VÍZ – A Föld nagy részét borító, az élethez nélkülözhetetlen, színtelen, szagtalan, íztelen folyadék. Ennek bármely halmazállapotú változata. [bérnyelvészet szerint: finnugor]
A VÍZ a V.Z – Z.V gyök: VíZ – ZiV. A VÍZ oly elem, amely a levegő után a legfontosabb az élőlénynek. A szónak a látással (vizit) is van kapcsolata, a VÍZ áttetsző, átlátszó. A VÍZnek rengeteg neve van. Íme a nevek, amelyek közül: NA, NAD, NEDŰ, NEDV – nem szorul magyarázatra. Berzsenyi szerint egyik névadó jellemzője a VÉSZ. Ez valós, mivel hatalmas, életre szóló, mélyreható nyomot hagyott a túlélőkben. Ugyancsak az Özönvíz után vált érthetővé VÍZ nevében levő Z hang, amely a Zűrt, ZIVatart, ZAVart is jelzi, ami azelőtt sosem volt. A nagy VÍZÁR ZIVATAR következménye.
VíZáR – ZiVaTaR – ZaVaR hangváz: V-Z-R – Z-V-T-R – Z-V-R.
Németül WASser (vasz – zav).
PÜ – így mondja a kisbaba, de az olasz PÓ, PIavé, IPOly, PAtak, POtomac eredeti nevén PATAwomaKe (pata…k) is víz. A váPA vizes árok. A PU ősgyök a román PUţ (puc) = kút, forrás, a PUca is vízforrás. POszáda neve: VÍZszáda, kútszáda, VÍZfő. TOPolya – POTolya, pocsolya – VÍZértelmű. Az OLYA hangcsoport a fOLYÓ, fOLYAm, IpOLY, TopOLYA nevekben.
De mondja AK, AKA, HU, HI néven is a baba. A latin AQua, a HÓd vízi állat nevében, a széles körben használt HIdro szóban, az édenkerti HIddekel folyó nevében.
A FO ősgyökkel, mint FONTos vízlelőt azonosítja. A VÍZlelőhely FONTos PONT. A FoNTos hangjai a NaFTa szóban folyékony NEDVet (t > d, f > v: naft – nedv a fond, azaz alap) jelentenek.
A FANTA a forrás, a NAFTA az onnan feltörő nedv.
FaNTa – NaFTa hangváz: F-N-T – N-F-T.
Az ősnyelvi fONTOs vízlelőhely nyomán maradt fent a latin fONTAna = kút, VIZet ONTÓ. Az ONTArio tó is vízÖNTŐ, vizet ONTÓ. TorONTÓ nevében is ott a VÍZértelem.
A kÚT természetes vagy Képzett ÚT a víz felé, mivel FÚrt kÚT ÚTján is törhet föl VÍZ. Hajdanán sok ÚT a sekély PAtakok mEDrében halADt. Ez volt a VÁGott út. A Vág folyó neve ősi magyar szó, nem szlovák.
ÜDe víz, amely HŰt, ÜDít. Az UD (t > d) gyökben nEDv. Az ÜDENS – lett nyelven VÍZ, amely ÜDE! De fordítva: ÜDENs – sNEDÜ. A háromszéki FeketeÜD, FeketeÜGY. Az édeni HIDdekel.
A VÍZ örök VÁNDor. Dán nyelven: VAND, litvánul: VANDUO, amely FOLYván, POLYván, folyVÁN VÁNDorol. A VÁNDorló VIZeken VÁNdoroltak hajósok, akik NAVigáltak, akár NOVé, azaz NOÉ, az első NAVIgátor.
Ezek mind VÍZhez kötődő NEVek, megnevezések. A NEVek is ÜDE színfoltok az élővilágban, azok által különböztetünk meg mindent. Az ősi világban NÉVadáskor VÍZbe aVATva kapott NEVet, neVET az élő. Aki neVET, annak nedVET termelnek sejtjei.
Angolul WATer, svédül VATten, izlandi nyelven VATn.
VAT – TAV. A TAVak vizet tartalmaznak, de a TAVasz is vízkapcsolatú: TAVacskák tarkítják a tájat.
A VÁPa is VÍZértelmű szó. A VáP – PáV gyök egyik értelme: VÉD. VÁPaárkot azért ástak, hogy a VAD áradatot elvezesse.
A VáD – DáV gyök is VÍZértelmű. A VÍZ megVÉD, de VÁDol és büntet, ha visszaélünk vele.
A Biblia szerint a teremtett világ: „…vízből és víz által állt elő…” Ennek is kifejezője a VAN (lenni) ige, amely élő VIZet is jelent, de az ÉLŐ vizek urát, Istent is: VAN, JohaVAN, aki előidézi, hogy legyen, azaz teremt a semmiből.
Aki NEVet, az testNEDvet termel, ÜDE jókEDv tölti el.
