu származékokban különféle érteményü. 1) Hangutánzó a csúsz, csúz származékokban. 2) Kedélyhang a csúf, csúnya szókban. 3) Mint a csúcs, csúp gyöke rokon a cső, csöv szókkal.” A CSU gyök a laposan elCSÚcsosodó fejét is jellemezné. Mind a fenti MÉKSZ szótári bejegyzése (a dőlt betűs), mind a Varga Csaba: A kőkor élő nyelve, 16. oldalán a KACSA fejével való hasonlóságra mutat: kacsa, CSUKA. CSuKa – KaCSa hangváz: CS-K – K-CS. A CzF Szótár leírása: „Igen torkos, ragadozó hal a folyókban, tavakban, hosszukás és fölül lapos fejjel, széles, nagy szájjal és éles fogakkal. […] Csuka csukával él. Km. Csukafog tanitá embert fürészelni. Km., azaz a természet adott utasítást a mesterségekre. Megtalálta egyik csuka a másikat. […] Megvan a török nyelvben csuke v. csuka, vagy csuka baleghe, […] és a szláv nyelvekben is.” A CSUK gyök a hal ragadozó voltára mutató, szájába CSUK, ráCSUKÁ száját valamire. A CSUK – KUCS fordításból ítélve (a szanszkrit kucs = csuk) a KU gyök a ragadozóhal KU-KUCSkáló, lesben álló tulajdonságára is mutathat. A CSU gyök még jellemezheti ama lealaCSOnyító oCSÚ tulajdonságát is, hogy saját fajtáját is felfalja. A K hangcsoport – UKA – az AKAratos, elrAGAd (k > g), bEKAp szavakban jellemzőket sorol fel. A nyelvekben fellelhető gyök- és névhasonlóságok azt mutatják, hogy a megnevezés az egynyelvűség idején keletkezett, és mindannyian az ősnyelvből örökölték, majd a nyelvek hangtani szabályai, hangzástörvényei szerint módosult.

csütörtök – A hét 4. napja. [déli szláv] A CSÜTÖRTÖK a CSÜ – ÜCS ősgyökből képzett CS.T – T.CS gyökből indul: CSüT – TüCS. Ez a hét napra osztott tevékenységi időtáv billenő, forduló napja. Úgy tűnik, hogy ez volt a hét második felének egyik fő-fő munkanapja. A szóindító CSÜ ősgyök még akár CSÜCSülő napot is sejtetne, de a TeTTek T hangjával – CSÜT – teljesen más irányt vesz a gyökértelem. Kemény CSÜTölő nap. CSÜTörtök, csüTÖRtök, csütörTÖK, keményen CSÜTölő, TÖRődő, elTÖKélt munkával töltött nap volt az ősiségben.  Még az ezt követő péntek is, ám amely már fénytek, (tek, ták, tág) ünnepre készülés jegyében telik. Előző napon, SZERDÁn –, amely a szertartás napja volt – ADatott, a szer: SZER-DA. Úgy tűnik, hogy a munkahét kettéosztott volt a régmúltban. A hétvégi vásárnap utáni két első nap – a hétkezdő fő és a kettedik – munkanapok. A középnap, a szer napja, a SZERTArtás napja. A sátorapa eligazító szere, de más szer is beletartozhatott, hiszen se szeri se száma a sok szernek az életben. Erre jött CSÜTörtök, CSÜTÖRták, a NEGY(edik) nap. A CSÜT gyök NÉGYet jelentett, aki CSÜTöl = négyel, vagyis keményen dolgozik. A sátorapai felszólítás: NEGYedik napon NÉGYelünk, CSÜTölünk. Felszólításként: CSÜTöltök! Ez a SZERnapi szeren szerzett ismeretek, útmutatások gyakorlatba ültetése, tehát mintegy újrakezdés. A NÉGY, CSÜT a munka száma: CSATTra (kattra, pattra, tettre) fel! A CS.T – T.CS gyök hangvonatkozású is. Aki hangoskodik, azt CSITT(!) felszólítással CSITítjuk. Tehát a CS.T gyöknek van hangoskodás és elhallgattatás értelme is. Az elhallgattató felszólítás latinul TACe, románul TACi, olaszul ZITto, franciául CHUT. A semmittevő is a SUTban gunnyasztva TÜCSköl. Aki semmittevően ődöng, arra mondják székelyül: TÁCSog, elhagyva a T hangot: ÁCSorog, amelyben a CS hang már a CSelekvés értelmét is hozza, s az elCSorogó időt is mutatva. A CSAT gyök hangvonatkozása a CSATaráz, újabban CSETel (chat). Meglehet, hogy a CSITári hegyek megnevezése is hangvonatkozású: visszhang, hiszen fegyverkovácsok kalapácsainak zajától volt hangos a környék. Az utódnyelvekben, például románul: a CITi = olvasni, de szláv nyelvek nagy részében is a CSIT gyökkel fejezik ki az olvasni szót. Innen gondolhatjuk, hogy a CSÜT gyök a nap megnevezésében valamilyen előző gondolatmenet elCSITítása, és a tennivalók új elősorolása, egymáshoz CSATolása, újraértékelése, újraolvasása. A CSŰ, CSŐ értelemmel jelen van a CSAtorna, CSUtora szavakban. A CSUTora egyik értelme tárolóedény (csobolyó, kulacs), kivezető, átfolyó CSATorna. CSÜTörtökön, csüTÖRTÖKön CSÜTöltök, négyeltek, ha kell TÖRTÖK, de dolgoztok! Ez lehetett a felszólítás. A SZERDAi szeren adatot tudással feltöltött TARTAlom hasznosítása, bevitele a mindennapi gyakORLATba: csüTÖRTÖKön célra TÖRTÖK. Aki cselekedni, alkotni akar, ég a TÖRekvő tenni akarástól. SÜT ki a vágy belőle. KiSÜTi (csüt), megTERvezi teendőit, és TÖRekedik, TÖRi magát, hogy TÉKolhasson, TÁKolhasson: CSÜT-TÖR-TÁK. Nem TÜCSköl, hanem inkább CSATtog. Tehát a szorgalmas ember ki(c)SÜTi az ÜTŐs munkatervet, TÖRi fejét, hogyan TÁKoljon. Mert aki CSATtan a munkára, TÖRi magát, TÖRTet, TÁKol (tak, ták, ték… tök), odaadóan dolgozik. A tenni vágyó, nem TÜCSköl, hanem HANGYAl! Évezredek bölcsessége van ebben a két szóban: hangya – tücsök. A hangya címszónál: a hangyaszorgalom fogalma nem a hangya mozgásának hasonlatából ered, hanem a kézzel-lábbal végzett kemény, szorgalmas NÉGYelés adta az örökmozgó hangya megnevezéséhez az ihletet. A haNGYa nevének tengelyében ott az NGY kötött mássalhangzó-páros, amelyben a rovar jellemzőjének képlete szunnyad: haNnal-GYallal, azaz kézzel-lábbal, mind a NÉGY-gyel, egész testét beleadva dolgozik – NÉGYel. Székelyföldön ma is használatos kifejezés a NÉGYelni ige. Ha valaki keményen dolgozik, arra mondják: jól NÉGYeli. A T hangcsoport – ÜTÖ – tehát ÖTÖlni (gondolkodni, tervezni) ÜTni, TEnni kell, csATTAn, pATTAn, rákATTAn, s vETI, ég a munka a kéz alatt, kell az ÉTEl, ITAl. A HAN = kéz, GYAL = láb. Aki HANGYAL, kézzel-lábbal dolgozik, azaz NÉGYel. A T.R – R.T gyök: TöR – RöT, TÖRi magát, TÖRekedik. A szorgalmas ember pattan, kattan, csattan, fárad – tettre fel, négyelni, (f)erőt nem kímélve, keze alatt ég (tűz) a munka! Ezek mind a NÉGYes szám nevei voltak az ősnyelvben. Érdemes megfigyelni az RT hangcsoport – ÖRTÖ – párhuzamait: csütÖRTÖk, bIRTOk, ÉRTÉk, mÉRTÉK, ÉRTElem, pacsIRTA, pORTÉka, sERTEpERTÉl, vIRTUs, zsÖRTÖl és mások. A szó tengelyében levő RT páros R.T – T.R gyök: RéT – TéR alkotó hangjai, amely rejt még névadó jellemzőt a nap megnevezése vonatkozásában: a RÉT, TÉR, TÉRség, mint munkaTERület, amelyen lehet eredményre TÖRekedni. A szóvégi T.K – K.T gyök: TöK – KöT, a TÖKölés (töprenés, tervezés), TÉKolás. Összegezve: a CSÜTÖRTÖK reményteli újrakezdés, mintegy újra kiSÜTése a teendőknek, újratervezés, ÖTÖlés, vagy a TERvek újraolvasása, CSÜTörése(!). Egyről kettőre kell jutni. Nem csűrni-csavarni, csücsülni, tücskölni, hanem CSATtanni, TÖRekedni, négyelni, hangyalni, tákolni, tékolni, azaz TÖKölni. Ez itt nem lealacsonyító kifejezés. A TÖK – a tak, ták, tek, ték, tok, TÖK, tuk, tük – munkát, tevékenységet, (jó-, kár-) TÉKonyságot jelentő gyökcsalád része, a TÖKéletes, TÖKéletlen tőszava, indító gyöke, s TÖK – KÖT gyökként jelenthet tervezést is. Itt megemlítendő a T.K gyök másik vonatkozása, amely a szerTAG (k > g), csütörTÖK, pénTEK szavakban a napot is jelenti. Innen ered a német Tag = nap. Minden egyes nap a hét napjainak egy TAGja. Ilyen megközelítésből: szerTAG a szerNAP, csütörTÖK a kemény négyelő munkaNAP, pénTEK a fényNAP. A CSÜTÖRTÖK szóból ered a román nyelv citire (csitire) – olvasás, a szlávok csetire – négy szava! Ez azt jelenti, hogy a citire szó a román nyelvben nem latin, hanem még iráni, perzsa elődjéből való (bár lehet ez kun örökség is). Világos, hogy nem a magyar nyelv vette át a csetire szláv szót, hanem a szláv nyelvek az ősnyelvből. Épp, mint a SZERda szót, amelynek közép jelentésére a magyar nyelvben bőséges, világos magyarázat van. Erről bővebben a szerda címszónál. Végül térjünk ki a CSÜTÖRTÖK szó egy másik jelentésére is: ’csütörtököt mond’ A CSÜ ősgyökkel van két szavunk, amely ily értelmet rejt: CSÜlök – botladozó testrész, CSÜcsül – tétlenség. De a fő példaszó a TÜCS-ÖK, amely fordítva: CSÜT-ÖK. A TÜCSÖK az ősi népmesében a lusta, hanyag, nemTÖRődöm, értelmetlen, céltalan élet példaszava. Nem TÖRi magát. A fordított CSÜ-TÖKből hiányzik a TÖR gyök. Az ilyen ÜCSörög, TÁCSog, TOCSog, TÜCSköl. Ezek nem a szorgalmas ember jellemzői. Az ilyen ember tevékenysége tücsökmunka, tücsökták, így természetes, hogy tücsöktököt, csütörtököt mond. Az eredménytelenül CSÜTölő csak TÜCSköl. Ilyképpen a CSÜTÖRTÖK a tétovázó TÜCSkölőknek, botlás napja volt. A TÜCSkölőnél szóba jöhet a TÖKölés, mint eredménytelen párosodás értelme is. Még a ’beleTÖRik a bicskája’ is találó. RT – TR értelmi kapcsolat: a csütöRTök a méRTékvétel, éRTékalkotás, tetTRekészség, seRTepeRTélés napja. A lajsTRomozás, munkában csaTRatás, saTRatás, a kaTRincába gyűjtés, maTRingolás, a háTRányok legyőzésének napja. Az utódnyelvek négyjelentésű: patru, quatro, csetire, four, fire, tetra szavai a bizonyítékok! Ám ők nem tudnak átfogó, teljes magyarázatot adni a számneveknek az ő nyelvükön kialakulásáról. A 4 számjegy nem véletlenül lett a SZÉK felfordított alakja. A SZÉKnek NÉGY lába van, amely – a könnyen billenő három lábbal szemben – biztonságos, billenésmentes, szilárd fekvésű. A SZÉKes népek letelepült, helytülő, helytálló, földjüket szerető, ahhoz kötődő, NÉGYelő népek voltak, saját maguknak termesztettek, tenyésztettek eleséget. Megfigyelhetők a történelmi SZÉKes népek világszinten. Nem világpolgárok, rendkívül kötődnek szeretett szülőföldjükhöz: SZÉKelyek, etruSZKok, ma toSZKánok, baSZKok, gaSZKonok, SZKotok (skót), korSZIKaiak, SZICliaiak, eSZKimók. Valamennyi kötődik szeretett szülőföldjéhez, olyannyira, hogy kirobbantani sem lehet onnan őket. Bár ismertem a NÉGY sorszám jelentését, de nem minden vonatkozását. Aztán az utódnyelvek NÉGY változatait figyelve, rájöttem a pontos mondanivalójára. Ettől a pillanattól más megvilágításba került a CSÜTÖRTÖK megnevezés. Tomory Zsuzsa, Amerikában élő nyelvészasszony írta: „E megnevezést sokan próbálták megfejteni, de még nem sikerült.” Most viszont úgy érzem, megtaláltam a kulcsot, épp mint az asszony szó esetében.

 

D

dácsa – Fából épült orosz nyaraló. [orosz] A DÁCSA ómagyar ősnyelvi CSÁRDA szóval rokonítható. Gyökátforgatás nyomán találunk kapcsolatot: CSÁRDA – DACSÁr. A DACS, DÁCS gyökök az alkotást kifejező TAK, TÁK, TÉK gyökcsalád, vagy az ÁCSol, CSInál, CSElekszik fogalomkörhöz tartozó. A CS hangcsoport – ÁCSA – mutatja, a dÁCSA fából ÁCSOlt, ÁCSOrgó, ÜCSÖrgő, azaz pihenőhely. A CzF Szótár kicsinyítőként is említi: „buk-dácsol = buk-od-acs-ol, ismételt kisebb bukásokat gyakorol; nyög-décsěl = nyög-öd-ecs-ěl, folytonosan és kicsinyezve nyög, szök-décsěl = szök-öd-ecsěl, folytonos, gyakoribb és apró szökéseket csinál. Rokona (d-nélkül) ácsol, écsel, a rik-ácsol, köh-écs-ěl, és hasonló kicsinyítve gyakorlatos igékben, továbbá az ákol, ékěl, pl. nyiv-ákol, rik-ákol, pöf-ékěl.” Ezek szerint a DÁCSA kisebb CSEnDEs tanya, amelyben CSODÁsan lehet pihenni, ellentéte a lármás CSÁrDA. DáCSa – CSoDa hangváz: D-CS – CS-D. Hanganyaga rokonítja az ÉDES szóval. DáCSa – éDeS hangváz: D-CS – D-S.

dajka – Csecsemő vagy kisgyerek gondozására, felügyeletére felfogadott nő. Aki dajkál. [szláv] A DAJKA szó a D.J – J.D gyökből ered: DaJ – JeD (d > t: játék). A DAJ gyök – amint alább látható lesz – d > t > f váltással (rokonhangok) mutatja, hogy a DAJ gyök a TEJ értelmét is hordozza, sőt a FEJ(ni) értelem is ott rejlik mögötte. Ősi nyelven a JED kicsiny gyermeket jelentett, akit teJEDdel táplálsz. Hasonló a GIDa, KEDvelt gyereKED, amely KID, KInD és más alakban él az utódnyelvekben. A DAJ – JED gyökszó magyar eredete elhazudhatatlan. A DAJKA, dada, pesztra, pesztonka, mind magyar szavak. A JK hangcsoport – AJKA – a dAJKA szóban JátéKosság kifejezője is, de a bUJKÁló pAJKOsság szavakban is. E jellemzők egy dAJKA szerepében nélkülözhetetlenek. A dAJKA keDves, DAllamosan kellemes AJKA szemléltetően mondja a mesét, JátéKosan szAJKÓzza a mesehősök szövegét. A JK páros, mint alvó J.K – K.J gyök: JáK – KaJ. A SZÁJ másik ősi neve: JÁK, ez az aJAK. Ezzel KAJál, azaz eszik, JESZik, JÁSZol de ezzel beszél KAJla, ferde dolgokat, KAJabál, KIJabál. Nélkülözhetetlen a DAJKA AJKA is, hiszen azzal – szÁJjal – AJnározza kedves szavakkal a kicsit. Azzal DAlol, azaz DAJNÁl neki és azzal ADJA a puszit. A DAJKA, AJKA KEDves DAJnájával (l > j: dal > daj) AJnározza a kisDEDet. Ezek mind fontosak, mondhatnánk – életfontosságúak a kisbaba, kisgyerek számára, mert a szeretet jelei ezek. Ettől lesz életteli és értelmes ember. Az a kisbaba, kisgyerek, aki nem kap elég szeretetet, sérült lélekkel nő fel, éli le életét. A szeretet oly táplálék a lélek – érzelmek – szív együttesnek, mint az étel a testnek. Megfigyelhető a DAJKA szót alkotó hangok sűrű előfordulása a nemzés és a DAJKAszerep körülírásában. Mire kell DAJKA? DAJKA oda kell, ahol van egy kisbaba, akit keDvesen, Dalolgatva, Dajnálva, DéDelgetve DAJKÁlni kell. A D hang szerepe érzékelhető. A kis DunDi, akit keDvesen, Dalolgatva, Dajnálva, DéDelgetve Dajkálni kell. A DAJKA GAJDÓ (k > g), aki GAJDOl, énekel a babának. DaJKa – GaJDó hangváz: D-J-K – G-J-D. Elsőszámú DAJKA az anyuka, az ő keDves, szépen DAJnáló AJKA. A kisbaba tudja: a DAJKÁnál van a KAJÁD, ételed, amelyet a JÁKODba, szádba adogat. DaJKa – JáKoD – KaJáD hangváz: D-J-K – J-K-D – K-J-D. Hogyan jön a világra egy kisbaba? Ahhoz, hogy utód szülessen, szükség van két ellenkező nemű személy – egy férfi és nő – közt kötött házasságra, akik az élet AJánDéKÁnak tartják egymáshoz tartozásukat. Tehát kell egy FÉRFI és NŐ, akik ezután saját házukat, bUJKÁjukat, bujkáJUKat, azaz fészküket lAKJÁk. Kell legyen olyan JUKAD, ahol a férfi DÁKÓJA, GYAKÓJA megtermékenyíthet. DaJKa – JuKaD – DáKóJa hangváz: D-J-K – J-K-D – D-K-J. A megtermékenyíthető JUKAD, nem száj, nem végbél! A szerelmes NŐ ízlésesen JÁtéKOsan DévAJKOdó. Arca, AJKAi kipirulnak, csÓKJA forró, szeme csillog, és nagyon BÚJós. A KÉJ ideje az ÉJ, amikor ketten elBÚJnak saJát bUJKÁjukba bujkáJUKba, kis fészkükbe, KÉJesen BUJÁn összeBÚJva, BUJtatnak a JUKba (lyuk), ahová a férfi mAKKJA JuttatJA a magot. Ebből a BUJtatásból feJlőDiK ki a magzat, mAJD várakozás után kiBÚJik mindkettőJÜK örömére a JUKon át a kis pUJA (akadémikusan: pulya). A világra kiBÚJó kis pUJA gyorsan megszOKJA az anyán kívüli létet, pAJKOsan JÁtéKOs, ide-oda bUJKÁl, szereti, ha tEJKÓval etetik, ha DAJKÁlják. Ha DAJKA vagy, legyen DAJNÁló DALos AJKAD. Aki DAJKÁl, annak AJKAi JÁtéKOs DAJKAmeséket is mondanak. DaJKa – aJKaD hangváz: D-J-K – J-K-D. A DAJKA AJKA DAJNÁL DALt. Az N és L hangok is dallamvilághoz kötődők. DaJKa – DaJNáL hangváz: D-J-K – D-J-N-L. A DAJKA szó a D.J – J.D gyökből ered: DaJ – JeD (d > t: játék). A JED az ősi nyelven kisDEDet, de kisbárányt – JESZke, iJEDős kis JEDke –, és GIDát is jelentett, akit teJEDdel táplálsz. Erről még a Jézus címszónál. Némely utódnyelvben a kiGIDa neve ma is JED. DaJKa – JeDKe hangváz: D-J-K – J-D-K. A DAJKA egyéb elfoglaltsága mellett KAJDI szemmel mindig figyel a kicsire. DaJKa – KaJDi hangváz: D-J-K – K-J-D. A DAJKA a baba elméjét JÁTÉKos (d > t) foglalkozással élesíti. DaJKa – JáTéK hangváz: D-J-K – J-T-K. A jó DAJKÁN örülnek a szülők: Nekünk ő AJÁNDÉK. DaJKáN – aJáNDéKi hangváz: D-J-K-N – J-N-D-K. A CzF Szótár leírása: „Általán nőszemély, ki kisdedeket ápol, nevel, táplál. Oh édes anyám, szerelmes dajkám, téged is elhagylak. (Búcsudal). Különösen, 1) szoptató nő, szoptató dajka; 2) ki a kisdedekre vigyáz, velök játszik, őket hordozza, ringatja stb. […] Héberül daváh, arabul dájet, daviji, törökül dajeh, perzsául dájki. A szanszkritban daj am. táplál. A szláv nyelvekben eléfordúl doyka, dojke, dogka, melyekben dojiti am. fejni, tejet fejni.” Kiem. K.S. A gyökegyezések, a sűrűn előforduló, meghatározó értelemadó kulcshangok azonos forrásból eredést jelentenek. A rokonhangok váltásaival szélesíteni lehet az értelmi kört, és megvilágíthatók a kapcsolódó jelenségek. Tehát ez a szó magyar nyelven alakult ki. A szláv nyelvekben is jelen van dojka alakban. Ez azt jelenti, hogy az ómagyar nyelvből örökölték. Egyetlen szláv nyelvben, de a román nyelvben sem lehet a fentihez hasonló, teljes, átfogó magyarázatot adni a szóra. A DAJKA szót csak magyar nyelven lehet elemeire bontva átfogóan, teljes értelmi mélységében magyarázni, szóalkotó elemeit felvonultatni, alkotó hangjainak, gyökeinek, hangcsoportjainak meghatározó értelemhordozó szerepét kimutatni, a bensőséges férfi-nő-család fogalomkör kapcsolatrendszerébe beilleszteni. Csak magyarul ad magyarázatot alkotó hangjaival saját szerepének mibenlétére. A DAJKA megnevezés a magyar nyelv sajátja. JK – KJ: a daJKa esetenként anyahelyettesítő, és a kisbaba megszoKJa jelenlétét.

darab – Szilárd testből levált vagy leválasztott rész. Ilyen részt alkotó. [szláv] A DARAB is a D.R – R.D gyökből induló szó: DaR – RaD. A DARA szóból levezethető az eredet, de a DARAB a sok jellegtelen apró törmeléktől eltérően egy levált különálló nagyoBB rész. A DARab valahonnan eRED, és lehet eREDően különleges, kiválasztásra éRDemes. Lehet sajátos, egyedi arculatú, ÁBrájú darAB. Lehet DURva, DŐRe DARab, de amelyből ÁBra alakítható ki. Az R hangcsoport – ARA – jelenthet értékes részt, például egy dARAb ARAny, vagy a bARAckból szelt dARAb. A B.R – R.B gyök: RaB – BaR, jelenti a daRAB  mozgathatóságát, hordozhatóságát, hogy jó vagy rossz értelemben elRABolható, REBbenthető. A BAR gyök jelentheti, hogy valahonnan esetleg BÁRddal leválasztott, hogy BARangoltatható, szállítható. Esetleg: alakítható, BÁRdolható, művelhető. DARAB – BARAD teljes átfordítás. Nagy a DARAB, súlyos, BÍROD? DaRaB – BíRoD hangváz: D-R-B – B-R-D. A DARAB nagyságától függ, hogy BÍROD emelni vagy nem. Súlyként BÍRható, tulajdonként BÍRlalható. Egy daRAB lehet csomagolható, BURkolható. Ha törékeny, akkor BORDÁk közé rakják puha béleléssel.  DaRaB – BoRDa hangváz: D-R-B – B-R-D. Ha teljesítménybérezésre dolgozol, akkor a DARABszám szerinti a BÉRED. DaRaB – BéReD hangváz: D-R-B – B-R-D.  A piacon DARABszerinti vásárlásnál, ha nem elég, az eladó még RÁDOB egyet-kettőt. DaRaB – RáDoB hangváz: D-R-B – R-D-B. A CzF Szótár szerint: „A nagyobbféle árukból jelent egy-egy önálló öszveget. Hogy kel darabja a disznónak? Nem rőf számra, hanem darabjával vásárlani a posztót, vásznat. Régiesen dereb is. Ikeritve dirib-darab. Egyezik vele a perzsa durv-dan (arat, ort), a szláv drob, drobni, (darabolt, apró).” A szóegyezések az egyetlen forrásból eredést bizonyítják, de az nem a szláv, hanem az ómagyar ősnyelv.

deák – Diák, tanuló. Tanult ember, íródeák. [déli szláv < görög] A szó a DE – ED ősgyökből ered. Mit tesz a DEÁK? Ellentmond a tuDAtlanságnak (de), nyitott az ÉKes dolgok befogadására. A tuDÁKosságra KEDŰt kapó legényből lett DEÁK. DeáK – KeDű hangváz: D-K – K-D. A tanult, írni-olvasni tudó embert nevezték DEÁKnak. A D hang, DE ősgyök, tuDásra, és ez okon kEDveltségre, az ÁK ÉKességre, az EÁ kötött magánhangzó-páros, még tudásban hEÁnyos, hIÁnyos, fejlődési folyamatban levőre mutat: a lEÁnynak még tanulnia kell, a régies csEÁl, csinál, a befejezés felé haladás. Az E az EgyEnsúly hangja, az Á az Ámulat, tudÁs nyitottsÁg. A csEÁl (csenál), azaz alkot régies kifejezés ily jelentése az utódnyelvekből visszahozott szavakból is megérthető, de a jelenség azokon a nyelveken nem magyarázható. Ilyenek: krEÁl = alkot, vagy a gyógyírt jelentő lEAc (leák) = gyógyital, a zEAma (zeámá) = kisajtolt gyümölcslé nevében is. A DEÁK, DIÁK fordítva KÁDE, KÁDI, és ez az ősi népeknél törvénytudó, bíró megnevezése volt (kadár). DeáK – KáDi hangváz. D-K – K-D. A déli szláv nyelvek csak átvevők lehetnek, mivel nyelvükben átfogóan nem magyarázható.

derce – A daránál valamivel finomabb őrlemény. [? szláv] A DERCE is a D.R – R.D gyök: DeR – ReD. A DARabokra töREDezett magvak: DARa, DERce. Az RC hangcsoport – ERCE – értelemadó a szóban. A dERCE apró, de nem a legfinomabb, mert a liszt finomabb őrlemény. A pERC sem a legkisebb időegység, kisebb is van. Valaki kudARCA még nem teljes összeomlás, a mORCOs még nem haragos. Az RC páros itt, mint R.C – C.R jellemzőt rejtő alvógyök: ReC – CeR, amely a CERuza, CÉRna, RECe szavakban is a vékonyságot jeleníti meg. Faluhelyen előfordult, hogy DERCE került a fekhelyre, lepedőre. CUDAR érzés lehet DERCÉs lepedőn aludni, DURCÁsan ébred. DeRCe – CuDaR – DuRCa – hangváz: D-R-C – C-D-R – D-R-C. Hogy „szlávul” is DERCE? Ősnyelvi örökségük, de nincsenek meg a hangkapcsolati változataik, mivel nem saját fejlesztésű szó. RC – CR: a deRCére úgy hasonlít a liszt finomsága, mint a férCRe a finom varrat.

derék – A törzsnek a mellkas és az alsótest közötti része. Megbecsülésre méltó, jóravaló, becsületes, derék ember. [? szláv] A DERÉK szintén D.R – R.D gyökből induló szó: DeR – ReD. A DERÉK szó fizikai, jellembeli tartást is jelent, nem csupán testrészt. A DERÉK a test közepe, a DER gyök (l > r) DELi értelmű is. A DELi (dél), egyenes állás. A DER egyenest, mint jobb irányt jelent (az utódnyelvek még használják ebben az értelemben). Vagy: jó bőrben, DERmában van. Ugyanakkor d > t váltással a TERmettel kapcsolatos: szép TERmetű. A DER-ÉK ember szép suDÁR egyenes TERmetű és ÉKes, azaz mutatós. Az egyenesség (der) jellemben is értÉK. De még mennyire! Az R hangcsoport – ERÉ – mutatja, hogy a dERÉkban van az ERŐ, amely ha megtÖRIk akár jelképesen, akár valóságban, akkor minden ERŐ elvész. Az igazán DERÉK férfi nem REKED el holmi kis akadály miatt. DeRéK – ReKeD hangváz: D-R-K – R-K-D. Az R.K – K.R gyök: RéK – KiR, a deRÉK alkat, és deRÉK viselkedés KIRívó a satnyák közt. A deRÉK ember KARja segítség. A kezdetben a deRÉK férfiakból választottak KIRályokat. Érdekes a DERÉK – KÉRED fordítás. Ha igazi nő vagy, akkor a DERÉK férfit KÉRED férjnek! DeRéK – KéReD hangváz: D-R-K – K-R-D. Magyar szó ez, nem szláv.

deszka – Fatörzsből fűrészelt lapos faipari termék. [szláv < …görög] A DESZKA a D.SZ – SZ.D gyökből induló szó: DeSZ – SZeD. A DESZ gyök, indulást, nyitást jelent. A mai magyar nyelvben így nincs jelen, de szóalkotóelemként ezt jelenti. Ha hozzá kezDESZ valamihez, akkor indítod, nyitod a munkafolyamatot. A SZED gyök jelen van a mai magyar nyelvben: felSZED, kiSZED, szétSZED, de szóalkotó elemként is: teSZED, veSZED. Például: szétSZEDve, teSZED-veSZED, míg helyreteSZED. A DESZKA több részre SZAKADó tőke. DeSZKa – SZaKaD hangváz: D-SZ-K – SZ-K-D.  A DESZKÁból alkothatod KÁSZUDat, amely SZÁKOD is. DeSZKa – KáSZuD – SZáKoD hangváz: D-SZ-K – K-SZ-D – SZ-K-D. Szép erezetű DESZKÁból DISZKE díszelemek készíthetők. DeSZKa – DiSZKe hangváz: D-SZ-K – D-SZ-K. Az SZK hangcsoport – ESZKA – a tőkét betUSZKOlják a fűrészlapok közé, amelyek csÚSZKÁlva dESZKÁvá dESZKElik szelik, részekre SZEDik szét. Tehát a DESZKÁért szétSZEDIK a tőkét. DeSZKa – SZeDiK hangváz: D-SZ-K – SZ-D-K.  A DE ellentétes kötőszó, bevág a vélemények közepébe. Az SZ súrlódási hang, A csesz, csisz gyökök –, amelyeknél az SZ hangutánzó, de kiterjedés is – a felületi simításra is utal. A K behatoló ÉK. A DESZ gyök, főleg a DESZK: szétválasztás, nyitás. A lapokra szétSZEDés, SZElés, terpESZ, arASZ is nyitás. A tőke szétvágásánál szétnyitás történik, több DESZKAlapra. A deSZKa románul: SCândură (sc – szk), és ebből a román SCÂNDură szóból tudjuk meg, hogy a DESZKAvágás műveletét ősnyelven deSZKENDElésnek, vagy rövidebben SZKENDelésnek nevezték, mivel az ND páros is benne van a román szóban, és ez az átvétel idején fagyott be ilyen alakra. Az ND hangcsoport – ENDA – a gerENDA, a rENDEk szavakban, a rétegekben egymásra helyezettség gondolatát is magába foglalja, így az ősi DESZKendel, deszkENDEl – rétegekre nyit, szel, vág – természetes, érthető. Egyik neve – hajlékonysága okán – lehetett SZKENDULA is (pendula), majd innen l > r váltással SZKENDORA, SZKENDURA. DeSZKeNDeL – SZKăNDuRa hangváz: D-SZ-K-N-D-L – SZ-K-N-D-R. A DESZKA tehát eredeti ősnyelvi kifejezés még az Özönvíz előttről, és a DESZKElés, azaz nyitás innen jutott jóval később az utódnyelvekbe. A román nyelvben a nyit, kinyit, szétnyit valamit: DESCHide, azaz DESZKide. Olaszul DISCinte = lazán, nyitottan öltözött. Ezek ősnyelvi örökségeik. Az SZ.K – K.SZ gyök: SZeK – KeSZ, a deSZKa rétegekre SZAKadó tőke. Lesz belőle SZEKrény, szuSZÉK, reKESZ stb. E szavakban a különválasztás, SZAKaszolás értelmét adja. Ugyanilyen értelmű a KÁSZu, a régies KÁSZló (kislábas) szavakban is. Ezt az értelmet tartalmazza az utódnyelvi visszatért szavakban is: KESZon, SZEKció stb. A CzF Szótár szerint: „Erdélyben így is ejtik: doszka, valamint szlávul is: deszka v. doszka. A szláv nyelvben tesz v teszati am. gyalulni, faragni, mihez hasonló a magyar taszít, toszít, gyeszetel, és doszol, tuszkol, mennyiben a gyalulás taszítással, toszigálással, doszolással jár, miszerint nyelvünkből elemezve am. dosz-ka azaz, gyalulás, illetőleg fürészelés által hasított, doszolt, gyeszetelt fa hasáb.” Egy dolog bizonyos, hogy a szó eredetéhez semmi közük, sem a szlávoknak, sem a görögöknek. A DESZKEl oly állítmány, amely az idők folyamán kisodródott a magyar nyelvből, és akár vissza is lehetne hozni. Azt is megtudjuk, hogy az alföldi DESZK nevű helység, amelyet a magyarországi szerb művelődési élet egyik fellegvárának mondanak, nem szerb eredetű szó. Magyar minden eleme: nyitott, világos, esetleg napfényes értelem rejlik mögötte. SZK – KSZ: deSZKavágáskor a tőke szétnyílik, mint a buKSZa. A deSZKa az építményen simán felfeKSZik.

dézsa – Dongákból összeállított, nyitott, kétfülű (nagyobb) faedény. Stb. [szláv] A DÉZSA a D.ZS – ZS.D gyökből indul: DéZS – ZSéD. A DÉZSA szó egészében DÚS bŐSÉgre utaló kifejezés. A Dézsa D hangja a kerekDeD alakra, de vízre is – iD – utalhat. A ZSÉD gyök bő nedvet, nedűt jelent. Ez mindkét vázhang: ZS és D hangok, amelyek a ZSinDely, ZSilip, ZSil folyó, ZSilava helység neve (vizes) szintén vízzel kapcsolatos. Átvitt értelemben boldogságot, vidám, boldog életteliséget. Ezt is jelenti a ZSÉDA nőnévben, a DEZSŐ férfinévben. DéZSa – DeZSő – ZSéDa hangváz: D-ZS – D-ZS – ZS-D. Az ÉZS a nagy terjedelem, mennyiség, érték. Például: ÁZSió, az É hang az edény felülnyitottsága is (rés). A ZS hangcsoport – ÉZSA – a mÁZSA, nyÜZSÖg, ÁZSIa, dŐZSÖl, dÓZSE szavakban nagy kiterjedést, gazdag, bőséges mennyiséget jelöl. DéZSa – DőZSöl – DóZSe hangváz: D-ZS – D-ZS-l – D-ZS.

diák – (Közép)iskolai tanuló. Deák. [déli szláv < görög] A DIÁK a folyamatos cselekvést jelentő DI – ID ősgyökből indul. A DI – ID folyamat, és azt jelenti, hogy az ismeretek, tUDnivalók befogadása folyamatos. A DIákévek alatt IDomítják a DIákot. A DIÁK GYAKorlót is jelent: DIAKorló. Az ógörög nyelv továbbvitte, s a magyar GYAKorlóból van a DIAC szavuk. Tehát, mielőtt az ógörög nyelv kialakult, a szó már létezett az ősnyelvben. A DIÁK a vizsgán KIAD magából mindent, amit tud. DiáK – KiaD hangváz: D-K – K-D. A DIÁK oly valaki, aki végez egy munkát, vagy készül (betanul) egy munka elvégzésére. Benne van a csizmaDIA szóban is, csizmaGYÁrtó, csizmaDIÁrtó. A DIAKónus egyházi szolgálatot teljesítő, vagyis GYAKorló, DIAKorló. A DIÁK gyökei átforgatva: KÁDI, aki az ősiségben törvénytudó, bíró: DiáK – KáDi hangváz: D-K – K-D. A mohamedánoknál ma is, de a szó ősnyelvi örökségük. Az alkotói, szaporítói akarat (fial) megjelenítése mellett, az IA kötött magánhangzó-páros – a fent írtakhoz hozzáadva – más jelentéssel is bír. Itt az ifjúi éberség, frissesség, élénkség, gyorsaság leírója is: fIAtal, vIAdal, dIAdal, rIAd, rIAn stb. A tudni akarás, kiismerés kérdése: mI Az, kI Az? A DIÁK szó ősnyelvi eredetű, és csak a mai magyarázó nyelven világíthatók meg alkotó elemei.

dinnye – Indás növényen termő nagy húsos, édes gyümölcs, sárga- vagy görögdinnye. [szláv] A DINNYE a D.NY – NY.D gyökből indul: DiNY – NYeD, DiN – NeD. A DINNYE bő NEDvtartalmú, NYEDűs gyümölcs. Ha D és gyümölcs, akkor a kerekDeD alakú, gömbölyű, és éDes, keDvelt. A továbbiakban az ÍNYre való kellemes hatást írja le. Az NY hangcsoport – INNYE – az INYEncek kedvére valónak írja le a dINNYÉt, amely az ÍNYEn kellemes ízérzetet gerjeszt. A DINNYE ÍNYEDre van. DiNNYe – íNYeD hangváz: D-NY – NY-D. A NYE ősgyök régen a felkínálás szava volt: NYE, azaz tessék. Székelyföldön ma is használják. Igaz ma már csak az állatokat kínálják így, de az ősi időkben emberre is alkalmazták. Jelen van egy másik ízletes gyümölcs, az önmagát kínáló csereszNYE nevében is. A CzF Szótár szerint: „Némelyek elemzése szerint: dim-nye, mint a maga nemében dimos,” A DIM, DEM – MED bő (m > n) NEDvűt jelent, ami jellemző is a DINNYÉre. Ez így teljesen magyar, és nem szláv.

doh – Szellőzetlen nedves helyiség, penészes tárgy kellemetlen szaga. [szláv] A DOH D.H – H.D gyök: DoH – HoD. Innen a HODály, amely az állatok bűzével van telve. A D hang itt a kellemetlen oldalát mutatja. Az O hang alacsony fekvésű, a H hang leH, azaz levegő. Már a szó kiejtése is ösztöni visszatetszést előidéző, mivel rOHaDásból is eredhet. Az OHA a H hang körül létrejövő értelemadó hangcsoport, mivel minden szóba ugyanazt az értelmet viszi be: rOHAd, dOHOs, dOHÁny, kÖHÖg, dOHOg stb. Az OHA és hangváltott alakjai valóban kellemetlen jelenségek leírói. A CzF Szótár szerint: „Bűznek, rohadásnak, megpállásnak neme, midőn valamely test leginkább a szabad levegő járásától elzárva sajátságos romlásnak indul, és nehéz, penészes szagot kap. Különösen a nem szellőzött gabonát, és lisztet rongálja a doh. Érzik a régi búza doha. Száj doha. Rohadt fa doha. […] Származékai: dohány, dohos, dohol, dohollik stb. Önálló gyök; rokonságai a szanszkrit: dhúp [gőzölög], hellén tujoV, német Duft, orosz doiu, tót duh, illir duka stb. Mennyiben a dohot, illetőleg dohos bűzt magunktól ösztönszerüleg elfujjuk, azon természetutánzó gyökökhöz számíthatjuk, melyek fuvásra vonatkoznak, mint: dúl, düh, doh-og” Semmilyen szláv jellege nincs a szónak.

dolog – Elvégzendő feladat. Munka. Elintézésre váró ügy. Cselekedet, tett, magatartás. Esemény, történet. Helyzet, sors. Tényállás. Tárgy, holmi, eszköz. Tapasztalati, gondolati, képzeleti tárgy. [szláv] A DOLOG a D.L – L.D gyökből: DoL – LóD. Ismerős mondás: Na, LÓDulj DOLgozni! A DOLOG szó a TOLogatás, ide-oda DŐLés, LÓDulás, lóDULÁs, inDULás, lenDÜLés, mozDULás látványának szóban megjelenítése. A CzF Szótár a TOL igével hozza kapcsolatba. Az L hangcsoport – OLO – összegzi: a saját vagy csALÁd érdekében végzett bármely csELEkedetet. Az ide-oda tOLOgatás, munka. A dOLOg lehet elmÉLEti, eszmei, de lehet a térben is elmozdULÓ tárgy, s az ezekhez kötött minőségi ÁLLApot sajátos ismertető jegyét (log) hordozó. Sok dOLOg, nagy dOLOg, szép dOLOg, jó dOLOg, új dOLOg, nehéz dOLOg, sajátos dOLOg stb. A LOG: nyelv-, ige-, szójelentésű volt az ősnyelvben: szóLOGat, tehát nyelvet széllel LÓGat. Az LG páros meghatározó a szó értelmének keresésénél. A doLGozó, gondoL/G/k/ozva doLGozott, a szoLGára szó bízatott, ő beszéLGetve tett. A poLGár ápoLGatott. Ezek munkavégzésre vonatkoznak, de kiérthető belőle, hogy a DOLGOzó gonDOLKOzva ALKOtó ember. Bővebben: gonDOLGOzó (az elme akkor dolgozik, amikor gondolkozik). ÁPOLGat – a mindenkori vuLGár, köznépi POLGár, azaz nem sátorlakó, hanem falvak falai, polai, fal, pol (pallér = pal, fal építője) közt áPOLGatta évezredeken át az emberiség fizikai, szellemi kincseit. Ugyanaz a réteg SZOLGáltatta a fejlődéshez szükséges lelki, fizikai, szellemi erőt. Ők hordozták, majd hagyták az utókorra a gondolataikban megfogalmazódó, és alkotó tetteik nyomán fennmaradt tárgyi, azaz DOLOGi emlékek azonosító jegyét, bélyegét, biLOGját, azaz LOGóját, vagyis tetteik jegyét, TOLogatásaik LOGóját, az érTÉKes DOLOGi jegyek hagyaTÉKát. A TÉK, jó TÉK, érTÉK (érték – arták – arta = művészet), munka, azaz DOLOG. A DOLOG nem halad, ha te az időt elLÓGOD. DoLoG – LóGoD hangváz: D-L-G – L-G-D. A GOL ómagyar ősnyelven üres jelentésű volt. Az üres semmittevés neve LÓGás. Az üres idő, a GOL kitölthető értelmes tevékenységgel, munkával, tárgyak ide-oda TOLásával. Ezt nevezték TOLOGnak, majd t > d hangváltással DOLOGnak. Tehát a DOLOG a GOLOD, üres időd kitöltése értelmes, alkotó tevékenységgel. DoLoG – GoLoD hangváz: D-L-G – G-L-D. A GOL gyök másik jelentése: cél, tehát CÉLOD is, ezért aCÉLOZD meg erődet. DoLGoZó – aCéLoZD hangváz: D-L-G-Z – C-L-Z-D. A hangvázzal az ellentétes értelmű szó is felépíthető: ha DOLGOD van ne DÖGLŐDj! DoLGoD – DöGLőDő hangváz: D-L-G-D – D-G-L-D. A DOLGOZ – ZOGLOD teljes átfordításból az is megérthető, hogy nem ZÚGOLÓDva, mert úgy nincs értelme. DoLGoZ – ZúGoLóD hangváz: D-L-G-Z – Z-G-L-D. Mert általában ki ZÚGOLÓDIK? Aki nem DOLGOZIK! DoLGoZiK – ZúGoLóDiK hangváz: D-L-G-Z-K – Z-G-L-D-K. Ha mindenki ZÚGOLÓDIK, akkor ki DOLGOZIK? A ZUGOLÓDÓK voltak az állandóan munkabeszüntetésre bujtogató, rendbontó csőcselék magva, akikből a kommunisták, liberálisok pofázó, majd gyilkos bandája szerveződött. Az elemzésből az is kiderül, hogy ZUGLÓD szó kezdetben a munkáját szeretettel végző ember sajátos meghittségű elkülönített helyének megnevezése lehetett: DoLGoZó – ZuGLóD hangváz: D-L-G-Z – Z-G-L-D. Sehol nem lelhető fel itt a szláv nyelvi elem, mert ha szláv szó lenne, akkor a jelenség vonatkozásai nem lennének megjeleníthetők magyar nyelvű szavakban ugyanazzal a hangkészlettel.

donga – Hordó, dézsa stb. oldalát alkotó (hajlított) deszkák közül valamelyik. [szláv] A DONGA a D.N – N.D gyök bővítménye: DoN – NeD. A horDó, káD, Dézsa, mind kerekDeD, DOmború. Jelen van az erre utaló D hang. Kész állapotában ütlegelő DÖNgetésre kongó hangot ad – DONG. A fordított gyök: NeD, NáD a felhasználásra is céloz, a DONGÁkból álló faedény NEDv tárolására alkalmas. Azt is mutatja, hogy a DONGAhézagok tömítésére NÁDat használtak. DoNGa – DöNG hangváz: D-N-G – D-N-G. Az NG hangcsoport – ONGA – hanghatást leíró is a csENGŐ-bONGÓ, csilINGEl, dONGÓ, dÖNGŐ, kONGÓ, pENGŐ és más szavakban. Az NG páros, mint N.G – G.N alvógyök: NeG – GüN, a NEGédes, neGÉDes szó folyadék kapcsolatú a GÖD, DEG, NEG, GÜN gyökök jelentése kapcsán. Minőségi szintet is jelent, hiszen a DONGÁból készült edények jobb minőségűek, időállóbbak voltak, mint a kéregből készült kászu edények. DoNGa – NeGéD hangváz: D-N-G – N-G-D. Ha egy DONGA megromlik, nagy GOND, AGGÓDÓN nézi a gazda, cserélni kell. DoNGa – GoND – aGGóDóN hangváz: D-N-G – G-N-D. – G-D-N. Ha a tested DONGÁi fájnak, azt NYÖGÖD, de lehet, hogy DÖGÖNYöző kúrával, divatosan masszírozva helyrejön. DoNGa – NYöGöD – DöGöNY hangváz: D-N-G – NY-G-D – D-G-NY. Egy idegen eredetű szónak, nincs ennyi magyar nyelvi vonatkoztathatósága. NG – GN: a doNGát a fa gesztjéből kell váGNi.

doromb – Szájba vehető kis lant alakú keretből és pengethető acélnyelvből álló népi hangszer. [? doromblya ’ua’ < szláv] A DOROMB a D.R – R.D gyökből képzett: DoR – ReD, A DOROMB és a hanghatást leíró DÖRÖMBöl szó hangváza azonos. DoRoMB – DöRöMB hangváz: D-R-M-B – D-R-M-B. A DOROMB megszólaltatásához szükség van rezgő zöngést kifejtő tÖMBRE, keretre, egyféle BŐRÖNDre. Ez az EMBERi fej, annak szájürege, amelyben a DOROMB van zenélés közben. DoRoMB – BőRöND – eMBeR hangváz: D-R-M-B – B-R-N-D – M-B-R. Nem szláv kölcsönzés, mivel minden szóeleme magyar. A DOR, DÖR, DÉR-DÚR gyökök, vagy az MB hangcsoport – OMBO – a bOMBA, bÖMBÖl, cIMBAlom, dorOMBOl, dörÖMBÖl, zsÉMBEl szavakban mind dorOMBOló hanghatásról beszélnek. Az MB páros magyar nyelveredetet bizonyít, amelyet a szlávok is átvettek. Az M.B – B.M gyök: MoB – BuM, a MOZgás, MOBil, és BIM-BAM-BUM szavak alkotója. MB – BM: az egyszerű kis doroMBon BáMulatos dolgokat lehet művelni.

dorong – Karó hosszúságú, vastagabb, legallyazott faág, vagy csomós bot. [szláv] A DORONG a D.R – R.D gyökcsaládhoz tartozó: DoR – RúD. A DORong egy DURván nyesett RÚD. Hasonló, bár finoman megmunkált a DÁRda is, amely egyenes, suDÁR fanyelű RÚD, fémheggyel. Az NG hangcsoport – ONGO – értelemadó jelenléte mutatja, hogy a dorONG, a forrONGÓ, lázONGÓ, netán őrjÖNGŐ ember kezében veszélyes lehet: dÖNGEt vele, vagy eldÖNGEt, eltÁNGÁl valakit. De támaszkodhat is vele, ha dülÖNGÉl. Kisebb kézi taligánál tENGElynek is jó. Az N.G – G.N gyök: NóG – GoN, a DORONGgal NÓGatni is lehet. Semmilyen szláv nyelvi vonás nincsen a szóban, mindannyi ősnyelvi elem. NG – GN: a doroNGból, ha görbe, a boGNár lőcsöt készít.

drága – Ami sok pénzbe kerül. Sokat érő, becses, értékes. [szláv] A DRÁGA szó a D.R – R.D gyökből indul: DöR – ReD. A DRÁGA szó azért tűnik szlávosnak, mivel a magyar kifejezésekre nem jellemző a szókezdeti mássalhangzó torlódás. De épp innen a megfejtés. Románul drăgălaş = kedves, bájos. A szó gyökere az ősnyelvben keresendő. Hozzuk előbb az Á hangot a D és R hangok közé: DÁRGA. A szeretet egyik kifejezése ember-ember, állat-állat, vagy ember-állat közt is az egymáshoz simulás, odaDÖRGÖlőzés, (újabban dörgizés). Ez a mindenkor megnyilvánuló jelenség, az ómagyar nyelvben kifejezésként is élt a szeretet (szerelem) kinyilvánításának szemléltetésére. A mai magyar nyelvben ennek kifejezésére ritkán használjuk, de az utódnyelvekben megmaradt. A román drăgălăşenie – keDvesség, kecsesség, cirógatás, a drăgăstos – szerelmes, gyöngéD. A DRÁGA szó fizikai tárgyak értékének jelölésére csak hasonlatként, az emberi, élőlényi kedves DÖRGÖlőző jelenséghez való viszonyításként maradt fenn. A DR hangcsoport – A/DRÁ – akinek valaki, valami értékes, az ADRÁ, a cÉDRUsfa értékes volt hajdanán, szép a vADREgényes táj. A pÖDRÖtt bajusz is szép. A szépség látványa fellendítő, magával sODRÓ. A DR páros, mint D.R – R.D gyök: DeR – ReD jelen van a DERma (bőr) szóban. A két DERmafelület DÖRgölőzik össze a szeretet jeleként. A számunkra DRÁGA lény közelsége DERűs hangulatot gerjeszt, nem RIDeg érzületet. Ha baja történik, DERmesztő érzés. A céDRusként suDÁR legény és a suDÁR leányzó DERága egymásnak. Az R.G – G.R gyök: RáG – GéR, ami becses, ahhoz  RAGaszkodunk, mivel számunkra az a valaki, valami lehet a jövő íGÉRete. A G hangcsoport – ÁGA – mutatja, hogy a drÁGA szóban jelen van a rAGAszkodás értelme is. Egy nekünk drÁGA személy hozzánk rAGAszkodása kellemesen viselt IGA. Vagy azért rAGAszkodunk saját drÁGAságainkhoz, mivel azok IGAzi énünk, önmAGUnk kiteljesítői. Valaha, a lepelruhás kor idején, amikor a szabómesterség a gyerekkorát élte, nehéz és DRÁGA volt lepelből naDRÁGOt szabni-varrni. Elsősorban, mivel sajnálták a kézzel szőtt DERÁGA kelmét DARAbolni. Aztán mégis akadt úttörő tájler (szabó), aki kitájta, kiszabta a DEREkát, majd a két ÁGÁt, és a DRÁGA összevÁGOtt kelme DARAbjaiból DRÁGÁN összeállította a naDRÁGOt, NADRÁGot, amely GÁRDot (védőfal) képezett a hideg és a DERma (bőr) közt, GÁRDÁN állt. DRáGáN – NaDRáG – GáRDáN hangváz: D-R-G-N – N-D-R-G – G-R-D-N. A CzF Szótár: „Magyarból elemezve hasonló derék (derága) vagy darék szóhoz, amely a maga nemében szintén valami kitűnőt, becsest jelent.” Ez is benne van, de a három névadó jellemző egyike a DÖRGÖLőzni ige. Érdekes, hogy a székelyföldi Erdővidéken ma is használják tréfásan a DERÁGA (drága) kifejezést. Egy délvidéki népdal szerint: „mert a gyertya derága / ne égessük hijába” Ma a DURva DERágítások korát éljük, amelyek mélyen beleRÁGnak az emberek erszényébe. Tehát a szónak kimutatható az ősnyelvi eredete, és átfogóan magyarázható a mai magyar nyelven, ami nem tehető meg sem a szláv nyelveken, sem a (perzsa-kun-szláv-latin) román nyelven. DR – RD: ami szívünknek DRága, az elsoDRó erővel hat ránk. Ami érték, ahhoz éRDek fűz, nem heRDálhatjuk el.

dudli – Cucli. [német] A DUDLI is az oda-vissza D.D gyökből indul. A DUDI, DIDI, CUCI, CICI szavak, mind a DUD, DID gyökök bővítményei. Az ilyen oda-vissza azonos olvasatú gyökök kihazudhatatlanok az ősnyelv egyenes ági utódnyelve, a mai magyar nyelv szavai közül. Ezek mind babanyelven, azaz ősnyelvi ősgyökökből induló legegyszerűbb, játékos színezetű szavak. A végleteket kifejező D hang szerepéből adódóan, jelen van a jó és rossz oldalon.  A DL hangcsoport – UDLI – a jókedv, a dUDoLÓ hangulat kifejeződése, hangkieséssel lett UDLÓ, UDLI stb. A  jó hangulat szülte jelenség a visszhangot keltő alpesi jÓDLIzás, azaz jÓ DaLIzás. A nUDLI, nokEDLI szavakban a finom befalnivaló ad párhuzamot a dUDLIra. Mindannyi kellemes érzést keltő. A DL páros, mint D.L – L.D gyök: DaL – LiD, kellemes DALos hangulat. A német LIeD (dal) is ez ősnyelvi gyökből indul. Ennyi a német kapcsolat. Innen oda. DL – LD: a duDLi a baba boLDogsága.

dunyha – Takarózásra használt pehelytollal töltött tokból és huzatból álló ágynemű. [szláv] A DUNYHA D.NY – NY.D gyökbővítmény: DuNY – NYaD. A DU a bőség, hiszen tollal bőven tömött. Az NY hang, amint az árny, ernyő esetében kellemesen eNYHítő. A DUNNYogó, DÜNNYögő hang sem éles, hanem lágy, elmosódó. A szunNYADó ember ellágyul, főleg a DUNYha alatt szunNYADó. Az NYH hangcsoport – UNYHA – az ENYHE, gUNYHAszt, gUNYHÓ, kUNYHÓ, lANYHA, rENYHE szavakban mutatja az ellazító, puhaság elpuhulás, kényelem, a kellemes otthoni pihentető érzetét. Az NYH páros, mint NY.H – H.NY gyök: NYaH – HaNY beépül a HANYag, HUNY, HENYe, NYIHog, a régies NYUHgalom szavakba. A HA ősgyök puHA, de akár a ciHA, ruHA – a dunyHA szavakban is egy HAj (héj), tehát burkoló takaró. A HA ősgyöknek és változatainak takaró, védő jelentésük is van: HAj, HÁz, HÉj, HÍnár, HÓ, HÓnaj stb. DUNYHA alatt HUNYOD álomra szemed. DuNYHa – HuNYoD hangváz: D-NY-H – H-NY-D.  A szó a magyar nyelvből ered. A szláv nyelvek az átvevők. NYH – HNY: a duNYHa alatt HuNY reggelig.

dús – Sűrűn, buján nőtt. Duzzadó, telt (kebel). [szerb–horvát < olasz] A DÚS D.S – S.D gyök: DúS – SőD. A DÚ itt is bőség. Az olasz eredettel a DÓZSÉ szóból próbálják levezetni, csakhogy az épp fordítva történt. Hasonló, mint fenn a dőzsöl címszónál, a dög címszó lábjegyzeténél. A CzF Szótár ezt írja: „Eredetileg zsákmányból, vagyis hadi ragadományból meggazdagodott ember. A dúsok nem soká uralkodnak. (Km). 2) Általános ért. igen gazdag ember. A Debreczeni legendáskönyvben eléjön (római), tanácsos’ értelemben. „Szent Gergöly pápa római dúsnak nömös nemzetségéből támada.” „Kinek testét a Sephonia római dúsné felvévén.” Rokon vele a latin dis, dives, a szláv doszt, doszta stb.” Kiem. K.S. Ebből kivehető, hogy a DÚS szó etruszk örökség a latin nyelvben. Nemcsak a velencei, génuai uralkodók DÓZSE megnevezése eredt a DÚS szóból, hanem a római gazdagok is DÚSak, DŐZSE DÓZSÉk voltak. Mind a DÚS, mind a BŐSég szóban jelen van a Sok S hangja. Van hely, ahol hasonlatként mondják: annyi a pénze, mint a Sár. Az S hang mennyiSég és Súly jelölő. Jelen van a bőSéget szemléltető, felvonultató váSár szóban is. Különben az S hang végletek kifejezője is, hiszen a Silány, Sovány szavakban is értelemhordozó. A hangok önmagukban hordozott értelmét csak magyar nyelven lehet magyarázni. Erőteljes érvelés esetén használjuk nyomatékként a SŐT szócskát, DÚS, TŐSeredet erőteljesebb bizonyításaként. Ez nemcsak a TŐS fordítottja, hanem a SŐD szó d > t hangváltott alakja, a TŐS vagy TŐről DÚSítás hasonlataként. A DÚS d > t hangváltott alakja a TUS, amely a zuhanyozó rózsa TÖvéről omló, TŐSosztású, DÚS vízSUgár. A szép, magas SUDár termetű fa DÚS termést ad.

 

E

ebéd – Déli vagy kora délutáni főétkezés. [szláv] Az EBÉD szó EB – BE ősgyökből indul. A CzF Szótár az ESZ, EVÉS szóból vezeti le: EVÉD – EBÉD. Itt v > b hangváltás van, de az E (mutató) BÉ (befelé), ÉD (testnek kEDvező) értelem is jelen van a szóban. Az EBÉD – DÉBE megfordítás mutatja, hogy EBÉDet DÉBEn, azaz DÉlBEn eszünk: eBéD – DéBe hangváz: B-D – D-B. A B hangcsoport – EBÉ – jelen van az EBÉddel kapcsolatos szavakban. Például: EBÉdre, főtt, főzött azaz lOBOgó forró vízben lOBAsztott étel járja. A főzést még mondták ABÁlásnak is. Az ENNI ige esetében az E, É hangok különböző szóalakban, más-más mássalhangzóval együtt fejezik ki az ÉLethez szükséges fizikai ELEM utáni vágyat, e vágy kielégítését, annak BEvitelét a testbe. Az ősnyelvben ezeket beleszőtték a nyelv szavaiba. Az ÉLET kifejezhető volt a VÍVA, VITA szavakkal. Az ÉLET a szerelmi v)ÍVÁSsal indul, fenntartására fontos az (v)ITAL (lat. vitalis = létfontosságú, életfontosságú). Az ÉLET másik feltÉTELe az ÉTEL, azaz evés. Például: étvágy, ebéd, eledel, éhes, ehet, élelem, emik, emet, enni, eszik, etet, evő, evett, evék (itat, ivó, ivott, ivék) stb. A kEVÉs EVÉs hasznos, a test egészségére válik. Ezt mondja a nyelv! Tehát nem jó teletömni magunkat. A jóízű nEVEtés felér egy EVÉssel. Semmilyen más tEVÉKenységet nem lehet kifejezni ennyiféle alakban, és ezt azért, mivel csak a lÉLegzetvétel fontosabb ennél, az ÉLetfenntartó tEVÉKenységek között. Az EVÉs az ÉTElek, az ÉLEtben, a társasági összejÖVEtelek, összejövETElek kELLEmes, kellEMEs rÉSZE. Ilyen esetben a bESZÉlgetés, szAVAk mellett az ÉTEl, ITAl, EVÉs, IVÁs kap szerepet. Mint látható, e tárgykör szavaiban nagy szerepe van az L, V, SZ, M, T hangoknak, s azok hangcsoportjainak. A szóvázakat kitöltő fő hangzók többnyire az E, É hangok. A magyar nyelvben az oly nagy súllyal bíró E, É hangok az örökítő sejtekbe, génekbe ültetett nyelvváz fontos elemei. Szóba sem jöhet szláv eredet vagy kölcsönzés. A vacsora szó is magyar eredetű a szláv nyelvekben, bár a hivatalos nyelvészet a fordítottját állítja.

ecet – Ecetsavnak (ételízesítőül használt) híg, vizes oldata. [szláv < … latin] Az ECET szó EC – CE ősgyökből indul. CzF Szótár: „Magyar nyelvből elemezve am. eszet vagy etet, azaz evő, ětető, maró szer.” A C hang a Cuppantás hangja, amely összehúzott ajkakkal történik. A savanyú ízre ugyanúgy összehúzzuk ajkunkat. Ez egy ösztönös cselekvés, vagyis a savanyú íz C hangot vált ki. Ezért lett a C hang az ECET, a CITrom kulcshangja, s ez a magyarázata, hogy más nyelvekben jelen van a C kulcshangként, még ha más hangok társaságában is. Olaszul: aceto, bár ők ezt cs hangnak ejtik. Románul: oţet (ocet). A C hangcsoport – ECE – jelenléte a C hang határozott CÉlirányos élességével hat. Az igazi ECEt gyümölcsalapú, és mint savanyító anyag, egyféle CÉlt ad az éteknek, megerősíti, ACIntossá teszi. Az ECEt meghatározó elem, emésztést serkentő erő, mértékkel használata oly fontos, mint a kisbabának a cICIből áradó tej. Szerepe hasonló az ACÉléhoz, amely a fémek közt: élességet, rugalmasságot képviseli.

ecset – Nyélbe erősített sörtéből, szőrpamatból álló (festésre is haszn.) eszköz. [? szláv] Az ECSET szó ECS – CSE ősgyök bővítménye. A CS itt kulcshang. Az ECSETtel lehet a CSEppet szétkenni, paCSmagolni, de lehet moCSkolni is, összepeCSétezni, poCSékul össze-vissza kenni. A CS hangcsoport – ECSE – meghatározó a pECSÉt, mOCSOk, pOCSÉk, pOCSOlya, lOCSOg, tOCSOg és más szavakban. Az ECSET szóban az ET főnévképző és mégis úgy tűnik cselekvést leíró – eCSET vele, festéket CSATol a felülethez. Hasonló az élet szóhoz, amelynél az ET ősgyök főnévképző, de az is kihangzik belőle, hogy ÉLET valaki (feltételt és esélyt ad). Az ECSET, PECSÉT, TOCSOG szavak nedvesség: lOCSOlás, CSAPadék kötődésűek. Az eCSeT – peCSéT – ToCSog hangváz: CS-T – p-CS-T – T-CS-g. A CS.T – T.CS gyök: CSeT – ToCS, az eCSETtel lehet TOCSogni, peCSÉT ejthető. Székely szólás az ECSETELésre: TINCSEL, bár ez mást is jelent: tincsekbe szedés, szálgyűjtés. A helyrehozandó állapotokat kiCSIT lehet eCSETelni, jóindulattal kezelni, ápolni, helyrehozni.

esztena – Juhok hegyi karámja. Hegyi juhász kunyhója. [román < ? szláv] Az ESZTENA megnevezés, együtt: a tanyát, s körülötte levő területet jelentette valaha. Mára összemosódott a kettő. Az ESZ – SZE ősgyök itt a területi kiterjedés: terpESZtett hely. Ma a letarolt erdő helyén, a vágottban alakulnak ki a VÉSZnek nevezett területek. Az SZT hangcsoport – ESZTE – mutatja, hogy az ESZTEna szó a kivESZTEtt aljnövényzet helyén ESZTEndőre (eszten – időkiterjedés, idő fesztáv alatt) kialakuló legelő neve. Mind az ESZ gyöknek, mind az SZT párosnak szerepe van a szó érthetővé tételében. ErdővESZTÉN alakuló, annak helyén létrejövő legelő. A hegyvidéki ligetes erdő irtásával bokroktól megfOSZTOtt hely. Így cserjéktől, bokroktól megfOSZTOtt, lekopASZTOtt lesz, amely legelőnek kiváló. Ez az ESZTEna. A rajta épült TANYA csak szállás. A kezdetben az eSZTENA volt az ősi oSZTott lakhely, a születés, NASZTÁ jogán örökölt SZTÁNA, azaz TANYA. Ez az ősi való képe. Az ESZTENA – ANESZTE átforgatás mutatja a NÁSZTA, a születés, ANYAhely, a tANYA, a SZTÁNA fontosságát: eSZTeNa – SZTáNa – NáSZTa hangváz: SZ-T-N – SZ-T-N – N-SZ-T. A kis virágos lak*, az ESZTENA, SZTÁNA, az ŐSZINTE, bececsülettel, TISZTÁN, mnden hivalkodás nélkül élő, egyszerű ember lakhelye: eSZTeNa – TiSZTáN – őSZiNTe hangváz: SZ-T-N – T-SZ-T-N – SZ-N-T. Az N hangcsoport – ENA – a hONA, otthONA, ahol várja a NŐ, az ANYA. Ezek együtt adják a szó egészének valós jelentését. Ez azt is jelenti, hogy az ősi egynyelvűség idején nem feltétlenül a juhászathoz kötődött az ESZTENA megnevezés. Külön: a HÁZ és TANYA szavakból is összeállhatott a HÁZTANYA szó. Így az ESZTENA – HÁZTANYA – JUHÁSZTANYA is létező valóság: eSZTeNa – háZTaNYa – juháSZTaNYa hangváz: SZ-T-N – h-Z-T-NY – j-h-SZ-T-NY. A szó ősnyelvi eredetű, hisz Ábel, azaz Béla volt az első juhász. Erről még a tanya címszónál. SZT – TSZ: a mai eSZTena kalibaépülete jáTSZi könnyedén költöztethető.

/*/ Az Özönvíz előtt nem volt szükség más épületre, csak a bensőséges testiséget rejtő kis lakra. A levegő kellemes, egyenlő hő mindig, pucéran sem fáztak. Ruha az ágyéktakaró. A kamra, az éléstár a fákon, növényeken.

eszterga, -ál – (Forgástestek)forgácsolásos megmunkálására való szerszámgép. [esztergár ’ua’ < szláv] Az ESZ – SZE ősgyök a felületi kiterjedés, a teljes felület leSZElése, rESZelése. A szóban két kötött mássalhangzó-páros van. Az SZT hangcsoport – ESZTE – az OSZTÁsra, és valószínű az ESZTErga munkához szükséges SZámTani ismeretekre is utal, de a művelet folyamán való daraboló OSZTÁsra is. Az ESZTErga az anyag felületét megfOSZTÓ munkát végez, mivel rétegeket fOSZT le róla. Az egyetemes ESZTERGApadokkal marógépi munka is végezhető, amelynél a fogaskerekek készítéséhez OSZTÓfejre van szükség. Régiesen az oktatással irányítás: ESZTEtés, tanulásra kÉSZTEtés. E szakma megismeréséhez komoly hozzáállás kell. Az SZT páros, mint SZ.T – T.SZ gyök: SZéT – TiSZ, a SZÉTdarabol, leTISZtít szavakban. A T.R – R.T gyök: TeR – RoT, a TOR gyök t > f váltással: FORog: TERgál – TORgál – FORgál = FORGAT, ugyanez a ROTor szóban. A TERGÁLás FORGÁS közbeni FORGÁCSolás. Az eszTERGA, akár a GÁTER, RÉTEGeket TERGÁl le FORGÁs közben a nyers darabból: eSZTeRGa – RéTeG – TeRGa – FoRGa hangváz: SZ-T-R-G – R-T-G – T-R-G – F-R-G. A TER gyök jelent TERmelőt, TÖRődést is.  Ez utóbbinak a munkában való elTÖRődés, FÁRadtság, FÁRadozás értelme is van. Az RG hangcsoport – ERGÁ – az esztERGA fORGÁcsoló gép. Az esztERGA fORGAtja, pÖRGEti a munkadarabot, és gondolkodásra sÜRGEti a mestert.  Az RG páros, mint R.G – G.R gyök: RoG – GöR, a foROG, RÁG, GÖRdül szavakban. Semmilyen szláv szóelem nincs jelen. SZT – TSZ: az eSZTerga kése felületmeTSZő, hántoló. RG – GR: az eszteRGa boGRácshoz hasonló kör alakú darabokat foRGácsol.

eszterhéj – Nádból vagy szalmából készült háztető. [szláv] Az ESZTERHÉJ az ESZ – SZE ősgyökből induló szó. Az ESZ itt mindenképp a térben kiterjedés leíró gyökszava. Az SZT hangcsoport – ESZTE – az ESZTErhéj, kiterjESZTEtt tetőszerkezet, mint vízleerESZTŐ, erESZTEtő, erESZTEr – ESZTErhéj. Az ESZTErhéjról télen csÚSZTAtva omlik le az alkalmi felmelegedéstől megolvASZTOtt, lazává vált hótömeg. A tetőt, mint vízleERESZTő burkot, mondják még ERESZHÉJnak, ERESZtetőnek is. A T.R – R.T gyök: TeR – RéT, a tetőTÉRt fedő RÉTeg. Az eszTERhéj tetőTÉRség is: eszTER – TEResz – TERasz. Tehát a terasz sem idegen szó! A tájnyelvi ESZTERHA és TERASZ szavak azonos hangvázra épül: eSZTeRHa – TeRaSZ hangváz: SZ-T-R-H – T-R-SZ. Az RH hangcsoport – ERHÉ – takaró értelmű az IRHA szóban. Az esztERHÉj régen nádból, szalmából készült, idővel kORHAdt, így cserélni kellett. Az esztERHÉj alatt nagy tÁRHEly van, ez a HÍJú, ahová tERHEs munkája gyümölcsét gyűjtötte a föld embere. A hÉJ alatt – ha nem hagytak rést – ÉJsötét volt nappal is. Az R.H – H.R gyök: RuH – HáR a RUHa, HÁRász szavakban takaró értelmű. A HÉJ a HAJlék HAJa, HÉJa, ráHAJló, a ráhulló csapadékot elHAJtó fedele. Itt a H hang takaró értelme érvényesül. Az eszterHÉJ alatt van a HÍJú, amely nagy üres HELY, tehát mivel üres, így HÍJa van, és sok terménynek HEJe, HELYe van. A háztetőről leeERESZkedő víz  az ESZTERhéján SZIvárogva folyik le a földre. Lehet keresgélni az összes szláv nyelveken együttvéve az ESZTERHÉJ szó kialakulásához szükséges – a felsoroltakhoz hasonló – szóalkotó elemeket, névadó jellemzőket, talán akad egy-kettő, de annyi nem, mint a magyar nyelvben. A szó még az egynyelvűség idején, az ősnyelven alakult ki az Özönvíz után, mivel azelőtt nem volt eső, ami ellen ESZTERHÉJ kelljen. A szó csak a nyelvi titkok mai magyarázó nyelvén fejthető meg! SZT – TSZ: az eSZTerhéj teTSZőleges dőlésszögben építendő. RH – HR: az eszteRHéj alatt táRHely van, amely szellős, így enyHRe van, de doHRa nincs esély, mint a zárt nedves pincében.

 

F

fricska – Az összeszorított mutató és hüvelykujj pattintásával orra, fülre adott kis ütés. [szlovák] A FRICSKA szó F.R – R.F gyökből képzett: FaR – RaF (f > p: rop). FiRICSKA, FaRICSKA, apró FaRagás FORGÁCSai. Innen a hasonlat. FRiCSKa – FaRiCSKa hangváz: F-R-CS-K – F-R-CS-K. A CSK hangcsoport – ICSKA – játékos hangvételű kicsinyítő a bújÓCSKA, csACSKA, fECSKE, kECSKE, kACSKAringó, kukUCSKÁl, ÖCSKÖs, pACSKOl és más szavakban. A szóban a CSK páros CS.K – K.CS gyökként: CSeK – KiCS, jellemzőt rejt. Ilyenek: CSEKély, CSAK, CSÖKött, KICSi, KECSes és mások. Nem a szlovákoktól ered, hisz még a CSK párost is a magyar nyelvből örökölték, mivel azt csak magyar nyelven lehet hangértelemből megmagyarázni. Sőt a szláv kicsinyítők mind ősnyelvi eredetűek az utolsó szálig még az orosz nyelvben is. A szlovák nyelv minden szava magyar gyökeredetű, még csak nem is ősnyelvi, hanem az utóbbi ezer évben átvett, szlávosra módosított szavak. Ebből a gyökállományból épült föl a nyelvük. Ez nem szégyen, hiszen természetes folyamatként ment végbe. Az ezt tagadó hazugság szégyen.  FR – RF: a FRicska fuRFangos kis pattintás ujjal. CSK – KCS: a friCSKa ugrasztó, mint a szöKCSe.

 

G

gabona – Lisztes magvú gazdasági növény, illetve ezek összessége. [déli szláv] A GABONA szó a G.B – B.G gyök bővítménye: GaB – BaG. A GAB gyök valamit rejtő, takaró értelmet is hordoz (CzF Szótár), ez esetben életfeltételt biztosító elemeket. A G a maG, az AB kerek (gab, gub), GÖMBölyű GUBószerű apró GABok, BAGok, apró BOGszerű mAGok. A BAG tartalom tárolására alkalmas: BAG = BUGa, csoMAG. Ez b > v váltással  VAG, VAGon, b > p és g > k váltással: PAK, és ez is csoMAG. A B hangcsoport – ABO – a kÖBÖl, zUBOg (búza, zab), EBÉd, zABÁl szavakban érinti a gABOna jellemzőit, élelmező szerepét. A gABOnaszemek apró bABOk. A B.N – N.B gyök: BoN – NoB, a magvak, BONyolult tartalma, BENne megújulásra kész szík, a csíra, de feldolgozásra alkalmas sikér is. Évezredeken át egyik legjobb keményítő alapú tömítő-ragasztó, a csiriz készült a lisztté omlasztott gaBONa magvakból. A B hang végleteket megjelenítő képességéből eredően: apró BaBok Bősége, mint töBBlet adalék, de magaslat jelentésű is. Az N hangcsoport – ONA – a gabONÁból kívÁNAtos fINOmságokat készítenek. Köze van az ANA, ANYA, mANNA, ENNI, mANA, mUNA (kéz), az ÉNEm fenntartási gondolatköréhez. A gabONA az ANYAföld ENNIvaló terménye. A szó alakulhatott ki így is: GAB-ON Alapuló élelmezés, megélhetés, jövedelem. Valaha a GABONA másik neve ÉLET, ÉLÉS volt, és némely helyeken ma is. Hasonló szóalak a BABON Alapuló jövendőmondás – babona. A szó még az egynyelvűség idején kialakult, tehát ősnyelvi eredetű.

gácsér – A kacsa hímje. [szlovák] A GÁCSÉR G.CS – CS.G gyökből ered: GáCS – CSöG. Ez eredetileg KACSÉR is lehetett, a hímségre utaló KA gyökkel: biKA, KAn, KAKAs. A GA – AG ősgyök mAGAsságot is kifejező. A GÁcsér ÁGAskodik, felemelkedik párzáskor. A CSÖK a hímtag megnevezése is. A KACS görbületjelentésű, amely a KACSA ívelt nyaka végett is névadó jellemző. Ezt a GÁCSÉR szó, GÖRCSE módosulata is mutatja, amely kanyarulatot is jelent. A CS hangcsoport – ÁCSÉ – jelenti a kACSOs nyakát, a vízben lOCSOló, tOCSOgó természetét, de emberi viszonylatban a kACSInt, CSIntalan, CSIinos, CSInál szavakban nemiséggel kapcsolatos értelme is van. A szóvégi CS.R – R.CS gyök: CSéR – ReCS, a CSERje, SARjad szavakban a megtermékenyülés utáni állapot: új élet SARjad, azaz SERdül, esetleg épp egy kis gáCSÉR. De jelen van a CSŐR szóban is. A GÁCSÉR – RÉCSÁG fordításból a RÉCE szó is kihámozható, amely egy másik megnevezése a kacsának. A vén GÁCSÉR GÁGOGÓ hangja RECSEGŐ, CSEREGŐ. GáCSéR – ReCSeGő – CSeReGő hangváz: G-CS-R – R-CS-G – CS-R-G. Amikor a GÁCSÉR kijön a vízből, CSOROG róla a víz, CSURGÓ vizes. GáCSéR – CSoRoG – CSuRGó hangváz: G-CS-R – CS-R-G – CS-R-G. A szlovák nyelv csak átvette és használja a szót, a szó kialakulására, értelemhordozó alkotó elemeire nincs átfogó magyarázata, mivel nem sajátja.

galagonya – Fehér virágú, piros vagy fekete termésű, tövises cserje. [szláv] A GALAGONYA is G.L – L.G gyökbővítmény: GaL – LeG. A GALAGONYA bogyói gömbölyűek, így a szótő kör-, gömbértelmű. Neve még GELegenye, GELegónya is. Ha a fordított gyököt nézzük – LAG, LEG –, úgy tűnik, valamilyen rendkívüli hatása lehet. A GALAGONYA – ANYOGALAG azt mondja el, hogy ANYAGA LEG. Úgy tartják, hogy kiváló szívgyógyszer. Nem kizárt, hogy LEGjobb ANYAG e célra GaLaGoNYa – LeG aNYaG hangváz: G-L-G-NY – L-G-NY-G. A CzF Szótár szerint: „Rokonítható a gyalog szóval, (gyalog növény), mennyiben kivált növényekre vonatkozólag a maga nemében alacsont jelent.” Kiem. K.S. Az L hangcsoport – ALÁ – mutatja: a gALAgonya nevében rejlő jellemzőket: ALAcsony, s ez okból a bokor ALÁ bújva, guggOLÓ ÁLLÁsban is nehézkes a bogyók szedése. A G hangcsoport – AGO – az ÁGAsbOGAs, zEGE-zUGA, látvány. Az NY hangcsoport – ONYA – termésének bONYOdalmas begyűjtése a szúró tövisei miatt, ám ha gyógyhatására gondolunk, a tANYA körül is helye volna. A galagONYA hatásos a szívizom ANYAgcsere folyamatra. A G.NY – NY.G gyök: GoNY – NYuG, ha nem lágyítva ejtjük: GON, GEN, teremtési alapelem: GÉN. A fordított gyök mutatja a szívre ható, szívNYUGalmat segítő, GÉNekre is ható jellemzőjét. A szervezetnek iGÉNYe van rá. A GALAGONYA leértékelt cserjeféle, holott termése értékes gyógy- és tápanyagot tartalmaz. A GALAGONYA – ANYOGALAG teljes átfordításból kitűnik, hogy a GALAGONYA, mint gyógynövény jó annak, aki NYÖGŐLEG van, azaz beteg. GaLaGoNYa – NYöGőLeG hangváz: G-L-G-NY – NY-G-L-G. Neve a jellemzői alapján adatott, nem „szlávul”… ómagyar ősnyelven.

galamb – Szürkés, barnás, fehér stb. tollazatú, gyors röptű, erdőben vagy lakott helyeken élő, illetve tenyésztett madár. [szláv] A GALAMB is G.L – L.G gyökbővítmény: GaL – LeG. A szó ősnyelvi eredetű. A GAL gyök KÖRöző repülésre utaló, s a GALamb GÁLaszerű szépségét, kecsességét kiemelő. A fordított LEG gyök, mint egyik LEGszeretettebb emberi közelségben élő madarat azonosítja. A GALamb a LÉGben, a GOLban szálldoGÁL. Az L hangcsoport – ALA – a szELÍd, ELEven, kecsesen, könnyedén szÁLLÓ, repÜLŐ gALAmb látványa, s amely a gÁLA, ELEgáns szavakban a könnyedség meghatározó minősítője. De utódnyelvi változatai is meghatározóak a spanyol pALOma, a latin cOLUmba, az olasz cOLOmbo, a cseh, szlovák hOLUb szavakban is. A GALAMb – bMALAG fordításnál előtűnik a MeLeG szó váza. A GaLaMb búgása, főleg a gerléé érzelmi MeLeGséget kölcsönöz, főleg a szerelmeseknek. A GALAMB a LÉGBEN (m > n) LAMBOG, azaz SZÁLLONG. GaLaMB – LéGBeN – LaMBoG hangváz: G-L-M-B – L-G-B-N – L-M-B-G. Az L.M – M.L gyök: LaM – MaL, a kelLEM szóban MILYenségi jellemzőt hordozó. Az MB hangcsoport – AMBO – a szelíd dOMBOrulatok jelölője, amelyek simogatásra ösztönöznek: bIMBÓ, cOMB, gÖMBÖlyű (idomok). De utódnyelvi változataiban is: a latin colUMBA, az olasz colOMBO, galíciai, portugál pOMBO szavakban is. GaLaMB – CoLuMBa – CoLoMBo hangváz: G-L-M-B – C-L-M-B – C-L-M-B. Az ősi PALOMA nevet a PÁLMA magassága, és kiterjedt szárnyszerű ágainak magasztossága ihlette. A szlovák holub kevés hasonlóságot mutat, de az is a magyar GALAMB szóból ered. Íme a HOLUB: a H.L – L.H gyökszava: HoL – LeH, amely LE(h)vegővel kapcsolatos vagy abban való könnyed mozgást leíró szavak alkotó eleme: hull, hűl, léhel és mások. A LUB gyök viszont a LEBegő- LIBegő, BILlegő mozgás LEVegőben. A szóban a Légies L hang, a gáLa, eLegáns szavakban is könnyedség meghatározó minősítő hangja. MB – BM: a galaMB BáMulatosan szép röptű madár, és gaBMag (gaBonaMag) evő.

gally – Vékonyabb faág. [szláv] A GALLY szó G.LY – LY.G gyök: GaLY – LYaG. A fordított gyök – lyAG – tartalmazza az ÁG ősgyököt. ÁG – GAlly. Zöld GALLY, száraz GALLY. Ugyanaz, mint az ÁG, csak a GALLY az ágak vége, vékonya, lehAJló ALJa, áGALJ – GALLY. GaLY – áGaLJ hangváz: G-LY – G-LJ. Az ősiségben lehetett GAL, mivel a vékony ág, GAL a GOLban LÓG. Az erdők évenként szaporodó lombALJzatának eredetére is mutató, mindig az aprAJa hull le. Ez a régi tanyalakó székelyeknél állatok ALJazására is használható lehullt GALLYlevelekből állt, ez a cserekLYE. A CzF Szótár leírása: „GALY gal gyök az l meglágyulásával, eredetileg am. meghajló; rokonságai a hellen kalamh, kauloV, izland cagl [ág, galy], latin caulis, calamus, szanszkrit çalasz, kalamasz, persa kalem, arab kalam, német Halm; idetartozóknak tekinthetők a hellen kalon, xulon, [ta] xula, német Holz szók is) fn. tt. galy-t, tb. ~ak.” Kiem. K.S. A sok gyökegyezés ugyanazon forrásból eredést bizonyítja. Ilyen vékony GALLYakból rakja mÁGLYAszerű fészkét a GÓLYA, amely távolról egy nagy GAJ, GALY (gömbalak) látványát nyújtja. GaLLY – GóLYa – máGLYa hangváz: G-LY – G-LY – m-G-LY. A teremtés nyelvében minden összhangban van.

ganéj, ganyé – Állati vagy emberi ürülék. Istállótrágya. [szláv] A GANÉJ G.N – N.G gyökből induló szó: GaN – NaG vagy GaNY – NYaG. A GANéj, GANYé frissen eNYEGes. Ennek értelmét csak tájnyelv segítségével fejthetjük meg. A GANÉJ Székelyföldön GANYÉ. A GANY, GENY, GÉNY, GÚNY minősítő értelemadó gyökök is. Jelen vannak kedvező és kedvezőtlen minősítésként. Kedvezőtlen minősítés esetén minden szóba kellemetlen, utált értelmet visznek be. De a GANÉJ, GANYÉ kitűnő termőtalaj feljavító ANYAG is az iGÉNYEs talajművelésben. A GANYÉ – ENYEG fordítás mutatja a GANYÉ ANYAGának ragacsos állagát. GaNYé – eNYeG – aNYaG hangváz: G-NY – NY-G – NY-G. A GENNY, fertőzés eredményeként képződő utálatos, bűzös váladék. A GANYÉ, a fent említett értelem mellett a gyenge teljesítményű, vagy becstelen ember GÚNYos jelzője is. A GÚNYA, a gyenge, szeGÉNYes, szakadt el haNYAGolt ruházat megnevezése. A NYEGle viselkedés is elítélendő. Nem szláv eredetű egyetlen szó sem ezek közül. Az N hangcsoport – ANÉ (ANYÉ) – a gyANÚ, pENÉsz, bÉNA, kONOk, babONA és más szavakba kellemetlen jelentést visz be. A nyŰGÖs viselkedés bosszantó. Viszont a mezőgazdaságban haszONNAl jár a gANÉj, gANYÉ, azaz trágya alkalmazása, az igÉNYEs talajművelésben feljavítóként a növÉNYEknek tápANYAgot kÍNÁl, kÉNYÁl. Erről még a trágya címszónál.

garád – Felhányt földből és sövényből álló kerítés. [szláv] A GARÁD szintén G.R – R.G gyökből induló szó: GaR – RaG. Ez bizonyosan körértelmű szó: GAR, gör, gur stb. magyar gyökök. Tehát beKERÍT a GARÁD, amely a GARÁzDa elleni véDelmet szolgálja, hogy a GARmadában levő terményben ne tegyen KÁRt (g > k). Az állatok számára épített GARázsdot is GARáddal védték a RAGadozóktól. A másik értelme: GAR gör – RÖG a föld, a GA – ÁG ősgyök pedig az ÁGak, GAllyak, a sövény anyaga. Mindkét alkotó anyag megjelenítve a szóban. A névalkotó jellemzők mindegyike magyar ősgyök, gyök. A szóváz három hangja: G – Gát, R – eRő, D – véD világítja meg a szó mondanivalóját. Az R hangcsoport – ARÁ – a kERÍtéssel, gARÁddal hatÁROlt. Védelmet jelent az ERŐd, ÁROk, kERÍtés szavakban. De kissé tovább menve, szélesítve: a PARAdicshon névben, valamint ARAd, vÁRAd, JERUzsálem, JERIkó városnevekben is. Az R.D – D.R gyök: RáD – DuR, a gaRÁD DURva támADás ellen vÉD.  Az ÁD ősgyök tulajdonra is utaló: saját (tied, véd, véded).  A hivatásos szótárírók valószínű a GRÁD szóra gondoltak, ám az is magyar eredetű. Ami magas azt át kell ugrani, mondhatjuk: átuGRÁD a kerítést. Ami egy fokkal magasabb az egy GRÁDiccsal feljebb van. A várak –GRÁD utónevei: ViseGRÁD, BelGRÁD, NóGRÁD sem szláv, hanem ősnyelvi eredetűek: magas GARÁDos, hangkieséssel: GRÁDos, nem átuGRÁnDozható, KERített, és magasan fekvő. Tehát sem a GRÁD, sem a GARÁD nem szláv, hanem magyar szó. A szláv nyelvekben fellelhető GRAD szó ősnyelvi örökség. A román nyelvben hangátrendezéssel: GARD. Ez szintén a GARÁD módosulata. A régi korokban, háborús időkben az emberek a várak, GRÁDok magasított GARÁDjai, GÁRDjai mögé hoRDták be a DRÁGA féltett javaikat. GaRáD – GRáD – GáRD – DRáGa hangváz: G-R-D – G-R-D – G-R-D – D-R-G. Meglehet, hogy DOROG neve is a GARÁD párhuzama. Hajdan a Kárpát-tenger visszahúzódásakor valamiféle kiemelkedő GARÁD szerű mart, partszakasz mögé épült a falu. GaRáD – DoRoG hangváz: G-R-D – D-R-G. Ha a szláv nyelvekben is jelen vannak a felsorolt névadó jellemzők az összes párhuzamokkal, akkor lehet szláv eredetről beszélni. Ám a szláv GOROD is innen vette magát. GaRáD – GoRoD hangváz: G-R-D – G-R-D.

garat – Szájüregnek a gége, nyelőcső felé folytatódó része. Malom tölcsérgarat. [szláv] A GARAT szintén G.R – R.G gyökből induló szó: GaR – RaG. A GARAT is a GAR, gör, gur körértelmű, ősnyelvi gyökcsalád származéka. Az R hangcsoport – ARA – a gARAt, tOROk, gURÍt, mOROg, hÖRÖg szavakban. Az R.T – T.R gyök: RaT – ToR, a TORok szóban. A TOROKban a GARAT. A GARAT – TARAG teljes fordítás g > k hangváltással – TOROK, amelyen leGÖRdül az étel, leGURítják a KORty bort. A KORTY – TYROK fordítás is érdekes eredményt mutat: TYoROK – TOROK. Hol fut le a KORTY? A TYoROKon, TOROKon. GaRaT – ToRoK – KoRTY hangváz: G-R-T – T-R-K – K-R-TY. Nevetséges a szláv eredeztetés, hiszen minden eleme, azok értelmi kapcsolatai magyar eredetűként minősítik. A TÁROGatót is TOROKból, GARATból fújt levegő szólaltatja meg. GaRaT – TáRoGaTó hangváz: G-R-T – T-R-G-T. GARATból jövő levegővel – amelyet a hangszálakra RÁTolunk – beszélünk, vaROGunk, GARATolunk, azaz GALATYolunk. GaRaT – GaLaTY hangváz: G-R-T – G-L-TY. GARATból, TOROKból színezzük, TARKÁljuk hangunkat énekléskor. GaRaT – ToRoK – TaRKa hangváz: G-R-T – T-R-K – T-R-K. GARATON, TOROKON át énekel a KÁNTOR. GaRaToN – ToRoKoN – KáNToR hangváz: G-R-T-N – T-R-K-N – K-N-T-R. A malom GARATja olyan, mint egy TÁGRA nyitott TOROK. GaRaT – TáGRa hangváz: G-R-T – T-G-R.

garmada – Gabonával kapcsolatos nagy halom, kupac. [szláv] A GARMADA szintén G.R – R.G gyökből induló szó: GaR – RaG (g > k: rak). Haramiák esetében a GARmada lehet osztott RAGadomány is. A GARmada ősi szó, a népmesék kör alakú, magasra halmozott, nagy csomója (gar, gör, gur), egymás fölé RAKott anyagokból, elemekből képezve. A GARMADA – MADAGAR gyök-hangcsoport átforgatásból létrejött MADA-GAR mutatja, hogy a GAR-MADA két szó: GAR hegy, MADA = emelt magasság (madár). A MADA – DÁMA átforgatás azt is mutatja, hogy nemcsak MÓDOs, de szabályos, formás alakzat, mint egy DÁMA. GaRMaDa – MaDaGaR hangváz: G-R-M-D – M-D-G-R. A GARMADA magas, de több van, és különbözőek. A kérdés: melyik milyen magas, MEDDIG ÉR? GaRMaDa – MeDDiG éR hangváz: G-R-M-D – M-D-G-R. Úgy tűnik, hogy a HALOM, HÁROM, HARMAD, GARMADA szavak értelmi kapcsolatban állnak. Az RM hangcsoport – ARMA – a fORMA, tERMEt szavakban utal fizikai test alakzatra. A föld gyARMOlása (haszonkereső megmunkálása) nyomán tERMEtt, tERMEsztett tERMÉnyt is gARMAdába rakták. De gARMAdába RAKható a tÖRMElék is. A GYARMAT régen valakinek gazdálkodási területe, birtoka, GYARMATA, amelyen teRMett több GARMADA teRMény. GaRMaDa – GYaRMaTa hangváz: G-R-M-D – GY-R-M-T. Az RM páros, mint alvó R.M – M.R gyök: RáM – MeR hangjaival alkotható a RÁMa, azaz keret vagy MEReklye – kisebb szénacsomó – szavak. De jelen van a RÁM hegy nevében, a ROM (összeomlott nagy épület), a háROM(szög, a garmada síkmértani metszet alakja), teMÉRdek, MÉRhető, MÉRhetetlen, MERész és a piRAMis és más szavakban is. A PIRAMIDA is GARMADA. GaRMaDa – PiRaMiDa hangváz: G-R-M-D – P-R-M-D. Az M.D – D.M gyök: MaD – DoM hangjai a levegőbe emelkedő MADár nevében. A MÓDos ember MAGas (d > g) házat épít, MAGas asztagot, kazalt rak. A DOMb is kiemelkedő, a DÓM MAGas épület. A garMADa MAGasodó halom. MADrid MAGasan fekvő város, ősi neve: MAGerit. A GARMADA – ADAMGAR átforgatásból: ADAM, ADÁM, mint ADOMány, GAR, GÓR = hegy. GARmada, garMADA = emelt csomó. Másik szófordítás nyomán: DAGarma, amely a DAG gyökben – ősnyelven DAG = hegy – az anyagok vasTAG csomóba tömörülését leíró, ilyen az aszTAG. A GARMADÁba rakott termény egy részét sírba (siló) rakták, tehát MEDERBE. GARMADA éles ellentéte a MEDER, amelybe a GARMADA beleférne. GaRMaDa – MeDeRBe hangváz: G-R-M-D – M-D-R-B. A D hangcsoport – ADA – a magasODÁst, emelkEDÉst, de valakinek osztályrészül jutott ADAgját is jelentheti. Az összes szláv nyelvekben nem lelik meg a szóképződés névadó jellemzőit, a szó kialakulás módját, nem található ilyen átfogó magyarázat, mivel ez csak a nyelvi titkok magyarázó nyelvében, a ma is élő ősnyelvben, a magyar nyelvben lelhető fel. RM – MR: a gaRMada haloMRa rakott, teRMetre nagy, száMRa sok anyag.

gatya – Vászonból készült, térden alul érő, bő, közvetlenül a testen nadrágként viselt férfiruhadarab. 2. Alsónadrág. [szerb–horvát] A GATYA G.T – T.G gyök: GaTY – TYöG. A hivatalos nyelvészet tején nevelkedett szótárszerkesztők nem ismerik el a hangok értelemhordozó szerepét a magyar nyelvben. A G hang a röGzítést leíró, tehát meg van Kötve (g > k), röGzítve derékban. Rá van agGATva viselőjére. De mivel lazán áll, így a derékszintű röGzítéssel ellentétben a többi része löTYÖG. Ez fordítva GÖTYöl. Tehát a láGYított hang a GATYA esetében értelemadó. Minden, ami laza, vagy a kemény állapotot megtörő – lágy hanggal van szemléltetve a magyar nyelvben. A GATYA is ilyen. Tehát alapjelentése: agGATott, ráagGATott, lazán álló, löTYÖGő ruhaféle. GATYA – löTYöG hangváz: G-TY – l-TY-G. A TY hangcsoport – ATYA – laza kötést jelent a kOTYOg, lÖTYÖg, fITYEg szavakban. De a gATYA, ATYA, bÁTYA, bÁsTYA, kUTYA és más szavakban védőt, védelmet is jelent. Az alföldön viselt GATYA védi a nadrágot. Az alsóGATYA véd a hidegtől. LöTYÖGhet a szerben, horváton, magyaron, de a szó eredete magyar, itt adható magyarázat a szóalkotó elemekre!

gaz – Hasznavehetetlen növény, gyom, dudva. Hulladék, szemét. [? szláv] A GAZ G.Z – Z.G gyök: GaZ – ZeG. A GAZ hasznavehetetlen. A GAZ gyök sokkal mélyebb értelemhordozó a magyar nyelvben, minthogy egy legyintő „szláv” eredettel lehessen túllépni rajta. A G hang a Gubanc, Góc, mint nehezen kiismerhető összevisszaság értelmét is beviszi a szóba. A G és Z hangváltásait is figyelembe kell venni az elemzésnél. Két irány: jó és rossz. Ez esetben rossz: GAZ, HASZnavehetetlen, HASZontalan, HAZug, haZUG, GEZemice, GEZemuza, GÉZenGÚZ, GÁZoló, HŐZöng, HÍZeleg stb. Hasonlóan az Igen – negI vagy a szomI – Iszom nyelvi hangátrendezéssel értelmet megváltoztató jelenséghez, az Igaz – gazI társításnak is léteznie kellett az ősiségben. Ez a nyelv törvénye. Ami nem i-GAZ, az a GAZ. Aki nem iGAZ ember – GAZember – semmi jóra nem fogható. GEZemice, székelyül: GEZemuza. A gyökszó fordítottja is összevisszaságot leíró: ZEGZUG. A jó oldali kifejezések egyenes irányt mutatnak. Ezt a magyar nyelv az I hanggal fejezi ki: iGAZ, iGAZi. Továbbá: GAZda, HASZnos, HASZon, HÍZó. A további hangváltásokkal: HISZ, HÚZ, HÁZ, HAZa, HŐS stb. Ami GAZ, az visszaHÚZó erejével hat, és mélybe HÚZza az előbb felsoroltakat. A GAZ nem szláv, hanem magyar eredetű szó.

gazda – Valaminek a tulajdonosa. Gazdálkodó földműves. [? szláv] A GAZDA szó G.Z – Z.G gyökből indul: GaZ – ZáG (z > sz: szág). A GAZDA tavasszal maGOZ, vagyis vet, ültet, GOnDoZZa, GAZtól óvja, ősszel a MAGot begyűjti. Ez a szó névadó alapja. A GAZda megharcol a GAZzal is munkája során, de sok valós és képletes ZEG-ZUGban érdekelten is folytat kiszélesedő tevékenységet. Rokonhangváltások: g > h > k vagy z > sz. A GAZda fő eszKÖZe a KÉZ, amellyel HASZnos munkát véGEZ, munkája gyümölcse a KÉSZ HASZon, amely GAZdaggá teszi. A MAG népe újra és újra bemaGOZTA, bevetette a földet. Ez is névadója a GAZDA foglalkozásnak. A MAGvak embere iGAZ érzelmű, békés ember. Ápolja, szereti – a D jelentése: keDveli – a növényt, körüle irtja a GAZt. A jó GAZda a jóSZÁGait (szág – gász > gaz) GOnDoZZA, ápolja. A jóSZÁG gyűjtőnév, a tulajdonlottak teljességét jelenti. A CzF Szótár szerint: „[…] a gazda, gazdag, s ezekből származott szóknak, s ezekből is elvont értelme annyi, mint mezei tárgy v. tárgyak. Kézai Simon írja: „in montibus, qui Gozd dicitur, occurrens, est devictus in montibus memoratis et occisus. Unde iidem montes usque hodie Patur Gozdia nominantur.” Gozd v. Gazd törzsök tehát önállólag használatban vala egykor, s valamely helyiséget (erdőséget) jelentett. Ezen öszvetételekben pedig: gazdasszony, gazduram, a gazda szóból húzatott öszve…” A ZD hangcsoport – AZDA – jelen van a hozzá kötődő szavakban is: a gAZDA barÁZDÁt húz, amelybe magot szór. Ez a kEZDEt, következik a termésért folyó kÜZDElem. A csíra mOZDUl, a jó gAZDA ezen felbUZDUl. Munkája során kÜZDEnie kell garÁZDÁkkal, de az eredmény lehet mÉZéDEs gerEZDEk sokasága. MegrEZDÜl a gyümölcs a fán, éretten ölébe hull. A betakarítás után marad pOZDOrja. A GAZDA, GAZDAg szavak ZD párosa alvógyökként is igazolja magyar nyelvi eredetét: Z.D – D.Z gyök: ZuD – DuZ. A GAZDA küZDelmi tere a ZölD mező. Érdemes megfigyelni e gyökkel képzett szavakat, amelyek birtokos raggal a GAZDAság szűk értelmi köréhez tartozók: háZAD, viZED, tüZED. Példamondatként: A ZŐD meZŐDön, keZED munkája nyomán DUZzad, duzZAD a termény, ZÚDul a termés bőségesen, és ha nem ZÚDul rá valamilyen kártevő, az eredmény SZÉDületes is lehet. Vegyük a MEZŐ szót, amely a GAZDA tágabb élettere. A MEző mintegy kínálat a GAZDÁlkodónak: ME (tessék) ZŐD (népies zöld), e tér a tied, MEZŐD, aMEly eMEt (etet) téged, ha te is felkínálod munkádat: ME, NEked ADom erőmet, MEgművellek, eMEss. Ez az értelem hangzik ki a MEZŐ –, mint fő élelMEZŐ – szóból. Hogy érthetőbb legyen: a ME ősgyök a MEgmutatás, felkínálás szava volt (székely nyelvjárásban ma is) a kezdetek idején: ME = NEsze, tessék. A női MEll, mint „előretolt állás” kínálja magát a férfi-nő „hadviselésben”: ME, azaz tessék, NEsze, NEked való. Az anyai MEll, a kis eMŐnek felkínált tej forrása: ME (tessék), NEsze, NEked kedvedre való táplálék: eME, baba. MEZŐ = ME, ZŐd, ZŐld, legyen eledeled! Továbbá: DAGAZd (gaz-da – da-gaz) munkáddal termését, hadd DUZzadjon javadra! Sőt a női nemi szerv szláv nyelvi változata – PIZDA – is ősnyelvi eredetű: gAZDA dagAZD vele utódaid számát. Erre is csak magyar nyelven adható teljes magyarázat. Erről a Függelékben, a nemiségről írt tanulmányban. A felsoroltak bizonyítják, hogy a magyar nyelv tartalmazza a GAZDA szó minden alkotó elemének magyarázatát, felölelve a GAZDÁhoz, GAZDAsághoz kapcsolódó tér, eszközök, munkálatok megnevezéseit is. A GAZDÁM, MAGOZD földedet, DAGAZD, GAZDAságodat! GaZDáM – MaGoZD – DaGaZD hangváz: G-Z-D-M – M-G-Z-D – D-G-Z-D.  A szláv gospodar szó is a GAZDAság jelentésű régies magyar GAZDPODÁLY, GAZDPODÁR szóból módosult GOSZPODÁLY, GOSZPODÁR alakra. A POD gyök a talajt, a földet jelenti. Az összes mezőGAZDAsági szerszámok megnevezéseit is a magyar nyelvből örökölték. Hasonló képzésű az ispotály, akadály, meredély és mások. Az –ÉLY gyököt, amelynek képző szerepe van, nem Kazinczy találta fel. Csak alkalmazta, mint bármely névtelen szóalkotó egyszerű ember a múltban, a nyelvépítő láncolatban. A magyar nyelvűektől tanultak meg GAZDÁlkodni, ebédet, vacsorát megnevezni. Innen erednek: gereblye, borona, barázda, kapa, kasza, villa, asztag, asztal stb. szavaik, mivel csak magyar nyelven adható ezekre hang- és gyökértelmi magyarázat. Minden GAZDAságra, gozpodályra vonatkozó kifejezésük az ősnyelvből, a magyar nyelvből ered. Ebben semmi szégyellnivaló nincs, azaz nem volna. A hazugság, a simlis elkendőzés szégyellni való. ZD – DZ: a gaZDa biztonsági fogóDZója a jószága: földjei, állatai, azaz: baráZDái, kérőDZői. Várja, mikor peDZi a rügyet a tavasz, s a magvakat a nyár.

genny – A szervezet gyulladásos részeiben keletkező fehér vagy sárgás váladék. [? szláv] A GENNY G.NY – NY.G gyök: GeNY – NYeG. E gyökről a ganéj címszónál kifejtettem a lényeget. A GANY, GÁNY, GENY, GÉNY, GÚNY gyökök kellemetlen, utált kifejezések alapszavai, de értelemadó, értelemhordozó gyökök is. A GENNY termelődése a fertőzés miatti. A szervezet GÉNjeinek küzdelme a sérülést eltüntetni szándékozó, az eredeti állapotot helyreállító öntisztítás nyomán kiválasztódó, képződő utálatos, bűzös, ragacsos eNYEGes váladék. Az ENY ősgyök az ENYV nevű ragasztónak is alapszava. Nem szláv, hiszen a gyök egész családja fordított alakjával is, minden hangzóval, jó és rossz irányú értelmével jelen van a magyar nyelvben GANYé, NYAGgat, vaGÁNY, GENNY, eNYEG, leGÉNY, szeGÉNY, iGÉNY, GÖNYű, NYÖG, NYUGodt, GÚNY, GÜNYü, NYŰG és mások.

gereben – Növényi rostok fésülésére és tisztítására való fogazott eszköz. [szláv] A GEREBEN a G.R – R.G gyök bővítménye: GeR – ReG. A GEReben GERében levő, azaz GERéből (gerincfájából) EREdő szögekkel GEREznyelték ki a csepűt a kenderrostok közül. Egy régi, de Székelyföldön ma is használt szó: GEREznyel, GÖRÖznyöl. A REB gyök a ROVást jelenti, de a REBegő mozgást is. A két fogas GEREBEN mozgásakor ütközve REBEGŐN BERREGő hang GERjEd. Tehát nem csak GER, vagyis váz, amelyből szögek EREdnek, hanem a szögekkel való KÖRmölés (ger – gör – kör) értelme is jelen van a magyar szóban. Erről még a gereblye címszónál találnak párhuzamot. Használat közben a GEREBEN – REBEGŐN, BEREGŐN rezgő – hangot ad ki. GeReBeN – ReBeGőN – BeReGőN hangváz: G-R-B-N – R-B-G-N – B–R–G-N. Az R hangcsoport – ERE – a gERInc, EREd, sÚROl, gÖRÖznyöl, kAROm, zÖRÖg és más szavakban. A B hangcsoport – EBE – a gerEBEn az összegABAlyodott, hABArodott szálak kifésülésére való. Munka közben sEBEsen, sűrűn mozgatják, rEBEgő hangot ad, vigyázni kell, mert könnyen sEBEt ejthet. A szlávok csak átvették a magyaroktól, de átfogó magyarázatuk nincs a névnek, jellemzők nyomán való kialakulásáról.

gereblye – Széna, szalma stb. gyűjtésére, illetve talaj egyengetésére való. Fésűszerűen fogazott, nyeles eszköz. [zláv] A GEREBLYE a G.R – R.G gyök bővítménye: GeR – RöG. Aki GEReblyél, GÖReblyél, GÖRbített fogakkal GEReznyeli, GÖRöznyöli a RÖGös földet. Hasonlóan a gerebenhez, a GEREBLYE is ősnyelvi szó. GERincéBE, GERÉBE ILLEsztett, iLYEsztett fogak. Akár a GEReben, akár a GEReblye, húzás közben GEREznyelő hangot GERjeszt. A GEREBLYE szó fordítható több alakban is. Egyike: BEREGLYE. A GEREBLYE nyomot hagy maga után a talajon, mintegy berovás szerű vonalat, BERÁGJA magát a felületbe. GeReBLYe – BeReGLYe – BeRáGJa hangváz: G-R-B-LY – B-R-G-LY – B-R-G-J. Az R hangcsoport – ERE – a gERInc, gEREznyel, gÖRÖznyöl, kAROm, zÖRÖg és más szavakban. Kezdetek idején nevezhették KARABLYA néven is, olyan KAR, amelyből KARmok állnak ki, s amelyekkel KARmolja a gaLYAkat. Az R.B – B.R gyök: ReB – BeR, a földön húzáskor látható REBegő mozgást, BERregő hang értelmét viszi be a ge–REB–lye szóba. A fordított alakban még jobban kivehető: beREGlye – beROVja – beRÁGja. Akár a gereben, ez is magyarul magyarázható, bontható szó. Magyar eredetét a BLY kötött mássalhangzó-páros is igazolja. A BLY hangcsoport – EBLYE – esetében figyelembe kell venni az LY betű J hangzását. A szépen végzett munkára mondják: megszABJA. Az elgerEBLYÉlt, meggerEBLYÉlt terület, széna-, szalmakazal szép képet nyújt, megszABJA a külalakját. A BLY páros, mint B.LY – LY.B gyök: BoLY – LYoB (leb). A felBOLYgatott szénát GEREBLYÉli össze, hogy nagy BOLYba, azaz BogLYába helyezze. A talajművelő vasGEREBLYE felBOLYgatja a GALYakat, azaz RÖGöket. Székelyül galy, de inkább gaj = rög. Minden szóalkotóelem magyar, és magyar szavak százainak alkotó eleme, tehát nem szláv eredetű. BLY – LYB: a gereBLYével összegyűjtött száraz szálas anyagot a boglyának nevezett boLYBa rakják.

gerencsér – Fazekas. [szláv] A GERENCSÉR G.R – R.G gyökből indul: GeR – RaG. A szó gyöke körértelmű, és utal a fazekas KÖRöző mozgással végzett munkájára: GEREN – KÖRÖN. Ez egyik névadója. A fazekas GÖRÖNgyből, SÁRból, agyagból, régiesen CSÉRből dolgozik: GEREN-CSÉR. A CSÉR, azaz sár a GÉREN, korongon, amely egyféle munkaNYEREG, vagy GERENY, azaz GERINc, amelyen végzi a CSÉRRÖGÖN való munkát. GeReNCSéR – CSéRRöGöN hangváz: G-R-N-CS-R – CS-R-R-G-N. A GERENCSÉR SÁRGÖRÖNgyből dolgozott. GeReNCSéR – SáRGöRöNgy – CSéRGöRöNgy hangváz: G-R-N-CS-R – S-R–G-R-N-gy – CS-R-G-R-N-gy. A GERENCSÉR anyagát RÖGÖNCSnek is nevezték, GeReNCSéR – RöGöNCSöN hangváz: G-R-N-CS-R – R-G-N-CS-N. Az agyag, SÁR, CSÉR, kiégetve CSERép lesz, amely törés esetén RECSegő, CSÖRrenő hangot ad. A fordított GER – RAG gyök a fazekas munkájának azt a részét is jelenti, amikor a fazekakra, edényekre az emeléshez szükséges fogantyúkat RAGasztja, RAKja. Az R hangcsoport – ERE – leírja a kOROng kÖRÖző mozgását, s jelen van a késztermék nevében, jellemzőiben: csÖRÖmpölve tÖRŐ tÖRÉkeny csERÉp. Az NCS hangcsoport – ENCSÉ – a székely kONCSOrodik (görbül) szóban a készülő agyagedény görbülő vonalai. Régen a kéz megnevezése: mANCS. A gerENCSÉr – úgymond – mANCSAival pANCSOl a vizes agyagban. A szóvégi CS.R – R.CS gyök: CSeR – ReCS, a gerenCSÉR szóban a CSERép szó alapszava. A gerenCSÉR, azaz a fazekas végül kiégeti az agyagot, s így CSERépedények lesznek belőlük. A SÁRból, CSÉRből való CSERép SÉRülékeny, földre ejtéskor CSÖRömpölve, RECSegve-ropogva törik össze. A szó nem szláv eredetű, csak átvétel részükről, mivel minden alkotó szóelem egytől egyig magyar, és a szakma minden mozzanatát leíró szóban értelemmeghatározó. A mai magyar szavak százaiban vannak jelen. NCS – CSN: a gereNCSér, mint egy pleCSNit csapja rá az agyagot a szükséges helyre.

gerenda – Négy élűre fűrészelt, hosszú, vastag szálfa. [szláv] A GERENDA G.R – R.G gyökből indul: GeR – ReG. A szilárd kötés G hangjából EREdő, RENDet, ERőt tartó központi vonalvezető elem: GER. Nagy építményeknél a geRENDák RENDben követik egymást. A GERinc, a GERezd hosszanti váza, a GERenda, GERendely és ha ERőről van szó, ez lehet a hajó GERENdája, amely a tenGEREN jártában tartja jó ERŐsen a hajót. Az N hanggal képződő ősgyökök folyamatok leírói. Itt az EN gyök jelzi azt, hogy hosszan elnyúló, a D hang viszont lezárja a folyamatot: END – vége. A GERENDA meghatározott hossza véget ér, de véget, ENDet vet az erőtlenségnek is.  A foNal például lehet akár a végtelenségig hosszabbítható. A GERENDA viszont épp ERőt tartó elemként behatárolt hosszúságú. A NYEREGfa–GERENda hangszerkezete fordítva: adNEREG – afGERENY. Az R hangcsoport – ERE – a tartóERŐ, de jelen van a fŰRÉsz szóban is, amellyel a gEREndát kivágják a vastag tőkéből. Az R.N – N.R gyök: ReN – NeR, a geRENda RENdben, sorban rakott.  Az ND hangcsoport – ENDA – a jellemzőkben: a gerENDA állANDÓ teherviselő tartóelem. A ház tetőzetén a gerENDA tartja a szarufákat, amelyeket lécek és zsINDEly borít, védENDŐ a házat mINDEn légköri viszontagság ellen. ND – DN: az erős gereNDa nem fog engeDNi a nyomásnak.

gerendely – Ekegerendely. [szláv] A GERENDELY is G.R – R.G gyökből indul: GeR – ReG. A GERendely tulajdonképpen egy fő GERince, GERence az ekének. Az R hangcsoport – ERE – az eke gERInce, gEREnce, amelyhez ERŐsítik a többi tartozékot, többek közt az ekevasat is, amely a bARÁzdát, bOROzdát húzza. Az R.N – N.R gyök: ReN – NeR, a geRENdely RENdben vezeti az ekét. Az ND hangcsoport – ENDE – mutatja, hogy a gerENDEly egy gerENDA, tartóelem rajta az ekevas, csoroszlya, az ekeszarva, elől a taligához csatlakoztató része csapszeggel. A gerendELY az ekének fő tartó- és vázeleme, amELYbe hELYezkednek, ILLeszkednek (ill, ily, ely, hely) a tartozékok. A gerENDEly, mintegy tervezett, RENDELt, RENDet tartó elem, a szántás alatt egyenesen tartja az egész szerkezetet, hogy mINDEn rENDben menjen. A GERENDELYnek nevezik az ekeszerkezet GERINCÉt, GERENDÁJÁt. GeReNDeLY – GeReNDáJa – GeRiNCe hangváz: G-R-N-D-LY – G-R-N-D-J – G-R-N-C. A GERENDELY nem szláv, amint a gerenda sem. ND – DN: a gereNDelynek nem szabad engeDNie, hogy az eke félrehúzzon, segít egyenesben maraDNia.

gerezd – Némely gömbölyded termésnek, hagymának természetesen elkülönülő kifejthető része. Szőlőfürt. Stb. [déli szláv] A GEREZD szintén G.R – R.G gyökből indul: GeR – ReG. Egy közös száron, kocsányon – GER – GERincen csüngő terméscsomó, amely könnyen REZDül mozgatáskor, vagy bontáskor könnyen széteső, és külön-külön eREGethető. Az R hangcsoport – ERE – a (bogyó)termés g/EREdő, EREdő helye, a fürt gERInce, amelyen az ehető gyümölcs tEREm. Az R.Z –Z.R gyök: ReZ – ZeR, a geREZd könnyen REZdül, akár egy nagyobb erejű ZÖRrenésre, dörrenésre is. A GEREZD régiesen REZEGDel, REZDÜLGet GeReZD – ReZeGD – ReZDüLG hangváz G-R-Z-D – R-Z-G-D – R-Z-D-L-G. Az ZD páros bizonyítja: se nem déli, se nem északi, se nem keleti, se nem nyugati szláv eredetű, hanem ősnyelvi szó. A ZD hangcsoport – EZDÜ – rEZDÜlő mOZDUlatra szétesik a gerEZD. A ZD páros, mint alvó Z.D – D.Z gyök: ZuD – DuZ, rejt még jellemzőket. A gereZD fejlődése idején folyamatosan nő, DUZzad. A szőlőfürt esetében túlérettség esetén leZÚDul. GeReZD – GeRiNC hangváz: G-R-Z-D – G-R-N-C. A ZD – DZ kapcsolat: a gereZD a bogyótermés fogóDZója, csak peDZve lehet lebontani.

gerezna – Szőrmének is kikészíthető, lenyúzott prémes állatbőr. [szláv] A GEREZNA szintén G.R – R.G gyökből indul: GeR – ReG. Helyenként gereZNYa. Az állat GERjéről, felületéről (tenger) leeREGetett (reg = indul) burok. Kisállat kikészített bőre. Az R hangcsoport – ERE – az állat bŐRE, amely betERÍti testének teljes felületét. Az R.Z – Z.R gyök: ReZ – ZeR, mutatja, hogy a nem kellően kikészített bőr száRAZzá, ZÖRgő recsegővé válik, azaz a GEREZNA szárazon ZEREGNE, ZÖRÖGNE. GeReZNa – ZöRöGNe hangváz: G-R-Z-N – Z-R-G-N. A ZN hangcsoport – EZNA – a vÉZNA szóban ad párhuzamot, de a bőr, szőr lehet nemi vonatkozású is a parÁZNA, pÓZNA szavakban. A kikészített gerEZNA jól ruhÁZNA, benne nem ÁZNA, nem fÁZNA. A Z.N – N.Z gyök: ZeN – NéZ a ZENg, NÉZ, NŐZ szavakban, de hangváltásokkal:  SZÍN, SZENNY, NYÚZ. ZN – NZ: a gereZNa kikészítve voNZó szépségű. A természeti népek péNZért adják el. Lehetne sorolni a „szláv” névalkotó jellemzőket is, ha vannak!

gerlice – Gerle. [szláv] A GERLICE is G.R – R.G gyök bővítmény: GeR – RiG. A GERLICE a GERjed szó GER gyökéből indul. A szerelemre GERjedés példájaként örökösen felhozható kismadár. A GERlice, mint kis REGös dalnok, RIGmusokat zeng párjának GERjedelmében. Világosan érthető magyar madárnév, népdalok tucatjai szólnak róla, és ezt, akár a csárdást, huszárt kivennék a nyelvészek a magyar nyelvi kincsből alaptalanul. A GERLICE ősnyelvi eredetű szó, az első madárnevek egyike. Az RL páros nagyrészt hosszú mozgási (belső is) folyamatra utaló: bérlő, érlel, hírlik, kóborló, őrlő, párló, perlő, porlad, vándorló stb. Az RL hangcsoport – ERLI – a gERLIce szeReLmi daLRa fakadva, sÁRLÓ párosodási vágyától saRkaLtan tuRbékoLva kÉRLEli ingERLI párját, ÉRLEli annak párzási vágyát. Szerelemre inGERLI párját a GERLE, GERLIce. E mondatban levő hasonlóságok a hivatalos nyelvészet szerint csak látszatra azonosak, véletlen egyezések, és csak a beteges elméjű „délibábos” nyelvészek magyarázzák a tudatlanok fejébe, hogy hasonlóság volna a szavak közt. GeRLe – iNGeRLi hangváz: G-R-L – N-G-R-L. Régi akadémiai nyelvészbetegség, valaminek nevét nem onnan eredeztetni, amire a józan ész következtethet az összkép és a szószerkezet felépítése nyomán. Az L.C – C.L gyök: LiC – CéL, a LICitál szóban emelést, emelkedést jelent. Erről a léc, líceum, licitál címszavaknál. Valamely CÉLlal, ez esetben párzásra hívó emelkedett hangulatban. A C hangcsoport – ICE – bECÉzés is tetszést, tECCÉst kifejező sajátos magyar nyelvi vonás: ECÉ – ICE – ICI – pICI. RL – LR: a geRLice daLRa fakad párja mellett.

gezemice – Száraz növényi hulladék. Gizgaz. Limlom. Apróra vágott vegyes savanyúság. Vegyes zöldség vagy főzelék. [szláv] A GEZEMICE a G.Z – Z.G gyökből indul: GEZ – ZEG, amely összevisszaságokat megjelenítő. Ilyen a GIZ-GAZ vagy ZEG-ZUG is. Ha a z > c és g > k hangváltást alkalmazzuk, akkor CIK-CAK = összevissza irányú. A GEZ – ZEG, g > k és z > sz váltással: SZAKács, KÉSZít. Székely nyelvjárásban: GEZEMUZA. A Z.M – M.Z gyök: ZeM – MeZ, a SZEMét, amely MEZként takar egy felületet. A jó oldalon ZAMat, SZIMat. A Z hangcsoport – EZE – jelen van az ÍZÉk, ÍZInk, zÚZOtt, fŐZÖtt, fŐZElék és más szavakban. Az M hangcsoport – EMI – a tÖMEg, gOMOlyog, csOMÓ, OMOl, rOMOl, bOMOl, lOMOs szavakban szintén. A C hangcsoport – ICE – kICSInyítő, mint az ICIpICI, pICUrka, mACI, bOCI szavakban. A szónak minden alkotó eleme magyar gyök és hangcsoport.

gomba – Húsos, puha testű rendszerint tönkből és kalapból, süvegből álló növény. [szláv] A GOMBA neve G.M – M.G gyökbővítmény: GoM – MaG. A GÖM, GUM változatai bővítményeivel: GÖMbölyű, GOMolya, GOMb, GUMós testeket MAGvakat jelölnek. Az MB hangcsoport – OMBA – mindenhol a dOMBOrúság, gÖMBÖlyűség értelmét képviseli. Ilyenek: bIMBÓ, cOMBOs, dOMBOrú, gOMBÓc stb. A GOMBA nem szláv kölcsönszó, hanem eredeti magyar szó. MB – BM: a goMBa BáMulatosan gyors növekedésű.

gonosz – Aki, ami hajlamánál fogva szokott másoknak ártani, kárt okozni. [szláv] A GONOSZ szó is a G.N – N.G gyökből indul: GoN – NoG. E szó alapja is a GON gyök, az elhajlás értelmével. A GONOSZ elKONdorodik, KUNkorodik a jó irányból. A GO jelenséggel is találkozunk: GO-N OSZ, vagyis az elme jó irányú GOndolatmenetére Nehezedő, azt megOSZtó, felkavaró, rOSSZ irányba terelő NÓGató tényező (gon/r/osz). Az N hangcsoport – ONO – értelemadóként épül a szavakba. A gONOsz kívÁNAtossá teszi a bŰNÖs dolgokat, a végkifejlet viszont bÁNAtot, pANAszt hoz. A CzF Szótár így ír: „Értelme am. szándékosan vagy belső ingernél, ösztönnél fogva ártani, sérteni kivánó vagy valósággal ártó, sértő. […] Az erkölcsi ért. vett rosz szónak nagyobb fokozatát jelenti.” kiem. K.S. A szóvégi N-SZ – SZ.N gyök: NoSZ – SZoN, a NOSZa, haSZON, SZONg (sz > z) ZENg szavakban. SZONg ősnyelven = hang. A GONOSZ ember nagyon SZEGÉNY lelkiségű. GoNoSZ – SZeGéNY hangváz: G-N-SZ – SZ-G-NY. A GONOSZ szavai SZIGONYként döfnek. GoNoSZ – SZiGoNY hangváz: G-N-SZ – SZ-G-NY. A GONOSZ SZONGÓ, ZONGÓ, ZSONGÓ sugallata eltérít utadról.  GoNoSZ – SZoNGó – ZoNGó – ZSoNGó hangváz: G-N-SZ – SZ-N-G – Z-N-G – ZS-N-G. A GONOSZ asSZONy NEGédes édeni hangja, amikor aSZONgya szépen SZONgó, ZENgő hangon, ösztönökre hatva, GONOSZságra NOSZOGatva: Tedd meg, haSZON is jöhet belőle. GoNoSZ – NoSZoGat hangváz: G-N-SZ – N-SZ-G-t. Mivel a szó ősnyelvi eredetű, így minden eleme érthető, magyarázható magyarul.

goromba – Másokkal való érintkezésben durva, kíméletlen, modortalan. [szláv] A GOROMBA a G.R – R.G gyökből indul: GoR – RoG (rúg). A GO (gondolat, koponya) itt is elmevonatkozású, azaz minden a fejből indul ki. A viselkedés – az örökletes tulajdonságok mellett – a kapott nevelés, a családi életképek nyomán az első életévekben az elmében tárolódó, követendőnek minősített minták függvénye. A viselkedésre vonatkozóan az OR gyök a meghatározó. Az R hangcsoport – ORO – minősíti a gOROmba embert: mOROg, bORÚs hangulatú, fORROngó stb. A GOROM fordításából kitetszik az ilyen ember egyik jellemzője: MOROG. Az R.M – M.R gyök: RoM – MoR, a goROMba képes ROMbolni, MARós kedvében MORog. A GOROMBA EMBER MOROG, csak úgy BEMOROG a házba. GoRoMBa – eMBeR – MoRoGó – BeMoRGó hangváz: G-R-M-B – M-B-R – M-R-G – B-M-R-G. Az MB az érzelMi töltetű M és a végletek Bolondos B hangjának párosa. Az MB hangcsoport – OMBA – szavai rendkívül ellentmondóak. Lehetne finom (viselkedésű), kedves, mint a nyíló bIMBÓ, szelíd, mint a galAMBOk, de e helyett bAMBÁn bÖMBÖl. Lehetne dorOMBOló, mint a kiscica, de inkább dörÖMBÖl. Vagy lehetne jÁMBOr, ám inkább durván tOMBOl, rOMBOl. A goROMBA viselkedés lelki-érzelmi vagy testi-fizikai értelemben is ROMBA döntő hatású lehet. A BA ősgyök egyik jelentése nagy. A go–ROM-BA fordítva: BA-ROM, amely jelző találó a GOROMBA emberre. GoRoMBa – BaRoM – DöRöMBöl – RoMBaDőL hangváz: G-R-M-B – B-R-M – D-R-M-B-L – R-M-B-D-L. Ha valamely szláv nyelven ugyanilyen beszédes kapcsolati bőséget lehet felvonultatni, akkor elhihető a szláv kölcsönzés. De kétségeink vannak! MB – BM: a goroMBa eMBer BoMlott, nem eMBeri jellemzőket viselő egyéniség.

goszpoda – Gazda. [szláv] A GOZPODA, GOSZPODA szó a GAZda szóhoz hasonlóan a G.Z – Z.G gyökre: GoSZ – SZoG, GaZ – ZaG (z > sz: gosz) épül. Az ősi GAZDPODA, GAZDPODÁR szóból módosult GOSZPODÁLY, GOSZPODÁR alakra. A POD, PED gyök a talajt, a földet jelenti. A GOSZpoda, a GAZda GAZDpodája, azaz GAZdasága teremti elő a GASZtra (gasztronóm), KOSZtra, KASZtronba, KÁSZlóba (edények) valót. Azt, amit az én GASZtro nőm, házam nagyasszonya, az eleségKÉSZítő feleség KOSZtra, GASZtra KÉSZít SZOKásaink szerint, s amelynek ínycsiklandó illatát, SZAGját messziről érzik a hazaérkező KOSZTRA, GASZTRA menők. E fentieket mérlegelve: a GOSZpoda szónak az ősnyelven még lehetett KOSZtpoda alakja is vidékenként. Észlelhető, látható az értelmi összhang a GOSZpoda, GAZdaság, GASZtronóm, ételSZAG, a KOSZt, a konyhatündér GASZtroNŐm, étekKÉSZítő maTRÓNŐ (matróna), KOSZTRA menő kifejezések sorában. Az SZP hangcsoport – OSZPO – a jó gazda, gOSZPOda, gOSZPOdár, a birtokára, javaira ÖSSZPOntosít. Minden időben figyelt arra, hogy legyen kÉSZPÉnze folyó ügyei megoldásához. A P.D – D.P gyök: PoD, PeD – DeP, DöP, a PED, az ősnyelvben talaj, FŐD (p > f), amely a goszPODa, goszPEDa alaptőkéje. A DöP (p > f) gyök a FŐDnek botokkal (p > b, d > t, pod – bot) DÖFögetése, fellazítása, a gyökerek kiásása, gyümölcsök leverése. A BOT volt az első PED, FŐD megművelő eszköz. Később a BOT végére fém került, s így megkülönböztethető volt: a füvet szakító kasza, a kapkodva vágó kapa, a gereznyelő gereblye stb. Bővebben a bot címszónál. A D hangcsoport – ODÁ – a goszpODÁly állatállományának hODÁlyai, akoljai, csűrjének ODOrja. A goszpODA, azaz gazda jó kEDÉlyállapotát meghatározza a termést befolyásoló IDŐjárás. Összevethető a gazda címszónál leírtakkal. A GOSZPODA szó már az ősiségben, az ősnyelven kialakult. A szláv nyelvek készen átvették, az összes mezőgazdasági szerszámok, műveletek megnevezéseivel együtt. SZP – PSZ: a goSZPodának semmi nem hull ölébe csak úgy széPSZerével, mindenért meg kell dolgoznia.

görcs – Fában a letört, levágott ág benőtt maradványa vagy más csomós képződmény. Az izmok fájdalmas összehúzódása. Hirtelen támadó éles fájdalom. [szláv] A GÖRCS G.R – R.G gyökből: GöR – RöG képzett szó. A GÖRcs GÖRbére CSavarja az izmot. A GÖR gyök itt a fentihez hasonló kavargó körértelmű, de az RCS páros még egy eRőteljes CSavaRásra is utal. Ez viszont csak magyar nyelven értelmezhető, magyarázható, nem „szlávul”. Az RCS hangcsoport – ÖRCSÖ – egyenlőtlen, höbÖRCSÖs felület, tÁRCSÁra tekERCSElt szálak. Lehet gÖRCSÖlő fájdalom, amely összerántja az izmokat. A szÜRCSÖléssel, amely egyenetlen hangot ad, magunkba szívunk valamilyen nedvet. A gÖRCS CSavaRos állapot. Az RCS páros, mint R.CS – CS.R alvógyök: RüCS – CSüR, jellemzőt rejtő. Vele alkothatók a RÜCSkös, CSÜRcsavar szavak. Ha GÖRCSre CSÜRjük a vizes ruhát, kiCSOROG a víz belőle. GöRCS – CSoRoG hangváz: G-R-CS – CS-R-G. A GÖRCSös fa töréshangja: RECCS. A GÖRCSölő mozgásnak esetenként CSÖRGŐ, RECSEGŐ hangja van. GöRCS – CSöRöG – ReCSeG hangváz: G-R-CS – CS-R-G – R-CS-G.  RCS – CSR: a göRCSös fa nem hasad, inkább forgáCSRa törik.

gúnya – Szegényes felsőruha. [szláv] A GÚNYA G.NY – N.GY gyök: GúNY – NYuG. A gany, geny, gény, GÚNY gyökök bővítményeiből létrejövő szavak visszatetszést, megvetést esetleg utálatot keltők. A szeGÉNYes GÚNYa GÚNY tárgya. Ez egy érthető magyar mondat. A GÚNY, GÁNY, GÉNY és változataik minősítő értelemadó gyökök a magyar nyelvben. Például oly szavakban, mint: GENNY, GÚNY, poGÁNY, ciGÁNY, vaGÁNY, haNYAG, NYEGle stb. Jó oldali minősítésként: iGÉNYes, NYUGodt. Ez értelemben jelen van az utódnyelvekben is: GENtleman, inteliGENt. Az NY hangcsoport – ÚNYA – gyenge minőséget jeleníti meg a: tUNYA, mONYÓk, hANYAg, rENYE, csÚNYA, gÚNYOs, vÁNYAdt és más szavakban

 

H

hacuka – Könnyű köntös, kabátka. Viseltes, ódivatú ruha. [szláv < német] A HACUKA a HA – AH ősgyökből képzett H.C – C.H gyök bővítménye: HaC – CuH. A H hang, a HA ősgyök takaró, borító jelentésű bővítményei: HAcuka, HÁz, HÁrász a román HAina = ruHA, és mások. A CUHa, ruHA, CIHa, ciHA, CIHelődés, málHA. A C hangcsoport – ACU – a hACUka mellett a kACAgány, celECUla szavakban, de az ómódiság is kicseng a kACAt, vACAk szavakból. A C.K – K.C gyök: CuK – KuC, a vaCAK, KACat, KUCkó, CUKi, CIKi szavakban jellemez. A K hangcsoport – UKA – a hacUKA lehet picIKE mütyürökkel ÉKEsített. A fordítható gyökszó eleve elvág minden szlávozó, németező eredethamisítást. A HACUKA – KACUHA átforgatás nyomán ott a PACUHA szó (Arany J.), amely a lompos, rendetlen, szedett-vedett ruházat leíró szava. Amolyan „ruhagyuris” öltözet. HaCuKa – KaCuHa – PaCuHa hangváz: H-C-K – K-C-H – P-C-H. Nincs itt sehol szláv vagy német elem, azon nyelvek vették át e szóelemeket, mivel csak magyar nyelven magyarázhatók.

hála – A köszönetnek és lekötelezettségnek jótevőnk iránti érzése. [déli szláv] A HÁLA H.L – L.H gyökből indul: HáL – LeH. A H mélyen a bensőből jövő (h tünet) érzés, érzelem kifejezője. Az ÁL, az ÁLdás gyökszava. Az L hangcsoport – ÁLA – az ALÁzat, ELÉgedettség, nyugALOm, szELÍd szavakban. Minden eleme magyar, ősnyelvi.

harisnya – Lábra simuló, térden felül érő, kötött páros ruhadarab. Fehér házi posztóból varrt szűk székely férfinadrág. [ukrán*] A HARISNYA is H.R – R.H gyökbővítmény: HaR – RuH. A HA ősgyök bővítményei közül egyik a HAJ (héj) – burkolat. A HAR – RUH már említett értelme: takar, borít, véd, óv. Például a HÁRászkendő, RUHa. A HA gyök része a ruHA szónak, amely fordítva HARU – RUHA. Az ősiségben lehetett HARUsnya neve is. A HAcuka, ciHA, dunyHA, ciHElődés mind tartalmazza az ősgyököt. A HARISNYA RUHÁSNAK láttatja a testet, eltakarja a szőrös, göcsörtös férfilábat, Ha RUSNYA. Kezdetben a HARISNYA talán férfiöltözet volt. A HARISNYÁT NYÁRON IS Hordták a székelyek. HaRiSNYa – RuHáSNak – Ha RuSNYa – NYáRoN iS hangváz: H-R-S-NY – R-H-S-N-k – H-R-S-NY – NY-R-N-S. A HARISNYA szó Rubik-kockás hangátforgatásával: HARISNYA – ANYUSRAH, más is kitűnik. Vagyis ANYUSRA/h talál jobban? Ebből arra is gondolhatunk, hogy talán mégis a női HARISNYA volt előbb. Megállapításai érvényesek a kezdeti vastagabb női HARISNYÁra (patent) is. HaRiSNYa – aNYuSRaH hangváz: H-R-S-NY – NY-S-R-H. A HÁR gyök a CzF Szótár szerint egyenlő a HÁM gyökkel. Vagyis felszíni burok. Ugyanakkor a CzF Szótár a HAR gyök kapcsán a szőrből is eredezteti: „Eredetileg szőrből szőtt vagy kötött lábravaló. Gyöke egy a hars szóéval. V. ö. HARA. Eléjön a szláv nyelvben is harusnya alakban. Különösen. 1) A székelyeknél am. szőrnadrág, mely durva szűrposztóból készült, milyent az erdélyi köznépek viselnek.” A haj, gyapjú, szőr másik megnevezése: HAR volt. Ez is élt az ősnyelvben, mivel az utódnyelvek némelyikében ma is jelen van ez alakban: HAR, HAIR. E nevet őrzi a HÁRász szó is. Az R hangcsoport – ARI – a hARIsnya a ruházat részeként, a test bŐRÉnek ŐRE, takARÓja, akár a hÁRÁszkendő. A tarisznya, amely székelyül kiejtve TARisnya, szűrposztóból készült zsákszerű füles táska, amelyben TARtani, ISmételten NYAkba vetve, székelyül: nyakba SIRítve szállítani lehet valamit. Tehát a TARisnya szótöve használati, bővítményei annak módját leírók. HaRiSNYa – TaRiSNYa hangváz: H-R-S-NY – T-R-S-NY. Így a HARisnya szótöve (har) is eredői és használati jellemző. Az R.S – S.R gyök: RiS – SiR. A fRISs condraposztóból készült férfihaRISnya, feszes lévén, RUSnyán vöRÖSre dörzsölte, esetleg felSÉRtette az ágyékot az első napokban. A haRISnya szerepe a lábak takaRÁSa. A vékonyabb anyagból készülő haRISnyát le- és felvevésnél SIRítve göngyölítik. Az SNY hangcsoport – ISNYA – a tarISNYA, harISNYA szavakban az alatta, belül takart állapot. A rUSNYAságot takarni kell. Egyébként a harISNYA, amelyet hajlékONYSÁg jellemez, mind a lÁNYSÁg, mind a legÉNYSÉg által használt ruhaféle volt. Az SNY páros, mint S.NY – NY.S gyök: SeNY – NYüS, érzést, mozgást jelent: SENYved, NYÜSlet. Takarást is, valami takarnivalót, ami ott SUNNYad benne, alatta. Az ősiségben bárSONYból is készült hariSNYa. Az I hang a mozgás (izeg, iklat), az IS lehet ISmétlő, gyakorító. A harISnya – hosszú RUHAdarab (haru), amelyet mindennap, ISmét és ISmét, felhúznak, SIRítenek a lábakra. A lágyított mássalhangzók laza, puha dolgok megjelenítői. Ilyen női ruhadarabok: a szokNYA, a harisNYA is, amelyek az aNYA, láNYA kéNYEs testrészeit takarják, védik, és szintén NYA végződésűek. A NYA lehet a NYÚjtott hosszúság (nyak). A HARISNYA az ősiségben az ősnyelvet beszélő ómagyar nyelvűek, köztük székelyek, által feltalált, alkalmazott ruhadarab volt, és innen örökölték, mind a készítési módot, mind a viseletét, mind a nevét a többi népek. Változatai: térdHARISNYA és az egész lábszárat, combot ágyékig takaró, védő HARISNYA. A székelység, mint néptörzs kialakulása már ősiségben, az egynyelvűség idején megtörtént. Letelepedett, szerény, székes életet élő, gazdálkodó nép sajátos életvitellel és viselettel. Ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy a legrégebbi a székely HARISNYA. A székely HARISNYA – valószínű – előbb kétszárú lábravaló, két különálló darab volt, amely az egész lábszárat takarja, anyaga nem kötött, hanem szövött posztó. Később varrták össze a két szárat ágyékban. A megnevezés erre enged következtetni. Ez lehetett a korábbi változat. Korábbi, mint a lábbelibe bújtatható. A székely HARISNYA nem volt rövidnyakú lábbelibe, például bakancsba, bocskorba bújtatható, csak csizmába, de volt, van alul egy talpalónak nevezett, kantárszerű pántja, amelybe bújtatják a lábfejet, és az rögzítve tartja, nem engedi felcsúszni a lábszáron. A vastag székely HARISNYAviselet nem köthető a mezopotámiai, vagy más déli meleg vidékeken eltöltött éveikhez, ott csak vékony gyolcs lehetett az alapanyag. Valószínű, hogy a jóval hűvösebb, hidegebb Kárpát-tenger partvidékén kezdtek viselni posztóból készült vastag HARISNYÁt. Fontos megjegyezni, hogy a székely soha nem nevezte, nevezi nadrágnak** a HARISNYÁt.

