Özönvíz előtt a Föld kellemes szelíd domborzatú volt, s felületén a szárazföld-víz arány épp a mai fordítottja.
Vízözönkor, a Földet körülövező hidroszféra, vízgyűrű, azaz pára és jégkristály védőöv 40 napon át zúduló özöne elfödte felületét teljesen. Minden élő-mozgó megfulladt.
Énók könyvében, és Mózes a Biblia első fejezeteiben említi a teremtőjük ellen lázadó fénytestűeket, akik sárkányfejű hústestet öltvén beházasodtak a földi világba, létrehoztak egy korcs nemzedéket, ádámi vértől különbözőt. Ezek a teremtett földi embert megrémítő, életét megkeserítő: óriások, egyszeműek, csúcsos koponyájúak, és mások. Több mint fél évezredet voltak itt a Földön!
Bonyolult műszaki szerkezeteket alkottak, amelyeket hatalmas kőtömb építményeiknél használtak. Nyomaik fellelhetőek a Földön, műszaki alkotásaik rajzolatai építményeik falain. Némelyikkel talán a szomszédos bolygókat is meglátogatták, s ott is hagyhattak nyomot!
A korcs utódok a vízárban megfulladtak. Ásatások nyomán ráleltek csontvázaikra, ezek fellelhetőek szerte a Földön múzeumokban, bár felső parancsra sok óriás csontvázat bezúztak, de megmaradtak belőlük és igazolják fényképfelvételek is. Atyáik visszavedlettek fénytestűvé s elszálltak a vízzel elárasztott Földről.
Vízözönkor meztelenné vált a Földgolyó.
Eltűnt az addig körülövező pára és jégkristály burok, amely öltönyként védte a Föld testét. Megszűnt az alatta levő kellemes, élvezhető éghajlat, az állandó egyenletes hőmérséklet a sarkokon, ahol addig az emberek pőrén sem fáztak, nem volt szükségük fűtésre.
Ez a védelem odalett. A világűr sugárártalmait már nem semlegesítette védőburok, a sugárártalom az anyatestben levő magzatot is érintve, lerövidült az emberi életkor hossza.
Utána zord, kellemetlen, lassan, de állandóan változó korszak következett. A földrészek mai Európa, s Amerika közt is még hosszú évszázadokon át szárazföldi átjárók voltak. E hidak egyikét az Atlantisz és annak szárazföldi nyúlványai képezték.
A vizek lassú ütemben visszahúzódtak a képződött irdatlan mélyedésekbe, völgyKATLANokba, hasadékokba. Délen a Marianna-árok és sok hasonló. Az északi féltekén is mély kATLANok voltak, vannak, s lassan telítődtek. Ez idő alatt sarjadtak a növények, vándoroltak, szétterjedtek a szaporodó állatok az összekötő szárazföldeken. Az állatok betöltötték az egész területet. A szaporodó emberek is terjeszkedtek, belakva a Földet.
Ekkor a tengerek még alacsony szinten álltak. Az Özönvizet előidéző Teremtő képes volt kezelni annak utóhatásait is. A víznek több mérföld mélységű katlanokat alakított ki a déli és északi féltekén. A földfelszíni egyensúlyt, irdatlan – tíz mérföldnyi – mélységek ellenében, hatalmas hegyek felgyűrődésével ellensúlyozta.
Bármennyire hihetetlen a hitetlen embereknek, a Teremtő tetteinek nyomai az egész Földön láthatóak. Egyensúlyba hozta a képződő élővilágot, lehetőséget teremtett az állatok minden területre szétterjedésére.
Az emberek országokat alapítottak, épületeket emeltek. Azonban a sarkokra lezúduló hatalmas jégtömeg lassú olvadása nyomán folyamatosan emelkedett a világtengerek szintje, közel kétezer év után tetőzött, elhódítván hatalmas szárazföldi területet, egész országokat merítve víz alá. Kialakultak a világtengerek, s azok mélyén ősi települések romjai hevernek. A létrejövő szigeteknek, ott rekedt emberek, állatok, növények alkották élővilágát.
