A ZOLTÁN név is több névadó jellemző összhangja nyomán rögzült a nyelvben. Valaha a ZOLTÁN volt a SZÓ hordozója – ő SZÓLT – mostani kifejezéssel SZÓvivő. Az ő szaván, SZÓLTÁN értesültek az uralkodó, a vezér szándékáról.
A TÁN gyök itt a TÜN (esetleg TÉN, azaz TÉNY) egy változata lehet, mert a ZOLTÁN Atilla hadában vezéri parancsközvetítő szárnysegédi rang volt és hol itt, hol ott TÜNt fel és SZÓLT, komoly parancsot hozván. (Gárdonyi G.: A láthatatlan ember). A TÁN gyök mozgás jelentésű (ebből a TÁNc), ha fordítjuk a ZOLTÁN szót: TÁNZOL. Ez nem azt jelenti, hogy táncolt a nép előtt, hanem ott mozgott, előttük volt, paripáján ülve körülforgott, és lova talán TÁNZOLt is a hátán ülő lovagjával. A SZÁL, SZÉL, SZÓL SZŐL, SZUL gyök magasra SZÁLLó, kúSZÓ alapjelentésű. Akár a SZŐLő, SZULák, paSZULY, fuSZULYka. A ZOLTÁN magas rang volt. A törököknél és a többi a mohamedán népeknél később fejedelmi címmé vált. Ő volt elől, magasan a többi fölött, ő SZÓLT a néphez, rá hallgattak, ő lett a vezérlő fejedelem, császár – SZULTÁN (ez is csak magyarul érthető a SZÓL, SZUL gyök és az LT páros nyomán). Nálunk keresztnévvé nőtte ki magát: SOLT, ZSOLT, ZOLTA, ZOLTÁN. Bíró Lajos ír róla A magyar régmúlt titkai című könyve, Dákok és székelyek fejezetében: „ZOLTÉSZ. Egy thrák vezért Zoltésznak hívtak, és e névben nem nehéz felismerni (elhagyva a görög toldalékot) az ősmagyar Zolta (és még: Zsolt vagy Solt, Zoltán) név mását.” Kiem. K.S. Szerintem a TÉSZ gyök mondanivalója a TENNI igéhez kötődő: TESZ, a ZOLT TÉSZi dolgát, azaz vezeti hadát. A dákok a magyar nyelv egy változatát beszélték, és a Kárpát-medence magyar nyelvű őslakosainak egyike voltak. Lásd még Szőcs István: „Megjegyzések Bíró Lajos: »Dákok és székelyek« című tanulmányához.” A fennmaradt kb. 80 dák szó mindegyike érthető a magyar fül számára.