/*/ Fölöttébb érdekes, hogy a zárt társadalmi szervezetben élő székelység a legjellegzetesebb ruhadarabjai egyikének a jóval később kialakuló, alig pár száz éves ukrán nyelven adott nevet, a szerkesztők szerint! Írhattak volna eszperantó eredetet is. Ha az ukránoknak megvan ez a szó, ily értelemmel, akkor az ősnyelvből (székely nyelv) örökölték. Nyelvészszomorító, hogy a román csoráp, szerb csarape = harisnya is a magyar PÁROS szó fordított alakjából módosult. Kezdetben neve: PÁROS – SORÁP vagy PÁROCS – CSORÁP.

/**/ Székely nadrág kifejezés nincs, nem létezik. Amikor úriemberek jöttek közéjük, azokat még a múlt század elején is: nadrágos, nagyrágos emberek, nagyrágos embörök jelzővel illették. Kézdivásárhelyen, egy 1800-as évek végén épült főtéri épületben nyílt egy fényes vendéglő, ahová a HARISNYÁs parasztot nem engedték be. Oda csak élre vasalt pantalló nadrágban lehetett belépni. Úgy tudom, hogy a népnyelv nevezte előbb Pantalló vendéglőnek, majd később az lett a hivatalos neve is.

 

I, Í

iga – Járom, hám. [szláv] Az IGA az egy, ég fogalmi körbe tartozó IG – GI ősgyökből indul. A G és D hangok válthatóak és így némely fogalom összekapcsolható velük. A D jelenti a kezdetet, a G a folytatást és állapotot: mozDul – mozGó, inDul – inGó, lenDül – lenGő, az osztályok renDje ranGszerinti, anDalító, hanGulati stb. A D jelenti valami véGét is, visszatérést az alapállapotra: a hanG, a csenGés elhal, csenD lesz. Az IDEN, EGYÉN számára egy értelmes IGA örök IDŐn át viselendő. Az ember örökös alkotásra teremtetett, nem semmittevésre. Az IGA nem jelent elviselhetetlen terhet. Úgy IGAzságos, ha mindenki visel IGÁt, mivel úgy EGYEnletesen megoszlik a teher. Értelmes, hasznos IGÁt nem csak eddIG-addIG, hanem mindIG, akár életünk végéIG viselnünk kell. A G hang röGzítő (g > k), Kötöttséget jelentő a szóban. A G hangcsoport – IGA – meghatározó értelemadó. Az IGAz ember Kötelessége a teher, azaz IGAviselés, így aki kiskorától mAGAbíró, s így IGAbíró, örEGkoráIG részt vesz a lEGkisebb társadalmi sejt, a család munkájában, IGÁjának hordozásában. Tehát mondhatnánk: jOGA van mindenkinek hozzá. Az IGAzság érzetével bírók viselik az IGÁt, a GAzok kivonják mAGUkat alóla, mert a dÖGÖsködők nem szeretnek rÖGÖt művelni (legfontosabb létfenntartó tevékenység), IGÁt viselni. A sajátjukat is mással, másokkal vitetik, viseltetik. Az állatoknál az IGAvonó állatnak IGA lóG nyAKÁba AKAsztva (g > k), nyAGGAtja nyAKÁt, de mert IGAvonó barom, viselnie kell. A fenti szláv kölcsönöztetés hamis, „szlávul” nincs rá a fentihez hasonló magyarázat. További „szlávtalan” szófejtés a járom címszónál.

iglice – Lilás virágú, tövises réti törpe cserje. [szláv] Az IGLICE az IG – GI ősgyökből induló szó. Nem szláv eredetű szó, és ezt több bizonyíték támasztja alá. A szó fordítható: IGLICE – GILICE. Ez a kedveltséget jelenti, mint beszédes (gil, gal, kel) szépségű kisvirág. Az iGLiCe – GiLiCe hangváz: G-L-C – G-L-C. A GL hangcsoport – IGLI – a bOGLÁr szóban is jelen van. Az GL páros, mint G.L – L.G gyök a GILing-GALang, LóG, LenG szavakban a ringó mozgást írja le. Ugyanakkor a szépségét a LEG és GÁLa szavakban. A szóvégi kicsinyítő becézés sem szláv nyelvi jellegzetesség. A C hangcsoport – ICE – az ICIpICI, pICUrka, pACI, mACI és más szavakban kicsinyítő sőt pICInyítő. A szláv nyelvekben az összes bECÉzés, kicsinyítés ősnyelvi örökség. A bECÉzni szót csak magyarul lehet értelmezni: kicsinyítő, pICInyítő C hangot visz BE a kedveskedő névbe, szóba, azaz be Cé-zi azt. A lengyelországi Iglice helység neve még nem ok a szó szláv eredetére. A világon több ezer, magyar nyelven érthető helységnév van (Tamana), amely az ómagyar ősnyelv ókori, egész Földet betöltő, világnyelv voltát igazolja. A lengyel Iglice egy azok közül. GL – LG: az iGLice színeivel hivaLGó, magát kínáLGató gyógynövény.

igric – Középkori énekmondó. [szláv] Az IGRIC is IG – GI ősgyök bővítmény. Az IGRICek, a középkor szórakoztató dalnokai mozgással is érzékeltették dalaik mondandóját, uGRándoztak is. A GR hangcsoport – IGRI – magyar gyökerű kifejezésként azonosítja. Az ősi dalnokok, énekmondók, a REGÖSök, a lant mellett REGÉCcel, kürttel is kísérték dalaikat, egyébként tiszteletteljesen egyhelyben állva. Van némi közös, de van különbség is a REGÖSök és IGRICek közt. Az IGRIcek éneküket tánccal színesítették, UGRAbUGRÁltak, néha bUGRIsan. Az iGRiC – ReGöS – ReGéC hangváz: G-R-C – R-G-S – R-G-C. A GR páros alvó R.G – G.R gyök: ReG – GaR. Az ősi időkben a REGösök voltak énekmondók. Az IGRIC is egyfajta REGös, de nem csak GARral (hang) énekelt, hanem uGRálva táncolt is. Az IGRICet nem vetette fel a jólét, GIRhes volt szegény, csak csont, a GERINC s a bőr, alkalmilag néha evett, mint az eGERésző macska. Ettől volt vékony CINGÁR. Az iGRiC – GeRiNC – CiNGáR hangváz: G-R-C – G-R-N-C – C-N-G-R. A szózáró R.C – C.R gyök: RiC – CiR szintén a jellemzőket leíró szavak alkotóelemei. Az igRICek kóRICáltak, CIGRIztek, CIGERésztek a világban, és dalaikban, táncaikban sokszor CIRmoltak, kigúnyoltak valakit. Az iGRiC – CiGRi hangváz: G-R-C – C-G-R. GR – RG: az iGRic csavaRGó vándor énekes volt.

ikra – A hal petéje. [szláv] Szintén az IK – KI ősgyökből. Az IKRA hamisíthatatlan, letagadhatatlan ősnyelvi ősgyök, gyökszavak sora. Az IKRA esetében sOK is, sOK IKeR IKRA, hiszen látszatra egyformák. A KR hangcsoport – IKRA – valami sokadmagával együtt rejlőt, belsejében rejtőt, tartalmazót is jelöl, amelyből, mint egy szEKRÉnyből, kipattanhat valami: bOKROs, csOKROs, szIKRA stb. A KR páros alvó K.R – R.K gyök: KöR – RoK, ezzel írjuk le a KÖR szót. A szóban jelen van létrejöttének magyarázata: a hal IKRÁt RAK le. A hal egy KÖRben RAKja le IKRÁit, amelyre a hím RÁontja megtermékenyítő ondóját. Az utódok mind ROKonok. A KAvIáR is IKRA amely KAvaRva készíthető ételféleség. KaViáR – KaVaR hangváz: K-V-R – K-V-R, vagy: iKRa – RaKó hangváz: K-R – R-K. KR – RK: az iKRa boKRosan, csoKRosan leRaKott haltojás halmaz.

inas – Ipari vagy kereskedelmi tanuló. [szláv] Szintén az IN – NI ősgyökből. Az INASélet valamilyen foglalkozásra, mesterségre oktatás egyik kezdeti, INdulási szakasza. Ezt az értelmet az INdulás IN gyökszava viszi be a szóba. Az IN ősgyök másik jelentése: be. Az INAS beavatást (in-) nyer egy foglalkozás, szakma titkaiba. A NA ősgyökként is biztatószó az INdulásra: IN NA! Az N hangcsoport – INA – az INAsélet a szakma megismerésének futamideje, INAlás a pálya elején. A tANÍtás, tANÁcsolás ideje. Az N.S – S.N gyök: NaS – SaN. Ez a szakmai fogások elsajátítására titkon vagy nyíltan, SANdán, de alapoSAN figyelés, ez által miNŐSül szakemberré. A NAS gyök a LASsú N hangos változata, az iNAS csak LASsan, lasSAN képes követni a mestert. A NASsolás is LASsú, lasSAN végzett eszegetés. Az INAS – SANI átforgatás mutatja, hogy SANI, SANdÍ módon ellESNI próbálja a szakmai fogásokat. Az ősiségben INASnak, MASINÁnak neveztek minden segítőeszközt. Például a székelyeknél a hullámos MOSóeszközt törzsölő MASINÁnak. Az INAS nem feltétlenül jelentett fiatalkorút, amint a bojtár sem. Egy lovag segítője is lehetett INASA. Így kapott INAS – ASIN nevet a teherhordó szamár is: iNaS – aSiN – MaSiNa hangváz: N-S – S.N – M-S-N. INASOM a MASINA: iNaSoM – MaSiNa hagváz: N-S-M – M-S-N. Nincs ebben semmilyen szláv nyelvi vonás.

ispán – A nagybirtok munkásaira közvetlenül felügyelő alkalmazott. [szláv] Az ISPÁN szintén az IS – SI ősgyökből induló szó. Az IS gyök itt is védelem és hatalomjelentésű, IS, ISmeret, (is-is-is) örök ős, ISten, mint védőhatalom. Az ISPÁN szó már az egynyelvűség idején létezett. A hatalmaskodók mindig szerettek ISTENt, azaz hatalmast játszani. Az ISPÁN – ISTEN szavak a p > t rokonhangok hangváltásával azonos váz: iSPáN – ISTeN hangváz: S-P-N – S-T-N. Az ISTEN szó nem feltétlenül jelent láthatatlan emberfeletti lényt. Sok esetben földi hatalmaskodót jelent (Ady: „Csák Máté földjén ti vagytok az Isten.”). Még a Biblia is írja: „… van sok isten és sok úr.” (I. Kor. 8:5-6). Sok ISPÁN istenként tiszteltette magát. A magyar királyságban az ISPÁN úr volt a beosztottjai fölött. Kezdetben lehetett csak gazdatiszt, majd később királyi kinevezés nyomán vármegyék kormányzó ura. Az ISPÁN a beszedett adó egyharmadát kapta (kétharmada a királyt illette). Bármely nyelvben tűnik fel – szláv vagy örmény, német, török-tatár stb. – mindegyiknél az első beszélt nyelven, a nyelvek magván, az ősnyelven kelt ISPÁN (isztpán?) szó módosult. Az SP hangcsoport – ISPÁ – jelen van az ÁSPIs egy mérges viperakígyó féle nevében. Az ISPÁn is lehet, mérges, csíPőS, haraPóS, csavaros eszű, feszes úr. Aki ASPIrál, vágyódik, törekszik valamire, és ha körüljárva csigavonalban is, vagy kígyózva, de halad célja felé, akár az ÁSPIs. A SPIrál körvonal, hasonlít a nyugalomban levő ÁSPIskígyóhoz. A nÁSPÁgolás, fegyelmezés, amelybe a vesszőzés (vesz – fesz) is belefér. A SPÁrga nyugalmi helyzetben csavarodott is lehet, mint az ÁSPIs, más esetben kiFESZített SPAnnos zsinór, kötél, ez lehet jelképes igazodási vonalmérce is. A rÁSPOly durva felületet kiképző reszelő. A tESPEdő, nyomasztóan szétterül. A rESPEktál szó is a FESZes tiszteletről szól. Az SP páros, mint S.P – P.S alvógyök: SáP – PaS alkotható szavak – SÁPol, SUPákol, SEPer, SOPánkodik, SÜPped, PASkol, POShad – is beleillenek a témakörbe. Az ISPÁN szerepkörében mindannyi érvényesült. Az ISPÁN FESZes úr volt (sp), felfelé taPOSó, aki megkövetelt egyes dolgokat ellentmondás nélkül, és SÁPolt, SEPert a saját hatáskörében. A SÁP, SÁF, SZÉF gyűjtőedény volt hajdan. Ezek egy része SZÖVött anyagból vagy bőrből készült, ami kitömhető volt, azaz FESZítésnek engedett, nyújtható volt, mint a léPÉS. A SÉF, SÁFár, FŐSég. A nÁSPÁgolás, egy jó feszes kötéllel (spárga) SUPákolás a kalodába kifeszítés mellékzöngéjeként nem volt ismeretlen fogalom a gonosztevők számára, és nem segített a SOPánkodás. A hivatalába SÜPpedő ISPÁN hatalma szétteSPedt a hatáskörébe tartozó területen, és ő maga is lehetett esetenként egy teSPedt kényúr. Összegzésként: az SP páros értelme beépül az ISPÁN szóba, épp mint a többibe. A közös jellemző a SPanos FESZesség. Hasonlóan a SPárta névhez, a SPanyol nemzetnév is ősnyelven adatott – hiSPán (hispán), azonos jellemzők alapján. A szózáró P.N – N.P gyök: PaN – NaP (p > v: neves), jelentése FÉNYes NEVes, NÖVekvő nagyság, NAGYúr. A PÁN nagyurat jelent lengyelül. A CzF Szótár a BÁN alakot véli eredetinek a PÁN helyett. A magyar nyelvben p > b váltással jelen van a BÁN, rabonBÁN, NÁBob szavakban. A BA, BÁ… ősgyökök. nagyot jelentők, tehát nem ellentétes a fogalommal. Ez esetben ISBÁN lenne, amelynek SB párosa az erősbít, helyesbít, kevesbít, nemesbít, súlyosbít kifejezésekben az utolsó szó jogát megillető döntéshozót jelöl. Például BÍró, aki BÍrságot ró. A PÁN olyan, ami megtelepedik valamin, uralja azt (pang), és elűzhetetlenségével bizonyos félelmet kelt (páni). A NÁBob a BÁN gyökfordításából induló szó. A PÁN, BÁN ómagyar ősnyelvi úr. Innen a szláv nyelvek PÁN, zsuPÁN szavai. A hivatalos nyelvészet szláv eredetre esküszik a ZSUPÁN szó nyomán. Roland von Bagratuni örmény történész szerint (A magyarság és a kelet, Budapest, 2008. 127. Oldal.) örmény szó (ishan – herceg, de egy ízletes halféle is). A török nyelvben is előjön: ISZPÁN alakban. Németül: GESPANN. De ősnyelvi eredetű az örmény ISHÁN és a lengyel PÁN is. Ha a hangcsere lehetőségeket vizsgáljuk: az ISFÁN, ISVÁN név ősnyelvi eredetű. S így fény derül arra, hogy ISTVÁN nem a keresztségben kapta a nevét, hanem, mint fejedelmi hercegnek, megvolt az neki, de ekkor került előtérbe, mint hatalomgyakorlót azonosító név (példa még: Etele – Atilla). Sőt az is, hogy a SZTEFANosz, ISzteFAN név eredete –, mint minden névé – visszavezethető az ősnyelvbe. A SZTEFAN/osz, ISZTEFAN/osz név – más jelentései mellett – fő mondandója: SZüleTEtt FAN-ból, azaz ágyékból oSZTott vagy ISZTEtt (teremtett) FANból. Az IStVÁN névben a VÁN, VAN gyök a létezés, élet, amely IStentől, VANtól adatott. Az utódnyelvek, köztük a német, szláv nyelvek az ISPÁN szót csak átvették, és hangzástörvényeik szerint módosult. SP – PS: az iSPán a néPSég elöljárója.

iszap – Folyó és állóvizek finom szemcséjű, tapadós, pépes üledéke. [szláv] Az ISZAP is az ISZ – SZI ősgyökre épülő szó. Az I az Ijedés ISZApon el lehet ISZAmodni, azaz csúszni, mivel hasonlóan a SZAPpanhoz kissé nyálkás anyag. Az AP = víz. Az ISZAP és PISZOk kapcsolatban állnak. Az ISZAP egyféle PISZOk, de ha kezet mosunk a finom ISZAPpal, leviszi a PISZkot, szennyet róla, akár a SZAPpan. Az SZ hangcsoport – ISZA – a jellemzőkben: az ISZApot vISZI a víz, leüllepedve pASSZÍv, csÚSZÓs, könnyen ISZAmodó. A TISZA jellegzetes névadóinak egyike. Az ISZAp mASZAtolható mASSZA. Az ISZAP fordítottja PASSZÍv (idegennek tűnik, de magyar), ami álló, elfekvő, nyugalmi helyzetben levő, és mégis értéket termelő. Az iSZaP – PaSSZív – SZaPPan – PiSZok hangváz: SZ-P – P-SZ-v – SZ-P-n – P-SZ-k. A Nyíl (Nílus) ISZAPja SZAPora volt, sok ülepedett le belőle, amely a visszahúzódó vizek után – bár PASSZív volt – SZAPorán termő talajjá vált. Az ISZAPban SZAPorább volt a termés, mint más talajban. Az ISZAP, akár a SZAPpan szorzati értelmű. Az ISZAP bármilyen terepre PASSZol, mivel ráülepedik annak egyenetlen felületére is. A TISZA folyó egyik névadó jellemzője a TISZta ISZAptartalma, akár a SZAmosoké is. Nem szláv eredetű, hanem ómagyar ősnyelvi szó, mivel csak magyarul, a titkokat magyarázó nyelven magyarázható.

iszalag – Fehér virágú, liánszerű erdei kúszónövény. Ennek háncsa. [szerb-horvát vagy szlovén] Az ISZALAG is az ISZ – SZI ősgyökre épülő szó. A nyelvészek szerint ezt is a „sokkal műveltebb szlávoktól” lopta a magyar. Ám, mivel a magyar nyelvben van rá átfogó magyarázat, déli szláv eredeztetés nem állja meg a helyét. Az SZ hangcsoport – ISZA – az alapvető tulajdonságot írja le, hiszen az ISZAlag kÚSZÓnövény. A kÚSZÁs, csÚSZÁs régiesen ISZAmodás. Az SZ.L – L.SZ gyök: SZaL – LaSZ, az iSZALag SZALagszerű, LAZán kúszó (z > sz). Az L hangcsoport – ALA – jelzi, hogy a kúszás vALAhol, vALAmilyen ALApon történik. A szALAg egy ALApon nyÚLIk hosszan, épp mint az iszALAg. A hosszanti mozgás: SZALAdás. A háncs SZALAGszerű, különben is SZALAGként használt. A szózáró G.L – L.G gyök: GaL – LeG, a GÁLa, LEG szavakban (szalag – galasz). Még megjegyzendő, hogy nem csak fehér virágú ISZALAG van.

izgága – Akadékoskodó, kötekedő, nyugtalan természetű. [szláv] Ez is az IZ – ZI ősgyökből. Az IZgága ember ZIlált életvitelű. A ZG páros hivatott megjeleníteni a moZGást. Itt a Z Zűrös Zaklatottsága befolyásolja a G Gördülékenységét, esetleg Gátlásosságát, és ebből eredően nem tud helyben maradni. A ZG hangcsoport – IZGÁ – a jellemzőkben: IZGAtott, IZGŐ-mOZGÓ természetű, akit minden birIZGÁl, ő mindent bIZGEt, mindenbe beleszól, túlbUZGÓ stb. A ZG páros, mint Z.G – G.Z gyök: ZeG – GiZ, ebből a ZEGZUG, GIZGAZ szavak alkothatók, amelyekből az összevisszaság képe rajzolódik ki, s amely az IZGÁGA ember érzelemvilágát is tükrözi. A GÁ ősgyök beszédre, hangkibocsátásra is érthető: GÁ-GOg. A G hangcsoport – ÁGA – az izgÁGA ember nem nyUGOdt, néha dAGÁlyosan ÁGÁl, máskor AGGÁlyoskodó, másokat ide-oda IGAzgat, állandóan rÁGÓdó, lerAGAd saját képzelgéseiben. ZG – GZ: az iZGága túlbuZGó, mindenkit megbélyeGZő.

 

J

jászol – Szarvasmarhának, lónak stb. lábakon álló, gyakran az istálló falához rögzített vályúszerű etetője. [szláv] A JÁSZOL a J.SZ – SZ.J gyökből indul: JáSZ – SZáJ.  A JÁSZolnál SZÁJjal eszik, JESZik, JÁSZol (ige) a baromállomány. Ez is a szófordítás nyomán alakult szó: SZÁJ – JÁSZ, vagyis letagadhatatlanul magyar! A JÁSZOL főnév szoros kapcsolatban van a JÁSZOL igével.  A JÁSZOLba berakják a takarmányt, s az állat SZÁJjal kiJÁSZOLja belőle. A SZÁJával JÁSZOL, azaz j/ESZik. JáSZoL – SZáJaL hangváz: J-SZ-L – SZ-J-L. Az első istállókat lovaknak építették.  JÁSZOLnál lakik jól a LÓSZÁJ. JáSZoL – LóSZáJ hangváz J-SZ-J – L-SZ-J. A JÁSZOLból SZÁLJÁval eszi. JáSZoL – SZáLJa hangváz: J-SZ-L – SZ-L-J. Van egy ősi mondás: A lónak vagy menni, vagy enni kell. Az SZ hang hangutánzó kulcshang a szóban a jáSZolban SZöSZmötölés hangja, de kiterjedést is jelent. A JÁSZOL, JESZik szavak régies, eredeti szóalakok, mivel a SZÁJ szó fordítottjai. A JáSZoL három hangja, az J-SZ-L fontos hangok az éLet, Lét alapszükségletei leírásában. A J a Jót jelenti. Ez kapcsolódik a LÉThez, ÉLethez, mert ha jESZik, akkor lESZ (esz – lesz) további LÉTe, azaz VAN további napja. Az élettéri kapcsolatokban (a magyar nyelvben) nagy szerepe van az SZ hangnak. Az SZ hangcsoport – ÁSZO – az ESZIk, ISZIk, fÉSZEk, vASZOk és más szavakban. A náSZ, nőSZülés, SZületés, eSZ, teSZ-veSZ stb. szavakban is. De a LENNI, létezni, élni régi jelen idejű vaSZ, és a jövőidejű alakjában is: leSZ. Az SZ.L – L.SZ gyök: SZoL – LeSZ, csak a már megSZÜLetett jáSZOLhat, és csak úgy marad életben, úgy LESZ további léte, ha jáSZOL. Ha nincs mit jáSZOLni, akkor SZÓLni kell. Csak úgy LESZ jövője, ha eSZik, iSZik. Mondhatná a gazda a JÁSZOL melletti állatnak, ha éhes vagy SZÓLJÁL, ha éhes vagy. Az állat szól is: bőg, nyerít. JáSZoL – SZóJJáL hangváz: J-SZ-L – SZ-J-L. A kis JESZke, iJEDős, újszülött kisállat is előbb-utóbb a JÁSZolból JESZik. JÉZus is JÁSZolban született kis JESZke fiúcskaként. Ez az ESZ, LESZ az utódnyelvekben is megjelenik, megfigyelhető a többi utódnyelvben is. A magyar LENNI ige VAN alakja a román nyelvben ESte, kiejtve: jESZte. Olaszul ESsere, de a (te) vagy alakja: SEI kiejtve szej (jesz, jász), franciául ETre. Ezek mind a magyar ESZ, ÉTel szavakhoz kötődők, de csak magyar elemzésben érthetők meg. Az L hang a legkifejezőbb: éLet, Lét, éteL, itaL, Lé, Levegő. Jelen van ez értelemben az ITAL – VITA (élet) szavakban, amely szó (vita) ősnyelvi, de ebben az értelemben ma nem használatos, kiesett a magyar szóhasználatból. Az ITAL is vITÁLis fontosságú a létfenntartásban, azaz a LÉ (folyadék) kell a LÉThez, akár a LEvegő. Azok a nyelvészek –, akik tagadják a hangok értelemmeghatározó szerepét a szavakban, vagy a JÁSZOL szót szláv eredetűnek minősítik – nagyon fel kell készüljenek a magyar nyelvvel szembeni vitára, mivel a nyelv megvédi saját igazát, mi csak terítékre rakjuk bizonyítékait, amelyeket készségesen tálal elénk.

jávor – Juharfa. [szláv] A JÁVOR szó a J.V – V.J gyökből indul: JáV – VáJ. A JÁVor anyaga kitűnően VÁJható. A V hangcsoport – ÁVO – a jÁVOr jAVA a belső geszt hófehér, úgymond hAVAs, hABOs (v > b) mintázata. A megmunkálásra alkalmassága a fa jAVÁra szól. A JÁVOR, IVOR a legjobb anyag ROVI, RÓVÓ, ROVÁJ munkára, faragásra, ROVásra. JáVoR – RoVáJ hangváz: J-V-R – R-V-J. A JÁVORfát VÁJót már az ősi időktől VÁJÁRnak nevezik. JáVoR – VáJáR hangváz: J-V-R – V-J-R. A JÁVORfa kiVÁJásra kitűnő. Valaha teknőt VÁJtak, VÁLYút is készíthettek belőle. A VÁJÁR RÓVJA, mélyíti az üreget. JáVoR – RóVJa hangváz: J-V-R –R-V-J. JÁVORból RÓVAL készítettek LAVÓRt. JáVoR – RóVaL – LaVóR hangváz:J-V-R – R-V-L – L-V-R. A JÁVOR szót a szláv nyelvek átvették, és használják, csak nem tudnak magyarázatot adni a szó keletkezésére sem egészében, sem szóelem szinten. A V.R – R.V gyök: RoV – VoR, kiemeli a ROVásra alkalmasságát, azt hogy beszédes, szép minták alakíthatók ki ROVás műveletével, akár képsorozaton ábrázolt elbeszélés is. A beszéd ősi szavai: VERbál vagy paláVERez. A JÁVOR szó nem szláv eredetű, hanem a szláv nyelvek vették át a fa megnevezését a magyar nyelvből.

jegenye – A nyáraknak csúcsosan magasra növő, sorfának használt fajtája. [déli szláv] A JEGENYE J.G – G.J gyök alapjaira épül: JeG – GeJ (j > l – leg).  A JEGENYE a CzF Szótár szerint: „Gyöke a mozgást, ingadozást, rezgést jelentő i v. j, melyekből eg gyakorlati képzővel lett i-eg v. jeg, ebből az anyagot jelentő eny (any, ony) képzővel i-eg eny v. jeg-eny, végre tulajdonságot jelentő e hozzátétellel: i-eg-ěny-e, jeg-eny-e; vagy pedig a nye növényt jelentő képző. Némelyek ,igenyes’ szóval rokonítják. l. itt alább. Több ily képzőjű növénynevek léteznek, mint: afonya, galagonya, paponya, mácsonya, dinnye, berkenye. […] a legsudarasb faju fehérfenyűk is jegenyefenyűknek neveztetnek, jegenye am. igenye, azaz igenyes fa, […] a jegenyét egyenes sudár alakjáról is nevezhették el őseink.” A JEGENYE igyenes, egyenes. Van példa arra, hogy a szó elején levő E vagy I hang J előtétet kap: JEGYENES, majd JEGENYE. Az NY hang egyik jelentése a szóban a NYújtottság. Ugyanakkor a JEGENYE – szépsége, tartása miatt – a LEGek közé tartozó: LEGÉNYEsen (j)EGYENEs. A JEGENYE LEGÉNYEs tartást szemléltető. JeGeNYe – JeNYeGe hangváz: J-G-NY – J-NY-G. JeGeNYe – JeGYeNeS hangváz: J-G-NY – J-GY-N-S. A JEGENYE olyan szálas akát a LEGÉNY. JeGeNYe – LeGéNY hangváz: J-G-NY – L-G-NY.  G hangcsoport – EGE – a lEGEsleg, lEGÉny, IGÉnyes, EGYEnes (g > gy), ÁGAs, bOGOs jelzőkben. A G.NY – NY.G gyök: GeNY – NYeG, az iGÉNYes, leGÉNYes, eGYENes, NYEGle szavakban. Az NY hangcsoport – ENYE – kiválóan feldolgozható ANYAg. A jegENYE félék némelyike, például a JEGENYEfenyő, ENYEges nedvet bocsát ki. Ezt a JEGENYE – ENYEGEJ Rubik-kockás átfordítás is mutatja. Mintegy felszólítás: JEGENYE ENYEGELJ! Csorgass ENYEGet! JeGeNYe – eNYeGeLJ hangváz: J-G-NY – NY-G-J. Sorfaként ültetve gyÖNYÖrű látvÁNYOS összképet nyújtanak. Vagyis, több jellemző összetétele játszott közre a szó kialakulásában (a névadás harmóniája). Annyi biztos: nem szláv, hiszen minden névadó jellemzője magyar értelmű.

jérce – Fiatal, még nem kotló növendék tyúk vagy hasonló szárnyas. [szláv] A JÉRCE J.R – R.J gyökre épülő szó: JéR – ReJ. A J hang úJ, ifJú jelentésű, ÉR – ERő, életERő, ERedet. A JER > GYER mindkettő hívó szó, amellyel a kicsiket a felnőtt követésére ösztönzik. Ezek szókezdő gyökszavak a GYERmek, JÉRce, JERke szavakban. A szó előbb lehetett JERSZE, amely a jere sze, gyere sze, jöszte sze hívószavak módosulata nyomán vette fel végső C hangos mai JÉRCE alakját, ami nem véletlen, mivel a CE becézés is. De van a CERJE, CERJÁk tájnyelvi szó is, amelyet a SARJAdó, süvölvény szálra mondanak. JéRCe – CeRJe – SaRJa hangváz: J-R-C – C-R-J – S-R-J. Az RC hangcsoport – ÉRCE – a határozott fejlődést jelenti a szóban, a sERCEnő, ÉRCEs életERőt, a felmagasodó bÉRCEk felé tartó növekedést. A mÉRCE emelkedésre ösztönöz, a pERCEk az idő részecskéi, összetevői, a dERCE a nagyobb magvak apró darabjai, a fÉRCElés nagyléptű varrás, ideiglenes megoldás, mivel a végtermék elkészítésének folyamatához tartozó. A JÉRCE a nagy tyúk kis RECÉJE, vonása hordozója. JéRCe – ReCéJe hangváz: J-R-C – R-C-J. Az RC páros, mint R.C – C.R alvógyök: ReC – CeR, a kicsinység, vékonyság megjelenítője a RECe, CÉRna szavakban. Lehet keresni: szláv nyelveken a szó kialakulásának lépcsőzeteit. RC – CR: a jéRCe már párosodási daCRa, harCRa kész.

jerke – Egy évesnél fiatalabb nőstény bárány esetleg kecske. [szlovák vagy ukrán] A JERKE J.R – R.J gyökre épülő szó: JeR – ReJ. A magyarázat a JERKE esetében is ugyanaz, mint JÉRcénél, kivéve az RK páros más árnyalatú jelentését. Az RK hangcsoport – ERKE – a bIRKA, csIRKE, sERKEn szavakban, úgymond a növekvő „pályán” haladás. A jERKE a bIRKA kicsinye, és ugyanúgy sERKEn, növekszik, mint a gyERKŐc, lURKÓ, csIRKE, gyÜRKE (rügy), vagy az IRKÁban a betűk sokasága, pIRKAdatkor a világosság, szURKOlással a csapat ereje, ERKÖlcsös életvitel nyomán a tisztelet, sARKAllással a teljesítmény vagy a szüntelen növekvő vARKOcs hossza. Az RK páros, mint R.K – K.R alvógyök: RoK – KöR hangjaival alkothatók a ROKoni KÖR szavak, amely a kis JERKÉt KÖRülveszi. A RAJKÓ szó kisgyereket jelent, és az is ősnyelvi szó, nem cigány. A JERKE a juh RAJKÓja. JeRKe – RaJKó hangváz: J-R-K – R-J-K. A JERKE hamarosan KÉJRE, azaz párosodásra való. JeRKe – KéJRe hangváz: J-R-K – K-J-R. Most az akadémiai nyelvészek által a zárjelben megadott szlovák vagy ukrán szókialakulás nyelvi kifejtésére is kíváncsiak volnánk, de nagyon. RK – KR: a jeRKe édes, jelképesen cuKRos, néha maKRancos, uGRáló (k > g) kis állat.

juhar – Iharfa, juharfa, jávorfa. [szláv] A JUHAR J.H – H.J gyökből bővült szó: JuH – HuJ, HéJ. A JUHarfa HAJát, HÉJát eltávolítják egészen a gesztig, GYUHáig, belső hasznos rétegig. A legszebb JUHarfa geszt erezete habos mintázatú, olyan, mint a göndör HAJ. Bodorított HAJRA hasonlít. Az ősnyelvben és némely utódnyelvben a HAJ neve HAIR, kiejtve: HAJÍR. A HAJ, szőr, a bőrön nő, amely a test HÉJA, HAJA. E HAJRA nő a HAJ. A szép HAJÉRt már Özönvíz előtt is göndörítettek. A JUHAR JÓl megmunkálható, és szép a belső erezete, főleg, ha úgynevezett habos mintájú. A JUHARfa habos mintázata hasonlít a fodros, göndör HAJRA, annak csavaros csigafürtjeire. Ez egyik névadó jellemzője. JuHaR – HaJRa – HaJéR hangváz: J-H-R – H-J-R – H-J-R.  Tehát a mintázat fodrai a hullámos HAR mintáJA. JuHaR – HaRJa hangváz: J-H-R – H-R-J.  A hasított csiszolt felszínen kialakuló fodros mintázatú HÉJRA jellemző. JuHaR – HéJRa hangváz: J-H-R – H-J-R. Tehát a belseje a JUHA, GYUHA, szép és megmunkálható. Neve kezdetben lehetett GYUHAR is. A HAR gyök jelent kiemelkedő magasságot, de a vágáskor hallható HARsanó, HERsenő hangot is jelenti a szóban. Hozzáértéssel finom vékony HÉJazat készíthető belőle, amely ugyanakkor kongatható, rezgő, kitűnően visszHAngzó. Ebből készül a hegedű, és általában az összes vonós hangszerek hátlapja. A H hangcsoport – UHA – a jUHAr, IHAr nevekben. A jUHArnak kitűnő minőségű a gyUHÁja, azaz a belseje, gesztje. Épp, mint a juh esetében, a JUHARnál is van I hangra váltás: JUHAR – IHAR. JuHaR – iHaR hangváz: J-H-R – H-R. Egyes vidékeken IHARfa. A harmadik neve: JÁVOR, amely szintén a fa JAVÁRa szól, a fa JÓ tulajdonságát jelenti a névben. A JÁVOR – ROVÁJ fordításból kitűnik, ROVÁsra, faraghatóságra alkalmas volta. A JUHARnak leveszik a RUHÁJÁt. JuHaR – RuHáJa hangváz: J-V-R – R-H-J. A JÁVOR szóalakot a szláv nyelvek is átvették, használják, de kimerítő magyarázatuk nincs rá. Erről bővebben a jávor címszónál.

 

K

kacsa – A lúdnál kisebb, rövid nyakú, rövid lábú, hízékony lúdféle háziszárnyas. Vadkacsa. [szlovák] A KACSA a K.CS – CS.K gyök bővítménye: KaCS – CSaK. A CS hangcsoport – ACSA – a kACSA jellemzőiben: nyaka kACSOs, azaz görbe, járása is kACSOsan csámpás. Hímje gÁCSÉr, amely a kACSÉrból jön k > g hangváltás nyomán. A GÁCSÉRnak, a hím KACSÁnak van CSÖKE, amellyel megtermékenyíti a tojóKACSÁt. KaCSa – CSöKe hangváz: K-CS – CS-K. A GÁCSÉRnak RECSEGŐ hangja van.  GáCSéR – ReCSeG hangváz: G-CS-R – R-CS-G. A KACSA hasonló a lúdhoz, CSAK kisebb, CSEKÉlyebb méretű. A KACSA KICSI, CSEKE szárnyas. KaCSa – CSeKe hangváz: K-CS – CS-K. A CSUKA megnevezése talán a KACSA fejével való hasonlóságból ihletődött valaha – KACSA, CSUKA. KaCSa – CSuKa hangváz: K-CS – CS-K. A CzF Szótár idevágó leírása a KACS gyökszóról: „Valamely görbe alakot, vagy tekervényes mozgást jelentő szók előhangja: kacs, kacska, kacskaringó, kacsiba, kacsint; kacz, kacza, kaczor; kaj, kajcs, kajcsos, kajács […]” Ez a legfeltűnőbb jellemzője e szárnyasnak. A szlovák nyelvnek nincsenek saját gyökszavai, amiből szavakat építhet, csak az ómagyar ősnyelvi készletből gazdálkodhat. Átfogó magyarázat a szlovák szavakra is csak magyar nyelven adható.

kádár – Hordókat, kádakat, dézsákat készítő iparos. [szláv] A KÁDÁR is K.D – D.K gyökbővítmény: KáD – DáK. A szlávok a KÁD, KÁDÁR szavakat a magyar nyelvből örökölték, mivel a KÁD és a KÁDÁR is magyar szó. A D hangcsoport – ÁDÁ – az EDÉny, bÖDÖn, vEDEr, mEDEr, gÖDÖr, gÖDÉny szavakban folyadék befogADÁsára alkalmas belső tért leíró. A ver, dönget gyerekesen: dÁDÁl. A KÁDÁR is sokat dönget, főleg a dongák összeállításánál. A D.R – R.D  gyök: DáR – RóD, a káDÁR a dongákat a művelet kezdetén DURva RÓDalással készítette elő, majd finomító DÖRzsöléssel simította. A KÁDÁR szakmának voltak másik megnevezései is: bodnár, pintér, dogár. KáDáR – DoGáR hangváz: K-D-R – D-G-R.

– kadarka – Vörös borszőlőfajta. Az ebből készített vörös bor. [szerb-horvát] A KADARKA is K.D – D.K gyökből indul: KáD – DáK. A KADARKA teljesen magyar hangzású és kicsinyítőképzős szó. A vörös szín –, mint a legszebb az összes színek közül – az első eREDő színként a fehér feltörésekor, az ősnyelven több megnevezést kapott: eredő, vörös, rőt, ris(ka), piros, roska, borodó (Bordeaux, ez is ősnyelvi eredetű, mint a Szajna) stb. A lenyugvó nap visszaveRŐDő fénye is a veresből ered. A kadarka darka, radka borodó vörös leve. Mondják, hogy KADARKA név albániai Shkodra város szerbhorvát „Skadar” nevéből ered. Ám az a helység nevét kaphatta a hun-magyar, bíró jelentésű KADAR szóból is. Ugyanis, hamarabb lakták magyar nyelvű népek azt a térséget, mint albánok, szerbek, horvátok. A KADARKA KAD (kád) szótöve is a szőlőtermesztéshez kötődő. A hegybíró állás ősibb, mint a szerb-horvát nyelv. A D hangcsoport – ADA – a kádár címszónál. Az RK hangcsoport – ARKA – a tORKOs, tÖRKÖly szavakban kötődik a szőlőtermesztéshez, borfogyasztáshoz. A KADARKA – AKRADAK teljes átfordítás, kedves baráti megnyilvánulás: AKÁR ADOK belőle, tehát megkínálom a vendéget: KaDaRKa – aKáR aDoK hangváz: K-D-R-K – K-R-D-K. Az RK páros, mint R.K – K.R gyök: RáK – KáR, a RÁK, RÓKa vagy RIKít szavakban a vörös színt is megjelenítő. RK – KR: a kadaRKa gyalog, rövid tőről boKRosodó tőkéjű. Mustfoka 18 – 20 fok körüli cuKRos tartalmú.

kakas – A tyúkfélék hímje. [szláv] A KAK gyök a KA – AK ősgyök bővítménye, az oda-vissza azonos olvasatú gyökök közé tartozó. A K hang, a KA ősgyök jelenti a szóban hímséget, annak fő jellegét, a K, KA, AK, ÉK, egyetlen nyelvben sincs oly összhang a bÖKÉs ÉKÉt leíró K hang jelenlétében, mint a magyar nyelvben. A K hangcsoport – AKA – jelképesen vagy valóságban, behatoló értelmű. A hím állatok neve bÖKÉsre, belÖKÉsre, beAKAsztásra utalóak: kAKAs, bIKA, KOs, KAn, KAndúr, KAcsér (gácsér, k > g), ezek behatoló ÉKE. Az AKArat szóban erős elhatározás minden erővel kivitelezését is jelenti. Jellemzőiről még a hím és mén szavakban. Az első fiúgyermek neve KAn (utólag Kaján, Káin). A szláv nyelvekben való jelenléte ősnyelvi örökség. Látni kell egy KAKASt, amint reggeli megtermékenyítő munkáját végzi a tyúkudvaron. Egyetlen tyúk sem menekül meg az AKAratoS KAKAS beAKASZtása elől. A KAKAS SOKAKat megtermékenyít. KaKaS – SoKaK hangváz: K-K-S – S-K-K. A KAKAS szó elvont jelentése: Kemény AKArat és KépeSSég együtt. A sok megtermékenyített tojásból kikelő csibéket anyjukkal együtt borítóKASOK alatt tartják védve. KaKaS – KaSoK hangváz: K-K-S – K-S-K.

kalács – Finomlisztből tejjel, vajjal, tojással készített, tepsiben sütött kelt tészta. [szláv] A KALÁCS szó a K.L – L.K gyökből indul: KaL – LaK. A KAL gyökszó körértelmű, a magyar nyelvben a K.L gyök minden szóban görbületet kifejező: kalány, kalap, kelengye, kilincs, kolbász, kolomp, kulcs stb. A KAL – LAK fordítás a KALÁCSot LAKtató eledelként mutatja be. A magyar nyelv nem kényszerül kölcsönre, és a magyar gazdasszonyok sem mentek a szomszéd népek asszonyaihoz találékonyság híján. A legősibb nyelvet beszélő nép ismerte a legősibb alkalmazásokat. A szóvégi ÁCS az ÁCSiál, CSIÁl, CSInál rövid alakja, akár a szakÁCS esetében. Mindannyi eredeti ősnyelvi ősgyökre, gyökszóra épülő. A KALÁCS – CSÁLAK fordításban a kéz CSELEs, CSÁLÉs (félre, ferde) mozdulatairól van szó, de a fonadék CSÁLés (lács – csál) CSAvarosságáról is. Ha a hangokat nézzük: KaLáCS – CSeLeK hangváz: K-L-CS – CS-L-K, vagyis érdekes CSeLes CSeLeK, CSeLeKvés nyomán készül a különböző CSELES ízekkel finomított KaLáCS. Különböző csavarosan tekert alakokkal, LŐCSÖS-CSELES görbületekkel. Az ívelt görbületű pék kifli is egy KALÁCSféle. A székely tapsiás is LŐCSÖS-CSELES-csavaros felületi mintájú, kellemes ízesítésű KALÁCS. KaLáCS – LőCSöK hangváz: K-L-CS – L-CS-K. A finom KALÁCS KICSALja a mosolyt. KaLáCS – KiCSaL hangváz: K-L-CS – K-CS-L. Székelyföldön, ha valaki ültében keresztbe rakja egyik lábát a másikra, azt mondják: felKALÁCSolta a lábát. Ezt a keresztbe font KALÁCS látványa nyomán. Ha valami össze van forgatva, az KALótyált, ami félre áll, a CSÁra áll. A gabonakereszt neve KALangya, a menyasszony összegöngyölített hozománya: KELengye. Ezen kívül még kereshetők gyökhasonlat kapcsolatok. Az L hangcsoport – ALÁ – az ÉLEttel, ÉLEtkedvvel, ELEdellel, az alkotó csELEkvéssel is kapcsolatos a kifejezésekben. Magyar nyelvi magyarázhatósága elvitathatatlan. Az ÉLEt, ÉLŐ, ÉLElem, élELEm, LEvegő, LÉg, LÉ, itALOk, vILÁgosság stb. szavakban meghatározó az értelemadó szerepe. A kemencés KALÁCS LIKACSosra sül. KaLáCS – LiKaCS hangváz: K-L-CS – L-K-CS. Egy, szintén tésztából készült termék a LACSKA, LASKA, megint egy másik tésztaféle a gaLUCSKA, gaLUSKA. KaLáCS – LaSKa – gaLuSKa hangváz: K-L-CS – L-S-K – g-L-S-K. Ez utóbbi kettőt is szláv eredetűként jegyzi a „magyar” bérnyelvészet, de a laska és galuska szófejtés magyarázatot ad eredetükről. Semmilyen szláv jelleg nincs a KALÁCS szóban! Ők csak átvették a KALÁCS szót és az koláče alakra módosult a nyelvükben. Lehet keresgélni a szláv nyelvekben oly szavakra, amelyek a K.L gyökre épülnek, és láthatóvá válik, hogy mindannyi a magyar gyökelemzés eszközeivel bontható, és magyar eredetűként azonosítható.

kalapács – Kovácsolásra, ütögetésre használt fémből készült nyeles kéziszerszám. [szláv] A KALAPÁCS szó szintén a K.L – L.K gyök bővítménye: KaL – LaK. KIP-KOP, KLAPP, KELep. A gólya KELepelés közben összeveri csőrét. A KALapácsolás így annak párhuzama. A körbeütögetést jelenti a KAL gyök, amely körértelmű is. A LAK, LOK gyök helyet jelöl, ez esetben, ahová a KALapács üt. Az L hangcsoport – ALA – szerepe: a kALApács mindig az ALApra üt és kALLÓzó, azaz tömörítő hatású. Aki jól kALApál, az mindig célba tALÁl ütésével. A kALApácsOLÁs dOLOg, csELEkvés. Az L.P – P.L gyök: LaP – PaL, a kaLAPáccsal LAPosítani is lehet, ha jól odaPALL vele. A P hangcsoport – APÁ – a kalAPÁl, ÉPÍt, lAPOsít, kOPOg, szAPOra, IPArkodó szavakban. Az AP a sűrű kAPcsolat a felülettel vagy a lAPogat szóból, majd az ÁCS, ÁCSiál, ÁCSol. A P.CS – CS.P gyök: PáCS – CSáP, a kalaPÁCSolás hasonló a CSÁPoláshoz, a kar állandó mozgása végett: kalaPÁCSOL – kalaCSÁPOL. Egy szó, egy szerszámnév ősnyelvi, azaz magyar eredetét az is bizonyíthatja, ha a jellemzői, vagy a vele végzett műveletek körülírása, a szót alkotó hangokkal megtehető. A KALAPÁCS-csal végzett műveletek kilengő mozdulatok. Ha teljesen átfordítjuk a szót: KALAPÁCS – CSÁPALAK. Miközben KALAPÁCS-csal CSÁPOLOK, valamit keményen CSÉPELEK, LAPOCSKÁvá verek vele. Művelet közben LECSAPOK vele. Ha rosszul használom, elPOCSÉKOLom a munkadarabot. Ha olyan az anyag, csak PECSELÉK, POCSALÉK marad belőle. KaLaPáCS – CSáPoLoK hangváz: K-L-P-CS – CS-P-L-K. A KALAPáCS alkalmas LAPOCSKA KOPÁCSOLására (p > v). KaLaPáCS – LaPoCSKa – KoPáCSoL hangváz: K-L-P-CS – L-P-CS-K – K-P-CS-L. KaLaPáCS – LeCSaPoK – CSéPeLeK – PoCSéKoL – PeCSeLéK hangváz: K-L-P-CS – CS-P-L-K – L-CS-P-K – CS-P-L-K – P-CS-K-L – P-CS-L-K. Az első fémműves, kovÁCS, a Vízözön előtti TUBÁLKAN (Tubálkain) volt – aki első réz- és vasművesként van említve –, és akinek neve magyar hangzású, értelmű, mivel a TUBÁL – BUTÁL fordítás a BOTOL szót hozza előtérbe, ez utalt a legjellemzőbb szakmai műveletre: BOTOL, DOBOL,  KALAPÁL, a KAN (Tubálkan) gyök viszont a férfire. A TUBÁL – LÁBUT fordítás mutatja, hogy a kohó fujtatásához LÁBAT, a LÁBÁT is használta. A KALAPÁL – LÁPALAK teljes átfordítás mutatja, hogy LEPALLOK valamit, vagy l > r váltással: RÁPALLOK valamire. A gyors egymás utáni KALAPÁLás, ütemes KELEPELő hangot ad ki. Ez azt is bizonyítja, hogy a fémek használatban voltak már korai időkben. Az emberek ismerték a RÉZ REZzenő, jó hangzást adó tulajdonságát, a VAS FERŐsségét (ferrum). Tehát nem léteztek a történészek által ma unalomig ismételgetett kőkor, bronzkor, vaskor, legfeljebb helyi, térségi szinten. Az Araráton nyugvó bárkában fémeket is találtak. Nem tudjuk milyen szintet értek el műszakiságban az Özönvíz előtt, csak a fennmaradt ábrákból, rajzolatokból, és a fellelt fémtárgyakból, építményekből következtethető, hogy elég magas szintet. A nyelv, szavainak alkotó elemeiben ad némi támpontot, mert amit a nyelv rögzített, az a valós, igazi történelem egy szelete, ahogyan lefolyt! A történelemtudomány erről úgy hallgat, mint a sír. A nyelvészet pedig falaz neki, mellébeszél. A szláv eredetre utalás, minden komolyabb szóelemzést mellőző, meggondolatlan, hiteltelen, csaló akadémiai vélemény.

kalász – A kenyérgabona-féléknek, illetve a pázsitfűféléknek összetett füzérvirágzata, termése. [szláv] Nem szláv szó, hanem magyar, és a K.L – L.K gyök: KaL – LaK bővítménye. Az ember látta, hogy a SZÁLak KALÁkában, tömötten állnak: KALÁkában SZÁLak KALÁSZOLnak. A KALÁSZ a magvak LAKÁSa, eszezve: LAKÁSZa. A K-L-SZ szóváz, hangváz hangcserés átrendezéssel érdekes eredményt ad. Öt hangból áll, öt szó alkotható velük. Figyeljék meg, ha fordítjuk, mennyi csűrés-csavarást elvisel, és mégis mindannyi értelmes szó, amelyek alapértelmükben kötődnek egymáshoz: KaLáSZ – LaKáSZ hangváz: K-L-SZ – L-K-SZ. KALÁSZ, SZÁLAK. KaLáSZ – SZáLaK hangváz: K-L-SZ – SZ-L-K. Ezek mind SZÁLKÁsak. KaLáSZ – SZáLKa hangváz: K-L-SZ – SZ-L-K. Mind KASZÁLható. KaLáSZ – KaSZáL hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L. KASZALba, azaz KAZALba rakhatóak. KaLáSZ – KaSZaL hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L. A KASZALra felKÁSZÁLódnak. KaSZaL– KáSZáL hangváz: K-SZ-L – K-SZ-L. A KASZALban a SZÁLAK KUSZÁLtak. KaSZaL– KuSZáL hangváz: K-SZ-L – K-SZ-L. A szélben elKÓSZÁLnak. KaSZaL– KóSZáL hangváz: K-SZ-L – K-SZ-L. A KALÁSZ SZÁLAK olyanok, mint a SZAKÁLL. A KALÁSZ SZÁLKÁi SZAKÁLLként védik a magvakat. KaLáSZ – SZaKáLL hangváz: K-L-SZ – SZ-K-LL. Az öt hang sorrendváltással öt különböző értelmű szó. Egyetlen hangot sem hoztunk kívülről! Az L hangcsoport – ALÁ – a kALÁsz magvakat magába foglALÓ, ÖLElő, ölELŐ, csépELÉssel bontható. A száraz szÁLAk kÜLÖnösen gyULÉkonyak, és szÉLLEl szÁLLÓk. Az SZ.L – L.SZ gyök: SZáL – LeSZ, a kaLÁSZ SZÁLak összessége. Csépléskor kiSZÁLLnAK belőle a magvak. A CzF Szótár ezt írja: „Jelent általán gabonafejet, melyben a gabonaszemek rejlenek; s azon szálkás hüvelykék, melyek a szemeket zárják, toklászok-nak neveztetnek. […]  Némely tájakon kalásznak nevezik a törökbuza csövét is. Törökbúza v. kukoriczakalász. A müncheni codexben kalász szálka helyett használtatik. „Mit látod kedég a kalászt te atyádfia szemében, és a gerendát te szemedben nem látod?” […]  Egyezik vele a tót: klasz.” Kiem. K.S. Nem kell hozzáadni semmit. De elemezhető szláv nyelveken? Van-e ennyi változat a KALÁSZ szóra? Mert ha onnan ered…., akkor kétszer annyi bizonyíték van ott a szó kialakulására. A KALÁSZ, SZÁLAK, SZÁLKA, SZAKÁLL, KASZÁL és a többi nem egyedüli példa.

kalitka – Madár vagy kisebb állat fogságban tartására való, drótból vagy vesszőből készült hordozható kis házikó. [szláv] A szó a K.L – L.K gyök bővítménye: KaL – LaK. A KALITKA a kisállat LAKása. Az L hangcsoport – ALI – a kALItka egy ÉLŐállatnak, ÁLLAtnak készült, ÁLLÍtott kis ÓLAcska, ahol szűkösen elfér. Abban kap ELEdelt, ott ALUdhat. Az L.T – T.L gyök: LiT – TiL, a TILos szóban. A kaLITka fogságában levő kisállat, madár kiLÁThat a kaLITkából, de TILtja, gáTOLja a kilépést. A TK hangcsoport – ITKA – az életvitelével kapcsolatos. A kalITKÁban, azaz körben rITKA vesszőszálakból áll a fala, ott tartják fogva a kisállatot, madarat, amelynek ott bent van az ÉTKEzője, ott fUTKOs, de fogoly lévén, mindegyre beleÜTKÖzik a rácsba. A KT páros, mint alvó T.K – K.T gyök: TáK – KeT is beszédes. A kaliTKa régiesen mondva: kis TÁKolmány, kis KETrec. TK – KT: a kaliTKa lakójának diKTálnak, rabsághoz szoKTatják, néha szöKTetik.

kaloda – Olyan faalkotmány, melynek kerek nyílásaiba beszorították a megszégyenítésre ítélt ember végtagjait és nyakát. [szláv] A KALODA szó a K.L – L.K gyök bővítménye: KaL – LaK. Az egyik névadó jellemzője az ősnyelvi jelentésben, elrettentéssel a KALLÓDÓ egyének jobb útra térítését szolgálta. KaLoDa – KaLLóDó hangváz: K-L-D – K-LL-D. Az L hangcsoport – ALO – a kALOdába zárás megALÁzó volt, ALÁvALÓ jelzővel ILLEtték, gyALÁzták, ALÁzták. Az L.D – D.L gyök: LoD – DoL, a kalLÓDó, DÚL, DÜLöngél szavakban az erkölcsi széDELgést írja le. A D hangcsoport – ODA – akit vÁDOltak, ODA zárták, azt az arra halADÓk leköpködték, megvetés tárgya lett, cÉDÁnak, lEDÉrnek csúfolták, Nem talált vÉDElmet senkinél, mindenki rIDEg, bíráskODÓ volt vele szemben. A KaLoDa hangváza: K-L-D. Ez d > gy váltással: K-L-GY – KALOGYA. A történelem folyamán sokszor jutott KALODÁba tisztességes, becsületes ember is, aki számára erkölcsi GYILOK volt a KALODA, KALOGYA, mivel teljesen tönkretette mások előtti jó hírnevét, s egész érzelemvilágát. KaLoDa – GYiLoK hangváz: K-L-D – GY-L-K. A KALODA nem volt DALOKra késztető eszköz a büntetettnek. KaLoDa – DaLoK hangváz: K-L-D – D-L-K. A KALODA olyan elrettentő fenyíték volt, mintha azt mondták volna: KALODÁval ADLAK az enyészetnek. KaLoDa – aDLaK hangváz: K-L-D – D-L-K. A KALODÁt senki nem KEDLI, kedveli. KaLoDa – KeDLi hangváz: K-L-D – K-D-L. A KALODA törvénykezési büntetőeszköz ADALÉK volt.  KaLoDa – aDaLéK hangváz: K-L-D – D-L-K. A CzF Szótár a perzsa kalidan és héber galuth szavakat említi hasonlóként. Ugyanakkor a kalófa szó egyik jelentése is ez. A CzF Szótár leírása: „Eredetileg kaló-fa az elavult kal igétől vagy kal gyöktől, mely görbeséget jelent. Am. kaloda. Kalafának nevezik, mert, akit kalodába zárnak, midőn kezét lábát becsiptetik, meggörbülve kénytelen ülni.” A KALODA nem szláv szó, minthogy az eddig elemzett szavak egyike sem. Ez már sok más példa közt a szláv eredetűnek kikiáltott csütörtök szónál is észrevehető volt. A szavak alkotó elemei ugyanis mást mondanak.

kanca – Ló, szamár illetve teve nősténye. [szláv] A KANCA K.N – N.K gyökből induló: KaN – NeK. Tehát a KAN gyökszóban mind a hímség (ka), mind a nőiség (an) el van rejtve. A KAN – NEK fordítás a felkínálás irányát is mutatja: NEKi, a ménNEK. A K és N hangoknak meghatározó a jelenléte gyökalkotóként vagy egymástól eltávolodva – sok olyan szóban, amely szintén valamilyen mélyedést leíró. Például: KaNál, KaNNa, KaNcsó, csóNaK, csaNaK, KemeNce, KaNdalló, KaNapé és mások. De a KaNca, KaN szavakban is jelen van mélyedés, bemélyedő értelemmel. A KANCA szóban rejlő ANYA jelentés, és a KN – mélyülő befogadó képesség – értelem mellett, van még két értelempontosító elem, ami cáfolja a szláv eredetet. A kicsinyítő, játékos C hang, mint beCéző elem a szóban, amely a KACérságra utaló, és a NC páros jelenléte, mint tengelyhangzó. Rubik-kockás átforgatás nyomán: KANCA – CANKA, idézi a CINKA megnevezést, amely a már párzásra érett lány megnevezése volt, és székely tájnyelven ma is az.  KaNCa – CiNKa hangváz: K-N-C – C-N-K. A KA ősgyökből induló KAC, fordítva CAK. Ez a CIK-CAK, ide-oda mozgás. A magyar szavakban minden hangnak értelemalakító szerepe van, egyetlen hang sem véletlen a szavakban. Ha ismeri valaki a lovak párzási szokásait kint a természetes környezetükben, a szabadban, akkor tudja, hogy a KANCA, mielőtt enged a ménnek, bizony szerelmesen KA(n)CÉrkodik, játszik, jáCCik a ménnel. Az NC hangcsoport – ANCA – mutatja e jellemzőt: a kANCA nőstényesen tÁNCOl, hUNCUtul csipkedi, nyerítget, fINCÁlva – mondhatnánk – kUNCOgva (kanca – kunco) dörzsölődik hozzá, makrANCOsan elhúzza a farát (cik-cak), nemileg Cukkolja, azaz udvaroltat a ménnel. Majd végül félrecsapja farkát, hogy szabaddá tegye az utat a párzáshoz. A nemiséghez kapcsolódó szavak még: INCIfINCI, kENCE, pUNCI, romÁNC. A felajzott KANCÁt nem nagy KUNC párosodásra bírni. KaNCa – KuNC hangváz: K-N-C – K-N-C. A KANCA gyúlékony, mint a KANÓC. KaNCa – KaNóC hangváz: K-N-C – K-N-C. Tehát a szó ezt az értelmet is tartalmazza. A CN páros, mint C.N – N.C gyök: CuN – NőC, hangjaival alkotható szavak a CUNa, NŐCi. A KANCÁk elsődleges nemi jellege a CUNÁK. KaNCáK – CuNáK hangváz: K-N-C-K – C-N-K. A CzF Szótár szerint: „Gyöke valószinüleg an (any), innen lett ancza, s k (ch) előtéttel kancza. Rokon a vékony hangú eme, ene, emse, ünő szókkal.” Ha szláv nyelvekből eredő a KANCA szó, akkor a szóképződés nyelvi elemei bármelyik szláv nyelven bővebben jelen vannak, mivel az eredő nyelv szolgáltatja az összes jellemző leírását. Semmilyen szó nem alakult ki véletlenül, és semmire nem dobtak rá egy nevet csak úgy. Nyelvész hölgyek, urak, lehet keresni. NC – CN: a kaNCát léCNek kötik párzáskor (hágató fa).

kánya – A hollónál nagyobb testű, villás farkú dögevő, ragadozó madár. [szláv] A KÁNYA a K.NY – NY.K gyökre épül: KáNY – NYaK. A KÁNYA NYAKA ívelt, KANYarosan KONYuló. A KÁNYa KANYargósan repülő. A CzF Szótárból: „Nevét vagy csavargó, karingós repülésétől, és így a görbülést jelentő ka gyökelemtől, s közelebb kany gyöktől vette, vagy hangutánzó a ká-ká hangtól; ká-jú-ból lett: ká-ny-ó, ebből ismét: ká-ny-a.” Az NY hangcsoport – ÁNYA – a KÁNYA jellemzőiben: kANYArgós repüléséről, görbe kANYAros csőréről. Jelen van a bANYA, csÚNYA szavakban. Ugyanakkor KÁrtevő, dögevő és emiatt undok, mint egy boszorkÁNY(a). Az undokság végett összevethető az -ANY, -ENY, -ÚNY képzőkkel, amelyek különböző előtéthangokkal minősítést leíró értelemadó gyökök. Például sovÁNY, silÁNY, gANYé, szegÉNY, gÚNY stb.

kapa, kapál – Kapával megmunkál valamit. A patás állat első lábával kapál. Kapálódzik. Kapkod. [szláv] A KAPA a K.P – P.K gyök bővítménye: KaP – PoK (k > g: pog). A KAP gyök jelenthet KAPcsolatot, valaminek KÁPját, azaz fejrészét, vagy jutalmat KAPni. A KAPa használatkor POK, azaz KOPogó, koPOGó hangot ad, s nyomában szétPUKkan a göröngy. Ha a szláv nyelvekben megmagyarázható lenne a KAP gyök hangonként, akkor elhihető volna a szláv eredet. A KAPA a BOToló szerszámok egyike. A BOT irányítható, a rajta levő KAPArásra alkalmas fémlapról nevezték el KAPÁnak. A kemény K, a hAtározott A hang, a taPadó P hang. Az AP gyök lehet műszaki, dologi, tárgyi, a K-val KAPcsol. A P hangnak különleges szerepe van az alaP, taPad kifejezésekben. A cölöP is a földbe hatol, az oszloP is. Jelképesen úgy értendő, hogy az a vége jut a földbe, ahol a P van. A lAPát lAPos, a KAPA lAPja is, és mindkettő KAPcsolatba kerül a talajjal. Például alAPásásnál, ahol az árokásó KAPA is szerepet KAP. A KAPÁnak pak-pak ütéshangja van, tehát a fordított gyök hangutánzó is. Az AP gyök az alAP szóban is kulcs, hisz azzal kAPcsolódik a talajhoz az építmény. A földművelő a KAPÁval odaKAPkodva KAPar. Aki KAPÁlt, az ismeri a mozdulatok jellemzőit. A KAPÁlás odaKAPkodó, vagdaló munkafolyamat. A KA behatást jelentő gyökszó: a KAn, biKA, KAKAs stb. esetében is, amelyek KApkodó behatolással teremtenek nemi KAPcsolatot. A KAPA szóban az alapértelem a KAPcsolat. KAPcsolatot teremtve hatol be a földbe. Tehát a KAPA amikor KAPÁl, sűrűn ismétlődő KAPkodó KAPcsolatot létesít a talajjal, és közben a növényÁPolás egyik eszköze is. Nem mellesleg a KApáló mozdulat enyhén ív pályájú, azaz KAjla és KAparó. A P hangcsoport – APÁ – a fenti szavakban: kAPA, kAPÁl, kAPIsgál, kAPAr. Aki a növény tövét ÁPOlva kAPÁl, közben apró lÉPÉsekkel haladva tAPOs, alAPOsan. A ló PAtáit KAPkodva KAPál, kaPÁl PAtájával. Mivel a KAPA a BOToló szerszámok egyike, az ősiségben a munkaszüneti napot BOTolásmentes, roBOTolástól mentes napnak nevezték. A nélkülözést, hiányérzetet is a SZOM gyök fejezte ki, de a valamire várakozást is. A munkaszüneti nap SZOMBOT, SZOMBAT nevet kapta. Azon a napon nem BOToltak, roBOToltak a BOTnyelű szerszámokkal: KAPA, kasza, gereblye, ásó, lapát stb. Ez is az bizonyítékok összességének egy része, hogy a mezőgazdasági szerszámok nevei már az ősiségben, az egynyelvűség idején kialakultak, s a többi nyelvek onnan örökölték meg. Mi az, ami nem magyarázható meg magyarul a KAPA, KAPÁL szavakban, azok hangjaiban, amiért segítségül kellene hívni a szláv nyelvek valamelyikét, hiszen a szláv nyelvek a KAPA szót innen KAPták?

kapca – Csizmában, bakancsban viselt, harisnya helyett a lábfejre tekert ruhadarab. [szláv] A KAPCA is a K.P – P.K gyökből indul: KaP – PóK. A KAPcával körülcsavarják, bePÓKálják a lábfejet (káp). A CzF Szótár leírása: „A kapcza gyöke a burokot, takarót jelentő gömbölyü kap, amely rokon a koponya, kopács, kopik szókkal.” A PC hangcsoport – APCA – körülfogást jelent a kelEPCE szóban. A kAPCA feszesre tekerendő, különben felsérti a lábat. Mivel a P és T rokonhangok, némileg hasonló értelmű a feszességet leíró APTA hangcsoporttal. Erről alább a kapta címszónál. A szózáró CA gyök CAfat szóban, vászonból tépett darab tőszava. Ha p > f váltással fordítjuk: KAPCA – CAFKA, s ez szintén jelenthet tépettséget is. A régies CEPŐK, amelybe KAPCÁt tekertek. KaPCa – CePőK hangváz: K-P-C – C-P-K. A rosszhangzatú PACÁK  megnevezés a KAPCAbetyárra illő. KaPCa – PaCáK hangváz: K-P-C – P-C-K.  PC – CP: a kaPCáskodó ember arCPirítóan viselkedik.

kapor – Sárgászöld, ernyős virágzatú szagos kerti fűszernövény. [szláv] A KAPOR szó a K.P – P.K gyökből indul: KaP – PaK. A KAPOR, mint kedvelt fűszernövény egyik névadó jellemzője a kívánatos, kellemes íz miatti KAPÓSsága. Mai napig egyik leghasználtabb kerti fűszernövény. A CzF Szótár szerint: „Arab és persa nyelven: kabar, hellénül: kappariV, francziául: capre, olaszul: cappero, németűl: Kapper vagy közönségesebben: Kaper, a szláv nyelvekben: kopor, kopr stb.” Kiem. K.S. A KAP gyök a tetején, fején levő terméshozó ernyősvirágzat, de a KAPORban van fűszerhez illő tűz is (kop – pok). FEJ = káp, kobak, koponya, lehet kopasz, s amelyre jár a kepi, kipa, kupa, kalap, sapka stb. A P hangcsoport – APO – lehet vetni ágyásokba csOPOrtosan, de cserEPEkben is megél. Vetés után tAPOsással kell tömöríteni a talajt. A kAPOr szAPOrán növő, termő növény, az enyhén fás szára rOPOgva törik. A szóvégi P.R – R.P gyök: PoR – RoP, az érett ernyős rész szárítva törékennyé, PORlékonnyá válik. E jellemzők beépültek a növény nevébe.  A szóvégi OR külön is jellemző lehet, az alacsony kerti vetemények közti viszonylag magas növése miatt: ORom, ORja, ORmó, kiálló magasságot jelentők. Az ősnyelvet beszélők már a kezdetek idején használták ízesítőként a KAPROT, KAPORt, akár nagyban, akár APRÓra PORrá ROPpantva, törve. Összetörve APRÓK, POROK lesznek a szemcsék. KaPoR – aPRóK – PoRoK hangváz: K-P-R – P-R-K – P-R-K. A római korban kialakuló szláv nyelv semmiképp nem lehetett átadó az ómagyar ősnyelv számára.

káposzta – Szorosan egymásra boruló nagy leveleiért termesztett kétéves konyhakerti növény. [szlovén vagy szlovák < latin] A KÁPOSZTA szó a K.P – P.K gyökből indul: KáP – PoK. A KÁPOSZTA megnevezés a növény fejforma gömbölyűsége, mint legfőbb jellemzője: KÁP, KOPonya. A KÁP, KOP – PÁK, POK, PIK gyöknek tűz jelentése is van. A KÁPosztalevél kitűnő gyulladás gátló. A P hangcsoport – ÁPO – jelen van a kOPOnya szóban, amely a fejalakú növényi levélcsOPOrt, lAPIjainak (székely lapi = levél) összetAPAdása nyomán alakult ki. A kÁPOsztalevelek kiválóan alkalmasak gyulladásos testrészek ÁPOlására külső borogatásként. A P.SZ – SZ.P gyök: PoSZ – SZaP, a nagy, laPOS SZAPora levelek, amelyek szétrePESZthetők. Az SZT hangcsoport – OSZTA – a kápOSZTAfej leveleinek szép rendben illESZTEttsége is névadó jellemző. Levelenként OSZTOttan, fOSZTOtt állapotban fogyASZTOtt növény. Az SZT páros itt, mint alvó SZ.T – T.SZ gyök: SZéT – TeSZ, (t > d: szed – desz). A neve a levelenkénti SZÉToSZThatóságból ered: KÁP OSZTvA. KáPoSZTa – KáPoSZTVa hangváz: K-P-SZ-T – K-P-SZ-T-V. A KÁPOSZTAfejet esetenként megKOPASZTják, azaz burokleveleit leszedik. KáPoSZTa – KoPaSZT hangváz: K-P-SZ-T – K-P-SZ-T. A CzF Szótár szerint: „KÁPOSZTA (alkalmasint a latin capitosa után módosúlt mind a magyar, mind más nyelvekben); fn. tt. káposztát. […] Csehül, illírül, tótul: kapuszta, vendül: kapusz.”  Ez a latin eredetre utalás nem átgondolt megállapítás Czuczorék részéről. Különben latinul is fej jelentésű: capitosa, brassica capitata, szuahéli nyelven: kabichi, szomáli nyelven: Kaabashka. A szlovák kapuszta láttán föl sem vetődött a szerkesztőkben, hogy esetleg magyar nyelvből vették át. Érdekességként: a román varza kifejezés a növény konyhakerti borzas, borzolt* felületének képi látványa szerint adott ősnyelvi változatát, a borzas nevet őrizte meg, amelyet a latin brassica is őriz, viszont az idegen szavak bontott elemei csak magyarul magyarázhatóak. Mind az SZT, mind az RZ kötött mássalhangzó-páros az ómagyar ősnyelv azonosítói. Lehet küszködni szlovénül, szlovákul, latinul a jellemzőket leíró szóalkotó elemek kialakulásának magyarázatával. Érdekes nyelvi tornagyakorlat lesz. SZT – TSZ: a kápoSZTából teTSZés szerint kéSZíThetők különböző étkek. Akár oSZTatlanul, fejesen, akár oSZTva, metélve, apróra meTSZve, savanyítható.

/*/ Ugyanígy a gólya neve a románul: BARZA. Az ősnyelven a gólya BORZAS néven is neveztetett a fészek BORZAS külalakjáról. Ezt örökölte meg a román nyelv, épp mint a káposzta BORZAS nevét, VARZA alakban.

kapta – Kaptafa. Lábfej alakú keményfa. [szláv] A KAPTA szó is a K.P – P.K gyökből indul: KaP – PaK. A KAP, KÁP – fő, fej, itt lábfej, amellyel rúgni lehet, például labdába: PIK-PAK. A kAPTA szerepe: kifeszíteni, feszesen tartani a készülő lábbeli bőrét leendő lábfej alakjára, a cipész arra szorítja rá feszesen. A KAPTA egyik értelme: feszes szorításban körülfogott állapot. A székelyeknél a csAPTAt szó, feszes csavarást, szorítást jelent. A PT hangcsoport – APTA – ezt fejezi ki a szóban. Például: a katona hamar összekAPTA magát, és hAPTÁkba, feszes vigyázzállásba vágta magát. A kAPTÁrban rend van, akár a nAPTÁrban. A kAPTÁny kifeszíthető csAPDA (t > d), amely elkAPTA a vadat. A hangcsoportok értelmüket beviszik minden szóba. Történhet rokonhangváltás, de az értelem marad. A székelyföldi lAPTA azaz lABDA, régen feszesre tömött, ma felfújt játékszer. A kAPCA (t > c) feszesen csavarandó, különben felsérti a lábat. Idegen szavakba is ősnyelvi értelmét vitte át a hangcsoport. Erről a hapták címszónál. A PT páros, mint P.T – T.P alvógyök: PaT – TaP hangjaival alkothatók a TAlP, PATa, TAPos, TOPpan, TOPánka és más szavak, amelyek kötődnek a KAPTA körüli kifejezésekhez. A lábbeli: cipő, bakancs, csizma, belülről KAPOTT feszítést a KAPTA által. KaPTa – KaPaTT hangváz: K-P-T – K-P-T. A KAPTA feszes PonTossága a PATKÓ illeszkedéséhez hasonlítható. Egyik belülről, másik kívülről illeszkedik feszesen. KaPTa – PaTKó hangváz: K-P-T – P-T-K. PT – TP: a kaPTa képes a varrat széTPattanásáig is  széTFeszíteni (p > f) a cipőt.

kár – Valamiben beálló veszteség. [szláv] A KÁR a K.R – R.K gyök: KáR – RáK. Folytatható a fenti kar címszónál leírt szöveg. A KARból kiengedett, veszni hagyott dolgok KÁRba mennek. A megszerzéséhez kifejtett, veszendőbe ment erőért is KÁR. KÁRba megy az érte adott KínKeserves ÁR, amely lehet emberi élet is. A veszteség, KÁR, hARaggal jÁR, s ez mindig sötét színt idéz, sötét állapotot gerjeszt. Minden KÁR, valamilyen ÁRtalom nyomán keletkezik. A KÁR megRÍKatja a KÁRosultat. A KAR, KÁR, KOR, HAR, HOR – feketét is jelentett az ómagyar ősnyelvben, bizonyos összefüggésekben ma is jelen van kifejezéseinkben. A szó alapja az ÁR, ÁRadat. VízKÁR, tűzKÁR, időjÁRási KÁR, vásÁRi KÁR, ÁRmány áldozata stb. Ezekben a KÁRokban mind Kemény ÁRat fizet a szenvedő alany. HARag, hARc, mARakodás, mindannyi KÁRforrás. A KÁR – RÁK teljes átfordítás mutatja: hatalmas testi KÁR a RÁK – halálos betegség. KáR – RáK hangváz: K-R – R-K. A szóval kapcsolatos jelenségek – azok előidézői és következményei – magyarul magyarázhatóak. A szláv nyelvek csak öröklők.

karácsony – Jézus születésének keresztény ünnepe. [szláv] A KARÁCSONY szó a K.R – R.K gyök bővítménye: KaR – RaK. Előrebocsátható: a KARÁCSONY nem a krisztusi hitvalláshoz köthető szó! Sőt, semmi köze hozzá. Az ünnep a Jézus előtti korban már létezett. A latin nyelvnek nincs is szava erre. Tulajdonképpen Jézus nem is ebben az időtájban született. A vallástudósok szerint, valamikor október elején. A KA ősgyök taKArt állapot, taKAró hám, indító gyöke. Jelen van a KAmra, KAmásli szavakban. A K.R gyök szintén jelent elsötétülést, sötétet, fekete színt jelent a KORom, KORmorán, KARamell, KÁRókatona, taKAR és más szavakban. A KARácsony szóban a KAR – fekete, sötét jelentésű, és a december 21-i legrövidebb nappalt, leghosszabb éjszakát jelzi.  Az R hangcsoport – ARÁ – az ARAny, bARÁt, ARA, bARAck, nARAncs és más szavakban értéket jelent. Az R.CS – CS.R gyök: RáCS – CSoR, RÁCS, ami elválaszt. A kaRÁCSony időpontja elválasztó, két időszak közti határvonal, a legsötétebb nap, azaz a legrövidebb nappali időszak, amely után hosszabbodni kezdenek a nappalok. A CSoR, sötét, fekete színt is jelent a szóban. Ilyen értelemmel ma nincs jelen a magyar nyelvben, de szláv utódnyelvekben a CSOR feketét jelent. A CS hangcsoport – ÁCSO – jelen van az ÁCSIál, alACSOny (hőmérséklet), kOCSOnya, rECSEg, glECCSEr és más szavakban. Az ÁCS gyök lehet az ünnepség CSElekményei. A CS.NY – NY.CS gyök: CSoNY – NYoCS valamilyen hiáNYOSság, CSONkaság (rövid nappal) állapot leírója. A CSONY minősítő értelemadó gyök, a legrövidebb napra, de alaCSONY hőmérsékletre is mutat a koCSONYa szóban is. Az 1267-es Kassai Kódex szerint a magyar KERECSEN, KERECSENY* szóból származik e szó. Állítólag, a KARÁCSONY-nyal egy időben tartották, régi magyar szokás szerinti sólyomröptetést, amelyhez különböző rituális CSelekmények is kapcsolódtak. A KERECSENY vadászsólyom nevében annak névadó jellemzői: KÖRöző, KEREngő röpte, hirtelen lECSapó CSELre készsége, képessége, az ezt minősítő CSENY gyök. KaRáCSoNY – KeReCSeNY hangváz: K-R-CS-NY – K-R-CS-NY. De a KARÁCSONY szó a saját alkotó hangjaival képes magyarázatot adni sajátos jellemzőiről. KARÁCSONYra CSONYKÁRA, KICSINYRE rövidül a nappal időszak RA = a Nap ősi neveinek egyike: csonyka RA. A szó gyökátvetéssel mutatja, hogy a nappalok ekkorra már CSONYKÁRA, KICSINYRE rövidülnek. KaRáCSoNY – CSoNYKáRa – KiCSiNYRe hangváz: K-R-CS-NY – CS-NY-K-R – K-CS-NY-R. Ekkor, KARÁCSONY idején már számíthatunk KOCSONYÁRA. De mi is reszkethetünk, mint a KOCSONYA. KaRáCSoNY – KoCSoNYáRA hangváz: K-R-CS-NY – K-CS-NY-R. Ez időszakban már RECSENYEK, azaz hidegek a napok, s RECCSENŐK a fagyott jégdarabok a talpunk alatt a már teljesen lehűlt levegő miatt. KaRáCSoNY – ReCSeNYeK – ReCCSeNőK hangváz: K-R-CS-NY – R-CS-NY-K – R-CS-N-K. E naptól kezdve indul a nappal-éjszaka időtartamának kiegyenlítődése, a nap-éj egyenlőség felé, amikor majd ARÁNYOSAK, egyenlő hosszúságúak lesznek a nappalok és éjjelek. KaRáCSoNY – aRáNYoSaK hangváz: K-R-CS-NY – R-NY-S-K. A KARÁCSONYi ünnepek idején nagyon ARANYOSAK, szeretetteljesek az emberek. KaRáCSoNY – aRaNYoSaK hangváz: K-R-CS-NY – R-NY-S-K. Hozzátartozik, hogy KARÁCSONYt követően KASORNYÁznak az emberek, a rokonokhoz látogatnak, s a KASORNYÁban ilyen-olyan ajándékokat visznek. KaRáCSoNY – KaSoRNYa hangváz: K-R-CS-NY – K-S-R-NY. A KARÁCSONYi ünnepsorozatot a római szaturnália (evés, ivás, jóllakás) ünnepet felváltani szándékkal vezették be a „keresztény” Rómában. Tehát az eredet nem a krisztusi hithez kötődő. A KARÁCSONY szó nem szláv eredetű, mert nem is tudnak rá magyarázatot adni, nincs szláv nyelvi körülírási mód rá egyetlen szláv nyelven sem, oly bőséggel, mint magyarul.. E szó már az egynyelvűség idején létezett. A szláv nyelvek megörökölték épp, mint a vacsora, varkocs vagy a mezőgazdasági műveletek, szerszámok megnevezéseit, de minden más szógyököt is

./*/ A KERECSEN, KARÁCSONY szavakban a magas-alacsony magánhangzó váltás jelensége a szaracén – szerecsen szavaknál is megfigyelhető, tehát az ilyen váltás nem idegen a magyar nyelvtől.

karaj – Karéj, szelet. [szláv] A KARAJ K.R – R.K gyökbővítmény: KaR – RaK. A szó a KA – görbületet is jelölő – ősgyökből indul. A KARAJ  körértelmű és így csak ősnyelvi lehet, mivel a KÖR egy szótagú gyök a KŐ ősgyökből ered, amely csak mai magyar nyelven magyarázható kapcsolat. A KARÉJ már – Magyar Adorján szavaival élve – műveleti szó, amely változáson esett át. Összetett szó, benne rejlik a hAJ, hÉJ értelme, amely a KÖRt KÖRül veszi, s amelyet székelyesen leKARINTnak, leKARAJtnak (mint szakít – szakajt). A szóeredet mindig egyszerűből induló. Az R hangcsoport – ARA – értéket is jelent. A kARAj talán a legfinomabb, legtöbbet ÉRŐ dARAbja a sertéshúsnak. Az AR ősgyök külön is értékről beszél. Erről a kar címszónál. A szó egyik átforgatásban: KARAJ – RAJKA, mintegy kicsinyítős: kaRAJKA, benne az AJKA hangcsoport AJAK értelmével ehetőséget is jelent. A KARAJ az ember AJKÁRA, KAJÁRA való. KaRaJ – aJKáRa – KaJáRa hangváz: K-R-J – J-K-R – K-J-R. A KARAJt a RAJKÓ, de a KIRÁLY is szereti. KaRaJ – KiRáLY – RaJKó hangváz: K-R-J – K-R-LY – R-J-K. A finom sült KARAJ hidegen is finom.  Mi gyerekként ráJÁRÓK voltunk az ilyen ízes falatokra. KaRaJ – JáRóK hangváz: K-R-J – J-R-K. A CzF Szótár szerint: „Általán, görbe vonalt képező test, vagy maga azon görbe vonal, amelyet az ily test képez. Karéjba állani. Karéjt képezni, csinálni. 2) Félkörösen kimetszett, kihasított darab. Karéj a kenyérből, sajtból, kalácsból. 3) Mértani ért. a körből kimetszett rész. […] Széles ért. kanyarulata, kerülete, környéke, széle valaminek. Könyv karéja, kert karéja. Köpeny, szűr, bunda karéja. Fül karéja. Folyó karéja.” A szláv kifejezés az ómagyar ősnyelvből származó.

karima – Kerekded hengeres tárgyon elálló szegély, perem. [északi szláv] A KAR a K.R – R.K gyök: KaR – RaK. A KAR körértelmű gyökszó. Feltehetően körpánt, mint a kalap KARIMÁja. Hasonló a RÁMÁhoz, vagyis körkeret, KÖRRÁMA egyszerűsítve: KARIMA. A KARima ráRAKott KÖRülölelő perem. Az R hangcsoport – ARI – a kARIma: hengEREs testek pEREme kÖRÉ, kARIka alakú, gallÉROs képzésű, kihajlított szegély. A M hangcsoport – IMA – a karIMA perEMEsen kihajlított, a testet mintegy rÁMAként körülölelő. A kaRIMa szó tengelyében levő R.M – M.R gyök:  RiM – MaR, jelen van a RÁMa, RÍM, peREM, kaRÁM szavakban, és külső határoló értelmű. A RÍMEK a versekben a sorok szegélye, hÍMe, szépen csengő határolója, a költő és hallgató ÖRÖMe. KaRiMa – RíMeK hangváz K-R-M – R-M-K. A KÖRÖM az ujjhegy befejező peREMe, köRÖMe, kaRIMája. KARIMÁja. KaRiMa – KöRöM hangváz: K-R-M – K-R-M. A KARIMA – AMIRAK teljes átfordítás mutatja: a KARIMA az a befejező rész, AMI ráRAKva, beszegi köröskörül a darabot, a létesítményt. A KARÁM is egy kistérség KARIMÁja. KaRiMa – KaRáM hangváz: K-R-M – K-R-M. A KARIMA REMEK előkelő megoldás bármi befejezésére, ez adja meg a keret szépségét. KaRiMa – ReMeK hangváz K-R-M – R-M-K. Ebből ered az angol MARgin, román MARgine = szél/jelzés. A KARIMA szó nem szláv eredetű, és nem szláv közvetítéssel került a magyar nyelvbe, mivel a magyar nyelv sajátja.

káromol – Durván gyaláz, szidalmaz valakit, valamit. [? szláv] A KAR a K.R – R.K gyök: KaR – RaK. A KÁROMOLás valamilyen KÁR okozás miatti szidalmazás, vagy KÁRt, ROM(o)Lást kívánó oktalan beszéd. Az ÁR gyök itt az ÁRtalom értelmét viszi a szóba. Az R hangcsoport – ÁRO – a kÁROmlás: hARAg, hábORÚság, mÉREg, zŰRÖs, zavAROs állapot következménye. Az R.M – M.R gyök: RoM – MaR, a káROMló  ROMlást kívánva, legszívesebben beleMARna a másik félbe. Az M hangcsoport – OMO – a nyOMOr, kOMOr, szOMOrú szavakban a sikertelenség következményeit jeleníti meg. Az OMOl, rOMOl, bOMOl szavakban rosszirányú fellazulás, s ez a szitkozódó erkölcsi szintje szerinti színvonalon tartja az átkozódó káromkodást, kárOMOlást. Vagy talán a Rá OMLÓ KÁR miatt szitkozódik. KáRoMoL – oMLó KáR hangváz: K-R-M-L – M-L-K-R. Aki kárOMOL, szitkozódik, azt sem bánja, ha minden a fejére OMOL is, de szitkokban kiönti szíve búját, vagy azt kívánja, hogy a másikra KÁR OMOLjon, nyOMORÉK legyen. A KÁROMOL – LOMORÁK átfordítás a NYOMORÉK szót idézi fel. KáRoMoL – NYoMoRéK hangváz: K-R-M-L – NY-M-R-K. Az ilyen emberből valósággal OMOLnak a KÁRos szavak, kívánságok. A KÁROMLÁS ugyanakkor sötét dolognak – KAR = fekete – minősült, minősül, és ROM(o)Lást vont maga után a káROMLÓ lelkében is. A holló, régiesen horló, a varjú is fekete és KÁRogó, ÁRtó (Arany János: Vörös Rébék). Mondhatjuk úgy is, hogy háromol (k > h). A HAR, HÁR = magasság, aki KÁROMOL, háromol felső hatalom – Isten – ellen beszél. A szóvégi M.L –L.M gyök: MoL – LoM, MÉLtatlan LIM-LOM beszédként minősíti. A KÁROMLÁS az erkölcsök, a MORÁL ROMLÁSát, a ROMOLÉK állapotot jelenti. KáRoMoL – RoMoLéK – MoRáLoK hangváz: K-R-M-L – R-M-L-K – M-R-L-K. A bősz KÁROMLÓ a másik ember lelkivilágába KARMOLÓ, KÖRMÖLŐ. KáRoMoL – KaRMoLó – KöRMöLő hangváz: K-R-M-L – K-R-M-L – K-R-M-L. A KÁROMLÓ a saját lelkivilágát is befeketítő, beKORMOLÓ. KáRoMLó – KoRMoLó hangváz: K-R-M-L – K-R-M-L.

kas – Méhkas. Nagyobb kosár. [szláv] A KAS K.S – S.K gyök: KaS – SoK. A KA ősgyökkel leírható a KAjla hajlat, amely jellemző a KASra, mivel ívelt hajlatú. Az S hang a Súly, a SOK, ami a KASban elfér. KaS – SoK hangváz: K-S – S-K. A KAS nagy hASú. Ugyanakkor a fonat Sűrűsége is. A KAS fonatainak keresztirányú fektetéséből jön a keresztül-KASul hasonlat. A szlávok az ómagyar ősnyelvből örökölték a szót. Bizony! A CzF Szótár hozza példaként a perzsa: KASZTR* szót is, amely TARTót jelent. Ebben az SZTR a két összeolvadt SZT és TR kötött mássalhangzó-páros szerepét emelném ki, amelyek igazolják a szó ősnyelvi eredetét. A taRTóba illeSZTett anyag értelme van a szóban. A kötött mássalhangzó-párosok rendkívül megbízható nyomravezetők az ősnyelvi szavak utódnyelvi változatainak kutatásában.

/*/ Az SZTR – SZRT hangokkal épülnek az ellentétes értelmet hordozó: SZoRíT, SZóRT , de a SZáRíT, TeRaSZ szavak is.

kása – Gabonadarából pépszerűvé főzött étel. [szláv] A KÁSA K.S – S.K gyökből indul: KáS – SoK. A KÁ ősgyök, a KÁS gyökszó vagy a KÁSA szófordított alakja – SAKÁ – a SOK apró KÁSAszem, s hogy SOKAt kell KAvarni, KASmatolni, KAcsolni, KOtorni, hogy ne égjen oda a KÁSA. A várakozó úgy érzi: elég SOKÁ is SűrűSödik. KáSa – SoKá hangváz: K-S – S-K. Az S hangcsoport – ÁSA – a kÁSA sűrŰSÉge, a szemcsék sokASÁga.

kasornya – Füles kézikosár. [szláv] A KASORNYA szó a K.S – S.K gyök bővítménye: KaS – SoK. A KAS gyökből indul és a SORJÁzás vagy egymást követés értelme a SORNYA. A KASORNYÁt SOKszor, SŰRűn használták. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint:  „A kasornya díszes változatát pamutfonálból állították elő, a hálószemek kereszteződésére fillér nagyságú kerek posztódarabot varrtak. A piros, kék, zöld színű díszítő rátét (lecske, csillagcsa, cifra) az ünneplőbe öltözött nők viseletéhez tartozó kasornya ékessége volt. Gyermekágyas asszonynak cifra kasornyában vitték az ételt, italt (komatál küldés). A kasornya kizárólag a nők teherhordó eszköze volt; a lányok néhányat anyjuktól kaptak hozományba.” Székelyföldön jelzőként használják arra, aki sokat jön-megy: KASORNYÁzik, KOSORNYÁzik. Vagyis, mintha egy KASORNYÁval kószálna ide-oda. A KASORNYA fületlen edények szállítására is használt fonat. A CzF Szótár szerint: „Székely és szathmári tájszó jelent ételhordó fazéknak vagy edénynek kas módjára, de ritkásan kötött kantárját.” Az S hangcsoport – ASO – a kASOrnyával jártak vÁSÁrba is. A fonatok közti rÉSEn szellőzött a kOSÁr tartalma. Az S.R – R.S gyök: SoR – RoS, SZORzati értelmű akár a bő tartalom, akár a használat SŰRűsége miatt. Az RNY hangcsoport – ORNYA – a könnyed mozgás: pERNYE, szÁRNYAl, cikORNYA, ERNYŐ és más szavakban az ide-oda mozgást leíró. Az ORNYA valaha külön szóként cifrázatot jelentett. Az utódnyelvek örökölték meg: ORNAmento. Magyar nyelven a cikORNYA szóban. A KASORNYA amolyan díszkosár, ORNYAKAS volt. KaSoRNYa – oRNYaKaS hangváz: K-S-R-NY – R-NY-K-S. A KASORNYÁval KARÁCSONYkor is KASORNYÁznak, mert abban visznek kóstolót, ínyencséget rokonoknak, barátoknak. KaSoRNYa – KaRáCSoNY hangváz: K-S-R-NY – K-R-CS-NY. Az RNY páros, mint R.NY – NY.R gyök: ReNY – NYeR hangjaival alkothatók a NYÁR, NYER, aRANY, eRÉNY, kaNYAR, keNYÉR szavak. RNY – NYR: a kasoRNYa a nőknek kissé csíNYRe való: díszes, mutatós kötött kézikosár.

kasza – Hosszú fanyélre kb. merőlegesen szerelt pengéjével szálas növény tömeges levágására való szerszám. [szláv] A KASZA K.SZ – SZ.K gyökből eredő: KaSZ – SZaK. A KA ősgyökből induló KASZA egyik névadó jellemzője a KAjSZA görbülete. A KASZA az ősi BOToló szerszámok egyike, egy KAJSZA éles fémmel a végén. A KASZA fordítva: SZAKA, ez SZAKÍtást, SZAKAjtást, vágást jelent. KaSZa – SZaKa hangváz: K-SZ – SZ-K.  A KAJla KAJSZA KASZA SZAKajsza, szaKAJSZA el a növényt a tövétől. KaJSZa – SZaKaJSZa hangváz: K-J-SZ – SZ-K-J-SZ. Az SZ hangcsoport – ASZA – a kASZA hOSSZÚ éles penge. ESZEs találmány. A lekASZÁlt fű megASZAlódik, azaz megszárad. Ez a hASZOn része, és egész tavASZIg azzal takarmányozzák az állatokat. A CzF Szótár leírása: „Gyöke: kasz vagy a hajlást, görbedést jelentő ka gyökelemből eredett, mely megvan a kacs, kacsos, kasziba, kacsiba, kaczor, kajcs, kajcsos, kajsza, kajmó stb. szókban, s ekkor jelent hosszukás, kevessé görbére hajlott pengéjü valamit, […] melylyel a földmivesek szénát, füvet vágnak, a timárok, tobakok, szücsök bőrt faragnak, s ezt máskép: kaczá-nak is nevezik; […] továbbá a szanszkrit: kasz, magyar kés, török kesz-mek, […] melyek szintén hasitást, metszést, vágást jelentenek, s e szerént kasza am. kaszó azaz metsző, vágó eszköz. Szláv nyelven: kosza.” Kiem. K. S. Egyszerű: a szlávok átvették a magyaroktól a műveletet, a szerszámot, a magyar nyelvből a szerszám nevét, amely nyelvük hangzástörvényei szerint alakult. Az, hogy biztosan magyar eredetű szó, bizonyítják a kalász címszónál leírtak. Íme: KaLáSZ – SZáLaK – SZáLKa – KaSZáL – KaZaL hangváz: K-SZ-L– SZ-L-K – SZ-L-K – K-SZ-L – K-Z-L. Ezek mindegyikének kapcsolata van a KASZÁval vagy átvitt értelemben a KASZÁlás műveletével. Ha a szláv nyelveken ugyanígy levezethető, akkor lehet beszélni szláv eredetről. Vagy talán a szanszkrit KASZ is a szlávoktól ered?

kazal – Szálas takarmányból, szalmából rakott több méter magas szabályos rakás. [szlovák] A KAZAL K.Z – Z.K gyökbővítmény: KaZ – ZaK. A KAZ gyök a régies KAZdag szónak is alapszava. A H előtétes HASZon, s az ezen az alapgondolaton nyugvó KASZnár is találó. A KAZAL néhol KASZAL, KASZAJ, a GAZdagság jelképe is volt régen (kaz – gaz). Abból ítélte meg a kívülálló, mennyi GAbonája lehet a GAZdának. Nagy KAZAL, KASZAL, KASZAJ, sok GAbona. A Z hangcsoport – AZA – jelen van minősítőként a kAZAl, kASZAl, kASZAj lAZÁn rakott halom, csak önsúlya nyomja. Használják aljAZÓként állati alomként ÍZÉkkel, ÍZInkkel keverve. A szó fordított alakban is utal a hALom állagára: KAZAL – LAZAK. A KAZAL laza kötődésű, vagyis sajtolás, kötés nélkül hALomba rakott, ZAKkantott SZÁLAstakarmány: SZÉna vagy SZALma. KaZaL – LaZáK – SZáLaK hangváz: K-Z-L – L-Z-K – SZ-L-K. A CzF Szótár leírása: „Gyöke kaz azonosnak látszik a perzsa gaza (kincs, kincshalom, összehalmozott vagyon) szóval, s rokon a régies kazda, kazdag szók gyökével. Széles ért. összehalmozott valami, különösen oly rakásba halmozott gabona, takarmány stb. u. m. széna, szalma, mely hosszasan nyúlik el, vagyis melynek négyszögletesen, nem gömbölyüen felnyúló alakja van. […] Némelyek a ,ház’ vagy latin ,casa’ szótól származottnak vélik, mivel közönséges ház alakja van. Tótul: kozel.” Vagyis nagy, HÁZ nagyságú takarmány hALom, összehegyesedő hatalmas, háznyi magasságú, téglalap alapterületű. A KASZÁLt értelme is megbújik a szóban, hiszen KASZÁLt SZÁraz, SZÁLas SZÉna, SZALma, LAZÁn hALmozott terméke. A KAZAL, KASZAL, KASZAJ: összeKUSZÁLt, LAZÁn rakott ZILÁLt SZALmaSZÁLak tömege. A székelyföldi kaSZAJ névben a SZÁJ, JÁSZol értelem is jelen van, de a KAJSZA homlokzati vonalvezetés is olyan, mint a háztető, összehajló. KaSZaJ – KaJSZa hangváz: K-SZ-J – K-J-SZ. Akinek nem volt csűrje, szénacsűrje, az a szénaboglyában vagy szénaKAZALban tárolta. Az alapterület alakja és nagysága megkülönbözteti a KAZALt a BOGLYÁtól. A KAZAL téglalap, a BOGLYA kör alapterületű. A sokSZÁLú KAZALra van egy közmondás: ‘KAZALban keresni a tűt.’ A szép, formás KAZAL rakása mesterműnek számított valaha. Jól kellett hegyezni, hogy az esővíz lefusson. Azt, hogy a KAZAL, KASZAL, KASZAJ magyar szó –, s a szlovák eredeztetés tudatlanság, vagy szándékos ferdítés eredménye – bizonyítják a következő szavak: SZÁLAK, SZÁLKA, KALÁSZ, amelyek mind KASZÁLhatóak, és mindannyi a KAZAL vagy KASZAL része. Megfigyelhető, hogy ugyanazon öt hangból állnak a szavak, egyetlen hangot sem kellett kívülről hozni! Lehet tornáztatni a „szlovák eredetit”, csak úgy próbaképpen! Ezek olyan értelmi kapcsolatok, amelyeket nem lehet félremagyarázni. A szlovák nyelv –, az összes gazdasági vonatkozású kifejezését, gazdaságban használt szerszámok megnevezését – egyszerűen átvette a magyar nyelvből, és nyelvi hangzástörvényei szerint módosult. Ez természetes, senkinek nem lehet és nincs kifogása ez ellen. Az ordító hamisító hazudozások, a valós tények tagadása, a bérnyelvészet szándékos ferdítései utálatosak.

kelepce – Csapda, tőr. [szláv] A KEL gyök körértelmű. A KELEPCE szó K.L – L.K gyökből indul: KeL – LeK. A KELEPCE szóba több névadó jellemző épül be. Bontva: KEL – kör, LEP – lép, CE – csel. Vagyis, aki KELEPCÉbe lép, az egy CSElvetett KÖRbe LÉP, és egy KELEPszerű KALAPáló ütést KAPhat. Az L hangcsoport – ELE – a kELEpce tELEpített csapda. Ez lehet csELEsen betakart ásott vEREm (l > r). A gólya kELEpelése egyféle kALApálás is, két fél összeütése. A kELEpcék egy része ilyen csaptató csapda, amely bELElépéskor, belELÉpéskor összeütődve, összekELEpeli, kALApálja, beszorítja a végtagot. Az L.P – P.L gyök: LeP – PiL. A keLEPcébe LÉPés –, amely egy PILlanat műve – nem várt megLEPetés. KELlemetlen megLEPetés. A veremként elkészített KELEPCE be van borítva, LEPve, elLEPlezve CSElesen, egy könnyen beszakadó tetővel. A keLEPcébe az áldozat beleLÉP. A KELEPCÉből nincs KILÉPCE, azaz KILÉPÉS. KeLePCe – KiLéPCe – KiLéPéS hangváz: K-L-P-C – K-L-P-C – K-L-P-S. KELEPCÉbe lépni CIPELLŐKben is lehet. KeLePCe – CiPeLLőK hangváz: K-L-P-C – C-P-L-K. A PC hangcsoport – EPCE – megvetem a kelEPCÉt, lÉPSZE belé (c > sz)! Belső feszültség, a tüsszentést jelentő hAPCI szóban. A kAPCA feszesen körülölelő kötés. A PC páros, mint P.C – C.P alvógyök: PáC – CiP, aki kelePCébe lépett, az PÁCba CSÖPpent (c > cs), mivel beCSÍPte a CIPőjét, LÉPőjét (c > l), TAPancsát (p > t). PC – CP: a kelePCébe ejtés nem egyenes eljárás, tulajdonképpen arCPirító gazság, mivel a gyanútlan, jóhiszeműség sérül, esik áldozatul. A jóhiszeműt könnyen beleléptetik a KELEPCÉbe, aki aztán CIPELI annak terhét hosszú ideig. KeLePCe – CiPeLeK hangváz: K-L-P-C – C-P-L-K.  A földre helyezett KELEPCE a testet CIPELŐ lábakat fogja be.. KeLePCe – CiPeLőK hangváz: K-L-P-C – C-P-L-K.  Ha „szláv” az eredet, akkor a fentinél bővebb névadójellemzőket felsoroló leírást kérünk a hivatalos nyelvészet részéről.

kemence – Téglából, cserépből stb. rakott, általában fűtésre, illetve kenyérsütésre használt nagyobb térfogatú zárt tűzhely. [? szláv] A KEMENCE szó K.M – M.K gyökből indul: KeM – MeK (k > g: mag). Minden tűzhely, de főleg minden élelemelkészítő tűzhely alapgondolata a KŐ körül forog. A tűzhely MAGját KÖvek közé rakták, az a GÓC. Előbb fázással, azaz fával, két fa dörzsölésével keltettek tüzet, a későbbiekben már KÖvekkel, KOvával csiholták, szájjal KOholták (fújták). A KATlan lehet KŐTlen tűzhely, vagy a ráKATtanó tető híjával, de a KEMENce már KEMÉNy KŐalapra épült, és KEMÉNy KÉMÉNye van szintén KŐből. A világ minden nyelvében a konyhával, főzéssel, szakáccsal kapcsolatos szó alapja a KŐ (esetleg k > g módosulás). Az M hangcsoport – EME – a kEMEnce nagyobb tÖMEgű – EMÉs (evés) céljaira való – sütés helye. A kEMEncében elégetett fa hAMUját pEMEtével seprik ki. A csOMÓba, gOMOlyába göngyölített sütnivalót lapáttal EMElik be a kEMEncébe, valamint azzal is EMElik ki. Sütéskor kellEMEs illat terjeng. Az M.N – N.M gyök: MeN – NeM, a keMENcében több MENetben és többféle NEMű művelet végezhető. Lehet sütni vagy csak szárítani, aszalni. Az NC hangcsoport – ENCE – kemENCÉhez hasonló, egyféle fedeles, boltozatos alakzatot jelent a pINCE, pÁNCÉl, szelENCE szavakban. Az első kemENCE megépítésével egy gubANCOt oldott meg annak készítője: a nagyobb tömegű sütés gondját. Meglehet, hogy hENCEgett is vele. Termékeny belső üreget jelent a kANCA, pUNCI szavakban, s értéktárolót a pINCE szóban. A szóvégi CE ősgyök éles KEménység jelentésű az álCA, élCEs, pálCA, vagy annak kiképzési lehetőségét a CEment, aCÉl, eCEt szavakban is. Nem mellesleg: kemenCÉben égetik CEmentté a márgát, olvasztják ki az érCből az aCÉlossá tehető vasat. A KemeNce szóban jelen vannak – egymástól eltávolodva – a bemélyülést jelentő KN kötött mássalhangzó-páros hangjai. A KemeNce is bemélyedés, mint a teKNő, aKNA, KaNál, KaláN, KaNcsó stb. A jelképesen teKNőszerű medencében fekvő KászoN és KovászNa egyik névadó jellemzője is ez. „A Kászoni-medence nagy kiterjedésű, kör alakú medence…” Ezek egyike sem szláv eredetű. Vagy az utódnyelvekből visszatért KeszoN, KaszNi. Tehát a KEMENCE szó eredetét illetően nincs helye kérdőjelnek és szlávozásnak, hiszen a szó minden eleme élő, és százával van jelen mai magyar szavakban. Az NC páros esetenként az ésszerűség, játékosság, leleményesség, vagy talán az ésszerű játékos leleményes felfedezések jelölője. Az N hang a Nóta, éNek, táNc, Nő (ihlet) stb. szavak kulcshangja, a C hang, játékos, beCéző. A leleményes ember, bár meglehet, hogy gondolatai külöNCként azonosítják őt, de megoldja a gubaNCot. Képes gondolati bukfeNCekre, huNCut elmés megoldásokra. Nem kevés leleményesség kellett az első láNC megtervezéséhez. Az első – beomlás veszélye nélküli – piNCe megépítéséhez, és az első hólyagkemeNCe, kúpkemeNCe megalkotásához is szükséges volt, kellett a lehetőségek mélyreható boNColása. A férfi küzdelmében mindig: önmagának, a szeretett Nő általi elfogadtatása az elsődleges és legfontosabb Cél. Tehát a Nő a Cél. Ez ama tűz, amelyet keres, és azon át gyújt éltető világot, fényt a virágos világra. Tehát az NC páros szerepe a kemeNCe szóban a fentiek fényében keresendő. A KEMENCE építése férfimunka volt asszonya számára, hiszen nemcsak az élelmezéshez használta, hanem az ékszerekhez (lánc, szelence, kölönc) szükséges nemesfémet is ott olvasztotta. A KEMENCÉben kétirányú munka bonyolítható le. Egyik: a puha tészta KEMÉNY héjú sült termékké változik, a másik: a KEMENCE a KEMÉNY kőzetet hevítve- folyós halmazállapotra olvasztja. Az első KEMENCÉt az Özönvíz előtt építette Tubálkan az első olvasztár, fémműves kovács. Az NC – CN kapcsolat: a cserepes tető nélküli hólyagkemeNCe távolról kúp alakú kupaCNak tűnő.

kenéz – A középkorban (erdélyi) telepes község elöljárója, bírája. [szláv < germán] A KENÉZ K.N – N.K gyökbővítmény: KeN – NeK. A KENÉZ szó alapja a KEN gyökszó, amely a magyar törzsszövetségi főség – KENde – megnevezésének a gyökszava. A KÁN is férfit, vezért, fejedelmet jelentő. A KENÉZ szóból alakultak ki a kneaz, knyáz szláv megnevezések. A MÉKSZ meghatározásában az „erdélyi” nem vonatkozhatott magyar nyelvű, magyarok lakta településekre, hanem a betelepülő szlávok közjogi hivatala volt. A KENÉZ – NÉZEK átfordítás arra enged következtetni, hogy a szó az ősiségben alakult ki a KEN gyökből, és a szláv nyelvekben módosult kneaz, knyáz alakra. KeNéZ – NéZeK hangváz: K-N-Z – N-Z-K. A KENÉZ mindennek utánaNÉZett. Némelyek szerint a kende szóból ered, hasonlóan az ispán – zsupán szóátvételhez, módosulathoz. A létrejött módosulat is magyarázható magyarul, mivel csak ősnyelvi szókialakulás törvénye szerint képződhetett a szó. A magyar változat további elemzése: az N hangcsoport – ENÉ – a kENÉzhez mentek pANAszaikkal, ő tANÁcsolta, ő csINÁlt rendet köztük. Az N.Z – Z.N gyök: NéZ – ZeN, az életvitel felügyelete, figyelemmel kísérése, úgymond NÉZése, a rend szemmel tartása. Néha nehéz esetekkel kellett szembenézZEN a keNÉZnek, főleg, ha ZENdülés volt.

kerecsen – Szürkésbarna tollú sólyomféle ragadozó madár. [óorosz] A KERECSEN is K.R – R.K gyökből eredő: KeR – ReK. A névadás a tulajdonságokra vezethető vissza. KERingő röptű madár. A CzF Szótár szerint: „Mi e szó eredetét illeti, legvalószínűbbnek látszik, hogy gyöke a köröskörül mozgást, keringő szállongást jelentő ker, melyből lett keres, azaz körös (körben mozog), kereső, kerecse, s. n toldalékkal kerecsen, […].” Kiem. K. S. Az R hangcsoport – ERE – a kEREcseny vadászsólyom nevében annak névadó jellemzői: kÖRÖző, kEREngő röpte, prédát kEREső, ERŐs kAROm, a csŐRE is. Az R.CS – CS.R gyök: ReCS – CSőR, a ragadozó CSERkésző természete, áldozatába vágott CSŐRének RECSegő hangja.  A CS hangcsoport – ECSE – szintén a jellemzőkben. Többnyire alACSOnyan vadászik, kedvence az ürge, amelyet bECSErkész, s hirtelen lECSAp rá. A CSELre készsége, képessége, CSENő, rabló tulajdonsága az ezt minősítő CSEN gyökben. Röpte olyan fürkésző, mintha valamit KERESNE. KeReCSeN – KeReSNe hangváz: K-R-CS-N – K-R-S-N. Egy élelemért hajtó ragadozó madárról van szó, annak minden jellemzőjével. A KERECSEN neve és a KARÁCSONYi sólyomröptetés kapcsolat is létező, tudván, hogy a KARÁCSONY névnek semmi köze Jézus születéséhez, mert ez jóval régebbi, ősi ünnep. KeReCSeN – KaRáCSoNY  hangváz: K-R-CS-N – K-R-CS-NY. Az oroszból származtatás azért sem állja meg a helyét, mert csak magyar nyelven bontható, elemezhető, magyarázható összes jellemzői felsorolásával. Különben minden KÖR gyökre épülő szó vitathatatlanul ősnyelvi eredetű.

kereszt – Egymást merőlegesen metsző két rövid vonal. [szláv < germán < görög] A KERESZT a K.R – R.K gyökből ered: KeR – ReK. A KEReszt négyfelé osztja a KÖRt, elREKeszt, elkülönít négy kisebb térséget. KeReSZT – ReKeSZT hangváz: K-R-SZ-T – R-K-SZ-T. A KERESZT egy SZERKESZTett síkmértani idom. KeReSZT – SZeRKeSZT hangváz: K-R-SZ-T – SZ-R-K-SZ-T. A KERESZT szó és jel ősnyelvi eredetű, jóval a nyelvek szétválása előtti időből. KERESZT = KÖR OSZTva. A KEReszt a KÖR rajzolatának megszületése után nem sokkal, oSZTóvonalként jelent meg. A KÖR OSZTásai a családlétszám növekedésének következménye. Előbb három-, majd négyfelé. A KÖR FERbe (négyfelé) TÁJva, azaz VÁGva, létrejön négy FERTÁJ. Továbbá öt, hatfelé, s így tovább. A KÖR a kezdetek idején a családot szemléltette (családi kör), és a körbe helyezett élelmet annyi felé osztották, ahány családtag volt. Ez talán az első tucatig működött. A KERESZTben a kezdetnél nem volt semmilyen rejtélyesség (misztikum). Semmiképp nem lehetett hitnézeti különbséget jelölő, vagy imádati jelkép. Az első KERESZTet a család négytagúvá válásakor rajzolták a KÖRbe, és az élelem elosztásról szólt a mindenkinek egyformán alapelv szerint. Tehát a KERESZT mögötti alapgondolat: az áldások egyenlő, igazságos elosztása. Az R hangcsoport – ERE – a kEREszt a kEREk, kÖRÖs téridom felosztásának EREzete. Az R.SZ – SZ.R gyök: ReSZ – SZeR is a RÉSZről szól a SZER alapján, a juss SZERént. Az SZT hangcsoport – ESZTE – jelzi, a kerESZT körOSZTÓ. A megOSZTÁst, illESZTÉst írja le a magyar nyelvben, és többnyire az OSZTAndó élelmiszerhez kötődik: a gabonakerESZTEk, gabonaASZTAg, ASZTAl, a mállASZTÓ, lISZTEt őrlő malom, a tÉSZTÁt dagASZTÓ asszony. Ennek fontossága okán maradt meg a négyfelé OSZTÁs vonalaiban. Az SZT páros, mint SZ.T – T.SZ gyök: SZéT – TeSZ hangjaival alkotható SZÉT szó is elválaSZTásra utaló. A SZÍT főleg következményeiben ugyanezt a jelenséget írja le (megosztás) a rossz értelmi oldalon. A SZŐTTes szóban a KERESZT gondolata is benne van, hisz a szálakat KERESZTbe TESZik. KERESZTben fektetve alkotják meg a poSZTót, váSZnaT, és a többi szövevényt*. A KereszT szóban a KöTés értelem is jelen van, mert minden KöTés, fonalKereszTezés. Így válhatott jelképévé a KERESZT különböző SZEREKnek, ceremóniáknak, szerződésKöTéseknek, akár vérszerződéseknek is. Az iparban is, főleg az építészetben rengeteg KERESZTezett kötésű SZERKESZTett SZERKEZET van. Az építmények is sok-sok kisebb KERESZTbe helyezett RÉSZEKből SZeRKeSZTett SZERKEZETekből állnak. KeReSZT – SZeRKeZeT hangváz: K-R-SZ-T – SZ-R-K-Z-T. A KERESZT RÉSZEKET tartalmaz. KeReSZT – RéSZeKeT hangváz: K-R-SZ-T – R-SZ-K-T. „Ez az ő KERESZTje” szólás már régen Krisztus előtti. Az ember minden jelképes életút KERESZTeződése egy komoly próbatétel volt és maradt, mert itt döntéskényszerbe kerül. Ilyenkor különböző megoldásokat, eszközöket, ősi nyelven SZEREKET alkalmaz a buktatók átlépésére, és bizony RESZKET is a sikerért. KeReSZT – SZeReKeT – ReSZKeT hangváz: K-R-SZ-T – SZ-R-K-T – R-SZ-K-T. Már az ősiségben megjelentek a népet misztikumokkal rémítgetők, akik különböző jelképek védő, bűnoldozó erejét vitték be a néptudatba. A szláv, germán, görög nyelvek az ősnyelvből örökölték a szót. SZT – TSZ: a kereSZT két egymást merőlegesen meTSZő vonal által képzett ábra.