A vad, vat, vád, ved, vet, vod, van, bad, bod, med, köd, lé, zsil, zsind stb. – mindannyi VÍZ. A PATak VIZe VADul VÁGtat VÁDjában, azaz MEDrében. VIZet VEDerrel merítünk. A patAK, köveken pattogó AK, azaz víz. PAtawomAKE, vagy angolosítva: POtomAC. A szláv VODa is eme ősnyelvi gyökszóból ered. A német BADen, a BODen tó, akár a Nagybánya fölötti BÓDi tó, mind VÍZ.
BÓDva fOLYÓ, BODvaj PATak, paTAK. A moldvai TAKocs (Tecuci), amely a paTAKocska névből rövidült. A székelyudvarhelyi BUDvár szikla vízből kiemelkedő jellemzőjéről kapta nevét, akárcsak BUDA a Duna mellett.
A kÖD is VÍZ. Az ÖDéma, VIZenyősség. A GÖDörben VÍZ gyűl DÖGivel. A GÖDény szereti a VÍZben.
A ZSÍL folyó kellemes ZSILiző hangú kis PATakként, paTAKként indul, s nem zárja el ZSILip vagy GÁT (t > d, gát > gád), szépen folyik akár a ZSINDelyen az eresz irányába. A Bukarest melletti ZSILava, a cseh ZSIHLava mind vízértelmű.
Az eresz, ESZTERhéj, VÍZleVEZető. E szerepét töltötte be valaha nagyon régen az ESZTER, ISZTER folyó (a Duna címszónál), midőn a Kárpát tenger VIZét beleVEZette a Fekete tengerbe. A VÍZ jó VEZető, kiVEZet az erdőrengeteg közepéből, FOlyását köVETve. A VÍZ mindent VISZ, ami útjába esik. A VISZtula VÍZtoló. A VÍZ SZÍVható, SZIVattyúzható.
Az északi hajós népek nevében is jelen vannak a VÍZ névváltozatai: VED, NAD, VEG. A sVÉD (véd, vád, veder, vedel), DÁN fordítva NAD, nedű, norVÉG (hiDro-, hiGro-, d > g, véd > vég), litVÁNok nevében is, mivel a NÉPek megnevezése az ősnyelvi gyökszavakkal adatott, így a szintén északi VANDáloké is, akik később elVÁNDOroltak (v)ANDalúzián át Afrikába. IZland nevében is jelen van a vÍZ, bár ott jég jelentése is van, ám a Z hang benne van a víZ, gőZ szavakban is.
A szaPULÓ is VÍZ, FOLYÓ, LÉ értelmű.
A NÉP szó is VÍZértelmű. Minden NÉP a két nemi szerv: PINa, PÉNisz, péNISZ NÁSZban egyesüléséből jött a VILágra. A nemi szervek VÍZértelműek.
A V.L – L.V gyök: ViL, VaL – LeV, LiV, a VAL is VÍZértelmű. Az egész VILág a VALagból születve látta meg a VILágot. VaLaG – ViLáG hangváz: V-L-G – V-L-G. E szavak nem hordoztak ocsmány értelmet a kezdetek idején. Csak miután a „művelődő, fejlődő”emberiség ocsmány kéjelgés tárgyává tette.
A ZIVatar, Zápor Z hangja az összes nevek közül csak a VÍZ szóban van jelen. A VÍZ megnevezés az ÖzönVÍZ után vált teljesen érthetővé, terjedt el inkább még az egynyelvűség idején.
Ezt a CzF Szótár leírása igazolja: „A ,víz’ szónak ős régisége kitűnik onnan, hogy különnemű nyelvcsaládokban rokon, még pedig többnyire ajak- és foghangokkal fordul elé; t. i. Budenz J. szerént finn nyelven; vete (nominativ: vesi), észt ny. vesi, lív […] vogul ny. vit, ut’, ujt’, déli vogul ny. ujt’, votják ny. vu, mordvin ny. ved’, ved, erza-mordvin ny. ved, väd’, vetsa, vetsana (= híg), cseremisz ny. vüt, hegyi cseremisz ny. vit, vid, vüdän. (Ezek közől közelebbről több egyezik a magyar ned v. med, gyökkel, nedv, nedves v. medves szókban). Továbbá góth nyelven: vato, norvég ny. vas, vatn, svéd ny. vatten, izland ny. vats, vat, vaten, angolszász ny. waet, waes stb. […] A német Wasser, angol water […] Ide tartozik még a v ajakhang elhagyásával a mongol uszun v. uszu, (mely a Budenz J. érintette vogul ut, ujt, ujt’ szókhoz is közel áll) és a török-tatár szu. Különösen a mongolban találjuk ezen kifejezéseket is: uszun üker vízi ökör azaz bivaly, uszunu tekerme, vízi malom, uszunu gharoma, vízcsatorna, vízvezeték, uszunu czorgho vízi cső, csatorna, uszutu mn. vízi (aquatique), vizű, pl. czükűn uszutu csekély (v. kevés) vizű, uszuda-khu, vizesed-ni […]” Kiem. K.S.
A felsorolás nem teljes, de ez a sok gyökegyezés annak bizonyítéka, hogy a nyelvrobbanás előtt már létezett a VÍZ szó, amelyet a többi megnevezéssel együtt magukkal vittek a kialakuló nyelvek.