Érdekes összetételű, különböző értelmezéseket tömörítő ősmag(yar)-nyelvi szavaink
VITORLA – Szél felfogására, hajtóerejének kihasználására árbocra feszített vászon. Szélmalom forgó szárnya. [A MÉKSz szerint: szláv] A vitorla vi gyöke a vihar mellett az élénkséget jelentő vita gyökszava is. A tor gyök: forgás, fordulat. A vitorla mintegy korlátot állít a szél elé. A tor gyökhöz kapcsolódva az rl párossal a szél erejének torlódását is jelenti. Mondhatjuk úgy is, hogy a szél erejét bitorló. A bitorló szó némileg az engedély nélküli igénybevétel értelmét is hordozza. Hasonlóan – a vitorla is ezt teszi. Oly erőt állít szolgálatba, melyért nem ad árat. Ha a torla részt fordítjuk: lator. A lator is engedély nélkül bitorol dolgokat, melyet a törvény megtorol. Esetenként a természet is megtorolta a vitorla szélerő elbitorlását. Ezt a tengeri tragédiák sokasága bizonyítja. A fenti szöveg az ősmag(yar)-nyelv átfogó sokszínűségét, kifejezési gazdagságát bizonyítja. Nehéz a vitorla szót kilopni a magyar eredetű szavak közül. Lám, a CzF Szótár leírása: „Mennyiben a vitorla részént oly szövetet jelent, melybe valamit takargatni, gombolygatni szokás, részént oly eszközt, mely rendeltetésénél fogva a szél járása szerént ide-oda tekeredik, forog: innen magyar elemzéssel hihetőnek látszik, hogy közvetlenül egy eredetű és érteményü a fitor szóval, minél fogva vitorla annyi volna mint vitorló, fitorló, azaz tekeredő, csavarodó, t. i. szövet, szer vagy eszköz.” Ha szláv nyelvek valamelyikében ily átfogó magyarázatot lehet adni a vitorla szóra – akkor megadom magam.