/*/ Az emberi élet is egy szövevény. Egymás útjait KERESZTezve találkozunk, és jó esetben e KERESZTeződésből szövődnek, kötődnek életünk legszebb tarka, mintás szövevényei, amelyekért érdemes élni. Az emberi történelemben azonban több volt a tragikus következményekkel járó KERESZTeződés, amely minden addigi szép mintájú emberi szövevényt tönkretett.

ketrec – Állatok tartására, szállítására való rácsos építmény. [szlovák] A KETREC K.R – R.K gyökből induló: KöR – RoK, valaha KERTEC, az RT páros fordított TR alakjával. A CzF Szótár szerint is: „Gyöke a kört, kerítést jelentö ker, s törzsöke kert (= kerítés), melyből kicsinyező ecz képzővel lett kertecz, s átvetve ketrecz, Szoros ért. kis kerítés vagy kisebb kerített hely;” Kiem. K.S. KeTReC – KeRTeC hangváz: K-T-R-C – K-R-T-C. Az EC kicsinyítő, de a savanyú ECet gyökszava is. A TR hangcsoport – ETRE – kETREcben lenni hÁTRÁnyos helyzet, még a pUTRInál is kisebb, rosszabb, s bizony gyÖTRŐ állapot. Van olyan állat, amely bOTRÁnyt csap ez okból, csATRAt, fETREng. Az ilyent még IsTRÁnggal is megkötik az OTROmba viselkedése miatt. Ez a szöveg szemlélteti a TR páros olyan szavakban való jelenlétét, amely szavak tartalma, mondanivalója kötődik a keTRec által képviselt értelemhez, azzal kapcsolatos TöRténésekhez. A TR páros, mint T.R – R.T gyök: TöR – ReT hangjai a keTRecben mindent összeTÖR, szeretne kiTÖRni, mert a fogság RETtenetes állapot. A TR párossal alkotott gyökök: TRA, TRÁ, TRE, TRI, TRO és a többi, a szavakban, különböző hangokkal bővülve, éRTékben, TeRjedelemben, eredményességben háromszorosan (tre, tri), vagy annak TöbbszöRösére növelt hatást kifejezők. Ilyenek az osTROm (erőteljes romboló hatás, eredményesség), TRÓn (magas rang), TRÉn (tömegszállítás), léTRA (magasra jut), TRAmbulin (emelvény) stb. A TREC: a C hang ECet, szóban levő értelméből eredően többszörösen sanyargatott állapot. KETRECben, bekerített helyzetben. A gyökátforgatás mutatja: KETREC – RECKET – RESZKET (c > sz) a fogvatartott. KeTReC – ReSZKeT hangváz: K-T-R-C – R-SZ-K-T. A KETRECbe zárt állat menekülne, ezért kotor, KOTORÁSZ, hogy kijusson. KeTReC – KoToRáSZ hangváz: K-T-R-C – K-T-R-SZ. A szlovák nyelvben nyüzsgő, módosult magyar kifejezések segítségével sem bizonyítható a KETREC szlovák eredete. Magyar szó ez, nem szlovák. TR – RT: a keTRec záRT, keRíTett, keRTelt hely, egyféle böRTön.

király – Monarchikus állam uralkodója. [szláv < német] A KIRÁLY a K.R – R.K gyökből indul: KiR – RiK. A KIRály a fenséges fényesség megtestesítője, mint párját RIKító egyéniség. A RIKító jelző a gazdagokra alkalmazott, akik KIRívóan csillogó, RIKító ruházatban mutatkoztak. RIK = gazdag. E gyökből ered a gazdagot jelentő angol rich, francia riche, német reich, a spanyol, portugál rico, az olasz ricco és mások. A KIRÁLY szóban a K hang Kemény jelentésű: Kemény Ítélő eRő. Az ómagyar ősnyelvben az ÁR, ÚR, ÍR gyökök magas rangot jelentő címek értelemhordozó szóelemei voltak. A kezdetek idején olyan előkelő emberből lett KIRÁLY, aki valamilyen jellemzőjével KIRÍtt a többi közül. Például, szép SZÁL, ilyen volt SZÁL, az első zsidó király (a héber nyelv kialakulása után Szaul), aki egy fejjel magasabb volt mindenkinél. A SZÁR szóból ered a cári cím megnevezése. Olyan lehetett KIRály, akinek párját RIKító jeles cselekedetei voltak felRÓva az emberek tudatában, köztudottan KIVÁLló tettetekkel. A KIRály RIKító ruhákban járt, mint általában a gazdagok. Az R hangcsoport – IRÁ – a bÁRÓ, bÍRÓ, fÁRAó, kIRÁly, de az ÚR, cÁR, vezÉR, hERceg, gRÓf címekben is, főleg az R hang, ERŐt jelentő. Ez meghatÁROzó az URAlkodónál. A CzF Szótár említ néhány idegen nyelvi hasonlót: „Eléjön a török nyelvben is keral, a bizanczi görög nyelvben krales, a mandsuban kuron, a szlávban král, król, de mindenek fölött egyezik vele a régi tatár khánok pénzein eléforduló kiraj,” Kiem. K.S. E nyelvek mind az ősnyelvből örökölték, majd hangtani szabályaik, hangzástörvényeik szerint alakult át a szó. Írjuk le régiesen: KERÁL. Fordítsuk: RÁLKE. Bővítsük: uRÁLKEdő, uRALKOdó. Ez a fordított szó a német vagy szláv nyelveken is értelmet hordoz vagy csak magyarul? A KIRÁLY a REndelkezéseit ÍRÁLYban, azaz ÍRÁsban RÓJa ki, amelyeket a tRÓn erejével, tekintélyével érvényesít. A KIRÁLY IRÁnyító, KIÁLL a nép elé. A vele kapcsolatos cselekményekben jelen van az eRő R hangja. KeRáL – uRaLKodó hangváz: K-R-L – R-L-K-d. A KIRÁLY – JÁRIK teljes átfordítás mutatja, hogy a KIRÁLY, országlása idején sokat JÁR, IKlat, JÁRIK a népe, országa érdekében. KiRáLY – JáRiK hangváz: K-R-LY – J-R-K. A fenti jellemzők sűrítménye a KERÁL, KIRÁL, KIRÁLY szó. A KIRÁLY nem szláv, nem német szó. A német nép nagyon rövid időre vette kölcsön a KIRÁLYi intézményt, megnevezést, az ő nagyravágyásuk inkább császárság felé hajlott. A szlávoknál cár volt az uralkodó neve. Tehát nem eredhet tőlük a KIRÁLY szó, mivel még a saját uralkodói címeik megnevezésére sem tudnak átfogó magyarázatot adni saját nyelvükön. Az is csak magyarul magyarázható.

kóc – Kender, len, juta gerebenezésekor fennmaradó, összegubancolódott szálak csomója. [szláv] A KÓC K.C – C.K gyök: KóC – CóK. A KÓ ősgyök görbeséget jelent, a C vékonyság (hangban cincog, pontban cél, vonalban cérna). A KÓC a GÓC társa. Összevisszaság értelmű a kenderKÓC, KACat, KACifántos, KUCifántos, KÓCeráj, CÓKmók, CIKi, COKi kutya és más szavakban. Használt székely szó, szintén átláthatatlan, zagyva műveletre: CÓKol. A CÓKmók, retyemutya, csomóba gyűjtött KACat, amelynek látványa CUKkolja az idegeket. Akinek sok KACatja van, az CIKizhető. A KÓC, ha nem bontható, akkor KECcentéssel elvágják, úgy hogy még az olló KOCcanása is hallik. A KÓC világosan magyarázható, magyar eredetű szó.

kóceráj – Gyatra, elhanyagolt kis műhely. [szláv] A KÓCERÁJ szó a K.C – C.K gyökből: KóC – CóK indul és esetenként szégyellnivaló összevisszaság értelmű, ősnyelvi elemekből álló szó. A kenderKÓC, KACat, KACifántos, KUCifántos, KÓCos haj, KÓCeráj, CÓKmók, CIKi, COKi kutya és más szavakban. A KÓCot nem bontják szét, inkább elKECcentik, azaz szétvágják, úgy hogy még az olló KOCcanása is hallik. A KÓ ősgyök görbeséget jelent, a C vékonyság (hangban cincog, pontban cél, vonalban cérna). A KÓC a GÓC társa, a GÓC tömörülési pont. A C hangcsoport – ÓCE – az ACAt, kACAt, c > sz váltással: ASZAt, mASZAt szavakban. Az ÓCER > ÓSZER hasonlóság nem véletlen. Az ERÁJ hangcsoport ERŐteljes vonzású tömÖRÍtő hatást leíró a szERÁJ, kuplERÁJ szavakban is. Az ERÁJ – JÁRE átfordítás mutatja, hogy valamilyen bEJÁRható, sőt nagyon sokszor, és sűrűn bEJÁRt hely megnevezése végére illesztett értelemhordozó hangcsoport. A KÓCERÁJ – JÁRECÓK c > s hangváltással: JÁRESOK, azaz SOK JÁRÁS helye a KACatok közt. A KÓCERÁJban kosornyázva, mindegyre keresni kell valamit a CÓKok közt.

kocka – Hat egybevágó négyzetlappal határolt mértani test. [szláv] A KOCKA K.C – C.K gyökből képzett szó: KoC – CoK. A KOCKA érdekes mértani test, oldallapja négyzet alakú. A szabályos KOCKA elméletileg a gömb szögletes változata. A szó tengelyhangzója a vidámságra, játékra utaló CK páros. Eldobva, elvetve, KOCogva, koCOGva (k > g) gurul. Ősidők óta játék, jövőkutatás, jóslás eszköze. A KOCKA KOC gyöke, az ütközési KOCcanó hangon kívül, titokzatos tartalmat sejtet a k > g váltással képződő GÓC párhuzamban. A benne rejlő fizikai lehetőséget – egy KOCKÁban sok KOCKA – Rubik Ernő* magyar feltaláló látta meg, és rendkívül elmés szerkezetet épített a hat oldalon belül. Erről a szócikk végén. A CK hangcsoport – OCKA – játékosságot leíró szavakban: bohÓCKOdó, cICKÓ, fICKÁndozik, kACKIás, mACKÓ, malACKA és mások. A CK páros, mint C.K – K.C gyök: a CaK – KoC gyök hangjaival alkotható szavak: KACagány, KACag, KACér, KOCcan, KOCog, CIKi, CUKi  stb., amelyek  játékos színezetűek. Ezt nem lehet kihazudni a magyar nyelvből. Az utódnyelvek a KOCKÁnak az űrtartalomra utaló nevét, a KÖB szóalak módosulatait használja: CUB, CUBe, CUBo és mások. még egy érdekesség: a KOCKÁnak 12 éle és 6 oldala van: tucat, fél tucat.  Kocka vagy négyzet? KOCKÁs füzet vagy négyzetes füzet? A KOCKA szó eredetileg nem jelentett téridomot, hanem SZAKASZOKban (cikkes cakacok) ide-oda CIKÁzó, CIKCAKKos vonalat, amelyek NÉGYzetet, síkmértani KOCKA alakot alkotnak. A síkmértani KOCKA négyzet alakú tér. KoCKa – CiKCaKK hangváz: K-C-K – C-K-C-K. A NÉGYzet szó szoros kapcsolatban áll a NÉGYelésre azaz megmunkálásra felosztott földterülettel. A téridom, a gördíthető KOCKA neve előbb KÖB, KUB volt. Ezt az utódnyelvek örökölték meg, a magyar nyelvből kimaradt, csak szóösszetételekben van jelen. Mégis egyik fő névadó jellemzője a téridom KOCKÁnak, hogy gördítéskor, ütközéskor KOCCan. Ha egy befestékezett KOCKÁt elgurítunk, cikcakkos rajzolat nyomot hagy maga után. A KÖB – a téridom KOCKA – görgetésnél BUKIK, és úgy forog. A KUBIKus szögletes gödröt ás, amelybe a vigyázatlan könnyen beleBUKIK. KuBiK – BuKiK hangváz: K-B-K – B-K-K. Ilyformán mégis összemosódik a két megnevezés. CK – KC: a koCKa ciKCakkban gördül tova.

/*/ A magyar nyelv szavainak elemzésénél, a gyökszavak átforgatási lehetőségeit a Rubik-kocka elv világítja meg a legjobban. Így mutatható ki az utódnyelvekbe beágyazódott módosulatok kialakulási folyamata.  Példaként: a madár, amely repül, szárnyaival repesve seperi az áert. A REPES – SEPER – PESER átforgatás természetes volt a teremtés ősnyelvén, épp mint a mai magyar nyelv szavainál is. Ezeket a szóalakokat használták az egynyelvűség idején a világ különböző tájain tájszóként. A mai latinutód nyelvek nem a latinból (avis) vették át a madár megnevezését, hanem megőrizték addigi nyelvükben élő, áert SEPERŐ – PESERŐ, PESERE, PESŐRE szóalakja változatait. A PESŐRE lett a galíciai paxaro, portugál pássaro, spanyol pájaro, román pasăre szavak alapja.

kocsma, korcsma – Kisebb, egyszerűbb italmérés, ahol rendszerint ételek is kaphatók. [szláv] A KOCSMA K.CS – CS.K gyökből indul: KoCS – CSöK. A KOCSMA szónak köze van a KÖtCSentéshez, azaz az iváshoz, italhoz. A CS hang a loCCSanás, CSepp, CSap értelemadó hangja. Megjegyzendő, hogy nem a kisKOCSMAként emlegetett szerény, tiszta kisvendéglőről, hanem a köpködő szintű, koszos KOCSMÁról van szó. Érdekes szókapcsolatokra hívják fel a figyelmet: KORSÓ, amelynek lehetett KORCSÓ neve is, s amelyből KORTYOlni, KORCSOlni lehet. Ezt bővítve az egy KORcSÓ MA kifejezés könnyen lehetett névadó jellemzőt tartalmazó. Van KOCSMA, korcsma, korcsoma szóalak is. Bármelyiket vesszük, megtaláljuk bennük, egyikben a CSM, vagy a RCS kötött mássalhangzó-párosokat, a koRCSMában eggyé olvadva mindkettőt. KORCSmában hosszútávon KORCSul, KORCSosul az emberi jellem. A CSM hangcsoport – OCSMA – a bECSMÉrel, OCSMÁny, pACSMAg szavakban érinti a jellemzőket. Mindkét páros jellemzőt rejtő alvógyök is a szóban, amely „felébresztve”, kibontva leírja a koCSMa, koRCSMa légkörét. Az ezekből alkotható szavak bizonyítanak: a légkört, viselkedést, utóhatást illetően. A CS.M – M.CS gyök: CSáM – MoCS, KOCSMÁra jellemzők: CSÁMcsog, CSEMcseg, CSAMiga, CSEMege (az italkedvelőknek), CSIMasz (mászik), CSIMpolya, CSÖMör, CSUMa, MOCSok stb. Az RCS hangcsoport – ORCSmA – a szÖRCSÖg, kORCSOs, kORCSOsult, szÜRCSÖl. Az R.CS – CS.R gyökkel: RaCS – CSáR, alkothatók: RACCSol, RECSeg, RICSaj RÜCSkös, CSÁRog, CSÓR, CSURran, CSORran stb. A CS hang lehet kellemetlen, visszatetszést kiváltó a kifejezésekben: pocsolya, pocsék, mocsok, dancs stb. A fenti szavak némelyike híven tükrözi a KOCSMÁK, korcsmák, korcsomák légkörét, hangulatát. E légkör ősidők óta körüllengi azokat, kitermelvén az elKORCSOsult, leCSÖKkent értékszintű, CSÖKönyössé, söpredékké váló, semmirekellő, semmirevaló, elvtelen ember válfaját. A KOCSMA – MACSOK átforgatásból környezetről is képet ad. KoCSMa – MoCSoK hangváz: K-CS-M.– M-CS-K. A KOCSMÁt járó részeges jellemzője, hogy többnyire önfejű, konok, erőszakos, MAKACS, székelyül MAKUCS, KUCSMÁját szemére húzza. KoCSMa – MaKaCS – MaKuCS – KuCSMa hangváz: K-CS-M – M-K-CS – M-K-CS – K-CS-M. Nem lehet kihazudni a magyar nyelvből eredők közül ezt a szót. A KOCSMA „szlávra” a KORCSMA alakból módosult: kercsma, krcsma. Lám nem tűnik el belőle az RCSM összevont két RCS, CSM páros, igazolván eredetüket. KoRCSMa – KeRCSMa – KRCSMa hangváz: K-R-CS-M – K-R-CS-M – K-R-CS-M. A szó románul: cârciumă, crâşmă. KoRCSMa – KăRCSiuMă hangváz: K-R-CS-M – K-R-CS-M. RCS – CSR: a koRCSma nem a beCSRe sokat adó emberek találkahelye. CSM – MCS: A koCSMa az italon csáMCSogók kedvenc helyisége.

kolbász – Bélbe töltött, fűszerezett darált hús, amelyet főve, sülve, nyersen füstölve fogyasztanak. [szláv < ?] A zárjelben levő kérdőjel azt jelenti: nem tudni honnan érkezett a szlávokhoz a kifejezés. Pedig egyszerű: a magyar nyelvből! KOLBÁSZt már az ősi egynyelvűség idején készítettek. A megnevezés akkor született. Minden más nyelv onnan örökölte meg. Tehát nem szláv* eredetű szó! A KOLBÁSZ szó a K.L – L.K gyök bővítménye: KoL – LoK (k > g – lóg). A KOL kör-, görbületértelmű: KALótyált, KALácsolt stb. A KOLbász fölöttébb ízletes, LAKtató magyar alapélelmiszer. Az LB hangcsoport – OLBÁ – a füstölt, szárított kOLBÁsz, ÖLBEn is vihető. A magyar jobban szereti, mint a kELBImbót, ELBÍr akár egy egész szállal is. Székelytől hallott tréfás kijelentés: Egy lépés KOLBÁSZ meg se kottyan. Az LB páros, mint L.B – B.L alvógyök: LóB – BéL gyökkel alkotható szavak is beszédesek, mivel kapcsolódnak az elkészítési művelethez, és a jellemzők leírásában is jelen vannak. A KOLBÁSZ hosszú, hajlékony, BÉLbe töltött, paKOLt hentes termék. Hajlékonyságában hasonlít a LIBanyakhoz. A készítésnél, a hurolás után megLÓBálják a BÉLben levő vizet, hogy jól kiÖBLÍtett, tiszta legyen. A KOLBÁSZ is LÓBálható. Ismerős: „KOLBÁSZt LÓBálva jön a padlásról.” E gyökkel épülnek a BÁLa és nyaLÁB szavak. A BÁLA is magyar, a nyALÁB fordítottja. Jelentésük: göngyöleg, köteg. A BÉLbe töltött anyag is belesűrített göngyöleg, göngyölített, mondhatnánk: kötegelt, BÁLázott, amelyet a BÉL fog közre. Van, aki szereti a főtt KOLBÁSZt. Régiesen szólva a LOBogó forró vízben főzés: aBÁLás, ezt Sóvidéken ma is LOBbasztásnak, lobBASZtásnak mondják. A szózáró B.SZ – SZ.B gyök: BáSZ – SZaB, olyan gyök, amely  mindenben a legnagyobbat jelenti. A B hang nagyságot jelent a Bölény, Bivaly, Bazár, Bálna stb. megnevezésekben. Az ÁSZ gyök kiterjedést: ASZtag, ASZó, ASZtal stb. Ez esetben a rendkívüli jó értelmét hordozza: BÁSZ. A BASZ gyök eredetileg nem volt aljas értelmű: NYOM. A kolBÁSZ töltelékét beleNYOMkodják, őseredeti szóval: beleBASZ-szák, paKOLva BASZ-szák bele a BÉLbe a LUKon, luk – kul – KOL, így lesz KULBÁSZ, KOLBÁSZ a neve. A KOLBÁSZt SZÁLAKBAn mérik. KoLBáSZ – SZáLaKBa hangváz: K-L-B-SZ – SZ-L-K-B. Nem véletlen, hogy a testi nemi élvezet legnagyobbika is a BASZ gyökkel fejezhető ki. A BÁ nagy, az ÁSZ SZéltében hoSSZában legnagyobb kiterjedés és meghaladhatatlan minőségi magaslat is. Az ÁSZ mindenben a legnagyobb. Itt az ínyen és nyelven érezhető ízek terjedelmét, de annak nagy voltát is jelenti. Az egész világon senki nem tud olyan valódi ízletes KOLBÁSZt készíteni, mint a magyarok. A KOLBÁSZ igazi hazája a Nagy Magyar Alföld**, ha úgy tetszik Debrecentől Aradig, de én Székelyföldet is ideírom. A hivatásos magyar/talan nyelvészet a csárdás, huszár, KOLBÁSZ szavakat mind idegen nyelvekből eredőként hazudja. A KOLBÁSZ szó minden eleme magyar, a megnevezés az elkészítési műveletek fő jellemzőinek sűrítménye. Lehet keresgélni a szláv nyelvekben a KOLBÁSZ szó kialakulásának lépcsőzetes mozzanatait a jellemzők felsorolásával, amint itt fent. Küzdelmes lesz, de csak tessék. A KOLBÁSZnak az ősnyelven volt egy másik neve, amelyet a vékony hosszúsága miatt kapott: GERNYÁC. E szó ma is él Székelyföldön, és a vékonydongájú, magas ember jellemzőjeként is használják. A KOLBÁSZt helyenként párosával töltik. Ez a másik névadó jellemzője, így az IKERség fogalma is társul a névadásban. Az ősi GERNYÁC, IKERNYÁC szó módosulata a román CÂRNAT, többes számban CÂRNAȚI, azaz KERNYÁC. A szavak hangvázai bizonyítanak. GeRNYáC – iKeRNYáC – CâRNaȚi hangváz: G-R-NY-C – K-R-NY-C – C-R-N-Ț. Végül az LB – BL értelmi kapcsolat: a koLBászt a bélflórától teljesen megtisztított, vízzel kiöBLített BéLbe töltik.

/*/ Bár most Békéscsabán tarják a KOLBÁSZ nagy évi ünnepét, nem jelenti azt, hogy tót eredetű termék. Annyira igaz ez, mint Békéscsaba nevében levő Csaba szó szlovák eredetét igazolni a békát jelentő žaba szóval. A béka egyik jellemzője a csobbanás, az ősnyelven csoba megnevezése is volt, innen a tót žaba, tehát az is ómagyar ősnyelvi eredetű. A város nevében viszont a Csaba, férfinév.

/**/ Abdáról csomagtartónyi KOLBÁSSZal megrakodva indultak a különböző országokból való autók Hegyeshalom, Rajka felé, és az autók közt sok volt a cseh, szlovák rendszámú is. Irdatlan mennyiségű hentesáru cserélt gazdát nap, mint nap. Szemtanúként írom, mert kéthetente szállítottam saját vállalkozásban árut oda (nem kolbászt). Miért innen vitték a csehek, tótok, németek, ha ők a szülőatyjai a terméknek? A magyar nem hoz kolbászt sehonnan!

kollár – Kerékgyártó, bognár. [szlovák] A KOLLÁR szó a K.L – L.K gyök bővítménye: KoL – LoK. A KOL lévén magyar gyök, már a kiindulás is az ómagyar ősnyelvből örökölt. Az L hangcsoport – OLLÁ – jelen van a kerékkÜLLŐ szóban, ezt máshol kÖLLŐnek is mondják. Ezek kerékagyból kiÁLLÓ rudak. Ha teljesen kinyitunk egy OLLÓt, derékszögre, hasonló a kÜLLŐkhöz. A kÜLLŐk rögzítik, és tartják egyenlő távolságban a kerékagytól az úton gördÜLŐ kerékfALAkat. A szakma neve lehetett valaha KÖLLŐR, KÖLLÉR is, amely a szlovák nyelv általi átvétel után, alacsonyabb hangra váltva KOLLÁRra módosult a szlovák nyelvben. A szóvégi -ÁR ősgyök, itt képzőként, KÖLLŐvel foglalkozó köllÉR, kollÁR. Ez több más átvett szónál is kimutatható. Bizony nem szlovák eredetű a magyar nyelvben, hanem fordítva: magyar eredetű e szó a szlovák nyelvben.

koma – Keresztkoma. [szláv] A KOMA szó K.M – M.K gyökből ered: KoM – MóK. A KOMAság fogalma kereszténység előtti, és szoros, bensőséges viszony jelölője. A szó keletkezésekor szláv nyelv még nem létezett. A KOM, GOM szoros összecsomósodó, tömörülő, gomolygó társasági állapotot leíró szavak gyökei. A KOMA szó lehet a laKOMA leharapott szóvége is. A KOMA, MÓKA, laKOMA szavak mutatják a kapcsolatot. A laKOMA MÓKÁs KOMÁzás. KoMa – laKoMa – MóKa hangváz: K-M – l-K-M – M-K. A CzF Szótár leírása is erre nyit fényt: „Minthogy a komai eljárás eredménye rendesen paszita, lakoma, családi vigalom szokott lenni, hol az örömapa, és a kedves koma között vidám, tréfás, enyelgő szóváltások történnek: innen a koma jelent átv. ért. tréfás elméskedő, jókedvü embert. Ő tiszta koma, egész tréfából áll. Nagy koma ember ő. Kötve kell hinni a komának.” Kiem. K. S. Vagyis a szó eredete a valaha volt nagycsaládi, törzsi társasági együttélésben a közös laKOMA vidám, bensőséges emberi kapcsolataiban keresendő. Itt a KOM gyök a KOMolytalan, azaz vidám társasági együttlét értelemben épül be a szóba. Az M hangcsoport – OMA – a leírásban: azokkal a kOMÁkkal lakOMÁzom együtt, akikkel egy az örömÖMÖm, s bánatOMAt átérzik, a hangulatOMAt javítják, felvidÁMÍtanak. A szó eredete tehát az ómagyar ősnyelvben keresendő, nem a szláv nyelvekben.

komorna – Előkelő gazdag nő(k) személyi szolgálatának ellátására szerződtetett női alkalmazott. [szlovák vagy cseh] A KOMORNA is K.M – M.K gyökből eredő szó: KoM – MoK (k > g – mog). A KOMORNA a szoros társasági állapotot tömörülést, csomósodást leíró KOM gyökből indul. Az OR gyök kiemelkedőt jelent (orja, ormó). Az M hangcsoport – OMO – itt a kitöltendő űr és kényelem, kOMÓtosság értelmét viszi be, hiszen a kOMOrna a társalgási tér-űrt tölti be, és az úrnő kényelmének biztosítása, esetleges szOMOrúságának elűzése is feladata. A kOMOrnát kOMOlyság is jellemzi, mivel – főleg bohó úrilányok esetében – ő tartja szÁMOn a teendőket, s mindent, ami a napi tervhez tartozik. Tehát a KOMORNA a fiatal szobalánynál sokkal KOMOLYabb, műveltebb, érett NŐ. A szép, művelt KOMORNÁt az udvari urak elismerése övezte, s számtalan történet van arról, hogy körüludvarolták. Az M.R – R.M gyök: MoR – RoM, a társasági megjelenés idején a koMOR arckifejezés a MÉLtóság (r > l), koMOLYság (r > ly) külsőségként, látszatként is követelmény. A koMOR arc nem jelent goROMba viselkedést. A CzF Szótár szerint: „KOMORNA (kamara-nő) fn. tt. komornát. Úri hölgy mellett belső szolgálaton levő nőszemély, több mint a szobaleány.” KoMoRNa – KaMaRaNő hangváz: K-M-R-N – K-M-R-N. Az RN hangcsoport – ORNA – belső jellembeli értékeket vagy külső jellemzőket valamire alkalmasságot leíró szavakban értelmi meghatározó: akARNOk, zsARNOk, hÍRNÖk, mÉRNÖk, de képzett hasznos díszelem értelmű is a bARNA, cÉRNA szavakban. Útirány, beérkezés a csatORNA, tORNÁc és más szavakban. Az utódnyelvekben is dísz értelmű: francia ORNEment, olasz ORNAmento, román ORNAment = dísz, amely kifejezés valaha élt az ősnyelvben és onnan örökölték meg. Ez azt jelenti, hogy a komORNA alapműveltsége az úrnő családja társadalmi rangjának megfelelő szinten álló, vagy tán még magasabb, és viselkedésében annak külső, látható jeleit is mutatnia kell. A szép és művelt KOMORNA az úriház, főúriház dísze, akivel eldicsekedhettek. Az RN páros, mint R.N – N.R gyök: RaN – NaR hangjaival épül a RANg, RENd, RONda és más szavak, amelyek párhuzamot  mutatnak a KOMORNA körüli állapotokkal, követelményekkel. A KOMORNA társasági viselkedésének jól körülhatárolt, és merev szabályai vannak. A lárvaszerű KOMOR arckifejezés bizony jellemző rájuk. A szóvégi: NA = NŐ. KoMoRNa – KoMoLYNő – KoMoRNő hangváz: K-M-R-N – K-M-LY-N – K-M-R-N. Lehet keresni szlovák és cseh nyelveken a kifejezés kialakulásának lépcsőzetes mozzanataira való nyelvi bizonyítékokat. RN – NR: a komoRNa tudásban, modorban, műveltségben szíNRe azonos az úRNővel, ha nem több.

komornyik – Előkelő gazdag férfi személyes szolgálatára alkalmazott belső (libériás) inas. [szlovák vagy cseh] A KOMORNYIK szintén K.M – M.K gyökből ered: KoM – MoK (k > g – mog). A KOMORNYIK állása hasonló a fenn leírt komornáéhoz. A KOMORNYIK áRNYékként IKlatva követi urát, annak igényeit, kéréseit teljesítendő. Az OR gyök itt is kiemelkedőt jelent (orja, ormó). Az M hangcsoport – OMO – a kitöltendő űr és kényelem, kOMÓtosság értelmét viszi be, hiszen a kOMOrnyik a társalgási tér-űrt tölti be. Fiatal úrfi esetében, annak esetlensége, botlásai miatt nem engedni szOMOrkodni, inkább tanácsokkal tÁMOgatni, oktatni. A kOMOrnyikot megfelelő kOMOlyság is jellemzi, mivel ő tartja szÁMOn a teendőket, s mindent, ami a napi tervhez tartozik. Az M.R – R.M gyök: MoR – RoM, hasonlóan a komornához, a társasági megjelenés idején a koMOR arckifejezés a MÉLtóság (r > l), koMOLYság (r > ly) külsőségként, látszatként is követelmény. A koMOR arc itt sem jelent goROMba viselkedést. Az RNY hangcsoport – ORNYI – a komORNYIk, hasonlóan az ERNYŐs szÁRNYÉkhoz, védelem, ÁRNYÉkként követi urát. A kasORNYA szó: tartalommal telített tároló eszköz állandó mozgásban tartását jelenti, vagyis az úr kényelmi eszköztára ellátmányának teljes felügyelete, és szükséges alkalmi kellékeinek azonnali biztosítása. Az igazi KOMOR-NYIK az urának KOMOR állapotok közt is igyekszik KÉNYére-kedvére tenni. Az RNY páros, mint R.NY – NY.R alvógyök: RaNY – NYeR hangjaival képezhető szavak: aRANY, eRÉNY, iRÁNY, kaNYAR, NYÁR, NYER, keNYÉR stb. A jó KOMORNYIK aRANYat érő NYEReség. A CzF Szótár leírása: „Főbb rangu úrnak belső szolgája. Fejedelmi, herczegi, grófi komornok. Különböztetésül V. ö. KAMARÁS.” A szóvégi NY.K – K.NY gyök: NYiK – KéNY,  nem szlávos – azt egyébként képzőként a szláv nyelvek kialakulásuk idején az ómagyar ősnyelvből örökölték – hanem a KOMORNYIK a komornához hasonlóan az úr kiemelkedő (or) KÉNYelmét (komót és –nyik – nyék – kény) szolgálta, és árNYÉKként követte útjain. A NYIK győzelmet is jelentett az ősi nyelvben. A NYÉK törzs nevében ez is a jelentése: győző, győztes. Egy jó KOMORNYIK olyan, mint egy jó edző, sikeressé teheti urát. Az ógörög nyelvben a NYIK, NYÉK gyök módosult: NIK – NIKé – NIKátor. A KOMORNYIK szónál is lehet keresni akár éveken át a szlovák és cseh nyelveken a kifejezés lépcsőzetes kialakulásának mozzanataira valló nyelvi bizonyítékokat. Nem lesz meg.  RNY – NYR: a komoRNYik segítő, az úr kéNYelméRe, kéNYRe, de az úrfit eréNYRe oktatni is.

konc – Kutyának vetett húsos csont. [szláv] A KONC a K.N – N.K gyök bővítménye: KoN – NoK (n > m). A KONC KON gyökszava a CSON keménykezdős változata. A KON gyök a KOM gyök, csOMósodás, tÖMörítés N hangos változata, itt a minősítő ON (án, én,) gyökkel. Ennek néhány minősítő változata él az NC párossal. Az NC hangcsoport – ONCO – mutatja, hogy a kONC, valamilyen bONCOlásból ered. Értékben hasonló az eldobandó gÖNChöz, a rÁNCOs, vasalatlan rongyhoz. A kONC nem az ínyENCEk eledele. De van CS hangos változata is: foncsika, pancs, roncs, tincs és mások. Az értékét, magasztos  méltóságát vesztett nőre mondták: CENK. KoNC – CeNK hangváz: K-N-C – C-N-K. NC – CN: a koNC az étkek feCNije, töredéke, maradéka.

kondor² – Göndör, fodros kunkorodó. [szláv] A KONDOR is K.N – N.K gyökbővítmény: KoN – NáK (n > m). A KON, körértelmű gyök, KONDORodó, KUNkoRODó hajtincsek, amelyek felüdítő – NÁK – nedű – üde – hatással vannak a szemlélőre. A lehetséges n > m hangváltás az összeMÓKolt, MÓKált csomós állapotot is jelzi. Magyar gyökből, a magyar nyelvi azonosító ND párossal. Az ND hangcsoport – ONDO – tömörülő, gubancok leírására is alkalmas: INDA, gÖNDÖr, csENDEr (bozót), fONDOrlat (csavarosság) stb. A D.R – R.D gyök: DoR – RöD a foDOR, gönDÖR, kondoRODó, göndöRÖDő szavakban is görbületet jelent. A KONDORodó, GÖNDÖRödő vonalak kellemes érzetet keltenek. KoNDoR – GöNDöR hangváz: K-N-D-R – G-N-D-R.  Szláv nyelvi elem csak a görbe nyelvészagyakban született. ND – DN: a koNDor, göNDör hajlatok epeDNi engeDNek a szépségek iránt.

konkoly – Lilás szirmú mérgező gyomnövény. [szláv] A KONKOLY szó K.N – N.K gyök bővítménye: KoN – NoK. A KONKOLY kezdő és befejező gyökszava gömbölyűt jelent. A KON – NOK fordítás a kemény, KONok, koNOK, NYAKas szembenállást juttatja eszünkbe. A KONkoly kevés mennyiségben is ártalmas, mérgező, s így megrontja a lisztet. A CzF Szótárból: „A köz ismeretü konkoly gyöke a gömbölyüt jelentő kom v. gom, melyből lett az elavult komog (gomog) ige, s ebből komogó (gomogó), komogoly (gomolyog), komgoly, komkoly, konkoly.” Az NK hangcsoport – ONKO – a szavakban többnyire kellemetlen értelmű. Például: bÁNKÓdik, fajANKÓ, fullÁNK, lábatlANKOdik, mANKÓ, mÉNKŐ, zimANKÓ stb. Egyik sem szívderítő, ahogy a kONKOly sem – lévén ártalmas gaz. A szó tengelyében levő NK kötött mássalhangzó-páros, mint alvógyök is rendkívül erőteljes bizonyíték az ősnyelvből eredésre! A kezdő gyökkel azonos: NiK – KiN, s mutatja, hogy kevés mennyiség is győztes (nik) a minőség fölött, azaz képes elRONtani a liszt minőségét, megNYIKkantja azt. Bármely utódnyelvet vizsgáljuk az NK páros hasonló értelmű szavakban van jelen. Például az olasz aduNCo – görbe, horgas jelentéssel, akár a kankó, mankó, bunkó. A román caNCan – pletyka, rágalom, amely szintén a kellemetlen, ferde dolgok közül való. Ezek mind ősnyelvi örökségek ott. A szózáró K.LY – LY.K gyök: KoLY – LYoK, kavargást idéző, ami a minőség rovására megy. A szláv eredet, vagy kölcsönzés nem áll csak azért, mert ott is jelen van. NK – KN: a koNKoly hatása kicsiben az elaKNásított területet idézi. Egy kevés is megrontja a liszt minőségét, mérgezővé teszi azt.

koponya – Az ember illetve az állatok fejének csontos váza. [? déli szláv] A KOPONYA K.P – P.K gyökből indul: KoP – PoK. A KÁP, KOP ómagyar ősnyelvi gyökök, a K hangos ősgyök-sor bővítményei. Erre bizonyíték többek közt a KÁPoszta, amely osztható fej jelentésű. A KOPONYA, gyök átforgatás nyomán: NYAKOPO. Vagyis – azt is „tudja”, hol áll: a NYAKon, és, hogy KOPppanó. Azt is, hogy KOP, azaz tűz (ész) van benne, amelyből kiPUKkanhat (kop – pok) az ötlet.  A kemény KOPONYA is PONYIK, azaz érik, mint a Pónyik alma vagy a lasPONYA. De puhítható is kellő ráhatással. KoPoNYa – PóNYiK hangváz: K-P-NY – P-NY-K. A P hangcsoport – OPO – a kOPOnya és kÁPOszta hasonlóság. A kOPOnyában az egyre szAPOrodó tudás, s a szIPOrkázó ötletek helye. Akinek ez nincs, arra mondják, hogy csak KÁPosztalé van benne. A koPONYa takaró, PONY, az agyvelő takarója, PONYvája. Az NY hangcsoport – ONYA – a kopONYA a kÖNNYEn kONYUló nyakon áll, és abban tANYÁzik az agy, az elme. A szó a kezdetekkor k > g váltással, GO gyökből is indulhatott. Ugyanis itt van a GOndolatok otthona, helye. Erre párhuzam a Jeruzsálem melletti KOPONYA hegye, a GOLGOTA (tagolgo). Az elme GOndOLKOzással (g > k) dOLGOzik. A valamikori – még ómagyar nyelvű nép lakta – helyen ez a hegy a töprengés, GOndOLKODÁs helye lehetett, ahol TAGOltan meghányták vetették a dOLGOkat, és utána döntöttek. A történelem fintora: itt végezték ki az emberi történelem legfelvilágosultabb GOndOLKOdóját, a legvilágosabb KOPONYÁt.

kór – Betegség. [északi szláv] A KÓR szó K.R – R.K gyök: KóR – RáK. A betegség, a KÓR, a test KORhadása, az egészség megROKkanása nyomán áll elő. A K Kemény hang, a Kíméletlen, Komor stb. szavak kezdőhangja. Az ÓR ősgyök kiemelkedés értelmű a szavakban: ÓRiás, ORom, de ORzás (lopás), ORotás (irtás) kifejezője is. A KÓR is kiemelt állapot. Esetenként az ÖRegedés, az életKOR hozza magával. A KOR előhaladtával KÁRok keletkeznek a test szöveteiben, szerveiben. A halálos KÓRok egyike a RÁK nevű – az élő szövetekben nagy KÁRokat okozó – KÓR, amely elORozza az életerőt, teljesen megROKkantva, és kiORotva, kivágva a létből. A KÓR szó nem szláv eredetű. Minden vetülete magyarul magyarázható.

kovász – Kenyérsütéshez használt kelesztő anyag. [szláv] A KOVÁSZ K.V – V.K gyökbővítmény: KoV – VaK. A KOVász készítése KAVarással indul. Egy másik jellemzője, hogy a teknőről VAKarják (vak – kav – kov) le a tésztamaradékot, amiből a KÖVetkező KOVász lesz. A KOVÁSZ egy különálló VASZOK, erjesztő FÉSZEK, amelyet a tésztába süllyesztenek, elKAVarnak, és kelesztéskor, akár egy erjesztő, bomlasztó fészek, VASZKOlódik (ko-vász – vasz-ko) a tésztában, mintegy felforgatva a liszt csíráiban levő addigi belső nyugalmi állapotot. KoVáSZ – VaSZoK – FéSZeK hangváz: K-V-SZ – V-SZ-K – F-SZ-K. Az élesztő előtti időkben ehhez voltak SZOKVA az asszonyok. KoVáSZ – SZoKVa hangváz: K-V-SZ – SZ-K-V. A CzF Szótár leírása: „kov-ász, mintegy kav-ász, ami kavar vagy kavarva van. […] Savanyított tészta, mely által a kenyérnek való lisztet keverik, kavarják vagy mint mondani szokás, megkelesztik. […] Szélesb ért. vizzel kevert (kavart) és összegyúrt liszt, […] Mind hangra, mind értelemre nézve rokon a kotyva, kotyma, kotyvaszt, kotyfol szókkal is, melyek általán habarás (kavarás) általi sütést, főzést jelentenek; innen kovász annyi is lehet, mint kotyvasz, melylyel a sütésre készített lisztet keverik. A szláv kvasz ugyan egészen megegyezik vele, de rokon hangu és értelmü szókat aligha képes kimutatni.” Tehát a szláv nyelvekben nincs szóbokra, nincs vonatkoztatható kapcsolata, a magyar nyelvben viszont bőven van. A V hangcsoport – OVÁ – jelen van a jellemzőkben: az előző dagasztáskor a teknő oldaláról lEVAkart tésztamaradék lesz a kOVÁsz, amely sAVAnyított kelesztő. Ezt kAVArva készítik, beAVAtják, belekAVArják a kelesztendő tésztába, amelyben az erjesztés szÖVEvényes vegyi mŰVEletét végzi el. Ettől térfogatban is terjed, amit a szóban levő ÁSZ gyök mutat, amely nagyságot és széles kiterjedést is jelent a szavakban: arASZ, ASZtag ASZtal stb. A V.SZ – SZ.V gyök: VáSZ – SZöV mutatja: a koVÁSZ folyamatot VISZ végbe. A kelesztésnek nevezett belső elváltozások erjesztő SZÖVevényét indítja el a tésztában, VASZkolódva (mozgásnak indulva). A KOVÁSZ szó minden névadó jellemzője jelen van a mai magyar nyelvben. Ennek ellenére lehet keresni a szláv nyelvekben a fentiekhez hasonló névadó jellemzőket. Küzdelmes erőlködés lesz. Hozzátenném: nyugodjanak meg: a magyar nyelv szavainak szlávozó kovászolói: a Kovászna név is magyar eredetű.

kozsók – Pásztorok juhbőr ködmöne. [román < szláv] A KOZSÓK szó K.ZS – ZS.K gyökbővítmény: KoZS – ZSoK. A KOZSÓK KO körértelmű ősgyöke a régies KObát, de a KÓbor szóban is taKArót jelent. A KOZS-ZSOK változatai: KOZ, KOSZ, KOZS, KÁSZú, KESZon, SZEKrény, szuSZÉK, ZOKni, SZÁK, ZSÁK, taSAK szintén takaró, rejtek értelműek. Olvasata oda-vissza ugyanaz, így eredeti ősnyelvi kifejezés. A ZS hangcsoport – OZSÓ – a laza bŐSÉg ÖSSZEvisszASÁga (zs > s > sz), a külalak, a külső felületi borzASSÁg jelen van a rŐZSE, pÁZSIt, gUZSAly rÓZSA szavakban. E felületi borzasság nagynak láttatja a kOZSÓkot. A nagyságot a nyelv az ÁZSIa, ÁZSIó, mÁZSA szavakban jeleníti meg. A kOZSÓk kifelé meredező gyapjúszálai nyÜZSÖgőn mozognak. A CzF Szótár szerint: „Kállay gyüjteménye szerént, ha a szőre belül van: ködmön; innen úgy is vélekedhetni, hogy a kifordított szőrüben olyan külsejü levén aki azt viseli, mint a kos, ezért lett annak ‘kosog’ v. ‘kosók’ neve.” Kiem. K.S. KOZSÓK lett a KOSOK bőréből. KoZSóK – KoSoK hangváz: K-ZS-K – K-S-K. A szóvégi ZS.K – K.ZS gyök: ZSóK – KoZS, a ZSÁK, SZÁK, ZOKni, taSAK bújható takarók.  A SOK szőrszál is névadó jellemző. A szó egészében magyar, minden elemében, a román és szláv nyelvek megörökölték, használják. Magyar nyelvterületen már kevésbé használt szó.

köszméte – Egres. [szláv] A KÖSZMÉTE szó K.SZ – SZ.K gyökből képzett: KöSZ – SZöK.  Az egres szöszös termése okán kapta a KÖSZMÉTE, pöszméte megnevezéseket. A SZÖK gyök a ledobott szemek ugró tulajdonságát jelenti, épp mint az EGRES szóban (egres – ugró). Semmiképp nem szláv eredetű. Azok vették át a magyar nyelvből a több ezernyi szóval együtt. Az SZM hangcsoport – ÖSZMÉ – jelen van a kÖSZMÉte, pÖSZMÉte, szÖSZMÖtöl szavakban. Az SZ.M – M.SZ gyök: SZeM – MaSZ hangjaiból épülnek a SZEM, MASZ, szavak. Például: egy SZEM köSZMétét, pöSZMétét MAjSZol. A PÖ gyök a lédús tulajdonságot rögzíti a PÖszméte szóban (pi, pü = víz), a PÖSZ a SZemek aPró voltát: PISZe. De azt is, hogy a savanyú íz ÖSZ-szehúzza a szájat és szinte PÖSZén szólal meg. A T hangcsoport – ÉTE – az ÉTEl, ITAl, üdÍTŐ, ehETŐ, ligETEkben termeszthETŐ. Az egres szóban a gyümölcs más jellemzői vannak megjelenítve. A KÖSZMÉTE szó Rubik-kockásan összeforgatva, mintha megKÖSZönném az ÉTEMet: KÖSZ ÉTEM. KöSZMéte – KöSZ éTeM hangváz: K-SZ-M-T – K-SZ-T-M. Összehasonlítható az egres, pöszméte címszavakkal. SZM – MSZ: a köSZMéte, amit szeMSZedve gyűjtenek, s a szeMSZáj megkíván.

kucsma – Prémből készült karimátlan fejfedő. [szláv] A KUCSMA szó K.CS – CS.K gyökből induló: KUCS – CSUK, a teljes zártság, s így a melegség gondolatát is tartalmazza. A CSM hangcsoport – UCSMA – bizonyos mértékben lealacsonyító jelleget kölcsönöz a szónak. Olyan szavak tartozéka, mint: kOCSMA, OCSMÁny, pACSMAg. A kUCSMA egyszerű emberek fejfedője volt, az uraságok többsége részéről bECSMÉrelt, megvetett rétegé. A CSM páros CS.M – M.CS gyökként a CSÁMcsog, CSEMcseg, CSIMpolya, mindannyi a kOCSMA világát, a közönséges OCSMÁny viselkedést idéző. A CzF Szótár szerint: „E szónak törzsöke kucs, mint a szuszma, tutyma, kuszma, duzma szóké, szusz, tuty, kusz, duz. A kucs gyökhöz legközelebb áll a kuncs, melyből kuncsor, a kucz, melyből kuczor, kuczorog, kuczorodik, mind görbés hajlongást jelentő szók erednek. Ennél fogva valószinü, hogy az eredeti kucsma azon szőrös föveget jelentené, melynek leffentyűje legörbedt s mintegy lekutyorodott. Máskép: gucsma, melyhez rokon a gúzs, mintha volna guzsma, t. i. a gúzsban is alapfogalom a görbedés.” A szófordításban: KUCSMA – MAKUCS, és jellemző is a makacs emberre a szemébe húzott KUCSMA, amely a MAKACS (székelyül: MAKUCS is) mokányság egyik megnyilatkozása. KuCSMa – MaKaCS hangváz: K-CS-M – M-K-CS. A CSM páros, mint a CS.M – M.CS gyök, a CSOMag, CSOMó szavakban párhuzamot ad a KUCSMA alakjára. Ám a CS.M – M.CS gyökkel van kedves kifejezés is: CSEMege, CSEMete. Én valaha kis CSEMeteként rendkívül örültem az első kisKUCSMÁmnak. Ebben a szóban nincs semmilyen külön szláv elem, viszont a szlávok megörökölték, s így azokban a nyelvekben is jelen van. CSM – MCS: a kuCSMa neMCSak a koCSMázó csáMCSogók fejfedője.

kukorica – 1 – 2 méter magasra növő, szemes termést hozó növény. Emberi táplálék és takarmány. [szerb–horvát és román] A KUKORICA az első azon termények között, amelyet emberi táplálékul használtak már az ősiségben az egynyelvűség idején. A nyelvészek által beírt szerb–horvát, román nyelvek még csírában sem voltak a KUKORICA névadásakor, az emberi történelem korahajnalán. A CzF Szótár véleménye: „Hozzánk keletről hozott közismeretű növény, melynek gyümölcse, hosszukás gömbölyű csövön bogyók gyanánt öszvetömülő magokból áll. Mint alakja mutatja, nevét a kukora szótól vette, melyhez leginkább hasonló; a cza kicsinyező képző, mint a Katicza, Gyuricza, gánicza, és a cze a kendericze szókban. Tájszokásilag hol törökbúza, hol tengeri, hol málé. Kukoriczát ültetni, kapálni, szedni, fosztani, morzsolni. Tejes, nyers, főtt, sült, piros, tarka kukoricza.” A KUKORICA a KU – UK ősgyök összevont alapjáról indul. A torzsát KŐKemény (kuk) szemek veszik körül. A K hangcsoport – UKO – a kUKOricaszemek egy csOKOrban vannak, teljesen tAKArják a csusza törzsét. A K.R – R.K gyök: KoR – RaK, a kuKORicacső KARnyi vastag a torzsára szép sorban ráRAKott, azt KÖRülvevő szemekkel. Az R hangcsoport – ORI – a kukORIca hasonlít a cIROkhoz, a kukORIcaszemek kÖRÜlveszik a csusza törzsét. Lebontva szétgURUlnak, kÓRIcálnak, ERŐsek, de tÖRÉkenyek is. Az R.C – C.R gyök: RiC – CiR, a szemek lebontva, lepörgetve RÁZhatók, RISZÁlhatók, RICÁlhatók, könnyen gurulnak, úgymond kóRICÁlnak. A C hangcsoport – ICA – a kukorICAcső távolról nézve rECÉsnek tűnő, a kukorICAszemek a csusza hosszához mérten pICIk, szétöntve kórICÁlnak. Az, hogy a KUKORICA a KUKORIék legkedvencebb szemestaKARmánya, már csak szépítő, ízesítő hab a tortán. Ha a KUKORICA megnevezést új keletű szóként vesszük, akkor is a nyelv névképző törvényei, szabályai szerint történt, mert nem történhetett másként. A KUKORICA szemek lebontáskor, szanaszét KÓRICÁLÓK. KuKoRiCa – KóRiCáK hangváz: K-K-R-C – K-R-C-K. A KUKORICA CUKORtartalmú. KuKoRiCa – CuKoR hangváz: K-K-R-C – C-K-R. Van azonban itt egy érdekes jelenség, amelyet nem lehet tudatos „összebeszélésnek” venni. A CIROK nevű növény ránézésre hasonlít a KUKORICÁra. Ismeretesek a magyar nyelv szómegfordító lehetőségei, amely csak e nyelv sajátossága. Többféle fordítási mód van, ez esetben a teljes 180 fokos fordítást nézzük: KUKORICA – ACIROKUK. Emeljük ki néhány összefüggő hangját: aCIROKuk. Mit találunk? A CIROK nevét! KuKoRiCa – CiRoK hangváz: K-K-R-C – C-R-K. A cirok Etiópia és Szudán sztyepp-szavanna területein őshonos. A KUKORICA pedig Amerikában. Akkor hogyan hasonlít a két növény neve? Talán, mert valaha régen, az ősiségben az egynyelvűség idején jelen volt az egész földkerekségen, és akkor is ez volt a neve, mert nem lehetett más a jellemzők nyomán. Mivel a ma is élő ősnyelv, a magyar nyelv nem ad más megnevezési lehetőséget, mint amelyet tervezője, alkotója által gondosan felépített nyelvszerkezeti illeszkedési váza és belső hangtani szabályai, hangzástörvényei a növények jellemzőiből kiindulva az adott esetben megengednek! Ez bizonyíték egyúttal arra is, hogy a mai magyar nyelvnek megmaradtak ugyanazok a névképző eszközei, és ez senki által nem felülírható!

kukta – A szakácsnak segédkező, a sütés-főzés mesterségét tanuló fiú. [szlovák] A KUKTA is a KU – UK ősgyök összevont alapjáról indul: KUK. Itt újra szláv örvénybe került a CzF Szótár is. Ám a KT páros mást mutat. A KU gyök a KŐ hangváltott alakja, és a világ minden nyelvébe az ómagyar ősnyelvből jutott. A szaKÁcs szónak az angol cook (kuk), az afrikaans kook megfelelője is szlovák eredetű lenne? A szlovákok kezei a Brit szigetekig és Dél-Afrikáig értek? Mert biztosan a hosszú egymás mellett élés nyomán vették át az angolok és a búrok a tótoktól. A KT hangcsoport – UKTA – a szakács a kUKTÁnak dIKTÁl, megtanítja, hogyan készül a bUKTA, OKTAtja, néha szÖKTEti, így szOKTAtja, hogy ne legyen OKTOndi, kerülje el a bUKTAtókat, ne vAKTÁból, hanem a szakácskönyvből tanultak szerint főzzön. A vendéget az általuk KotyvaszTott KészíTményekkel trAKTÁlják, lAKTAtják jól. A KT páros, mint K.T – T.K gyök: KaT – TaK, alkotható szavak: KATtan, KÉT, KOTló, KÖT, KÚT, TAKács, TÁKol, TEKer, TIKácsol, TUKmál stb. Egész kapcsolatrendszere  van a magyar nyelvben. Vagyis nem szlovák nyelvből került a magyar nyelvbe! A TAKács TÁKolmányt, azaz TEKsztilt (szt = szőttes, szövet) TÁKol, a KATlan teteje KATtan, a KOTló KOTol, a KUTat ásó víz UTán KUTat, a TÖK indával KÖTődik a TŐhöz, a KÖTéshez KETtő kell. Lehet folytatni az OK OKozat felsorolást. Ezek mindegyike egymáshoz KöveTKezeTesen KÖTődő ősmagyar nyelvelemek. KuKTa – szoKTaT – oKTaT – KuTaT hangváz: K-K-T – sz-K-T-T – K-T-T – K-T-T. Lehet tornáztatni a szlovák nyelvet is az összefüggések keresésében. Ha a szó szlovák eredetű, kétszer ennyi bizonyítéka van rá. KT – TK: a kuKTának az éTKek készítését oKTatják.

kulacs – Kerek vagy ovális, lapos, szűk nyakú italtartó vagy ivóedény. [? szláv] A KULACS a K.L – L.K gyökből indul: KuL – LuK. A KULACS üreges edény. A KUL gyök az edény görbületét is jelzi a szóban. A LUK az edény szája, a LÉK ahol ki-, befolyik az anyag. A CzF Szótár szerint: „E szónak gyöke vagy hangutánzó, mivel az ital kukk v. kluty hangon nyomúl ki belőle, vagy talán hihetőbben nevét kerekded alakjától vette.” Az L hangcsoport – ULA – a kULAcs himbÁLÓzott szíjra kötve, gazdája oldALÁn. Tartalma hangULAtjavító, dALOlásra késztető. Az L.CS – CS.L gyök: LaCS – CSoL, a LOCCSan, LOCSog, loCSOL CSALogatón stb. A vizes edények egy részének nevében jelen van a CS hang, és épp a CSeppek, a LOCCSanás okán: CSobolyó, CSeber, kanCSó, köCSög, CSupor, CSésze, CSanak stb. A KULACS fordítva CSALUK. A CSA félre mozdulat, úgy iható ki tartalma. Hangjai összeforgatva is értelmes szavakat adnak, amelyek kapcsolódnak a KULACS szerepéhez. A KULACSommal magam köré CSALOK barátokat, akiket megkínálok belőle. KuLaCS – CSaLoK hangváz: K-L-CS – CS-L-K. A KULACS lehet CSALÓKa, mikor azt hinnéd: még van benne, de nincs, mintha LUKACS (luk) lenne, s elfolyt. De CSALÓKa úgy is, hogy ha többször felhajt belőle, becsiccsen tőle. KuLaCS – CSaLóKa – LuKaCS hangváz: K-L-CS – CS-L-K – L-K-CS. A KULACS lehet alkalmi barátságok KULCSA. KuLaCS – KuLCSa hangváz: K-L-CS – K-L-CS. A KULACSot és a nevét is megörökölték a szlávok a magyar nyelvből.

kulcs – Zár nyitására, csukására használt nyeles fémeszköz. [szláv] A KULCS a K.L – L.K gyökbővítmény: KuL – LuK. A KUL gyök körértelmű, és a KULCS is, mivel CSavarható, de képletesen és a valóságban is CSavaros eszköz, és LUKba dugják. A régi nagy zárak KAttanó hangja: KLAkk. Az LCS hangcsoport – ULCSO – a bÖLCSŐ, erkÖLCSÖs gyOLCS, gyümÖLCSÖző, kÖLCSÖn, OLCSÓ, bÖLCS szavakban is jelen van, és szintén elmés megoldások, hasznos dolgok jelölői. A KULCS elfordítható elmés megoldás, akár a KiLinCS, amely szintén CSavarva működik. A KULCS birtokában KapCSoLat teremthető a KüLSő és beLSő tér közt. A KULCS és zár viszonya KÖLCSönös. A zár és KULCS egy böLCS elme találmánya. Hasonló bÖLCS elme gondolta ki a bÖLCSŐ, tÖLCSÉr tervét is. Az LCS páros, mint L.CS – CS.L gyök: LőCS – CSeL,  a LŐCSös, CSELes szavak alkotói. Ami LŐCSös, CSELes CSavaros, az ELmés. Ilyen CSELes megoldás a szekéroldalnak a tengelyvégre támasztásához alkotott CSÁLés LŐCS. Ugyanezzel a gyökkel alkothatók a kaLÁCS, kuLACS, LOCCSan, CSALóka szavak. KuLCS – KaLáCS – KuLaCS hangváz: K-L-CS – K-L-CS – K-L-CS. Ezek mind elmés CSavaros megoLdásoK, amelyek azonos hangvázzal kifejezhetők. KuLCS – CSeLeK – KiLinCS hangváz: K-L-CS – CS-L-K – K-L-n-CS. A KULCS olyan girbe-görbe, mint a CSÜLÖK.  KuLCS – CSüLöK hangváz: K-L-CS – CS-L-K. Túl sok volna a véletlen egyezés. Mindannyi bizonyíthatóan magyar szó. A szóalkotó nyelvelemek ugyanezzel az értelemmel a magyar szavak százaiban fellelhetők. Ha ezeknek egy részét szintén használják a szlávok, nem jelenti azt, hogy szláv eredetűek. Ugyanis azokon a nyelveken nem bonthatóak, nem találni értelmi kapcsolatokat, nincs elfogadható magyarázat kialakulásukra! Nem birtokolják az értelmezhetőség KULCSát. A magyar nyelvben további KapCSoLatot is találunk. A KULCS régen KÓCS, fordítva CSÓK, amely a szívet is nyitja. A CSIKlandás a CSUKott testiség nyitó KÓCSa. A KÓCS-csal CSUKnak is. KóCS – CSuK – CSiK hangváz: K-CS – CS-K – CS-K. Sem ez, sem az nem szláv! LCS – CSL: kuLCSot nem beCSLéssel, hanem pontos méréssel terveznek.

kullancs – Különlegesen emlősök bőrébe fúródó vérszívó apró atka. [? szláv] A KULLANCS szintén K.L – L.K gyökbővítmény: KuL – LuK. A KULlancs LUKat fúr, és bedugja fejét. A CzF Szótár fölöslegesnek írja a KULLANCS egyik L és az N hangjait, pedig nem azok. A nyelvben soha nem véletlenül kerül egy hang az adott helyre, vagy nem véletlenül nyomatékol. Az L hangcsoport – ULLA – az ELLAssulás, leÁLLÁs értelmét viszi be. A kULLAncs többnyire a fáról hULL le, kULLOg, bALLAg, ÁLLIngál, s beILLEszti a fejét a bőr alá. Az N hang itt a tekervényes lassú mozgást szemlélteti. Ugyanis az L.N – N.L gyök LaN – NaL a LANkad, LENge, NULla szavakban lassúságot, leállást leíró. A NUL gyök lágyítva: NYÚL, beleNYÚL a testbe. A kiejtésnél megfigyelhető az NY árnyalat: kullaNYcs. Az értelem kidomborítása is megköveteli e hangoknak, a szóban, ily formában való jelenlétét. Ugyanakkor az NCS hangcsoport – ANCSO – a Nehezen leválasztható kaCSosságot is szemlélteti. Ilyen szorosan kötődő, nehezen eltávolítható tulajdonság érzékeltetője az abrONCS, agANCS, bakANCS, bilINCS, bogÁNCS stb. szavakban is. Az abrONCSOzott, megbilINCSElt állapot szoros helyzet. Az NCS páros, mint N.CS – CS.N gyök: NeCS – CSeN azt is elmondja, hogy a bőrbe LUKat fúró (kul – luk) vérszívó KULLANCS vért CSEN, szív ki. S azt is, hogy NEhezen CSalható ki a bőrből, erre valamivel késztetni kell (nye, mint csalogató), különben a beleszakadt fejrész komoly fertőzést okozhat. A KULLANCS CSELLENG a bőrön. KuLLaNCS – CSeLLeNG hangváz: K-L-N-CS – CS-L-N-G. Mezei, erdei sétákon magunkra CSALUNK vérszívó KULLANCSokat. Ha ezt régiesen akarom elmondani félmúltban: Mezei, erdei sétákon magunkra CSALÁNK vérszívó KULLANCSokat.  KuLLaNCS – CSaLuNK – CSaLáNK hangváz: K-L-N-CS – CS-L-N-K – CS-L-N-K. A KULLANCS olyan, mint a beragadt KILINCS, nehezen mozdítható ki helyéből. KuLLaNCS – KiLiNCS hangváz: K-L-N-CS – K-L-N-CS. Nem mindegy mit CSINÁLOK a bőr alá bújt KULLANCCSal, mert ha a feje beleszakad a kivételnél, az fertőzést okozhat. KuLLaNCS – CSiNáLoK hangváz: K-L-N-CS – CS-N-L-K. A magyar nyelv képes részletesen körülírni a KULLANCS körül előálló jelenségeket, jellemzőket a megnevezés alkotó hangjaival. Keresgélni kell a szláv nyelvekben is, és részletesen körülírni a KULLANCS körül előálló jelenségeket, jellemzőket, amint a fenti magyar szövegben, ha már onnan eredeztetik. Sok sikert a küzdelmes kutatásban. NCS – CSN: a kullaNCS makaCSNak bizonyul, ha ki akarják emelni a bőrből.

kunyhó – Nádból, kóróból stb. hevenyészett ideiglenes emberi hajlék. Szegényes kis ház. [? szláv] A KUNYHÓ K.NY – NY.K gyök: KuNY – NYuK (k > g: nyug). A KUNYult, azaz HAjlított tető alatti, árNYat, eNYHet, NYUGalmat NYÚjtó KUNYHÓ, GUNYHÓ, pihenőhely, jó KUMó, KUNYó, HUNYó hely, ahol megNYUGszik, GUNY-nyaszt a fáradt ember. A KUNYHÓ a tANYA, ahol vár az ANYA, s a gesztENYE ÁRNYA. Az elején talán KUNYÓ, HUNYÓ hely, aztán az utóbbi szóból a bensőségességet jelölő H hang beolvadt, s így kialakult a KUNYHÓ szó. A KUNYHÓban HUNYOK. KuNYHó – HuNYoK hangváz: K-NY-H – H-NY-K. Kezdetben valószínűleg a KUNYHÓ és KONYHA azonos értelemmel bírt. Az ősiségben, ha arra szánta magát egy férfi, hogy KUNYHÓt építsen, és volt benne erős akarat, mondhatta: Hamar összeHÁNYOK egy KUNYHÓt. KuNYHó – HáNYoK hangváz: K-NY-H – H-NY-K. Az NYH hangcsoport – UNYHÓ – a kUNYHÓ pihenést, ENYHEt adó, ott gUNYHAszt (gunnyasz), gUNYHÓban, a kUNYHÓ, kONYHÁjában. Jelen van a kUNYHAd, lANYHA, rENYHE szavakban is. Az NYH páros, mint NY.H – H.NY gyök: NYuH – HuNY hangjaival alkothatók a HANYag, HENYe, HUNY, NYÚJt, NYÚLó (h > l, ny > j) szavak is. A KUNYHÓ – ÓHNYUK fordítás, a mindig az övéire váró ANYJUK szó értelmét is kivetíti.  A szóvégi HÓ ősgyök a szavakban takarást és bensőségességet jelenti: HÓ, HÁló, HAjlék, HAmu, HOmok vagy HÁla, óHAj, HŰség stb. Minden KUNYHÓban volt KONYHA, sőt kezdetben talán az egész KUNYHÓ egy nagy KONYHA volt.  KuNYHó – KoNYHa hangváz: K-NY-H – K-NY-H. Tehát a KUNYHÓ szó minden eleme a szlávok által is átvett hagyományos ómagyar lakhely, s neve ómagyar ősnyelvi szó.  De  meghagyjuk a nyelvészeknek a KUNYHÓ szó alkotó elemeinek szláv nyelveken felkutatását.

kúp – Kör alakú alappal és ehhez tartozó csúcsos palásttal határolt test. [szerb-horvát és szlovén] A KÚP K.P – P.K gyök: KúP – PuK (p > b: buk). A KÚP éK alaKÚ pÚPos mértani idom. A KÚP olyan, mint egy kiPUKkant pÚPos, kiálló BUKtató a síkfelületen. A répa, a méhkas is elvékonyodó KÚP alakú. A méhkas neve KAPtár. A vajKÖPülő dézsa is KÚP alakú. Az első KÚPkemencék a KUPtorok, amelyekben a rezet, azaz KUPort, KUPert, KUPfert, KUPrát olvasztották már az Özönvíz előtt léteztek, az egynyelvűség idején. A láng nyelve is felfelé magasodó, elvékonyodó, KÚP, azaz ÉK alakú, mint az elhegyesedő PIRamis (pír – pirul = ég). A körülrakott kövek közé is KÚP alakban állították, állítják a hasábfákat, és úgy gyújtottak, gyújtanak alá. Tehát a KÚP, KOP gyökök ÉKet, hegyes térmértani alakzatot, de tüzet KOPot, POKot (pokol, pék, páka stb.) és kemencét, KUPtort is jelentettek. KAPával húznak KÚP alakú PÚPos földcsomót, halmot a pityóka (burgonya, krumpli) növény tövére. A KUPorgató egy halomba gyűjt, akár a GUBeráló (k > g, p > b). A KÚP szóban nincs szláv elem. A CzF Szótár felsorol néhány idegen nyelvű hasonmást: „Idegen nyelvekben rokon vele a szanszkrit kup, kub (fedez, emel), német Kuppe, Kuppel, Giebel, arab gibel (hegy), hellén xubh stb.” Kiem. K.S. Az ugyanazon forrásból eredés jelei. A KÚP szót, a felsorolt nyelvek nem a még nem létező délszláv nyelvektől vették át, hanem az ómagyar ősnyelvből örökölték meg. A KUP – PUK, KOP- POK gyökről még a Koppenhága címszónál.

kuruzsló – Babonás gyógyító eljárásokat alkalmazó. Szakképzettség nélkül gyógyít. Kuruzslással foglalkozik. [szláv] KURUZSLÓ K.R – R.K gyökből induló: KuR – RoK (k > g: rog). A KUR gyök KÖRértelmű. A KURuzsló KURrog, érthetetlenül moROG. Igyekszik néha rejtelmes DURUZSOLÓ hangot hallatni, ami szintén a megtévesztés része. KuRuZSLó – VaRáZSLó – DuRuZSoLó hangváz: K-R-ZS-L – V-R-ZS-L – D-R-ZS-L. Az R hangcsoport – URU – a kURUzsló sajátos, érthetetlen vARÁzsszavakat kURROg, mOROg, vAROg. A ZSL hangcsoport – UZSLÓ – a kurUZSLÓ, egyféle varÁZSLÓ, aki előbb kivIZSLAtja a körülményeket, hogy némileg találó legyen a szöveg, a pillanatnyi helyzetre, a célszemélyre alkalmazható. Így hitelesnek tűnik, és elbűvölve magával vonja a célszemélyt, mint a tÉZSLA az ekét, boronát, amely mellé a húzóbarmot befogják. A KURUZSLÓ a lelket, a hiszékenységet megZSAROLÓK aljanépéhez tartozik. KuRuZSLó – ZSaRoLóK hangváz: K-R-ZS-L – ZS-R-L-K. E szavakban jelen van a ZS hang, amely jelentős méretű nagy terjedelem kifejezésére képes hang. A kurUZSOló szóban a ZS hangcsoport – UZSO – van jelen. A kurUZSOló a sajátos durUZSOló, varÁZSOló szövegével UZSUkol, hogy elbűvölje a célszemélyt és pénzt is kIZSIgereljen tőle. Olyannak mutatja magát, akinek nagy ÁZSIója van, s minden szava hatást fejt ki. A ZSL páros, mint ZS.L – L.ZS alvógyök: ZSoL – LaZS hangjaival alkothatók a duruZSOL, ZSiLiz szavak. A zs > sz  váltással egy másik jellemzője bukkan fel: SZÉLhámos, de ugyanúgy semmittevő, dologtalan LAZSáló is. ZSL – LZS: a kuruZSLó eLZSongítja áldozatát.

kurva – Kéjnő. Testét pénzért áruba bocsátó nő. [szláv] A KURVA megnevezése K.R – R.K gyökből induló: KuR – RoK. A KUR, kör jelentheti a túludvaroltságot, vagy az ilyen nő állandó KÖRülfutkosását a kalandkeresésben. A KURVA görbeséget (gurba, kurba, kurva), kanyarulatot is jelentett az ősnyelven. Az ilyen életutat választó nő valóban nagy kanyart vesz, amellyel elKURVUl, letér az egyenes útról, s amelyre többé nem tud igazán visszaállni a saját lelkiismerete miatt sem. Lehet, akad kivétel, de ez is a szabályt erősíti. A nő nem élvezeti cikknek teremtetett, amit használat után kidobnak. Elbűvölő szépségét, bájait, nemi vonzerejét nem pénzért eladható áruként kapta, hanem önzetlen szerelemből eredő boldog család alapítására. Amit nem rendeltetésszerűen használnak, az hamar tönkremegy. Egy férje, gyermekei által szeretett nő, élete végéig megbecsülésnek örvend, és jelképesen mindig szép marad azoknak, akik szeretik. Az RV hangcsoport – URVA – a kURVA süllyesztő ÖRVÉnybe került, ilyen életet követő nő a legmagasabb erkölcsi tÖRVÉnnyel ütközik. A kURVA kénytelen mindkét végén égetni a gyertyát, azaz testi-lelki önmagát. Így sorsa a korai hERVAdás, sORVAdás, a testi-lelki kiégettség nyomán kialakuló lÁRVAarc, minden értékes embertől elhagyatott, elÁRVUló öregkor lesz. Az RV páros, mint R.V – V.R gyök: ReV – ViR  hangjaival alakul a VIRul, de a REVes szó is. A nyilvánosházak színjelzése VÖRös. A VIRuló szép VIRágból heRVadt, REVes, ROVott múltú, megROKkant vén KURVA lesz. A KURVA beleKAVAR mások életébe. A szó fordítva VAKUR. Az r > l váltás nyomán: VAKUL, és a férfi, akinek egy ilyen nő felkínálja bájait, érzékeitől vezettetve valóban elVAKUL, vezethető lesz, mint az ökör a vágóhídra. Majd utólag VAKARhatja fejét, meg egyebét a következmények miatt. KuRVa – KaVaR – VaKaR hangváz: K-R-V – K-V-R – V-K-R. Azt mondják, a legősibb mesterség. Ez így igaz, még az egynyelvűség idejéből való, évezredekkel a szláv nyelvek keletkezése előtt. A ma is élő ősnyelv változatlanul birtokolja a kifejezést, annak elemeit, átfogó, teljes magyarázhatóságával. Lehet ezzel próbálkozni „szlávul” is. A KURVÁk öregkorukra nagyon ÁRVÁK lesznek. A KURVA gyerekei is ÁRVÁK, hiszen apjuk nem ismert. KuRVa – áRVáK hangváz: K-R-V – R-V-K. Tegyük hozzá: nemcsak a nő KURVUlhat el, hanem a férfi is. Az ilyent KURAFInak vagy latornak nevezik. KuRVa – KuRaFi hangváz: K-R-V – K-R-F. Ugyanazok a jellemzők éRVényesek rá, mint az elKURVUlt nőre. Talán még rosszabb, mert az ilyen férfi erőszakossá, gyilkossá is válhat. A Biblia említi az első elKURVUlt, többnejű férfit, aki gyilkos volt. RV – VR a kuRVa a férfiúi héVRe alapoz, mert így könnyen félre útra, ösVényRe sáVRa csalja. Az igazi híVRe, hűségesre nincs hatással.

kutács – Piszkavas. [szlovák] A KUTÁCS neve K.T – T.K gyökből: KuT – TuK (k > r > sz: túr, tusz). A KOTor, KUTat magyar szavak. A KUTÁCS, mint piszkavas, s a KOTor, KUTat művelet közt, a nyelvészek szerint nincs kapcsolat. A T hangcsoport – UTÁ – a kUTÁccsal a pATTOgó tűzbe nyúlnak, kOTOrnak, esetleg kUTAtnak, de ÜTÉsre is jó. A szóvégi T.CS – CS.T gyök: TáCS – CSaT, is magyar eredetű szóként azonosítja.  A kuTÁCCSal lehet CSATtogtatni, CSATratni. Rokonhangzókkal: koTORni, TÚRni, TUSZkolni. KUTÁCCSal, vasrúddal hajdan CSATÁKba is mentek.  KuTáCS – CSaTáK hangváz: K-T-CS – CS-T-K.

 

L

labda – Bőrből, gumiból készült gömbölyű rugalmas játékszer vagy sporteszköz. [szláv] A LABDA L.B – B.L gyökből indul: LaB – BaL. A LABDA nem feltétlenül a LÁB gyökszavából eredő, bár játékszerként van kapcsolat. A LABda kézzel is doBÁLható. Elsőre ezek ötlenek fel, és ezek is névadó jellemzők, de a fő névadó más. A CzF Szótár szerkesztése idején még nem volt divat rúgni a LABDÁt, sőt a rúgás művelete talán lealacsonyító mozdulatnak is számított. Szerintük: „Gyöke lab, gömbölyűbben lob, rokon a könnyü vagy sebes mozgást jelentő ló, lót, lóbál, lódít, lobog szókkal. A lab lob gyökből eredt az elavult labad lobad, innen az igenév labadó, lobadó, labada, lobada s öszvevonva, labda, lobda” A LABDA (lapta) tehát, feszesre tömött, dagadt, LOBbantott, ma sűrített levegővel felfújt játékszer. A szónak a régies LAPTA alakja beszédesebb. A PT hangcsoport – APTA – ez esetben feszesség jelentésű, mint a kAPTA, amely a lábbelit tartja feszesen kitömve. A kAPTÁrban is tömött állapot van. A lAPTÁt rÖPTEtik. A BD és PT kötött mássalhangzó-párosok alkotó hangjai rokonhangzók: zöngés-zöngétlen. A B.D – D.B gyök: BöD – DoB hangjaival alkotható szavak közül a BÖDön, DOB utal a gömbölyű alakra, a DOBáló játékra. A LAPTA szó PT párosa, mint P.T – T.P gyök: PaT – ToP hangjai a PATtan, TOPpan szavak alapja. A LABDA – DABLA hangátforgatás egy ősi szót idéz, amely székely nyelvjárásban ma is élő – a sütőtök neve: DEBLE, amely név eszerint a LABDAszerű gömbölyűséget jelenti. LaBDa – DeBLe hangváz: L-B-D – D-B-L. Nem véletlen a túl gömbölyűre hízott nő DEBELA megnevezése, amely jellemző ilyformán ősnyelvi eredetű. LaBDa – DeBeLa hangváz: L-B-D – D-B-L. A LABDA – DABAL hangátforgatással azt mutatja, hogy a LABDA DOBÁLható. LaBDa – DoBáL hangváz: L-B-D – D-B-L. A LABDA – LÁBAD hangátvetéssel mutatja, hogy LÁBADdal is mozgatható. LaBDa – LáBaD hangváz: L-B-D – L-B-D. Bármelyiket vesszük, mindannyi magyar eredetű szó és nem szláv. PT – TP: a laPTa áTPattan a túloldalra. Néha széTPukkan.

labda – Bőrből, gumiból készült gömbölyű rugalmas játékszer vagy sporteszköz. [szláv] A LABDA L.B – B.L gyökből indul: LaB – BaL. A LABDA nem feltétlenül a LÁB gyökszavából eredő, bár játékszerként van kapcsolat. A LABda kézzel is doBÁLható. Elsőre ezek ötlenek fel, és ezek is névadó jellemzők, de a fő névadó más. A CzF Szótár szerkesztése idején még nem volt divat rúgni a LABDÁt, sőt a rúgás művelete talán lealacsonyító mozdulatnak is számított. Szerintük: „Gyöke lab, gömbölyűbben lob, rokon a könnyü vagy sebes mozgást jelentő ló, lót, lóbál, lódít, lobog szókkal. A lab lob gyökből eredt az elavult labad lobad, innen az igenév labadó, lobadó, labada, lobada s öszvevonva, labda, lobda” A LABDA (lapta) tehát, feszesre tömött, dagadt, LOBbantott, ma sűrített levegővel felfújt játékszer. A szónak a régies LAPTA alakja beszédesebb. A PT hangcsoport – APTA – ez esetben feszesség jelentésű, mint a kAPTA, amely a lábbelit tartja feszesen kitömve. A kAPTÁrban is tömött állapot van. A lAPTÁt rÖPTEtik. A BD és PT kötött mássalhangzó-párosok alkotó hangjai rokonhangzók: zöngés-zöngétlen. A B.D – D.B gyök: BöD – DoB hangjaival alkotható szavak közül a BÖDön, DOB utal a gömbölyű alakra, a DOBáló játékra. A LAPTA szó PT párosa, mint P.T – T.P gyök: PaT – ToP hangjai a PATtan, TOPpan szavak alapja. A LABDA – DABLA hangátforgatás egy ősi szót idéz, amely székely nyelvjárásban ma is élő – a sütőtök neve: DEBLE, amely név eszerint a LABDAszerű gömbölyűséget jelenti. LaBDa – DeBLe hangváz: L-B-D – D-B-L. Nem véletlen a túl gömbölyűre hízott nő DEBELA megnevezése, amely jellemző ilyformán ősnyelvi eredetű. LaBDa – DeBeLa hangváz: L-B-D – D-B-L. A LABDA – DABAL hangátforgatással azt mutatja, hogy a LABDA DOBÁLható. LaBDa – DoBáL hangváz: L-B-D – D-B-L. A LABDA – LÁBAD hangátvetéssel mutatja, hogy LÁBADdal is mozgatható. LaBDa – LáBaD hangváz: L-B-D – L-B-D. Bármelyiket vesszük, mindannyi magyar eredetű szó és nem szláv. PT – TP: a laPTa áTPattan a túloldalra. Néha széTPukkan.

ladik – Lapos fenekű csónak. [szláv] A LADIK szintén L.D – D.L gyökbővítmény: LaD – DaL. A LADIK és a LÁDA kötődnek egymáshoz, azonos értelmű szavak. A LAD gyök –, az előrejutás, a haLADás mellett – légies könnyedséggel is kapcsolatos, akár a DAL. A szaLAD szóban ugyanez az értelme, mivel a szaLADás, szaLADgálás, kellemes légies járásforma: szállongás. A fulLAD szóban levegővel, esetenként vízzel kapcsolatos. A LADik könnyen DŐL. A LED = könnyű mozgás a LEDér, cseLÉD, LÉGY és más szavakban. A D hangcsoport – ÁDA – vízzel kapcsolatát igazolják a vEDEr, vÖDÖr, bÖDÖn, gÖDÖr, gÖDÉny, mEDEr, EDÉny és más szavakban való jelenlét. A lADIk könnyEDÉn IDE-ODA mozgó EDÉny a vízen (sajka – csajka párhuzam). A szóvégi IK szinte kicsinyítő is: LADIK-a, mint a ládikó, de a forDULÉkony gyors mozgásra is utal (iklat) a nagy LÁDA ellenében. A D.K – K.D gyök: DiK – KiD, a DIKáló KEDveltség, KID = KIcsID, kicsinység, az utódnyelvek némelyikében gyermek jelentéssel. A LADIK – DIKÁL Rubik-kockás átforgatásból kivehető, hogy már a kezdetben kedvelt, DIKÁLt kis vízi jármű volt a LÁDIKó LADIK. LaDiK – DiKáL hangváz: L-D-K – D-K-L. A LADIK – KEDŰL, teljes átfordítás mutatja: a LADIK egy KEDŰLt, kedvelt kis vízi jármű. LaDiK – KeDüL hangváz: L-D-K – K-D-L.

lakat – Kulcsra járó, kampójával sasszemre csukódó zár. [szerb–horvát v. francia] A LAKAT L.K – K.L gyök: LaK – KaL. Érdekes szerkezet volt kezdetben a LAKAT. A LAKAT TÁKOLással, TÉKOLással készült. A jó kezű LAKATos LAKására, ahol LAKott, több jó aLAKú, elmés, jól KATtanó LAKATot ALKOTott, amellyel minden nyíló ajtót, abLAKOT leLAKATolt, s amelyet LAKOTt kunyhójára RAKOTt (l > r). A LAKATot KALlantyúval, KALATtal, KULccsal zárta és nyitotta. LaKaT – KaLaT hangváz: L-K-T – K-L-T. LAKATtal zárja a LAKOT. LaKaT – LaKoT hangváz: L-K-T – L-K-T. A LAKAT LÖKETtel zár-nyit. LaKaT – LöKeT hangváz: L-K-T – L-K-T. A szó fordítva: TAKAL, azaz TÁKOL. A TÁKOL szóból alakult ki a TEKnika. A MUKÁL, MÁKOL szóból a MEKAnika. A NIKA mindkét szóban a SIKErt, győzelmet jelentette az addigi nehézkes elkészítés fölött. LaKaT – TáKoL hangváz: L-K-T – T-K-L. Érdekességként, a LAKAT szóban benne van a LAK, amelyre alkalmazzák, a beKATtanást leíró KAT, fordítva TAK, TÁK, TÁKOL, azaz készít. Ennél beszédesebb tömörebben kifejező szó nem is lehet. A LAKATos LAKAT ALKOTó. LaKaT – aLKoT hangváz: L-K-T – L-K-T. A K hangcsoport – AKA – a lAKAtot a lAKAtos tÁKOlta, mUKÁlta. A lAKAt megAKAsztja a rosszAKAratú tolvajt. A lAKAt néha elAKAdhat, és lAKAtost kell hívni. A K.T – T.K gyök: KaT – TaK, a laKAT KATtanó zár. LAKAT – KELET, gyökátfordítás mutatja: a jó LAKATnak KELETje van. LaKaT – KeLeT hangváz: L-K-T – K-L-T. A dél olasz, de valaha magyar nyelvűek (székelyek) alapította helység: Catanzaro, Katanzáró neve is ezt az értelmet hordozza a jól KATTANó ZÁRÓ kapuival. Ha megnézzük a LAKAT néhány más nyelvi változatát, látható, hogy mind az ősnyelvből, a magyar nyelvből módosult, tartalmazza a LAK vagy a KAT gyökök módosulatait. Például: szerb katanac, horvát lokot, francia cadenas, angol padlock (pad – pattan), bolgár katinar, észt tabalukk, finn riippulukko, román lacăt, olasz lucchetto, török asma kilit, görög loukéto és még lehetne keresni. A fentiek bizonyítják, hogy a LAKAT már az egynyelvűség idején létezett, mindannyi egy tőről ered, amely tő az ősnyelv. Ez azt is bizonyítja, hogy fémtárgyak: vas és egyéb fémek már jóval az úgynevezett bronzkor, vaskor előttiek. Tehát e korok történész-régészi mondvacsinált elméleti bukfencek. Csak kisebb népcsoportok új területeken életet újrakezdő helyi jelenségei lehetnek, és nem egész Földre, civilizációra jellemző.

lánc – Egymásba kapcsolt fémkarikák vagy más alakú szemek sora valaminek a megkötésére, felfüggesztésére. [? északi szláv] A LÁNC L.N – N.L gyökbővítmény: LáN – NaL. A LÁNC, a voNAL fordított LAN gyökéből indul, a C hang a csengést, koCCanást utánzó, a játékosság díszítő C hangja. A LA gyök utalhat a LAza kötődésre is. Az NC hangcsoport – ÁNCO – mutatja, hogy a lÁNC lehet néha gubANCOs. Ha mozgatjuk tÁNCOl. A hasonlóságok hosszú voNULatát (nul – lun – lán) lÁNCOlatnak nevezik. A megnevezésből az is feltételezhető, hogy a lÁNC első alkalmazása: díszítő elem volt. Ezt mondja a becéző C hang, a játékos NC páros. A LÁNC megCSILLAN. LáNC – CSiLLaN hangváz: L-N-C – CS-L-N. Később a rabság jelképévé vált: a megkötözöttnek a lÁNC mindig kölÖNC. Az NC páros, mint N.C – C.N gyök: NeC – CeN (c > sz), e váltással SZEN,  majd n > m – SZEM  ez a LÁNC-SZEM. A CzF Szótár leírása: „Minthogy alapfogalom benne a részeknek egymástól függése, lógása, és mivel a szoros értelemben vett láncz részei természeti helyzetöknél fogva nemcsak egyszerüen mozgékony, lógékony, hanem előbbre haladó tulajdonságuak is, innen okszerüleg állitjuk, hogy gyöke különösebben a haladó mozgást jelentő lo v. la, melyből lett lo-an, lo-an-cz; oly alakulással mint a rovást, metszést jelentő ro gyökből lett roan-cz, ráncz, azaz rovás, metszés valamely testen.” Párhuzam a necc címszónál. NC – CN: a láNC dísze a különCNek, s kölöNC a fegyenCNek.

lanka – Enyhén lejtős. [szláv] A LANKA L.N – N.L gyökből indul: LaN – NaL. A LAN gyök a LENge, enyhe hajlat kifejezője a szóban. A foNAL hosszú voNAL, a LANka is lehet hosszú. Az NK hangcsoport – ANKA – a lANKA, lejtő. A lINKÓ, lágy inogó talaj. Ám a LANKA nem lINKÓ, csak enyhe, kellemes hajlat, a lenge értelmét hordozó, amely lANKÁn télen már szÁNKÓzni is lehet. Lefelé irányuló, magasságából veszítő. A           z NK páros, mint N.K – K.N gyök: NeK – KeN, szerint a LANKÁnak felfelé menet, némileg NEKi lendülünk. A CzF Szótár szerint: „Vizek melletti liget, berek, bozótos, nádas hely. Néhutt am. fensík. Minthogy az ily helyek feneke nedves, vizes, süppedékeny, ingoványos szokott lenni: innen valószinü, hogy e szó lan gyöke am. lágy, mely a nyomásnak enged, s lelappad; ebből lett az elavult gyakorlatos ige lanog, azaz lágysága miatt enged, süpped, továbbá lanogó, lanoga, langa, lanka.” A K és N hangokkal alkotott szavak enyhe hajlatú mélyedéseket leírók. Például: KovászNa és KászoN medencében terülnek el. Az enyhe hajlatú LANKA hasonló a KANÁL hajlatához. LaNKa – KaNáL hangváz: L-N-K – K-N-L. A LANKÁs rét kellemes sétát KÍNÁL. LaNKa – KíNáL hangváz: L-N-K – K-N-L. A LANKÁs helyeken források vannak, amelyek NÁKOLható vizet KÍNÁLnak. LaNKa – NáKoL hangváz: L-N-K – N-K-L. Az alábbi lankad is hordozza ezt az értelmet némiképp. Nem szláv eredetű szó. NK – KN: a laNKa kissé teKNősen lejtős terület.

lapát – Darabos vagy szemcsés anyag továbbítására, rakására való nyeles eszköz. [szláv] A LAPÁT L.P – P.L gyökbővítmény: LaP – PaL. Az első LAPÁT úgy készült, hogy felnyeleztek egy sima LAPOT. LaPáT – LaPoT hangváz: L-P-T – L-P-T. A magyar LAPÁT szó azt is elmondja, hogy az a nyeles LAP ÁThelyező munkát végez. Akár az evező-LAP-ÁT-ot is minduntalan ÁT-helyezzük, de földet, homokot, kavicsot rakva, az egyik csomóból ÁT-LOPjuk az anyagot a másikba a LAP-ÁT-tal. A LAPÁT olyan, mint egy LAPos TÁL. Lehet vele LAPogATni. A LAPÁT – TÁLAP fordítás azt mutatja, hogy egy TÁLszerű LAP. Egy LAPos nyeles TÁL, amellyel ÁThelyezhető egy nagyobb rakás anyag apró LÉPésekben. LaPáT – TáL-LaP hangváz: L-P-T – T-L-L-P. A P hangcsoport – APÁ – a lAPÁttal lehet lAPOgatni, lAPÁtolni, kOPOgtatni, akár növényt ÁPOlni is. ÉPÍtésnél nélkülözhetetlen. A lAPÁttal IPArkodni kell, különben nincs szAPOrája a munkának. Alkalmazzák lÁPOk vizének lecsAPOlási munkálatainál vÁPÁk ásásához. Amikor nem dolgoznak vele, lAPUlva pihen. Van szóróLAPÁT is, amelyet régen a gabona megtisztítására használtak, de a molnár a lisztet is azzal rakja a zsákba. A sütésnél is használják. Legtöbbször a baromfiknak is azzal szórtak gabonát. Tehát a szófordítás nyomán kialakul a LAPÁT – TÁPAL, azaz TÁPOL – PÁTOL (pátyol). Ha egy dombot akarunk kialakítani, például ágyásnak, oda földet kell PÓTOLni. E munkát LAPÁTtal (kapával, gereblyével) végezzük. A P.T – T.P gyök: PáT – TéP, könnyen szétPAllhaTót, szétválót, rePEDőt (t > d), TÉPhetőt jelent. Ilyen LAPosan rétegződők a PÁTok, de PALa is, amelyek akár LAPÁTtal is szétfeszíthetők. A fent leírtakból látható az L-P-T hangváz szerepe, annak fordulatai, átrendeződéssel a felhasználtság függvényében. LaPáT – TáPoL – PóToL hangváz: L-P-T – T-P-L – P-T-L. LaPáT – áTLoP – LoP áT hangváz: L-P-T – T-L-P – L-P-T. A LAPÁTtal készíthető sima, egyenes TALAP. LaPáT – TaLaP hangváz: L-P-T – T-L-P. Mindez csak magyarul mondható el így a LAPÁTról, „szlávul” nem. Erről szól a CzF Szótár ismertetője is: „Megegyezik vele a szláv lopata, de azért eredeti magyarságát annál kevésbbé lehet kétségbe hozni, mivel a magyarban nemcsak gyöke közismeretű, hanem számos rokonhangu, s értelmü szók nemzetségével áll öszveköttetésben, holott a szláv nyelvben ezt nem találjuk.” Kiem K.S. A szláv, román LOPATA megevezés L-P-T hangváza bizonyítja, hogy innen arra az eredet. LaPáT – LoPaTa hangváz: L-P-T – L-P-T. Érthető: minden jellemzőjére csak a mai magyar nyelvben találunk rá. Az összes szláv nyelvet megtornáztathatják, mert a fenti értelmet elemenként nem tudják kigyúrni belőlük. Ám nyelvészként lehet, szabad, sőt kötelező volna küszködni, bemutatni az eredetállítás igaz voltát a „mundér becsületének” védelméért.

lapu – Nagy levelű gyomnövény. [szláv] A LAPU L.P – P.L gyökbővítmény: LaP – PaL. A LAPU a LA ősgyökből indul, amely szétterjedést jelent. A LAPU szó a LAPos alakra, de a leLAPUló tulajdonságára is mutat. Elsősorban arra, hogy a LAPU egy LAP. LaPu – LaP hangváz: L-P – L-P. A P hangcsoport – APU – a kÁPOsztafej szorosan összelAPUló, egymáshoz tAPAdó lAPUkból, levelekből áll. A lAPU nagy lelAPUló levél, amely vizesen rátAPAsztható sima felületre. Ezt a népi gyógyászatban is alkalmazzák. Például a letÉPEtt kÁPOsztalAPU kiváló ízületi daganatokra. A daganat miatt használhatatlan végtagot megÉPÍti (népies). Ez személyes tAPAsztalat is. Hasonló gyógyerőt rejt a nadálylAPU, útilAPU stb. A lelAPUló lAPUra könnyen rátAPOsnak. A nagy lAPUjú gyomokat kAPÁval irtják. Ha valaki, valami meglAPUl, azt jelenti, lehető leglAPOsabban elfekszik. A szónak volt nemi értelme is az ősiségben, az egynyelvűség idején. Az ágyékban LAPUló, lelaPULÓ férfi nemi szervet is így nevezték. E szót a mai román nyelv használja (pula), de tényleges jelentését nem ismerik. Hiábavaló dolog keresni a szláv nyelvekben a fentiekhez hasonló kapcsolatrendszert.

laska – Metélt tészta. [északi szláv < török < perzsa] A LASKA L.S – S.L gyökbővítmény: LaS – SáL (l > v: sáv). A LASka, vékonyra LApoSított, LAPOSra kinyújtott, SÁLszerű, hosszú SÁVokra metélt tésztaféle. Szárítás után metélik, majd tovább szárítják és szárítva hosszú ideig tárolható. Alapanyaga levéltészta, székelyül: LASKAtészta. A LASKÁt mondják leveles tésztának is. Az asszonyok szerint a LASKAtészta különbözik más tésztáktól. A LASKA szó a magyar LApoSKA rövidült alakja. Vagy: LAS-KA –> SÁL-KA, tehát SÁL-szerűen vékonyra vágott tésztacsík, a KA, kicsinyítő. Az SK párosnak van kicsinyítő értelme. Az SK hangcsoport – ASKA – a jellemzőkben. A lASKA kESKEny tésztacsík. A galUSKA is tészta. A sÓSKA vékony levél. A tUSKÓt lemetélték valahonnan. A tÜSKE vékony, hosszú kinövés. Közös jellemző a vékony hosszúság. Az SK páros, mint S.K – K.S gyök: SoK – KiS nagy mennyiségéről beszél, metéléssel SOK, KIS apró, vékony LASKA lesz a leveles tésztából. A LAS-KA – KA-LAS fordítás nem ad értelmes szót, de rávilágít a LASKAtészta készítési módjára. A KAL körértelmű gyökszó, és a tésztát körforgó hengeres fával nyomás alatt tartva, hengerítve nyújtják vékonyra: KALlózzák, nyújtják, amely műveletet régen mondhattak KALLÁSnak is. LaSKa – KaLLóZ – KaLLáS hangváz: L-S-K – K-L-Z – K-L-S. Különben tésztából –, amely a LASKÁnak is alapanyaga – készül a KALács. Ez fordítva: KALÁCS – LÁCSKA. Ismételve tömören: a LASKA LApoS, keSKeny csík, SÁLszerű tésztaSÁV. LaSKa – gaLuSKa – KaLáCS hangváz: L-S-K – g-L-S-K – K-L-CS. Ezeknek minden jellemzője magyarázható magyar nyelven. A CzF Szótár szerint: „Gyöke vagy las, melyből lett lasogó, lasgó, laskó, laska, mely a magyar laskával szinte rokonitható, vagy talán inkább a lap gyökből származott laposka hasonértelmü szónak megrövidített mása, mely a székelyeknél ma is divatozik. Az olasz lasagna vékony és széles metéltet jelent. Mindenesetre alapfogalom benne a terjeszkedést jelentő LA.” Kiem. K.S. Érdekes a szótárszerkesztő nyelvészek által „megálmodott” származási vonal a fenti szögletes zárjelben, de hiába minden idegen eredetre törekvő megállapítás, a LASKA ősnyelvi szó, mivel minden szóalkotó eleme értelmes magyar gyök, és értelemadó hangcsoport, kiterjedt bokrosodó kapcsolattal. SK – KS: a laSKa: gömbölyűre gyúrt, kereKSégből síKSágszerűen ellaposított, tésztából metélt vékony csík.

láz – Erdei tisztás, hegyi rét. [szláv] A LÁZ L.Z – Z.L gyök: LáZ – ZeL (z > sz: szál). Tulajdonképpen bokrok, cserjék, fák gyér, LAZa jelenléte jellemzi a LÁZ* jellegű erdei tisztásokat. Esetenként a székely közösségek, a közbirtokosság megbízásából kiirtották, gyérítették, azaz LAZították a területet benövő bokrok sűrűségét, néhány SZÁL fát hagytak árnyékadónak. Innen a LÁZ megnevezés, amely LAZa, SZELlős hely, a fák gyéren, ritkán, nagy közZEL álltak a LÁZon. Az SZL páros kulcsa az oszlás, foszlás, nyeszlettség, SZELés szavaknak. A LÁZ a LAZított, ligetes erdőből kaSZÁLóvá, legelővé alakított hely. A székelyeknek kevés közük volt a szlávokhoz, hogy onnan vették volna át a megnevezést. Ez épp olyan következetlen hamisítás, mint a székely harisnya ukrán származtatása. Fordítva igaz!

/*/ Az ősnyelvű székelyek által lakott Havasalföldön levő Islaz, IsLAZ helység is a LÁZszerű LAZa, ligetes térség jellemzője okán kapta nevét. Ott minden térség, régi helység is magyar szóból módosult románra: Teleormány, Bokoros, Kalafát, Baragány stb.

léc – 4 cm-nél vékonyabb, 5 cm-nél keskenyebb faipari termék. [? német vagy szláv] A LÉC L.C – C.L gyök: LéC – CéL.  A könnyű L hanggal indul, az É hang magas fekvésű, együtt – LÉ – a könnyedség értelme: LÉg, LEvegő. A C a vékonyság, akár a Cérna szóban. A szófordítás nyomán: CÉL. Egy vékony LÉC lehet CÉLra mutató eszköz is. LéC – CéL hangváz: L-C – C-L. Akinek nyoLC, az elérte CÉLját. A LÉC emelhető szint. A LÍCeum, magasabb szintű oktatást nyújtó tanintézmény. A LICitálás az ár felemelését tűzi ki CÉLként. Ha a sportra tereljük a szót: a magasugró CÉLja a LÉC fölé jutni. A LÉCről még a cél címszónál, amelyet a szótár német nyelvből származtat, pedig azt is csak magyarul lehet bontani, magyarázni, körülírni. A LiC – CiL magasodást, emelkedést, emelt szintet jelent a szóösszetételekben. Erről még a líceum, licitál, koalíció címszavaknál.

lekvár – Gyümölcsből cukorral főzött édes, pépes élelmiszer. [szlovák < német < latin < görög] A LEKVÁR szó a LÉ – ÉL ősgyökből induló L.K – K.L gyök: LeK – KaL bővítménye. A LEK gyök jelenti a helyet is – LAK, LEK, LÉK, LIK – mély edény, ahol a munkafolyamat történik. Fordítottja a KEL, KAL stb. a körmozgásos KALányolás leírója. A KV hangcsoport – EKVÁ – a lEKVÁrfőzés igyEKVŐ, figyelmet igénylő teVéKenység, különben odaég az edény aljára. A LEKVÁR főzése cselEKVŐ munka.  Mondhatnánk úgy is: nincs menEKVÉs, ha belekezd, végig kell csinálni. A KV páros, mint K.V – V.K alvógyök: KaV – VaK  a KAVar, KEVer, VAKar, VÉKa szavak alkotója. A szózáró V.R – R.V gyök: VáR – RaV, jellemző, hogy sokáig kell VÁRni, kaVARni, kaVARgatva  kiVÁRni, ameddig eléri azt a sűrűséget és természetes édességtartalmat, hogy cukor és tartósítószer adagolása nélkül is elálljon, s legyen egész évi kenyérREValó CSEMege, CSAMiga. Hogyan készült valaha, vagy készül ma is a LEKVÁR? Azért ez a kérdés, mivel a bérnyelvészet a görögöket is említi, sőt főeredőként jelöli. Ógörög nyelvről lehet szó. A szóban tengelyhangzó a KV páros. Bevezetőként, bemelegítőként néhány KV páros vonatkozás, amelyek nem meghatározók a megnevezésben, de mégis ott vannak. A LEKVÁR főzéséhez tüzet kellett tenni, amelyet KOVával csiholtak. Szükség volt egy darab egy- vagy kétVÉKás üstre (ez nagyon régi űrmérték, 1 véka = 20 l), amelybe nagy mennyiségben bele lett raKVa a gyümölcs. És most jön a névadó! A legjellemzőbb: elejétől végig KAVarni kell, főleg az egyre növEKVŐ hő miatt, és nemcsak akárhogy! Kötelező LE végig, az aljáig, fenekéig állandóan KAVarni, LEKaVARni, különben odaég menthetetlenül, és lesz mit leVAKarni. A LEKVÁRfőzés hosszú folyamat, kb. 10 óra kétvékás mennyiségnél. Az asszony már fáradt és unhatja is. VÁRLAK LEKVÁR, hogy kifőjél. LeKVáR – VáRLaK hangváz: L-K-V-R – V-R-L-K. LEKaVAR, ez a LEKVÁR egyik névadó jellemzője. Nagyanyám – elmondása szerint – nagy családjának főzvén egész éjszaka kavarta (lekavarta – lekvarta) míg LEKVÁR lett. Az már természetes, hogy a végén még az üst KÁVájáról is muszáj leVAKarni. LeKVáR – LeKaVaR – LeVaKaR hangváz: L-K-V-R – L-K-V-R – L-V-K-R. Hozzáteendő, hogy jó LEKVÁR a LÉdús gyümölcsből lesz, mert abból áll össze az ízes, édes sűrítmény. A jó LEKVÁRba nem kell cukor, sem más adalék. Addig kell főzni, ameddig minden más elpárolog belőle, és csak a gyümölcs LEGje (lek) marad. Ez volt a tartósítás titka a régi világban (a befőttnél is). Amikor megfőtt a LEKVÁR, akkor a szomszédasszonyt, rokont áthívta kóstolóra: Gyertek, kóstoljátok meg: VÁRLAK. LeKVáR – VáRLaK hangváz: L-K-V-R – V-R-L-K. Kóstolás után lett télire ELRAKVA a LEKVÁR a kamrába polcokra. LeKVáR – eLRaKVa hangváz: L-K-V-R – L-R-K-V. A LEKVÁR készítésével, főzésével kapcsolatos felsorolt tevékenységek, a körülötte történő események megnevezései, kulcsfontosságú értelemhordozóként beépültek a LEKVÁR szóba, mint névadó jellemzők. Ha végigmegyünk a bérnyelvészet által említett nyelvek szótárain egyedül a szlovákkal talál a LEKVÁR szó, mert azok meg a magyarból vették, ami természetes, de azt is jelenti, hogy nekik sem LEKVÁRjuk, sem szavuk nem volt hozzá. Hasonló a máramarosi román silvoiz, azaz szilvaíz (vagy a palincă = pálinka). Az angol JAM is az ősnyelvi, ómagyar CS.M – M.CS gyökből: CSeM, CSaM – MaCS, CSEMegéből, CSAMigából ered. Székelyföldön ma is MACSnak mondják a hígra főzött LEKVÁRt. Gondolom, hogy ezt a fenti okfejtést a görög marmelada, német marmelade, vagy a latin pulpa prunorum (szilvaíz) és a szlovák lekvár (sic) szavakkal is végig lehet vezetni az illető nyelveken addig, ameddig LEKVÁR lesz belőle. A hivatalos nyelvészet „tudományosan” a görög, latin LIQUO szóból eredezteti, amelynek jelentése: folyadék, LÉ. Csak hát a LIquo, LIQuo szógyöke is az ómagyar ősnyelv LÉ ősgyökéből módosult az ógörög nyelvben. A LÉ a forrásLIKon folyik. Ám a nyelvet nem érdekli a „tudományos” okoskodás, hanem a LEKVÁR szó alkotó hangjaival körülmagyarázza és bemutatja a névadó jellemzőket, amelyek alapján a név kialakult. KV – VK értelmi kapcsolat: a leKVár finom, KedVenc nyelVKözeli, szíVKözeli csemege.

lemez – Valamiből hengerelt, préselt, csiszolt vagy vágott vékony lap. [szláv] A LEMEZ szó L.M – M.L gyökből képzett: LeM – MeL. A LEMEZ szóban a LEM gyök talán a kelLEMes érintésű, vékony sIMaságra, de inkább a nagy lapos terjedeLEMre utal, azaz kiterjedő eLEMre. Az M hangos EM, IM ősgyökök kellEMi értelműek is (emlő, intim). Mivel az első LEMezek fából készülhettek, a LEMETSZ művelet is lehet egyik névadó jellemző. Egy harmadik: a darabolt faanyag felhasználási neve a MELeggel egybehangzó volt, innen örökölte a román nyelv a lemn vagy az olasz a legno (lenio, lenyo) szót. Az M hangcsoport – EME – a lEMEz takaró, hasonlóan takar a hAMU, hOMOk, de a szEMÉt is. A pAMAccsal, pEMEtével felületeket, esetenként lEMEzt kennek le. Egy másik névadó jellemző szintén a takarást jelentő MEZ, mint M.Z – Z.M gyök: MeZ – ZöM. A LEMEZ MEZEL, azaz takar. LeMeZ – MeZeL hangváz: L-M-Z – M-Z-L. A LEMEZ letakar egy területet, mint a növények ZÖME a MEZŐt. Vagy a MÉSZ a falat, a MOSZat a láp felületét. Sem így, sem úgy nem találni benne eredőként szláv elemet. Még a fémLEMEZ nevét is a magyar pléh szóból vették. Cseh és szlovák plech, német Blech és még ki tudja hány. Bővebben a pléh címszónál.

len – Rostjáért és olajos magváért termesztett, kék virágú növény. [szláv] A LEN L.N – N.L  gyök: LeN – NőL. A LEN szó önmagában jelzi a hosszúra NŐLt, NYÚLt növényt. Ehhez hasonló a voNUL, voNAL. Hosszú a NYÉL és hosszúra NYÚLik a NYELv, a NYÁL is. A LEN kiemelkedő tulajdonsága a durvább kenderhez viszonyított fINomság, fINom hosszúra nyúló rostjai vannak. Az angol LINen, olasz LINo, szuahéli LIN, román IN, német LEIN, francia LIN és mások, amelyekben, mindannyiban jelen van a fINom IN gyöke. A szláv nyelveken is hasonló a neve. Az IN gyök összes jelentésbeli értelme csak magyarul magyarázható. Meglehet, hogy a LEN, LIN megnevezés párhuzamban élt az ősnyelven. Az IN ősgyök nőiségi jellemzők kifejezője: csINos, csINtalan, INcselkedő, fINom, rINgat, INtim, kacsINt, pINa és mások. A L.N – N.L gyök és könnyedséget kifejező, így nőiséghez kapcsolódó. Jelen van sok női névben: JóLáN, ILoNa, KorNéLia, NeLly LeNke, MariLyN, JuLiáNna, LiNda, YLÉNia stb. Ezek a nevek mind az egynyelvűség idején alakultak ki. A fehér szín a női tisztaságigény kifejezője is, és így a LENvászon fehérsége a nőiséghez, a fehérnéphez kötődik. A CzF Szótár leírásából: „Egyezik vele a görög linon, latin linum, német Lein, szláv len lan stb. Ha tekintetbe vesszük, hogy ezen növénynek legkitünőbb és leghasznosb tulajdonsága az emberi nemre nézve abban áll, hogy finom s hosszura nyuló héjszálai vannak, okszerüleg állithatjuk, hogy nevét ezen tulajdonságától kapta, s ennélfogva alapfogalom benne a finomság, finomra nyúlás, foszlás.” Kiem. K.S. A gyökhasonlóságok itt is az ugyanazon nyelvből eredés bizonyítékai.

lencse – Lilás pillangós virágú, magváért termesztett hüvelyes növény. [déli szláv] A LENCSE L.N – N.L  gyök: LeN – NeL. A LEN – NEL gyökszó könnyedséget kifejező, így nőiséghez kapcsolódó. Finom simasága, alakja miatt kedvelt. A LENCSEalakra formált anyagból készült gyöngysorok kedveltek voltak a nők által ősidők óta. A LEN – NEL gyökszó női vonatkozásáról a len címszónál. A CzF Szótár magyarázata szerint: „[…] alapfogalom benne a lapos alak, minek tökéletesen megfelel az alacsonra mutató magyar le és len (lent); t. i. lencse jelent oly magot, mely lelapúl. Innen a közmondás: Nem mind lencse, ami lapos.” Az NCS hangcsoport – ENCSE – a lENCSE mellett a kINCS, szerENCSE szavakban is, és valószínű innen a lENCSÉvel kapcsolatos hiedelem, amely szerint újesztendőre lENCSÉt kell főzni, mivel kINCSEt, bőséget hoz. Ami biztos: a LENCSEétel, készítésétől függően ízletes, fINCSI azaz finom. Más vonatkozás: a tetszeni akaró nő, ujjaival INCSElkedőn csavargatja hajtINCSÉt, amellyel, mint agANCSAival ágak közé akadt szarvasbikát ejti rabul a férfit, s abrONCSként bilINCSEli magához, hogy bogÁNCSként ott ragadjon. Egyik gyökátforgatott alakja CSELEN, a másik ENCSEL. A L-N-CS hangvázzal létrehozható szavak a bizonyíték a magyar nyelvi eredetre. A bibliai Jákób* egy tál LENCSÉvel csENCSELve CSELEN vette meg testvérbátyja, Ézsau elsőszülöttségi jogát, aki hanyagul lemondott arról, mintegy odadobta érte. Végül megbánta, mint a CSaLáN csípte a veszteség feletti CSaLódás, és LiNCSelésre (a lincs egyik névadója) is kész lett volna, ami elől Jákób menekülni kényszerült. Az NCS páros, mint N.CS – CS.N gyök: NiCS – CSiN, a végletek CS hangjából (kicsinyező – csúfoló) és a Nőiség rejtelmes zöNgéjű daloló N hangjából áll, CSINtalan játékosságot kölCSöNöz a kifejezéseknek. Ilyen a CSINos, CSINtalan kis NŐCSke, akivel CSINtalankodva CSINálni lehet. De utalhat boszorkányos szerENCSEhozó CSINálmányra is. LeNCSe – CSeNCSeL – CSeLeN – CSaLáN – LiNCS hangváz: L-N-CS – CS-N-CS-L – CS-L-N – CS-L-N – L-N-CS. Remélhetőleg a déli szláv nyelvekben is ennyire körülírható, ha már onnan eredeztetik. NCS – CSN: a leNCSeétel kinCSNek számít niNCStelen íNSéges időkben.

/*/ A JÁKÓB – BOKÁJa, a LENCSE – CSENCSEL, LINCSEL szavak és a történetben képviselt mondandójuk, értelmük két dolgot is bizonyítanak: 1. a zsidók akkor még az ősnyelvet beszélték. 2. több ezer év alatt a magyar szavak megőrizték eredeti alakjukat, jelentésüket, nem mentek át alapvető változáson!

levente – Daliás harcos. [szerb–horvát < török < perzsa] A LEVENTE név L.V – V.L gyökbővítmény: LeV – VeL. A LEVENTE a LEVÉlhez hasonlóan, vékony, karcsú, könnyen mozgó, forduló dalia, akinek látványa felüdítő jelenség. Mint nevet adhatták születéskor, de felnőtt korban is alapvető tulajdonságai nyomán: LÉVÉN TE dalia, győztes vitéz LEVÉND, vagy LEVÉND győztes dalia. A LEVENTE LOVON járt, harcolt: LOVONTE. Értelmes magyar szó! Valaha egyszerűen csak az ómagyar ősnyelvből, ezt az értelmet közvetítve indulhatott. LEVENTE – LEVE VENTE. VENTE = szél. A LEVENTE ifjú és gyors, mint a VENTE, azaz szél, VENTE LEVE. LeVeNTe – LeVe VeNTe hangváz: L-V-N-T – L-V-V-N-T. A LEVENTE LOVON száguld, mint a VENTE. LeVeNTe – LoVoNTe hangváz: L-V-N-T – L-V-N-T. LEVENTE – JUVENTE. Az ifJÚság VENTE, azaz szél – JU VENTE. A latin JUVENT, JUVENTUS, az ifJÚ VENTE, LEVENTE szó módosulata. LeVeNTe – JuVeNTe hangváz: L-V-N-T – J-V-N-T. A JU VENTE átfordítva: VENTE ÚJ. A CzF Szótár leírása: „Mi elemzését illeti, alakja magyaros, minthogy több rokon formáju szókkal bir nyelvünk, milyenek: cseprente, szeprente, csemete, csimota, bangita, vělěszta, geleszta, Döbrente, Szalonta, stb. Ha a levente v. leventa szóban alapfogalomul veszszük a sebes, könnyü mozgást, forgolódást, mi csakugyan a bajvivónak mellőzhetetlen kelléke: akkor okszerüleg állíthatjuk, hogy gyöke a lebegő mozgást jelentő leb v. lev, melyből származott leveng, levend ige, innen levengő, levendő, levenge, levende, levente. Így fejlődött ki a cseprente is, mert cseprente am. sarjadzó cseperedő bokor, tehát törzse cseper, ebből lett csepereng, cseperend, cseprend, cseprendő, cseprende, cseprente.” Kiem. K.S. A V hangcsoport – EVE – a lEVEnte alig várja, hogy felAVAtott harcos legyen, aki lOVOn jelenhet meg a seregben. Igazi lOVAs vitéz kÍVÁnt lenni, bár az elején még ÓVAtos, de később a hEVEsebb harcokban is részt vett, igazi lOVAggá nŐVÉn. A V.N – N.V gyök: VeN – NeV, lendületén heVÉN szerzett NEVet magának. A SZÉL egyik ómagyar ősnyelvi neve: VENT, amely annak LENDületes áramlását jelentette. Innen a SZÉL erejéVEL továbbsuhanó vitorla VELA neve is. A VEND, VENT a folyóvíz vagy a szél VÁNDorló LENDületes ereje: örvéND – ND > NY – örvény (ör – kör – tor, tornádó). A LOVON könnyedén, VENTsebesen (szélsebesen), LENDülettel száguldó ifjú kelLEmes, üde látványként hatott. Az NT hangcsoport – ENTE – a fiatal levENTE ott fINTEreg a nagyok közt, lova kANTÁrját fogva, tele lENDÜlettel (t > d), mENTEn menne a rettENTŐ csatába. A LE ősgyök a LE(ve)NDület szó alapja is. A VENG ősnyelvi jelentése: vér, tehát LENDületes áramlat. A LEVENTE, fordítással: VELENTE, VALENTA. Az L hang a Lét, szüL, beLső szavakban meghatározó. Az újszüLött az anyatest BELsejéből jön a VILágra. Megfigyelhető az L hangos gyökök V, B, P rokonhangokkal alkotott változatai L.V – V.L, az L.B – B.L vagy L.P – P.L, amelyek mind új sarjadást, könnyed mozgást jelentő nevek. Ilyenek: ÁBEL, BÉLa, BÁLint, VALentin, BALázs, AraBELla, IzaBELla, JézaBEL, VILmos, VALéria, PÁL, LEVente és mások. A LEVENTE névben jelen van a LÓ, lehetett e névnek LOVONTA, LOVENTE alakja is. Az NT páros, mint N.T – T.N gyök: NóT – TeN, a fiatal, jókedvű NÓTázó, TENniakaró, valószínű még NŐTlen ifjú jellemzői is lehetnek. A név akkor alakult ki, amikor még sem szerb sem horvát nyelv nem volt. A perzsa, turk, türk még ősnyelv közeli. Magyar Adorján szerint volt egy türk törzse a magyar népnek. Ennek ellenére semmilyen perzsa, török, szerb-horvát jellege nincs a szónak, minden ízében magyar. A fenti zárjelben, eredőként jegyzett nyelvek bármelyikén lehet próbálkozni a szóbokrosodás, szópárhuzamok, rokonvonatkoztatások felsorolásával. Ily tömeget nem vonultat fel egyetlen nyelven sem. Az egyik legmagyarabb nevet próbálja idegen eredetűnek hazudni a hivatalos, hivatásos bérnyelvészet. NT – TN: a leveNTének köveTNie kellett a tapasztalattal bíró idősebbeket, akik megóvták.

lóca –Támla nélküli egyszerű pad. Kárpitozatlan paraszti ülőbútor. [szláv] A LÓCA L.C – C.L gyökből indul: LóC – CóL. a LÓ ősgyökből indul, és a C bővítménnyel kap egy kis játékos színezetet. A LéC szóban érinti a LÓCA könnyedségét. A LÓCÁra dobják a CeLeCuLát szavakban játékos tartalom bújik meg. A CéL már lehet komoly. A C hangcsoport – ÓCA – a lÓCA a cOCÓ, a celECUla szavakban. A CzF Szótár így ír: „[…] pad, azaz rendesen négy lábon álló, hosszukás szék. Cseh nyelven: loze. Némely tót vidékeken tótúl: lavicze, lavicza, finnül is: lauta v. lavitsa. Egyébiránt magyar elemzéssel, lócza’ vagy átv. értelmü szó a ló gyöktől, s am. (fa) lovacska, sőt csakugyan máskép: lóka; innét oly lóczát, melyre a pálczaütésekre itélteket fektetni szokták, gúnyosan vak ló-nak v. deres-nek nevezi a képes kifejezéseket kedvelő magyar nép […]” A LÓ hasonlat feleletet ad a bővítményre is: a LÓ a CO szóval bíztatható. A LÓCA LOvagolható, és kisgyerekkel játszó (jáccó) szülő használja is e szócskát. A LÓCÁn lovagoló kisgyerek felLICitálva érzi magát, azaz boldog. A LÓCA neve e névalkotók sűrítménye. A felsorolt szláv, finn példák az ugyanarról a tőről származást erősítik meg. A szó igazi tartalma csak elemeire bontva, és csak magyarul magyarázható.

lom – Limlom. [szláv] A LOM L.M – M.L gyök: LoM – MoL, könnyű, laza kötődésű, vagy kötetlen dolgokat leíró. Fordítva MOL, ami oMOL az már laza. A LOMha ember hanyag, elhagyja magát, lóg rajta a ruha, LOMos a haja stb. Abból lesz LIMLOM, ami elroMOL. A LOM gyök az aLOM szóban is jelen van. Az aLOM alapanyaga szALMa, amelyet haLOMba raknak. A kikötői MÓLón megtörnek, szétoMOLnak a hulLÁMok. Semmi közük ehhez a szláv nyelveknek eredet szempontjából, azok megörökölték a kifejezést.

lúg – Erős bázis vizes oldata. Lúgos kémhatású sóoldat. [szláv < német] A LÚG L.G – G.L gyök: LúG – GuL. A LÚG LÚ, LU gyöke a LÉ, LOcs, LUcsok rokona. A G hang a röGzítés hangja, a LÚG különböző sókat köt meg. Egyes régi példabeszédben, a LÚGgal való jelképes megtisztítás a megiGazulás elérésének módja. A LÚG és az éG G hangja az éGető tulajdonságot is mutatja. Az erős LÚG LUKat üt a vásznon. A mosószerek közt LEGnek számított az őskorban. ALÚG által feloldott szenny egy csomóban hagyva, GÉLesedik. Sok nyelvben indul a LU gyökből, ez is bizonyíték az ősnyelvből való közös eredetre. A CzF Szótár: „A lúg németül: Lauge, lengyelül: lug, csehül lauch, dánul: lud, svédül: lut, latinul: lixiaium, melyből az olasz: liscia, franczia: lessive, és spanyol lexia. Adelung véleménye szerént e szóban a mosás, szélesb ért. a folyó testnek alapfogalma az uralkodó, mely megvan a luo lavo igékben is. […] Mi magyarok ide tehetjük, hogy a lúg rokon a mozgásba hozott és átáztató nedvet jelentő lucs, locs, lucskos, locskos, locsol, […] E szerint mind azon gyökök, melyek különféle módosulattal a fennemlített nyelvekben elszórva és egyenként léteznek, a magyarban együtt, és öszvesen megvannak, vagy legalább a ’lúg’ szó nem olyan nyelvünkben, mely számos egyénü magyar szócsaláddal nem állana rokonságban.” Kiem. K.S. A sok gyökegyezés a megnevezés ősnyelvi eredetét igazolja, és azt is, hogy már egynyelvűség idején ismerték a LÚGot, s a szappanfőzést is. Így az utódnyelvekben is fennmaradt a módosult szó.

luft – Labda helyett levegőbe rúgás. [szláv < német] A LUFT L.F – F.L gyök: LuF – FúL.  LUF gyökének F hangja a V hang váltása révén van jelen a szóban. Az L.V – V.L gyök hangjaival: LuV, LeV – VuL, VáL stb. alkotható a LEVegő szó, amely helyét áramlatokban FOLyamatosan VÁLtoztató. De székelyül: FÚL a szél. Aki nem kap LEVegőt, megFULlad. A forró LEVegő FULlasztóan FÜLledt. A könnyű pára FELszáll és FELhőben tömörül. Ezek súlyosabb, nagyobb terjedelmű, esetleg nagy csapadéktartalmú változatát fokozva (leg), FELlegnek nevezzük, de azért is, mert legFELül van. A fokozó LEG gyök a magasra emelést jelenti, ez viszont a LÉG, LEveGőég magasságának párhuzama, mint FELfokozást kifejező.  Vagyis – mint minden német szónak – a LUFT szónak eredete is az ómagyar ősnyelvben keresendő. Az FT hangcsoport – UFTO – lUFTOt rúgni a FUTÓ lábbal lehet. A FUTÓ a LUFTban, levegőben FUT előre. A FUTÓ láb angol neve FOOT kiejtve FUT, németül FUSS, svédül FOT.  Még hozzátehetjük, hogy ezzel az ősnyelvi LUF, LUV – FUL, VUL gyökkel nevezik a sast, a LEVegő urát románul VULtur névvel, ami szintén csak magyar nyelven értelmezhető.

 

M

mackó – Kis, fiatal medve. Játékszer. Mackóruha. [szlovák] A MACKÓ a M.C – C.M gyökből indul: MaC – CaM. A MACkó egyik jellemzője a CAMmogó járása. MaCKó – CaMMoG hangváz: M-C-K – C-M-G (k > g). A magyar szavakban az CK páros játékos színezetet ad a szónak. A CK hangcsoport – ACKÓ –, amely a mACKÓhoz hasonló játékos értelmet visz be a bUCKÓ, fICKÓ, fICKÁndozó, bohÓCKOdó, bUCKA, cICKA, cICKÓ, evICKÉl, fICKÁndozik, kACKIás, kECKEna, kUCKÓ, malACKA, pECKElődik és más kedvESKEdő (c > s) szavakba is. A kismACKÓnak még sokat kell tanulnia, ezért lEKCÉt (ck – kc) kap a nagyoktól.  A CK páros, mint C.K – K.C gyök: CiK – KaC hangjaival alkotható szavak: CIKi, CUKi, CIKCAKK, KACagány, KACag, KACér vagy a negédes KICIKe stb. A játékosan KECMErgő kis MACKÓ nem MAKACS, lehet játszani, úgymond KOMÁZni (c > z), a nagy medvével már nem tanácsos. MaCKó – MaKaCS – KeCMe – KoMáZó hangváz: M-C-K – M-K-CS – K-C-M – K-M-Z. A kicsinyítő képzők szláv nyelvi jelenléte nem jelenti, hogy a magyar nyelv tőlük vette át a szót, mivel a szláv nyelvek örökölték az ómagyar nyelvből* az összes kicsinyítő képzőket. Egy szónak bármilyen nyelvben való jelenléte sosem jelenti azt, hogy onnan származik! Állítani lehet bármely eredetet, de bizonyítani kell, és az már jóval nehezebb! CK – KC értelmi viszony: a kismaCKók egymást heKCelve (hek – kc, hekcel, k > c: heccel), ciKCakk mozgásban fiCKándozva játszanak.