A földrajzi neveket összevetve az ismert változásokkal azok történelmi időpontjaival, felismerhetők a folyamatok.
Földrajzi változások, és nevek kialakulása. Mit mond a nyelv?
Ázsiát Amerika földjével fehér – ALA – hóval borított (ala – halavány) átSZALAdható – ALASZ – SZALA –, gyalog mÁSZKÁLható, átKÁSZÁLAndó, átKÓSZÁLható, átISZKOLható, lábbal átkelhető havas, fagyos földnyelv kötötte össze. A vízszint emelkedésével az átkelő víz alá került, már csak USZKÁLÓ jégdarabok KÓSZÁLtak a víz felületén.
E történeti mozzanatokat, amelyek az eseményeket átélők ajkain fogalmazódtak meg, a nyelv rögzítette szavaiban, megnevezésekben.
ALaSZKa – máSZKáL – KáSZáL – iSZKoL – uSZKáL – KóSZáL hangváz: L-SZ-K – SZ-K-L – K-SZ-L – SZ-K-L – SZ-K-L – K-SZ-L
A tengerek szintje valószínű, több lépcsőben emelkedett, így az Atlanti vizének szintje is. Platón, az ókori krónikás idejében (Kr.e. 427 – 347), Kr.e. IV. században, írt erről. Platón szerint kora legfejlettebb, legműveltebb királysága ATLANTISZ. Területe nagyobb volt Kis-Ázsiánál, és Gibraltártól nyugatra terült el.
Platón szerint, ATLANTISZ egyetlen nap alatt került víz alá. Lehet sík területe volt ATLANTISZnak, és az emelkedő víz egyetlen nap alatt elborította. Csak a tengerfenék domborzata adhat választ. Mivel látták a lassú folyamatos emelkedést, így lakói felkészültek és idejében elmenekültek, tehát nem váratlan csapásként érte a szerencsétlenség őket. Ebből és az előzményekből az is megtudható, hogy az ott létező kATLANok, kATLANTok mily mély nyomokat hagytak a közelben élők tudatában, és mennyire meghatározók voltak a névadásban: kATLANT – ATLANTi – ATLANTisz.
Ha megfordítjuk ATLANTISZ nevét: SZITNALTA, mutatja, hogy a tengervíz SZÉTNYALTA felületét.
ATLaNTiSZ – SZéTNYaLTa hangváz: T-L-N-T-SZ – SZ-T-NY-L-T
A vízszint további emelkedésével szűnhetett meg a szárazföldi átjáró Britföld felé. A csatorna Dover és Calais között csak 45 méter mély. Calais neve: KALÉZ a valaha volt KALÉZó átKELŐről kapta nevét. Ettől keletebbre 26 méter a mélység. Itt is sokáig volt földhíd a Brit-sziget és Németalföld között. A BALTI tenger, akár a BALaTOn, egy BEL TÓ volt, majd emelkedett vízszint, ellepett mindent, összefolyt az Északi tengerrel.
BaLTi – BaLaTon – BeL Tó hangváz: B-L-T – B-L-T-n – B-L-T.
Idővel özönné, óceánná váló kATLANTI tenger, Kr.u. 8. sz. kb 1200 évvel ezelőtt a GIBRA oltárkő, azaz GIBRaltár és Afrika közt hídszerűen emelkedő, szárazon átjárható BEREG, GEREB, GIBR, BRIG, BORGÓ, földhidat átszakította.
A hangváz igazolja a kapcsolatot: GiBRa – BRiG – BeReG – BoRGó hangváz: G-B-R – B-R-G – B-R-G – B-R-G.
A víz áttört, elöntötte sós vízzel az addig édes vizű Földközi-tengert. Egyszerre megemelkedett kb. negyven méterrel a Földközi-tengerszint, egyetlen nap alatt, utat törve a Fekete-tenger felé, elöntvén a BŐSPÓROS, bő füves ökörlegelő, és hosszú, széles itatóárok völgyét. Afrika északi partjait, az egyiptomi Héraklion városát is, valamint az addig viszonylag sekély Fekete-tenger partvidékét. Ez volt a térség utolsó nagyméretű felszíni átalakulása.
