Nekem két édes, szép öcsikém van, Mindkettő olyan édes kisgyerek. Nagyobbik két éves áprilisban, Mégis már nagy huncut a kisöreg. Nagyon szép kisbaba a kis öcskös, Most nőtte ki a mózeskosarat. Én szoktam ringatni, hogyha felsír, És mondok neki tücsköt-bogarat.
Nagyon szeretem az öcsikéket, Mindkettőt: nagyot és kicsikét, Mindent megteszek, mire kérnek, Nem adnám őket én semmiért. Jó mikor játszunk a nagyszobában, Ámde ennek anyu nem nagyon örül. Tudja ő, felborítjuk a rendet, Fél nap kell, míg a helyére kerül. Igaz, hogy eltörik néha egy váza, Máskor egy virágcserép felborul, És mikor anyukám jön a zajra, Mi félve lesünk ki az ágy alól. Jó, hogy mi testvérek vagyunk hárman, Mert mikor elrontunk valamit, És anyukám hív a számadásra, Nem csak az én nevem hallani. Milyen jó ott, ahol sok gyerek van, Mert ott mindig történik valami. Nincsen ott helye az unalomnak, Mindig van, amin szórakozni. Nálunk a héten nagy esemény volt, Aminek nagyon örült a család, Most történt ugyanis első ízben, Kisöcsém a bilibe csinált. Jó, hogy mi testvérek vagyunk hárman: Én és a két kicsi öcsikém, Nagyon szeretem mindkettőjük, Nem adnám őket én semmiért.