/*/ Egy adott szó, abból a nyelvből származik, amely nyelv birtokolja az eredeti nyelvi vázszerkezetet, s az értelmi kapcsolati, viszonyítási alapkészletet, amelyek az elemzéseknél kulcsfontosságúak. Abból, amely nyelvben a szó a saját alkotó hangjai átforgatásával magyarázatot ad önmagáról, névadó jellemzőiről, alkotó elemeiről, kialakulásának folyamatáról, és alkotó hangjaival körülírható a mondandója.

macska – Kerek fejű, nyúlánk testű, hosszú farkú, behúzható karmú ragadozó háziállat. [szláv] A MACSKA az M.CS . CS.M gyök bővítménye: MaCS – CSeM. A MACSKA a nők, gyerekek kedvelt, CSEMegékkel tartott háziállata. MaCSKa – CSeMeGe hangváz: M-CS-K – CS-M-G (k > g). Egy másik névadó jellemzője a magát napjában többször pACSMAgoló MOSAkodása (mos – mocs) is – paMACSKA. A CSK hangcsoport – ACSKA – játékosan KiCSinyítő a mACSKA szóban. Ilyenek még: bújÓCSKA, csACSKA, fECSKE, kECSKE, kACSKAringó, pACSKOl, tACSKÓ stb. A CSK páros alvó CS.K – K.CS gyök: CSeK – KiCS, amely a KICSiny, CSEKély méretű dolgok, állapotok leírására, színező, játékos hangvételre: CSIKi-CSUKi, KICS–KACS alkalmas. Minden KICSinyítő magyar eredetű, mert csak itt van magyarázat rá! E felsoroltak mind névadó jellemzők, és a játékos, hajlékony kisMACSKA ezek alapján kapta nevét. A MACSKA az ember körül sündörgő háziállatok egyike már a történelem hajnalán. Ugyanezekkel az alaphangokkal épül egy másik, a MACSIKA szó, amely a kiscsikó becéző neve. MaCSKa – MaCSiKa hangváz: M-CS-K – M-CS-K. A MACSKÁnak MOCSKA is van, ezért tessékelték ki a házból éjjelre („…mint a macskát szarni”). MaCSKa – MoCSKa hangváz: M-CS-K – M-CS-K. Neve az egynyelvűség idejéből való, ahonnan a történelmi ókor vége felé kialakuló szláv nyelv megörökölte, majd annak osztódásakor továbbvitték. CSK – KCS értelmi kapcsolat: a maCSKa KiCSi, KeCSesen szöKCSelő állat.

máglya – Keresztben egymásra rakott, majd meggyújtott fahasábok halmaza. [szláv] A MÁGLYA az M.G – G.M gyökből képzett szó: MáG – GáM. A MÁGLYA egy központi alapcsomó, MAG, GAM köré rakott, abból kiinduló MAGas halmazat. A GÓLYA MÁGLYAszerű fészket rak. A GLY hangcsoport – ÁGLYA – a mÁGLYA, bAGLYOs, bOGLYA csomó. A derEGLYE, sarOGLYA, tarAGLYA és más szavakban halmozottságra, halmozhatóságra, rakományra utal. A GLY páros alvó G.LY – LY.G gyök, hangjaival: GáLY – LYáG nagy terjedelmet, annak részét vagy viszonylag magas szintet, ott lelhető dolgokat leíró: GÁLYa, GALLY, GÓLYa, GOLYó, GOLYhó, GOLYva, vagy kiemelkedőt a béLYEG szóban. A CzF Szótár szerint: „Gyöke mág, röviden mag egy a magas szónak gyökével, mert a máglyában is alapfogalom a magasság. Mag gyökből lett az elavult magol, am. magassá alakít, csinál, innen magoló, magola s öszvevonva: magla, s ékezve: mágla.” MÁGLYA nem csak fahasábokból, hanem GALLYakból is rakható. Példa rá a GÓLYAfészek. A ház ura mondhatta: Nézzétek, a GÓLYÁM MÁGLYÁt rakott a tetőre. MáGLYa – GóLYáM hangváz: M-G-LY – G-LY-M. A GÓLYA ÁGALYból építi a MÁGLYAszerű fészket. MáGLYa – áGaLY hangváz: M-G-LY – G-LY. Az ÁGALY az erdei csereklye, alom az erdő GALLY ALOM. MáGLYa – GaLLY aLoM hangváz: M-G-LY – G-LY-L-M. Az összetömörített MÁGLYA olyan, mint egy GOMOLY. MáGLYa – GoMoLY hangváz: M-G-LY – G-M-LY. A fentiekből látható, hogy szervesen illeszkedő magyar nyelvelemekből áll a szó. Így tehát a MÁGLYA nem szláv jövevényszó, semmilyen szláv kötődése nincs, legfeljebb annyi, hogy ők átvették a magyar nyelvből. Azt viszont nem tiltja senki. GLY – LYG értelmi kapcsolat: a máGLYa, gomoLYGatott, csomboLYGatott tömörítés. A GóLYa is máGLYÁt rak fészekként összegomoLYGatott, csomboLYGatott GaLLYakból és nem szereti, ha megboLYGatják.

mák – Gömbölyded toktermést hozó lila, piros vagy fehér virágú gazdasági növény. Apró magvainak tömege. [szláv] A MÁK az M.K – K.M gyök: MáK – KáM. A CzF Szótár szerint: „E szóval egyezik a régi felső német mago, maho, bajorul ma is: Magen, Mahen, tót mak […].” Kiem. K.S. A gyökegyezések az ősnyelvből eredés bizonyítékai. A MAGvak többes számú szóalakjának rövidülése: MAgvaK – MÁK. Ennek ellenére többet is mond, ugyanis a fordított szó elmondja, hogy a MÁKszeMEK takarva vannak: KÁM. Egyezik a HÁM értelmével.  KUMálnak, hunynak. MáK – KaM hangváz: M-K – K-M. A KAM, KÁM gyök tartalom takart állapotát, esetenként sötét belsőt jelent a KAMra, KAMion, KEMence, KÁMzsa és más szavakban. A MÁK szó még az egynyelvűség idején kialakult, és az utódnyelvek az ősnyelvből vették át. A MÁK jelentésű latin PAPAVER szó a PIPAcs VERes virága nyomán alakult ki. Az is egy MÁKféle. A KÁM körértelmű szó. A gubó, mint MAGvakat körülölelő védő KAMra. Hasonlóan körülfog, véd a már említett KÁMzsa, KAMásli.

malac – Sertés kicsinye, fiatal disznó. [szlovén] A MALAC M.L – L.M gyökből képzett szó: MaL – LaM. A CzF Szótár véleménye a szó eredetéről: „A malász szóban jelent sűrű levet, mocskot, iszapos sárt, melyben közelebbi értelem a szétmállás. Ha a malacz szót ezzel hasonlítjuk öszve, s tekintetbe vesszük azon sajátnemű tulajdonságot, melynél fogva a disznók általán sárban, iszapban, zákányban, más szóval, malászban heverni, henteregni szeretnek (honnan a mocskos, szurtos embert is malacznak mondjuk): ez alap szerént malacz am. malas v. malos, azaz iszapos, sáros állat.” Az L.M gyök a LEMez szó alkotója is. LEMezt hengerléssel készítették. A MALac (mal – lem) szeret henteregni, székelyül hengerőzni, höngörőzni a sárban. A MANGALICA disznó lehetett az első hasznos házi sertés. A sertés szó a külső jellemzőkre, a sörtére utaló megnevezés. A diSZNó név a haSZNosságot, értékes, élelemforrást jelentő megnevezés. A MANGALICA szó a viselkedésből eredő, hiszen ez a göndörszőrű állat rettenetesen össze tudja MAszatolni, MAkulálni, MÁNGÁLni MAgát. Erről a mangalica címszónál. A MALAC a kis MAngaLAC. Az L hangcsoport – ALA – itt a tALAj közeliség, ALAcsonyság, szALAdgÁLÁs is. Az L.C – C.L gyök: LaC – CaL (c > z, sz: laz, szal) gyök a könnyed LAZaság, amely a SZALadgáló, szALAdgáló kisállatot jellemzi. A szó nem szlovén közvetítéssel került a magyar nyelvbe, hanem épp fordítva: a magyar nyelvből örökölték meg. Ugyanis, amely nyelven kialakul egy megnevezés, azon a nyelven az összes névalkotó jellemző elősorolható aprólékos pontossággal.

malaszt – Isteni kegyelem. [szláv] A MALASZT is M.L – L.M gyökből képzett szó: MaL – LeM. A MALASZT a MAL gyökből indul. A MAL gyök lágy értelmű, a kegyeLEM is érzelmi ellágyulás. A MAL, mál, mel, mél, mil, mol stb. gyökök mind a kelLEM, lágy lelki-fizikai OMLó érzületet, állapotot írják le. A MALom, maLOM, bomlasztja, omlasztja, mállasztja lisztté a gabonát, a MELisz, MÉz kellemes ízűek. A MÁLé lágy, pépes étel, sülve omlós. A dalLAM, MELódia kelLEMes zene nyomán MÉLa gondolatokba is merülhetünk. A MELeg kelLEMes. A MALASZT és a TISZTELET szoros kötődésű fogalmak. Akitől kegyelmet, MALASZTot nyerek, azt TISZTELEM. MaLaSZT – TiSZTeLeM hangváz: M-L-SZ-T – T-SZ-T-L-M. Az ígért MALASZTot nem SZALASZTOM el. MaLaSZT – SZaLaSZToM hangváz: M-L-SZ-T – SZ-L-SZ-T-M. A MALASZT nem szláv kölcsönszó. Még akkor sem, ha a CzF Szótár is ezt írja! A MALASZT annyira szláv, amennyire szlovén a malac. Az L hangcsoport – ALA – az ÉLEtadó által tanúsított kegyELEm: ÉLEt, kELLEm, kivÁLÓ áldásai, s az emberi ALÁzat, amellyel ILLIk ezt megköszönni. Az SZT hangcsoport – ASZTA – a malASZT, OSZTÁlyrészül jutott, tISZTEletet fakASZTÓ isteni kegyelem. Az SZT páros az oSZTás tengelye, az SZ.T – T.SZ gyök: SZéT – TeSZ, vele alkothatók a SZÉToszt, TISZtelet, TISZtaság  szavak. Az L.SZ – SZ.L gyök: LaSZ – SZeL, mint a kegyelem egy SZELete, s amely lelki felLAZulást hozó. De lehet SZÁLlongó hangulat.  Az ősi SZÁLEM városa, városállama, amely az akkor még ősnyelvet beszélők SZÁLLÁShelyi megnevezése volt: SZÁLOM, békés SZÁLLÓM, SZÁLLásOM rövidítése. Tehát a SZÁLOM – MOLÁSZ, SZÁLEM – MÉLÁSZ a kegyeLEM érzetösszességét jelentette akkor. De a kelLEMes MÉZet, MELt is, amelynek hasonlataként alakult ki a MALASZT kifejezés. A MALASZTteli áldásra jelképesen lelkileg magasra SZÁLLTAM. MaLaSZT – SZáLLTaM hangváz: M-L-SZ-T – SZ-L-T-M. A MALASZT lelkileg MÁLLASZTó hatással van rám. MaLaSZT – MáLLaSZTó hangváz: M-L-SZ-T – M-L-SZ-T. Az áldásos, édes anyaMELL tejének kelLEMESsége, LE-ME-S – ME-LE-S – MELES – MELESZ – MALASZT kialakulás sem kizárt. Minden kifejezés egyszerű alapról indult, és legkevesebb három névadó jellemzőn nyugszik.  SZT – TSZ: Az isteni malaSZT héTSZeres áldás.

maláta – Csíráztatott aszalt gabona, különösen árpa. Malátacukor. [szláv] A MALÁTA szintén M.L – L.M gyökből képzett szó: MaL – LaM. A MAL gyök itt is a könnyen MÁLló tulajdonságot leíró. Az L hangcsoport – ALÁ – a csíra felÉLEsztése, a csíráztatás, aszALÁs helye, amely valamilyen ALAplapon történik. A fellazULÓ, könnyen mÁLLÓ anyag, az elfOLYÓ LÉ. Az L.T – T.L gyök: LáT – TáL, a maLÁTa gabonából készül, amelyet egy nagy, széles (lat) edényben, TÁLban csíráztatnak. Figyelemmel kell kísérni, különben megromlik az anyag, tehát LÁTni kell a folyamatot, és megfelelő időben leálLÍTani a csírázást. Ez egyik legfontosabb követelmény. A T hangcsoport – ÁTA – a malÁTA csíráztATÁs művelETE nyomán készül, és ÉTElféleségnek minősül. Beszédes a teljes szófordítás: MALÁTA – ATÁLAM.  A MALÁTA a TÁLAMba kerül. MaLáTa – TáLaM hangváz: M-L-T – T-L-M. A MALÁTA csíráztatását figyelve, LÁTOM, hogy már fogyasztható. MaLáTa – LáToM hangváz: M-L-T – L-T-M. A MALÁTA, LÉTEM, egészségem javítója. MaLáTa – LéTeM hangváz: M-L-T – L-T-M. Ez az elemzés el is dönti a szó eredetét. A CzF Szótár véleménye: „A maláta természeténél fogva málló, szétmálló. […] ez értelemben is az eredeti malátának elmálló kövér nedve szolgál alapfogalomul. […] egyezik a német Malz, és dán, svéd, izland, ángolszász malt stb. szókkal, melyek Adelung szerént vagy a latin mollis, svéd mjäll, ángol mellow, görög malakoV, maJakoV, német Schmelzen stb. vagy pedig a latin molere, német mahlen stb. szókkal vannak származati rokonságban; de a magyarban is, mint érintők, ’mállik’, valamint ’malász’ szók értelme szintén idevág; s a magyarban nemcsak ’maláta’ hanem ’malaj’ is fordul elé hasonló jelentéssel.” Kiem. K. S. A gyökegyezések azt jelentik, hogy a fent felsorolt nyelvek mindannyi az eredeti ősnyelvből, az ómagyarból örökölték meg a szót. Ez azt is jelenti, hogy a MALÁTAkészítés még az egynyelvűség idejéből való.

mamlasz – Ügyefogyott, tehetetlen. [szlovák] A MAM gyök a MA – AM ősgyökből. A MAMogás szájtevékenység. A CzF Szótár szerint: „szájtátást jelentő szó”. „A ,mamlasz’ közvetlen törzsöke az elavult mamol ige, az asz képző as-sal azonos, mint a kopasz, horpasz, dobasz, csupasz szókban.” A szájtátás esetenként ÁMulást is kifejező. A MaMLaSZ, áMuL, báMéSZ, azonos hangokkal: M-M-L-SZ, M-L, b-M-SZ. A MAMLASZ tengelyében levő ML páros többnyire a mAMLAszhoz hasonló tulajdonságot, jellemzőket leíró. Példaként az ML hangcsoport – AMLA – laza bOMLÓ, hÁMLÓ, OMLÓ, rOMLÓ állapot megjelenítői. Az ML páros, mint M.L – L.M gyök: MáL – LáM hangjaival alkothatók a látványra kérdező, mutató MILy és LÁM szavak, valamint az áMUL, MALac, MÁLé szavak is. MaMLaSZ – MáLéSZáJú hangváz: M-M-L-SZ – M–L-SZ-J. Az L.SZ – SZ.L gyök: LaSZ – SZaL, LAZaságra utaló a vele alkotható SZALma szóban.  A LÖSZtalaj is LAZa, a SZÁLlongó SZALma és más hasonló könnyű szerkezetű anyagok is. A MAMLASZ – SZALMAM teljes átfordítás mutatja: olyan tátott szájú, laza, kuszált, akár a fellazult, szélben ide-oda SZÁLLongó SZALMÁM. MaMLaSZ – SZaLMáM hangváz: M-M-L-SZ – SZ-L-M-M.  Ha MAMLASZ vagy, egy kis nehézségtől összeOMOLSZ. MaMLaSZ – oMoLSZ hangváz: M-M-L-SZ – M-L-SZ. Az ML – LM kapcsolat: a maMLasz lehet aggodaLMaskodó, érzeLMi teherrel túltelített, így a gyorsan áraMLó, elébe öMLő, felhaLMozódó éLMényeket lassabban dolgozza fel. Nincs itt szlovák nyelvi elem, mert nem is tőlük jött. Csak átvették, hiszen egész nyelvük magyar gyökökből épül fel.

mangalica – Göndörszőrű, lógófülű zsírsertés. [szerb–horvát] A MANGALICA az M.N – N.M gyökből képzett szó: MaN – NaM. A név felbontható: a MA ősgyök a MAszatos, MAszatol jelentés mellett szájtevékenység is: MAjszol, MANkál. A MÁNGA, MÁNGÁL az ősiségben kenegetést, beleforgatást, hengergetést jelentett. A GAJ, GAL* viszont földet, iszapot, híg sarat is. A termőföldbe vetett magvak után HENGERELték a talajt, hogy a magvak legyenek kellően lenyomtatva. Ezt a műveletet MONGOROLásnak, MÁNGOROLásnak, is nevezték, nevezik.  A MANGALICA, beleforogva magára MÁNGÁLja a GALICÁt, GALISZÁt, az ISZAppá gyúrt GALt földet, sarat. Székely tájnyelvben ma is jelen van, aki sárral, iszappal, gajjal MÁNGÁL, keneget, esetenként GAMATkodásnak nevezik, főleg gyereknél. E szónak lehetett GAMANtkodni, GAMONtkodni alakja is. MáNGa – GaMaN hangváz: M-N-G – G-M-N. A GAMONkodás, GAMINkodás, a gyerek MÁNGÁlása, esetenként hitványkodása. A francia utcagyerekek GAMIN neve innen eredhet (V. Hugo: Nyomorultak). A MANGÁLható, kenhető, vizes, iszapos föld, talaj ily néven nevezése igazolására még létezik egy bizonyító erejű földrajzi név is. A Fekete-tenger egyik partszakasza is MÁNGÁLható, kenhető iszapjáról nyerte a MANGÁLIA nevet az ott letelepülő ősnyelvűektől. A hivatalos állítás ellenében, a MANGALICA lehetett az első házi disznó megnevezése az ősnyelvet beszélők által. Az állat részét képezte az ősi állománynak a kezdetekkor, és MANGALICA névvel neveztetett az ősnyelvűek életterében. Az ember semmilyen új élőt nem teremtett a földre, csak a kész, már megteremtett élőket gondozta, esetleg keresztezte, de kereszteződések emberi irányítás nélkül is történtek. Ezekből új változatok keletkeztek. Aztán voltak, amelyek eltűntek, majd idővel új kereszteződésekkel ismét felbukkantak. Semmi nincs új a nap alatt! A MANGALICA megnevezés visszatérése a mai magyar nyelvbe, hasonló a kukorica, paprika, pityóka nevekhez. Kiestek a magyar nyelvet beszélők életteréből, és a megnevezésük is eltűnt. Ámde amint újra megjelentek, a magyar nyelvet beszélők életterében, a nyelv szóalkotó törvénye szerint ugyanazt a nevet kapták, mivel jellemzőik nyomán mást nem kaphattak! Az utódnyelvek is csak ősnyelvi elemekből és annak szóalkotási szabályai szerint alkothatnak szavakat. A MANGALICÁt jellemző kifejezésekből ítélve elmondható, hogy ez volt az ősnyelvűek első tenyésztett sertésfajtája. A háziasításról** a szócikk végén. Az NG hangcsoport – ANGA – a Székelyföldön ma is használt szavakban: mÁNGÁl (ken, keneget, bemocskol), mÁNGOrol, mONGOrol (hengerel), csONGOlyog (heverész), mosONGAt (mos) és mások, amelyek a MANGALICA viselkedési jellemzői. A disznó a ház körül kerENGŐ, bolyONGÓ, röfögve hANGOskodó, sárban fetrENGŐn mÁNGÁLja, azaz keni, sikálja, simONGAtja (székely) magát feketére. Felhizlalva akár a hENGEr, húsa zsENGE élvezhető. A vele kapcsolatos kifejezésekben mindegyre felbukkan a neve tengelyében levő NG páros. Az NG páros, mint N.G – G.N gyök: NeG – GaN, az állat NYÖGdécselő, magát eNYEGes, GANéjos koszosra heverő tulajdonságát sűríti. ND párosra váltva: szőre göndör, nyáron kondában jár a makkra, sárosan rondán néz ki, de a belőle készült hentes termék kelendő, a vendég is örvend, ha azzal kínálják. A G.L – L.G gyök: GaL – LeG, a GAL, GALIC = föld, iszapjelentés mellett a másik: LEGízletesebb, társas étkezésekkor a terítéken GÁLaként felvonultatható húsételek közé sorolandó. Az L hangcsoport – ALI – a sárba bELEforgOLÓdását, a magát ELŐszeretettel bemocskOLÓ tULAjdonságát leíró. A C hangcsoport – ICA – akár a malaCnál: kedvenCet bECÉzés. A MALAC név is a MANGALICÁhoz kötődik. Kis cingár MA(nga)LAC. NG – GN kapcsolat: a maNGalica hústermékként feldolgozott részei máGNesként vonzzák az éhes szemlélőt. Azért elfogadnám, ha valaki szerb-horvát nyelven ezt az elemzést – még bővebben, mint itt fent – levezetné, igazolandó azon nyelvekből eredést. Gondolom, beleizzadna a sikertelenségbe.

/*/ A GAJ, GAL = föld. GALÍCia= magas, emeltszintű föld. A LÍC gyök emeltet jelent.

/**/ Az állatok háziasítása, mint „tudományos” magyarázat, amolyan fából vaskarika, kifejlődéstanos (evolúciós) szörnyszülemény. Csak az eleve emberi élettérben élésre teremtett, arra alkalmas állatok maradtak meg a gazdaságokban. Az őz hiába szelíd, háziasításra alkalmatlan. A túzok szintén. A pulyka vadon és gazdasági állományban is jelen van. Van hiúz, róka, amely nevelhető ház körüli életformára, de ez kivételes eset, fenntartással, mert ösztöneikben él a vadászatra való hajlam.

mátka – Menyasszony. Vőlegény. [? szláv] A MÁTKA szó az M.T – T.M gyökből indul: MáT – TáM. A magyar nyelvben mind a menyasszony, mind a vőlegény MÁTKA. Ha a szóvégi KA kicsinyítő, akkor az értelemhordozó a MÁT gyök. A szó alakulhatott az iMÁDni igéből is – iMÁDott, iMÁDottKA, d > t váltással MÁDKA, MÁTKA. Egy másik oldalról közelítve: az egész életre szóló kölcsönös elkötelezettség azt jelenti, hogy MÁTkái, TÁMaszai kívánnak lenni egymásnak. A MAD gyök itt együtt felemelkedést, szárnyalást is jelent (madár). A szerelem egy állandó emelkedettségű (mad), fennkölt, magasröptű, ünnepi hangulatú érzelmi állapot. A TK hangcsoport – ÁTKA – szerint a szerelem előbb csak az egyén belső tITKOs érzelemhalmaza, amely esetenként a szülők akaratával ÜTKÖzik. A mÁTKAság, őszinte szerelem esetén egy állandó lelki-szívbéli emelkedett (mad) állapot, bár jelképes szerelmi kalITKÁban, „rabságban” éli ezt meg. Az igazi sikeres MÁTKAság egész életen át KAMATozik lelkiekben. MáTKa – KaMaT hangváz: M-T-K – K-M-T. Mindketten TÁMOK, egymás TÁMjai. MáTKa – TáMoK hangváz: M-T-K – T-M-K. A KATA név egyik névadója, sok másik mellett: MÁTKÁm a KATÁM, aki ezer szálon KÖTődik hozzám. MáTKa – KaTáM hangváz: M-T-K – K-T-M. A TK páros, mint alvó T.K – K.T gyök: TéK – KéT, világít rá a MÁTKAság lényegére a hangjaival alkotható KÖT, KETtő szavakban, ugyanis a MÁTKAság KÉT ember KÖTődése, közös TÉKonysága, TevÉKenysége egy életen át. A MAT gyök, jelenthet homályt is: MATT. De m > s váltással SÖTétet, SATírozottat is jelent, itt a még ismeretlen személyi jellemzők, de a világ szeme előli félrevonulás, eltűnés is. A CzF Szótár szerint: „Szorosb ért. jegyben járó szerető. E szóban a ka kedvességet jelentő kicsinyítést látszik mutatni. Talán am. máska v. másodka, azaz valakinek kedves mása, társa, párja; pl. mátkám am. máskám v. másodkám, mintegy második énem, kedvesem, feletársam, kit úgy szeretek, mint enmagamat. […] Vagy pedig lehet, hogy törzsöke mát matatból húzatott öszve, mely mozgást, menést, utánjárást jelent, s e szerént mátka (= v. matatóka) oly személy, ki más után jár, vagy ki után járnak.”  TK – KT kapcsolat: a máTKaság lehet tiTKon kelt érzelem, de lüKTető erő KöTi össze, s minden buKTatót túllép az édes neKTár reményében. Nem szláv jövevényszó.

máz – Kerámián ráégetett üvegszerű bevonat. Felületi bevonat: zománc, lakk. Süteményen felületi bevonat. [szláv] A MÁZ és változatai az M.Z – ZM gyökből indulnak: MáZ – ZoM. A MÁZ szó másik alakja: ZOMánc. A MÁZ egy felületet betakaró MEZő. A CzF Szótár szerint: „Ha a máz szóban alapfogalmul azon tulajdonságát vesszük, hogy eredetileg híg és folyó természetű, úgy azon szókkal áll rokonságban, melyeknek maz, masz gyöke valami folyóst, nedveset jelent, mint maszat, maszog, mazúr […]” A MÁZ, MASZ valóban folyós anyag. A MÁZol szó a MASZatol rokona, így magyar nyelvből ered a MÁZ kifejezés. A fordítottja ZÁM, amely a ZOMánc kezdő gyökszava. Az ehető bevonatoknál ZAMatos ZÁM – MÁZ. Ez ősnyelven íZletes nyÁMolható (nyámi) szirupszerű levet jelenthetett, mert az utódnyelvekben, így a román nyelvben az ősnyelvi örökségű zeamă szó valaminek a kipréselt, kifőzött levét jelenti. A szó ősnyelvi örökségük.

mazna – Elkényeztetett, nyafka. Erőtlen, bágyadt. Vézna, nyápic. [szlovák] A MAZNA M.Z – Z.M  gyökből képzett szó: MaZ – ZaM. Ez a MAZNA szó a magyar MihASZNA rövidített módosulata, amelyet a szlovák nyelv átvett, megörökölt. Ennyi. Ehhez hasonlókat találunk minden olyan népcsoport nevében, amely a Magyar Királyság területén élt. Az erdélyi románoknál tömegével hemzsegnek az ilyen szavak: nyomorék = niumurug, beteg = beteag, menten = mintenas stb. De egyik sem léphet ki a szóalkotás szabályai alól. A ZN hangcsoport – AZNA – a gerEZNA, pÓZNA szavakban a vÉZNAság párhuzamát nyújtja. ZN – NZ kapcsolat: a maZNa fő jellemzője: öNZő.

mázsa – Métermázsa. [óorosz < ?] A MÁZSA szó M.ZS – ZS.M gyökre épül: MáZS – ZSáM (zs > z: zöm). A MÁZSA szóban az M hang Méret, Mérték, Méter értelme van jelen indítóhangként, de a töMeg is. Az ÁZS értelemadó gyök nagy jelentésű az ÁZSia, ÁZSió, bagÁZS, varÁZS stb. szavakban. A MÁZSA, súlyMérték és súlyérték. A ZSA szintén értelemadó gyök, a további kitártság értelmével a ZSAnér, ZSÁner szavakban. Azonban a ZS hangcsoport – ÁZSA – alakjaként is elemezhető. Így az ÁZSIa, ÁZSIó, bIZSEreg, gÁZSI, elvarÁZSOl és más szavakban írja le a nagy terjedelmet, hatást. A mÁZSA esetében a nagy súlyt. A ZSÁM gyök, zs > z váltással: ZÖM, amely egy mennyiség, TÖMeg nagyobbik részét, ZÖMét jelenti. A ZSÖMök ember is MÁZSA közeli súly. A szó nem óorosz jövevényszó, hanem még ősnyelven fogalmazódott meg. Az óorosz csak átvevőként jöhet számításba.

medence – Uszodában, strandon nagyobb víztartó építmény. Víztároló. Földfelszín nagyobb természetes mélyedése. [szláv] A MEDENCE szó is a ME – EM ősgyökből induló M.D – D.M gyöknek: MeD – DeM a bővítménye. Azaz a NEDvjelentésű MED gyök a MEDENCE gyökszava is. A szó tengelyében jelen van a D hangcsoport – EDE –, amely a mEDEr, vEDEr, gÖDÖr, vÉDEtt, kEDŰs, nEDŰs szavakban kellemes kicsengésű víztároló EDÉnyek értelemadó hangcsoportja. A D.N – N.D gyök: DeN – NeD, a NEDv szóban a meDENce tartalmára utal.  Az NC hangcsoport – ENCE – játékos hangvételű: cINCOg, fINCÁl, hUNCUt, INCIfINCI, kANCA, kENCE, tÁNCOl és más szavakban. A játékos hangvételű NC párosból arra lehet következtetni, hogy a MEDENCE kedvtelésre készített hely, a szóvégi E hang K hiányos kicsinyítő: MEDENC/k/E. A MEDENCKébe MINDENKI belemerülhet, arra való. MeDeNCKe – MiNDeNKi hangváz: M-D-N-C-K – M-N-D-N-K. A CzF Szótár szerint: „Minthogy a tulajdon értelemben vett medencze víztartó edény, innen legvalószinübb, hogy gyöke a nedvet jelentő med, melyből meder is származott, s ha e két származékot öszvehasonlítjuk, úgy látszik, mintha meder nagyobbféle víztartó öblöt, pl. folyóét, medencze pedig kisebbfélét jelentene, mint a cze kicsinyező képző is mutatja. […] Eléfordul a román nyelvben: bedine s a szláv nyelvekben medenicze v. medenicza, melyet Dankovszky a med (= méz) szótól származtat. De látjuk, hogy a magyarban ,medencze’ származék ,med’ gyöktől nem egyedül áll; továbbá hogy a göcseji tájbeszédben nedencze divatos, tisztán ,ned’ gyöktől; mik legnagyobb bizonyitékai eredeti magyarságának.” Kiem. K.S. A MEDENCE – CEMENDE átfordítás öblös összességet felidéző. A CEMENDE, azaz romlott nő saját, jobb sorsra érdemes altesti MEDENCÉjét, önmaga értékes érzelmi-testi összességét dobja közre romlott erkölcsiségében. Az ilyen nőbe is belemerülhet mindenki. MeDeNCe – CeMeNDe hangváz: M-D-N-C – C-M-N-D. A Kárpát-MEDENCE előbb vízzel, nEDŰvel, NEDdel feltelt NEDer, MEDEr, tenger. Majd miután lefolyt a víz, létrejött egy hegyekkel körülzárt, vÉDEtt, tavakkal tarkított, eszményi ÉDEni, mEDEnce, amely a hegyek vÉDENCEként földrajzilag is kellemes életteret biztosító, vÉDEtt hely lett. Ez a Kárpát-MEDENCE, amelyet minden CEMENDE birtokolni, bitorolni akar. A MEDENCE egy fizikai mélység. A DEMENCIA szellemi, értelmi, érzelmi lesüllyedés. MeDeNCe – DeMeNCia hangváz: M-D-N-C – D-M-N-C.  NC – CN kapcsolat: a medeNCében lehet úSZNi (c > sz), mint egy feCNi a víz tetején.

medve – Nagy termetű, sűrű bundájú, növényi táplálékkal is élő ragadozó. [szláv] A MEDVE M.D – D.M gyökbővítmény: MeD – DöM. A MED gyök egyik jelentése NEDv. A NEDVEs és MEDVEs ugyanazt jelenti: vizes. A NEDV, MEDV tárolására alkalmas (m)EDény a MEDence is. A MED gyök az ODúra is céloz, MEDűben, ODúban, MÉlyeDésében, saját ODvában, MEDVÉben (birtokos eset) lakó MEDVEs, NEDVEs MEDVE. A MED üreget is jelent a MEDence, MEDer szavakban. A DV hangcsoport – EDVE – alapvető jellemzőket világít meg. A mEDVE ODVA mEDVEs nEDVEs, mivel a mEDVE szereti a nEDVEs környezetet. Tehát: a mEDVE ODVÁban, vagy saját nEDVEs mEDVÉben élő állat. Télen ebben a nEDVEs mEDVÉben alszik álomba dermEDVE. A mEDVE szereti a lép nEDVÉt, a mézet, kedvenc csemegéje a méz, amelynek régi neve: MED, azaz folyékony (ned) ÉDesség. A lép nEDVE (méz), azaz mEDVE (méz) EDVE (éve) jó. Ott van nevében az evésre biztatás: EDd, mert a méz – a MED – EDVE jó. Ha nem vérmEDVE, akkor kEDVEs állat, főleg a bocsok. A DV páros a szó tengelyében alvó D.V – V.D gyök: DúV – VaD. A MEDVE VADállat, DÚVad, dúVAD. Ugyanakkor VEDlik, átVEDlik. Ha háztáji uDVarba bejut, székelyül monDVa: mindent esszeDUVaszt, azaz összerombol. Megjegyzendő: a DV páros a két legellentmondásosabb hangot tartalmazza. A velük alkotott szavak: VaD, VáD, VeD, VéD stb. igazolják ellentmondásos voltukat. A MEDVE növényevő, de ragadozó is. Békésnek látszó viselkedésből könnyen vált át táMADóVÁ. Amikor táMAD, akkor két lábra áll, fölemelkedik (medik – emelkedik, innen a madár neve is). A több névadó jellemző összhangja itt is érződik. A MEDVE mondhatja: én ODVAMban lakom. MeDVe – oDVaM hangváz: M-D-L – D-V-M. A CzF Szótár szerint: „A magyarban is a méz és med rokonok, minthogy a z és d többször felcseréltetnek, mint gondolkodik és gondolkozik, foglalkodik és -kozik, meddig, tájszokásilag mezzig stb. E szerént medve a magyarban is lehet med-eve (medevő), v. méz-eve (méz-evő). Vagy pedig a nedv másképen medv szótól származtatva am. nedvi vagy medvi (t. i. állat), azaz nedves, hideg tájékot, égaljat kedvelő, ott lakozó.” Kiem. K.S. A MEDVE az ősnyelven más megnevezéseket is kapott fő jellemzői nyomán. Hatalmas ERŐS, URUS, eszezve URUSZ, ragadozó ORZÓ, odúját, zsákmányát ŐRZŐ, ezek mind jellemzői voltak, maradtak. A B.R – R.B gyökkel: BaR – RaB, színe BARna, BARlangban lakik, nagy RABló BARom. A MEDVE utónyelvi nevei e fentiek módosulata. A latin és származéknyelveiben: URSUS, olasz ORSO, francia OURS, román URS alakra módosult. A BARna, RABló BARom jellemzőkről a germán eredetű nyelvekben BEAR, BÄR, BJØRN, BJÖRN stb. A szláv nyelveken, oroszul: МЕДВЕДЬ = MEDVED, horvátul: MEDVJED, csehül: MEDVĚD és mások. E fenti nyelveken részletes, teljes, átfogó magyarázat a megnevezésekre az állat összes jellemzőinek beleszövésével – úgy, mint fent magyarul – nem adható, de lehet küszködni. DV – VD kapcsolat: meDVével találkozni nem szíVDerítő érzés.

megye – Több járást magában foglaló államigazgatási egység. [szerb–horvát vagy szlovén] A MEGYE megnevezés M.GY – GY.M gyökből képzett: MeGY – GYöM. Ezt az ősi magyar szót is kilopnák a magyar szókincsből a bérnyelvészek akár a csárda, huszár, székely harisnya stb. szavakat. Mert, hogy eredete magyar, arra itt a magyarázat a CzF Szótár szerint is: „E szerént a megye nem egyéb, mint határ, s minthogy ezt ősi szokás szerént lépve, s körüljárva jelelik ki, innen e szó gyöke a megy ige (valamint a járásé jár), s a megyének kijelölése csakugyan határjárásnak mondatik.”  Kiem. K.S. Mind a járás, mind a MEGYE a MEnéshez, a MEGY, JÁR gyökökhöz kötődő magyar szavak. Ugyanígy az ár, hektár, mint területi mértékegység, szintén a jÁRáshoz kötődő. Erről bővebben az ár címszónál. A GY hangcsoport – EGYE – mozgás értelmű, és kötődik a mEGYE ÜGYEihez: ezt tEGYE, azt vEGYE, mi lEGYEn, mit tEGYEn, gAGYOg, AGYAl, mAGYAráz, fIGYEl, IGYEkezik, mEGYEn ÜGYEsen és sorolhatnánk. A MEGYE közigazgatási TÖMÖrülés, GYÖMÖrülés: MÖGYE – GYÖME.  Nem szerb-horvát vagy szlovén kölcsönszó, hanem eredeti magyar.

méh² – Anyaméh. A föld méhe, mélyen levő belső része. [szláv] A MÉH  M:H – H.M gyök: MéH – HáM. Az anyaMÉH* megnevezésben a MÉLYséget, de a megnyílást is szemléltető M hanggal (figyeljük a kiejtést), a MÉLYen fekvő női belső szervet, a csodálatos megújulás, átörökítés, újrateremtődés, a mag, meg, még fogalmak MÉLYséges titkainak Hordozóját jelöli. Az anyaMÉHet a HÍM termékenyíti meg. MéH – HíM hangváz: M-H – H-M.  A MÉH egy tökéletes védőHÁM a magzat számára. Egy olyan élettani alkotóhely, amelyben létrejön egy új ember, mindkét szülő jellegzetes, átörökített vonásainak hordozója, egyikhez sem teljesen hasonló, hanem egy új, megismételhetetlen egyed. A MÉH a teremtés megismétlődésének titokzatos MŰHelye, MÉLY titkokat rejt még ma is. Mind az M, mind a H hang mélyről indul. Megfigyelhető, hogy a H hang kiejtésekor az egész belső önmagunkat adjuk. A H itt a MÉLY szó LY hangjának helyét veszi át, ennek értelmét is sugallja – ejthetnénk MÉHLY-ként is –, de nemcsak a test, hanem a lélek MÉLYségének, a női lény egész belső önmagának odaadó voltával. Ez a H a csodálatos anyai ösztöni rajongásnak a magzati állapot idején kialakuló, a lélek legbensőjéhez kötött, rögzített, soHa le nem választható jelképes lelki köldökzsinórja, amely a belőle kiszakadó magzathoz köti őt, a legmélyebb anyai szeretet érzelmével, eltéphetetlenül egy egész életen át. A szó ősnyelvi eredetű, és nem az írott történelem dereka után kialakuló, mai napig osztódó szláv nyelveken képződött! A MÉH olyan üreges belső női szerv, amely telítésre vágyik. Ez egy teljesen természetes, örökítő sejtekbe (génekbe) táplált ösztöni késztetés a szaporodás biztosítására. Pontosan meghatározott, havonta visszatérő élettani ciklusai vannak, amelyek a nő viselkedését, kedélyállapotát, fogadókészségét meghatározzák. Az emBER, mint értelmes lény (ber = magasodás), ezt az ösztöni megnyilvánulást szabályozza, az ízlés határain belül, tisztességes keretek közt tartja. A férfi azért fÉRfi, hogy ezt a különleges titokzatos nőiségi vonást megÉRtse, elfogadja. A nőnek viszont sosem szabadna visszaélnie e megértéssel. Az EMBER bármely megnevezése magasodást, emelt szintet jelent. ÁDÁM – DÁMa, MADám, maDÁM, mindannyi magas szint vagy az EM = nő, EMelt, szint, BER, akár a BÉRc, magas. Magasan az állatok fölött áll, nem belőlük fejlődött ki.

mérce – Hosszúság, magasság mérésére való, a mértékegység törtrészeit, illetve többszörösét is jelölő eszköz. [szláv] A MÉRCE M.R – R.M gyökből képzett szó: MéR – ReM. Az RC hangcsoport – ÉRCE – esetenként ízekre bontott dolgokat, bontó eszközöket is jelöl. Ilyenek: pERC, pORC, pURC, dERCE, mARCAngol, sERCEn, szekERCE stb. A MÉRCE szó apró, finom léptékű MÉRték. Az R.C – C.R gyök: ReC – CeR hangjaiból alkotott szavak: RECe, CÉRna, CERuza – mind finom, vékony vonallal kapcsolatosak. A MÉRCE finom és pontos legyen. Az RC – CR (szr) kapcsolat: a méRCe az éSZRevehető különbségek mérésére alkalmazott. A komoly méRCe nem vehető vicCRe. Nem szláv jövevényszó, hisz minden eleme magyarul érthető. Ők vették át a magyar nyelvből!

mészáros – Szarvasmarha, juh és ló levágásával és húsának kimérésével foglalkozó iparos. [mészár ’ua’ < szláv] A MÉSZÁROS szó az M.SZ – SZ.M gyökből indul: MéSZ – SZoM (sz > z: zom). A szó eredetileg METSZÁROS is lehetett, a MET, METél, METSZ alapszóból induló. Mivel minden szóképződésnél több névadó jellemző áll össze (legkevesebb három), itt is vannak más névadók. A CzF Szótár szerint: „ezen szó tótul meszár v. Maszár, a meszo v. Maszo (hús) törzstől s am. Hússalbánó, husvágó. Némelyek szerént ebből lett mészáros, […] mások szerént a héberben beszár () am. Hús, innen lenne beszáros vagy meszáros, mészáros am. Hússal bánó, húsáruló. Mások ismét metsz-áros összetételből vonják le a mészáros szót, honnan mészár-szék annyi volna, mint metszárszék stb.” Az első MÉSZÁROS a leírások szerint az ősnyelvet beszélő Noé, aki még 350 évet élt az Özönvíz után. Noénak nagy tekintélye volt. Balkányi Sz. Lajos: Magyar ősmesék I. kötetében (27 old.) írja, hogy Ős atya ura névvel is illették őt, mind az egész föld lakóinak atyját. E név utólag különböző nyelvekben módosult, torzult: Isatur, Satyaurata és mások. Csak az ő halála után jöhetett számításba Nimród, aki próbált helyébe lépni, tekintélyét örökölni, de sikertelenül. Ez idő alatt még az eredeti ősnyelvet beszélték szerte a földön. Így a hús, masza, mesza megnevezések nem jöhettek semmilyen nyelvből. A hús, MOZgó iZOM (izom – mizo), MASSZív tömör tömeg, MOZgóerő forrása. A MÉSZÁros szóban jelen van a hús ősi neve is. Az SZ hangcsoport – ÉSZÁ, ASSZA – nyomatékkal ejtve, többszörös méretbeli mennyiség: mESSZI, HOSSZÚ, ÖSSZEg. Itt ÖSSZEsített tömeg. Az ÜSZŐ, hASZOn, mASSZív, mÉSZÁrol, kASZAbol, kÉSZÍt, ESZIk és más szavakban. Az SZ.R – R.SZ gyök: SZáR – RéSZ, a méSZÁRos szétMETSZve RÉSZeire bontja, szedi, asztalára szétSZÓRja SZÁRanként a darabolt húst. Van egy mondás: SZEMenszedett, vagyis apróra. Egy másik nagy súllyal bíró bizonyíték a magyar nyelvi eredetre, az ÉSZ – SZÉ, SZÁ gyökök, amelyek értelemhordozók a szóban. Az SZ-es ősgyökök kiterjedés jelentésűek a magyar szavakban: arasz, terpesz, asztag, asztal, esztendő, száz, ész, vész, szél, szel, meszel stb. A mÉSZáros, méSZÁros SZÉtSZEdi, kiterjESZti, SZÉtteríti, SZEleteli a húst. A MÉSZÁROSnak SZERSZÁMai vannak az állat leölésére, felfüggesztésére, feldarabolására stb. A MÉSZÁROS tehát SZERSZÁMOS ember. MéSZáRoS – SZeRSZáMoS hangváz: M-SZ-R-S – SZ-R-SZ-M-S. Azonos hanganyag. Az R hangcsoport – ÁRO – szerepe ÁRtÓ ERŐszak az állat kÁRÁra. Ugyanakkor dARAbolja, dARÁlja, mÉRI stb. A MÉSZ gyök mélyhangú változata – MASZ – a gyúrhatóságot is jelenti a MASSZa szóban. A MÉSZÁR megfordított alakja – MÉSZÁR – SZÁRMÉ – adja a darált húsból készült, levélbe csavart töltelék nevét: SZÁRMA. E őseredeti magyar szót használják Magyar Alföldön is. Tehát mindhiába a nagy erőlködés a töltött káposzta török, arab, szláv eredetűvé nyilvánítására, hiszen a tősgyökeres eredete ősnyelvi szó: MÉSZÁR – SZÁRMÉ, SZÁRMA. Ebből örökölték meg a SZÁRMA, SZÁRMALE szót a törökök. MéSZáR – SZáRMa hangváz: M-SZ-R – SZ-R-M.  Egyébként román és szláv nyelveken is használják. Az R.S – S.R gyök: RoS – SoR mutatja, hogy a hús ROStos, szálas szerkezetű, és azt is, hogy a mészáROS darabolva SORba rakja a darabokat. A MÉSZÁROS szónak egy másik Rubik-kockásan fordított alakja SZÉMÁROS a SZÉTMARÓS gondolatát rejti, főleg ha az eredeti METSZÁROS szóból indulunk ki. MeTSZáRoS – SZéTMaRóS hangváz: M-T-SZ-R-S – SZ-T–M-R-S. Azonos hanganyag. A szókialakulásnál a körülmények, cselekmények, műveleti jellemzők összessége döntő. A szó, elemeire szedve csak magyarul magyarázható. Az ősnyelvből örökölte az összes többi. Ez a kavarás azért van, mert sokak számára az ómagyar nyelvből eredőként elfogadni nehéz. De ez legyen az ő gondjuk. Senki nem kötelezi őket ennek elfogadására, ám attól még igaz marad. Nem meglepő, hogy a fent említett nyelvekben, kisebb hangtorzításokkal, a hús neve is benne van. A minta az ősnyelvből vétetett, mivel átfogó magyarázatot a szóra, annak alkotó elemeire csak a nyelvi titkok magyarázó nyelvén, a mai magyar nyelven lehet adni. A legkevesebb három névadó jellemzőnél több van a magyar nyelvben. Ez is igazolja: a MÉSZÁROS szó magyar.

mézga – Némely fa kérgéből szivárgó nyúlós, a levegőn megszilárduló anyag. [szláv] A MÉZGA az M.Z – Z.M gyökből induló szó: MéZ – ZaM. Mikor jön elő a MÉZGA? Mi idézi elő a MEZGÉsedést? Tavasszal a réteken, a MEZőn a napsugarak öZÖNe nyomán elolvad a ZIMa (hó). A növények IZgalmi állapotba jutnak, a nedvkeringés beindul, a héj, a kéreg burka, MEZe alatt beindul a nedvek MOZgása, áramlása, ez a MEZGÉsedés kEZdete. A ZÁM, ZÉM nedvet jelent. Az első rügyek bomlásakor már a MÉZelő méhek is megjelennek, bár még csak propoliszt gyűjtenek. A ZG hangcsoport – ÉZGA – mutatja, hogy a mÉZGA a növény IZGAlmi állapotának eredménye, látható jele. A tavaszi kellemesen melegedő napsugár birIZGÁlja a növényeket, ennek hatására IZGAlomba jönnek, és életnedveik a kéreg alatt mOZGÁsba lendülnek. Székelyül szólva: megindul a mEZGÉje, vagyis megered a mÉZGA. A nemiségben is ugyanez az IZGAlmi állapot-tünet meghatározó életjelenség. Az ősnyelven a női nemi szerv egyik neve: PIZGA, mivel IZGAlmi állapotában mEZGÉt bocsát ki. Ezek a minden kifejezésben azonos értelmet bevivő hangcsoportok a legfőbb bizonyítékai az ősnyelvből eredésnek. „Eléjön a szláv nyelvekben is mezga, mjzaga, mjza, mesga miezga alakokban.” – írja a CzF Szótár. Kiem. K.S. Lám, egy szláv nyelv sem „múlhatja” a ZG párost. De van-e nekik ZG párossal, vagy annak hangcsoportjával olyan szavaik, mint: birIZGÁl, bUZGÓ, IZGAtott, mOZGÓ stb. szavaik, amelyek felvilágosítást adnak a MÉZGA szó mOZGÁssal magyarázható eredetére? MéZGa – MoZGó hangváz: M-Z-G – M-Z-G. A fa kérge alól kifolyó anyagnak, terjedő, szétterülő – az ÉZ (mézga) gyökben rejlő – kiterjedés értelme magyarázható-e a szláv nyelveken? A MÉZGÁnak is van ZAMata, s e szó is az M.Z – Z.M gyök bokrához tartozik. Székelyföldön macskaMÉZnek is nevezik a kifolyó, megszilárduló MÉZGÁt.  A ZG páros, mint Z.G – G.Z alvógyök: ZeG – GeZ, az iZEG-moZOG, a növényi nedvek beindulása. A MÉZGA ehető, de amúgy GEZemice minőségű. MéZGa – GeZeMice hangváz: M-Z-G – G-Z-M-c. A MÉZGA – AGZÉM teljes átfordítás azt is mutatja, hogy az ÁGon, az ÁG MEZe alatt, héja alatt képződik a ZÁM, azaz nedv. MéZGa – áG MeZe hangváz: M-Z-G – G-M-Z. Az ZG – GZ kapcsolat: a méZGa a növénynek a tavasz melege biriZGáló hatása nyomán beinduló áGZó-boGZó, viráGZásra, maGZásra készülő életjele.

mocsár – Növényzettel lepett sekély állóvíz. [szláv] A MOCSÁR szó M.CS – CS.M gyökből képzett: MoCS – CSoM. Összetevői: MOCSok és SÁR, CSÁR. A CzF Szótár is ezt írja: „E szerént mocsár am. mocsó t. i. víz. Vagy végre öszve van téve a mocs és sár szókból, mintha volna mocssár. Mongolul: mocsagi am. káka. Egyébiránt eléjön ugyanazon vagy rokon alakban a szláv nyelvekben is.” Kiem. K.S. Ám az eredet, ősnyelvi! A CS hang összes kedvezőtlen magyar nyelvi vonatkozását meg kell vizsgálni, ezt mindenki megteheti magának a CS hang bevezetőjében. A MOCSár CSÖMörítően utálatos, bűzös térség. A CS hangcsoport – OCSÁ – leértékelést is jelentő. Például: OCSÚ, UCSÚ, ÓCSÓ (olcsó), pOCSÉk, mOCSÁr, mOCSOk, mOCSAdék, pOCSOlya, pECSÉt és még más szavakban. A CS.R – R .CS gyök: CSáR – RoCS (cs > s: sár) a CSORog, r > l: LOCSog,  SÁR szavakban mutat jellemzőket. Régen a SÁR szót CSÁR, CSER, CSÉR alakban is használták. A gerenCSÉR vagyis fazekas CSÉRből dolgozott. Aki SÁRba ragadt és otthagyták, azt CSERben hagyták. Ennek van másik értelme is: CSERlében, PÁCban. A MOCSÁR lehet egy korábbi ÁRadás maradványa. A MOCSÁR bűze CSÖMÖRítő. A RAMOCSA szó MOCSARas selymékes, semlyékes területet jelent. Magyar nyelvterületen, több vidéken is van ilyen megnevezés, amely kezdeti MOCSARas, ROMOCSA, RAMOCSA térségre vezethető vissza. MoCSáR – CSöMöR – RaMoCSa hangváz: M-CS-R – CS-M-R – R-M-CS. Valaha létezett a CSOROMA szó is.

moh – Moha. [szláv] A MOH M.H – H.M gyök: MoH – HoM. Az M hang az oMló lazaságot, eMlő lágyságát, a H hang a leHelet hangja, amely puHA, akár a HAlk susogó szellő, de takarást is jelent. A MOHA is puHA, kellemes tapintású akár az eMlő. A szó fordítottja HOM. Ez a puHA anyagnak érintésre, nyOMásra beHOMorúló tulajdonságát jelenti. A HOM gyök takarás értelmű is: HOMok, HÁM, HÍMzés. A MOHa HÁMszerűen bevonja a felületet. A CzF Szótár szerint: „A lopvanőszök seregébe tartozó növénynem […], s az évnek legnagyobb részében zöldellnek, különösen a hives, hideg vidékeken. Növésök gyakran igen sűrű, tömött; tapintva lágyak, mint a bársony. A helyekre nézve, hol tenyésznek, vannak famohok, kőmohok, földmohok stb.” A MOHA belepi az északos, árnyékos, HOMályos, Hideg, Harmatos, HOMorú helyeket.

molnár – Gabonát iparszerűen őrlő személy, szakmunkás. [szláv] A MOLNÁR M.L – L.M gyökből képzett szó: MoL – LoM. A MOLNÁR puhító, OMLasztó műveletet végző. A szétomLASZTott magvakból LISZT lesz, amelyből OMLós kalács, kenyér készül. Valaha MALMÁR lehetett, később MOLNÁR. A MALMÁR – RÁMLAM fordítás azt mondja el, hogy a magvakat szétRÁMLOM, RÁMOLOM, ROMLasztOM, bomLASZTom. Vagyis, a MALOMban LOMmá omlanak a magvak, szétMÁLlasztva, málLISZTva, LISZT lesz. Az LN hangcsoport – OLNÁ – a mOLNÁr szolgáltató, valakiket ellát. Hasonlók: asztALNOk, dALNOk, ELNÖk, szÓLNOk, ÜLNÖk stb. Az LN páros, mint L.N – N.L gyök: LeN – NeL, a külyüs malom LENdítő karja,  moLNár NÉLkül nincs malom. A szóvégi N.R – R.N gyök: NáR – RoN,  a gabonaszemeket szétRONtó, így lisztet NYERő műveletre céloz. A CzF Szótár leírása: „Eredetre nézve egy a latin molitor, olasz molinaro, német Müllner, szláv malinar, mlinár stb. szókkal.” Kiem. K.S. Mind MOL – LOM gyökből indulók. MoLNáR – MoLiNaRo – MüLLNeR – MaLiNaR – MliNaR hangváz: M-L-N-R – M-L-N-R – M-L-N-R – M-L-N-R – M-L-N-R. A magMÁLlasztó, málLASZTó, LISZTté őrlő MOLNÁR szakma még a nyelvrobbanás előtti foglalkozás volt, így természetes a gyök jelenléte az utódnyelvekben. A MOLNÁR biztosan nem jövevényszó, hanem ősnyelvi. LN – NL kapcsolat: a moLNár a garaton leözöNLő gabonát őrli.

moly – Molylepke. [szláv] A MOLY M.LY – LY.M  gyök: MoLY – LYoM (ly > l: lom). Amit megesz a MOLY, az megroMOL, szétMÁLLik, LOMmá válik. MoLY – LiM – LoM hangváz: MLY – L-M – L-M. A CzF Szótár pontosan leírja: „Minthogy a molynak legkitünőbb tulajdonsága a rágás, mintegy mállasztás v. őrlés; gyöke mol közelebb azon rokon gyökü szók közé sorozható, melyek szintén rágást, őrlést, evést jelentenek, milyenek mohó, moha, mókus; rokon továbbá a mállik, mállaszt máll törzsével is.” A szlávok az ősnyelvből, az ómagyar nyelvből örökölték.

motolla (matolla, matóla) – Fonalnak pászmákba szedésére használt, két végén T alakú rúd. Fonal föltekerésére való hatoldalú, forgatható keret. [szláv] A MOTOLLA szó a MO – OM ősgyökből induló M.T – T.M gyök bővítménye: MoT – TöM. A MA gyök kéz jelentésű is: MAncs. A MA, MO, MOT, MOZgás, MATatás, MOToszkálás. A MOTOLLÁlás a fonal pászmákba, nyalábokba TÖMörítése. A MOTOLLÁlással a fonalat szövéshez készre ÁLLATOM, ÁLLÍTOM. MoToLLa – áLLÍToM hangváz: M-T-L – L-T-M. A T hangcsoport – OTO – itt teremtő alkOTÓ értelmű, akár a kOTOl szóban.  A mOTOllálást valaha, valaki kiÖTÖlte. A T.L – L.T gyök: ToL – LéT, a TOLogatás, DOLog (t > d), LÓDulás alapszava. Az L hangcsoport – OLLA – itt a szÁLLÓ szÁLAt, fonALAt, a dOLOg szóban a kéz ide-oda mozdULAtát leíró. A MOTOLLÁval TÖMÜLnek a szálak. MoToLLa – TöMüL hangváz: M-T-L – T-M-L. A CzF Szótár leírása szerint: „[…] a matóla forgatva és forogva használtatik, innen gyöke mat azon szókkal áll rokonságban, melyekben a mat (mot) gyök mozgást, itt különösen forgó, forgolódó mozgást jelent, mint matat, matikál, motat, motoz származékok is.” Kiem. K.S. Szláv nyelvekben – minden erőlködés ellenére – nincs ilyen megfelelő, névalkotó jellemzőket felvonultató, átfogó eredetmagyarázat a szó kialakulására, de lehet gyötrődni a bizonyítással.

munka – Az embernek – szükségletei kielégítésére irányuló – tudatos, célszerű termelőtevékenysége. [szláv] A MUNKA szó az M.N – N.M gyökből képzett: MuN – NaM, amely hosszabb idő alatt kapta meg mai alakját. A CzF Szótár a mozgás alapgyökéből vezeti le: „Ha alapfogalomul a mozgást veszszük, melylyel a testi és lelki erő megfeszítése, vagyis a munka maga járni szokott, a mu gyök legközelebb állana a mozog ige mo gyökéhez, ehhez hozzá téve az egyszerü gyakorlatos g képzőt, lesz mug (mintegy mozog), és n közbevetéssel mung, innen igenév: mugó muga, kemény k-val: muka; vagy n közbetéttel munogó, munoga, munga, keményen: munka.” Kiem. K.S. Tehát a mo, mu, mű – MOzog, MUnkál, MŰvel, de a MENni ige is. A K hang, mint az aKarat egyik kulcshangja is meghatározó. A KA ősgyök szintén az aKArat, KAr alkotója, amely elsődleges és nélkülözhetetlen munKAvégző is (betakarít). A ták, mák, muk, gyak stb. mind MUNKAvégzést jelentő szavak gyökei. A MUKa volt a kezdeti alak, azonban a másik névadó jellemző a kéz = MANcs is jelen van, így lett összevontan: MUNka . A MUN = kéz, ták, táka – tékolás, tevékenység, MUNatáKA – kéztevékenység, rövidítve: MUNKA. Erre bizonyíték a kéz megnevezése néhány utódnyelven a magyar MANcs szóból: francia – main, galíciai – man, katalán – ma, olasz – mano, portugál – mao, román – mână, spanyol – mano stb. Amint a MANkó, kézvonatkozású, úgy a MUNKA is. A szó tengelyében álló NK hangcsoport – UNKA – tevékenységet kifejező a csalINKÁzik, ficÁNKOl, mUNKÁl stb. szavakban. A moldvai csángók mai napig a MUNKÁl szót használják, a dolgozik szó helyett. Az ógörög nyelvből vett EKONÓM, ÖKONÓM szó, amelynek jelentése gazdaság, a MUNKA szó fordított alakja. MuNKa – eKoNóM hangváz: M-N-K – K-N-M. A szláv nyelvek nem tudnak átfogó magyarázatot adni a szó kialakulásáról. A magyar nyelvben ezt fejezi ki még a dolog átforgatás elővetíti a KAMpÁN végzett MUNKÁt is. A KAMPA = mező. Az ember alkotó MUNKÁra teremtetett, az alkotó MUNKA teszi, tevékenység, tákolás, ténykedés, cselekvés, működés, művelés és mások. A MUNKA – KAMUN minél inkább emberré. Egyes szám első személyben kijelenti: NEKEM a MUNKA az első. MuNKa – NeKeM hangváz: M-N-K – N-K-M. A barcasági csángók őrzik a MENNI ige N hangos ősi változatát: én MENEK. MuNKa – MeNeK hangváz: M-N-K – M-N-K. A MUNKA mozgás. Az ősi KINEMA szó őrzi. MuNKa – KiNeMa hangváz: M-N-K – K-N-M. MUNKÁhoz KIMENŐ ruhát használt, amely KAMUN tartja takarandó kényes testrészeit. MuNKa – KiMeNő – KaMuN hangváz: M-N-K – K-M-N – K-M-N. A MUNKA eredménye a betevő falat: MÁNKA. Aki nem MUNKÁl, az nem MÁNKÁl! MuNKa – MáNKa hangváz: M-N-K – M-N-K. Ahhoz, hogy utódok szülessenek egészséges MENŐ, MEN-NŐ, azaz em-ber, MEN és NŐ szükséges, ők ketten MENŐK, különböző NEMŰEK, akik a kis utódaikért, a MONKÁikért MUNKÁlnak. MuNKa – MeNőK – NeMűeK – MoNKa hangváz: M-N-K – M-N-K – N-M-K – M-N-K. A jókedvvel végzett MUNKA alatt nem lehettek NÉMÁK. Mondhatták így: ÉNEKEM száll a légben. MuNKa – NéMáK – éNeKeM hangváz: M-N-K – N-M-K – N-K-M. A MUNKÁban legyen NÁKOM, vizem is. MuNKa – NáKoM hangváz: M-N-K – N-K-M.  A MUNKÁt sok MANKÓ, azaz nyeles szerszám segíti. MuNKa – MaNKó hangváz: M-N-K – M-N-K. Aki MONÓKol, az is MUNKÁl. MuNKa – MoNoK hangváz: M-N-K – M-N-K. Tehát a MONOK neve sem szláv, hanem magyar szó. A jól végzett KEMÉNY MUNKA után jó NYOMOK maradnak. MuNKa – KeMéNY – NYoMoK hangváz: M-N-K – K-M-NY – NY-M-K. Ősrégi székely mondás még a régi tanyavilágból: Csak ojan messze menny MUNKÁba, míg még a KÉMÉNt, KÉMÉNYt láthatod. MuNKa – KéMéN hangváz: M-N-K – K-M-N. A gondos asszony szavai: Semmit se ér a MUNKÁd, ha KÖMÉNt nem vettél! MuNKa – KöMéN hangváz: M-N-K – K-M-N. Látható, mennyi kifejezés született a MUNKA tárgykörében azonos hangokkal. Talán nem is leltem rá az összesre. Ily bőség csak a nemiséggel kapcsolatos kifejezésözönben található. Bérnyelvész urak, lehet keresni a szláv nyelvekben is ezt a kapcsolati bőséget, hiszen önök szerint onnan lopta a magyar a MUNKA szót. Végezetül az NK – KN értelmi kapcsolat: aki muNKál, muNKálkodik, az talán aKNát ás, teKNőt farag vagy teKNikai dolgokat készít, esetleg zoKNit köt.

murok – Fehér, ernyős virágú, két éves parlagi növény. Ebből nemesített sárgarépa. [szláv] A MUROK M.R – R.M gyökbővítmény: MuR – RuM. A MUROK neve ősnyelvi eredetű. A MERKŐCE is. A MUROK keresztmetszete a szemünk alakját mutatja, és benne levő tápanyag a szemre rendkívül jó hatással van. A murOK nevében benne van az OK ősgyök. A szem az a lyUK, lUK, OK, amelyen keresztül fény árad be. A sátor tetején volt az OK, ahol fény áradt be (és távozott a füst). Innen az abLAK szavunk, amely kerek (ab) lyuk (lak, lék, luk) OK. A MUROK fordítva KORUM. A muROK KARós gyökerű. MuRoK – KaRóM hangváz: M-R-K – K-R-M. Az M.R – R.M gyök: MuR – RuM, a rágáskor keletkező MORaj. A román nyelvben rág = RUMega, amely ősnyelvi örökségük. A RU, RO gyök a MUROK vöRÖs színére is utal (rúzsa, rózsa). A MUROKnak, mint növénynek, semmi köze a répafélékhez, csak a gyökér külalakja hasonló. Ez okon a retekkel is lehetne rokon. Mindegyiknek karós gyökere van. Ugyanakkor hangvonatkozású: a REtek, RÉPa is: RÁgáskor REcseg, ROPog, akár a muROk. Az R hangcsoport – URO – a felsorolt szavakban: a mUROk kARÓs gyökERŰ, rágáskor mORAj keletkezik. Az R.K – K.R gyök: RoK – KaR, a muROK KARós gyöKERe. A MERKŐCE nevében szintén jelen van a szem jelentése. Csíkban, aki tágra nyílt szemmel* kitartóan néz: MERKEL, MERKÖL. Vagyis a SZEM egy másik megnevezése MERKE, MERKŐ lehetett. MuRoK – MeRKe hangváz: M-R-K – M-R-K. A MUROK REMEKül hasznosítható konyhakerti növény. MuRoK – ReMeK hangváz: M-R-K – R-M-K. Az angol carrot, német Karotte szintén a gyökér KARós alakját emeli ki, de csak magyar nyelven van rá magyarázat.

/*/ Ez a magyarázata annak, hogy inkább a székelyek őrizték meg a MUROK nevet, bár Szatmár környékén is használatos, mivel az a vidék is székely szállásterület volt valaha, akár az egész Kárpát-medence, csak ott végbement egy keveredés az Árpáddal érkezőkkel. Viszont az összeolvadás ellenére, sok székely vonást őriztek meg azon a vidéken élők.

murva – Zúzott kő, szalma, széna, nád törmeléke. [szláv] A MURVA M.R – R.M gyökbővítmény: MuR – RuM. A MURVA tengelyében levő RV páros a hasonló értelmű töRMelék szóban RM-re (lehetett törvelék) vált akár a máRVány, máRMány (marmore) esetében. Olyan anyag, ami szét van MARVA. A CzF Szótár szerint: „[…] alapjelentésre rokon a morzsa szóval, minthogy a kavics, gőbics is mintegy más kövek morzsájául tekinthető, különben is gyökük mor vagy mur teljesen azonos, […]” Tehát a zúzalék értelmű, MORzsa, MURva. A moRZSa, muRVA esetében RZS > RV váltás van. Tulajdonképpen mindkét szónál az M.R gyök MOR, MUR változatából indít, mert mindkettő zúzott MARadék, MURva, MORzsa. Az RV hangcsoport – URVA – a tÖRVE, dURVA, mARVA, mÁRVÁny, hERVAd, sORVAd szavakban mutat párhuzamot. Eredete ősnyelvi, ómagyar nyelvi, hiszen bokrosodásának minden értelmi kapcsolata itt teljesedik ki. A MURVA mindig ép darabból van leMARVA. MuRVa – MaRVa hangváz: M-R-V – M-R-V. Az RV – VR kapcsolat: A muRVa száraz voltának párhuzama a heRVad, soRVad szavakban. Ha a szalma-, szénamuRVát vesszük, ez éVRől-éVRe ismétlődő jelenség.

 

 

N

nádor – A rendi Magyarországon a király után a legmagasabb közjogi méltóság. Nádorispán. [szláv szószerkezetből] A NÁDOR N.D – D.N gyökből képzett szó: NáD – DáN. Ha viccesen fogalmazunk: a szláv nyelveknek körülbelül annyi közük van a NÁDOR szó szerkezetéhez, a szó eredetéhez, mint a kenguru fiókának a bevásárlószatyorhoz. A NÁDOR a király és a nép közt álló NAGY ÚR volt. A NÁD egyenes tartású növény. A NADrág szóban is egyik névadó. A NED gyök életteli állapotot jelent: NEDv. A NÁDor némely országos fontosságú dologban DÖNtési joggal bírt. A NÁDOR, NÁTOR szó jelentése a szeNÁTOR, guberNÁTOR szavakban, a fő kormányzó szerv TANácsolása a RONTások elkerülésére. Mintegy TANítóként, TANORként (tanor – tanár), NATORként, a bajok helyrehozása, a NÁDalás (t > d), helyreigazítás. A király fő TANácsadója, TANORja, NATORja a NÁDor, náDOR szerepe a dolgok jó meDERben tartása. A D hangcsoport – ÁDO – jelen van a székelyek által is használt nÁDAl kifejezésben, amellyel a dolgok jó menetének biztosítását, a bajok áthIDAlását, helyreigazítását nevezik meg, de nem csak az épületek javítására céloztak, hanem mindenre, ami helyrehozandó. A nÁDOr elől haladt a vÁDOn, azaz az úton, a vÉDElmi hADAk élén, s felelős volt, hogy jó mEDErben folyjanak az ország ÜGYEi (gy = d+j). A D.R – R.D gyök: DoR – RoD, a náDOR szóban a jó meDERben haladást, az eREDményességet jelentik. A TOR – ROT, DOR – ROD gyökök magasságot, védelmi emelvényt, gáTORt (d > t), keRÍTést, gáDORt, gaRÁDot. A magyar várak neveiben a megmaRADást is: VisegRÁD, BelgRÁD, NógRÁD, ARAD, VáRAD, RADna és mások. Az N-D-R vagy N-T-R hangváz jelen van több ősnyelvi eredetű szóban, így a NáDoR szóban, de jelen van a guberNáToR, szeNáToR, NeszToR szavakban is. Erről alább. NáDoR – guberNáToR – szeNáToR – NeszToR hangváz: N-D-R – g-b-N-T-R – sz-N-T-R – N-sz-T-R. A nevek valaha kiemelkedő tulajdonságokat, jellemzőket, tisztségeket tömörítettek magukba. A TOR – ROT, DOR – ROD gyökök a HekTÓR, VikTOR, NeszTOR, szenáTOR, náDOR, gubernáTOR, rekTOR, FeDOR NimRÓD, TivaDAR, TuDOR, MenTOR és más szavakban, nevekben magas emelkedettséget jelentettek. Sőt, a kánTOR pászTOR szavakban is. A RADnai havasok nevében ez egyik névadó jellemző (nad > nagy). A CzF Szótár több véleményt hoz föl: „Podhorszky Lajos […] a japan nadori szóval hozza viszonyba, mely szerénte am. békebiró. […] ezen főmeltóság teljes neve régebben tulajdonkép ,nádorispán’ (néha: nándorispán) volt, s Timon, Dankovszky, és Sándor István azt a tót „nadvor zsupán”-tól származtatják (tótok voltak, hazabeszéltek K. S.). Orosz Ferencz, Perger János és többek szerént am. ,nagyúr ispán’, […] Német J. által már 1839-ben nyilvánított és okadatolt azon véleményét, mely szerint ,nádorispán’ ,nagy udvari ispán’-ból vette öszvehuzás utján eredetét, […] T. i. Sz. István és utódai udvarukban két főtisztet tartottak, kiknek egyikét ,comes palatinus’, masikát ,comes curialis’ néven nevezték az akkori diplomatiai latin nyelven. Minthogy pedig a ,comes’ a régieknél am. ,ispán’ pl., comes parochianus’ vármegye (fő)ispánja, a ,palatinus’ pedig am. palotai vagy udvari, ennél fogva a comes palatinust udvari ispánnak nevezték el őseink. De minthogy továbbá a ,comes curialis’ is mint külön hatóságu udvari tiszt szószerént magyarra fordítva szintén ,udvari ispán’: megkülönböztetés végett a ,comes palatinus’-t jelentő udvari ispánt, nagy udvari ispánnak, a ,curialis comes’-t pedig egyszerüen ,udvari ispán’-nak nevezték. Végre a, nagy udvari ispán’ öszvehúzva lett ,nádorispán’ s még rövidebben ,nádor’. Hogy magyar értelmezéssel, melyet eldobni semmi okunk nincs, az első részben mindenesetre, nagy’ rejlik, abból látszik bizonyosnak, mert némely régi nyelvemlékeinkben épen e szónál d helyett g is fordúl elé. „En nagyryspan (= nagirispán) uramnak leginagyobban amiben tudok szolgálnom, mindenkoron ketteles (= köteles) szolgája vagyok.” (Levél 1558-ból. Szalay Á. 400 m. l.). Ime itt (a g gy-nek vétetvén, mint számtalanszor a régieknél) már csak egyetlenegy betü különbség van a ,nagyúrispán’ és ,nagirispán’ (vagy ottani irásmóddal: ,nagyryspan’) között. Ezen levelekben sokszor olvasható ,nádrispán’ is. […] Hasonló módon változott által ,naddélig’ szóban (a Nádor-codexben) a gy szintén d-vé, e helyett nagy délig. „Hanem valamint naddéligh imádkozik vala” ,Nagyság’ is egy 1559-iki levélben többször nadság. „Nádorispán uram ő nadsága,” (Szalay Á. 400 m. l.).” Kiem. K.S. Megfigyelendő a ,nagyúrispán’, ,nagirispán’, ,nagyryspan’ szavak írásmódja. Ezekről a latinbetűs torzókról az előtanulmány Halotti beszédről szóló részében. A NADORI kifejezés japán nyelvi jelenléte azt mutatja, hogy a szó nem a magyar királyi udvarban alakult ki, hanem még az egynyelvűség idején. Onnan örökölték meg az ainók, japán őslakói. A magyar királyi udvarban legfeljebb újraalakult a tisztség neve, akár a kukorica, paprika, pityóka, mangalica nevek (többet a címszavaknál) újabb kori megjelenésükkor. Azért alakultak ki az újabb kori nevek ugyanolyanná, mint régen, mert a magyar nyelvnek, mint élő ősnyelvnek változatlan folyamatosságában ugyanazok a szóalkotó elemei, eszközei vannak, mint korábbi időkben az ómagyar ősnyelvnek. A nyelvszerkezeti szóalkotás lehetőségei ugyanazok, így nem alkothat más nevet, mint a jellemzők szerintit. A forrás tehát az ősnyelv.

/*/ A NESZ gyök (szen – nesz), egy régi ősnyelvi, ómagyar sátorapai, törzsfői tisztség, a NESZtor megnevezésének alapja, és utal a NÁSZból eredő szaporulatra. Mint diNASZtia alapító sátorapa, a NESZtor a törzs atyja volt. Bővebben a nesztor címszónál. A NESZtor fordítva SZENtor, SZEN(á)tor. A NESZtor minden NESZt  megSZENt azaz észlel, ami a sátoralja népe életét befolyásolhatja. A szeNÁTOR az őSZEN TANácskozók (tan – nat) vének, TANászok, taNÁSZok, öregek TANácsának, a SZENÁTnak tagja. Tehát e tisztségek és megnevezéseik jelen voltak a magyar nyelvűeknél a történelem folyamán: NEszTOR, szeNÁTOR, NÁDOR, guberNÁTOR. Bővebben e címszavaknál.

nadrág – Deréktól combig, térdig vagy bokáig érő, a két combot és lábszárat külön-külön beburkoló felső ruhadarab. [szláv] A NADRÁG N.D – D.N gyökbővítmény: NaD – DeN. A NADRÁGviseletre az Özönvíz után, de még az egynyelvűség idején, a megváltozott éghajlati viszonyok miatt kényszerült az ember. Annak előtte ugyanis nem volt szükség meleg ruhafélékre. A ma NADRÁGnak nevezett ruhadarabot, az ősnyelvet, ómagyar nyelvet, az első nyelvet beszélők találták fel. Meg kell jegyeznünk, hogy a NADRÁG a kezdetekkor NAGYjelentőségű (nad) és DRÁGa találmány volt. Valaha, a lepelruhás kor idején, amikor a szabómesterség a gyerekkorát élte, nehéz és DRÁGA volt lepelből naDRÁGOt szabni-varrni. Elsősorban, mivel sajnálták a kézzel szőtt DRÁGA kelmét DARAbolni. Aztán mégis akadt úttörő tájler (szabó), aki kitájta, kiszabta a DEREkát, majd a két ÁGÁt, és a DRÁGA összevÁGOtt kelme DARAbjaiból összeállította a naDRÁGOt, amely GÁRDot (védőfal) képezett a hideg és a DERma (bőr) közt, megelőzvén a cuDaR idő okozta ciDRit. Biztosan DRÁGÁN jutott a NADRÁGhoz az igénylő. NaDRáG – DRáGáN hangváz: N-D-R-G – D-R-G-N. A szabást szemlélők szörnyülködve nézték a DRÁGa szövet, posztó felDaRabolását. A szóalkotó elemeit vizsgáljuk. A kifejezésben a D a kulcshang, amely jelen van a Derme (bőr), neDves, hiDeg szavakban. Az első gyök – NAD – ekképp a NEDvességgel is kapcsolatos. Akik a mezopotámiai meleg éghajlatú környezetben maradtak, azoknak a lepelruha maradt, ám az északi nord, zord, mord időjárás már zártabb ruházatot követelt. Itt még az is belefér, amit a CzF Szótár ír róla: „a magyar nád röviden nad és nadrág gyöke között először hangazonságot lelünk, továbbá azt gyanítjuk, hogy a magyar is a nadrág nevü ruhát azon tulajdonságáról nevezte, mely szerént szárának csövei mint a nád üresek, nádminőségüek.” Ez egy névadó jellemző, mivel a hasonlóság valós, hasonlít a NÁDra, de nem ad egyebekre magyarázatot. A NADrág NAD, NAGY gyakorlati értékkel bírt, mivel NÁDalta, azaz védte az altestet. A két szára hasonló a NÁDhoz, üreges. Véd a NEDvtől, elázástól, magába szívja a test NEDvét, az izzadságot. Bő, DUNna meleget biztosít. A DR hangcsoport – ADRÁ – a nADRÁgban, amely valaha cOnDRAposztóból készült nem cIDRIzett a cUDaRI hidegben. A nADRÁgban büszkén feszíteni is lehet, egyenesen, mint a cÉDRUs, büszkén, hiún, kényesen lépegetve, mint a mUnDRUc (hiúz). Jelen időbe hozván a kezdetet, lévén DRÁga, csak annak van, aki AD RÁ. A NaDRÁgot coNDRAposztóból varrták. A coNDRa tengelyében levő NDR összevont két páros (nd, dr) a NaDRág szó három hangzóját tartalmazza. A DR hangpáros tengelyhangzó, jelen van a vízzel kapcsolatos hiDRo, viDRa szavakban. Ugyanakkor a DR páros, mint NaDRáG – coNDRa – DiDeReG hangváz: N-D-R-G – c-N-D-R – D-D-R-G. A DR alvó D.R – R.D gyök: DeR – ReD, jellemzőt rejt. A bőr másik ősnyelvi neve DERme szó gyökalkotója. A DERmének, bőrnek RIDeg állapot, ha nincs borítás rajta. A naDRágot DERékon kötik meg. Aki fázik RIDegnek, HIDegnek (r > h) érzi a körülményeket, s ha hiDORos (ősnyelvi: nedves), ködös a levegő, ciDRizik, diDEReg. A naDRág DERmedés elleni, bár DERága, DRÁGÁN készült, de legalkalmasabb ruhaDARab. A szóvégi R.G – G.R gyök: RáG – GeR, a nadRÁG gyakorlati haszna összetettebb. Nem dideREGgett a nadRÁGban. Nem RÁGta a fájdalom, mint addig az izzadástól felpállott ülepén keletkező sérülések miatt. A szóvégi ÁG jelenti a ruhadarab két ÁGát is. Megjegyzendő, hogy a NADRÁGot megelőzte a harisnya, a székely harisnya őse, amely eredetileg két külön csőszerű szárként egész ágyékig takarta a lábszárakat. Erről bővebben a harisnya címszónál. Mind a harisnya, mind a NADRÁG a lovas és földművelő népnél jelent meg előbb. Erről még a szócikk végén. Az addigi lepelruha, burok, burka, a mindennapi sürgés-forgás közepette gyakorlatiatlan volt, munka közben mindig föl kellett hajtani az alját, és egy madzaggal a derékrésznél körülövezni. Hideg éghajlatú tájakon egészségtelen. Ágyékban nem védett. A női viseletnél megoldották a több réteggel. A férfi viszont erdőn-mezőn járt, s különböző foglalatosságában gátolta a lepelszerű burka. Ezért volt szükség olyan ruhadarabra, amely a test vonalait követve, nem akadt bele mindenbe. Milyen követelménynek kellett megfelelnie? Több ok képzelhető el, amelyek mindegyike névalkotó jellemzőt takar. Egyik: az ébrenlétének jelentős részét lóháton töltő ember összeizzadt a ló hátával vagy a nyereggel, és csupasz lábszárát fújta a hideg szél. Az izzadástól felpállott ülepén bőrleválás, sérülés keletkezett. Azt mindenki tudja, hogy mindennapjainkban az övön aluli ügyeink, amelyekről nem illik beszélni, legkényesebbek, befolyásolják egészségünket, kényelmünket, közérzetünket. Ha ott nincs rendben valami, nagyon idegesítő tud lenni. A DR páros értelme bővül e párost tartalmazó utódnyelvi szavak értelmének ismeretében, ahol sok esetben a körülfogás, keretben tartást jelenti, amely jelentés a magyar nyelvből indult. Ilyenek az olasz quaDRo, francia caDRe, román caDRu és mások. A NaD gyök hangzót vesztve ND alvógyök, kötött mássalhangzó-páros lesz. Ez az R hanggal bővülve jelen van a NADRág alapanyagának, a coNDRa posztónak nevében, de a váNDoR szóban is jelen van. A NADRÁG úti, váNDoR, zaRáNDok ruhaként NAGY értékű, NAD értékű. Erdővidéken NAGYRÁGnak is mondják. A GY.R – R.GY gyök: GYaR – RoGY szintén jellemzőt rejt. A naGYRág GYARolható, azaz mindennap nyűhető ruhaDARab. Testhezálló, és ha kell, ROGYasztható, GYŰRhető is. A rosszul szabott NAGYRÁG GÁRGYÚN áll. NaGYRáG – GáRGYuN hangváz: N-GY-R-G – G-R-GY-N. A NADRÁG megnevezésénél az ómagyar nyelvet beszélők gyakorlati érték, látványkép, hatásokban kiváltott érzések alapján adták a megnevezést ötletszerűen. Nem bízták nyelvészekre, mert akkor még ma sem volna neve. A NAD gyöknek a NEDvességhez kötődését az is bizonyítja, hogy az utódnyelvekben a NAD gyök, izzadást kifejező szavak alapja. Példa rá a román a NĂDuşi = izzadni. Még fontos megjegyezni, hogy egyetlen szó sem egyik napról a másikra alakult ki. Egy pillanat alatt csak az ösztöni ősgyökök (id, hű, hő, jó, jé stb.) születtek meg. Minél hosszabb egy szó, annál hosszabb a kialakulási folyamata. Ez esetben a használat során a jellemzők beleépültek a névbe: olyan lyukas, mint a NÁD, nem diDeReG benne. Nem RÁGja az ülepét, NADon jó, bár DRÁGa. Aztán összeálltak a jellemző gyökszavak: NADRÁG. Mint mindennek a NADRÁGnak is több neve volt az ősnyelven a fő jellemzői nyomán? Például: hosszú, pántos, burokszerű, belebujható, lehet salapolni, messzi útra is vándorolni benne, valamint drága volt, úgyis mint kedvelt, és megfizethető értékben is. Megvizsgálva néhány NADRÁGot jelentő – utódnyelvek által örökölt, módosult – szóalakot megtalálható a kapcsolat. Például a finn housu, német hose a HOSSZÚ szóból. Továbbá a PÁNTos (pánttal felkötött) jelentésre: a görög pantelóni, japán pantsu, angol pants, francia pantalons, olasz, román pantaloni. A BUROKra a latin bracæ, orosz bryuki, ukrán bryuky. Az észt püksid, norvég bukse, dán bukser, izlandi buxur a BU gyök (burok) mellett KSZ párost is tartalmazzák, amely párossal bontva alkothatók a KÁSZú (üreges), KÚSZó (belekúsztatni a lábat) szavak, ez utóbbi a kínai kúzi. A beleBÚJóra a koreai baji. De a SALAPol-ra is, a szuahéli suruali, maláj seluar, szomáli surwaal, indonéz salawal. A szudáni hausza nyelven wando, mint vándorútra való ruhadarab. E ruhadarabot az ősnyelv beszélői* használták előbb, a fenti megnevezésekkel. A mai magyar nyelven már nem használják megnevezésként a fent említett kifejezéseket. Csak a NADRÁG jellemzőiként. A NADRÁG szó a nyelvek szétválása előtt már kialakult, mivel a dél indiai telugu nyelven Ḍrāyaru a neve, amely szóban megtalálható a DR páros: ḌRāyaru. Tehát a megnevezés ősnyelvi és így magyar. Magyarul bontható, magyarázható szó. Végezetül a DR – RD kapcsolat: a naDRág fázás, ciDRi ellen való, de ellentétben a lepelruhákkal, a naDRágban könnyebb eRDőn-mezőn dolgozni, foRDulni, peRDülni.

/*/A vastag condraposztóból készült székely harisnyaviselet nem köthető a mezopotámiai, vagy más déli meleg vidékeken eltöltött éveikhez. Délen legfeljebb vékony anyagból, gyolcsból készült harisnya és nadrág. Valószínű, hogy a jóval hűvösebb, hidegebb Kárpát-tenger partvidékén kezdtek viselni posztóból készült vastag harisnyát. Fontos megjegyezni, hogy a székely soha nem nevezte, nevezi nadrágnak a harisnyát. Székely nadrág kifejezés nincs, nem létezik. Amikor úriemberek jöttek közéjük, azokat még a múlt század elején is: nadrágos emberek jelzővel illették. A román nyelv által használt nădrag szó vagy kun örökség, vagy az utóbbi évszázadok együttélése nyomán „magyar nyelvből átvett” kifejezés (DEX).

nátha – Az orr nyálkahártyájának és a garatnak váladékos gyulladása. [szláv] A NÁTHA N.T – T.N gyökből képzett szó: NáT – TüN. Mi a NÁTHA? A NÁT – NEDv, a bőséges orrfolyás, az orrNEDv – NÁDHA.  A NÁTHA egyik TÜNete a testNEDvek egy részének az orron át távozása, a NAD, azaz NEDv – NÁT. A TH hangcsoport – ÁTHA – mutatja, hogy a NÁTHA TÜNetei jól lÁTHAtóak, az egész közérzetet ÁTHAtó betegség, de amely gyógyÍTHAtó. NáTHa – áTHaT hangváz: N-T-H – T-H-T. Ennek ellenére, a NÁTHA ellen mindenki TEHET, mert van rá gyógymód. NáTHa – TeHeT hangváz: N-T-H – T-H-T. A NÁTHA nem tart sokáig, csak egy HETET. NáTHa – HeTeT hangváz: N-T-H – H-T-T. A másik fő TÜNete a mélyről jövő (h tünet), a HAsfal izmait is megmozgató sűrű tüsszentés, a HApci! Majd követi köHÖgés. Nem szláv kölcsönszó, semmilyen szláv nyelvi elem nincs a szóban. Hasonló a hektika szó felépítése, amely így nem tűnik magyar szónak, ám mégis két valódi magyar szóból áll. Erről a hektika címszónál.

néma – Beszélni nem tudó. Beszélni nem akaró. [szláv] A NÉMA N.M – M.N gyökbővítmény: NeM – MeN. Két ember egy harmadikról: – NEM beszél? – NEM A! Azaz NEM MEn (megy) a szólás, NEM MONd, így NÉMA. A tagadás nem szava hamarabb kialakult, mint megjelent volna a NÉMAság, így a NÉMA megnevezés a NEM tagadószóból még az ősnyelven egyszerű módon alakulhatott ki. A CzF Szótár szerint: „[…] öszvetett szó a tagadó ne és ma alkatrészekből, s am. nem ma v. mo, nem moczczanó, azaz nem mondó, nem szóló, minthogy a ma mo, mint gyök némely szavainkban hangot, szót jelent[…] egyeredetü azon szókkal, melyek bámulást jelentenek, minthogy kivált a siketnémaság és bámészkodó állapot között rokonság van. Különösen hasonló hozzá a baranyai muma (a székelyeknél: mumák), azaz bámész, szótlan; a szájtátás és bámulás van kifejezve a rokon má, bá a bám gyökökben is; innen kiindulva néma csekély hangváltozattal am. muma, ki szájat tát, és semmit sem szól. Figyelmet érdemel, hogy a persa nyelvben numú-den um. mutatni.” Kiem. K.S. Az M hang – lévén érzelmi töltetű – hangcsoportjai széleskörű pályán vannak jelen. Egyik a szájMOzgás: MAjszol, MAkog, MOtyog, MOnd és mások. Az M hangcsoport – ÉMA – a nÉMA, bÁMÉsz, ÁMUl és más szavakban hasonló értelmű. Mindennek egyszerű kezdete volt, csak a fontoskodók próbálják bonyolítani, hogy az egyszerű embert letorkolják. Hasonlóan ahhoz, amikor a nyelvész azt próbálja bizonygatni, hogy a FÜRED szónak semmi köze a FÜRDŐhöz, inkább a fürjhöz.

német – A tömegében Németországban élő germán nyelvű nép. [szláv] A NÉMET szó N.M – M.N gyökből képzett: NeM – MeN. Több vélemény is van e név kialakulásáról. A NEM gyök meghatározó értelmet hordoz a szóban. Ha valaki valamit NEM akar megtenni – NEMet mond, vagy NEM mond semmit, NÉMA marad. A CzF Szótár leírása: „Mi e szónak eredetét illeti, már Tacitusnál eléfordul, (De Moribus Germanorum) a germán népnek egy ága nemet-es név alatt (az es latin többes). Úgy látszik, hogy a szomszéd szláv népek ezekről nevezték el az egész germánságot nemecz, njemecz-eknek. A törökben nemcse am. Némethon, és nemcselű, német. […] Horvát István s némely mások véleménye szerént a német szónak eredeti jelentése néma volna, mely a szlávban is nemavi, (nemuvi, nemluvi = nem beszél), minthogy kevésbeszédüek voltak, s maga a deutsch név a deuten igével rokon levén, ez a föntebbi vélemény szerént oda mutatna, hogy inkább jelek által, mint szóval beszéltek.” Kiem. K.S. Az M hangcsoport – ÉME – a nÉMA, nEMEt mond, hÜMMÖg, bÁMUl és más szavakban. Az M.T – T.M gyök: MeT – TeM, a fentiek szerint a néMET NEM beszélt (vagy keveset), mintha kiMETélték volna a nyelvét. Sem a NÉMA sem a NÉMET kifejezésért nem kellett a szlávokhoz menni, hisz az már megvolt az ómagyar ősnyelvben, mivel egy kevésbeszédű népcsoportot így neveztek meg. A szláv nyelvek örökölték onnan. Minden más nemzetnév is ősnyelvi gyökökre épül.

 

 

NY

nyavalya – Betegség. [szláv] A NYAVALYA szó NY.V – V.NY gyökre épül: NYaV – VaNY. A NYA gyök hosszú, elnyúló bajra utal. Akinek NYAValyája van: NYÁVog, NYIVog, NYAFog, NYAValyog, FANYalog, VINNYog, VANNYog. A NYAVALYA – ALYAVANY teljes átfordítás mutatja, hogy a NYAVALYÁnak ALJA VAN. Ez kétféle értelmet is hordoz. ALJA VAN, azaz kiváltó oka, alapja. NYaVaLYa – aLJa VaN hangváz: NY-V-LY – LJ-V-N. De jelentheti a jelenség salakját ALJÁt, ami nehéz kísérőjelensége. A NYAVALYA keményen igénybe veszi, VÁNYOLJA a szervezetet. NYaVaLYa – VáNYoLJa hangváz: NY-V-LY – V-NY-LJ. A V hangcsoport – AVA – a kellemetlen, rossz oldalon: minőségi romlás, kEVEredő összEVIsszaság jelentésű. Például a zAVAr, AVAs, kAVArog és más szavakban. Ez a jelentése a nyAVAlya szóban is. A V.LY – LY.V gyök: VaLY – LYaV, inkább a hangzás szerinti gyökből a legfontosabb testi JAVait, egészségét vesztő ember FÁJdalmai (v > f) érthetőek ki. A VAJ, VÁJ, JAJ. Vagyis: jajong, VAJong, JAJog, VAJog – nyaVAJog – NYAVALYOg. Tehát hosszan (nya) jajong (valyog). Az LY hangcsoport – ALYA – a hangzást figyelve, ALJA értelmű, és nyavALYA valóban az alsó szint az egészségi állapotban. Aki az élet jó oldalán, azaz a JAVÁN van, az nem érez NYAVALYÁt. NYaVaLYa – JaVáN hangváz: NY-V-LY – J-V-N. Íme a CzF Szótár szófejtése: „[…] állíthatni, hogy a nevola öszvetett szó, melynek első része a tagadó ne, a második a birtokot jelentő vola v. vala; mert a régi nyelvben vol v. val annyit tett, mint vanol azaz van neki (habet), és valál am. possessio; honnan az igenév voló v. való am. habens, possidens, és a vola v. vala am. possessio, […] tehát nevola v. nevala am. nem-vola, nemvala, nem-birtok, non-possessio […] és nevolás, nevalás am. non habens, non possidens, szegény, szükölködő. Végre hangrend szerint lett navala, nyavalya, […] Ezen elemzés szerint a nyavalya első eredeti értelme: szükölködés, vagyontalanság. Mivel pedig a szükölködéssel karöltve szokott járni a nyomorúság: innen szélesb átv. ért. jelenteni kezdett nyomorú állapotot, és ez volt a történet szerint közvetlenül kifolyó második jelentése. Végre minthogy a nyomorú állapot mind a testet, mind a lelket elgyengíti, s gyakran beteggé is teszi, harmadik, még ujabb közvetett értelme: kórság, betegség. A föntebbi elemzés mellett figyelmet érdemel azon nézet is, hogy nyav elvont gyökként és nyaf gyökkel (nyafog szóban) azonosnak tekinthető, mit igazolni látszik a nyavalyog (nyafalyog) származék […].” Kiem. K. S. A román nyelvbeli jelenléte: NEVOIE = szükség, NEVOIAŞ = szűkölködő. A szűkölködés = NYAVALYÁs anyagi állapot. NYaVaLYáS – NeVoJáS hangváz: N-V-LY-S – N-V-J-S. Ezt a kifejezést a románok ősei az ómagyar nyelvből a kunok közvetítésével is kaphatták, és valachus korukban már használhatták a Havaselvére bevándorlásuk után. Nem szláv jövevényszó a magyar nyelvben.

nyoszolya – Ágy. [déli szláv] A NYO – ONY ősgyök egy másik záró hanggal alakul gyökké. A NYOSZOLYA NY.SZ – SZ.NY gyökre épülő szó: NYoSZ – SZoNY. A NYOSZolyán SZONY-nyazzák (szomjazzák) egymást a szerelmesek, itt fogamzanak és születnek a kis SZONok, SZONYok* is. Aki a NÁSZ helyett SZUNNYad, asSZONYa mellett, az nem SZONNYazza asSZONYát, s annak nem születnek asSZONYától SZONjai, SZONYjai. De lehet a NYOSZolyán SZUNY-nyadni, SZUNYÁLni, azaz aludni is. NYoSZoLYa – SZuNYáLJ hangváz: NY-SZ-LY – SZ-NY-LJ. A NYOSZOLYA NY hangos ősgyöke ez esetben a kényelmesen elNYÚló NYÚjtózás. Az SZ hang a fészekben szöszmötölés hangutánzója is a magyar nyelvben. Rubik kockás hangelforgatásban: NYOSZOLYA – ASZONYOLY (nyosz-oly-a – a-sszony-olj). NYoSZoLYa – aSSZoNYoLJ hangváz: NY-SZ-LY – SZ-NY-LJ. A NÁSZágyon, NYOSZolyán NYOSZtja, fosztja meg a férfi a lányt szüzességétől. Vagyis, a NYOSZolyán lesz asSZONY a lányból, a NYOSZOLYA a lányt asSZONY-nyá avató házas ágy, a tényleges NÁSZ tetthelye is, amelyen a kis SZONYok, magzatok fogantatnak. NYoSZoLYa – NáSZoLó hangváz: NY-SZ-LY – N-SZ-L. A NÁSZOLÓ NYOSZOLYÁn csak halk NESZELŐ hang hallik. NYoSZoLYa – NeSZeLő hangváz: NY-SZ-LY – N-SZ-L. Az SZ hang a náSSZal kapcsolatos kifejezések alaphangja: faSZ, baSZ, és a nemi neSZülés testiségi feSZes, SZéles kiterjedés, mind a telített élvezeti SZint határtalan SZétterülése. A NYOSZolya a nemi NESZülés, a NÁSZ, majd a NŐSZülés (szülés régiesen) a SZÜLŐ NŐ helye. NYoSZoLYa – SZűLő aNYa hangváz: NY-SZ-LY – SZ-L-NY. A NÁSZra SZONNYULÓ szerelmesek a NYOSZOLYÁn oltják a kéjes SZONNYULAtot. NYoSZoLYa – SZoNNYuLó hangváz: NY-SZ-LY – SZ-NY-L. A NYOSZOLYán SZÍNLELni, SZÍNYLELhető az alvás. NYoSZoLYa – SZíNYLeL hangváz: NY-SZ-LY – SZ-NY-L-L. A betegséget is, SZÁNALmat keltve. NYoSZoLYa – SZáNaLoM hangváz: NY-SZ-LY – SZ-N-L-M. Ezek e bútor névadó jellemzői … magyarul. Az SZ hangcsoport – OSZO – szétterülés, a nÁSZÁgyi, nOSZOgatás nélküli ellAZUlás (sz > z) OSZOlás, azaz fekve SZÉtterülés. A nyOSZOlyán lehet negédesen nyÖSZÖrögve nÁSZOlódni – székelyesen szólva – nyÜSZkölődni. Ugyanez az értelem rejlik minden fekvőbútor nevében: a dívány az ívás, a kerevet a férfi merevedési, s a párok keveredési helye. Az SZ.LY – LY.SZ gyök: SZoLY – LYoSZ, a nyoSZOLYa a meghitt beSZÉLgetés, a JÓ SZó, a békülés helye: NO, SZÓLJ, hallgatlak. NYoSZoLYa – No SZóLJ hangváz: NY-SZ-LY – N-SZ-LJ. Vannak oly ügyek, amelyeket csak az ágyban lehet helyrehozni. Ez még az országok közti történelmi nézeteltérésekre is érvényes. Az LY hangcsoport – OLYA – a nyoszOLYÁn nászhoz kapcsOLÓdó fOLYAmatok játszódnak le. A CzF Szótár szófejtése: „a nyoszolya gyöke rokonnak látszik, a nyugszik, nyújt, nyúlik, nyújtózkodik, igék gyökével. Ezen szó eredeti alakban nyoszoló […] Más vélemény szerént a nyoszolya szoros ért. annyi volna, mint nőszölő, vastag hangon nászoló, azaz: házasok ágya; s ez értelemben szoros viszonyban áll a nász, nyoszolyóasszony és nyoszolyóleány, székelyesen nyűszüasszony, nyűszüleány, s Nagy-Bánya vidékén nyuszóleány szókkal.” A NYOSZOLYA a hálóSZOba díSZe (vetett ágy), a NŐ birodalma. A NYOSZOLYA a NYÜSZÜLés helye. NYoSZoLYa – NYüSZüL hangváz: NY-SZ-LY – NY-SZ-L. A NYOSZolyán indul a diNASZtia. A NYOSZOLYA egy JÓ SZUNNYÁló, JÓ SZUNNYA hely. NYoSZoLYa – JÓ SZuNNYa hangváz: NY-SZ-LY – J-SZ-NY. A NYOSZOLYA nem déli szláv jövevényszó, hanem egyik legősibb ómagyar szó az egynyelvűség idejéből, az Özönvíz előttről. A szerelmet szomjazó – régiesen: SZONNYAzó – asSZONYA szóból ered a Szonja név. A SZONY szó az ősnyelven valaha az asz-SZONY magzatát is jelentette. Az újszülöttnek a SZONY megnevezése ma már nem része a magyar szókincsnek, de az angolszász, észak-germán nyelvek névadási gyakorlata – e gyökkel jelzik a családnevekben – ki kinek a fia. John fia = JohnSON, Erik fia = ErikSON, William fia = WilliamSON stb. Lehet a fentihez hasonló névadó jellemzőket keresni a délszláv nyelveken, kimutatni azokon, hogyan alakult ki a szó. Érdekes nyelvésznoszogató küzdelem lesz.

 

O

osztováta – Szövőszék. Vetélő. [szláv] Az OSZTOVÁTA is az OSZ – SZO ősgyökből induló szó. A szo, szó, sző, sző ősgyökök nagy kiterjedésű SZÖvevények induló gyökei: SZÖvet, SZŐttes, SZAvak, SZÖveg mind-mind. Az OSZTOVÁTA szóra viszont a hivatásos nyelvészet csípőből vágta, lőtte rá a szláv eredetet. Ha valaki látott OSZTOVÁTÁT, amelyet még SZÖVŐSZÉKnek is neveznek, ismeri működését, akkor azt is tudja, hogy az OSZTOVÁTA* teljesen a számok, OSZTás és SZOrzás MATeMATikája, számtan alapú MATató beállítás alapján működő SZerkezeT. Tudja, hogy VETÉLŐ, VETŐLŐ is kell hozzá, és a MOTOLLA is a szövési eszközrendszerhez tartozik, akkor arra is rájön, hogy tősgyökeres magyar gyökökre épült színmagyar szóval van dolga: OSZTÓVETŐ – VETŐOSZTÓ, SZÖVŐVETŐ. A CzF Szótár szerint: „Szabó Dávid elemzése szerént am. osztóváltó, minthogy a fonalakat mintegy osztva váltva szövi egybe.” Kiem. K. S. A SZöVéssel, oSZToVáTával kapcsolatos szavak alapjai az SZ, V, T, F, M, P hangok. SZ hang: SZéles kiterjedések, öSZvességek (régies), SZövevény, terpeSZ. V hang: Vetés, Váltás, öVezés, öszVEsség, Választás. T hang: TeTT, Tömör, veTés, Tolás, Tilolás, oszTás, kereszTezés, érinTés, sTílus. F hang: taFota, Finom, Fonat, Fota (nemzés). M hang: Mozgás, Matatás, Mű, Működés. P hang: Pászma, Posztó, Pokróc, Ponyva. E hangok, fő értelemhordozókként részt vesznek a SZÖVÉS műveleteinek szavakban megjelenítésében. Az SZT hangcsoport – OSZTO – az OSZTÁsra* mutat. Az OSZTOvátán szövik a pOSZTÓt. A különböző minták beállítása, az OSZTÁs, szorzás, összeVETés. Minden szálat az OSZTOtt, és a szálak állandó OSZTÁsát szabályozó nyüst megfelelő oldalára fűznek be. A szövés az OSZTÁs és szorzás műveleteivel kapcsolatos. A lábítónyomásra –, amelyek mozgatása is beOSZTOtt, szabályozott – szétválASZTÓdnak a láncfonalak, és köztük keresztirányban átcsÚSZTAtják a fonalat. Az SZT páros, mint SZ.T – T.SZ gyök: SZöT – TeSZ meghatározó értelemhordozók: SZŐTtes, TESZtil. A TESZtil, teszTIL, TILolt szálak kereszTEZő szövedéke. Az oSZTovátán SZőTT SZöveTnél, poSZTónál, SZőTTesnél is. Az OSZTOVÁTA lehetne OSZTOFÁTA is, mivel utódot, szöVETet VETő, mint a FÁTa (szülő lány, nő). Az oSZToVáTa – SZöVőVeTő hangváz: SZ-T-V-T – SZ-V-V-T. Az OSZTOVÁTA szóban jelen van minden rajta készülő termék nevét alkotó hang. Az OSZTOVátán szövik a POSZTÓt (v > p), oSZToVáta – PoSZTó hangváz: SZ-T-V-t– P-SZ-T. Az oszTOVÁTÁn szövik a TAVOTÁt, TAFOTÁt (v > f), oszToVáTa – TaVoTa – sz-T-V-T – T-V-T. Az OSZtoVátán szövik a VÁSZnat, oSZtoVátáN – VáSZoN hangváz: SZ-t-V-t-N – V-SZ-N. Az oSZTOváTán szövik a SZŐTTest, oSZTováTa – SZőTTes hangváz: SZ-T-v-T – SZ-T-T-s. OSZToVáTán szövik a SZöVeTet, oSZToVáTa – SZöVeT hangváz: SZ-t-V-T – SZ-V-T. Az oSZTOVÁtán szövik a SZTÓFÁt (v > f), oSZToVáta – SZTóFa hangváz: SZ-T-V-t – SZ-T-F. Mindannyi nevében hordozza „szülőanyja” nevét. Ezek mind az OSZTOVÁTA szót alkotó hangokból, annak vázára épülő szavak. A nyelvészet szerint a SZŐTTES, SZÖVET, SZŐ, ÖV, OSZT finnugor, a TAFOTA (selyem) perzsa, a POSZTÓ szláv. A székelyföldi Szováta neve is innen vezethető le. A V hangcsoport – OVÁ – jelen van a szÖVÉs, szÖVEt, ÖVEz szavakban. A V.T – T.V gyök: VáT – TeV, az oszTOVátára felVETik a szöVŐT. De jelen van a VETőlő, TEVékenység szavakban is. A T hangcsoport – ÁTA – a szövés felvETÉse, vETŐlő, a kÖTŐdés, alkOTÁs szavakban ad képet. A már említett TAFOTA, a könnyű selyem megnevezése is az oszTOVÁTA szóból alakult ki v > f hangváltással: TOVÁTA > TAFOTA. A SZÖVÉS, SZ-ÖVÉS a kereSZTeződő SZálak közt a másik SZálak szintén kereSZTező jÖVÉS-menése. A Fonalak egymás sűrű, TÖMött, töMÖTT ÖVEzése, mintegy SZÖVETkeznek, hogy létrejöjjön a SZÖVÖTT ÖSZVESség, SZÖVEDék, a SZÖVET, SZŐTTES, VÁSZON, POSZTÓ, a Finom FOnaTú, SZÖVEVÉnyű TAVOTAt TAFOTA. Mindezek FOSZló, SÁVokra FOSZlatható, elPUSZtítható, VESZendő, AVUlás után elVETendő SZÖVEdékek. Fordítsuk meg a szót: OSZTOVÁTA – ATÁVOTSZO. Változatai hangugratásokkal: A TÁVOT SZŐ, azaz ÁTSZŐ TÁVOT hosszan. A TÁVOT OSZT, A TÁVOT OSZTja, megOSZTja mintákkal. Az OSZTOVÁTA SZÖVETET SZŐ, EVŐT OSZTÓ, ASZTAlraVETŐ terítőt. Az oSZToVáTa – SZöTáVoT hangváz: SZ-T-V-T – SZ-T-V-T, oSZToVáTa – TáVoT oSZT hangváz: SZ-T-V-T – T-V-T-SZ-T. Vagy: oSZToVáTa – eVőToSZTó hangváz: SZ-T-V-T – V-T-SZ-T. Ezt a beszédes, bontható, részeire osztva is értelmes magyar kifejezést – OSZTOVÁTA – mondják szlávnak a hivatásos nyelvészek. Az OSZTOVÁTA – ATÁVOTSZO teljes átfordítás mutatja, hogy hosszú TÁVOT SZŐ, hosszú SZÖVETET: oSZToVáTa – TáVoT SZő – SZöVeTeT hangváz: SZ-T-V-T – T-V-T-SZ – SZ-V-T-T. Mérhetetlen butaság ezt szláv eredetűnek nevezni, de kíváncsian várok egy szláv névadó jellemzőket felsoroló, szókialakulást bizonyító levezetést egy nyelvész szakember részéről. SZT – TSZ kapcsolat: az oSZTováta, a szövés rendje, az oSZTás – szorzás műveleteivel állítható be és működtethető. A ma is élő ősnyelv, a magyar nyelv az oSZTás leírásához az SZT párost használja, a szorzáshoz a fordítottját, a TSZ párost: kéTSZer, öTSZör, haTSZor, héTSZer.

/*/ Régen minden egyszerű falusi asszony, értett ezekhez. Soknyüstös (nyolc-tíz) szövést is beállítottak. Gyermekkori emlékeim közt még él, a különböző minták beállításánál mennyit számolgattak, OSZTOttak, szoroztak, összeVETettek számításokat, ameddig minden szálat az OSZTOtt, és a szálak állandó OSZTÁsát szabályozó nyüst megfelelő oldalára fűztek be, majd meghatározták a lábítók mozgásrendjét, amelyet kötelezően tartani kellett a minta pontos kialakulása végett.

 

Ö

ösztöke – Vasvégű bot, amellyel szántás közben az eke kormánylemezét tisztogatják, vagy az ökröt bökdösik. [szláv] Az ÖSZ – SZÖ ősgyökből képzett szó. Az SZT hangcsoport – ÖSZTÖ – az ÖSZTÖke, egy csESZTEtő, ijESZTŐ, gerjESZTŐ, mozgásra kÉSZTEtő, ÖSZTÖkélő eszköz, mozgásra ÖSZTÖnző, KÉSZTETŐ. Székelyül ÜSZKÜTE, ÜSZküTÖlő. öSZTöKe – KéSZTeTő – üSZKüTe hangváz: SZ-T-K – K-SZ-T-T – SZ-K-T. Az ÖSZTÖKE egyféle eszköz, ősnyelven SZOKOTA: öSZTöKe – SZoKoTa hangváz: SZ-T-K – SZ-K-T. Ez egy gyorsabb mozgásra kÉSZTEtő, NOSZogató, USZító, ŰZő eszköz is. Az ÖSZTÖKÉvel megAKASZTja a barázdából félrejárást: öSZTöKe – aKaSZT hangváz: SZ-T-K – K-SZ-T. Az ÖSZTÖKÉvel SZOKTATja a helyén járásra: öSZTöKe – SZoKTaT hangváz: SZ-T-K – SZ-K-T-T.  Az SZT páros, mint SZ.T – T.SZ alvógyök: SZíT – ToSZ jellemzőt rejt. Jelen van az uSZÍT szóban, mint SZÍTó, TOSZogató, TASZigáló, tettre serkentő. A T.K – K.T gyök: TöK – KöT, tevékenység: TÁKolásra, TÉKolásra, azaz munkára öszTÖKél. A CzF Szótár magyarázata: „E szóban két alapfogalmat találunk, egyik az üzés, nógatás, sürgetés, másik az illető eszköznek szuró bökő alakja, tulajdonsága. Az elsőre nézve megegyeznek vele az ösztön, ösztönöz, s hangváltoztatva az üszkötöl, és közös gyökük az erősen nógató, űz, melyből lett üzdög, üzdögel; űzdögő, üzdöge, üsztöke, ösztöke, azaz: űzésre való hegyes eszköz vagyis bot; az üszkötöl átvetett szó az üsztököl, üzdögöl eredetiből. Tájdivatosan: eszteke is […] Idegen nyelvekben rokonok hozzá a szanszkrit stak (stecken, stoszen), a német stechen, Stachel, stecken stb.” Kiem. K.S. Az SZT páros jelenléte az idegen nyelvi megfelelőiben, igazolja az ómagyar ősnyelvi eredetet. Az SZT páros értelme azokban a nyelvekben nem magyarázható. A kötött mássalhangzó-párosok alvógyökök, az azokkal alkotott szavaik is mind az ősnyelvből erednek, hiszen azok is gyökszavak, csak alvó állapotban. A K hangcsoport – ÖKE – a bÖKŐ, EKE, AKArat szavakban ír az ösztÖKE szerepéről. SZT – TSZ kapcsolat: az öSZTökével, mint mozgásra öSZTönző, (u)SZíTó eszközzel, az állat teljesítményét kívánják kéTSZerezni, öTSZörözni.

ösztön – Élőlények veleszületett, öröklődő készsége. [szláv] Az ÖSZTÖN az ÖSZ – SZÖ ősgyökből képzett szó. A belső megérzés, s e megérzés ŰZŐ, sürgető hajtóereje. Erre a megérzésre hagyatkozó döntéshozás, amely nem mindig vezet eredményre. Az ÖSZTÖNt nem az ész, hanem a szív, az érzelem, megérzés vezérli. Az ÖSZTÖN sok esetben teljesen mást sugall, mint amit az ÉSZ TENne. Az SZT hangcsoport – ÖSZTÖ – az ÖSZTÖnérzet aggASZTÓ, baj esetén riASZTÓ, tettre kÉSZTEtő, ÖSZTÖnző. A CzF Szótár leírása: „Belérzéki inger. Természet ösztöne; testi ösztön.; nemi ösztön; állati ösztön. 3) Szélesb átv. ért. mindennemü erkölcsi inger, buzdítás. Tanulási ösztön. Nemesebb ösztöntől indíttatva tenni valamit. Alapértelménél fogva gyöke az erős nógatást jelentő űz. Egyezik vele a szláv oszten, és a szigonyt jelentő szerb osztva.” Az ÖSZ az ŰZ változata, az SZT páros alvógyök, az SZ.T – T.SZ gyök: SZíT – TuSZ, s amellyel a SZÍT, TUSZkol szavak alkothatók. A szóvégi T.N – N.T gyök: TöN – NeT, a TEN, hatalom (Isten, tenger) nem lehet más, mint belső megérzés ereje, hatalma, a hatodik érzék. öszTÖNöz, TENni, TÖNni késztet. Az ÖSZTÖN – NÖSZTÖ Rubik-kockás átforgatás mutatja, hogy az ÖSZTÖN az élőlény veleszületett, NÁSZTŐi, TŐ NESZt eredetű, NÁSZ útján örökített alapjellemzője. A NÁSZ szintén ÖSZTÖN általi kÉSZTetés. A testi NÁSZ, a nemzés-fogamzás pillanata. Az ÖSZTÖN csírája, mint átültetett örökség e ponttól indul a magzatban, és a NESZTéssel, születéssel hozza önmagában, lényében a világra. A NESZT szó, ébrESZTést is jelent, akár hallható NESZ, akár ÖSZTÖNi kÉSZTetés nyomán. Az ÖSZTÖN, mint NESZTŐ, éberen tartó érzet, egész életében, mintegy betáplált önműködő vezérlő mű irányít. Az öSZTöN – NeSZTő – NáSZTő hangváz: SZ-T-N – N-SZ-T – N-SZ-T. Az ÖSZTÖN megSZENTI a veszélyt is: öSZTöN – SZeNTi hangváz: SZ-T-N – SZ-N-T. Az ÖSZTÖN velünk születik, bennünk él nem TANÁSZolás eredménye, bár az ismeretek szerzése nyomán finomodik az ÖSZTÖNérzet: öSZTöN – TaNáSZ hangváz: SZ-T-N – T-N-SZ. SZT – TSZ kapcsolat: az öSZTönérzet sürgető, SZíTó erejével szabályozza az irányt, nem engedi eltéveSZTeni azt, kéTSZeresen, öTSZörösen, héTSZeresen éberebbé TeSZ a bajok elkerülésére. Az ÖSZTÖN már az első emberben élt! A megnevezés is korán kialakult. Nem szláv jövevényszó, azok örökölték meg az ómagyar ősnyelvből.