A mai olasz csizmasarkot és Albániát összekötő földsávon ÁTRONTÓ víz, azaz hIDRO ekkor öntötte el, emelte meg ADRIA öblének szintjét, hatalmas sODRÓ erejével IRDAtlan pusztítással elsöpörte, víz alá temette annak, a mai parton belüli településeit.
OTRANTÓ neve még elárul egy dolgot. A tengerszint korábbi hirtelen emelkedésekor, e vidéken még élt ősnyelvű nép, etruszok, mert az OTTRONTÓ, ÁTRONTÓ vízáradat azon okon kapta az OTRANTÓ nevet.
A Fekete-tenger kisebb volt, inkább tó, az Iszter, Prut, Don, Dnyeper, Dnyeszter, Szeret stb. gyüleménye. Ez a Kárpát-tenger vizéből, annak Vaskapunál áttörése után megnövekedett, tengerré vált, de mai méreteit a Földközi-tenger, szintjének hirtelen emelkedése nyomán érte el, amikor összefolytak Boszporusznál, Dardanellákon át Márvány tengerrel, Fekete-tengerrel annak szintjét is emelve. Erre bizonyíték a már említett, tenger alatt levő észak afrikai városok, adriai, Fekete-tengeri partok mentén víz alatt levő építmények, amelyek a vizek emelkedése előtt épült városrészek.
Arra, hogy hirtelen, özönlő erővel emelkedett a Földközi-tenger és öbleinek szintje egyetlen nap alatt kb. negyven métert, az a bizonyíték, hogy minden szükségleti cikk ott rekedt a tengerben, nem lévén idő kimentésükre.
Végül a keskeny szorosokon összefolytak a vizek Gibraltártól Krímig. A 13 méter mély Azovi-meder ekkor telt fel vízzel, vált Azovi-tengerré. AZOV nevéből ítélve, addig is VIZes, mocsaras mély szintű térség lehetett.
Ekkor alakult félszigetté KRÍM-hegység vidéke. A KRÍM név ősnyelvi eredetű, és fő jellemzői szerint kapott nevet a kezdetben ott élő ősnyelvet beszélők ajkán.
A magasra kiemelkedő csúcsok kilátókként szolgáltak. Lehetett onnan MERKELni tágra nyitott KIMEREdő szemmel, MÉRKÉLni, KIMÉRŐ felderítést készíteni, MÉRIcskélni fentről a tájat. Ezért nevezték LÁTÓ-, MERKE-, KÁRMEL-hegy neveken. De ezt jelentette Mount-CHIMAERA, azaz KIMÉRA-hegy neve is kezdetben, és KRÍM-hegy neve is ugyanezt a teremtés ősnyelvén.
KIMÉRA neve még tartalmaz egy jellemzőt. Egy szörny létét sejtették a csúcson. Ha fordítjuk: ARÉMEK, a RÉMEK.
MeRKeL – KRíM – MeRKe – KáRMeL – KiMéRa – RéMeK hangváz: M-R-K-L – K-R-M – M-R-K – K-R-M-L – K-M-R – R-M-K
Aki a csúcsot eléri: REMEKEL s a csúcson lenni mindig REMEK érzés. Ha én MEREK, az is REMEK.
MeRKeL – ReMeKeL – ReMeK – MeReK hangváz: M-R-K-L – R-M-K-L – R-M-K – M-R-K
A földrajzi nevek, víz alatti leletek bizonyítanak.
A földtörténészet minden víz alá került ősi település tragédiáját földrengéssel magyarázza, holott ez a sarki jéghegyek leolvadásából származó vízszint megemelkedés eredménye.
Ha földrengés okozta volna elsüllyedésüket, akkor a víz alá került építményeken láthatóak volnának a törések nyomai. Az omlások, voltaképp málladás, a víz munkájának eredményei. Ez a hirtelen özönlő vízszint emelkedés különbözik az Atlantiszt vagy a Csendes-óceán szigetvilágát elöntő áradattól, amely fokozatosan ment végbe, menekülő, menekítő lehetőséggel.