VÍZ – A Föld nagy részét borító, az élethez nélkülözhetetlen, színtelen, szagtalan, íztelen folyadék. Ennek bármely halmazállapotú változata. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A VÍZ a V.Z – Z.V gyök: VíZ – ZiV. A VÍZ oly elem, amely a levegő után a legfontosabb az élőlénynek. Épp ezért rengeteg neve van. Az Özönvíz előtt nem lehetett VÍZ megnevezése, mivel a Z hang megjelenése a névben a gyökeres váltoZást, a Zűrt, ZIVatart jelzi, ami azelőtt nem volt. Íme a nevek, amelyek közül: NA, NAD, NEDŰ, NEDV – nem szorul magyarázatra. PÜ – így mondja a kisbaba, de az olasz PÓ, PIavé, IPOly, PAtak, POtomac eredeti nevén PATAwomaKe (pata…k) is víz. A PU ősgyök a román PUţ (puc) = kút, forrás, a PUca is vízforrás. De mondja AK, AKA, HU néven is a baba. A FO ősgyök a FONTos vízlelő. A VÍZlelőhely FONTos PONT. Az ONTArio tó a vízÖNTŐ, ONTÓ. Az ősnyelvi fONTOs vízlelőhely nyomán maradt fent a latin fONTAna = kút. A kÚT természetes vagy képzett ÚT a víz felé, mivel FÚrt.kÚT ÚTján is törhet föl ÜDe víz, amely HŰt. Ám az ÚT az UD (t > d) gyökben nEDv is. Hajdanán sok ÚT a sekély PAtakok mEDrében halADt. Ez volt a VÁGott út (a Vág neve szlovák?). Az ÜDENS – lett nyelven víz, amely ÜDE! De fordítva: ÜDENs – sNEDÜ. A VÍZ örök VÁNDor. Dán nyelven: VAND, litvánul: A VANDUO, amely FOLYván, POLYván, folyVÁN VÁNdorol. A VÁNDorló VIZeken VÁNdoroltak hajósok, akik NAVigáltak, akár NOVé, azaz NOÉ, az első NAVIgátor. Ezek mind VÍZhez kötődő NEVek, megnevezések. A NEVek is ÜDE színfoltok az élővilágban, azok által különböztetünk meg mindent. NÉVadáskor az ősi világban VÍZbe aVATva kapott NEVet az élő. A Biblia szerint a teremtett világ: „…vízből és víz által állt elő…” Ennek is kifejezője a VAN (lenni) ige, amely élő VIZet is jelent, de az ÉLŐ vizek urát, Istent is: VAN, aki előidézi, hogy legyen, azaz teremt a semmiből. Aki NEVet, testNEDvet termel, ÜDE jókEDv tölti el. A: VAD, VAT, VÁD, VED, VET, VOD, VAN, BAD, BOD, MED, KÖD, LÉ, ZSIL, ZSIND stb. – mindannyi VÍZ. A PATak VIZe VADul VÁGtat VÁDjában, azaz MEDrében. VIZet VEDerrel merítünk. A patAK, köveken pattogó AK, azaz víz. PatawomAKE. A szláv VODa is ez ősnyelvi gyökszóból ered. A német BADen, a BODen tó, akár a Nagybánya fölötti BÓDi tó, mind VÍZ. A kÖD is VÍZ. Az ÖDéma, VIZenyősség. A GÖDörben VÍZ gyűl DÖGivel. A GÖDény szereti a VÍZben. A ZSÍL folyó kellemes ZSILiző hangú kis PATakként indul, s nem zárja el ZSILip vagy GÁT (t > d, gát > gád), szépen folyik akár a ZSINDelyen az eresz irányába. Az eresz szerepét töltötte be valaha nagyon régen az ESZTER, ISZTER folyó (a Duna címszónál), midőn a Kárpát tenger VIZét beleVEZette a Fekete tengerbe. A VÍZ jó VEZető, kiVEZet a rengeteg közepéből, FOlyását köVETve. Az északi hajós népek nevében is jelen vannak a VÍZ névváltozatai: VED, NAD, VEG. A sVÉD (véd, vád, veder, vedel), DÁN fordítva NAD, nedű, norVÉG (hiDro-, hiGro-, d > g, véd > vég), mivel a népek megnevezése az ősnyelvi gyökszavakkal adatott, így a szintén északi VANDáloké is, akik később elVÁNDOroltak (v)ANDalúzián át Afrikába. IZland nevében is, bár ott jég jelentése is van, ám a Z hang benne van a víZ, gőZ szavakban is. A ZIVatar, Zápor Z hangja az összes nevek közül csak a VÍZ szóban van jelen. A VÍZ megnevezés az ÖzönVÍZ után jelent meg, de mindenképp az egynyelvűség idején. Ezt a CzF Szótár leírása igazolja: „A ,víz’ szónak ős régisége kitűnik onnan, hogy különnemű nyelvcsaládokban rokon, még pedig többnyire ajak- és foghangokkal fordul elé; t. i. Budenz J. szerént finn nyelven; vete (nominativ: vesi), észt ny. vesi, lív […] vogul ny. vit, ut’, ujt’, déli vogul ny. ujt’, votják ny. vu, mordvin ny. ved’, ved, erza-mordvin ny. ved, väd’, vetsa, vetsana (= híg), cseremisz ny. vüt, hegyi cseremisz ny. vit, vid, vüdän. (Ezek közől közelebbről több egyezik a magyar ned v. med, gyökkel, nedv, nedves v. medves szókban). Továbbá góth nyelven: vato, norvég ny. vas, vatn, svéd ny. vatten, izland ny. vats, vat, vaten, angolszász ny. waet, waes stb. […] A német Wasser, angol water […] Ide tartozik még a v ajakhang elhagyásával a mongol uszun v. uszu, (mely a Budenz J. érintette vogul ut, ujt, ujt’ szókhoz is közel áll) és a török-tatár szu. Különösen a mongolban találjuk ezen kifejezéseket is: uszun üker vízi ökör azaz bivaly, uszunu tekerme, vízi malom, uszunu gharoma, vízcsatorna, vízvezeték, uszunu czorgho vízi cső, csatorna, uszutu mn. vízi (aquatique), vizű, pl. czükűn uszutu csekély (v. kevés) vizű, uszuda-khu, vizesed-ni […]” Kiem. K.S. Ez a sok gyökegyezés annak bizonyítéka, hogy a nyelvrobbanás előtt már létezett a VÍZ szó, amelyet magukkal vittek a kialakuló nyelvek.