 

P

packa – Nyitott tenyérbe pálcával mért ütés. [? szláv] A PACKA szó P.C – C.P gyökbővítmény: PaC – CaP. A régies PÁCA (pálca) szó nyomán keletkezett: PÁCA – PÁCIKA – PACKA. A CzF Szótár szerint: „Lapoczkaféle eszközzel a nyilt tenyérre ütött csapás, egyszersmind ennek hangja. Kicsinyítve paczka.” Talán leharapott szóvég jelenség nyomán, a laPOCKA szóból is jöhetett. A gyök bokrosodása: PACa, PÁCol, PECkel, PICi, CIPó, CIPő, POCkol, PÖCcen, PUCa, CUPpant és mások. A CK hangcsoport – ACKA – inkább játékos hangvételű szavak értelemadó eleme: bohÓCKOdó, fICKÁndozik, fICKÓ, kACKIás, mACKÓ, malACKA stb. A CK páros, mint C.K – K.C alvógyök: CiK – KiC  hangjaival alkotott szavak: CIKi, CUKi, KACag, KOCcan. Ebből következtethető, hogy a PACKÁzás nem lehetett durva fenyítés. A nem PACKÁzunk mondás értelme: nem játszunk.  CK – KC kapcsolat: az a tanuló kap a paCKából, léCKéből, kis laPOCKÁból a tenyerébe, aki nem készül fel leKCéből. PaCKa – laPoCKa hangváz: P-C-K – l-P-C-K. A PACKA – KAPAC gyökátforgatás mutatja, hogy a PACKÁval KAPACitál, a KÁPodat fejedet CITálja, tettre hívja, próbálja nagyobb teljesítményre hangolni. A PACKA – KAPCA hangátforgatás arra is, hogy ne KAPCÁskodj, hanem végezd dolgodat tisztességesen, becsülettel, ahogyan illik. PaCKa – KaPaC – KaPCa hangváz: P-C-K – K–P-C – K–P-C. A PACKA nem szláv jövevény a magyar nyelvben, hanem eredeti magyar szó. Ennyi értelmi kapcsolat, bokrosodás nincs az összes szláv nyelvben sem. A megtanulandó anyag neve lekce, c > sz: leksze, innen a lexika, lekszika. Bővebben a lecke, lexika címszavaknál.

pad – Ülőbútor. Padlás. Padló. Lapos tetejű domb. [szláv] A PAD P.D – D.P gyök: PaD – DaP (p > b: dob ). A PA ősgyökből induló szavak védelmet, takarást is jelentenek. A jobb megértés végett: a p > f hangváltással nyilvánvaló a PAD > FED gyökök értelmi kapcsolata. A FED szó mondanivalója: a fenti irányból. A PAD, PADlás, PADolás, PADlózat, az alapot takaró, az alAPszinttel kapcsolatos. RátaPAD, beFEDi. A talajt befedő víz is az alapig aPADhat. A talajon taposó lábbal taposható a PADló. A PADlón tAPos, taPOD a láb. A talaj, az azon talPAló, taPOsó, ahhoz taPADó lábbal kAPcsolatos. Innen ered a latin pedalum – lábító, taposó, amelyet PEDálnak mondunk, s amely pedált a gépkocsinál PADlóig nyomunk PADlógáz, PADlófék esetén. Az ülőPAD tulajdonképpen emelt PADolat, mert a PAD szó a fent kifejtettek szerinti alapszint. Ehhez kötődő, ősnyelvi gyökből idegenbe vetődött, visszajött kifejezések a pedológia – talajtan, a már említett pedál – taposó, lábító, pedikür – lábápolás (két idegenből visszajött magyar eredetű szó: ped – láb, kür – kúra), pedáns – kínosan rendszerető, sarkára álló, lábával parancsolóan a PADlóra DOBbantó, feddő – többnyire – nő. A CzF Szótár is ír erről: „Alaphangra és értelemre megegyezik vele a német Boden, cseh puda, lengyel spod, latin fund-us, hellén pnJ-mhn (Boden), szanszkrit budh-na-sz (Boden. Curtius). Eredeti jelentésénél fogva am. alap, fenék, úgy hogy a háztetőben is tulajdonképen ennek fenekét jelenti (padlás K. S.). Ezen; talap; melylyel egyezik Vullers szerént a zendben pádha, s az ékiratokban páta. Továbbá a persában pácsa am. lábszár. Így ütnek öszve a cseh pod (alá), és puda (pad).” Kiem. K.S. A gyökazonosság bizonyíték, hogy a szó már az egynyelvűség idején kialakult, és a felsorolt nyelvek ugyanazon forrásból örökölték, az ómagyar ősnyelvből.

paduc – A pontyfélékhez tartozó hal. [szláv] A PADUC P.D – D.P gyökbővítmény: PaD – DaP. A CzF Szótár: „E halfaj talán a part-üregekben szeret tartózkodni, minél fogva neve a padmaly szóval volna rokonságban; vagy mintegy aducz, aduban lakó.” Nevét a PADmalyból kapta, mert a PArt alji, PArt menti ODÚkba, üregekbe DÚCol be, ott szeret tanyázni. A D hangcsoport – ADU – az ODÚ, pADOlat szavakban. A PA gyök az ODÚban való vÉDElmet, vÉDEttséget is jelenti. PaDuC – PaDúCol hangváz: P-D-C – P-D-C-l. A szóvégi C kicsinyítő. Nem szláv jövevényszó, hanem eredeti magyar szó.

páfrány – Nyirkos helyet kedvelő, szárnyas levelű, virágtalan növény. [szláv] A PÁFRÁNY a P.F – F.P gyökből képzett szó: PáF – FáP.  A PÁ ősgyök takarás értelme is jelen van a szóban. A PÁFRÁNY nagy ernyős leveleivel nagy felületet eltakar. Az F hang, mint az erő (forca) meghatározó hangja, a szétterjedtség állapotában mutatott szépség látványa, annak hatékony ereje, de a fed szóban védő jelentése is van. Ha f > v váltásban nézzük: PÁVrány lenne. A PÁFRÁNY szereti az ÁRNYas helyeket, de ÁRNYtartó ERNYőként a napsugarak PÜFölése elleni PÁV, azaz pajzs is. PáFRáNY – áRNYPáF hangváz: P-F-R-NY – R-NY-P-F. A PÁVa farktollazatának szétterjedtségében, mozgásában, szépségében mutat hasonlóságot. A páva mintegy takaró – tyúkjait védő – falként, pajzsként terjeszti ki ösztönből farktollazatát. Van némi alaki hasonlóság a pávafarok tollazata és a PÁFRÁNY levele közt. A PÁV gyök (f > h) esetenként a játékos pihegő, puha könnyedség. A PÁV fordítva VÁP, és víz jelentést hordoz. A PÁV, PÁF = véd, RÁNY = ÁRNY, ÁRNYat tart, akár az ERNYő, ERNYeszti a napsugÁR ERejét NYÁRon. Nem szláv jövevényszó, és nem is szláv eredetű. Az FR hangcsoport – ÁFRÁ – szavai a könnyedség, szépség, szépítkezés, kellem leírói az EUFRÁtesz, NOFREtete, AFROdité, EFRAim nevekben, a cIFRA, sÁFRÁny, FRIzura, FRIss, lÓFRÁl, rEFRÉn, FRUFRU és más szavakban, amelyek mind az ősi egynyelvűség idején alakultak ki, akár a pÁFRÁny neve. Az FR páros, mint F.R – R.F alvógyök: FüR – RoF (f > v: rov) hangjaival épül a FÜRdő, FIReg-FORog (tánc), FIRkás (dísz), FORró (testiség), a ROVátkolt díszelemek, minták stb. A szóvégi R.NY – NY.R gyök: RáNY – NYáR, a páfRÁNYnak NYÁRon zöldellő, aRÁNYosan kiterjedt, legyezőszerű, talajt beFedő, betakaró levelei is meghatározó jellemzők a névadásban. A páfRÁNY szereti az ÁRNYas helyet (-rány – árny), és ÁRNYtartó is. Egy leírásból: „A páfrányok többsége erdőkben (fa, K.S.) vagy más árnyas helyeken él. Nedves talaj, magas páratartalom és (fás, K.S.) szélárnyékos (árny – rány K.S.) hely szükséges ahhoz, hogy egészségesen növekedhessenek.” Kiem. K.S. Tehát a PÁra, FÁk, ÁRNY, NYÁR névadók. FR – RF kapcsolat: a páFRány ciFRa levélmintázata fuRFangos, bonyolult, FŰRészfogas szegélyvonala akár a szép, hullámos FRizura.

páka – Forrasztásra használt, hegyes végű, nyeles szerszám. [szláv] A PÁKA a P.K – K.P gyökből indul: PáK – KuP. E gyökcsalád hő, tűz jelenségek leírója. Tűzértelemmel van jelen: POKol, PÉK, PIKírt, PAKot vagy KUPtor, KOPpantó, de még KOPpenhága, PAKisztán nevében is. PÁKÁnak neveztek egy halászati BÖKŐ (p > b) eszközt is, amellyel a PÁKÁszok halásztak. Mindannyi égő jelenséggel, tűzzel, szúrástól égő fájdalommal kapcsolatos. A K hangcsoport – ÁKA – a pOKOl, pIKÍrt, pÁKÁsz, pIKÁns, paprIKA szavakban van jelen, de k > g váltással az ÉGŐ szóban is. A PÁKA, mint szúróeszköz, behatoló, s ilyen értelmű a talajba behatoló KAPA (pá-ka – ka-pa). Az sem kizárt, hogy az első KAPA, a ma ásóként ismert szerszám volt, s nem KAPkodva vágtak vele, hanem döfködve használták. Nem véletlen az utódnyelvi SZÁPA, CÁPA neve, amely a PÁKA egyik változata. PáKa – KaPa hangváz: P-K – K-P. Nem a szláv nyelvekből érkezett a magyar nyelvbe, mivel ez még Özönvíz előtti szó, hiszen a fémek olvasztása, megmunkálása KÚPkemencékben már akkor megkezdődött, a rezet is ismerték, amely a KUPfer nevet innen nyerte. Erről bővebben a réz címszónál. PÁKOZD névadói a PÁKÁszdok, PÁKÁszok, halászok, e halászati eszközt használók.

palást – Hosszú, bő, ujjatlan, köpenyforma ruha. Henger, kúp felületének görbe lapja. Valamely eszköz védőburkolata. [déli szláv] A PALÁST P.L – L.P gyökből képzett: PaL – LaP szóbokrához tartozó.  A védelmet jelentő PA ősgyökből indul, és takarást is jelent. E gyök többnyire könnyedséget kifejező szavakban van jelen: palló, lap, lapogat, pállik, pelenka, lepel, lepel, pille, lipinka, polc és mások. Amit titokban kívánnak tartani, azt elPALÁSTolják, LEPLEzik. A PALÁST valóban véd tetőtől talpig, akár egy lePEL. A PAL – LAP nagy kiterítést is jelent. Az L hangcsoport – ALÁ – pALÁstot viseltek a magas rangú, pALOtában ÉLŐk is. A pALÁstot viselők ILLAnó, ILLAtos urak és hölgyek voltak, de jutott az ALÁrendelteknek is elvétve. Az L.S – S.L gyök: LáS – SáL, s > sz > z váltással a paLÁSt SZÁLlongón LAZa, rangos viSELet, a paLÁSt szép SZÁL emberen mutat, és azért is van, hogy LÁSsák. Az ST hangcsoport – ÁSTO – a palÁST szétterülő, szétteríthető, nagy területen takar, véd. Hasonló terjedelem értelműek: fÜST, ÜST, ISTÁlló, kASTÉly, amelyek rejtenek, takarnak, elpalÁSTOlnak. Az ST páros, mint S.T – T.S gyök: SáT – TuS, a SÁTor, SÖTét, TÁSka, TASak, TUSsol szavakban elrejtő, takaró értelmű. A pALÁST – STÓLA fordítás is beszédes. PaLáST – STóLa hangváz: P-L-S-T – S-T-L. Ez utóbbit latin eredetűként jegyzik. A PALÁST PAPI STÓLA. PaLáST – PaPiSTóLa hangváz: P-L-S-T – P-P-S-T-L. A STÓLA az apoSTOLOk úti köpenye volt, de az apostol szó is csak magyarul értelmezhető átfogóan (az apostol címszónál). Latinul epiSTOLA = levél, amely megnevezéssel az apoSTOLI leveleket is említik. Ez is levél, LAP (lap – palást), a kiteríthetőség, terjedelem értelmét hozza, azonos a PaLáST hangvázával, mint az aPoSToL. PaLáST – ePiSToLa – aPoSToL hangváz: P-L-S-T – P-S-T-L – P-S-T-L. Ezekre a szótári eredet: déli szláv – latin – nk: latin < görög. Biztos, hogy egyik nyelven sem adható a fentihez hasonló átfogó magyarázat, mivel azok nem birtokolják az eredetet igazoló bizonyításhoz feltétlenül szükséges értelmi kapcsolatok viszonyítási alapkészletének – értelemhordozó gyökök és hangcsoportok – világos magyarázhatóságát. De lehet próbálkozni, küszködni. A PALÁST – TSALAP teljes átfordítás még előhoz egy szót: SALAP. Aki sokat SALAPOLT, sokat jár-kelt, az viselt útiPALÁSTot. PaLáST – SaLaPoLT hangváz: P-L-S-T – S-L-P-L-T. Az ST – TS kapcsolat: a paláST jó menTSégül is, eltakarja, paláSTolja a rúTSágot.

pálca – Vékony, egyenes bot. Karmesteri pálca. Fenyítő eszköz. [szláv] A PÁLCA szó P.L – L.P gyökbővítmény: PáL – LaP. A PÁ ősgyökből indul, amely jelentése szerint védelmez vagy ütlegel (páhol, náspágol). A PÁLcával elLAPogatják a rossz gyerek fenekét. E gyök könnyedséget is jelent (a palást címszónál).  Az LC hangcsoport – ÁLCA – az egyenes tartást és a hatalmat is jelképezi. A pÁLCA lehet dÉLCEg vezéré vagy karmesteré. A pÁLCÁval eléri a pOLCOn levő tÁLCÁt, amely kínálja a jót, s akkor neki már nyOLC. Az ÁLCA hangcsoport sajátos, bőséges értelmi kapcsolattal, magyarul bontható, magyarázható. A szó LC párosa alvó L.C – C.L gyök: LéC – CéL, és mindkét irányban kifejező a szóban. Hangjaiból alkothatók LÉC és CÉL szavak. Mindkettő csak egyenes lehet.  Az egyenes PÁLCA vagy LÉC, mint fegyelmező eszköz, tekintélyt képvisel, és hasonló egyenes tartásra tanít, de a szerető szülő kezében a szigorúság ÁLCÁja is, mivel mögötte megbújik a szeretet, aggódás, hogy gyermekét az egyenes úton tartsa. A szülő CÉLja, hogy neveléssel CÉLt mutasson neki. Ezért, mint fenyítő eszközzel még el is PALlhat, PÁhoLhat. A magasugró CÉLja a LÉC fölé kerülni, és akkor ér CÉLt, ha a LÉC – a PÁLCA, amely a CÉLmércét mutatja – a helyén marad. Sok PÁLCÁt kötegben eléggé nehéz CIPELni. PáLCa – CiPeL hangváz: P-L-C – C-P-L. Vastagabb PÁLCÁval CSÉPELni is lehet: babot, borsót. PáLCa – CSéPeL hangváz: P-L-C – CS-P-L. A nagyon vastag PÁLCA neve CÖLÖP. PáLCa – CöLöP hangváz: P-L-C – C-L-P. SétaPÁLCÁval kellemes LÉPCElni. PáLCa – LéPCe hangváz: P-L-C – L-P-C. A szláv palica szó, alaki hasonlósága arra utal, hogy a magyar nyelvből örökölték. PáLCa – PaLiCa hangváz: P-L-C – P-L-C. A szó hangváza ugyanaz, de kialakulására csak a magyar nyelvben van erőteljes bizonyíték, mivel minden változata itt él. LC – CL kapcsolat: A páLCa ütése nem súlyos, de csípős, mint az éLC. A spiCLi olyan, mint egy rejtett páLCa, tevékenysége csípős eredményt SZüLhet (c > sz). Nem szláv jövevényszó, hiszen a magyar nyelvben a gyök bokrosodása bizonyíték a magyar eredetre.

pálinka – Borból, cefréből lepárlással készített, 40 – 60% alkoholtartalmú szeszes ital. [szlovák] A PÁLINKA szó P.L – L.P gyökből képzett: PáL – LéP. A szó a PÁ ősgyökből indul, amely védelmet, takarást is jelent a PAjzs, PÁzsit, ütést a PAll, násPÁgol, de folyadékot is az IPOly, PÓ, POtomac, Patak stb. szavakban. A szókezdő PÁ P hangja B hang zöngétlen párja. A B hang BOLdog és BOLondos (bol – pál) szavak értelemadó hangja. Aki kissé több PÁLINKÁt iszik, az BOLdogan BOLondos, de jelképesen el is üti őt, mondhatnánk: elPÁholta a PÁlinka. A készítést leíró PÁRLÓ szó R hangja vált L-re: PÁLLÓ. Ami PÁLLik, az elILLAn. Az L hangcsoport – ÁLI – beviszi értelmét a PÁLLÓ, pÁLLIk, fÜLLEd, ILLAn szavakba. E szavak utalnak a cefre erjedési folyamatára, főzési művELEtére, amely nyomán előÁLLÍtják a pÁLInkát. Főzéssel, pÁLLÁssal megy végbe az átALAkulás, mássá vÁLIk (p > v: páli > váli). Az L.N – N.L gyök: LiN – NiL, utalhat a túlzott fogyasztás utáni kiLENgő hatásra. Az IN kellemi- vagy kedélygyök a magyar nyelvben. Jelen van a fINom, csINos, csINtalan és más szavakban, de az INog, hINta szavakban az ide-oda mozgás, kilENgés értelemadó gyökszava is. A CzF Szótár szerint a LINKA, linkó, linkás ingoványos talajt jelent. Az NK páros a nem teljes érték jelölője is. Ez kitűnik a csoNKa, maNKó és más szavakból. A leNG, kileNG, iNGó, NG párosa az NK > NG váltása, s a bizonytalan, iNGó, kileNGő – maNKót, azaz támaszt kereső járást leíró, ami a fogyasztás következményi hatása. A névadó jellemzők egyike a következmény: a BÓLINGAtó INGAtagság is, mert hiszen ebben a szóban benne van a következmények teljes leírása is, de amely csak a magyarázó nyelven adható vissza. A PÁLINKÁtól LIPINKÁzik, ide-oda leng. PáLiNKa – LiPiNKa hangváz: P-L-N-K – L-P-N-K. Végezetül néhány szó, amelyben az NK hangcsoport – INKA – jelen van, mint ómagyar ősnyelvi eredetet igazoló. Olyan szavak, amelyek némileg megvillantják a PÁLINKÁt fogyasztó ember néhány jellemzőjét is. Íme: bÁNKÓdik, berzENKEdik, bUNKÓ, fajANKÓ, lábatlANKOdik, palÁNKOn támaszkodik, sirÁNKOzik, vÁNKOsra vágyik stb. A túlzott PÁLINKAivás egyensúlyvesztő állapotot előidéző, és az érintettnek szüksége van egy támaszra, mintegy mANKÓra, palÁNKra, amelyben megkapaszkodhat, amely megvédi őt az eleséstől. A PÁLINKA, egyensúlyt megzavaró. A PALÁNK az egyensúly megtartását segítő. PáLiNKa – PaLáNK hangváz: P-L-N-K – P-L-N-K. A PÁLINKA – AKNILÁP átfordítás megvillantja a képet, amint a PÁLINKA hatására olyan üreseket lép a részeg, mintha gödörbe, AKNÁba LÉPne, azaz AKNALÉPtekkel halad. PáLiNKa – aKNaLéP hangváz: P-L-N-K – K-N-L-P. A túlzottan sok PÁLINKÁt fogyasztónak néha a PELENKA is elkelne. PáLiNKa – PeLeNKa hangváz: P-L-N-K – P-L-N-K. Mind az akna, mind a pelenka magyar eredetű szavak. A PÁLINKA PÁROLGÁssal, PÁLLONGással készül. PáLiNKa – PáLLoNGó hangváz: P-L-N-K – P-L-N-G. A sok PÁLINKÁtól KAPÁLózNI kezd. PáLiNKa – KaPáLózNi hangváz: P-L-N-K – K-P-L-z-N. A CzF Szótár szerint: „Eredetileg szláv szó, s ’égettet’ jelent, pálim = égetek; honnan égettbor-nak is nevezzük.” Ám a valóság, hogy a PÁLló, PÁLlik, PÁROLog magyar szavakból ered a szlovák PÁLim szó is! Az égető PARázs által előidézett PÁRolgás szavak PAR gyöke r > l váltással – PAL – él a szlovák nyelvben is, de a PÁLINKA szó névadó jellemzőit, a szó fokozatos kialakulását, a szóképzés különböző fordulatait nem lehet azon a nyelven felvonultatni, amint itt fent a magyar nyelvi jellemzőket felsoroljuk, mivel nem saját szavuk, hanem a magyar nyelvből átvett, magyar gyökszóból induló kifejezés. Szlovák nyelven nem lehet átfogó, teljes magyarázatot adni. Nem szlovák jövevényszó a PÁLINKA. A szó egyszerűen nem alakulhatott ki a szlovák nyelven. Hol voltak ők – pár száz éves nép és nyelv – az első PÁLINKA főzésekor? Még a szláv nyelvek csírái sem léteztek. Az első részegítő ital, a bor az Özönvíz után jelent meg. Az erjesztéssel, párolással, PÁLlással készített italok is még az egynyelvűség idején megjelentek, és a züllés is. Erre bizonyíték a tivornya, kocsma, bor, rum szavak, amelyek szintén az egynyelvűség idején keletkezett megnevezések, amelyet az utódnyelvek megörököltek, és módosulva ma is jelen van azokban (tavern, taverna krčma), de amelyet szintén csak a magyarázó nyelven lehet megfejteni. Erről bővebben a fent említett címszavaknál. A CzF Szótár és a MÉKsz itt hatalmasat téved az eredet megállapításban! A PÁLINKA szó is a magyar nyelv sajátja. NK – KN kapcsolat: A páliNKától az erő laNKad, s mintha fulláNK csípte volna nyelven, nem megy a beszéd gördülékenyen. A paláNKon támaszkodik, különben úgy érzi, mintha mindegyre aKNába lépne.

pall – Üt, ütöget. [szláv] A PALL szó P.L – L.P  gyök: PaL – LaP. Mivel a PA, PÁ gyökökkel alkotható szavak védelmet, takarást, de ütést is kifejeznek, így nem kell az értelem, jelentés végett a szomszédba menni. A PAL – LAP gyök szóbokrához tartozó (a pálca címszónál). A PALL a PÁHOL szóhoz kötődő. Aki PALL, az LAPosakat üt, és nagyokat. Amit PALLnak, azt LAPogatják, s esetenként szÁLL a por belőle. PaLL – LaP hangváz: P-L – L-P. A mai magyar nyelv szerves részét alkotó hangutánzó kifejezés még – a néha szóeredet célt tévesztő – CzF Szótár szerint is.

pamacs – Nagyobb ecset. [? szláv] A PAMACS P.M – M.P gyökbővítmény: PaM – MaP (p > sz: masz). A PAMacs alkalmas nagyobb felület, terület, azaz MAPpa kenegetésére, ápolására. A gyök jelen van a pamacs, pampa, pampuska, pempő, pemete, pimpó, pompa, pumpa, pumpol stb. szavakban. Mindannyi bizonyos csoport, csoportosulás, tömeg, sűrítmény, sűrítés értelmet hordozó. Az M hangcsoport – AMA – a pAMAcs tÖMÖtt szőrszálai közt szÁMOttevő mennyiségű kenhető anyag tÖMÖrül. Ugyanakkor a pAMAcs kellEMEsen sIMOgató. A CS hang az egyik kulcs a szóban. Az M.CS – CS.M gyök: MaCS – CSaM, a paMACS, alkalmas finom, testápoló – e szempontból CSEMege jellegű, élvezetértelmű – kenegetésekre. De lehet vele MOCSkolódni, pACSMagolni, MASZatolni (cs > sz) vele. A MACSka egyik névadó jellemzője a testének paMACSoló MOSakodása: paMACSka. A PAMACSot odaCSAPOM, hogy kifröccsenjen szálai közül a folyadék. PaMaCS – CSaPoM hangváz: P-M-CS – CS-P-M. PAMACS PACSMAgoló. PaMaCS – PaCSMa hangváz: P-M-CS – P-CS-M. A PAMACS CSÁMPA mozdulatokkal mozgatva használatos. PaMaCS – CSáMPA hangváz: P-M-CS – CS-M-P. Nem szláv jövevényszó, semmilyen kizárólagos szláv elem nincs jelen a kifejezésben. Ha a –CSKA KICSInyítőre gondolnak a nyelvészek, akkor illene a magyar nyelv KICSInyítőinek értelmét, eredetét behatóan vizsgálni, mivel abból kiderül, hogy nem CSEKély számú KICSInyítő szavunk van, sőt temérdek, és a szláv nyelvek az összest megörökölték, ami a nyelvük hangtani szabályai, hangzástörvényei szerint alkalmazható volt. Erről bővebben a CS betűs szavak bevezetőjénél.

pampuska – Fánk. [szlovák] A PAMPUSKA P.M – M.P gyökbővítmény: PaM – MaP. (p > f: muf). Eredete magyar, ezt az MP és SK párosok is igazolják. A PAM, POM, PAN, PON, DAM, DOM stb. magasodást jelent. A CzF Szótár szerint: „A pampuska mint gömbölyü alaku sütemény, rokon a szintén gömbölyűt, dudorút jelentő púp, púpos, búb, buborék szókhoz; a ka kicsinyítő képző, s törzsöke pampus v. pompos = púpos, búbos.” A POM gyök az alvógyök MP párosban is jelen van. Ha a P-t a zöngés B-vel váltjuk: BOM azaz dOMBorú. Az MP hangcsoport – AMPU – is bizonyítja, hogy a pAMPUska pOMPÁs ízű, gömbölyű, felpUMPOlt sütemény. A PAMPUSKA egy POMPÁSKA PUMPOSRa PUMPOLT fánk. PaMPuSKa – PoMPáSKa – PuMPoSRa – PuMPoLT hangváz: P-M-P-S-K – P-M-P-S-K – P-M-P-S-R – P-M-P-L-T. Az SK kicsinyítő magyar nyelvelem. A szláv nyelvekben ezek nem magyarázhatóak, mivel azok a kicsinyítőket az ősnyelvből örökölték, nem sajátjuk. Ez különösen igaz a szlovák nyelvre, és ezért van a hasonlóság ezekben. Az SK hangcsoport – USKA – jelen van többek közt a dÚSKÁl, galUSKA, gondOSKOdó, pISKÓta, tÁSKA, torkOSKOdó szavakban. Az SK páros, mint S.K – K.S gyök: SoK – KiS, ennek hangjaival alkothatók a SOK, KIS szavak. Magyar eredete elvitathatatlan mind a süteménynek, mind megnevezésének.

panasz – Kellemetlenség, fájdalom, sérelem elmondása. [szláv] A PANASZ P.N – N.P gyökbővítmény: PaN – NaP (n > ny, p > v: nyav). Alapszava a PA, amely ez esetben – mint szétömlő szóáradat – bizonyos mértékben önvédelem és takarásjelentésű is. A PAN gyök a P zöngés párjával, a B hanggal a BÁNat gyökszava. A B és P hangok még abban is rokonok, hogy a B hang magánhangzókkal nagyot, hatalmasat leíró szavak ősgyöke. Például: barom, bálna, bánat, behemót, bölény stb. A P hang viszont az ellenpont, az apró, könnyű dolgokat leíró: parány, pehely, pici, pont, poronty, pöttöm, puha stb. Az N hangcsoport – ANA – a pANAsz szava valamilyen bÁNAtot okozó nyavalya miatt fogalmazódik meg, amikor bÚNAk adja fejét az ember, és szÁNAlom keltése a cél. A pANAszra valamilyen gONOsztett miatt is lehet ok. Jelen van még a gyANÚ, pENÉsz, bÉNA, gANÉj, kONOk, babONA és más szavakban a kellemetlen, nem kívánatos kifejezések oldalán. Az N.SZ – SZ.N gyök: NaSZ – SZáN, paNASZ esetén SZÁNalom ébred, s együtt érző NOSZogatással igyekeznek vigasztalni. Az ASZ gyök kiterjedést jelent, lehet panASZáradat. PaNaSZ – SZáNó hangváz: P-N-SZ – SZ-N. Akiből folyik ki a PANASZáradat, olyan, mintha ISZAPON élne, s azt terítené szét. PaNaSZ – iSZaPoN hangváz: P-N-SZ – SZ-P-N. Mintha azt mosná SZAPPANozná le magáról, hogy végre szabaduljon tőle. PaNaSZ – SZaPPaN hangváz: P-N-SZ – SZ-P-N. A sok PANASZ úgy belepi az érzelemvilágot, mint a PENÉSZ az élelmet. PaNaSZ – PeNész hangváz: P-N-SZ – P-N-SZ. A PANASZ okát gondosan orvosolni kell, és SZÉPEN elmúlik. PaNaSZ – SZéPeN hangváz: P-N-SZ – SZ-P-N. Szláv nyelveken nem alakulhatott ki a PANASZ kifejezés, mivel megmagyarázni sem lehet átfogóan, teljes kibontásban, bő értelmi kapcsolatokat felsorolva, és meghatározó értelemadó szóalkotó elemek felvonultatásával. A szlovák ponosz a magyar PANASZ módosult alakja. Hasonló kialakulású a román niumurug, amely a magyar nyomorékból alakult át.

pandúr – A 19. sz-ban rendfenntartó fegyveres alakulat tagja. [vszó: ? szerb-horvát] A PANDÚR P.N – N.P gyökből képzett szó: PaN – NaP (p > b: ban). A PANdúr – BANda hasonlóságot a gyökök hasonló értelme is alátámasztja. A PANdúr kezdetben tényleg BANdatag értelmű volt.  A CzF Szótár szerint: „Így neveztettek ama híres neves, rabló szabad csapatok, melyeket Mária Terézia uralkodása alatt Trenk Horvát- és Szlavonországban összetoborzott. 2) Utóbb a vármegyéknek, nevezetesen túl a Dunán, azon szolgáji, kik a köz bátorságra felügyelnek, s a pusztai vagy erdei kóborlókat üldözőbe veszik, kiknek nevei másutt: megyekatonák, hadnagyok, csetnekek (Bácskában), látók, latinosan: persecutorok. – Elemére nézve a banda, bandíta, Banner szókkal van rokonságban.” Kiem: K.S. Vagyis magyar eredetű a szó minden eleme. A gyökök hasonló értelműek: PANdúr – BANda. A szó tengelyében levő ND hangcsoport – ANDÚ – a pANDÚrok bANDÁba verődött fONDOrlatos szerb-horvát rablók voltak, jellemzőik közé tartozott az állANDÓ járás, vÁNDOrlás. A hangcsoport jelen van a csENDŐr, rENDŐr, zsANDÁr szavakban is. PaNDúR – CSeNDőR – ReNDőR – ZSaNDáR hangváz: P-N-D-R – CS-N-D-R – R-N-D-R – ZS-N-D-R. A D.R – R.D gyök: DuR – RuD zárja a szót, amely a jellemzőikre utaló: DURvák voltak. ND – DN kapcsolat: a paNDúrok baNDába tömörült rablók voltak, majd a megnevezés átértékelődött, az üldözöttekből üldözők lettek, véDNökként alkalmazták őket. Ez a nyelv kifejezési eszköztárában is jelenlevő kór és gyógymód vagy kutyaharapást szőrével jelenség, amikor azonos kulcshang készlettel fejezi ki a két ellenoldali – jó és rossz – mondandót.

panyóka – Ujjas felsőruhát vállára vet. [szláv] A PANYÓKA P.NY – NY.P gyökből képzett szó: PaNY – NYaP (p > f, ny > n: fon). A PANY gyök – minthogy minden hang, gyök, megnevezés legkevesebb három értelmet tömörít – a FON változata, fonat, zsinór, kötél, amely lazán megeresztve rögzített. A lovat lazán, hosszú PÁNYvára kötve engedik legelni egy behatárolt helyen. A PÓNYik alma lasPONYa gyümölcsök nevében a puhuló fellazulást jelenti. Mi az embernél a PAN, PANYÓK? Mely testrész? Ez a két váll PONkja és azok vonalán a hát, közvetlen NYAKkörüli része, amely kissé domború, PONkos, PANos: PANYÓK. Ez a PANra NYAKbavetett – karba nem fűzött – mellény dolmány, mente, kabát, kacagány, köPENY, PÁNYvával, zsinórral lazán rögzített, PANYÓKÁra vetett viselet. Legfőbb értelemhordozó hangja az NY hang. A lágy hangok, köztük az NY, nem a feszes, erős, kemény, hanem inkább a laNYha, laza kötések, dolgok megjelenítője. Az összetartozó testrészek megnevezéseinek összhangja: PANYÓK fölött van a NYAK és a KOPONYA. PaNYóK – NYaK – KoPoNYa hangváz: P-NY-K – NY-K – K-P-NY. Az NY hangcsoport – ANYÓ – a pANYÓkára vetett mellÉNYÉt, kabátját, köpENYÉt, dolmÁNYÁt, kacagÁNYÁt csak lazán, kÖNNYEdén, kissé hANYAgul, rákANYArítja a vállára. Ez a hagyomÁNYOs magyar öltözet része. A régi, pANYÓkán, NYAKban, félvállon hordott dolmÁNY, mente, kacagÁNY, látvÁNYOs, mutatós volt. A PANYÓKÁra vetett mente egy zsinórral volt átkötve, hogy ne csússzon le a vállról, PANról, NYAKról, vállról, azaz PANYÓKról, de azért mégis lazán, jó értelemben vett hANYAgul, kÉNYEsen, legÉNYEsen álljon. Az NY.K – K.NY gyök: NYóK – KaNY, NYAKba KANYarított. A K hangcsoport – ÓKA – a panyÓKÁra vetett, nyAKÁba AKAsztott dolmány ÉKEs látvány, megAKAdt a fehérnép tEKIntete rajta. A magyarok szépen, díszesen öltöztek. Ezt már a görög történetírók is megjegyezték. A jó vágású, délceg, díszmagyarba öltözött, PANYÓKÁra vetett dolmÁNYOs magyar vitéz látványa Mária Terézia női szépségigényét megérintette. Volt ízlése – amiért is ilyen díszmagyar öltözetet választott testőrsége egyenruhájaként, és nem hózentrágeres, fuszeklis, fejtetűfészek-parókával cifrított bécsi német viseletet. PaNYóKáN – NYaKBaN hangváz: P-NY-K-N – NY-K-B-N. A PANYÓKA szó nem a szláv nyelvekből ered és nem is az ő közvetítésükkel került be a magyar szókincsbe, hanem gyökerétől a magyar nyelv sajátja. Az ősi nyelven gyal = láb, hón = kar, man, mun = kéz, pan = váll. dalm = derék.

paprika – Halványsárga vagy zöld, éretten piros termésű fűszernövény. [szerb-horvát] A PAPRIKA szó alapja szintén a PA – AP ősgyökből induló PAP gyökszó, amely védőt és ehetőt is jelent. A lexikonok dél-amerikai eredetű növényként írják le, amelyet elsőként Kolumbusz orvosa hozott Európába. A nevéről írtak, mondtak már ilyent-olyant. Az ősnyelv a nyelvek magva, mint megtervezett nyelv, megmásíthatatlan vázszerkezettel rendelkezik, amely a jellemzők alapján ad megnevezéseket. Kifejezési értelemhordozó alapanyagai: hangok, gyökök, hangcsoportok. Van sajátos hangtani szabályrendszere, hangzástörvénye (ez minden más nyelvnek is), amelybe illeszkednie kell a kifejezésnek, különben nem rögzül, nem marad meg. A PR hangcsoport – APRI – mutatja a szárított pAPRIka további sorsát is: nyersen APRÍva fogyasztják. Szárítás után tIPRÓ malomban őrlik, APRÓ, csEPRŐ, PiRos PoRított anyaggá. A PR páros, amely alvó P.R – R.P gyökként: PeR – RiP, szintén jellemzőt takar. A PIRos PORított nemes őrlemény a konyhaművészet egyik fő alapanyaga. Ez kapcsolatba hozható a tűzzel: PERzsel, (románul a paprika = ardei, az arde – ég), a színnel: PÍR. A csípős PAPRIKA tüzes, égő érzést kelt fogyasztásakor. Az R hang az eRős dolgok tapasztalásánál ösztönösen ajakra törő hang. Az R.K – K.R gyök: RiK – KiR, a RIKító, KIRívó PIRos színe. A K hangcsoport – IKA – a paprIKA csípős változata felborzolt idegállapotot OKOz, IKlAtó mozgásba lendít. Az erős, csípős hatás PARázs hangulatba viszi az embert. Székelyföldön aki RIPpadozik, az ujjongóan vagy fenyegetően kiáltozik, vagyis PERzselő paPRikás hangulatban van. A szóvégi KA mindenképp a kedveltségét jelenti. Hozzáfűzhető: amikor újra megjelent a magyar ajkú nép területén ez a növény, újra nevet adtak neki. A nyelv – akár valaha az őskorban az ómagyar ősnyelven – ma is csak a jellemzők alapján, és a sajátos szóalkotó eszköztárából merítve adhatott nevet. Mondják, hogy a bors PEPPER nevéről nevezték el, lévén mindkettő csípős. De a borsnak a csÍPŐs, PARázsként PIPŐs tulajdonsága nyomán, mely nyelven adták a PÍPER, PEPER, PEPPER nevét? Minden megnevezés az ősnyelvből ered, és mindennek több megnevezése volt, jellemzői alapján! A kötött mássalhangzó-párosok hangkieséssel alakultak ki, ez esetben a PR. Adott a PEPER, PÍPER, PAPER szó, amelyből a PAP, PEP védőt, ehetőt, PÍP csÍPŐst jelent. Ez a PAP (védő), PERzselő, PARázs csípősségével IKlAtó, azaz mozgató hatást fejt ki a szervezetben. Beindít, IKLAttat mindent a sejtekben is a PAPeR IKA. Ám a KA kicsinyítőként lehet becéző is, mivel a PAPRIKA igen finom* termék. Összegzésül: a nyelvnek ma sem voltak más eszközei a megnevezésre, mint a múltban, tehát természetes a név ilyetén kialakulása. Állítólag a szegedi ferencesek, tehát papok kertjéből terjedt el az országban, és mondják, hogy csípőssége miatt PAP RÍKAtó-nak nevezték. Pap ríkató? Ha utólag szőtték hozzá, akkor is találó. Egyik jellemző utóhatását – a csípősséget – mindenképp beleszövi. Az összes elnevezéseket nyelvünkben, az egyszerű emberek adták ötletszerűen, pillanatnyi benyomás, látvány, érzés alapján, a megtervezett nyelv vázszerkezetébe és hangzástörvényébe illeszkedően, mint mindennek a történelem folyamán. Nem hívtak tudálékos, okoskodó nyelvészeket, mert akkor még ma sem volna nevük. A nyelv belső, íratlan hangzástörvényei, meghatározott kereten belül megfelelő rugalmas teret adtak a szóképzésre, és csak az oda beillő maradhatott meg a használatban. Lásd még a kukorica, cirok címszavaknál az érdekes névadó jelenséget. PR – RP kapcsolat: A szárított paPRikát, aPRóra tiPRó malomban őrlik a koRPánál finomabbra PORítva, és seRPenyőben sütött húsoknál is használják ízesítőül.

/*/ Hogyan lett magyar különlegesség? Ez a növény a kezdetek idején –, mivel a Föld egészén azonos légköri viszonyok voltak – mindenhol fellelhető volt, így az egynyelvűség idején közhasználatú élelmiszer volt. Neve akkor alakult ki jellemzőiből. A Vízözön után a megváltozott légköri viszonyok nyomán a növények szóródása, elosztódása, fellelhetősége is változott a Földön. A nyelvet megőrző népréteg, amelynek egyik része a Duna vonalán, másik része Szicília felől, harmadik része a Balkánon jött a Kárpát-medencébe, itt lelt védett, és földművelésre alkalmas területre, de nem rendelkezett e növénnyel, így a név is feledésbe merült. Ám a szervezetének igénye volt rá. Amikor a középkor vége felé újra rátalált meglepő gyorsasággal általánosan átvette, és konyháját teljesen erre építette föl. Úgy tűnik, mintha ez már megvolt nekik valaha (akár a kukorica, pityóka), de ekkor találtak rá újra, s mivel tápigény volt rá, villámgyorsan terjedt a magyar konyhákban. Ezt a megnevezést nem is torzítják el más nyelvekben sem, mivel meghatározó magyar konyhaművészeti szakkifejezés, magyar konyhára jellemző, úgynevezett hungarikum.

parancs – Erélyes felszólítás. [szláv] A PARANCS szó a P.R – R.P gyökből indul: PaR – RiP.  A PARANCS valamilyen tevékenység elvégzésére vonatkozó utasítás – iPARkodni! PARancsot adhat ráRIPakodva. Behatárolt területre vonatkozik. Csak azon a téren érvényes, ahol és ameddig a kibocsátó hatalma tart, vagyis benne a fizikai PARtvonal értelme. De a viselkedési PARtvonaláé is. Az ésszerű PARANCS kötelez, de véd is. Az R hangcsoport – ARA – jelen van a szóban. A pARAncs az ERŐs akARAt kötelezően megvalósítandó óhaja, amely IRÁnyt szab, és győzelmet ARAt. Az R.N – N.R gyök: RaN – NaR, a paRANcs lehet egy követendő RENd fenntartására, elleNŐRzött viselkedésre utasítás. Az ésszerű paRANCS védelem is lehet, visszaRÁNCSa (rántja) a veszélyes út követésétől. De lehet akár felszólítás is: RÁNTS rá (hangzás: ráncs). Az NCS hangcsoport – ANCSO – szerint a parANCS olyan utasítás, amely gÁNCSOlhat egyebek véghezvitelében. A behatárolt kötöttség értelmét az abrONCS, bilINCS szavakban mutatja. A kilINCS bezár és megnyit. A parANCS szintén megnyithat, vagy bezárhat egy lehetőséget. Ha megfigyeljük, a CS hang bármely mássalhangzóval társul, valamilyen gubancot képez. A PARANCSszó olyan a halk beszéd mellett, mint a szép zeneszót megtörő CSÖRÖMPölés. PaRaNCS – CSöRöMP hangváz: P-R-N-CS – CS-R-M-P. Az NCS páros esetenként, a PARANCSon kívül akadályozók megjelenítője: agancs, bogáncs stb. NCS – CSN kapcsolat: a paraNCSot kemény hangon adják, olyan kemény, mint a raCSNi reCSeNő hangja. Ha a PARANCS szó szláv, akkor az alábbiak: bakancs, csincsilla, dancs, fancsal, fincsi, foncsika, foncsor, furdancs, gelencsér, gerencsér, incselkedik, kancsal, kilincs, kincs, lencse, mancs, narancs, nincs, pancs, sincs, szerencse, tincs, villáncs stb. Ezek is?

paraszt – Földet művelő, mezőgazdasági munkát végző személy. [szláv] A PARASZT a P.R – R.P gyökből induló szó: PaR – RoP. A PARaszt, a PÓR, a ROPpanó rög, a PORos mező, a pamPA, kamPA népe. EuRÓPa nevében is a jól megmunkálható, ROPpanó PORlékony termőföld az egyik névadó jellemző: JóROPa. Alapszava a PA, amely védelemjelentésű is. A PArlag védi a PAmPÁt (füves mezőt), a talajt, a PAjzs a harcost, a PÁva a tyúkjait, a PApucs a lábat. A PAraszt védi, ápolja, óvja a kamPA (mező) terményeit, saját és családja kicsiny gazdaságát. A CzF Szótár írja: „Mennyiben a paraszt földmivelőt jelent, gyökre egyezik vele parlag.” Továbbá: „A ,paraszt’ máskép: pór, mely utóbbi egy a német Bauer szóval; így hivják különösen túl a Dunán a hansági, németül Heidbauer nevü, horvát és német parasztokat. Mennyiben a paraszt földmivelőt jelent, gyökre egyezik vele —lag. Par gyökkel pedig, a héber (campus), arab berr (ugyanaz); arab-török baur v. búr (Brachacker); persa barz földmivelés; továbbá: a tatár nyelvekben föld értelemben eléforduló er, jer, jir, szirr stb. (Adelung. Mithridates); ide tartozónak tekintethetik a latin: arvum a görög ara, aroura is. Eredetileg tehát am. paraszt földdel bánó, földmivelő, s e nevezetben elemeinél fogva semmi becstelenítő nem foglaltatik.” Kiem. K.S. A gyökegyezések azt mutatják, hogy a szó már az egynyelvűség idején kialakult, s a kialakuló nyelvek saját hangzástörvényei szerint módosították a PÓR gyököt nyelvükben: BUR, BAUR, BARz, BER stb. A PARASZT szó hangjai – néhol p > b hangváltással – és gyökszavai jelen vannak az általa végzett munkák megnevezésében is. A PARASZT kaPÁval kaPARÁSZ, kASZával kASZál, terményt SZÁRít, más szóval: szÁRASZT, BARázdát SZÁnt, BORonál, geREBlyél, ARAt, ASZTagot rak. A PARASZT a PARlag, a ROPpantható, PORlékony, felPORított, BARázdált, BORonával BORzolt termőföld szakavatott művelője, szakképzett mestere. A mezőn végzett BOToló, RÁBotolás, ROBotolás, régiesen: RABota munkák töltik ki életét. A PARASZT – SZAPORÍTja a terményt, SZAPORÍTtatja a tenyészállatokat. PaRaSZT – SZaPoRíT hangváz: P-R-SZ-T – SZ-P-R-T. Ez csak ízelítő, mert még lehetne sorolni az elvégzendőket. Még egy nyelvi érdekesség a PARASZT szóval kapcsolatban. Erdővidéken, de talán máshol is, ha távolról nézik a kemény munkáját, arra mondják: jól REPESZTi. PaRaSZT – RePeSZT hangváz: P-R-SZ-T – R-P-SZ-T. Amennyiben módja van, és kedvezőek a körülmények, a PARASZT bővíti, TERPESZTi tevékenységi területét. PaRaSZT – TeRPeSZT hangváz: P-R-SZ-T – T-R-SZ-T. A földművelés a legfontosabb megélhetési ágazat, így a PARASZT fontos SZEREPET tölt be az emberi társadalmi rétegződésben. PaRaSZT – SZeRePeT hangváz: P-R-SZ-T – SZ-R-P-T. Gazdaságának fenntartása, gondozása tölti ki életét. A PÓR, a PARaszt PARlaghoz, paRLaghoz kötődése tagadhatatlan. E kötődését bizonyítja a RL kötött mássalhangzó-páros jelenléte is, amely a mezőgazdasággal kapcsolatos szavak értelmi meghatározója. Többek közt: bérlő, bírlal, érlel, gyarló, őrlő, pazarló, porlad, sarló, tarló, tárló és mások. Az R hangcsoport – ARA – a pARAszt a nyARAt a mezőn, a kampán tölti. Egy vagy több dARAb tERÜletet művel ARAszolgatva, hogy előtEREmtse a család és mások kenyERÉt. Munkája felülmúlhatatlan értékű, bARÁzdát szánt, magvakat szÓRÓ keze ŐRIzi, ápolja, hogy tEREmjen is. Az ARAtás, takARÁs nyomán begyűjtöttek az ő munkájának bÉRE, fizetsége, ha valamilyen ártó ERŐ nem teszi tönkre. A megnevezésben jelen van az ARASZ mértékegység, s az ÁREnda szó is kötődik a föld emberéhez. Az ÁR, mint lépéssel bejÁRt, körüljÁRt földdARAb (10 lépés oldalhossz), hektÁR*, az ÁR százszorosa. Az R.SZ – SZ.R gyök: RéSZ – SZóR, a paRASZt jussát, RÉSZét jelentené az elSZÓRt magvai nyomán kikelt termény, mint osztályRÉSZe munkájának. De jelenti az emberiség egy külön RASSZ, RÉSZét is, amely – ha békén hagyják – az egyedüli békés RÉSZe a Föld, lakosságának, amely igazi termelő munkával állítja elő a legfontosabb nyEREséget, a kENYEret, a betevő falatot. Ugyanakkor a PARASZT szóban levő ASZ értelemadó gyök is kifejező erejű, különösen az SZT párossal együtt, de külön is. Az ASZ érettséget és kiterjedést jelent – ASSZony, ASZtag, ASZtal és több más szóban. Az SZT hangcsoport – ASZTI – a parASZTI élet jelenségeit leíró. A mindennapos fárASZTÓ munka, a családi ASZTAlra való élelem előteremtése miatt. Az aggASZTÓ, emÉSZTŐ gondok egész évben az időjárás miatt, az ESZTEndő munkájának hozama végett. Ha kell a téli fagyASZTÓ hidegben is helyt állni, rettegni a termésfOSZTÓ fagytól, várni a rügyfakASZTÓ tavaszt. Remélni a jó fűnövESZTŐ nyarat, hogy a jó legelőre hajtsa ki a pÁSZTOr a tehéncsordát, vagy a havasra a juhokat. Várni a betakarítást, hány kévét, kerESZTEt ad búza, árpa, rozs, zab.  Cséplésre vár az ASZTAgba rakott gabona. Mennyit omlASZT a cséplés, lesz-e elég kenyérlISZT? E képhez tartozik a szüretre készülve a hordót, kádat, csebret a kútnál degESZTŐ gazda. A tÉSZTÁt dagASZTÓ, kenyeret sütő asszony, aki télen az OSZTOváta lábítóját tapossa, hogy legyen pOSZTÓ ruhára. TISZTElni kell a földet művelő PARASZTot, mert nélküle nincs élet! Még van egy szó, amely némely tájon még él. Amikor rávág a kapa fokával a száraz rögre, székelyül: galyra, gajra, akkor széjjelPARISZTozik, azaz szóródik. Tehát a jól ROPpanó, PORhanyó rög a PARASZT keze alatt PARISZTozik, PORladva széthull. PaRaSZT – PaRíSZT hangváz: P-R-SZ-T – P-R-SZ-T. SZT – TSZ kapcsolat: a paraSZT, ha az időjárás miatt tönkremegy termése, keservesen, de héTSZer is újrakezd. Nem a teTSZés vagy nem teTSZés határozza meg életét, hanem a SZükségleT. Addig dagaSZTja a földet, ameddig remélhető a kelés és érlelés. Ezt a PARASZT szót mondja szlávnak a bérnyelvészet, holott velejéig magyar! Körülírható, átfogó magyarázat adható róla. A szót alkotó hangok jelen vannak, a vele kapcsolatos, vagy rávonatkoztatható kifejezésekben. A szót alkotó gyökök, hangcsoportok más magyar szavak szerves értelemadó részei.

/*/ HEK = száz. HEKtár, hekTÁR TÉRségre vonatkozó. A HEKtó, hekTÓ folyadékra. A trójai HEKtór, HekTÓR neve is azt jelentette: százszor jobb, TORonyként kiemelkedőbb volt másoknál.

parázna – Erkölcstelen, buja. [szláv] A PARÁZNA a P.R – R.P gyökből indul: PaR – RaP.  A PARÁZNA szó PAR gyöke a tűzként izzó PARázsló testi vágy, de PÁRban lét is. Izzik a PÁRzásért – RIP-ROP – minél többször.  Az R hangcsoport – ARÁ,– a szűz ARA és a pARÁzna a két véglet. A pARÁzna, kincset ÉRŐ erkölcsiségét dobja PORba, sárba. Az R.Z – Z.R gyök: RáZ – ZűR, a paRÁZna kelleti, RÁZza, RIZálja magát, ZŰRökbe keveredik. A ZN hangcsoport – ÁZNA – meghatározó értelemadó a szóban, parÁZNA mindig rÁZNÁ magát, párOZNA, azaz PÁRosodna. Még akkor is, ha fÁZNA, ha ÁZNA, bármilyen vÉZNA, ha bírná a gerEZNA, és állna a pÓZNA. Ez a mondat kissé fura, de kell annak bizonyítására, hogy magyar a szó. A ZN páros, alvó Z.N – N.Z gyökkel: ZeN – NéZ  alkothatók a NÉZ, NŐZ szavak, a Z zöngétlen párjával az SZ hanggal a  nemi NESZülés (izgalom), a NÁSZ. Az NZ kötött mássalhangzó-páros oly szavakban van jelen, amelyek kötődnek az elítélendő nemi felkínálás fogalmi köréhez: burjáNZó ösztön, voNZó testiség, kíNZó vágy, öNZő kéjelgés. A meredekebb: péNZ, mint mozgatórugó. PaRáZNa – PáRoZNa hangváz: P-R-Z-N – P-R-Z-N. Az erkölcsösség látszatának megőrzése végett régen a nőnek PARÁZNIa, azaz félnie kellett, hogy senki ne tudjon róla, mert híre megy, s a PARÁZNA bélyegét ragasztják rá. PaRáZNa – PaRáZNi hangváz: P-R-Z-N – P-R-Z-N. A paRÁZNÁt erkölcsileg ROSSZNAk, rossz példának tartják. A PARÁZNA hajt a PÓZNÁRA, PÉNISZRE, ha férfi, a PINÁRA. PaRáZNa – PóZNáRa – PéNiSZRe – PiNáRa hangváz: P-R-Z-N – P-Z-N-R – P-N-SZ-R – P-N-R. A PARÁZNA szónak kapcsolata van az égő PARÁZS fogalmával. Az állandóan PARÁZNA gondolatoktól fűtött személy, mintha PARÁZSON ülne. PaRáZNa – PaRáZSoN hangváz: P-R-Z-N – P-R-ZS-N. Történelmi példa a trójai PÁRIZS királyfi örökösen PARÁZSló nemi vágya. A PARÁZNA fő gondja, hogy AZNAPRA megtalálja a nemi kielégülést. PaRáZNa – aZNaPRa, hangváz: P-R-Z-N – Z-N-P-R. A hivatásos PARÁZNA a PÉNZRE hajt. PaRáZNa – PéNZRe hangváz: P-R-Z-N – P-N-Z-R. A CzF Szótár más jellemzőkről is ír: „[…] valószínü, hogy a parázna szóban is a nő kerülgetésének alapértelme rejlik, s gyöke par v. por rokonságban van azon szókkal, melyekben a par por forgásra, keringésre, körre vonatkozik; […]. Mi e szónak alakját illeti, magyar elemzés alapján több oly szóval áll képzői rokonságban, melyek a maguk nemében valami alávalót jelentenek, mint: vézna, […] A szláv prázni v. prázdni csak hangban egyezik vele, mert értelemre am. üres (Jancsovics Szláv-magyar szótára), a magyar „parázna” pedig szlávul: szmilní,” Magyarázat fölösleges. ZN – NZ kapcsolat: a paráZNa – amint fent már volt szó – mindig pároZNa a kíNZó vágy, öNZő kielégülés keresés, esetleg a péNZ voNZása által sarkallva. A szó még az egynyelvűség idején kialakult, a legősibb „szakma” lévén.

parázs – Izzó tüzelőanyag. [szláv] A PARÁZS a P.R – R.P gyökből indul: PaR – RoP.  A PARÁZS vagy az értelmileg kötődő PERZS, PÖRZS, égetés, tűz. Jelentős a szóbokra van a magyar nyelvben: par, per, pír, pir, pör, ver, vör stb. gyökökre épülve. A p > f > v hangváltásokkal más gyökszavak is fellelhetőek. Az izzón VÖRöslő, ROPogó PARÁZSon PIRuló FORró hús finom illata. Ami PARázsló, az PORrá ég. MegPERZSel, felPÖRZSöl. A PARÁZS tüze véd a hidegtől. Van vidék, ahol PARIZSként ejtik. A PARÁZSt, PARIZSt megVARIZSolják, hogy hőhatása erősebb legyen. Az R hangcsoport – ARÁ – jelen van a pARÁzs, zsARÁt, dARÁzs (csípése égő), pIROs, vÖRÖs, pIRUl, fORRÓ és más szavakban. Az R.ZS – ZS.R gyök: RáZS – ZSaR  a szó alkotó eleme: paRÁZS – ZSARát, ZSARátnok, de ez utóbbi inkább a már kihunyó PARÁZS megnevezése. Jelen van a RŐZSe, RÚZSa szavakban is. A paRÁZZSal vallatáskor ZSARolni lehet. A PARÁZS – ZSARÁP teljes átfordítás, p > t hangváltással: ZSARÁT. PaRáZS – ZSaRáT hangváz: P-R-ZS – ZS-R-T. A PARÁZS PÖRZSE éget. PaRáZS – PöRZSe hangváz: P-R-ZS – P-R-ZS. Az erdélyi PRÁZSMÁR falu is azért kapta e nevet, mert tűzvész pusztította el, PARÁZS MARta, és miután a PARÁZS MÁR kihunyt, utána is még sokáig érezhető volt a környéken a PERZSelt, égett szag. PaRáZS – PeRZS hangváz: P-R-ZS – P-R-ZS. Vagy itt a másik: PaRáZS MaR – PRáZSMáR hangváz: P-R-ZS-M-R – P-R-ZS-M-R. Az érzelmek halmaza, a nemi vágy is PARÁZSként égeti az egyént. Az ősi Trója királyának kisebbik fiát azért hívták PÁRIZSnak, mert állandóan PARÁZSként égett benne a nemi PÁRZÁSi vágy. Még a város ostroma alatt is állandóan Heléna ágyában, ágyékában sürgött-forgott, az ő nemi nedvében oltotta PARÁZSló nemi tüzét. Ez az érzelmi, testi bővérűsége okozta az ókor gyöngyének, Trójának romlását. Később ő alapította PÁRIZS városát, amely azóta is viseli alapítójának nemi PÁRZÁSi túltengési jegyeit. PaRáZS – PáRiZS – PáRZáS hangváz: P-R-ZS – P-R-ZS – P-R-Z-S. A CzF Szótár értelmezése a PARÁZSról: „E szó első értelmében alapfogalom az égés, tüzesség, melegség, s gyöke par rokon a pára, párol szók gyökéhez. Ugyanezen alapfogalom rejlik a porzsol, pěrzsěl, pörzsöl, pěrgěl, pörgöl, pörköl, pěrnye, pörnye szókban, s általán azon szók osztályába tartozik, melyekben az ar, er, or, ör, ur, alaphang tűzre, égésre vonatkozik, milyek az árja és más családu nyelvekben nagy számmal találtatnak. Közelebb rokonok hozzá a szanszkrit prus (brennen, flammen), hellen prhJein (verbrennen), persa parváz (fény, világ), purszúz (égő), német braten, szláv prázsen stb.” Kiem. K.S. A gyökegyezések bizonyítják, hogy a felsorolt nyelvek szavai az ősnyelvből, a nyelvek magvából erednek. A szót a mai magyar nyelv eredeti alakjában őrizte meg a magyarázhatósággal együtt.

parittya – Bőrdarabból és két végén hozzáerősített szíjakból álló, a benne elhelyezett követ gyors forgatás és az egyik szíj eleresztése után kiröpítő egyszerű hajítófegyver. [szerb–horvát vagy szlovén] A PARITTYA a P.R – R.P gyökből indul: PaR – RöP.  A PARITTYA szóban a PA ősgyök ütés értelme van jelen (pall), de védelmi fegyver is: PAR. A megPÖRgetés utáni kiRÖPpenés szintén a kezdőgyökben. Az R hangcsoport – ARI – itt is jellemzőket leíró: a bőrdARAbra ERŐsített szíjjak, megfelelő ERŐvel kell fOROgnia, pÖRÖgnie. Az elEREsztés pillanata fontos, a pARIttyásnak ÉREznie kell e pillanatot, hogy a lövedék pontosan célba jusson. Az R.TY – TY.R gyök: RiTY – TYiR, a RITTYen beTYÁRul csatTAN.. A TY hangcsoport – ITTYA – az ezt követő jelenséget írja le: az elengedett szíj rITTYEnése, de rITTYEn a kő is becsapódáskor, s RIPITTYÁra töri a cserépedényt. PaRiTTYa – RiPiTTYa hangváz: P-R-TTY – R-P-TTY. Darabokra APRITJA, APRITTYA az üveget. PaRiTTYa – aPRíTTYa hangváz: P-R-TTY – P-R-TTY. Következménye az eltalált lény erejének elernyedése, meglÖTTYEnése. A lágy mássalhangzó kettőzése a hatékonyságot is kiemeli. A PARITTYA leírása a CzF Szótárból: „Ezen eszköznek magyar neve kétségtelenül a pergetés, forgatástól vétetett, s gyöke azon par, mely per, por rokonaival forgásra vagy körre vonatkozik, melyből lett az elavult ige parít v. parint, azaz: perít, perint, abból paritó, parintó, parittó, végre parittya.”

parlag – Megműveletlen termőföld. [szláv] A PARLAG a P.R – R.P gyökből indul: PaR – RoP.  A paraszt címszónál is esett szó róla. A PAR gyök után az RL páros meghatározó a földdel, mezőgazdasággal kapcsolatos szavakban. A PARLAGból lesz a termőterület. A PARLAGon hagyott föld nem terem. A paRLag megműveléséhez kapcsolódnak: a béRLő, bíRLal, éRLel, gyaRLó, őRLő, pazaRLó, poRLad, saRLó, taRLó, táRLó és más jelenségek. A PAR gyök itt is takaró értelmű, hiszen a PARlag eltakarja, védi a földet a kiszáradástól. A PARLAG szó tengelyében levő RL hangcsoport – ARLA – jelen van több mezőgazdasággal kapcsolatos szóban, mint értelemadó. A pARLAgon hagyott földnek a mezei nyulak a bitORLÓi, gyARLÓ füvén kóbORLÓ, vándORLÓ állatokat, néhány hecsERLI bokrot (csipkebokor) látni. Nem növeszt gabonát, műveletlenül áll, így nem járja sARLÓ, nem marad tARLÓ. Legfeljebb zsURLÓ terem rajta. Nem tudom, hogyan sorolhatnám ezt „szlávul”, hiszen a földműveléssel kapcsolatos összes RL párost tartalmazó szó csak magyarul bontható, magyarázható.  Az L.G – G.L gyök: LaG – GaL, a GAL, GAJ gyök ősnyelvi jelentése: föld. Ez volt az ősnyelvi neve a FÖLD bolygónak, és ezt jelenti GALicia, GALícia térségek nevében is. A görög mitológia GAIA (gaja) istenségének neve is ezt jelenti. Őt tartották a GAJ, a FÖLD istenének. A parLAGon hagyott tér álLAGa, GALagonya, gaLAGonya, parLAGfű stb. A PARlagon, parLAGon örömmel PARéznak, LEGelnek, leGELnek, eleGELnek, eLEGet esznek az állatok, sok jó ROPogtatható füvet találnak. RL – LR kapcsolat: a paRLagon hagyott föld valamilyen más céLRa szánt teRüLet. A paRLagon hagyás és az ugaRLás közt a cél, de a látvány is különbözik.

párna – Tollal vagy más puha rugalmas anyaggal töltött, kényelmes fekvéshez, üléshez használt tok huzattal együtt. [szláv] A PÁRNA a P.R – R.P gyökből indul: PaR – RoP.  A PÁRNA alapszava a PÁ, amely védelem értelmű, ez esetben a fej nyugvását szolgáló. E szónak lehetett valaha PÁHNA vagy PÁLNA alakja, hiszen a jó PÁRNA PIHével, PILlével töltött, PÁHolható, PUHa tömésű ágynemű. Az első PÁRna tartalmazhatott összetört, ROPpantott száraz füvet, leveleket: PORna. Egy névadó még, hogy az emberPÁR házas ágyi PÁRnája. Így érthető volna, de nem jellemző minden PÁRnára a PÁRként használat. Alvásra nélkülözhetetlen PÁRom a PÁRna.  Mindenképp ősnyelvi szóalak, mivel nem elhihető, hogy jóval kevesebb, mint kétezer éves nyelven nevezzenek meg egy olyan fontos kelléket, amely már az emberi történelem hajnalán, első estéjén az ember feje alá kívánkozott, tehát létezett. Meglehet, hogy az első PÁRna PARlagból tépett fűPEMetéből, fűPAMacsokból készült. A PÁRNA egyféle emelt RÁNPA, RÁMPA, amelyre a fejét helyezi a fekvő ember. Az RN páros valamivé vált minősítést is jelöl. Az RN hangcsoport – ÁRNA – a fáradt ember óhaja: bárcsak vÁRNA rám egy pÁRNA. A pÁRNA tartozéka a cÉRNA, de a lucERNAlevél is jó pÁRNÁnak. Az RN páros, mint R.N – N.R gyök: RoN – NoR hangjaival alkotható szavakból a RONgy szó ad puha tapintásra hasonlatot. A RENd, RANg a mutatós PÁRNÁk vetett ágyakon felvonultatása. De az álomba RINgatás kellemes kelléke is. RN – NR kapcsolat: a páRNa ágyneműdísz is, így nem mindegy szíNRe, anyagra milyeNRe essen a választás.

paszita – Keresztelői lakoma. [szláv] A PASZITA P.SZ – SZ.P gyökből induló szó: PaSZ – SZaP. E szó így nem tűnik magyarnak, de a gyökelemzés világossá teszi magyar eredetét. A PASZ – SZAP gyök a SZAPorodás különböző jelenségeiről szól. A PASZ – SZAP gyök nemiség tárgykörben értelemhordozó, és minden szóban az összesimulást illeszkedést szemlélteti. Aki képtelen, az PASZkonca. Erről bővebben a paszkonca címszónál. A PASZita nemcsak a gyermekágyas anyához vitt vendégkosár, vagy az ott együtt elköltött ételek, vendégeskedés, örömünnep a gyermek születése, a családlétszám SZAPorodása alkalmával, hanem a gyermekágyas, SZOPtató állapot. PaSZiTA – SZoPTaTó hangváz: P-SZ-T – SZ-P-T-T. A PASZita alatt az asszony nemileg PASSZív. Íme a CzF Szótár leírása: „[…] a paszitá-hoz pedig hasonló volna a szerb poszati, mely am. szoptatni, s e hasonlatnál fogva talán a szoptató anya tiszteletére és táplálására adott lakomára vonatkoznék. Azonban, úgy látszik, hogy a paszita, tájdivatosan ejtve poszita gyöke is a megfordított szop, mintha volna szopita, szapita, mint a ,szoptat’ igének némileg módosított részesülője.” Ez a valóság, a PASZITA, poszita a szoptató, szoptati, szopati (szop – posz, ati – ita) szavak fordítottja. Az SZ hangcsoport – ASZI – a szülés utáni ASSZOnyi pASSZÍv állapot. Régiesen: nyugUSZIk, nyugOSZIk. Az SZ.T – T.SZ gyök: SZiT – TiSZ, a TISZtaság, mint fő igény. A T hangcsoport – ITA – a paszITA alatt az ETEtés, szoptATÁs, ápolgATÁs, pátyolgATÁs tölti ki a napjait. Tudvalevő: a szó- vagy gyökfordítás a teremtés nyelvének, így a mai magyar nyelvnek egyik fő jellegzetessége. Tehát, ha ez a szó jelen van a szláv nyelvekben, akkor fordított alakjában ment át az utódnyelvekbe: SZAP – PASZ, de a magyarban is megmaradt. A P hang a picinységek, az ÁPolás, APolgatás – PUSZilgatás: PUSZi – PASZi, PUSZit ad – PASZITA, pátyolgatás, pupujgatás, az SZ a szeretet szorzati növekedésének értelemformáló hangja. Névadó jellemző még a SZAPora, SZAPorodás, hiszen arról szól az egész. Legkevesebb három névadó jellemzőből jön létre bárminemű megnevezés. A legerősebb bizonyíték, a PASZITA szó hangjainak, s azok rokonhangjainak részvételével, a témakörön belül kialakítható szóbokrosítás. A nyelv kendőzetlenül megjeleníti az élet intim dolgait is. E szavak a kezdetek idején nem kajánságból indultak, hanem a valós képi megjelenítés okán. Egy magyarázó szótárban helye van megjelenítésüknek. Az olvasó komolyságát kérem. A p > b > f > v > m vagy az sz > c rokonhangok, mint ilyenek a bensőséges páros élet különböző jelenségeit, a SZAPorodás feltételeit, egymást követő eseményeit mutatják be a szóba bevitt sajátos értelmükkel. A gyök F hangos változata az eszköz: FESZes férfi szerv és a SZAFtos bensőséges testi együttlét. A B hangos: BASZ maga az esemény, a leghatalmaSABB földi testi élvezet, amely átSZABja a jövőt: gyerek, család. A P hanggal a PICire vált: szülés utáni gyermekágy következménye, a PASZ-sziv állapot, nincs nemi élet, a SZOPtatás, az újszülött, a PICi táplálása, szükségletei az elsőrendű fontosság. A nő, az anya ilyenkor nem elfogadó, hanem ösztönből elTASZÍTÓ (p > t). PaSZiTA – TaSZíTó hangváz: P-SZ-T – T-SZ-T. A V hang a VASZok, FÉSZek elrendezése az újszülött kényelmére. Alakulhat ki SZÖVődmény is. Végezetül az M hang, a MÁSZkáló apróság. Ha mindenképp szláv eredetet akar bizonyítani valaki, akkor a fentinél sokkal bővebb magyarázatot kérünk. Ugyanis, mindig az eredő nyelv vonultathatja fel a szó kialakulásának legbőségesebb bizonyítékhalmazát.

paszkonca – Nemzésre képtelen. Nem teljes virág. [szlovák] A PASZKONCA is P.SZ – SZ.P gyökből induló szó: PaSZ – SZaP. E szó nem szlovák. A PASZ – SZAP gyök nemiség tárgykörben értelemhordozó, és minden szóban az összesimulást illeszkedést szemlélteti. A PASZKONCA szó SZAPorításra képtelenséget jelent embernél, állatnál, növénynél. Nem SZAPora, hanem fordítottja: PASZ. Innen a tehetetlenség, alkalmatlanság, tétlenség PASSZ, PASSZív szava is. A szóban levő kötött mássalhangzó-párosok és hangcsoportjuk értelemadók. Az SZK hangcsoport – ASZKO – hiába kapASZKOdik, nyÜSZKÖlődik, kapISZKÁl, tUSZKOl, vASZKOl, hiába a nagy illESZKEdési vágy, nem megy neki. Az SZK páros, mint alvó SZ.K – K.SZ gyök: SZöK – KüSZ szerint, hiába SZÖKik, KÜSZködik. A K.N – N.K gyök: KoN – NoK, a KONOK szóban a rátarti, csak azért is újrapróbálkozás. Az NC hangcsoport – ONCA – mutatja, hogy van akarat: fINCÁl, cINCOg, hENCEg, hUNCUtkodik, tÁNCOl a katrINCA, pUNCI körül, de nincs eredmény, mert csak egy terméketlen gÖNC, kölÖNC, KONC. Az NC páros, mint N.C – C.N gyök: NőC – CuN hangjaival alkothatók a NŐCi, CUNa szavak, c > sz váltással: NÁSZ – SZÜN (mell). A PASZKONCA – CAKONPASZ Rubik-kockás átforgatás nyomán az összesség CAKOMPAKK jelenséget hozza előtérbe. PaSZKoNCa – CaKoNPaSZ – CaKoMPaKK hangváz: P-SZ-K-N-C – C-K-N-P-SZ – C-K-M-P-K. Nemcsak a hím, a KANCA is lehet PASZ, azaz fogamzásképtelen PASZKONCA. PaSZKoNCa – KoNCa PaSZ hangváz: P-SZ-K-N-C – K-N-C-P-SZ.  Nem a magyar nyelv örökölte a szlovák nyelvből, hanem fordítva, mivel a szlovák nyelv nem tud átfogó magyarázatot adni a szó kialakulásainak fokozataira, névadó jellemzőire. SZK – KSZ kapcsolat: a paSZKonca kapaSZKodik, furaKSZik, igyeKSZik, de eredménytelenül. NC – CN kapcsolat: a paszkoNCa fiNCál, viháNCol, de értéke gyenge, a különbség hasonló akár a tiszta ív és a feCNi közt, semmi más csak eredménytelen CiNcogás.

pászma – Meghatározott nagyságú fonalköteg. Szántóföld keskeny darabja. [szláv] A PÁSZMA a P.SZ – SZ.P  gyök hangjaiból képzett: PáSZ – SZéP. E gyök más szavakban is az összesimulást illeszkedést szemlélteti. A gyökről itt a fenti szavaknál bővebben. A PÁSZMÁsítás bizonyos rend kialakítása végett van, és a PÁSZMÁk látványra is SZÉPek.  A PÁSZMÁK egymáshoz illeszkednek, PASSZolnak. A PÁSZMA SZM párosa másra is rámutat. Az SZ hang az osztás, szélesztés kulcshangja is. Az SZM hangcsoport – ÁSZMA – elkülönített, körülhatárolt dolgokat jelöl. A jÁtSZMÁnak van kezdete és vége. Az ESZME egy irányt követ, és nincs félre út. Aki szÖSZMÖtöl, az csak egyetlen dologgal foglalkozik. A fonalpÁSZMA a szövéshez használatos, és nagysága szigorúan meghatározott a szövésterv szerint. A földpÁSZMA behatárolható, többnyire egyenes szakasz. Bármely terület felosztható pÁSZMÁkra. A pÁSZMÁban elszÖSZMÖtöl az ember. Az SZM páros itt alvó SZ.M – M.SZ gyök: SZeM – MeSZ , és hangjaival alkothatók többek közt a SZÁM, SZEM, MESZ-sze szavak. A PÁSZMÁkra osztás céllal történik, és bizonyos rendszerezés végett lehetnek SZÁMozottak. Általában nem nyúlnak ki a beláthatatlan MESZ-szeségbe, azaz nem túl hosszúak, szabad SZEMmel beláthatóak. A PÁSZMA – MAPÁSZ hangátforgatás felvillantja a MAPPA értelmet, mint kiterítés, széles térség.  SZM – MSZ kapcsolat: a páSZMa a szoMSZéd sávval párhuZaMos. A szót a szláv nyelvek csak megörökölték.

pászta – Sáv. Valamely terület munkába vett sávja. [szláv] A PÁSZTA P.SZ – SZ.P gyökből induló szó: PáSZ – SZáP. A PÁSZTA, PÁSZMA rokon értelmű, a PÁSZTA T hangja azt jelenti, hogy Tevékenység folyik rajta. A PÁSZ gyök hangjainak rokonhangzókkal való helyettesítése ad választ. A P hang váltható a V hanggal. Az SZ hang az S hanggal. Fordítsuk: PÁSZ – SZÁP. Ha váltjuk: sz > s majd p > v. Az eredmény: SÁV. A PÁSZta egy SÁV. A felPÁSZtázott területek illeszkednek, azaz PASSZolnak egymással. Az SZT hangcsoport – ÁSZTA – az OSZTÁst, illESZTÉst leíró. A felpÁSZTÁzott, felOSZTOtt terület SÁVjai pontosan illESZTEttek egymáshoz. SZT – TSZ kapcsolat: a páSZTák nem meTSZik egymást, hanem párhuzamban vannak, egymás mellé illeSZTetten. Összevethető a pászma címszónál leírtakkal.

pásztor – Háziállatokat őrző, legeltető személy. [szláv] A PÁSZTOR szó alapja a PÁ ősgyökből induló P.SZ – SZ.P gyök: PáSZ – SZáP. A PÁ ősgyök jelentése takarás, védelem, ez esetben gondoskodó védelem. A PÁSZ gyök evést is jelentett az ősnyelven, ennek bizonyítéka a PÁSZ – SZOP fordítás. A levest valaha, a kanál, kalány feltalálása előtt lyukas szállal SZÍPták, SZÍVták (p > v) az edényből. A PÁSZtor a PÁzsitra, PArlagra viszi állatait. A P ajakhang, a kezdetek idején az evést az ebből képzett PA, PÁ ősgyökkel fejezték ki: PAPÁl. Aki, ami PAPÁl, haraPÁS után nyeli le a szájába PASZ-szoló eledelt. Bizonyíték a kisbaba, kisgyerek szókészlete. Ugyanakkor, ha a PÁ gyök fordított alakját nézzük ÁP, akkor ÁPol is, hiszen a PÁSZtor a rábízott állatok gondozója.  A jobb megértés végett figyelni kell a hangváltásokra: p > v > b. Az igazi PÁSZtor SZÉPen bánik állataival, BESZél hozzájuk. Az öreg állatoknak segít feltáPÁSZkodni. Az irtványt, amelyről a fákat kivágták VÉSZnek is nevezik, ilyen VÉSZen is legeltetnek. Ezeket némely vidéken PUSZtának nevezik. A legelőn PÁSZtázva, PÁSZmákban legeltetnek. Egy ideig egyik PÁSZmán, majd egy másikon. A PÁSZTOR PÁSZTATja, legelteti állatait. PáSZToR – PáSZTaT hangváz: P-SZ-T-R – P-SZ-T-T. A PÁSZTORnak gondja van az esetleg anya nélkül maradt kisállatokra is – eteti, ha kell SZOPTATja azokat, mondhatjuk: SZOPTÁR lesz. PáSZToR – SZoPTaT – SZoPTáR hangváz: P-SZ-T-R – SZ-P-T-T – SZ-P-T-R. Lehetőleg nem rossz, hanem jó helyen legeltet, dús legelőt keres. Nem ad rossz táplálékot. PáSZToR – RoSSZ TáP hangváz: P-SZ-T-R – R-SZ-T-P. Jó legelőért felkaPASZkodnak a hegyekbe is, mivel a hegyi legelőn SZAPorábban tejelnek. A PÁSZTOR felügyeli az állatok számszerinti SZAPORÍTását. PáSZToR – SZaPoRíT hangváz: P-SZ-T-R – SZ-P-R-T. Az ASZ, ÁSZ, ESZ stb. gyök a lehetőségek szerinti legnagyobb kiterjedés jelentésű. Példaként: ASZtag, ASZtal, terpESZ, arASZ. A legelő másik neve ESZtena, amelyen elhelyezkedik a juhÁSZtanya. Az SZT hangcsoport – ÁSZTO – a pÁSZTOr az állatok elOSZTÓja, SZéTválASZTÓja, csoportjaiknak összeillESZTŐje, ijESZTÉs ellen védője, az ESZTEnán gondozója stb. A T.R – R.T gyök: ToR – RoT, jelölhet FORgást (tor – rot), a PÁSZTOR egy bizonyos TERületen FORog nyájával. A TOR gyök az ősnyelvben jelölhetett meghatározó, kimagasló vezetőt is, aki jól FORgolódik dolgaiban. Ilyen a neszTÓR, mint törzsvezető sáTORapa, szenáTOR, ősz tanácsos. kánTOR, vezérdalnok, HekTÓR, aki százszor kimagaslóbb, bátrabb vezér volt, mint mások, VikTOR, NikáTOR a győztesek és mások. SZT – TSZ kapcsolat: a páSZTor neki teTSZően irányítja a nyájat, csordát, élvezi a jáTSZó kisállatokat, riaSZTó jelre azonnal cselekszik. Nem szláv jövevényszó, minden alkotó eleme szervesen illeszkedik a magyar nyelv szavainak százaiba.

pata – Többfajta állat, különösen a lófélék lábának végét, illetve ujjait borító vastag szaruképződmény. [szláv] A PATA P.T – T.P gyökből eredő szó: PaT – TaP. A PATA a PATtanó ütközés hangutánzója is. A TOPpan, TAPpan jelentését tartalmazza, hiszen minden lépésnél a TAlajhoz ütődve kopPAn. Azzal lép a PATakba. Alkotó gyökszavaiból kiérthető a többi kapcsolat is: a PATA a TAlajhoz TAPAd, azon TAPos, azon TRAPPol, és közben PATTogó, KOpogó hangot ad. PATÁval fut le egy távot, ETAPot. Tehát az ETAP is innen eredő szó. PaTa – eTaP hangváz: P-T – T-P. A PATára KOvácsolják a PATKÓt, amely alól még a kavicsok is kiPATTognak, s ameddig el nem KOpik, védi a PATÁt. A ló néha KAPál első PATÁival, s olyankor KOPpan a PATA, a PATkó a TAlajhoz. Különböző nyelveken élő változatainak zöme tartalmazza a P, T, K hangokat, amelyek a PAT, KOP gyökök alkotói. Ebből is látszik a több jellemzőből kialakulás, az első beszélt nyelvből eredő névképzési összhang, harmónia. A T hangcsoport – ATA – itt hangvonatkozású. A pATÁn levő PATkó pATTOg a köveken. Jelen van még a csATTAn, kATTAn, pATTAn és más szavakban. A CzF Szótár leírása: „A csagataj nyelvben Vámbéry szerént pata am. láb, a persában pácsa (lábacska) Vullers szerént am. kisláb, lábszár; pacsa a törökben is am. juhláb. Egyébiránt a szanszkritban pad am. láb, path = tapod, honnan származtatják a latin pes (a függő esetekben ped-) a görög pouV (a függő esetekben: pod-), a német Pfote […]” Kiem. K.S. A sok gyökegyezés az egyetlen forrásból eredés bizonyítéka.

patak – Csermelynél nagyobb, folyónál kisebb folyóvíz. [szláv] A PATAK P.T – T.P gyökből eredő szó: PaT – TaP. A PA ősgyök a kisbaba nemzetnyelvtől független PÜPÜ, EPÜ szavát idézi. A PATak, kisebb-nagyobb kövek-kavicsok közt PATtogón, csobogón folydogáló, viszonylag PITi, keskeny vízfolyás. A PATak vize TÁPolja, TÁPlálja a nagyobb folyót vagy tavat. A mellette elterülő megművelt veteményeket a PATak vizével locsolják, PÁTYolgatják. Mellette kialakulhatnak TOPolyák. Letagadhatatlan ősnyelvi kifejezés, mert csak magyarul bontható, magyarázható. Az AP, PA, PO, PI stb. mindannyi ősnyelvi, vízzel kapcsolatos ősgyökök. Ezek beépültek folyók, állóvizek megnevezéseibe is: IPOly, PÓ, PIavé, POtomac, de a POcsolya, toPOlya, lÁP is víz. A CzF Szótár így ír felőle: „E szó a rokon gyökhangu magyar származékokkal szintén hangutánzó rokonságban látszik lenni, s egyezik vele legközelebb az ujgur atakh; szintén rokon vele a persa patádak, […]. Továbbá a csagatajban patak, és a törökben batak am. mocsár. Egyezik vele a szláv potok is[…].” Kiem: K.S. A PATAK alapszava a PA, amely valamiféle életvédelmet is jelent, s ez onnan érthető meg jobban, hogy települések mindig víz közelében alakultak ki, mivel a víz nélkülözhetetlen szükséglet az életfenntartáshoz. A T hangcsoport – ATA – jelen van a vízvonatkozású csATAk, lágyítva: a lATYAk szóban. A csATAkosra izzadt lovat lecsUTAkolják, ha szomjas, megITAtják. A pATAkot gÁTOlhatja valami a folyásában, vagy tudATOsan épÍTEnek gÁTAt, hogy fűrészüzemet, malmot működtessen. Aki pATAkon gázol át, csATAkos vizes lesz. A pATAkban fürdetett lovat lecsUTAkolják. Vannak erős sodrású hegyiPATAKok. A pATAK nevében ott van a lendületesen, KAPATosan támadó ATAK megnevezés. PATAK – KATAP teljes átfordítás. A hegyiPATAK magasról nagy súllyal érkező vízesése, mintegy KATAPultálva zuhan lefelé. A kisPATAK csörgedező hangja, mintha beszélne, duruzsolna. Az ősnyelven a beszélgetést kifejezték a pa, pal, pat gyökökkel is (paláver, patvar), de e mellett TUKmálásnak is mondták, tukmál, tokmál, takmál. A kis vízfolyás, a paTAK, TAKmál, TUKmál, duruzsol, beszél. A moldvai Tekucs (Tecuci), valaha TAKocs város neve a paTAKOCSka szóból alakult. A kis PATAKocska vize csörgedező hangján duruzsol, beszélget, TUKmál, PATtog (kattog) ide-oda TEKeregve, kacskaringózva a köveken, kacarászva folydogál. TEKerőPATAK, székelyföldi Gyergyó-medencei falu. A PATAK mellett vezető gyalogút, ösvény neve valaha: PATAKI út, románul POTECA, kiejtve POTEKA. Ez is ősnyelvi, azaz magyar eredetű. PaTaK – PoTeKa hangváz: P-T-K – P-T-K. Az erdők közt a sekély PATAKok medre is útként szolgált a fogatoknak. A PATAK számára a források a TÁPOK. Azok látják el vízzel. PaTaK – TáPoK hangváz: P-T-K – T-P-K. Az ösvény angolul PATH, oroszul, horvátul, ukránul PUT, szerbül PUTAnja, mindannyi a PAT gyökből. A PATAK szó a magyar nyelv sajátja, a szláv nyelvek az ősnyelvből, az ómagyar nyelvből örökölték.

patkó – A patára rászögezve azt kopástól védő. [szláv] A PATKÓ szó P.T – T.P gyökből képzett: PaT – TaP. A PATKÓ PATára KOvácsolt. A PATKÓ – KOPAT gyökfordítás mutatja: KOPAT, KOPÁS elleni, amint fent is írja: a ’PATát KOpástól védő’. Ez a PA ősgyök értelme is: véd. A PATkóval TAPos a ló. A TK párosok a szavak tengelyében állnak, mindig gyökhatáron. Ez esetben a paTTanó-Koppanó jelenség hangjai. A PATára KOvácsolt PATKÓ alól kiPATTAnnak a KAvicsok, s védi a PATÁt, ameddig el nem KOpik. A ló néha KAPál első PATÁival, s olyankor a PATA, a PATkó KOPpan a TAlajhoz, kövezethez: KOP, POK. A TK hangcsoport – ATKÓ – a pATKÓval patáján fUTKOs a ló, a pATKÓ pattanó hangot adva ÜTKÖzik a kövezetbe. A T.K – K.T gyök: TaK – KaT, a PATKÓ TAKtusra vert KATtogó hangja. A PATKÓ nem engedi a PATának kövezet általi KOPTATását. PaTKó – KoPTaT hangváz: P-T-K – K-P-T-T. A csikó, lónak minősül attól a pillanattól, amikor az első PATKÓt a PATÁKra KAPTA. PaTKó – PaTáK – KaPTa hangváz: P-T-K – P-T-K – K-P-T. TK – KT kapcsolat: a paTKó üTKözik a KövezeTbe. A ló baKTatása közben hallik lépései ütemes taKTusa, a paTKók KaTTogása.

patvar – Perpatvar [szláv] A PATVAR P.T – T.P gyökből induló szó: PaT – TaP. Ez esetben a PAT gyök az ütközés értelmét viszi a szóba. A PAT gyök a csetePATé, PATtogó magatartás. A TV páros többnyire minősítések, ténymegállapítások meghatározó hangpárosa. A TV hangcsoport – ATVA – minősít: a pATVAr olyan, mint az ÓTVAr, a tETVEsség, a felszínt bántja, de lehet komoly következménye is. Egyik előidézője a mást semmibe vevő hITVÁny hETVEnkedő magatartás. A TV páros, mint T.V – V.T gyök: ToV – VeT, a TOVa, VET, VETemedés, VETél, VITa szavakban. A CzF Szótár szerint: „[…] hamis vád, rágalom, (calumnia), l. PATVARSÁG; […] szóbeli ingerkedés, bökdösés (cavillum). Minthogy ez ily patvar rendesen perrel, és lármás pattogó hanggal jár, innen a hangra vonatkozó pat gyökü szókhoz rokonítható, s ezen fogalmi rokonságra mutat a perpatvar, valamint a csitipati is. […] 2) Így neveztetik némely mesteremberek azon rejtekhelye, […] hová holmi hulladékokat bedobni szoktak, pl. a szabók a posztónyiredékeket. A kovácsoknál azon edény, melybe az apró vasdarabokat hányják. […]  azon rokonhangu szók közé sorozandó, melyek üreget, szugolyt jelentenek, mint: putri, padmaly, pudva, puczok, […] pl. a székelyeknél lyukat a tűzhelyen, mely fölé a tüzet rakják, s melybe a hamut hidorják. 3) Valamely rémes, ijesztő lény, gonosz szellemféle. Erre mutatnak az ily mondatok: Vigyen a patvar! Menj patvarba! Mi a patvar! Patvar tudja, hol van.” A PATVARkodás ZAVARTa a házban levőket, ezért kiZAVARTák őket a házból, s a PITVARban folytatták a PATVARkodást. PaTVaR – PiTVaR – ZaVaRT hangváz: P-T-V-R – P-T-V-R – Z-V-R-T. A V.R – R.V gyök: VaR – RaV, lehet körértelmű akár az udVAR, pitVAR esetében. Székelyföldön a tűzgerjesztést VARizsolásnak nevezik, a parázs körös kaVARása élénkítés végett. De így nevezik a seben képződő heget: VAR (ez a varrat hasonlata) Esetleg bőrbetegséget: VARas. E szó alkotó elemei magyar szavak százaiban meghatározó értelemhordozók, és oly sok a magyar nyelvi párhuzama, értelmi vonatkozása, amely a szláv nyelveken ki nem mutatható. TV – VT kapcsolat: a paTVarkodás olyan, mint az óTVar, teTVesség, aki magába szíVTa valahol, valamikor ezt a viselkedésmódot, megfertőződik tőle.

pazar – Fényűzően díszes, gazdag. Pompás. [? szerb–horvát] A PAZAR P.Z – Z.P gyökbővítmény: PaZ – ZaP.  Ez is a PA ősgyökből induló kifejezés, s így takarást is jelentő. Ha az Z hang zöngétlen párját, az SZ hangot vesszük, és megfordítjuk a PAZ gyököt: SZAP. A SZAP gyök a SZAPora, SZAPorodás szavakban a bő sokasodást írja le, ami gazdagságot jelent. Vagyis a pompás SZÉPségek özöne, sokasága. A PAZAR – ZÁPOR átfordítás mutatja: bőséges SZAPORA eső. A Z hangcsoport – AZA – jelen van hasonló értelmű gAZOl, pAZArol, de az ÖZÖn, EZEr szavakban is. A pAZArlás gondatlan kEZElés eredménye. Ugyanakkor a pAZAr szépség, az ékesség bőségében, annak ZAvarba ejtő túltengésében felemelő érzést előidÉZŐ. A Z.R – R.Z gyök: ZaR – RaZ, (z > sz) a SZORzati, SZÓRható bőség, amely RÉSZül jutott. A SZORzati értelmét megfordítva is mutatja az azonos hangvázra épülő ZÁPOR, SZAPORA szavakban. PaZaR – ZáPoR – SZaPoRa hangváz: P-Z-R – Z-P-R – SZ-P-R. Ez nem szerb, s nem is horvát kölcsönzés. Magyar, úgymond, belső fejlesztésű szó.

pázsit – Gondozott gyep. [szláv] A PÁZSIT a P:ZS – ZS.P  gyökbővítmény: PáZS – ZSáP. A PÁ ősgyöknek takaró, védő értelme van a PÁZSIT szóban is. A PÁZSIT szó a kezdetek idején nem csak a gondozott, bőven növő fű megnevezése volt. A ZS hang, a ZSI gyök a bő ZSenge életnedvet jelenti a szóban (zsil – víz). A PÁS gyök a legelő állathoz kötődő, és a haraPÁS szó végéből képződő. Gondolom, valaha, a kezdetekkor ez is egyike volt a jellemzőknek, amelyből születhetett a füves rétnek, legelőnek a PÁST megnevezése. Innen a legelő, legel román megnevezései: pășune, paște, az angol pasture, a latin pascuae, a szerb-horvát pašnjak és mások. Ezek a PÁST, kóST, azaz a táplálkozás, legelés értelmét hordozó szavak, és mindannyi az egyetlen forrásból eredés bizonyítéka. A ZS hangcsoport – ÁZSI – jelentése: nagy terjedelem, magas érték. Jelen van az ÁZSIa, ÁZSIó gÁZSI, mÁZSA szavakban. A pÁZSIt is magas értékű és nagy terjedelmű. Tulajdonképpen a legelő állat is gondozza a gyepet, hiszen egyenlő szintű magasságúra legeli, és trágyázza is azt. A szóvégi SZ.T – T.ZS gyök: ZSiT – TiZS, nedvjelentésű lenne, mivel a ZSI vizet is jelent. A ZSIT azaz nedvet megtartó, PÁ = véd, ZSIT = nedvet. Nem engedi kiszáradni a talajt. A PÁZSIT – TIPÁZS gyökátfordítás mutatja, hogy a túlnövekvő füvet TIPÁZSni, TÉPÁZni kell. Ezt a legelő állatok megteszik haraPÁSaikkal TÉPik. Az ősiségben, még a vágó élek feltalálása előtt, a legelő állatok nyírták, TÉPESgették a füvet alacsony növésűre. PÁZSIT ––> PÁSIT – TIPÁZS ––>TÉPÉS. A hangváz azonos: PáZSiT – TéPéS – TéPáZ hangváz: P-ZS-T – T-P-S – T-P-Z.

pecér – Sintér, gyepmester (segédje). Kutyákat gondozó, idomító alkalmazott. [szláv] A PECÉR a P.C – C.P gyökből induló szó: PeC – CeP, gyönge, felszíni finom külsőségek megjelenítője: PACi, PÁC, iCIPICi, POCi, PUCi, PÖCcent, CUPi stb. A PECÉR munkája nem lehet durva. Aki PACkázik, az sem megy bele durva dolgokba, csak felszínesen cikiző: packa – ciki. Az EC – CE ősgyök finom vékonyság megjelenítője a szavakban, főleg a C hang jelentése okán: CÉrna, lÉC. A C hangcsoport – ECÉ – a kECEtel, pECEg, vACAk, bICEg, rECE, ECEt, ACÉl, ÉCI, kACAg szavakba a C hang mindkét végletet képviselő értelmét beviszi. A C.R – R.C gyök: CéR – RiC, a peCÉR bizonyos értelemben kaCÉRkodik az idomítandó állattal, mivel kénytelen csalogató módozatok sokaságát kieszelni munkája sikeressé tétele végett. A sintérpeCÉR sokat kóRICál a kóbor ebek befogása végett. A kiképzők szintén kóRICálnak terepmunka esetén. Néha megCIRógatják a rájuk bízott állatot. A PECÉR felhangoló, PECegtet, BIZget, BOSZ-szant is. A PECÉR – RECEP teljes átfordítás az általa felhangolt állapot visszahatását fogadóként mutatja a PECÉRt. Talán ez a RECEPt szó eredete és magyarázata is. PeCéR – ReCeP hangváz: P-C-R – R-C-P. A CzF Szótár leírása: „Régebben 1) személy, ki ebekkel bánt, különösen ki vadászebeket idomított […] vadakra eresztette, uszította, stb. 2) Néhutt a lóidomítót is lópeczér-nek nevezték. […] Bérczy Károly a krónikák után említi, hogy „Rákóczy Zsigmond felsővadászi udvarához egy főpeczér, két kutyapeczér, hat kutyafiú (kutyainas), és egy kutyaszakács is tartozott; gróf Csáky István szendrői udvarában pedig lovaspeczérek is tartattak.” […] így hívják néhutt a gyepmester legényét is, […]. Néhutt, pl. Balaton mellékén, a kutyakedvelőt is (gúnyosan?) peczérnek hívják. (Tájszótár). Mivelhogy az ebeket és lovakat idomítás közben ostorral, korbácscsal gyöngén ütögetni v. érintgetni, mintegy peczegetni szokták, alkalmasint a pěcz szóval áll származási viszonyban. […] németben eléfordúl Petze v. Betze, az angolszászban: bicce, bice, az ángolban bitch, a francziában bichon, a svédben byckja, melyek szukakutyát jelentenek, a cseh nyelvben pedig pesz kan kutya, és psyce szuka. […] tudtunkra egészben a peczér szó nem jön elé a germán nyelvekben.” Tehát a PECÉR olyan, aki PEDZ valamit, terelget, kéPEZ, EDZ, idomít, gondoz és fogadnia kell a viszonzást, visszahatást. Egy másik változat, a PECÉRtermészetű férfi a PACÁK, a KEPEC. Ő a PECEKre megy. PaCáK – KePeC – PeCeK hangváz: P-C-K – K-P-C – P-C-K. A szoknyaPECÉR, szoknyabolond, a nőket PEDZI, ő PUCÁRA hajt. PeCéR – PuCáRa hangváz: P-C-R – P-C-R. Ez a szókimondó, minden árnyalatot rögzítő nyelv, amire egyetlen más nyelv sem képes. A szó minden értelmi kapcsolata, alkotó eleme magyar, semmiképp nem szlávoktól kölcsönvett.

pecsenye – Sült hús. Táplálékul alkalmas hús. [szláv] A PECSENYE P.CS – CS.P gyökből képzett szó: PeCS – CSeP. Semmiképp nem lehet szláv kölcsönszó, csak azért, mert azon nyelvek egy részén hasonló a neve. A P.CS – CS.P magyar gyök, és nagy szóbokra van a magyar nyelvben. Azon is érdemes elgondolkozni, hogy csak a magyar korona alá tartozó, magyarokkal állandó érintkezésben levő szláv népek nyelvében hasonló a neve. Az orosz, fehérorosz nyelvekben nem. Eszerint ők az átvevők és nem a magyar. A CS hang végletek hangja. A kellemes értelmű szavakban csókos, csábos, csodálatos, kicsinyítő, de a másik oldalon csúfondáros, ocsmány mocsok. A peCSenye szóban az odaCSAPott lePCSenés hangutánzója. A PECSENYE megnevezés nem a már megsült húsra vonatkozott, hanem a lePCSENŐ, leP(e)CSEnő NYErs állapotra. PeCSeNYe – lEPCSeN hangváz: P-CS-NY – l-P-CS-N. A CS hangcsoport – ECSE – kedvelt dolgok kifejezője a szavakban a kellemes oldali kifejezésekben: kECSEs, kICSI, bÁCSI és mások. A pECSEnye is a jók közül való. A PECSENYÉnek való húst laPOSra NYEsik, és szó szerint odaCSAPják, régiesen lEPCSENtik (l/ep-csen – pe-csen) a többi közé. A P és CS a CSaP, CSeP kulcshangjai, az NY vékony, nyújtott. Még bontható: PECS E NYE. Vagyis odacsapva – PECS E NYE, azaz csepPECSke hús E’, NEsze. Az NY hangcsoport – ENYE – mutatja, hogy ÍNYEncek ÍNYÉre való fINOmság, fINYOmság, ám hANYAgul kezelve a pecsENYE felülete ENYEgessé válhat. A PECSENYE – ENYECSEP teljes átfordítás nyomán azt mutatja, hogy az ÍNYEt, ízlelő érzékre felhangoló hatású, olyannyira, hogy CSEPpen a nyála.  PeCSeNYe – íNYe CSeP hangváz: P-CS-NY – NY-CS-P. SERPENYŐben sült finom PECSENYÉRE érdemes seregleni. A SERPENYŐt némely tájegység tájnyelvén nevezik CSERPENYŐként is. PeCSeNYéRe – SeRPeNYő – CSeRPeNYő hangváz: P-CS-NY-R – S-R-P-NY – CS-R-P-NY.

pecsét – Lágy vagy olvasztható anyagba nyomott azonosító, hitelesítő jegy. [szláv] A PECSÉT P.CS – CS.P gyökből képzett szó: PeCS – CSeP. A PECSÉT alapszava a PE ősgyök, amely itt takarás, ütés értelmű, de védelem is, hiszen a PECSÉT birtokosa szavatolta az alatta rejtőző tartalmat. A magyar eredetet a gyök megfordíthatósága is igazolja: PECS – CSEP. A CS hangcsoport – ECSE – pECSÉtet ejthet az ECSEt, amelyet a festékbe tOCSOgtatunk. A pECSÉt cseppenhet, pÖCCSEnhet a mÉCSEsből. Okozhat pECSÉtet a kilOCCSAnó étel, például a lECSÓ, a palACSIntából kicsöppenő hECSEpECS íz, a kOCSOnya, a paradICSOm leve, a sült pECSEnye szaftja. A pECSÉt lehet kICSI, de ha elrútítja a szép ruhát, ACSArog annak gazdája. Van tintapECSÉt, valamilyen mOCSOk által ejtett pECSÉt. Csak egy CSEPPET. PeCSéT – CSePPeT hangváz: P-CS-T – CS-P-T. A pOCSOlyából frÖCCSEnt pECSÉt. Az alsóneműn esett pECSÉt. Ezen kívül, a bECSÜleten, jó hírnéven, valaki feddhetetlenségén esett pECSÉt, ez jelképesen valóban éget. A viaszPECSÉTet nem égették, hanem a levélre, okmányra cseppentett olvadt viaszba nyomták a címert, vésett gyűrűt vagy bélyegzőt. Van különbség! PECSÉTnek elég volt egy kis CSIPETnyi viasz. PeCSéT – CSiPeT hangváz: P-CS-T – CS-P-T. Viszont égettek PECSÉTet az állatok bőrébe, amely a tulajdonjogot igazolta. A CS.T – T.CS gyök: CSéT – TeCS, az eCSET, TOCSog szavakban. A PECSÉT – TÉPECS hangátforgatás mutatja, hogy a becsületen esett PECSÉT megTÉPICSkélő, azaz TÉPÁZÓ, TÉPÉS hatású a jó hírnévre. PeCSéT – TéPéS – TéPáZ hangváz: P-CS-T – T-P-S – T-P-Z. A hivatalos PECSÉT egy valamiféle CSAPATot képvisel. PeCSéT – CSaPaT hangváz: P-CS-T – CS-P-T. A CzF Szótár leírása: „E szóval egyezik a szláv pecset v. pecsat, s a német Petschaft, melyről Adelung azt tartja, hogy szláv eredetű. Lehet, hogy a cseh-szláv pecset az égetést, sütést jelentő pecsem (Jancsovicsnál: pecsjem) igével áll fogalmi viszonyban, minthogy a pecsét egy nemét sütés, égetés által eszközlik; azonban a magyar nyelvben oly szókhoz rokon, melyek foltos jegyet, pontozást, szurást jelentenek, ú. m. petty, pettyeget, pött, pöttöget, pegymet, pécze, ide tartozik a bök, mely ismét szlávul: pichnem, latinul: pungo. Ha továbbá azt veszszük tekintetbe, hogy a pecsétet rá szokás ütni valamire, e szónak gyöke hangi és fogalmi rokonságban áll több magyar, latin, német, szláv hangutánzó szókkal, melyek ütésre vonatkoznak. l. PACS, PECZ, PECZCZENT.” Kiem. K.S. A fent említett sok gyökegyezés az egynyelvűségre vezethető vissza, amely az ősnyelv, a nyelvek magva. A magyar nyelvben annyi oda-vissza kapcsolat, viszonyítható állapot, s oly nagy szóbokrosodása van a PeCS – CSeP gyöknek, amennyi a szláv nyelvek összességében sincsen.

pele – Mókushoz hasonló, de kisebb, erdőkben élő, téli álmot alvó rágcsáló. [szláv] A PELE P.L – L.P gyökbővítmény: PeL – LoP. A PELE az éj leple, lePELE alatt tevékeny, olyankor indul beszerző útjára. Ugyanakkor, kis állat lévén, könnyű, mint a PEhely, PILLE. Gyermekkoromban volt egy játék, amelyet estefelé, a hazainduláskor játszottunk, amelynek lényege az volt, hogy az utolsó érintettel hál a PELE, vagy ahogyan mi mondtuk – PULU. Pulu háljon veled! Nevét valószínűleg a sötétség által LEPLEzett (pele – lepel) LOPÓs életvitelnek is köszönhette. Ha figyelembe vesszük a farkas másik ősnyelvi nevét, a LOPÓSt (utódnyelvekben: lupus, lup, lupo, loup, lobo stb.), akkor a PULU szóalak vezet a PELE értelmének megfejtéshez: PULU – LUPU, a kis LOPÓs ragadozó. PeLe – LoPó hangváz: P-L – L-P. A CzF Szótár így ír róla: „[…] a közönséges pele, a mókushoz nagyságra, s életmódjára hasonló, […] Ezen állat neve máskép pöle, pőle, pölye, pölyü. […] Minthogy pedig a pele vagy pöle hegyes orru, sőt a közönséges pöle az apró madarakat meg is öli, valószinü, hogy gyöke a szurást jelentő öl, melyből lett öle, pöle, ölü, pölü.” Ez is névadó jellemző. Az L hangcsoport – ELE – jelen van a pELE, pULU jellemzőiben: éjjELI vadász, ÖLŐ, pILLE, ELEven kisÁLLAt. A megnevezéshez járuló több jellemző jelenléte nem zavaró, hiszen ez igazolja a három népképző jellemző elméletét, amely egyik legerősebb pillér az ómagyar nyelveredet bizonyításához.

pelenka – Csecsemő, kisgyerek alsótestének beburkolására használt ruhadarab. [szláv] A PELENKA P.L – L.P gyökből képzett szó: PeL – LeP. A PE ősgyök védelem, takarás, gondoskodás értelmét rejti. A PE ősgyök vízjelentésű is. A PELENKA lePEL, LEPel. Ha így írjuk, még érthetőbb: LE-PEL-ENKA. Az L hangcsoport – ELE – szerint az ÉLEt kELLEmetlen vELEjárója ELLEni kELLÉk, a sELEjttel tELE ÁLLApotra. E szavakban érinti a pELEnkával kapcsolatos dolgokat. Az L.N – N.L gyök: LeN – NéL, a LENge, NÉLkülözhetetLEN szavakban. Az NK hangcsoport – ENKA – a pelENKA egyféle mANKÓ, amely egy még nem teljes kifejlettség (kisbaba) vagy fogyatékos, mondhatnánk: megcsONKUlt (idős), lANKAdó önellenőrző képesség, félszeg testi állapot kellemetlen jelenségeinek könnyebb kezelhetőségét szolgálja. Az NK páros, mint N.K – K.N gyök: NeK – KeN, a kisbabáNAK vagy valakiNEK másNAK KÉNYes ügyei KENdőzése, s az elKENődés ellen.  A történelem hajnalán az első gyermekek is bepisiltek, bekakáltak. Vajon a szlávok megjelenéséig több ezer éven át az ősnyelvet beszélő nép nem adott nevet a PELENKÁnak? Valójában ők, vagyis a szlávok vették át a magyar nyelvből a PELENKA szót. A PELENKA – AKNELEP teljes átfordítás mutatja, hogy a PELENKA egy valamilyen AKNA, azaz rés, ok, luk, lyuk LEPje, LEPle, betakaró LAPja, borítója. PeLeNKa – aKNaLeP hangváz: P-L-N-K – K-N-L-P. A PELENKÁban nehézkesen LÉPNEK. PeLeNKa – LéPNeK hangváz: P-L-N-K – L-P-N-K. NK – KN kapcsolat: a peleNKa beborít, mint a zoKNi, és akár egy teKNő vagy aKNa, felfogja, tárolja a nedvet.

pelyva, polyva – A pázsitfüvek és a sásfélék virágát körülvevő hártyás levélke. [szláv] A PELYVA, POLYVA szavak P.LY – LY.P gyökbővítmény: PeLY – LYeP (ly > h, l: peh, pel, pil). Ezek is PE, PO gyökkel indulnak, s szerepük: LEPelként, lePELként védeni, takarni a virágot, termést, mintegy bePÓLYázva PEHelyszerűen VÉkonyan. Valószínű valamikori neve PEheLYVA lehetett, majd egyszerűsödött, rövidült. A PELYVÁt, POLYVÁt könnyen viszi a szél, vagyis jól röPÜL, rePÜL. E tulajdonság párhuzama van az öLYV szóban. Az LYV hangcsoport – ELYVA – a pELYVA csépléskor fOLYVÁst omlik, általa minden befOLYVA, s a pOLYVA (hangzás: POJva) POrának belégzése FOJtó hatással van. Székely mondás: FOJlik, mintha POLYvát ett vóna. Nem szláv kölcsönszó, ők vették át a magyar nyelvből. Minden gazdasági szakkifejezést, szerszámnevet a magyar nyelvből örököltek meg. Egyetlen szót sem tudnak átfogóan, teljesen megmagyarázni a szó alkotó hangjainak segítségével, mivel egyik sem a szláv nyelvekben fogamzott.

penész – Nedves anyagon fonalas gombákból képződő zöldes, szürkés réteg. [szláv] A  PENÉSZ a P.N – N.P gyökből képzett szó: PeN – NeP (n > l: pil – lep). A PENÉSZ beborít, takar, beLEP. A PEN gyök fény jelentése is benne rejlik, mivel a PENész fehér fényvisszaverő is. Ez a PE ősgyök takar értelméből jön. Régies neve: PILisznye, némely tájakon: PENYÉSZ. A PIL gyök FELületet és FELszín takarót is jelent. A piLISZnye L.SZ – SZ.L gyökszava: LiSZ – SZáL, a felületi LISZtfehérség, a szőrszerű SZÁLak. Az N hangcsoport – ENÉ – itt kellemetlen dolgot leíró: gyANÚ, bÉNA, gANÉj, kONOk, babONA szavakban, mint kellemetlen, nem kívánatos dolgok. A pENÉsz olyan, mint a bÁNAtot kifejező pANAsz szava, szétterülve belep, ellep mindent. PeNéSZ – PaNaSZ hangváz: P-N-SZ – P-N-SZ. Vagy, mint az ISZAP, kellemetlen, nyomott hangulatot gerjeszt. SZAPPANnal mosható le. PeNéSZ – iSZaPoN – SZaPPaN hangváz: P-N-SZ – SZ-P-N – SZ-P-N. Van olyan PENÉSZ, amely betegséget, PANASZokat szüntet meg. Ilyen a PENISZilin, PENICilin. PeNéSZ – PaNaSZ – PeNiSZilin hangváz: P-N-SZ – P-N-SZ – P-N-SZ-l-n. A szóvégi N.SZ – SZ.N gyök: NéSZ – SZéN, az eNYÉSZet, SZENNY szavakban. A CzF Szótár leírása nem sorolja a szláv szavak közé. Íme: „[…] gyökre nézve megegyezik a pesvedést jelentő pemhed (penhed) igével, valamint, a peny szóval is (l. PĚNY); tájdivatosan mondják is penyész-nek; továbbá, igen vékony szőrszálaira, testére nézve rokonai a pehely, pihe, pili, pilis, a tejet takaró igen vékony hártyaféle pille, melyhez ismét hasonló a penészt jelentő tájdivatos pilisz, pilisznye. Mind ezek alapját az elfúhatásra vonatkozó p ajakhang teszi, melyhez a lehelő h, vagy libegő l járulva az alapeszmét festőileg jellemzi.” A könnyedén pörgő pereszlen szó azt sejteti, hogy – mivel a könnyedség jellemzi a penészt – az ősiségben volt PENESZLEN, PENISZLIN, PENISZILIN alakja is a szónak. Vagyis nem szlávoktól kölcsönzött, hiszen több jellemzőből épülő szó, amely bontható, magyarázható magyarul, és a szót alkotó gyökök, hangcsoportok, mai magyar szavak százaiban szerves értelemadó jelentéssel bíró elemek.

pénz – A gazdasági életben általános értékmérőként és csereeszközként használt érme, bankjegy, államjegy. [szláv < germán] A PÉNZ P.N – N.P gyökből képzett szó: PéN – NéP (p > f: fény). Mindkét nép az írott történelem derekán jelent meg, a germán előbb, a szláv később. Ennél a két népegyvelegnél akkor nem létezett ehhez szükséges kereskedelmi, ipari műveltség. A PÉNZ szerepének, fogalmi összességének kigondolásához, előállításához kellett a kifejlett kézműipar, a szükségleteket kielégíteni hivatott kereskedelem. Sem az egységesnek semmiképp nem mondható szlávok, sem a germánok nem voltak annyira műveltek. Nem kell meggyanúsítani őket a PÉNZ feltalálásával, megnevezésével. Ártatlanok ők ebben. Még közvetítőként sem jöhet szóba egyik sem. A PÉNZérmét állítólag az ősnyelv közeli nyelvet beszélő föníciaiak, punok találták fel újra! Hasonló Arkhimédész vagy Pithagórász (újra)felfedezéseihez, amelyeket jóval előttük már ismertek. Vagy a nulla újbóli felfedezése. Ezek már az Özönvíz előtt ismertek voltak, használták a hatalmas építkezések számarányító műveleteinél. Az arany, ezüst, mint szépen csengő, PENgő fémek már jóval azelőtt arányító, értékváltó (innen a valuta) nemesfémek voltak, és a PENG szó már akkor megragadt az emberek tudatában, még a nyelvrobbanás előtt! Kezdetben a vas volt váltóértékként használva, de valószínűleg a rozsdásodás miatt lemondtak róla. Erről a vásár címszónál. Az arany, ezüst érmékbe öntve is csengő, PENGŐ, zengő hangot adó, fényüket megőrző fémek. Lehetett PENGZŐ, PENGŐZ alakja is a PENGŐ szónak, hisz a Z hang a Zeng, Zörej, Zaj, Zúg hangvonatkozású szavakban értelemhordozó. Ez is benne van a névben, és a világ sok nyelvében erre a PEN gyökre épül a PÉNZ szó. A PENGŐ név, amely az arany, ezüst fémeknek a szépen csengő, PENGŐ, zengő tulajdonsága nyomán alakult ki, oly mélyen élt már az egynyelvűség, az ősnyelv idején az emberek tudatában, hogy a nyelvrobbanáskor minden nyelv magával vitte valamilyen formában. PeNGő – CSeNGő – ZeNGő hangváz: P-N-G – CS-N-G – Z-N-G. Megfigyelhető az alább felsoroltaknál. Vagy a PEN gyökszó vagy a peNGő haNGot utánzó NG páros jelen van: cseh peníze, dán penge, izlandi peningar, indonéz uang, latin pecunia, litván pinigai, maláj wang, norvég penger, orosz dengi, román bani, svéd pengar, szlovák peniaze, thai ngei, angol penny stb. Ezek mind a fém PENGŐ haNGjából ihletett név utódnyelvi módosulatai! Néhány nyelven az aranyra utaló para, vagy a wallesi arian. Az arany, ezüst nemesfémek csillogó FÉNYe, a PÉNZzel elérhető FÉNYűZő (fény-z – pén-z) élet ehhez az értelmi körhöz tartozik. A magyar nyelvben a PENgő PEN gyöke bővítménnyel adja a PÉNZ szót. Mivel a magyar nyelvben egyetlen hang vagy hangcsoport sem véletlen kerül a szóbeli helyére, így a PENGŐ NG párosát helyettesítő NZ és a magas É hang sem, amely a PÉNZ utáni Észveszejtő ÉrdeklődÉst jelzi, a Z hang pedig a vele járó ZűrZavart. Az NZ hangcsoport – ÉNZE – érinti a pÉNZ, pÉNZEk jellemzőit. Példaként: brONZ lett később az érmék anyaga. A megszerzéséért kÍNZÓ vágy gyötör sokakat, és hajszolása ÖNZŐvé tesz, bár sokak számára vONZÓ az őrületig. Az N.Z – Z.N gyök: NéZ – ZeN mutatja, hogy a nemes fémek NÉZésre is kellemes látvány, s a szépen ZENgő, csillogó aranynak mily nagy hatása volt és maradt a nőkre, s ebből eredően a NŐZéshez is elengedhetetlen kellék. NZ – ZN kapcsolat: A péNZért való kíNZó, öNZő vágy megalkuvásra, jelképes vagy valós paráZNaságra sarkallja az embert, arra, hogy eladja testét, becsületét is érte.

per – Bírói eljárás, jogi vita eldöntésére. [szerb–horvát] A PER P.R – R.P gyök: PeR – RoP. E gyök bővítményekkel tüzet is jelenthet: PERzsel, PERgel. Az R hang jelenlétével alkotott hangcsoportok valamilyen eRőt, annak ellenállót vagy ezek okozatait megjelenítők. Ha valaki, főleg nőszemély élesen vitázik valakivel, arra mondják: jól PÖRög a nyelve, jól tud PERelni, RIPpadozni. Ilyenkor csak úgy RÖPködnek a séRtő megjegyzések. A vita, ha elmérgesedik, PERzselően tüzes is lehet. A bírósági PERek majdnem mindegyike vélt vagy valós séRelem miatt indul. A testi séRülés égő fájdalommal járhat. A lelki séRelem hasonlóan. Ezt a tüzes PERzselő lelki állapotot egy másik tűzzel, a jogi vitával, PERrel próbálják orvosolni. A tűz ROPogó hangot ad. A PERes ügy viszont megROPpanthat lelkileg és anyagilag. Nem szerb-horvát jövevényszó. Velejéig magyar kifejezés, minden vele kapcsolatos mozzanat magyarázható a szó alkotó hangjaival.

perje – Laza bugájú fű. [szláv] A PERJE P.R – R.P gyökből képzett szó: PeR – ReP, amely a PE ősgyökből indul, jelentése: takarás és víz: PERmet. A PERJE gyors növekedésű, sok vizet elszív a többi növény elől, és mindent eltakar. Az RJ hangcsoport – ERJE – a PERJE tERJEd, mint ami ERJEd, és nő tERJEdelemben, betakARJA a földet. Ilyen a bURJÁn, a gyom. A CzF Szótár a PERJÉről: „Népies nyelven jelent holmi burjánféle növényt, mely kivált a parlagon hagyott, vagy hanyagul mivelt földeket borítja el, honnan e tréfás közmondás: Szántatlan földet Perje Péter birja. Perjének nevezi a nép különösen a taraczkot, mely nála máskép: lábas perje, búzalevelüfű, ebgyógyítófű; növénytani néven: taraczkbúza (triticum repens). Gyöke a körös mozgást vagy terjedést, növekedést jelentő per.” A szlávozásra válaszul néhány RJ párossal alkotott magyar szó, amelyek mindegyikéből kiérzik a benn REJlő, növekvő belső erő vagy biztatás. Íme: bORJÚ, csERJE, hAJRÁ, kURJAnt, sARJAd, vIRJAd és még mások is. Egy példamondat: A szépasszony fÉRJE könnyen szerelemre gERJED, és szerelme ERJEdő EReJÉvel törekszik, hogy hozzá közel fÉRJEn. Az RJ páros, mint R.J – J.R gyök: RaJ – JáR, amely a RAJ, JÁR, REJt, REJlő, RAJzó szavakat alkotják, amelyek szintén az elREJtett vagy épp kiszabaduló erőről beszélnek. E fenti jelzők a peRJe sajátjai is.  RJ – JR kapcsolat: a peRJe a többi gyommal baj a baJRa, mert mindig úJRa kell irtani, mivel eRJedő erővel úJRa feltör. Nem szláv jövevényszó. De lehet kutatni, hozni a fentiekhez hasonló szláv szóalkotó elemeket, azok magyarázataival együtt, ha már tőlük származik, akkor jóval több névalkotó jellemző él a szláv nyelvekben.

pernye – Elégett anyag könnyű, szállongó maradványa, hamuja. [szláv] A PERNYE is P.R – R.P gyökből képzett szó: PeR – ReP, amely a PE ősgyökből indul, és jelen van benne a takarás értelme. A leszálló PERNYE betakarja a földet. A PERnye REPül, RÖPköd a levegőben. Az RNY páros lágy NY hangja az R hang által képviselt eRő (tűz, per erejének) megtörését, ERNYEdését jelzi. Érdekes kifejezési eszköze a nyelvnek: az eRJedő erő kihunyását a lágyító NY hanggal fejezi ki: ami már nem eRJed, az eRNYed. A J felhangolja, geRJeszti az eRőt, az NY leNYugtatja, eRNYeszti. Az RNY hangcsoport – ERNYE – ezt az ERNYEdést írja le. A pERNYE, a már kiégett, belső erejét vesztett anyag ERNYEdt darabja, amely a szél hatására a levegőben cikORNYÁs pályán szálldogál. A sűrűn szálló pERNYE, akár az ERNYŐ, ÁRNYA, megtöri a napfény égető ERJEdő EREJét. A PERNYE – NYEPER gyökátforgatás emlékeztet a bővizű, DUNYogón, ERNYEDten PEREgő, csordogáló folyóra, amely e jellemzői nyomán kaphatott nevet az ősi időkben, és amelynek e névadó jellemzői sűrítménye a mai név: DNYEPER. RNY – NYR kapcsolat: az eRNYedő peRNYe szálldogál kéNYRe-kedvre, horoNYRa, toroNYRa, már nem gyullad meg tőle semmi. Nincs e szóban semmilyen szláv nyelvi elem, mert nem is szláv kölcsönszó.

