Magyar szavak
VITORLA – Szél felfogására, hajtóerejének kihasználására árbocra feszített vászon. Szélmalom forgó szárnya. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A VITORLA VI gyöke a VIhar mellett az élénkséget jelentő VIta gyökszava is. A TOR gyök: FORgás, FORdulat. A VITORLA mintegy kORLÁtot állít a szél elé. A TOR gyökhöz kapcsolódva az RL páros a szél erejének TORLÓdását is jelenti. Mondhatjuk úgy is, hogy a szél erejét biTORLÓ. A biTORLÓ szó némileg az engedély nélküli igénybevétel értelmét is hordozza. Hasonlóan a VITORLA is ezt teszi. Oly erőt állít szolgálatba, melyért nem ad árat.
Ha a TORLA részt fordítjuk: LATOR. A LATOR is engedély nélküli biTORLÓ. Oly dolgokat biTOROL, melyet a törvény megTOROL. Esetenként a természet is megTOROLta néha a VITORLA általi szélerő elbiTORLÁsát. Ezt a tengeri tragédiák sokasága bizonyítja. A fenti szöveg az ősmag(yar)-nyelv átfogó sokszínűségét, kifejezési gazdagságát bizonyítja. Nehéz a VITORLA szót kilopni a magyar eredetű szavak közül. Lám, a CzF Szótár leírása: „Mennyiben a vitorla részént oly szövetet jelent, melybe valamit takargatni, gombolygatni szokás, részént oly eszközt, mely rendeltetésénél fogva a szél járása szerént ide-oda tekeredik, forog: innen magyar elemzéssel hihetőnek látszik, hogy közvetlenül egy eredetű és érteményü a fitor szóval, minél fogva vitorla annyi volna mint vitorló, fitorló, azaz tekeredő, csavarodó, t. i. szövet, szer vagy eszköz.” A szó meghatározó értelemadó hangnyalábja az ORLA. Ez hangzóváltással a sARLÓ, ORLÓ (olló) szavakban szintén valaminek a megszakítására alkalmas eszközt jelent. Ha szláv nyelvek valamelyikében ily átfogó magyarázatot lehet adni a VITORLA szóra – akkor megadom magam. Ám ettől nem tartok.