Pest – Magyar főváros része a Duna bal oldalán. [szláv] A PEST név P.S – S.P gyökbővítmény: PeS – SeP (s > zs: pezs). A P hangnak, a PE – EP ősgyöknek a védelem, takarás értelme is jelen van a szóban. A kéthangos ősgyök PE még nyitott, mivel ellentétes értelmű kifejezéseket is leírhat. A valós jelentését gyökszóként nyeri el, a harmadik, azaz záró hanggal. A PES gyök is ellentétes fogalomkör kifejezéseiben értelemhordozó: tűz – víz. A PES = víz. A PEZS = tűz. Ám a PEZS gyök lehet víz jelentést hordozó is: PEZSgő vagy PEZSgő vizű forrás.  Mind a PES (víz), mind a PEZS (tűz) végigSEPerhet egy térségen. A kisbaba EP, PÜ vízkérő szavai a bizonyítékok az ősgyöknek örökítő sejtekben (gén) teremtéstől jelenlétére. PEST a Duna mellett terül el, lévén a víz, a PES városa. Néhányszor végigSEPerte már a történelem folyamán. . Az ES ősgyök egyik jelentése kiterjedÉS, terjedelem, például: tESt, ESő, repES, tESped és más szavakban. Aki kerES, nagy területet kutat át. PEST nevében levő gyökök mind a tűz, forróság, mind a tüzet oltó víz és felüdítés értelmét hordozó szavak alapelemei. Minden szó több – legkevesebb három – névadó jellemző nyomán rögzül a nyelvben. PEST város nevében a PÁST értelem is jelen van, mint nagy rét, legelő, vagy viadalra alkalmas hely. PeST – PáST hangváz: P-S-T – P-S-T. Az ST hangcsoport – ESTI – a fÜSTÖl, kÓSTOl, lUSTA, nŐSTÉny, pÁST, palÁSTOl, sISTEreg, kASTÉly, fESTŐi, ÜST, tEST szavakban értelemhordozó. A PEST szót ST párosa is magyarként azonosítja. A PEST szó jelent kemencét is. Az ST páros, mint S.T – T.S alvógyök: SüT – TüS. A kemence, PEST, nagy PErzselő tEST, amely mellett TÜSténkednek, benne SüTnek. Az S.T – T.S gyök: SáT – TőZ, kötődik a víz értelemhez is: TOS s > cs: TOCS, azaz víz), SÁTé, vízinövény, a belőle képződő TŐZeg a láp terméke, amely TÜZelő anyag, így  kötődik a SÜTéshez is. A PEST = kemence vonatkozó kifejezései alább a pest címszónál. A PEST szó minden jelentésében magyar értelmű, eredetű. Mind a térség: PEST, PÁST, mind a kemence: PEST nevei magyar eredetű szavak. Semmilyen szláv nyelvelem nincs a szóban. Ha azokon a nyelveken így mondják, akkor ősnyelvi örökségük, de e szavak csak a mai magyar nyelven elemezhetők, mivel ez a nyelvi titkok magyarázó nyelve. A téglaégető kemencék, PESTek is névadó jellemzői PEST városának, de PES = víz melletti PÁST is. A tágas PÁST, rét, amelyen PEST épült már kezdetben sejtette, hogy oda nagy TESPedő, TEPSedő város épülhet fel. PeST – TePS – TeSP hangváz: P-S-T – T-P-S – T-S-P. Ám akkor még nem sejtették, hogy oly nagy világváros lesz, amelyben rengetegen TAPOSnak, de azt semmiképp, hogy lesz TAPSos korszaka is. PeST – TaPoS – TaPS hangváz: P-S-T – T-P-S – T-P-S. Azt sem, hogy a kis téglavető halászfaluból SÁPOT szedő főváros lesz. PeST – SáPoT hangváz: P-S-T – S-P-T. Az lett, hiszen vele szemben, a Duna túloldalán állt a királyi vár. Nem vonható kétségbe a téglaégető PESTek, kemencék léte, de azok sem szláv nyelven kapták nevüket, mivel a kemence PEST neve magyar gyökre épülő magyar szó. A szláv PECS, PJECS a magyar PESS, PERZS szóból módosultak. Minden szó, név, megnevezés abból a nyelvből származik, amelyben elemeik – hang, ősgyök, gyökszó, hangcsoport – alapján, érthetően, aprólékosan, a szókialakulás fokozatai magyarázhatók. Ezt illenék tanítani a hétdiplomás agytröszt nyelvész professzor urak részéről a leendő nyelvészeknek az egyetemeken, a nyelvi szakon!  Még finnugrászként is. A gyökelemzések nyomán, bizonyítékok ezrei állnak rendelkezésünkre, hogy a hivatásos nyelvészek által szláv nyelvből kölcsönzött összes szó ősnyelvi, ómagyar nyelvi eredetű. A CzF szótár kemence – PEST leírásáról alább a pest címszónál. ST – TS kapcsolat: PeST városa a Duna melletti réTSégen, páSTon terül el.

pest – Kemence. [bolgár] A PEST szó P.S – S.P gyökbővítmény: PeS – SeP (s > zs: pezs). A P hangnak, a PE – EP ősgyöknek a védelem, takarás értelme jelen van a szóban. A PEST, a kemence takart hely, de a fűtött, meleg PEST, oltalom is hideg esetén. Az ES ősgyök egyik jelentése kiterjedÉS, terjedelem, például: tESt, ESő, repES, tESped és más szavakban. Aki kerES, nagy területet kutat át. PEST nevében levő gyökök mind a tűz, forróság, mind a tüzet oltó víz és felüdítés értelmét hordozó szavak alapelemei. A PES  gyök, a PES, (s > zs) PEZS, (perzs) tűz jelentés mellett, az ellenoldalon a PES – SEP (s > cs) PES – CSEPP, vizet jelent, esetleg PEZSgő vizű forrást. A kisbaba EP, PÜ vízkérő szavai a bizonyítékok az ősgyöknek örökítő sejtekben (gén) teremtéstől jelenlétére. A PEST szó kemencét jelent még Székelyföldön is. A PEST, kemence belül egy sima térség. A TEPSi, sima alaplapú edény, amelyet PESTben SüTéshez használnak, s amelybe SÜPPed, benne szétTEPSed, TESPed a TAPSiás nevű SüTemény, kalács. A PEST = kemence, ennek vonatkozó kifejezései: TEPSi, TESPed, TAPSiás nevei nem szláv, hanem magyar eredetű szavak. A szláv PECS, PJECS a magyar PESS, PERZS szóból módosult. A PECS gyök nemi vonatkozású is, szintén forróság, de új élet kisütése értelmű is. Ám erről a szláv nyelveket beszélők nem tudhatnak, mivel nyelvük nem eredeti teremtés nyelv, szóképzésük nem a képi valóságon alapul. Minden szó, név, megnevezés abból a nyelvből származik, amelyben elemeire bontva, érthetően, aprólékosan, akár hangonként, hangértelem alapján magyarázható. Minden szó több – legkevesebb három – névadó jellemző nyomán állt össze. A kemencét jelentő PEST szóval azonos hangvázra épül a TEPSI, amelyben a sütnivaló TAPSIÁSt vagy pecsenyét (ez sem szláv) behelyezik a PESTbe. PeST – TePSi – TaPSiáS hangváz: P-S-T – T-P-S – T-P-S-S. A PEST szót ST párosa is magyarként azonosítja. Az ST hangcsoport – ESTI – a fÜSTÖl, kÓSTOl, lUSTA, nŐSTÉny, pÁST, palÁSTOl, sISTEreg, kASTÉly, fESTŐi, ÜST, tEST szavakban értelemhordozó. Az ST páros a szóban, jellemzőt rejtő alvó S.T – T.S gyök: SüT – TüS, hangjaival. A SÜT, SUT fordítottja a sürgető TÜStént, amely mind a kemencével, mind a meleggel, TŰZzel kapcsolatos. A CzF Szótár bő leírást ad a kemence PEST nevéről: „A régi nyelvben, sőt ma is némely tájakon, pl. Nyitravölgyében am. kemencze. Ferenczi J. szerént a székelyeknél régi neve a kemenczének. Incze József szerént a ,pest’ szót magára Háromszéken nem használják, hanem csak más szókkal öszveköttetésben, pl. pest alatt am. kemencze alatt; pest alja am. kemencze alja; a pest alá = a kemencze alá; pest mögé = a kemencze mögé; pest mögött = kemencze mögött. Olyan vagy mint egy pest, azaz elhízott nagy testü. (mind székely szólamok). Hasonló hozzá a szláv pecz, mely talán a pecsjem, sütök, égetek igével rokonítható; azonban a pest gyöke a perzsel, pergel, pernye stb. rokon értelmü magyar szókban is megvan; […] pessbűz v. pezzsbűz a székelyeknél am. persbűz, nyárs Molnár A. szerint és tájdivatosan: nyáss stb. tehát egész épségében perst, pesst volna; […] E szerint pest = perst, v. pesst, t. i. tüzelő hely. Hihetőleg innen vette nevét hazánk legnagyobb városa Pest (talán téglaégető kemenczéktől).” Kiem: K.S. A nagy TESTű asszonyra mondják Székelyföldön: Akkora segge van, mint egy prázsmári kemence, azaz PEST. Tehát él a PEST – TEST nyelvi párhuzam. A PEST szó minden vonatkozásban magyar értelmű, eredetű. Semmilyen bolgár vagy más szláv nyelvelem nincs a szóban. Ha azokon a nyelveken így mondják, akkor ősnyelvi örökségük, de e szavak csak a mai magyar nyelven elemezhetők, mivel ez a nyelvi titkok magyarázó nyelve. ST – TS kapcsolat: a peST, azaz kemence a helyiség, a konyha háTSó fala mellé épült.

pesztonka – Pesztra. [? szlovák] A PESZTONKA szó a P.SZ – SZ.P gyökből indul: PeSZ – SZaP. A szó alkotó hangjai a magyar nyelv nemzés-szaporodás értelmi körének kifejezéseit alkotó hangok közé sorolható. A P, SZ, T, N hangok és rokonhangjaik – F, B, C, M stb. – a nemiség megnyilvánulásait leíró hangkészlet alaphangjai. A szótár Függelékében, a nemiségről szóló fejezetben erről bőven találnak leírást. A PESZtonka szó szorosan kötődik a PASZita, SZOPtat, SZAPorodás szavak által képviselt értelmi körhöz, azok szavainak egyike. A PESZtonka a gyermekágyas SZOPtató anyához fogadott segítő személy. A PESZtonka is szeretgeti, PESZtrálja, PUSZilgatja a kisbabát. A szülés után megSZAPorodott házimunkákban is segít, ha a megegyezés kiterjed arra. A PESZTONKA is készül majdani ASSZONYKA szerepére. PeSZToNKa – aSSZoNYKa hangváz: P-SZ-T-N-K – SZ-NY-K. Az SZT hangcsoport – ESZTO – a pESZTOnka szerepe a munka megOSZTÁsa, ő teszi tISZTÁba az újonnan nESZTEtt (született) kicsit, a dinASZTIa új tagját. Szerepe főleg a szülés utáni első ESZTEndő(k)ben fontos. A T.N – N.T gyök: ToN – NeT, a kicsi születése uTÁNi TENnivalókat végzi, hogy az anya a két szoptatás közti szüNETben egyébbel is tudjon foglalkozni. Később még TANítgatja a kicsit járni, TÁNcikálni stb. Az NK hangcsoport – ONKA – a pesztONKA pelENKÁz, megigazítja a ficÁNKOló kisbaba vÁNKOsát, topÁNKÁját, ha sirÁNKOzik fölveszi, tanítja ÖNKEzével enni. A SZÉP KATINKA is lehet PESZTONKA.  PeSZToNKa – SZéP KaTiNKa hangváz: P-SZ-T-N-K – SZ-P-K-T-N-K. Látható, hogy a PESZTONKA megnevezés a szerepkör teendőit leíró sűrítmény, és teljesen illeszkedik a magyar nyelv nemzés-szaporodás értelmi körének kifejezései közé. A PESZTONKA szó magyar nyelvterületen alakult ki a névadó jellemzők beépülésével, s így a magyar nyelv sajátja. SZT – TSZ kapcsolat: a peSZTonka jáTSZik a babával, és naponta öTSZör-haTSZor is tiSZTába teszi. NK – KN kapcsolat: a pesztoNKa nem engedi felbuKNi a kicsit vagy kiszöKNi a kiságyából.

pesztra – Kisgyermek gondozására alkalmazott fiatal lány. [? szláv] A PESZTRA szó szintén a P.SZ – SZ.P gyökből indul: PeSZ – SZaP. Akár a pesztonka, a PESZtra is a SZAPorodás következményeként kap szerepet a SZOPtató anya mellett. E megnevezés is szorosan kötődik a PASZita, SZOPtat, SZAPorodás szavak által képviselt értelmi körhöz. A PESZtra gondozza, PESZtrálja, és természetes, hogy szeretgeti, PUSZilgatja a kisbabát. A szülés után megSZAPorodott tennivalókban, házimunkákban is segítség. A TR hangcsoport – EszTRA – a pEszTRA, az anyát TeRhelő, számára hÁTRÁnyos helyzetek, akadályok kiküszöbölésében segítség. Néha ÁTREndezi a baba ágyát, ott sATRAt körülötte, s ha szükség foglalkozik vele. A peszTRA szóban a TRA hangcsoport az ÉRTékes emelkedett szintű (létra), nem gyaTRA tevékenységet, TöRődést, TöRekvést, azaz munkát jelenti. Az SZT hangcsoport – ESZTrA – a kis pESZTrA kÉSZTEtést érez, hogy rÉSZT vegyen a dajkálásban, de a konyhaASZTAl körüli munkában is besegít. A pESZTRÁt teljes ellátásra, ott lakásra, kOSZTRA veszi fel a kisgyerekes család. A PESZTRA szó ősnyelven vigyáz, őriz jelentést hordozott. A szó minden része magyar nyelvelem, amely más magyar szavak százaiban értelemhordozó. TR – RT kapcsolat: a peszTRa vigyáz, hogy a kicsinek ne áRTson senki, semmi. Munkája éRTékes segítség az anyának.

petrence – Szálas takarmányból két rúdon vagy egy villán vihető kisebb rakás, csomó. [? szlovák] A PETRENCE P.T – T.P gyökből induló szó: PeT – TéP. A kaszálással leTEPert, szárított fűből gyűjtött csomó. Valaha lehetett PEDRENCE, mint összepeDRett, soDRott szénacsomó. A PE ősgyök itt a takarás. A szénacsinálás utolsó szakaszát is TakaRásnak is nevezik.  A TR párossal is találó, mert összekoTRott szénacsomó. A fordított: PET – TÉP gyök a PETrence szálas anyagának TÉPhetőségét is jelenti. A TR hangcsoport – ETRE – a pETREnce TömöRített szálas anyag. Ez az egy helyre gyűjtés értelem rejlik a kATRInca, kETREc, mATRIng és más szavakban. A TR páros TREN hangcsoportja háromszoros TömöRítést, magasítást, csoportosítást jelent. Például a kaTRINcába gyűjtött akármi, vagy a maTRINgolt fonal TöMege, az isTRÁNg kemény kötése, a lajsTROM, mint TeRjedelmes adatösszesítés, az osTROM, mint TöbbszöRös erejű TáMadás. A peTRENce emelt takarmánycsomó. Magasra emelt jelentésű TRENcsén vár nevében, de a TRÓN megnevezésében is. Az RN páros, mint R.N – N.R gyök: ReN – NeR, a RENd, NYÁR szavakban. Az NC hangcsoport – ENCE – viszont játékos hangulatot ad, a bukfENCEző, tÁNCOs szavakban, de képet is arról, hogy a petrENCE gubANCOlt szénarakás, kANCÁnak is eledele, körülötte rakONCÁtlan gyerekek játszadoznak. Sok petrENCE kell a nála nagyobb boglyába. Egy jó kemény markos legény is elbír vele, villára szúrva viszi a boglyába, ehhez a gyengébb suhANCból kettő kell. Összesodort, pödört takarmány, valaha, réges-régen lehetett PÖDRÖNCE neve is. PeTReNCe – PöDRöNCe hangváz: P-T-R-N-C – P-D-R-N-C.  A nagy boglya mellett TÖPÖRCÉN áll a kis PETRENCE. PeTReNCe – TöPöRCéN hangváz: P-T-R-N-C – T-P-R-C-N. A CzF Szótár így ír róla: „A lekaszált fűből vagy gabonából egy kis rakás, melyet két ember két dorongon, úgynevezett petrenczefákon elbír vinni. Több petrenczéből egy baglya kerül ki. Minthogy a petrencze a levágott fűrendek öszvehárítása, pergetése, s mintegy pederítése által keletkezik: legvalószinübb, hogy gyöke a kanyarítást jelentő peder, ebből lett: pederencze, pedrencze, petrencze, azaz öszvepederített v. perdített kupaczka.” TR – RT kapcsolat: a peTRence a feltakaRT szénából összetúRT, csomóba, RakoTT TakaRmányhalom. NC – CN kapcsolat: a petreNCe összegubaNColt szálakból álló. A petreNCe neve a kisebb szénakupaCNak, ennél nagyobb a boglya vagy kazal. Nos, meg kell keresni a szénaszálak közt valahol a beleveszett szlovák nyelvi elemet, biztosan nagyon elkeveredett.

pilis – Tonzúra. A kenyér gyürkéje. [szláv] A PILIS szó P.L – L.P gyökre épül: PiL – LeP. A PI ősgyök takaró, borító értelmű. Erről bővebben Czeglédi Katalin: A Pilis című írása. A PIL gyök p > f váltással: FEL, FAL (emelkedés, magasodás). De ha p > b és l > r váltással nézzük, magas BÉRc, ez p > v váltással VÁR, mint megfigyelésre alkalmas őrhely. Az ómagyar ősnyelven a bőr egyik neve: PEL, amely beLEPi, LEPelként, lePELként borítja (bőr, borít, fölként lep) a testet. Egyes tájakon a tejFÖL neve PILi, amely beLEPi a tej FELületét. Vannak tisztásokkal tarkított hegyek, hegytetők PILIS, PELES, PELESKE névvel. Az L hangcsoport – ILI – a pILIs szó fELÜlet, felÜLEtet jelent. A tejföl pILI, pILIs a tej, ha fÖLEs. Egyébként is könnyed jelenségek leírója: dALOl, ALOm, ÁLOm, nyugALOm, szerELEm és mások. A CzF Szótár leírása: „az egész ,pilis’ szó eredetileg am. fölös vagyis felső valami; ezen értelem rejlik a 2-ik értelembeli pilis, nyitravölgyiesen: piliske szóban is, mely t. i. a megszelt, levágott kenyérnek felsőrészét vagyis tetejét jelenti; vagy pedig a pil rokonítható vil gyökkel is, midőn valami világost jelent […]. Ezek szerént a kopasz, csupasz, pilis, értelemben rokonok, t. i. mindenik valami kilátszót mintegy világító tetejűt, általán fölszinűt jelent. […] A szláv nyelvben is eléjön ples és hihetőleg ezen törzsből plesivi am. kopasz, plesivosty kopaszság, plesina hézag. 4) Növénytani […] sziromnemű levél vagy pikkely, mely a lepel vagy bokréta valamely részén vagy mellett, kivül vagy belül fejlik ki, s rendszerént mézedényül szolgál, amilyen van a sisakvirágban, hunyorban. Ez értelemben is a pilis valami felsőt vagy fölöset jelent.” Kiem. K.S. PiLiS – FöLeS – FeLSő hangváz: P-L-S – F-L-S – F-L-S. A szózáró L.S – S.L gyök: LiS – SeL, amely jelen van a LES, mint magasLES, megnevezésben. A fordított SeL gyök, mint a vigyázó hatalmat magaSLati őrhelyén képviSELő SILbak = őrszem. A silBAK, BAKter szavakat a BAK > VAK váltás teszi érthetővé VAKsin LESi (sil – les) a TÉR eseményeit. A VAKsi = szem. AzoN át, vaksiN át lát, néz. SIL-BAK = LES VAKsin, BAK-TER = a TÉR VAKsin figyelője, azaz élő TÉRfigyelő. A siLBak téLBen, széLBen, SILány időben, reggel, déLBen, este, s az éjben áll a LáBán. Összegezve: a PILIS szó nem szláv eredetű. Ómagyar nyelven a székely őslakók által adott nevek évezredek óta: PELES, PILISke, PIRICSke a Kárpátokban, ahová a névadások idején szláv biztosan nem járt, mivel akkor szláv nyelv még nem is létezett. A PILIS névadó jellemzői, s minden vonatkozása magyar nyelven értelmezhetők. A szláv nyelvek vették át a magyar nyelvből.

pince – Földalatti vagy hegyoldalba vájt helyiség. [szláv] A PINCE P.N – N.P gyökből képzett szó: PiN – NaP. A PINCE PI gyöke utalhat a helyiségnek a lakáshoz viszonyított kicsinységére, de oltalomra, védett helyre is. A PINCÉben, hidegben, NAPfénytől védve tárolják a tartalékolt élelmiszereket vagy bort. Ezek fINom voltára mutat az IN gyök. Valaha kINcseket is rejtettek el ott az ellenség elől. A PINCE PI gyöke nedvességre is utal, lehet búvóhely is, de nem csak bunkerként (bun – pin). Figyeljük meg a kisgyerekeket a homokozóban való játékuk közben vagy falun a szénában. Mennyire szeretnek ilyen PINCEszerű búvóhelyeket készíteni. Az NC kötött mássalhangzó-páros, az NC hangcsoport – INCE – a pINCE befogadó tér. Hasonló befogadó a katrINCA, kemENCE, sÁNC, szelENCE, tornÁNC, pUNCI és mások. A jó kedv, játékosság megjelenítésére alkalmas: bukfENCEző, cINCOg, fINCÁl, hUNCUt, INCIfINCI, kANCA, pUNCI stb. Vagy az N.C – C.N gyök: NeC – CiN hangjaival alkotható szavak: CINcál, CINcog, CUNa, CINege, CINke. PiNCe – PuNCi hangváz: P-N-C – P-N-C. NC – CN kapcsolat: a piNCében a léCNek is szerep jut, a tároló polcok készítéséhez. Kell a hely a sok gönCNek.

pióca – Sekély vízben élő vérszívó, gyűrűs testű féreg. [szláv] Vízzel – PI, PÜ – való kapcsolatát a PI, PIÓ is jelzi, de a szívó (szípó, szipióca) jellemzőjét is. A C hangcsoport – ÓCA – a piÓCA rECÉs (gyűrűs), pICI féreg. A PIÓCA – CAPIÓ átforgatás nyomán előbukkan a C.P – P.C gyök. E gyökkel képzett megnevezések viselői (egyik véglet) állandó telítettségben teljesednek ki, és (ez okon is) a sok mozgás jellemző rájuk. Ilyenek: CÁPa, CIPő, PACák, PUCa. A CzF Szótár az ivó régies IÓ szóalakjával azonosítja. A PI még a PIcinységére is utalhat, de a CA is. Ősnyelvi gyökre épülő szó, a mai magyar nyelv megtartotta az egész szókészletével együtt, nem a szlávoktól kapirgálta össze.

pletyka – Bizalmas, tapintatlan, felelőtlen híresztelés. [szláv] A PLETYKA szintén P.L – L.P gyökből induló szó: PaL – LaP. A PLETYKA szóban jelen van a háttérben megLaPuLás értelme. Székelyföldön ezt LEPETYElésnek is mondják, vagyis a szó igazi első alakját őrzik: PELETYKA. Aki sokat beszél, az LEPcsel, LEPETYEL. Kutya LEFETYEli a híg ételt, ebben is van hasonlat. Van még a LÉLÖTTY. A PL hangcsoport – EPLE – itt előhangvesztett, de kiérthető, hogy a PLEtyka amolyan „szél fuvatlan nem indul” alapon áll, tehát lEPLEzett valót is tartalmazhat. A PL páros itt jellemzőt rejtő alvógyök: P.L – L.P: LaP – PuL, amely jelzi a PLEtyka valós értékét: LAPos, meglaPULó, a háttérben folyó értéktelen fecsegés. A TYK hangcsoport – ETYKA – nem komoly, nem rögzített, esetenként nem tiszta dolgok megjelenítője: bUTYKOs, bÜTYKÖl, fÜTYKÖs, hETYKE, lÖTYKÖl, szUTYKOs stb. Lehet, hogy a szláv asszonyok is PLETYKÁlnak, de a szó ősnyelvi, ómagyar nyelvi eredetű. A PLETYKA illetéktelen beleszólás mások dolgaiba, amolyan KOTYBELE (p > b) jelenség. PLeTYKa – KoTYBeLe hangváz: P-L-TY-K – K-TY-B-L. PL – LP kapcsolat: a PLetyka lehet lelePLező, de aLaPtalan, és aLPári tartalmú is. TYK – KTY kapcsolat: a pleTYKa olyan, mint a TYúK vagy KuTYa, itt-ott lötyög, ellenőrizetlenül kószál.

pogácsa – Zsíros tésztából készült kerek sütemény. [déli szláv < olasz] A POGÁCSA P.G – G.P gyökbővítmény: PoG – GoP (g > k). A POG – GOP gyök, a POK – KOP k > g hangos változata, és tűz értelmet is hordoz. Tehát a POGácsa sült termék. Amikor kimondjuk a POGÁCSA szót, szinte hallani a rágás közbeni roPOGÁSát. Csak azért, mert CS hang van a szóban, nem déli szláv kölcsönszó. A CS hangnak a szláv nyelvek szavaiban jelen levő összes jellegzetességei ómagyar nyelvi eredetre vezethetők vissza. A POGÁCSA szóról a CzF Szótár: „Kerek, gömbölyü alakjánál fogva rokon a bog, bogács, boglár, boglya, bogy, buga szókhoz.” A B rokonhanggal bővebb a választék. A BOG jelentése összetömörített csomó, és ez érvényes a POGácsára is. Jelen van a ráGCSálás G és CS hangja, amelyek a fogak közti ropoGá(c)S(a) hangjai. Vagyis a POGÁCSA egyik névadója az evés közbeni roPOGÁSt utánzó hang. A G hangcsoport – OGÁ – itt hangértelmű: fOGÁval rÁGÓ, ropOGÓ. De a szó, az IGE is hang, amint a varrOGÓ, vakOGÓ, hápOGÓ, csevEGŐ szavak is hangkibocsátást leírók. A G.CS – CS.G gyök: GáCS – CSáG, a reCSEG szóban. A CS hangcsoport – ÁCSA – itt kICSInyítő értelmű. Ilyenek még az: ÖCSI, kACSÓ, kECSEs, ECSEt és mások. Átforgatható gyökönként: CSA-POGÁ (po-gá-csa – csa-po-gá) alakra is, és ez esetben a fOGAk közti recsEGŐ, csapOGÓ hang. Egy névadó még a ROP – POR gyökben rejlő értelem, amely a száraz POGÁCSA ROP–POGva PORrá törhetősége. PoGáCSa – roPoGáSa hangváz: P-G-CS – r-P-G-S. A POGÁCSA – ACSÁPOG, teljes átfordítás mutatja egy másik jellemzőjét: POGÁCSÁt eszik a CSÁPOGÓ szájával. PoGáCSa – CSáPoGó hangváz: P-G-CS – CS-P-G. A POGÁCSA már az egynyelvűség idején kedvelt lehetett. Minden névadó jellemzője kifejthető, körülírható magyarul. Az utódnyelvek csak átvették.

pogány – Nem egyistenhívő. [szláv < latin] A POGÁNY P.G – G.P gyökből képzett szó: PoG – GoP. Az, hogy a paganus így ez alakban latin szó – elhihető. Ám a latin nyelv is az ősnyelv leánynyelve. Más nyelveken: olasz, spanyol pagano, román păgân, angol pagan, francia païenne, szuahéli kipagani stb. Rá kell keresni a gyökök alapján az eredetre. A PO ősgyök a vizes dolgok esetében jelent szennyes vizet is: POcsolya, POcséta. A gyenge minőség: POcsék. A hasznavehetetlen, élettelenséget a POr szó jelöli. A POfa az arc lealázó megnevezése. A lelkek a képzeletbeli túlvilágon a POkolba jutnak. De azért a POhár, POmpa, PÓlya és más szavakban jelen van a jó oldalon is. Tehát a PO gyök az elfogadott vagy nem elfogadott szintet csak bővítményekben mutatja meg, ott ad jellemzőkre utalást. A POGÁNY szó esetében a POG gyök k > g hangváltás nyomán alakult ki a könnyebb kiejtés hangzástörvénye nyomán. A POK tüzet jelent, s a POKol alapszava. Az elmélet szerint a (nem létező) POKol tüze roPOGva ég, s a POGány (pokány) benne érdeme szerint szenved. A G hangcsoport – OGÁ – a pOGÁny szóban lealázó, mint a csavargó vAGÁny, szEGÉny, cIGÁny, trÁGÁr szavakban. A szó befejező gyökszava G.NY – NY.G : GáNY – NYáG. E szó betegséget, utálatosságot is jelölő értelemadó gyökcsaládhoz tartozó. Hasonlóak: GENNY, GENYÓ, GANYÉ, GÚNYA stb. Jelen van a szeGÉNY, ciGÁNY, vaGÁNY (csavargó, munkakerülő), NYEGle, haNYAG és más szavakban. A POGÁNY – istentelen vagy sokistenhivő – csak NYÁPOG a jelképes téren tanácstalanul. PoGáNY – NYáPoG hangváz: P-G-NY – NY-P-G. Tehát nem latin a POGÁNY szó, hanem elemeire bontva is érthető, magyarázható magyarul. A POGÁNY szó valaha a földművelőt is jelentette, aki a POGON, azaz szántóföldön, a roPOGÓN törő földrögöket, régiesen gajakat munkálta meg, BOGÁNcsoktól tisztította meg, hogy termővé tegye. Az utódnyelvek némelyikében ezt az értelmet is hordozza a szó. A mai magyar nyelvben az Isten és emberek előtt elfogadhatatlan szint alattit jelöli. Erre még bizonyíték, hogy a magyar nyelv más értelemmel is használja: „POGÁNYul csépele” (Petőfi: Szeget szeggel), de a kegyetlen, cudar idő is POGÁNY jelzővel illethető. Valami, ami a rendestől, a megszokott minőségi szinttől lefelé ívelve, KANYarodva mozdul el (kany > gány). A szó eredete ősnyelvi. Viszont a magyar nyelvben a POGÁNY nem jelent falusit, mivel a falun élő magyar ember nem POGÁNY, talán inkább szeGÉNY.

pohár – Kerek szájú, rendszerint üvegből készült kisebb ivóedény. [déli szláv < német < latin] A POHÁR P.H – H.P gyökbővítmény: PoH – HoP. Kiérezhető a vízjelentésű PO ősgyökből (Pó, Ipoly, Potomac, patak) a vízzel, folyadékkal való kapcsolata, mint fő használati szerepe. De van másik névadó jellemzője is. Az üvegPOHÁR készítése az olvadt üvegből fúvás, fújás, FÚHás, PÚHás műveletével indul. Az üvegPOHÁR drága kincs volt, akár a tükör, és csak módosabb házaknál lehetett. Az üvegtárgyak alkalmi fényessé varázslása, akár az ablak, tükör esetében, a POHÁRnál is a gyakorlatban a PÁrás ráLEHelés utáni törölgetéssel történt. Ismert a mozdulat. A PO gyök jelenti a vizet, de a ráfújás, fúvás, FÚHás, PÚHás, POHás cselekvési, képi látványa nyomán is kapta, a H hangot, mint a leHelet hangját. A H hangcsoport – OHÁ – jelen van az ÓHAj, sÓHAj, kEHEly, ÁHÍt és más szavakban. Vitathatatlan, hogy nincs az a nő, aki ma is ne ÓHAjtaná, ÁHÍtaná a szép pOHÁrkészleteket. A pOHÁrba töltött ital is ÓHAjtott nedű. Zsíros, kövér ételt eszik, aztán HOPRÁ egy POHÁR bort. PoHáR – HoPRá hangváz: P-H-R – H-P-R. A CzF Szótár fölsorolja a POHÁR szó változatait néhány nyelven. Íme: „[…] a régi felső német pehhar, szláv pehár, pohár, román peharu, a rokon hozzá az általános német Becher, régi szász biker, svéd bägare, latin poculum, görög baukalion, bikoV, franczia bocal stb.” Kiem. K.S. A sok egyező gyök, szóalak, hangvázak, azonos forrásból eredés bizonyítékai. Ebből következtethető, hogy az üvegfúvás, s így a POHÁR szó még a nyelvrobbanás előtt, sőt talán már az Özönvíz előtt kialakult, és úgy jutott tovább az utódnyelvekbe. Az üveghegyről, az üvegszikláról, sztikláról az ősmesékben is szó esik. Ez p > f > v > b rokonhangváltás nyomán válik világossá, amint a fenti utódnyelvi szóalakokból kitetszik. A PohÁRos vigalmi események PÁRosan szépek.

pojána – Erdei tisztás. [szláv, román] A POJÁNA szó P.J – J.P gyökbővítmény: PoJ – JoP. A POJána, erdei tisztás, az erdő FIJánya, PUJánya, PULYája, PUJÁja, amelyet ANYAként körülölel, vihartól véd. A POJána PAJkos játékra alkalmas tisztás, kis lapos, régiesen: laPIJas tér, PIJac, játszótér: JUPééé! A PIJac a falu, város, házakkal körülölelt PUJája, FIJa. Az ősiségben az utódokat, kicsinyeket PULYáknak, PAJdiszeknek is nevezték. Figyelembe veendők a rokonhangok váltásai. A kisBOJtár (p > b) is PULYa. A költés nyomán TOJásból FIJak (p > f) BÚJnak a világra. A költő, a POJéta FIJai a POJézisek. A nemzés BUJa BUJtatás eredménye. A J hangcsoport – OJÁ – a pOJÁna az erdő IJA-fIJA, pUJÁja, pULYÁja. A J.N – N.J gyök: JáN – NáJ, a poJÁNa az erdő JÁNYa, jelképesen JÁNYos szelídség jellemzi. Itt legeltetik a NYÁJat a pásztorok. Valaha a NYÁJát legeltető pásztorPUJa, FIJú itt FÚJta az ősi, JÁNY és NYÁJ szórakoztató NÁJ nevű sípsort, amelyet pánsípnak is neveznek. Az N hangcsoport – ÁNA – a pojÁNÁt az erdő ANYAként öleli körül. A pojÁNÁkon felcsendül a madarak és pásztorok, pásztorjÁNYOk ÉNEke. Az erdei pojÁNA, a csend, nyugalom, védettség szempontjából olyan, mint a tenger nagy hullámaitól védett lagÚNA. POJÁNA – ANÁPOJ. gyökátvetés. A POJÁNA, az erdő, mint ANYA által védőn körülölelt PUJA. Az ANÁ POJ, ANYA PULYa szót hozza előtérbe. PoJáNa – aNYa PuJa hangváz: P-J-N – NY-P-J. Ám e szófordítás: POJÁNÁ – ANÁPOJ, még mutatja azt is, hogy a szép erdei tisztásra visszakívánkozik az ember. Valaha INNAP HELYE volt a szép lapos tisztás, POJÁNA. Jó a lapos, füves tér, hogy ott INNAPOJJ. Ott FOLYANAk, FOJANAk az események. PoJáNa – iNNaPOJJ – FoJJaNak hangváz: P-J-N – N-P-J – F-J-N-k. Így az is kiderül, hogy a román ÎNAPOI = vissza, ősnyelvi, azaz magyar eredetű. Ugyanis románul gyökszinten semmilyen magyarázat, nyelvi vonatkoztatás, szóbokor felvonultatási lehetőség sincs egyik szóra se. A POJÁNA megnevezés ómagyar ősnyelvi eredetű, egyetlen utódnyelven sem elemezhető szóelemek szerint. Az utódnyelvek megörökölték a kész szót.

pokol – Némely vallás szerint a túlvilági örök szenvedés helye. [déli szláv] A POKOL P.K – K.P gyökbővítmény: PoK – KoP (p > f: fok). A POKOL jelképes örök tüze meleg helyet sejtet, amelyben állandóan sütnek, főznek. A szó többes száma POKLOK, POK-LOK – tűz helye, tüzek helye. A tűzzel, parázzsal kapcsolatos jelenség: roPOG, PattOG, PUKkan. Az égő gyertyát KOPpantóval tisztítják meg az elégett kanóctól. A pír, parázs, pörzsöl, perzsel kapcsolat a PÉK, a PÁKa szavakkal. A POKolban tűzről van szó, hőről, égetésről, sütésről. A K hangcsoport – OKO – a hiedelem szerinti pOKOlba jutás a bűnök OKÁn megvalósult OKOzata. A pOKOlban fOKOzott a hő. A POKOLban elKOPOL, vagyis elégsz, elfogysz. PoKoL – KoPoL hangváz: P-K-L – K-P-L. A dogma szerint POKOL a LOPÓK helye. PoKoL – LoPóK hangváz: P-K-L – L-P-K. Egy tapasztalatra alapozott vélemény szerint mindenféle POKOLI TAN a POLITIKÁN keresztül teljesül. PoKoLi TaN – PoLiTiKáN hangváz: P-K-L-T-N – P-L-T-K-N.  A CzF Szótár szerint: „a német backen törzse (back) is egyezik a ,pokol’ pok törzsével.” A backen jelentése süt. Ki süt? A pék. Vagyis a POK gyökből ered a pék szó is, amely szintén magyar. Így hát a POKOLban (ha volna) fekete „pékek” sütnének. A szóvégi K.L – L.K gyök: KoL – LoK. A LOK, LAK jelentése: hely, mint LAKhely.

pokróc – Durva gyapjúból, szőrből készült vastag szövet. [szláv] A POKRÓC a P.K – K.P gyök bővítménye: PoK – KoP. A P hang, a PO ősgyök itt is a takar, borít értelmet sugallja. A POKRÓC a csomagolás, PÓKolás, PÓKálás (a pók becsomagolja, pókolja, pókálja áldozatát) gondolatából indul. Hangátvetéssel – pokor/c – hasonlít a takar szóhoz. A KOPonya fedi az agyvelőt. A KUPola is takar. A KR hangcsoport – OKRÓ – a pOKRÓc alá rejthetők tárgyak. TaKaRni, taKaRózni lehet vele. Más szavakban, is éRtéKet rejtő, eltaKaRó értelmű. Például: bOKROs, cUKROs (bevonat), csOKROs, szEKRÉny és mások. A KR páros, mint K.R – R.K alvógyök: KöR – RoK, hangjai a KÖR szó alkotói. A poKRóc is egy bizonyos KÖRt terít le, akár a ROKolya. A szóvégi R.C – C.R gyök: RóC – CóR, a pokRÓC anyagának a többi szövött anyaghoz mért minőségi durvaságát, alárendeltségét jelenti a CUdaR, daRÓC szavakban is: durva, mint a pokRÓC. De benne rejlik egy korábbi hosszabb megnevezés csökevénye is. Ez a durva vászon, csomagolásra, PÓKálásra való, azaz pókRA való terítő volt. Vagy lócára, lécre, lóra vethető, pakra való taKaRó. Ezt az utódnyelvi szóalakok mutatják. A CzF Szótár szerint: „Ha e szóban alapfogalmul a takarást, burkolást veszszük; úgy gyöke pok azon szók osztályába tartozik, melyek burkot, pólyát jelentenek, milyenek a székely póka v. poka, pokla. Elemezve volna: poklócz, a pokol v. pókál (burkol, takar) törzsöktől, honnan lett: pokoló, pokló, végre a kicsinző, és olcsárló ocz képzővel poklócz, mint: vadócz, abajdócz, dar dócz, martalócz. Egyébiránt Gyarmathi szerént Csehül pokliczka (l-hanggal) és pokrovecz, szerbül pokrovacz, oroszul: pokrov, pokrivalo stb.” Kiem. K.S. Rakjuk egymás mellé: pokróc lócára – pok-liczka, a pokróc vethető (vetsz – vecc) – pokro-vecz vagy a pokróc csomagolásra, pókra való – pokri-valo. Nos, a POKRÓC szóban semmilyen szláv szóalkotóelem nem fedezhető fel, ellenben a szláv nyelveken felsorolt szavak teljesen magyar szóelemekből állnak! PaKRa VaLó – PoKRi VaLo hangváz: P-K-R-V-L – P-K-R-V-L. Tájnyelven a RAJTA szó néhol RÉTA, tehát ez ősi változat. A PAKon RÉTA van a POKRÓC, KOPRÓC, KOPRÉTA. Az olasz COPERTA a fordított gyökkel indul: COP – POC, COPerta – POKerta – POKreta. A portugál COBertor is: COBertor – BOKretor. A francia COUVerture: COUVerture – VUKerture – VUKreture. Mindegyik őrzi a POK gyök változatait, és részben a KR párost együtt vagy eltávolodva, főleg a visszaforgatás után mutatja meg. Ugyanakkor a csomagolásra utal az e szavakban (cobertor, couverture) jelen levő TŰR gyök: összeTŰR, beTŰR, hajtogat. Ez azt is bizonyítja, hogy a szó még a nyelvek szétválása előtt kialakult, s az ősnyelvi összeforgathatóság nyomán kialakultak a szavak, amelyeket megörököltek az utódnyelvek. Ám azokat csak a ma is élő ősnyelvbe, a magyar nyelvbe visszahozva lehet elemezni. KR – RK kapcsolat: a poKRóc vastag taKaRó, amely lehet szüRKe vagy taRKa.

polc – Tárgyak elhelyezésére való, falra, állványra, bútorba erősített vízszintes lap. [szláv] A POLC szó a P.L – L.P gyökből indul: PoL – LaP. A POLC általában LAPos deszkaanyagból való, de a felső, tárolásra alkalmas síkja mindenképp LAPos. A POLc függesztve van, és valamit tárolnak rajta. Némelyek a LOPott holmit is POLcon rejtegetik. A népet irányító POLitikusok is magas társadalmi POLcon vannak. Az LC hangcsoport – OLCA – jelen van oly szavakban, amelyek valamelyest magasabban vannak. A dÉLCEg ember magas, egyenes. A nyOLCAs szám magasan álló, közel van a tízhez. Az ÉLCEs megjegyzés kihegyezett. A pOLCOt általában magasra helyezik, esetleg CÖLÖPre. A POLCon értékes valami, ahová felnyúlsz (felnyólsz, nyólc), hogy elérd. A pÁLCÁval magasan levők is elérhetők, a tÁLCÁt felemelve hordozzák. PoLC – PáLCa hangváz: P-L-C – P-L-C. A POLC – CLOP teljes átfordítás épp a CÖLÖP szóhoz vezet. PoLC – CöLöP hangváz: P-L-C – C-L-P. A PÁLCA vastagabb változata CÖLÖP. PáLCa – CöLöP hangváz: P-L-C – C-L-P. Az LC kötött mássalhangzó-páros L.C – C.L alvógyök: LéC – CéL a CÉL, LÉC, LÓCa alkotói. A magasugró CÉLja a LÉC fölé jutni. A POLC lehet egy elérni vágyott CÉL, mert ott a tÁLCA, amely a jót kínálja, és ha eléri, akkor neki már nyOLC. POLCot LAPOCkaszerű vékony deszkából is lehet készíteni.  PoLC – LaPoC hangváz: P-L-C – L-P-C. A POLC magyar szó, minden vele kapcsolatos elem magyarul bontható, és átfogó magyarázat adható rá. LC – CL kapcsolat: a poLC CéLlal felfüggesztett, páCLé is tárolható rajta, vagy valamilyen tartalékkéSZLet (c > sz).

poloska – Sötétbarna kerek, lapos testű, vérszívó rovar. [szláv] A POLOSKA szó a P.L – L.P gyökből indul: PoL – LoP. A POLoska LAPos, kerek, barna színű élősdi rovar. Mondhatnánk LAPoskának is. Vérszívó lévén, LOP, vért LOP. PoLoSKa – LoPóSKa hangváz: P-L-S-K – L-P-S-K. A POLoska több más kedvelt helyei mellett, FALak réseiben, LEPedők begyűrt peremeiben is megbújik. Nappal megLAPul, meglaPUL, éjjel, sötétben LOPakodik vérszívó útjára. PoLoSKa – LaPoSKa hangváz: P-L-S-K – L-P-S-K. Az L hangcsoport – OLO – a nappal lapULÓ ÉLŐsködő, éjjELI rejtekéből ELŐbújva, tapogatózva, mintegy ÓLÁlkodva hALAd gazdatestet keresve. Az L.S – S.L gyök: LoS – SüL, a poLOSka LASsú mozgású, akár a tetű. Szívócsövét SÜLlyeszti a gazdatest bőrébe. Az SK hangcsoport – OSKA – a polOSKA szereti a tÁSKÁs rejtőzést, oly kESKEny helyeken bújik meg ahol hasa és háta is érintkezik. Nappal vakOSKOdó, éjjel indul torkOSKOdó útjára, és tÜSKÉs szívócsövét áldozatába mélyeszti. Az SK páros, mint S.K – K.S gyök a gyorsan SOKasodó tulajdonságát és a nappali KUShadó természetét leíró. A POLOSKA gócpontokban él, úgymond PÓLUSOKban, és nem kizárható, hogy a történelem folyamán épp a nagy zsúfoltságú POLISZOKban ütötték fel PÓLUSAIKat.  PoLoSKa – PóLuSoK – PoLiSZoK hangváz: P-L-S-K – P-L-S-K – P-L-SZ-K. A KALAPOS emberek vigyázzanak, mert a POLOSKA a KALAP belsejébe, a szalag alatt is megbújhat. PoLoSKa – KaLaPoS hangváz: P-L-S-K – K-L-P-S.  Az SK – KS kapcsolat: a poloSKa nappal kuKSol, éjjel a vaKSágban indul vérszívó körútra, mivel az éhség szüKSége kényszeríti. A POLOSKA a vérSÁPOLÓK, vérszívók közé tartozó. PoLoSKa – SáPoLóK hangváz: P-L-S-K – S-P-L-K.

pólya – Csecsemő begöngyölésére való, hosszúkás, lapos párna. [déli szláv] A PÓLYA szó a P.L – L.P gyökből indul: PoL – LaP. A PÓ ősgyökben jelen van: takar, borít, véd értelem, és a PÓLYÁban LAPuló érték értelme, de a PÓkálás alapgondolata is. A lágyított L azaz LY hang viszont a rendkívüli lágyság, kényelem jele. Az LY hangcsoport – ÓLYA – a pÓLYA mellett jelen van a gÓLYA, valamint a sÓLYA, pÁLYA és más szavakban, amelyek mind valamilyen kiindulással kapcsolatosak. A pÓLYA a baba hELYE, ahol takart, védett és melegben van. A pÓLYA az életbe indulási pÁLYA kiinduló pontja. A PÓLYA a kis PULYA PUHA, PUJA HELYE. A magyar nyelvben él a PÓLYA szó kialakulásához szükséges összes nyelvi értelemhordozó elem. A PÓLYÁs kis PULYA, a két szerelmes kÉJEs ÉJI, BUJA, LYUkba BÚJtatásának, az addig laPULÓ, de ekkor felgERJEdt fÉRJI FÉRfitagnak a forró női ágyéki PÓLYÁba FÉRése, BUJA BUJtatása nyomán, annak eredményeként BÚJik a világra, utána jön a kis PULYA PÓLYÁzása. PóLYa – PuLYa hangváz: P-LY – P-LY. Lehet gyomrozni a dél szláv nyelvek mindegyikén, hogy ezt a gyök és hangcsoport értelmi kapcsolatsort kiadják magukból, s így a szaporodás, nemzés kifejezések értelmi kapcsolatrendszerébe illeszkedéssel bizonyítást nyerjen a szónak azokon a nyelveken kialakulása. De az összes többi szónál is!

ponyva – Erős, durva, sűrű vászon. [szláv] A PONYVA P.NY – NY.P gyökre épülő szó: PoNY – NYoP.  A PONYVA PO ősgyöke egyezik a POkróc szótövével, és mindkettő a takar, borít, véd, oltalmaz értelmet képviseli. A PONY a takaró. Ami takart, az PONY alatt VAn. A tányér a lePÉNY alatt VAn, a lePÉNY VOnja be felületét. Ami takart az PONY alá VAn VOnVA, be van PONYVA. Ez a szó kialakulási folyamat. Lehet hozni a szláv szókialakulás mozzanatait. A PONYVA, PONGYola, PONYgyola, lágyan, PONYón borító, PÓkáló, takaró anyagok. A poNYVA nehezen elNYűhető VÁszon. Az NYV hangcsoport – ONYVA – jelen van a pONYVA, ENYVEs, fENYVEs, pÁNYVA, kÖNYV szavakban. Az ENYVEs kötés erős. A fENYVEs, sűrű kötöttségben növő erdő, de a fa gyantája is erős kötőanyag, ez egyik meghatározó névadó jellemzője. A kÖNYVEket szoros kötésbe fűzve ENYVEs ragasztással készítik. A pÁNYVA erős, nehezen elszakítható kötelék. Az NYV páros, mint NY.V – V.NY gyök: NYüV – VáNY a NYÜVés, VÁNYolás kifejező hangjai. A poNYVa sok ideig NYÜVött, NYÜVhető, NYÜhető, sokáig VÁNYolható, nehezen VÁslalható ANYag, amely a hANYag kezelést is tűri. A PONYVA nem engedi át a vizet, mintegy VÁPÁN, árkon levezeti a földre. PoNYVa – VáPáN hangváz. P-NY-V – V-P-N. Lehet szlávul is felsorakoztatni a szóalkotó nyelvelemeket. Az NYV – VNY kapcsolat: A poNYVa megóVNa mindent, amit belegöngyölítenek, az eső miatt riVNYálót is.

poroszkál – Ló vagy más állat egyoldali lábaival egyszerre lép. [déli szláv] A POROSZKÁL szó P.R – R.P gyökből induló: PoR – RoP. POROSZKÁL, a PORban jár, ám valaha jelenthetett PAR, PÁR, azonos oldali PÁR lábával: PARaszkálót PARaszkálva iszkolót. A CzF Szótár még a paripa PAR gyökszavát is írja. A fordított gyök a járáskor hallható ROPogó, kopogó hang. Az R hangcsoport – ORO – jelen van a pOROz, sÚROl, bOROnál, gÖRÖznyöl szavakban. Az R.SZ – SZ.R gyök: RoSZ – SZoR, a poROSZkáló ló nem feszesen, pattogón halad, hanem lazán eleRESZti magát, mondhatnánk: SZERtelen hanyagsággal lépeget. Az SZK hangcsoport – OSZKÁ – a porOSZKÁlás hasonló jelentésű a mÁSZKÁl, ISZKOl, csÚSZKÁl és más szavakkal. Az SZK páros, mint SZ.K – K.SZ gyök: SZöK – KúSZ, a poroSZKáló hanyag lépteivel néha öszeKOSZolja, összefeni lábait, néha csoSZOG (k > g). A CzF Szótár: „Legvalószinübb, hogy nevét azon par gyöktől vette, mely ,paripa’ szóban is megvan s elemezve por-oz-ka = porozga, a gyakorlatos porozg törzsöktől, mint csúsz, csuszog, csuszoga, csuszka; úsz, uszog, uszka; mász, mászog, mászka, mászkál. Mind ezek szintén oly mozgásra is vonatkoznak, mely a haladási tért szorosan érinti, és horzsolja. Figyelmet érdemel a héber paras, mely am. ló.” Tehát a több jellemzőből összeálló megnevezés. Ha déli szláv kölcsönszó vagy onnan eredő, írjanak le ennyi névadó jellemzőt azokon a nyelveken! Vagy a felét. Csak a negyedét. Mert egy szó kialakulása folyamat, minél hosszabb egy szó, annál hosszabb idő alatt alakul ki, és annál több névadó jellemző épül bele. Az SZK – KSZ kapcsolat: a poroSZKáló lassan ereSZKedik, kapaSZKodik. De azért halad, igyeKSZik, KáSZálódik.

poroszló – Törvényszolga, hajdú. Börtönőr. [szláv] A POROSZLÓ P.R – R.P gyökből induló szó: PoR – RoP. A POR gyök itt is a legaPRÓbb, legalacsonyabb állapot, akár a porkoláb. Az R hangcsoport – ORO – az ERÉlyes, gOROmba, mORÓzus szavakban a pOROszló jellemzőit írja le. Az SZL hangcsoport – OSZLÓ – a porOSZLÓ szó értelme szerint lazább munkakör lehetett, mint a porkoláb. Ide-oda mozgó, ideje megOSZLÓ több fOSZLÁnyos tevékenység végzésében. Laza, mint a zÁSZLÓ mozgása. A POROSZLÓ őrzőként SZEREPEL a közéletben.  PoRoSZLó – SZeRePLő hangváz: P-R-SZ-L – SZ-R-P-L. A POROSZLÓ – OLSZOROP teljes átfordítás mutatja, hogy a POROSZLÓ nem fő, hanem csak egy másodlagos fontosságú ALSZEREP. PoRoSZLó – aLSZeReP hangváz: P-R-SZ-L – L-SZ-R-P. A CzF Szótár leírása: „A régi latin oklevelekben pristaldus, melyhez hasonlítják némelyek a szláv prisztav szót, de ez Jancsovics szerént révpartot jelent, és semmi köze a poroszlóval. Dankovszky szerént csehűl prohlasziter, és illirül proglasziter volna. A régieknél porosztó alakban fordul elé, pl. a Bécsi codexben: „És a porosztó erőssen üvölt vala” (et praeco clamabat valenter. Daniel. III.); a Müncheni codexben pedig sm. hóhér. Ma is van Porosztó helység Ung megyében. A régieknél t és l hangokat néha fölcserélve találjuk; így s mai mutat nálok ellenkezőleg: mutal, pl. képmutaló. Némelyek értelmezése szerint a pristaldus annyit tenne, mint perest oldó; l. ezt. ,Porosztó’ szóhoz igen közel áll a persa ,parasztár’ vagy ,peresztár’, mely a persa nyelvben szolgát is jelent. (V. ö. PARASZT). Egyébiránt a magyar nyelvből származtatva, poroszka és paripa szókkal hozhatjuk rokonságba és (ide-oda) ,forgó’ v. ,forgolódó’ értelmet tulajdoníthatunk neki.” Kiem. K.S. A POROSZLÓ lehetett egy megbízott katona, aki a legfontosabb hadianyagokra felügyelt, mondjuk, a lőporra. Ő volt a LŐPOROS. PoRoSZLó – LőPoRoS hangváz: P-R-SZ-L – L-P-R-S. A POROSZLÓ eleven mozgású, mint az orsón levő pörgő PERESZLEN, mindenhol gyorsan megjelenő. PoRoSZLó – PeReSZLeN hangváz: P-R-SZ-L – P-R-SZ-L-N. A POROSZLÓ, mivel törvényszolga, így PERES ügyekben is forgolódó, üzenethordozó, tehát a közember szemében egyféle PERES LÉNY. PoRoSZLó – PeReS LéNY hangváz: P-R-SZ-L – P-R-S-L-NY. A PORosztó szó rövidülhetett a PORoncs osztó-ból is. A PORoncs rajta OSZLOtt fel, teljesült. Az SZ.L – L.SZ gyök: SZéL – LaSZ  (sz > z: laza) szintén a viszonylagos LAZaságot sugallja. Egy biztos: a szó nem szláv kölcsönszó, hanem a magyar nyelv sajátja. Az SZL – LSZ kapcsolat: a poroSZLó tevékenysége megoSZLó, LaZa, de megjelenésekor a féLSZ elfogja az érintettet.

posztó – Kártolt gyapjúfonalból szőtt, kallózott, vastag szövet. [szláv] A POSZTÓ P.SZ – SZ.P gyök: PoSZ – SZéP (p > v: szöv). A POSZ gyök kezdő P hangja takarást jelent. A POSZtó lehet SZÉP mintájú. A POSZtó magába SZÍPja a vizet, tehát nedvSZÍVó (p > v), átázik. A POSZtó jó alapanyag a testhez taPASZkodó felsőruha készítéséhez. Csak PUSZtán POSZtóba nem öltözhetünk, mivel felsértené bőrünket, így alsóneműként a puhább VÁSZnakat HASZnálták. Az SZT hangcsoport – OSZTÓ – a szövés műveletével kapcsolatos kifejezések értelemadója. Az OSZTOvátán SZÖVik a POSZTÓt. A szövés OSZTÁson, kerESZTEzésen alapuló művelet. Az SZT páros, mint SZ.T – T.SZ gyök: SZéT – TeSZ alapszava a SZŐTtes, SZITa, TESZtil azaz TEKSZtil szavaknak. Az SZT párosnak értelemalakító szerepe van a szóban. A CzF Szótár leírása az osztovátáról: „Szabó Dávid elemzése szerént am. osztóváltó, minthogy a fonalakat mintegy osztva váltva szövi egybe.” Kiem. K. S. Ez így igaz. E szót szlávnak írni butaság. Sem az OSZTOváta, sem a POSZTÓ, sem SZováTa, sem a SZöveT, SZőTtes nem OSZTható be eredet végett semmilyen nyelvbe. Érdemes megfigyelni a SZOK gyökből induló SZOKMA szót, amely az ősi nyelvben a SZOKás, VISelet (vis – siv – szöv) értelmi körbe tartozott, és meglehet, hogy a POSZTÓ egyik neve volt, amelyből a SZOKás szerinti VISeletű SZOKnya, SZOKMÁny KÉSZült mindennapi KOSZolásra (koptatásra), HASZnálatra. A POSZTÓ, mint alapanyag visszatérő TOPOSZ volt a történelem folyamán. PoSZTó – ToPoSZ hangváz: P-SZ-T – T-P-SZ. Ezek egyike sem szláv jövevényszó, mivel ilyen értelmi kapcsolatrendszerbe ott nem beépíthető. Az SZT – TSZ kapcsolat: a poSZTó oSZTovátán készül a fonalak egymásra merőlegesen meTSZő vonalazásban, kereSZTező fűzéssel.

pozdorja – Tilolt kender és len kórójának hulladéka. [szláv] A POZDORJA P.Z – Z.P gyökbővítmény: PoZ – ZuP (z > zs, p > f: zsuf). A POZDORJA POrrá ZÚZott, ZÚZóDOtt törmelékké váló anyag. A ZD hangcsoport – OZDO – a pOZDOrja gAZDAsági tevékenységek mellékterméke, szálak, gerEZDEk megtörése nyomán. A ZD páros, mint Z.D – D.Z gyök: ZuD – DuZ, a szárított kender, len szárak a rájuk ZÚDuló ütések nyomán törnek darabokra, ebből DUZzad fel csomóba a tiloló alatti poZDorja. A D.R – R.D gyök: DoR – RoD (d > t> tör), a pozDORja DURva TÖRmelék, összeRÓDalt hulladék. Az RJ hangcsoport – ORJA – magasra kiálló csúcsos részeket jelöl. Ilyenek: sORJA, lajtORJA, mORJA, ORJAs, gERJEd stb. A pozdORJÁban vannak olyan szártörmelékek, amelyek hosszabbak, erősek, s mintegy ORJA kiállnak a többi közül. A pozdORJA jóval durvább összetételű, mint a polyva, pelyva. A jó gazda a pozdORJÁt nem teszi ALJAzónak (r > l). A CzF Szótár szerint: „Azonban a -mezéből kivetkőztetett, meztelen, a pozdorja is jelenti a lennek vagy kendernek szárát, midőn szálait lefosztották, és igy fosztorrá tették. Alakra nézve nyelvünkben hasonlók hozzá orja, perje, sürje, cserje, szederje, s némely mások; és n utóhanggal, burján, tátorján.” Kiem. K.S. A CzF Szótár által említett FoSZToR – PoZDoR hangváz: F-SZ-T-R – P-Z-D-R. A ZD – DZ kapcsolat: a poZDorjára törhető len, kender szára, belül üreges, mint a boDZa. Ebben az üregben vannak a hasznos rostok. A szár a ráZúDuló ütéstől poZDorjára törik. Az RJ – JR kapcsolat: az összeroncsolt szár pozdoRJává válik, s a kiálló feltornyosult oRJas, geRJedt szálak képe jellemző rá. Ez haJRa, boLYRa (ly = j) hullva megtapad. Nem szláv jövevényszó, hiszen minden szóalkotó eleme a magyar nyelv szerves része. A szláv nyelvek örökölték a magyar nyelvből.

pózna – Hosszú (függőleges) rúd. [szláv] A PÓZNA P.Z – Z.P gyökből képzett szó: PóZ – ZáP (z > sz, p > f: szaf). A PÓZna a kemény ZÁP, ZÁBé (z > sz: szab – basz). A NA NEdves kapcsolatot jelent a DuNA, RajNA, MajNA, PiNA folyók neveiben is. A ZN hangcsoport – ÓZNA – jelen van a párOZNA, parÁZNA, gerEZNA (bőr) szavakban. A ZN páros, mint Z.N – N.Z alvógyök: ZöN – NőZ, a kellemes ZÖNge, ZSONgás (z > zs) a NŐZés, NÁSZ (z > sz). Ha a PÓZNA áll, akkor mondható: NA ez a jó PÓZ, más szóval: FASZa, FESZes állás, NEdves kap/i/csolatra alkalmas. Később e jellemzők nyomán nevezték el az egyenesen, keményen földbe ágyazott, feszes tartóelemként használt rudat PÓZNA névvel. A ZN – NZ kapcsolat: a póZNa, a férfi nemi szerve, a nőiség voNZó hatására, kíNZó vággyal telítődve, burjáNZó érzékiségében, pároZNi kívánalmában, válhat öNZővé, paráZNává. A függőlegesen álló oszlop, ami ennek nyomán a PÓZNA nevet kapta, szintén hordoz sajátos jellemzőket. A PÓZNA – NAPOZ gyökfordítással mutatja, hogy a NAPon, NAPsütésben áll, NAPOZik, NAPOZÓ. PóZNa – NaPoZó hangváz: P-Z-N – N-P-Z. Ha szláv jövevényszó lenne, honnan volna ily kiterjedő, mély kötődése a magyar nyelvben, ennyire hatékony kifejező erővel?

pulya – Csecsemő kisgyerek. [szláv] A PULYA szó a P.L – L.P gyökből indul: PuJ – JaP. A férfi a BÁJos, BUJán BÚJó szerelmes kis nővel, JÁPával a BUJkában BUJÁn összeBÚJva, JAPontosan, tüzesen BUJtatnak, BUJÁlnak, BULÁlnak, s a BUJálkodás nyomán az anyaméhbe BUJtatott magból fejlődik ki a kis PUJa. A PUJa az anyaméhben megBÚJó, onnan előBÚJó, PÓLYába BUJtatott, később PAJkosan BUJkájó, JÁtszadozó kicsi, akivel sok BAJ van, ameddig felnő és BOJtár, ifJÚ BAJnok vagy BÁJos kislány lesz belőle. Kezdetben a PÓLYa a kis PUJa kellemes BUJkája, fészke. A kis PUJÁnak van aPÁJa és JAPája, azaz anyja. Az LY hangcsoport – ÓLYA – a pÓLYA mellett jelen van a gÓLYA, valamint a sÓLYA, pÁLYA és más szavakban, amelyek mind valamilyen kiindulással kapcsolatosak. Bár az ősiségben nem méricskélték, de akkor is számított a kis pULYA sÚLYA. A pÓLYA a baba hELYE, ahol takart, védett és melegben van. A PÓLYA a kis PULYA kiinduló pontja, az életbe indulási PÁLYÁn. PuLYa – PóLYa – PáLYa hangváz: P-LY – P-LY – P-LY. Nyelvész urak, hölgyek, lehetne felvonultatni a szláv névadó jellemzőket, ha volnának!

 

R

rab – Börtönbe zárt személy. [szláv] A RAB szó R.B – B.R gyök: RaB – BaR. A szó az erőteljes RA és AB ősgyökökből áll, amely kerek alakot, adott esetben ÁBrát, arcot, embert jelent, tehát az alanyt. A BAR gyök és változatai, elsötétülő jelenségeket leíró szavak kezdő, szóközi, szóvégi gyöke: BARlang, BOR, kóBOR, háBORú stb. Egyik jelentése az ABra, ábrázatra, arcra, személyre, emberre, vagyis az alanyra RÁnehezedő valamilyen súly, amely a bővítményekből megítélve lehet felelősség is. A B ellentmondásos hang, de a balos oldali jelentése a szavakban nagyobb százalékot ölel föl. Az R hang az erő, más esetben erőszak hangja. A RA gyök lehet a RAgad szótöve is, elRAgad, elRABol, magas hangon b > p váltással, REPít. Lehet szerelem RABja, ami magával RAgadó, ez esetben jelképes a RABság. Lehet a szokások RABja, hatalomérzet RABja.  De lehet felelősségteljes küldetés általi RABság is. A fordított gyök: BAR nagy = BA, AR = magaslat, hAR = hegy vagy ERő. A bibliai BARRABás neve is életmódját tükrözi. A CzF Szótár leírása: „E szóban, amennyiben ,rabol’ is innét ered, az erőszakos fosztás alapfogalma rejlik, s végső gyökeleme az r hang, mely általában erőt jelent (l. R betü); legközelebbi rokonai a ragad és ránt; hangáttétellel ide sorozható ármány is. Egyezik vele legközelebb a persa rabon (Beregszászi) pehlvi repha, repia (ugyanaz), a szláv nyelvekben: rob (Dankovszky); továbbá gyökökben a latin rapio, rapina, áttétellel: privo, hellén arp-ax-w, arp-ag-h, franczia ravisser, dé-rober, német: raffen, rauben, persa rub-aden, arab rabaa, finn rappaan és riöven (rabolok), raadan és raatelen (ragadok).” Kiem. K.S. Az utódnyelvekben való gyökegyezés a szónak az egynyelvűség idején fogantatását igazolja.

racka – Hosszúszőrű, dugóhúzószerűen csavart szarvú, parlagi juhfajta. [? szerb–horvát] A RACKA R.C – C.R gyökből képzett szó: RaC – CaR. A megnevezés játékosságot mutat, nem szerb-horvát eredetet. Kedvelt juhfaj lehetett. Valószínű a név hosszabb volt, de később csak a szó leharapott végét használták. A csavaros szarva miatt lehetett csavaRACKA, vaRACKA, majd végül csak RACKA. Ahogy például a lapocka helyett néhol csak pockát, packát mondanak, vagy a kis kekeckedő leánykát csak keckenának. Vagy játékosságból a maszatos kisgyerekre malacka Lackót. A RACKA – KARAC fordítás a KARként kiálló CIRÓKás, CIKORnyás szarvakat is jelenti. RaCKa – CiKoR – CiRóK hangváz: R-C-K – C-K-R – C-R-K. A magyar nyelv játékos becézésekben nagyon gazdag szókinccsel rendelkezik. Íme, a CK hangcsoport – ACKA – néhány szóban, mint játékosság hangulatkeltője: bohÓCKOdó, bUCKA, cICKÓ, fICKÁndozik, mACKÓ, pECKElődik stb. A CK páros, mint C.K – K.C gyök: CiK – KaC, vele alkothatók a CIKCAK, CIKi, CUKi, KACifántos, KACkiás és más szavak, amelyek játékos hangulatot fejeznek ki. A RACKA juhnál a kACKIásan csavaros szarvát. A CK – KC kapcsolat: a raCKa juh kaCKiás szarva ciKCakkosan csavaros.

radina – Székelyföldön a gyermekágyas asszonyhoz a szülés utáni hat hétben a rokonság, komaság részéről vitt élelem, ital, sütemény. Mondják még babalátónak.  [szláv] A RADINA R.D – D.R gyökre épülő szó: RaD – DaR.  A RED, a legszebb, legvidámabb szín, a vörös szín – a fehér szín felbomlásakor keletkező első, eREDő szín neve ősnyelven. A RAD, RADA = rózsa. A RADIna az eREDÉs, születés, a gyökérről hajtás szívből áRADó örömünnepe, szapoRODott a csaLÁD (r > l), épül a DINAsztia! A raDINA – DINAsztia szavak tartalmaznak azonos elemeket. Az apa akár DÁRidót, dáRIDót is csapna örömében. A RADINA – EREDNI Rubik-kockás hang átforgatás mutatja, mit is jelent a szó. RaDiNa – eReDNi hangváz: R-D-N – R-D-N. A D hangcsoport – ADI – a rADIna az árADÓ örömöt kifejező erEDEti ősi szokás, egy ÉDEs kis újszülött erEDÉsének ünnepe. IDŐszerű ADOmány, mivel a gyerekágyas asszonyt mentesíti, vÉDI az ételkészítés terhétől. A rADInás kosárban ÉDEsségek is vannak, mivel az a szülés által megviselt test erőnlétének helyreállításához nélkülözhetetlen. Székelyföldön külön e célra tartottak kosarat, amelyet RADINÁs kosárnak neveztek. A segítőkészség ÜDE színfoltja ez az ADOmányozó szokás. A D.N – N.D gyök: DiN – NeD, a NEDű, NEDv, a jókEDű, kEDv DANolászás alapja, ember született a világra! A DENs, DES sűrűt jelentett az ősnyelvben, némely utódnyelvben ma is. Szaporodásról van szó, de ez a raDINa sűrűségét is jelezné, hiszen a gyermekágy hat hetében mindennap ennie kell a családnak, így a terhet átvállaló rokonság, komaság a múltban megszervezve reNDre osztotta be: ki mikor vigye a RADINÁs kosarat, amely akkor nem csak az anyának, hanem az egész családnak elég volt egy napra. Az ÉDEN – ADIN értelmi kapcsolat sem kizárt (ÉDEN vÉDENcei voltak az első emberpár). A rADINa tehertől vÉDENé az anyát. Az N hangcsoport – INA – radINA, a NŐre utal ENÉh, ANA, INA, DINA ősi nőnevek, amelyek az anyai állapot nevesítői. A CzF Szótár: „A székelyeknél am. túl a Dunán divatos paszita, azaz, keresztelői vendégség; továbbá azon ételek, sütemények, melyeket a komák, és rokonok a gyermekágyasnak szoktak küldeni; Vágmelléken: látó. Idegen eredetünek látszik, legalább a hason gyökhangu magyar szókkal fogalmi rokonságban nincsen. Szláv nyelven radosty Jancsovics szerént örömet, és radovanki örömünnepet, rodenyja pedig születést jelent. Ez is, az is ráillik a születési lakomára.” Kiem. K.S. Tudni kell, hogy az ősnyelv kifejezéseinek kb. 30 százalékát a magyar nyelv nem őrizte meg. Tehát vannak olyan szavak, amelyek ma nem használatosak, ezek az utódnyelvekben lelhetők fel. Ám az ősgyökök, gyökszavak –, amelyekből azok a szavak felépülnek – élnek a mai magyar nyelv szavainak százaiban. A CzF Szótár által idézett: radosty = öröm, radovanki = örömünnep, rodenyja = születés, mind a RAD – DAR gyökre épül, de ez az eREDet, áRADó DERű, DÁRidó szavak alkotó eleme. A DAR gyök (rad – dar), amelynek jelentése: ajándék, a DARab szóban, oDAADható egységet jelent a mai magyar nyelvben. A RADINA – ANIDAR – DARINA Rubik-kockás összeforgatásban az ANI – INA – ANYA, DAR ajándék, ANYÁnak vitt DAR = ajándék, segítség.

ragya – Himlő után visszamaradt heg. [szerb–horvát] A RAGYA az R.GY – GY.R gyök bővítménye: RaGY – GYaR. A RAGYA olyan elváltozás, amely kitűnik a felületből, eltér annak színétől, megbontja a látvány egységes összhangját. RAGYÁs bőr, RAGYÁs falevelek stb. Székelyföldön: ROGYA. A RA gyök részben a RAGad értelme a szóban, a GY értékvesztést jelent, úgymond: minőségi megROGYást. A szó fordítva AGYAR. A RAGYA, ha mélyebb, olyan, mint bemart sebhely, mintha haRApdálás nyoma lenne. RaGYa – aGYaR hangváz: R-GY – GY-R. Ha a RAGYog értelmét vesszük, akkor a szemnek feltűnő, kiRÍvó, mint GYARolt, csiszolt felület. RaGYa – GYaRa hangváz: R-GY – GY-R. A GY hangcsoport – AGYA – jelen van jó és rossz, kellemes, kellemetlen jelentésű szavakban. Ilyenek: fOGYAték, rAGYOg, gAGYOg, rOGYÁs, fAGYOs és más szavakban. A CzF Szótár leírása: „E szónak gyöke ragy, melyből a ragyog, és ragyiva származékok is erednek, s mindnyájokban alapfogalom a tüzi fényesség, mely vörös szokott lenni. Ezt vette alapúl a latin uredo és carbunculus is. Rokonai a szintén vörösségre vonatkozó rozsda, rovasz (ravasz), róka, rót, idegen nyelvekben a szanszkrit: rads (pirosít), ráds (ragyog) stb.” A betegség nyomait viselő RAGYÁs bőr megGYAROlt, sebhelyes, egyenetlen felületű. Ez semmiképp nem szerb-horvát kölcsönszó.

raj – Méhraj. Más rovarok vagy madarak nagy csoportja. [szláv] A RAJ R.J – J.R gyök: RaJ – JáR. A RAJ, RAJzás, kiRAJzás fordítva JAR, JÁR, a hanghatás után kapta a megnevezést. A méhRAJok kiRAJzáskor felAJZott állapotban vannak, és nagy ZAJt csapnak. A RAJkó: szaladgáló, állandóan JÁRkáló kisGYERek, kisJERek, JERkőc. Az ugrándozó kisbárány: JERke. A növendék baromfi: JÉRce. Az ajtón kiRAJzó JERkőcök, RAJkók, JERkék, JÉRcék szaladgálása, JÁRása RObaJjal, ZAJjal (r > z) JÁR. Bárhogyan forgatjuk magyarul érthető. Az ősnyelvből örökölte az ógörög nyelv, ezt őrzik az ógörög ROIdz, ROIdosz szavak, amelyek jelentése – zúgás, süvítés. De az olasz: RUMore, RUMorio – zaj vagy a román RUMoare szavak is, amelyeknek a magyarban is gyakran használt RUMmli a megfelelője, s amely a RÁMol szó változata. A méhcsalád szerkezeti átRÁMolása zajlik bent, ami MORajjal, moRAJjal JÁR, ez a méhRAJ életjelensége, annak hangképe. Valaha a RAJzokat, jeleket sziklafalakba RÓtták valamilyen ütleggel és éles vésővel, karcolóval, amely elég ZAJos munka lehetett: rAJZ – ZAJ. A RO gyök ezért maradt meg a RObaj és a ROvás szavakban. A RAJ – JÁR gyök a mai magyar nyelven oda-vissza értelmes szó. RaJ – JáR hangváz: R-J – J-R. A fordíthatóság is ősnyelvi eredetet igazol. Nem a szlávoktól vette át a magyar nyelv, hanem ők örökölték a magyar nyelvből.

rák¹ – Vízben élő, kemény páncélzatú, zsákmányát ollójával megragadó, ízeltlábú állat. [szláv] A RÁK R.K – K.R gyök: RáK – KáR. A CzF Szótár leírása: „Minthogy a rák, kivált a főtt, közmondásilag vörös héjáról nevezetes; innen valószinü, hogy gyökhangra nézve azon szókhoz rokon, melyek vöröset, pirosat, égettet jelentenek, mint, ragya, ragyog, rát, rátotta, rosda, róka, ravasz, stb.” Hozzájöhetne még a RŐT, RIKító, a régies piRÓK és mások. A hátrafelé haladás képe, visszaesés értelmű, KÁRnak ítélt, vagy a KARral úszás hasonlata, ezek szófordított alakja. Amely élőlényt ollójával megRAGad (k > g), az KÁRát látja. KÁR a szlávokhoz fordulni a RÁKért, mert nem tőlük ered.

rakonca – Kocsi tengelyeinek, szán keresztgerendáinak a végéhez erősített, az oldalakat tartó, a rakományt támasztó rúd. [szerb–horvát] A RAKONCA R.K – K.R gyök: RaK – KaR. Tulajdonképpen KAR, olyan felállított, rögzített KARok sora, amelyek KORlátot képeznek a RAKOMány megtartására, összeKAROlására. E szónak minden névadó jellemzője magyar. A RAKONCA bizonyos határok közti mozgást megengedő KORlát a szekéren, szánon vagy teherhordó járművön. A RAKONCA tehát KARONCA. RaKoNCa – KaRoNCa hangváz: R-K-N-C – K-R-N-C. Ehhez kapcsolódó értelme van a lánc szónak is. Erdővidéken RÓKINCA, Székelyudvarhely környékén RÓKONCA a neve. A RAKONCA, mint RAKOmányt megtartó, hasonló az asszonyi KARINCÁhoz, amelybe szintén RAKhatóak kisebb tárgyak és azokat megtartja, KÖRülfogja. RaKoNCa – KaRiNCa hangváz: R-K-N-C – K-R-N-C. A RAKONCA nem engedi, hogy KONCAIRA omoljon a RAKOmány. RaKoNCa – KoNCaiRa hangváz: R-K-N-C – K-N-C-R. Az NC hangcsoport – ONCA – mozgást, játékosságot is jelent a szavakban. Ilyenek: bukfENC, fINCÁl, hENCEg, hUNCUt, INCIfINCI, katrINCA, tÁNCOs stb. A gyerek számára a szülő szab mozgáshatárt, KORlátot, jelképes RAKONCÁt. Ám a RAKONCÁtlan gyerek, önfeledt játékosságában elfeledi, mindegyre túllépi az ésszerűen meghatározott szülői, nevelési KORlátokat, a jelképes RAKONCÁt. Az NC – CN kapcsolat: a rakoNCa felállított léCNek tetsző.

redő – Kelmén; hullámszerű, tetszetős és szabályos be- illetve kitüremlés. A földkéreg rétegeinek gyűrődései. [szláv] A REDŐ R.D – D.R gyökbővítmény: ReD – DeR (d > t, gy: tür, gyür). A szótöve a REce RE ősgyöke. Mindkettő a síkfelület hullámok általi megTÖRÉsét (redő – döre – töré) leíró. A CzF Szótár szerint: „Gyöke red legközelebbi fogalmi rokonságban áll azon hasonló gyökü szókkal, melyek rovást, különösebben vonalazást, némileg sorozatot jelentenek, mint: recze, rend, a vastaghangu rács, rácsa, ráncz; továbbá mint szintén rovásra, bemetszésre vonatkozók: rés, rét, réteg.” A szóban levő D hangcsoport – EDŐ – a rEDŐ kellemes látványt nyújtó, ADÓ, s így kEDÉlyt befolyásoló hatású is lehet. A szép REDŐk, fodrok, hullámok, IDEgnyugtatók. Legyen akár természetes vagy művileg előidézett jelenség. A túlzásba vitt REDŐzés viszont már DŐREség. ReDő – DőRe hangváz: R-D – D-R.

rend – Tárgyaknak olyan állapota, amelyben mindegyikük a megfelelő vagy a szokott helyen van. [szláv] A REND R.N – N.R: ReN – NeR (n > ny: nyer). A REND eRŐ. A rang címszónál már volt szó a RENDről, ott a RÉtegződés szempontjából. A REND RE gyöke a REdő, REce szavakban egyenes síkon húzott vonalat is jelenthet. Vagyis mindennek vonal szerinti RENDje van, amelyet be kell tartani. A RE-n van a D: REN-D. Itt a D hang jó oldali tartalma van jelen. Tehát a REND – sor, ahogy a lekaszált fű is RENDet alkot a réten, mezőn. A RENdezettség már önmagában NYEReség. NER, NÉR az ősnyelven világosságot, fényt is jelentett. A RENd, RENdezett állapot világosan áttekinthető. A zsaNÉR, zsáNER szavakban nyitható, nyíltság, kedveltség értelme van, amely a világosság fogalmi körébe is tartozó. Az ND hangcsoport – ENDE – a rENDEs ember mINDIg gONDOs, rENDben hagyja dolgait, nem kell állANDÓan figyelmeztetni rá. A rONDAság kizárt. Ahol rEND van, idejében kONDUl a harang. INDUl a vonat, pENDÜl a húr. Az ND páros az N.D – D.N gyök: NeD – DeN hangjaiból épülnek a NÁD, NADrág szavak, amelyek belső térrel bírók. Ez kiérződik a RENDben szóból is (-ban, -ben). Főleg, ha az ND páros véghangzóként kap ragot – cseNDben, goNDban, RENDben – érződik úgy, mintha valaki a nagy – NAD köröND közepében állna. A REND – CSEND párhuzama megvilágít dolgokat. Mélyebbre menvén a RE az alap, ezeN nyugszik a D. A végletek megjelenítésére alkalmas D itt a jó oldalt szemlélteti. Mindkettőnél rE, csE az E hang Egy-Ensúlyi értelme van jelen (az E hangról e kötet elején). Ha DŐRÉN állunk hozzá, az már nem a REND biztosítéka. ReND – DőRéN hangváz: R-N-D – D-R-N. A REND megrenDül, ha renGés áll elő. Erről a reng címszónál. A g > d váltással már renD állapotát leíró. A renG – renD és a csenG – csenD, szöges ellentéteket leíró szavak. Mindkettőnél a G és D hangok értelmének különbözősége dönti el a szó értelmét. A G lehet akár magas kilenGésű testmozgás, renGés vagy csenGőhanG. Mindkettő betölti a tért. A renD és csenD a mozGás vagy hanG teljes hiánya. Ezt az END – VÉGE jelentésű, idegenben tovább élő ősnyelvi eredetű szó is igazolja. Az END és fin – vég jelentésű ősnyelvi szavak némely utódnyelvben ugyanezzel a jelentéssel élnek tovább, de magyarázat csak a mai magyar nyelvben van rá. A RENDet megtöri egy DÖRRENés, de helyre is állíthatja, ha ráDÖRREN a RENDetlenre. ReND – DöRReN hangváz: R-N-D – D-R-N. A RONDAság a REND ellenoldala. ReND – RoNDa hangváz: R-N-D – R-N-D. Az ND – DN kapcsolat: a világmiNDenségben (a mai földi emberit kivéve) reND miNDennek a lelke, különben fejvesztettségbe, zűrzavarba fullaDNa a miNDenség.

ricsaj – Nagy lárma, kiabálás. [szlovák] A RICSAJ az R.CS – CS.R gyök bővítménye: RiCS – CSiR. A RICSAJ szó bizonyíthatóan ősnyelvi eredetű. A RICS – CSIR gyök a RICSajoz, RECSeg, RACCSol, CSIRipelés, CSIRibiri, CSÁRog, CSERfel, CSÖRög, tRÉCSel, tRACCSol, RACCSol, RECSeg, CSÁRmál, CSÖRög, aCSARog, CSIRiCSÁRé és más szavakban hangoskodást kifejező szavak alapja. A CzF Szótár a RI ősgyökről: „Szoros ért. vett. hangszó, melynek származékai: rí, riad, riam, riaszt, riaszkodik, rigó, rikácsol, ríkat, rikkant, rikkancs, rikogat, rikolt, rigolyás, rigyet, rimánkodik, riog, riogat, rippadoz, rityeg, rittyent, rivall, rivallkodik, rivancs, rivaszkodik, rivaszt, rivan […]” Minden szó nincs is itt. Ekkora szóbokorral rendelkező ősgyököt nem lehet idegen eredetűnek jelölni. A CS hangcsoport – ICSA – a rICSAjozó ACSArog, trÉCSEl, trACCSOl stb. A csirICSÁré, csICSEreg szavakban is jelen van. Bizonyítékként még a CS hangnak a hangoskodást kifejező szavakban jelenlétére a magyar nyelvben: csahol, csapkod, csacsog, cseveg, csivitel, csipeg, csipog, fecseg, locsog, lepcsel, cseverész, csivog, csemcseg, csámcsog stb. A CS.J – J.CS gyök: CSaJ – JaCS, lárma, hangértelmű. A CzF Szótár: „CSAJ – hangutánzó gyöke csajva, csajvadék szóknak. Rokonai: csaf, csah, csev, mint hangutánzók.” A szóvégi AJ gyök az AJak, szÁJ szavakban a hangkibocsátás szervét leíró. Nem a szlovák nyelv közvetítésével jutott a magyar nyelvbe, hanem a magyar nyelvből az alig néhányszáz éves szlovák nyelvbe.

riska – Kis termetű, vörös(tarka) szőrű tehén. [szlovák] A RISKA R.S – S.R gyökbővítmény: RöS – SőR (sz: szőr). A CzF Szótár szerint is: „Vörös szőrű, s kurta szarvu tehén vagy ökör. Gyöke a vereset jelentő elavult ris = rőt.” Kiem. K.S. Ismert szokás, hogy a teheneket nagyrészt nőnevekkel illetik. Nekünk is volt Sári nevű tehenünk. Ismerve a több névadó tényező létezését a magyar nyelvben, nem kizárt, hogy a kis tehén RISKA nevének köze volt a Piroska, Mariska nevek leharapott szóvégéhez is. Az SK hangcsoport – ISKA – a rISKA tehénről gondOSKOdó gazda, dÚSKÁl tejben-vajban. Az SK – KS kapcsolat: a riSKa, a megfelelő gondoSKodás eredményeképp, ellátja a családot szüKSéges tejjel. A megnevezés semmiképp nem szlovák kölcsönszó, hanem eredeti magyar!

ritka – Aminek részei, alkotóelemei a szokottnál távolabb vannak egymástól. [szláv] A RITKA R.T – T.R gyökbővítmény: RiT – TéR. A RIkít, RIad, RIkkan, RIog stb. szavakban az elvétve, ITt-ott, egymástól távol eső jelenségekre utal. Az IT gyök a tITok, a kalITka, rITka szavakban a többitől távoli, elkülönülő állapotot leíró. A RITKA növényzet jellemzője a köztük levő tág TÉR. A szónak régen talán nem ez volt az alakja. A T hang lehet még a Tág, Táv maradványa a szóban. Lehetett ritáv, ritág, ritga. Az utódnyelvek közül a szláv nyelveknél a redka alak él, tehát t > d, váltással örökölték meg. Tudva azt, hogy a GY hang a d és j hangok bizonyos tulajdonságait egyesíti, mondhatjuk, hogy a RED gyök a GYÉR fordítottja. Ez abból is érthető, hogy a DEReng szó RITkás – halvány, alig észlelhető előtűnést jelent. A TK hangcsoport – ITKA – a bOTKA, csUTKA kalITKA, fabATKA szavakban a különlét, gyér jelenlét, kicsinység értelmet sugall. RITKA – KARÍT gyök átforgatás: a RITKA fűben nagyot kell KARÍTani, KERÍTeni (kanyarítani) a kaszával, hogy maroknyi széna legyen. RITKA – KERÍT hangváz: R-T-K – K-R-T. A RITKA színezés TARKAság. RiTKa – TaRKa hangváz: R-T-K – T-R-K. A RITKAság gyér TAKARó. RiTKa – TaKaR hangváz: R-T-K – T-K-R. A RITKA növényzet jó AKARATtal és munkával sűrűbbé tehető. RiTKa – aKaRaT hangváz: R-T-K – K-R-T.  A CzF Szótár szerint: „Ellentéte: több vagy gyakori. […] magyar származtatással azon ri gyöktagu szókhoz rokonítható, melyek általán elválást, elszakadást fejeznek ki. Különösen ilyen a ,rideg’ szó, melynek gyöke rid és a ,ritka’ gyöke rit legközelebb állanak egymáshoz, azon különbséggel, hogy ez mély, amaz magas hangu ragokat és képzőket vesz föl. Egyezik vele a fordított irt. Tájdivatosan: retka, mint rideg is rédeg. […] igenévből módosúlt melléknév, melynek gyöke lehetett az elavult ridog v. ritog, honnan ritogó, ritoga, ritga, ritka […]” A RIT – IRT hangugrásos változat, s a RITkított IRTvány vagy IRTással RITkított esetében érződik az értelemazonosság. A TK – KT kapcsolat: a riTKás ültetvény növényei közé szöKTetve még iKTatnak más növényeket is. A szláv nyelvekben nem lehet ilyen magyarázatot adni a szó alkotóelemeiről, mivel nem onnan ered, nem is közvetítők, hanem a magyar nyelvből örökölték, mint annyi más szót is.

rizike – Rizikegomba. [szlovák] A RIZIKE R.Z – Z.R gyökbővítmény: RiZ – ZiR. A RIZIKEgomba leírásából: „Narancsszínű, téglavörös kalapján körbefutó, sávos rajzolattal.” Vagyis, nevét – még hozzá kicsinyítve – a felületén levő vonalas rajzolatok miatt kapta. RiZiKe – RaJZoK hangváz: R-Z-K – R-J-Z-K. RIZIKE, RAjZ, REdő, magyar ősgyökről eredő szavak. A Z hangcsoport – IZI – nemcsak a vonalakkal IZEltség a névadó jellemző, hanem a rIZIkegomba ÍZE is finom, a gombaismerők bIZAlommal ESZIk (z > sz). Az ősiségben kapta e nevet, mivel akkor is a rIZElések, és az ÍZE voltak a jellemzői. A RIZ másféle ejtéssel RAJZ.  Az I > AJ váltás ismert más szavaknál is: kIált – kAJát, kIabál – kAJabál, rIad – rAJzik. A Z.K – K.Z gyök: ZiK – KáZ, a riZIKe felülete vonalKÁZott. A K hangcsoport – IKE – a rizIKE felülete ÉKEs, szép, felületi vonalazású gombaféle. A RIZIKE nevét a szlovák nyelv megörökölte a magyar nyelvből. RIZIKEgomba evése nem hordoz RIZIKÓt. RiZiKe – RiZiKó hangváz: R-Z-K – R-Z-K. A RIZ gyök az I hang AJ-ra váltásával lett RAJZ az ősnyelven. Az I hang AJ-ra váltását az angol nyelv őrizte meg, ősnyelvből örökölt jellegzetesség. Nevezhették volna RAJZIKA gombának is, főként, mert tömegével RAJZIK ki a földből.

robot – Nehéz, fárasztó, kényszerből végzett munka. [német < szláv] A ROBOT szó az R.B – B.R gyökkel induló: RoB – BoR. A ROB – BOR gyök b > p hangváltással: ROP – POR. Valaha, a szó kialakulásakor a könnyen ROPpanó rög, jól PORladó föld, talaj megmunkálása volt az élelemellátás fő alaptevékenysége. A rögök BORogatása előbb csak BOTtal történt. A BOT* volt a legfontosabb mezőgazdasági munkaeszköz. A BOTra vas került. ROBOT esetén BOTRA kapott a nép. RoBoT – BoTRa hangváz: R-B-T – B-T-R. Jóval később, a kapa után jött az ekével BORogatás, BORonálás. Sokat kellett a mezőn, kampán BARangolni a PÓRnak. A németalföldi BÚRok is innen örökölték megnevezésüket. A B hangcsoport – OBO – a mezőn rOBOtolás, kÓBOrlás, a rögök darABOlása, a sarABOlás sok időt elrABOló sorozatos tevékenység. A B.T – T.B gyök: BoT – ToB, a BOTolás, TUBálás (ütlegelés, üt, bot, tub) szavakban. A kezdetek idején a BOT volt az eszköz, ember karjának meghosszabBITott segítsége. Azzal verte le a gyümölcsöt a fáról, azzal ásta ki a gyökeret, s BOTtal fúrt lyukat a földbe, amelybe a magvakat vetette. A BOTtal ütött lyukba helyezett magvakat beBÓTották, betakarták. E kifejezés ma is él Székelyföldön. A betakart, beBÓTott mag fölött felhompolták ív alakban a földet, hogy tudják, onnan kel kikelnie. Nem kizárt, hogy a későbbi ívelt BOLThajtás erről kapta nevét. Az elvégzett munkára azt mondták: el van BOTolva, BÜTülve. Tehát a BOT a roBOT végzésének kelléke volt. Később különböző alakú vasakat raktak rájuk. Ma is a BOT a fő kellék, csupán a végén levő vasazat miatt különböző neveket adtak. A kajsza vágó él a kasza. A rögöt a kapával kopolják szét. Másikra egy lapos lapot tettek, az a lapát. Szintén egy hosszú BOT a gereblye nyele. A geREBlyével a gördülő rögöket BORonálják el. Hajdanán ROBOTa, RABOTa volt az ilyen ráBOToló munka megnevezése. Ezt megörökölte a német nyelv is az arBEIT szóban (ar-beit – ra-beit = rábotol). A ROBOT nehéz BOTOR RABOTA munka. RoBoT – BoToR – RaBoTa hangváz: R-B-T – B-T-R – R-B-T. A „művelődő” emberiség a történelmi újkorban ROBOT TÁBORokat szervezett. RoBoT – TáBoR hangváz: R-B-T – T-B-R. A kényelmetlen ellenséget egy helyre TOBORozta és kemény munkával akár hallra is ROBOToltatta. RoBoT – ToBoR hangváz: R-B-T – T-B-R. A ROBOT nem szláv eredetű szó, hanem ősnyelvi ómagyar eredetű.

/*/ A munkától, BOTolástól, roBOTtól mentes, pihenésre, elmélkedésre kiszaBOTT SZABAD nap parancsát Isten az ősnyelvet beszélőknek adta, akik e napnak a szombat nevet adták. Erről a szombat címszónál. A hét napjainak már a kezdetekben nevet adtak az emberi életfolyamatok, a munkához viszonyulás jellemzői szerint. Évezredekkel később, természetes folytatásként a mózesi zsidó alaptörvényben, a Tíz parancsolatban is megjelenik. A héber nyelv SABBAT alakban örökítette meg: SZABad, kiSZABOTT BOTmentes nap.

rombol – Pusztítva darabokra tör, [? szláv] A ROMBOL R.M – M.R gyökből képzett szó: RoM – MoR. A ROMbolás: ROMlást, haragos MORgást előidéző tett. Utódnyelvekben (fr., ol., rom. stb. ) a MOR gyök halált is jelent. Az MB páros két: ellentmondásos hangot tartalmaz: az érzelmi M és többnyire balos hangvételű B hangot. Együtt töMBjelentésű szavak alkotói (bimbó, comb, domb), de a töMB BoMlasztását is leírják más szavakban. Az OM gyök külön jelent OMlást is. Az MB hangcsoport – OMBO – a rOMBOlást előidézheti gorOMBA, otrOMBA, tOMBOló viselkedés, de bOMBA is. Az MB páros alvó M.B – B.M gyök: MoB – BoM, amelynek hangjaival alkotott szavak a bomol, bomba, bumm, kötődnek a ROMBOL jelenséghez a kellemetlen oldalon. A B.L – L.B gyök: BoL – LoB jelen van a tomBOL szóban is, ugyanakkor a BOLond szótöve. Az OL ősgyök az OLd, OLvad szavakban az elemekre bomlást leíró. Aki, ami TOMBOL, az ROMBOL. RoMBoL – ToMBoL hangváz: R-M-B-L – T-M-B-L. Aki TOMBOL az BOMLORa rontja környezetét. RoMBoL – BoMLóRa hangváz: R-M-B-L – B-M-L-R. Az MB – BM kapcsolat: a roMBolás baMBa, BaMba elmék öröme. A szlávok a szót csak megörökölhették a magyar nyelvből.

róna¹ – Síkság, alföld. [szlovák] A RÓNA R.N . N.R gyökbővítmény: RóN – NóR. A RÓNA és a RÓNAság alapszava a RÓ ősgyök. A RÓNAság egy nagy terjedelmű sík terület, amelyet végig lehet RÓNI keresztül-kasul, s amelybe lehet RÓNI, például keréknyomot, utat, ösvényt, árkot. Az N hangcsoport – ÓNA – jelen van az UNAlomig mENÉs, rÓNI a rÓNÁt szavakban. A CzF Szótár szerint: „Szélesb ért. sík, lapályos, egyenes fölszinü. Róna föld, vidék. Használtatik önálló főnevül is. A rónán sebesebben lehet hajtani, mint a hegynek. Rónán fekvő helységek.” Végigszelheti, RÓhatja lassú folyású folyó, amelynek víztükre is RÓNAszerűen szétterülő. A szép egyenes sima papírlapra még a kisgyerek is azonnal RÓNA, RAJzolNA. A rajzol szóban a j hang a jót, kellemest jelenti. A szép sima bőrfelület alkalmas, sőt kívánatos simogatásra, behatásra. Ilyen a RÓNAság is, amelyet végigRÓNA barangolva a vándor (vándor – rodnáv – ro ná) Ez volna a RÓNA szó értelme, amely a mai magyar nyelven érthető, és elemeire bontva magyarázható. Semmilyen szlovák nyelvelem nincs a szóban. Összevethető a róna² és rónaság címszónál leírtakkal.

róna² – Kerékvágás. Keskeny út, ösvény. Sekély árok. [szláv] A RÓNA R.N . N.R gyökbővítmény: RóN – NóR. A CzF Szótár szerint: „A székelyeknél jelent ösvényt, vagy utat; Csokonainál is eléjön: „Sűrü rekettye közt vezet egy róna bé.” 2) Baranyában am. kerékvágás.” A szó magyar eredetét az bizonyítja, hogy a RÓNA, ROVA, RAVA fordítottja is ezt jelenti a székelyeknél: keskeny ösvény: AVAR – RAVA, azaz ROVÁst, RÓNA, hogy ne kerüljön nagyot. Azért megy az AVARán, a ROVOtt (sovány, sövött, ösvött vékony taposott úton, avarán) ösvényen, mivel hamarabb odaér. Szintén a CzF Szótárból: „[…] ennek egyik értelme: barázdák, vágások, vonalak […] megvan a baranyai szólásban is. Harmadik jelentésben egyezik vele különösebben a szláv roveny am. egyenes, hasonló, továbbá rovina és rovnyina am. lapály. Véleményünk szerént e szónak gyöke lehet a magyar ró is, sőt a székely és baranyai értelem szerént a róna nem más mint rovott út, mivel az ösvény és kerékvágás rovatékhoz vagyis bevágott vonalhoz hasonló. (Hát a franczia rue hol vehette magát?)” Kiem. K.S. A gyökegyezések azonos forrásból, az ősnyelvből eredés nyomai.

rónaság – Nagy síkság. Nagy állóvíz felszíne. [szláv, szlovák] A RÓNASÁG R.N . N.R gyökbővítmény: RóN – NóR. A RÓNA és a RÓNAság alapszava a RÓ ősgyök. A RÓNAság egy nagy terjedelmű sík terület, amelyet végig lehet RÓNI keresztül-kasul, s amelyre lehet RÓNI, például keréknyomot, utat, ösvényt, árkot. Az N hangcsoport – ÓNA – a rÓNAságon UNAlomig lehet mENNI, de lehet dANOlva is. A RÓNA (Rajna) folyó is a rÓNÁt szeli végig. Az N.S – S.N gyök: NaS – SaN, a NASág, NAgySÁG gondolatát rejti. Az S hangcsoport – ASÁ – a szétnyitÁSOk, kiterjedÉSEk jelölője a szavakban, például: hajnalhASAdás, ÁSÍt, nagy kiterjedÉSŰ ESŐzés. A rónASÁg nagy kiterjedÉSŰ sík mezŐSÉg. A szóvégi S.G – G.S gyök: SáG – GáS, jelentése: SOK (g > k). A RÓNASÁG szóból kiérthető a RENdületlen NAgySÁG jelentése is. A CzF Szótár szerint: „Sikság, egyenes fölszinü földtérség. […] Ha van hely, melyen a hazának nagy eszméje a legegyszerübb emberben is feltámadhat, ez határtalan rónaságunk.” B. Eötvös J. (Gondolatok).” A RÓNA (Rajna) folyó is ősnyelven kapta a nevét. Neve azért RÓNA (Rajna), mivel átRÓJa, RAJzolja a sík területeket, medre ROvást húz a RÓNA(ság) közepébe. A folyó felülete is RÓNA(ság) azaz sima, amelyet szívesen végigRÓNA a vízi vándor (rodnáv) csónakkal, hajóval. A RÓNA, RajNA névben a NA ősgyök a vizet is jelenti, hasonlók: MajNA, SzajNA, DuNA, PiNA. Ezek mind ősnyelvi ősgyökök, sőt némelyik kéthangos ösztöni ősgyök. Ugyan miért kellett volna más nyelvekhez fordulni, ha nekünk ösztöni ősgyökünk mindkettő: a RÓ és NA?

rosta – Keretbe foglalt dróthálóból vagy átlyuggatott lemezből készült eszköz szemcsés anyag tisztítására, osztályozására. [szláv] A ROSTA az R.S – S.R gyök bővítménye: RoS, RéS – SoR, SéR, SüR. A ROSta beSORolás eszköze, SŰRű apró RÉSeken SORjáznak át a szemek. A RESt, SÉRült szemek kiSZŰRését is szolgálja. Régen ROStokból szőtték a ROStát. Az ST páros kevés kivétellel kellemetlen hatást, kimenetelt leíró szavak alkotó eleme: üstölő, sürgető, idegesítő állapot stb. A ROSTA – ATSOR megfordítás további magyarázatot is ad: a ROSTÁn ÁTSORolnak, ÁTSURrannak a szemek, szemcsék. RoSTáL – áTSoRoL hangváz: R-S-T-L – T-S-R-L. Az ST hangcsoport – OSTA – elkülönítő, szétválASZTÓ, OSZTÁlyozó értelme van jelen a rOSTA szóban. Hasonlóan a kASTÉly, ISTÁlló, kÓSTOl, pOSTA, lISTA szavakban is elvont háttéri, elkülönülő, elkülönítő, megOSZTÓ, OSZTÁlyozó értelem rejlik. Az ST páros, mint S.T – T.S gyök: SeT – TeS, a roSTán átTESsékelik a szemeket. Ha az eszező változatot vesszük: ROSZTÁL, akkor SZORTÁL, azaz kiválogatva átSZÓRja egy TÁLba. RoSZTáL – SZoRTáL hangváz: R-SZ-T-L – SZ-R-T-L. Az ST – TS kapcsolat: a roSTa nagy segíTSég az oSZTályozásban.

rozs – A búzánál igénytelenebb kalászos növény. [szláv] A ROZS az R.ZS – ZS.R gyök: RoZS – ZSoR. Nevezik ROZSbúzának is, ami vöRÖSbúza lenne, mivel ROZSdabarna színűek a magvak. Másik fő jellemzője, ROpogóS keménysége. ZSORolva, azaz SÚRolva válik lisztté. E jellemzőből ítélve, talán ez volt az első kenyérgabona. A leírásból kiviláglik, hogy a különböző nyelvekben levő változatai egy tőről erednek, indulnak, éspedig a RO ősgyökről. Innen a ROpogóS, zizegő, ROZSdabarna magvak neve. A CzF Szótár leírása: „E szó kisebb-nagyobb hangváltozattal számos nyelvekben megvan; németül: Rocken, Roggen, Rogge, hollandul: roghe, roge, rog, ángolszászul: ryge, rig—-e, dánul: rugen, rug, ángolul: rye, svédül rĺg, irlandul rug, oroszul: rozs, dánul: rugen, rug, Pliniusnál latinul: arinca, wendül: ros, finnül: ruis, dalmátul raax, szerbül: rezs, illirül: razg, csehül: rezs stb. Valószinüleg mind ezen nyelvekben alapfogalomul vétetett azon nyers, ropogós keménység, mely a rozsot, leginkább az ebből készült eledelekben és kenyérben, a buzától megkülönbözteti; s ezt az r alaphang, mint a hangok legkeményebbike, jellemzi.” Székelyföldön a ROssz gyerekre mondják. Ma megROZSollak! Ez veRÉSt ígérő. A cséphadaróval csépléskor talán nehezebben bomlott a ROZSkalász, vagy az ősi külü malomban nagyobbat kellett ütni a ROZSszemekre? Valóban keményebb magvai vannak a búzáénál.

rusnya – Visszataszítóan, undorítóan csúnya. [szerb–horvát] A RUSNYA szó az R.S – S.R gyök bővítménye: RuS – SuR. A RU gyök a romboló, rossz R, a mélyen kúszó Ú, a süllyedő, sáros S, de különösen a nyamvadt NY hanggal, rendkívüli visszatetsző külalakot ír le. E szó – mint sok más – állhatott össze két különálló szó részét képező gyökökből is, a ROSSZ és a NYAvalya szavak elemeiből. Az o > u, sz > s hangokra váltás, a legmélyebb Ú hangzóval és Süllyedés S hangjával, a legalsó szint kihangsúlyozása céljából történhetett önműködően: ROSZ-szNYAvalya, RUSNYAvalya – RUSNYA. Ez egy feltételezés, a szót alkotó elemek kiértékelése nyomán. A CzF Szótár szerint: „Rokon értelmüek: poronda, puruttya, ocsmány. E szónak gyöke rus úgy látszik nem más, mint rosz, vagy pedig a csunyát jelentő rút, melyből lett rutony v. rusony, s ebből rusnya, mint a rusnya, midőn gyáva alamusztát jelent, am. sutnya (magát suttomban meghuzó) […]” A RUS – SUR gyök a SURranó, bujkálót is leíró, amelyet a CzF Szótár „gyáva alamuszta”-ként említ. Lehetett RUCSNYA is. A ROS, RUS > ROCS, RUCS váltás és fordítás előhozza a CSOR, CSUR ősnyelvi fekete jelentését, de a CSÓRást is, mint elítélendő, sötét tettet. Székelyföldön a gabonaéréskor a termést megdézsmáló, elCSÓRó sötéttollú (fekete-fehér = szürke) verebet, vidékenként még ma is CSURinak mondják. E szó lehetett CSNY párossal, a fent említett: RUCSNYA is. Az SNY hangcsoport – USNYA – a rUSNYAságot takarni kell. A harISNYA, tarISNYA szintén takarnak. Ezek egyike sem tartozik a megvetendő rút, csúnya fogalomkörébe. A RUSNYA NYERSen otromba. RuSNYa – NYeRS hangváz: R-S-NY – NY-R-S. Bár nem tudni, milyen volt az általános lepelruha viselet idején újdonságnak tűnő harUSNYA, de később megszépülő harISNYA fogadtatása. Ugyanígy az általánosan elfogadott iszák, szák, zsák helyett a vállra vethető, kissé kisebb, mutatósabb, így úrhatnám tarUSNYA, majd előnyeit látva: tarISNYA, sőt negédesen eszezve: tarisznya. Tehát lehetett gúnyszó is az elején. Viszont az SNY kötött mássalhangzó-páros itt, mint az alvó S.NY – NY.S gyök: SeNY – NYeS, bővítményeiben a SENYved, NYESett (nyeszlett) szavakkal – őrizve a kezdeti jellemző mondanivalóját – párhuzamot mutat a RUSNYA jelentésével. A SUNYiság is rUSNYa jellemző. RuSNYa – SuNYiRa hangváz: R-S-NY – S-NY-R. Az SNY – NYS kapcsolat: a ruSNYaságok egyike a fösvéNYSég, a túlzott sováNYSág is. A RUSNYA szó nem meghatározhatatlan eredetű, nem szerb-horvát közvetítésű, hanem elemeire bontva is világosan megmagyarázható ősnyelvi eredetű magyar. Az NYS párossal a jó oldali, kellemes tulajdonságok is megjeleníthetőek: hajlékonyság, lányság, legénység, szerénység, vagy gyökként a nyüst, nyes, fényes, kényes, előnyös, nyüst és más szavakban.

 

S

sánta – Hibás lábú, sántítva járó. [szláv] A SÁNTA S.N – N.S gyökből képzett szó: SáN – NáS. Aki SÁNtít, lasSAN mozog, NOSZogatni, segíteni kell. Az S hang a hátrányos helyzetek leírásában, a minőségi Süllyedésben is meghatározó. Elég, ha a sanyarú, seb, selyp, senyved, sorvad, sovány, süket szavakat idézzük. A SÁNTA NT párosa viszonyító. Az NT hangcsoport – ÁNTA – a jellemzők leírásában meghatározó: aki sÁNTA úgy mozog, mINT a hINTA, vagyis hINTÁzva, kacifÁNTOsan halad. Mint mikor egyik lábával SÁNcba lépve megy, azaz sÁNTÍt, SÁNcít. Ha valami akadozva megy, arra mondják: SÁNTÍt. A SÁNTA minden lépte egy INTÉS. SáNTa – iNTéS hangváz: S-N-T – N-T-S. A SÁNTA ember nem tud SIETNI. SáNTa – SieTNi hangváz: S-N-T – S-T-N. A felsoroltak mind névadó jellemzői a járásban akadályozott félszeg embernek. Így alakult ki a szó. A CzF Szótár leírása: „A santaság oly viszonyban áll a lábhoz, illetőleg a lépéshez, mint a sandaság a szemhez, vagyis nézéshez, t. i. a működő szervek ott is, itt is az egyenes iránytól félre csapnak, s csakugyan egy közös gyökből származnak, azon csekély különbséggel, hogy amannak törzse sánt, emezé pedig sand, és hogy amabban a szokás hosszú á-t használ, ebben rövidet. Képzésre nézve hasonlók hozzá: hinta, finta, melyek gyöke a mozgást jelentő in, ebből h előtéttel lett hint, hintó, hinta, azaz ingató, és f előtéttel fint, finta, azaz, félre ingó. V. ö. SANDA, és CSA. Gyarmathi szerént a krájni nyelvben santov és az illír nyelvben szantav am. sántálni.” Kiem. K.S. A gyökegyezések egyazon tőről eredőként, ősnyelvi szóként azonosítják. Az NT – TN kapcsolat: a sáNTa libbeNT, mert egyik csonTNak vagy ízüleTNek hibája van.

séta – Időtöltésül vagy egészségügyi céllal végzett kényelmes járás, gyaloglás. [déli szláv] A SÉTA céltalan járás, legalábbis az útvonalat illetően, olyan SE TÉ, SE TovA. Az S.T – T.S gyök bővítménye: SéT – TéS. A SÉT gyökből induló szó a SETét. A SÉTA olyan járás, amelynek nincs világosan meghatározott célja, elérendő célpontja: se cél, se TÉT, azaz TETT, inkább amolyan TESSŐ járás. SéTa – TeSSő hangváz: S-T – T-S. Ha az S és C hangok közti váltást alkalmazzuk, akkor a SÉTA = CÉlTA-lan járás.  A T hangcsoport – ÉTA – minősÍTŐ a tÉTOva, álmATAg, bETEg és más szavakban. A SÉTA nem SIETés. SéTa – SieT hangváz: S.T – S-T. A CzF Szótár leírása: „A séta hihetőleg öszvetett szó a sé és ta gyökökből, a sé pedig egyezik szé és té szórészekkel; emez a tétova, tétováz, téltúl, tébolyog […] bizonytalan, határozatlan irányu mozgás. Ide tartoznak a té gyöknek téved, tévelyeg származékai is. Ennélfogva séta am. széta vagy pedig téta, azaz tétova, majd ide, majd oda irányzott, t. i. járás, honnan sétál am. ide s tova járkel.” Amolyan TESSÉk-lássék jövés-menés.

sumák – Sunyi, alattomos ember. [szerb–horvát] A SUMÁK S.M – M.S gyök: SuM – MuS. A SUMák ember SOMolygós-MOSolygós huncut, SOMfordáló, oSONó (m > n) típus. A SUMÁK szó SU gyöke, amelyről a suba címszónál említés volt, itt is észrevétlenül történő dolgokat jelent: suhan, surran, suppan, susog, súg, sunyi, titkos beszédet: suttog, sutban, suttyomban rejteget titkon. A MÁK, tevékeny, fúrófaragó, ebből alakult a mekanika, azaz mechanika szó. Tehát a SUmák lehet SUnyi, SUnnyogó (m > ny), amolyan szerző-mozgó, tákoló-MÁKoló, furfangos ember. Az M hangcsoport – UMÁ – azt jelzi, hogy a sUMÁk ember alattOMOs, kifinOMUlt, kellEMEsnek mutatkozó, hAMIs, ÁMUlatot keltő sIMUlékony módon nyOMUl, férkőzik be mások bizalmába, magánéletébe. Az M.K – K.M gyök: MáK – KoM, a suMÁK ember amolyan KOMatermészetű, szándékai KUMáltak, azaz takartak, akár a MÁKszemek a gubóban, mintha KAMásli födné, színváltó, mint a KAMulény (kaméleon). A fordíthatóság: SUMÁK – KÁMUS mutatja, hogy KAMUS, KUMÁS, tehát rejtett, takart valós szándéka. A SUMÁK sunyi SEMMI ember, SEMMIKor nem szabad hitelt adni, szavait elhinni. SuMáK – KaMuS – KuMáS – KoMáS hangváz: S-M-K – K-M-S – K-M-S – K-M-S. A SUMÁK ember egy ideig szerencsésen forgolódik a gyanútlan emberek közt rejtett szándékaival, úgymond: MÁKos, MÁKja van, de előbb-utóbb lebukik. SuMáK – MáKoS hangváz: S-M-K – M-K-S. A CzF Szótár így ír róla: „Göcseji tájszó s am. ostoba, tudatlan, együgyü, gyüge. Alapértelemre rokon a sunda szóhoz, s gyökre sum a suny, huny, kum gyökökhöz, mintha volna: sunyák.” Nem szerb-horvát kölcsönszó, de ha úgy tetszik, lehet felsorolni a szerb–horvát nyelveken (nem)létező szóalkotó jellemzőket.

suska – Csuhé, gubacs. [szláv] A SUSKA S.S gyök: SuS. A SUSKA egy tok. A sisak címszónál már említettem, hogy Székelyföldön gyakran használt szó. Papírból készítenek SUSKÁt a fejükre a gyerekek. A sérült ujjra is SUSKÁt húznak, csúsztatnak (suska – csúszka), amelyet mondanak SUTUnak is. Akár a suSKa, akár a csúSZKa szavak tengelyében levő SK, SZK párost – alvógyökök – vesszük, egyikkel alkotható a SZáK, KáSZu, a másikkal KaS, KoSár, taSaK, mind belső üreggel rendelkezők. Az SK hangcsoport – USKA – egyes szavakban szintén tartalmat rejtő (íz, érték, fiatalos életerő, élethely) értelmet képvisel: galUSKA, frUSKA, pampUSKA, tÁSKA, vISKÓ stb. A SUSKA saját hangjaival ad magyarázatot szerepéről. A SUSKA olyan, mint a SISAK. SuSKa – SiSaK hangváz: S-S-K – S-S-K. A SUSKÁban jó CSÚSZKÁlni. SuSKa – CSúSZKa hangváz: S-S-K – CS-SZ-K. Az SK – KS kapcsolat: a suSKa KiS taSaK. A gyerek papírsuSKát tesz a buKSijára. A szó ősnyelvi eredetű, a szlávok átvették.

susulyka – Hegyes-kúpos kalapú, sugarasan rostos vagy bordás, ráncos, barna mérgező gomba. [? szláv] A SUSULYKA S.S gyök: SuS. A SUSULYKA alakra hasonlít a suskára. Az S hangcsoport – USU – a kárOSAn ható, halálOSAn veszélyes voltát kiemelő. Az LYK hangcsoport – ULYKA – jelenléte talán a gomba kicsinysége ellenére kevÉLYKEdő tömeges jelenléte, ugyanis kb. 300 fajtája van, de mind mérgező. Párhuzama lehet a hüvELYKUjjszerű elhegyesedő alak, és a veszélyes mérges pULYKA. Az LYK – KLY kapcsolat: A susuLYKa csuKLYaszerűen elhegyesedő mérges gomba.

suta – Balkezes. [szláv] A SUTA* S.T – T.S gyökbővítmény: SuT – TuS. A fogyatékos jelenségek egyik megjelenítője az S hang (sánta, süket, selyp stb.). Ilyen a szarv nélküli kérődző: őzSUTA, SUTA ökör stb. Ez jobbkezesek által adott jelző, akik a balkezességet, ballábasságot SUTAságnak tudták be. A SU az alSÓ szintet, a TA a TApogatózó, TÉTOva jelenséget viszi a szóba. Valóságban a SUTA, SETE tényleg TUSAkodónak, ESETlennek tűnik ebben a jobbkezes, jobblábas világban. SuTa – TuSa hangváz: S-T – T-S. A T hangcsoport – UTA – esETI, nem meghATÁrozott céllal végzett tÉTOva tevékenységek leírója. A sÉTA nem céltudATOs járás, a sÁTÉ nem jó, nem ehETŐ takarmány a kérőzők számára (lónak való). A sETTEnkedő, nem jóban jár, a rosOTA (rosta) kiválasztja az ocsút. A sUTTOgó nem nyíltan beszél, elTUssol valamit. Talán még volna más példa is rá. Ez a hiedelem nem jelenti a balkezes, ballábas ember értéktelenségét. A SUTA szó a magyar nyelv sajátja, nem szláv nyelvi örökség.

/*/ A Real Madrid nagy öregje Di Stefano írta a ballábas, balkezes Puskásról: „Egyébként „suta” volt, ördögien suta. Úgy ahogy erre senki nem képes. Volt valami varázslat a bal lábában arra, hogy a labdát távcsöves precizitással negyven méterre is továbbítsa, száguldásában megállítsa, megszelídítse.… Én játszottam Puskással, és a barátja vagyok!” Tehát a jobbkezességhez szokott világban lehet SUTÁnak tűnő a balkezes, ballábas, de ez nem jelent ügyetlenséget.

 

SZ

szabad, szabadság – Másokra nem káros, tevékenységében, magatartásában, jogaiban nem korlátozott. [szláv] A SZABAD szó az SZ.B – B.SZ gyök bővítménye: SZaB – BaSZ. A SZAB gyökből indul, és természetes, hogy magyar eredetű, mert alkotó elemei és azok minden más szókapcsolatai is érthetők magyarul. Mi az, hogy SZABAD? Egy kiSZABott ADomány, ami számomra megengEDett a saját KÖRömön belül. A SZABADSÁG egy KÖR. E KÖR magában rejti a KORlátokat is. Annyi, amennyi az illendőség SZABályai szerint ADatott! Nem SZABdalhatunk bele egymás KÖReibe. A KÖR körvonala és benti oszthatósága mértani törvények által SZABályozottak. A SZABADSÁG szó úgy lesz érthető, ha elemeire bontjuk. A SZAB, AB értelmi körből indulhatunk ki: ab, ábra, kép, ember. Sokan vagyunk, és mindannyian jogot tartunk a SZABADságra. ADatik egy elméleti terület, amelyből kikerekíthetem, SZABhatom a magamét. Ám nem SZABhatom úgy, ahogyan én akarom! Csak úgy, hogy mások KÖRvonalait ne sértsem. Figyelemmel kell lennünk arra, hogy nem egyedül vagyunk egy lakatlan szigeten. Tehát kezemben a posztó és az olló, de úgy kell SZABnom, a saját SZABadság (képzet) ÁBrámat, hogy az ne okozzon egymás „mintáiba” való belekaSZABolást. Vagyis a SZABADság mindenkire vonatkozó részét szABÁlyozni kell. Ne sértsük meg egymás ABjait, ÁBRÁit, azaz KÖR-.eit. Mit SZABAD tennem? Például: vetkőzhetek pucérra, SZABAD nekem azt, … de nem mások előtt! Elengedhetem a bélgázt, de nem mások társaságában. Ehetek valami nagyon finomat, ha kedvem szottyan, de ne egy várandós hölgy előtt! Elvégezhetem testem salakanyaga kiürítését, de nem mások előtt. A B hangcsoport – ABA – a szABAdságot, ÉBErséggel kell használni, mivel a szABAdság emberre szABOtt állapot, és nem kaszABOlhatunk bele mások szABAdságába, mert az már szABAdosság. A KÖR egy szABÁlyos téridom – törvényei vannak (Ö). A szózáró B.D – D.B gyök: BaD – DaB, nem lehetünk DOBzódók, DIBDÁB szaBADosok, tiszteletreméltó, évezredes, bevált erkölcsi elveket felrúgók. Az igazi SZABADság nem a SZABADosok (szélső-liberális) szabaccság mocsara, a pocsolya, benne minden erkölcsi mocsok, dancs, ocsú, ocsmányság, acsarkodás, csalás és erkölcsi csőd. Tekintettel kell legyünk egymásra! Valahogy így érthető a SZABAD állapot, a SZABADSÁG.

szajkó – Tarka tollazatú, a varjúval rokon, utánzásra képes énekesmadár. [szláv] A SZAJKÓ az SZ.J – J.SZ gyök bővítménye: SZaJ – JáSZ. A SZAJKÓ egy kedves, hangulatos, JátéKra alkalmas hangoskodó madár. A SZAJKÓ a beszédkészsége végett is kaphatta a SZÁJ-, AJK vonatkozású SZAJKÓ nevet. A papagÁJ nevében is a beszédkészségre való hajlam jut kifejezésre. Mivel fészekrabló, így a SZAJré is találó rá. A JK hangcsoport – AJKÓ – jelen van a vele kapcsolatos kifejezésekben. A saját maga által tAJKOlt bUJKÁjában (fészek régiesen) dAJKÁlja pAJKOs fijókáit. A SZAJKÓ – KÓSZAJ fordítás azt is elmondja: néha KÓSZÁLó kedve kerekedik. SZaJKó – KóSZaJ hangváz: SZ-J-K – K-SZ-J. Egy leírás szerint: „költési időszak után csapatokba verődve nagyobb távolságokra is elkóborolhat.” A CzF Szótár szerint: „Nevét zajgó vagyis csacsogó természetétől kapta. Ha nyelvét fiatal korában fölmetszik, némely szók kiejtését megtanulja.” SZaJKó – ZaJGó hangváz: SZ-J-K – Z-J-G.  JK – KJ kapcsolat: a szaJKó saját buJKáját laKJa, emberközelben az emberi beszédet szoKJa és szaJKózza. Nem szláv nyelvből örökölte a magyar nyelv, hiszen minden szóeleme tisztán érthető, és jelen van a mai magyar nyelv szavaiban. Kifejezetten szláv nyelven bontható, magyarázható nyelvelemek nem fedezhetők fel a szóban.

szakács – Ételkészítéssel hivatásszerűen foglalkozó férfi [szláv] A SZAKÁCS az SZ.K – K.SZ gyök bővítménye: SZaK – KaSZ. A SZA gyök kötődik a SZÁj, SZAg szavakhoz. A SZAKács SZAKaszolja, darabolja a főzni-, sütnivalót. Az AK vagy KA kötődnek a KŐ ősgyökhöz, amely minden nyelvben ugyanígy jelen van a KOnyhával, KÁlyhával kapcsolatos szavakban. Minden tűzhely, de főleg minden élelemelkészítő tűzhely alapgondolata a KŐ körül forog. (lásd a kályha, katlan, kemence címszavaknál). Az ács, ez esetben nem a faanyag megművelője, hanem a csinál ige egyik változata, régen: csiál, ÁCSiál. A SZAK gyökszó k > g váltással: SZAG. A szakÁCS ÁCSiálja a KOnyhán, KÉSZíti a kellemes SZAGú (inkább illatú), ínycsiklandó ételeket. Valaha lehetett: SZAGÁCS is. A SZAG – GASZ fordítás nyomán érthető a GASZtronómia szó ősnyelvi eredete. A K hangcsoport – AKÁ – jelen van a pIKÁns, lAKOma, tÁKOl, tOKÁny szavakban.  A K.CS – CS.K gyök: KáCS – CSáK, a szaKÁCS KACSol, KÁCSol, KAvar, KOtyvaszt és van neki CSÁKója.  Ahány SZAKÁCS – annyi SZOKÁS! SZaKáCS – SZoKáS hangváz: SZ-K-CS – SZ-K-S. A SZAKÁCS különböző ételalapanyagokat SZECSKÁl, SZACSKÁl.  SZaKáCS – SZeCSKA hangváz: SZ-K-CS – SZ-CS-K. Csak azért, mert cs-vel végződik egy szó, még nem szláv. Ilyenek még a takács, kovács, barkács és mások, ezek mindannyian ÁCSiálnak valamit, de magyarul. A CS hanggal végződő szláv nevek mind ősnyelvi, tehát magyar nyelvi értelmet hordoznak. A szláv nevek végén az -ICS, azt jelenti, hogy kinek a fia, gyermeke*, kICSinye. Tehát még azok is csak magyarul magyarázhatóak, mivel ez a ma is élő ősnyelv!

/*/ A skót mac = fia, a gyermek. A mek gyök jelentése: kis, kicsi.  Innen a román mic (mik) = kicsi. A mik, nik, vik jelentett győztest is. Akinek kicsinye született, az már a győzelmet jelentette, a jövő biztosítását.

szakóca – Jég meglékelésére való fejsze. [szlovén] A SZAKÓCA is az SZ.K – K.SZ gyök bővítménye: SZaK – KaSZ. A SZAKÓCA, szekerce, fej/SZE/kerce. A K hangcsoport – AKÓ – a szAKÓcát, mint jégből kiszAKÍtó, csÁKÁnyszerű eszközt jelöli, de a fát is szAKAszolják vele, akár a szEKErcével. A K.C – C.K gyök: KóC – CóK, a CÓKolás, KÓColás csomósítást is jelent. A CS hangos változat: CÓK > CSÁK a CSÁKány gyökszava. A C hangcsoport – ÓCA – a szakÓCA ACÉlos erejű, nyomában vACAk kACAt marad. A SZAKÓCA – CÁKÁSZÓ Rubik-kockás gyökforgatás a szerszám jellemzőjéről beszél: lyukat KECcint, CAKkant. A gólya másik neve: CAKÓ. SZaKóCa – CáKáSZó hangváz: SZ-K-C – C-K-SZ. A szó már a kezdetekkor, az egynyelvűség idején kialakulhatott a szekerce névvel együtt.. Ezt őrizte meg a szuahéli shoka, ukrán sokyra, angol ax, cseh, szlovák sekera és mások.

száll – A levegőben mozog. [? szláv] A SZÁLL SZ.L – L.SZ gyök: SZáL – LáSZ. A SZALAG SZAL gyöke egyezik a SZÁL, SALlang szavakkal. A SZAL, SZÁL gyökök legtöbb esetben a könnyedséggel kapcsolatosak: SZÁL, SZÁLka, SZALmaSZÁL. Egy SZÁL ingben, pendelyben LAZán. A pihe a SZÉL SZÁrnyán könnyedén SZÁLL, SZÁLLong a levegőben. A záSZLó LAZán lobog a SZÉLben. A SZÓ is SZÁLL. Itt az SZ kiterjedés értelme, az Á a magasság bámulása, és az L hang lenge értelme érvényesül. Az L kettőzése a könnyedség hangsúlyozása akár az iLLan, viLLan esetében. Ez a szláv átvételre utalás szándékos ferdítés. Az embert a kezdetektől, az első pillanatoktól izgatta a magasba emelkedés varázsa. Ezért volt oly sok megnevezésük a madaraknak az ősnyelven (uccello, occel). Erről a madár címszónál, s a Függelékben. Az utódnyelvek által örökölt, módosult madár szóváltozatokat csak a mai magyar nyelven lehet teljes körűen elemezni.

szalma – Kicsépelt gabona szára. [szláv] A SZALMA szó is az SZ.L – L.SZ gyökből indul: SZaL – LaSZ, és nincs benne semmilyen szláv vonás. A SZALma a kaSZÁLással leterített gabonaSZÁR, gabonaSZÁL, amelyet cséplés után kaZALba raknak. Erdővidéken: kaSZAJ, de van vidék ahol kaSZAL. Tehát a vele kapcsolatos műveletekben is jelen van a SZAL, SZÁL gyök. A száL l > r váltással a száR gyökkel rokon. Az LM hangcsoport – ALMA – rámutat erre a szókapcsolatokban. A szALMA, mint ember és állatok ALMA évezredeken át aLOM, vagyis az ALMOzás fő anyaga, amelyen kellemes az ÁLMA. SZaLMa – aLMoZ hangváz: SZ-L-M – L-M-Z. Az én korosztályom még szALMAzsákon aludt, ÁLMOdott. Az LM páros, mint alvógyök: L.M – M.L: LoM – MoL. Azaz LOM, amely könnyen oMOL, és a felhasználásra utal. A SZALMA – AMLASZ átfordítás mutatja, hogy OMLASZtható laza kötődésű. SZaLMa – oMLaSZ hangváz: SZ-L-M – M-L-SZ. A CzF Szótár felsorol néhány idegen példát: „Hangra, és jelentésre egyezik vele a csagataj szalman, török, nigur szaman (Vámbéry); tovább., a szláv nyelvekben átvetve divatos szlama, s a gabonaszárt jelentő német Halm, a latin calamus, caulis, persa kalem, arab kalam, szanszkrit kalamasz; ezek ismét oly szókkal állanak gyökhangi rokonságban, melyek magasra meredést, nyulást, emelkedést jelentenek, mint a szanszkrit kul (halmoz); kulan (halom); német Halde, Hals; latin culmus, culmen, collis, collum; a magyar szál, szár, halom stb. […] Minthogy továbbá a hangok átvetése az eredeti alaknak némileg elferdítése: tehát a magyar szalma, a német Halm, és latin calamus eredetiebb alakok, mint a szláv szlama. A ma szóvégre a követező példákat hozza: „magyaros, mint a duzma, szuszma, tutyma, fityma, elme, eszme, isme, böszme s több másokban.” Kiem. K. S. Az LM – ML kapcsolat: a szaLMa haLMozható, öMLeszthető, könnyen oMLó, boMLó aLoMnak való.

szalonka – Hosszú, vékony csőrű, ízletes húsú madár. [szláv] A fent említett SZÁLLó, SZÁLLongó megnevezés fennmaradt a SZALONKA nevében is. A gyök ugyanaz: SZ.L – L.SZ: SZaL – LaSZ.  Az L hangcsoport – ALO – a szALOnka szÁLLÓ, szELEs légben szELLEngő, szÁLLOngó madár. SZaLoNKa – SZáLLoNGó hangváz: SZ-L-N-K – SZ-L-N-G. A CzF Szótár szerint: „Másképen némelyek szerént: lebenke. Néhutt szaláng, szalánka, id. Mándy P. szerént: szélkiáltó (l. itt alább). Legvalószinűbb, hogy nevét szálongáló tulajdonságától kapta, melynek törzse: szálong, rövid a-val: szalong, s ebből lett szalongó, szalonga, szalonka.” Oly egyszerű, mint a magyar nyelvben minden megnevezés eredete: látvány, jellemzők. E szónál NG > NK váltás van. Az NG páros jelen van más szavakban is, amelyek hasonló jelenséget kifejezők. Vegyük az NG hangcsoport – ONGA – hangjait. Íme, néhány jellemzője, de más madaraké is: cINGÁr csőr (vékony), bolyONGÓ (a szélben), csatANGOló. De a kerENGŐ, kerINGŐ sas, a lENGŐ, daloló pacsirta stb. Melyik tűnik szlávnak e szavakból? Az NK hangcsoport – ONKA – jelen van a szalONKA mellett a könnyed mozgású ficÁNKOló kis cINKE nevében is. A SZALONKA az erdei tisztásokon, erdőszéli füves területeken, mondhatjuk: KASZÁLÓN szeret rovarok után bogarászni. SZaLoNKa – KaSZáLóN hangváz: SZ-L-N-K – K-SZ-L-N. A ligetes erdőkön, a LÁZOKON is szívesen tartózkodik. SZaLoNKa – LáZoKoN hangváz: SZ-L-N-K – L-Z-K-N. Az NK – KN kapcsolat: a szaloNKa KitűNő repülőteKNikával rendelkező madár. A földbe teKNőszerű mélyedést ás fészeKNek. Hamisítatlan, hamisíthatatlan ősnyelvi szavak egy az egyben megőrizve a ma is élő ősnyelv, a magyar nyelv által, magyarázhatósággal, értelmezhetőséggel együtt.

szalonna – A disznó bőre alatti vastag zsírszövet. Az ebből való eledel. [szláv] A SZALONNA SZ.L – L.SZ gyökre épül: SZaL – LaSZ. Nevében, akár a SZALámi esetében a SZELés, SZELetelés művelete van leírva. SZELeteléssrel LAZítva LESZ eledelre jó. Az L hangcsoport – ALO – mutatja, csak úgy lehet ELEdeled, ha szELEteled. A szALOnnát leszELIk a disznóról, szétszELIk darabokra, szakszerűen, ízlésesen leszÉLEzik, majd pácOLÁs, füstÖLÉs után szELEtekben tÁLAlják és szELEtelve eszik. Az L.N – N.L gyök: LoN – NoL, a székely, kenyér, szaLONna s bicska NÉLkül egy lépést sem tett, mert étLEN maradt volna. De szerintem, a magyarság többi részénél is a szaLONna – akár otthon, akár otthonától távol – nélkülözhetetLEN eledel volt, fontos része az étrendnek. Az N hangcsoport – ONNA – mutatja, hogy aki szereti, ANNAk egyik fő eledele, amelyet bármikor megENNE, és útra el sem mENNE, meg sem lENNE szalONNA nélkül. Akit megszÁNNA, ANNAk is AdNA. A SZALONNÁból SZELNI kell. SZaLoNNa – SZeLNi hangváz: SZ-L-N – SZ-L-N. A SZALONNÁt a SZÉLÉN kell SZELNI. SZaLoNNa – SZéLéN hangváz: SZ-L-N – SZ-L-N. A SZALONNA névadó jellemzői ősnyelvi eredetű magyar szógyökök, magyar nyelvelemek, a szlávoknál levőket mind átvették a magyar nyelvből.

szamóca – Élénkpiros, zamatos, bogyószerű kerti gyümölcs; földieper. Vadon is termő. [szláv] A SZAMÓCA az SZ.M – M.SZ gyök bővítménye: SZaM – MaSZ. A SZAMóca a ZAMatos ízéről, SZEMes terméséről kapta nevét. A SZÁMba jöhető, SZÁMba vehető ízes gyümölcsök egyike a SZAMÓCA. Lám, mily többirányú értelme van a SZÁM szónak itt is. A SZAMóca MASZatolható, azaz törhető, kenhető gyümölcs (szam – masz, móc – com). SZEMET gyönyörködtető, SZIMATra illatos, a SZÁMnak SZAMATos. SZaMóCa – ZaMaTa hangváz: SZ-M-C – Z-M-T. SZaMóCa – MaSZaTa hangváz: SZ-M-C – M-SZ-T. De SZEMES SZEMEGE, azaz csemege is. SZaMóCa – SZeMeGe hangváz: SZ-M-C – SZ-M-G. Az M hangcsoport – AMÓ – jellemzőket leíró: a szAMÓca zAMAtos, kellEMEs ízéről, szEMEs terméséről kapta nevét, és hogy magát EMEtő (etető) kívánatos gyÜMÖlcs. A C hangcsoport – ÓCA – a rendkívüli kedveltség játékosságát kifejező a pirosan „kACAgó” szemek ICI, pICI, ÉCI (édes) tulajdonságai végett. Ezt írja a CzF Szótár is: „Gyöke azon szam, mely a szamat, szamatos származékokban szagos, illatos ízt jelent. A szamócza is illatos, ízletes tulajdonságától kapta nevét.” A SZAMÓCA – ACÓMASZ teljes átfordítással érződik a hasonlóság a CSEMEGE szóval. Mint rendkívül ízletes, SZEMEZEtt CSEMEGE, kaphatta nevét eSZezett, beCézet alakban: SZAMÓCA. Nem lehetetlen, hogy volt SZEMŐCE, SZEMICE neve is, hisz, ami, aki nagyon kedvelt annak sok beceneve van. Elmondható a kerti gyümölcsök majd mindenikéről: egres –> pöszméte –> köszméte, ribizli –> birizli –> borozló, lasponya –> naspolya és mások.

szán² – Havas, jeges talajon használt, elől felgörbített talpakon csúszó jármű. [szláv] A SZÁN, SZÁNT, csuSZAMlásból eredő kifejezés. Az SZ.N – N.SZ gyök bővítménye: SZáN – NeSZ. Minden csúSZás NESSZel jár. Ez az egyik értelme a szóban levő SZ hangnak. A szó alapja a SZA ősgyök, és ez minden hasonló kifejezésben jelen van, amely csusSZANó mozgású: iSZAModik, iSZÁNkodik SZAppan, iSZAp, csusSZAN, kaSZA, maSZAt(ol) (maszatol). A SZÁNtás – ekével végzett talajforgatás – esetében is van egy olyan kifejezés: jól SZÁMlik. Lám ez is egyezik a csuSZAMlás szóban levő SZAM gyökkel. A SZAN fordítottja a NASZ. A NÁSZkor történik a nemi szervek összecsusSZANása. A NÁSZ alatt csak halk NESZezés hallik. A NESZ is csusSZANó hang.  A lovas sétaSZÁNnal való kirándulásokra fel kellett NÁSZolódni takarókkal, hogy ne fázzon senki. A CzF Szótár szerint: „Mint könnyen csuszó, sikamló szer alaphangra rokon azon isz gyökü szókhoz, melyek sikamlást, elsurranást jelentenek, milyenek: iszkódik, iszamodik, iszánkodik, s valószinü, hogy a szán is eredetileg iszán volt, melyből az i idővel elmaradt, […] A német nyelvben is a szán és iszamodás, iszánkolás (csuszkálás) nevei egy gyöküek: Schlitte, schlendern, schleifen stb. Egyébiránt eléjön a szláv nyelvekben is szanya, szanye, szanki.” Kiem. K.S. A hasonló gyökök itt is az egynyelvűségből eredés bizonyítékai. Egyik nyelvben sincs oly szétágazó kapcsolat a SZA, SZAN, SZAM gyökökkel, mint a magyarban. Az iSZÁNkodik szóban ott SZÁNKÓ szó: iSZÁNKOdik. Amint a SZÁNalom nem török, úgy a SZÁN, SZÁNkó sem szláv szó!

szapora – Sok utódot a világra hozó. [szláv] A SZAPORA SZAP gyöke sűrű, sokká váló. A SZAPORA az SZ.P – P.SZ gyök bővítménye: SZaP – PaSZ. A nemiséghez kötődő kifejezés. A SZAPORA szorzati jelentésű: SZapORa. A SZA gyök gyorsaság, zökkenőmentesség, mint a SZAlad, csuSZAmlik. Gyökfordításnál az ellenértelmet világítja meg: PASZ-szív. De lehet SZAPorán kaPASZkodó és SZAPorán termő, mint a PASZuly. A SZAPORA PORSZERŰen sokszorozódik. SZaPoRa – PoRSZeRű hangváz: SZ-P-R – P-R-SZ-R. Eredetileg a PERSZE szó is az elSÖPRŐ eszezve: elSZÖPRŐ SZAPORAságra utalt. SZaPoRa – SZöPRő – PeRSZe hangváz: SZ-P-R – SZ-P-R – P-R-SZ. A P.R – R.P gyök: PoR – RoP, a POR gyök jelenléte a szétROPpanó szikla, aPRÓ részecskéinek PORszerű sokSZORozódását jelzi, akár a gyaRAPodik esetében is, amely régies alakban gyaPORodik. A nagyon finom szemcséjű POR és víz: AP (ősi) keveredéséből lesz az iszamlóan síkos ISZAP, amely szintén SZAPORA, főleg a TISZA folyóban, ahol PASZÍvan, passzívan béleli a folyóágyat. Az iSZAP PORA bőséges tehát SZAPORA és iSZAModó, sikamlós. A P hangcsoport – APO – ezt jelenti a szAPOrodik, gyarAPOdik, gyAPOrodik, zÁPOr – szAPOra eső – szavakban, amelyek a felaprózódással, parányisággal, és bőséges sokasodással kapcsolatosak. A ZÁPOR szóban benne van a víz – AP –, de a POR is sűrűségi hasonlatként, de amely PORt a ZÁPOReső szét is ver. Ha valaki túl gyorsan SORjázza beszédét: csak úgy ZÁPORoznak a szavai, SZAPORÁn szól. VégigSÖPÖR a SZAPORA ZÁPOR a földeken. SZaPoRa – ZáPoR – SöPöR hangváz: SZ-P-R – Z-P-R – S-P-R. Az SZ-P-R váz átforgatva RePeSZ-tett: apró darabokra hulló. SZeReP: aprólékos gondossággal kidolgozott színielőadás része. SZiPoRka: aPRó SZikRák. PeReSZ: az ősnyelvben jelentése: széttör, PoR leSZ. Ez volt Belsazár babiloni király palotájának falára írt szöveg egyik szava. SZaPoRa – SZiPoR – PeReSZ hangváz: SZ-P-R – SZ-P-R – P-R-SZ. Az R hangcsoport – ORA – a zápOROz, pOROz, sŰRŰ, ÁRAd szavakban mutatja a szapORAság párhuzamát. A CzF Szótár leírása: „Gyöke szap mint sürüséget jelentő, egyezik a gyapor, gyapju, gyapott, továbbá a csepü, cseplesz, gyepü szók gyap, csep, gyep gyökeivel.” Nincs e szóban egy fia szláv nyelvi elem se, magyar elejétől végéig, mivel magyar nyelven bontva minden vetülete, értelmi kapcsolata felszínre hozható.

szappan – Zsiradékból főzött, szilárd halmazállapotú tisztítószer. [szláv < … germán] A SZAPPAN SZAP gyöke a SZAPora szó alapja. A SZAPPAN is az SZ.P – P.SZ gyök bővítménye: SZaP – PaSZ. Jelentése: gyorsan, eredményesen, sűrűn ismétlődő, és köze van a SZORzással SZAPorítás, SZapORítás fogalmához, de a > e hangváltással – SZEP – a SZÉPséghez, az elválasztáshoz is, pl. a SZEnny elválasztása (szeparál, magyar gyök) a SZÖvettől. Ami tiszta, az SZÉP. A PASZ-szívan megtelepedett PANgó PISZok legjobb ellenszere a SZAPpan, szapPAN. A P hangcsoport – APPA – jelzi a vízzel, APpal való kAPcsolatot, de azt is, hogy a víztől pÉPEssé váló szAPPAn kÉPEs (pes – sep, seprűz) a rátAPAdt SZEnnyet szAPOrán, szÉPEn elsEPErni, szEPArálni, eltávolítani. A jó minőségű iSZAP is képes SZAPorán, SZAPPANszerűen eltávolítani a szennyet a kézről. A hamuiSZAPból főzik a lúgot, amely a SZAPpankészítéshez szükséges. Tehát a SZAPPAN hamuiSZAPON alapszik. SZaPPaN – iSZaPoN hangváz: SZ-P-N – SZ-P-N. A szAPora szóban is jelen van az AP gyök, amely utal a SZORzati gyorskAPcsolatra, de a vízzel való hasonlatként a bőségre is: SZAPora AP = bőséges víz. A P.N – N.P gyök: PaN – NaP, ami PANg, az megtelepedik egy területen, uralja azt, véghezviszi küldetését. A szapPAN ezt teszi. A SZAPpannal, szapPANnal SZÉPen, széPEN kimosott vászon SZÉP, tiszta lesz, akár a NAP fénye. SZaPPaN – SZéPeN hangváz: SZ-P-N – SZ-P-N. Hogy milyen régi a SZAPPAN, abból is látszik, hogy az utódnyelvek mind megörökölték a gyököt, tehát azoknak kialakulása előtt már régen gyakorlat volt a SZAPPANfőzés, mivel a gyök kezdettől beépült az ősnyelvből kiágazó többi nyelv szókészletébe. A latin nyelvek a magyar SZAP gyökszó módosult alakjait használják: latin SAPonem, galíciai XABón, katalán SABó, olasz SAPone, spanyol JABon, francia SAVon, portugál SABao, de sorolhatnánk tovább is. Néhányat kiragadva: afrikaans seep, albán, bolgár, szerb, horvát sapun, angol soap, baszk xaboia, latin sapo, szuahéli sabuni, thai sbü, japán sekken, maláj, indonéz sabun, vietnámi xà phòng, walesi sebon és mások. A koreai binu (sa/binu, leharapott szóvég jelenség). Érdekességként, a szláv nyelvek közül a cseh, szlovák, lengyel mydlo, szlovén milo, a szenny fellazítását jelentő MÁLLÓ szóból vették a SZAPPAN nevét, tehát az ősnyelven ez a név is használatban volt, lehetett szennyMÁLLAsztó neve is. A CzF Szótár is felsorol néhány példát: „[…] számos ázsiai nyelvekben is feltaláltatik, ú. m. latinul: sapo, görögül sapwn, németül: Seife, persául: szabonu, szabun, törökül, arabul: szabun, örményül: szavaun, hindu nyelven: szabon, szavin, mongolul: szabong.” Kiem. K.S. A sok gyökegyezés az egyetlen forrásból eredés bizonyítéka. A szóelemek és a SZAPPAN szó egészének kialakulására magyarázattal csak a magyar nyelv szolgál.

szarka – Fekete-fehér tollú, hosszú farkú madár. [szláv] A SZARKA SZ.R – R.SZ gyökre épül: SZaR – RoSZ. A SZARKA nevének kialakulása a csarogó, csárogó, csörögő tulajdonságából vezethető le, mint hangutánzó. Tehát a SZÓ ősgyökből ered. Mégis a nevének végső kialakulás után a SZARKA névben levő RK páros fellelhető néhány rokon értelmű szóban, amely azt jelenti: él az értelmi párhuzam a nyelvben. Ilyenek a SZARKA fő tulajdonságai, amelyeket az RK hangcsoport – ARKA – és változatai írnak le: fondORKOdó, fÜRKÉsz, acsARKOdó hangjával kÉRKEdő, tORKOs, „mARKOl”, ahol tud, lop, mint a szARKA. A szARKA fARKA tARKA, tartja a mondás.  Az sz > cs és k > g váltással mutatható ki a szóváz sokrétű kifejezőképessége. CS-R-G: CSöRöG, CSáRoG, ReCSeGő (hang), CSóRoGat (lop) stb. Az RK páros, mint R.K – K.R gyök: RiK – KáR, a RIKolt, KÁRog szavakban. A CzF Szótár így ír róla: „Legvalószinűbb, hogy nevét csergő, erregő, zörgő hangjától kapta, mintha volna csarogó, csaroga, öszverántva: csarka. Hasonló képeztetésüek e hangutánzáson alapuló madárnevek is; csóka, babuka, szajkó, czinke v. czinege, fecske, csirke. Rokon vele legközelebb a mongol sarika (gracula religiosa); rokon továbbá a persa csark […] valamint az orosz szoroka, lengyel szroka, cseh és tót sztraka is.” Kiem.K.S. E nyelvekben való jelenléte igazolja ősnyelvi eredetét, hiszen az utódnyelvek innen örökölték, ami könnyű volt, mivel hangutánzó megnevezés. RK – KR kapcsolat: a szaRKa hosszú faRKú, gyaKRan RiKKantó, csáRogó madár.

szatyor – Puha anyagból készült, felül nyitott vásárlótáska. [szláv] A SZATYOR az SZ.T – T.SZ gyökből indul: SZaT – TüSZ. A SZATYOR esetében lágyult a T hang. A fordított gyök a TÜSZő szó alapja, amely szintén tároló-szállító alkalmatosság. De a TÁSka, SUTu is hasonlók. A TY hangcsoport – ATYO – védelem értelmét viszi a szóba, hasonlóan, mint az ATYA, bÁTYA, kUTYA szavakban. A szATYOr védi, takarja a belészUTTYAntott, rOTTYAntott dolgokat. A TY.R – R.TY gyök: TYoR – RoTY, a szaTYOR puha, összeROGYó (ty > gy), ROTYASZtható ROGYASZtható anyagból készül. SZaTYoR – RoTYaSZ – RoGYaSZ hangváz: SZ-TY-R – R-TY-SZ – R-GY-SZ.

szavatol – Szavatosságot vállal valamiért. [déli szláv] A SZAVATOL SZ.V – V.SZ gyökből képzett szó: SZaV – VaSZ. A SZAV – VASZ, gyökből kiindulva érdekes eredményt kapunk. A VASZ gyökszó a van, lenni ősi alakja. Aki SZAVát adja, az SZAVával csak a VASZt, a valót, a létezőt, az igazat szólja! A SZAVATOL azt jelenti: ADott SZAVÁVAL áll jót érte. Két szó összevonása: aki SZAVATOL, az adott SZAVÁT, mint hihetőt TOLja előtérbe: SZAVÁT TOLja – SZAVATOLja, így bizalmat kelt.De azt is jelenti, hogy nem távolodik el adott SZAVÁTÓL, bármikor JÓT ÁLL a termékért. SZAVával VASZt, létezőt igazol. Egy másik benne rejlő értelem: aki SZAVATOL, az beAVATOtt, olyan ismeretek birtokában van, hogy mer felelősséget vállalni, SZAVát ADja rá, és SZAVÁT ÁLL-ja. A V hangcsoport – AVA – mutatja, hogy egy megvásárolt termék szAVAtolása a vEVŐ jAVÁra válhat. A szAVAtolás időtartama alatt még nem kezdődhet el az AVUlás. Van, ami több ÉVEn át szAVAtolt. A V.T – T.V gyök: VaT – TeV, a szaVATolás TEVékeny beaVATkozást is megköVETelhet meghibásodás, üzemzavar esetén. A T hangcsoport – ATO – azt jelenti, hogy a szavATOlás eloszlatja a minőségi mUTAtók iránti kÉTElyt, s megbízhATÓságot ígér. A szóvégi T.L – L.T gyök: ToL – LáT, lehet időben elTOLódás, lehet DOLogi (t > d) beLÁTás szerinti döntés értelmű is. Amely minőséget egy megbízható ember SZAVATOL, azt a minőséget az ő SZAVA TOLja előre, teszi elfogadhatóvá. SZaVaToL – SZaVa ToL hangváz: SZ-V-T-L – SZ-V-T-L. A SZAVATOL szó minden alkotó eleme eredeti magyar nyelvi elem, amely elemek a mai magyar nyelv szavainak szerves értelemhordozói. Az ellenkező oldal: ZUVATOL, ami székelyeknél haszontalan, súlytalan lejárató pletykabeszéd. SZaVaToL – ZuVaToL hangváz: SZ-V-T-L – Z-V-T-L. A SZAVATOLt terméket meghibásodás esetén VISSZATOLják az eladóhoz. SZaVaToL – ViSSZaToL hangváz: SZ-V-T-L – V-SZ-T-L. Ez a déli szláv nyelvekből közvetítés gondolata az első próbán elbukik. Aki a száján szót kiszólva, szavát adva, adott szavával szavatol, átallná szavát nem állni. Ez hogy jöhetett volna a déli szláv vonalon?

szecska – Apróra vágott szálastakarmány. [szláv] A SZECSKA SZ.CS – CS.SZ gyökbővítmény: SZeCS – CSeSZ. A SZECSKA SZÉtSZEletelt, SZAkaszolt, ösSZEvágott, szétCSESZett. A CSK hangcsoport – ECSKA – jelen van az apró, aprózódott, szakaszolt vagy kisméretű, esetleg csuklós állapotot leíró, azokkal párhuzamos értelmű: bICSKA, farICSKÁl, mérICSKÉl, tACSKÓ, zACSKÓ, fECSKE, kECSKE szavakban. Erdővidéken: SZACSKA. A CzF Szótár szerint hangugrás után lett SZEKCSA – SZECSKA*: „Eredetileg szegcse szekcse, mint a szök igétől szökcse, szökcső, átvetve: szöcske szöcskő, sőt mondják ezt is: szecskó.” A CSK páros alvó CS.K – K.CS gyök: CSeK – KiCS hangjaival KICSinységeket ír le: CSEKe, CSEKély, CSIKó stb.  A SZECSKA – KASZECS átforgatás nyomán a KASZÁS szó tűnik elő. Mindkettő SZAKASZoló vágó él.  SZeCSKa – KaSZáS – SZaKaSZ hangváz: SZ-CS-K – K-SZ-S – SZ-K-SZ. A CSK – KCS kapcsolat: a szeCSKa apróCSKa darabokra szakaszol, szeKCSál.

/*/ Hasonló a LECKE – LEKCE.

székács – Örvös galamb. Harkály. Húsvágó bárd. [szláv] A SZÉKÁCS az SZ.K – K.SZ gyökből indul: SZéK – KaSZ. A SZÉK gyöke a SZEGés, vágás, SZAKaszolás, szaKASZolás kezdője. A CzF Szótár így írja le: „A szláv nyelvben szekács am. metsző, vágó; s a magyarban is szeg, szak a metszésre, szét választásra vonatkozó gyökszók. Innen úgy látszik, mintha székács a légnek mintegy szegésétől, azaz metszésétől vagy hasításától vette volna nevét, t. i. ezen fajta galamb a repülésben sebeseb., mozgást tesz, vagy látszik tenni.” A metsző, vágó tulajdonsága miatt a harkályt is e névvel illetik helyenként. A K hangcsoport – ÉKÁ – jelen van az ÉKEl, lÉKEl, szAKÍt, szAKAszol, szEKÁl és más szavakban.  A K.CS – CS.K gyök: KáCS – CSáK, a szintén vágóeszköz CSÁKány – cs > s váltással – metsző: KÉS. Nem szláv kölcsönzés, hanem ők vették át a magyar nyelvből. A szó minden része szerves élő eleme a mai magyar nyelvnek.

szekerce – Rövid nyelű, széles lapú, domborúan ívelt élű, faragásra való ács szerszám. [szláv] A SZEKERCE SZ.K – K.SZ gyökbővítmény: SZeK, SZaK – KeSZ, KaSZ. A SZEKERCE SZAKító, fából kiSZAKító szerszám, amellyel SZAKaszolni, szaKASZolni lehet, elKECCEntve, elKERCEntve a fát. A szekERCE fémből, régiesen: „éRCből való”. A K hangcsoport – EKE – jelen van az ÉKEl, lÉKEl, szAKÍt, szAKAszol és más szavakban.  A K.R – R.K gyök: KeR – ReK, a szeKERcével faragnak is, így kiKERekítésre is használják. Az RC hangcsoport – ERCE – értelemmeghatározó az éles jelentést hordozó kifejezésekben. Ilyenek: bÉRC, ÉRCEs, hARCOl kARCOl, sARCOl stb. A szekERCE hARCI ESZKözként is ismert. A szekERCE ÉRCEs anyagból készül, a fába vágáskor kERCElő hangot ad. A megnevezés kialakulása: előbb csak kiSZAKító, SZAKaszoló, kiKERekítő, majd beépült a KERCElő hang is, mint jellemző a megnevezésbe. SZEKERCÉt használják a REKESZCE, de SZEKEREC (szekér, szekerke) készítéséhez is. SZeKeRCe – SZeKeReC – ReKeSZCe hangváz: SZ-K-R-C – SZ-K-R-C – R-K-SZ-C. A SZEKERCE nevét nem a szlávoktól kölcsönözte a magyar nyelv. A szláv nyelvek örökölték meg, mint annyi más magyar szót. A magyar nyelv szülte, s birtokolja a szó kialakulásának fokozatos bizonyítékait, elemeit, amelyek más magyar szavak értelemhordozó alkotó elemei is. RC – CR összhang: a faragószekeRCével maRCangolható a rönk. Kifaragható arCRa azonos darab, amilyent egy tehetséges faragó elképzel.

szelemen – A szarufákat alátámasztó vízszintes gerenda. [szláv] A SZELEMEN SZ.L – L.SZ gyökbővítmény: SZeL – LaSZ. A SZELEMENgerendák az eresSZEL párhuzamosak. A SZELEMEN szó a SZÉLÉnMENő szónak a rövidülése. SZeLeMeN – SZéLéNMeNő hangváz: SZ-L-M-N – SZ-L-N-M-N. Az L hangcsoport – ELE – kapcsolatos a gerenda ÁLLApotával, a tető ormán, ÉLÉn futnak, azaz szÉLÉn MENnek. Az M hangcsoport – EME – ez esetben az épület tetőszerkezetének a kEMÉnysége szempontjából fontos súlytartó, azt EMElő szerepét jelöli a szóban. Ugyanakkor SZELEMEN néven nevezik a csúcson hosszan MENő gerendát is, amely a szarufákat fogja össze. Ez lehetett valaha hosSZ(anti)ELEM, amely hosSZ-ELEMEN nyugodott a tetőszerkezet, és felül is az zárta össze. A szó kialakulhatott a leharapott szóvég jelenség nyomán későbbi alakjára. A CzF Szótár leírása a SZELEMENről: „A közönséges falusi épületeken azon gerenda, mely a tető ormán nyúlik végig, s vagy ágasokon, vagy ollófákon nyugszik. Szabó Dávidnál: általgerenda, mestergerenda, melyet (a ház két végén álló) ágasokra helyeztetnek, de, így szól, közönségesen, gerenda’ helyett is tétethetik. A hajósoknál: a hajótető hosszában menő gerenda, mely a tölgyfa hajókon a kukajárót tartja (First, Firstbaum, Fürstbaum. Kenessey Albert). Eredetileg talán szelevény volt a szel igétől, minthogy a tetőt (vagy felső padolatot) mintegy végig szeli, s annak élét képezi. Jancsovicsnál szlávul: szlemä.” Kiem. K.S. A szláv kifejezések jellegzetessége, hogy kihagyják az első szótag magánhangzóját, mássalhangzó torlódást idézve elő a szó elején. Itt a magyarból átvett SZELEMEN esetében ugyanaz történt.

szelence – Kisebb díszes fedeles doboz. Rugalmas falú, tagolt, zárt fémedény. [szláv] A SZELENCE SZ.L – L.SZ gyökbővítmény: SZeL – LeSZ. LeSZELt, kiSZALult fából kéSZÜLtek a SZELencék. Valamit a többitől elkülönítve, elváLASZtva tároltak benne. Az L hangcsoport – ELE – kapcsolatos a szELEnce jellemzőivel, amely ELEgáns, kELLEmesen díszített. A fedELEs szELEncét ILLAnó anyagok tárolására is használták. Az L.N – N.L gyök: LeN – NeL, a LENgeség, küLÖN, elkülöNÜLve tartott dolgok. Az NC hangcsoport – ENCE – játékos értelmet kölcsönöz a szónak, ami természetes, hiszen az ilyen díszes dobozkák, szelENCÉk a háztartásban inkább a nőkhöz kötődnek, legtöbb esetben ajándékként kapják. Benne különböző kENCÉket vagy ékszereket, lÁNCOcskákat, gyöngysorokat, gyűrűket tartanak, és így kiemelten becsesek. Hasonló játékosság cseng ki még: cINCOg, fINCÁl, hENCEg, hUNCUt, INCIfINCI, kENCE, tÁNCOl stb. szavakból. Az NC páros a szóban alvó N.C – C.N gyök, hangjaival alkothatók a NőCi, CiNi, CuNi CiNci és más játékos szavak.  E SZELENCÉben KENCE LESZ – mondja a hölgy. SZeLeNCe – KeNCe LeSZ hangváz: SZ-L-N-C – K-N-C-L-SZ. Játékos gyerekesen az édességet ÉCInek is mondják, az édes kis puszi is ÉCI. A SZELENCE – ECNELESZ teljes fordítás azt sugallja: e SZELENCE ÉCINEK LESZ jó. SZeLeNCe – éCiNeK LeSZ hangváz: SZ-L-N-C – C-N-K-L-SZ. A SZELENCE a női SZALON CINI tartozéka, dísze, mondhatnánk SZALONCA. SZeLeNCe – SZaLoNCa hangváz: SZ-L-N-C – SZ-L-N-C. A SZELENCÉről így ír a CzF Szótár: „Fából kivájt, vagy más szilárd anyagból csinált váluforma tokocska, edényke, doboszka, melyben holmit tartani, hordani szokás. Borsos, paprikás, sós, burnótos szelencze. Olajos szelencze. Ha nincs ired, s szelenczéd, miért teszed magadat borbélylyá? […] Valószinű, hogy nevét kivájt, kiszalult alakjától vette, milyenek a falusi konyhákon itt-ott látható fa szelenczék. E szerént gyöke szel, mély hangon szal, melyből szalu, szalul azaz, vájol, hornyol származtak. Innen érthető az orgonafának szelencze neve is, mennyiben székét vagyis belét könnyen ki lehet vájni, s szárát mintegy tokká alakítani. Némelyek erőnek erejével szlávvá akarják tenni, minthogy a szláv nyelvben szolnicze, szolnicza sótartót jelent.” Kiem. K. S. Persze, lehet szláv jövevénynek jelölni, csak akkor a fentiekhez hasonló szóalkotó elemekkel, azok rokon értelmű szóbokrosodási kapcsolatrendszerével kell bizonyítani az előző nyelvben kialakulás folyamatát. Az NC – CN kapcsolat: a szeleNCe keNCének, értékes apró cucCNak, díszlánCNak, való kis dobozka.

szelindek – Nagy, zömök testű, lecsüngő ajkú, tömpe orrú, erős kutya. [szláv] A SZELINDEK SZ.L – L.SZ gyökbővítmény: SZeL – LaSZ. A SZELINDEK szónak egyáltalán nincs köze a szelídséghez, inkább a SZALad szóhoz vagy a SZEL, SZÁjjaL harap, mar jelenséghez. Az ókorban harci kutyaként* hírnévre tett szert, keresett állat volt, esetenként, csatát döntött el, mivel ráSZALasztották, rászaLASZtották, ráengedték, ráriasztották az ellenségre. Tehát emberölésre is ráfogható volt, akár egy ragadozó vad. Erről alább a szócikk végén. Az L hangcsoport – ELI – az állat szILAjságából eredően, s egyéb jELLEmzői okán, a kÜLÖnleges (harci) cÉLOkra kivÁLAsztott ÁLLApotot írja le. Az ND hangcsoport – INDE – párhuzamot ad a bENDŐ, bUNDA, kalANDOs, komONDOr, lENDÜl, rONDA, sANDA, UNDOk szavakban. A győzelmi felvonulásokon ott voltak a katonák mellett. A CzF Szótár így ír róla: „Nagy mészároskutya, melylyel a szilaj futó barmot elfogatják. Ezen faja hihetőleg Angliából szakadt hozzánk, legaláb, Szabó Dávid így értelmezi: angliai nagy kutya; s öszvetett szónak látszik, melynek második alkatrésze dek egészen hasonló az ebet jelentő angol dog-hoz (olvasd: dag), az egész lehet am. sea-dog, (olvasd: szí-dag) am. Seehund, de eléjön magában is seal (olv. szíl) ugyanazon jelentéssel, tehát dog talán ezzel együtt is fordulhat elé: seal-dog (szíl-dag), talán hasonalakjánál fogva. A szláv nyelvekben Dankovszky szerént, különösen a cseh nyelvben Gyarmathi szerént szlednik, szlidnik am. canis sagax, Spürhund, magyarul: vizsla; azonban ,szelindek’ nálunk határozottan csak mészároskutyát jelent.” Az ókorban már használták harci kutyaként a SZELINDEKet, tehát a szó nem angol eredetű. A gyökegyezések azt mutatják, hogy még az egynyelvűség idején alakult ki a név, amit a többi nyelv megörökölt. Talán valaha mély hangon SZALANDOK neve is lehetett, mivel e szóalak jobban kifejezi tulajdonságait: jól SZALAND, hisz üldözőkutya, és elég UNDOK (undok dög) látvány szegény DÖG. SZeLíNDeK – SZaLaNDoK hangváz: SZ-L-N-D-K – SZ-L-N-D-K. Az ND – DN kapcsolat: a szeliNDek gyorsan peNDerülő, mint a muNDruc. A hosszú futástól sem apaDNa kedve, addig fuTNa (d > t), ameddig tuDNa. Az angol nyelv átvette a szót, és abból –, mint leharapott szóvégből – lett az ő dog szavuk. A CzF Szótár által leírt szláv szavak mind hanghiányos kifejezések, semmiképp nem eredetiek, hanem az ősnyelvi SZELINDEK megnevezés módosult alakjai.

/*/ http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/kutyatar-kutyatar/ch06s04.html „Úgy tűnik hát, hogy a kutya természet adta bátorságát és harciasságát a legsokoldalúbban a rómaiak használták ki. Ők idomították először a kutyákat őrnek és üzenetvivőnek, ők raktak fel először fémtüskékkel kivert nyakörvet ebeikre, s ők hajtották görögtűzzel a hátukon harci kutyáikat az ellenség táborába.” Ugyanott tovább: „Kolumbusz, majd később a konkvisztádorok ugyancsak alkalmaztak kutyákat. Bartolomé de Las Casas olyan kutyákról ír, amelyeket arra tanítottak be, hogy feltépjék az indiánok hasát. Las Casas szerint egy eb száz indián hasát tudta kiharapni egy óra alatt! Ugyancsak ő számol be arról is, hogy „(a hódítók) vad kutyáikat szándékosan emberhússal táplálják, hogy hozzászoktassák őket az emberek darabokra szaggatásához és felfalásához.” Az emberi UNDOkság nem ismert határokat.

szemét – Haszontalanná vált apróbb szilárd anyag. [szláv] A SZEMÉT SZ.M – M.SZ gyökből képzett szó: SZeM – MeSZ. A SZEMÉT a SZEMet bántó dolgok közé sorolható. SZeMéT – SZeMeT hangváz: SZ-M-T – SZ-M-T. Tisztességes, igényes emberi érzékkel, mindenkinek bántja a SZEMét a SZEMÉT. Az M hangcsoport – EMÉ – mintegy láttatja, bEMUtatja: ÍME, lÁM, nEM sérti a szEMÉt a szEMÉt? A nagy tÖMEG szEMÉt a nyOMOr jele. Az M.T – T.M gyök: MéT – TeM, a sok rohadó szeMÉT MÉTely forrása lehet. A szeMÉT TÖMörülése iszonyatot kelt a tisztaságra igényes emberben, akinek a szeMÉT bántja a szeMÉT. El kell ásni, TEMetni, nem szabad a föld felszínén hagyni. Az ÉT gyökszó, mérgezést is jelent. Székelyföldön ha megÉTnek valakit, azt jelenti megETetik vele a mérget: megÉTik. Ebből következik, hogy a szemÉT a környezetet ÉTi, mérgezi, és megtöri a látvány szépségét. A SZEMÉT ronda MASZAT. Erre van a MASZATolás, elMESZelés szavak, bár ez utóbbi többértelmű – takarás stb. De az is igaz, hogy a SZEMÉT a szépet, kellemest takarja el, rútító utálatosságával. SZeMéT – MaSZaT hangváz: SZ-M-T – M-SZ-T. Az elföldelt SZEMÉTre  MESZET tettek fertőtlenítőül. SZeMéT – MeSZeT hangváz: SZ-M-T – M-SZ-T. A CzF Szótár leírása: „Túl a Dunán töb., vidéken átvetve meszet, vastag hangon maszat, a székelyeknél moszat, Vasban néhutt maczat, moczat, mely egyszersmind általán mindennemü mocskot, piszkot jelent. Úgy látszik, ezek az eredeti alakok, mert alap fogalomban egyeznek velök a mocs mocsok, lat. mucus, ném. Schmutz, mennyiben t. i. a szemét mocskossá, piszkossá teszi az illető testet, vagy tért, honnan miszitmaszat am. mocsokpiszok, miszitelmaszatol mocskol, bezsiroz, beken valamit. Közvetőleg tehát rokonok vele a med, ned, máz, mint híg, folyékony, kenni való testek. Egyezik vele a tót szmety, és a német Miszt is.” Kiem. K.S. Az itt idézett hanghiányos szlovák és német kifejezés ősnyelvi eredetű. Az egyiknél mássalhangzó torlódás, a másiknál gyökfordítás és hangváltás nehezíti a felismerést, de a meghatározó SZ-M-T vázhangok jelen vannak mindkettőben. SZeMéT – MaSZaT – MiSZT – SZMeTy hangváz: SZ-M-T – M-SZ-T – M-SZ-T – SZ-M-T.

széna – Lekaszált és megszárított első kaszálású fű. [szláv] A SZÉNA az SZ.N – N.SZ gyök bővítménye: SZéN – NeSZ. Az SZ hang az, aSZott, aSZal, aSZó, aSZtag szavakban a SZárazságot is jelenti, de jelenti a SZiSZegő-zizegést is. Fordítottja NASZÉ a NESZ, minthogy a vele foglalkozáskor a SZÉNa NESZező hangot ad. SZéNa – NESZ hangváz: SZ-N – N-SZ. Az N hangcsoport – ÉNA – mutatja, hogy a szÉNA, fűfélék, mezei, réti növÉNYEk elhalt, bÉNA maradvÁNYA. A füvet szárítják, ez a szÉNAcsINÁlás. A CzF Szótár említ néhány utódnyelvi alakot is: „Hangra és érteményre egyeznek vele a finn heinä, lapp szuoine (Hunfalvy P.), szláv szeno, s előhangi változattal a latin foenum, minthogy az sz és f hangok a susogó beszédben körülbelűl hasonlóan hangzanak, s mindketten némi fuvással és sziszegéssel járnak, ennélfogva néha fölcseréltetnek, honnan a sürög fürög, sohaj fohász, sül fűl szók hangi és fogalmi rokon volta. […] Vámbéry szerént a csagataj szong-mak mely am. fonnyad-ni, innen; szonak am. száraz fű.” Kiem. K.S. Ez is igazolja, hogy az egynyelvűség idején már létezett a szó, és úgy örökölték az utódnyelvek. A magyar nyelv megtartotta a szót, nem kellett a szláv nyelvektől vennie. A szláv nyelvek vették át az ómagyarból.

szent – Vallási szempontból tökéletesnek tekintett. [szláv] A SZENT szó az SZ.N – N.SZ gyök bővítménye: SZeN – NeSZ, SZENTnek lenni azt jelenti: tiszta, becsületes, egyenes, istenes úton kell haladni. Ez követelmény! Ez viszont nem vallás, hanem emberi tartás kérdése. Ahhoz, hogy a SZENT szót megértsük, hangjainak jelentését kell megvizsgálnunk. Az SZ hang minden irányú SZéles kiterjedés, SZétáradás, érettség kifejező hangja a magyar nyelvben. Az élet minden területén, már a fogantatástól* – náSZ – jelen van a létezéssel, annak jelenségeivel kapcsolatos kifejezésekben. SZerelem, nemi neSZülés, náSZ, a nyoSZolya élménye, aSSZonnyá válás, feSZül (anyatest), kéSZül világra jönni, SZületés, SZeretet, hoSSZú éSZérlelő eSZtendők, SZerető család, őSZülő évek… Ezekről az SZ hang bevezetőjében is. A SZeNTség értelmének, a szó tartalmának körülmagyarázásában a hangvázának hangjai SZ-N-T mindig jelen vannak. Az SZ az E értelmEN, pontosabban: SZ-EN nyugvó Tevékenység: SZEN T. A SZE a SZEretet, SZEr, mint szolgálat, a T a TeTTek TiszTasága, a T a SZE–N nyugvó, vagyis a SZEretet őSZInte TeTTeiN. A SZEnt TeTTek EgyEnsúlyban tartanak. Az E (É) hang az EgyEnsúly** hangja. Az E, É hangokról az előtanulmányban, külön fejezetben. Ahhoz, hogy ezt megértsük, el kell olvasni a kötetben a Bevezetőben levő E, É hangokról írt tanulmányt. Ha nem őSZINTék a SZENTséget mutatni kívánó tettek, akkor csak SZÍNleltek, s így hiába a fáradtság (ebből bőven van). Az NT páros viszonyító. Az NT átváltható NY hangra. Ez azt is mutatja, hogy mily könnyű a tiszta, szeNT állapotból a szeNY-nybe zuhanni. Nagyon keskeny a mezsgye. Érezhető az NT alvógyök rejtett értelme is. Az NT páros, mint N.T – T.N gyök: NeT – TeN, a sima, fényes vízfelület hasonlata. Mivel az NT páros az NY hanggal esetenként fölcserélhető, adódik a végletek furcsa szembenállása: SZENT >< SZENY. Vagyis az erkölcsi SZENNY, amely SZEN(y)vedést hoz az életbe, de amelytől elválaSZT a SZENT, tiSZTa, becsületes, jó TeTTekre kéSZENléT, vagyis a SZENT lét. A TeN gyök a TENni ige alapja is. A szeNTséges életmód hitben és a TENnivalók becsületesen***, szorgalmasan végzésében nyilvánul meg. Jót TENni isTENi vonás. A SZENTség iSTeNi üZeNeTet közvetít. SZeNT – ISTeN – üZeNeT hangváz: SZ-N-T – S-T-N – Z-N-T. A SZENTséges élet, nem a savanyú, fanyar arccal, képmutató tetszelgéssel megjátszott, minden jóról lemondást, önsanyargatást jelenti, hanem értelmes életvitellel a SZENNYtől, becstelenségtől, mocsoktól megtiSZTulást (szt – sz-en-t). Ami tiSZTa, az SZenT. A nap végén, pályáját lefutva, leSZENTül, lenyugszik a nap a láthatáron. Érdekes szó, mert kibontva, hangjait elemezve a fenti SZ értelem legfontosabbika, a SZeretet-EN nyugvó Tett. Aki TiSZTáN, igazán, őSZINTén SZereT, csak jóra törekszik, nem a SZENNYet keresi. SZENTEN, TISZTÁN megmaradni a cél. SZeNTeN – TiSZTáN hangváz: SZ-N-T-N – T-SZ-T-N. Oly tiszta lelkiségű, mint a ma született, ma NESZTETT kisgyerek. SZeNTeN – NeSZTeTT hangváz: SZ-N-T-N – N-SZ-T-T. Az ilyen este tiszta szívvel SZENTül, SZENDerül nyugalomra.  A megSZENTelés a SZENNY tudomásul vétele, és attól való eltávolodás. A vallási (de nemcsak) értelemben vett megSZENTelés, tiszta életút önSZÁNTú választása. Nem a nagyközönségnek SZÁNT magamutogató, savanyú képet vágó, álnok, hamis SZENTeskedés, hanem képmutatás nélküli(!) elkötelezettség, kéSZENléT a jóra, tiszta életútra, akkor is, ha senki mást nem érdekel. Akkor is, ha megvetés éri a többség részéről elv- és hithűsége miatt. A NÁSZ is SZENT, ha házasságon belüli. Ellenkező esetben SZÁNandó bűnös tett. Tudni kell, hogy nem az a SZENT, akit valakik valahol szertartásosan SZENTté**** nyilvánítanak, avatnak, hanem aki valóban úgy élte le életét – őSZINTén, és TiSZTáN SZENTül el (múlik el). Aki nem mások előtt látványosan tett jót, hanem élete mindennapjaiban csendesen, szerényen, név nélkül is, a nyilvánosság kerülésével. Erről bővebben az őszinte címszónál. A megSZENT – gyanít, sejt, észrevesz azonos értelem. Székelyföldön még ma is használják a gyanú, sejtés, észrevétel helyett a megSZENT szót. A gyanította, sejtette, megérezte, (kiderítette) helyett azt mondja: megSZENTette. Ez valami olyant jelent, hogy meglátta (szen – szem) megNESZelte, megorrontotta (szim), a sok többi jelenség közül kiválasztotta az igazi nyomravezető tünetet, felismerte a szándékot, régiesen SZÁNTékot. A naplementét is ezért nevezik e szóval: napSZENTekor, napSZENTüléskor, lemENT, leSZENTül a nap. Ez a SZENTülés egy tiSZTa út vége. Ebben jelen van az ártatlan kisgyerek elSZENDerülésének értelme is a háttérben. A bűn beismerése = gyónás, és nem csak vallási értelemben, hiszen önmagamnak is meggyónhatom saját bűneimet. A gyónás = gyanú, gyanakvás a sejtés, SZENTés megSZÜNTetésével, feltételezve, hogy a gyónó őSZINTe, a jóra készen, a SZENNYet lerázva, a való igazat mondta, fényt derítve a valóra. Az sz > f, nt > ny váltással: szentség > fenség > fényesség, a csillogó szén hasonlata. A gyan – nagy gyök is beszédes, az őSZINTe gyónás, gyanú megSZÜNTetése, egy nagy teher letétele. Az erkölcsi SZENNY, amely SZEN(y)vedést hoz az életbe. A SZEN(y)vedőnek nem könnyű a SZENNYtől elválni, nyomorúságos testi-lelki nyavalyáitól megtisztulni – nagy tett, önmaga SZENTté azaz tisztává tétele, hiszen a legnagyobb küzdelem az önmagunkkal való harc. De ez a SZENTség, megigazulás útja. A Biblia is több helyen ír ilyen értelmi kapcsolatban: ’lúggal mosott, szennytől elválasztott, megszentelt.’ Károli az akkori közérthető magyar nyelven fejezte ki. Önmagunk ellenőrzése minden érzékszervünket érinti. Bűnt, veszélyt megSZENT = szemmel meglát. MegNESZel = füllel hall. MegSZIMatol = megorront, szagot fog. MegÉRINT = érzéki, érzelmi hatás. Mielőtt bekövetkezne a megÍZlel = belekóstol – az előtt kell(ene) leállni. Ezt annak, aki tiSZTa, őSZINTe, becsületes, SZENT, azaz SZENNYtől elválasztott akar maradni. SZeNT – őSZiNTe hangváz: SZ-N-T – SZ-N-T. Aki nem, az mehet a mocsáron át, s nem kell néznie, mibe lép bele – annak mindent szabad, hiszen szabad akarat van. Aki megÍZlelte, de megbánta, annak őSZINTe gyónást, megbánást Isten előtt kell tennie. Nem bűnös földi ember előtt, aki talán épp úgy vívódik saját bűnös hajlamaival, és megbocsátani is csak emberileg tud.  Aki SZENT, tiszta, erős, kemény, mint a kőszikla. Nem véletlen maradt fenn a SZENT szó alkotóhangjaival a STONE = kő jelentésű szó. SZeNT – SToNe hangváz: SZ-N-T – S-T-N. A SZENTéletű ember a gyakorlataiban is erkölcsileg TISZTÁN jár el, TESZEN azért, hogy elfogadott legyen Teremtő Istene előtt. SZeNT – TeSZeN hangváz: SZ-N-T – T-SZ-N. A CzF Szótár említ utódnyelvi szóalakokat: „[…] a latin sanctus […] franczia saint […] a szláv nyelvekben szvieti, szväti, szvati stb.; […] a zend vagyis azon ős nyelvben is eléfordúl, melyen a zendaveszta van írva, ú. m. szpenta, […] mongolban is szain (fn. és mn. jó, szép, nemes) gyakran használtatik jelzőül a vallásos és isteni dolgokban, pl. szain edor, szép v. jó nap; és ünnep (szent nap, szent idő), szain dzarlik szép v. jó beszéd; és a vallás alaptudománya; ettől származik szaitai v. szaitu (jó, szép, igen szép).” Ezek igazolják egyetlen ugyanazon ősnyelvből eredésüket. NT – TN kapcsolat: az igazi szeNT nem ájtatos, savanyúképet mutató, majd félrekacsiNTgató, hanem minden csalafiNTaságtól meNTes. Az igazi szeNT világító szövéTNek a sötétben, melegszívű, s mint zsaráTNokhoz vonzódnak a sors viharaiban fázódó emberek. Az igazi szeNT ugyanakkor láTNok is, mert éles elmével, az állapotok pontos ismeretében, mélyrehatóan következteTNi képes. A SZENT szó ősnyelvi eredetű, és kizárólag a mai magyar nyelven bontható ki a benne rejlő értelem.

/*/ SZerelem, nemi neSZülés, náSZ, a nyoSZolya élménye, aSSZonnyá válás, feSZül (anyatest), kéSZül világra jönni, SZületés, SZeretet, hoSSZú éSZérlelő eSZtendők, SZerető család, őSZülő évek…

/**/ A magyar nyelvben legsűrűbben előforduló önhangzó. Figyeljék meg a szöveget, néhányat kiemeltem, de mindet nem győztem kiemelni. Az E hang a szEnt szó esetében a lelki, szellemi, értelmi egyensúly mutatója, a mÉrlEg nyElvE, amelynek EgyEnEsEn kell állnia. A teremtés nyelve, a ma is élő ősnyelv, a magyar nyElv a tökÉlEtEs EgyEnsúly nyElvE, amely a kÉt agyfÉltEkE EgyüttműködÉsÉt EgysÉgben, EgyEnsúlyban tartja.

/***/ Hiába mondja valaki magát SZENTnek, hívőnek, járhat besavanyodott ájtatos képpel, imádkozhat éjt nappá téve, ha szeretetlenül viselkedik, titokban csal. Az ilyen csak képmutató.

/****/ Hasonló a tömeggyilkosoknak is adományozott kitüntető Béke Nobel díjhoz.

szerda – A hétfővel kezdődő naptári hét 3. napja. [szláv] A SZERDA szó az SZ.R – R.SZ gyök bővítménye: SZeR – ReSZ, és mint ilyen ősnyelvi eredetű. A SZER gyök az egyik legnagyobb szóbokorral rendelkező gyökszó a magyar nyelvben. A SZER gyök a magyar nyelvben a közép értelmet is képviseli. A szeRDa szó R.D – D.R gyök R hangját a lágy párjára, L hangra cserélve, a DÉL szót kapjuk, amely a napszakok felezője, azaz közepe. A falvak főútvonalán a faluRÉSZek nevei: alszeg, középSZER, felszeg. A középSZERen volt minden, ami a faluközösség ÉRDEkeit szolgálta: a piac, közkút, templom, harangláb, majd később bolt, községháza és művelődési ház.  A szláv nyelvek innen vették a közép értelmű sztreda szót! A szerDA a szer napja volt, a DA gyök (tag, teg, dag) itt nap: szerNAP, szerDA, akár a csütörTÖK, pénTEK napok neveiben. Az RD hangcsoport – ERDA – középpont körüli mozgást leíró: fÜRDŐ, fORDUl, gÖRDÜl, pERDÜl stb. A szERDA nap a hét közepe. Az ERDŐ, főleg a közepe a SŰRűség, a szURDOk a SZORító szűk helyet jelenti. Tehát a köz, közép értelem itt is jelen van. A SZERDA RD párosa a legerősebb R, és a végletek valamint középállapot kifejezésére képes D hang (vád – de – véd) kettőse. Ez azt jelenti, hogy az élet minden jelenségét érinti. A SZER gyök SZORzati, sorozatos sokasodó ismétlődést jelent. A SZEREDÁsba (szőrtarisznya) tettek mindenféle SZERt: élelmiSZERt, SZERszámot, amire szüksége lehetett az útra kelő embernek. Ezt ma neszesSZERnek is mondják utódnyelvből visszatért szóval. A SZERDA, SZEREDA szó, az általa képviselt fogalom megértése végett vissza kell mennünk a sátorapák törzsi világába. Valaha, még a törzsi elrendeződésben a sátorapák ismétlődően a SZERDAi napon ejtették SZERét, sorát a SZER TArtásának, vagyis SZERTArtó nap volt a hét középső SZER napja. Ez nem imádati jellegű volt, azt szombaton tartották.  Ezen a SZERen gyakorlati, SZER útmutatásokat adtak az embereknek a további napokra. Amolyan kis törzsi kongRESZ-szus. Innen ered t > d hangváltással a SZERDA megnevezése. A SZERDA – ADRESZ fordítás mutatja, hogy a SZERen, SZERTArtáson valamilyen tudásból RÉSZt ADtak, tanácsokat közöltek a néppel, s az egyénekkel külön. SZeRDa – aDReSZ hangváz: SZ-R-D – D-R-SZ. A SZERTArtások kötelező érvényűek lehettek minden törzstag számára. Elképzelhető, hogy nem minden személy számára volt lelkileg felemelő tartalommal telített. Ezt az RD páros jelenléte mutatja a moRD, zoRD szavakban, ámbár a felfrissülést jelentő füRDő, peRDül szavakban is jelen van. Ez a SZER munkára, gyakorlati életre nevelő célú SZER volt. Mivel a kötött mássalhangzó-párosok hangkieséssel alakultak ki, így a kezdetben a SZEREDA alakban volt használatban, helyenként ma is. A SZEREDA, SZERETA, mint eredeti szóalak, azt is sejteti, hogy SZERETETre, ösz-SZEtaRTÁsra nevelés folyt a hét közepén tartott SZEREDÁn. Ez esetben a moRD, zoRD hatás a megRÓVásban részesültekre vonatkozik. Némely tájak nyelvében ma is él a SZEREDA szó. A székelyföldi Erdővidék SZEREDÁja Baróton volt, akkor ejtették meg a hetivásárt is. Helységnevekben is jelen van, ami azt jelenti, hogy fontos központjai voltak a SZEREDÁnak. A székelyföldi CsíkSZEREDA, NyárádSZEREDA helynevek még őrzik ezt a szóalakot. Meglehet, hogy a magyar nyelvűek számára valamilyen nagyobb. időszakos SZER TArtására kijelölt helyek voltak a kezdetben a szerdahelyek*. Ezekről alább. A szeREDa RED gyökszava még mást is elmond. Az RD páros, az R.D – D.R gyök: ReD – DeR, az eREDmény szóban a szeREDa hatását mutatja. A DeR a DERága (drága) szó alapja. A szeREDa RED gyöke ÚT jelentésű is, így feltételezhető, hogy ÚTmutató értelem is rejlik benne.  Az UTat RÚTTák, RÓTTák, így építették, de a vándor is RÓTTa útját. Az utak folyók, patakok VÁJta (az angol way eredete) mederben vezettek, vagy hegyek oldalába VÁGtak (svéd väg), RÓTTak (francia route) utakat. A RóD gyök a RÓDalás, ROVás szavakban azt is elénk tárja, hogy a sátorapák megROVásban RÉSZesítették (részt ad – ad-resz – szer-da), megRÓTTák RÚT tetteikért a tévelygőket, és követendő utat RÓTTak ki a törzs, mint nagycsalád minden tagja számára. A későbbi nagy SZERek is ezt a célt szolgálták (Pusztaszer, Esküllő). Ma a kongRESZ-szusok mímelik, kínozzák a régi módSZER folytatását. Még egy idetartozó vonás: a régi időkben, de még az én gyerekkoromban is, a templomból hazaérkezők – azoknak az otthon levőknek, akik nem jutottak el aznap a SZERtartásra – így köszöntek: ADjon Isten RÉSZt a könyörgésből.  A CzF Szótár szerint: „a szláv sztreda, ezen szótól: sztred, mely tulajdonképen közepsőt jelent, minthogy a hét nap között, vasárnaptól számitva, a szerda közép helyet foglal.” Czuczoréknak nem ez az egyetlen eredeztetési tévedésük, mivel akkor még nem volt világos előttük, hogy nem csak a kezdőgyök fontos, hanem a többi is, hiszen minden szó, gyökök és hangcsoportok füzére. Nyugodtan kijelenthetjük: a SZERDA megnevezés nem a szlávoktól származik, hanem a szlávok örökölték a magyar nyelvből, akár a csetire szavukat a csütörtökből, mivel kialakulásuk okára, párhuzamokra, viszonyításokra csak itt, magyar nyelven kapunk átfogó, teljes felvilágosítást. A dákoknak is volt egy SZEREDAVÁ(r)** nevű helységük valahol a mai Arad környékén (Sziridava). Az RD – DR kapcsolat: a szeRDa a hét napjainak soDRában a középső helyet foglalja el.

/*/ Ma is viselik ősi nevüket: Alsószerdahely, Bodrogszerdahely, Csíkszereda, Drávaszerdahely, Dunaszerdahely, Felsőszerdahely, Kaposszerdahely, Kisszerdahely, Kőszegszerdahely, Magyarszerdahely, Muraszerdahely, Nyárádszereda, Nyitraszerdahely, Szerdahely (Románia), Szerdahely (Szlovénia), Tótszerdahely, Vágszerdahely stb.

/**/ A fennmaradt, mintegy 80 dák szó csak magyarul érthető, fejthető meg. Nagy csapás ez a dák ősiséggel álmodozó románoknak.

szerencse – Sorsunkat alakító, akaratunktól független, véletlen(nek látszó) esemény(ek), körülmény(ek) sora. [déli szláv] A SZERENCSE szó SZ.R – R.SZ gyök bővítménye: SZeR – RéSZ. A SZER gyök egyik jelentése: közép. Egy sor közepe, valaminek közepén elhelyezkedő, meghatáROZó, fontos RÉSZ. A SZERencse SORozatban is jöhet. Az R hangcsoport – ERE – a szEREncse jó EREdményt hoz. Az R.N – N.R gyök: ReN – NeR, aki szeRENcsés, RENdre NYERésre áll. Az NCS hangcsoport – ENCSE – a jószerENCSE nem csENCSElhető kINCS, azt okosan kell használni. A másik vetülete: a csENCSElő szerENCSÉnek nevezi mások átverésén szerzett kINCSEt, de amelyet követhet lINCSElés is. A SZERENCSE – CSESZEREN átforgatás azt is megmutatja, hogy SZEREN-SZŐRÉN elCSESZhető a SZERENCSÉS lehetőség. SZeReNCSéS – SZőRéNCSeSZ hangváz: SZ-R-N-CS-S – SZ-R-N-CS-SZ.

szikla – Csupasz kőzetnek valamely hegy részét alkotó nagyobb tömege vagy magányosan álló darabja. [szláv] A SZIKLA SZ.K – K.SZ gyökbővítmény: SZiK – KeSZ. A SZIKla földtani KÉSZállapot, KÉSZ, tömörre rokkantott (rock) kemény kő, nem fejleszthető, csak bomlasztható. A KŐrengeteg, a SZIKLA, kemény, tömény anyag. A teremtésben magas hőfokon és hatalmas nagy nyomáson préselve, sűrítve, ROKKantva (rock) kialakuló tömeggé válik, miután tüze kiALSZIK, és megSZILárdul. SZiKLa – aLSZiK hangváz: SZ-K-L – L-SZ-K. Eme állapotot írja le az arámi KÉFA, KÉFE szó. A K.F – F.K gyök: KéF – FeK, a SZIKla fekSZIK, FEKszik, ALSZIK, a FEKve alvás, pihenés. A SZIKLA miután tüze KIALSZIK, KLASSZIKus tömör KÉSZállapotra jut. SZIKKLA – KIALSZIK – KLASSZIK. SZiKLa – KiaLSZiK – KLaSSZiK hangváz: SZ-K-L – K-L-SZ-K. – K-L-SZ-K. Amikor lehűl, megszilárdul, KÉSZ, ÁLL. SZiKLa – KéSZ áLL hangváz: SZ-K-L – K-SZ-L. A SZIKLA KL párosát a legkeményebb K és a leglengébb L hangok alkotják, s ezért nagyon ellentmondásos értelmet közvetít különböző szavakban. A KL hangcsoport – IKLA – bizonyítja ezt. A csUKLÓ, régiesen sIKLA, kemény kötődésű ízület, de ugyanakkor rendkívül hajlékony. Az igazi szónOKLAtot szabadon adják elő, de szorosan kötődnie kell egy tárgyhoz és az előadó személyiségéhez. A nyAKLÓ nem szorítja az állat nyakát, de valamihez kötve tartja. A sIKLÓ alapja kemény, de rajta lazán csúszkálni lehet. A szIKLA kemény kő, de elmozdulhat helyéről, akár a csUKLÓ, és gördülve vagy sIKLÓ mozgásban indulhat a völgy felé. A SZIKLA, ha csuszamlásban megindul, akkor elKÓSZÁL helyéről, legördül a völgybe. SZiKLa – KóSZáL hangváz: SZ-K-L – K-SZ-L. A SZIKLA olvadt anyagból összeálló kőzet. Miután KIALSZIK, lehűl, elnyeri végleges KLASSZIKus állagát. A nem magyarnak tartott, de ősnyelvi jellegét, jelentését őrző KLASSZIKus szó az igazi SZIKLAszilárdság megjelenítője. A KLASSZIKus irányzat: szoros, kemény kötődés valamely beosztályozott régi hagyományhoz. A SZIK-KLA – KLA-SSZIK fordítás mutatja: a KLASSZIKus irányzat SZIGorúan (k > g) SZIKLAszilárdan ragaSZKodIK az ősi elvekhez. A KLASSZIKUS, SZIKLAszilárd KÉSZállapoton a bomlasztás csak ronthat. A KL páros, mint alvó K.L – L.K gyök: KuL – LaK hangjaival alkotható szavak is olyan tárgyakat, jelenségeket írnak le, amelyek felhasználhatóságuk okán kötődnek egy helyhez, de lazán eltávolíthatók, vagy elmozdulók. A KULcs a LAKás zárjának LUKába talál. A KALap LEKapható a fejről. A KALány a jólLAKás eszköze. A KELlem, meLEG (k > g) érzelmet KELt. A CzF Szótárból: „Egyezik vele a szláv szkala, melyből lett szkalicza, magyarul Szakolcza város neve. Hasonló hozzá a latin silex, saxum is. Egyébiránt a magyar nyelvből elemezve: Szabó Dávid szerént szilag v. szilak jelent valamely egésztől elszakadt, eltörött darabot, miből azt lehetne vélni, hogy szikla hangátvetés által ebből keletkezett, s eredetileg darabot, hasábot jelentett, honnan kőszikla annyi volna mint kőszilag, azaz kődarab, kőréteg.” Kiem. K.S. SZiKLa – SZKaLa hangváz: SZ-K-L – SZ-K-L.  Károli Gáspár KŐSZÁLnak is nevezi. SZiKLa – KőSZáL hangváz: SZ-K-L – K-SZ-L. Ám van a SZILÁNK szó, amely SZIKLÁból kipattanó, és a SZIlárd gyöke is kötődik a SZIklához. A latin silex kiejtve: szileksz. SZiKLa – SZiLáNK – SZiLeKSZ hangváz: SZ-K-L – SZ-L-N-K – SZ-L-K-SZ. A nagy SZIKLAtömb, hegy, állandóan helyben SZÉKEL. SZiKLa – SZéKeL hangváz: SZ-K-L – SZ-K-L. A SZIKLA szó nem szláv, látszik a szláv hanghiányos szókezdőn, hogy a magyar SZIKLA módosulata: SZKALA – sz(i)kala, a hangváza ugyanaz: SZiKLa – SZKaLa hangváz: SZ-K-L – SZ-K-L. A KL – LK kapcsolat: a kősziKLa lehet magas hegyek aLKotó anyaga. Vannak vuLKanikus eredetű sziKLák. Hatalmas sziKLatömbök, mint az Oltárkő, Gibraltár, Csalhó stb. A magyar nyelv, amely minden beszédhangot használ, nem vehet át maradandóan egy hanghiányos nyelvből szavakat. Ősnyelvi eredetre vall a latin silex is. Az ősnyelven a szikla egyik neve SZOR, SZUR, amely SZORzati tömörültség, a SZORÍTásnak ellenáll, de TÖRŐS is, s TÖRÉS után szétSZÓRT lesz. Erről még a szorít címszónál.

szikra – Égő, izzó vagy ütéssel egy ponton fölhevített testről lepattanó apró, izzó részecske. [szláv] A SZIKRA SZ.K – K.SZ gyökbővítmény: SZiK – KeSZ. A SZIKRA SZIK gyöke a szak, szek, szik … gyökcsalád tagja, amelyek elválasztás, leválasztás, kipattanás jelenségét, egy adott tömbből kiSZÖKkenést leíró szavak szótövei, gyökei. A SZIKra egy nagy eGÉSZnek (g > k), KÉSZnek látszó darabból, annak SZÍKjából, testéből kiSZAKadó, kipattanó, kiSZÖKő RéSZecsKe, RÉSZKE, amely minden vegyi jellemzőjében SZAKasztott ugyanaz, mint az anyatest, ahonnan kiSZÖKkent. SZiKRa – RéSZKe hangváz: SZ-K-R – R-SZ–K. Ilyen a hatalmas kőhegyből, kőtömbből leváló, kiSZAKadó SZIKla is. SZIKRÁt pattintani SZEKERCÉvel is lehet. SZiKRáZó – SZeKeRCe hangváz: SZ-K-R-Z – SZ-K-R–C. A SZEKÉRkerék vasráfja is SZIKRÁzik a kövezeten gyors forgás nyomán. SZiKRa – SZeKéR hangváz: SZ-K-R – SZ-K-R. Ugyancsak SZIKRÁzik a KÖSZÖRŰ. SZiKRa – KöSZöRű hangváz: SZ-K-R – K-SZ-R. Az KR hangcsoport IKRA – a szIKRA apró, mint az IKRA, KRIstály. A bOKROs, csOKROs tömb is szétválasztható. Mint szEKRÉnybe, pOKRÓc alá rejtett, takart apróság. A SZIKRA egy KÖRből uGRik (k > g), ugRIK ki. A CzF Szótár leírása: „Egyezik vele a magyar sziporka; tovább, egyeznek vele a persa szikár v. szukár v. szakár (carbo, pruna ardens. Vullers); héber zohar (splendor), arab zahara (splenduit, luxit), szláv iszkra.” Kiem. K.S. Valamennyi visszavezethető az egynyelvűségi szóalakjára, amelyet a mai magyar nyelv őriz. A szláv ISZKRA. A SZIKRA, a nagy egészből kipattanó ISZKOló darabka. SZiKRa – iSZKRa hangváz: SZ-K-R – SZ-K-R. Csak egy hangzóugrás. A szláv nyelvek az ómagyar ősnyelvből vették át, teljes szókészletüket. Átfogó magyarázatuk egyetlen szavuk kialakulására sincs, mert nem is lehet. A KR – RK kapcsolat: a sziKRa dacként ugrik ki a maKRancosan ellenálló anyagból, mintegy seRKenve kéRKedőn. Adhat ki sziKRát valamely szeRKezet is.

szilva – Hamvas, sötétkék vagy vörös héjú, édes húsú csonthéjas gyümölcs. [szláv] A SZI ősgyökből induló gyümölcsnév, SZILVA az SZ.L – L.SZ gyök bővítménye: SZiL – LeSZ. A SZIL gyök különleges jelentésű, és ez a SZILfa SZILaj volta is megerősíti. Erről a szil címszónál. Meglehet a SZILva fogyasztása SZILaj ellenállóVÁ, SZILVÁ teszi a szervezetet. A SZILVA –, akár az alma, de minden más gyümölcs is – valami különleges alkotóelemet rejthet, mivel a SZI ősgyök vagy CS hangos párja, a CSI (csíra) meghatározó, mint életerő kifejezője. A SZI ősgyök bővítményeiben tartalmaz helyreigazítás értelmet, ha SZIdnak, a SZIgor fegyelmez, megtart az egyenes úton. De rugalmasság értelmet visz be a SZÍj szóba. Az élet-tápvonalát, a megújulást a növény SZIkja biztosítja. A SZIkla keményen ellenálló. A remény SZIkrája éltető. A SZIlaj erő kell a nehézségek, bajok legyőzéséhez. A szép SZÍnek hatása felemelő. A SZIrup, a gyümölcs hatóanyagainak legjava. A SZÍtás a tűz életben tartása. A SZÍv megnevezése sem véletlenül indul ebből az ősgyökből. Ezek mellé: a SZIL – LESZ megfordítás a jövő felé mutat: SZILaj egészséged LESZ. A SZILVA LV párosa a lágy, laza, dalolható L és a változékony, végletek megjelenítésére alkalmas V hangból áll. Az LV hangcsoport – ILVA – néhány szóban ad párhuzamot a gyümölcsre. A finom szILVA íze ÉLVEzetes, és szíjassága ellenére, szinte OLVAd a nyELVEn. Nevéből ítÉLVE, van benne valamilyen fontos, értékes, ALVÓ életelem, amely a sejtek megújulásában kiVáLó segítség. Az LV páros, mint alvó L.V – V.L gyök van jelen a szóban: LeV – ViL. LEVének erjesztett anyagából erős szeszt főznek, amely észszerű használattal erősítő ital, mintegy felVILlanyozza, heVÜL tőle, némileg ellenállóVÁ teszi a szervezetet. A SZILVA a sejtek szintjén VÁLtja ki hatását. Érdekes az átforgatás: SZILVA – VASZIL. Az így létrejövő VASZ = VAN gyököt az IL = ÉL gyök követi: VASZ-IL, ami azt jelenti: VAN ÉLet. Sugallja, hogy a SZILVA fogyasztása serkenti az életfontosságú SZERVEket (l > r), SZÍVóssá ELlenállóVÁ teszi. A VASZ = víz jelentés is, az IL = élet azt mutatja, hogy a benne rejlő nedv, VASZ, ÉLeterőt rejt. A körülírásban ismétlődően megjelennek az alaphangok: SZ – L – V. Ez is a névadó jellemzőinek egyike. A CzF Szótár magyarázata: „Mi eredeti jelentését illeti, valószinü, hogy nevét szívos, szíjas rostokból álló tulajdonságától kapta, minthogy húsa más gyümölcsökéhez képest szijasabb., feslőbb, hasadékonyabb, legalább a közönséges magvaválóé. Legközelebb áll ezen értelmezéshez a göcseji szija = szilva. E tekintetben egyezik vele a halak kopoltyúja alatt levő szilvány is, mely csakugyan rétegesen öszveszerkezett szíj-, vagy szalagforma lapocskákból áll. Egyezik vele egyébiránt a szláv szliva, sliva, másképen: szlúka.” Kiem. K.S. SZiLVa – SZLiVa hangváz: SZ-L-V – SZ-L-V. Azonos hanganyag. A szláv nyelvek megörökölték a szót, de a gyümölcs szerepének kiterjedt élettani hatásai, a szó elemeinek értelmi kapcsolatai megmagyarázhatatlanok azokon a nyelveken. Az LV – VL kapcsolat: a sziLVa fogyasztása meg szíVLelendő – a benne LeVő rejtett, aLVó életerő miatt, és táVLati hatásai különböző kórok megelőzésében – fontosnak mondható.

szita – Dob alakú, lyukacsos, lószőr vagy drótszövedékből készült háztartási eszköz. [szláv] A SZITA szó az SZ.T – T.SZ gyökből indul: SZiT – ToSZ. Fő szerepe:megTISZtítani a lISZTet a SZeméTtől, korpától. A SZITa TOSZogatása, ide-oda mozgatása: ti-ta-ti-ta, és a munka közbeni SZIszegő hang is névadó jellemző. SZITÁlás közben egyik kézzel mindig TASZítja, taSZÍTja a másik felé a SZITÁt, s eközben úgymond átTASZÍTja az anyagot a SZITÁn. SZiTa – TaSZíT hangváz: SZ-T – T-SZ-T. A SZITÁT a szemcséktől, szennytől TISZTÍTásra használják. SZiTa – TiSZTa hangváz: SZ-T – T-SZ-T. A SZITA megnevezés SZ hangja a SZéles mozgást is szemlélteti. Az SZ hang a C hang párja. Székelyföldön, ha valaki rángat, azt mondják rá CIbál, ha valami rázkódik, CItál. A CIgány, mint ide-oda járó, helyhez nem kötött, vándorló életmód. A T hangcsoport – ITA – jelen van az ide-oda mozgások leírásánál. A cITErázó kezének a húrokon ide-oda mozgó keze is e látványt adja, és ez a névadója a hangszernek. Hasonló a gITÁr. A rezgő mozgás: kecETElés. Ebből az ide-(oda) mozgás hasonlatából alakult ki a latin cITO = idéz (ide-oda). A CzF Szótár leírása: „E szónak gyöke a hangutánzó szi, melyből lett szit, s ebből szitó, szita, t. i. azon vékony sziszegő hangot fejezi ki, melyet ezen eszköz ad, midőn valamit áteresztenek rajta, s alaphangban egyezik vele szűrő is. Szintén a mondott alaphang után képeztetett a német Sieb is. Egészben egyezik vele a görög shJw = szitálok; tovább. Gyarmathi Sámuel szerént szláv nyelvekben: szito, szitto, syta, szyté. Egyezik vele az sz-nek t-re módosultával a szanszkrit titau is.” Kiem. K.S. Ez utóbbi, a szanszkrit titau a fent is említett ti-ta-ti-ta mozgást idézi (órainga: tik-tak). A CzF Szótár által említett többi nyelvek hasonló szavai bizonyítékai az ugyanazon forrásból, az ősnyelvből eredésnek. Nem szlávoktól származó jövevényszó, hanem eredeti ősnyelvi, azaz magyar.

szittyó – Nedves réteken gyakori, levél nélküli vagy hengeres levelű, egyszikű növény. [szláv] A SZITTYÓ szó is az SZ.T – T.SZ gyökből indul: SZiT – TiSZ. A CzF Szótár átfogó leírást ad a szittyóról.: „A magyar szittyó rokon eredetű a szíj szóval, mennyiben szíj gyanánt öszve lehet fonni, fűzni, s oly alaki és képzési viszonyban állanak egymással, mint a faj és fattyu (faj-tyú), a hav és hattyú (hav-tyú) azaz hófehér vizi madár; így szittyó am. szíj-tyú. Rokon eredetüeknek látszanak a galandot jelentő szatying, a szittyóból kákából kötött szatyor, és a szalagforma pikkelyü szattyú. Egyébiránt Gyarmathi Sámuel szerént egyezik vele a cseh szitho, szittyo, vend szite, Dankovszky szerént az illyr szitya.” Kiem. K. S. Tehát a TY hangcsoport – ITTYÓ – szerint szITTYÓból szATYOr fonható. Még hozzátehetjük a SZATYor gondolatához a TÜSZőt, mint személyi szükségleti apró tárgyak tárolására, szállítására alkalmas eszközt. De jöhet a SUTu, TÁSka, TASak, TarISZnya TarSoly stb. Vagyis, szláv nyelv nem lehet közvetítő, hanem átvevő a magyar nyelvből, mivel a szó kialakulásához vezető egész kapcsolatrendszer elősorolható magyar nyelven az SZ.T – T.SZ és SZ.TY – TY.SZ gyökökkel.

szoknya – Deréktól lefelé terjedő, a két combot illetve lábszárat együtt takaró női felső ruhadarab. [szláv] A SZOKNYA SZ.K – K.SZ gyökből képzett szó: SZoK – KoSZ. Ez SZÖvött anyagból kéSZÜlő SZOKásos női öltözet. A lágy hangok a szóban a laza kötődést jelentik, ez esetben az NY hang a legkeményebb K hanggal alkot párost: KNY. A SZOKNYA szorosan kötött, de általában lazán lengő ruhadarab. A CzF szótár leírása a szoknya idegen nyelvi alakjairól: „egyezik vele a szláv szuknya, és a posztót jelentő szukno, melynek törzse ugyan a szlávban szukati am. Sodrás által fonalat készíteni, melyek gyöke legegyszerűbben a magyar sző v. Szöv igével rokonítható.” Kiem. K.S. A posztó szónál írtam: Érdemes megfigyelni a SZOK gyökből induló SZOKMA szót, amely az ősi nyelvben a SZOKás, VISelet (vis – siv – szöv) értelmi körbe tartozott, és a POSZTÓ egyik neve volt, amelyből a SZOKás szerinti VISeletű SZOKnya, SZOKmány KÉSZült mindennapi KOSZolásra (koptatásra), HASZnálatra. A KNY hangcsoport – OKNYA – a szOKNYA derékban szűk, az aljrész kiterjedő, tehát szÜKNYAkú. Ilyen szŰKNYAkú a korsó is. Székelyföldön két helyet ismerek, amelyben e hangcsoport jelen van, mindkettő magasban KUNYAd (ku-nya-d – uk-nya-d): a BAKNYA tető, amely egy csúcs, ahonnan széles látókör nyílik. A másik ÜKNYÉd, kör alakú tetőn fekvő és nagy térre nyílik széles kilátás.  Mindkettő NYaKfordító (hely), a szOKNYA és viselője is (férfi)NYaKfordító. A KNY páros itt a K.NY – NY.K gyök: KöNY – NYaK. A NYAKfordítás KÖNY-nyű. Tehát a derékban húzott, mintha NYAKra SZŰKített, KÖNY-nyű ruhadarab volna. Jelen van még a KANYar szóban, s nagy ívű fordulót jelent. A SZOKnya és a SZOKmány közt a SZOK gyök a kapcsolat, amely tagadhatatlanul ősnyelvi gyök. A SZOKmány kabátféle, de régebb hosszú volt: Magyar néprajzi lexikon. Mindkettőnek húzott, SZŰKített a dereka. Székelyföldön, ha valakinek panasza volt valamire, azt mondták: húzd meg magad, SZOKjad. A SZOK gyök a SZŰKítéssel, összehúzással, tömörítéssel, adott dolgoknak egy körben létével kapcsolatos SZOKás. A SZOKNYA ASSZONYOK öltözete. SZoKNYa – aSSZoNYoK hangváz: SZ-K-NY – SZ-NY-K. A női SZOKNYA KANYOS vágyakat ébreszt. SZoKNYa – KaNYoS hangváz: SZ-K-NY – K-NY-S. A SZOKNYA magyar eredetű szó. A szláv szó még őrzi az eredeti magyar nyelvi szóalakot: szűknya – szuknya, és nem marad ki a KNY páros sem, amely magyar eredetű kifejezésként azonosítja. A KNY – NYK kapcsolat: a szoKNYát asszoNYKa, de láNYKa is viselheti.

szolga – Háztartási, gazdasági vagy valakinek személye körüli fizikai munkára szerződtetett férfi alkalmazott. [szláv] A SZOLGA szó SZ-L – L.SZ gyökből képzett: SZoL – LeSZ. A kezdetekkor a SZOLGA kifejezést tulajdonképpen a paranccsal SZÓLítható doLGozó emberre alkalmazták. Más esetben – magas rangú, belső emberként – lehetett gazdája szóSZÓLója. A SZOLga szónak köze van az oSZOL OSZLás, OSZLatás gondolatához. Ha van SZOLga több részre OSZLik a munka, s így könnyebbé válik a teher. Ugyanakkor a jó SZOLGÁra rábízhatóak a legkomolyabb elvégzendők. Esetenként az ilyen, minden ügyet ismerő SZOLga SZÓLt, emlékeztette a GAzdát időszerű teendőiről. Látható a szolGA GAzda kötődés. Az uralkodónak SZOLGÁja volt az ország ügyeit intéző első ember is. Ő SZÓLt az uralkodó nevében. Az ősidőkben olyan rendelkezés is volt némely birodalmakban, hogy az uralkodó arcát nem láthatta a nép. Így mindig egy nevében SZÓLó magas rangú SZOL-GA képviselte: SZÓLt GAzdája nevében. Az LG hangcsoport – OLGA – a szOLGA szóban foglalkozást, cselekvést kifejező: dédELGEt, dOLGOzik. A SZÓban megnyilvánulást: beszÉLGEt, hízELGŐ, kínÁLGAt. Gondolkozást: fontOLGAt, latOLGAt. De azt is, hogy könnyen válik a többi szOLGA fölött hivALGÓvá, urALGÓvá. Az LG páros értelme: az L hang lendület, a G gördülékenység. Az LG páros, amely itt alvó L.G – G.L gyök: LoG – GaL, a doLOG, toLOGat, LÓGat, szóLOGat, áGÁL, vizsGÁL, reGÉL szavakban. Jelen van a nyelvet is jelentő ógörög LOGosz szóban. A CzF Szótár véleménye: „Ezen szó egyezik a különféle szláv nyelekben divatozó szluga v. szluha szókkal. Mongol nyelven a szolga boghol, mely összeüt a magyar fogoly szóval (a mongolban nincs f betűhang). A régi magyaroknak is inkáb., csak foglyaik valának: […] némely derekabbakat magokkal vivén a háborúba, nekik a zsákmányból némi részt juttattak, némelyeket pedig különféle szolgálatra alkalmazván sátraik között szoktak tartani: ezen foglyoknak barmaik jövedelméből és csupán zsákmányból vala élelmök.” (Kézai után Szabó K.). Vannak kik a ,szolga’ szót a török-tatár oghlan v. oglan szóval rokonítják, mely am. fiú, legény szolga (Sohn, Knabe, Jüngling, Bursche, Diener. Zenker Szótára). Egyébiránt a törökben eléjön még kul am. szolga, rabszolga; és: katona.” Kiem. K.S. Erdővidéken, Bodosban, Kisbaconban, a szomszédos falvakban és talán máshol is a gyermeket „kicsi szógám” (szolgám) megszólítással illetik, és ez nem megalázó, hanem inkább kedveskedő. Összevethető a polgár szóval. Az LG – GL kapcsolat: a szoLGaság lehet ideiGLenes vagy véGLeges, azaz haláLiG tartó. Nem szláv jövevényszó a magyar nyelvben, hiszen minden névalkotó jellemző felvonultatható, s mindannyi szerves alkotó eleme a mai magyar nyelv szavainak.

szomszéd – Mellettünk, a közelünkben lakó személy. [szláv] A SZOMSZÉD szó szintén az SZ.M – M.SZ gyökből indul: SZoM – MoSZ. A SZOM gyök ürességet is jelent. A SZOM gyök a tanyalakó hiányérzetét, társaságra vágyódását is kifejezte, aki a mellette levő SZOM, azaz üres, híjas helyre, térre egy jó SZOMszédot, szomSZÉDot SZOMjazott, hiányolt, akivel beSZÉDbe elegyedhet olykor. Mondjuk, letelepülök egy üres térségre, építek egy házat, viszont mellettem üres, SZOM minden. Ember vagyok, társas lény, vágyom a társaságra, úgymond SZOMjúhozom azt, ám körülöttem minden SZOM, azaz üres széltében minden, egyik oldalról sincs VÉDelmem, még a szél is jobban ér, ezért SZOMorú vagyok. Aztán valaki odajön, mellém épít (ide húzom fel a házam), betelik, feltöltődik a SZOM, üresség, s ezután akarva-akaratlanul, kölcsönösen a rosSZtól, SZÉLtől VÉDjük egymást. Ettől kezdődően ő a SZOMSZÉD, akivel beSZÉDbe elegyedhetek. Az MSZ hangcsoport – OMSZÉ – a szOMSZÉd szón kívül jelen van egy hatékony védelmi fegyver, a szÁMSZEríj nevében. A jó szOMSZÉd kívánása hasonló a szEMSZÁj által kívánt ínyencséghez. Az SZ.D – D.SZ gyök: SZéD – DeSZ, a jó szomSZÉD vÉDelemként figyel, SZEMmel tart minden MOZgást, ki jár a portán, ha nincs otthon a család. A rossz SZOMSZÉD szintén SZEMmel tart. De lehet felSZEDett értelme is: kit SZEDtél fel magad mellé? A SZED – DESZ gyök sűrűséget is jelent. Például a SZEDer – apró szemsűrűség. A jó szomSZÉDság DÍSZére válik mindkét oldalnak. A települések: falvak, városok esetében ez a kép. A kölcsönös vÉDelem érdekében tömörültek sűrű, kötöttségbe, SZOMSZÉDságba. A SZOMSZÉD – DÉSZMOSZ teljes átfordítás, utódnyelvi jelentése valamiféle kötvény, DESMOS. A SZOMSZÉD szó ezeket foglalta magába a kezdetekkor. Ez nagyon régi, ősi szó, és nem szláv közvetítéssel került a magyar nyelvbe, hanem azok átvették a magyar nyelvből, és módosult nyelvükben. Az MSZ – SZM kapcsolat: a szoMSZéd a mellettünk levő földpáSZMára épít.

szövétnek – Kezdetleges fáklya. [szláv] A SZÖVÉTNEK az SZ.V – V.SZ gyökkel indul: SZöV – VáSZ.  A SZÖVÉTNEK olyan zsinór, fonadék, amely éghető anyagban átáztatott, és gyertyaként meggyújtható. A fonadék, SZÖVedék nyomán kapta nevét. Semmi köze a szláv nyelvekhez.  A V hangcsoport – ÖVÉ – a szÖVEtet beAVAtják a gyúlékony anyagba, s meggyújtva bEVIlágít egy térséget. A SZÖVEt, VÁSZon szavak hamisíthatatlan magyar kifejezések. Alkotó hangjaik benne vannak az előállító eszköz, az osztováta nevében. A V.T – T.V gyök: VeT – TeV, a szöVÉTnek, szöVET, a fonadék, amely beleTEVődik az éghető anyagba. A TN hangcsoport – ÉTNE – a szövÉTNEk párhuzamot mutat a zsarÁTNOk szóval, amely szintén kötődik a tűzhöz, fényhez. A szóvégi N.K – K.N gyök: NeK – KeN, a KENceszerű éghető anyag, amelybe a szöVETdarabot, a fonatot beleVETik, hogy magába szívja és meggyulladjon. A SZÖVÉTNEK az átitatott SZÖVETNEK a lángja. SZöVéTNeK – SZöVeTNeK hangváz: SZ-V-T-N-K – SZ-V-T-N-K. A CzF Szótár idézi Erdősi Sylvester János. Biblia fordításából a szövendek, szövéndek szóalakokat. Ezek még érthetőbbek, mivel az inda hosszúságának értelmét is magukba foglalják.  TN – NT kapcsolat: a szövéTNek rostjait tele voNTatják olajjal, és azzal világíTNak, s így láTNak sötétedés uTáN.

sztána – Ősi település. [szláv] A SZTÁNA név az SZ.T – T.SZ  alvógyökkel indul: SZéT – TeSZ. Ez azt igazolja, hogy kezdetben a területeket SZÉToSZTották, mindenkinek saját oSZTott HONA, SZTHÁNÁja, őSTANYÁja volt. Az első őstelepülések családi alapúak. A család, a törzsi sátorapa és vének tanácsa által kioSZTOtt, a megélhetést biztosító NATúr terület, birtok terére építette a TANYÁt.  A T.N – N.T gyök: TáN – NaT, fontos, mély értelmet kifejező nyelvi elem a kezdeti állapotok megértéséhez. A TANya helye kezdetben a NATúr, azaz emberi kéz által még NETÚR, NE TÚRt, fel NEm TÚRt TÉR, RÉT valamely kedvező fekvésű része. Később felTÚRva beTANították termésre. Innen a TURÁN szó, fogalom eredete. A NATÚR TÉR TURÁN, ORján, TARján indult az élet. E TURán volt a nászban nesztett, sarjakkal felgyarapodott dinasztia, nagycsalád, família, mafilia gyarmata, farmja, birtoka, amely feloSZTHAtó részekre, nyilakra tagoltan TANYÁk, SZTÁNÁk építésére alkalmas. A felTÖRt NATúr TÉR, TERmésre beTANítva TANor nevet kapta. A TANORföld, a legjobb termőföld a TANYÁt, SZTÁNÁt vette körül. Tovább volt a RÓNA, amelyet még fel kellett RÓNI, törni, nem hagyni RÚTAN NATÚR állapotában, hanem beTANítani termővé, TANORrá tenni. A SZTÁNA ősi, ősnyelvi szó, amely évezredekkel ezelőtt kapta nevét az első letelepülő ősnyelvet beszélők geSZTEN elterülő TANYÁjaként. A GESZT szó eGÉSZT, SZEGhető, vágható jót, hasznos belső részt jelent. A kenyeret is megSZEGik, hogy GESZTjéhez jussanak. A kádárok a fa GESZTjéből dolgoznak. A TANYA a tér GESZTjére épült, és jellegzetes fája a GESZTenye, geSZTENYE, geszTENYE volt. A fákkal övezett TANYA kellemes, körülövező életteli színfolt a sivár rónán, mint a pálmákkal övezett ovázis, oázis a sivatagban. De jelen van az eSZTENÁn, azaz vÉSZTEN elterülő, legelőn épült juháSZTANYA szavunkban is. Bővebben a címszavaknál. SZTáNa – eSZTeNa hangváz: SZ-T-N – SZ-T-N. Az N hangcsoport – ÁNA – a sztÁNA ANYAhely, az ősi tANYA, a mENYŐnek, mENŐnek, azaz embernek ott volt a kezdeti hONA, oszthONA.  Vagyis az ősi TANYa egyik megnevezése volt a szTÁNa. A SZTána, sztÁNA, szTÁNA, az oSZTott ANYAhely, a TANYA. A TANYA, őSTANYA, eszezve őSZTANYA. Ez a férfi, a család által szeretett, védett, féltett, IST, ISZT, ANYA helye. A magyar nyelvben a TANYA szóalak maradt fenn, de az utódnyelvek egy részében az ISZTÁN, SZTÁNA van jelen, amely népek letelepedési helyét, (isz)TANYÁját, őSTANYÁját  jelenti, országuk nevében. Erdélyben Kós Károly Varjúvára SZTÁNÁn áll. Ez nem szláv, nem román megnevezés, hanem még az Özönvíz után a Kárpát-tengerből kiemelkedő mai fennsíkokon, csúcsokon letelepült ősfoglalók egyik STAbil ISZTANYÁját nevezték így.

 

T

tábor – Katonai alakulatok ideiglenes megtelepedési helye. [vszó: cseh] A TÁBOR T.B – B.T gyökből induló szó: TáB – BeT (b > v: táv – vet). A TÁBOR bizonyos TÁVolságra kiterjedő területet foglal el. A kifejezést a hangok, gyökök jelentése ismeretében lehet kibontani, magyarázni. A T hang a Tettek, Tér, Táv stb. hangja, a TÁ gyök a táj, tág, tál, tám, tán, táp, tár gyökbővítmények alapja, ezekből a TÁj a szabad térrel, a TÁg a terjeszkedéssel, a TÁl a mélységgel, szélességgel, a TÁp az evéssel, a TÁm a kölcsönös támogatással, a TÁnc a szórakozással, a TÁr a tárolással, behatárolással kapcsolatosak. Az AB, ÁB, TÁB jelenthet kerek alakot (habar, ábra). A TaB – BiT gyök otthont is jelent a TABán, haBIT szavakban. A B hangcsoport – ÁBO – jelen van a tÁBOroz, tOBOroz, terEBÉlyes, hÁBOrog, hÁBOrú, gABOrgya, jellemzőket leíró szavakban. A TAB > HAB – TABán – HABit = élettér. A B.R – R.B gyök: BoR – RoB (rov) egyik jelentésében gördülő körértelem: BORsó, BORul (forgó orsó, gördül). A BOR másik jelentése: erjedt ital. A TÁBOR mindig gerjedt állapotban van, mivel nem egy állandó letelepültség, hanem örökösen készenléti állapot, gördülhet tova. Ezt a bizonytalan állapotot jelenti a TÉBlábol szó is. Mindig vigyázni kell, hogy ne BORuljon fel a rend, ne álljon elő gaBORgyás helyzet. A TÁBOR nagy területet foglal el, BORÍT be. TáBoR – BoRíT hangváz: T-B-R – B-R-T. Legyen bármiféle TÁBOR, sok ember, sokféle egyéniség, köztük történhetnek BOTOR dolgok, felBORÍThatják a rendet, s így viselkedési rendszabály szükséges. TáBoR – BoToR hangváz: T-B-R – B-T-R. A TÁBORba – legyen akár törzsi, vagy hadi jellegű – nem TÖRhet BE idegen, akit viszont elfogadnak, azt BETÖRik a belső rendszabályhoz illeszkedésre. TáBoR – BeTöR hangváz: T-B-R – B-T-R. A TÁBOR tág határok közt létező, kiterjedt, esetleg kör alakú, együtt tevékenykedő, táplálkozó, szórakozó, dolgozó, ROBOToló, egymást támogató, alkalmanként tovább gördülő csoportosulás. TáBoR – RoBoT hangváz: T-B-R – R-B-T. Nincs sok kölönc, könnyen összerántható a betyárBÚTOR. TáBoR – BúToR hangváz: T-B-R – B-T-R. A hadi TÁBORba csak BÁTOR férfiak kellenek. TáBoR – BáToR hangváz: T-B-R – B-T-R. A kifejezés minden hangja, hangcsoportja, gyökszava magyar nyelven külön magyarázható, érthető. A Bibliában említett TÁBOR helység és hegy az akkor ott élő magyar nyelvű népek által nevezett helyek voltak, amelyek az izraeli törzsek térhódítása után is megőrizték nevüket (mivel akkor még ők is ezt a nyelvet beszélték). A cseh nyelv a magyar nyelvből örökölte meg a kifejezést. A fenti – TÁBORral kapcsolatos – kifejezések azonos hangvázai is igazolják: a magyar nyelv képlékenységét, de rugalmasságát is, azonos hangvázzal kifejezhetőséget egy tárgykörön belül, akár a kalász szó esetében. TÁBOR, BORÍT, BÁTOR, BOTOR, ROBOT stb. Lehet tornáztatni a cseh nyelvet a fenti kapcsolatrendszer keresésében. Erről még az Előtanulmányban.

takács – Szövéssel foglalkozó iparos. [szláv] A TAKÁCS a T.K – K.T gyökből indul: TaK – KaT. E gyöksor minden hangzóval alkot gyököt. Előrebocsátható: minden T.K – K.T gyökkel alkotott szó ősnyelvi eredetű! A kezdetek idején a munkavégzés leggyakrabban használt kifejezése volt: TÁKol, TAKarít, jóTÉKonykodik, TIKog (köhög), TOKányol (ételt készít), TÖKöl (tervezget), TUKmál, azaz tárgyal és mások. A T hangos gyökszavak a munkavégzés legnagyobb szóbokrát adják. De ezzel fejezték ki a haszontalanságot is: TEKergő, aki TÉKozol. A TAK gyökszóval indul a TAKaró szó, amelyet TAKács szőtt a KATtogó osztovátán. A TAKÁCS TAK gyöke cselekvés gyökszava. TÁKol és ÁCSol –> TAKÁCSol, vagyis TAKarót sző. A TAKÁCS által szőtt termékek mindegyike TAKaró. A KATtogó szövőszék hangját az ősiségben mondhatták KATÁCSolásnak is. A TAKÁCS KATÁCSol – TIK-TAK hang –, miközben sűrű KÖTöttségű – hangzás: KÖTÖCS-cségű – szövetet, TAKarót ÁCSol, TAKÁCSol. TaKáCS – KaTáCS hangváz: T-K-CS – K-T-CS. A TAKÁCS szőtte szövedékkel letörülte a CSATAKos KACSÓT. TaKáCS – CSaTaK – KaCSóT hangváz: T-K-CS – CS-T-K – K-CS-T. Így született a törülköző. A K hangcsoport – AKÁ – jelen van az AKArat, tAKAró, AKAd, ÉKEs, tEKErő és más szavakban, amelyek kötődnek a tAKÁcs munkájához. A hivatásos nyelvészek véleménye ellenére, nem szláv, hanem ősnyelvi szó, még az egynyelvűség idejéből. Az ÁCS szó CSElekvést CSInálást, ÁCSIálást, ÁCSolást jelent. A TAKÁCS ÁCSolta, SZŐTte, TÁKolta a TEXtilt, helyesebben, magyarul: TEKsztilt, tekSZTILt, a TÉKolt SZőTILéket.   Ebből a TAJkoló (szabó) ruhát TAJkolt, szabott, ŐTött, azaz varrt. A SZŐTtes fordított szótövéből (szőt – tősz – tesz) vagy a TAK magas hangzós változatából lett az utódnyelvek TEKsztil szava. A KÖTés is fonalfelhasználás: KÖT – TEK – TEKsztil. A TAKÁCS megnevezés, csak azért mert CS hanggal végződik, nem szláv eredetű és nem is szláv jövevényszó. Ennyit egy képzett nyelvész igazán tudhatna, hiszen az ÁCS gyök a CSElekvést jelenti.

talicska – Egykerekű, széles rakfelületű, kézzel tolt szállítóeszköz. [szláv < ? ] A TALICSKA T.L – L.T gyökből képzett szó: TaL – LaT. A TALICSKA TOLÓCSKA, ingadozó, LIbegő jármű, van neki egy széles (tál – lát) rakfelülete, mint a TARgoncának (l > r), TALigának. Egy keréken gördül és TOLni kell. A TALICSKA a nagy rakfelületű társzekérhez viszonyítva csak egy kis, egykerekű TÁLACSKA. TaLiCSKa – TáLaCSKa hangváz: T-L-CS-K – T-L-CS-K. Az L hangcsoport – ALI – jelzi, hogy ALAnt, tALAjon tOLAndó, s egykerekű lévén, bILLEg, bizonytALAn, gördÜLÉskor, tOLÁskor egyensÚLYOzni kell. Az L.CS – CS.L gyök: LiCS – CSiL, a LIC – CIL gyök CS hangos változata. Az addigi – kézben, ölben, vállon – szállítást nagyban megkönnyítő CSELes kis szállító, ide-oda billegő toLÓCSka, azaz taLICSka. A CSK kötött mássalhangzó-páros alapvetően magyar nyelvi jellegzetesség, a szlávok csak átvették. A CSK hangcsoport – ICSKA – a talICSKA, mint a taliga ÖCSKÖse könnyen kezelhető, bármilyen kACSKAringós úton játékos könnyedséggel tolható elmés szerkezet, ilyen értelmű a bICSKA szóban, amellyel szintén kACSKAringós vonalban farICSKÁlni, szECSKÁlni lehet. A CSK páros, mint alvó CS.K – K.CS gyök: CSeK – KiCS szerepe a KICSinység, CSEKélység megjelenítése, s amely a cseke, csekély, csak, csikó, csikk, csók és más szavak meghatározó értelemadó gyökszava. Ezekből rövidültek még a kezdetekkor az ősnyelven a -cska, -cske kicsinyítő hangcsoportok, de nemcsak. A TALICSKA szóban a CSK páros nem kizárólag KICSinyítőként van jelen, hanem a könnyű, fordulatos mozgásra alkalmasságot is jelez. Amilyen a CSUKló könnyed mozgása, a CSIKlandós CSÓK kellemessége, a CSÍKos minták játékossága.  Ilyen jelentésű a bICSKA, talICSKA szavakban is. Az ószláv nyelv ezeket a magyar nyelvből örökölte. TaLiCSKa – ToLóCSKa hangváz: T-L-CS-K – T-L-CS-K. A TALICSKA feltalálása előtt a nehéz darabok hordása TÖKÖLÉS volt, mert heresérvet okozott a férfiaknak. TaLiCSKa – TöKöLéS hangváz: T-L-CS-K – T-K-L-S. A CSK – KCS kapcsolat: a taliCSKa toláskor szöKCSél a köveken, hepehupán. Hasonló a szintén keréken guruló riKSa (riksa – rik – ker – s > sz – riksza – szakir – szekér), egyiket tolni, másikat vontatni kell.

taliga – Emberi vagy állati erővel vont (tolt) egyszerű kétkerekű jármű. [szláv < ? ] A TALIGA T.L – L.T gyökből képzett szó: TaL – LaT. A TALIGA kétkerekű, ide-oda LÓGó, LIbeGő, vonható, TOLOGATható, LÖKÖGEThető jármű. TaLiGáT – ToLoGaT – LöKöGeT hangváz: T-L-G-T – T-L-G-T – L-K-G-T. Egy TALIGÁra épp ELEGET lehetett rakni, többet, mint a talicskára, ám ember számára elég nagy terhet, azaz ELEGET jelent a TALIGA mozgatása. TaLiGa – eLeGeT hangváz: T-L-G – L-G-T. Az L hangcsoport – ALI – a tALIga, tELErakott ÁLLApotban, nehéz munkavégzés eszközeként, ALIg tOLOgatható, vonszolható embererővel. A G hangcsoport – IGA – a talIGA tolOGAtható, vonOGAtható, csIGAlassúsÁGÚ szállítójármű. A talIGA, régies nyelvezettel mondva, kézzel: elIGOnság elig kezelhető, de IGÁba fogható állattal is vontatható. A szó minden eleme a magyar nyelv sajátja, tehát nem szláv vendégszó.

tanorok – Irtással keletkezett megművelt terület elnevezése falvak mellett. [szláv] A TANOROK szó a T.N – N.T gyökkel indul: TaN – NaT. A TANor a tért betöltő, vad, természetes, addig NEm TÚRt, rút, gazos, nem művelt NATúr állapotát irtással megszüntető, megművelésre alkalmassá alakított terület. A TANor, a már megművelt, beTANított terület. Úgy is mondható: TANári kéz alá vett terület. TaNoR – TaNáR hangváz: T-N-R– T-N-R. A NATúr az emberkéz nem illette, fel NEm TÚRt, ember által nem érintett, művelt terület. A NATúr állapota olyan, ahogy megszületett: NAT. Az ellentétes értelem a megfordításban látszik: NAT-ÚR – TAN-OR. TaNoR – NaTúR hangváz: T-N-R – N-T-R. Amit emberi kéz ÉRINT, művel, már nem NATÚR, hanem TANOR. NaTúR – éRiNT – TaNoR hangváz: N-T-R – R-N-T – T-N-R. A szTÁNa, azaz TANYa, később falu közeli, úgymond: a lakott területen, a kertek lábján kívül eső, művelés alatt levő térség megnevezése volt a TANOROK. Az ősi TANYa egyik megnevezése: szTÁNa. A SZTána, sztÁNA, szTÁNA, az oSZTott ANYAhely, a TANYA. A távoli részeken levő legelők neve: eSZTENA, amelyen van a juháSZTANYA. Kezdetben a TANOROKon mindenkinek egyenlő része volt, ez a többes számban említés oka. E szó a magyar nyelvben ma is él. Székelyföldön majd minden falu határában van TANOROK nevű határrész. A TANOROK földeken termett a legjobb minőségű termény. Ősiségtől ismert, hogy a TANOROK föld volt a legeslegjobb termőföld. A TANOROK előbb a TANYA, majd a falu kialakulása után, annak kertje volt. A TANOROK széna a legjobb minőségű széna a szép fekvésű RÉTEKEN. A kihalt család TANOROK része a legközelebbi ROKONÁT illette. TaNoRoK – RoKoNáT – RéTeKeN hangváz: T-N-R-K – R-K-N-T – R-T-K-N. Sok falu zártkerti művelésben tartotta a TANOROK határrészt. Sőt azt is innen tudjuk, hogy miért az aranyKORONÁT használták termőföldi értékmérőként. Ezt az értéket az ősiségtől kezdve a szerint állapították meg, mennyire volt az a föld beTÚRható, TÖRhető beTANÍTható, milyen TERmést hozott, hogy TANOROKnak minősüljön. Fordítsuk át a TANOROK szót, s megtudjuk, mennyit ért: KORONÁT. A terményminőségtől függött, hány aranyKORONÁT érő az a TANOROKföld. A jó TANOROK KORONÁT érő érték volt. A TANOROK termőföldek értékének megállapításához az aranyKORONÁT használták. A kiváló TANOROK termőföldet, meghatározott KORONÁT érő ÉRTÉKEN számították már a földek szűzfoglalása utáni korban, termőminőségük osztályozása idején az ősiségben. TaNoRoK – KoRoNáT – éRTéKeN hangváz: T-N-R-K – K-R-N-T – R-T-K-N. Az a vélekedés, hogy az aranykorona, mint mérték csak alig több mint 100 éves múltra tekint vissza – téves. Az aranykorona értékmeghatározás oly régi, mint a TANYÁK léte, és már az ősiségtől létezett a tanyák, falvak határában kialakuló TANOROK földek idején. A bérnyelvészet szerint szláv eredetű szó. Lehet tornáztatni az összes szláv nyelvet, hogy a fenti elemzéshez hasonlóan meglelhetőek legyenek a szó kialakulásához köthető jelenségek leírásai.

targonca – Egy- vagy kétkerekű lapos rakfelületű, kézzel tolt, húzott szállítóeszköz. [? szláv] A TARGONCA T.R – R.T gyökből képzett szó: TaR – RaT (t > k: rak). A TARGONCA, mint eszköz, és megnevezés, évezredekkel a szláv nyelvek megjelenése előtt létezett, tehát a szó eredetének semmi köze a szláv nyelvekhez, és közvetítőként sem jöhetnek szóba. Egy rendkívül egyszerű, hasznos, viszonylag könnyen megalkotható szállítóeszköz. Gyerekkoromban én is készítettem kis TARGONCÁt. Jól néznénk ki, ha az ómagyar ősnyelvet beszélők a szlávok megjelenéséig vártak volna a TARGONCA megalkotásával, megnevezésével. A T.R gyök jelent húzást, vonást is, ha valamit magam után húzok, azzal TÖRülöm a földet. Ez a húzni jelentést olasz TIRare, francia TIRer, spanyol TIRar szavakban lelhetjük fel, mint ősnyelvi örökséget. Magam előtt TOLva (r > l) utat TÖRök, TÖRetek, töRETek vele. A kerék feltalálása után az első járművek a taliga, talicska, TARGONCA voltak. Nevükben TOLhatóságuk, TERelhetőségük, TERhelhetőségük is. A magyar nyelvben minden szó, amely az erőteljes RG párost tartalmazza, mozgást kifejező vagy arra sarkall. A TARgonca egy- vagy kétkerekű, rakománnyal TÁRgyakkal TERhelhető kézzel tolt, húzott szállítóeszköz. Vásáron, TARGon, TERGen TARgoncát is használták anyagmozgatásra, sőt arról, annak felületére kiTEReGetve, kiTERGetve kínálták a portékát. A TARGoncával TÁRGYakat szállítanak, akár a tehernyereggel, a TERGenyével. A TARGoncát egy cél érdekében alkották meg, és vele mindig egy cél irányában haladnak. A cél másik ősi neve TÁRGY. A TARgonca kereke TÁRcsa alakú GYÁRTott TÁRGY. A kerék előtti időkben volt a TÁRGA (ma is van), négy fogantyúval, és két ember vitte. Az egyik ember volt a szállításban a fő érdekelt, a másik volt a segítőTÁRSA. A kerékTÁRCSA feltalálása után, az egyik ember – TÁRSA – helyét átvette a kerékTÁRCSA. A TARGONCA másik ősi neve: CSOTROGÁNY. A csoTROGány nevében is utal a TARG, TERG kapcsolatra, akár a TARGonca nevében. TaRGoNCa – CSoTRoGáNY hangváz: T-R-G-N-C – CS-T-R-G-NY. A négyfogantyús  TÁRGát a TRÓGerek vitték ki a TARGra, TERGre, vásárra. Az RG hangcsoport – ARGO – a tARGOnca vasazott, gÖRGŐ, gördülő kerekei a fORGAlomban, köves úton dübÖRGŐ hangot adnak. Lehet vele szORGAlmasan, pÖRGŐn dolgozva nyARGAlni, de csámbORGÓn lassan haladni is. Az R.G – G.R gyök: RöG – GöR, a göRÖG, GÖRög, GÖRdül szavakban. A TARGoncával TÁRGYakat szállítanak, akár a tehernyereggel, a TERGenyével. A TARGoncát egy cél érdekében alkották meg, és vele mindig egy cél irányában haladnak. A cél másik ősi neve TÁRGY. A G.N – N.G gyök: GoN – NóG. Az ősnyelven volt a GON gyökkel gyors haladást, rohanást jelentő szó. Ez a mai magyar nyelvben nincs jelen. Románul GOANa = rohanás, ősnyelvi örökség. A furGON szóban is ősnyelvi gyökként van jelen. A NÓGatás gyorsabb iramra ösztönzés.  A targoNCa kedveNC szállítóeszköz volt az addig mindent a hátán cipelő ember számára. Ezt a kedveNC létet kicsinyítőképzős szóvégek árulják el: taliga, (k > g: ka), talicska, targoNCA. Az NC páros játékosságot jelentéséről már volt szó. Az NC hangcsoport – ONCA – a targONCA feltalálása nagy segítség volt nagyobb teher szállításánál. Jelen van olyan eszközök megnevezésében, amelyek viszonylag több tárgy szállítását segítették. A lÁNC körülkötésre alkalmas. A rakONCA magasítóként alkalmazása több anyag szállítására tette alkalmassá a targONCÁt. A katrINCÁba több fért, mint kézben markolva. A petrENCErúddal többet lehetett vinni, mint ölben. Az N.C – C.N gyök: NőC – CiN, játékosságot leíró szavakban való jelenléte azt jelenti, hogy a fentiek alkalmazása rendkívül jó hatással volt az addigi nehéz munka könnyítésében. A TARGONCÁval valamilyen GÖNCÖt, KONCOt szállítanak, hordanak. A TARGONCA a rajtalevő GÖNC nélkül TAR. A TARGONCA – ANCORGAT Rubik-kockás hangátforgatás a gyakorlati következményt vázolja. A megrakott TARGONCA mozgatása nem volt könnyű feladat, mert megTÁNCORGATta, megTÁNTORGATta kezelőjét a göröngyös utakon. TaRGoNCa – TáNCoRGaT – TáNToRGaT hangváz: T-R-G-N-C – T-N-C-R-G-T – T-N-T-R-G-T. A CzF Szótár leírása: „Egyik végén kerékkel ellátott, saráglyás dereku, vagyis fenekű jármű, melyet két nyélnél fogva ember tol, vagy maga után húz. Némely tájakon am. taliga. Egy eredetü vele, de abban különbözik tőle talicska, hogy ennek ládája van, melybe a terhet rakják. Magyar elemzéssel mindkettőnek gyöke tal vagy tol, s mindegyik kicsinző képzővel alakult. Azonban figyelmet érdemel a mongol tergen szó, mely szekeret jelent; ehhez járulván a kicsinző cza képző, s az egész szó mély hangu önhangzókat vevén fel, lett legegyszerübben: targoncza. Gyarmathi Sámuel a német tragen, különösebben Tragkarren szóval egyezteti.” Kiem. K.S. Az említett nyelvek ugyanabból a forrásból örökölték meg a szót: az ősnyelvből, de átfogó kifejtés a szó értelméről, szóalkotó elemeinek viszonyítható nyelvi kapcsolatairól csak a mai magyarázó nyelven adható válasz. Az RG – GR kapcsolat: a taRGonca köveken uGRáló kis, kézi tolású, vonású jármű. NC – CN: a targoNCa kisebb kupaCNak elszállítására való.

társ – Velünk együtt levő, együtt dolgozó személy. [szláv] A TÁRS T.R – R.T gyökbővítmény: TáR – RáT. A nyitottságot jelentő TÁR gyök mellett az erőteljes R és a súlyos, serény S hangból álló RS páros a TÁRS esetében a hatékony, gyoRS segítség értelmét rejti magában. A szóban levő R.S – S.R alvógyök is jelzi: SoR – RoS, hiszen azzal lehet alkotni a SOR gyökszót. Egy TÉRben élő, esetleg ugyanazon SoRSban levő TÁRSak – SoRS-TÁRSak. A jó bajTÁRSak ismerik egymás SORÁT, és vállalják egymás SARÁT. TáRS – SoRáT – SaRáT hangváz: T-R-S – S-R-T – S-R-T. A Magyar Értelmező Kéziszótár 1986-os kiadású, és ekkor még szovjetfüggőség volt. A TÁRS szót akkor csakis az elv előtéttel illett használni és csakis szláv lehetett. Ezért van a szótárban annyi szláv eredettel jelölt szó. Hát ez badarság, szolgalelkű kórság. Az RS hangcsoport – ÁRSA – a tÁRSAk közt lehet régiesen szólva tORSAlkodás, azaz tORZSAlkodás, hARSÁny hangú bORSOs erejű civakodás. A hosszú útra kelőnek a tARSOlya is TARtalommal bíró tÁRSA, a kORSÓja szintén. A már említett R.S – S.R alvógyök értelmet rejtő a szóban: RéS – SoR. Az igazi TÁRSunk SORsunk RÉSzese. A CzF Szótár szerint: „e szó gyöke azon tár, mely házat, vagy lakot jelent, miszerint társ annyi mint velünk egy tárban v. házban lakó, lakrészes; […] ágyas, ki mással egy ágyban hál; házas, ki egy másnemü személylyel egy házat tart; kenyeres, ki mással egy kenyéren él.” Az RS – SR kapcsolat: az igazi táRSak ugyanarra a sorSRa jutnak.

társalgás – Társasági beszélgetés. [szláv] A TÁRSALGÁS szó T.R – R.T gyökbővítmény: TáR – RáT. A TÁRsak közti szóváltás baRÁTságos hangvételű beszélgetés, akik idővel baRÁTokká is válhatnak. Az RS hangcsoport – ÁRSA – a tÁRSAlgás beszélgető tÁRSAk közt alakul ki. Általában mÉRSÉkelt hangú, csendes beszélgetés, de lehet hARSÁny, dalos vigalom is.  Az RS páros, mint R.S – S.R gyök: RéS – SüR,  az ilyen beszélgetés az egymás jobb megismeRÉSét segíti, attól függ, mennyire SŰRűn esik meg. Az S.L – L.S gyök: SaL – LaS a tárSALgás ütemére vonatkozik: csak LASsan élvezhető, SZALadva nem. Az LG hangcsoport – ALGÁ – a társALGÁs lassú, andALGÓ, fontOLGAtó hangvételű. Az LG páros, mint L.G – G.L gyök: LáG – GáL, viLÁGos kifejezések, eLÉGedettség, taGOLt beszéd. A G.S – S.G gyök: GáS – SáG, g > k váltással SÁG > SOK, a társalGÁS időben hosszú, SOK időt igénylő, terjedelmesSÉGe, terjenGŐS volta. A TÁRSALGÁS BESZÉLGETÉS. TáRSaLGáS – BeSZéLGeTéS hangváz: T-R-S-L-G-S – B-SZ-L-G-T-S. Az RS – SR értelmi kapcsolat: a táRSalgás alatt réSRe megnyílik az emlékek tárháza, SoRra előjönnek a régi képek, események. LG – GL kapcsolat: a kellemes társaLGás teljesen lefoGLalja a figyelmet, és nem is vehető észre az idő múlása.

tészta – Lisztből egyéb anyagok hozzáadásával készült pépes massza. [szláv] A TÉSZTA T.SZ – SZ.T gyök: TeSZ – SZeT, a TÉSZta, cselekvés, TESZ, TOSZogató mozdulatok, daGASZTás eredménye. A szóhasonlóság nyomán minden esetben fordított irányba indul el a hivatalos nyelvészet. Ha a TÉSZTA szláv, akkor a daGASZTás görög? Csak mert GASZTronómia. Mert miért ne? Ha pedig nem talál forrást, akkor sem magyar, hanem ismeretlen eredet. Az SZT hangcsoport – ÉSZTA – a tÉSZTA, lISZTből kelESZTEtt, ASZTAlon teknőben dagASZTOtt, és utána kemencében, sütőben sülve alkalmas fogyASZTÁsra, mivel úgy emÉSZTI könnyen a gyomor. E fogalomkörhöz, táplálkozáshoz kötődő, kapcsolódó még az ASZTAg, kOSZT, kotyvASZT, kövESZT és mások. Az SZT páros, mint SZ.T – T.SZ alvógyök: SZiT – TeSZ jelen van a SZITa, TÉSZta szavakban.  Az SZT párosok a szláv vagy bármely más nyelvben ősnyelvi örökség. A CzF Szótár ír a szó valószínű kialakulásáról. Íme: „Mi magyar elemzését illeti, ha alapfogalomul azt veszszük, hogy mindenféle tészta gyúrás, dagasztás, dörzsölés által készűl: valószinűnek látszik, hogy gyöke tész egy a gyeszöl, gyeszetöl, csesz, cseszel, cseszelődik szók gyökeivel, melyekhez hasonlók tosz, toszogat; mi szerint tészta annyi volna, mint gyeszette, toszotta (a ,rátotta’ hasonlatára), vagyis öszvegyeszetölt porhanyú test, változattal: gyesztő, gyeszte vagy tosztó, toszta, honnan alakult: teszta, tészta. Egyébiránt szintén egyezik vele a szláv tyeszto v. czeszto v. cseszto, melyekkel viszonyban látszanak lenni: tyeszni szoros, tyesznit vagy tyisznút szorítani, szorongatni, mely ismét rokon a magyar toszogat igével, honnan némely tájszólásban toszogatott kolbász, am. bélbenyomogatott, tömött, szorongatott, begyúrt vagdalékhús. A német Teig és izlandi nyelven teyga (kneten, gyúrni) mind érteményben, mind származási viszonyban szintén hasonlók hozzá.” Kiem. K.S. A fenti szövegben levő idegen változatok az ómagyar ősnyelv maradványai azokban a nyelvekben, hiszen mindannyian annak utódnyelvei. SZT – TSZ értelmi viszony: a téSZTa összetétele teTSZőleges, dagaSZTáskor kéTSZer vagy TöbbSZör is adagolnak hozzá, s így változik.

tézsla, tézsola  – Szekérrúd meghosszabbítására való rúd. Az eketaliga vagy borona elé akasztott rúd. [déli szláv] A TÉZSLA  T.ZS – ZS.T gyökbővítmény: TéZS –  ZSéT. E gyök még érthetőbb zs > sz váltással: TESZ – SZÉT. A TÉZSLA SZÉTválasztja a két igásállatot, amelyek TESZnek azért, hogy menjen a munka. A TÉZSLA egy munkafolyamat vezetésének segédeszköze.  Erdővidéken TÉZSOLA. E minőségben a zabola szót juttatja eszünkbe. A ZSL hangcsoport – ÉZSLA – tevékenységükben megvezető hatékony segédeszközt használók, vagy épp a segédeszközök megnevezésében van jelen. Ilyenek: kurUZSLÓ, varÁZSLÓ. Vagy a nyomkeresést segítő, azt vezető vIZSLA. A ZSL páros, mint ZS.L – L.ZS alvógyök: ZSiL – LaZS, ebből indul a vízduzzasztó ZSILip neve is. A kellemesen duruZSOLó ZSÍL patak kivezet a sűrűből. Az Istenhez közelítő, az ő útjain vezető ZSOLtár, ZSOLozsma, amelyek mind a beteljesedést elősegítők. A téZSOLa is vezető. A téZSOLa nincs mereven kötve, csak lazán, LAZSán. Nem délszláv kölcsönszó a TÉZSOLA, TÉZSLA, csak ők megörökölték. A ZSL – LZS kapcsolat: a téZSLa a nyomkövetésben segít. Nem enged bandZSaLítva, LaZSálva félrehúzni.

tímár – Nyersbőr kikészítését végző iparos illetve szakmunkás. [óorosz] A TÍMÁR szó T.M – M.T gyökből induló: TiM – MiT. A TÍMÁR TIMsóval dolgozik, abból kapta nevét a szakma. A TIMsó, TÖMsó neve összehúzó, TÖMörítő tulajdonságából ered. Az M hangcsoport – ÍMÁ – a tÍMÁr célja a bőrszáradás nyOMÁn a megkEMÉnyedés megakadályozása. A szakma egyik fontos művelete a cserzőlébe áztatás. Utána hÁMOzás, a húsmaradványok lEMArása. Érlelés után sIMA, bársonyos bőrfelület alakul ki, és ruhaanyagként hajlAMOs rásIMUlni a testre. Az M.R – R.M gyök: MaR – RáM,  a vegyi MARatás, a húscafatok leHÁMozása, RÁMolása. A szó átforgatása is útbaigazít: TÍMÁR – MÁRTÍ. A TÍMÁR, beMÁRTás, MARATás, és a felesleges rétegek lekaparása, leMARása a felületről. TíMáR – MáRT – MaRaT hangváz: T-M-R – M-R-T – M-R-T. Esetenként RÁMÁT is használ, amelyre kiMEREvíTi a gereznát, a bőrt. TíMáR – RáMáT – MeRevíT hangváz: T-M-R – R-M-T – M-R-v-T. A TÍMÁR, ha nem jól végzi a munkát, csak eldobható ROMOT hagy maga után. TíMáR – RoMoT hangváz: T-M-R – R-M-T. A legősibb szakmát folytató RIMÁT is jó bőr jelzővel illették, illetik. Sok „TÍMÁR” érleli az ő bőrét. TíMáR – RiMáT hangváz: T-M-R – R-M-T. A bibliai Júda menye, TÁMÁR is RIMÁT játszott az apósa előtt, hogy magot, utódot nyerjen tőle. TáMáR – RiMáT hangváz: T-M-R – R-M-T. A CzF Szótár német, a MÉK óorosz irányba vinné a teljesen ősnyelvi eredetű szót. Az emberi történelem hajnalán már érleltek bőrt, készítettek belőle ruházatot, tehát a bőrkikészítő TÍMÁR szakma korán kialakult, évezredekkel az óorosz nyelvnek az ómagyar ősnyelvről kibomlása, leválása előtt.

Tisza – A legmagyarabb folyó. [szláv] Nem elfogadható sem a MÉKSZ szláv, sem a Czuczor-Fogarasi Szótár latin eredetre utalása. Sosem az számít egy eredeti magyar szónál, hogyan írták le régen a magyar neveket különböző nyelvek betűrendszerébe nyomorgatva! A gyökök, a hangcsoportok értelmére kell figyelni a hangzásnál. Mit jelent a TISZA folyó neve? A T.SZ – SZ.T gyökből indul: TiSZ – SZéT. A TISZA vize természetes nyugalmi állapotában TISZtA. Ez egyik névadó jellemzője. Népdal utal a kétféle vízminőségi állapotára: „Zavaros a TISZA vize, nem tiszta.” Tehát alapjában TISZtA, de néha nem, mert olyankor felkavarodik a folyó szőke jelzőjét adó ISZAp. A TISZA áradáskor messzire SZÉTterülő volt a névadás idején. Áradáskor rohan, és mindent TASZÍt, vISZ maga előtt. A TISZÁhoz hasonló a VISZTUla, eredetileg VÍZ TOLÓ volt a magyar neve, de a Víz tISZTULÓ értelem is jelen van. TiSZa – TiSZTa – TaSZíT hangváz: T-SZ – T-SZ-T – T-SZ-T. A magyar megnevezések kialakulásának keresésénél nem lehet leragadni egyetlen névadó jellemzőnél, mivel több van, legkevesebb három! Az SZ hangcsoport – ISZA – a TISZA ÉSZAk-déli irányú folyó. Medrében nagy mennyiségű, világos, SZŐke, tISZtA, ISZAmodó, csÚSZÓ ISZAp van. Az ÚSZÓ jelző minden benne elmozduló könnyű tárgy jellemzője, azokat vISZI a TISZA magával. Egy leírásból: „A folyó neve a vaskorban (Kr. e. 7–6 sz.) a mai Szeged területén megtelepedett agathürszosz és szignünna népcsoportoktól származhat. Egyik írott alak: „tijah” (ejtsd: tidzah) szó folyót jelenthetett. A SZŐke jelzőt a benne lévő ISZApról kapta.” Ez olvasható több helyen a hálón a TISZA névről. Azonban a TISZA nem Szegednél kapta nevét, hanem a forrásvidékén, mivel kezdetben viszonylag rövid patakként ömlött bele a Kárpát-tengerbe. Hasonló a SZAMOS, mint ISZApos iSZAMOS, jellemzői azonosak a SZAmos nevű folyókéval, amelyek szintén a SZŐke jelzőt viselik, és szintén az ISZAptartalmuk miatt: szőke ISZAmos SZAmos. A névadók a tenger apadását követve költöztek mind lennebb, végigélve a térség alakuló történelmét. Az agathürszosz és szignünna népcsoport a saját nyelvjárása szerint ejthette a nevet, de nem ők nevezték meg. A név TIDzah alakban írása, görög vagy latin betűrenddel papírra vetett név, amelynek nem ez a kiejtése volt. A Halotti beszéd latin betűkbe nyomorított névelírásai példa az ilyen torzókra. Ha az ID gyök mégis jelen volt e törzsek nyelvjárása szerint, az sem magyartalan, hiszen az ID, UD, ÜD ősgyökök vizet jelentenek. Jelen van a háromszéki Feketeügy nevében, amely FeketeID volt valaha. De a bibliai Édenből eredő HIDdekel névben is, amely ÜDítően hűs vizű folyó neve.  Íme a közös jellemző: TIDzah, FeketeID, HIDdekel. Az ID (ud, d > t: ut) minden esetben víz, folyó jelentésű, amint az IDő is folyamat. De a hIDeg, ÜDítő jellemzőt is magába foglalja. Adalékként: az agathürszosz és szignünna törzseket, ágtörzs és székelyek néven azonosítja Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai, című könyvében. Ez esetben pedig magyar nyelvű népekről van szó. A másik jellemzője a folyónak: a világos színű, tISZtA ISZAp, (T)ISZA(p). Lehetett: IDSZAP = iszapos ID, folyó. Gyökfordítás nyomán DISZAP. Majd d > t váltással TISZAp. Az IDSZAP jelentette a bő áradású folyót is – SZAPora –, amely mindent SÖPört útjából. Némely utódnyelven a ZAPor tavaszi árvizet jelent (román, bolgár stb.), sok vizet, SZAPora, mindent elSÖPrő vizet. A TISZA is ilyen TI-SZA–pora T–ISZA-p-ora, ISZApot SZAPorán hordozó. A P hang lemorzsolódhatott idővel a folyó nevének végéről: TISZA/p.

tiszt – Egyenruhás testületekben magasabb képzettségű parancsnok. Hivatali hatáskör. Tiszteletadás, mint illendő kötelesség. [szláv] A TISZT a T.SZ – SZ.T gyökből  indul: TiSZ – SZiT. A TISZ gyöknek nagy szóbokra van a magyar nyelvben. A T hang a Tettek, Titok, Tudás, Természet jelölőhangja. Valami, ami kiválaSZTott, TISZTa, SZITált, minden szennytől mentes. Az SZT hangcsoport – ISZTE – a tISZTI rang elvben a tISZTEsséggel véghezvitt tISZTA Tettek nyomán járt valaha. A tISZT egyik jellemzője az erkölcsi-testi tISZTAság, a másik a DÍSZes viselet. A TISZT erkölcsi TISZTaságának párhuzama SZITával TISZTított lISZThez hasonlítható. A tISZTEsség a kemény, erős jellemek tulajdonsága, DÍSZe. A TŰZ csak az erős, kemény fémet tISZTÍtja, a gyenge dolgokat elpuSZTítja. Amint a TŰZ SZÍTható, úgy a tISZTEsség is növelhető tISZTEletreméltó tettekkel. A szóban levő SZT páros ugyancsak T.SZ – SZ.T gyök: TiSZ – SZíT, s így mintegy kettőzi, nyomatékolja a szó mondanivalóját. Az igazság megköveteli, hogy leírjuk: a történelem folyamán már a kezdetektől a vezéri TISZTségeket viselők, hadi vállalkozásaik folyamán sokat puSZTíTottak. TiSZT – puSZTíT hangváz: T-SZ-T – p-SZ-T-T. Tehát a szó valódi jelentésére nem voltak méltók. A CzF Szótár leírása: „Véleményünk szerint e szónak eredeti első jelentése az erkölcsi fényre, kitüntetésre, ékességre vonatkozó dísz, (decus, ornamentum), melyből t utótéttel lett diszt, s keményebb hangoztatással tiszt. […] Tudniillik szokása nyelvünknek az sz, s, cs véghangu gyököket és törzsöket t-vel vagy k-val megtoldani, mint: válasz választ, arasz araszt, eresz ereszt, […] Továbbá a d keményebb t-re szeret változni, mint: dobzódik tobzódik, dukmál tukmál, […] A tiszt tehát, mennyiben a disz gyökből származik, észtani rendben jelent először diszt adó, erkölcsi becscsel járó társadalmi állást, rangot, honnan a tisztes, tisztesség, tisztel, tisztelet, tisztelendő származékok.” Nem szláv jövevényszó, hanem eredeti magyar szó. Az SZT – TSZ kapcsolat: a tiSZT, ha tiSZTeletre méltóan viselkedik, kéTSZeresen nagyobb tiSZTeletet érdemel.

tiszta – Amiben nincs szenny. [szláv] A TISZTA is a T.SZ – SZ.T gyökből  indul: TiSZ – SZíT. A TISZTA szóban levő ISZ gyök a szennytől való ISZonyodás, a szóvégi TA, TÁvolodás. Ez a szófordítás nyomán válik láthatóvá: TISZ-TA – TA-SZÍT.   A TISZTA erkölcs TASZÍTja a szennyet. TiSZTa – TaSZíT hangváz: T-SZ-T – T-SZ-T. A TISZTAság igénye annak fenntartására SZÍTja az egyént. A TESTI TISZTAság is fontos. Látható a két szó felépítéséből a kapcsolat. TáSKa – KaTuS hangváz: T-S-K – K-T-S. Az SZT páros, mint alvó SZ.T – T.SZ gyök van jelen, tehát a TISZTA szó (tisz-szt-ta) kétszeresen az elválaSZTás értelmét hordozza: TISZ, SZÉT. Az SZT hangcsoport – ISZTA – mutatja a jellemzőket is: a tISZTA elválik a szennytől, kOSZTÓl. Az erkölcsileg, fizikailag tISZTA, becsületes férfi, és nő tISZTElet érzését fakASZTÓ. Ha valami nem tISZTA, akkor aggASZTÓ az állapot.  Aki TISZTÁN megőrzi erkölcsiségét, az SZENTnek mondható. TiSZTáN – SZeNT hangváz: T-SZ-T-N – SZ-N-T. Nézzük meg a CzF Szótár leírását a TISZTA szóról: „A fentebb elsorolt érteményekből kitűnik, hogy a tiszta tulajd. érzéki vagy anyagi jelentése a testek látható minemüségére vonatkozik, melynél fogva azok minden idegennemű vegyülék, keverék, tapadék nélkül sajátszerü külsejökben, tüneményeikben ötlenek szemeinkbe. Minthogy továbbá a testek jobbára vagy gyakran részint más testrészek odatapadása, részint közbevegyülése által mocskosak, illetőleg homályosak, zavarosak lesznek, s valódi szinöket különféle csiszolás, dörzsölés, vagyis az idegennemű részek eltávolítása, elválasztása által nyerik vissza: […] a tiszta szóban a csiszolás, dörzsölés alapfogalma rejlik, s gyöke tisz egy azon csisz gyökkel, […] s az illető testek tisztitására, fényesítésére vonatkoznak. […] Alapfogalomban rokona: dísz, mennyiben részint külső, részint erkölcsi csint, fényességet jelent, honnan disztelen am. külsőleg vagy erkölcsileg csúnya, mocskos, tisztátalan.” A TISZTA szláv megfelelője csiszti, amely a CSISZol, TASZIgál, CSESZETel műveletből ered a magyar nyelvből. Vagyis nem a magyar nyelv örökölte a szlávoktól, hanem a szlávok a magyar nyelvből, mivel a magyar nyelvben fellelhető a szó kialakulásának egész kapcsolatrendszere, névadó jellemzői, viszonyító elemei! Az SZT – TSZ kapcsolat: ami igazán tiSZTa, SZennyTől mentes, az SZenTséges, héTSZeres tiSZTelet illeti.

toka – Áll alatti zsíros húspárna. [szláv] A TOKA T.K – K.T gyökbővítmény: ToK – KoT. A TOka, TOrok azonos ősgyökből induló szó. A CzF Szótár választ ad: „Gyökhangokra és alapfogalomra nézve rokona a dag, dagad, daganik, menynyiben a toka természeténél fogva dagályos; tehát mintegy daga.” Kiem. K.S. Ez viszont magyar gyök, kiterjedt szóbokorral. A K hangcsoport – OKA – jelen van a szAKÁll szóban, amely a tOKÁn is nő.

tompa – Aminek hegye, éle kerek vagy lapos. [szláv] A TOMPA szó a T.M – M.T gyökből ered: ToM – MeT. A TOMPAság a leMETszett csonka, tonka, tönk állapot. Az M hang TÖMör – MATer – anyag, és a P hang PAll – üt értelme is jelen van a TOMPA, TÖMPE szavakban. Az MP hangcsoport – OMPA – ami tOMPA, életlen, lehet tÖMPE, csÁMPÁs, csendesen sOMPOlygó. Lehet tOMPA fénye a csEMPÉnek. A hang is lehet tOMPA. Ez esetben az M hang szájMozgás, Mozdulat stb. A P hang esetenként léPés, tomPa léPtek, vagy taPadás, kéP, Pont értelme. A TOMPA – PATOM Rubik-kockás gyök átforgatás: ha tovaPATtan valami, az TOMPA hangot is adhat, de ha PAMUTra esik, hangtalan. ToMPa – PaMuT hangváz: T-M-P – P-M-T. A szláv kölcsönszót vallók próbáljanak magyarázatot adni hasonló értelmi kapcsolatokra, bokrosodásra azokon a nyelveken. A CzF Szótár leírása: „Gyöke azon tom, vékony hangon tem, melyből metszésre illetőleg elmetszett, elvágott testdarabokra vonatkozó származékok eredtek. […] Egyezik vele a tájdivatos tonka, és a köz használatu csonka, mely egyébiránt szükebb jelentésü. Hasonló hozzá az előtéttel németül: Stock. A tompaság alapfogalma rejlik a latin stupet, stipes, stipula szókban is, melyek gyökei az s kihagyásával: tup, tip, forditva put, honnan putare, amputare, am. elmetszeni, megtompítani, és mut, honnan mutilus, mutilo am. metszek, metélek.” Kiem. K.S. E fenti utódnyelvi szavak bizonyítják az egynyelvűség idejéből való eredetüket. Aki viselkedésben TOMPA, az nem PATTAN a tettre. ToMPa – PaTTaN hangváz: T-M-P – P-T-N. Az MP – PM kapcsolat: az eltoMPult rozoga géPMű is toMPa.

topolya – Fehér nyárfa. [szláv] A TOPOLYA szó a T.P – P.T gyökből induló szó: ToP – PoT. A TOPOLYA szó minden eleme vízhez kötődő, így a kifejezés egészében is. A fordított induló gyökkel is beszédes: TOP-olya – POT-olya (t > cs: pocsolya), a kisgyerek is POTOJÁnak mondja a POCSOLYÁt, hangképzésének CS korszaka előtt. ToPoLYa – PoToLYa hangváz: T-P-LY – P-T-LY. A P hang, püpü, poly, polyó, folyó, az olasz PÓ, a magyar IPOLY folyók nevei igazolják. A fehér nyár a folyók árterületeinek növényzetéhez tartozik, és innen kapta TOPOLYA nevét – TÖve (to) a PO-ban, TÓban, TOPOG a nyirkos helyen. A P hangcsoport – OPO – a tOPOlya vizes talaj faféléje. Jelen van az IPOly folyó, az ősi vízjelentésű ÁPA szóban, a vÁPA, zÁPOr szavakban, amelyek mind vízzel kapcsolatosak. A P.LY – LY.P gyök: PoLY – LYoP, az IPOLY, FOLYó (p > f) szavakban.  LYOP  – LOP – LÁP. Az LY hangcsoport – OLYA – jelen van a pocsOLYA, gÓLYA, gÁLYA, sÓLYA vízkapcsolatú szavakban. A szláv nyelvekhez annyi köze van, hogy azok átvették a magyar nyelvből. Valószínű, hogy TOPOLYA város neve is ehhez kötődő. A TOPOLYAfa nagyobb vízigényét PÓTOLJA, TÁPOLJA a pocsolyás vizenyős TALAJ. ToPoLYa – PóToLJa – TáPoLJa – TaLaJ hangváz: T-P-LY – P-T-LJ – T-P-LJ – T-L-J. Ha teljesen átfordítjuk TOPOLYA – ALYOPOT, akkor azt mondja, hogy az ALJA POT, azaz a talaj alatta vizes.  ToPoLYa – aLJa PoT hangváz: T-P-LY – LJ-P-T. Amiért Trianon óta TOPOLYA Szerbiához tartozik, még nem következik az, hogy szláv neve van a fának, városnak. TOPOLYA akkor kapta nevét, amikor még egy fia szerb sem lakott a vidéken, tehát nem lehet szerb jövevényszó.

tök – Kúszó indájú, tölcséres sárga virágú, kobaktermésű mezőgazdasági növény. Herezacskó a herével együtt. [szláv] A TÖK a T.K – K.T gyök hangjai: TöK – KöT. A TÖK gömbölyű, kerek keresztmetszetű. A kör, a kerekség, a gömbölyű fogalma a kezdetekkor a GÖRdülő KŐ képi látványából alkottatott. Itt kell keresni a TÖK szó eredetét. A TÖK görgethető, mint a TEKe. Belseje kivájva TOKként is szolgálhat. Munka – TÁK, TÉK – folytán felhasználható, eledel készíthető belőle: éTEK, TOKány. A szó fordított alakja KÖT, amely más jellemzőket is leír. A TÖK KÖTve van a TŐhöz, a szárhoz. A nemző TÖK – a here – az élet indulásának TÖve. A here, azaz TÖK által kitermelt ondósejtekkel KÖThető le, tehető termékennyé, TÉKonnyá a női petesejt, amelyből új élet sarjad. E sarjadó kis élet KÖTi össze a párt. A TÖKéletes (életrevaló), érTÉKteremtő szavak, mint munkaminősítők, a TÖK, TÉK gyökökre épülnek. A TÖK  gömbölyű TEKE, TEKErhető, azaz gördíthető. TöK – TeKe hangváz: T-K – T-K. A hím here is TÖK, és a TEKerés érTÉKes, szaporító szerve. Az általa termelt ondó KÖTi meg a női petesejtet, és indítja el a termékeny KOTló folyamatot. TöK – KöT – KoT hangváz: T-K – K-T – K-T. A CzF Szótár leírása: „Minthogy a tökről vett hasonlatok gömbölyü testekre vonatkoznak; innen legvalószínübb, hogy e gyökszóban alapfogalom a gömbölyüség, s ennélfogva rokonságban van a szintén valami gömbölyüt jelentő, és hasonló gyökhangu teke, csök, csög, gyök, csok, csokor, tok, dok, továbbá a puffadtat jelentő döddő, tűgy, tüdő, tüttös, döme, dömsödi, dundi stb. szókkal.” Teljes, átfogó magyarázhatósága csak magyarul van és nem a szláv nyelveken. Ők megörökölték.

tömjén, temjén – Egy meleg égövi fa kérgéből kivont, templomi füstölőszerül használt gyanta. [szláv < görög] A TÖMJÉN szó a T.M – M.T gyökből indul: TöM – MaT. A TÖMjéngyantát METszéssel nyerik ki a fából, vagyis a vágás, METélés METJÉN folyik ki a gyanta. TöMJén – MeTJéN hangváz: T-M-J-N – M-T-J-N.  De a MAT, mint a harMAT szóban, NEDvet is jelent (mat t > d : mad, m > n: ned). A TÖMJÉN gyantaféle, tehát folyékony. A TÖMJÉN J hangja a jót jelenti a szóban. Kellemes illatokat rejt magában TÖMény állapotban, amelyet égetéssel ad ki. Az MJ hangcsoport – ÖMJÉ – azt jelenti, hogy a tÖMJÉn illata képletesen szólva valamilyen lelki szOMJAt elégített ki. A CzF Szótár ad támpontot a növény nevével kapcsolatban: „[…] magyarul Párizpápainál: balzsamfű, Diószegi-Fazekasnál: démutka.” Mint mindennek, úgy ennek a növénynek is több megnevezése volt az ómagyar ősnyelven. Az MJ páros ómagyar nyelvi eredetet jelez. A J.N – N.J gyök: JéN – NeJ, (j > gy, gy = dj: nedj, nedv, nedű) a kéreg METszése után indul meg a GYANta, régiesen: JANta, tehát JÖN a JANta, a NEDű. Az MJ – JM kapcsolat: a töMJént a fa héjából, azaz haJMájából vonják ki.

tömlöc – Börtön. [szláv] A TÖMLÖC szó szintén a T.M – M.T gyökből indul: TöM – MaT. A TÖMLÖC, ahová beTÖMték a bűnözőket, vagy a hatalommal szembenállókat. Székelyföldön helyenként TÖMLEC. A gyökfordítás MAT gyökszava átláthatatlan jelentésű, azaz lehet sötét. A szláv nyelv a magyarból vette át. A CzF Szótár is szláv eredet mellett van. Így írja le: „A régi timnicz alakból kiindulva szláv eredetü szó, mert temni (tyemni) tótúl am. sötét, homályos, és temnicza (tyemnyicza) am. sötét homályos hely, milyen a tömlöcz szokott lenni.” Ezen azért meglepődtem. Mert Czuczor és Fogarasi, akik a gyökelmélet fő védelmezői voltak korukban, hogyan nem jöttek rá, hogy a TÖMlöc az a hely, ahová beTÖMik a bűnözőket, vagy amelyet megTÖMnek bűnözőkkel. A MAT gyök sötét átláthatatlant is jelentett az ómagyar ősnyelven. Ha a MAT > MAD > NED azaz víz jelentését vesszük: valakik, akik belemártották magukat valamibe, s ezért rájuk húzták a MAT > MAD > NED vizes lepedőt. De a TÖMlöc, mint MAT > MAD > NED vizes pince is. Az ML páros mivel két, érzelmi töltetű lágy, könnyed hangból áll, így a körülvevő hangok befolyásolják értelemalkotó irányukat, és mint minden hang és hangpáros jelen vannak mindkét végleten, azaz ellentéteket is megjeleníthetnek. Az ML hangcsoport – ÖMLÖ – így van jelen a hIMLŐ, tÖMLÖc, mAMLAsz szavak mellett, a tÖMLÖcben levőtől megvont EMLŐ, zsEMLE, csillÁMLÓ szavakban is. Az L.C – C.L gyök: LöC – CéL. A tömLÖC CÉLtévesztett emberek helye, olyanok jutnak oda, akik az erkölcsi szintet jelző jelképes LÉC szintje alá süllyedtek. A TÖMLÖC, TÖMLEC átforgatva: CÉLTÖM. Elvben a tömLÖC, tömLEC CÉLja a CELlában átnevelés lenne, erkölcsileg felemelni, az elfogadható színt LÉCe fölé emelni, magasabb LICitre tenni a megtévedteket. Az L.C – C.L gyök c > z váltással: L.Z – Z.L. LaZ – ZüL. A tömLÖCbe, tömLECbe LÁZadókat, ZÜLlötteket TÖMtek be. Ugyane gyök c > sz hangváltva: LaSZ – SZeL: LASZ, LESZ, LÖSZ. E gyököknek valamilyen LAZa keverék jelentése van. Néhány szavunknál, amelyeknek tengelyét az ML páros adja, szintén ez a LAZa jelenség érződik. Ilyenek: bomLASZt, omLASZt ömLESZt. Minden esetben felLAZítás értelműek. Vagyis az eredmény: LAZa. A TÖMLÖCben, TÖMLECben összevisszaságban LAZa keverék népség van összeTÖMörítve, beTÖMve, ÖMlesztve, ömLESZtve. Az ML páros, mint M.L – L.M alvógyök: MáL – LoM. A töMLöcben – természetes esetben – a társadalom MÁLLó LOMja található. A TÖMLÖC szó magyar eredetű, ezt nem lehet kétségbe vonni. Az ML – LM kapcsolat: a töMLöcben szaLMán háltak, soha nem volt éLMény töMLöcben lenni. Jöhet a fentihez hasonló szláv magyarázat.

tragacs – Targoncaszerű, egykerekű, kezdetleges szállítóeszköz. Elavult jármű. [szlovák < német] A TRAGACS T.R – R.T alvógyökkel indul, és meglehet, a TARGONCA szóból alakult hangugrással és hangváltással. Ám a TRAG hangcsoport lágyított G –> GY a TRÁGYa – GYATRa változatban minőségcsökenést leíró. A TRAGACS gyenge, GYATRA jármű. A magyar nyelv hangzástörvényei szerinti. A TR párossal alkotott értelemadó gyökök: TRA, TRE, TRI stb. háromszoros éRTék vagy éRTéktelen fokozatot jelentenek a TRAM, TREN*, TRÓN szavakban. A TRÁG (t > d) DRÁG jelentett vonást, vonzást is az ősnyelven. A naDRÁGot felhúzzák, vonják a lábra, altestre. A TRAGacsot vonszolni, húzni kell. A TR hangcsoport – A/TRA – a TRAgacs jármű gyATRA, hÁTRÁnyos állapotú. Erre vonatkozó párhuzam van még az OTROmba, pUTRI, szavakban. A TRA gyök többszörös értékfokozatot jelent, itt minőségsüllyedésben: TRÁgya, gyaTRA TRAgacs, gyaTRAGACS. Az R.G – G.R gyök: RaG – GöR mindkét végletet kifejező: GÖRdül, RAGad. A tRAGacsot magaddal RAGadod és vonszolod, húzod. A tRAGaccsal könnyen ott RAGadsz (hangzás ragacc) a sárban. A CS hang itt leértékelő értelmű: poCSék. A G hangcsoport – AGA – mutatja, hogy a trAGAcs, lévén rozOGA jármű, azzal könnyen berAGAd, elAKAd (g > k) és vÉGE. E jellemzőkből áll össze a TRAGACS megnevezés. A szóvégi G.CS – CS.G gyök: GaCS – CSöG, gubancos, GÖCSös, CSÖGös állapot, (g > k) KACS, akadályokat megjelenítő, amely a traGACSot jellemzi. Hasonló értelmű a szófordítással létrejövő CSOTROGA, CSOTROGÁNY (MÉK: angol). TRaGaCS – CSoTRoGa hangváz: T-R-G-CS – CS-T-R-G. Nem német vagy szlovák kölcsönszó, hanem azok a nyelvek örökölték az ómagyar nyelvből. A szót alkotó hangokból körülírást, átfogó magyarázatot csak a mai magyar nyelven lehet adni! TR – RT kapcsolat: a TRagacs éRTéktelen eszköz.

/*/ A megjelenésekor csúcsot jelentő vasúti szerelvény is TREN nevet kapott, mivel hatalmas ember- vagy anyagtömeget lehetett szállítani vele. Ugyanilyen okból a TRAMvay. E megnevezések is ősnyelvi gyökökre épültek. A TR alvógyök mindkettőnél a vonzás, vontatás, húzás. Amit magam után húzok, vonok (olaszul TIRare), azzal TÖRölöm a földet. A TRen, tREN egy egész RENd járművet vontat. A TRamvay – TR, TIRál, TÖRöl, azaz von, trAMvay – AM = sokaság, tömeg, tramVAY – VAY = út, valaha az ősnyelven: VÁJt, VÁGott, RÓTT (way, vag, route). Az utódnyelvek csak az ősi nyelv szóalkotó elemeit használhatják új kifejezések alkotására.

trehány – Gondatlan, hanyag, rendetlen. [szlovák] A TREHÁNY T.R – R.T gyökbővítmény: TeR – ReT. A TREHÁNYság jelképesen TURHÁs állapot. A TREHÁNYság HÁTRÁNYos megkülönböztetésre ad okot, hiszen a rend megTöRése. A TREHÁNY, mint szó, a HÁTRÁNY gyökátvetett alakja: há-TRÁ-ny – TRÁ-há-ny. Ezt a hangváz is bizonyítja. TReHáNY – HáTRáNY hangváz: T-R-H-NY – H-T-R-NY. A H hangcsoport – EHÁ – a trEHÁnyság nEHEzen kezelhető eset. A trEHÁny lehet mOHÓn mÁHOló, műveletlenül rÖHÖgő, elHAnyagolt külsejű pUHÁny, rÜHÖs, sEHOnnai. Az ÁNY – NYÁ minősítő értelemadó gyök. A TREHÁNYság HÁNYATRA gerjesztő, késztető jellemvonás. TReHáNY – HáNYaTRa hangváz: T-R-H-NY – H-NY-T-R. Sőt, alkothatunk új szót is, oly szót, amely létezhetett is a múltban a bűzös, ROTHAdó, HÁNYtató látvány által kiváltott érzések nyomán: ROTHÁNY. TReHáNY – RoTHáNY hangváz: T-R-H-NY – R-T-H-NY. Nincs itt semmilyen szlovák nyelvi elem, hiszen ez egy fordítható és bő kapcsolatokkal bíró ősnyelvi szó. Szóalkotó elemei magyar szavak százaiban vannak jelen. TR – RT kapcsolat: a TRehányság oTRomba, puTRis, a valós éRTékeket megvető, áRTalmas viselkedés és életmód.

tunya – Lusta, lomha, tétlen. [? szerb-horvát] A TUNYA T.NY – NY.T gyökbővítmény: TuNY – NYaT. Aki TUNYa, suNYÍT, haNYAT vágja magát. Az NY hangcsoport – UNYA – a jellemzőkben: a tUNYA hANYAg, vÁNYAdt, UNJA (unnya) a mozgást. Inkább a gÚNYt is elviselve csÚNYÁn sUNYÍt, hUNYOrog dUNNYOgva. A TUNYA szóban a T a tevékenységre, annak hANYAgolására utal. A TUNYA HUNYÓ, mindig ANYUT várja, hogy megoldja gondjait. A TUNYA – ANYUT átfordítás is mutatja. TuNYa – aNYuT hangváz: T-NY – NY-T.  Írhatnánk még NY hanggal létrejövő minősítő értelemadó gyököt tartalmazó szavakat lanyha, renyhe, trehány, amelyekben az NY hang az ellágyulás értelmet képviseli. Bővebben az any, ány, eny, ény, … UNY gyökökről az NY hangnál. Nem szerb vagy horvát jövevényszó, a magyar nyelv sajátja.

tüstént – Azonnal. [? szláv] A TÜSTÉNT a T.S – S.T gyök bővítménye: TüS – SüT. A TÜSTÉNT szó a TŰszúrás, csípő fájdalmának hasonlati kifejezése. De a TŰZ égető (süt) SürgeTése is. Köze van a TŰZhöz és az ÜSThöz is. Ez valaha az első ételfőzések idején keletkezett szó az Özönvíz után, mert előtte nem valószínű, mivel nem kellett főzniük. Az ST hangcsoport – ÜSTÉ – SürgeTő értelmű a tÜSTÉnt, ÜSTÖlést, fÜSTÖl szavakban. Az ST páros a serény S és a tevékeny T hangokból áll, amely a rESTEt, lUSTÁt mozgásra SürgeTő, SerkenTő, SieTésre ösztönző eszközök megnevezésében kulcshang. Ilyenek az OSTOr, fUSTÉly. Érdekes „kór-gyógymód” nyelvi összefüggések találhatók a magyar nyelvben. ST – TS kapcsolat: a tüSTént, üSTöléST, SürgeTő. Nem fogad el menTSéget, fáradTSágra hivatkozáST, nem néz el késéST. NT – TN kapcsolat: a tüstéNT sürgős, éget akár a zsaráTNok vagy az ETNa.

U

uborka – A tökkel rokon, arasznyi hosszúkás termésű konyhakerti növény. [szláv < görög] Az UBORKA az UB – BU ősgyökre épülő szó. Az UBORKA U hangja a legalacsonyabb fekvésű hangként a növény alacsony, kÚszó helyzetét is jelzi. A CzF Szótár szerint: „Másképen: ugorka, néhutt buborka, umorka.” A B hangcsoport – UBO – jelen van az említett bUBOrék szóban. Ilyen vagy hasonló alakú a gUBÓ, tOBOz is. Tájanként bUBORKÁnak is mondják, ami a bUBORék alakban jelentkező zsenge termésre vonatkozhat. A B.R – R.B gyök: BoR – RoB (b> p: rop), a BOR körértelmű, de a savanyíthatóság értelmét is rejti. A ROP gyök a termés ROPogós jellemzője. Az UGORKA szóban a GOR gyök a KERek keresztmetszet. Az RK páros, mint alvó R.K – K.R gyök: RoK – KöR, a KÖR alkotó hangjai. A KA gyök KIcsinyítőnek tűnő, ám más jellemzőket is leír. Az RK hangcsoport – ORKA – az ubORKA gyorsan sERKEnő, elnyúló, ipARKOdó növény. Az UBORKA – AKROBU teljes átfordítás után úgy tűnik, mintha az első kóstolásnál a héj kesernyés íze is névadóvá vált, ugyanis az AKRO keserűt is jelentett. Egyik neve lehetett AKROBUB is. Ugyanez a jelenség a KRUmpli (akru) nevénél, ahol a felső termés bogyójának kóstolása nyomán érzett keserű, kótyagosító, pityókosító íz a névadó. Az UBORKA más néven is ismert volt az ősnyelven. Magyar Adorján és Tomory Zsuzsa szerint is a KŐ gyök a KOnyha, KÁlyha, KOhó szavak alapja. A CzF Szótár szerint a KOtyogó forráshang. Az élelmiszerekkel kapcsolatos másik jellegzetes értelemalakító az SZT kötött mássalhangzó-páros. Ezekből alakult ki a KOSZT szó, amely élelmet jelent. Az UBORKA, mint ehető zöldséggyümölcs így kapta a KOSZTRAVET, azaz ehető nevet. A délszláv nyelvek, a román nyelv ennek módosult alakját használja többnyire kasztravec alakban. A KOnyha, a KOtyogó főzéshang, a KŐ gyök, valamint az SZT páros és az élelem kapcsolatáról, a konyha és a koszt címszavaknál találnak leírást. Az RK – KR viszony: az uboRKa növény egy gyöKRől indul, és áRKon-boKRon átkúszva hosszúra nő.

udvar – Épület telkének beépítetlen, megműveletlen része. [szláv] Az UDVAR az UD – DU ősgyökre épülő, több elemből álló szó. Az UD gyök ÉDes ÜDe, OTThon jelentésű. Hasonló még az ODor, UDor is, amely belső (zárt) térre vonatkozik. Innen az ógörög ODeon (odehon) is még az ősnyelvből eredően. A DV hangcsoport – UDVA – a saját UDVAra mindenkinek kEDVEs, ÜDVÖs hely, amelyet nem enged eldUDVÁsodni. Olyan tulajDON, amelyet vÉDVE képes meghalni is. A medve ODVA is OTThon, az ő belső UDVAra. A DV páros, mint alvó D.V – V.D gyök: DaV – VéD. A valaha itt élt dákok, magyar nyelvű népként, kerített VÁRaikat DAVA, DEVA névvel nevezték, s amelyek VAD támadások elleni VÉDelmi célt szolgáltak. A V.R – R.V gyök: VaR – RoV, az udVAR körített körülROVott hely. Az UDVAR fő jellemzői a szót alkotó hangokkal is leírhatóak. Az UDVAR – VARUD gyök átforgatás mutatja: az UDVARod a VÁRAD, ha kell, VÉRED adod érte: uDVaR – VáRaD – VéReD hangváz: D-V-R – V-R-D – V-R-D. Az UDVAR megművelt, szép, gondozott, nem REDVÁsan elDURVUlt. Az uDVaR – DuRVa – ReDVa hangváz: D-V-R – D-R-V – R-D-V. Az egyszerű UDVAR nem hosszúra nyúló, viszonylag RÖVID, bejárható tér legyen. Az uDVaR – RöViD hangváz: D-V-R – R-V-D. Akár egy VEDER vízzel körüllocsolható. Az uDVaR – VeDeR hangváz: D-V-R – V-D-R. UDVAROD mindig RÁD VÁR, a rendbetétellel, gondozással, nyugalom nyújtásával. Az uDVaRoD – RáD VáR hangváz: D-V-R-D – R-D-V-R. A szép UDVAR, VIDORt keltő, mosolyt fakasztó: uDVaR – ViDoR hangváz: D-V-R – V-D-R.  ÜDVRE hangoló, meghitt, kellemes légkört sugárzó: uDVaR – üDVRe hangváz: D-V-R – D-V-R. Bármerre jársz, minden RAVÁD (utad), visszavezet UDVARodra, ott búcsúznak tőled, ODAVÁRnak vissza: uDVaR – RaVáD – oDaVáR hangváz: D-V-R – R-V-D – D-V-R. Ott ülve RÉVEDsz gondolataidba, ott szövöd TERVeiD. Az uDVaR – RéVeD – teRVEID hangváz: D-V-R – R-V-D – t-R-V-D. Majd ott REVED tested teljesen éretté, öreggé, aggá: uDVaR – ReVeD hangváz: D-V-R – R-V-D. Ha szláv jövevényszó volna, nem lenne ennyire beszédes. Tehát bizonyítottan eredeti, már az egynyelvűség idején kialakult ómagyar ősnyelvi szó. A CzF Szótár felemlít néhány idegen szóalakot: „Az idegen nyelvek közől egyezik vele a zend (ó baktriai) dvara, szanszkrit dvára, az ékiratokban, dhuvara, melyektől származik a persa dar, […] továbbá a szláv dvor, […] ide tartoznak a német Thor Thüre, a góth daur, hellen durh v. dura stb. melyek ajtót, kaput, illetőleg ajtó- v. kapuüreget stb. jelentenek. Az udvar szó alapfogalmánál fogva mint üreget, öblöt képező zárt tér, saját nyelvünkből is elemezhető, mint Kresznerics és Döbrentey is vélekednek, s törzse szeréntök azon udu, mely máskép odu v. adu, honnan a régies és tájdivatos odor vagy udor jelent üreget, különösen a székelyeknél jelenti a csűrben kétfelül azon ürességet, hová a gabonát rakják; tehát ,udvar’ v. mint föntebb ,odvar’ […] Figyelmet érdemel, hogy az ,udvar’ szó első részéhez (udv v. udu) hasonlít különösen a kalmuk őden és a mandsu uden […] Anonymusnál is, mint érintők, uduor, kinél mint helynév eléjön Hymusuduor, melyet Szabó K. Hímös udvar-nak ír.” Kiem. K. S. Látható az idézet elején kiemelt DV párosról, hogy az átvevő utódnyelvek sem nélkülözhették jelenlétét, továbbá az UD gyököt sem, amelyek ősnyelvi szóelemek, amelyből a szót is örökölték. DV – VD kapcsolat: a saját uDVarára hazatérni mindenkinek szíVDerítő érzés.

udvarnok – Uralkodói udvarban kisebb tisztséget viselő személy. [szláv] Az uralkodói UDVARtartás egyik hivatali állása az UDVARNOK, amely a fenti UDVAR szóból ered, amely bizonyíthatóan teljesen magyar. Erről a fenti udvar címszónál. Az UDVARNOK szót átvették a Magyar Királyság körüli kis fejedelemségek is. A szláv nyelvek a szó elején tömörítik a mássalhangzókat, így az U hangot elhagyták. A szláv nyelvekben dvornik alakban maradt fenn. A román nyelvben udvornic, majd rövidülve vornic alakban használták főleg a moldvai fejedelmi UDVARban. Az uDVaRNoK – DVoRNiK – VoRNiK hangváz: D-V-R-N-K – D-V-R-N-K – V-R-N-K. Az RN hangcsoport – ARNO – a valamire alkalmassá lenni, valamivé válni vagy valamilyen állapotot jelentő. Ilyenek: akARNOk, hÍRNÖk, mÉRNÖk, zsARNOk stb. Az RN páros, mint alvó R.N – N.R gyök: RaN – NaR hangjaival alkothatók: RANg, RENd, RONda és más szavak. A szóvégi N.K – K.N gyök: NoK – KoN, valakiNEK KÉNYére, KÉNYelmére szolgálatot teljesíteni. Az udvarNOK KONok, koNOK, NYAKas, nem KÖNNYen engedő volt alávetettjei felé. DV – VD kapcsolat: az uDVarnok szerepe: megóVD a rendet! FelróVDalni, azaz feljegyezni az uDVartartás szükségleteit, megVéDeni az elVaDulástól a belső rendet. RN – NR kapcsolat: az udvaRNok – meglehet csak szíNRe – nagy odaadást, hűséget mutat.

ugar – Pihentetés végett bevetetlenül hagyott szántóföld. [szláv] Az UGAR körértelmű szó – ger, GAR, gör, gur. Az UGARolás lényege az volt, hogy a vetésfoRGó rendszer keretein belül időszakonként pihenni hagytak területeket, tehát egy évet átUGrottak (ug/a/rottak). Az UGAR – RAGU fordítás a RÖG szót idézi. Az UGARON hagyott földön, RÖGÖN nem termett semmi, pihent a RÖG. Az uGaRoN – RöGöN hangváz: G-R-N – R-G-N. A G hangcsoport – UGA – e jellemzőt leíró: UGOrtak (o > a: ugar), csak UGArmunkálatokat végezvén a területen. Az UGARolás értelmes pihentetést jelent, az UGAR nem tévesztendő össze a parlAGOn hagyott földdel. A G.R – R.G gyök: GaR – RöG, az uGARolás idején pihent a RÖG. Nem RÁGta ásó, kapa, eke az uGARon heverő földet. A szláv nyelvek átvették a szót a magyar nyelvből az összes mezőgazdasággal kapcsolatos szakkifejezéssel, szerszámnevekkel együtt.

unoka – Gyermekünknek gyermeke. [szláv] Az UNOKA* szót a szláv nyelvek átvették a magyar nyelvből. Ez a való, semmi több. A szó a magyar nyelv sajátja. Eredője a régi VONOKA szó. Abból lehet megfejteni, és ez magyarázza némely szláv nyelvi alakját is, ahol V hanggal kezdődik a szó. A VONokák, UNOKÁk, a felmenőik után VONuló leszármazási VONal. A valóságban is így VONulnak be egy helyszínre. Az N hangcsoport – UNO – jelen van a vONUt, vONAt, fONAl szavakban. Az UNOka, vONOka valaki után vONUló sor, a leszármazók vONUlata, a vONOkák sora, amely az ősi leszármazást követő, azt tovább vivő fONAl. Az N.K – K.N gyök: NoK – KoN, hajlat, kiKUNkorodó kis hajtás a családfán. Az egyszerű székely ma is az eredetihez közelálló ONOKA szót használja. Idővel a V hang elmaradt a szó elejéről. A K hangcsoport – OKA – a mÓKA, kicsIKE, csÓKOlgat, játÉKOs, OKOs szavakban mutatja az UNOKA és a vele való kapcsolat jellemzőit. A lassan minden más előnyről lemondani kényszerülő öreg nagyszülő az UNOKÁban leli örömét, hisz saját gyerekkorát éli újra bennük. Csak az UNOKA kell ŐNEKI: uNoKa – őNeKi hangváz: N-K – N-K.

/*/ Az UNOKÁk a természetes NÉPPÓTlók, összevonva: NEPÓTok. Az ősnyelvben élt a NEPÓT kifejezés, UNOKA értelemmel. A sátorapák büszkék voltak a NÉPEs NEPÓTos tömegre.

 

Ü

ünnep – Nagyobb közösségben jelentős esemény, személy emlékének, valamely eszme tiszteletének szentelt nap. [szerb-horvát] Nem szláv kölcsönszó. Eredeti alakja lehetett: szENtNAP, szENNAP, szÜNNAP, amely az SZ.N – N.SZ gyökből indul: SZüN – NüSZ (n > ny: nyüsz). A szENtNAPon, szENNAPon, szÜNNAPon nem volt NYÜSZkölés, azaz nem szabadott dolgozni! A ÜNNEPet meg kellett ülni, ÜNNI. Az ÜNNEPen, mindenki üjjön az ÜNNEPén (üllepén). Vagyis az ÜNNEP, INNAP, INNEP szavak kialakulása világosan levezethető a mai magyar nyelven. A szó második fele a NAP: kellemes, élvezetes NAP a NÉPnek. A sok ÜNNEPen való ÜLLEPen ülést is meg lehet UNNI. Az N hangcsoport – ÜNNE – jelen van az ÉNEk, zENE, dANOl, fINOm ENNI, INNI szavakban. E szavakból látható, hogy az előkészítésben a nŐNEk nőnek meg a gondjai. Az INNAP, INNEP szóalak hűebben fejezi ki a szó egyik irányú jelentését. A kellemi IN gyök a csinos, csintalan, incselkedő, finom, ringat, hinta stb. esetében a rendkívüli kellemesség érzésének értelmét viszi be a szavakba. A nemiséghez is köze van a szónak a hangulat, kellem kapcsán, erről a nemiséget tárgyaló fejezetnél a Függelékben. Ugyanakkor az IN gyök esetenként nemlegességet, tiltást, de INtelmet is kifejező. INNAPon mindenféle mUNka (m, mancs, mun – kéz, man, mun kézen átmenő erőkifejtés) IN, azaz tiltva volt. Az ÜNNEP szentségére a parancsot nem a zsidók kapták, hanem az első emberek. Később Noé utódai az Özönvíz után, és csak rá ezer év múlva kapták a zsidók újraismételve! Talán a szÜNNAP szó fejezi ki jobban, szÜNNAP – ÜNNAP – ÜNNEP, ünNEP a NÉP számára is. Az IN gyökszó INtelmet is kifejező értelme az INNAPon, SZÜNNAPon domborodott ki. A hetenkénti INNAPon, ÜNNEPen tartottak az atyák – Istenre, erkölcsre, becsületre, tisztességre – nevelő INtelmeket. Van más változat is: IDNAP, ÜDNAP. Erről a CzF Szótár tesz említést. Ha Ü hangra váltunk: ÜDNAP, amely azt jelenti ÜDvösség NAPja, felÜDítő tevékenységek NAPja, az IDVESség NAPja. Vagyis csak felÜDítő gondolatokat VESsen azokon a napokon, semmi mást. Persze, ha a hatalom* nem zavar bele! ÜDNAPon PENDÜl a húr, szól a zene: üDNaP – PeNDüL hangváz: D-N-P – P-N-D-L. Az ÜNNEP szónak és változatainak semmi köze a nyelvészek említette szláv nyelvekhez. A szó az emberi közösségek kialakulása hajnalán fogant, a teremtés ősnyelvén. Az üNNeP – SZüNNaP – iNNaP hangváz: N-P – SZ-N-P – N-P. Ha hozzáadjuk az ÜNNEPre vonatkozó nemi vonatkozások megnevezéseit, amelyek a Függelékben vannak közzétéve, nincs az a nyelv, amely siker reményében felvehetné a vitát. Nincs az a nyelv, amelyen a fenti gondolatok levezethetőek lennének. mert nincs olyan kifejező ereje egyetlen nyelvnek sincs, mint az ember örökítő sejtjeibe, génjeibe táplált eredeti ómagyar ősnyelvnek, a teremtés nyelvének.

 

V

vacsora – Esti étkezés. [szláv] A VACSORA szó a V.CS – CS.V gyökből indul: VaCS – CSeV. A CSAládi VACSORA esti étkezés, és laza, ráérős, mesélő, regélő hangulatú: a napi események elCSEVerészése. A CSEVere – VECSere mély hangon VACSora. A VACSORÁnál beszélik, CSEVERÉszik meg a nap eseményeit, és a másnap terveit. A nap VESZTE, elESTE utáni napszak neve: ESTE, mert a nap elESTE után következik. A kisgyerek szerint ECSTE, ekkor van a napVECSte. A CS hangcsoport – ACSO – jelen van a jelenségeket leíró szavakban: vACSOra, vECSErnye, alACSOny (napállás), lECSOrgó nap. A CS.R – R.CS gyök: CSoR – ReCS, estefelé, vaCSORa idejére a nap ereje REStül, majd leCSORog a láthatáron, nemsokára CSOR, (ősnyelv: csor, kor = fekete) azaz KORom sötét lesz. A RÁCS gyök is tartalmaz sötét jelentést, kaRÁCSony éje az év leghosszabb éje, sötétje. A bogRÁCS külseje fekete. A fekete szín RUSnya, RUCSnya. A székely guRUCSa azaz kuruzslás is sötét tett. Nap veszte, eleste után hűvös a levegő. VACSORA idejére RECSEVÉ lesz, azaz hideggé válik a levegő, télen fagyossá, RECSEgVE repedő jéggel. Ez előhoz egy ősi szót: RECSEVE. VaCSoRa – ReCSeVE hangváz: V-CS-R – R-CS-V. Erről még alább. Mivel a VAR – RAV gyök: beszéd = VARrog, valamint felROVás értelmű, így valószínű volt – az emlékezetes VACSORÁk kellemes eseményeinek mintegy elmében ROVÁSon tartását leíró szó – is az ősnyelvben: ROVACSA. VaCSoRA – RoVaCSa hangváz: V-CS-R – R-V-CS. Az R hangcsoport – ORA – jelen van a lecsOROgó nap, elfOROgó idő, az esti csevERÉszés, a leEREszkedő sötétség szavakban. A VACSORA a világosság VESZTE, a nap elESTE, a láthatáron leCSAVAROdása, napVESZTE, leCSORgása után, beszélgetéssel, CSEVERÉszéssel, kacifántos, CSAVAROs, CSAVARA viccekkel, tRACCSOlással, tRÉCSEléssel telik. Egy jó v/ESTEbéd CSAVAROdik VACSORAkor. A VACSORA szóból módosult később a szláv VECSERA. VaCSoRa – VeCSeRa – CSeVeRe hangváz: V-CS-R – V-CS-R – CS-V-R. A hosszú VACSORÁknak kellemes CSAVARAi vannak: ételekben, beszédben stb. VaCSoRa – CSaVaRa hangváz: V-CS-R – CS-V-R. A beszéd megnevezése RACSOVA, amely tRACCSOL alakra változott. VaCSoRa – RaCSoVa hangváz: V-CS-R – R-CS-V. Lehet próbálkozni bármelyik szláv nyelven a fentihez hasonló értelmi kapcsolatkereséssel a szláv vecsera szó kialakulásának lépcsőzetes felépítésével, változataival. A VACSORA szó nyomán alakult ki templomi vecsernye megnevezése, hiszen a VACSORA a korábbi szó. Egyik szó sem szláv. A szláv nyelvek a magyar nyelvből módosították szlávosra a kifejezést. Az RNY páros (náluk RN-re vált) jelenléte mutatja a valós eredetet. A vecsernye szóval összevetve még érthetőbb. Leszögezhető: a VACSORA szó nem szláv eredetű. A VACSORA időre RECSEvé, hideggé, és CSORrá, sötétté válik a levegő. Ez előhoz egy ősi szót: RECSE = hideg. Ebből ered a román nyelvi RECE (recse) = hideg. Amikor RECSEG a hó, és a glECCSER is. A szláv nyelvekben a CSOR gyök a sötét, fekete színt jelentő: csornij, csernij, csernoj, čierny, černý szavaik egyik névadója is. a felsoroltak a nap leCSORgása nyomán előálló jelenségösszesség részei.

vajda – Kelet- és Dél-Európában némely tartomány fejedelme. [szláv] A VAJDA a V.J – J.V gyökből indul: VaJ – JaV. A VAJ gyökből indulunk ki a jellemzők nyomán. A VAJ a tej legJAVa, krémje, ami KENhető. Az ősiségben a FEJedelmet, királyt a nép kiemelkedő rétegének legJAVából, krémjéből választottak, akik felKENettek a szolgálatra, népük JAVára. Nem véletlen a KENde rang, cím megnevezése, amelyből a szláv KENéz is kialakult. A KENDÉt felKENTÉk a FEJDE, VAJDA rangra, címre. Erre illatos növények, virágok drága olaját használták. Az ősi magyar nyelvben olyannak adtak VAJ gyökből induló nevet, akiben származásából eredően kiVÁló sarJAt sejtettek. Akitől népük JAVát VÁrták. A VAJDA szó keletkezése a nemzéshez kötődő. A nemi DÉVAJkodást követő VAJÚDás eredménye a JAVADra született utódod, FAJod, VAJkod, örökösöd. VaJDa – DéVaJ – VaJúD – JaVaD hangváz: V-J-D – D-V-J – V-J-D – J-V-D. Így kapott Árpád fia FAJsz nevet (v > f). Géza VAJk nevet adott fiának. Tehát a VAJ, FAJ gyök FEJedelmi VAJdai névalap. Így a VAJda szó magyar eredete nem kétséges. A VAJDA szóban jelen van a DA gyök (da – ad). A VAJDA – a név értelme szerint – oDA kellett ADJA(v) magát, életét népéért. ÁrpÁD ÁDta is életét népe JAVáért. A történelem folyamán akadtak olyan VAJDÁk is, akik népül JAVAit vették el. A VAJDA és a FEJDElem azonos értelmű, akár a VAJk és FAJsz nevek. VaJDa – FeJDe – FeJeD hangváz V-J-D – F-J-D – F-J-D. A VAJDA – FEJDE népvezérlő ELEMek. A FEJ gyök FŐt, FElemeltet, FŐséget jelent. Ám van ennek egy mélyebb értelme is: VAJDA, használd a FEJED, legyél bölcs ELEM, aki ADJA magát népe JAVára! Vagy népének AD JAVára (adjav – vajda – davaj). Amikor bemutatták a népnek: Ímé a VAJDA, aki JAVADra lesz. VaJDa – JaVaD hangváz: V-J-D – J-V-D. Ez így valaha az ősiségben, még a sátorapák fősége utáni fejedelmi időkben, a királyságok előtt fogalmazódhatott meg. A VAJDA kifejezés talán a régebbi, bár nem biztos, még az egynyelvűség idejéből, de a magyar nyelvben kevésbé volt használatos, inkább a fejedelem szót használták magyar nyelvterületen. A JD hangcsoport – AJDA – néhány szóban mutatja, hogy az őszinte, népéért élő, vele együtt érző vAJDA, fEJDElem már a hAJDAni időkben népe fÁJDAlmait viselte, és tulAJDOn életét sem kímélte, ha JAVukra tehetett. A JD páros, mint J.D – D.J gyök: JaD – DaJ azt mutatja, hogy jó eredmény sarJAD, az okos, jóindulatú vezetés nyomán. A DAJka szó a szerető gondoskodást jelenti. Ez volna a minta. A CzF Szótár ezt írja: „Latinosan: vajvoda. Igy neveztettek hajdan Moldva és Oláhország fejedelmei, […] Hajdani Lengyelországban így nevezték a tartományi főnököket. Vajda nevet viseltek Erdélyország kormányzói is. […] Ezen szó, amint kész szerkezetében előttünk áll, alkalmasint szláv csinálmányu, mert tulajdonképen vojvoda am. hadvezér, harczvezér t. i. boj, vojna am. harcz, háború (magyarul baj szintén azt is teszi, viadal); továbbá voják, bojár (bajár) am. katona; vodim, vedem pedig am. vezetem, vezérlem.” Kiem. K.S. A VOJ gyök a magyar VAJ, BAJ szavak módosulata. A szláv nyelveken egymagában nem jelent semmit. Talán oroszul: üvölt, ez a hadvezérek szokása. Románul: VOI = ti, névmás. A VOD, VODA = VÍZ. A magyar VEZér szó is VÍZ értelmű, mert VÍZ VEZet. Némely szláv nyelven a VOD gyök vezért jelent, de a VOD, BOD, víz jelentésű ómagyar ősnyelvi gyök. Ez több szóval bizonyítható: VEDer, VIDer, VÖDör, VÜDör, BODvaj, BÓDva, BÖDön, BODos, BÓDi tó és mások. Ám ezt szláv nyelven nem lehet megmagyarázni. Sajnos, a gyökelmélet elkötelezett harcosai – Czuczor, Fogarasi – nem mélyedtek bele a gyökök elemzésébe. A VAJd – FEJd azonosságot már fent említettem. A szláv BOJ, VOJna a magyar BAJ, VIJadal (viadal) módosulata. A BOJár, VOJák ezekhez kapcsolódik. A VODim, VEDem, a víz hasonlata. A VÁD, azaz meder által VEZetett VÍZ, amelynek egyik ősi neve a többi kb. tíz név mellett: VAD, VED. A VODim, VEDem annyi, mint VÍZként a VÁDban, mederben VEZetem. A JV, JD kötött mássalhangzó-párosra, mint alvógyökre sem a latin, sem a szláv nyelvek nem tudnak semmilyen – nemhogy átfogó – magyarázatot adni. A szlávok később átvették a magyar nyelvből. Olyan, mint a KENde – KENéz módosulat. Vagy a BAJ, VI(J)Adal, BAJvívó, BAJnok – BOJ, VOJna, VOJnik. Továbbá a VÁDban VEZetett VÍZ – VODim, VEDem módosulatai. Bizonyíték a magyar eredetre, hogy az itt említett gyökök a magyar nyelvben kiterjedt szóbokorral rendelkeznek és széles értelmi kapcsolatrendszerük van a bővítményeik nyomán. Ezt semelyik utódnyelv nem tudja felsorakoztatni, következésképpen nem tudja bizonyítani eredetüket a saját nyelvében. A VAJDA szó nem szláv eredetű, hanem az ómagyar ősnyelv saját szüleménye. A JD – DJ kapcsolat: az igazi, lelkiismeretes vaJDa, feJDelem, feJeDelem tuDJa kötelességét, s megmonDJa, utasításba aDJa népének: mit kell tennie.

vályog – Törekkel kevert agyagos sár, mint olcsó építőanyag. [szláv] A VÁLYOG V.LY – LY.V gyökbővítmény: VáLY – LYáV (VáJ – JáV). A VÁLYOG felVÁJt agyagos sár, amelyet faltömő anyagként vagy faltapaszként használnak. Mivel agyagról van szó így lehet szóösszetétel is a VÁJ és az agyAG, VÁJt agyAG, összevont rövidítése is – VÁJ-AG, VÁLYOG. Az LY hangcsoport – ÁLYO – a vÁLYOg agyaggALYAkból készül. A vÁLYOg, burkolatként vékony rétegben alkalmazott anyag. A vékonyságot a hÁLYOg szóban is mutatja. A LY.G – G.LY gyök: LYoG – GaLY, a váLYOG GALYból, de inkább GAJból, azaz földből VÁJt, GOLYó alakúként marokba fogható, feltapasztandó anyag. (Ősnyelven a Földbolygó neve Gaj volt, a földrög neve is gaj volt, székelyül ma is.) A VÁLYOG alakítható, könnyen GOLYÓVÁ gyúrható. VáLYoG – GoLYóVá hangváz: V-LY-G – G-LY-V. A szóvégi G hang a röGzítés, raGadás. Valaha első földalapú építőanyag volt, így megnevezése ősnyelven adatott. Ezt az is bizonyítja, hogy az utódnyelveken a VÁLYOG szó módosult alakjai vannak jelen. A CzF Szótár így ír: „Gyöke magyar elemzéssel: váj illetőleg vál, mennyiben vájott, s részekre választott agyagból áll. Miklosich az ugyanazon jelentésű válek szót szlováknak mondja.” Kiem. K.S. Mondani könnyű, bizonyítani már nehezebb, mert elő kell sorolni az adott nyelvben a keletkezés nyomait, a létező párhuzamos értelmi kapcsolatokat, bokrosodást, s az értelemhordozó gyökök, hangcsoportok jelenlétét más kifejezésekben is. E próbatételbe buknak bele az erőltetett szóeredet meghatározások a saját nyelvüknek ősnyelvi rangot kívánó, s azért akár kisebb-nagyobb csalástól vissza nem riadó különböző nyelvek nyelvészeinek hada.

vánkos – Párna. [szláv < német] A VÁNKOS a V.N – N.V gyök bővítménye: VáN – NáV (n > ny, v > b). A VÁNKOS is több névadó jellemzőt rejt magában. A VÁNkoson nyugodVÁN megpihen az ember. Ha valami BÁNtja, baj éri, azon NYAValyogja, sírja el BÁNatát. A CzF Szótár leírása: „Általán valamely szövetből, vagy bőrből, különféle alakban, és nagyságban öszvevarrott öblös mű, melynek ürét holmivel, pl. tollal, pöhölylyel, szőrrel, csöpüvel stb. megtöltik, s bizonyos támaszul, talapul stb. használják; máskép: párna. Fej alá való vánkos, ez néhutt máskép: fejal, v. fejaly v. – alj. másutt: féval v. ~alj. Nyitra völgyében: fejel. Ablakvánkos; pamlagvánkos; oltárvánkos; óravánkos; kocsivánkos; varróvánkos; térdeplővánkos, székvánkos. Selyem vánkos, bőr vánkos, vászon vánkos. Vánkosra hajtani a fejét. Vánkoson ülni. Vánkosra dőlni, könyökölni. 2) Átv. vánkoshoz némileg hasonló alap vagy támasz fából, kőből stb. melyre valamit fektetnek p. az épitésben azon tönkök a ház tetőzetén, melyekre a gerendákat fektetik; a szekérben a rakoncza talapja stb.” Kiem. K. S. A fentiekből kitűnik: a VÁNKOS különböző helyeken, valamilyen nyomásból eredő BÁNtás elleni védőfelfekvést biztosít. A nagy kényelmes párnák mellett a VÁNKOS, soVÁNKÁS kis párna. Mégis, emberi szempontból nézve személyes érzelem is kötődik hozzá. VáNKoS – soVáNKáS hangváz: V-N-K-S – s-V-N-K-S. Ha csak a kisgyerek kis VÁNKOSához való ragaszkodást nézzük, de ez felnőttnél is jelen van, mivel kedvenc VÁNKOSán jobban esik a pihenés, alvás. A VÁNKOS alVÁSUNK meghatározó kényelmi kelléke. Nem lehet az írott történelem derekán kialakuló nyelvek terméke az ember kényelmet szolgáló VÁNKOS megnevezése, amely kiVÁNKÁS volt élete első estéjén feje alá tenni. VáNKoS – alVáSuNK – kiVáNKoS hangváz: V-N-K-S – l-V-S-N-K – k-V-N-K-S. Vagyis nem szláv és nem német eredetű. Az NK hangcsoport – ÁNKO – szerepét egy példamondattal mutatva: A szerelmes kis cINKA vÁNKOsán sirÁNKOzva bÁNKÓdik szerelméért, s kapaszkodik bele, ajkait rányomva, mintha szerelmében cINKOsa, bánatában segítséget nyújtó mANKÓja volna. Nos, akkor szláv ez a szóalkotó elem, vagy német? Az NK páros, mint N.K – K.N gyök: NaK – KéN, jelzi, hogy a váNKos a NYAK és fej KÉNYelmes fekvését biztosító poNKos dudorú ágynemű. Nem lehet kihazudni a magyar nyelvből e szó eredetét, mivel csak magyar nyelven adható rá átfogó magyarázat: alakját, szerepét illetően. A K.S – S.K gyök: KoS – SoK, a KIS vánKOS SOKat jelent gyereknek, felnőttnek. Vitathatatlan az egyéni kötődés: arcunk, fejünk hajtjuk a KÜS vánKOSra, s ha alábújva fülünkre tesszük, SÜKet a lég körülöttünk. Egyéni kényelem, megszokottság, emberi ragaszkodás meghittség fűz hozzá. Az ember VÁNKOSát SZOKVÁN szokja. VáNKoS – SZoKVáN hangváz: V-N-K-S – SZ-K-V-N. A CzF Szótár a továbbiakban így ír róla: „Mi magyar elemzését illeti, mennyiben a vánkos tulajd. ért. véve valami kitömöttet, puffadtat jelent, rokonok hozzá törzsben: pánkó és fánk, mint puffadt és töltelékes sütemények, s távolabbról azon ajakgyökhangú szók, melyekben a fuvás és puffadtság alapfogalma rejlik, mint: poh, pofa, pöffed, puffad, fú stb.” Kiem. K. S. VáNKoS – PoNKoS – PáNKóS hangváz: V-N-K-S – P-N-K-S – P-N-K-S. Az NK és az általa a szavakban kifejezett értelem, nem enged a huszonegyből. Az NK – KN kapcsolat: a váNKos kis ponKNak minősülő, és a fej kényelmét szolgáló kis párna.

vápa – Bemélyedés a talajban. [szláv] A VÁPA a V.P – P.V gyökből indul: VáP – PáV. A VÁPA vízlevezető árok. A VÁ gyök a szétVÁlasztás értelmét, az ÁPA a víz jelentését viszi a szóba. Ugyanakkor a PÁV gyök értelme: Védelem. A vízlevezető VÁPÁnak ilyen szerepe is van a PAngó vizek VÁPÁban elvezetésével védik a termőterületet. A régi öntözéses rendszereknél VÁPÁkat ástak, és úgy vezették a növényeket ÁPOló vizet azok közelébe. A P hangcsoport – ÁPA – értelemadó a vízjelentésű ösztöni pÜPÜ, az IPOly folyó, a lÁPOs szavakban. A víz jellemzőit írja le az ÁPOl, APAd, APÁly szavakban. Ezek igazolják a VÁPA ősnyelvi eredetét. A váPA lehet PAtak. A székely a nagy nyári melegben a mezőn izzadva mondja: Folyik le a VÁPÁmon a víz. Ezen a feneke vágatát érti. A székelynek semmi köze nem volt a szlávokhoz, hogy tőlük kölcsönözzön. A CzF Szótár leírása: „Láp, v. lápa, lápos hely, azaz, mocsáros lapály, vizállás, tócsa, fertő (Szabó D.). 2) Gödör, mélyedés, homorú szöget képező hajlás. Vápahupa, völgydomb, hegyvölgy, néhutt máskép: hápahupa, hátahupa, hátahoporja, Lugossynál: hépe-hupa, a székelyeknél: vápa-kotya, is. Térd vápája, hajlása. Vápa a bányában, árokforma mélyedés. – Miklosich szerént vapa ,stagnum’ jelentésben régi szláv. Azonban ,lápa’ nála nem jön elé, pedig e két szó a magyarban azonos mert az l és v hangok benne úgy váltakoznak, mint lép és vép, lék és vék, láz és váz szókban.” Kiem. K.S. A fent említett LÁPos ÁLló ÁPA, azaz PAngó, ÁLlóvizet VÁPA segítségével vezetik le. Szülőfalum határában is van VÁPA nevű patak.

varázs – Varázserő. [szláv] A VARÁZS szó is a V.R – R.V gyökből indul: VaR – RaV. A VARÁZS, VARÁZSlat különös erő. A VAR hangvonatkozású gyökszó: VARrog, VERbál. Ez főleg a szláv nyelvekben maradt fenn: gaVARit, de a VERba, VORba, paláVER is hasonlók. A hangnak, beszédnek is van egy különleges VARázsa. A VAR gyök kaVARás jelentésű is. A V hang a végletek, vihar, verés, várakozás stb. kifejező hangja. Az A, leghatározottabb hangzó, az AkArAt hangja. Az R itt a mindent elsöpRő eRőt jelenti. Az AR kiemelkedő magaslat: hAR = hegy, magas érték: ARany. Az R hangcsoport – ARÁ – jelen van az ERŐ szóban, s mivel a vARÁzs kapcsolatos a tűzzel, párhuzama a pARÁzs, zsARÁt szavakban is él. De különleges vARÁzsa van az ARAnynak, az igazi bARÁtságnak, vARÁzslatos íze a nARAncsnak, mandARInnak, bARAcknak. Az R.ZS – ZS.R gyök: RáZS – ZSáR, a  vaRÁZS, ZSARát, paRÁZS, kuRUZSló szavakban a vaRÁZSlat tüzes, csavaros erejét jelenti. Az ÁZS értelemadó gyök valami rendkívüli nagyság értelmét viszi a szóba. Ilyen értelmű: ÁZSia, ÁZSió, mÁZSa, bagÁZS és mások. A VARÁZS hatalmas hatÁSú (ás – ázs). A vaRÁZS hatalmas vonzóerejével úgymond megZSARol, mintegy magába ZÁRVA rabul ejt. VaRáZS – ZáRVa hangváz: V-R-ZS – Z-R-V. Egy VARÁZSlatosan szép nő, a férfiszívben folyton PARÁZSló érzéki vágyat felVARIZSolja, felizzítja, érzelmi-érzéki ZAVARt kelt benne. VaRáZS – PaRáZS – VaRiZS – ZaVaR hangváz: V-R-ZS – P-R-ZS – V-R-ZS – Z-V-R. A CzF Szótár a rossz oldaláról is ír: „Bűbáj, vagyis rendkivüli, meglepő erőhatás, és tünemény, melynek oka a babonahitüek szerint megfoghatatlan, természetfölötti, s azt valamely titkos szellemi lénynek, nevezetesen, ördögnek, boszorkánynak, tündérnek stb. kell tulajdonitani. Ide tartoznak a különféle szemfényvesztő műtételek, kuruzslások, megrontások, igézések stb. Szelidebb s átvitt ért. titkos erő, mely kellemes, bájos módon lepi meg a kedélyt, elragadja s magához vonzza a lelket, pl. rendkivüli női szépség, szívhez szóló zene, kies vidék stb. Miklosich szerént vrahati (varázsolni, bűvölni) régi v. ó szláv szó. (Az ó szláv a szláv nyelvészeknél többnyire bulgárt jelent, ezekről pedig történelmileg kétségtelen, hogy eredetileg turáni népség volt). Eléjön a magyarban vahorász v. vahoráz (Sándor Istvánnál, Szabó Dávidnál), am. bűbájoskodik (l. VAHORÁSZ), mely hangtanilag alig különbözik a varázs szótól, és egészen magyar elemekből áll vah-or-ász. – Némelyek a v előtételével orvos szóval rokonítják.” Vagyis: a VARÁZS szó módosult alakja, torzója a szláv nyelvekben az ősnyelvből ered, amelyet valaha a bolgárok is beszéltek. Ha a fenti szóalkotó elemek értelmes magyarázatát valamely szláv nyelven még nagyobb bőségben elősorolják a szláv eredetet védelmezők, akkor lesz elhihető, hogy igazuk van.

varkocs – Hajfonat. [szlovák] A VARKOCS szó is a V.R – R.V gyökből indul: VaR – RaV. A VARKOCS nem szlovák szó, pedig még a CzF Szótár sem vette föl elemzésre, idegen szóként kezelve. A szlovák vrkôč (v/a/rkôč) módosult a magyar VARKOCSból. A szlovák szavak jó része magyar nyelvből ered, de gyökszavaik teljes egészében ősnyelviek. A VAR > FAR váltás mutatja a VARkocs FARokszerű külalakját. A VAR gyök a hang, beszéd – VARrog, VERbál, VORbál gyökszava, amely fordítva RAV, ROV gyök a régi írást jelenti. A régi időkben, az ősiségben a VARkocs, hajviselet beszédes hajtincsként, fonatként jegy volt az egyén hovatartozása, rangja és egyebek végett. Más volt egy rangos, más egy közembernél. Közember nem viselhetett hasonlót a rangos fő VARkocsához, mert megROVásban részesült. Ez később a fejfedőknél ugyanígy volt rangok szerint: kalpag, süveg stb. Az RK hangcsoport – ARKO – jelen van a hajjal kapcsolatos szavakban. A hajzat a tARKÓnál ér véget. A szép hajfonat vagy a bARKÓ, a lófARKAs kötés kÉRKEdésre is okot adó. A fonott vARKOcs kibontva hURKÁs göndörítésűnek tűnik. A haj sERKEnve nő, és ezt azért hozom föl, mivel sERKEn a szorzati SER gyökre épülő szó, akár a számlálhatatlan szorzatú szőr. A szőr pedig haj, s hajból van a VARKOCS. Az RK páros, mint R.K – K.R gyök: a RiK – KiR hangjai RIKkant, KIRívó jegyként azonosítja, akár a már említett VAR gyök. Tehát a VARKOCS beszélt a viselőjéről, annak egyéniségéről, és akár KIR, azaz ÚR minősítése is kiolvasható volt VARKOCSából. Ehhez csak az ókori falfestményeket, domborműveket kell megnézni, kiértékelni. A K.CS – CS.K gyök: KoCS, KaCS, KeCS – CSöK, CSOK. A KOCS, a fonat hajlítottsága, KACSossága, a VARKOCS KECSes görbületeire, CSIGáira (kecs – csek, csik k > g, csig). KOCS – CSOK, a varKOCS lehet CSOKros, ugyanakkor a hajmennyiség CSÖKevényes végződése. A VARKOCS a fej díszévé, CSOKRÁVÁ köthető. VaRKoCS – CSoKRáVá hangváz: V-R-K-CS – CS-K-R-V. A gondozatlan, kacsos, kócos VARKOCS KORCSVÁ avatja viselőjét. VaRKoCS – KoRCSVá hangváz: V-R-K-CS – K-R-CS-V. A rendszeresen befont VARKOCS kibontva CSAVARKÁS mintájú lesz. VaRKoCS – CSaVaRKa hangváz: V-R-K-CS – CS-V-R-K. Minden sehonnai VAKARCSnak nem lehet szép VARKOCSa. VaRKoCS – VaKaRCS hangváz: V-R-K-CS – V-K-R-CS. Ahol a hajnyalábot összekötik, ott KARCSÚVÁ szorítják. VaRKoCS – KaRCSúVá hangváz: V-R-K-CS – K-R-CS-V. Az RK – KR kapcsolat: a vaRKocs csoKRosan kötött haj, amely kibontva maKRancosan ellenáll a fésűnek. Ha a szlovák VRKÔČ, VRKÔČIK nyomán ennyi jellemzőre vonatkoztatást, párhuzamot, magyarázatot tudnak adni a szótárszerkesztő nyelvészek a szlovák nyelvből, akkor elhihető a szlovák eredet és kölcsönzés.

varsa – Vesszőből font, tölcsér alakú népi halászati eszköz. [szláv] A VARSA szó is a V.R – R.V gyökből indul: VaR – RaV. A VARSA körértelmű, benne kaVARognak a vízben, a befogott halak. Az RS hangcsoport – ARSA – tartalommal tölthetőségi párhuzamot ad a kopORSÓ, kORSÓ, pERSEly, tARSOly szavakban. Átvitt értelemben tartalomra utaló a fanyarság, farsang, sors stb. szavakban is. Az RS páros, mint alvó R.S – S.R gyök: RéS – SoR, a VARSA vesszők hosszú SORából font, VARRt halászati eszköz. A vesszők közt RÉSek vannak, hogy a víz kifolyjon az apróbb halakkal együtt. A VARSA – SAVAR fordítás mutatja, hogy a halétekért SÓVÁRgó RAVASZ (s > sz) ember CSAVARos (s > cs), csaVAROS gondolata szülte a VARSAfonás ötletét. VaRSa – CSaVaR – RaVaSZ hangváz: V-R-S – CS-V-R – R-V-SZ. A VARSÁból SÓVÁRogva tekint ki a rabul ejtett vízi állat. VaRSa – SóVáR hangváz: V-R-S – S-V-R. Az RS – SR kapcsolat: a vaRSa külalakra kaSRa emlékeztető.

vecsernye – Délutáni, esti templomi ájtatosság. [szláv] A VECSERNYE szó a V.CS – CS.V gyökből indul: VeCS – CSeV. Már az elején leszögezhető: a templomi VECSERNYE megnevezése nem szláv szóból ered, hanem fordítva: magyar szóból vették át a szlávok és módosult az ő nyelveiken. A VECSERNYE teljesen magyar szó, az estéhez és beszédhez – csever, csevere, vecsere – kötődő. Az este a nap eleste, napVESZTE. Amint a szóVESZTEgetést FECSEgésnek, valami hanyag elVESZTÉsét, elVESZTEgetését, FECSÉRelésnek nevezik, úgy a napVESZTE is lehetett a kezdetekkor napVECSTE, VECSE, VECSERE. A nap ereje ESTÉRe elERNYEd következik a láthatáron elESTE, ekkorra elVÁSik a nap, itt a VECSernye, VACSora ideje. A CS hangcsoport – ECSE – értelemadó a fenti szavakban: vECSErnye, fECSEg, vACSOra. Ezekkel nem kívánom fECSEgéssé minősíteni a VECSERNYÉt, csak az estéhez és a beszédhez kötődését bizonyítani. A CS.R – R.CS gyök: CSoR – ReCS, estefelé vaCSORa idejére a nap leCSORog a láthatáron és hamarosan sötét van. Nap eleste után restül, REStül az ereje, RECSEvé válik, hűvös lesz a levegő. Erről a vacsora címszónál. Az RNY hangcsoport – ERNYE – a leáldozó naptól a vecsERNYE idejére már hosszú ÁRNYAt vetett a falu templomtORNYA, de az egész napi kemény munka, fáradtság ellenére, ERNYEdten, néha kORNYAdtan, ám mégis elmentek az emberek a vecsERNYÉre. VECSERNYE után, hazafelé menet még megálltak egy kis CSEVERNYÉre az emberek. VeCSeRNYe – CSeVeRNYe hangváz: V-CS-R-NY – CS-V-R-NY. Hangváltások más esetekben is vannak. A VE gyök után következő hang, az SZ változik, például: elveSZTeget elkótyaveTYél. Ez esetben elveCSTeget. Bele kell mélyedni abba a gondolatba: vajon hogyan ejthették ki valaha. Ehhez a legnagyobb segítség, ha megvizsgáljuk egy ősember beszédét. Az ősember mindenkinek kéznél van: a kisgyerek. Minden szó eredetét, gyökeit a kisgyerek nyelvén keresztül lehet vizsgálni, mert ő az ösztöni kifejezéseket mondja. A kicsi azt mondja: eVEStettem, eVECStettem. Ő ’tudja’, mert neki be van írva! A valamikori pásztor ínyencség a pasztoráma – pasztráma, ma pecsenye. A veSZTe esetében az SZT páros vált CS hangra (vecse), a pasztrámánál szintén SZT > CS (paszt, peszt > pecs) peCSenyére, ami a szóban más hangmódosulást is magával von. A VECSERE szó az estebédnek vacsora elnevezése után alakult ki, amely a meghitt esti családi CSEVERÉszést is magába foglalta. Erről a vacsora címszónál. A szláv nyelvek csak átvették a magyar nyelvből, hiszen átfogó magyarázat csak magyarul adható mindkét szóra. Sajnos a CzF Szótár is idegennek írja, pedig ebben nincs igaza. RNY – NYR kapcsolat: a vecseRNYe esti szertartás, amikor már eleRNYed a nap ereje, csak a toroNYRa vagy már oda sem süt a nap. Amikor a hosszú árNYRa jön a szürkület, majd az este.

venyige – Szőlővessző. [szláv] A VENYIGE szó a V.N – N.V gyökből indul: VeNY – NYöV. A VENYIGE a nöVÉNY szóból eredő: növényke, növenyge, VENYIGE. A kezdetek idején – valószínűleg – nemcsak szőlővesszőt jelentett, hanem minden más vékony NYAViga hajtást. Az NY hangcsoport – ENYI – jelen van a vENYIgéből készült tárgyak neveiben: szövevÉNYEk, sövÉNYEk, edÉNYEk burkolatai stb. A VENYIGE kitűnő söVÉNYÁG anyag. VeNYiGe – söVéNYáG hangváz: V-NY-G – s-V-NY-G.  Az NY.G – G.NY gyök: NYiG – GéNY, a veNYIGét különböző szövevények aNYAGául használták iGÉNY szerint. A G hangcsoport – IGE – mutatja, hogy a venyIGE egy növénynek az ÁGA, amelynek hajlékonysÁGA alkalmassá teszi a felsoroltak elkészítésére. A VENYige, venyIGE a nöVÉNY idEGE, szála. A VENYIGE nöVÉNYÁG. VeNYiGe – nöVéNYáG hangváz: V-NY-G – n-V-NY-G. A beszédszöveVÉNY egyedi szála az IGE. A VEN gyök a nöVÉNY NÖVekedésének kifejezője (növendék – növ-ven-dék). A VENYIGE lágy NY hangja a hajlékonyságot jelenti. A vékony VENYIGE kényes NYAVIGA, mint a NYÁVOGÓ kiscica. VeNYiGe – NYaViGa hangcsoport: V-NY-G – NY-V-G. A gyökérről növő VENYIGÉt NYÖVIK, kiszedik, mint a kendert. VeNYiGe – NYöViK hangváz: V-NY-G – NY-V-K. A zsenge VENYIGÉnek a héja alatt ENYEGES mézga, nedv van. VeNYiGe – eNYeGe hangváz: V-NY-G – NY-G. A VENYIGE nem szláv jövevényszó, a fenti, magyar szavak százaiban előforduló nyelvelemek, értelmi kapcsolatok tömege mutatja, hogy eredeti ómagyar ősnyelvi szó.

veréb – Emberlakta helyeken tömegesen élő, apró szürkésbarna madár. [szláv] A VERÉB neve is a V.R – R.V gyökből indul: VeR – ReV. (v > p: rep). A VERÉB neve hangutánzó, hangvonatozású. A VERÉB kis szürke VERbáló – főleg nagy rajban – nagy lármát VERő, REBenő madár. A másik névadó jellemzője szárnyának örökös VERdesése. A VERÉB korán felVERi a csöndet, hangjával ÉBreszti az embert. Az R hangcsoport – ERE – a csendet felvERŐ, csIRIbIRI, csIRIpelő természetüket idézi, és azt is, hogy kEREpelővel elriaszthatók. Az R.B – B.R gyök: RéB – BéR, a megtelepedett veRÉBrajt egyetlen erős hang szétREBbenti őket. Csíkban VEREB a neve, s ez a REBbenést még inkább szemlélteti. Vagyis: zajt VER – REBben a VEREB. VeReB – VeR ReB hangváz: V-R-B – V-R-R-B. Ez egyik névadó jellemzője. Másik: télen BEVERi magát a fecskék fészkébe. BEVER – VEREB. VeReB – BeVeR hangváz: V-R-B – B-V-R. A CzF Szótár idegen nyelvi névalakokat sorol fel: „[…] felsőnémet tájakon most is: Spork, Spörk, Spier, Spyr, svéd nyelven: Sparf, izland nyelven: Spaur, dán és norvég nyelven: Spurr, angolszász nyelven Speare, Sparva, angol nyelven: Sparron. Igen valószinü, hogy ezen madár nevét csiripelésétől (von seinem Schwirren, Schirpen) kapta.” Miklosich szerént régi szláv ny. vrabij, új szl. ny. vrabelj, vrabecz, albaniai ny. vrabéts. Valamint a német, úgy a szláv, sőt a latin frinyilla szóknak törzshangjai is e madárnak verregő, virrogó, csiripelő hangját utánozzák.” Kiem. K.S. A Spork, Sparf, Sparva és más megnevezések érdekesek. Általában sok VERÉB van, így lehetett az ősnyelven e jellemző egyik megnevezésük is. Ha magyar hangzás szerint írjuk: SZPORK, hangzóbővítéssel: SZaPORáK, tehát SZAPORA kis madarak. A SZAPORA, SZAPORÁK megnevezésből alakultak ki az északi nyelveken: Spork, Spörk, Spier, Spyr, Sparf, Spaur, Spurr, Speare, Sparva, Sparron névalakok. A v > p hangváltás ismert jelenség, így a VER, VAR gyökértelem jelen van P.R gyökként e nevekben. Csak az ősnyelvi gyökből építkezhetnek még a nyelvészeik által felsőbbrendűnek képzelt nyelvek is, és összes szavaikat csak a mai magyar nyelven lehet megmagyarázni teljesen. A szláv nyelvek a kezdőgyök hangzóját kihagyva használják a szót: SZP – SZAP. Így már könnyebben azonosíthatók. SZPoRK – SZPöRK – SZaPoRáK hangváz: SZ-P-R-K – SZ-P-R-K – SZ-P-R-K.

verőce – Kis rácsos ajtó. [szláv] A VERŐCE is a V.R – R.V gyökből képzett szó: VeR – RoV, A VERŐCE, VERŐCKE úgy készül, hogy két darab párhuzamos deszkára léCEket VERnek (szegeznek) rá. Ezt a szöggel ráVERŐ léCElt ajtót nevezik VERŐCÉnek, verőckének. Ez egyik névadó jellemzője. Ugyanakkor, mivel kiskapuról van szó, faluhelyen sokszor valamit cipelve kell átjutni, átVERŐdni rajta, mondhatnánk: átVERŐCKÉlni (az evickél párhuzama) magunkat egy zsák gabonával, kosár répával vagy más cipelt csomaggal együtt. A kelet felől érkező, visszatérő magyar hadak átVERECKEdték magukat a VERECKEI hágón, úgy jutottak vissza őseik hazájába. Nem elhanyagolható névadó jellemző az sem, hogy ott állt a VERŐCE, ahol gyalogutat VERtek az átjárásra. Székelyföldön üknyédi tanyalakóktól hallottam az AVARÁN kifejezést, ami azt a gyalogösvényt jelentette, amelyen az erdő, mező felől jöttek a hátsó kiskapun: az aVARán, amely gyalogosan VERt, ROVott ösvény bejárati kapuja. Az R hangcsoport – ERŐ – jelen van a felsorolt szavakban: vERŐce, vERŐ, vERŐdik, vERIk, avARÁn. S még egy a sok névadó jellemző közül: VERik a VERŐCÉt. Mert régen az volt a „kapucsengő”. Az R.C – C.R gyök: RőC – CőR, a veRŐCe arra is jó, hogy ne kóRICáljon el a baromfi, CSIRke. A C hangcsoport – ŐCE – a verŐCÉt alkotó lÉCEk. E szó nem szláv eredetű, hanem ősi magyar. A VERŐCÉnél CEVERÉszni is szoktak. VeRőCe – CeVeRe hangváz: V-R-C – C-V-R.

viasz, viaszk – Könnyen olvadó és égő, képlékeny, zsíros fényű, tapintású szerves anyag. [szerb-horvát vagy szlovén] A VIASZ szó szintén a V.J – J.V gyökből indul: ViJ – JaV: VIJasz.  A VIASZ, méhVIASZ megnevezés eredetét létrejötte jellegzetességeiben kell keresni. Kiejtés szerint VIJASZ. Közismert, hogy az IZzadással, IJZzadással, kiVÁLASZtott, kiVÁLAJSZtott méhVIJASZt a méhek rágással, mAJSZolással képlékennyé teszik, így elveszíti átlátszóságát, és fehér színt kap. Vagyis a VIASZ, VIJASZ, kiVÁlASZtás, kiVÁjASZtás, kiVÁLAJSZtás, VIASZtás, VIJASZtás útján jön létre, ezután még SZÁJukkal megrágják, amint az állatok a JÁSZolnál a takarmányt a SZÁJukkal JÁSZolják. A jászol, mint ige régi kifejezés az evésre: ESZik – JESZik – SZÁJal – JÁSZol – mAJSZol. A méhek is JÁSZolják a kiVIJASZtott anyagot. Így keletkezik a VIASZ. Az IZzadás is kiválasztás, némely tájakon a kiejtésen érződik egy árnyalatnyi J hang: IJZAdás. A VIJASZt is úgymond kIIJZAdja a méh. A szóban jelen van az olVASZthatóság (olviaszt) értelme is. Sokatmondó a VIASZK, VIASZKOL szóalak, mivel az SZK kötött mássalhangzó-páros, a mozgás, munkavégzés jelentését viszi a szóba. Az SZK hangcsoport – ASZKO – az ESZKÁbál, ÁSZKOl, csUSZKÁl, dESZKA, ESZKÖz, illESZKEdik szavakban mutat rá ezekre. A VIASZK oly értékes volt az ókorban, hogy egyes helyeken fizetőESZKÖzként is elfogadták. Az egyiptomiak hajóépítésnél szigetelőanyagként, a rómaiak falak vízállóvá tételére használták. Szobrokat, ékszereket, öntőformákat gyártottak VIASZK alkalmazásával. Használták fogtömésre, gyertyakészítésre, de Indiában, Jáván kékfestésnél minták kialakítására is alkalmazták. Manapság is széles körben használják: szépítőszerek gyártásánál, de kiváló modellező alapanyag is. Jó síkosító, alkalmas dESZKA átitatására bútorgyártásnál, de csokoládé bevonatra is felhasználják. A CzF Szótár más nyelvi alakokat sorol fel: „Németül: Vachs, a régí felső németben: vuahs, a közép felső németben: wahs, angolszászul: väx, veax, weax, waexe, wex, wexe (Kaltschmidt), a szláv nyelvekben oroszul: vaszka, uoszke, lengyelül, csehül: woszk, lithvánul: waszkasz stb. Kaltschmidt ezeket a szanszkrit payas (olvasd: pajasz) szóval rokonitja, mely am. folyékony (flüssig). Miklosich szerént régi szlávul: voske, új szlávul: vojsk, szerbül: vosak.” Kiem. K.S. E gyökegyezések azonos forrásból – az ősnyelvből – eredés bizonyítékai. A szó nem szerb-horvát, szlovén közvetítéssel került a magyar nyelvbe, hanem fordítva: azok a nyelvek örökölték meg. Az SZK – KSZ kapcsolat: a viaSZK felülete viKSZos.

vidra – Víz mellett élő úszóhártyás lábú, barna szőrű, halevő emlős. [szláv] A VIDRA a V.D – D.V gyök bővítménye: ViD – DiV. A kis kedVEs, VIrgonc, VIdám, VIdorka, mozgékony VIDRA egyik névadója a víz, amelynek régies ID, VID gyökszavából kapta nevét. Valaha ID is volt a víz neve, ha valaki a vízre ment, arra azt mondták: IDRE, IDRA ment. A DR páros útmutató idegen nyelvűekként számon tartott magyar eredetű szavak keresésekor. A DR hangcsoport – IDRA – mutatja, hogy a vIDRA is IDRA megy VADászni élelem után. Nem lehet eltagadni ősnyelvi eredetét a hIDRA, cÉDRUs, nADRÁg szavaknak. A vízzel, folyadékkal kapcsolatos idegen nyelvi előtag a hIDRO– szintén ómagyar ősnyelvi eredetű szó. A CzF Szótár véleménye: „Tótul és szerbül szintén vidra, latinul: lytra v. lutra, hellenül: enndiV (vizben lakó). Miklosich szerént régi szláv nyelven: vydra, új görögül: bidra. Azon nézet, hogy gyöke a viz módosított vid volna, mely felhangu raggal megvan a vider azaz veder (hydria = adualis) szóban, s med alakban a medves (= nedves) szóban stb. a föntebbiek szerént meg nem áll.” Kiem. K.S. De igenis, megáll! Épp a víz régies VID alakjából indul, a VID gyökszóból. Víz mellett lakó, vízben vadászó állat, teljes élete a víztől függő. Természetes, hogy névadó jellemző volt a régies VID szó. Hasonló a hód, amelynek szintén a víz, hID, HOD, OD (vod, innen a szláv voda) gyökszava egyik névadó jellemzője. De hozhatjuk példának a gödényt is. Mindannyiban az ID, OD, ÖD vízjelentésű ősgyök van jelen. DR – RD kapcsolat: a viDRa, foRDulékony kis vízi RagaDozó, állandóan füRDik.

vihar – Aránylag rövid ideig tartó, csapadékkal, villámlással járó nagyon erős szél. [szláv] A VIHAR szó a V.H – H.V gyökből ered: ViH – HeV. A VIHar VI gyöke VÍvás, kellemetlen oldal, VIH – HEVes légköri állapot. A VIHar valóban ERő, HEVes erő kifejeződése. Ha h > k váltással nézzük: KAVarodás. A VIH gyöknél még nem eldönthető, milyen irányú, indulatú? A H hatás lehet: Harag vagy Hála. Ha OG a folytatás, akkor a HOG gyök a felHÍGuló viHOG. A H hangcsoport – IHA – jelen van a zUHOg, sUHOg, zUHAtag szavakban. Az AR gyök erőbehatást leíró. Ilyen az akARat szóban és a fogalomhoz tartozó kifejezésekben: tARol, sARol. A H.R – R.H gyök: HaR – RoH, HARag, a természet HARagos Vitája: VI-HAR. A VIHAR erős szélROHammal jár. Mivel e gyök magas jelentésű is: HAR = hegy, így kimagasló erejű légmozgás, és az sem kizárt, hogy némelyik a magas hegyek irányából indul. A CzF Szótár szerint: „Göcsejben, az Őrségen, Balaton mellékén és Baranyában viher, viheder, vihetőr. Hasonlók hozzá, zivar, zivatar; s egyezik a vih gyökkel a német wehen gyöke, továbbá a szanszkrit vá gyök (flare, spirare, de vento) melylyel rokonítja bopp f. A latin ventus, a szláv vé-ja-ti (flare), vé-tr (ventus) stb. Szókat. Miklosich szerént új szlávul: viher, vhár, vihér, szlovákul: vichor.” Kiem. K.S. Ezek a gyökhasonlóságok mind az ősnyelvből származás bizonyítékai, hiszen valamennyi a VI, VE gyökre épül. A MÉKsz szerkesztőinek még véletlenül sem fordult meg az agyukban, hogy netán a szlávok is átvehették a magyar nyelvből. Épp, ahogyan a szótár által szintén szlávnak jegyzett viheder, amely a bányalég, s ugyanúgy a VIHAR, zivatar megnevezése.

villa – Szilárd ételhez használt többágú evőeszköz. Szálas takarmány, darabos anyag rakásához használt többágú, hosszúnyelű eszköz. [szláv] A VILLA szó is a V.L – L.V gyök bővítménye: ViL – LiV. A VILLA szó a V jelenség hordozója, a szétVÁLÓ ágak értelmével. A VILLÁt fából faragták, többfelé hasítva, szétVÁLAsztva ágait, így nevében rejlik létrejötte egyik fő jellemzője. Az L hangcsoport – ILLA – a szétvÁLÁst jeleníti meg az ELLIk, mÁLLIk szavakban is. A VALAhány több egységről szól. A VÉLEmények is megoszlanak. A szláv nyelvek ebből a szóalakból vették át. Másik neve FURKA. Az utódnyelvekben a beleFÚRódás, FURKÁlás értelméből indulnak a megnevezések, amelyek szintén ősnyelvi eredetre utalnak. Például: angol fork, francia fourche, holland vork, olasz forcella, román furca stb. A föld felé fordított VILLÁnak VÁLLA van. ViLLa – VáLLa hangváz: V-L – V-L. A CzF Szótárból: „[…] tótul vidli, kicsinyezve vidlicska. Miklosich szerént vila, többnyire többesben: vile új szláv szó, albániai ny. filuške. A szanszkritban vil v. bil v. bhil v. bhid gyök am. hasít (findere).; e szerént azt jelentené: hasított. Némelyek véleménye szerint, magyar elemzéssel, rokon a válásra és a választásra vonatkozó vál-ik és fél szókkal, tehát mintegy váló […].” Kiem. K.S. Nem szláv eredetű egyetlen szerszám vagy művelet megnevezése sem. A szláv ősnyelv a teremtés nyelvéről leválva vitte magával némelyiket átforgatva, de nagyon sok szót a középkori Magyar Királyság területén élő szláv népcsoportok a magyar nyelvből vettek át, és azok módosultak nyelvük hangzástörvényei szerint.

vinkó – Gyenge, savanyú bor. [szlovák] A VINKÓ V.N – N.V gyökbővítmény: ViN – NiV. A VIN, VEN gyök bort jelentett az ősnyelven, a VENYige VÉNáján termő gyümölcs levét. A viNKó annak csoNKa változata. A magyar szavakban az NK páros hangcsoportja – INKÓ – az esetek többségében hiányosságot, fejletlenséget, kellemetlen hatást, vagy ezek hatáskeltőit leíró szavak értelemmeghatározója. Ilyenek a VINKÓ mellett: bÁNKÓdik, csONKA, kONKOly, mANKÓ, sirÁNKOzik, zimANKÓ és mások. Nem szlovák szó ez, hisz meg sem tudnák magyarázni jelentését. Ők csak megörökölték a magyar nyelvből, a szó elemeinek, jelentésének mélyebb ismerete nélkül. A VINKÓ – KÓVIN fordítás is életképes lenne, akár a FICKÓ – KÓFIC azonos jelentéssel. Egyébként Székelykeresztúr környékén a VINKÓ neve FICKÓ, FICKÓbor. Az NK – KN kapcsolat: a viNKó is ital, meg lehet szoKNi, vagy megszöKNi előle.

viskó – Alacsony szegényes lakóház, kunyhó. [? szláv] A VISKÓ szó a V.S – S.V gyökből indul: ViS – SiV. A VISKÓ nem feltétlenül ’szegényes kunyhó’ jelentésű. A VISKÓ esetében lehetne a megVISeltséget is venni, de nem minden VISKÓ megVISelt. Talán a VIS gyök fordításával lehetne a SIVár értelmet megjeleníteni. De nem minden VISKÓban van SIVár élet. Az SK páros SoKoldalú értelemhordozó. Az SK hangcsoport – ISKÓ – a vISKÓ kis lak, lehet rOSKAdozó, bent vakOSKOdó félhomály, ennek ellenére benne laknak a kedvESKEdő apUSKA, anyUSKA. Az SK páros, mint alvó S.K – K.S gyök: SoK – KiS, jellemzőként is vehető: SOK KIS VISKÓ. A VISKÓ nem szláv kölcsönszó. A kötött mássalhangzó-párosok, mint alvógyökök, mindig hangkieséssel jöttek létre a nyelvben. A VISKÓ a kezdetek idején lehetett VISoKÓ, és jelenthetett VISelhető, azaz élettérre, életVItelre hasznos SOK, KIS lakot. A VISKÓ, VISZKÓ, a VISSZAváró kis VASZOK, családi FÉSZEK (v – f). ViSKó – VaSZoK – FéSZeK hangváz: V-S-K – V-SZ-K – F-SZ-K.  Meglehet, hogy az ősnyelvi eredetű balkáni VISOKÓ helység és KOSOVÓ térség megnevezései mögött is e jelentés áll (akár eszező alakban is). ViSKó – ViSoKó – KoSoVó hangváz: V-S-K – V-S-K – K-S-V. Balkányi Szabó Lajos a Magyar Ősmesék című könyvében Kánaánt kunyhók földjének nevezi. Az SK – KS értelmi viszony: a viSKó KiS lak, baKSaszerű KiS kereKSég a síKSágon, bent vaKSág vakoSKodó emberekkel.

vitla – Vessző, illetve ebből font tárgy. [szláv] A VITLA is a V.T – T.V  gyök bővítménye: ViT – TiV, a VI – IV ősgyökből indulva. A VITLA = FŰZ, az ősnyelven. A FŰZfa a legVITÁLisabb (vitál – vitla), legéLeTrevalóbb fa, nedves helyen minden emberi segítség nélkül szaporodik végtelenül. Ágai fűzhetők. A VITLA engedékeny, rugalmas, ÍVben hajlítható vékony ág, amelyből sövény szöVETik. Vagyis a VITLA söVÉNYszöVETnek való VENYige. A TL hangcsoport – ITLA – hiányosság, nem teljesen kész állapot jelölője a szavakban. Ilyenek: ÉTLEn, fedETLEn, lábATLAn, sÓTLAn stb. De a vesszőfonás ismÉTLŐdő mozdulatait, az ÖTLEtes megoldást, a hiánypÓTLÓ terméket is jelenti. A VITLA tehát félkész áru. A CzF Szótár szerint: „E szónak törzse: vit, v. mint ,vityilló’ szóban vity, melylyel egyezni látszik vész v. vejsz mint a ,vessző’ törzse, ennek pedig gyöke: vej; idegen nyelvekben talán a füzet jelentő német Weide, angol: with, […] Ugyanezen gyök látszik rejleni lágyítva a vityilló (sövénykunyhó) szóban is.” A felsoroltak, mind a V hang kezdetű – VI, VE – ősgyök bővítményei. TL – LT viszony: a viTLa valaha hiánypóTLó építőanyag volt. Alkalmas bonyoluLT szövevények készítésére, hézagok kitöLTésére.

vitorla – Szél felfogására, hajtóerejének kihasználására árbocra feszített vászon. Szélmalom forgó szárnya. [szláv] A VITORLA VI gyöke a VIhar mellett az élénkséget jelentő VIta gyöke is. Annál inkább, mivel a VITORLA is a V.T – T.V  gyök bővítménye: ViT – TiV. A TOR gyök: FORgás, FORdulat. A T hangcsoport – ITO – a vITOrla széllel vITÁzó, elébe akadályt állÍTÓ.  A T.R – R.T gyök: ToR – RoT, a TORlódás, RÁTerel, ráTERel szavakban.  Az RL hangcsoport – ORLA – mutatja, hogy a szél erejét bitORLÓ oly akadály, ami tORLÓdást okoz, mivel kORLÁtként útját állja a szélnek. Ám a szél a vitORLÁba kapaszkodva, azt erős sodORLAttal tovaragadja. Hasonlók az ORLÓ (olló), sARLÓ amelyek megállítanak, vagy elvágnak, megszakítanak valamilyen folyamatot, terjedést. A bitORLÓ engedély nélkül igénybe vesz valamit. Hasonlóan a vitORLA is ezt teszi, elTORLAszolja a szél útját, és így BITOROLja annak erejét. ViToRLa – BiToRLó hangváz: V-T-R-L – B-T-R-L. Oly erőt állít szolgálatba, amelyért nem ad árat. Ha a TORLA hangcsoportot fordítjuk: LATOR. A LATOR is engedély nélküli biTORLÓ. Oly dolgokat biTOROL, amelyeket a törvény megTOROL. Esetenként a természet is megTOROLta néha a viTORLA szélerő elbiTORLÁsát. Ezt a tengeri tragédiák sokasága bizonyítja. A fenti szöveg az ősnyelv átfogó sokszínűségét, kifejezési gazdagságát bizonyítja. A CzF Szótár leírása: „mennyiben a vitorla részént oly szövetet jelent, melybe valamit takargatni, gombolygatni szokás, részént oly eszközt, mely rendeltetésénél fogva a szél járása szerént ide-oda tekeredik, forog: innen magyar elemzéssel hihetőnek látszik, hogy közvetlenül egy eredetű és érteményü a fitor szóval, minél fogva vitorla annyi volna mint vitorló, fitorló, azaz tekeredő, csavarodó, t. I. Szövet, szer vagy eszköz.” Nehéz a VITORLA szót kilopni a magyar eredetű szavak közül, mivel az RL páros és a körülötte létrejövő értelemadó hangcsoport magyar eredetűként azonosítja. Páratlanul szövevényes kapcsolatrendszerbe épül be, amelynek magyarázatát egyetlen nyelv sem birtokolja. Nem szláv közvetítéssel került a magyar nyelvbe, mert ez ómagyar ősnyelvi szó. A szlávok örökölték meg. RL – LR viszony: a vitoRLa haladási koRLát a szélnek, amely eLőRe lendít, lehet céLRa segítő, de féLRe is vihet.

viza – A Fekete-tengerben élő, íváskor a folyókba vándorló, nagy vérteshal. [szláv < ? ] A VIZA a V.Z – Z.V gyök bővítménye: ViZ – ZaV. A VIZA, mint minden állat az ősnyelven kapott előbb nevet. A VI gyök, akár a VIdra esetében szólhat a VÍZről is, végül is VÍZiállatról van szó.  Ugyanakkor látogatóként is: VIZIt, így a VI gyök lehet a jövetel észlelésének jelzése VIgyáZAt, ÍVni jöttek, megérkeztek a VIZÁk. Ugyanakkor a fogásnál elhangzó ösztönszerű kiáltások: VIgyázz, figyelj! Hiszen nagy állat, nem adja magát könnyen, és ZAVart kelthet. A kifejlett VIZA halászata nem volt könnyű móka. A visegrádi várban van egy kép a VIZAfogásról. A Z hangcsoport – IZA – azt mutatja, hogy a vIZAfogás minden ÍZÉben kipróbálja a halász ügyességét, s emellett köze lehet a hús ÍZÉhez. A VIZAhús királyi, főúri asztalok kiemelt étke volt, Mátyás király különleges csemegéje. A VIZA nem szláv jövevényszó, mert a halat az ősi nyelven nevezték meg, s az ideérkező letelepülő ómagyar nyelvűek már ismerték jóval a szláv nyelvek megjelenése előtt.

vödör, veder – Folyadék, darabos anyag tartására való, lehajtható fülű, rendszerint lefelé szűkülő nagyobb edény. [szláv] A VEDER a vizet jelentő V.D – D.V gyök bővítménye: VeD – DaV. A VEDER, VÖDÖR székelyül még vider, vidör, vüdör. A VEDER az UDVARon RÖVID távra való vízhordó. VöDöR – uDVaR – RöViD hangváz: V-D-R – D-V-R – R-V-D. A D hangcsoport – ÖDÖ, IDE – mutatják a jellemzőket. A vÖDÖrben levő víz ÜDItően hIDEg. A D.R – R.D gyök: DeR – ReD, a hiDER szóban szintén víz, és az eRED a tő, a forrás. Ezek a szóalakok mutatják meg, hogy ősnyelvi ED, ID, UD, ÖD, ÜD gyökszavakból indulnak, amelyek mindegyike vizet jelent. A víz oroszul vODA. Erre csak úgy hasból mondták rá, meg van oldva: voda, Buda, veder, vodka – szláv. Ám a fordított gyök: DAV, és az már dák eredetű szavak töve, minden vár nevében benne volt: ZiriDAVA, ÁrkiDAVA, TamasziDAVA és mások. Ott is víz, de VÉDelmi jelentése is volt. A dákok az ősnyelv egy változatát beszélték. Fennmaradt szavaik erre engednek következtetni, hiszen mindannyi érthető magyarul.

 

Z

zab – Laza bugás virágzatú, hegyes szemtermésű pázsitfűféle gabonanövény. [szláv] A ZAB Z.B – B.B gyök: ZaB – BaZ.  A fordított gyökből ítélve a ZAB BÁZis, alapélelmiszer a lovaknak. A ZAB hegyes, de körkerülete gömbölyű (ab), Z hangja a szemek ZIZegéséből eredő, mondhatnánk: Zizegő AB – ZAB, lovak számára ZABálható, a hABarójával hABZsolható eledel. Ezek mind névadó jellemzők, amelyek nyomán kialakult a szó, a megnevezés.

zabál – Mohón, mértéktelenül sokat eszik. [szláv] A ZABÁL Z.B – B.Z gyökre épül: ZaB – BaZ  (z > sz: besz).A ZABÁL szó szájkapcsolata a fordított gyökből is érezhető. A ZABÁLás mellett a szájat, nyelvet, BESZÉLgetésre is használjuk. ZaBáL – BeSZéL hangváz: Z-B-L – B-SZ-L. A B hangcsoport – ABÁ – a zABÁl szó tengelyében ugyanazt jelenti, mint amikor a ló a hABArójával, lÓBÁló nyelvével mohón zABOt hABzsol. A kutya EBÜl eszik, zABÁl. A disznó is zABÁlva eszik. A HABzsolás, HABarás körértelmű, az ajkak körös alakja, mozgása. Ehhez kapcsolódó, hogy vannak étkek, amelyeket ZABÁLás előtt ABÁLnak, hogy a ZÁPok, ZÁBok, azaz fogak könnyebben darABOLják. A B hang belevisz egy adag Bomlottság értelmet. A ZABÁL szónak még van másik eredete is. A fogak, az élelmet ZúZó ZÁPok. A keményen álló kapuláb, oszlop neve Székelyföldön ma is ZÁBÉ. Vagyis, aki mohón eszik, az ZÁPol, azaz ZABÁL, töri, zúzza ZÁPjaival, régiesen ZÁBjaival az ételt. Erdővidéken ma is mondják, ha valamit jóízűen fal: ZÁPjára vette. ZaBáL – ZáPoL hangváz: Z-B-L – Z-P-L. A B.L – L.B gyök: BáL – LóB, a szájban LÓBáló nyelv a zaBÁLás alatt. Mialatt a ló ZABot ZABÁL, szájából kiveszik a ZABLÁját. ZaBoL – ZaBáL – ZaBLa hangváz: Z-B-L – Z-B-L – Z-B-L. A szláv nyelvek az ősnyelvből örökölték, és módosították a ZÁP, ZÁB szóból a zuby, zubi, zubz, zob = fogak jelentésű szavaikat.

zabla – A lószerszámnak csuklósan összekapcsolt vaspálcikákból álló, a ló szájába tehető része. [szláv] A ZABLA Z.B – B.Z gyökre épül: ZaB – BaZ. A ZABLA, ZABOLA a ZÁPok, ZÁBok, azaz fogak nevéből eredő szó. Az ősrégi lovas magyar nép a szamaragoló szlávoktól vette a ZABLÁt. Jó vicc. Ismerős a „tótok lova” kifejezés. A b > p rokonhang váltás lehetősége ismert. Ha a ZÁP szót vesszük alapul, akkor a PL hangcsoport – APLA –, így zAPLA, amelyhez jár a gyEPLŐ, vagyis a LéPések egyenes járásának irányítója.  De a BL páros is találó: a ZABLÁval van megSZABva a ló által követendő irány. A ZABLÁval a szájában nem ZABOL a ló. ZaBLa – ZaBoL hangváz: Z-B-L – Z-B-L. A B.L – L.B alvógyök a zaBLa könnyed mozgását jelzi a ló szájában a BiLlen – LiBben szavakkal. BL – LB kapcsolat: a zaBLa céLBa vezeti a gyors(horse)LáBú LoVat, ősi szóval: kaBaLát.

zabrál – Lopva, rabolva szerez. Fosztogat. [szláv] A ZABRÁL Z.B – B.Z gyökre épül: ZaB – BaZ. A ZABRÁL ZAvarosban bABRÁl összevont alakja, de nem csak erre, hanem helyenként a zavaros, összevissza beszédre (habar) is vonatkozik. A szó tengelyében levő BR hangcsoport – ABRÁ – egy körön belüli keverék, mint az ABRAk, cIBRE, változatos munkafolyamat: fABRIkál, zavaros, tisztázatlan ügyek: zABRÁl. A BR páros, mint alvó B.R – R.B gyök jellemzőt tömörít: BoR – RaB. Ezt a háBORít, RABol szavakban írja le. Nem szláv jövevényszó, hanem ómagyar ősnyelvi örökség. BR – RB kapcsolat: a zaBRáló tilosban baBRál, göRBe utakon jár, mások javait nyíRBálja.

zákány – Nyálkás üledék vagy folyadékban lebegő szennyeződés. [szlovák] A ZÁKÁNY a Z.K – K.Z gyök bővítménye: ZáK – KoZ. A ZÁKÁNY magyar szó. A kezdő Z hang beviszi a szóba a takar, leföd értelmet. A gyök jelen van oly szavakban, amelyek valamin elhelyezkedést jelentenek. A ZÁKÁNY jelentése: ráZAKkant NYÁK. Az ilyen szennyeződés összeZAKkant, tömörült anyag, amely ráZÖKkent egy alapra. A SZÉKre ráZÖKkenünk, a ZOKni ráZÖKken a lábfejre, a ZAKó a vállunkra. A K.Z gyökből eredő változatok még, rokonhangzós váltásokkal: KOZmás, KOSZos és mások. A KAZalban levő szálak is egymásra ZAKkannak összevisszaságban. A K hangcsoport – ÁKÁ – mutatja magát a szó tengelyében: zÁKÁny – nyÁKOz.  ZáKáNY – NYáKoZ hangváz: Z-K-NY – NY-K-Z.  A szóvégi K.NY – NY-K: KáNY – NYáK, leKONYuló értelme itt a minőségre vetíthető. A CzF Szótár leírása: „Alapfogalomban egyezik vele záka, zákály, zákla, v. záklya, vagyis a roszúl kelt kenyérnek irgyes, szappanos, czopákás bele, mely megsürűsödött nyákhoz hasonló, s kivált a kéreg alatt gyül öszve. Gyöke zák talán am. hák természeti hangutánzó, s jelent nyálkás, turhás, hurutos pököt. E szerént mind zákány, mind záka, zákály eredetileg nyákot, nyálkát jelentene, és zákányos víz, bor, sör, = nyákos, nyálkás; zákályos kenyér = nyákhoz hasonló ragadós bélű kenyér. Tehát úgy látszik, esetleges találkozás volna – mi a különböző nyelvekben néha megtörténik, – hogy tótul is a zákályos kenyér neve zákalé; és za-kalit, am. zavarni, fölzavarni, bemázolni.” Kiem. K.S. Ez azért, mert a magyar nyelvből örökölték meg, ugyanis a szó minden értelmi kapcsolata fellelhető, alkotó elemei viszonyíthatók a mai magyar nyelvben.

zálog – Kölcsön biztosítékául a hitelezőnek átadott vagy lekötött vagyontárgy. [szláv] A ZÁLOG a Z.L – L.Z gyökből induló szó: ZáL – LaZ. A ZÁLog – viszonylag LAZa kötődésű – letétbe helyezett SZÁLLÓ érték. A ZÁLOG, meghatározott ideig lefödi az ügyletet (z hatás), ráSZÁLL az ügyre, és mozdulatlan marad a kiváltásig. A ZÁLOG, szóban levő L hangcsoport – ÁLO – meghatározó a szóban. A biztosítékként ZÁR ALÁ (l > r) kerÜLŐ szÁLLÓ érték, bizonyos kölcsön ellenében átSZÁLL a kölcsönadóhoz, majd a kölcsön visszafizetése után, visszaSZÁLL eredeti birtokosához. A ZÁLOG ide meg oda SZÁLLOGó. ZáLoG – SZáLLoG hangváz: Z-L-G – SZ-L-G. A zár ALAtt ÁLLÓ zÁLOg ÁLLAgára vigyázni kell. A LOG jegyet jelent (bilog, régies bélyeg, azaz béjegyzett). Ilyen a ZÁLOG, amely ZÁr alá helyezett LOG, jegy (bilog), megjegyzett ZÁRolt (l > r) érték. Az L.G – G.L gyök: LoG – GoL. A GOL gyök az ősnyelvben jelentett GÖmböLűt és üreset. A FöldGOLó, a GAJ az ürben LÓG. (A Föld gömb alakjáról és űrbeli állapotáról már az Özönvíz előtt tudtak az emberek.) A záLOG egy kerek érték, amelynek helyzete bizonytalan, úgymond: levegőben LÓG. A CzF Szótár leírása: „Egyezik vele a mongol zolik v. dzolik (Schmidt szerént am. Pfand), törzse: zoli-khu v. dzoli-khu (pfänden). Miklosich szerént zaloge régi szláv szó, és utasít zaszlona szóra, mely csehül am. függöny (Vorhang). De ez erőtetett származtatás. Innen is megtetszik, mint másutt is érintők, hogy az érintett régi (bolgár) szláv szó is turáni eredetre mutat; mert itt (a mongolban) találjuk a törzset is, zoli-khu = zálogol-ni.” Kiem. K.S. A ZÁLOG miatt néha LÁZOGás van. ZáLoG – LáZoG hangváz: Z-L-G – L-Z-G. Ha nem megy simán az ügy, akkor vagy a hitelező, vagy a ZÁLOGba bocsátó beGAZOL. ZáLoG – GaZoL hangváz: Z-L-G – G-Z-L. A szó egészében a magyar nyelvből magyarázható. Semmilyen szláv jellege nincs a szónak.

zápor – Záporeső. [? szláv] A ZÁPOR szó a Z.P – P.Z gyök bővítménye: ZáP – PaZ.  A ZÁPOR szóban erős Z hangértelem van jelen: betölt egy tért, Zavart, Zűrt okoz. A ZÁPOR szó egyik névadó jellemzőjét z > sz hangváltással találjuk meg, de itt a P hangcsoport – ÁPO – jelenléte is értelmi meghatározó: a zÁPOr szAPOra eső, amely végigszAPUlja a környéket, és ÁPOlja, tÁPOlja vízzel a növényzetet. A víz ősi neveinek egyike: ÁPA, amely vÁPÁban, árokban folyik. A SZAP gyök szorzati értelmű. Szorzati SZAPORAsággal hulló esőcseppek sokasága, SZÁmtalan, PORszerűen sok. ZáPoR – SZaPoRa hangváz: Z-P-R – SZ-P-R. A ZÁPOR végigPOROZza a vidéket, elveri a PORt. ZáPoR – PoRoZ hangváz: Z-P-R – P-R-Z. Létezett az ősnyelvben a REPEZ szó, amely hirtelen gyorsaságot jelentett, ilyen a ZÁPOR. ZáPoR – RePeZ hangváz: Z-P-R – R-P-Z. Ez volna a mondanivalója. (A szám szóban levő ám a sok fogalmát rejti, az m külön is a sokasítás meg szavának kulcshangja, bár ez esetben kimarad.) A SZAP szorzati értelmét a szappan, szapuló hatásfoka is mutatja (bővebben a szappan, szapuló címszavaknál). A P.R – R.P gyök: PoR – RoP, a záPOR SZAPulja, ROPpant gyorsan szétveri a PORt. De PORszerűen sok az esőcseppek száma is. A több jellemzőből kialakulás itt is bizonyított. Tételesen, a szót alkotó elemekkel külön is bizonyítható, hogy magyar és nem szláv eredetű szó.

zár – Nyílászárót alkalmas szerkezettel csukott állapotban rögzít. [szláv] A ZÁR szó Z.R – R. Z gyök: ZáR – RáZ. A ZÁR szó is összesíti a Z hangjelenséget: eltakar, elkülönít, elrejt. A jól ZÁRó ZÁRat RÁZhatod, mert nem nyílik, jól RÁZár, ráZÁR. A beZÁRt kapun, ajtón ZÖRgetni kell, esetleg RÁZni. Ami ZÁRt, az nem tÁRható ki. Többnyire a ZŰR kiZÁRása végett ZÁRnak. A ZÁR szóra párhuzam a magyar nyelvben a beSZÁRad. Ez találó. Ami beSZÁRad, az mozdíthatatlan. Vannak kövületi ZÁRványok, amelyekbe beSZÁRadtak rovarok vagy más kis darabok. Ami ZÁR alatt van, az nem SZÓRható SZERteszét.

zarándok – Távoli szent helyet, kegyhelyet hitbuzgalomból felkereső. [szláv] A ZARÁNDOK szó Z.R – R.Z gyökkel indul: ZaR – RaZ. Ez SZORzati értelmű is, és arra utal, hogy sokan vagy ismétlődően sokSZOR RÁNDulnak a kegyhely irányába. Ugyanakkor a ZAR gyökszót ez esetben a SZAL, SZÁL módosulattal lehet érthetőbbé tenni: egyik helyről másikra SZÁLLva, közben itt-ott megSZÁLLva. A CzF Szótár szerint, régebb SZARÁNDOK vagy ARÁNDOK alakban is használatos volt. Az R hangcsoport – ARÁ – a bARAngol, ácsOROg, kódOROg, vándOROl, ÁRAmlik és más szavakban. Kulcsfontosságú elem a jÁRÁssal kapcsolatos szavakban Az ND hangcsoport – ÁNDO – a zarÁNDOk szóban ősnyelvi elem. Továbbá: ANDAlog, INDUl, kalANDOz, kirÁNDUl, mENDEgél, vÁNDOr talán elég bizonyítéknak. Az ND páros, mint N.D – D.N gyök: NaD – DaN, a NEDv, a DUNa, a DON is zaráNDokol. Erdővidéken a Vargyas – Kormos folyók egyesülése után az Oltig vezető szakasz neve: Zarándok. A szóvégi D.K – K.D gyök: DoK – KoD, aki ide-oda jár, az KÓDorog. A ZARÁNDOK – KODNÁRAZ teljes átfordítás a KÓDorog kezdőgyökével. Nem kizárható, hogy volt egy ehhez hasonló szó az ősnyelvben: KÓDONÁROZ, benne a DANÁROZ azaz énekel szóval, ami a ZARÁNDOKok jellemzője. Hasonló a KÓBORÁSZÓ, Az ND – DN kapcsolat: a zaráNDok hosszú úton baNDukol, meNDegél. Bár fáraDNak lábai, s ha elengeDNé magát össze is roskaDNa, de erősen tartja magát, halaDNia kell a kitűzött cél felé. Lehet hozni a szláv nyelvi magyarázatot a szó kialakulására.

zárvány – Ásványba bezáródott idegen anyag. [szláv] A ZÁRVÁNY szó Z.R – R.Z gyök: ZáR – RáZ. A ZÁRVÁNY jelenség is igazolja a zár címszónál írtakat. BeZÁRódott, mintegy beSZÁRadt annak közepébe. Teljesen eltakart ZÁRt állapot, Z jelenség, nem SZÓRódik szét. Ellenképe SZÓRVÁNY. ZáRVáNY – SZóRVáNY hangváz: Z-R-V-NY – SZ-R-V-NY. Az RV hangcsoport – ÁRVÁ – ezzel a SZÁRadó jelenséggel a hERVAd, sORVAd, mURVA, lÁRVA szavakban ad párhuzamot. A beZÁRtság állapotára mutat az ÁRVA szóban. Aki mindentől el van ZÁRVA, valahová be van ZÁRVA, az nagyon ÁRVA. Az RV páros itt alvó R.V – V.R gyökként is értelmet rejt: ReV – VeR, a meREV, REVes szavakban nyújt párhuzamot a beSZÁRadásra. A ZÁRVÁNYba rekedt anyagot csak szétVERéssel lehet kiszabadítani. A szóvégi V.NY – NY.V gyök: VáNY – NYáV, VÁNYadt, NYAValyás állapot a zárVÁNYba száradás. Nem szláv közvetítéssel jutott a magyar nyelvbe, hanem ősnyelvi szülemény. Az RV – VR kapcsolat: a záRVány úgy alakult ki, hogy az oRVul közrefogott anyagra éVRől-éVRe rakodtak rá a rétegek.

zászló – Meghatározott színű, esetleg ábrával díszített, nyélhez erősített szabályos alakú kelmedarab, mint valamely közösség jelképe. Jelzésre is használható. [szláv] A ZÁSZLÓ szó a Z.SZ – SZ.Z gyökből indul: ZáSZ – SZáZ.  Az ÁSZ értelemadó gyök. Magas értéket jelöl. A zÁSZló ilyen. A SZÁZ is, amely a tízesek tíze, azaz ÁSZa. Az ősiségben a hadaknál a lovasszázadokat különböztették meg ZÁSZLÓkkal, így egy névadó lehetett: SZÁZLÓ. ZáSZLó – SZáZLó hangváz: Z-SZ-L – SZ-Z-L. Egyipthonnak már jelentős lovas hadserege volt. A hadak ELŐtt halad, a ZÁSZLÓ minden akadályon átGÁZoLÓ. A ZÁSZLÓ alatt SZOLGÁlni kell. ZáSZLó – GáZLó – SZoLGáL hangváz: Z-SZ-L – G-Z-L – SZ-L-G-L. A zÁSZló vÁSZonból készül. Az SZL hangcsoport – ÁSZLÓ – laza, könnyed mozgást kifejező. A zÁSZLÓ valakik által meghatározott, szabályos alakú kelmefOSZLÁny. A zÁSZLÓ magasban áll, OSZLOphoz erősítve, és mégis LAZán, így könnyedén lengeti a SZÉL. Távolról könnyen ÉSZLElhető. Az ősi népeknél nem volt ritka rajta az orOSZLÁn képmás, mint az erő jele. Az SZ.L – L.SZ alvógyök: SZáL – LáSZ a szóban, jellemzőt takar. A ZÁSZLÓ képes SZÉLes tömegeket megmozgatni, alóla szégyen volt elSZALadni. ZÁSZLÓ nélkül szétOSZLÓ a nép. De alakulhatott a SZÁLLadoZÓ, SZÁLLÓZÓ jelzőből is. ZáSZLó – SZáLLóZó hangváz. Z-SZ-L – SZ-L-Z. Minden jellemzőjét le lehet írni, meg lehet világítani olyan magyar kifejezésekkel, amelyek az SZL pároshoz kapcsolódnak. Tehát nem szláv kölcsönszó, hanem eredeti magyar. Az SZL – LSZ kapcsolat: a záSZLó alatt nem szabad a szívben féLSZ legyen.

zászpa – A liliomfélékhez tartozó bugás virágzatú növény. [szláv] A ZÁSZPA szó is a Z.SZ – SZ.Z gyökből indul: ZáSZ – SZáZ. Az ÁSZ értelemadó gyök itt is magas értéket jelöl. Régen elmebaj gyógyítására is használták, s talán ez volt ennek a virágnak olyan felhasználtsága, amely meghaladhatatlan értékként vitte be a néptudatba. Ezt a PA gyök is igazolja, amely a PA – AP fordítással ÁPol jelentést tartalmaz. Az SZP hangcsoport – ÁSZPA – a zÁSZPA – bár nagyon szép – mérgező növény. Erdővidéken a kótyagosra ma is azt mondják: meg van zÁSZPÁsodva. Mérgező bogyótermése van az ASZPArágusznak is. Régi ősnyelvi szó. Ezt az SZP páros is igazolja, amely mint SZ.P – P.SZ alvógyök: SZéP – PaSZ, a virág SZÉPségét emeli ki, és kis mértékben használva nyugtat: PASZ. SZP – PSZ kapcsolat: a zsáSZPa SZéP virág, de széPSZerével megbolondít, ha túladagolják.

zátony – Nagyobb víz medrének nem sokkal a vízszint alatti, hajózást zavaró kiemelkedése. [szláv] A ZÁTONY nevébe a ZÁ gyök a ZAvar értelmét viszi be. A T hangcsoport – ÁTO – az ÁTOk tőszava. A zÁTOny sÁTÁn ÁTOk, talán ezt nem kell külön magyarázni, hogy a zÁTOnyra fUTÁs legtöbb esetben végzETEs ÁTOK volt a hajó számára. A T.NY – NY.T gyök: ToNY – NYoT, a záTONY egyféle TOrNYosuló sziklacsúcs, amely megtöri, kiNYITja a hajó burkolatát. A CzF Szótár szerint: „A magyarból elemezve a zát törzs talán am. gát, tehát zátony annyi volna mint gátony.” Kiem. K.S. A szó nem szláv, hiszen az első hajósok hosszú századokon át ősnyelvűek voltak, és megéltek néhány ZÁTONYra futást. Az egyik ZÁTONYra futott hajó a Noé Bárkája, amely most is ott fekszik az Ararát hegyén gleccserbe fagyva. Az Ararát: Har – hegy, arát – árat, azaz árat meghaladó hegy. ArarÁT – zÁTony. A bárka ZÁTONYra futott, de vele élve megúszták szárazon a nagy vizet.

závár – Ajtó, ablak stb. zárja. Kézi fegyver zárszerkezete. [szláv] A ZÁVÁR szó a Z.V – V.Z gyök bővítménye: ZaV – VaZ. A CzF Szótár leírása: „Eredetére nézve vagy a zár szó megnyujtott módosulata, jött által nyelvünkbe, minthogy Miklosich szerént eléjön szerb és szlovák nyelven: zavor, cseh nyelven: závora. Beregszászi felhozza hasonlitólag a persa zavár szót vagy pedig zárfa szóból némi áttétellel származott; vagy végre a szláv nyelvek valamelyikéből […]” A CzF Szótár eredet megállapítása téves. Ugyanis a ZÁVÁR esetében a V hangcsoport – ÁVÁ – a régies székely AVArán szóban is benne van, amely más vidékeken verőce néven ismert. Meglehet, az első zÁVÁrokat rÁVErték, hogy beszoruljon. A fegyver zÁVÁrja ma is rÁVEr. A V.R – R.V gyök: VáR – RaV, a záVÁR egy RAVaszul megalkotott szerkezet. A ZÁR szó hosszabbítása szabályszerűen következett be. A záVÁRzatot rátolják, ráVERik, hogy ZÁRjon. A fegyVER záVÁRja is ráVER. A biztonsági ZÁVÁR a ZAVARó tényezők kiZÁRÁsa végett szükséges. ZáVáR – ZaVaR hangváz: Z-V-R – Z-V-R. Fegyver esetén, a ZÁVÁRzatot felhúzva, a RAVASZ elhúzásakor ráVER. A ZÁVÁR különben is RAVASZ szerkezet és a RAVASZ tolvajok ellenszere. ZáVáR – RaVaSZ hangváz: Z-V-R – R-V-SZ. Látható, hogy olyan magyar nyelvi gyökök és hangcsoport alkotja a szót, amelyek magyar szavak nagy tömegében értelemhordozó alkotó elemek.

zelnice – Zelnicemeggy. [szláv] A ZELNICE szó is a Z.L – L.Z gyök bővítménye: ZeL – LeZ. Mivel vadon termő, így mintegy figyelem felhívó is lehet a neve. A ZEL gyök lendület értelmű, a Z hangja talán íZ jelentésű, az EL, ELNI az ehetőség, kELlemes Élvezhetőség. A nevében levő LN hangcsoport – ELNI – jelen van a mÁLNA szóban is, jó vele ÉLNI, jó ENNI. Az N.C – C.N gyök: NiC – CiN a piCINYsége. A C hangcsoport – ICE – ösztönös szóvégi megnyilvánulás a savanykás íz hatására, mint az ECEt. Mégis azt kell mondanunk, hogy van benne valami hasznos tápanyag a szóalkotó elemek tanúsága szerint. Nevei a Wikipédia szerint: zselnice, csórmány, gerézdes-, kutya-, madár-, vad- vagy zsidócseresznye, gyöngyvirágfa, májusfa, tyúkszemfa, zelnicze, koczérka. A CzF Szótár is kizárja a szláv eredetet. Inkább fordítva igaz. Az LN – NL kapcsolat: a zeLNice ajáNLott gyümölcs.

ziliz – Magas szárú, molyhos, lilás vagy rózsaszín virágú mályvaféle. [szláv] A ZILIZ szó Z.L – L.Z gyökből indul: ZiL – LiZ. Gyógynövényként húgyúti betegségek, vesegondok kezelésére jó. Az L hangcsoport – ILI – nem csak a lILA színben, de a régies fOLIk (folyik) és az ILLAt szóban is jelen van. A neve ezért az ami, mivel a ZIL, ZSIL vizet jelentett az ősnyelven.

zivatar – Villámlással, dörgéssel s rendszerint záporesővel, széllel járó heves légköri jelenség. [? szerb-horvát] A ZIVATAR Z.V – V.Z gyökből képzett szó: ZiV – ViZ. A ZIVATAR ugyanazt a magyarázatot igényli, mint a fenti zimankó, azzal a különbséggel, hogy a ZIVATAR nem kizárólag téli jelenség, bár van hóZIVATAR is. A ZIVATAR szóban a Z hang betölt értelme meghatározó, hiszen betölt, ural egy tért, területet. A ZIVATAR szóban megjelenik a ZAVAR értelem, a víz fordított szóalakja: ZIV, a VAT, amely szintén víz, és a mindent leTARolás értelmét is hordozza. A ZIVATARban a természet elemeinek VITÁZÓRA forduló kedve mutatkozik meg, és sok ZUVATRA is van esély. ZiVaTaR – ViTáZóRa – ZuVaTRa hangváz: Z-V-T-R – V-T-Z-R – Z-V-T-R. A ZIVATAR TAROLVA zűrt hagyva rohan tovább, és mindent tönkretesz, ami nincs biztonságosan tető alatt védve, TÁROLVA. A ZiVaTaR – TaRoLVa – TáRoLVa hangváz: Z-V-T-R – T-R-L-V – T-R-L-V. A ZIVATAR külső erő, amely a környezetben mélyreható változást, idézhet elő. Ugyanakkor katarzist is, mivel mélyre kotor, tarol, és tisztulásra késztet. A ZIVATAR az erő, a katarzis az erőbehatás utáni megtisztulásra ösztönzés. Az hogy köze van a két kifejezésnek, a zivatar – katarzis szófordításnál a szóelemekből látszik: ZI-VA-TAR – VA-TAR-ZI – KA- TAR-ZIs. A vihar Változtatni képes V hangját az előidézett oKozat kemény K hangja váltja fel. ZiVaTaR – KaTaRZiS hangváz: Z-V-T-R – K-T-R-Z-S. Ám katarzist okozhat kataklizma is, amelynek szerves része lehet a ZIVATAR. A V hangcsoport – IVA – a légköri kAVArodás, a hEVEs széllökések, az ÜVÖltő szél, az ÓVÓhely szükségessége szavakban világítja meg a zIVAtar körülményeit. A V.T – T.V gyök: VaT – TaV, vizet jelent a VAT, VAD, TAVas, DAVa, DÉVa szavakban. A T hangcsoport – ATA – jelen van az ÁTOk, hATÁs gÁTOl, szavakban, a zivATAr, mint ÍTÉletidő minősÍTÉsben. A T.R – R.T gyök: TaR – RaT, a zivaTAR TARol, oROT, TÖR, zúz. A ZIVATAR – TARAVÍZ Rubik kockás átforgatás mutatja: ZIVATAR nyomán ránk TÖR, utat TÖR A VÍZ. ZiVaTaR – TöR a VíZ hangváz: Z-V-T-R – T-R-V-Z.

 

ZS

zsarát – Hamvadni kezdő parázs. [szláv] A ZSARÁT a ZS.R – R.ZS gyök bővítménye: ZSaR – RaZS. A ZSARát – paRÁZS szavakban a gyökszó oda-vissza fordításban jelenik meg ugyanazzal az értelemmel, de árnyalatnyi eltéréssel. A paRÁZS felfelé ívelően izzó, a ZSARát, már kihunyóban levő, de még TÁROZ hőt. Ez a ZSARÁT – TÁRAZS teljes átfordítás nyomán is látható. ZSaRáT – TáRoZ hangváz: ZS-R-T – T-R-Z. A ZSAR >< RÁZS gyökök tehát folyamati ellentét megjelenítői. Ezek magyar szavak. Bármely alkotó elemét vesszük a szónak, mind magyar. A PAR, PER, PIR stb. gyökcsalád mind a PIRos, mind a PERzsel szavakban mutatja a PARázs képét, jellemzőjét. A ZSAR gyökszó jelképesen is égető jelentésű a ZSARnok, ZSARol szavakban, ahol indító gyökként van jelen. A zsarÁT szó azt is leírja, hogy a paRÁZS (zsar) ÁTmegy az izzásból a hamvadás felé. Ez a teremtés nyelvének sajátossága, amint a fordítással kifejezni képes a legapróbb jelentésbeli különbözőségeket is, ahogyan G.B. Shaw is megjegyezte. Az R hangcsoport – ARÁ – a zsARÁt, pARÁzs, dARÁzs, mARÁs szavakban kellemetlen hatást és fORRÁsait is leírja. A T.R – R.T gyök: RáT – TéR, a zsaRÁT pislákoló fénye még némileg bevilágítja a TÉRt. Ha a ZSARÁTot élénkíteni akarták, száraz RŐZSÉT dobtak rá. ZSaRáT – RőZSéT hangváz: ZS-R-T – R-ZS-T. A ZSARÁT a hamvadás, a tűz ZÁRATának előjele. ZSaRáT – ZáRaT hangváz: ZS-R-T – Z-R-T.

zsendice – Oltott juhtej felforralt túrós savója. [román és szlovák] A ZSENDICE szó a ZS.N – N.ZS gyökből indul: ZSeN – NeZS (n > ny: nyüzs). A ZSENDICE szót csak az érti meg, aki látott már ZSENDICÉt forralni. A ZSEN, de a ZEN gyök is, kezdetet is jelent, és nem akármilyen kezdetet. Esetenként belső szunnyadó erő hirtelen feltörését. FelZENdül a ZENe, eső után ZSENdül a fű. Rendkívül felemelő tudat, amikor valami új ZSENdül. Hirtelen és erőteljes, életre törő kezdetről van szó. Amikor a sajtkészítés után megmaradt savót forralják, hosszú ideig láthatóan semmi változás nincs, aztán egy adott pillanatban, hirtelen kicsapódik, feltüremlik a folyadék tetejére és NYÜZSög hófehér fölként az orda – így nevezik ezt a tejterméket székelyül. S így együtt nevezik az egészet ZSENDICÉnek, ZSENDLICÉnek. Erdővidéken kukerca a neve (kukk – hosszan figyelés, lesés a kecmergő fövésre). Forrón, finom, ízletes, kanalazható csemegeétel. A ZSENDICE – ECINDEZS Rubik-kockás átforgatás szerint a ZSENDICE olyan finom, mint egy ÉCINTÉS, azaz puszi. ZSeNDiCe – éCiNTéS hangváz: ZS-N-D-C – C-N-T-S. Ez olyan magyar szó, amelyet nem lehet elhazudni, már csak az ND páros miatt sem. Az ND hangcsoport – ENDI – a zsENDÜl, zENDÜl, INDUl szavakban mutatja jellemzőit. A zsen zsend, zsi, zsin, nedvességgel kapcsolatos tősgyökeres magyar szavak gyökei. Az ND páros, amely itt értelmet rejtő alvó N.D – D.N gyök: NeD – DaN, a NEDvességgel kapcsolatos szavak meghatározó hangjai: NADár, NEDű, NÁD stb. A fordított gyök a DUNa, DON folyók nevében, de egy északi hajós, vizes nép nevét is adja: DÁN. A D.C – C.D gyök: DiC – CiD, a cid, ced, cet, eCET savanyút jelent, mint a CSIGér, CSÜGör (d >g), itt a savó. Ám az ÉCI a kisgyerek puszija. A C hangcsoport – ICE – a kellemes, enyhén savanykás (ecet), de mégis édes(orda) ÍZEt értékelő, bECÉző, ösztönös megnyilvánulás, akár a kukerCA szóban. Az alapanyag – a tej – cICIből származik. A juhászattal kapcsolatos minden szakkifejezés, amely a román, szlovák nyelvben megtalálható, egytől egyig, a legelsőtől a legutolsóig ómagyar ősnyelvi eredetű, magyarul bontható és magyarázható szó. A román és a szláv nyelvek csírában sem voltak az első juhgazdálkodások idején. ND – DN kapcsolat: a zseNDice csak forralva aDNa ordát, különben egyszerű savó maraDNa.

zsidó – A Mózes tanításain alapuló vallás. [szláv < latin] A ZSIDÓ megnevezés nem Mózes idejéből való, Mózes nem ismerhette a ZSIDÓ szót, amely a babiloni fogság idején a Juda törzs megnevezéséből állandósult: JUD – ZSUD – ZSID. A megnevezés nem szláv és nem latin eredetű, hanem az akkori – a köznép által beszélt – ősnyelven kelt szó. A latin nyelv a vízövezte Italköz földjén a már kevert, megtört görög és etruszk nyelv keverékéből alakult ki lassan. A szlávok majd később jelentek meg, mint ősnyelv szelevénye, szlevénye, szlaványa. A ZSIDÓ, mint név csak magyar nyelven bontható, magyarázható: a JUDA név Jákób legokosabb, legelőrelátóbb fiának neve, aki többet TUDA, mint a többi. Ő volt a többi között a CSODÁsan mindent TUDÓ, akin mindannyian CSUDÁlkoztak. Ő TUDA mindent, így lett a JUDA törzs feje. A név hangváltásokkal élt: JUDA, TUDA, CSUDA, ZSUDA, ZSIDÓ. A D hangcsoport – IDÓ – a zsIDÓ nép, mint isteni csODÁk átélője, törvényének tUDÓja, az emberiség javát kellett (volna) szolgálja. Ám mérhetetlen gőgjében – ferde felsőbbrendűségi érzettől vezérelve – inkább lekezelő megvetést tanúsított és tanúsít minden más nép irányába. Egyébként a ZSIDÓ – ÓZSDI Rubik-kockás átforgatás mutatja, hogy ÓSDI, idejétmúlt vallási gyakorlat, mivel Krisztus eltörölte és helyébe új szövetséget kötött követőivel. ZSiDó – óZSDi hangváz: ZS-D – ZS-D.  A világba szétszóródó ZSIDÓság, a nemzetközi ZSIDÓk pénzváltással foglalkozó rétege DÚSgazdaggá vált. DŐZSÖlők hadává.  ZSiDó – DőZSe hangváz: ZS-D – D-ZS.

zsilip – Meder elzárására, illetve a belőle kifolyó víz mennyiségének szabályozására való vízépítési műtárgy illetve berendezés. [szláv] A ZSILIP a ZS.L – L.ZS gyökből indul: ZSiL – LiZS. E vízjelentésű gyök a könnyed, laza kötés megjelenítője is. Például a ZSELé, LEZSer és mások. Az L hangcsoport – ILI – szerint a zsILIp lehet ELLEnÁLLÓ, de ELEngedő is, hogy épp ELEgendő vízmennyiség folyjon át. A ZSIL folyó, még hegyi patakként, a felső folyásának jellemzőiből kapta nevét, az útját a kövek közt megtaláló, lazán, ide-oda loccsanva, zsILIzve, zsongva folyásáról. A zúgó, ZSIbongó hang, a gyorsan ILLAnás is a vízjelentésű ZSILIző, s így ZSIL névadói* közt van. Az L.P – P.L gyök: LiP – PeL, a ZSILIP a víz mennyiségének, de sebességének, azaz LÉPésének is szabályozója. A ZSILIP = vízLÉPcső, zsílLÉPcső, a megkövetelt LÉPések LÉPtékének szintszabályozója. A zsiLIP keLEPként vagy LEPkeszerűen záródó. A vízkerék meghajtására, vagy fák, rönkök úsztatása végett szabályozott vízmagasság, a ZSILIP segítségével jön létre. A teljes szófordítás nyomán: PILIZS. A PILI felületet jelent. A ZSILIPpel szabályozott vízfelület (pili) szétterülő, egyenletes.

/*/ Amint a Zsil, úgy minden más, Kárpátokból eredő folyó, forrásvidéki jellemzői nyomán kapta nevét, amely a torkolatig ugyanaz. Ez bizonyítja, hogy a vizek apadásakor a hegykaréjon kezdődött az élet, ott éltek az emberek, és a víz szintjének apadását követve lassan költöztek tovább, alább a patakok, folyók mentén, a lankákon a síkvidék irányába. Ősnyelvet beszélő nemzedékek sora élte életét a térségben több ezer éven át a mai napig.

zsír – Szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú, kenhető zsiradék. [szláv] A ZSÍR ZS.R – R.ZS gyök: ZSíR – RiZS. A ZSÍR ÍR, kenhető. Azért is ZSÍR, mert kiZSIgeRelés után nyerhető. A CzF Szótár leírása: „Menyiben a zsir olvadékony, enyekes testet jelent, alapfogalomban rokonok hozzá a magyar ír kenőcs, író, a vajnak sűrű leve, nyir, nyirok, nyers (nyirs) és virics. Egyébiránt rokon vele a görög stear (sztear = Fett), honnan a stearin-gyertya; továbbá a persa sír (am. tej).” A gyökfordítás: ZSIR – RIZS érdekes gondolatot ébreszt. A ZSÍR a fehér ember egyik fő eledele.  A RIZS a sárga bőrűeknél fő eledel. Az ő belső emésztő szerveik talán a RIZSből vonják ki azokat a fontos éltető elemeket, amelyeket a fehér ember a ZSÍRból, fehérjéből, s amelyek a sejtek megújítására, az erőnlét fenntartására oly létfontosságúak? ZSíR – RiZS hangváz: ZS-R – R-ZS. Erre az élettan kutatók, biológusok adhatnak választ.

zsizsik – A hüvelyesek magjában kárt tevő apró bogár. [szláv] A ZSIZSIK ZS.ZS gyök, oda-vissza azonos olvasatú, így csak ősnyelvi eredetű lehet. A ZS hangcsoport IZSI – mutatja, hogy a zsIZSIk ott nyÜZSÖg a bab, borsó kÖZÖtt. A nevét ebből a nyÜZSÖgő jellemzőjéből is kapta: nyÜZSIk – ZSIZSIK. Az IK ősgyök jelentése itt: IKlat, izeg-mozog,

zsolna – Zöld harkály. [szlovák] A ZSOLNA szó a ZS.L – L.ZS gyök bővítménye: ZSoL – LeZS. A ZSOL lehetett – a harkálykopogáshoz hasonló – valamilyen unalomig vitt tevékenység jelzője: morzsol, varizsol (kaparász, székely szó). A ZSOLna addig kopáCSOL (zs > cs) variZSOL, ameddig habZSOLni valót talál. A ZSOLNA szóban az LN hangcsoport – OLNA – valamilyen alaptulajdonságnak a mindennapi életbe, foglalkozásba, gyakorlatba való átvitelét leíró: ÁLNOk, dALNOk, szónok, azaz szÓLNOk stb. A ZSOLNA az ily zavaró tevékenységet lazán, LEZSerül unalomig vivő. Nem szlovák jövevényszó, hiszen magyar minden eleme. Ha ők így nevezik, akkor innen örökölték a szót. LN – NL kapcsolat: a zsoLNa külöNLeges madár.

zsoltár – Az Ószövetség egyik könyvét alkotó vallásos énekek valamelyike. [szláv < német < latin < görög] A ZSOLTÁR szó jöhet a ZS.L – L.ZS  gyökből is: ZSoL – LeZS. Ez esetben akár a ZSÍL hegyi patak kellemesen duruZSOLó hangja van benne hasonlatként. A ZS és SZ hangok válthatósága előtérbe hozza a SZOLTÁR kifejezést: SZOL-TÁR (sz > zs). Ennek jelentése: Istennek címzett, szentelt, fennen SZÓLó, eléje TÁRt, színe előtt énekelt, hullámzó hangzatok zengő, dicsérő énekeinek TÁRa: SZOLTÁR. A TÁR gyök jelent zenei megnyilatkozást, példa erre a TÁRogató hangszer, vagy gondolataink, úgymond: érzelmeink TARtalmának kiTÁRulását is. Jelenti valamely dolgok összegzését, ez esetben dicsérő elZSONgító énekek, dalok, ZENgzetek SZÓLamok TÁRa. A ZSOLTÁRok könyve az Istennek tetsző énekek TÁROLÁSi helye. ZSoLTáR – TáRoLáS hangváz: ZS-L-T-R – T-R-L-S. Az LT hangcsoport – OLTÁ – jelen van még az OLTÁr szóban is. Az OLTÁr előtt fennkÖLTEn, zenével kísért, énekELT zsOLTÁrok, a bűnökért támadó isteni harag OLTÁsára. Ez ősnyelvi eredetű szó, amelyet a fenti nyelvek megörököltek sok más ősnyelvi, ómagyar szóhoz hasonlóan. ZSoLTáR – SZoLTáR – oLTáR hangváz: ZS-L-T-R – SZ-L-T-R – L-T-R. LT – TL kapcsolat: a zsoLTárok nem illenek hűTLen emberekhez, de énekeLTék, éneklik azok is…,  képmutatásból.

zsombék – Mocsárból, lápból kiemelkedő tömör növénycsoport vagy elhalt növényi részekből keletkezett kis halom. [? szerb-horvát] A ZSOMBÉK szó a ZS.M – M.ZS gyökből eredő szó: ZSoM – MoZS. A ZSOMBÉK laza kötésű anyagok laza szerkezetű MOrZSadékának dOMBorulata. Az MB hangcsoport – OMBÉ – több más szóban is gÖMBÖlyűséget jelent. Ilyenek: bIMBÓ, dOMBOrú, gOMBA, tAMBUra stb. Nem engedi álnokul más nyelvből eredeztetni. A szlávok átvették, mint minden más szót. MB – BM kapcsolat: a zsoMBék egyféle domBMagaslat.

zsupán – Délszláv nemzetségfő, fejedelem. [szláv] A ZSUPÁN a magyar ISPÁN szó szlávok által módosított alakja, románul jupân vagy stăpân, kiejtve: zsupűn, sztöpűn.  ZSuPáN – iSPáN hangváz: ZS-P-N – S-P-N. Az ispán címszónál található a teljes magyarázat.